A forgatókönyvet ismerjük, legutóbb Kijevben lehetett szemtanúja a világ, amint az ön hazájának titkosszolgálata - a Konrad Adenauer Alapítvány, veterán izraeli kiképzőtisztek és más tettestársak segítségével - véres anarchiát előidézve erőszakkal eltávolította az ukrán államvezetést, európai léptékű feszültséget előidézve.

Ismét kaptunk egy nyílt levelet, nem rejtjük véka alá, közre bocsájtjuk. Remélhetőleg eljutott a címzetthez.
(V)

Nyílt levél André Goodfriendnek, az Egyesült Államok ideiglenes budapesti ügyvivőjének.

Ügyvivő úr!

Bár ön – hatáskörét bárdolatlanul túllépve - a magyar belpolitika aktív és cinikus szereplőjévé vált, hazám kormánya angyali türelmet és rendkívüli udvariasságot tanúsít ön iránt. Én viszont nem vagyok politikai szereplő, így nem kötnek az írott és íratlan diplomáciai szabályok. Ezért nyíltan kimondhatom: ön semmiben sem különbözik a hitleri birodalom teljhatalmú megbízottjától, Edmund Veesenmayertől és a szovjet kommunista birodalom helytartójától, Kliment Jefremovics Vorosilovtól. Ahogy ők, úgy ön is szemérmetlen nyíltsággal beavatkozik Magyarország belügyeibe a hőn áhított államcsíny nyilvánvaló szándékával.

A forgatókönyvet ismerjük, legutóbb Kijevben lehetett szemtanúja a világ, amint az ön hazájának titkosszolgálata – a Konrad Adenauer Alapítvány, veterán izraeli kiképzőtisztek és más tettestársak segítségével – véres anarchiát előidézve erőszakkal eltávolította az ukrán államvezetést, európai léptékű feszültséget előidézve.

Magyarország azonban nem Ukrajna, itt nem lesz Majdan. És tudja, miért nem? Azért nem, mert – nem utolsósorban az elmúlt negyedszázad Budapestre akkreditált amerikai diplomatáinak bicskanyitogató arroganciájának köszönhetően – még a magyar kormánnyal egyébként egyet nem értő honfitársaink többségét is mélységesen felháborítja az a pimaszság, amellyel ön és az önhöz hasonló szemforgató fullajtárok demokratikus értékekről és emberi jogokról beszélnek, miközben az Egyesült Államok hadserege és a vele együttműködő magán-zsoldoscsapatok világszerte térdig gázolnak ártatlan százezrek vérében.

Ügyvivő úr, mi, magyarok mindent tudunk a szabadságról és annak áráról – ezért sem tűrjük el, hogy ön és az önhöz hasonló erkölcsi toprongyok diktátumokat fogalmazzanak meg. Nem Magyarország, hanem az ön hazája folytat megszületése óta hódító háborúkat, melyek során indián őslakosok millióit gettósították, deportálták és irtották ki tervszerűen, a túlélőket kisemmizve ősi jussukból, megfosztva identitásuktól. Ön és hazájának vérlázítóan hipokrita vezetői a magyarországi zsidók ellen idegen megszállás idején elkövetett bűnökkel zsarolják hazámat (s ezzel nem mellesleg meggyalázzák az áldozatok emlékét, mert a tragédiát ócska politikai célok szolgálatába állítják), miközben mindmáig nem hajlandók szembenézni a 9066-os amerikai elnöki rendelettel, melynek értelmében az Egyesült Államok kormánya szabad akaratából közel 100 ezer, 14 évesnél idősebb amerikai állampolgárságú japánt deportált és zárt koncentrációs táborba 1942-ben.

Ön és főnökei a demokráciát kérik számon Magyarországon, miközben a világ különböző pontjaira telepített lágerekben ítélet nélkül tartják fogva és kínozzák más államok polgárait. Önök kioktatnak minket toleranciából, miközben amerikai rakétákat telepítenek a mi kontinensünkre, nem riadva vissza akár egy európai belháború kirobbantásától sem.

Az ön kormánya a korrupció rettenthetetlen ellenfeleként tetszelegve nem konkretizált gyanúsítás alapján meg nem nevezett magyar állampolgárokat tilt ki az Egyesült Államok területéről, miközben ön és gazdái civilnek hazudott szervezeteken keresztül megvásárolható kalandorokat bérelnek fel a magyar állam aláásására, a magyar nemzeti érdekek érvényesítésének ellehetetlenítésére, vagyis nyíltan a legszemérmetlenebb korrupciós gyakorlatot folytatják – hogy ne részletezzem az egykor Dick Cheney volt amerikai alelnök érdekeltségébe tartozó energetikai cég, a Halliburton botrányait egyebek a sohasem létezett tömegpusztító fegyverek ürügyén Irak ellen indított hódító háború során.

Ügyvivő úr, az arrogáns és szemforgató Egyesült Államok iránt oly mérhetetlen undor sűrűsödött össze Magyarországon, hogy azt ön talán el sem tudja képzelni. Ezért gazdáival együtt végzetesen téved, amikor azt hiszi, hogy az ön személyes jelenlétével is támogatott, végül anarchista garázdálkodásba torkollott október 26-i tüntetésből kijevi típusú puccs kerekedik.

Higgye el, ügyvivő úr, ha a magyar nemzet igazán megrázza magát, annak legelőször az önök által kitartott balliberális felforgatók látják majd kárát. Hibáznak, ha alábecsülik a szimbólumok jelentőségét: a magyarok elsöprő többségében politikai meggyőződéstől függetlenül nem rokonszenvet, hanem megvetést kelt az Eurokolhoz zászlaja alatt a kormánypárt székházában randalírozó maroknyi csőcselék, a szabadságról elnevezett fővárosi terünket és ezen keresztül önérzetünket pedig nem csupán a szovjet bolsevista megszállást felszabadításnak hazudó kommunista obeliszk sérti, hanem az önök nagykövetségét börtön-erődítménnyé rondító, az amerikai valóságot dermesztő pontossággal kifejező ormótlan rácsok is.

Ügyvivő úr, Magyarország nem Amerika, mi nem akarunk úgy élni, ahogy önök, pláne nem akarjuk az önök érdekeit szolgálni a sajátjaink helyett.
Legyen világos: ha a falhoz akarnak szorítani bennünket, akkor valóban meg fogunk mozdulni a szabadságunkért. És ne legyen kétsége afelől, hogy pontosan fogjuk tudni, kik szabadságunk valódi ellenségei.

Megvetéssel:

Ágoston Balázs