Zsidó és kapitalizmus

Legyen a főnököd, vagy üzleti partnered zsidó és megérted te is, pusztán jó szándékú felvilágosítás mindaz ami ebben a blogban olvasható, de ha intelligens vagy, nem muszály a saját károdon tanulnod, hogy gyűlöld ezt a tökéletesen megbízhatatlan és rosszindulatú parazita fajt. :-D

Voltaire: "A zsidó nem más, mint egy barbarisztikus és kegyetlen élősdi más népek nyakán. A legnagyobb ellensége minden fejlődésnek, visszakövetelője minden rothadásnak. Egyetlen egy erő tartja össze őket: a mások iránti olthatatlan gyűlölete, a befogadó nemzetek nagylelkűsége ellenére!"

Schopenhauer: "A zsidó hazája a mások pénztárcája.

Diodorusz: "A zsidók nem barátkoznak más népekkel, mivel úgy tartják: mind az ő ellenségük!"

Alfred M. Lilienthal neves amerikai zsidó tanár - a The Zionist connection ll. ( A cionista kapcsolat ll.) 1978. című művében írja:

"A zsidó kapcsolat leghatékonyabb része valószínűleg a médiakontroll (a hírszolgálat és a sajtó) irányítása. Köztudott, hogy az amerikai véleményformálók már régóta egy maroknyi újságcég óriási befolyása alatt vannak, mint pl. a New York Times, a Washington Post, a Saint Louis Post-Dispatch, melyek sorrendben a Sulzbergerek, a Meyersek, és a Pulitzerek tulajdonában vannak."(218-219. old.)

Népszava, népszabadság, hírszerző.hu, origo.hu, index.hu... :)

Ahogy ez a blog az enyém, és én írok ide, úgy ott is ők, azaz hát a cionista tulajdonos szabja meg a tartalmi irányelveket. Pláne, hogy ott érdekek is összefűződnek : ők a rendszer azaz a kormány pártját fogják, akár a hírek ferdítésével, hazudozással is. Olyan, hogy sajtóetika, nincs náluk, csak a látszatát igyekeznek fenntartani.

Még egy ritka ellenszenves foglalkozás, ami mostanság egyre inkább lejáratódik : szóvivők. Főleg, akik a kormány, vagy a nagy cégek szóvivői. FIZETETT HAZUGOK. Dorogi szemétégető mérget engedett a folyóba? Mintát vettek belőle az esztergomiak, van bizonyíték? Semmi sem számít, a csillagokat is lehazudjuk az égről, "cáfol" picsogva a kis hülye emancipunci. Az a legrosszabb hogy ő is tudja hogy hazudik.

"A holokauszt fegyver, mely ott lebeg a leleplezés mögött, szolgáltatja a fontos és szükséges színházi díszletet a takaróhoz. Amikor már minden eszköz hatástalannak bizonyult, "a nácik idején elpusztított hatmillió zsidó" marad a végső hangfogó. Ezt a hatmilliót szó szerint kihúzzák a kemencéből, felültetik, és odatolják bárki elé, aki aprócska kérdést merészel feltenni, vagy másként vélekedik. Ez elég ahhoz, hogy bárkit elhallgattasson." (461. old.)

Arra gondol,aki az USA-beli kétpártpendszer létjogosultságát megkérdőjelezi, illetve minálunk a politikai elit és a rendszerváltás megkérdőjelezése helyettesíti ugyanezt. Az a mód, ahogy a nemzeti radikálisokat a fennálló rendszer minden eszközzel igyekszik kiközösíteni, törvénytelen és megengedhetetlen.

Az oldalszámok az angol nyelvű eredeti kiadás oldalszámai. Ezeket ha az ember keres, pdf-ben le lehet tölteni.

De a lényeg lényege, az azt hiszem, az alábbi :

A héber mint a kapitalizmus hordozója

Sombart fölteszi a kérdést, hogy a zsidónak különleges képessége van-e a kapitalizmushoz. Ez a kérdésföltevés nekünk furcsának tűnik. Hiszen a kapitalizmus nem egyfajta tevékenység, amely képességeket követel, hanem legföljebb egy állapot, melynek fönntartása különleges képességeket kíván. A kapitalizmus a héber számára sem öncél, legföljebb annak eszköze, hogy megnövelje saját hatalmát és szolgájává tegye a nemzsidókat. A kérdés mögött tehát ez áll: Van-e a hébernek különös tehetsége ahhoz, hogy tőkét halmozzon föl, és a gazdaság kapitalista alakításához? Senki soha sem kételkedett ebben.

