Reakció blog : zsidó sajtó

Reakció blog : zsidó sajtó

Ahol eleve nem is mondhatnak igazat kulcskérdésekben az ottani sajtómunkások, még ha éppen szakmailag vannak annyira igényesek hogy ne asszisztáljanak a kormány gaztetteihez hazugságokkal, mert az idegenszívű tulajdonos cionista érdekeket tart szem előtt,(Pállfy István "Veszélyben az én hazám" jegyzetét is letiltotta a such zsidó a rádióban) torzítva így a híreket, eseményeket a zsidóhatalom javára. Már ha nem maguk is gazemberek, akik az anyjukat is eladnák egy rézért, mert általában ilyenek kaphatóak arra hogy "szakmányban" hazudjanak reggel éjjel meg este. XD

1998 és 2002 között a zsidómédia a választásokon kifejezett népakarattal szemben totális ellenállást hirdetett és folytatott. A zsidó ormos mária pedig régen is a komcsi nómenklatúrát kiszolgáló sajtóban publikált, nos ha neki AKKOR nem volt neki büdös a kommancs rendszer, annak nincs erkölcsi alapja másokat leszólni, lefasisztázni. Mert ő például kizárólag ennek él, hogy fasisztázhasson. És vanank még egypáran ilyenek. A szintén zsidó juszt lászló egyébként egy mocsok, tehetségtelen, kisstílű és szarrágó (=hiszteroballib tematika alapján éppen aktuális gumicsontokat rág) médiakurva, "emberi" tulajdonságairól meg a tápiószentmártoni és pilisi Vadásztársaság tagjaitól már a valódi média is tud..... Egy kegyetlen ÁLLAT! Egyébként juszt lászló, a zsidó '90 óta már háromszor volt büntetve: gátlástalan szociopata.
A népszava zsidó újság volt mindig is, a kezdetektől. Eleinte marxisták voltak. Amikor a komcsi szervezkedés be lett tiltva Horthy Miklós jóvoltából, a lapot a szociÁLdemokraták vették át, hiszen a szociÁLdemokrata párt a kommunisták fedőszervezete volt, akik legálisan csak itt politizálhattak szervezetten. Így sem voltak valami népszerűek mondjuk :-D

Jelen dokumentum a http://www.Betiltva.com/ adatbázisából származik, mely a forrás megjelölésével szabadon átvehető, továbbadható.


Egy ébredő magyar: MIÉRT KELL A ZSIDÓK HATALMÁT LETÖRNI?

I. Szemle a zsidó és a keresztény tábor fölött.

A zsidóságot kritizálni nem szabad! Aki zsidót kritizál, vagy pláne bűneit feltárja, az: zsidó osztályt gyűlölő antiszemita, akit a Népszava, a Világ, a Pesti Napló, a Fidibusz, az Egyenlőség, s a többi különféle nevet viselő, néha nem zsidó köntösben tetszelgő zsidó lapokban a rágalmak hasábjain elégettek. A zsidók tudniillik az osztálygyűlölet ellenségei. Ezért szidták, csúfolták és gyűlölték nyíltan és bántatlanul a bolsevizmus letöréséig offenzív módon a „gójokat”. Jaj volt annak, aki a „gójok” védelmére kelt, azt Kun Béla, Pogány József, Szamuelly Tibor, Kunfi Zisgmond, Weltner Jakab és a többi világot megváltó zsidó szapora, de mindenkor hazafias és becsületes fajtája a nyilvánosság előtt agyonkövezte.

Azaz legyünk igazságosak! Voltak keresztényeink, akiket a zsidók szerettek és védelmükbe vettek. Ezek az úgynevezett „díszgójok”, kirakatkeresztények voltak, akik belsőleg azonban épp oly kevéssé filoszemiták, mint a többi gójok. A díszkeresztény pénzért, vagy egyéb előnyért a zsidó ügy kirakatában díszeleg, ahogy a Dob utcai frissen mázolt néger a vásáros bódé kikiáltója mellett.

A zsidóság a „díszgójokkal” úgy takaródzik, mint a struccvadász, aki a struccköntöst azért húzza magára, hogy az üldözött struccok benne a vadászt föl ne ismerjék. Tessék akármilyen zsidó politikai vagy társadalmi egyesülést megvizsgálni. Mindegyiknek van egy-két „díszgója”. Kapósak a gentry-származékok, a nem gentryk, ha nevükben egy-két ipszilon díszeleg. Néha még a „díszgój” is meg van hamisítva, mert a Kossuth-szakáll és az ipszilon viselője tősgyökeres zsidó.

A hamisítatlan „díszgójok” voltak azok a farkasok, akik báránybőrbe bujtatva a zsidóhad élén a hazafias és erkölcsös nemzeti várba törtek, hogy a progresszivitás zászlója alatt a történelmi Magyarországot szétrombolják, s romjain az egyedül üdvözítő rablógyilkos bolsevizmusnak trónt emeljenek.

A bolsevizmus letörésével a zsidóság és a nem-zsidók között az erőviszonyok megváltoztak. Hazánk népességének 4—4.5%-át tevő zsidóságnak hatalma, mely a Kárpátok övezte hazánkban térdig gázolt vérben s nyakig dőzsölt rablott javakban, megsemmisült; a 95.5% kereszténység, mint a földre sújtott Anteusz, talpra ugrott és zsarnokát földre teperte, hogy soha többet talpra ne állhasson. Ez a művelet, amelyet, a kereszténység végzett, zsidó zsargon szerint „fehér terror”, „sötét reakció”, mely miatt Oroszországot, Romániát, Törökországot, Lengyelországot tönkretett. Ausztriát és Csehországot kikezdett zsidóság bennünket „elítél”. A fölülkerekedett kereszténység visszanyert hatalmának konzerválása végett a zsidóosztály ellen kíméletlen osztályharcot folytat, hogy a közszellemből a zsidó erkölcsöt, a hazafiasságot és becsületet kigúnyoló zsidószellemet kiirtsa. Ez is, — mondja a hatalmáról levitézlett zsidóság — sötét reakció, mely ha állandósul, a mi Kánaáunk megszűnik gabonát, gyümölcsöt, állatokat, szenet, ásványokat teremni, a munkás megszűnik dolgozni, s itt mindenki munkakedvvesztetten éhen fog halni, mert ha az árdrágító, lánckereskedő, uzsorás, börzesvindler és egyéb közhivatalokban ülő zsidó hatalmáról letaszítva lapulni lesz kénytelen, a paraszt és munkás búskomorságban pusztul el, a Duna és mellékfolyói kiszáradnak, a nap pedig csak azokra az országokra fog sütni, melyekben a „nemzetfenntartó” zsidókat díszgyaloghintókon cipelgetik a „gójok”. Azt az osztályharcot, amelyet a bolsevizmus letörése folytán levitézlett zsidó osztály, mint ez idő szerint elnyomott, a 95.5% -os többségben lévő keresztény osztály ellen folytat, maga a telhetetlen, türelmetlen s erkölcs nélkül való zsidóság provokálta. Galádul visszaélt azokkal a jogokkal, melyeket a liberalizmus neki nyújtott. A magyar nép sohasem volt antiszemita. Antiszemitává a zsidóság tette, mert a magyarságot elsősorban vagyonilag tette tönkre, másodsorban, mikor a bolsevizmus cégére alatt az államhatalmai magához ragadta, golyóval és akasztófával rohanta meg hazánk népét, hogy uralmát örök időkre biztosítsa. A zsidóság, mely batyuval a hátán a Kárpátokon átsompolyogva, alázattal kezdte meg nálunk az uzsoraipart, egyszerre zsarnoki, nérói haddá vedlett, mihelyt kimutatta a foga fehérét. A kereszténység a hatalom összes eszközeit féltékenyen kénytelen öklében tartani, hogy mihelyt a zsidóság a nála megszokott korrupcióval, erőszakkal a hatalmat ismét magához akarná ragadni, a hatalom korbácsaival iziben végigvághasson rajta,

Minden országnak megvan az önrendelkezési joga. Meg van nekünk is. E hazában 95.5% keresztény él. Ez a túlnyomó többség érvényt fog szerezni akaratának, és szuverenitásánál fogva sorsát intézni, s nem fogja tűrni, hogy egy 4.5%-os zsidóság kapitalizmusa, hazafiatlan és erkölcs nélküli sajtója, a külföldi közvélemény meghamisítása, félrevezeteti utcai csőcselék útján a 95.5%-es többséget rabigába hajtsa.

A keresztény nemzeti többség a nemzeti önfenntartás ösztönétől űzötten a harcot a zsidóság ellen nyílt sisakkal kényszerült felvenni. Az 1867 óta lappangó, s azóta egyre erősbödő, de a zsidóság által elnyomott antiszemitizmusnak: a bolsevizmus letörésével elemi erővel kellett kitörnie. A zsidó bolsevizmus rémes borzalmai, vagyoni gaztettei az elkeseredett kereszténységet az antiszemitizmus táborába terelték, mely mindaddig nem fog leszerelni, ameddig a kereszténység anyagi és politikai hegemóniája örökre biztosítva nincs. A bolsevizmus Dózsa Györgynek akart szobrot emelni, a keresztény reakció dr. Istóczy Győzőnek fog örök emléket alkotni, akit a bolsevizmus által elpusztított Hungária romjai fájdalmasan igazolnak.

II. Hogy lesz a rongybatyuból zsidó mamutvagyon — produktív munka nélkül?

E művecskében párthíveinket részletesen fel fogjuk világosítani, hogy miért kell a zsidóság ellen könyörtelen osztályharcot folytatnunk?

1867-ben kevés zsidó lakott hazánkban. A bolsevizmus kitörésekor már 4.5% zsidónk volt. 1919-ben a közhatalom már egészen zsidókézben volt, mert a tőke, az egész kereskedelem, a hitelélet, a sajtó, a földbirtok nagy része, a törvényhatóságokban s a parlamentben a politikai hatalom nagyobbik fele zsidó volt. Az utóbbi időben már zsidó miniszterünk is volt, kit néhány kikeresztelkedett zsidó előzött meg. Vázsonyi, Teleszky, Szterényi, Harkányi, Hazai neveire még emlékszünk. A közhatalom többi birtokosa csak amolyan „díszgój” volt, akinek zsidófüttyre kellett táncolni. Az előfütyülők a háború alatt Lánczy és Ullmann zsidó bankárok voltak. A bolsevizmus megszüntette a díszgój intézményt. Csak Garbainak kegyelmezett meg. A hatalom többi birtokosai mind zsidók voltak. Ki beszél abban az időben Garbai-kormányról? Mi csak Kun-kormányról hallottunk, Garbai a Kun-kormánynak „sabeszgója” volt.

