A szalámitaktika jegyében azt támadják akinél nincs nemzetibb

2002-ben popkorni annak örült hogy kiesett a Miép. Most meg a Jobbikot
próbálja gyengíteni a Fidesz, pedig...

A nemzeti radikális párt egy valóban nemzeti érzelmű jobboldali
néppártnak - azaz gyűjtőpártnak - csak hasznára lehetne.

Hogy tőle is vannak radikálisabban nemzeti érdekűek, a libsik úgyis
fognak szélsőségesezni.

A szalámitaktika jegyében azt támadják akinél nincs nemzetibb, így hát
a Jobbik puszta létével is segít a Fidesznek - ami azt nem viszonozza.

"Hunhír.info - kommentár:

A fősodor politikusai hajlamosak követni azt a régi bevált
gyakorlatot, miszerint egy újszülöttnek minden vicc új, és nem egyszer
esnek abba a hibába, hogy amnéziás tömegnek képzelik el választóikat.
Kövér László megszólalásából annyit természetesen el lehet fogadni és
szívből jövőnek lehet vélni, hogy a jelenlegi kormánypárt nem
szeretné, ha úgy járna, mint 2002-ben, és végeredményben választási
sikere ellenére is elesne a kormányrúdtól.

2002-ben nem az volt a fő probléma, hogy a szocionliberális erők
hatalmas győzelmet arattak, hanem egyértelműen annak köszönhető a
polgárinak nevezett kormányzás befejeződése, hogy a választásokon
legtöbb szavazatot elért párt, a Fidesz a parlamentből kiejtett MIÉP
miatt egyedül maradt, és csak kisebbségi kormányt alakíthatott volna,
amelyet természetesen semmi perc alatt ellehetetleníthetett volna a
szocionliberális ellenzék. Kövér a kisgazdákat említi, mint
szavazatvesztési veszélyforrást, pedig egyértelmű, hogy 2002 kudarca a
MIÉP parlamentből való eltávolításának és az ezt segítő választási
csalásnak köszönhető úgy, hogy ezt a folyamatot elősegítette néhai
Csurka István politikailag teljesen hibás megszólalása, amelyben
kétértelmű módon hívta fel a MIÉP-hívők figyelmét a Fidesz
támogatására. Csurka ugyanis nem tette egyértelműen világossá a
radikális szavazótábor számára, hogy az első fordulóban, amely
sorsdöntő lehet a párt további parlamenti szereplése szempontjából, a
MIÉP-re kell szavazni és csak a második fordulóban kell ott a Fidesz
javára visszalépni, ahol ez szükségeltetik a jobboldali győzelemhez.

A MIÉP hatalmas értelmiségi holdudvara megértette ugyan Csurka
kétértelmű bejelentését, de a sértődöttség és az érzelmi politizálás
ebben a körben is megjelent az önfeladásnak vélt mondanivaló kapcsán,
a radikális tábor pedig egyértelműen amellé tette le a voksot, hogy
nem lesznek szavazógépek, és nem támogatják meggyőződésük ellenére a
Fideszt.

Itt viszont meg kell állnunk egy percre. A MIÉP 2002 márciusi
tömegrendezvénye, a több százezres nagyságrendű Hősök terén tartott
megemlékezés egyértelműen jelzésértékű volt abból a szempontból, hogy
Budapesten a nemzeti radikális értelmiségi erő az akkori
holdudvarával, a Magyar Fórum hetilappal, a Pannon Rádióval, a Bocskai
Színpaddal, a kulturális, tudományos és színházi élet prominenseivel
megerősítve olyan erőt képvisel, amely egyértelműen ismét mandátumhoz
juttathatja a nemzeti radikálisokat. Ez a kép tört össze a
tömegrendezvényt nem sokkal később időben követő választásokon,
amelyet megelőzött a fent említett csurkai megszólalás. Csakhogy - és
itt a lényeg -, ha egy 13-14 százalékos párttól a különböző technikai
trükkökkel elcsalnak mondjuk 6 százalékot , akkor is simán parlamenti
erő 7-8 százalékkal. A csurkai megszólalás mondjuk elvihetett a
párttól 3 százaléknyi támogatót, így ez a csalással együtt már a MIÉP
parlamentből való kiesését eredményezte.

