Cionista diktatúra

Cionista diktatúra

FÚSZ-NIM: A Sarközy és őszödi idők végnapjai - A cionista politikai elit öldöklése és bukása
Publicisztikák

2007.12.02.

1. Még egyszer az általános cionista stratégiáról
2. Az őszödi vízió francionista kinagyításban
3. Amikor a kishal a nagyhal fejétől bűzlik
4. Versenyezz, hogy elsőként maradj le
5. Szolgagyártás bűzlik „dániában (az EU jövője a mai Románia)
6. A cionista politikai elit öldöklése és bukása

„Sarkozy azt akarja, hogy Európa vezessen be olyan intézkedéseket, amelyek révén Európa érdekei a világ arénáján érvényesülnek. A francia és az európai imperializmus hajtóereje, az „elsőrangú szereplővé” válás motivációjának elsődleges következménye a dolgozó osztályok egyre intenzívebb kizsákmányolása és eközben a rend megőrzésére való törekvés. Ezzel a céllal folyamatason és nagy erőkkel olyan törvényhozói programok kivitelezését folytatja, amelyek a rendőrség és a bíróságok diktatórikus erejét növelik, eközben pedig a társadalmi szolgáltatások durva megcsonkítását viszi végbe.” (részlet a WSWS -World Socialist Web Site publikációjából)

1. Bevezetés: még egyszer az általános cionista stratégiáról

A Sarkozy-politika megfigyelésének egyik lényeges következtetése, hogy a demokratikus intézmények, pl. a népszavazás használata a cionista diktatórikus kormányokkal szemben nem megoldás, így nem megoldás a cionista Kóka-Gyurcsány párossal szemben sem. Erre egy bizonyítékkal szolgál a szintén cionista Sarkozy diktatórikus szembefordulása a francia társadalommal. A francia népszavazás eredményének – az EU Alkotmányra adott NEM – diktatórikus semmibe vétele még egy állítólag stabil demokráciában is pontosan jelzi, hogy mit várhatunk a Kóka-Gyurcsány kormánytól akár egy népszavazás, akár a következő parlamenti választások után. („FÚSZ-NIM: Sokkoló megaláztatás, megszorítások és diktatórikus törekvések” (http://www.fusz.hu/node/7370)

De a fenti példa csak a jéghegy csúcsát jelenti. Arra az állításra, hogy a cionista erők a demokratikus intézmények teljes lepítését tervezik a demokratikus világ számára általában is, további bizonyítékokat jelen elemzésben adunk, az annak végén hivatkozott írások mellett. Ebben az elemzésben még több konkrétummal alátámasztjuk, hogy a („FÚSZ-NIM: „Összefogás hídja” (http://www.fusz.hu/node/7338) tanulmányban felvázolt általános cionista stratégia és a világdiktatúra fenyegetése nem túldramatizált riogatás. Elnökké választása óta Sarkozy politikája és beszédei is egyértelműen rávilágítanak a tényre, hogy nemcsak Kelet-Európa de egész Európa, sőt a világ polgársága is egyazon fenyegetettség alatt áll.

Emlékeztetőül e stratégia:
„Miközben a világ e támadó és manipulátor kisebbség épségét vigyázza és a zsidó holokauszt kirakat-történelme felett sirdogál, a cionisták a világpolitikát az alábbi tényezők szerint manipulálják: 1) az élethez szükséges energia csapjai feletti és azok világpiaci ára feletti kontroll, 2) az energiatermeléshez szükséges források feletti kontroll és azok világpiaci ára feletti kontroll, 3) a világtőzsde és a bankrendszer digitális adatai feletti kontroll, azaz az élethez szükséges minden forrás feletti teljes kontroll 4) arra az esetre, ha a világ kilép a cionista-kontrollált forrás- és pénzrendszerből, a fegyverek feletti kontroll, hogy ez esetben e kontrollt fegyverrel érvényesítse. Ennek érdekében minden cionista kormány felfegyverzése és minden nem-cionista kormány lefegyverzése 5) a fenti tények titokban tartása végett és a civil társadalom apolitikussá és amorálissá nevelésére/manipulálására a tömegmédiák és tömegszórakoztatóipar feletti kontroll.”

