Amerikai Egyesült Államok magyar nép nagy barátja? NEM! "Ilyen barát mellé ellenség sem kell"

Amerikai Egyesült Államok magyar nép nagy barátja? NEM!

Ilyen barát mellé ellenség sem kell

http://deres.tv/20141121/ilyen-barat-melle-ellenseg-sem-kell

Mi történik hazánk és az USA között? És Miért?

Magyarország kormánya a világ legkorruptabb állama, végveszélyben a demokrácia, ürgebőrbe varrt KGB-ügynökök potyognak az égből cigánygyerekek helyett, meg minden. Igyekszem olvasmányosan és tömören összefoglalni látszólag véletlenszerű eseményeket. A végén van a csattanó, de csalni nem ér, el kell olvasni az egészet.

Az elmúlt években a baloldal sorra próbált kormányellenes tüntetéseket szervezni a kormány távozásának követeléséért. Időnként sikerült is nagyobb tömeget ideig-óráig összecsődíteni, aztán persze mindenki hazament a francba. A Jobbik ezzel párhozamosan szinte eltűnt az utcákról, a Magyar Gárdára például végleg kimondhatjuk az áment, de a baloldalt szerencsére hülyére verte a választásokon.

Az „úr" pedig továbbra is a kiskondás, azaz a „focista" és haveri köre. Mondhatni, nyuszi barátai, rokonai és üzletfelei. Ez Washingtonban különösebben nem érdekelne senkit, de Orbán Viktornak és holdudvarának az utóbbi időben tanúsított önállóskodása alaposan kihúzta a gyufát.

Na de mivel is? A „demokrácia leépítésével"? Azzal, hogy a haverjai zsebét tömi?Nem.

A demokráciát, meg a többi jakobinus maszlagra az USA is tesz nagy ívben, ha éppen úgy van. Gondoljunk csak Szaúd-Arábiára. Majdnem akkora diktatúra, mint Észak-Korea, azzal a különbséggel, hogy ennek a leányzónak jó a fekvése, érdekükben áll szoros (Soros, he-he) kapcsolatokat ápolni ezzel az állammal. Mert abban van a pénz. Na, ebben sikerült Orbánnak a tengerentúli tyúkszemre lépnie. A szabadságharcolásával. Ugyanis, akárhogy nézzük, az is elszakadás a nagybetűs nyugattól (amit én most kisbetűvel írok...), hogy a saját és a társai pénztárcáját előtérbe helyezi a „fejlett felvilágosultak"-éval szemben. Az impotens, atomjaira hullott kriptokomunisták 5 éve nyűglődnek, az egyetlen dolog amit sikerült elérjenek a tüntetőik pedig általában egy busz volt hazafelé. Ez a másik dolog volt, amivel Washingtonnak teleszaladt a hócipője, be kellett hát segítsen a szokásos forgatókönyvvel.

Vegyünk hát néhány konkrétumot, a teljesség igénye nélkül, az Orbán-kormány azon intézkedései közül, amik ide juttatták a megítélését. A rekord alacsony honvédelmi költségvetés. Nem veszünk semmit sem a nagytesótól, missziózni is csak ímmel-ámmal. Sőt, nemrég kiderült egy turpisság, a váltótípus nélkül kivont L-39-esek legalább egy részét sikerült eladni Jemennek. Bezzeg Románia és Lengyelország! Ők tudják, hogy fegyverkezni kell egy Oroszország elleni háborúra. Így eljutunk a további pontokhoz is. Magyarország, nagyon antidemokratikusan, nem engedi, hogy az USA állandó katonai bázist hozzon létre a területén. Szemben Lengyelországgal és Romániával. Olyannyira, hogy utóbbi két állam azt is megengedte, hogy az USA rakétákat telepíthessen a területére. Hivatalosan az Irán által nyújtott fenyegetés elhárítása érdekében. Hát persze.

Orbán ezzel szemben nem általik egyre inkább közeledni Oroszországhoz. Na, ez az ami végképp antidemokratikus a Nyugat szerint. Tudniillik, hogy az „ősellenséggel" üzletel. Ilyen például a paksi bővítés. A ROSzATOM olcsóbban adja az atomerőmű darabját, MW/h teljesítményre vetítve is olcsóbb, kedvezőbb hitelre, mint a francia Areva, vagy a jenki General Electric. Zárójeles megjegyzésem, hogy amikor Magyarország Franciaországtól, illetve Ukrajna az USA-tól vett demokratikus fűtőanyagot, az azok által okozott műszaki, khmm, fennakadásokat valahogy a demokrácia mindenhatósága már nem tudta megoldani, minkét esetben vissza kellett menni end user support technician job description-ért Ivánhoz. Bár az meg nem semennyire nem volt elhivatott a szexuális kisebbségek felkarolásának ügyében.

