Ez nem a radikálisokról szól, hanem...
Felbolydult a párttagság, ömlenek a hozzászólások pro és kontra, az alelnöki pozíciótól félrevont alelnökök pedig (többnyire) folyamatosan azt kommunikálják a sajtóban és a Facebook-oldalaikon, hogy nem engednek a "nyomásnak", csak azért is elindulnak. Tényleg a radikálisok kiszorításáról van szó?
Vona Gábor az indoklása szerint azért biztosan nem számít alelnökként négy fore (Novák Elodre, Szávay Istvánra, Apáti Istvánra és Hegedus Lorántnéra), mert a kormányzáshoz vezeto úton egy más jellegu csapatra van szüksége. Míg eddig a második hely biztos megszerzése és megerosítése volt a cél, ezúttal már a kormányzóképesség bebizonyítása.
A TV-ostrom sem elég radikális?
Dr. Fülöp Erik polgármester, Tiszavasvári és Janiczak Dávid, Ózd vezetoje mellett Toroczkai László, Ásotthalom polgármestere (mellettem a képen) lehet az, akire számít Vona. Mellettük még a jelenlegi elnökségbol is megorizne három fot, Sneider Tamást, Volner Jánost és Z. Kárpát Dánielt.
A sértett alelnökök és a hozzájuk kötheto megnyilatkozások egyöntetuen azt próbálják sugallni, hogy a "radikálisok", "magunkfajták" kiszorítása történik, és ugyanezt közvetíti a média túlnyomó része is. Érdekes azonban látni, hogy míg a fideszes média pártszakadást vizionál, és a párt gyengülését látja, addig a balliberális média arról cikkezik, hogy "végre" megszabadul a párt azoktól, akiktol szerintük már régen meg kellett volna. Az elobbinek az áll érdekében, hogy meghátrálásra kényszerítse Vonát, az utóbbinak pedig az, hogy megszabaduljon a neki nem tetszo politikusoktól. A Jobbiknak és a párt elnökének azonban egyik sem az érdeke, nem úgy tunik, hogy meghátrálna, és nem is akar végképp megválni a megnevezett jobbikosoktól.
Ha pedig megnézzük a neveket, akikkel a pártelnök együtt szeretne dolgozni, egyáltalán nem úgy tunik, hogy a "radikálisokat" akarja lefozni. Talán a médiában többször meghurcolt, "rettegett szkinhedvezér", Sneider Tamás nem radikális? Talán Z. Kárpát Dániel, a Karpatia havilap alapítója nem radikális? Talán Volner János, a Magyar Gárda egyik korábbi vezetoje nem radikális? Talán dr. Fülöp Erik, a Zagyva György Gyula (aki egyébként alázattal és konstruktívan fogadta el annak idején, hogy tovább nem lesz képviselo) és Orosz Mihály Zoltán nevével fémjelzett Becsület Légiójával együttmuködési megállapodást köto település vezetoje nem radikális? Ha pedig Toroczkai László is úgy dönt (a legutóbbi Facebook-bejegyzésében azt írta, hogy eloször kapásból nemet mondott, de látva az alelnökök megdöbbento reakcióit, gondolkodóba esett), hogy vállalja a jelöltséget, akkor felmerül a kérdés: a TV-ostrom vezéralakja, a HVIM és a Betyársereg alapítója sem radikális? Mit jelent egyáltalán az, hogy radikális? Biztos, hogy radikális-mérsékelt ellentét van itt?
Amit szabad Jupiternek...
Sokkal inkább arról van szó, hogy a Jobbikban Vona Gábort ritkán lehetett keménykezunek látni, most azonban határozottan kijelölte, hogy kikkel szeretne a legszorosabban együttmuködni (hozzátéve, hogy a többiek más jellegu együttmuködésére is számít). Ez egy elvileg jobboldali pártban nem lehetne meglepo, ráadásul úgy, hogy az elfogadott és sokszor hivatkozott alapszabály ezt lehetové teszi. Az elnök nem azt mondta, hogy ki kell oket tenni a pártból, hanem azt, hogy az elnökségben nem számít rájuk.
Kiknek mondta ezt? Azoknak, akik az elmúlt években (nem öncélúan persze, hanem elnökségi tagokként, jól vagy rosszul, de a döntés felelosségét vállalva) alapszervezetek feloszlatásáról, választókerületi elnökök és szervezok leváltásáról, önkormányzati és országgyulési képviselojelöltek cseréjérol, korábbi önkormányzati és országgyulési képviselok pályafutásának végérol döntöttek. Akik eddig a nemzeti ügy sikeressége érdekében arra kérték mindig az érintetteket, hogy tegyék félre egyéni ambícióikat, lépjenek hátrébb, mondjanak le anyagi biztonságukról, és fogadják el, hogy rájuk most nincs, vagy máshol van szükség. Akik eddig emberi sorsokról döntöttek, frakcióban betöltött munkahelyeket, pozíciókat, pártbeli tisztségeket szüntettek meg, és mindig azt kérték, hogy a döntést elszenvedok fogadják el a hierarchiában felettük álló szándékát, és ne forduljanak el a Jobbiktól, ne panaszkodjanak kifelé, "ne adjanak muníciót az ellenséges médiának".
