Hatvannyolc

Hé, hatvannyolc

Miért pont Párizsban volt "diáklázadás"? A francia fegyverekről nem mondhatott le izrael, márpedig De Gaulle a 67-es háborúban történt jogtalan izraeli területszerzésen felháborodva nem szállított több fegyvert a zsidóknak. Meg kellett buktatni hát.

Doncsev András

Az egyik mobilszolgáltató borsos havi számláihoz rendszeresen mellékelt lapjának legutóbbi száma 1968-cal foglalkozik. "Ez az év megváltoztatta a világot" - állítja a kiadvány, és kronológiával, képekkel, az érdekesebbnek tartott eseményekről közölt rövid híradásokkal, valamint két '68-as - egyikük világnézete és generációja, másikuk csak a születési dátuma szerint -, Lángh Júlia író és Pohárnok Gergely operatőr a témához kapcsolódó beszélgetésével emlékezik meg az évfordulóról.
Nos, az 1968-as valóban eseménydús év volt a tengerentúlon, Nyugat-Európában és a vasfüggönyön innen is (kronologikus áttekintéshez kattintson ide, a világ eseményeinek tematikus áttekintése - többek között - itt is megtalálható, mozgóképre vágyók ezt nézzék, a csupán nosztalgiázni akaróknak pedig ez az oldal ajánlható), mégis, a 68-as szellemiség alatt elsősorban a németországi és még inkább a francia diáklázadások kirobbanásával terjedő életfelfogást, életszemléletet értjük. Kicsit sommásan fogalmazva: míg nyugaton a totális egyéni szabadság kiteljesedéséért küzdöttek, addig mi a közösségeink függetlenségéért vívtunk harcot egy totális hatalom ellen. Ahogy mára már szállóigévé vált: Franciaország unatkozott, ezért a fiatalok szüleik generációja ellen forrongtak. A Sorbonne falára azt írták, "Professzorok, épp olyan vének vagytok, mint a kultúrátok!" - Valéry Giscard d'Estaing-től tudjuk, hogy a múlt eltörlése iránti sajátságos hajlam a franciák tulajdonsága -, ezalatt Közép-Európa ismét a szovjet megszállás ellen lázadt, és a szabadságküzdelem végére újfent a szovjet páncélosok - kiegészülve immár a Varsói Szerződés csapataival - tettek fekete pontot. Teljesen mást jelentett tehát a szabadság a vasfüggöny két oldalán: egyiken a jólét, a másikon a rablét forradalma, a prágai tavasz zajlott. Másképp szólt a Rolling Stones Street Fightin' Man-je a rend, a tekintély és a hagyomány ellen lázadó nyugati, mint az 1956-ban és 1968-ban a szovjet tankokkal farkasszemet néző keleti fiataloknak.
"Miközben mi Prágának drukkoltunk, a Nyugat is forrongani kezdett. Franciaországban, Németországban és Amerikában megindult az a mozgalom, amit azóta 'újbaloldalnak' nevezünk" - emlékezik Heller Ágnes. (aki először sztálinista volt, majd maoista, azután pedig anarcoliberális, 1990 óta pedig szdsz-párti -SF) "A francia, német, amerikai mozgalmaknak voltak közös jellemzőik, de sajátos vonásaik is. Ma már tudjuk, hogy ez a mozgalom megváltoztatta azt a világot, amit mi akkoriban sommásan 'Nyugatnak' neveztünk. Minden átalakult: a politika, a gyermeknevelés, a szexuális szokások, a hivatali viselkedés, az öltözködés, az iskolák és az egyetemek szerkezete, a tanrendek, a művészet státusa és még sok más."
A francia baloldali fiatalok barikádokat építettek, hogy a szabadság útjába eső korlátokat lebonthassák, csakhogy nem vették észre, hogy idővel már nem korlátokba, hanem a rend, a közösségi együttélés rendjének falaiba ütköztek. Roger Scruton úgy véli, üzenetük voltaképpen igen egyszerű volt: minden hatalom elnyomó jellegű, ezért a hatalom intézményének felszámolásától várható a társadalmi igazságosság megvalósulása, végső soron az egyén teljes felszabadulása.
Lángh Júlia a fent említett beszélgetésében idézi Daniel Cohn-Benditet, aki azt mondta a francia sport- és ifjúsági miniszternek: "vegye tudomásul, hogy a fiatalságnak nem mindenféle fasiszta tornatermek kellenek, hanem a szexualitás, és a szexualitás fölszabadítása."
Az újbaloldal reprezentánsai mára majdnem kivétel nélkül liberálisak és zöldek lettek - mint az előbb idézett Cohn-Bendit -, és jelentős szerepet játszanak országuk politikai, gazdasági és kulturális intézményeiben. Egyébként arra, hogy a két szélsőség, a totális állam és a totális egyéni szabadság védelme ezúttal is milyen jól megfér egymással, jó példa kishazánk és még számos posztkommunista ország, ahol egy sereg közéleti ember személye a garancia a két ideológia önellentmondás-mentes együttélésére, illetve a zökkenőmentes utópia-váltásra. Szóval nem elég nyögnünk a régi baloldali utópia és annak a létező szocializmusban testet öltő hatásait, megkaptuk tetejébe az 1968-ban gyökeredző és azóta a legmesszebbmenőkig "továbbfejlesztett", Európában már szemétkosárba dobott újbaloldali eszméket is.
Be kell ugyanis látni, hogy az embert minden kötöttségétől, vele született tulajdonságától - nyelvétől, származásától, nemétől - megszabadítani akaró törekvés szükségtelen és káros.
Be kell látni, hogy egyedül Isten képes a semmiből egyedül teremteni, az ember csak párban - egy férfi és egy nő - képes életet létrehozni: ő maga is eképp jött világra. Férfi és nő alapvetően különböznek egymástól - ahogy ezt ma már a Genezis öröksége után végre a genetika kutatásai is bebizonyították -, s e gyönyörűséges és nagyszerű különbségekben van a legnagyobb erejük. Férfi és nő együtt több mint egyszerűen csak két személy. Ahogy Paul Johnson fogalmaz: kétféleségük a bennük rejlő teremtő erő záloga.
Be kell látni, hogy a család, a nemzet, vagy akár egy kultúra, mint amilyen az európai is, a már meghaltak, a most élők és a majdan születendők felbonthatatlan közössége. Az ember sohasem az első ember, hanem csupán egy szem a láncban, hiszen örököse mindannak a tudásnak, amit az előtte élők felhalmoztak, és hasonlóképp továbbadója is - szerencsés esetben gyarapítója - az emberiség kincsestárának. A kulturális tradíció továbbadásához tehát egy egész közösségre van szükség, ezért minden, a közösségek elsorvasztására tett kísérlet végső soron az ember halálát készíti elő.
Be kell látni, hogy nem tartható fenn hosszú távon az a paradox helyzet, hogy miközben demokráciában élünk, melynek elvi alapja a többségi akarat érvényre juttatása, a mindennapi életünk rezdüléseit is szabályozni akaró - a személyes, intim szféráinkba, az egyén védelmének álcája alatt betolakodó liberális - jog kizárólag az egyént védi a közösséggel szemben.
Az ember - ha tetszik, ha nem - közösségi lény. Közösségbe születik, közösségekben éli az életét és csak közösségben képes újjáteremteni önmagát, még akkor is, ha ezt a tényt a tudomány által mesterségesen közbeiktatott eljárások és a korszellem el is halványíthatják. "A filozófusok a világ végéig elvitatkoznak arról, melyik van előbb, az ember-e vagy a társadalom" - írja Molnár Tamás -, "de nyugodtan kijelenthetjük, hogy hamisan van megfogalmazva a probléma. Az ember mint ember csakis társadalomban létezhet, a társadalom pedig nem létezik az őt alkotó egyének nélkül."
Valódi szabadság sem létezik közösség nélkül. A szabadságnak nem csupán a diktatúra az ellenfele, a szabadság a demokráciákban is ugyanúgy védelemre szorul: az apátia vagy az anarchia, vagyis minden közösséget felbomlasztó kísérlet éppen úgy fenyegeti, éppen úgy felemésztheti.
A szabadság tehát a legkevésbé sem egy szó csupán, nem is csak egy dolog, hanem leginkább egy törékeny egyensúly. Olyan állapot, amelynek megőrzéséért állandóan tennünk kell: hol a túlzott hatalmi erő, a személyes életünket fenyegető erőszak megfékezésével, hol pedig a mindent elsöprő, és maga alá temető szabadosság visszaszorításával, a közösségeinket összefogó értékek felemelésével.

Jobbhír.hu

1968, diáklázadások, szabadosság, szabadság, újbaloldal, utópia ...

Ma már nem a rockzene, hippikultúra és Csehszlovákia, vagy Párizs jut eszembe: hanem a SZADESZ.....Bader-Meinhof (kommunista zsidó), Carlos (terrorista), Marcuse(franciaországi zsidó és szovjet kém), Cohn-bendit (pedofil zsidó), roman polanski (pedofil zsidó) hazug kádári Új Mechanizmus...

ASEAN 1.

Wikiidézetek közt találtam egy, a háttérhatalomról szóló részt.

Az értelmiség útja a hatalomhoz
(Interjú Szabó Iréne-vel)

A sztálinizmus pedig - felépítésénél fogva - visszavetett minden autonómiát és társadalmi alrendszerű differenciálódást Közép-Európában. Kitekintésképp hadd jegyezzem meg, hogy ha zárójelbe tesszük a sztálinizmus borzalmait, és semlegesen akarjuk megfogalmazni a lényegét, akkor mint tagoltság nélküli és centralizált struktúrát lehet megfogalmazni, amely minden társadalmi alrendszer logikáját szétzúzni igyekezett. (Az EU-val való hasonlóság nem a véletlen műve, lásd Európai Bizottság jogköréánek jelentős bővülése a lisszaboni határozat elfogadása után, a határozatot amúgy francia zsidó cionisták szövegezték -SF)

Ha én mint egyetemi professzor egy sor cikket írok néhány, szűk körben olvasott szaklapban, azt egy-két szorgalmasabb kollégám biztosan észreveszi. De ha napilapban nyilatkozom egy újságírónak, vagy egy tudományos cikkem napi politika szerint aktuálisabb részét publikálom, akkor három-négy ilyen cikk utánaz ország fő politológusává, szociológusává, filozófusává avanzsálhatok.

A "médiaértelmiségről"

(Cikk, mely a Heti Világgazdaságban kérésére íródott 1994-ben, de ott nem jelent meg; megjelent viszont a következő könyvben: Médiahatalom; Pokol Béla, Windsor Kiadó, Bp., 1995.)

A társadalmi világban nem igazán az a fontos, megtörtént-e valami vagy sem, hanem hogy milyen mértékben és milyen feldolgozásban észleli azt a szélesebb környezet. Az újságok, a rádió és televízió révén a XX. században kitágult a világ számunkra, és a saját szemünkkel észlelt események mellett úgy ítéljük meg nagyobbrészt a világot [...], ahogy a tömegmédiumok tálalják [...]
Hiába jött létre a többpártrendszer, az alkotmánybíráskodás és vált reálissá az állampolgárok millióinak választójoga az álamhatalom meghatározására, ha véleményformálásuk alapjait a fővárosi tömegmédiumok köré sereglő néhány száz főszerkesztő, szerkesztő, riporter, újságíró, és politikailag elkötelezett értelmiségi meg tudja határozni. (Igen, és ezek zöme bizony zsidó származású, gondoljunk csak arra hogy a legtöbb zsidó Budapesten él! -SF)

Az elmúlt évek néhány eseménye még az illúziókkal már leszámolt politikai elemzőt is meghökentette a tekintetben, milyen összehangoltan tud működni ez a monopolstruktúra. A legnagyobb ellenzéki párt korábbi elnöke, Tölgyessy Péter például 1992-ben szembekerült pártja szociálliberális érzelmű vezérkarával és hinterlandjával. Noha a tömegmédiumokban ez a párt a lehető legnagyobb mértékű dominanciával rendelkezett, a médiumok gyakorlatilag leírták a pártelnököt, és minden politikai elemző számára evidens volt, hogy az elnök "politikailag már halott" - a legnagyobb ellenzéki párt élén. Ezzel szemben a fővárosi szociálliberális és szocialista politikai tábor néhány prominens képviselője által szervezett és mozgatott Demokratikus Chartát mint "politikai földindulást" tálalták a napilapokban, tévéadásokban és rádióműsorokban.

A politikai hatalom két forrása

Nincs nagyobb veszély a parlamentáris demokrácia alapelveire és intézményeire ma Magyarországon, mint a médiahatalom kiteljesedése.

A globalizmusról

(kérdés) Tiltja, tűri, vagy támogatja a nemzetek fennmaradását a globális uralmi rend?

(Pokol Béla): - Biztos, hogy nem támogatja. Az elmúlt 30-35 évben olyan irányban alakult a nyugati társadalmak szerveződése, hogy a korábbi nemzetállami kapitalista szervezés helyett globális uralmi rend kezd létrejönni, alapvetően amerikai vezetéssel. Ezt mindenképpen a nemzeti önszerveződés háttérbe szorításával tudja csak elérni.

- Mindegyik nemzet elporladását sietteti a globális rend, vagy vannak kivételek?

(Pokol Béla): - Alapvetően a nemzeti társadalom szerveződése szemben áll ezzel a globális uralmi renddel, tehát egy nemzeti erkölcs, egy nemzeti szolidaritás, nemzeti identitás akadályozza a globális irányba fordulást, például a külföldi tőke bejövetelével szemben averziókat jelent. Azt lehet mondani, hogy ha a globális uralmi rend erős, tulajdonképpen minden nemzeti önszerveződéssel szemben ellenségesen viselkednek.

- Elképzelhető-e, hogy a nemzetek tagjai által megválasztott kormányok nem a nemzet, hanem a globális uralmi rend érdekeit képviseljék?

(Pokol Béla): - Ez nagyon is elképzelhető, tudniillik az elmúlt 30-35 évben olyan fejlemények mentek végbe, melyek a korábbi nemzeti önszerveződést és főleg a nemzetállami belső kontrollt lassan leépítették és így immár '89-ben az átalakult globális, neoliberális kapitalizmusba léptünk be. Ennek a jellemzői, hogy alapvetően a külföldi tőke szabadon mozog és a médiától kezdve a szellemi szféráig alapvetően külföldi tőkés körökbe kerülhet és fölépít olyan helyi szellemi köröket - ezt organikus értelmiségnek nevezik -, amely egy uralmi rendnek azt a segélycsapatát jelenti, amely nem egyszerűen erőszakkal tartja fönn az uralmat, hanem a szellemi, kulturális szektort - úgy lehet mondani - véres erőszak nélkül tudja stabilizálni, a tömegek tudatának kézben tartásával. Ezért nagyon is elképzelhető, hogy az országhatárokat átlépő tőkés körök érdekében működnek.

Az elmúlt esztendőkben mind többet emlegettük a globalizmust, mint egy, az egész világot átfogó politikai, gazdasági irányzatot. Az egy másik izmus, a kommunizmus rémlik fel: Marx, Engels, Lenin, Sztálin, szintén egy, az egész földgolyót uralma alá hajtó világrendszert képzelt el. Szerencsére csak részben sikerült a terv valóra váltása - évtizedeken át mi is részesültünk az új világrend "áldásaiból". Még most is nyögjük a következményeket. Az öröknek szajkózott Szovjetunió megszűnt - a globalizmus egyedül maradt a világméretű porondon. Hasznos-e ez a világ számára?

- Amikor egy kultuszminiszter azt sulykolja, hogy a nemzetállamok kora lejárt, kell-e gyanakodnunk valamire?

Pokol Béla:

- Az elmúlt 35 évben alapvetően amerikai-angol globális banktőkének az uralma jött létre. Ez egy sor szólammal alá van támasztva, tehát például ez az előbb mondottal: nemzetállamok kora lejárt. Nem úgy járt le, hogy eljött a történelmi ideje és kész, lejárt, hanem azok az erők győztek, amelyek ebbe az irányba mennek, hogy ezt alapvetően megszüntessék.

- Amikor egy politikus a verseny fontosságát sulykolja szavakban, ugyanakkor a versenyt kizáró globális monopóliumokat támogatja, mire gondoljunk?

Pokol Béla:

- Ezt sokszor lehetett az elmúlt 15 évben a magyar szellemi életben és a politikában látni. Megfigyelhető volt például, hogy a magyar médiában nem volt versenyszituáció, hanem az állami pártrendszer egy meghatározott csoportot nevelt ki, vagy engedett működni a médiában és annak a kezében volt. Leginkább ennek a csoportnak a tagjai és a támogatói állnak piacra hivatkozva, hogy tessék otthagyni a médiát, ott a piac működik, amikor a legerőteljesebb monopólium éppen ott működik. Tehát sokszor a piac istenítése azok körében, akik a monopolhelyzetnek az urai, ez egy hamis, fals szólam, és mondom, a média ezt a leginkább a magyar helyzetben szépen mutatja, de több szektorban ugyanez a helyzet létezik.

- Választhatja-e egy nemzet az önfeladás stratégiáját mondván, hogy a globális uralmi rend a modernebb?

Pokol Béla:

- Ez a nemzet halálához vezet. Nem választhatja, de másrészt, hogy külső erők ebbe az irányba kényszeríthetik azt látni lehet. Az elmúlt kormányciklusban, az Orbán-kormány elég sokat tett, mert abba az irányba ment, hogy a nemzeti önszerveződés lehetőlegét stabilabban megtartsa - ezt az iránt próbálta követni. Ez olyan jeges fuvallatokat kapott a globális uralmi rendnek a képviselőitől azért látható, hogy az elmúlt időszakban, mintha bizonyos fordulás lenne itt ebben az irányban. A kormányra készülő ellenzéki erő nehezebben meri most megkockáztatni, hogy azon intézkedések mellett, amit a korábbi ciklusban tett, '95-2002 között, most is kitartson. Tehát a nemzeti önszerveződés értékeinek a megtartása, ilyen intézkedések és ilyen intézkedések kilátásba helyezése nagyon nehéz ebben a helyzetben.

- Kell-e küzdenünk a nemzethalál ellen, vagy birkatürelemmel bele kell törődnünk?

Pokol Béla:

- Mindenképpen kell, azért is fontos, mert sokan azt mondják, katasztrófába szalad a világ, ökológiai katasztrófába. Ez az egyik, ami nagy mértékben visszhangra is talál. Van egy másik, a civilizációk közötti versenyképesség. A globális uralmi rend olyan katasztrofális hatásokat idézett fel, amit szerencsére látható.

- Itt, édes hazánkban magyar anyanyelven halljuk, hogy nincs semmi baj, hiszen maga az emberiség lassan a hat és félmilliárdhoz közelít, tehát nem baj, ha valamely nemzetek eltűnnek.

Pokol Béla:

- Ez nem olyan egyszerű, mert miközben a Föld népessége valóban növekszik, az európai népesség egyértelműen stagnál, vagy csökken. Egy nemzetnek joga van ez ellen tiltakozni. Benne van az emberi értelemben, hogy ez ellen tiltakozni lehet és lehet olyan intézkedéseket követelni, amely ez ellen hat.

- Balassi verseit négy évszázad távolából is tudják a mai fiatalok. Baj-e, ha újabb négy évszázad múlva már senki nem érti ezeket a költeményeket?