2. Az őszödi „szép új világ” vízió francionista kinagyításban

Vizsgáljuk meg az alábbi részleteket egy korábbi terjedelmes Sarkozy-beszédből, a Szocialista Világháló (a WSWS -World Socialist Web Site) portálján közölt szeptember eleji publikációból:

„Párizs diplomáciai testületének tartott augusztus 26-i beszédében, Nicolas Sarkozy francia elnök kifejezte egy erős Franciaország és egy erős Európa szükségességét, amely képes egyenlő esélyekkel versenyezni az Egyesült Államokkal. Európa egyre inkább fel kell ismerje elsőrangú szerepét a béke és biztonság megteremtésében, együttműködéssel az ENSZ-szel, a NATO-val és az Afrikai Unióval.
Sarkozy nyíltan utalva a nagyhatalmak közti küzdelemre a világ forrásainak, különösképpen az energiaforrások újrafelosztására, figyelmeztetett: „A világ multipolárissá vált, de az a multipolaritás, amely megnyithatná az utat a nagyhatalmak közti új versengésre, ehelyett a nagyhatalmi politikai ütközések felé tolódik el.”
Beszédében javasolt néhány olyan intézkedést, amellyel kihívásra készteti az USA hadügyi, gazdasági és politikai hegemóniáját. Sürgette a G8 kiterjesztését G13-ra a világ leggazdagabb nemzetei, Kína, India, Brazília, Mexiko és Dél-Afrika bebonásával. Emellett javasolta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa állandó öt tagja (USA, Oroszország, Kína, Franciaország és Nagy-Brittania) mellé felvételre kerüljön Németország, Japán, India Brazília és „Afrika fair képviselete” is.
Szorgalmazta az USA-vezette fegyveres szövetség, a NATO erősítését is, amelynek tagja Franciaország és az EU országainak többsége, de tisztázta, hogy egyenlő partnerségre gondol: ‘E kettő együtt: független, védekező Európa és az Atlanti Szövetség, amelyben főszerepet játszunk’.

A beszéd egészének elemzése -amely a kiemelt résznél jóval hosszabb- jelen írás kereteit túlhaladná, ezért itt csupán annak leglényegesebb pontjait emeljük ki. (A teljes szöveg forrását az angolul tudók számára a kapcsolódó anyagok közt említjük.)

Sarkozy a cionista világdiktatórikus törekvések erődemonstrációját villogtatja a nem cionista erők számára, eközben eljátszogat a világ minden nagyhatalmának gazdasági és haderejével, ezek átcsoportosításával és a világ energiaforrásai újrafelosztásával, mintha e hatalmak társadalmai saját kiskutya-kölykei lennének. Világuralmi szemszögéből a cionista-nemcionista szerinti megosztottság „multipolaritásként” jelenik meg, amelynek áthidalását sürgeti, azaz minden cionizmus-szolgáló nagyhatalom egy szövetségbe olvasztását, és eközben fenyegeti a nem beolvaszthatókat.

A cionizmus önellentmondás-hagyományai szerint szinte alig található olyan kijelentés részéről, amelynek egyik fele ne ütné agyon a másikat.
Sarkozy víziójában az USA kihívott riválisként, sőt ellenségként exponált, ugyanakkor szövetséges. Állítja, hogy mindig is elítélte és jelenleg is elítéli az iraki háborút; elítéli, hogy Irak megszállása a nemzetközi jog és egyezmények felrúgásával történt. Ám ezen is, mint általában a törvénysértések ténye fölött a cionistákra jellemző könnyedséggel átszökell és felszólítja Európát, hogy növelje katonai jelenlétét Irakban.