Emlékezhetünk a választás folyamatára, amikor az előzetes jelentések
és grafikonok alapján hatalmas gyorsasággal érte el a MIÉP a 4
százalékos támogatottságot és ezután kezdett el döcögni az egész úgy,
hogy végül is csupán egy hajszál híján, de alulmaradt az ötszázalékos
parlamenti küszöbnek. a 2002 júniusában lezajlott Budaházy vezette
spontán kezdeményezés, a hídfoglalás is azt a társadalmi felháborodást
és kételkedést bizonyította, hogy az emberek egyértelműen csalásnak
tartják a választások végeredményét, és képtelenek elfogadni azt.
Budaházy hidat foglalt, a rendőrség beavatkozott, és a Fidesz
meghunyászkodva, erőtlenül hagyta, hogy megsemmisítsék a választási
cédulákat, mielőtt a szavazatokat egy teljesen független testület a
legapróbb részletekig elmenve újraszámolhatta volna, illetve
nemzetközi szakértők ellenőrizhették volna a szavazás technikai
lebonyolítását.

A szocionliberálisok ámokfutása egyértelműen azért kezdődhetett meg,
mert eltűnt a parlamentből az az erő, amely még a viszonylag szorosabb
választási eredmény esetén is úgy támogathatta volna kívülről a
Fideszt legfontosabb téziseinek elfogadásáért cserébe, hogy a
kormányzás és az ország vezetése töretlenül folytatódhatott volna
tovább. Helyette mit hallottunk, amely jól jelzi a Fidesz
megfeleléskényszerét, és akkori belső harcait is: a liberális szárny
vezére, Pokorni Zoltán volt miniszter egyből azon örvendezett a
liberális médiumoknak adott interjúiban, hogy a szélsőséges MIÉP
szerencsére kiesett a parlamentből. Úgy tűnik, 11 év elmúltával annyit
megtanult a Fidesz, hogy nem lehet a babérokon ülni és félvállról
venni az egészt.

Azt viszont nem tanulta meg, hogy hiába a hatalom, ha a sok átfedéssel
működő jobboldal egy meghatározó szegmensét, jelen esetben a Jobbikot
és szavazóbázisát a miniszterelnök hanyagolható emberek halmazaként
jeleníti meg. Ezzel ugyan egyértelmű választóvonalat húz a fideszes és
a jobbikos tábor közé, viszont arról elfelejtkezik, hogy a célokban
van hasonlóság, de nem lehet egy karámba terelni a határozott
nacionalista nemzeti radikálist a lájtos budai értelmiséggel most sem,
éppúgy mint korábban, amikor ez a rendező elv gyakorlatilag Orbán
politikájának csődjét jelentette.

A közvélemény-kutatások tükrében Orbánék kétharmadra gyúrnak igaz, de
két olyan rendkívül fontos és a nemzeti érzelmű szavazókat megfogó
kérdésben, mint a cigánybűnözés és egy bizonyos idegen hatalomnak való
megfelelés teljesen visszafogott és a nemzeti értelmiségi holdudvar
számára is minimum kritikával illethető megnyilvánulásokat tesznek és
ez bizony az egy táboros győzelmi esélyüket nagymértékben
veszélyeztetni tudja.

A Jobbik ennek a két szempontnak az erőteljes napirenden tartásával és
kritikai élű megközelítésével ezt a holdudvart a sajátjáéhoz hozhatja
közel, a szociális piacgazdaságra épülő, az igazi baloldali értékeket
megvillantó kommunikációjával pedig az erős állam egykori bűvöletében
élő, a legvidámabb barakk helyzetét elfogadó embereket is meg tudja
szólítani, ha egyértelművé teszi a magát baloldalinak nevező ellenzék
egy olyan rátelepedős, idegenek által irányított csapat,a mely az erős
szociális védőhálóra, biztos megélhetésre vágyó emberekre telepedve
kívánja kiszolgálni a háttér- és a nemzetközi pénzhatalom
magyarországi helytartóinak érdekeit."

http://hunhir.info/?pid=hirek&id=69306