 | We do it all day. Let us teach you what we've learned. Learn how the experts market their startups. Grab the free ebook. From our sponsors |
| RSS-Feed of Scall Fast |
| SF |
Teljesen igazuk lesz a görögöknek, ha végül sikerül alaposan átverniük az imf-et és a neolib szélsőliberál...
6/28/2015 9:44:40 PM
Teljesen igazuk lesz a görögöknek, ha végül sikerül alaposan átverniük az imf-et és a neolib szélsőliberál-bolsi eu-t, lazán bevezetik a drachmát miután mindenki kivette a pénzét a bankból, most meg időt nyernek ehhez tán csak azért hajlandóak tárgyalni a neoliberálisok nemzetközi erőszakszervezeteivel. XD
http://www.echotv.hu/video/105899/20150625_Hatterkep_1_resz
2015-06-25 Háttér-kép 1. rész
2015.06.25. 20:30
Az egész görög válság története és lényege. Néhány órás eufória után, amikor úgy tűnt, hogy a görög kormány hajlik a megszorításokra a nemzetközi hitelezők jelezték: nem fogadják el Athén javaslatát a válság rendezésére. A görögöknek június végéig kellene törleszteniük a korábban felvett hitel esedékes részletét, 1,6 milliárd eurót az IMF felé.
http://www.echotv.hu/video/105901/20150625_Hatterkep_2_resz
2015-06-25 Háttér-kép 2. rész
Mit akarnak a görögöktől? Miért préselik a görögöket reggeltől esti? Miről szól az összes megszorítás? Miért nem foglalkoznak azzal, hogy még mélyebb válságba lökik a görög társadalmat? Bedöntik-e Görögországot? Engedhet-e az uralmi struktúra a hellén állam estében?
http://www.flagmagazin.hu/gazdasag/boros_imre_kedvencek_es_pariak
Boros Imre: Kedvencek és páriák
gazdaság 2015. 06. 25.
Közismert közgazdasági tantétel, hogy a hitelezés kockázattal jár. Ez – ha ilyesmi egyáltalán létezne – a bankári tízparancsolat első számú intelme lehetne.
A bankár, amikor az ügyfelétől pénzt (betétet) fogad el, azért fizet alacsony kamatot, mert szakmája hitvallása szerint ebből a pénzből majd kölcsönt fog nyújtani, azzal a kockázattal, hogy az ügyfél lejáratkor esetleg nem tud fizetni, és így a betétinél magasabb kamathoz és a tőkéhez sem jut hozzá. A betéti és a hitelezési kamatok közötti különbözetnek tehát fedezetet kell nyújtani a bank működtetésének költségeire, a hitelezéssel járó veszteségek kockázatára és természetesen a haszonra is.
Ésszerű és logikus tehát, hogy a bankok már jóval a hitelszerződés megkötése előtt igyekeznek bemérni a potenciális ügyfeleket kockázati szempontból. Amióta a hitelezés nemzetközi keretekben is szinte futószalagon folyik, ezt a feladatot az erre specializálódott cégek, vagyis az úgynevezett hitelminősítő intézetek végzik, legalábbis a nagy „hitelfogyasztók", mint az államok, nemzetközi nagyvállalatok és bankok esetében. A nagy hitelfelvevőknek elemi érdekük, hogy hitelminősítésüket karban tartsák, és őrködjenek annak mindig elfogadható szintjén, mert folyamatos hitelpiaci jelenlét nélkül könnyen ellehetetlenülhetnek. A hitelminősítők által kategorizált adósok konkrét hiteleinél a hitelnyújtók éppen a megállapított kockázat nagyságától függően határozzák meg a piaci középtől való eltérés mértékét, az úgynevezett kockázati felárat.
A kockázati felár jelzi, hogy az adós esetében a hitelezők milyen valószínűséggel veszik figyelembe azt, hogy fizetésképtelenné válhat. Vagyis mekkora esélyt adnak annak, hogy nem tud majd fizetni. Ettől függően az ügyfélnek a felárat fizetnie kell.