Hogyan történhetett, hogy egy hatvan év előtt letelepedni kezdő csekély népfaj egy 20 milliós államban politikai és gazdasági fölényre tudott jutni, mikor közismert tudott igazság, hogy a zsidó a gyéren jövedelmező produktív ipari és mezőgazdasági munkától irtózik? Erről fog regélni Önöknek egy ébredő magyar. Meg fognak győződni, hogy a zsidó erkölcs, ha ugyan erkölcsnek lehet gúny nélkül nevezni, hazánk mélységes bukásának oka, hogy a zsidóság a hazánkban élő keresztény népfajok veszedelme, s hogy a zsidó parazitizmus a mi népünk boldogulásának, s nemzetünk haladásának legnagyobb kerékkötője.

A zsidó fütyülővel a szájában, rongybatyuval a hátán kezdi meg a honfoglalást. Kezdetben a falu gúnyja. Majd pálinkás zsidóvá lép elő. Boldogítja a hetivásárt. Később fűszeres-zsidó lesz belőle. Panamázik a helyi hatósággal, a fináncokkal. Megkapja az ítalmérési, meg a trafik jogot. A falusi zsidó boltja lesz a közigazgatás által elhagyott paraszt bankja. A paraszt nála rúg be. Berúgott állapotban nála kótyavetyéli el a holmiját és áruját, amelyen a zsidó busás nyerséggel túlad. A paraszt a falusi zsidónál vesz fel drága kölcsönt, melyet visszafizetni nem tud. Az árverésen a paraszt egészen a zsidó kezébe kerül. A zsidó tovább tollasodik. Szállodát nyit. Vendéglőjét nagyobbítja, kávéházzal kiegészíti. Most már a helyi hatalmasságok is felkeresik. A kis és középbirtokosok nála lumpolnak, olcsón számit, még kölcsönt is ad. A közép és kis-birtokos már a szállodás zsidótól kapja a kölcsönt, ő is épp úgy a zsidó kezébe kerül, mint a paraszt.

Mialatt a fütyülős zsidóból szállodás zsidó lesz, több honfitársa telepszik meg mellette a faluban, ő az idegenvezető, a jövevények szálláscsinálója. Egy-kettőre együtt van a hitközség. Szántani, vetni, egyéb testi munkát végezni egyik sem megy. Az nekik nem gseft. A zsidó kereskedőnek nevelődött. Pipával a szájában, üzlete ajtajának féltájára támaszkova lesi áldozatait. Olyan, mint a pók, mely hálója szögletébe bújva lesi, mikor esik bele egy „legyecske?” Ezzel a „produktív” munkával keresi vagyonát. A paraszt pedig egyre szegényedik, amíg csak ki nem vándorol Amerikába.

A szállodás zsidó már politikai tényező. Hatósági emberek, s váltó adósai a lekötelezettjei. A képviselőválasztáson sok alkotmányos költséget keres. Szállítja a részeg voksokat. A szállodás zsidóból bankár, s egyéb üzletes lesz. Tőzsdén is játszik. Mindennel spekulál. Mindent vesz, mert minálunk az elhagyott népnél, a gseftelés jobban gyümölcsözik, mint a produktív munka. Pénze útján belekerül a törvényhatósági bizottságba is. Több, vele tartó hitsorsosával részt vesz a törvényhatósági tisztújításokban. Pénzével irányító szerepe van. Megmozdítja még az országos sajtót is. Belekerül valamelyik szabadkőmíves páholyba. Ha a törvényhatóságnál érvényesülése nem sikerül, szidja a gentryt és a reakciót. Ha a parasztnyúzásban megakadályozzák, az agráriusokat szidja. Panaszra megy a miniszterhez s egyéb politikai „balhékat” rendez.

A vidéki zsidó, produktív munka nélkül csakhamar a környék nagybirtokosává hízik. Így lesz nagyjában, legalább szokvány szerint, a galíciai zsidóból új magyar földesúr. Áll ez megfelelő módosítással a fővárosi zsidóságra is, melynek hatalmi túltengése Budapesten a históriában példátlan.

III. A közélet zsidó uzsorásai.

Budapest törvényhatósági bizottsága csekély töredéktől eltekintve zsidó, ámbár a lakosság összlétszámának fele sem az. A virilis tagok zsidók, mert Budapest a zsidó uzsora központja. Itt laknak az uzsorakirályok, kik lakbéruzsorán, tőzsdespekuláción, kincstárcsaláson, közszállításokon, panamákon, árdrágításon, lánckereskedelmen és egyéb nem produktív életpályákon szerezték nagy vagyonukat. A nem virilis bizottsági tagokat a klikkek választják. A klikkfőnökök túlnyomó része zsidó. Ezek szállítják a zsidó törvényhatósági bizottsági tagságokat, melyekért jelentékeny vételárat kell a választási pinkába fizetni. A bizottsági tagsági mandátum panamaiparra jogosító tagsági igazolvány.

A törvényhatósági bizottság Budapesten annyira zsidó, hogy az évzáró közgyűlések után bátran mehetne a Dohány-utcai zsinagógába Te Deumra. Ehrlich G. Gusztáv, Vázsonyi, dr. Glücksthal, dr, Stern neve arany héber betűkkel van a főváros történelmében megörökítve. A fővárosi zsidó törvényhatóság bizottság töltvén be választások útján a magisztraturát, „goj” legyen a talpán, aki be tud valamilyen hivatalba jutni. Telerakják a hivatalokat kortes erkölcsök és kortes érdemek szerint zsidókkal, zsidók által fémjelzett díszgójokkal. Különösen szeretik a kiugrott katolikus papokat. Ezeknek tanácsnoki állásra elsőbbségük van. A polgármesteri állásra csak duplán fémjelzett, s a törzsfőnököknek absolute engedelmes filoszemita „gójnak” lehet igénye. Horribile dictu! A zsidó törvényhatósági bizottság választja meg még a katholikus egyház plébánosait is. A katholikus plébános jelöltnek az összes zsidók kezét végig kell csókolni, hogy plébániát kaphasson. Ugyebár, mily szép a magyar liberalizmus? Hogy óbégatnának a zsidók, ha a „gójok” a rabbiválasztásba beleavatkoznának. Directe Wilsonhoz mennének panaszra. Ilyen közéleti állapotok mellett a zsidóság még csodálkozik, hogy lehet egy „gój” antiszemita!

Azoktól a panamáktól, melyek a fővárosi közmunkák és közszállítások körül lefolynak, még Honolulu is hangos. Ebben a közéleti mocsárban csupa zsidó fetreng, melyben kövérre hízik. Ha ezt a zsidóság szemére vetik, azzal replikázik, hogy ha nem a zsidók panamáznának, a keresztények tennék. A pesti zsidóság e cinikus felfogása klasszikusan jellemzi a zsidó szellemet. Annak láttára persze, hogy a kereszténység a panamafertőből a zsidóságot ki akarja kergetni, a liberalizmus és demokrácia szent nevében az ententehoz fordul oltalomért, hogy az „antiszemitizmus”, a „fehér terror” és a „reakció” ellen lépjen fel. Ez a zsidó taktika a legvéresebb antiszemita vezércikknél jobban lázit a zsidó osztály ellen.

A bevándorolt zsidó elem fővárosi garázdálkodása teszi érthetővé, hogy a zsidóbolsevizmus csak Budapesten talált talajra, mellyel szemben a hazafias és tiszta erkölcsű vidék annak dacára hadiállapotba helyezkedett, hogy a zsidó politikusok és zsidó generálisok golyóval és akasztófával tizedelték a falu népét. A vidék nem vette be a pesti zsidók zsarnokságát, melyet a mai zsidó sajtó azon a címen sír vissza, hogy a vezetésnek a főváros kezén kell maradni, mert itt jelenik meg a Világ, a Lloyd, a Népszava, az Egyenlőség, a Fidibusz, a Pesti Futár, a Vágóhíd és egyéb zsidó irodalmi termék, melyek a fővárosi szellemi fölénynek kultúrbizonyítékai, mert Budapesten fél millió zsidó él, kiknek fele még galíciai honos, s mert Budapesten akkora a Chevra Kadisa, milyet Jeruzsálem szent falai sem láttak. Ilyen talmi logikával óhajtanak a pesti zsidók nem ugyan Budapest, de saját hegemóniájukat biztosítani.

A falusi zsidóknak a fővárosba törtetése, a fővárosban való elterpeszkedése, s törvényhatósági bizottságokba való tömeges betolakodása magyarázza Budapest botrányos erkölcsi bukását, s ezzel együtt a felviharzó mérhetetlen antiszemitizmust, mely a zsidó erkölcs pusztításainak ha kell, hatalmi szóval is, gátat fog vetni.

IV. A zsidó erkölcstan.

A zsidó erkölcs alapszabálya: „cél szentesíti az eszközt”. Vagyont szerezni minden áron. A zsidónak teljesen „wurst”, hogy mivel keresi vagyonát. Ma katholikus egyházi író, holnap bolsevista népbiztos. Ma pöffeszkedő kapitalista, holnap szocialista néptribun. Ma inkarnatus szocialista, holnap Kun Bélával és társaival a gyűjtőfogházban csókolódzik. Ma Vázsonyi leghűbb demokratája, Vázsonyi szökése után Károlyi Mihály vezérembere, 1919 március 22-én Kun Béla zsidó fejedelem kóser udvarában lebzsel. Ez a zsidókapacitás ma dühös királypárti. Az egyik zsidó munkapárti képviselő, a másik vérbeli 48-as párti Kossuth-szakállal. Van még Apponyi-párti zsidó képviselő is klerikális mázzal. A zsidó lelkes vörös terrorista, de ha muszáj, szívesen ül pár évi fegyházat zsebtolvajlásokért. Az orgazdaságból élő tengernyi zsibárus karakter dolgában a hitelszövetkezeti és bankdirektorral egy nívón boldogítja a bolsevizmus legvégső határáig Magyarországot. Olyan rablók, milyeneket a magyar zsidó bolsevizmus kitermelt, méreteikben az angol bűnügyi regényírók fantáziáját messze túlszárnyalják. A zsidó erkölcstelen kapzsisággal, karaktertelenséggel, gonoszsággal bélelt kaftán. E megállapításon a csekélyszámú tisztességes zsidó kedvéért közérdekből nem lehet a kivétel rését megnyitni. A zsidó erkölcsöt különben e művecske következő részében igen plasztikusan lehet rekonstruálni.

A bűn és tisztesség között széles mesgye van, melyen csak a szubjektív becsületérzés a rendőr. Akiben becsületérzés nincs, bátran kalandozhat e mesgyén; az ügyész, rendőr hozzá nem férhet; a becsületes ember meg az ilyen kalandorral mást nem tehet, mint utálja és bojkottálja. Az ilyen kalandort a zsidó erkölcs élelmesnek nevezi és előtte kalapot emel A zsidó azonban az élelmesnél is ügyesebb. Bekalandozza a bűn területét is, lehetőleg úgy, hogy rábizonyítható ne légyen. A büntető hatóság ritkán éri utol az ilyen kalandorokat, és mégis, az elitélt vagyoni bűntettesek 90% -a zsidó, amiből elképzelhető, hogy mekkora a zsidók által elkövetett bűncselekmények száma. Kedvenc bűncselekményeik a hamis eskü, uzsora, csalás (annak minden fajtája) okirathamisítás, lopás, orgazdaság, sikkasztás, vétkes és csalárd bukás, hűtlen kezelés, árdrágítás, lánckereskedés, szállítási csalások, vesztegetés. A zsidó egyéb bűncselekmények mezejére nem igen kalandozik, mert a „rebachot” kicsinyli.