Saját cionista világuralmi törekvéseit ezek ellenkezőjeként, mint a világbéke és biztonságra törekvést takargatja. Miközben Sarkozy a nagyhatalmi politikai harcok irányába mozdulást kritizálja, önmaga viszi a világpolitikát a nagyhatalmi harcok irányába. (Megj: a Sarkozy ebben is pontosan egyezik a Kóka-Gyurcsány párossal: önmaga pontosan azt teszi, amellyel másokat kritizál vagy rágalmaz.)
Sarkozy, ismét átillanva az apró tényen, hogy nemzetközi egyezmények szerint mely oldal a törvénysértő (a cionista nagyhatalmak), és melyik áll annak fenyegetése alatt (Irán), Iránt fenyegeti és bombázását helyezi kilátásba, amennyiben az nem állítja le (valójában védekező) nukleáris programját: ez esetben a „békés” Sarkozy két katasztrófális alternatívát lát csak a „békés” szándékú Európa számára, vagy egy bombát Irántól vagy egy bombát Irán ellen. Amellett, hogy a hatalmi ütközések elkerülése érdekében jól megfenyegeti Iránt, javasol néhány olyan intézkedést, amellyel beleköt az USA-ba is, mert irritálja annak állítólagos hadügyi, gazdasági és politikai hegemóniája. Miközben kihívja az USA-t, a független és „védekező” Európa szerepét hangsúlyozza az USA-val szemben is. Ezzel kapcsolatban teljes beszédéből a következő „összefüggések” vonhatók ki: a független Európa védekezés jellegű versengése az USA-val, amely versenyben az USA-hoz képest állítólag lemaradt Európa USA-támogatással válna USA egyenlő partnerévé, ezzel USA mintegy ekvilíbriumba versengené fel Európát maga mellé partnernek.

Egyébként közismert tény, hogy Sarkozy a cionista USA-kormány kebelbarátja; ezzel szemben a „versengés és kihívás” csupán maszlag, hisz köztudottan két szövetséges cionista hatalamról van szó. Hogy mégis, mire szolgál ez a nagy versengés-maszlag, azt egy későbbi részben ismertetjük.

3. Amikor a kishal a nagyhal fejétől bűzlik

Sarkozy hosszas beszédét elemezve a portál szerzője kitér a beszédben kimondatlan tényezőkre, miszerint „az EU országain belül egyedül Franciaország és Nagy-Brittania rendelkezik nukleáris fegyverekkel. A szerző szerint „a francia imperializmus fenntartani szándékozik előnyét a többi EU országgal szemben, és rivalizál, hogy vezetői szerepére jogot szerezzen. Ám – mint írja – a gazdasági fronton, Sarkozy azt akarja, hogy Európa vezessen be olyan intézkedéseket, amelyek révén Európa érdekei a világ arénáján érvényesülnek. A francia és az európai imperializmus hajtóereje, az „elsőrangú szereplővé” válás motivációjának elsődleges következménye a dolgozó osztályok egyre intenzívebb kizsákmányolása és eközben a rend megőrzésére való törekvés. Ezzel a céllal folyamatason és nagy erőkkel olyan törvényhozói programok kivitelezését folytatja, amelyek a rendőrség és a bíróságok diktatórikus erejét növelik, eközben pedig a társadalmi szolgáltatások durva megcsonkítását viszi végbe.”

Ez az a pont, amikor tipikusan lehorgonyozhatnánk azzal, hogy bingó, avagy „no comment”. Az idézett beszéd és annak fenti elemzése óta Sarkozy már többször is kimutatta cápafogai fehérjét. Emellett a fenti leírás oly pontosan illik a Kóka-Gyurcsány kettős viselt dolgaira, hogy az kisérteties. Mondhatnánk, az imperializmus legvadabb receptjeit is megszégyenítő kizsákmányolási-csomagjuk, az elszabadított fegyveres rendőri vadállam, a titkosrendőrség, a bűnpártoló bíróságok és a törvényesített bűnözőanarchia minden bizonnyal cápatestvérük fejétől bűzlik. Ezek szerint a Sarkozy által szorgalmazott „intézkedések” mögött áll az a Kóka-Gyurcsány elgondolás, hogy Európa „érdeke” a világarénán az európaiak kiirtása (pl. a magyarságé) és helyettük néhány millió izraeli és ázsiai betelepítése a világarénáról. Ugyanígy Európa „érdeke” az is, ha az európaiaktól (franciáktól) erőszakkal elvonnak többmilliárd eurót azzal a céllal, hogy ezeket az összegeket a világarénára kihelyezzék, és ezáltal pl. a cionista Kína nukleáris erejét növeljék. („FÚSZ-NIM: Sokkoló megaláztatás, megszorítások és diktatórikus törekvések” (http://www.fusz.hu/node/7370)

