Az izraeli génbomba

Az izraeli génbomba

Az embernek a természetben egyetlen ellensége van: önmaga. Politikai síkon a polgári-antifeudális, majd marxista-bolsevik forradalmakkal és világháborúkkal folytatott zsidó-szabadkőműves világuralmi törekvéseknek az utóbbi évtizedek távközlési-informatikai forradalma adott új lendületet, a génsebészet és génátültetés lehetősége pedig végzetes fordulatot. Az épülő Új Világrendnek és faji hatalomnak behódolni nem akaró népeknek egy olyan genetikai alapon válogató, szuper-szelektív emberirtószer készül az izraeli laboratóriumokban, melynek lényegére és beláthatatlan veszélyeire egy kazuisztikai riport és egy újsághír világít rá.

Az Egyesült Államok katonai orvosi kutatóközpontjának legmagasabb biobiztonsági fokozatú laboratóriumaiban számos olyan utóbbi években felfedezett vírustörzset tárolnak, melyek igen fertőzőképesek, a megfertőzött személyekre nézve szinte biztos halált jelentenek és gyógykezelésükre nincs semmi módszer. Honnan származnak, és miért éppen napjainkban támadtak az emberre ezek a vírusok, mire figyelmeztet bennünket az egyik legfélelmetesebb képviselőjük, az Ebola Zaire és az Ebola Reston, és miért jelentenek a génsebészeti kutatások az atomfegyvereknél és a neutron-bombánál is nagyobb veszélyt az emberiségre, ezekre a kérdésekre próbálunk meg az alábbiakban rövid, figyelemfelkeltő választ adni.

Az ökológiai kutatások az egységesnek tekinthető földi élet egyre mélyebb összefüggéseire hívják fel a figyelmet. Az ökoszisztémák, mint belsőleg jól szervezett életközösségek, egymással is szerves kapcsolatban állnak. Egy ilyen rendszerbe egy új elem, pl. egy új faj bevitele, vagy egy elem kiemelése a rendszer összeomlásához vezet. Ezekre a jelenségekre számtalan példát láthatunk közvetlen környezetünkben is, a monokultúrás növénytermesztéstől a balatoni angolna telepítéséig, de az ember mindmáig hajlamos volt az ökoszisztémák összeomlásából származó veszélyeket csupán gazdasági szemszögből értékelni. Pedig az igazi veszély egészen másfelől leselkedik ránk. Nem tekinthető azonban véletlennek, hogy ezeket a veszélyeket a globalizáció apostolai elhallgatni igyekeznek, hiszen az ökológiai rendszerek felborulásából leszűrhető tapasztalatok súlyos ellenérveket szolgáltathatnának az emberi fajok keveredése ellen.

A kutatók becslései szerint a világon mintegy 3-30 millió növény és állatfaj él. Ezek mindegyike gazdaszervezete egy vagy több vírusnak, melyek alkalmazkodtak a fennmaradásukat biztosító szervezethez, és az is őhozzájuk. Tehát mondjuk úgy, nem ártanak egymásnak. Ha azonban a gazdaszervezet elpusztul és a vírus gazda nélkül marad, ami a károsodott ökoszisztémákban fordul elő, a vírus kénytelen más gazdaszervezetet választani. Szerkezeténél fogva a vírus egyébként is könnyen változik, adaptálódik, mint ezt az influenzavírus esetében évente a saját bőrünkön tapasztaljuk, az életközösség felborulása miatt bekövetkező nagy szelekciós nyomás pedig még inkább felgyorsítja ezt a folyamatot. Az új gazdaszervezetbe kerülve a vírus azonban már korántsem ártalmatlan, mert a gazda alkalmazkodásához jóval hosszabb időre van szükség, mely időszakot tömegjárványok jellemzik. A korábbi szervezetével együtt élő hideg vírus az új szervezetben forróvá válik, és az újságokban felröppent a hír: új, halálos kór ütötte fel fejét, az AIDS, melynek kórokozója, a H.I.V.-1 és 2. vírustörzs, korábban afrikai majmokban és közép-afrikai elzárt bennszülött törzsekben lappangott. Arra vonatkozóan, hogy hogyan kerülhetett be ez az emberiség eddigi több ezer éves történelmében semmi tünetet sem okozó vírus a civilizált világ népeibe, és egyáltalán mi ezeknek a rejtélyes parazitáknak a szerepe az élet-közösségekben, egy bolíviai egérfaj szolgálhat magyarázatul.

Ez az egérfaj telepekben él és igen szapora, és gazdaszervezete a Machupo-vírusnak, mely szexuális úton terjed, akár a H.I.V. Mindegyik egértelep populációja alkalmazkodott a saját vírustörzséhez, így az mindaddig nem okoz semmi problémát, amíg a gyorsan növekvő telepek össze nem érnek és a szomszédos telepek egyedei nem kezdenek egymással párosodni. Amikor ez bekövetkezik, egy járvány tör ki az egérpopulációban és az összeomlik. A telepek szétválnak és a folyamat elölről kezdődik.