A felárat akkor sem kapja utólag vissza, ha a hitelt kamatostul vissza is fizette, hiszen a felárak egy alapban gyűlnek, és azt a célt szolgálják, hogy bármely adós fizetésképtelensége esetén fedezetet nyújtsanak a hitelezési veszteségekre. Eddig tart tehát a kockázati felárakról szóló, nagyon is logikusnak és elfogadhatónak tűnő tantétel tárgysora. A konkrét nemzetközi hitelezés gyakorlatát vizsgálva azonban számtalan jel mutat arra, hogy a kockázati felárak konkrét gyakorlata sokszor inkább más célokat szolgál, mint a valós kockázatok fedezetét.
Inkább szolgál a hitelezők növekvő profitétvágyát kiszolgáló, időnként egyes adósokat zsarolható helyzetbe kényszerítő, esetenként kifejezetten büntetőeszközként, mint valamifajta objektív kockázatfigyelő, és a kockázatra általános jelleggel fedezetet nyújtó instrumentumként. A mai nemzetközi hitelezési gyakorlatból leszűrhető, hogy a piacnak vannak (legalábbis olyankor, ha egy ország az adós) diszkriminált páriái, megzsarolt ügyfelei, és természetesen kitüntetett figyelemmel kezelt kedvencei is. A páriák korábban általában busásan fizettek, de mára lényegében kiszorultak a hitelpiacokról, mert esetükben a kockázati felárakat irreális magasságokban jegyzik. Argentínának jelenleg 53,93 százalék, Venezuelának 43,42 százalék, Ukrajnának 38,85 százalék, Görögországnak pedig 38,42 százalékos felárat kellene fizetnie, hogy pénzhez jusson; illetve a korábban piacra került papírjai ilyen mértékben értéktelenedtek el.
Nincsenek tehát a piacon, hitelezőik viszont azzal vannak elfoglalva, hogy az ország javainak a tulajdonjogát megszerezzék. Ehhez többnyire az IMF szolgál segítséggel, feltéve, ha az országok kormányai ebbe belemennek, és megírják az IMF-diktálta „szándéklevelet" sürgős megszorítási teendőikről, ezeknek pedig általában részét képezi a tömeges és valós áron aluli privatizáció is. Ha a kormány nem áll kötélnek, akkor marad az izzasztás, amint a felsorolt esetekben ezt tapasztaljuk is.
Van az országoknak egy olyan köre, amely sikerrel tört ki abból a helyzetből, hogy pária legyen, de mégsem lett a hitelpiacok kedvence, mert autonóm gazdaságpolitikát folytat, gazdasága sikeres, egészségesen növekszik, főbb gazdasági mutatói rendben vannak, de mégis szüksége van hitelekre.
Ha nem paríroznak – hiszen a saját fejük szerint és nem az „elvárásoknak" megfelelően gazdálkodnak –, akkor legalább fizessenek. Ennek a ki nem mondott elvnek felel meg a hitelminősítői gyakorlat. Az összes BRICS ország ebbe a kategóriába esik. Brazíliának 2,41 százalékot, Dél-Afrikának 2,09 százalékot, Oroszországnak pedig egyenesen 3,57 százalékot számolnak felárként, és még azt a Kínát is 0,87 százaléknyi felárra kárhoztatják, amely az Amerikai Egyesült Államok legfőbb hitelezője, devizatartalék-hegyeken ül. Közben pedig a legnagyobb adósa, épp az Egyesült Államok, csak 0,17 százaléknyi kockázati felárra kötelezett.
A hitelminősítők kockázati kedvezményezettjei egyértelműen a volt gyarmattartó országok, illetve olyanok, amelyek jelentős tőkét üzemeltetnek más országokban, és ennek hozadéka tetemesen járul hozzá a GDP-t meghaladó nemzeti jövedelemhez.
Sokan közülük olcsón vesznek fel hiteleket, és drágán helyezik tovább a magasabb kockázatra ítélt országokba. Iskolai oktatásra szolgálhat ezen a téren Luxemburg példája, de ettől nem marad el Ausztria sem, ahova tőlünk a kihelyezett pénz három-öt százalék haszonnal tért vissza a válság éveiben. Talán nem véletlen, hogy az elméletileg igazolható kockázati minősítéstől – erősen szubjektív irányban – eltérő gyakorlat mozgásba hozta a piacokat, a kárvallottakat védekező akciókra késztette, nem tűrik a kettős, sőt az immár hármas mércét sem. A BRICS létrejötte ennek egyik fényes bizonyítéka, és egyben az igyekezet is, ahogy ez a csoport egy alternatív nemzetközi pénzügyi intézményrendszer létrehozásán dolgozik (valuta –pool, beruházási bank). Időközben nem tétlen a jelenlegi, többmércés szubjektív kockázatkezelésben érdekelt térfél sem. Lázasan igyekszik legalább a menthetőt minden fondorlattal és sietséggel menteni.
