Vadliberális

Vadliberális

Vannak itt nekünk ezek az antifasiszták. Röviden : buták. Nem jófele keresik az ellenséget. Az igazi ellenség, maga a világzsidóság, ők készülnek globalista diktatúrát bevezetni. Az igazi ellenség a szabályozatlan kapitalizmus, no persze csak a nagy játékosok széámára szabályozatlan, nekik nyújtanak adókedvezményeket, sőt állami támogatásokat - hankook ugye. Az anarchoszindikalista korporatizmus viszont PONTOSAN AZ amit ők fasizmusnak neveznek.

Kik is voltak ennek az irányzatnak a legfőbb létrehozói és szószólói, kik mainstreamizálták azt többek közt a közgazdaság-oktatás USA-beli egyetemekben történt 70-es évek végétől folyamatosan tartó megszállásával?

Hayek? Zsidó. Milton Friedman? Zsidó. Margaret Thatcher? Zsidó. És van tovább is... :))

A "náci" "fasiszta" címkék amiket az elkurvult tömegtájékoztatás által ismernek csak ezek az antifasiszták, nem hordoznak semmiféle politikai üzenetet, számukra ez csak egy bugyuta inzultáló kifejezés. Aki kétségbe vonja egy többfajú társadalom működőképességét a szükségszerűen létrejövő etnikai konfliktusok miatt, pusztán történelmi tapasztalatból - no és abból, ki van otthon Európában, ki teremtette meg az európai értékeket (emberi jogok), amikre olyan sokszor hivatkoznak : a fehér ember. Csakhogy neki az új világrendben nem szánnak jogok a cionisták, még a puszta önvédelmüket is rasszizmusnak bélyegzik. Önvédelem lehet az is, ha a deviáns, militáns kisebbségeket szépen haza toloncoljuk.

Hogy megy ez? A hagyományos európai értékek, mint a hazaszeretet, családszeretet, hősieesség, becsületesség, kötelességtudat, és a hit, bizonyos szélsőséges zsidókból álló "68-as" vadliberális körök számára egyenlőek a holokauszttal. Mivel a média és az oktatás lényegében ezeknek a köröknek a kezében van, ezt a teljesen torz gondolkodást nevelik bele a jövő generációkba is. Hogy ne születhessen meg a globalizátorok elleni széleskörű társadalmi ellenállás - mivel az "antifasiszták" éppen a társadalom kohéziós erőinek alapjait támadják a leghevesebben.
Az ilyesfajta címkézés Európában célja eleve lejáratni a hagyományos európai politikai kultúrát. Ezredéveken át létező egyedülálló nagyságokat diszkreditálnak a holokauszt meséjével, és így fordulhat elő hpgy asszociációs láncok által a tudatuk legmélyére hathatnak, példát írok erre: Mussolini és Hitler eszmei elődei voltak Plátó és Dante, Machavelli és Nietsche, Cézár és Napóleon, Róma (azaz a Vatikán) és az ókori Római Birodalom.

A holokauszt ólom súllyal húzza le a diskurzust a lényegi kérdésekben : nemzeti megmaradás, bevándorlás, alacsony születésszám - mind natalista politikáért kiáltana, de azzal hogy népüket bűnösnek nyilvánítják elvették tőlük a politikai önállóságot -hisz a balliberális dogmáktól eltérő politikai irányzatokat rendre fasisztának bélyegzik- lehetetlenné teszik a bevándorlók kiutasítását, és a születésszám megfelelő intézkedésekkel történő növelését. Példa : "alkotmányos jog" 18 évesen meddővé tetetni magukat, de az már nem alkotmányos jog hogy a sokgyerekeseknek különféle jövedelemadó-kedvezményeket és lakáshoz jutási támogatásokat (kamatmentes lakáshitelek, stb.) adjanak. Pedig azt kéne.

Az is egy súlyos ellentmondás -bár ennek már valóban nem sok köze van a holokamuhoz- hogy a magyarországi liberálisok azok akik minden adóemelést és új adót megszavaznak, épp az ingatlanadót és a céges telefonok hívásonkénti adóját is többek közt az szdsz szavazta meg, sőt még helyenként további adóemeléseket célzó módosító indítványokat nyújtottak be. A "kisadók" -ez a nevük- ügye is ezt mutatja.

A támadást a materialista humanizmus intézte az anyaság ellen. Ez a lelki-szellemi szempontokat félretéve, az élet továbbadását is csak gazdasági szempontból szemlélte: „Minek annyi gyerek, fölnevelésük rengeteg pénzébe kerül a népgazdaságnak... A családanya eszményét helyettesítsük be a dolgozó nő kultuszával, aki gyermeknevelés helyett dolgozik, pénzt keres, és munkájával építi a szocializmust...” Ekkor engedélyezték az abortuszt, és ekkor kezdték el népszerűsíteni a fogamzásgátló eszközöket is. Ez az abortusz-törvény rövid távon rengeteg megtakarítást eredményezett az államháztartásnak, arra azonban senki sem gondolt, hogy hosszú távon milyen károkat okoz a társadalom szerkezetének és milyen negatív következményei lesznek a lakosság egészségére és az ország gazdasági-pénzügyi helyzetére is. (Az viszont igaz, hogy ezt a törvényt akkor nem nevezték „reform-intézkedésnek.”)