Az adott kontextusban azonban hozzá kell tennünk a hírportál véleményéhez, hogy annál jóval többről van itt szó, mint a hagyományos értelemben vett munkásosztályok érdekvédelmében egy „konzervatív” országvezetőt kritizáló szocialista oppozíció. Ugyanis itt már réges-régen nincs szó sem „konzervatívról” sem tradicionális osztályellentétekről, és erre éppen az álszocialista-álliberális ál-érdekképviseletű Kóka-Gyurcsány azonosság is bizonyíték. Hisz a Kóka-azonosságú Gyurcsány-féle álszocialista párt olyképpen nyúzza a munkásosztályt -és azzal együtt az összes többi osztályt és réteget- mintha ő maga találta volna fel az impériálizmus kizsákmányoló elvét és gyakorlatát is.

Ezzel szemben valójában csupán két osztályról beszélhetünk: a cionista politikai elit 1%-os kisebbsége (megélhetési politikusok és egyéb paraziták) és a maradék, azaz 99%-os nagytöbbségi dolgozó rabszolgák.

4. Versenyezz, hogy elsőként maradj le

Tény, hogy egész Európa lakosságának életszínvonala mérföldekkel zuhant alá az euró alatti monetáris egyesülés óta. (Nálunk is bevezetnék az eurót, csak azért nem erőltetik, mert tudják, hogy a jelenlegi szint alatt Magyarországon nemhogy mérföldek, de centik sincsenek. A legnagyobb gondot a Kóka-Gyurcsány paraziták számára általában is az jelenti, hogy tudják, miután szétverték a működő és termelő társadalmat, már csak saját magánvagyonukból rabolhatnának vissza maguknak, és ez tehetetlenné teszi őket.)
Az euróra való EK áttérés egy cionista pénzügyi spekulációs manőver volt, amely sok milliárd euróval rövidítette meg Európa erős középpolgárságát és egy olyan társadalmi-gazdasági földcsuszamlást indított el Európában, amely következményeként az erős európai polgári középosztály megrendült és azon belül egyre élesebben kezd elválni az egyre gazdagodó réteg az elszegényedő tömegektől. Mialatt az Uniós politikai elit orbitális összegeket tesz a saját zsebébe és a cionista világdiktatúra európai hadiszállásává alakította önmaga klikkjét, eközben ugyanez a politikai elit határtalan arroganciával korbácsolja a már egyébként is megcsapolt európai polgárságot: egyre nagyobb mértékben növeli a központi elvonásokat és eközben drasztikusan csökkenti a közszolgáltatásokat.

Nemcsak Magyarországon és Franciaországban, de az EU egyre több nyugati országában is – kiváltképpen maga az EU vezetés – már egyre nagyobb nyomatékkal hangsúlyozza, hogy Európa polgársága nem eléggé produktív, túl sok energiát fogyaszt és nem versenyképes más nagyhatalmakkal, pl. az USA-val szemben, ezért több munkára és megszorításokra kényszeríti őket. (Mérhetetlen arroganciájukban figyelmen kívül hagyva az ‘aprócska’ körülményt, hogy, legalábbis papíron, az euró jelenleg minden idők legnagyobb vereségét méri az USA dollárra.)
De ami az egész világra kivetítve is figyelemre méltó, s ami megmagyarázza, hogy Sarkozy miért is szónokol a kebel-szövetséges USA-val való versengésről: miközben Európa polgárainak orrát verik a tócsába, hogy bezzeg lemaradtatok az USA-hoz képest, az USA-beli cionista helytartók ugyanezt teszik saját rabszolgáikkal és mutogatnak bezzeg-Európára. És erre hivatkozva vezetik be mindenhol megszorító intézkedéseik.