Így történt, hogy az orbán-kormány rendelt rögtön két MIR-1200-as blokkot (ami jó Finnországnak és Csehországnak, csak az LMP-nek nem), rázva, nem keverve, extra vallási türelem nélkül. Ezen blokkok mindegyike 2,4-szer annyi villamos energiát állít elő, mint most egy-egy blokk, így összesen 20%-al adnának nagyobb teljesítményt a jelenlegi kapacitásánál, mindkettő 100 (igen, száz) év tervezett maximális üzemidővel, 3000 Mrd. Forintért, Magyarország éve költségvetésének ~1/5-ért. Ez testvérek között is jó 15 Mrd dollár USD, amiből bőven futná egy egész Gerald R. Ford osztályú repülőgép hordozóra.

Emellett a mi drága Viktátorunk folyton be is szól valamit grátisz, ha mást nem, akkor azt, hogy Putyin, vagy éppen Erdogan a példaképe, és az ő rendszereik jobbak, mint a fejlett liberális demokrácia. Azzal pedig, hogy vette a fáradtságot, és kijelentette, hogy „lábon lőttük magunkat" a szankciósdival, végleg kiharcolt magának egy „hogy volt merszed"-et. Tudniillik Orbán Viktor akkora Pol Pot, hogy hajlandó lenne Oroszországgal mercit és szabolcsi almát földgázra cserélni. Ezzel szemben egy igazi demokrata bizony beintene a buzik jogait helyén kezelő putyini Oroszországnak, és az USA-tól venne cseppfolyósított palagázt jó háromszoros áron. Persze előtte meg kéne építeni hozzá a fogadó terminálokat és a hajókat, amik hozzák, meg persze a környezetvédőket is. Meg kibírni addig fűtés, meleg víz, meg ilyenek nélkül. Ez egy jobb HVIM-est nem zavarna, a maradék meg fűthetne fával, ha Oroszországon kívül is lenne említésre méltó erdő.

Az orosz földgázról tehát megbeszéltük, hogy antidemokratikus, de van vele valódi baj is. Ukrajnán keresztül jön. A fiatal ország legrégebbi hagyománya pedig a csapok véletlenszerű tekergetése és a tranzit megcsapolása. Erre mondja belpesti "liberális értelmiség", hogy kiszolgáltatottak vagyunk a „birodalmi álmokat dédelgető Putyinnak", és ugye erre a megoldás a szerencsétlenkedés a tartályhajókkal. A kevésbé demokratikus megoldás pedig a „Déli Áramlat" nevű vezeték, ami Bulgárián és Szerbián át jönne Magyarországra, persze olcsóbban.

Szóval Orbán pofátlan módon a konkurenciához megy vásárolni, mert ott olcsóbb. Nyilván a visszajáróból valamit zsebre is tesz. Vagy nem, teljesen mindegy, de egy politikusról elhinni, hogy talpig tisztességes, nos...

Erre jött derült égből válaszcsapásként a kitiltási botrány, ami igazából alig hatott meg valakit. Pedig Gutfreundék buszkén magyarázták, hogy a nagykövetség folytatott nyomozati munkát (igen, beismerték, hogy kémkedtek). Már-már elsikkadt a dolog, erre valamelyik politikai analfabéta, egy egész pályás visszatámadás helyett kitalálta, hogy tereljék el az emberek figyelmét az internetforgalom megadóztatásával.

Pedig támadási felület van bőven a vádakon. Úgy ordít róla, hogy humbug az egész, hogy még Schiffer András is finoman odaszólt pár hét után "őexcellenciájának", hogy ugyan sikerült-e átadni a bizonyítékokat a magyar nyomozóhatóságoknak, ahogy az egy államközi szerződésben amúgy rögzíttetett? Költői kérdés, nyilván abban a fiókban vannak, ahol az iraki atomfegyverek létéről, a Malaysian 777-esének „részeg kozákok" általi lelövéséről, meg minden ilyenről szóló többi bizonyíték pihen.