Pokol Béla:

- Nekünk, magyaroknak biztos, hogy baj. Azért ha körbenézünk, 13 millió magyar, a környező államokban lévő magyarokkal együtt ha összefoghatna a globális uralmi rend ellen. Egy sor társadalomban, németeknél, franciáknál, osztrákoknál, lengyeleknél, cseheknél, szlovákoknál egy sor olyan erő van, nagyon lényeges politikai erő, amely szemben áll ezzel. A nemzeti önszerveződés erőinek jobban kellene tájékozódni ebben az irányban.

- De mi a tényleges cselekvési lehetőség pénz nélkül?

Pokol Béla:

- Egyre jobban a teljes társadalom elpiacosításra kerül: egészségügy, oktatás, rendfenntartás, börtönszféra. Ha minden a piacon és a pénzen keresztül forgdul meg, és azon keresztül szerveződik, nagyon nehéz velük szembe kerülni. Meg kell próbálni, mert látni kell, hogy olyan katasztrofális irányokba vezet ez a globális uralmi rend, hogy ezzel szembe kell szállni.

- A katasztrófák egyik jele, hogy több tízezer hajléktalan van, csak itt, Budapesten, a magyarok fővárosában, ugyanakkor a városvezető luxusvillát építhetett a horvát tengerparton, a kormány feje pedig milliárdos. Van-e itt ellentmondás?

Pokol Béla:

- Az ellentmondás benne van a globális uralmi rendben. A piacorientáltságnak a jele a szociális hálónak a leépítése. Bizony, ez a hajléktalanprobléma ezt mutatja.

- A legutóbbi népszavazáson azért mondtak nemet magyar állampolgárságára, nehogy nemzettársaink az itteni szociális vívmányokból részesülhessenek. Itt, Budapesten több tízezer magyar állampolgár, sőt európai állampolgár, hogy mondhatja, hogy az erdélyi magyarjainkra nem vonatkozik az a szociális jótétemény-sorozat?

Pokol Béla:

- Ez mutatja, hogy a média milyen úr. A média olyan sablonokat gyártott, amely épp ezeket mondta, miközben valójában rengeteg fizikai munkás hiányzik és például az Erdélyből bejövők az egész építőiparnak nagyon fontos háttértartalékát jelenthették volna. Az a fizikai munkásállomány, amely Erdélyből bejön értéket termel és nagyon fontos a magyar termelésben, épp a fogyó magyar lakosság miatt. Ezeket teljesen elhallgatja a média és most el is tekintek a nemzeti önszerveződéstől, amely azt jelenti, még áldozatok árán is, azért, hogy egy 13 milliós magyarságot valahogy - miközben fogyóban vagyunk - valahogy jobban egyesíteni, tehát még áldozatokat vállalva is lehetne. De ha ezt zárójelbe is teszem, hanem a tényleges értékelőnyöket, amelyeket jelentenek ezek a bejövő munkások, folyamatosan és amennyiben szabaddá tette volna a kettős állampolgársággal, akkor még inkább könnyűvé tenné az itteni munkavállalásokat és a bekapcsolódásukat a magyar kulturális, szellemi életbe. Ezt a magyar média teljesen lenullázta, és helyette a riogatás jött. Ez mutatja, hogy milyen veszélyes a média. A tömegtársadalomban a média az, ami meghatározza a tömegvéleményt és az egyszerű emberek, aki reggeltől estig kemény fizikai munkát végez, nincs ideje, nincs szellemi kapacitása, hogy ezt önmaga végig gondolja. Ez azt jelenti, hogy a média meg tudja határozni, hogy milliók mit gondolnak és végülis oda vezet, hogy nagyon sokan ellene szavaztak.

- Mi az a tényleges erő, amely átsegíti a társadalmat a globális uralmi rend nemzetsorvasztó törekvésein?

Pokol Béla:

- Ha szétnézünk a nagy politikai pártokon belül, akkor lehet látni, hogy az elmúlt 15 évben egyértelműen a nemzeti jobboldal az, ami a nemzeti önszerveződés problémakörét jobban érzékelte. Másrészt azonban látni kell, hogy a baloldal, ami balliberálisan megosztott, egy kis törpepárt révén. Az utóbbi időben ugye a szabad demokraták és a nagyobb baloldali párt, szocialista pártban azonban több nagy irányzat van és például a Horn-korszakban jobban szemben állt a szocialista pártvezetés a szabad demokratákkal és egy sor olyan intézkedést tett, amely a globális uralmi erőkkel nem annyira volt konform. Ezzel szemben az új kormány, a mostani ciklusban, Medgyessyvel, de különösen az utóbbi egy évben nyilvánvalóan Gyurcsánnyal egy olyan irányba mentek el, ami lényegében a szocialista pártot alapvetően globális uralmi-pártivá tette.

--vége--

Ezt mondom én is. Muszály nekünk hinni a fizetett hazugoknak akiket értelmiségnek csúfolnak? Akárhány diplomája van, ha egyszer megvették kilóra, nem hiteles. Hiába okos, intelligens, csinos a médiaszereplő, ha egyszer nem a mi érdekeinket képviseli.

A valutaalap ellenzi egy ázsiai pénzügyi alap létrehozását - 1999-es hír!

(MTI) – A Nemzetközi Valutaalap (IMF) csütörtökön közölte, hogy ellenzi a Japán által szorgalmazott ázsiai pénzügyi alap létrehozását, amely a térség jövôbeni pénzügyi válságait lenne hivatott kezelni.

Az IMF ázsiai-csendes-óceáni regionális igazgatója szerint nincs szükség az alapra, mivel egy ilyen intézmény nem lenne olyan hatékony mint az IMF.

Az Ázsiai Pénzügyi Alap terve – amely két éve merült fel, de az Egyesült Államok és más nyugati kormányok ellenkezésén megbukott (miért? nem is őrájuk vonatkozott volna, milyen közük van hozzá? -SF) – az ASEAN-országok múlt havi manilai csúcsértekezletén vetôdött fel ismét. Az ASEAN sürgetésére Japán hajlandónak mutatkozna egy ilyen állandó alap felállítására, amely a térség gazdaságait stabilizálná, amennyiben azok gazdasági nehézségekkel küzdenek. Az alap létrehozása közvetlen kihívást jelentene az IMF-nek, amelynek több milliárd dolláros, Indonéziának, Dél-Koreának és Thaiföldnek nyújtott segélyei meglehetôsen népszerûtlennek bizonyultak az ázsiai gazdasági illetékesek körében, akik a valautaalapot a gazdasági válság szociális következményeinek súlyosbításával vádolták.

Az ASEAN-csúcson japán tisztségviselôk hangsúlyozták, hogy az Egyesült Államoknak szerepet kellene játszania egy hosszú távú alap létrehozásában az ázsiai régió számára. De még az amerikai részvétellel együtt is az alap rendkívüli kihívást jelentene mind az IMF, mind Washington befolyása szempontjából abban a térségben, amely az Egyesült Államok hátországában van, s amely alig egy éve gazdasági értelemben még a padlón volt – írta kommentárjában a Dow Jones gazdasági hírszolgálat.

Chiang Mai initiative, an agreement reached between Asian countries in May to share their foreign reserves to combat future speculative attacks against their currencies. This type of attack unleashed the Asian financial crisis of 1997-98.

http://www.bizasia.com/economy_/c8xaj/rules_be_eased_once_volatility.htm

Ehhez hozzá tartozik, hogy mire kell ez az 'initiative' : hát soros györgy okozta a távol-keleti válságot a 90-es évek végén, mégpedig szándékosan, valuta elleni spekulációkkal. Egyszerű tőzsdézéssel le lehet rombolni valutákat, ha nincs külön szabályozás ez ellen! A forint ellen is volt már hasonló támadás egyébként. Egyébként, mi a rák az usa, hogy mindenkinek tekintettel kéne lenni az ő kis érdekeire? Semmi keresnivalójuk Ázsiában, és semmi joguk sincs beleszólni az ázsiaiak dolgaiba. Egyébként végül az ázsiaiak mégis megcsinálták valamilyen formában ezt a pénzalapot. :-)

A gyarmatosítók arroganciája pedig mégis csak ott érhető igazán tetten, hogy egy szuverén államok alkotta pénzügyi szövetség létrejöttét ilyen brutális nyíltsággal, és fenyegetésekkel akadályozza egy olyan ország, ami egyébként ázsiaiak kiirtása árán jöhetett létre (indiánok ázsiai származásúak).

--------------------------------------------------------------------------------Page 1
1Regional Cooperation and Innovation DevelopmentDr. Aslim TadjuddinDeputy Governor Bank IndonesiaRegional Cooperation and Innovation DevelopmentDr. Aslim TadjuddinDeputy Governor Bank IndonesiaAsia-Pacific Finance and Development CenterBiennial ForumShanghai, 22 SeptemberShanghai, 22 September, 2006
--------------------------------------------------------------------------------
Page 2
2OutlineI. IntroductionII. Financial CooperationIII. Initiatives and Suggestions to Foster the Asian Financial IntegrationIV. Sustainable Development and InnovationV. Conclusion
--------------------------------------------------------------------------------
Page 3
3Introduction
--------------------------------------------------------------------------------
Page 4
4• Economic and financial regional integration are vehicles to achieve the ultimate goal of economic cooperation which is the stable and prosperous region.• Geographical proximity and strong economic relations among countries have been the main driving force behind the establishment of regional economic integration.Economic Integration
--------------------------------------------------------------------------------
Page 5
5Financial Cooperation
--------------------------------------------------------------------------------
Page 6
6Driving factors for integrationPoliticMarketAsian financial integration should mainly be driven by market force.
--------------------------------------------------------------------------------
Page 7
7Economic Integration is no panacea• Economic and financial integration will increase the flow of capital within the region.• The increasing financial integration also contains risks that relate to the possibility of sudden and huge capital reversal.
--------------------------------------------------------------------------------
Page 8
8Financial integration among Asian economies is still limitedFinancial market integration in Asia has lagged substantially behind the trade integration. Therefore, surpluses of saving are largely intermediated through financial markets outside Asia.• Major foreign lenders in Asian banking industryare mainly American, European, and Japanese Institutions.• Major foreign investors in Asian capital market are still from non-Asian economies.
--------------------------------------------------------------------------------
Page 9
9Approaches for financial integrationDue to the large differences in the structure and economic performance of Asian countries remain, the launching of the RFA is more appropriate for the first stage that latter on could be followed by other measures, including the adoption of a common currency.Through establishment of Regional Financial Arrangement, orBy establishment of currency union as in Europe
--------------------------------------------------------------------------------
Page 10
10Three types of RFARFA with single currency basketRFA without a uniformed of fixed exchange rate system RFA that focuses only on strengthen the financial systemAdopting the RFA with the support of a single currency basket (Asian Basket Currency/ABC) as a reference for each local currency would promote intra-regional exchange rate stability and that in turn would promote intra-regional economic growth.
--------------------------------------------------------------------------------
Page 11
11Initiatives and Suggestions to Foster the Asian Financial Integration
--------------------------------------------------------------------------------
Page 12
12Initiatives to establish resource pooling• The Asian Money Fund (AMF) • Chiang Mai Initiative (CMI)– Bilateral Swap Agreement (BSA)
--------------------------------------------------------------------------------
Page 13
13Capital market developmentEMEAP countries launched the Asian Bond Fund program – ABF1 – ABF2
--------------------------------------------------------------------------------
Page 14
14Suggestions to improve monetary policy coordination in the region• Creating a forum to formally the exchange rate policy dialogue and information exchange among East Asia economies.• Strengthening cooperation and coordination among central banks in maintaining exchange rate and financial market stability by looking possibility of conducting coordinated and concerted intervention in the foreign exchange market.
--------------------------------------------------------------------------------
Page 15
15Sustainable Development and Innovation
--------------------------------------------------------------------------------
Page 16
16Innovation and the role of government• With innovation, an effective and efficient technique or method would be continually created.• Government and private sector must create a good climate for growing innovation.• In Indonesia, the central bank obligate banks to spend certain amount of fund to enhance human development.• Sharing knowledge among countries in the region plays a key role as well in propping up innovation.
--------------------------------------------------------------------------------
Page 17
17The Importance of Intellectual Property Right System• A good system will provide confidence to innovators that their rights will be respected.• A balance must be pursued between intellectual property protection and sharing innovation benefit.• Adoption of Anti-Counterfeiting and PiracyInitiatives by APEC economies will reduce trade of counterfeit goods, protect against unauthorized copies, and prevent the sale of counterfeit goods.
--------------------------------------------------------------------------------
Page 18
18Indonesia’s measures in establishing and improving the intellectual property right system• Member of the World Intellectual Property Organization (WIPO) and in 1997 became full party to the Paris Convention for the Protection of Intellectual Property.• Signing: – The Trade Related Aspect of Intellectual Property Right (TRIPS Agreement).– The Nice Agreement for the International Classification of Unclassified Goods and Services, the Strasbourg Agreement Concerning the International Patent Classification.– The Budapest Treaty on the International Recognition of the Deposit of Microorganisms.
--------------------------------------------------------------------------------
Page 19
19Conclusions• The regional economic cooperation and coordination becomes more relevant than before, because Asian economies are facing new external risks like global imbalances, US dollar depreciation, and raising volatility in capital markets.• Securing of world wide intellectual propertyprotection is an important element to foster innovation development that in turn will bring considerable economic benefits to the region.• The APEC member economies to work hand in hand to promote public awareness through education and sharing of knowledge.
--------------------------------------------------------------------------------
Page 20
20Thank you

Ez egy 2006-os ázsiai gazdasági konferencia vázlata. Azóta már annyi változás történt, hogy a dollár alapú üzletelésről néhányan áttértek más valutákra, és várhatóan egyre többen fognak, egyébként aki dollárt használ, segíti az usa-ban leledző háttérhatalmat, aminek köszönhetjük mi is többek közt gyurcsányt, a neoliberális reformokat, és az egész rablókapitalizmust. Ezek a jenki zsidók kizárólag a tőke spekulációjának szabadságát értik szabadság azaz liberalizmus alatt, persze csak úgy, hogy az ő tőkéjüket engedjék be mindenhová, addig ők a másokét nem engedik be a saját rendszereikbe.

Nem eladó

M. Szabó Imre: "Hát nem, kedves Simon Peresz úr! Magyarország nem eladó!"

"Foglalkozzanak még jó ideig azzal, amiben nagyon gyengék: a békességben élés tudományának tanulmányozásával, elsajátításával, a háborús bűn igazi értelmezésével, más nemzetek érzékenységének tiszteletben tartásával. S nem mással, félelmet keltve üzengetve kis nemzetek gyarmatosítás nélküli pénzzel történő újragyarmatosításával."

DAVID ADMON ÚRNAK
IZRAEL ÁLLAM
NAGYKÖVETÉNEK

Tisztelt exellenciás Uram!

Tájékoztatásul küldöm Önnek alábbi írásomat.

Üdvözli Önt,

M.Szabó Imre

Hát nem, kedves Simon Peresz elnök úr!

Magyarország nem eladó!

NEM AZ ÖNÖK KEDVÉRE VALÓ VÉGTERMÉK!

Sokáig Simon Peresz urat tartottam a legkiemelkedőbb izraeli politikusok egyikének.

Ám a hír, amely mint valamennyi hazánk sorsáért aggódó, azért tenni akaró magyar értelmiségit, engem is megdöbbentett, mélyen felháborított. Már egy napja hurcolom magamban ezt a mélyen megalázó, mi több: provokáló információt, de bevallom, nem vettem igazán komolyan. Arra gondoltam, valaki - levezetvén Gyurcsány Ferenc szélsőséges indulatpolitizálásával a polgárháború határára sodort magyarságnak, ennek a sokat szenvedett , országba szorult népnek a fájdalmait - dühében megfogalmazott egy sejtéseken alapuló véleményt.

Persze igazi kétségeim nem lehetettek, hiszen hosszú évek óta hallom ezeket a furcsa megfogalmazásokat, az erre utaló impertinens megnyilatkozásokat, kiszivárogtatásokat!

Tudom, ha ez a vélemény ténnyé fajul, akkor következik be a baj.

Ám amint a kezembe került a cikk eredeti változata, a szerző, kollégám, Hering József fordításában-aláírásával, aki héberül is kiválóan beszél - eldöntöttem, nem hallgathatom el véleményemet.

Hát nem, kedves Simon Peresz elnök úr!

Magyarország nem eladó!

S ennél fogva azonnal ki is kérem a jóérzésű magyarok s netán minden magyar nevében magamnak, hogy ezt a sokat szenvedett, megcsonkított hazát-nemzetet árucikként merészelje interpretálni. Fölvásárolandó portékának, zsákmánynak!

Nyilván azok kivételt képeznek, s másként vélekednek erről, akik Önnek, Izraelnek ajánlgatják s gátlástalanul kínálják fel Magyarországot!

Nem, Simon Peresz úr!

Magyarország nem az önök kedvére való végtermék!

Nem vásárolható fel, még akkor se, ha minden éppen ennek az ellenkezőjét látszik bizonyítani.

Még akkor se, ha itt illatozik a leginkább ínycsiklandozóbban a sólet!

Ha a sok helyütt épült teljesen berendezett, izraeli tulajdonú lakóparkok kulcsrakészen várják Izrael népét.

Ha itt a legjobb az ivóvíz!

Ha itt nincs arab.

Ha itt nincs Perzsa vagy másfajta ellenfél – akik elől mintha menekülni szándékoznának...

Tehát a magyar haza akkor se eladó!

Akkor se, ha a magyar ipar, kereskedelem, az egészségügy és rengeteg ingatlan, biztosítótársaság sok-sok tekintetben már izraeli kézben van!

Akkor se eladó országunk, ha a magyar médiában jelenlévő rablótőke is közvetve-közvetetten izraeli érdekek mentén politizálva tevékenykedik, kelt hisztérikus hangulatot, antiszemitázik s kedvére habzsolva-markolva viszi előlünk-tőlünk kicsi, Trianonban megcsonkított országunkból a pénzt.

Az itt, kisebbségben lévő zsidósággal békében él a magyar nép!

Mégis ha már ennél a látszólag kényes témánál tartunk, miként lehetséges az, hogy Izrael rendőrség és katonaság nélkül szándékozik behatolni hozzánk rengeteg pénzzel felvértezve, netán annektálni azt az országot, ahol tombol az antiszemitizmus?

Ugye, most megfogtam, Peresz államelnök Úr!

Persze, Peresz úr, most aztán le lehet antiszemitázni e cikk szerzőjét!

Aki magyar publicistaként-közíróként az ön -remélhetőleg - meggondolatlan, rossz politikai tanácsadói sugallatára alapuló sajtónyilatkozatára kénytelen tényekkel, elvi érvekkel is reflektálni.

Kénytelen, nemzetféltése okán kötelességszerűen felemelni a szavát egy olyan ország felvásárlása ellen, amely nem eladó!

Mint ahogyan tudomásom szerint Lengyelország se eladó!

S ellentétben mindenféle álhírrel: Manhattan se!

Egy olyan terjeszkedő- önjelölt vevővel szemben, akinek izraeli informátoraim szerint is saját országán belül kellene megmaradnia, rendet, ENSZ-határozatokat betartó: higgadt békét teremtenie s nem új - talán békésebb környezetű - államterület kiszemelésével foglalkoznia.