Amit eközben Európa megosztása érdekében tesznek (a „divide et impera” jegyében): a nyugati demokráciák jelenlegi drasztikus életszínvonal-csökkenését gátlástalanul ráfogják a kelet-európai gyarmatokra, és magára az EU kiterjesztésére (ami szintén az ő művük), eközben elhitetik a szegény kelet-európai gyarmatokkal, hogy azok szegénységének oka a nyugati országok lakosságának jóléte. Az igazság ezzel szemben az, hogy mindkét tábort, mind Nyugat- és Kelet Európát, egy közös erő taszítja a gyarmati sors, az anyagi kiszolgáltatottság és fegyveres világdiktatúra irányába: az érintett országok élén álló 1%-os cionista politikai elit és azok felettes katonai és gazdasági szövetségei.

A cionista kormányok közti állítólagos „versengés” valójában szövetség: gazdasági, hadügyi, és pénzügyi-manipulációs szövetkezés a világ polgársága ellen. A cionista-globalista álversengés minden országban sujkolt közös fiktív jelmondata: „az egyes országok népei nem dolgoznak elég sokat, túl sokat fogyasztanak – főleg az energiából - és ezért nem versenyképesek” (hallottuk Kóka-Gyurcsánytól is elégszer). Ez csak egy mondvacsinált ürügy, amellyel napról napra egyre nagyobb összegeket sajtolnak ki mind a fejlett mind a lemaradottabb társadalmak polgáraitól, majd ezeket az orbitális összegeket saját zsebeikbe teszik és világuralmi törekvéseikre fordítják.

Mint minden cionista állítás, természetesen ez a verseny-ürügy is a tudás fordítottjáról és hazugság „tudásáról” tanúskodik. Ugyanis ahhoz, hogy egy ország társadalma jól éljen, nem kell semmiféle „versenybe” szállnia senkivel. Csak dolgoznia kell, békében és szabadon, anélkül hogy egy rátelepedő parazita kisebbség szívná a vérét. A fogyasztás csökkentésével, kiváltképpen az energiafogyasztás csökkentésével, nem lehet gazdasági növekedést azaz „egy ország versenyképességét” elérni: ezt egy első évfolyamos közgazdaságtan hallgató is tudja. Egy társadalom modernkori életképességével („versenyképességével”) egyenes arányban áll technológiai fejlettsége, ami ugyanakkor szintén egyenes arányban áll energiafogyasztásával.

5. Szolgagyártás bűzlik „dániában”
- az EU jövője a mai Románia -

A cionista világpolitikai elit, a szocialista portál elemzését beigazolva, valóban folyamatosan és nagy erőkkel olyan törvényhozói programok kivitelezését folytatja, amelyek a rendőrségek és a bíróságok diktatórikus erejét növelik, miközben a társadalmi szolgáltatások durva megcsonkítását viszi végbe. Ezeknek a durva megcsonkításoknak különböző változatai a megvalósulás különböző fázisában érhetőek tetten a cionista politikai elit sújtotta országokban, de a végeredmény a fejlett országokban is ugyanaz lesz, mint a mai szegényebb, pl. kelet-európai országokban. (Ha nem tetszik, majd lehet kérem tüntetni Nyugat Európában is: elég rendőri elveretés és fenyegetés után majd azok is megunják és hazamennek.)
Nemcsak a magyarországi Kóka-Gyurcsány pirhányák és a francionista Shark-ozy de egész „dánia” politika elitje egyazon hal fejétől bűzlik. Miközben a főcionista arról henceg, hogy zsebre tette Lengyelországot, Manhattant és Magyarországot, eközben Sarkozy és a többi ragadozó elvérezteti és elveri a nekik kiszolgáltatott országok polgárságát, hogy ezen országok is izraeli gyarmattá lehessenek.