A vírusok tehát korántsem öncélú parazitái a magasabbrendű szervezeteknek, hanem mai nézetünk szerint egyféle szabályozó szerepet töltenek be az élővilágban, megakadályozva az egyes fajokat abban, hogy mások rovására túlszaporodjanak. Emberi vonatkozásban az AIDS ugyanilyen szerepet tölt be, és inkább a természet első figyelmeztetésének, mintsem végső válaszreakciójának tekinthető. A H.I.V. nyomában már ott sorakoznak támadásra készen a trópusi esőerdők rohamosan degradálódó ökoszisztémáiból felszabaduló, ismert és ismeretlen, gazdátlanná vált vírusok, melyek terjedéséhez kiváló feltételeket kínál a soha nem látott méretű emberi migráció. Természetesen világosan kell látnunk azt is, hogy a gazdátlan vírusok nem csak az embert fenyegetik, hanem termesztett növényeinket és háziállatainkat is, és ezeken túl minden más élő szervezetet, mely velük kapcsolatba kerül. Ezért kerül egyre horribilisabb költségbe a növényvédelem, az állategészségügy, ezért lesz egyre egészségtelenebb a környezetünk és mi magunk is.

Láttuk tehát, hogy a természetben nemcsak egyes állat és növényfajoknak, hanem azokon belül egyes szeparált populációknak is lehetnek faj és csoportspecifikus vírustörzseik, melyek az egyensúly fenntartását biztosítják. Láttuk azt is, hogy az új gazdaszervezetet kereső vírusok eredeti hivatásuknak megfelelően továbbra is segíteni igyekeznek már talán nem is létező eredeti gazdáikat, és az idegen, konkurens szervezet elpusztítására törekszenek. E vírusok számára ettől kezdve megszűnt a harmonikus együttélés lehetősége. Az állandó alkalmazkodási kényszer a gyakran változó gazdaszervezetek genetikai tulajdonságaihoz, a vírus tulajdonságait előre nem kiszámítható módon és irány-ban befolyásoló módosulásokat okoz annak RNS-láncában.

Csupán a véletlenen múlt, hogy a 70-es évek közepén Zairében felfedezett Ebola Zaire vírus, melyet a világ egyik legveszélyesebb vírustörzseként ismerünk, nem vált egy ilyen mutáció nyomán az emberiséget megtizedelő világjárvány kiváltójává. A pontmutáció hatására a korábban csak kontakt úton terjedő és az embert szinte biztosan halálosan megbetegítő vírus levegő útján terjedővé vált, viszont az új törzs ellen az emberi szervezet képes volt ellenanyagokat termelni, míg az eredeti törzs ellen nem.

Ez a szerencsésnek mondható véletlen azonban komoly figyelmeztetés, mely a roncsolt ökoszisztémákból kiszabaduló vírusok instabilitására és az ebből eredő veszélyekre hívja fel a figyelmet.

A mikroorganizmusok azonban nemcsak úgy lehetnek fajspecifikusak, hogy együttélés céljából alkalmazkodnak egy gazdaszervezethez, hanem úgy is, hogy ellenük a magasabbrendű szervezeteknek csak egy szűkebb köre, néhány faj vagy fajta képtelen védekezni, míg a többieket sem megbetegíteni, sem azokban szaporodni vagy megmaradni nem képesek. Erre jó példa az Izraelben felfedezett Bacillus Thüringiensis Israeliensis (BTI), mely csak a szúnyoglárvák bizonyos körét képes elpusztítani. Ez a másik szerencsés véletlen a szúnyogok elleni szuperszelektív biológiai védekezés eszközét adta a kezünkbe.

A két szerencsés véletlen adta felismerés nyomán viszont a világ azon körei, melyek korábban a Curie-házaspár felfedezését is képesek voltak az eddig ismert legszörnyűbb tömegpusztító fegyver kifejlesztésére felhasználni, hozzáláttak egy még ördögibb terv kimunkálásához: a génkompatibilitáson alapuló szuperszelektív biológiai emberölőszer előállításához.

A veszély óriási és korántsem csak elméleti.

Történelmi tapasztalat; ha egy fegyver kifejleszthető, azt kifejlesztik, és ha bevethető, azt bevetik. Bizonyos józan megfontolásokban, nemzetközi tilalmakban reménykedni öngyilkos oktalanság. A csupán egy fajra ható, vagy egyetlen fajt kímélő letális hatású vírustörzsek előállítása génsebészeti eljárásokkal megoldható. Bevetésük kísérleti, vagy operatív jelleggel csupán idő kérdése. És teljesen közömbös az is, hogy hol és kik, mely nép vagy népcsoport ellen vetik be elsőként. A világ nemzsidó népei egyaránt veszélyeztetettek. Mi, magyarok elsősorban! Európa népeinek sorsa, és a többi népeké is megpecsételődött, és felszalámizásuk megkezdődött, amikor ahelyett, hogy kollektíven ellenálltak volna a zsidóság Magyarország meghódítására irányuló kinyilvánított törekvéseinek, koncként dobták oda hazánkat, akárcsak a palesztin népet a világhódító fajnak. Annak a fegyvernek az éle, mely az izraeli laboratóriumokban a palesztin őslakosság és az arab népek ellen készül, ellenünk is, és rövidesen minden más európai és nemzsidó nép ellen is irányul.