Erről szól a többirányú kereskedelmi és beruházásvédelmi rendszerek huszárrohamszerű erőltetése is, a bevett nemzetközi demokratikus normák (mint például az alapos tájékoztatás) kerülése. A világgazdasági erőterek nagy átalakulásának vagyunk tanúi.
Boros Imre – http://magyarhirlap.hu
Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!
Köszönettel és barátsággal!
http://www.flagmagazin.hu
http://www.echotv.hu/video/105899/20150625_Hatterkep_1_resz
2015-06-25 Háttér-kép 1. rész
2015.06.25. 20:30
Az egész görög válság története és lényege. Néhány órás eufória után, amikor úgy tűnt, hogy a görög kormány hajlik a megszorításokra a nemzetközi hitelezők jelezték: nem fogadják el Athén javaslatát a válság rendezésére. A görögöknek június végéig kellene törleszteniük a korábban felvett hitel esedékes részletét, 1,6 milliárd eurót az IMF felé.
http://www.echotv.hu/video/105901/20150625_Hatterkep_2_resz
2015-06-25 Háttér-kép 2. rész
Mit akarnak a görögöktől? Miért préselik a görögöket reggeltől esti? Miről szól az összes megszorítás? Miért nem foglalkoznak azzal, hogy még mélyebb válságba lökik a görög társadalmat? Bedöntik-e Görögországot? Engedhet-e az uralmi struktúra a hellén állam estében?
http://www.flagmagazin.hu/gazdasag/boros_imre_kedvencek_es_pariak
Boros Imre: Kedvencek és páriák
gazdaság 2015. 06. 25.
Közismert közgazdasági tantétel, hogy a hitelezés kockázattal jár. Ez – ha ilyesmi egyáltalán létezne – a bankári tízparancsolat első számú intelme lehetne.
A bankár, amikor az ügyfelétől pénzt (betétet) fogad el, azért fizet alacsony kamatot, mert szakmája hitvallása szerint ebből a pénzből majd kölcsönt fog nyújtani, azzal a kockázattal, hogy az ügyfél lejáratkor esetleg nem tud fizetni, és így a betétinél magasabb kamathoz és a tőkéhez sem jut hozzá. A betéti és a hitelezési kamatok közötti különbözetnek tehát fedezetet kell nyújtani a bank működtetésének költségeire, a hitelezéssel járó veszteségek kockázatára és természetesen a haszonra is.
Ésszerű és logikus tehát, hogy a bankok már jóval a hitelszerződés megkötése előtt igyekeznek bemérni a potenciális ügyfeleket kockázati szempontból. Amióta a hitelezés nemzetközi keretekben is szinte futószalagon folyik, ezt a feladatot az erre specializálódott cégek, vagyis az úgynevezett hitelminősítő intézetek végzik, legalábbis a nagy „hitelfogyasztók", mint az államok, nemzetközi nagyvállalatok és bankok esetében. A nagy hitelfelvevőknek elemi érdekük, hogy hitelminősítésüket karban tartsák, és őrködjenek annak mindig elfogadható szintjén, mert folyamatos hitelpiaci jelenlét nélkül könnyen ellehetetlenülhetnek. A hitelminősítők által kategorizált adósok konkrét hiteleinél a hitelnyújtók éppen a megállapított kockázat nagyságától függően határozzák meg a piaci középtől való eltérés mértékét, az úgynevezett kockázati felárat.
A kockázati felár jelzi, hogy az adós esetében a hitelezők milyen valószínűséggel veszik figyelembe azt, hogy fizetésképtelenné válhat. Vagyis mekkora esélyt adnak annak, hogy nem tud majd fizetni. Ettől függően az ügyfélnek a felárat fizetnie kell.