Sombart a zsidó számára azt az érdemet tartja fönt, hogy ő a modern világkereskedelem alapítója és támogatója, a modern pénzügyé, a tőzsdéé, egyáltalán, a gazdasági élet minden kommercializálásé: a szabadkereskedelem apja, a szabad konkurenciáé, a modern szellem elterjesztője az üzleti életben. Ezt gond nélkül elismerjük, de azt is, hogy ez a modern szellem nem jó szellem, mert ez a népgazdaság leépítésének szelleme, a termelő népek kihasználásáé. Csodálkozunk a kapitalizmus fogalmának magyarázatán, mely Sombartnál így hangzik: "Kapitalizmusnak nevezzük azt a gazdasági szervezetet, ahol két különböző népességi csoport - a termelőeszközök birtokosai között, akik a vezető tevékenységet végzik, és a tulajdon nélküli munkások - együttműködik, éspedig úgy, hogy a tőke képviselői (a szükséges javakéi) a gazdaság tárgyai, azaz ők határoznak a gazdálkodás módjáról és irányításáról és ők felelősek annak sikeréért." (186. o.)

Ezek szerint tehát a kapitalizmus a proletár állam gazdasága, amelyet néhány pénzes ember ellenállás nélkül vezet és ural, tehát ez a rabszolgaság egyik határozott új formája. Valóban ez a héber ideálja, melyet neki a talmud megígér, hogy eljön az az idő, amikor minden zsidónak 2800 rabja lesz. Csak az a kérdés, hogy más népek ezt az állapotot kívánatosnak tartják-e és segíteni akarnak-e annak megvalósításában? Kissé általánosabban azt mondhatjuk: A kapitalista gazdasági rend a tőke képzését tekinti fő céljának, a gazdasági tevékenységet. A legfontosabb neki nem az ember, hanem a tőke. Money making - pénzcsinálás a legfőbb életelve. És a tőkeképzés célja? - Az emberek leigázása és uralása a kamatrabszolgasággal.

A pénzkeresés régen a gazdasági élet egyik mellékes célja volt. A másik, és fontosabb cél az emberek igényeinek kielégítése volt a szükséges áruk termelésével, és másfelől a termelők és kereskedők létezési lehetőségeinek biztosítása. A héberség kapitalista rendszerében ez másképpen van. Sombart így véli: "A rendszeresen nyereségre irányuló gazdasági vezetésből, amely az üzemek folyamatos növekedését teszi lehetővé, minden további nélkül következik a kereskedelem tudatos kialakítása a legésszerűbb gazdasági viselkedésre." (186. oldal)

A gazdasági élet biztosan nagyon határozottan kialakított irányt kap, ha minden pillanatban először a profitról érdeklődik, de ezt a módszert nem ismerhetjük el, "nagyon ésszerűnek"; inkább nagyon oktalan, mert az őrült tőkegyarapítás mellett a kultúra célját elfelejti: az emberi nem megtartásáét és annak szintjének emeléséét. A régi időkben a gazdaság a szervezeti növekedés alapelvén nyugodott, az új zsidó gazdasági módszer a kíméletlen kizsigerelés felé, a rablógazdálkodás felé mutat. Az emberi jólét kárára halmoz gazdagságot, olyan cikkeket gyárt, melyeknek nincs értelmes céljuk, kevés gazdagot hoz létre a széles néptömegek elszegényedése és eladósodása mellett. Mindenek előtt az emberi erőt használja ki olyan mértékben, hogy a nép erejének általános csökkenését és kimerülését kell hogy eredményezze.

Ennek a kapitalista rendszernek jellemzője, hogy nem képes arra, hogy működésének következményeit belássa, hogy levágja az aranytojást tojó tyúkot. A rövidlátó pénzhalmozó mohóságtól vezetve tönkreteszi népi életünk szervezeti alapjait. Talán szándékosan teszi ezt? Ez a zsidó-kapitalista gazdaság talán eszköze a célnak, hogy a régi parancsolat kivitelezze: "zabálj föl minden népet" ?
Ha Sombart megkérdezi: "mit jelent a jó üzletvezetés kapitalista értelemben? Valószínű azt, hogy ez a szerződő tevékenység sikeres volt. De mivel mérhető ez a siker? Az eredmény minőségén biztosan nem, éppoly kevéssé annak természetes mennyiségén. Sokkal inkább kizárólag azon, ..." itt az olvasó ezt várja: hogy ennek az áldásos kapitalista rendszernek az égisze alatt a kultúra és az emberiség magasabb fokra hág, vagy a társadalom rendje és az erkölcsi erények örömteli módon fejlődnek? - Ó nem, hibás gondolat! Sombart szerint ennek a gazdálkodásnak az áldásai azon ismerhetők föl: "hogy egy gazdasági időszak végén az előlegezett pénz újra ott van-e és ezen kívül nyereséget hozott-e, amit mi profitnak nevezünk." (188. oldal).