A cionista politikai elit az érvágás szintű elvonásokkal és a nem-tetszik-akkor-odasózunk politikával, nemcsak saját hatalmi erejének növelését célozza, de elsődleges célja a még relatíve erős nyugati polgárság gazdasági legyengítése és cselekvőképtelen rabszolgatömegekké átgyúrása. Az egyre mélyebben csonkító elvonásokkal célja Európa és a világ társadalmát ráhelyezni egy olyan mókuskerékre, amelyen a polgárság minden idejét robotmunkára és elemi önfenntartásra kell szánja, és hogy ily módon ne maradjanak anyagi és egyéb tartalékai a világdiktatúra ellenes szövetkezésre, szervezkedésre és effektív harcra.

Érdekességképpen elmondjuk, hogy jelen írás szerzői már Nicolas Sarkozy megválasztása előtt „megérezték” hogy íme, „franc-enstein” megalkotta a Kóka-Gyurcsány franciaországi nagytestvérét, de a magunk által megsejtett hír igazát akkor még mi magunk sem hittük el egészen. Egyrészt mert az őszödi nagy lelepleződés után, annak parlamenti elfogadása ellenére, Orbán Viktor érthetetlen visszavonulása, a Köztársasági Elnök és az Alkotmánybíróság makacs hallgatása ellenére is hinni akartunk abban, amiben sokan, hogy azért értelmes és békés világ ez, amiben élünk, csupán az értelem és demokrácia érvényesülése késlekedik nálunk, mint Európa más lemaradt (nb. lemaradtatott) keleti részein is. Azóta rá kellett jönnünk, hogy épp fordítva van minden: természetesen először lőn világra a nagy haltestvér és annak fejétől bűzlik az összes többi. Továbbá pedig arra, hogy Magyarország a jövőt illetően egyáltalán nem lemaradott. Ellenkezőleg, az éllovasok közt jár: ugyanis a Kelet Európára jellemző afrikai szintű gazdasági nyomor, totális politikai és társadalmi zűrzavar, a jogállamiság leépítése és az ország funkcionális szétverése, a diktatórikus rendőrség mellé diktatórikus törvények tervezete, a társadalmi elkeseredés és anarchia, ami jelenleg Hazánkra is jellemző, a legprogresszívebb módon jelzi Európa és az egész világ sorsát.

A világ cionista kormányai közötti egyre erősödő pénzügyi, energiaügyi és hadügyi összetartás napról-napra nyilvánvalóbb formában rajzolódik ki, és makacsul egyetlen pontra: a cionizmus közös világuralmi céljaira mutat. Ennek a jelenségnek vagyunk mi is áldozatai, de például Románia is, és az egyéb kelet-európai országok, amelyek egészen megdöbbentő és szívbemarkoló szegénysége miatt csak azért nem rendülünk meg, mert nem látjuk. Érdemes lenne a nyugat európai polgársággal is tudatni, hová vezetnek jelenlegi megszorításaik a jövőben: nézzenek a mi jelenünkre vagy méginkább, nézzenek tőlünk keletre. Érdemes lenne bemutatni számukra, hogy a nagy „világ-versengés” állítólagos érdekében folytatott megcsonkításaik jövőbeli határai valahol az afriaki szegénység alatt keresendők, hisz a helyi cionista diktatúra szerint még mi, a létminimum-közeli magyarok is túl sokat fogyasztunk és túl keveset dolgozunk, és ezért nem vagyunk „versenyképesek”.
Íme képekben is az EU jövője – és jelene is, hisz Románia jelenleg EU tagállam (!).

6. A cionista politikai elit öldöklése és bukása

A Kóka-Gyurcsány és a Sarkozy-jelenség tehát egyazon világjelenség ország-specifikus vetületei: a jelenleg a cionizmus által a világpolgárság ellen folytatott világháború lecsapódása. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy harcunk a demokráciáért és szabadságunkért reménytelen. E tények feltárásával elsődleges célunk, hogy Hazánk helyzetét a nemzetközi kontextusban értékelve próbáljuk a szerintünk célra törő cselekvési irányokat javasolni.