Ez a véleményem, államelnök úr!

Magyarország rendkívül nehéz helyzetbe került, éppen az önök, az izraeli karvalytőke agresszív nyomulása miatt!

Ám ez, kellő határozott, elszánt óvatossággal, tiszta szándékkal még helyrehozható.

Mit szólna Ön, ha most belebeszélnék Izrael ügyeibe s azt javasolnám: hazánk – és szenvedéseit illetően is a sorstárs lengyel testvéreink- bekebelezése helyett Izrael foglalkozzon inkább saját ügyeivel-sorsának alakításával s anyagi-erkölcsi adósságainak rendezésével: engedje ki az izraeli börtönökben sínylődő palesztin gyermekeket, nőket, hogy állítsa helyre a határokat, adja vissza az elorzott területeket, ne rohanja le folyamatosan Libanont s más térségeket.

Netán mit szólna akkor, ha azt javasolnám: a túlzott s alaptalan, fölényérzetet keltő üldözési mánia elburjánzása esetében forduljanak pszichiáterhez!

Vagy emlékeztessem Önt arra a beszélgetésre, amely David Admon budapesti nagykövet úrral készített interjúm során ekként zajlott:

Riporter :- Tisztelt Nagykövet úr! Nem gondolja, hogy amit Libanonban tesznek, ártatlan gyermekek, idősek, védtelen emberek legyilkolásával, háborús bűnt követnek el?

David Admon: Kérem, én nem értek ehhez…

Ha azt javasolnám, értsenek hozzá, tanulmányozzák.

Foglalkozzanak még jó ideig azzal, amiben nagyon gyengék: a békességben élés tudományának tanulmányozásával, elsajátításával, a háborús bűn igazi értelmezésével, más nemzetek érzékenységének tiszteletben tartásával.

S nem mással, félelmet keltve üzengetve kis nemzetek gyarmatosítás nélküli pénzzel történő újragyarmatosításával.

„Izrael precedens nélküli gazdasági eredményeket ér el. Az izraeli gazdaság virágzik"- jórészt a sokat dolgozó, szorgalmas, gyanútlan, jó szándékú amerikai adófizetők pénzén!- ezt nem árt hangsúlyozottan a figyelmébe ajánlanom!

Precedens nélküli gazdasági eredményeiktől pedig óvjanak meg minket, sokat szenvedett, ma is rengeteg bajjal, nyomorúsággal, megosztottsággal küszködő magyar embereket.

Ismétlem, Peresz úr:

Magyarország nem eladó!

Kérem, a békében, megértésben, kölcsönös tiszteletben élő magyar és a zsidó nép között ne keltsen, ne szítson indulatokat, feszültséget.

Mint amiként most akarva-akaratlanul ezt kísérli megtenni.

Mert felelőtlen kijelentéseiért Ön, mint Izrael állam elnöke személy szerint lesz a felelős!

M. Szabó Imre
Magyarok Világa, műsorvezető-szerkesztő
(mszaboimre.hu)

Jujj, marxisták

Jujj, marxisták

1998-as usenet archívumban találtam az alábbi fórumbejegyzéseket :

> >> Jaj. Mitől szocialista?
> Attól szocialista, hogy az emberek közötti különbségeket
> >felszámolja.Tehat az akinek több a pénze vagy több iskolát járt vagy
> >magasabb beosztású az nem magasabbrendű.

> ROTFL!

Csodálatos és teljesen meggyőző érvelés.

> >> Hol van benne a munkásosztály felszabadítása?
> >Az osztályok fogalma egy marxista agyszülemény.

> Attól még kell a szocializmushoz.

A nemzeti szocializmus jól megvan nélküle is. A bolsevista nem, ez az ő baja.

> >> A tőket működni hagyni még semmiképpen sem antikapitalista, akárhogy
> >> is beleszól az állam a működésének módjába.
> >Már hogyne lenne.

> Miért, mitől lenne? antikapitalizmus=tőkeellenesség
> Akkor hogy hagyhatja működni?

Antikapitalizmus: Finánctőkeellenesség. Munka alapú gazdaság, szemben a zsidók tőke és spekuláció alapú jelenlegi kapitalizmusával. Így látja ezt egy nemzeti szocialista.

> >Vissza akarsz térni a cserekereskedelemre?

> Egyáltalán nem a cserekereskedelem az egyetlen alternatívája a kapitalizmusnak,
> de ebbe ne menjünk bele, mert nem erről volt szó (és nem érdekel
> a téma).

Marxista vagy? Akkor nem gondolkozol tovább a mindent széttörésnel. Hogy mi van utána, az neked mindegy. Szuverén jogod, de nem vezet sehova = az anarchiába. Ez valóban megszünteti a problémákat, mivel felszámolja a jogot és sok minden mást, ami több ember együttéléséhez szükséges. Minek következtében ember embernek farkasa lesz, és a civilizáció maga is megszűnik.

Ez utóbbi marxista fertőzöttség különösen az indymedia cikkíróira érvényes. Markánsan antikapitalisták, de az eleve hibás marxi tételeken túl nem tudnak gondolkodni, a nemzeti szocializmust eleve elvetik, nyilván a zsidók nyomására, akik köztük is jelen vannak (bt, parlagfűző, stb.) Nem értik meg hogy a marxizmus szükségszerűen kevesek által önkényesen irányított (= jakobinus terror), gazdaságilag működésképtelen (= nyomor) népellenes diktatúrába torkollik.

A zsidó eredetű eszmék MIND rosszak, romlottak, ez egy alapigazság. A liberalizmus és a vele járó ateizmus is zsidó eredetű eszmék. 1789 előtt nem nagyon volt terük, jobb is volt a világ nélkülük.

Forrás : a negyedikes irodalomkönyvem, ami túl saláta ahhoz hogy a borítója meglegyen, így "szerző ismeretlen" XD

Madách Imre : Ember tragédiája, elemzés

A 9. szín - Párizs: (1789, francia forradalom) Az eddig megfigyelt és uralkodó eszmék együtt jelennek meg a forradalom jelszavában. Az ellentmondás azonban feloldhatatlannak látszik az eszmék között, a gyakorlat eltorzítja a legnemesebb ideákat is. A forradalmi terror fölfalja saját gyermekeit, éppúgy, mint az athéni demokrácia korában, önjelölt népvezérek csúfítják el a jelszót.

A 10. szín : Prága : még nem dőlt el merre halad tovább a világ, forradalmak törnek ki, amiket levernek, de a mélyben a liberalizmus erői, melyek a forradalmakat kirobbantották, megmaradnak és tovább munkálkodnak.

A 11. szín - London: A jelen színe, a liberalizmus győzelme, pontosabban az eszmerendszerből a szabadságeszme realizációja, ahol majd minden külső vagy belső erő és kényszer nélkül „majd az élet korlátozza önmagát”. A szabad verseny világa ez, a küzdelem a létért elv megvalósulása, ahol egyetlen értékmérő a pénz, amelyen nemcsak árut, hanem eszmét és érzelmet is lehet vásárolni. A Madách által ábrázolt világ a technokrácia és indusztria világa, a második világ, mely elszakadt az erkölcsi törvények világától. A tragikus felismerés, hogy az élet önmagában képtelen szabályozni önmagát, a szabadság korlátok nélkül önmagát számolja fel, s vezet el az élet értelmetlenségének felismeréséhez. Ezt jelzi emblematikusan és jelképesen a szín végén a haláltánc. Csak egyedül Éva az, aki túllép a síron, hiszen ő ellentmondásos női mivoltában is a költészet és az ifjúság jelképe.

Mértékadó

Mértékadó

Ez az idióta MolnárGörény ugyanazzal a süket vérbalos szöveggel jött minap, miszerint mi radikálisok "nem vagyunk mértékadók". Én pedig úgy látom, ő azért ment a Bombagyárba hogy terelgesse a többiek véleményét. Látom hogy benyal a zsidóknak a judenpest XD és egyéb blogokon.

Nem akarom a bombagyárasokat filoszemitává nevelni - magam se vagyok az és nem is leszek -, de értelmes gondolatokra és logikus írásokra abban a körben nagyon nagy szükség van. (persze, mert be vannak szarva a zsidóság gaztetteiről való igazságok terjedése miatt -SF) Valószínűleg a zsidóság körében is, mert ott is akad elég szélsőséges...

ÁRULÓ!!! Diplomatikus fogalmazásának célja a gyanú elaltatása. Pont ugyanúgy mocskolt engem is, mint ahogy a zsidók szoktak, ugyanazokkal a szavakkal. Vagy ahogy egy SZALONNAcionalista tenné... Vagy ahogy a szélsőközepes marxista zsidóbérencek teszik, akiknek ez a GÖRÉNY még ki is linkelte az engem mocskoló postját.

Az ilyen a legrosszabb, igazi fajáruló, patkány, közénk tartozónak maszkírozza magát, miközben a zsidókkal teljes egyetértésben vallja ugyanazt, mint amit ők. Ez a fajta parolázás az ellenséggel nagyon távol áll az aszemita világnézettől, ilyet tényleg csak az csinál valójában közülük való. Ide tartozik még hogy MG szélsőségesnek tartja a Kurucinfót, vagyis pontosan azt mondja róla, mint amit a zsidók. Minket hungaristákat pedig válogatott káromkodásokkal illetett már többször is. Van egy olyan gyanúm, hogy ez nem megfelelési kényszer nála, hanem legbelülről jövő filoszemitizmus. Ugyan valóban demonstratívan vitte a Talmud témát blogjában, dehát hitelesnek kell látszani a Bombagyár olvasói számára valamivel, meg kell venni a bizalmukat valamivel. :-)

No őróla ennyi.

2007-ben sok minden megváltozott a hazai közéletben, például sokak számára nyilvánvalóvá vált hogy a parlamanti pártok MIND idegen érdekeket képviselnek, csak színház a goyimnak a fideszes zsidók zászlólengetése és hazafiasnak tűnő szónoklatai (amikor tettekre kerül a sor, szép csendben együtt működnek a kormánnyal...)

Nekem és másoknak viszont feltűnt, vannak olyanok akik a hiénákkal egy asztalhoz ülnek, szélsőségeseznek, elhatárolódnak, fasisztáznak, és teljes egészében a balliberós oldal tematikáját követve irányítják a közbeszédet a saját maguk által "mértékadó"-nak nevezett (érdekes módon anyagilag igen jól eleresztett) médiájukban. Pl. a heti választ említeném, a lapban még maga a kormány! is hirdet, rendszeres vendégek az szdsz-es és mdf-es politikusok, akik rendszerint nagyon hasonlókat nyilatkoznak. Vagy a sumák reakcio.blog.hu oldalt, akik váltig tagadják hogy bármilyen hatással volna az a tény a blog politikai hovatartozására hogy a szélsőliberális index tulajdonosa megvette őket. Pedig itt is kilóg a lóláb. Ákos, Gárda, Talmud, reformok : csak néhány téma, amelyekről jellegzetesen balos, tótawé-szerű fikapostok születtek, a különbség csupán annyi, hogy valamivel kevésbé trágárak mint ő...

Tettekben ezek a "mérsékeltek" sehol sincsenek. Viszont előszeretettel kritizálják a radikális oldalt. Ahhoz hasonlóan, mint amikor egy rablótámadás áldozatát kárhoztatja valaki, miszerint is összevérezte a betont miután a rabló kiloccsantotta az agyát. Példa : adott egy gusztustalan perverz-buzi felvonulás, és nem azt ítélik el, hanem azokat akik a felvonulás helyszínén nemtetszésüket fejezték ki azzal szemben.

Ahol munka van, akik tesznek bvalamit, azok mind radikálisak, a szó legjobb értelmében. Jobbik, Budaházy, Torockai, Tomcat, a Kurucinfósok, a Civil Jogász Bizottság, Nemzeti Jogvédő (http://www.nemzetijogvedo.hu/), és a különféle tüntetések, sztrájkok, blokádok szervezői.

A radikálisok valójában (mivel felismerik a gyökeres változás szükségszerűségét) , intelligens, gondolkodó, erőn felül vállaló, nagy adag lovagiassággal és harci kedvvel megáldott emberek. Az őket bírálók pedig bölcsnek mutatkozni szándékozó gyávák és korruptak. Ugye, STRABAG ügy, emlékszünk még rá, elég begépelni a kuruc.info keresőjébe a strabag szót, és olvasni... (vmiért ezt nem lehet linkelni, a címsorban csak sima kereses.php van, ami nem hozza vissza ugyanazt az oldalt)

Az ugye egyértelmű, hogy annyira osztrák a Strabag, mint amennyire magyar pl. az ATV. Zsidóké ez is, az is.

Amikor a kormány rombol, amikor a cigánybűnözők magyarokat ölnek, hol van a "mértékadó, mérsékelt" "polgári" értelmiség? Népszavazással hitegetnek, az igaz, (kérdéses lesz annak is a hatása)de a cigánybűnözőket megfékezni szándékozókat pont ugyanúgy mocskolják mint az ÉS-be írogató zsidók.

Fidesz? Polgári körök? Semmi, a fidesznek szinte SEMMI kapcsolata sincs a szavazóival. Talán azért mert csak szerepük az ellenzékiség, de nem sajátjuk.

Bezzeg akik neokon kliséket pufogtatnak, á'la heti válasz, azok tartják magukat "mérsékelteknek". Nem mérsékeltek, hanem kilóra megvett, önálló vélemény nélküli senkik.

Akik a valódi kockázattal járó harcot felvállalják, azokat mocskolják. Igen, a volt ufi utódja, a reakció újság is beáll a mocskolódók közé.

Ibolyán túli üzenet...
2007. december 22. Rólunk írták http://magyargarda.hu/node/237

Lesz még magyar jövő?Az MDF-hez hasonlóan a Magyar Gárda is vallja, hogy az agresszív szélsőségek ellen a leghatározottabb módon fel kell lépni. Ezt tette Tatárszentgyörgyön is. Nem ült ugyan íróasztalhoz végeláthatatlan papírokon összesíteni a statisztikákat, nem keresett paragrafusokat pro és contra, nem nyitott vitaesteket, nem próbálta elkendőzni a szomorú valóságot, egyszerűen csak meghallgatta a kisemberek panaszait.
Azokat a panaszokat, amelyeket Önök, tisztelt pártok, inkább elodáznak, sőt, megoldásképpen inkább olybá veszik, hogy nincs is. Mert ez dukál a nyakkendős Európa-stílushoz.

Csakhogy, tisztelt Dávid Ibolya, nem csak bársonyszék van, luxusvilla és luxusautó, ha kicsit leszállna magasságaiból, sőt, időnként az autójából is, hamar szembenézne a hétköznapi gondokkal. Elcsépeltnek tűnik a „költözzön csak ide, és meglátja”? Húzza ki a szőnyeget a lábunk alól, tegye meg: éljen magánemberként, gyerekekkel Tatárszentgyörgyön, Ercsiben, Hajdúhadházon...
Talán átélhetné, milyen érzés az örökös rettegés, vajon hazaér-e a gyereke. Próbálja meg egyszer magánemberként (ha van még magánember Dávid Ibolya) megkérdezni az embereket, milyen körülmények adottak a számukra. Azután tiltakozzon bátran, hisz úgyis ez az elvárás, tiltakozni, ordítani, így nem hallani más hangot…

A Fővárosi Ügyészség valóban kezdeményezte a Magyar Gárda feloszlatását. Kezdeményezte! Mondja csak, Ön, aki konzervatív párt vezéregyéniségének vallja magát, és a „békés többség” az Ön közege, miért gondolja, hogy a demokrácia ruháiba bújva megteheti, hogy végrehajt egy ítéletet tárgyalás nélkül?
Amikor még nincs ítélet, akkor Ön melyik verziót hajtaná végre? Ezt nevezi Ön békés megoldásnak a békés többségtől? Vagy a Magyar Gárdára nem vonatkozik a demokratikus döntések alapja, miszerint mindkét fél hallgattasson meg? Mégis, milyen személyes kontaktusa van bármelyik Gárdistával? Milyen beszámolót hallgatott Ön meg közemberektől, akik kétségbeesésükben inkább elköltöznek szülőfalujukból? Akkor is ezt gondolná, ha egyszer összehívnánk minden olyan családot-nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül-, akiket megélhetési bűnözés címszó alatt megloptak, megerőszakoltak, bántalmaztak? Ott megpróbálna aláírásokat gyűjteni a Magyar Gárda ellen? Vagy meggyőzné őket, hogy mindahányan szélsőségesek, kirekesztők és félelemkeltők?

Igen, őket bizonyára kiszorítaná az utcákról, melyeket nyílt levelében magáénak érez. De nemcsak köves utcák vannak, földutak is. Azokat is felvállalja?

Kirekesztőnek titulálja a Magyar Gárdát. Igen, igaza van, amennyiben arról beszélünk, hogy a Magyar Gárda kirekeszti a bűnözést, kirekeszti a lehetőséget, hogy a törvény egyoldalú legyen, hogy az emberek rettegjenek saját otthonukban. Mondja csak, nem érzi kirekesztőnek, hogy kirekesztené a Magyar Gárdát? Nem érdekes, hogy a 3152 település elenyésző százaléka értett egyet az Ön kirekesztő felhívásával?