Találóbban nem lehetne ennek a fennkölt gazdaságnak az áldásait bemutatni, és föl kell tennünk, hogy Sombartnak finom, gúnyos humora van, és annak a látszata mögött, hogy elismeri annak erényeit, a kapitalizmus szegényes voltát akarja leleplezni. Ennél a gazdasági szervezetnél nem kérdezik, hogy a javak előállítását megjavították-e, nem: mindig arról van szó, hogy végül a kapitalista vállalkozó kezében a javak megszaporodtak-e. Nos, emberiség, megnyugodhatsz: a kapitalista zsidóság nagyszerű célok felé vezet: "Ha a főkönyv tartozik és követel oldala a kapitalista vállalkozó javára zárul le, ebben van a kapitalista szervezet minden sikere és tartalma, beleértve annak minden tevékenységét. (188. oldal).

Mi tehát a vállalkozó kapitalista értelemben? "Ez olyan ember" mondja Sombart "Akinek egy feladatot kell elvégeznie, és ennek elvégzésére áldozza életét. /Sajátos fogalmazás! Mintha a tisztviselőnek, a katonatisztnek, az orvosnak, a munkásnak nem lenne szintén feladata, és szükség esetén nem áldoznák életüket is azért! / Igen, van ilyen vállalkozó is, de ezek legtöbbször nem zsidó eredetűek. Tényleg vannak emberek, akik egész testi és lelki erejük föláldozásával nagy művet hajtanak végre és tényleg életüket áldozzák ezért a célért. Nagy iparosok, mint Krupp, Borsig, Schichau, Hartmann és sok más ilyenek, de héberek nincsenek köztük. A Rothschildok, Bleichröderek, Guttmannok, Hirschek néhány évtized alatt százmilliókat hoztak össze, de hiába keresünk köztük a nagy, meglepő műveket, melyeket alkottak; legföljebb azt látjuk, hogy más, termelő embereket ravaszul kihasználtak, hogy hatalmas gazdagságot gyűjtsenek össze; nem látjuk azt sem, hogy életüket kockára tették volna. Ők voltak a pénzkölcsönzők és spekulánsok, akik végül mások munkájának hasznát zsebre tették, anélkül, hogy maguk említésre méltót produkáltak volna.

Ha Sombart úgy véli, hogy a valódi vállalatnál a termelőnek egyesülnie kell a kereskedővel, akkor rosszul áll a héber kapitalistával, mint vállalkozóval, mert a termelőből semmit sem veszünk észre rajta, csak a kereskedőből. És ezt Sombart így definiálja: "A kereskedő olyan ember, aki jól jövedelmező üzleteket akar csinálni, akinek egész képzelőereje az állapotok és cselekedetek pénzbeli kifejezésére irányul, ezért állandóan minden jelenséget pénzbe számol át, aki számára a világ egy nagy piac ajánlattal és kereslettel, fölíveléssel, nyereséggel és veszteséggel, aki mindig ezt kérdezi: mibe kerül ez, mit hoz ez? és akinek folyamatos kérdései ebben az értelemben ebben a tartalmas utolsó kérdésbe torkollanak: Mibe kerül a világ?" (189. o.)

Finom iróniával "felfedezőnek" nevezi Sombart a hébert - új eladási lehetőségek fölfedezőjének, aki áruit ott is el tudja adni, ahol azokra nincs szükség, aki eszkimóknak fürdőnadrágot és négereknek gyapjúzoknit szállít , csak hogy új igényeket ébresszen. És a zsidó szívós tolakodását is ecseteli Sombart, amikor a tipikus zsidó kereskedői tehetséget jellemzi, mint annak művészetét, hogy " egy régi nadrágot megvegyen egy gavallértól, akinek pénzre van szüksége, akinek lakását ötször fölöslegesen kereste föl, és ezt aztán egy parasztra sózza rá rábeszélőképességének teljes bevetésével." (193 o.)