V. „Gój” vet, zsidó arat.

Idősebb polgártársak még élénken emlékeznek a délvidéki gabonauzsorára. Ez az uzsorának megengedett módja, mert ezzel sokkal hamarabb lehet valakit tönkre tenni, mint a hiteluzsorával. A pesti zsidó gabonabevásárló cégek hazánk Kánaánját, a Bácskát és Bánátot a gabonauzsorával kegyetlenül letarolták, a föld népét pedig földönfutóvá tették. Mit csinált a pusztulás láttára a végrehajtó hatalom? Bűnpereket zúdított a zsidók nyakába. Erre nyomban megindult a mentőakció. A jogi és gazdasági (persze zsidó) szakirodalom tudományos alapon álló zsidó bevásárlók védelmére kelt. A felsőbb bíróságok a vádlottakat paragrafusok hiányában felmentették. A tőzsde Sobri Jóskáit szabadlábra helyezték. De azért a Schlesinger és Pollakovích cég és érdektársai büszkén mutatnak a tőzsdepalotának csúfolt kőhalmazra, a zsidó uzsorakapitalizmus budapesti kolosszusára, melynek minden egyes köve sok-sok, már kivándorolt magyar, német és szerb paraszt véres verejtékébe került. És a csahos gabonauzsorások mégis egyre a produktív agráriusok ellen uszítanak, hogy a nemzetpusztító zsidó merkantilizmust, a munkanélküli jövedelmet, a zsidó parazitizmust még erősebbé tegyék. Ebből mindenki megértheti, miért gyűlöli a zsidó a „hecckáplánt”, aki falusi híveit szövetkezetbe tömöríti, hogy a zsidó uzsora ellen megvédje.

VI. Hogyan lehet tőke nélkül üzletet alapítani?

A háború előtti évtizedekben a túltermelésben szenvedő Németország és Ausztria hazánkat iparcikkeivel elárasztotta. Magától értetődik, hogy az importáló cégek belföldi képviselői zsidók voltak, még pedig túlnyomólag vagyonilag lezüllött zsidók, akik csak azért, hogy jutalékkeresményüket fokozzák, a kereskedői etika félretételével, reális alap nélkül fűnek-fának hiteleztek. Ez az állapot kapóra jött a vagyontalan zsidóknak, akik tőke és szaktudás nélkül vágtak neki az „üzletgründolásnak”. A jóhiszemű hitelező a belföldi képviselő ajánlatára formálisan kistafírozta az új boltost. A verseny nehéz volt, az üzlet nem ment. Lejárófélben volt üzleti tartozása is. A megszorult új boltos becsukta boltját. Megmaradt holmiját a következő perlés elől sürgősen elkótyavetyélte. A hitelező bottal üthette adósának nyomát. Ha perelt, ráfizette még a perköltséget is, mert az adóson semmit sem lehetett bevasalni. Ha a hitelező csődöt kért, kérelmével el kellett utasítani, mert nem tudta kimutatni, hogy adósának akkora cselekvő vagyona van, melyből a csődeljárás költségei kitelnek. Miután csődnyitás elérhető nem volt, vétkes és csalárd bukásáért nem lehetett a bűnvádi eljárást az adós ellen megindítani. Hitelezési csalásért meg azért nem lehetett üldözni, mert ez a legritkábban volt megállapítható. Végrehajtási csalásért meg nem lehetett bántani, mert az árukat még pereltetése előtt adta el. A csődcsalás a legritkább esetben volt rásüthető, mert a nyomozás megindításához és irányításához szükséges terhelő adatokat a távollevő és itt megbízhatatlan ügynök által képviselt hitelezőnek felderítenie nem sikerült.

Hiteltörvényeink hézagait, amint a gyakorlati élet tömegesen bizonyította, a tőke nélküli zsidó boltosok alaposan kihasználták. A magyar piacra utalt külföldi importőrök e vircsafton megbotránkoztak, de azért kénytelenségből hazánkba tovább hiteleztek, persze mindig drágábban, mert a korábbi üzleti veszteségeket új áraikba bele kellett kalkulálniuk.

A mi zsidónk első bukásával, melybe egy haja szála sem görbült bele, egy kis kezdő tőkére tett szert. Feleségének neve alatt új üzletet nyit, melybe kezdő tőkéjét beleöli. A felesége már nagyobb hitelt kap. A feleség szakasztott úgy bukik, mint a férj, azzal a különbséggel azonban, hogy ő már több pénzzel vonul vissza. Amit a feleségével csinált, folytatja többi rokonaival, míg végre akkora tőkét gyűjt magának, hitelezői vagyonából, amekkorából valamelyik rokonának a neve alatt már versenyképes üzletet tud nyitni magának.

Ebben a bukási példában eklatánsán nyilvánult meg az úgynevezett zsidó üzleti élelmesség, melynek becsületes neve — gazság. Ennek pedig az egész háború előtti kereskedelem korrumpálása volt az eredménye,

A háború előtt úton-útfélen, kirakatokban és lapokban olvastunk hirdetéseket: „Csődtömeg eladás, csődtömegben vett áruk kiárusítása.” Rengeteg ily áru került forgalomba vesztegető áron, hisz a kótyavetye áruért szédelgő zsidók úgyszólván semmit sem fizettek hitelezőiknek. A közönség megrohanta a bevásárlási forrásokat, melyek az árakat a tisztességes kereskedelem rovására lenyomták. A. „gójok” egymásnak megelégedetten sugdosták: „Hiába! Mégis csak zsidó boltosnál lehet olcsón vásárolni!”

A megtévesztett „gój” arra nem gondolt, hogy azt a kárt, amit a zsidókereskedelem milliónyi csalással a külföldi hitelezőknek okoz, nem az egyre vagyonosodó zsidó kereskedő, hanem a rohamosan szegényedő vásárló közönség fizeti meg. Nem gondolt arra, hogy a zsidó svindli a valóságban az élet megdrágulására, a pénz értékcsökkenésére, hazánk eladósodására, a vörös szocializmus terjedésére vezet, mely utóbbi a többi tényezővel kapcsolatban a világot megváltó zsidó bolsevizmusnak volt előfutárja. Az előre nem néző, előre nem látó keresztény osztálynak határozottan imponáltak a zsidó vesztegető árak. Olcsón vásárolt bűnös holmit, s ezzel eladta elsőszülöttségi jogát egy tál lencséért. A bolsevizmus alatt bőven meglakolt a zsidó korrupcióért, mert a törvényhozás útjain nem irtotta ki már korábban a zsidó svindli kótyavetyét, sőt vásárlásával egyenesen előmozdította.

VII. A bírósági végrehajtók eldorádója.

A háború előtti 25 évre esik a végrehajtói intézmény fénykora Budapesten. Európa első zsidó metropolisában a bírósági végrehajtó volt a legnagyobb úr. Fiakkeron reggeltől estig látogatta áldozatait (?), a bukott zsidókat, akik vendégszeretettel fogadták régi ismerősüket, a keresztényeknél nem szívesen látott bírósági kiküldöttet. A végrehajtók rengeteg pénzt kerestek. Némelyik zsidó ellen 150—200 végrehajtást foganatosítottak. A végrehajtott hitsorsos nem csinált kázust a végrehajtásokból. Lefoglalt holmiját valamelyik megbízható rokonával vagy ismerősével kiigényeltette. Tanúja mindig volt. Ha az igényperelést megunta, idegen név alatt lakott, vagy pedig járványcédulát ragasztott ki lakása ajtajára, hogy a végrehajló lábát hozzá be ne tehesse. A végrehajtások nem zavarták abban, hogy 4—5 szobás elegánsan és kényelmesen berendezett lakásában nagy jövedelmei eláruló s fényűző zsúrokkal spékelt életmódot ne folytasson. Hadd pukkadjon a hitelező — gondolta magában. Körülbelül 20 bíróból álló járásbíróság harminc éven keresztül nagyiparszerűen tisztán igénypereket tárgyalt. Igénypert nem lehetett elveszteni. A tanuk, az árverési hiénák, mindig kéznél voltak. Sok ezer zsidó rengeteg hitelezési csalásának sok aktája beszédes bizonyítéka a régi V. ker. járásbíróság végrehajtási és igényperi irattára, melyben az árverési hiénák milliónyi hamis esküje van megörökítve. A zsidóság erre most vázolt taktikázásra, mellyel hitelezőit falhoz állította, rém büszke volt. Hiába, mondták a zsidónak van esze. A „gójt”, akibe polgári és egyházi oktatója morált, etikát, talmudmentes tisztességet préselt, lehülyézte, mert a zsidómorál magaslatára nem tudott helyezkedni.

VIII. A szövetkezeti eszme hiénái.

A szövetkezeti eszme a kisember erőssége, mely neki a nagytőke előnyeit biztosítja. Így volt ez mindenhol, hazánkat kivéve. Azokat a szövetkezeteket, melyeknek a kereszténység hasznát vehette volna, a zsidóság a merkantilizmus zászlajának lobogtatásával, sajtójával, s kormányhatalmával leheletlenné tette. A hitelszövetkezeti eszmét azonban melegen felkarolta, mert felfedezte, hogy a mi törvényeink mellett a hitelszövetkezeti intézmény a hitel, uzsora védőbástyája. Mit csinált a tőkés zsidó? Keresett magának egy vőt, zsidó fiskálist. Hozományul 20.000 koronát adott neki, s meghagyta neki, hogy csináljon hitelszövetkezetet koronás alapon. A szövetkezetbe persze csak a hitelre szoruló, de hitelképtelen középosztály lépett be, hogy néhány száz korona ínségkölcsönt kapjon. A szövetkezet tehát hitelképtelen adósok társasága volt. A gründoló após volt a vezérigazgató, rokonai a többi igazgatók, a vőfiskális volt a jogtanácsos és ügyész. Az após szerzett visszleszámolási hitelt. A szövetkezti tagok derűre-borúra vettek föl váltókölcsönöket. A koronás befizetéseket nem eszközölték. Ennek aztán az volt a következménye, hogy a váltókölcsönnel adós tag a leszámítoláskor néha négyszer-ötször akkora ősszeggel tartozott, mint amekkorát felvett, dacára annak, hogy sokat törlesztett, mert a törlesztéseket a tag üzletrésztartozásának, s ennek függelékét képező rengeteg késedelmi bírságnak részlettörlesztésére fordították és pedig alapszabályszerűen. A szövetkezeti tag tehát csakhamar elmerült az adósságokban. Most megkezdte működését a szövetkezeti ügyész. Megperelte a váltóadós tagot kezeseivel együtt, akik más váltókon persze az egyenes adósok voltak, hiszen a megszorult szövetkezeti tagok egymásnak kezeskedtek. Az ügyész minden adós és kezes ellen külön kért biztosítási és kielégítési végrehajtást. Szaporította a költségeket, melyek a tőkét rendszerint fölülmúlták. Némelyik szövetkezeti ügyész a béke éveiben, akkori időkben horribilis évi 50.000 koronát megkeresett ily perlésekkel. Szépen keresett mellette apósa is, a vezérigazgató, mert ő szedte be a váltókölcsönök jutalékát. Szóval ő előre keresett.