Most azonban, amikor oket éri egy sorsfordító idoszakban egy számukra kedvezotlen döntés, amelynek egyébként semmilyen anyagi vonzata nincs (hiszen az alelnökségért nem jár plusz pénz), és tovább dolgozhatnak a biztos egzisztenciát jelento országgyulési képviseloi helyükön azért, amiben hisznek, csak más területen, most pontosan úgy viselkednek, amelytol eddig óva intettek. Képtelenek elviselni azt, hogy lehet valaki felettük, aki egy közös cél érdekében más területre szánja oket. Lehetnek szomorúak, lehetnek dühösek, lehet köztük olyan, aki számíthatott erre, és lehet olyan, akit ez váratlanul érinthetett, de hogyan lehetséges az, hogy a saját érdekeiket a közösség érdekei fölé helyezve most körbeturnézzák a sajtót, hergelik a tagságot, aláássák a vezetojük tekintélyét és hamis törésvonalakat erosítenek?
Büszkeség vagy alázat
Nincs olyan közösség, legyen az mozgalom, párt vagy cég, ahol idorol idore a vezeto ne hozna olyan strukturális vagy személyi döntéseket, amelyek alapján úgy érzi, hogy a közösség eredményesebb lehet. Ezen változtatások sikeressége mindig annak a nagyobb felelossége, aki a hierarchiában feljebb áll. Ha egy akármilyen tisztségviselo leváltásáról dönt az elnökség, akkor az úgy korrekt, ha az érintett elfogadja a döntést, levonja a következtetéseket, és ott teszi magát hasznossá, ahol számítanak rá. Ha valaki tényleg hisz abban az ügyben, amiért a közösség összeállt, akkor ugyanolyan alázattal és lelkesedéssel dolgozik a legkisebb és a legnagyobb szinten is. Jelen esetben például alapszervezeti tagként és elnökségi tagként is. Miért van akkor az, hogy ez a szabály mindenkire vonatkozik, csak az alelnökökre nem? A hierarchia csak lefelé muködik, felfelé nem? Egyáltalán miért állítják szembe a hierarchiát az alulról szervezodéssel? Nem az organikus, középpont körül ("alulról és felülrol") szervezodo közösség az életképes és eredményes?
Miért van az, hogy a frakcióvezetés tavaly év végi átalakításakor (amikor Gyöngyösi Márton, Sneider Tamás, Volner János és Z. Kárpát Dániel helyét Dúró Dóra, Dr. Lukács László György és Staudt Gábor vette át), függetlenül attól, hogy ki értett ezzel egyet, és kinek esett ez jól, nem volt ilyen felháborodás, kibeszélés és hangulatkeltés? Sot, akkor a média azokra mondta azt, hogy radikálisokként ki lettek szorítva a frakcióvezetésbol, akik most bent maradnak az alelnökök közül.
A valódi kérdés
Mindenesetre az, hogy mindez történik, nem mutat mást, mint hogy Vona Gábor jól döntött. Ha vannak olyan emberek a pártvezetésben, akik nem tudják elviselni nemhogy azt, hogy akár egyszeru "talpasként" is szolgálják a közös ügyet, hanem csupán azt, hogy alelnökök helyett megorizve minden más tisztségüket és állásukat, alázattal dolgozzanak tovább, akkor ok nem alkalmasak pártvezetésre. Sok mindenre kiválóak is lehetnek, de erre jelenleg nem. Lehettek jók korábban, talán még lehetnek jók a jövoben is (bár erre kicsi esélyt látok), de jelenleg nem. Minden egyes sértett posztjukkal azt bizonyítják, hogy a döntés helyes volt. Mi lett volna akkor, ha egy kormányváltás idején valamelyikük minisztériumot nem kap? Ugyanez? Akkor talán jobb is, hogy most történt meg.
A valódi kérdés csupán az, hogy a tagság (legyen benne akár a korábbi években az elnökség által tisztségben hagyott vagy leváltott tag is), látva a készülo új elnökséget, beveszi-e a radikális-néppárti törésvonal hazugságát, vagy nem hagyja magát megtéveszteni. Az elkövetkezo hetek minderre választ adnak. Nem az derül ki, hogy ki radikális és ki viszi a néppárti vonalat, hiszen a várható új elnökség kapcsán is ember legyen a talpán, aki mer ilyen kategóriák szerint címkézni. Az derül ki, hogy ki alkalmas és ki alkalmatlan az elkövetkezo évek kemény munkájának az elvégzésére. Kinek fontosabb az ügy a saját büszkeségénél. Meglátjuk, hogy akik most példát mutattak abból, hogy hogyan lehet egy közösségnek súlyosan ártani, bebizonyítják-e, hogy hogyan lehet megkövetni magukat, és a személyes sértettségen túllépve a közös ügyet szolgálni. Egy részükrol biztosan tudom, hogy hosszú ido óta nagyon is szívükön viselték az ügyet, remélem, nem hagyják, hogy az egójuk végleg eltérítse oket ettol...
