1944 karácsonya

Bajtársak Budapestet körülzárták!

Ez a számukra oly elkeserítő mondat hangzott el 1944. december 24-én újra és újra a „Budapest Festung”-ot ( erődöt) védő Magyar és német katonák beszélgetésében. Az ostrom kezdete olyan folyamatokat indított el, ami a Magyar Nemzet jelenlegi helyzetének kezdetét jelentette. Sajnálatos módon ezeket az eseményeket, mint oly sokat, szándékosan meghamisítják. Az akkor történtek a Magyarság kirekesztésének, megalázásának és „bűnös” Nemzetté való nyilvánításának sajátos liberális eszközévé vált.

Szándéka pedig egyértelmű. Egyrészt a „holokausztbiznisz” kiterjesztése a társadalom megmaradt értékeiért, a másik pedig a zsidó-keresztény, magyar párbeszéd ellehetetlenítése, illetve a cionista, zsidó állam és a mohó, gyakran csaló zsidó származású üzletemberek, vállalkozások törvénysértéseinek jogos bírálóit, mint antiszemitákat bemutatni. A párbeszéd elmaradásának vesztesei pedig Mi vagyunk, mert a háborús események és az ezt követő évek megértésének hiánya a mostani áldatlan helyzet kialakulásához vezetett.

Kezdjük tehát ott, hogy Budapest népe az ostrom kezdetére részben megismerte a válóságot. A háború szörnyű „Molochja” már nem csak a katonák között szedte az áldozatát, mert az angolszász légierő folytonosan bombázta hazánkat, így Budapestet is. Az angolok elsősorban éjszaka a Duna elaknásítására koncentráltak, a lényegesen nagyobb kárt az USAAF. terrorbombázói okozták.

Hamis az állítás, amit Ira. T Eaker tábornok pilótái képzetlenségére hivatkozva állított, hogy szükséges a szőnyegbombázás! Valójában a polgári lakosság kivéreztetése és megfélemlítése volt a cél, hisz rendelkeztek az angolok által kifejlesztett célra vezető készülékkel. Barbárságukat és gátlástalanságukat, amit természetesen politikai sugallatra tettek, részben földé tették egyenlővé a Magyar városokat, de lőttek a levegőben ejtőernyővel ereszkedő Magyar pilótákra is, ami minden erkölcstelenséget megmagyaráz.
Az eddigre már teljesen kivérzett német megszálló erők, korlátozott számú és kimerült katonái valamint a szintén lerongyolódott M. Kir. Honvédség, a gyenge harcértéket képviselő Kiska. Zászlóaljjal, valamint kisszámú hungarista harccsoporttal sokszoros ember és anyaghátrányban kezdete meg a főváros védelmét. Bár elitnek számító Waffen SS csapatok is voltak a főváros védelmébe (amelyeket minden állítás ellenére már sorozott „népi” németekkel tudtak csak feltölteni) beosztva, a rossz vezetés, valamint a Magyar és német tábornokok közötti feszült viszony már előrevetítette a vég kezdetét. Az orosz csapatok Sztálin utasítására „menetből” akarták elfoglalni a fővárost. A szovjetek hírhedten tehetségtelen tábornoka Malinovszkij, mivel nem tudta megmagyarázni a retteget diktátornak, hogy miért tart ennyi ideig az ostrom, ill. miért oly nagy az elesett katonák száma meghamisítatta az elfogottak szám adatait. Ennek köszönhető, hogy miért vittek hadifogságba minden egyenruhást, így a postásokat, a tűzoltókat, de még a Beszkárt alkalmazottait is.

Továbbiakban az ostrom részleteiről és a kitörésről nem írok, mert az a történészek könyveiben tárgyszerűbben olvasható.
De az nagyon fontos, hogy a főváros elfoglalásakor elkövetett nagy számú nemi erőszak és orosz kegyetlenkedések (a vár pincéjében fekvő sebesülteket élve égették el lángszóróval, tömegesen erőszakoltak meg német híradós- lányokat és lovakkal tépték őket szét stb.), Sztálin tudtával és beleegyezésével, egy a Vörös Hadsereg frontújságában megjelenő Ilja Ehrenburg gyalázatos cikkének köszönhető. Természetesen ez nem csak Magyarországra és Budapestre érvényes. Le kell írnom, Ehrenburg zsidó volt, de vallástalan zsidó.
Ugyanúgy, mint Rákosi, Péter Gábor és a többi bűnöző. Most értünk el ahhoz a ponthoz, ami kényes falként húzódik a Magyar társadalomban! Miért nem lehet nevén nevezni a dolgokat? Miért lehet leírni azt, ha egy katolikus pap esetleg homokos, egy Magyarra, hogy tolvaj, rabló de miért tabu, ha a gyilkos bűnöző zsidó? A hallgatás fala, a sunyi összekacsintások megfertőzik az emberek lelkét.
Mert, hogy papolhatnak a demokráciáról azok, akik az „Aczéli” demokrácia hívei, a közismert három ”T” bajnokai. Miért vagyunk mindnyájan bűnösök a pesti gettókért, amikor német megszállás alatt volt Magyarország, és kollaboránsok egész Európában voltak? Miért „természetes” ha Izraelben lelőnek palesztin kisgyereket, és miért terrortámadás, ha palesztin öl zsidót? Bűn és bűnhődés de modern változatban? Vagy mégis, mint annyiszor, a tények elkendőzése a cél? Mert kérdem én, mikor bántották zsidó származásáért a kikeresztelkedett Sándor György „humoralistát”? Miért hitelesebb Csintalan, mint Hering József? Miért kell szeretnem, mert zsidó és miért utálnom, mert keresztény? Miért kell hinnem jobban Efraim Zurofnak, mint Irvingnek? Miért a kettős mérce? Miért hiszik, hogy érinthetetlenek? Kérem Önöket, gondolkozzanak el, miért?

Cságoly Péterfia Béla

Polgár Info

--vége--

Hering József fordította le egyébként simon peresz kijelentését magyarra. Csintalan pedig SZEMÉLYESEN ISMERI simon pereszt. Hát nem érdekes hogy egyáltalán közel juthatott hozzá? Zsidaj a csintalan, egy zsidó maffiózó, nyilván a feladatát közölték vele amikor izraelbe utazott, amit a médiában való szereplése bizonyít is.