Ezennel felszólítunk minden magyar embert, határolódjon el minden olyan politikustól, aki elhatárolódik a hétköznapi ember gondjaitól!
Nyilvánítsuk nemkívánatosnak az antidemokratikus döntéshozást, melyben nincs helye a másik fél véleményének!Szorítsuk ki utcáinkról a bűnözést!Mert az Ön utcája a mienk is. És ismerjük el, ez mégiscsak így a demokratikus…

N.K., magyar édesanya, gárdista feleség

Ez nem összeesküvés elmélet

Ez nem összeesküvés elmélet

zsidó, zsidók, cionizmus, neoliberalizmus, neoliberális zsidó

A formális demokrácia álruhája

A szervezett magánhatalom nem nagyon látható, de annál inkább érezhető. Minél nagyobb a pénzoligarchia hatalma, annál nagyobb szüksége van szervezett magánhatalmának az elrejtésére és letagadására. Ez a hatalom nagyságához és erejéhez képest valóban kevéssé látszik, de a döntési központokat is lefedő hálózatának jelenléte félelmetesen érezhető. A legjobb rejtekhely autokratikus uralma számára a formális demokrácia. A politikai élet felszínén a bal-liberális és jobb-liberális pártok "hatalmas politikai csatákat" vívnak másodlagos, harmadlagos kérdésekről, gyakran álproblémákról, természetesen a pénzoligarchia áldásával. Az alibi-demokrácia színpadának a díszletei mögött pedig a szervezett magánhatalom képviselői hozzák meg a legfontosabb döntéseket. Így, pl. azt, hogy a magánpénzrendszer segítségével végzett folyamatos jövedelemelvonás az értékelőállítóktól a spekuláns pénztőkésekhez semmilyen körülmények között nem lehet társadalmi párbeszéd témája, és a monetáris hatalom privatizálása nem képezheti a választási küzdelem tárgyát.
A pénzkartell szervezetrendszerének legfőbb pillérei a központi bankok, az irányításuk alatt álló bankrendszerrel és pénzpiaci intézményekkel. Ennek a szervezett magánhatalomnak a "kormánya" a pénzpiacokat ellenőrző pénzdinasztiák nagybefektetőiből, és a nemzetközi bankrendszert működtető bankárkaszt vezérkarából áll. Ez a szűk és zárt oligarcha csoport - hatalmának megszilárdítása végett - világszerte kétpólusú társadalom kialakítására törekszik. A kétpólusú társadalomban egy kézbentartott integrált elit gyakorolja a hatalmat, a társadalom többi része pedig függőhelyzetű, pénzből- és fizetésből élő alkalmazott, vagy segélyezett személy. Ennek a kétpólusú társadalomnak az egyik formája a kommunista reálszocializmus, ahol a pártállami elit az államhatalom segítségével uralkodik a társadalom felett és rendelkezik annak vagyonával, az emberek életével. A kétpólusú társadalom másik formája a jelenlegi pénzuralmi magánmonopolista rendszer. Ebben a pénzvagyonos elit a magánpénzmonopóliuma révén uralkodik a gazdaság, a társadalom és az állam felett.
A kommunisták állammonopolisták, akik az állam segítségével rendelkeznek a pénzzel és a vagyonnal. A liberálisok pedig pénzmonopolisták, akik a pénz segítségével rendelkeznek a társadalom vagyonával és a hatalommal, beleértve az állam feletti ellenőrzést is. A rendszerváltoztatás ezért inkább csak módszerváltoztatás volt, mert az állammonopolista pártelit kollektivista uralmát a pénzmonopolista magánelit individualista uralma váltotta fel. Azaz a társadalom felett gyakorolt uralom módszere változott meg lényegében. A liberalizmus mind baloldali, mind jobboldali változatában egy szűk csoport hatalmi monopóliumát igyekszik kialakítani a gazdaságban és társadalomban. A liberális elituralom baloldali változata a kommunista diktatúra, amelyben az uralkodó csoport az állam segítségével biztosítja hatalmi monopóliumát. A liberális uralom "demokratikus", jobboldali változata a pénzvagyonos elit magánpénzmonopóliuma, ahol a pénzoligarchia monetáris hatalma segítségével ellenőrzi a gazdaságot és az államot. A liberális elvekre épülő formális demokrácia ennek az arctalan pénzviszonyokba elrejtett elituralomnak a kulisszája.
A szervezett magánhatalom kialakítója, működtetője és haszonélvezője tehát a pénzoligarchia, amely nemcsak a bankokat és a pénzpiacokat, - a globálissá növekedett pénzkartellt - ellenőrzi, hanem a reálgazdaság kis- és nagy szereplőit is. A pénzoligarchia monetáris hatalma révén élősködik a termelőtőke és az értékelőállító reálszféra egésze felett. A termelést végző vállalkozók munkája által megtermelt haszon jelentős része a hitelezési monopóliummal rendelkező pénzoligarchiához kerül kamatjáradék formájában. Ezért az értékelőállító vállalkozók nem a szervezett pénzhatalom részének, hanem az alávetettjének tekinthetők, akiket ez a hatalom kamatjáradék formájában folyamatosan megsarcol. A parazita pénzoligarchia piócaként élősködik az értékelőállító vállalkozókon. A kétpólusú társadalom kialakítására törekvő szervezett pénzhatalom csak megtűri, kihasználja és kizsákmányolja a kis- és közepes vállalatokat, a független középosztály anyagi bázisát, mivel végső célja ennek az önálló akaratképzésre képes középosztálynak a felszámolása. Amíg létezik egy erős, cselekvőképes középosztály, addig nem érezheti teljesen biztonságban magát a pénzoligarchia. A pénzoligarchia szervezett magánhatalmának ugyanis az értékelőállító termelőtőke és az önálló középosztály az igazi versenytársa, ez veszélyezteti uralmát, a társadalom felett gyakorolt hegemóniáját. A háttérhatalom vezérkara ezért a magyar társadalmat is minél előbb pénzügyi-gazdasági-politikai-szellemi vezetőkből álló integrált hatalmi elitre - amelyben a pénzoligarchiáé a döntő szó -, másrészt bérből- és fizetésből élő függőhelyzetű alkalmazottakra és segélyezett eltartottakra kívánja felosztani, azaz kétpólusúvá átalakítani, a középosztály folyamatos gyengítésével és minél előbbi felszámolásával.
Ezt jól szemlélteti, hogy a háttérhatalom utasítására miként adta át a szocialista párt vezetője az elsősorban őt illető miniszterelnök-jelöltséget a pénzoligarchia elit-csapatába tartozó, formailag pártonkívüli személynek 2001. május 17-én. Nem nehéz kitalálni e lépésnek a motívumait. Olyan kormánynak kell hivatalban lennie a választások után is, amely nem nyúl a pénzoligarchia monetáris monopóliumához. Ha FIDESZ, és a jelenlegi koalíció kormányképes marad, úgy folytatódhat a jelenlegi kurzus, hiszen ehhez a legfontosabb problémához ez a koalíció sem nyúlt hozzá. Ha viszont a FIDESZ csak egy olyan párttal tudna kormánytöbbséghez jutni, amely változtatna a központi bank státuszán, és visszavenné kormányzati hatáskörbe a monetáris szuverenitás gyakorlását, akkor már a FIDESZ és az MSZP nagykoalíciójára van szüksége a pénzhatalomnak. Egy ilyen nagykoalíció megalakítására viszont alkalmasabb az új jelölt, aki nem kényszerült az ellenzék vezetőjeként három éven át konfrontációs magatartásra a FIDESZ vezette koalícióval. Ez a kötözködő "mű-ellenzékiség" nem az MSZP elnökének a jellemében, hanem abban gyökerezett, hogy mesterségesen különbséget kellett kreálnia ott, ahol a lényeget illetően nincs, és a pénzoligarchia szempontjából nem is lehet különbség.
Visszatérve a pénzuralom elemzésére, a szervezett magánhatalom nemcsak a nemzeti vagyont veszi el a szervezett közhatalomtól - vagyis a demokratikus államtól -, hanem kisajátítja annak legfontosabb hatalmi jogosítványait is, elsősorban az állami szuverenitás részét képező monetáris felségjogokat. A választott parlament és a felelős kormány mozgásszabadságát folyamatosan a lehető legkisebbre igyekszik zsugorítani. Azt állítja, hogy az állampolgárok egyéni- és politikai szabadságjogainak a védelme még ma is az állam gyengítését igényli. Szándékosan nem tesz különbséget a kommunista diktatúra ellenőrzetlen állama, valamint a demokratikusan legitimált, és a társadalom által ellenőrzött állam között. A szervezett magánhatalom kiszolgálói szerint az állam nem rendelkezhet tulajdonnal, és saját bankja sem lehet, mert még egy demokratikus kormány is csak "saját klientúrájának a kiépítésére" használná maradék pénzügyi és gazdasági hatáskörét, és minden állami tulajdonlás csak a "korrupció melegágya" lehet. Ezek az ultraliberális szellemi lakájok elhallgatják, hogy az ellenőrzetlen magánhatalom a kamatjáradékból származó pénzével - amely a sokszorosa annak, amivel az állam rendelkezik - ugyanúgy létrehozza a saját klientúráját. Gazdasági-pénzügyi túlhatalmát pedig a korrupció legváltozatosabb technikáival alakítja át politikai döntésekké. Mindezt teszi a társadalmi méretű titkolódzás közepette. Hazánkban már nemcsak a közérdeket szolgáló államtitok és hivatali titok létezik, továbbá a személyiséget védő jogos adatvédelem. Ma a banktitok a piedesztálra emelt legérinthetetlenebb titok, amely minden fontos információt elrejt a monetáris hatalom működéséről, a társadalom felett uralmat gyakorló pénzelit tevékenységéről. Ez a rákos daganattá növekedett beteges titkolódzás a tájékozódási és tájékoztatási szabadság, a szólás- és sajtószabadság egyik nagy akadálya ma Magyarországon. A banktitoknak ez kultusza ma az arctalan pénzviszonyok mögött megbúvó egyik legtöbb kárt okozó cenzor.
A szervezett magánhatalom rendelkezik a társadalom részére rendelkezésre álló javak 80%-ával. Túlhatalma megnyilvánul abban is, hogy ő a tulajdonosa a magán-televízióknak, rádióknak és az írott sajtó csaknem 90%-nak. Az írott- és az elektronikus tömegtájékoztatás tulajdonlásával eléri, hogy csak az ő általa megszabott kérdések lehetnek a közéleti párbeszéd témái. Így, pl. arról nem lehet közéleti vitát lefolytatni a médiumokban, hogy a magyar társadalom eladósodása (külső és belső, állami és nem állami adósság együttesen, amely után elő kell állítani a hozamot) 1989 óta a négyszeresére, 80 milliárd dollárra nőtt, és a magyar nép az eladott nemzeti vagyon 80%-ért valójában nem kapott ellenértéket. Ma is csak az állam nettó adósságát közlik (ez ma 6 milliárd euró), holott az állam ma már csak 20%-kal részesedik a gazdaságból, és a magyar gazdaság többi része is el van adósodva és ennek az adósságszolgálati terheit is a magyar munkavállalóknak kell megtermelniük, és átadniuk a pénzvagyon tulajdonosainak. A pénzhatalom nem engedélyezi, hogy a társadalom megismerhesse, miként működik a magánpénzmonopólium rendszere, és hogy ennek a segítségével miként tudja egy arctalan pénzviszonyokba elrejtőző kis csoport minden évben elvonni a megtermelt érték 30-35%-át, azaz évente mintegy 8 milliárd dollárt, (2400 milliárd forintot). A magyar társadalom szegénységének ez az igazi oka, de erről nem szabad beszélni. Természetesen választási téma sem lehet. A parlamenti pártok közül csak egy párt vállalta el, hogy a magánpénzrendszer hibáiról beszéljen, és lépéseket tegyen a közpénzrendszer visszaállítására, arra, hogy a monetáris szuverenitás ismét a parlamentet és a kormányt illesse meg.
A sajtószabadság nagy veszélyben van, de nem a közszolgálati médiumok koalíciós befolyása veszélyezteti, hanem a szervezett magánhatalom saját lapjai, rádiói és televíziói. Ezekben a pénzhatalom érdekeit sértő témák még kérdések formájában sem hangozhatnak el. A közszolgálati tőmegtájékoztatás még mindig olyan szerkesztők domináns befolyása alatt áll, akik utasítás nélkül is a szervezett magánhatalomnak ehhez az íratlan elvárásához igazodnak. Közönséges félrevezetés tehát azt állítani, hogy a demokratikus állam, a szervezett közhatalom, - amely a társadalom többségét képviseli, és annak ellenőrzése alatt áll, - veszélyezteti a sajtószabadságot. A szervezett magánhatalom fojtja meg - pénzügyi eszközökkel - a sajtószabadságot. Ma a szervezett magánhatalom rejtőzködő diktatúrája az, amelyet le kell leplezni, amellyel szemben védekezni kell. Azok a magán-televíziók, amelyekben csak egy érdek- és értékrendszert képviselő személyek szólalhatnak meg a közéleti kérdésekről folytatott vitákban, ahol a "vita" résztvevői csupán az egymás álláspontját kölcsönösen erősítő véleményt hangoztatnak, az a szólás- és vélemény szabadság, a tájékoztatási és tájékozódási esélyegyenlőség megcsúfolása.
A szervezett magánhatalom a pénzével korrumpálja a tömegtájékoztatást. Leplezetlenül érvényesíti az "az, aki fizet, annak a véleményét kell hangoztatni" irányelvét. Juszt László, pl. szeret dicsekedni azzal, hogy mennyire tárgyilagos és demokratikus. De egyetlen alkalomról sem tudok - pedig gyakorta nézem kerekasztal beszélgetéseit -, hogy szóhoz engedett volna jutni a szervezett magánhatalommal szemben kritikus véleményeket hangoztató személyeket az ATV-ben sugárzott műsoraiban. Műsoraiban a pénz szervezett magánhatalma nem létezik. Pedig a szólásszabadság nem más, mint az eltérő vélemény hangoztatásának a szabadsága. Az, hogy a közönséget - az ellenvélemény kizárásával - csakis egyfajta vélemény meghallgatására lehet kényszeríteni közönséges cenzúra, amelyet a szervezett magánhatalom pénzével kényszerítenek ki olyan modern cenzorok, mint, pl. az ATV bal-liberális véleményformálói.
Két konkrét eseten szemléltetném a demokráciába csomagolt cenzori tevékenységet, és a közvélemény emberi jogokra hivatkozó álszent manipulálását. Az előbbire jó példa az, amikor az ATV-beszélgetések egyik állandó résztvevője, váltig állította, hogy az állami tulajdon a korrupció melegágya, és csak a kormányzó koalíció klientúrájának a kialakítására jó. Senki - a vitavezető sem - kérdezte meg, hogy a szervezett magánhatalom lényegesen több privát pénze vajon miért nem alkalmas korrumpálásra és magán-klientúra kialakítására? Az ilyen félrevezetés mögött az húzódik meg, hogy a pénz szervezett magánhatalma nem tűri, hogy a saját kizárólagos vadászterületének számító bankszférába, valamint a reálgazdaság hitelezésébe a közérdeket képviselő demokratikus állam - a középosztály megerősítése végett - beleszólhasson. A pénzhatalmat kiszolgáló ultraliberális véleményformálók jól ismerik ezt az igényt, és hajbókolva ki is elégítik. Így válnak lefizetett lakájokká, a szervezett magánhatalom cenzoraivá.
A közvélemény tudatos megtévesztésére és képmutató befolyásolására pedig jó példa a 40 értelmiségi által írott gratuláló levél a francia kormányhoz a zámolyi romák menedékjogi ügyében. A krokodilkönnyeket hullató, és emberbaráti érzelmektől csöpögő értelmiségiek levelükben mindössze a cigányságot sújtó szegénység legfontosabb okát hallgatják el, noha soraikban több szegénységkutató neves társadalomtudós is van. A közhelyektől hemzsegő írásban egy szóval sem említik, hogy a kamatszedő magánpénzrendszer bevezetése következtében több százezer magyar állampolgár elveszítette a munkáját, köztük a főleg szakképzetlen munkahelyeket betöltő cigányok is. A kamatszedő hitellel működtetett gazdaság csak olyan munkát tűr meg, amellyel egyszerre elő lehet állítani a pénzoligarchiának a nagy kamatot, az államnak az ugyancsak nagy adót, a korporációknak pedig a globálisan versenyképes nyereséget és önköltséget. Számos a társadalom számára szükséges munkát végző ember került az utcára, mivel munkája csak társadalmilag hasznos, de nem lehet rajta nyerészkedni, és nagy kamatjáradékot bezsebelni. Az uzsoracivilizáció 1990-es években történő kibontakozása óta az Európai Unióban is tartósan 18 millióra nőtt a nyilvántartott munkanélküliek száma (a tényleges munkanélküliek száma ennek a kétszerese), és a mai napig nem sikerült csökkenteni a számukat. Az ultraliberálisok azon állítása, hogy a "piac" (vagyis a nemzetközi pénzvilág vezérkara) majd automatikusan megoldja ezeket a társadalmi problémákat, tévedésnek bizonyult nemcsak Amerikában és az Európai Unióban, de Magyarországon is. A baloldali liberálisoknak, a mai szalon-szocialistáknak ki kellene mondaniuk, hogy a pénzoligarchia kamatszedő hitelpénzrendszere korlátozta a fizikai gazdaság termelő tevékenységét, és vette el az elsősorban szakképzetlen fizikai munkát végző cigány munkavállalóktól az életlehetőséget. Az a rendszer tette még sanyarúbbá a magyar cigányság életét, amelyet az ő ideológiai segítségükkel importáltak Magyarországra. Szabadságot ígértek, miközben tudatosan a pénzügyi függés és nyomor rendszerét vezették be a társadalom túlnyomó része számára. Demokráciát mondtak, de a pénzoligarchia uralmát valósították meg. Piacgazdaságot ígértek, és helyette a monopolgazdaság szálláscsinálói lettek. Ez az uzsoracivilizáció mélyen a lehetőségei alá szorította a magyar társadalmat, és különösen keményen sújtotta a halmozottan hátrányos helyzetű rétegeket, köztük a cigány lakosságot. Ezért a magyar társadalmat és a jelenlegi koalíciós kormányzatot tenni felelőssé, enyhén szólva lelkiismeretlenség.
Nemcsak a megfelelő jogszabályok és az anyagi eszközök hiányoznak ahhoz, hogy megvédhessük az egyre arrogánsabb magánhatalomtól a szólás-, sajtó- és tájékoztatási szabadságot, hanem hiányzik az a közvélemény is, amely kellő megvetéssel sújtaná ennek a hatalomnak a cinikus és álszent kiszolgálóit is. Figyelmünket a rejtőzködő szervezett magánhatalomra kell függesztenünk, mert ma elsősorban ez az arctalan hatalom uralkodik felettünk, vele kell megküzdenünk azért, hogy valóban mi formálhassuk saját sorsunkat.

Dr. Drábik János

tóta w árpád

tóta w árpád

MI A VALÓDI BAJ AZZAL AMIT Ő MŰVEL : ÍME!

Monster post, megint dossziézunk : sok helyről ctrl+c ctlr+v csak nekem nem fizetnek érte 10 millert mint a kormány szdsz-es zsidaj tanulmány "író" jának...

Saját szöveg + idézetek hogy az egymás mellett levő vélemények kiegészítsék egymást. :-)

Fiatalok! Nem bedőlni a gonosznak, aki a ti nyelveteken szólal meg, látszólag közvetlenül, nyeglén, és fennhéjázóan. Ugyanis mindent csak azért tesz hogy hitelesnek tűnjön, hogy lenyomja a torkunkon a véleményét, ami igazából nem is az ő véleménye, hanem fizetett neoliberális propaganda...

Mindenkinek megvan az ára.

Árpádnak az az előnye, hogy páran oldalfüggetlen fikázógépnek hiszik és valóban nem az az Orosz-Avar-Bolgár-mészáros-Dési (atv, klub rádió, népszava) típusú régivágású, leamortizált arcú, komcsi seggnyaló, hanem egy lényegesen árnyaltabban dolgozó bértollnok. Éppen ezért jó magasra tehette az árat de Gyurcsányéknak így is megéri, hiszen nem a saját pénzükből fizetik hanem a miénkből.

Nyilván leanimálják azt is, hogy működik a pályázati pénzek visszautalás a minisztériumi vezetők zsebébe és a pártkasszába. Ugye. Vagy inkább túl jól fizet a MEH a függetlenségért. TótaWé meg a népboldogítás ürügyén végre eladhatta magát. Ez itt a lényeg, hogy elérd azt a szintet, ahol már eladhatod magad, mert van árfolyamod. TótaWé elérte, egy sikeres ember. Végre ő is a állambácsitól húzhat sápot, mint minden tisztes ember honunkban.

A blogját meg kivettem a tárolt linkjeim közül, mert a Népszaváé és a Zuschlag gyereké sincs ott. Minek.