A felárat akkor sem kapja utólag vissza, ha a hitelt kamatostul vissza is fizette, hiszen a felárak egy alapban gyűlnek, és azt a célt szolgálják, hogy bármely adós fizetésképtelensége esetén fedezetet nyújtsanak a hitelezési veszteségekre. Eddig tart tehát a kockázati felárakról szóló, nagyon is logikusnak és elfogadhatónak tűnő tantétel tárgysora. A konkrét nemzetközi hitelezés gyakorlatát vizsgálva azonban számtalan jel mutat arra, hogy a kockázati felárak konkrét gyakorlata sokszor inkább más célokat szolgál, mint a valós kockázatok fedezetét.
Inkább szolgál a hitelezők növekvő profitétvágyát kiszolgáló, időnként egyes adósokat zsarolható helyzetbe kényszerítő, esetenként kifejezetten büntetőeszközként, mint valamifajta objektív kockázatfigyelő, és a kockázatra általános jelleggel fedezetet nyújtó instrumentumként. A mai nemzetközi hitelezési gyakorlatból leszűrhető, hogy a piacnak vannak (legalábbis olyankor, ha egy ország az adós) diszkriminált páriái, megzsarolt ügyfelei, és természetesen kitüntetett figyelemmel kezelt kedvencei is. A páriák korábban általában busásan fizettek, de mára lényegében kiszorultak a hitelpiacokról, mert esetükben a kockázati felárakat irreális magasságokban jegyzik. Argentínának jelenleg 53,93 százalék, Venezuelának 43,42 százalék, Ukrajnának 38,85 százalék, Görögországnak pedig 38,42 százalékos felárat kellene fizetnie, hogy pénzhez jusson; illetve a korábban piacra került papírjai ilyen mértékben értéktelenedtek el.
Nincsenek tehát a piacon, hitelezőik viszont azzal vannak elfoglalva, hogy az ország javainak a tulajdonjogát megszerezzék. Ehhez többnyire az IMF szolgál segítséggel, feltéve, ha az országok kormányai ebbe belemennek, és megírják az IMF-diktálta „szándéklevelet" sürgős megszorítási teendőikről, ezeknek pedig általában részét képezi a tömeges és valós áron aluli privatizáció is. Ha a kormány nem áll kötélnek, akkor marad az izzasztás, amint a felsorolt esetekben ezt tapasztaljuk is.
Van az országoknak egy olyan köre, amely sikerrel tört ki abból a helyzetből, hogy pária legyen, de mégsem lett a hitelpiacok kedvence, mert autonóm gazdaságpolitikát folytat, gazdasága sikeres, egészségesen növekszik, főbb gazdasági mutatói rendben vannak, de mégis szüksége van hitelekre.
Ha nem paríroznak – hiszen a saját fejük szerint és nem az „elvárásoknak" megfelelően gazdálkodnak –, akkor legalább fizessenek. Ennek a ki nem mondott elvnek felel meg a hitelminősítői gyakorlat. Az összes BRICS ország ebbe a kategóriába esik. Brazíliának 2,41 százalékot, Dél-Afrikának 2,09 százalékot, Oroszországnak pedig egyenesen 3,57 százalékot számolnak felárként, és még azt a Kínát is 0,87 százaléknyi felárra kárhoztatják, amely az Amerikai Egyesült Államok legfőbb hitelezője, devizatartalék-hegyeken ül. Közben pedig a legnagyobb adósa, épp az Egyesült Államok, csak 0,17 százaléknyi kockázati felárra kötelezett.
A hitelminősítők kockázati kedvezményezettjei egyértelműen a volt gyarmattartó országok, illetve olyanok, amelyek jelentős tőkét üzemeltetnek más országokban, és ennek hozadéka tetemesen járul hozzá a GDP-t meghaladó nemzeti jövedelemhez.
Sokan közülük olcsón vesznek fel hiteleket, és drágán helyezik tovább a magasabb kockázatra ítélt országokba. Iskolai oktatásra szolgálhat ezen a téren Luxemburg példája, de ettől nem marad el Ausztria sem, ahova tőlünk a kihelyezett pénz három-öt százalék haszonnal tért vissza a válság éveiben. Talán nem véletlen, hogy az elméletileg igazolható kockázati minősítéstől – erősen szubjektív irányban – eltérő gyakorlat mozgásba hozta a piacokat, a kárvallottakat védekező akciókra késztette, nem tűrik a kettős, sőt az immár hármas mércét sem. A BRICS létrejötte ennek egyik fényes bizonyítéka, és egyben az igyekezet is, ahogy ez a csoport egy alternatív nemzetközi pénzügyi intézményrendszer létrehozásán dolgozik (valuta –pool, beruházási bank). Időközben nem tétlen a jelenlegi, többmércés szubjektív kockázatkezelésben érdekelt térfél sem. Lázasan igyekszik legalább a menthetőt minden fondorlattal és sietséggel menteni.