Sombart véleménye szerint a kereskedő tevékenységéhez hozzátartozik az, hogy "ezer szemmel lásson és ezer füllel halljon". A német üzletember csak saját két szemével lát, és csak kivételesen állnak más szemek is a rendelkezésére, akik neki látni segítenek. A zsidóság ezerfejű hidraként van megszervezve, melyek mind ugyanazon a testen vannak és mind ugyanannak az ösztönnek engedelmeskedik. Ezzel az ezer érzékkel kémkednek a zsidó kereskedők a gyanútlan népeknél, egy lehetőséget sem hagy ki egy "rebbahra", és így a nyereséget mindig saját zsebébe irányítja.

A régi becsületes elvek szerint a kereskedelem becsületes csere volt, amelynél árut adtak áruért, vagy árut pénzért. Mert ez kölcsönösen előnyös volt, mindegyik fél megtalálta számítását. A tisztességes kereskedelem mindkét félnek előnyére válik és nyereséges lehet, mert a megvett dolog a vevő számára értékesebb lehet, mint a vételár, melyet ezért fizetett, és emellett az eladónak is lehet nyeresége. A zsidó fogalmak erről mások. Sombart véleménye szerint az alku "birkózás szellemi fegyverekkel"; és valóban, a zsidó kereskedelemben és alkunál minden a rábeszélésre, becsapásra, megtévesztésre, és jogtalan előny szerzésére irányul. Nem csak az igényt akarja kielégíteni, hanem magas nyereségre törekszik és a másikat lehetőleg károsítani akarja. Valójában a héber nép évezredek óta mást sem csinál, mint uzsorázik, vagyont halmoz és becsap, a rábeszélést művészetté alakította. Milyen gyakran halljuk egyszerű emberektől, akiknek a zsidó házaló árukat adott el, ezt a mentegetőzést: "Valamit kellett tőle vennem, mert másképp nem szabadultam meg tőle." Igen, nem lehet nem észrevenni , hogy sok zsidó - legalábbis naiv és egyszerű emberekkel szemben - szinte démoni erővel, szuggesztív hatással van, és az egyszerű embereket szinte megbabonázza, és a csábító céljai felé mozgatja őket.

"Az egyik leghatásosabb belső kényszer, melyet a héber alkalmaz, hogy azt az elképzelést ébreszti föl, hogy az üzlet rögtöni megkötése különleges előnyökkel jár." (197 o.) Sombart ezt mondja, és a héber ezt állandóan alkalmazza. Tény, hogy a zsidó házaló sokszor utal rá, hogy áruja csődből vagy betörésből származik és ezért sürgősen minden áron túl kell adnia rajta.

A körülmények közül, melyek a hébernek különleges előnyöket nyújtanak a többi nép között, Sombart joggal emeli ki különleges helyzetüket, melyet a népek között elfoglalnak. Ahogyan hangsúlyozza, , a héber előnyei a következő körülményekben gyökereznek:

1. Területi szétterjedésükben : Diaszpóra

2. Idegenségükben : Nincs magyar zsidó, csak magyarországi zsidó van

3. Félpolgári mivoltukban : "újgazdag" allűrök, ízléstelenség, bornírtság

4. Gazdagságukban

Sombart sajnos kihagyta a legfontosabbakat:

5. Nyílt és titkos szövetkezésük

6. A kereskedelemre és csalásra különösen alkalmas talmudista zsidó erkölcs - azaz a nemzsidók irányában meglévő zsidó erkölcstelenség

Az egészet elolvashatjuk itt : (érdemes elolvasni)

http://www.angelfire.com/zine2/judeolog/konyvek/raetsel1.htm/

http://www.angelfire.com/zine2/judeolog/konyvek/raetsel2.htm/

Egyébként szerintem mindenféleképpen jó dolog felvilágosítani az embereket a cionista veszélyről. Elemi érdekük, hogy ne helyezzenek bizalmat olyanokba, akik -bár ezt nyíltan nem vallják meg- még embernek SEM tartják őket.

Csak egy bolond köt üzletet olyannal, aki előre láthatóan becsapja. A zsidó, intelligens, ravasz, és tudja a módját hogy nyerje meg a bizalmat. Persze ha mi tudjuk, hogy zsidóval állunk szemben, és nem kerülünk bizalmi üzleti kapcsolatba vele, az UTÓÍTÉLET megvéd minket. :-)

"Gyaurnak tett eskü nem kötelez", Egri Csillagok, ugye. Hát a gojnak tett eskü sem.
Nem véletlen hogy a lakásmaffia főszervezői zömmel zsidók. Nekik a nemzsidók vagyona nem szent, mivel istenük szerint a föld minden gazdagsága őket illeti.