Az 1900-as években rengeteg ily szövetkezet boldogította Budapestet, melynek szegény középosztálya, különösen a tisztviselők, 100,000 számra keresztül kasul voltak perelve. A gründolók tudták és látták, hogy a hitelszövetkezeti gazdálkodás csak rövid életű lehet. Ezzel azonban nem törődtek. Úgy spekuláltak ugyanis, hogy ha pár évig tudják a szövetkezetben a lelket tartani, a vezérigazgató jutalékokból többszörösen megkeresi azt, amit az üzletbe ruházott, t. i, azt a bizonyos 20.000 korona hozományt, melyet fiskális vejének adott. Fiskális veje pedig az üzleten megkeresett 100-—120 ezer korona perköltséget. Ha a szövetkezet bukik, ez a tagok baja, mert a passzívákért ők felelősek.

1907-ben azonban beütött a pénzkrach. A hitelszövetkezetektől megvonták a visszleszámítolási hitelt. A szövetkezetek megbuktak. Sok após és vő számítása füstbe ment. A szövetkezeti tagok pedig benn maradtak a csávában.

Aztán mondja valaki, hogy a zsidó nem szolgálta becsületesen a szövetkezeti eszmét!

IX. A szolid zsidó tőke.

Szakasztott ilyen üzleti erkölcsök melleit dolgoztak zsidó bankárjaink. Produktív kölcsönt az arra szorulók a legritkább esetben tudtak kieszközölni. Ily kölcsönök előnyösöknek csak abban az esetben bizonyultak, ha a kölcsönvevők az uzsorakamatokat saját vállalataik komitenseire áthárítani tudták. A kölcsönvevő elképedt, mire a kölcsönösszeget neki folyósították. A jutalék, a magas kamatláb, mindenféle egyéb levonások a kért összeget alaposan megdézsmálták; ráadásul a pénzintézetet vezető igazgatót a kölcsön folyósításáért külön kellett honorálni. Keresni akart az ügynök is, aki a kölcsönvevő és bankigazgató között az összeköttetést létesítette. A közvetítő keresett is tekintélyes összegű províziót. A zsidó tőke tehát így táplálta a hazai vállalkozásokat és a magyar ipart. Isten csudája, hogy gazdasági életünk a háború kitörése előtti hitelélet mellett teljesen össze nem omlott. Nem omlott össze azért, mert a nagybankok, mint a cápák, uzsorakölcsöneikkel az ipari és egyéb vállalatokat felhabzsolták, úgy, hogy a háború alatt az áruuzsorán még kövérebbre hízott bankok földbirtokokat és egyéb bérgazdaságokat voltak kénytelenek tőkéjük gyümölcsöztetése végett megvásárolni. Ezen üzleti ág teljes kiépítésében csak a közbejött politikai események akadályozták meg.

Az üzérkedés e nemével szemben a törvényhozás és végrehajtó hatalom tehetetlenül állt. Ullman és Lánczy voltak Magyarország teljhatalmú diktátorai. Övék volt a pénzügyi hatalom, mely a politikai hatalmat zsebében tartotta.

A bankok nemcsak a most vázolt keretek között garázdálkodtak, hanem ezeken kívül is, Ha a bankigazgatók valamelyik tervbe vett üzletről megállapították, hogy nagy nyereséggel kecsegtet, szindikátust csináltak. Ez a szindikátus vette fel és bonyolította le az üzletet. A szindikusok bankjuk pénzét mobilizálták, s a szindikátus üzletét ezzel finanszírozták. A nyereséget a szindikusok maguk között felosztották, egy részét azonban, jutalmul azért, hogy a tőkét rendelkezésére bocsátotta, bankjukba fizették. Ezek az urak tehát idegen tőkével saját zsebükre dolgoztak. A közönség persze csodálkozott, hogy miért sokkal drágább minden Magyarországon, mint a művelt nyugaton és Németországban? A magyarázat egyszerű: a sok erkölcstelen és tiltott profit drágította meg nálunk az életet, és mégis a zsidók lármáztak a legjobban, hogyha olcsón vásárolni és élni akarnak, kénytelenek külföldre menni s külföldön nyaralni. Ez a zsidó cinizmus non plus ultrája.

Amit a háború alatt az árdrágítók és lánckereskedők műveltek, a háború előtt a kartelek csinálták. Aki a nagybankok üzleti életét ismeri, ismeri egyúttal a kartelek erkölcseit, melyek mindig gazdasági közérdekre hivatkoztak, midőn a kartelt alakítva a fogyasztó közönséget kirabolták. Háború előtti törvényhozásunknak nem volt ereje a nagy bankok és kartelek hatalmát megtörni, ami nem csoda, hisz törvényhozásunk a háború előtt lényegében a zsidó kapitalizmus képviselete volt. A parlament minden pártjában egy csomó zsidó képviselő ült, a többi tőle függő nemzsidó liberális köntösben imádkozott vele. Az eladósodott gentryk és földesurak, a zsidó tőkésekkel paktáló főpapok a zsidó kapitalizmus szekértolói voltak. Egyszóval Magyarország zsidó tőkései ellenállhatatlan erővel koldussá szipolyozták hazánk népét.

Amit a zsidó kapitalizmus a világháború kitörésekor abbahagyott, a változott körülmények között, a háborús gazdasági életnek megfelelően sokkal nagyobb erkölcstelenséggel és könyörtelenséggel folytatta.

A zsidó tőke egész erejével a hadiszállításokra vetette magát. Ezekbe az ügyletekbe belevitte a bankerkölcsöket is. Árdrágítani és csalni! — ez volt a jelszó. Oly rémületes mértékben gyakorolták üzleti politikájukat, hogy a végrehajtó hatalom a háború kedvezőtlen esélyeitől megborzadva kénytelen volt drákói szigorúságú büntető törvényeket és gyorsított eljárásokat létesíteni. A zsidó tőke vesztegetése oly veszedelmes mérveket öltött, hogy még egy vezérhadbizost is megvesztegettek. A kormány ennek láttára a szállítási és ezzel kapcsolatos egyéb bűncselekményeknél a nyomozási hatalmat az ügyészség kezébe tette le. Az ügyészségen kívül csak a bíróságokban bízott meg, melyek, különösen a kúria, kérlelhetetlen szigorral üldözték hadseregünk csalóit, akik hazánk sírásóínak bizonyultak. Bezzeg volt jajveszékelés a zsidó kapitalizmus körében. A kúriának gyorsított ügyekben dolgozó tanácsait, Tisza Istvánnal együtt majd, hogy máglyára nem állították. Bíróságainkat azért, mert a zsidó tőke visszaélésének üldözése körül kellő szigorral jártak el, antiszemitáknak bélyegezték, ellenük valóságos társadalmi aknamunkát kezdtek és folytattak. Ennél az aknamunkánál is az ismert zsidó eszközökkel dolgoztak. Meg is volt a gyümölcse. Mikor a háború vége felé a kormány hatalma meggyöngült s a kormányzat vezetése gyenge kezekbe került, az antiszemitáknak, reakciósoknak csúfolt bíróságok működésének ellensúlyozása végett zsidó igazságügy-minisztert neveztek ki mire a különféle börtönökben és fegyházakban ülő és sok évre elitélt hadseregcsalók fellélegzettek és sokan közöttük, ha átmenetileg is, friss levegőre kerültek. Erre a zsidó tőke megnyugodott.

A háború alatt a nagy és kis bankok, melyek kivétel nélkül zsidók, s a kereskedő zsidóság mohón űzte a lánckereskedés virágzó iparát. Olyan üzlet ez, melyhez sem áru, sem pénz nem kell, még üzleti telep sem. A kötlevél, mely mögött legtöbbször áru sem volt, az árdrágító kávéházban egy délután kézről-kézre körsétát végzett. Mindegyik kézben maradt néhány % jutalék. Akárhányszor egy árukülönítmény egy délután 100 percentes árdrágításon esett át. 1914 őszén Galíciából kiűzött lengyel zsidók rajokban lepték el fővárosunk zsidó utcáit és kávéházait, ahol óriási mértékben űzték az árdrágító lánckereskedelmet. Vagyonilag lezüllött egzisztenciák egyik napról a másikra lettek milliomosokká — produktív munka nélkül. És mit csinált a végrehajtó hatalom? Drákói szigorúságú rendeleteket bocsátott ki az árdrágító kereskedelem leküzdésére. Ha egyik-másik árdrágítót lefülelték, megindult a mentési akció, különösen akkor, ha az áldozat zsidó előkelőség vagy bank volt, minek következtében az ügy elposványosodott, a bűnös pedig menekült. A fogyasztó közönség pedig fogait csikorgatva kénytelen volt a rettenetes drágaságot tűrni, míg körülötte az ő nyomorúságán és nélkülözésén aranypiramisok épültek. A zsidóság pedig büszkén mutatott fajának kiváló élelmességére: „Hiába, a zsidónak van esze!” — és a máról holnapra produktív munka nélkül megmilliomosodott szélhámos árdrágító előtt az elismerés pálmáját lengette.

A nemzsidóknak ezzel szemben csekély az a vigasztalás, hogy börtöneik zsidókkal vannak megtömve, kiket vagyoni bűncselekmények miatt ítéltek el. A baj az, hogy a bűnös zsidóság legnagyobb része vagyonának piramisain pöffeszkedik, holott a börtönök mélyén volna helye. Magyarország keresztény népeinek a zsidó üzleti erkölcsök, vagyis a kereskedelmi erkölcstelenséget intézményesen ki kell irtani, ami sikerülni csak akkor fog, ha a zsidóságot egészségtelenül túltengő hatalmáról leszorítjuk és zsidómentés közigazgatást állítunk fel.