(címkék : Fear and Loathing in Amsterdam, Gonzo, Pulitzer, zsidó)

Tóta arra kapott felkérést, hogy azt a piaci fundamentalizmust propagálja, amivel a végletekig nem értünk egyet, mert szociális katasztrófába sodorja az országot, és globális ökológiai katasztrófába a világot. Nem érdemes egy rajzfilmet még az elkészülte előtt fikázni, de Tóta és Gyurcsány munkássága azt valószínűsíti, hogy sok szerethető momentum a w.blog stílusán és az édi-bédi állatokon kívül nem lesz benne.

Tóta, aki rendszeresen vért hány valamennyi állami kiadás láttán, aki a maga részéről legszívesebben mindent a piacra bízna, aki minden egyes központi támogatás kapcsán azt hörgi, hogy aki nem bírja a piaci versenyt, az hulljon el, szóval ez a Tóta most a mi adóforintjainkért beáll állami propagandistának. Neoliberalizmusra oktatni az embereket közpénzből. Ehhez tényleg pofa kell!

Kaslik Péter : Agyhalál

Iszony és irtózat Tóta W. Árpád írása nyomán

Tóta W. Árpád, az 1960-as évekhez fűződő amerikai „Gonzó” újságírás magyarországi, megkésett és fordított előjelű művelője. A „Gonzó” újságírói stílus az 1960-as évek, úgynevezett „új újságírás” egyik válfaja, amely Hunter S. Thomson nevéhez fűződik (Iszony és irtózat a kampány tábor nyomában” – „Fear and Loathing on the Campaign Trail)

A „Gonzó” újságírás az egyén kétségbeesett, és egyenlőtlen harca a hatalom ellen. Az igazi „Gonzó” újságírás az orwelli tradíciót követi, és azt vallja, hogy a hatalom eleve zsarnok, korrupt és ember ellenes. Ez, a túlerővel szemben vívott egyéni harc önromboló és ésszerűtlen, de az igazság oldalán áll. Tóta W. Árpád írásai, azonban csak külsőségekben utánozzák ezt a magatartást, és stílust, mert Tóta nem a szegényeket, hanem a hatalom birtokosait védi védi. A helyzet visszásságához tartozik az is, hogy a magyarországi neoliberálisok Magyar Pulitzer díjjal tüntették ki Tóta W. Árpádot, holott Tóta nyilvános ténykedése teljes egészében ellenkezik a Pulitzer díj szellemével.

Nyugdíjba vonulásakor, (1907, áprilisában) Joseph Pulitzer, a St. Louis Dispatch alapítója a következő örökséget hagyta a jövő újságírói számára: "Mindig, és mindenben a kiváltságosokat, és a nép fosztogatóit bíráljátok. Legyetek érzékenyek a szegények érdekei iránt, és a mindig a közös jó érdekében cselekedjetek." (Pierre Ribert: "Libération and the Evolution of Neoliberalism in France" Counterpunch, November 16-30, 2006)

A Magyar Pulitzer díjjal kitüntetett Tóta, azonban, a maga mindent bele, rohammunkában végzett kíméletlen harcát a hatalom haszonélvezőinek oldalán vívja. Ő a fordított előjelű Ungarische Robin Hood, a beágyazott és kitüntetett zsurnaliszta, a legény a gáton, aki az „itteni lakosságot” támadja, és a gazdagokat védi. Tóta W. Árpád magyarországi kidíjazása meggyalázza Pulitzer József emlékét világszerte.

Tóta W. Árpád: „A tehetetlen halott” c. írásának első bekezdése így hangzik:

“Kellemetlen hagyományunk, hogy eleve kilátástalan, halva született politikai cselekvéseket ünneplünk teljes erővel, míg a reális célokért és okos taktikával végigvitt, sikeres változásokra csak egy-egy történelemóra marad. Az 1848-as szabadságharc tehetségtelen szereplőivel, sőt az olykor beszámíthatatlan Kossuth Lajossal együtt: mítosz, dicső esemény, amelyről csak szuperlatívuszokban illik beszélni, és amelynek örökségét évről évre magáénak (és csak magáénak) vallja minden egyes párt és nótakör. A kiegyezés, ami élhető win-win szituációt teremtett Magyarország és a Habsburgok közt, az csak úgy megtörtént. Naná, a reálpolitikához kicsit több ész kell annál, mint hogy bebaszva felborítjuk a villamost, ezért a kiegyezést nem érti meg minden hülye, vagyis azonosulni se tud vele. Filmen se olyan izgalmas. Nincs benne tank. Térkép, az igen…”

Tóta írása, a továbbiakban ugyanezeket az állításokat vegyíti (mindennel, ami eszébe jut.) Az írás alagsoraiban hangot kap a provokáció, valamint az ügyeletes nagyhatalomnál való feljelentés is. Tóta W. Árpád ötvenhat eseményeit anarchikus intifádának minősíti. Az “intifādah" kifejezés önmagában ugyanazt jelenti, mint a “felkelés” (lerázni valamit). Miért beszél Tóta most a magyar ötvenhatról arabul? A jelenlegi politikai légkörben az intifádát csak egy árnyalat választja el a terroristáktól.

Tóta web lapjának címe: "For a Better Magyar Land." A "Magyarien" megjelölés, a "Magyarok idegen test Európában", Benes, és a hazai liberálisok külföldön terjesztett magyarellenes propagandájának alapjait képezte. Ennek az ellenünk szegezett propagandának egyik következménye Trianon. Magyarországon ismét van "Ungarn", illetve európai, és Magyarien, illetve "nem-európai."

Tóta írásaiban gyakoriak az éppen divatos angol szavak is. Nincs az a felkapott, és bitang angol kifejezés, amelyet Tóta bele ne dolgozna egyik, vagy másik írásába. Ez önmagában is a magyar nyelv züllesztését jelenti. Tóta írásának, mind szóhasználata, mint annak nemzetellenes beállítottsága, a politikai kérdésekben semleges, és jóhiszemű olvasót is felháborítja. Az ember levegő után kapkod. Mi következik ezután? Vitatkozzunk e hülyékkel? A rövid válasz szerint: igen, nehogy írójuk bölcsnek képzelje magát. A hosszú válasz, pedig szintén igen, mert nem tudhatjuk, hogy ezekből az eszement értelmetlenségekből mikor lesz tudományos értekezés, kötelező iskolai tananyag, és végül törvényerejű rendelet. A jelenlegi magyar társadalom összképét tekintve, ezek a lehetőségek ma valószerűek.

Tóta W. Árpád írása önmagában, és mint jelenség is lesújtó. Magyarországon minden napra jut valami őrület. Hogyan jutott a magyar közélet idáig? Vannak e ezeknek, a magyar kultúra alapjait menetrendszerűen megkérdőjelező szövegeknek közös tulajdonságai, és mi a végső céljuk?

“Lesz még egyszer ünnep a világon”

Tóta W. Árpád nem érti, hogy a magyarok miért ünneplik 1848, vagy 1956. emlékét, amikor mindkét esetben eleve vesztességre ítélt gyászos eseményről van szó. A jelenlegi ünnepek helyett Tóta, az olyan “kellemes” illetve “haladó hagyományok” követését, és győztes helyzetek helyetek - “win win” szityuésenek megünneplését ajánlja, mint az 1867. osztrák magyar kiegyezés. A fenti párhuzam alapján, pedig, a magyar ötvenhat helyett, az új birodalmi politikába való bekapcsolódást, a „rendszerváltás” kellene ünnepelni.

A közösség életében az ünnep, azonban nem csak a ”változások” állomásainak állít emléket, hanem, legtöbbször éppen a maradandóságban való hitet erősíti meg.

A magyar nemzet, mint minden más nemzet is, azt ünnepli, aminek létét köszönheti - a magyarok azokat a helyzeteket, és időpontokat ünneplik, amikor a nemzet összeforrott, s a nemzet tagja átélték, hogy mit jelent magyarnak lenni. Az ünnep ezeknek a felemelő pillanatoknak a felidézése, és erőtartaléka. Hamvas Béla szerint, az ünnep, a csoda, az álom, az eszme, az értelem.

A nemzet megmaradásában való irracionális, de éltető hit minden nemzet önmeghatározásában megtalálható: ”There will always be an England” (Anglia örök) A magyar nemzet esetében ez az irracionális elem talán azért kihangsúlyozottabb, mert a magyarok szabadságharcaikat mindig a mérhetetlen túlerővel szemben vívták. Ide tartozik az is, hogy rokontalan nép vagyunk, s emiatt a magyarokat szabadságukért vívott harcaikban soha nem támogatta senki. A nemzeti megmaradásban való irracionális, de éltető hit minden klasszikus magyar író műveiben megtalálható. Nemzeti ünnepeink kérdése szorosan összefügg megmaradásunk kérdéseivel is.

Ezzel elérkeztünk Tóta W. Árpád írásának valódi céljához. A nemzetet könnyebb megtörni, és szolga sorsra juttatni, ha annak kultúráját és önmagába vetett hitét lerombolják. Nemzeti ünnepeink ilyen goromba megkérdőjelezésével Tóta szembehelyezkedik a magyar klasszikus irodalom egészével, többek között Jókai Mór, Petőfi, Vörösmarty Mihály, Arany János, Ady Endre, Vajda János, Kosztolányi Dezső. Illyés Gyula, Kodály Zoltán felfogásával is.

Tóta nem említi Rákóczi emlékiratait, holott abban berúgott zsoldosok tántorognak, rablóvá züllött parasztok hadonásznak, parancsnokuk, pedig egy “bűnei miatt üldözött tolvaj.” Ennek ellenére, Rákóczinak néhány nap múlva 3000. embere van. Rákóczi ekkor feltekint az égre: “ Oh örök igazság” és neki indul a 32. 000 főnyi ellenségnek. Illyés Gyula szerint, “Rákóczi csatát veszt, de nem ügyet.” Rákóczi szellemének köszönhető, hogy a Habsburgok, Károly, Teréz és József Ausztria nem tudta németté emészteni az országot. Rákóczi, és a kuruc kor daca Petőfiben, majd Ady költészetében kel életre.

Engedjünk e a negyvennyolcból?

Tóta írásának második mondata így hangzik:

„Az 1848-as szabadságharc tehetségtelen szereplőivel, sőt az olykor beszámíthatatlan Kossuth Lajossal együtt: mítosz, dicső esemény, amelyről csak szuperlatívuszokban illik beszélni, és amelynek örökségét évről évre magáénak (és csak magáénak) vallja minden egyes párt és nótakör.”

Hogyan viszonyul a fenti, szemrehányó, és lekicsinylő megállapítás a valósághoz?
1820. és 1848. között, körülbelül húsz forradalom, és szabadságharc tört ki Európában az európai birodalmak ellen:

-1820. a spanyolok kiharcolták alkotmányukat.
-Ugyanabban az évben az osztrákok leverik a nápolyi forradalmat.
-1821. Forradalom Piedmont-ban.
-1825. az orosz decemberisták forradalma.
-1830. párizsi forradalom.
-1831-ben az orosz cári hadsereg leveri a lengyelek forradalmát.
-1831. munkás lázadás Lyonban, 1836. az angol Charteristák lázadása, akik általános szavazati jogokat követelnek.
-1845-1848. Maori sziget lakosai fellázadnak az angolok ellen. 1844. a szövőmunkások lázadása Sziléziában.
-1846. az osztrák, és az orosz csapatok vérbe fojtják a felkelést Lengyelországban.
-1848 Forradalom Párizsban, Bécsben, Velencében, Milánóban, Pármában, Rómában,
-második forradalom Bécsben,
-forradalom Budapesten.

Az 1848. magyar forradalom és szabadságharc, történelmileg, tehát teljes egészében összhangban van a nemzetek öntudatra ébredésének folyamatával . A fentiek alapján úgy tűnik, hogy éppen a nagyhatalmak viselkedtek ésszerűtlenül, amikor arra rendezkedtek be, hogy feltartóztassák az elkerülhetetlen változásokat. Tóta ebben a kérdésben is a birodalmi politikát védelmezi.

Ami pedig az 1848. forradalom és szabadságharc „tehetségtelen szereplőit” illeti, miért volt szükség két nagyhatalom véres beavatkozására, hogy azt leverje?

Tóta írásának negyedik mondata így hangzik:

”Naná, a reálpolitikához kicsit több ész kell annál, mint hogy bebaszva felborítjuk a villamost, ezért a kiegyezést nem érti meg minden hülye, vagyis azonosulni se tud vele.” Mi az, amit a kiegyezéssel kapcsolatban érteni kell, és mivel kell azonosulni?

Tóta nem említi, hogy a kiegyezés a Habsburg Monarchia sorozatos katonai vereségeinek (pl. Königgrätz, 1866) nyomán jött létre, és azt követően, hogy a bismacki Németország fegyverrel is tudtára adta a Habsburgoknak, hogy a német tartományok egyesítésében, illetve a Nagy német ideológia megvalósításában, Németország nem hajlandó vezető szerepet biztosítani a Habsburgoknak. Vagyis, Ausztria örülhet, ha egyenlő rangú helyet kap az egyesített német területek eljövendő birodalmában. A kiegyezés, tehát eleve a Habsburg Monarchiára nézve volt előnyös. A Monarchiának semmi veszítenivalója nem volt.

Tóta szerint, a kiegyezés “Magyarország és a Habsburgok között” jött létre, nem, pedig, amint azt a mondat természetes szimmetriája megkövetelné, Ausztria, és Magyarország, vagy a Habsburgok és “reform-monarchisták” között. “Magyarország” 1867.-ben nem volt azonos a “kiegyezőkkel”, és a kiegyezés állítólagos áldásaiban sem részesült az ország minden rétege egyenlően.

Az 1867. kiegyezés “okos taktikával végigvitt sikeres” változásai nem oldották meg a jobbágyfelszabadítás kérdéseit, és a földreform sem valósult meg. A nemzet hatalmas többsége még 1921-ben, s utána is ugyanolyan nyomorban és szolgaságban élt, mint előtte. Ennek az állapotnak a következményei a mai napig érezhetőek. Gyurcsány Ferenc kijelentése, mely szerint Magyarországon nem a családi gazdaságoké a jövő, a kiegyezés korabeli nagybirtok politika védelmezésének a visszhangját idézi.

Tóta szerint a kiegyezést nem értheti meg minden hülye, mert “Nincs benne tank. Térkép, az igen.” Volt a magyar kiegyezőknek olyan térképe, amely megmutatta volna hol, és mennyi szerb, horvát, cseh/szlovák, román, német, és más nemzetiségű lakosa van a Monarchiának, és ebből mennyien kerülnek Magyarország fennhatósága alá? Vajon, okos taktikával végigvitt sikeres változásnak minősíthető e, hogy a kiegyezéssel, a Monarchia Magyarországra hárította a területén élő nemzetiségek megoldatlan kérdéseit, és ezzel a Monarchia ellenségei Magyarországot is a nemzetek rabtartójaként tartották számon. Gondoljunk a következményekre. Ó, Trianon!

Vajon, okos taktikával végigvitt sikeres változásnak minősíthető e, hogy a Monarchián belüli közös külügy és hadügy következményeként Magyarországnak nem volt, sem törvényes, sem gyakorlati lehetősége arra, hogy az első világháború kitörésekor az ország kivonja magát a háborúból? A háborús propaganda gépezet a közös hadügyminisztérium kezében volt, a sajtó, pedig a kiegyezés haszonélvezői tulajdonát képezte. A háborús uszítás így felfokozott erővel sodorta az országot bele egy olyan háborúba, amelyhez a magyar nemzet többségének semmi köze nem volt. Magyarországnak az első világháborúban való részvétele a kiegyezés haszonélvezőinek érdekeit szolgálta. Gondoljunk a következményekre. Ó, Trianon!

“Lendületben az ország”

Az 1867. kiegyezés gazdaságpolitikájának következményei

Vessünk egy pillantást a kiegyezést követő gazdasági fejlődésére: A megoldatlan földreform, az alacsony és rendezetlen munkabérek következtében a magyarok nagy része, kilátástalan sorsú zsellér, napszámos, szolga, és nyomorgó munkásként tengette életét, és ez a helyzet a második világháború befejezése utánig is változatlan maradt. Mindez szorosan összefügg az 1867. kiegyezéssel, és azzal az állítólagos fellendüléssel, amiről Tóta beszél.

Paul Kennedy, a “Rise and Fall of the Great Powers” (“A nagyhatalmak felemelkedése és bukása) nemzetközi hírű könyvében (ISBN 0 00 6860524) arról számol be, hogy az Osztrák Magyar Monarchia 1900. évre szóló ipari fejlődése messze lemarad a többi nagyhatalmak mögött. A világpiacra előállított ipari termékek terén, pedig az utolsó helyen van.

Mire vonatkozik, tehát a Tóta által említett kiegyezést követő gazdasági lendület? Ugyanarra, ami a jelenlegi rendszerváltók dübörgő meggazdagodását meghatározza: az ország egy kis százaléka aránytalanul meggazdult, a nagyobbik hányada, pedig elszegényedett. A kiegyezést követő viszonylagos gazdasági fellendülés Magyarországon csak a polgárságnak, és a nagybirtokosoknak kedvezett. A kiegyezést követő gazdasági fellendülés egyik tanúsága az volt, hogy az úgynevezett leszivárgó gazdaság nem működik. A bankok, a nagyipar, és a földbirtokosok, jórészt adómentes hatalmas jövedelme nem szivárog le a nép közé, hanem a nagyobb nyereség nyomában elhagyja az országot. A gazdagok gazdagabbak lesznek, a szegények, pedig még szegényebbek. 1921.-ben a magyar ipar ötven százaléka, (egyesek szerint, annak kilencven százaléka) körülbelül ötven egymással rokoni, vagy üzleti kapcsolatban lévő család kezében volt.

Az Osztrák Magyar Monarchia gazdasági fejlődésének következtében a magyar polgári réteg egy része roppantul meggazdagodott, az ország lakosságának a túlnyomó többsége, pedig elszegényedett. A Tóta által dicsőített “okos taktikával végigvitt sikeres változás” eredménye: a galíciai és besszarábiai vidékről hazánkba betelepülő zsidóság magyarok rovására történő mértéktelen gazdagodása, a palotáik tövében levő nyomortanyák, a nagybirtokaik peremén meghúzódó zsellér kunyhók, az uradalmi cselédek közös konyhájú egyszobás lakásai, a falusi napszámosok, akik máról holnapra tengetik életüket. Az ám, hazám!

Az 1867. kiegyezést követő „fejlődés” azonos azzal, ami a jelenlegi neoliberális politika következtében történik Magyarországon. Ha sietünk, még elérkezünk oda, ahol 1867.-ben voltunk. Van e kiút? Ha van, azt a magyarok többsége számára ma sem Tótáék mutatják.

Nemzeti ünnepeinkkor azokra meghatározó eseményekre emlékezünk, amikor a nemzet ráeszmélt arra, hogy egyéni megváltás nincs, és arra is, hogy a csak a saját erejére támaszkodhat. Illyés Gyula szerint a magyar történelem nem logikára oktat, hanem arra, hogy a nemzetek életében olyan fogalmaknak is van értelme, mint bátorság, merészség, ideákhoz való ragaszkodás. Jó lenne azt hinni, hogy mindez még jelent valamit.