Az látszólag egészen mellékes, hogy ez a zűrzavar időt hagy egy házon belüli leszámolásra is. „A mi Viktorunk" ugyanis talán végleg összeveszett valami Simicskával. Így egyrészt olyan beruházások maradnak el, mint például az évek óta, életveszélyesség okán bontásra ítélt, M0 Szigetszentmiklós és Budatétény közötti Duna-híd bontása, és pótlása egy másikkal. Azt, hogy egy most 24 éves híd hogyan lehet életveszélyes, és ezért kit kéne felakasztani, azt az olvasók egyéni fantáziájára bízom. Másrészt viszont vannak személyi következmények is. Simicska köre jobban teszi, ha Vidáz Navára.

Furcsa, nem? Az egyetlen ember, akiről kiderült, hogy kitiltották, pont a Simicska-vonalról van, még azokból a bizonyos kollégista évekből. A népharag miatt idővel Vida Ildikónak távoznia kell, sőt, ha személyesen Orbán Viktor kéri fel a lemondásra, vagy csak fogadja el, az máris nagyon demokratikus lesz.

Mennyire kell komolyan venni a demokráciát, és nem üzletelni a ruszkikkal?

Ha az itthoni események mégsem győznek meg valakit, azoknak álljon itt egy hasonló eset.

Mivel a Szevmasnál elég nyögvenyelősen megy a hajógyártás, az egykori szovjet haditengeréset maradéka meg lassan lebomlik Oroszország partnert keresett pár felszíni egység, nevezetesen helikopter hordozók építésére. A választás Franciaországra esett, mert egyrészt van aktív gyakorlata ezen a téren, másrészt Franciaország hagyományosan nem kérdezősködik, ha fegyvert akar tőle venni valaki. Így született meg a megállapodás annak idején két Mistral osztályú hordozó megépítéséről, melyek a Vlagyivisztok és a Szevasztopol nevet kapták az (András)keresztségben.

A Szovjetunió egy idő után ráállt arra, hogy hadihajóit településeiről nevezze el. Széthullásával Oroszország minden hajót, amely új határain kívülre eső településről volt nevezve, gondosan átkeresztelt, vagy kivont, és azóta is tartotta magát ehhez.

Ezek szerint mindenki kegyelem kettest kapott földrajzból? Szevasztopol! Nos, Oroszország bizony komolyan veszi az adott szavát és nem nevez el hajót határain kívül eső városról. Bárhogy is legyen, megoldja.

Erre válaszul jöttek is az embargók, amik bizony érintik a haditechnikai eszközök adás-vételét. A partraszállást támogatni képes helikopter hordozók pedig kiváltképp ebbe a kategóriába esnek, még akkor is, ha Moszkva amúgy képtelen lenne köréjük állítani egy valamire való flottát.

Az USA, mint a demokrácia csendőre, a tőke szabad áramlásának, és a népek önrendelkezésének önjelölt védőszentje pedig már nyár elején jelezte a Hollande adminisztrációnak, hogy nem kellenek Oroszországnak a hajók. Oroszország válaszul jelezte, hogy nekik bizony mégiscsak kellenek, főleg, hogy egyrészt kifizették előre, másrészt a hajók nagyobb részegységeit maguk gyártották le, így vagy átadják azokat, vagy bizony nemzetközi bírósághoz fordulnak szerződésszegésért, és az általuk gyártott modulokat meg leflexeltetik és visszaviszik haza. És természetesen soha többet nem vesznek Franciaországtól semmit sem.

Ez Franciaországnak egyáltalán nem érdeke, ők is pénzből élnek, így kijelentették, hogy ők bizony átadják azokat, hiszen köti őket a szerződés.

Erre jött válaszul az USA-ból a további biztatás, hogy eszükbe se jusson a vevőnek átadni az árút, mit találtak hirtelen? Bizonyítékokat korrupciós bűncselekményekre. A vád szerint a BNP Paribas nevű francia pénzügyi intézet embargó alatt álló államokkal, Kuba, Irán, Szudán, bonyolított tranzakciókat. 2002 óta folynak az ügyletek, véletlenül pont most derült rájuk fény. Lovagiasan felajánlották, hogy eltekintenek a biztos csődöt jelentő büntetéstől, ha nem adják át a két Mistralt. Főleg akkor, ha a helyette a NATO-nak adják, mert amúgy is lett hirtelen egy nagyon veszélyes és agresszív ellenség, akik ellen jól jöhet ez. A kötbért és a többi járulékos kárt, a hajógyár csődjét, és azt, hogy lekerülnek a megbízható szállítók rövid listájáról pedig nyeljék csak le, mert most a nagybetűs demokráciáról van szó.

Nos, ilyen barátok mellett nem kell ellenség.

2014.11.21. 09:49

forrás : Deres.tv