X. A magyar hazát „szerető” zsidóság.

1919 augusztus havában Magyarország népe, melyet a bolsevista zsidók golyóval és akasztófával irtottak, elemi erővel fordult a zsidóság ellen, hogy azt az angolok által felszabadított Palesztinába tessékelje. A zsidóság azonban altruista érvekkel okolta meg ittmaradását. Érvelése szerint Magyarország kereskedelme tönkremegy, ha a zsidók vagyonostul elhagyják. Ez a pökhendi népfaj, ez a kitessékelt vendég, elbizakodottságában azzal tetszelgett magának, hogy az őstermelő és gyáros az áruk kicserélése végett nem fog találkozhatni hazánk fogyasztóival, ha zsidó nem fogja őket felfedezni és előkeríteni. A nép azonban tovább tessékelte a zsidóságot, mert ez, amit a zsidóság minálunk kereskedelemnek nevez, fentebbi leírásunk szerint közönséges csalás és rablás s mi csak humanitásból tessékeljük a zsidóságot Palesztinába, mert igazság szerint börtönbe és fegyházakba kellene internálni. Ha a zsidóság komolyan hinné, hogy a kereszténység az árucserét nem tudja lebonyolítani, hazánkon „üldöztetéséért” azzal állna bosszút, hogy 24 óra alatt kivándorolna. A zsidóság azonban ezt nem teszi. Magyarországot, ezt a fejős tehenét esze ágában sincs itthagyni. A liberalizmus, a demokrácia, az egyenlőség szent eszméihez, az entente-missziókhoz, a világ összes zsidaihoz rimánkodik segítségért, hogy a „gójok” kiszorításával tovább itt maradhasson kereskedőnek, hogy további hatalmát visszanyerve, a „gójokat” úgy kezelhesse, mint a régi hellének a helótákat. A zsidóság csak azért ragaszkodik ittmaradásához, hogy a zsidó kapitalizmust függelékével, zsidó, sajtójával markában tarthassa, a nemzetrontó merkantilizmust az ő faji sajátosságainak .megfelelően erősíthesse, a zsidó kapitalizmus ellen szervezkedő szövetkezeti eszméket elnyomhassa. Ha már tűrni tartozunk a zsidók itt maradását, semmi körülmények között sem fogjuk megtűrni, hogy hatalmon maradjanak, mert a zsidóuralom az utolsó hatvan év történetének tanulságai szerint a magyar nemzet tüdővésze, mely ellen csak Amerikába való vándorlással lehet védekezni.

XI. A zsidó sajtó.

Aki az 1900-1920. megjelent sajtótermékeinket elolvassa, elképedéssel kénytelen megállapítani, hogy a XX. század magyar sajtója a förtelem undorító mélyébe süllyedt. Miért? Mert az ideál és erkölcs nélkül való zsidóság kisajátította magának. A serdületlen gyermekeket rontó Fidibusz, a hálószobák titkaiba turkáló Pesti Futár, a Vágóhíd, a zsidókat egekig magasztaló Egyenlőség, a vagyonosok zsebeire vadászó Korbács, a botrányokra vadászó A Nap, a kerge lateinerek lapja, a Szende-Jászi féle szabadkőműves Világ, a légyottokat közvetítő s Porzsolt hipokrita förmedvényeitől unalmas Pesti Hírlap, a a Rombach-utcában közkedvelt Neues Pester Journal, a börzezsidók Pester Lloydja, a szerkesztő szekerét toló zsidómágnás Pesti Napló, a Kossuth-szakállas, Sümegi Vilmos-féle, Károlyi Mihály váltókon hizlalt Magyarország, a konjunktúra politikát anyagi haszonból űző Az Est, s a többi, zsidó sajtótermék förtelmes tartalmú zsidó zsargonú nemzetietlen, ízléstelen métely, mely a jó ízlésű, ideális lelkű közönségben mindig undort keltett. A magyarság rá volt e szennysajtóra utalva, mert a nemzeti ízléses sajtót az elhatalmasodott zsidóság a sajtószabadság szent nevében megfojtotta. A zsidó sajtó közutáltságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy mihelyest a bolsevizmus letörésével a zsidóság hatalma letört, hazánk népe mohón kapott a nemzsidó sajtótermékek után, s üldözőbe vette a gettóirodalmat, mely azt hitte, hogy a nemzsidókat továbbra is rabszolgaságban tartja.

A sajtó üzlet. Ezt senki kétségbe nem vonja. De az üzlet is ethikával kell, hogy bélelve legyen. Azért, hogy a sajtó eszméket termel, eszmékért küzd, hogy az emberiséget felvilágosítja, anyagi elismerés jár a társadalomtól, melynek haladásán fáradozik. De midőn a sajtót nem ez a közérdek irányítja, hanem csak a cél, hogy jövedelmét gyarapítsa, a sajtó erkölcstelen kokott, ki szerelmét minden fertőzött férfinek pénzért áruba bocsátja. Tessék elolvasni, mit írtak a zsidólapok 1918 november havában Tiszáról és Károlyiról, és mit írtak ugyancsak e lapok és írók 1919 november havában ugyané két férfiúról!

A magyar zsidósajtó pausálékért adta el politikai irányát. A gazdasági életre vonatkozó cikkeinek tartalma elárulta, hogy a versenyző vállalatok közül melyik s körülbelül mily összeg erejéig pénzelte le. A színházi kritikáikból meg lehetett állapítani, hogy a kritikus urat milyen kötelék fűzi az általa kritizált művésznőkhöz? A törvényszéki rovatból megtudtuk, hogy a riportereket melyik zsidó fiskális keni szorgalmasan. Az ilyen fiskálisokból lettek jeles kriminalisták. A törvényszéki rovatban elhallgatott bűnperekről tudtuk, hogy szereplőiket alaposan mellbevágták a sajtóvitézek, hogy szennyesüket ez arra jogosan kíváncsi közönség elől elrejtsék. Tisza István gróf két zsidó merénylőjének gaztettét a zsidó sajtó az egekig magasztalta, mert a sajtó által félrevezetett nép mohón olvasta az erkölcsileg perverz, zsidó gyilkosokat védő és magasztaló cikkeket. És ez a szennyes sajtó a bolsevizmus letöréséig egyeduralmat élvezett.

A magyar hírlapirodalom a bolsevizmus letöréséig egy-két orgánum kivételével tősgyökeres zsidó volt. A lapok zsidó magyar nyelven írvák, telve talmud ötletekkel, zsidó és tolvajnyelvű kitételekkel. Hasábjai telve harcokkal, melyben ellentétes érdekű zsidó vállalatok s háttérben vagy előtérben egymással viaskodnak. A sajtó-haramiaipar — értsd a zsarolást — jól jövedelmező zsidó foglalkozás, gyomor és pofa kell hozzá, meg nagy adag becstelenség és gazság. A nemzeti tanács és a Kun-kormány sajtóharamiáinak viselt dolgaival a közvélemény már eleget foglalkozott.

A zsidó sajtó politikai üzérkedése valóságos közéleti förtelem. A nemzet szabadságjogaival undorító konjunktúrapolitikát űzött. Mindig a zsidó osztályérdek vezette. A zsidó orgánumok, mint az ordasok, rávetették magukat oly írókra, kik a destruktív zsidó sajtó ellen kikeltek. Mindez a progresszivitás cégére alatt történt. A zsidó sajtó legbecsületesebb intézményünket, az igazságszolgálatást is terrorizálta, korrumpálta az esküdtbírósági intézményt. Lásd a Tisza és Haverda gyilkosainak bűnpereit. Dr. Lengyel Zoltán a „kriminalista” fiskális virágcsatát kapott, mert egy anyagyilkost a sajtó útján korrumpált esküdtbírósággal felmentetett.

Vázsonyi Vilmosnak, a terézvárosi demokrata Napóleonnak sajtóvitézkedése másból sem állott, mint az osztálygyűlölet féktelen szításából, hogy hazánkban mindent destruáljon, amit ezer éven keresztül számos generáció, a tatár, török és labancjárás dacára hangyaszorgalommal fölépített. Vázsonyi sólettel töltött Pandora szelencéje volt, mely a bomlasztó és fullasztó zsidógázzal közéletünket agyonfertőzte. Tipikus szájmunkás volt. Miniszteri székbejutásával érlelődött meg a nagy bomlási processzus, mely a bolsevizmus kitörésével érte el tetőpontját. Ez a demagóg tüzelte indirekté vértől csepegő cikkeivel a népet Tisza István gróf meggyilkolására. Kovács és Lékai hitsorsosai, Vázsonyi tógája mögé bújva meg is kísérelték ellene az orgyilkosságot. A zsidósajtó hozsannával üdvözölte ezt a két orgyilkost. A zsidóság meghajolt Vázsonyí Vilmos nagy politikai hatalma előtt, aki Dési Zoltánt is reklámeszközül használta föl. A Kovács nevű orgyilkost a zsidó szanatóriumban a zsidóság virágerdőkkel árasztotta el.

Ezt a zsidómanővert hazánk 20 millió keresztényének fogcsikorgatva és némán kellett eltűrnie, mert a politikai hatalom akkortájban a valóságban teljesen a csekélyszámú zsidóság kezében volt.

Amit a zsidó sajtóban Vázsonyi nagyban végzett, a többi zsidó újságíró kevesebb képességgel űzte. Csaholásban legközelebb állott hozzá a zsidó kapitalista érdekeket szolgáló szabadkőmíves Világ, mely a progresszivitás jelszava alatt tenyésztette ki politikusokká hazánk sírásóit, a Jászi, Szende, Kunfi zsidótriászt. A Népszava zsidó munkásvezér írói a Világgal szövetkezve a munkástömegeket lázították és maszlagolták, amíg a bolsevizmus a zsidósvindliből őket ki nem józanította. A zsidó Népszava politikai erkölcstelenségét, aljas perfidiáját, politikai köpönyegforgatását mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy a szabadságjogokért csak addig küzdött, amíg hatalomra nem jutott. Hatalomra jutása után, mint a héja, úgy csapott le az emberi és szabadságjogokra, melyeket golyóval s akasztófával kegyelem nélkül kivégzett.

A keresztény Magyarországnak hatalmi szóval irgalom nélkül le kell számolni a zsidóság destruktív sajtó politikájával. Nincs megalkuvás. Ez nálunk lét, vagy nemlét kérdése.

XII. A zsidó sajtó-szabadság.

A zsidósajtó-egyeduralom megalapítói a zsidó szedők voltak. A nyomdaipari pályát a zsidók mohón árasztották el, mert a nemzsidóknál hamarabb fedezték fel, hogy a sajtó nagyhatalom. A zsidószedők csinálták meg az első erős szociáldemokrata szakszervezetet. Ez volt az ugyancsak zsidó pórázon vezetett szociáldemokrácia első hatalmi tényezője, mely a zsidó kiadókkal a bérharcot munkabeszüntetéseivel, sztrájkjaival eredményesen felvette s ezzel a többi munkásszakmák szervezkedési étvágyát felébresztette és fokozta. A háború letörésével a zsidó szedők voltak a legkönyörtelenebb cenzorok. Ha valamelyik cikk, vagy hír nekik nem tetszett, szedését megtagadták. A szedők voltak tehát a sajtószabadság első gyilkosai, akik faji elhelyezkedésüknél fogva kizárólag a zsidó érdekeket szolgálták és mozdították elő.

A második cenzor a szociáldemokrata párt volt, mely a bolsevizmus letöréséig a produktív munkát végező „gój”-okból állott, produktív munkát soha nem végzett s hatalomra s vele járó előnyökre éhes szájmunkás zsidók vezetése alatt. A szegény, agyonbolondított, félrevezetett munkáshad, mely a Népszava hasábjain a sajtószabadságért küzdött, vezetőjének egy szavára két ízben is lerombolta a Pesti Hírlap nyomdáját, mert a munkásvezéreknek nem tetsző cikket adott. A később fellépett zsidó-kommunisták utóbb ezt a kölcsönt vissza akarták a Népszavának adni, mely csak a „letűnt kapitalista rendszer Tisza huszárjainak”, a rendőröknek köszönhette, hogy Conti-utcai nyomdája a sajtószabadságnak áldozatni nem esett. A sajtószabadságot ilykép tisztelte Népszava és Vörös Újság. 1919 március 21-én persze a Kunfi Zsigmond és Kun Béla-féle zsidó alapon összebarátkoztak és a sajtószabadság szent nevében az egész sajtót kivégezték.