---vége---

És egy példa rá, ugye tóta mindig is komcsizza azokat akik a neoliberalizmus emberellenes, kizárólag tőkeérdekeket figyelembe vevő gazdasági mechanizmusát bírálják. TEHÁT A HATALOM ÉRDEKÉBEN BLOGOL.

A beteg a vevő?

Tisztelt Gyurcsány Ferenc!

Klasszikusoktól csak pontosan! Az MTI által kiadott hírből tudható az Öntől való alábbi idézet:

"Gyurcsány Ferenc azt mondta, ennek egyik feltétele, megszüntetni az ingyenesség illúzióját. Ez az elosztás a szocialista jegyrendszerre hasonlít, amikor az elosztásban érdekelt elitek összekacsintanak, vagyis "a főorvos úr segíti a professzor urat".

A vizitdíj és a kórházi napidíj nemcsak a pénzről szól, hanem arról, hogy a beteg a vevő - hangoztatta. A miniszterelnök szerint a parlament meg fogja szavazni az egészségügyi reformhoz kapcsolódó törvényjavaslatokat.

Ha az egészségbiztosítási törvényjavaslatot elfogadják, akkor lezárul a kiigazítás első, legnehezebb szakasza - vélekedett." - Idézet vége.

A cikk címe szerint az Ön és tettestársai elképzelése alapján a beteg a vevő. Vevő? Mire?

Megvilágítom másképpen, hogy ne kössem le milliárdokat ígérő idejét.

Arra kérem Önt, legyen szíves adni bármelyik magyar betegnek két kilogramm, vagy három méter, esetleg négy liter egészséget. Meg tudja tenni? Ne magyarázzon! Meg tudja tenni, vagy nem? Ugye, hogy nem? És tudja miért? Azért kérem, mert Magyarország, amely Szent Hazánkat olyan egyszerű nyegle artikulációval volt bőr az arcán kurvának nevezni, nos kérem, ez az ország nem szatócsbolt, nem Rt vagy Zrt, mindegy mit diktál a pénzdivat.

Ha én vevő volnék betegen, az orvost, és minden egészségügyben dolgozó tisztességes embert tekintsem eladónak? Egészségeladónak?

Gyurcsány Ferenc!

Ön szerint az egészség eladó?

Hol él Ön, Gyurcsány Ferenc? Mert én Magyarországon élek, ahol az egészséghez fűződő jog az 1949. évi XX. Törvényben egyetemesen nem csupán deklarálva, hanem garantálva van. Ugye eddig érthető? Továbbá Magyarországon 115 éves az egészségbiztosítási rendszer. Talán tapasztalta itt-ott, hogy ezt az orvosok szíve tartja össze, meg az egyre fogyó, őket segítő gárda. Már hogyha a gárda kifejezés olvastán egyéb szorongások nem ébrednek.

Azt remélem a magyar egészségügyi dolgozók nem fogják szó nélkül tűrni az inkriminált kijelentését! Remélem, nagyon remélem!!

Oly mértékig megalázta ezzel a szóval ezt a magyar társadalmi egységet, akiktől valljuk meg gyakran az életünk függhet, hogy nem csodálkoznék rajta, ha egyikük sem volna hajlandó adott esetben Önnek segítséget adni.

Utolsó kérdésem a sok közül, mit szólna egyéb becsmérlő szószerkezet hallatán? Lepereg? Vagy táncra perdül?

Utolsó idézet szintén Öntől: "El lehet menni!".

Mindössze annyit kérek Öntől, hogy nézze meg napjaink egyik legkelendőbb botrányfilmjét, ami az amerikai egészségbiztosítási rémálomról szól. A mozikban is látható film címe SICKO, (http://igazsag.myip.hu/uj/Sicko.wmv). Az interneten ennek egy feliratozott változata érhető el, bár önnek az angol nyelv nem jelenthet túlzott akadályt. Nézze figyelmesen, és próbálja megérteni, mitől undorodik Magyarország népe az egészségbiztosítás - nem kevés cinizmussal - átalakításának nevezett hungarocaustjától.

Bár ne legyen szavam, mint Cassandráé, hogy ez a törvénytervezetük egyenlő a népirtással.

Állításával ellentétben Canadában, az Egyesült Királyságban vajon miként őrizték meg az ingyenes betegellátás intézményét? Mr. Blair ezt nem említette azon a vacsorán a villájában?

Ugyanis elhangzik egy mondat a filmben egy angol embertől, miszerint ha M. Thecher merészelt volna egy betűnyi megszorítást eszközölni az angol egészségbiztosítás rendszerében, egy nap alatt elsöpörte volna a forradalom.

Hát, mit ne mondjak, ezek súlyos szavak! Ugye Ön is így gondolja? Noha minden erejével leckékre emlékezteti az Önt alkalmazottként elviselő állampolgárokat. Ugye Önnek mindkét szeme a helyén van? Ugye Önnek nem törte csontját gumibot? Ugye Önnek még nem vágott végig a hátán kardlap?

Költői kérdések voltak. Nem is várok választ, sem Öntől, sem tettestársaitól egy pórnak.

Budapest, 2007. december 1.
Lengyel Károly http://www.nemzetihirhalo.hu

--vége--

Worluk a Modern Képmesék kormányzati propaganda és oktatófilm szövegirója lett. Egy megmondó emberrel kevesebb lett, vélik sokan és tömegesen törlik ki a kedvencükből a blogját.

Márciustól mostanáig titokban tudta tartani. Még a rajongói klubja előtt is. Az volt sokaknak gyanús, hogy egyre több kormányzati programot támogató cikket írt. Több cikkében már megalapozta, és előrevetítette azt, amit majd a filmecskékben láthatunk. Dr. Agy újratöltve.

A sorozat 163 milliós állami támogatásban részesül.

"A rajzfilmsorozat az alapvető ismeretek átadása mellett az eltérő nézőpontok megjelenítésével ösztönzi a társadalmi párbeszédet, ennek érdekében, ha kell, akár provokál is. Közérdekű témákra fókuszálnak, az egyes epizódok felvetik például a korrupció, az önkormányzatiság, a nyugdíj mindenkit érintő kérdéseit."

"A MeH és az NFÜ (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség) szakértői anyagokkal és pénzzel szállt be, az MTV pedig megszervezi és leadja."

Worluk magyarázkodik és győzködni próbál mindenkit, hogy ennek ellenére ő még független újságíró. Most ezzel meg az a gond, hogy Ö azt is megpróbálná beszopáltatni a jónéppel, ha kiderülne, hogy ott lapul a zsebében egy MSZP tagkönyv, hogy ő ettől még független tud maradni.
Vastagbőr ;"Gratulálunk Worluk!

A blogodat töröltem a Kedvencek közül, innentől kezdve a "véleményed" teljes mértékben érdektelen lesz ... mivel ki tudja, hogy nem-e a Miniszterelnöki Hivatalból kaptad az anyagot? Egyenes úton haladsz a Népszava szerkesztőségébe és az Újságíróklubba az ATV-re (Mészáros,Avar, Bolgár kolléga mellé)"

Talán valamit pótolhatok egyesknek abból megmondós pimaszságból, amit hiányolak. Persze én csak kedvtelő és nem megélhetési szinten. 5-7 éve még Worluk is ott keringett a fórumokban és sokszor csináltam belőle hülyét ugratásaimmal. Utál is érte rendesen. Már akartam is írni, egy összeségében azért méltató cikket róla, Worluk a valláskritika hullámlovasa címmel. Helyette töröltem én is a írásaira mutató ajánló linket a blogom főoldaláról.

Tehát egy mítosszal megint kevesebbünk lett.

Ilyen oktatónak gondolt propagandafilmektől bármi érdemi eredményt várni az ostobaság és (ál)naívság csimborasszója :) aki ismeri azt amiről a filmecskék szólnak majd, annak úgysem fog mondani semmi újat (), aki meg nem ismeri az ilyen eléggé alapismeretnek tekinthető infókat, az sem fogja nézni, marad a szappaoperáinál és mónikasóinál mert nem érdekli az egész...... mivel a vélt célközönséget úgysem éri el, több eredménye nem lesz a filmek (tartalmától teljesen függetlenül) mint pár jól megtömött zseb (közte Tótáé). Esetleg a Drágaaranyosbolgárúrnak telefonáló nyugdíjasoknak lehet bemesélni h. ez nem a kormánypropaganda része, függetlenül attól mit magyarázkodott a blogjában Tóta (nem hülye, jó h. igyekszik maradni a függetlenség látszatában:))).

Ez a rajzfilm még jó is lehet amúgy. Vajon, ha a Hír tv kívánna hasonlót készíteni teszem azt a csintalan malackájuk szövegével, azt miért fogadnátok szívesen? Ja, nem a Hír tv csinálja?? Azért nyilván tudod hogy milyen hülyeségeket kérdezel.:) Pont az a gond a Tóta megbízásával/és ez neki is gondja lenne ha nem róla lenne szó -ha a Tóta annyira jó csávó és annyira érti ezt a kapitalizmus cuccot hogy még el is tudja magyarázni akkor egy kapitalizmusban a Tótának három perc alatt összedobnák a nagytőkések a rajzfilmjére valót/mert ő a legjobb a piacon és a tőkéseknek ő kell/mert a Tóta aki a kapitalizmust/piacgazdaságot a legjobban el tudja magyarázni a népnek hogy végre értsék hogy nincs állami csöcs meg köztévé meg ingyenebéd, na de hát itt sem erről van szó. Kell az ingyen ebéd meg az állami csöcs a kapitalizmus elmagyarazásához. Bizony még egy Tótának is - aki annyira érti a kapitalizmust hogy nála jobban senki meg sem tudná írni. Na a Hír tévében meg nincs állami pénz - tehát hülyeségeket kérdeztél.

Tóta Warangy és az Index Jézus fitymájáról értekezik
2007-01-05. 05:55

Tiltakozó levelet juttatott el a magyar és keresztényellenességéről, hírhamisításairól, valamint bíróságon elbukott hazugságairól hírhedt Indexhez egy olvasó, miután a rasszista csatornalap Karácsony környékén Jézus fitymájáról és, elnézést az idézetért: "Isten faszáról" értekezett. Jehova, Mózes vagy egy rabbi nemi szerve nem került szóba a "nagyon bátor" söpredék részéről. A gyűlöletcikkek szerzője Tóta W. Árpád, aki az elmúlt években több hasonló aljasságot produkált már. A Kuruc.info várja olvasói hasonló írásait zsidó témákban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim az Index Szerkesztőségében!

Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy nyissák meg fülüket és szívüket sokak felháborodása és panasza előtt! Van az újságjuknak egy munkatársa, főmunkatárs, aki az utóbbi néhány napban kritikán aluli írásait képes volt megjelentetni az Önök által működtetett internetes felületükön, Önök pedig még a blogjának is teret adtak.

Magyar állampolgárok széles rétegeinek vallási érzését mélyen sértő, nyomdafestéket nem tűrő, tűrhetetlen, alpári stílust engedett meg magának. Sértette nem csupán a zsidó vallást, de főleg a többségi, államalkotó keresztény és keresztyén emberek vallásával kapcsolatos meggyőződését, hitvilágát, érzelemvilágát.

Ha tetszik, ha nem a legutóbbi népszámlálás alkalmával a Magyar Köztársaság megkérdezett lakosságának közel háromnegyede vallotta magát kereszténynek. Ez egy meghatározó erkölcsi erővel bíró számadat. Mint tudjuk, a számok makacs dolgok, amivel nem illik, főként nem szabad vitatkozni. Ez a többség pedig mi leszünk még nagyon sokáig!

Ez pedig nem kirekesztő gondolkodásmód, hanem az útszéli gondolkodásmód kategorikus elutasítása.

Esetünkben ajánlanám a főhajtás nemes egyszerűséggel elismerő gesztusát!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mint magyar keresztény, római katolikus vallású és hitű magyar állampolgár azzal a követeléssel fordulok Önökhöz, hogy a fent említett tömeges felháborodást kiváltó, és esetleg ennek kiterjedésének lehetősége miatt távolítsák el Tóta W. Árpád nevű munkatársukat a szerkesztőségükből és ne biztosítsanak számára az oldalukon megjelenési lehetőséget!

Itt hívom fel figyelmüket arra, hogy várhatóan tömegessé válhat ez a tiltakozás. Kérem emlékezzenek a Tilos Rádió esetére, ahol megtelt a Kinizsi utca elejétől végig, sok-sok Barangó által kiirtásra szánt kereszténnyel. Sokakon sárga keresztet is lehetett látni. Nos, eljött a január, elkövetkezett volna az alantas verbalitás reciklálása?

Azért csupán lapjuk vezetőit keresem meg kérésemmel, mert bár nem tudom, hogy az önök munkaközösségében miként viszonyulnak az említett súlyos lelkiismereti sérelmeket okozó megnyilvánuláshoz, de egy munkahelyi vezető kivétel nélkül teljes mértékben felelős azért, hogy ez ne történhessen meg. Előre jelzem, nem csupán az én véleményem ez a megállapítás, s ez nem képezheti vita tárgyát!

Alább mellékelem Az Önök oldalán hozzáférhető két írást, ami alapján mindenki eldöntheti, hogy az interneten kívánja-e kifejezni tiltakozását, esetleg véletlenül, egyszerre sokan jelennek meg a kiadójukként oldalukon közzétett cím előtt, sárga kereszttel mellükön.

Ez a stílus olyan taszító lelki megnyilvánulása volt az említett munkatársuknak, ami nem megengedhető sem itt, sem máshol, se most, se máskor!

Ezt minden újságíró kollégájuknak is tudom ajánlani megértő figyelmébe. Gyorsan hozzá kell tennem, kevesen élnek közöttünk ilyen lelki ficammal küzdő újságírók. Tegyenek róla, hogy Önöknél se legyen ilyen!

Nem tehet bárki olyan ostobaságot, amivel szülő nemzetének hitét gyalázza!

Azonban ha ez Tóta W. Árpádnak nem tetszik, el is lehet innen menni. Talán más országban több szerencsével járhat. Borítékolom viszont, hogy ne válasszon olyan országot a világon, ahol az emberek döntő többsége kényes a vallását érintő pocskondiázásra.

Minél gyorsabban útra kel, annál nagyobb az esélye a befogadásának, mondjuk hitetlenségi menekült státuszban.

Köszönöm figyelmüket és türelmüket!

**************************************************************

Remélem, minden olvasó kellő mértékű türelemmel viseltetik, legtovább a két alanti írás végéig. Azután döntsenek, mit is tehet ilyen esetben egy vallásában megtiport magyar.

És íme a két cikk elérhetősége, ahonnan egyéb elmésségek is megközelíthetők:

FIGYELEM! Kizárólag erős idegzetűek merjenek beleolvasni!

http://index.hu/tech/tortenelem/fity061222/

http://w.blog.hu/index.php/2006/12/27/isten_fasza

***************************************************************

Kérem továbbá az összes többi újságírót is, hogy Tóta W. Árpádnak mindaddig ne engedjenek megnyilvánulási lehetőséget, ameddig nyilvánosan meg nem követi a hívő magyar embereket!

Úgy gondolom, ebből most már nem lehet engedni.

Elég volt! Itt a vége a türelemnek, és a keresztényi alázatnak!


Budapest, 2007. január 3-án

Lengyel Károly

A Szent Korona egyik alattvalója

lengyel-k@freemail.hu

Tóta W. Árpád cikke a pápáról - Orwell:1984? 2005 április 09 szombat

Végigolvastam, bár legszívesebben már a címnél megálltam volna. A véleménynyilvánítás szabadsága mögé bújva lehet bárkiről megvetően, lekicsinylő tiszteletlenséggel beszélni (ráadásul nyilvánosan)?

Vajon a szerző nem venné sértésnek, ha édesanyja haláláról így írnék: Game over Tótáné?

Vagy mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek?

Neki szabad, nekem meg nem?

Mit szólna, ha ilyen cím alatt azt firtatnám, hogy édesanyjának milyen szenvedés volt lemondani sok más férfival való kapcsolatról a férje kedvéért?

Vagy azt, hogyan zsarnokoskodott a családban a férje és a gyerekei fölött?

Nem teszem ezt, hiszen nem ismerem a családjukat. Nem vagyok családtag, ezért nem veszem a bátorságot, hogy egy intim közösségről a kívülálló nyegle nagyképűségével mondjak ítéletet. Én ugyanis (főleg kívülről) kevés vagyok ahhoz, hogy átlássam családjuk életének körülményeit, hátterét, előzményeit, hibáinak okait, feltételezhető értékeit.

De még ha hiteles belső tapasztalataim lennének, akkor sem mondanék ítéletet senkiről, mert nem akarom átvenni Isten szerepét, aki egyedül lát tiszta egységben minden belső összefüggést. Sérült lenne az önértékelésem, ha feljogosítva érezném magam ilyesmire.

Mi több, ha a véleményem objektíve hibátlan lenne, még akkor sem tenném közzé, ha ezzel másokat sértenék. Kultúrembernek tartom ugyanis magam, ezért tisztelem mások érzéseit. Ezen felül keresztény is vagyok, ezért végképp tartózkodom attól, hogy haszontalanul fájdalmat okozzak bárkinek. Következésképp ha hallomásokból szerzett hamis információim alapján lenézném és megvetném a Tóta W. családot, ezt a véleményemet akkor is megtartanám magamnak. Sőt szégyelném, és buzgón imádkoznék, hogy a Jóisten szabadítson meg engem e benső zavarodottságomtól.

Mert a saját lelki harmóniája hiányzik annak, aki kifelé fröcsköl.
Így tehát most sem teszek mást, mint kérem a szerzőt, gondolja bele magát a helyembe, és a kereszténység nagy családjának minden tagja helyébe.

Azután ítélje meg maga, helyesen tette-e közzé ezt a cikket.

Imádságban kérem Istent, világosítsa meg az ő értelmét, szívét-lelkét, és adja meg belső békéjét.

[Írta Tanczik Balázs]

Tiltakozom 2005 ápr 08 péntek

Felháborító és elszomorító, mennyien tévesztik össze a szabadságot a szabadossággal. Továbbá sokaknak meg kellene tanulniuk, hogy ami szerintük igaz, az másokat mélyen sérthet. Nem vagyunk egyformák, természetes, hogy a dolgokról alkotott véleményünk is különbözik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a mások véleménye rossz, vagy téves!

Kíváncsi vagyok, hogy az internet névtelenségébe burkolva világgá írt véleményüket ezek a személyek nyilvános helyen, arcukat vállalva, mások szemébe mondva is vállalnák-e? Nem hinném...

Egy igen fontos tárgyi helyreigazítás: A pápától Isten nem tagadott meg semmit, II. János Pál önként mondott le a személyes családról, hogy a világ összes keresztény katolikusa az ő családja legyen. Ha ezt a különbséget zongorázni tudnám, túltennék pl Mozarton!

[Beküldte szemar]

Elméjében roggyant ember 2005 ápr 07 csütörtök

akinek ennyit jelent egy ember halála.

[Beküldte Vass László]

Engem megsértett 2005 ápr 08 péntek

A saját nevemben szólhatok csak, de mégis mondom: felveszem a kesztyűt. Az Indexen olvasható írás Tóta W. Árpád szavaival "elszalasztott lehetőségek, bűntudatok, tévedések" kusza összevisszasága.