És akkor még nem beszéltünk az abortusz lélek- és erkölcs-romboló hatásáról. Amikor a magzattól megvonjuk az élethez való jogot, elindulunk azon az úton, amely az anyai méltóság meggyalázásához és egyúttal a gyermekek alapvető jogainak megsértéséhez vezet. Az állam által fenntartott, ún. „királyi” tévécsatornákon 2006-ban és 2007-ben már nem volt anyák-napi műsor, és úgy néz ki, hogy idén sem lesz. Miközben külön csatornájuk van a szingliknek, a nálunk, Veszprémben fogható csatornák közül egyedül a Duna Televízió maradt, amely műsoridőt szán az anyáknak...

Magyarországon ma a védett állatok magzatjainak és a védett növények csíráinak több joguk van, mint az emberi magzatoknak. Ha valaki azokat elpusztítja, büntetésben részesül, aki ezeket abortálja, pénzt keres vele. Aki a védett állatokat sterilizálja, börtönbe kerülhet, aki az emberrel teszi ugyanezt, jogilag „tisztességesen és törvényesen” járhat el.

Az anyaság elleni másik támadást a vadliberális embereszmény intézte. Ez túlhangsúlyozza az egyén autonómiáját, illetve az ún. önmegvalósításhoz való jogát. Ennek a téveszmének a mélyén az igazi szabadság ismeretének hiánya rejlik, semmit se tudva a lélek belső szabadságáról. A vadliberális gondolkodók nem látják azt, hogy a merőben külső szabadság túladagolása milyen óriási veszélyekkel jár. Úgy járhatunk vele, mint az életmentő gyógyszerrel, amely túladagolva halált okoz. Meg vagyok győződve róla, hogy Magyarország ma „szabadságmérgezésben” szenved, és éppen ezért életveszélyben van. Ha egy testben minden sejt csak önmagával van elfoglalva, csak önmagát akarja „felépíteni”, szétesik maga a test. Ha egy társadalomban mindenki csak önmagát akarja „megvalósítani” – tekintet nélkül a társadalom egészére – a társadalomnak el kell pusztulnia, magával rántva a pusztulásba az önmegvalósító egyéneket is.

A vadliberális szemlélet túlhangsúlyozza a nő autonómiáját, önmegvalósítási jogát. Ennek a felfogásnak eszményképe már nem a családjának élő, a gyermekeiért önmagát is feláldozni kész édesanya, hanem a szingli. A szingli büszke arra, hogy mindenkitől független, nincs elkötelezve senkinek. Mivel ő (két-három diplomával a zsebében) nem szorul rá senkire, nem érzi szükségét annak sem, hogy ő segítsen másokon, hogy odaajándékozza magát másoknak. Én rájuk vonatkoztatom Vörösmarty sorait:

„Asszony vagy, a leggyarlóbb, semmi más!
Nemednek nincs tiszteltebb neve;
Gyöngéd vagy, hol annak lenni árulás,
Szívtelen, a hol égned kellene.”
(Az úri hölgyhöz)

Az igazi mélyütést a már említett vadliberális eszmeáramlat vitte be a hazaszeretetnek szintúgy. Említettem már, hogy ez a szemlélet túlhangsúlyozza az egyén, az individuum autonómiáját, túlhaladottnak minősítve a szilárd emberi kapcsolatokra épülő családdal, a világi és egyházi közösségekkel együtt a hazát is. Nem marad más, csak a korlátlan szabadsággal bíró egyén és a kozmosz. Ezt a család-, egyház- és hazaellenes szemléletet találóan nevezhetjük kozmopolita globalizmusnak.
A proletár internacionalizmus alapeszméje a kolhoz volt, a kozmopolita globalizmusé az egyén, az individuum. Bármilyen furcsa: mindkét eszmerendszer célja ugyanaz: megölni a krisztusi szereteten, a kölcsönös elfogadáson és önátadáson alapuló közösségeket, jól manipulálható, engedelmes „termelő erővé” és még engedelmesebb „fogyasztóvá” alakítani az embert.

A kozmopolita globalizmus annyival veszélyesebb a kollektivista eszménél, hogy éppen a korlátlan szabadság meghirdetésével hajtja a szenvedélyek igájába a látszólagos autonómiájára büszke embert. Pedig haza, egyház, család, barátok és egyéb konstruktív közösségek nélkül az ember teljesen védtelenné, kiszolgáltatottá válik az őt manipuláló erőkkel szemben. A semmiben lóg. Ideális fogyasztó, mivel kielégítetlen ösztönei (igen, a hazaszeretet is ösztönös!) miatt állandó hiányérzete lesz.

Hogy a hazaszeretet eszménye mennyire veszélyben van ma Magyarországon, azt szomorúan illusztrálták az elmúlt év végének eseményei. 2006. október 23-án a Magyar Köztársaság rendőrei számos embert megvertek csak azért, mert nemzeti színű zászló volt a kezükben.A rendőrök durván megtaposták azt a nemzeti színű zászlót, amelyre egyébként rendőri esküjüket tették. Azóta is bennük van a gyűlölet a tüntetők iránt.

Van egy jó, a tradíciók cionisták általi lebontásáről is szóló írás itt :

http://sodi.freeblog.hu/archives/2006/12/30/Tota_a_mocsari_szorny/