Harmadik cenzor a rikkancssereg volt, melyet a zsidó sajtóérdekeltség, vagy egyes kiadó szervezett. Bizonyos, persze nem-zsidó lapokat nem volt szabad a rikkancsnak árulni, ha a zsidó grémiumba tartozó sajtótermékekkel rikkancsok. Az Est saját rikkancsaival a konkurens lapok rikkancsait terrorizálta. Ez a zsidó terror sajátságos neme volt.

Hogy a zsidók által föllázított szocialisták s utóbb kommunisták a nemzsidó Apostol nyomdát a sajtószabadság nevében lerombolták, az a zsidók által leigázott Magyarországon természetes tünet volt, mert ez szerintük produktív munka volt.

Lehet-e a zsidóságra a sajtószabadság védelmét bízni? E kérdésre csak tagadó választ lehet adni. Szabad-e a politikai, s ennek függelékét képező sajtóhatalmat zsidó kézben megtűrni? Erre a kérdésre még a leginkarnátusabb zsidónak is saját lelkiismerete előtt „nem”-mel kell válaszolnia.

A proletárdiktatúra alatt a zsidó sajtó leplezetlenül tárta fel a leigázott Magyarország előtt a zsidó faj igazi karakterét. Véres, dühtől tajtékzó cikkeket eresztett szélnek Kun Béla őfelsége, „Népszava” és „Vörös Újság” című kloaka lapjaiban. Az osztálygyűlöletet féktelenül szította, hogy a vörös terrort a csőcselék eksztázisáig fokozza. Az újságíró zsidógyerekek kevésnek találták a Kárpátok fáit, melyekre az ellenforradalmárokat föl kellene akasztani. Ez a hitvány, gyáva, de amellett vérszomjas csőcselék hisztérikus görcseiben kegyelemért sikítoz az ententehoz, a bíráit fehérterroristáknak gúnyolja. Undorító ez a zsidó szemtelenség.

A keresztény burzsoáziát, és az ellenszegülő szociáldemokratákat a hazugságok és aljas rágalmak tömegével árasztotta el. A közvélemény a vörös hírek olvastára a Szózatot persziflálta: „Hazudnak rendületlenül.” A bolseviki sajtó a vörös próféták butaságoktól és képtelenségektől hemzsegő beszédeit közderültség mellett az egekig magasztalta. A szocialista és kommunista népet hazug gazdasági és politikai hírekkel formálisan butították. A románok már Monoron voltak, s a munkásokat még mindig azzal bolondították, hogy a vörös hadsereg a Tisza-frontot erősen tartja. A zsidó vörös sajtó orgiákat ült, mialatt a vörös népbiztosok, vörös generálisok s függelékeit képező zsidó siserehad az állam, a földesurak, a főurak vagyonát elrabolta, hogy a rablott javakból a vendégszerető Ausztriában és Csehországban véres babéraikon nyugodtan pihenhessenek. A zsidó bolsevista sajtó azért maszlagolt a hiszékeny népnek, hogy vezéreinek országrablásáról a figyelmet elterelje. Ugyancsak a zsarnok zsidók, akik a vörös sajtót szolgálták, a liberalizmus és demokrácia szent nevében az új Magyarország sajtószabadságát féltik, a fehér terror ellen lármáznak, a reakció ellen tiltakoznak, mert reményük, hogy a zsidók a keresztények szervezkedését letörik, s a kereszténységet elnyomó zsidósajtó hatalmát újra visszaszerzik. Íme, a zsidó jogra, igazságra, egyenlőségre csak akkor hivatkozik, ha alul maradt; ha felülkerekedik, a legbrutálisabb zsarnok. Ebből okuljon a kereszténység.

XIII. A zsidó intellektüel.

A zsidósajtó klakkján portált zsidó intellektüelek, akik hazánkat erkölcseikkel tönkre rothasztották, rothadt lelkű zsebrákok. Tisztelet és becsület az igen kevés kivételnek. Olvasóinknak az egyes kategóriákat egyenként bemutatjuk.

a) A jogrend hiénái.

A magyar ügyvédi kar túlnyomó része zsidó. Nem ugyan azért, mintha a jogot testestül-lelkestül kultiválná, hanem azért, mert az ügyvédi pályán legtöbb alkalom nyílik munka nélkül nyereségre szert tenni. Ez az ügyködése a joggal semmiféle összefüggésben nincs. A zsidó ügyvéd szívesen vállal népbiztosi, akármilyen kommunista, akár más politikai szerepet, ha új szerepe illő anyagi előnyt biztosít neki, mert a nyereség szerzésének eszközeiben nem válogatós. Néhány száz budapesti zsidóügyvéd így hízott kövérre a kommunista érában.

A zsidóügyvédek hitelszövetkezeti működéséről már fentebb megemlékeztünk. Az ilyen ügyvéd az apósával együtt közönséges uzsorás.

Tipikusabb zsidófiskális a kriminalista. Kriminalista az a zsidó fiskális, akit a törvényszéki riporterek 10—20 koronás napi illetékekért a napilapok törvényszéki rovatában ilyenekké kireklámoznak. A hiszékeny közönség a reklámnak bedől. Tényleg azt hiszi, hogy a guzikenőcs a legjobb a világon. Bújában a kireklámozott zsidó kriminalistához fut. Következik a mellbevágás, a hatalmas előleg. Ezt követi a sablonos ügyvédi munka fortissimo szájmunkával, hírlapi kísérettel. Befejezés 10—15 évi fegyház vagy kötél.

A háború alatt a zsidó ügyvédi prakszis orgiákat ült. Még a tapasztaltabb zsidók is léprementek zsidó kriminalistáknak, ha árdrágítás, lánckereskedelem, vagy hadseregcsalás miatt az ügyészség a hurkot a nyakukba vetette. A 100—200 ezer koronás honoráriumok csak úgy röpködtek. A nagy honoráriumoknak sok-sok évi fegyház volt az eredménye. A közönség a zsidó kriminalistákból kiábrándult. Kiderült, hogy a hírlapi reklám csak humbug volt.

A zsidó ügyvéd nem jogász, hanem üzletember. Kijár és közvetít. Busásan jövedelmez diplomája, ha sikerül egy képviselői mandátumot megvásárolnia. Ha ilyet szerezni nem tudott, rokonsága, szabadkőművesi összeköttetései, panamái útján a vállalatok, bankok jogtanácsosi és ügyészi állásaiba tülekedte magát. Mindenkit legázol, aki a versenynél útjában állott.

Az ügyvédi kamarák lényegükbe véve zsidó-testületek. A fiatal, nemzsidó ügyvédek a kapitalista bank- és kriminalista ügyvédekben félisteneket látnak. Ezekkel töltik meg a kamara vezetőségét. Kivételesen befurakodik egy-két stréber is — szájmunkával. Ez a magisztrátus adja meg az ügyvédi kar erkölcsi színvonalát. Ezért van az ügyvédi karnak jó hírneve.

b) Az egészség hiénái.

A zsidó orvosok ugyanolyan ethika szerint dolgoznak, mint a zsidó ügyvédek, azzal a különbséggel, hogy általában az ügyvédeknél nagyobb anyagi eredményt érnek el. A szenvedő, kétségbeesett beteget és hozzátartozóit sokkal könnyebb megzsarolni, mint a bajba került kliensét. A magyar szanatóriumok, a magyar zsidó operatőrök impozánsabban nyúznak, mint a zsidó kriminalisták. Az orvos is reklám létráján kapaszkodik fel arra a magaslatra, amelyen már verseny nélkül nyúzhatja az emberiséget. A zsidó orvos épp oly lelketlen, tolakodó, s a legtöbbször tehetségtelen stréber, mint a zsidó ügyvéd. Az orvosi pozíciókban azokra érdemesítő tehetség nélkül épp úgy beverekszi magát, mint a hitsorsos ügyvéd.

A zsidók azzal tetszelegnek maguknak, hogy csak zsidó lehet jó ügyvéd és orvos. Bizonyítékul az életre hivatkoznak hazánkban. Ebben a zsidóságnak annyiban van igaza, hogy csak zsidó lehet jól kereső ügyvéd, jól kereső orvos, de abban semmi esetre, hogy a zsidó jó orvos is, meg jó ügyvéd is. A tudományt a zsidó sohasem tekinti, mint ilyent, jó jövedelmi forrásnak. A reklámtól távolálló keresztény orvosi kapacitások s nem-kapacitások sokkal magasabb tudományos polcon állanak a zsidóknál. A bajuk csak az, hogy reklám útján nem törik magukat sem a sajtóban, sem a szabadkőműves páholyokban, sem a lipótvárosi zsúrokon s elrettentő honoráriumok szedésével nem terelik magukra a közfigyelmet. A szenvedő beteg és hozzátartozói ugyanis épp úgy, mint a zsidó ügyvédnél a kért honorárium nagyságából következtetnek az orvos képességeire, gondolván, hogy az, ami drága, kell, hogy jó legyen. Ebben rejlik a szemfényvesztés. Az eddigi zsidó orvos-kultuszt ez okból ki kell irtanunk.

Hogy a zsidó milyen távol áll a tudomány művelésétől bizonyítja a világtörténelem. A természettudományok hírneves fejlesztői csupa keresztények, akiknek a reklámnál pöffeszkedő zsidó természetbúvárok (?) nyomába sem léphetnek.

c) A kultúra hiénái.

Undorító az az üzleti szellem, melyet a zsidóság a tanügybe plántált. Az oktatás nála ideál nélküli jövedelmi forrás. Minél kevesebb oktatás, minél több jövedelem. Budapesten felállított sok svindli kurzus, mely vizsgákra készít elő és nyilvános iskolákban szereplő zsidó tanerők közreműködésével bizonyítványokat szállít, zsidó tulajdonosának fényesen jövedelmez. Ezt nevezik a zsidókultúra terjesztésnek progresszív alapon.

A bolsevizmus kitörésekor a zsidó tanerők gyalázatosan viselkedtek. A keresztény tanerőket visszavonulásra kényszerítették, s mint „régi, megbízható kommunisták” az elcsapott igazgatók helyébe szervezett iskolavezetői állásokat villámgyorsasággal ellepték, mert „Rebach ist Rebach”. Hogy a zsidó iskolavezetők által boldogított iskolák a proletárdiktatúra alatt a progresszivitás jeligéje alatt az ifjúság lelkét mennyire megfertőzték, arról a jövő évtized kriminálstatisztikája fog szomorú bizonyítékot szolgáltatni.

Azt a zsidó üzleti szellemet, mely egész tanügyünket megmételyezte, vasszigorral ki kell, s ki fogjuk irtani.

d) A zsidó Pokróc Ádám.