Vitatkozni nem érdemes vele, ám kötelességemnek érzem figyelmeztetni: tájékozódjon jobban, mielőtt analógiát alkalmaz. Ez filozófiai módszer, és szigorú feltételei vannak.

Demagóg és gőgös sértegetéseiért kérjen bocsánatot! Hacsak nem akarja Gyurcsány "stílusát" követni...

Személyi László

[Beküldte szemlaci]

Ki ez a Tóta w.Árpád?
Ő egy senki. szánalmas ember. tipikus. le se tagadhatná a fajtáját : zsidó.
Olyan marha okosnak tartja magát, mindenkit csípőből tud fikázni. Ez igen!
Arra lennék kiváncsi hogy azon kívül hogy leírja valakiről hogy neki menyire nem tetszik,meg menyire rossz.De ő maga mit alkotott eddig, mi az?
A legkönyebb munka mások munkáját tetszés szerint kritizálni. Ezt én is meg tudom csinálni.
Ez szar ,ez jo, ez pocsék....stb
Az ilyen emberek azok akik úgy gondolják hogy az én gondolkodásom a jó, aki nem igy gondolja az hülye. Na puff.
aaaaaa . nem is idegesítem fel magam majmokon .
ennyi

csuri001

Á, a fasz kivan ezzel az országgal...

Van nekünk egy nagypofájú megmondóemberünk, bizonyos Tóta W. Árpád.
Mindenkinek nekimegy, nem tisztel senkit.Teszi ezt a maga stílusában.

Erre ma reggel a blogjában arról olvashatunk, ő lesz az szövegírója MTV új animációs sorozatának, a Modern Képmeséknek.
Ez így első olvasatra teljesen korrekt , az újságíró is pénzből él, dolgozzon.
De most jön az érdekes fordulat:A sorozat 163 milliós állami támogatásban részesül.

"A rajzfilmsorozat az alapvető ismeretek átadása mellett az eltérő nézőpontok megjelenítésével ösztönzi a társadalmi párbeszédet, ennek érdekében, ha kell, akár provokál is. Közérdekű témákra fókuszálnak, az egyes epizódok felvetik például a korrupció, az önkormányzatiság, a nyugdíj mindenkit érintő kérdéseit."
"A MeH és az NFÜ (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség) szakértői anyagokkal és pénzzel szállt be, az MTV pedig megszervezi és leadja."

Na, így kell lefeküdni a kormánynak ! Kíváncsian várom hogy a semmit, az állítólagos "reformokat" hogyan sikerül megmagyarázni ....

Gratulálunk, Worluk !
A blogodat töröltem a Kedvencek közül, innentől kezdve a "véleményed" teljes
mértékben érdektelen lesz ... mivel ki tudja, hogy nem-e a
Miniszerelnöki Hivatalból kaptad az anyagot ?
Egyenes úton haladsz a Népszava szerkesztőségébe és az Újságíróklubba az ATV-re (Mészáros,Avar, Bolgár kollega mellé)

Árpád eddig is szerelmes volt Gy.F.be, meg a reformokba, mostmár rendesen meg is fizetik: alig változott vmi...

Na ez jóóóó

megjelenik egy kis kritika Tótáról, és rögtön jönnek mosdatni a hívei...
Miért kellene ezen átlépni, hogy t. i. tótának a jelenlegi kormány lett a kenyéradója?

De legalább így minden tisztázódott. Úgy volt eddig is Tóta W. pártatlan, mint a csintalan sanyi bácsi. Hányingerkeltően hazug, álságos minden böffenete, mert szaglik róla, hogy balos a szíve-lelke. Írtam már neki, hogy menjen a Népszavába, ott nagy egyetértésben tudnának írkálni Andrassew Ivánnal - remélem, megfontolja.

"Önfeltáró adalék Tóta W. társadalmi szocializációjához, beágyazottságához. Sok mindent megmagyaráz jelenkori világlátásával, "értékrendjével" kapcsolatban. "Hadd mondok egy személyeset, ni. Az én nagyapám a kerületi pártbizottságban dolgozott 1956-ban. No, a tisztelt forradalmárok, feltörvén a pártházat, végiglátogatták az ott talált címlistát. Volt nekik géppisztolyuk meg rossz arcuk" Hát igen, akik tevőlegesen támogatták a gyilkos diktatúrát, akkor és ott megbűnhődtek. Így volt ez igazságos!

Szóval ezért szélsőbalos. Bármennyire is próbálja másnak mutatni magát ezért süt belőlle, hogy gondolkodni komacsnak tanult meg. Olyan mint a trockistából lett neokon, aki a kommunizmus helyére a liberális demokráciát helyettesítette be és most a kommunizmus módszereivel és az egykori a kommunistákra jellemző mély hittel harcol annak vélt és valós ellenségei ellen.

Az ön-agymosás a legszánalmasabb dolog, amit az ember magával végezhet.

Nyilván a napi 4-5 hozzászólásomtól ment tönkre a Wéblog.

Vagy valami mástól?
tirpakbokretas-reloaded.blogspot.com/2007/08/ebbl-nyolcves-cignygyerek-is-megrti.html

Zülejka, akkor most nyomok egy kis személyest. Amikor Höndör meghívott a projektbe, nem érdekelt nagyon Tóta Wé. Azóta rájöttem, hogy személyében egy ugyanolyan gusztustalan, felfújt médiagecit köszönthetünk, mint Havas Tanár Úr, Frei Tamás, Sváby és a többiek. Meglepő mennyiségű ember bukkant fel, akivel Tóta Wé, a kedves ember valamikor nagyon kitolt, a legváltozatosabb módokon.

Ti pedig továbbra is bekajáljátok, hogy egy szimpatikus, független fiatalember nyomja az őszintét, még akkor is, amikor saját maga ismeri be, hogy a MeH-be jár kormánypropaganda-konzultációra.

Mint mondtam, ön-agymosás ellen nincs orvosság. De miért csinál ilyet akárki is?

Khmm, íme az első posztom ide a blogba. Tulajdonképpen életem első blogbejegyzése következik. Szóval, mint egy újszülött blogger, gőgicsélek nektek egyet.

Kicsit visszautalnék az emlegetett Tóta-posztra, erre ni. Azon belül az

"Üldözött kisebbségnek lenni nem feltétlen rossz buli, főleg ha annyira azért nem üldöznek. Há’ most azér mer magyar vagyok? Ja, azért rúgnak ki, azért nem kapsz munkát, azért nem vesznek fel egyetemre."

kitételre. Sajnos nem lehet erre legyinteni. Bárcsak lehetne annyi, hogy hülyeség. Bárcsak ne lenne itt igazunk. Igaz, akkor Bombagyár sem lenne...

Sajnos van alapja a kifigurázott vélekedésnek. Logikus is, hogy konfliktusforrás lesz a magyar-mivolt kimutatása, bármi módon is történjen. Ugyanis a "globalista-internacionalista" szemlélet nem tolerálja a nem beleilleszkedőt. Ez a szemlélet asszimilálni akar, mint a Borg. Mert tudják, hogy a piacot nem egyének adják, hanem a "tömeg". A tömeg és nem a döntésképes individuum. Az a jó "tömeg-alkotórész", amely nem szól vissza, amely nem kényszerít, amely nem korlátozza a gátlástalan bevételnövelő törekvéseket, hanem elhiszi, amit az arcába adagolnak és buzgón fogyaszt. Még ha a termék több "E"-t tartalmaz, mint egy átlagos Napirajz-poszt, kommentestől. Így lesz az emberből fogyasztó, a magyarból állampolgár, a nemzetből lakosság. Mert a törekvés nem áll meg a boltok ajtajánál. Hanem igyekszik megvenni magának az irányítást. Nem kiérdemelni, hanem kivásárolni akarja az irányítás jogát. A kulcsszó nem a bírni, hanem a birtokolni. De ez már nem "piacgazdaság", ahol a minőség érdemli ki a továbbélés jogát, hanem hidraulikus despotizmus: ha nem tetszik, akkor elzárjuk a csapot és ez se lesz. Ajánlott olvasmány Frank Herberttől: A Dűne isten-császára.

De mindez lassan már közhely. Amivel szemléltetni szeretném, hogy Worluknak nincs igaza, az egy egyszerű történet. Egy minisztériumi dolgozónak volt egy karkötője. Az a színes gumikarika, amit mostanság volt divatos hordani, hogy "legyél valaki", meg egyéb kommerciális szlogenek. Ennek hallatán mindig a Brian élete ablakjelenete ugrik be nekem, gondolom másoknak is. De mi volt a baj a "divatos" gumikarikával, hogy példaként hoztam elő? Egy, manapság csúnyának kikiáltott baja volt: nem "trendi" színe volt (például rózsaszín, oh). Hanem piros-fehér-zöld. Közölték az emberkével, hogy "ezt itt nem kéne hordania". Mert izé... Nos, a magyar trikolór viselése a mai Magyarországon nem trendi. Az kilóg az intermizéria takarója alól. Az olyan "fasiszta". Biztos a viselője "Anti...", csak kis "a"-val, mint jelző.

Hopp, még valami. Egy még passzolóbb sztori. Egy ismerősömről szól, aki az állami hivatalából történő elbocsátása után el akart helyezkedni a versenyszférában. Mesélte, hogy a külföldi tulajdonú cégek érdekesen állnak a politikai nézetekhez. Nem, az említett ismerősöm nem a "jobbos handabandához" tartozik, csendes stílusú ember, viszont megvan a véleménye és ami fontos: van tartása. A véleménye nem szélkakas és nem eladó. Abban sem passzol a Worluk-féle klisébe, hogy nyelvet beszélő, tanult ember, ráadásul segítőkész, kedves modorú. Az állásinterjú során ártatlan arccal kipuhatolták, hogy "mi a véleménye" - ugye ezt lehet mintegy mellékesként is tenni, mintegy "másra terelve a szót" - és bizony valahogy nem alkalmazták, pedig rendes ember. De hazudni nem akar.

Ennek fényében, ha Árpád vicceskedik a helyzettel, mellényúl. Az ismerősömet nem fogja felvidítani, de a családját, gyerekét sem. Akik létbiztonság, jövőkép, megélhetés és megelégedés helyett be kell érniük azzal, hogy - Tóta W. szerint - "integrálódjanak". De kihez-mihez is?

Lehet, hogy - akár itt is - valakinek tetszik Tóta W. Árpád stílusa, véleménye. De én csak egyet kérdeznék: igaza van-e? Mert én a helyzetet látva nem örülök, hogy így megcáfolhattam. Nem, mert akkor nagyobb a baj, mint Árpád elképzeli. Netán fordítva van és a tényleges magyar többséget akarják integrálni - egy kisebbségbe?...

BiG

Te régebben normális voltál...

Nem, ennek semmi köze se a nemzeti rockhoz, se a Droidzóna előszavához. Tóta W. Árpád, fedőnevén Worluk, meghülyült, kérem szépen. Húzzanak zsemlés zacsit a fejére, kérem szépen, akkor legalább nem tud írni. Bár ilyen marhaságokat, mint legutóbb, talán vakon is.

Hányszor mondtam már neked, Árpád, hogy ne írj olyanról, amiről nem tudsz semmit. Kívülről látni és belülről tapasztalni, az nem ugyanaz. Glosszát írni lehet, hülyeséggel ne égesd magad. Tudom, nálunk meg meleg a szék a buta zsidózástól. Biztos azért, mert mi is úgy okoskodunk a zsidókról, hogy nem értjük őket. Igaz, a zsidók államelnöke épp a napokban jelentette ki büszkén, hogy felvásárolták Magyarországot. Mi, mélymagyarok (a "szarból jött" fordulatot ne tedd hozzá, azt már Spiró leapacsolta) pedig ezt úgy értjük, ahogy mondta. Engedtessék meg, hogy ez rossz érzés legyen nekünk. Mertezamihazánk, és a többi. Kormorán, Kárpátia meg Ismerős Arcok nélkül is az lenne. Elég szomorú, hogy ezek nélkül jóval kevesebben lennénk, akik értik, mi ez.

Hányszor mondtam már neked: Csurka István nem a magyarság vezére. Tudom, hogy vicces rá mutogatni, röhögni szegény zsírtáltoson, meg a Szíriusz-elméleten, Torgyán József "kumányi tekercseiről" nem is beszélve, de a helyzet az, hogy ezek nagyjából úgy viszonyulnak hozzánk, mint a magyar nők büdösségéről értekező Naftali Kraus hozzád. Mert sajnos egy oldalon vagytok, ha tetszik, ha nem. Ő a ti hülyétek, és nekünk is van pár. Magunkfajta hülyék, Y-tervvel. Nektek meg mondjuk György Péter. Ja, hogy őt nem szereted. Sajnálom, de pont mellette állsz, innen pedig úgy néz ki...

Miféle üldözött kisebbségről van itten szó, kérem szépen? Hát, majd ha téged csuknak be bombagyártásért, mert ugye emlékszel egy ilyen esetre, hiszen korrektül le is tetted a garast az ügyben, akkor majd eszedbe jut. Ezt hívják üldözésnek, meg amikor az utcán lövöldöznek az emberekre. Tudod, volt ilyen. És bár konkrétan nagymamát tényleg nem tapostak le lóval, de mást igen, a többi pedig az úgynevezett, hogy költői szabadság, mert rockdalról beszélsz, nem történelemkönyvről. Tudod, Nyiszli Miklós is erre a szabadságra hivatkozott, amikor kiderült, hogy a visszaemlékezéseiben leírt, háromszáz méter hosszú gázkamrák sohasem léteztek. Neki ródd fel, köszönöm.

Ez a nyomorúságos törpe kisebbség, aki mi volnánk, mostanság olyannyira elszállt magától, hogy a Kárpátia albumaiból többet vesznek meg, mint tizenöt éve az Eddáéból (pedig akkor még sehol sem volt az MP3), százezren vonultak az utcára tavaly mindenféle vezető felszólítása nélkül, és mellesleg nem véletlenül vezeti évek óta az olvasottsági toplistát pont egy bizonyos blog. Két egész két tized százalék lennénk? A te logikád szerint akkor a lakosság minimum 25 százaléka vörös szegfűs (poszt) kommunista, ugye? Mégis a Kossuth téren volt ötvenezer ember tavaly, és alig két-háromezren Gyurcsány nagy garral beharangozott dunaparti "antifasiszta" felvonulásán...

Kedves Worluk mester! Hátra arc, irány vissza a tények mezeje. Ne írjál zöldeket, mert olyan leszel, mint én.

Tomcat

Tóta W. Árpádról, még egyszer

Tóta Árpád a baloldali agyleépülés tökéletes példája: míg mi a pálinkától, meg a nemzeti depressziónktól hülyülünk meg az évek során, addig egy Tóta-féle zsidó a folytonos önigazolástól, attól a szellemi onanizációtól, amelyet az jelent neki, ha szidhatja a magyarokat. No, nem látványosan és az egészet; csak egy kis részét, most éppen azokat, akik „nagyon magyarok”. Mert van ilyen. Hogy túlságosan magyar valaki.

Tóta úr remek tollforgató, a publicisztikái szellemesek, gördülékenyek: egy olyan típusú ember, aki jobboldaliként nekünk kincs volna, szélsőbaloldaliként azonban veszélyes. Mesteri szinten űzi a nyelvi csűrést-csavarást, így könnyedén hihetővé válik bárminemű érvelése, még akkor is, ha az hibás és csúsztatásokkal teljes.

Amióta azonban a héberek által fölvásárolt Uj Péter-i Index kilóra megvette, és már egy szerződött flekkmennyiséget le kell adnia úgynevezett „blogjában”, azóta már erőtlen és a partra vetett hal képében fetreng remek publicistánk. Hogy úgy mondjam, megfullad a saját okádékában, mert elfelejtett szellőztetni.

A világ egyik legszórakoztatóbb dolga tud lenni a provokáció, magam is élek-halok érte. Tóta is viccelődött már többek között a pápa halálával is, most meg éppen a nemzetiek vannak soron. Csak jó sokáig, az a baj. Amikor pedig az ember provokálgat, egyszer csak azon kaphatja magát, hogy komolyan beszéli azt a sok sületlenséget, amit igazából csak viccnek szánt. Nézz meg minket, mi csak tudhatjuk ezt.

Szép nevű Árpádunk immár másról sem ír, mint arról, hogy a Nagy-Magyarország-matricát az autójukra ragasztók hülyék (igen, mindannyian), illetve a nemzeti radikálisok csoportja olyan magános kisebbség, mint a cigányoké. Ékes nyelven mindezt, de már olyan üresen, hogy fáj az a kongás, amelyet érzünk, ha dühtől és arroganciától csöpögő sorait olvassuk. Szegény Árpád, pedig milyen szépen indult minden!

Tényleg úgy gondoltam sokáig erre a szerencsétlen, megvásárolt emberre, mint egy olyan személyre, akivel bár nem értek egyet, szívesen megvitatom vele, hogy mit gondolok. Remek, talán izzasztó érvcsatában megmérkőzünk, talán még le is hülyézzük egymást, de sokat is tanulunk, végül pedig a párbeszéd révén mindketten sikeresebbek leszünk. Ez lenne amúgy a jó politizálás alapja is, csak nincs meg hozzá az eszünk.

Amióta le kell adni a szükséges glosszamennyiséget (bár már blogbejegyzésnek álcázva), azóta valahogyan nincs is másról szó, mint a címergyalázásról, a hülye magyarokról, meg a még hülyébb nemzeti érzelmű magyarokról. Tényleg nem kell nekem bemutatni magunkat: jobban ismerem Tótánál a köztünk megbúvó vadállatokat és idiótákat, szépen kitenyészt a reménytelenség és a megaláztatottság jónéhány korcsot. Csak azt is nagyon jól látom, mert kinézek a szemembe szorult gerenda mögül, hogy bizony csöppet sem tekinthető apró szálkának mindaz, ami az ő fajtájánál van. Az őrültség, meg az eltúlzott kontrasztok éppen úgy mindkettőnk sajátja, mint az, hogy szarni járunk. Szánalmas, de már inkább nevettető, ahogyan valaki hörögve bizonygatja, hogy a másik hülyébb. Mutogat, de már újat mondani nem tud. Arra apellál, hogy úgyis hisznek neki, mert régen még fényes volt a nimbusza. De már nem hisznek. Már a fejét sem simogatják. Hülye vagy, és kész.

A nacionalista magyarokat, akik többnek gondolják Magyarországot, mint pusztán egy szülőhelynek, ezért Hazának szólítják, nos mindezeket egy zavaró kisebbségnek nyilvánítani a legnagyobb ostobaság még ezekben a vészterhes időkben is. De érhető Árpád és barátainak félelme: ők egyedül vannak. Csak látszólag áll mögöttük egy tisztes tömeg, hiszen ezen massza nem egyéniségekből, hanem csupán agymosott, üres koponyákból áll, míg mi (akkor is, ha csoportjaink sokszor nem értenek egyet, esetleg némelyünk nem kedveli a másikat) akkor is össze tudunk állni és egységgé forrni a végveszély idején. Megtettük ezt már, és akkor nem fogjuk nézni, hogy ki miképpen szóltotta magát. Mi többen vagyunk és mi vagyunk itthon, ez pedig óriási erőt ad, mert kötelez is bennünket. Talmi hadsereg áll csak azok mögött, akik Tóta-módra, pórázként használt szavakon csüggő birkaembereket hisznek a többségnek.

