Néprádió

Néprádió


"Hitler ingyen osztogatta a rádiókat" keresett erre valaki.

Az amire te gondolsz, az a Volksempfänger, azaz a néprádió volt, a Promi ötlete volt az akció, azaz hát Dr. Goebbelsé. :-)

Ezeket Otto Griessing villamosmérnök fejlesztette ki személyesen Dr. Joseph Goebbels kérésére.

A célja az volt hogy a rádiózás elterjedjen széles körben. Goebbels felismerte az új médiumban rejlő propagandalehetőséget, az élő hang erejét, és ezért tartotta igen fontosnak hogy minden német család rendelkezzen rádióvevőkészülékkel.

Az eredeti "Volksempfänger VE-301" modell 1933 augusztus 18-án került bemutatásra a Nemzetközi Rádió-elektronikai kiállításon Berlinben. A tervezett ára 76 birodalmi márka volt, míg a tervbe vett olcsóbbik modell -a DKE 38- ára 35 márka volt akkoriban. Tehát azért nem ingyen volt :-D

A néprádió tervezőinek volt annyi magukhoz való eszük hogy az ellenséges országok adásait (Anglia) nem lehetett fogni vele :-) Nyilván.

http://www.oldradioworld.de/volks.htm - néprádiós infók

http://www.vcomp.co.uk/schematics/volksempfanger/volksempfanger.htm - néprádiós infók

http://www.rundfunkmuseum.fuerth.de/english/index.htm -német rádiómúzeum

http://www.tsv-vorrath.com/html/volksempfanger.html - német gyűjtő honlapja

1933-ban Goebbels náci propagandaminiszter a 10. IFA-n hirdette meg a "rádiót minden német háztartásba!" programot, hogy "a Führer szavai a német terület minden eldugott sarkába eljussanak". A német ipar az olcsó néprádió tömegtermelésébe fogott. A rádiózás szerepét jól mérték fel a harmincas évek Németországában, s annak szerepe méginkább megnőtt a háborús esztendőkben, hiszen a katonai célokon túl, a lakosság tájékoztatására is használták. Szinte valamennyi rádiógyártó cég képviselte magát az országban, de a Siemens csak 1941-től készítette VIKERT - márkajelzésű készülékeit.

A hazai lakosság körében az 1939-40-es „Néprádió-akció” révén terjedhetett el a rádiókészülék. Az ötlet Hóman Bálint nevéhez fűződik, aki úgy vélte, a magyar lakosság megérdemelne egy olcsó, szolid küllemű, „lámpás” rádiókészüléket. A „Hóman-féle Néprádió” gyártására négy budapesti rádiógyárral (Orion, Philips, Telefunken és Standard) kötött megállapodást a kereskedelemügyi minisztérium. 45 ezer darabot készítettek el, bár - előzetes felmérés szerint - 120 ezret is szükségszerűen tudtak volna használni.

Az első Néprádió Kossuth-címerrel ellátott, középhullám hallgatására alkalmas bakelitkészülék volt. A kereskedelmi ára 48 pengőt tett ki, viszont 24 havi részletfizetéssel már 2-3 pengőért hozzá lehetett jutni. A Néprádió iránt meglehetősen nagy kereslet mutatkozott: 1939 októberére 130 ezerre nőtt az igénylők száma, jóllehet a kormány mindössze 20 ezer készülék gyártására kötött szerződést a gyárakkal. Ezért szükség volt a második Néprádió-akció megindítására: 1940 februárjában 25 ezer készülék gyártásáról döntöttek. A népvevő azonban a gyárak szempontjából nem számított igazán jó üzletnek, ami azzal járt, hogy további akciókra ekkor nem került már sor. A legyártott 45 ezer készülék egyáltalán nem elégítette ki keresletet, a falvakba szinte semmi sem jutott belőle. Így a II. világháborúig a magyar lakosság többsége detektoros rádiót használt.

A sugárzott rádióműsorok az ellenséges berepülések idején gyakran megszakadtak Budapesten, s később - 1944 november- decemberében - a magyar nagyadókat is felrobbantották, így legközelebb csak 1945. május 1. volt újra hallható a rádió adása Budapesten, utcai hangszórókon keresztül.