Mi között kell választani?
Körülbelül 7-10 év van köztem és az érintettek között. Huszonnyolc éves vagyok, a nemzeti oldalhoz 2003-ban csatlakoztam, tizenöt évesen. Sokakat láttam, akikkel együtt küzdöttünk a kettos-állampolgárságért 2004-ben, vagy az utcákon 2006-ban, akikkel kapcsolatokat építettünk a Magyar Sziget fénykorában, akikkel együtt próbáltunk változtatni a médiában uralkodó viszonyokon a Szent Korona Rádióval, Magyar Jelennel, Karpatiaval, az Alfahír elodjének is számító Barikáddal. Láttam, ahogy szövetségre lépett a HVIM és a Jobbik, láttam, ahogy szervezetek születtek és szuntek meg. Láttam embereket vezetni és elbukni. Láttam, ahogy voltak, akik a mozgalmi-, míg mások a pártmunkában hittek. Nem gondoltuk sokáig nemhogy azt, hogy lesz egy pártunk, amelyik a bejut a parlamentbe, de még azt sem, hogy a következo esztendot szabadlábon töltjük-e. Sokakat láttam már a nemzeti oldal szárnypróbálgatásainak kezdeteinél, láttam, hogy kik csatlakoztak nehéz és kik könnyebb idokben. Vannak, akikrol a mai napig nem tudom, hogy honnan jöttek, és mennyire elkötelezettek. Volt, hogy engem is zavart, hogy érdem nélkül is lehetett pillanatok alatt karriert építeni, és az is, hogy sokan égtek ki, adták fel, vagy fordultak szembe egymással. Vannak, akik a "régiekre" haragszanak, vannak, akik az "újakra". Nyilvánvalóan sokkal szívesebben nézek azok szemébe, akikkel tíz éve is ugyanúgy találkozott a tekintetünk, de én nem így teszek különbséget.
Az érintettek között is van olyan, aki új és van, aki régi. Legyen azonban bárki bármilyen régóta velünk, csatlakozzon hozzánk tizenöt évvel ezelott vagy tegnap, azt nem tudom elfogadni, ha öncélúan a személyes sértettségét, büszkeségét, hisztijét tolja elotérbe, és ezzel árt annak, ami sokkal fontosabb annál, hogy neki milyen pozíciója és milyen egyéni sérelme van a közösségünkben. Arra pedig már szavak sincsenek, ha a kibeszélésekért és bomlasztásokért ujjongó médiához fordulva szándékosan hamis törésvonalat próbálnak generálni. Errol az jut eszembe, amikor a vizsgán a bukott diák felháborodva eloszed egy jolly jokernek hitt identitást, és azt szegezi a tanárnak, hogy "azért, mert cigány vagyok?" (miközben nem az), mire aztán csendben csak annyi feleletet kap, hogy "nem, hanem azért, mert nem tudtad a választ".
Lehet itt keresni rajtunk kívül álló okokat, lehet csapatokat szervezni, és táborokra osztani a közösségünket, de sokkal elonyösebb lenne, ha (a fent már kifejtettek miatt is) nem hamis törésvonalakat építenénk, hanem mindenki megvizsgálná önmagát. Én, ha magamba nézek, akkor nem tudom, hogy hova kellene állnom a jelenlegi tematizációs kísérlet alapján. Radikális vagy mérsékelt? Ha muszáj erre válaszolni, akkor azt mondom, mindketto, aszerint, hogy mikor minek van helye. Ahogyan tudok vad és gyengéd lenni, oktató és tanítvány, megfontolt és gyors döntést hozó, bizonytalan és határozott, és még sorolhatnám. Elhiszem, hogy rosszul esik nekik, hogy nem lettek kiválasztva egy adott feladatra (ahogyan ez nagyon sokakkal elofordult már az elmúlt hosszú évek során párton és párton kívül is), de ne kényszerítsenek olyan választásra senkit, ami nem valós választás... - with Toroczkai László? |
Lucy Hay alias Scall Fast add hozzá köreidhez
facebook - Scall Fast jelölj és visszaigazollak
A gravatarom
Twitter profilom Lucy Hay 88
Reakció WP
Scall Fast Tumblr, ezt a felületet is lakjuk csak be szépen mi jobbosok, hogy ne csak a libsik blogoljanak ott
jutub - OD090
Loiter88, másik jutub
Valakivel közösen használt régi jutub "csenel"
szint ÉN, név innen: Jules Verne : 9672-es pont az ami kell, pont ott ahol kell, pont akkor amikor kell.
+1 YT