Az a baj – ahogyan egy MSZP-párttag barátom magyarázta nekem –, hogy Magyarországon úgy gondolnak a politikai bal- és jobboldal szélsőségeire, mint egymástól nagyon messze álló ideológiákra. Pedig ezek éppen közel vannak egymáshoz: bár a Parlamentben félkörívben ülnek, éppen ezért kerülnek tökéletesen egymás mellé a székeik. Még jót is társaloghatnának, csak kell a hely a fránya házelnöknek, ezért távolabb kerül a körív két vége egymástól. A szélsőségek sajátja, hogy szélsőségek: megölnének azok mindenkit, meg pórázra fognák az országot, csak ki-ki a maga elméleteivel. Nincs jobb és rosszabb. Tóta pedig az egyik végletből üvölt át a másikba, de nem érteni, hogy mit mond ilyen artikulálatlanul. Csak a szája bűzét érezzük már.

Blogin

Tóta W. nem felületes, nem felkészületlen. Egyzerűen csak szimplán rosszindulatú. Gondolom vigyorogva sütkérezik a sok félhülye idióta hozzászólásán, aki a fizetett blog-kamujához hozzászól. Ott aztán aki csak körömhegynyit is szereti az országot, amelyben él, az bztos szellemi fogyatékos idióta. Nemzeti érzelmű csakis hülye lehet, persze mondjuk el tudom képzelni a hozzászólók szellemi nívóját, kíváncsi lennék az IQ-szintjükre.
Hát ez van. Szerencsére nem baj ez, mert, ha megnézzük, csak ugyanaz a 100 emberke hergeli ott magát, kikiáltván önnön entitását "közvéleménynek". És ez jó.
Vagy írhatnám az ő stílusukban, íme:
"Első!
Liberálisnak lenni ősi zsidó szokás. Szánalmasak a liberálisakk, mer azok. Mind fodorgáborok, meg teriblekkek. Drogosok, homokikk, szeretik a metélt faszt, meg a cigányokét. És niggerzenét hallgatnak."
Szóval "így írtok ti"... :-)

"Még nevük sincs: nem nácik és nem fasiszták, még a szélsőjobb se fedi le őket. Szittyák? Hunok? Nemzeti radikálisok? Ők se tudják."

Még nevük sincs: nem liberálisok és nem kozmopoliták, még a szélsőbal se fedi le őket. Askenáziak? Sefárdok? Cionisták? Ők se tudják

Közpénzt kap a halott pápát gyalázó zsidógyerek
2007-10-02. 07:46


Nehéz lenne nem eltalálni
az orrát

Az MTV több mint 160 milliós állami támogatást kap ahhoz a népnevelő-felvilágosító rajzfilmsorozathoz, amelynek szövegét a Tóta W. Árpád nevű humorfazék zsidógyerek írhatja. A homoszexuálisnak tűnő szerző internetes naplóbejegyzéseiben előszeretettel gyalázza a katolikus egyházat, a nemzeti érzelmű politikát, a konzervatív értékrendet, s volt idő, mikor szívesen lövetett volna a drogellenes tüntetők közé. A Magyar Nemzet hiába kérdezte az MTV-t, hogy miért éppen Tóta W. Árpádra esett a választás. Pedig a válasz igen egyszerű.

Internetes naplójában Tóta W. Árpád (Csőrike) saját magával készített interjút, ahol azt igyekszik bizonygatni, hülyeség azt hinni, politikai elkötelezettsége miatt találtatott alkalmas embernek az évek óta első magyar animációs sorozat narrálásához. Az animációs filmsorozat egyébként M. Tóth Géza, a Maestro című filmjéért Oscar-díjra jelölt rendező irányításával készül.

A Modern képmesék című sorozat a „mai magyar valóság” egyes elemeit boncolgatja majd; így szó lesz nyugdíjrendszerről, toleranciáról, adózási morálról, korrupcióról, hálapénzről is. Ugyanis – mint Tóta W. magának válaszolva leírja – „a Képmesékből egy ésszerűen működő és ezért virágzó kapitalista ország képe rajzolódik ki”.

Az MTV-től a Magyar nemzet azt kérdezte, milyen szempontok alapján választották ki Tóta W.-t. Egy Földváry Mónikától kapott e-mailből kiderült, hogy tavasszal szerveztek egy válogatást írók és újságírók részvételével. Azt azonban nem közölték, kik voltak a válogatás résztvevői, és azt sem, hogy őket miként toborozták. Hozzátették viszont: Tóta W. díjazása a feladattal arányos mértékű.

Részletek Tóta blogjából

A nemzeti érzelmű politizálásról (Foglalod a kurvanyádat címmel, 2007. június 11-én):
Nincs magyar way of life (életstílus – a szerk.), ahogy nincs a magyaroknak saját istenük. (…) Nemcsak magyar sorstragédia van, nemcsak Trianon, hanem van magyar kisvasúthálózat, magyar melegszcéna (homoszexuális közösség – a szerk.), magyar underground, van magyar liberalizmus és magyar popzene. Van továbbá rengeteg hülyemagyar. (…) Tudjuk persze, honnan fúj a büdös. Itt valaki egyszer elkurjantotta magát, hogy aki magyar, az őrá szavaz. (…) Aki nem szavaz rá, az következésképpen nem tartozik a nemzethez. A rendszerváltás utáni legnagyobb privatizációs botrány. Bekerítette a forrást, lepakolt egy lakókocsit a bejárathoz, és úgy gondolja, hogy ő belépti díjat fog szedni a nemzetbe.
Hát ki a kurvanyád vagy te ehhez?

A melegházasságról (Forró szél címmel, 2007. július 6-án):
Látszólag veszélyes téma. Borítékolható, hogy a földbuta Semjén Zsolt vernyákolni fog, Orbán Viktor meg tercel alá. No de őket le kell szarni nyugodtan.

II. János Pál pápa haláláról (Game Over JP2 címmel, 2005. április 4-én):
A pápa nem mond le, nem vonul vissza, (…) kiteszik az ablakba, mint egy páfrányt, aztán találgatja a világ, hogy playbackről nyögte-e ki azt a pár mondatot, és mozgatták-e hátulról pneumatikával. (…) Jó utat, remélem, puhára esel. (…) Mi mással lehetne összevetni a mai katolikus egyházat, mint a kései Szovjetunióval?

(Magyar Nemzet nyomán)

A Zsindex tulajdonosáé a Tóta W.-barát UFI is
2007-07-20. 14:24

Az Index, a Napi Gazdaság és a Portfolio.hu után újabb taggal bővült Nobilis Kristóf milliárdos üzletember médiabirodalma, miután egyik cégén keresztül megvásárolta az Utolsó Figyelmeztetés (UFI) című, egykori Fidesz-közeli újság kiadói jogát. A tranzakció mögött nem áll politikai megfontolás – állítják Nobilis környezetéből.

Az üzletemberről korábban azt írta a Magyar Nemzet, hogy Schmidt Máriával együtt részt vesz egy Orbán-ellenes politikai erő szervezésében. "Legutóbbi két lapszámunk már az új tulajdonos időszakában készült, ám szerkesztési kérdésekbe egyáltalán nem szóltak bele" – tájékoztatta a Heteket Ablonczy Bálint, az UFI vízfejű főszerkesztője, Tóta W. cimborája (korábban sokszor bájologtak egymással a Hír Tv-n. Miért is szólna bele amúgy Nobilis, ha egyszer az UFI nem jelent komoly veszélyt a szocionista rezsimre. Nobilis egyébként Tóta Warangyot sem rúgatta ki a haldokló pápa mocskolása miatt - a szerk.)

Az Ablonczy által is réteglapnak minősített havi magazin – "a polgári underground" lapja – eredetileg a Fidelitas (a Fidesz ifjúsági szervezete) hírleveléből nőtte ki magát. Az UFI az elmúlt években főleg kormányellenes óriásplakátjai révén kerülhetett a szélesebb közönség figyelmébe. Az elmúlt években eltávolodott a Fidesztől, majd az idén pénzügyi problémák miatt szüneteltették a lap kiadását.

Arra a kérdésre, hogy vajon mi szüksége lehet Nobilisnek az UFI-ra a milliós napi látogatottságú Index.hu-t, a Napi Gazdaságot és a Portfolio.hu-t is birtokló, az ország 28. leggazdagabb emberének tartott Nobilis Kristófnak, Ablonczy nem tudott választ adni. Azt azonban elmondta: az új tulajdonos tisztában volt az UFI múltjával és politikai irányultságával, és "értéknek tartja mindazt, amit eddig csináltunk, értéknek tartja az alkotó gárdát, és továbbra is számít rá".

Vaszily Miklós, a Közép-európai Média Zrt. vezérigazgatója szerint az új tulajdonos nem politikai, hanem üzleti megfontolásból vásárolta meg az UFI kiadói jogait, és mint mondta, számára új információ, hogy az UFI-t jelenleg is Fidesz-közeli lapként tartják számon.

Nobilis neve felmerült a Magyar Nemzetben januárban megjelent, Schmidt Máriát, a Terror Háza neokon igazgatóját támadó cikkben is mint Schmidt egyik potenciális szövetségese abban a társaságban, amely – a lap szerint – Orbán Viktor riválisa lehet a jobboldalon.

(Hírszerző nyomán)

Hír TV – Index vita: Tóta elviharzott
2007-05-17. 11:18

Otthagyta az Index publicistája a tihanyi Médiakonferencia vitáját az SS kabátos ügy felemlegetése miatt. Az internetes hírportál olyan fotót közölt az MSZP "antifasiszta" megemlékezéséről, amelyen a Hír TV munkatársának dzsekijén csak a két S betű látszik a Press feliratból.


A médiakonferencia eredeti témája a digitális televíziózás volt, a vitatémája pedig a média kettéosztottsága

Előkerült az Index SS-kabátos ügye is. Az internetes hírportál olyan fotót közölt az MSZP antifasiszta megemlékezéséről, amelyen a Hír TV munkatársának dzsekijén csak a két S betű látszik a Press feliratból és egy Árpád-sávos zászló a háttérben - a fotón nyilvánvalóan módosításokat végeztek.


Az Index képviselője az olvasói elvárására hivatkozott

Bodóky Tamás, Index: "Azt gondolom, hogy nem vagyunk gorombábbak, mint a tisztelt bal- és jobboldali médiumok". Ezzel a Hír TV vezérigazgató-helyettese, Gajdics Ottó nem értett egyet és szóvá is tette, hogy az Index többször is támadta és megpróbálta lejáratni a Hír TV-t. Ezután hozzátette, hogy kialakult Magyarországon egy fikakultúra, aminek a zászlóshajója az Index, mely nem alapvető értékek alapján ítélkezik.

A vita végén Tóta W. Árpád elviharzott a teremből

"Most már nem az van, hogy a Hír TV ciki mert fideszes, hanem a Fidesz ciki, mert ilyen szolgái vannak, köszönöm szépen” – mondta a publicista. Erre Szikszai Péter, a Hír TV hírigazgatója felidézte azt a cikket, amelyben a televíziót trágár kifejezésekkel jellemzi, majd számon kérte tőle stílusát - ”Szerinted ez stílus? Ezt megengedheted magadnak?”. Tóta W. Árpád erre már láthatóan önmagából kikelve válaszolt: ”Igen megengedhetem magamnak, ez egy vélemény, ti pedig hazudtatok” - ezek után az Index újságírója sietve elhagyta a termet.

”Szerintem az van, hogy elkövettetek egy szakmai hibát, és ezt nem vagytok hajlandóak beismerni" – válaszolt Szikszai, de válaszát, már nem biztos, hogy hallotta vitapartnere.

Tóta W. Árpád egyike azoknak az újságíróknak, akiknek írásait Gyurcsány Ferenc miniszterelnök méltatta a blogjában. A publicista távozása után a beszélgetés nyugodtabb hangon folytatódott. A résztvevők megegyeztek abban, nem tudják mi várható október 23-án, de készülnek rá.

(HírTV)

A csodát sem érdekli, hogy egy Tóta W. kire szavaz, bár ez persze elég nyilvánvaló. _Nem ez az érdekes._ Sokkal inkább az, hogy miért vált olyanná amilyenné. Az õ példája azért is jó, mert esszenciálisan sûríti magában mindazt, amit én "szadeszizmusnak" nevezek. Lehet mondani, hogy csak azért produkálja azt amit produkál, mert ezért fizetik, de meggyõzõdésem, hogy ennek a feladatnak a végrehajtásához bizony szükséges, hogy olyan lelki-mentális állapotba kerüljön valaki, mint õ. Hogy mirõl beszélek? Az a nyegle, gúnyos cinizmus, amivel gúny tárgyává tesz mindent, ami érték, és mindenkit, aki ezeket az értékeket védelmezni merészeli. Gúny, fölényeskedés, nyegleség, gonosz (olykor alpári) gúnyolódás mindennel szemben, ami az emberiség által sok-sok ezer év alatt fölhalmozott érték: szerinted ez nem kell hogy egy beteg, aberrált lelkületet feltételezzen? Még ha megfizetik is, egészséges lelkû ember erre képtelen lenne! S tudod mit? A szadeszista cinikusoknál még a legvadabb fundamentalista iszlámistát, judaistát, hindut, kommunistát stb. is sokkal többre értékelem: õk legalább hisznek bizonyos erkölcsi parancsokban, törvényekben, öröktõl létezõ emberi, isteni, természeti törvényekben, vannak eszméik, eszményeik, ideáik s bizony nem tûrik, nem tûrhetik, hogy holmi Worluk a maga velejéig beteg cinizmusával, kigúnyolja, megalázza mindezeket az értékeket és ezek védelmezõit. Újra és újra: nyegle gúnyolódás, fölényeskedõ, szellemeskedésnek álcázott gyûlölködés. Nem tudom, sikerült-e valamelyest megmagyaráznom, mirõl is probálom itt megfogalmazni a gondolataimat? Hogyan fajulhatnak el így emberek? Ez az alapkérdésem.

"Megengedhetem magamnak mert én a választott nép tagja vagyok és teletömnek pénzzel amiért folyton hazudok mocskolódom és rágalmazok, ti meg csak büdös gojok vagytok"

Ezt hallani ki árpika amúgy szánalmas óvodás szövegéből.





Pellengér rovat 2.szám-Hülye

Tóta gyerekben az a szórakoztató, hogy önnön kis létét holmi frappáns és radikális pózokban – nem megalkuvó, szabadszájú, anti-tekintélyelvű, független, megjegyzem, utóbbi a legviccesebb, Orosz Józsival a Nap-keltében egymást szidolozva – bemutatván hülyéz meg idiótáz mindenkit – utóbbit szerintem tőlem nyúlja le a fickó –, s közben oly penetránsan nyal a hatalomnak, hogy egy-két régisulis exmunkásőr négy évtizednyi tevékenységét kispályásnak érezvén, szégyenében tűzre vágja A szocialista hazáért kitüntetését.
Mint tudjuk, a rezsim szenteste közeledtével meglepte magát legfrissebb eresztésű paprikaspray-vel, pár szittya-bíróbb vízágyúval – természetesen a dolgozó nép, akarom mondani a PC és EU-konform fogyasztók legnagyobb örömére.
Radikális Tóta erre felröhög? Hangosan, gúnyosan s szilajul? Rámutat március idusa közeledtére, a gazdasági helyzetre, s pimasz hányavetiséggel fityiszt mutat a gőgös hatalomnak? Fenéket! Jól benyal. Ismét. Gusztustalanul, gyáván és szánalmasan. Ahogy az belterjes lázadástenyészetben cseperedett, nímand kis pozőröknél szokás.
Ezt írja Tóta W.: „Ez eddig olyasmi, amiről normális országban nincs különösebb vita, legfeljebb ha kiderül, hogy stráfkocsit vettek vízágyú helyett, és a miniszter felesége a beszállító. A kődobáló betegeket demokráciákban vízágyúval, könnygázzal és gumilövedékkel kezeljük, punktum.”
Jól van, Tóta. Hogyne, persze. Normális országban elmondjam, mi van? Figyelj! Ha a kormányról kiderül, hogy épp az ellenkezőjét akarják megvalósítani, mint amiről hadováltak a kampányban, a miniszterelnök mindez be is ismeri, országát kurvának titulálja, s kijelenti, hogy el lehet menni innét, hát úgy kushad össze s takarodik a közéletből, mint Móricka, ha rajtakapják, hogy rokonlátogatáskor a siratófal oldalát használta vizeldének.
Nem beszélve arról, hogy normális országban a botrányhősök támadják a hatalmat, nem pedig a fenekét pucoválják. Olvasni kéne ám, sok-sok betűt, no meg némi hit- és erkölcstan se ártana. Nem az oroszjózsi festett szemébe kell öntelt vigyorral bámulgatni." P.Á.

Most akkó hogy is van e?

- Figyu, Árpi, kéne néhány glossza, meg egy blog, hogy "hülyemagyarok", meg "hülyepápa" meg "Isten fasza" meg ilyenek.
- Megvesztél, nem égetem magam ilyen marhaságokkal!
- Figyu má Árpi, itt van egy kis zsé, meg némi szélesebb körű ismertség.
- Így már mindjárt más!

Na, kb így van ez.

Ma egy publicista a szélesebb körű "mainstream" médiába csak akkor kerülhet be, ha azt írja amit mondanak. Legyen az akármekkora májer a szakmájában, bármilyen kitűnő mestere a szavaknak. Mert itt ma nem a kultúra és a tájékoztatás a lényeg, hanem a birkaterelgetés.

Így lett Árpád (aki egyébként jómunkásember) a hatalom pulikutyája.

Árpád! A pulikutyától is van lejjebb. Például a patkány. Nem. Nem, Árpád, ne ránk nézzél. Inkább arra gondolj, mi lesz belőled pár év múlva. Blogár györgy. (nem elírás) XD

Ez a Tóta kinézetre is kiköpött Ságvári, már ha épp borotválkozott. Hiába, antifasiszták...

Üti a kormányoldalt is, de nagyjábół 5:1-hez az ütéseinek a száma, jobbra.
De nem cska ez a baj, mert nem csak politikai alapon lehet ütni. Hanem az a baj, hogy rendre azt üti, ami a nemzeti érzésű embereknek fontos, politikai oldaltól függetlenül. Az már a helyzet kényszerűsége, hogy ez egy annyira beteg ország, hogy az olyan alapvető tulajdonsággal, mint a nemzeti érzés, rendelkező emberek egy politikai oldalra tömörülnek, mert a másik oldal minden, ami ennek az ellentéte.
Az a féreg gondosan ügyel rá, hogy úgy tűnjön mintha 1-2 kormánypropagandarajzfilm, magyargyázás, reformőrület között ütne egyet a kormányon is. De valójában nem. Egyébként azóta gyűlöli a magyarságot, mióta kialakult benne propaganda nyomán a téveszme, hogy Orbán = haza. És ő Orbánt kezdte gyűlölni. Ez valami elmezavarnak köszönhetően rögzült benne, azóta pedig képtelen ebből az illúzióból kiábrándulni. Nem is akar és nem is fog, mert ez tökéletes állapot arra, hogy kiélje anyázó hajlamait. Beteg, de agresszív, és ezért nem érdemel kíméletet vagy szánalmat.