Kollektív tanulságul fel kell végre ismerni, és amíg nem késő, addig kell felismerni! , hogy a zsidóság az egész emberi nem ellensége, és Mózes nevű prófétája parancsára annak elpusztítására, leigázására tör.

Látva, hogy fordulnak a tudomány és technika vívmányai egymás után az emberiség ellen ahelyett, hogy a javát szolgálnák, felületesen arra a következtetésre jutunk, hogy az emberiség még nem érett meg arra, hogy ismereteit tudássá transzformálja, felelősen hasznosítsa.

Holott nem erről van szó, hanem arról, a zsidóság aberrált lelkületű vezetői, megszerezve a kor élenjáró technológiái feletti felügyeletet, a XX. század tudományos vívmányait saját faji hegemóniájuk kiépítésének szolgálatába állították.

Nem az emberiség kiskorú tehát, hanem kiskorúak és lelki torzók uralkodnak rajta.

Az emberiség nem lehet sem érett, sem éretlen, mert mint olyan, nem létezik; a világon létező különböző fejlettségi szinten álló fajok számára a XX. század a kőkorszaktól az űrkorszakig mindent jelenthet.

Amilyen oktalanság lenne elvárni egy dzsungellakó, gyűjtögetésből és vadászatból élő pigmeustól egy atomreaktor irányítását, épp olyan lehetetlen elvárni, hogy a babiloni papucsvarró ősök talmudista erkölcsiségének szintjén megrekedt faj felelősséget érezhessen más népfajok, vagy akár a földi élet iránt.

A probléma csupán az, hogy amíg a kőkori állapotokban leledző pigmeusok nem juthatnak be egy atomreaktorba (tegyük hozzá, nem is akarnak!), addig a világ elleni gyűlölettel átitatódott talmudista zsidóság a pénze révén nemcsak közelébe jutott, hanem hatalmat is szerzett a tömegpusztításra alkalmas csúcstechnológiák felett.

Hosszú évezredekig, amíg a közlekedési és informatikai forradalom által összeszűkült világ ennek lehetőségét meg nem teremtette, a zsidóság összeszerveződése és faji programjának megvalósítása csupán elméleti lehetőség volt. Addig mint nem fajspecifikus fertőző ágensek terjedtek az áldozatra kiszemelt népek közösségében.

Több, mint egyszerű analógia átlátni, hogy alakította át a beszivárgó zsidó faj a befogadó népek génszerkezetét, hogy alkalmassá tegye azokat saját parazita igényeinek kielégítésére. Dezinformálással, simulékonysággal, vagy ha lehetett erőszakkal nyomták el a népek fel- fellobbanó immunreakcióit. Az ellenálló sejtek falát pénzzel tették átjárhatóvá, az erkölcsi ellenállást és az antitesteket alkohollal és a liberalizmus mérgével közömbösítették. Századunk elején sikerült megszerezniük a szellemi és természeti energiaforrások mozgósításának (transzlokációjának) kulcspozícióit és elkezdték hatalmi rákos daganatuk kiépítését. A kór műtéti kiirtására történtek próbálkozások, terápiás kezelésére soha. A daganatos gócok további irritációjától tartózkodó népközösség látszólag megadta magát sorsának és szabad teret engedett a sejtburjánzásnak.

Mai helyzet (diagnosis): A Liberális Demokrácia globalizációt (autolysis, feloldódás) kiváltó mérgével (elnevezései: liberalizmus, kozmopolitizmus, internacionalizmus, vagy a kiváltott folyamat felől nézve: polgárosodás, eltömegesedés) fertőzött fogyasztói társadalmak védekezőrendszere blokkolt. Nem-specifikus rezisztencia gyenge, vagy nem tapasztalható. A kevésbé mérgezett gócokban (polgárosodás hiánya) gyenge specifikus immunitás mutatható ki, de a szervezet egészében az antiinflammációs tüneti kezelés (dezinformativ és transzmediativ gondolatszupresszió) hatására kevés az antitest, valamint az antigének felismerését elősegítő és az immunválaszt erősítő emlékezősejt.

A népek testében évszázadokon át lappangva élő, a nagy közös célokhoz felnőni sohasem tudó zsidóság hideg vírusa a mérgekkel legyengített testben forróvá vált.

Megmaradásunk azon múlik, hogy képesek vagyunk-e még immunreakcióra ezzel a vírussal szemben.

NWO