A zsidóság régebben nem rajongott a vasutasi pályáért. Az úttörőktől értesült, hogy elsőrendű jövedelmi forrás. A fizetés ugyan kevés, de a mellékjövedelem igen tekintélyes, ha az ember ügyes. A vasutasnak nagy discretionárius hatalma van. A pályán, raktáraknál, feladásnál, leadásnál mindenható úr. Az üzleti élet a zsidó vasutasra van utalva. A fuvarozási eszközre szorulók versengve pályáznak a vasutas kegyeire — drága pénzért. Az üzletember is zsidó, a vasutas is zsidó. Az üzletes szívesen veszteget, a vasutas szívesen megvesztegetheti magát. Aki ebből a vesztegetési forgalomból ki van rekesztve, az üzleti versenyben végleg lemarad. A megvesztegetés útján szerezhető, tehát munkanélküli jövedelem, oly csábító erővel hatott a zsidóságra, hogy seregestül lepte el a vasút hivatalait, melyek ily busás mellékjövedelemmel kecsegtették. És érdekes tünet, hogy éppen a zsidó, tehát jól kereső vasutasok voltak lelkes kommunisták, míg az elnyomott keresztény vasutasság hűen kitartott a hazafias eszme mellett.

e) A zsidó rendőr.

Mikor szerette a zsidó a rendet? Soha! A zsidó fészkelődő, ideges, tolakodó, mindenkit soron kívül meg akar előzni, lármás. Ha tülekedéséért pár pofont kap, ez őt nem bántja és tovább tülekszik. És mégis a zsidó szeret rendőr lenni; de nem a karhatalomban, mert az veszélyes, és hasznot nem nyújtó. Olyan rendőr szeret lenni, aki hivatalban ül és diszkrécionárius hatalommal rendelkezik. Diszkrét ő, annyira diszkrét, hogy még azt a baksis summát is letagadja, amit a hitsorsos fiskálistól, vagy más hozzá bejáratos közbenjárótól kap.

A háború tartama alatt történt, hogy egy árdrágítót a detektívek a főkapitányságra kísértek. Megpillantotta a folyosón egy vele ismerős rendőrkapitány. Beszólítja az árdrágítót a kísérők mellől egy szóra saját szobájába. Az illető detektívcsoport főnöke emiatt lármát csap, a rendőrkapitányt szabálytalan beavatkozással és megvesztegethetőséggel gyanúsítja. Azonnal vizsgálat. És tényleg, írómappája alatt öt darab ezrest találtak. A rendőrkapitány persze azonnal védekezett, hogy az árdrágító az ő tudtán kívül észrevétlenül csempészte be. Ez a rendőrkapitány utóbb lelkes kommunista volt, vörös őr minőségben. Talán felesleges említenem, hogy zsidó.

A fővárosi rendőrségi hivatalokban bizonyos zsidó fiskálisok otthonosak. Csodálatos, hogy a felügyeleti hatóságok ezt a tünetet nem veszik észre. A zsidó fiskálisokat ugyanis hitsorsos rendőrtisztviselőkhöz, s ezeken keresztül a többihez éppen nem gyanútlan szálak fűzik. Ezek a fiskálisok rendőri összeköttetéseik útján rengeteg jövedelemre tesznek szert.

Annyi szent, hogy a zsidóság Budapesten a rendőri büntetőtörvények és rendeletek szigorúsága dacára egyáltalán nem fél.

Hát megtűrheti a kereszténység azt a korrupciót, amit a zsidó rendőr tisztviselők és zsidó fiskálisok a közrend és közbiztonság rovására a szemeink láttára űznek?

Tovább építve a következtetést, kérdjük, szabad-e megtűrni, hogy zsidó bíró, vagy egyéb közhivatalnok legyen, akinek lelkiismeretére s törvénytiszteletére van a karhatalom mikénti gyakorlása bízva? Isten ments ilyen közigazgatástól! Ehhez nem törvénykönyvvel, hanem pénzeszacskóval kellene jogot, igazságot keresni menni.

XIV. A szifiliszes zsidó múzsák.

A magyar zene és szépirodalom legsötétebb korszaka az elmúlt 30 évre esik. Sem a zene, sem a szépirodalom nem magyar, hanem nemzetietlen és zsidó. Alakjában és tartalmában egyaránt. A magyar népléleknek sem egyikhez, sem másikhoz semmi köze. Jókai Mór sírja még ma is jeltelen. Arany Jánost a zsidók nemzeti iránya miatt agyonhallgatással vetik meg, Petőfi Sándort a zsidó kommunisták kigúnyolták, mert nem eléggé internacionalista. Herczeg Ferencet, Rákosi Jenőt, Beöthy Zsoltot lereakcionáriusozzák. A zsidóságnak egészen más a gusztusa. Neki a Jövőnk című cionista lap kell, mely 1919 november 7-iki számában a Szózatot a román cenzúra alatt kigúnyolta.

A szépirodalom zsidó pornográfia, a nuditások ízléstelen vásári kiállítása. Valósággal terjeszti az irodalmi szifiliszt. Akárhány színház színpadja közönséges bordélyüzlet. E téren az enervált Lipótváros színháza vezet. A Steinhardt mulató a trágárságok tárháza volt. Az operett irodalom a trikószerepek variálásából állott. Az orfeumok közönsége zsidózsargon kuplékban kénytelen gyönyörködni. A zene zsidó. A kireklámozott zsidó zeneírók irodalmi tolvajlásból élnek. A magyar nép és zeneírót a zsidó sajtó agyondorongolja, mert keresztény. A keresztény ugyanis nekik nem progresszív, hanem reakciós. Lehet itt valaki Gounod, vagy Szigligeti, ha nem zsidó, el van némítva. Így szolgálja a „liberális” és „toleráns” zsidóság a keresztény többségű Magyarországon a kultúrát. Piha!

XV. A mi hárompontos hitsorsosaink.

A szabadkőműves páholyok voltak az utóbbi évtizedekben a zsidó kiegészítő testületek, ahonnan a közéleti állásokba fel lehetett kapaszkodni. Mohón vadásztak a keresztényekre, de kevés eredménnyel. A keresztények más világnézetük, konzervativizmusuk miatt tartózkodtak a páholyokba való lépéstől és azért, mert a zsidóságot gyűlölték. A belépett keresztények nagyrészt kiugrott katholikus papok.

A szabadkőművesség minden cáfolat dacára a zsidóság ön- és kölcsönös segélyző szövetkezete. Egymást pártolják. Üzleti és politikai életben egyaránt. A közhivatali állásokat, akár kinevezés, akár választás útján töltötték be, az utóbbi időben a szabadkőművesség töltötte be, mert a politikai és gazdasági élet hatalmasságai, kik a kinevezést és a választást irányítják, mind-mind szabadkőművesek. Progresszív protekció nélkül nem volt állás, nem volt hivatal, lehetett valaki Faraday, Newton, Marconi vagy Röntgen. A páholyokba a legellentétesebb pártállású zsidók testvéri életet éltek.

Kivételesen szeretetükbe fogadnak profán egyéneket is. T. i. olyant, aki velük egy követ fújt, s politikájuk szekerét tolja.

A szabadkőművesség a progresszivitás szabadalmazott vállalata, a konzerváló tényezők közül legelkeseredetteben a katholikus egyházat és a feudálisokat támadja, nem közérdekből, hanem zsidó osztályérdekből, hogy a zsidó tőke a kötött földbirtokokat fölszabadításuk útján épp úgy, mint a kis és törpe birtokokat, magához ragadhassa. Szeretettel fogadják keblükre hazánk integritása ellen törő nemzetiségi agitátorokat is, akiknek destruktív politikája a többi szabadkőművest teljesen fedte.

Az októberi forradalom, s az ezt követő bolsevista felfordulás a szabadkőművesség diadala, de egyben az ezeréves Magyarország sírja volt. A zsidó kőművességgel, s ennek konjunkturális csatlósaival a keresztény Magyarországnak irgalom nélkül le kell számolnia, s nem szabad felülni annak a zsidó fogásnak, mely minden fellépést fehér terrornak kiállt, s mely a történelmi Magyarországot Ietipró zsidószabadkőművesség letörésére irányul.

XVI. A zsidó jótékonyság.

„A zsidó hiú” mondják. Ezért jótékonykodik. Ez a hit tévedés. A zsidó azért jótékony, mert reklámember. Saját fajának csinálja a reklámot. A zsidó jótékonyság olyan, mint a XIX. század rablóié, a Rózsa Sándoroké, akik mindent összeraboltak, s az összerablott holmiból a köznépnek morzsákat dobáltak. Ezért a köznép hálából népdalokban dicsőíti még ma is. A jótékony zsidók Rózsa Sándoroktól eltanulták ezt a taktikát. Kiuzsorázták, kirabolták az ország népét, s az összeharácsolt vagyonokból zsidó reklám kedvéért hangos jótékonyságot gyakoroltak. Micsoda hipokrízis ez, melynek a zsidó sajtón hizlalt nép bedől.

Ahogy a zsidók hazánkba beszivárogtak, úgy vándoroltak a mieink Amerikába. Miért? Mert a zsidóság e műben előadott módon mindenéből kifosztotta, földjéből uzsora útján száműzte. A parasztnak tehát új hazát kellett keresnie. Budapest után New-York a második legnagyobb magyar város, amiből visszafelé következtetve meg kell állapítani, hogy a kivándoroltak földje már a zsidók kezén van.

Így védte meg a törvényhozás liberalizmusával a magyar fajt. A kiüldözött magyar fajért cserébe nemzetietlen, hazafiatlan zsidó fajt kapott, mely a bolsevizmus gyilokjával a még ittrekedt magyarságot is el akarta pusztítani. Ebből a bolsevizmusból, ebből a demokráciából többet nem kérünk.

XVII. A kincstárcsaló zsidók.

Mialatt a produktív munkát végző nép a fogyasztási adók terhe alatt formálisan koplalt, a zsidó kapitalizmus a törvényhozásban és az adókivető bizottságban a tőke hatalmával azon dolgozott, hogy az adóterhek viselése alól magát kivonja. Ez fényesen sikerült neki.

Vérlázító volt az adókivető bizottságok működése. A régi korhadt rendszer mellett a zsidó bizottsági tagság kortesjutalom volt. A kortesek a zsidók voltak, vagy zsidó pénzen kitenyésztett keresztények. Az önkormányzati alapon bejutott többi tagok szintén hasonló kaliberű zsidók és nemzsidók voltak. Az adófizető alanyok, kiknek adóját bizottsági kivetés útján kellett megállapítani, szinten zsidók voltak, jelesen kereskedők, ügyvédek, orvosok, építészek és egyéb szabadfoglalkozást űzők. Zsidó zsidónak még akkor sem vájja ki a szemét, ha előzetesen össze nem beszél. Hátha vicinális alapon és lokális érdekekből egyike a másikára van utalva. Nagy haszonnal dolgozó zsidó adóalanyokat nevetségesen csekély adóval róttak meg. Tudok esetet, hogy egy gabonabevásárló céget, melynek évi tiszta nyeresége 440.000 korona volt, 400 korona III. osztályú kereseti adóval róttak meg, holott ez az összeg a törvényhozó által célzott 10%-ot meg sem közelíti.