Erről szól a többirányú kereskedelmi és beruházásvédelmi rendszerek huszárrohamszerű erőltetése is, a bevett nemzetközi demokratikus normák (mint például az alapos tájékoztatás) kerülése. A világgazdasági erőterek nagy átalakulásának vagyunk tanúi.
Boros Imre – http://magyarhirlap.hu
Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!
Köszönettel és barátsággal!
http://www.flagmagazin.hu
You are receiving this email because you subscribed to this feed at feedmyinbox.com
If you no longer wish to receive these emails, you can unsubscribe from this feed, or manage all your subscriptions
Lucy Hay alias Scall Fast add hozzá köreidhez
facebook - Scall Fast jelölj és visszaigazollak
A gravatarom
Twitter profilom Lucy Hay 88
Reakció WP
Scall Fast Tumblr, ezt a felületet is lakjuk csak be szépen mi jobbosok, hogy ne csak a libsik blogoljanak ott
jutub - OD090
Loiter88, másik jutub
Valakivel közösen használt régi jutub "csenel"
szint ÉN, név innen: Jules Verne : 9672-es pont az ami kell, pont ott ahol kell, pont akkor amikor kell.
+1 YT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Reakció blog Reakciós blog ld50 blog emo blog antiszemita náci blog náciblog blogring nyilas blog nyilasblogja nyilas blogja konzervatív web keresztény freeblog főoldal nyilasblog jobboldali blog fasiszta blog cenzúrázott blog aszemita blog szókimondó blog radikális blog ufo blog extrém blog terrorista blogger neonáci blog neonáciblog újfasiszta blog sieg heil blog szélsőséges blog szélsőjobbos blog szélsőjobboldali blog szélsőjobboldali blogger acab alleycat blog zsidó blog antiliberális blog rendszerellenes blog neoliberális, neoliberalizmus, neoliberálisok, mainstream, ortodox, gazdaságpolitika, unortodox, orthodox, unorthodox, Matolcsy, Matolcsyzmus, kurucok, labancok, nemzetközi, nemzeti, gazdaság, pénzügyek, nemzeti érdek, bankok, balliberális, jobboldali, nemzeti radikális, imf, valutaalap, nemzeti bank, jegybank, adósságválság, nyomor, szegénység, bűnözés, hitel, hitelek, bankárok, occupy, 99%, szabad piac, piacbolsevizmus, piacbolsevik, nácizás, kommunistázás, álintellektuális, zsidó zsidók zsidókat zsidóknak náci nácik nácikat náciknak blog blogok blogokat blogoknak hungarista hungaristák hungaristákat hungaristáknak nyilas nyilasok nyilasokat nyilasoknak közgazdaság alternatív közgazdaságtan neoliberális neokonzervatív neoliberalizmus neokonzervativizmus neolib neokon antiszemita antiszemitizmus kommunista ökoszociális harmadikutas fasiszta fasizmus falangista falangizmus nemzeti szocialista nemzeti szocializmus erőforrások gazdaság gazdaságpolitika gazdaságpolitikai nemzeti érdek nemzeti érdekek Reakció Scall Fast SF blog nyilas Szálasi Ferenc nemzeti radikális érzelmű jobboldali politika hírek viccek vicc Reakció Reakciós ld50 industrial goth emo antiszemita náci blog blogring nyilas nem polkorrekt jobbikos jobbik konzervatív keresztény freeblog jobboldali fasiszta cenzúrázott buli fotók árpádsávos zászló rendszerellenes aszemita árpádsáv nemzeti radikális terrorista zsidó blogger neonáci sieg heil szélsőjobboldali szélsőközép acab alleycat magyar holokauszttagadás holokauszt tagadás káosz rend anarchia gonosz jó béke háború erőszak hírek történelem manipuláció hazugság politika pártok hírek fiúk