Általában a cionizmus azért ér el fokozott destruktív eredményeket Kelet-Európában és a világ egyéb szegényebb részein, mert ezen régiók alapanyagát a történelmi cionizmus kellően előgyengítette mind erkölcsileg, mind gazdaságilag. Ez természetesen nem menti fel a cionizmust kiszolgáló hazai politikai elit-szolgákat. Felelősségük súlyát növeli, hisz történelmi lépéseik elmulasztása, szűklátókörűségük és megalkuvásuk nemcsak Magyarország és a többi előgyengített országok helyzetét tette válságossá, de lassítja a cionista világdiktatúra ellenes harc általános kibontakozását is.

Az emberiség árulói és elveszejtői, nemcsak Magyarországon, de Európa és a világ legtöbb részén is a politikai elit. Az egyes politikai elit-csoportok erköcsi kontraszelekciós önkiválasztása és a cionista gyarmatosító célok kiszolgálása olyan végzetes emberárulás, amelynek mértékére a világtörténelem során még nem volt példa. Emiatt azok járnak a helyes politikai nyomvonalon, akik az egyes országokon belül a politikai elittől való megszabadulást sürgetik és ezután egy a pártokráciától teljesen eltérő demokratikus berendezkedésben látják a jövőt.

A hazai nemzetmentő törekvések mellett a minél szélesebb nemzetközi összefogás a világ polgárságával egy olyan fegyvertény lenne, amely szükségességét nem tudjuk eléggé hangsúlyozni. A politikai elit leépítésében az egyik elsődleges lépés a cionista médiák ellen való folyamatos harc és bojkott.
Európa és annak egyes nemzetei megmentésére az Európai Unió világdiktatórikus szervezetének teljes leépítését kell megcélozni – ha ez nem lesz megoldható nemzetközi petíciók révén, akkor minden egyéb úton el kell érni, hogy Európa és a világ polgársága visszaszerezze önrendelkezési jogait a cionista gyarmatosítóktól.

A cionisták az emberi rossz tulajdonságokra építő és megosztó törekvéseivel szemben a leghatásosabb ellenszer az egyéni erkölcsi tartás és a társadalmi összetartó erőt mutató össztársadalmi összefogás. Egyéb (mind nyugati és keleti) társadalmak kampány-szerű figyelem-felkeltése az itt leírt tényekről és általában az európai és világdiktatúra alakulásáról Hazánkra is pozitívan fog visszahatni, mint minden, ami a cionista világ-diktatórikus folyamatnak gáncsot vethet.

Az elmúlt hetekben elkezdett országos sztrájkok és az általános sztrájkhullám –mind nálunk mind az egyéb cionizmus-sújtotta országokban –azért is jelent különösen nagy fegyvertényt, mert ez a módszer az egyik legmarkánsabb erkölcsi ütközőpont a diktatórikus politikai világelit számára, egyúttal bizonyíték az egyes országokon belüli társadalmi erkölcsi tartásra és egységre is. Ha ezeket a megmozdulásokat több országgal összehangoltan folytatnánk, azaz a nemzetközi szintre vinnénk közös célok megjelölésével, az még súlyosabb érvágást jelentene a cionista törekvések számára, mivel ezáltal egyre nagyobb tömegeket ébrednének rá a mindannyiunkat fenyegető közös halálos veszélyről.

Független Újságírók Szövetsége Nemzetközi Információs - és Demokráciamentő Műhelye

Kapcsolódó anyagok:

FÚSZ-NIM: Sokkoló megaláztatás, megszorítások és diktatórikus törekvések
http://www.fusz.hu/node/7370

FÚSZ - NIM: Az összefogás hídja: mi ennél sokkal jobbak vagyunk
http://www.fusz.hu/node/7338

FÚSZ-NIM: A cionista diktatúra kezdi kimutatni igazi arcát Franciaországban is
http://www.fusz.hu/node/7333

FÚSZ-NIM: A jelen magyarországi politikai rendszer a politikatudomány tükrében 1.
2006-2007: A magyarországi demokrácia oszlopos leomlása a modernkori alkotmányos diktatúrák konstellációja alatt
http://www.fusz.hu/pdf/alkdik.pdf

World Socialist Web Site: France: „Sarkozy calls for European military build up”


http://www.wsws.org/articles/2007/sep2007/sark-s03.shtml

Cionista diktatúra