Az adókivetési évadban a zsidóság lázasan keresi az összeköttetéseket az adókivető bizottsági tagokhoz. Meg is találja. A megdolgozott adókivetőket felkéri, hogy adójának tárgyalásán pontosan jelenjenek meg. Megy is aztán az adópanama, mint a karikacsapás.

Ugyanaz a zsidó merkantil társaság, mely produktív munka nélkül szerzett nyerségének megadóztatása alól kibújik, volt a leghangosabb az adóreform követelésében. Piaci lármával követelte a földbirtok és a paraszt nagymértékű megadóztatását. A taktika gyalázatosságát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a földet hajnaltól késő estig túró földmíves, a háború előtt munkájából megélni nem tudván, Fiumén vagy Hamburgon keresztül új hazát volt kénytelen keresni, a földesurak egymásután mentek tönkre, a nagyságos zsidó úr pedig produktív munka nélkül áru és egyéb uzsorán vagy pláne mint nagybérlő, persze a paraszt bőrén nagy vagyont szerzett.

Az adóreformban a zsidó úgy viselkedett, mint a tetten ért tolvaj, aki az őt üldözők félrevezetése végett a leghangosabban kiabál a tolvaj után.

Ha az új Magyarországban az adókivetést zsidókra bízzák még egyszer, a kereszténység megérdemli azt a rabszolgaságot, melyben a bolsevizmus letöréséig egy félszázadon keresztül része volt.

XVIII. A „hazafias” zsidó.

Igenis, a zsidó hazafias. Szereti Palesztinát, de csak pár ezer kilométer távolságból. A cionisták egyesületeikben és lapjaikban egymást tessékelik a Jordán völgybe, de egyik sem megy. Mindegyik ott marad, ahol az uzsora pókhálóját már kifeszítette. A cionizmus tehát máris üzleti a zsidóknál, mert a cionista cionizmusból él.

A zsidó azért mégis hazafi, azzal a különbséggel, hogy az egész világ az ő hazája. A zsidó bármely röghöz ragaszkodik, melyet kiszipolyozni lehet. Az ő nacionalizmusa nincs tehát röghöz kötve. Ezért nem soviniszta, s ezért nem ismer hazaszeretetet, s ezzel járó önfeláldozást.

A zsidófaj e tulajdonsága a magyarázata annak, hogy az internacionális áramlatokban vezető szerepe van. A szocialista és kommunista eszmék megalapítói és terjesztői túlnyomó részben zsidók. A semita népfajok közös tulajdonsága az államfenntartó képesség hiánya; az internacionális destrukció tehát a zsidófaj integráns sajátossága. A zsidó ugyanis destrukcióban keresi érvényesülését, mint a gomba, mely hivatását abban látja, hogy a hatalmas tölgyeket elrohasztja. Ebben a tulajdonságában aztán a zsidóság igazán egységes. Egyébiránt az elvtelenség és jellemtelenség mezején mindenhová elkalandozik. A zsidó szívesen munkapárti, függetlenségi, klerikális, kapitalista, szocialista, kommunista, arisztokrata, demokrata. Az elvek nem határoznak, a fő a „rebach”, melyet destruktív munkájával szerez.

A magyar szocializmus az 1918. októberi forradalommal letört. Az uralmat a magyar nemzeti tanács vette át, mely 24 óra alatt a „magyar” jelzőt törölte. A Nemzed Tanács Jászi, Szende, báró Hatvány, Heltai, Kunfi, Weltner s egyéb hangos zsidók vörös gyülekezete volt, kiknek a díszgój Károlyi Mihály és a kibérelt katholikus pap Hock János asszisztált. Ezt a hazafiatlan zsidó kurzust a zsidó bolsevizmus a tökély legmagasabb fokára vitte. A Szózat és Hymnusz éneklőit az országrabló zsidó kommunisták a forradalmi törvényszék elé állították. A zsidó hazafiatlanságnak sikerült is ezeréves hazánkat teljesen destruálni, tönkre tenni.

Ámbár a bolsevizmus letört, a zsidóság hazánk eltipróinak, kirablóinak az oláhoknak megnyerésével a Jövőnk című cionista lap 1919 november 7-i számában a Szózatot legyalázta, s az iskolai fegyelmet megsértő s emiatt kicsapott zsidó tanulókból vértanúkat csinált. Nem érdemli meg a magyarság egy napig sem a szabadság levegőjét, ha ilyen zsidó inzultusokat megtorlás nélkül egy napig is megtűr. A Jövőnkben is megnyilvánult zsidó szemtelenség, várlázító, egyenesen pogromra uszító. A magyarság higgadtságának köszönhető, hogy ezt az inzultust véres megtorlás nélkül zsebre vágta.

A zsidó, kevés kivételtől eltekintve soha nem volt, nem is lesz hazafias érzelmű. A haza fogalma mindig gúny a szemében, a trikolor pedig rongy. Budapest főváros zsidó tisztviselői cinikus internacionalisták. Az egyik tanácsos például egy iskolaigazgatónak a Szózat elénekeltetésére vonatkozólag a következő zsidó viccel válaszolt: „Aber lassen Sie mir Ruhe! Mit den Szózat bin ich so satt!” A zsidó olyan verziót érez a nacionalizmussal szemben, hogy a hazafiasságot még szimulálni sem tudja.

A keresztény nemzeti kurzusnak a nemzetiségi különbségre való tekintet és irgalom nélkül le kell gázolnia a hazát megtagadó zsidóságot, mert a Kárpátok övezte országban élő népek, csakis, de csakis a hazafiatlan zsidóság bomlasztó munkájának köszönhetik, hogy a csehek a tótokat, magyarokat, németeket, ruténeket leigázták, hogy a bácskai szerbek, németek, magyarok és horvátok a népek önrendelkezési jogának megcsúfolásával, mint egy birkanyáj, megkérdeztetésük nélkül Szerbiához csatoltattak, hogy a Királyhágón túl románok, székelyek, magyarok és szászok a megszállás gyönyöreiben és 25—50 botütésekben élvezik a román bojár kultúrát. Linder generális, a zsidó „nemzeti tanács” hazafiatlan defetizmusával volt a díszkeresztény harsonája, midőn a „Nem akarok katonát látni” igéjével hazánk népeit a bolsevista zsidóságnak, s a szomszédos rabló seregeknek kiszolgáltatta.

A zsidónak nem kell haza. Tudomásul vesszük. Nem kell a zsidó katonának sem. De ha a közteher alól kivonta magát, számoljon azzal, hogy a közjogokból is kizárjuk. Álliberalizmus és talmi demokrácia kedvéért ezer éves hazánkat és keresztény népeit nem engedjük át a pusztulásnak.

XIX. Hogyan uszítják a zsidók a keresztényeket egymásra?

Magyarországon a legveszedelmesebb zsidófészek Budapest, melyet a közhumor a galíciai zsidók találkozóhelyének nevez. Kávéházakban vendéglőkben, mulatókban, az: utcán többet hallani a zsidó zsargonnal nevezett rothadt német nyelvet, mint a magyar szót. A kaftán oly megszokott viselet, mint vidéken a gatya, meg a borjúszájú ing. Így nyilvánul Budapesten a zsidók elnyomatása.

Hogy hatalmasodtak el ennyire a zsidók?

A múlt század 80-as éveiben kezdték meg a zsidók a fővárosban való szervezkedést. A Terézvárosban Radocza neve körül, az Erzsébetvárosban Ehrlich G. Gusztáv, a Józsefvárosban Hűvös és Rémi személye körül. Radocza sikereit megirigyelte Vázsonyi, felvette vele a harcot és pedig fényes sikerrel, mert a zsidókkal elárasztott Terézvárost sikerült megnyernie. A Lipótvárost Sándor Pál személye körül csoportosuló zsidó merkantilisták sajátították ki. Óbudát dr. Stern József ügyvéd hódította meg. Így jutott Budapest zsidókézre.

A zsidók elhatalmasodásával párhuzamosan rohadtak közállapotaink. A rothadási processzus a vidékre is kiterjedt. A fővárosi zsidóság tőkéjével és sajtójával a törvényhozásban és a központi végrehajtó hatalomban rohamosan hódított teret. Így lett egy kettőre a zsidóság a főváros és ezzel az egész ország diktátora, melyet Lueger, aki nem magyarfaló, hanem zsidófaló volt, érdeme szerint gyűlölettel nevezett következetesen Judapestnek, mintegy előre látván azt a pusztítást, melyet két évtized múlva a zsidók bolsevista cégér alatt hazánkban véghez vittek.

Magyarország lakosságának alig 4.5%-át tevő zsidóságnak ügyesen kellett lavíroznia, hogy hegemóniáját megtarthassa. Lavírozása abban állt, hogy a társadalmi osztályokat egymásra uszította, úgy, hogy ezek egymást kötötték le és őrölték meg. Az ellentétes érdekű és harcoló osztályok vezéreivé a zsidók tolták fel magukat tőkéjükkel s sajtójukkal. Ha a taktika úgy kívánta, díszkeresztényeket toltak előtérbe.

Így például a nemzeti munkapárt korifeusai zsidó töltések és függelékeik voltak. A mandátumok tulajdonosai jórészben szintén zsidók. A miniszterek között néhány kikeresztelkedett zsidó díszeleg (Hazai, Szterényi, Teleszky, Harkányi). A közhivatalokat, különösen a háború alatt zsidókkal árasztják el.

Ugyanekkor az ellenzéki pártok is zsidókézben vannak. A leghangosabb függetlenségiek zsidók. A Károlyi pártnak, melynek hazánk tönkrejutását köszönheti, az egész ellenzéki sajtó verte a nagydobot, amely persze — zsidó. A főkolompos orgánum a Világ című szabadkőmíves zsidó lap. A 67-es és 48-as magyarság így viaskodott egymással zsidó vezetés alatt.

A nagytőkések sajtója tiszta zsidó. Vele szemben áll az egyedüli szocialista orgánum, a Népszava. És íme, ez is zsidó, ámbár a munkások legnagyobb része keresztény. A Népszava vezető írói és a szociáldemokrata párt vezetői zsiddók, akik produktív munkások sohasem voltak. A zsidó vezérlet alatt álló keresztény munkások tehát a zsidó vezetés alatt álló kapitalizmussal vígan verekedtek, míg a zsidó vezetők a háttérben a hatalom gyönyöreiben együttérzéssel paroláztak egymással A zsidó plutokrácia szimpátiája a Karlsteinban dőzsölő népbiztosok iránt ez okból érthető. A zsidóság más irányban is összeveszejti az ország népét, hogy mint kárörvendő harmadik a hatalom felszínén maradjon. A szabadkőmíves páholyok segítségével és sajtójával folyton uszít a főurak, főpapok és a katholikus egyház ellen. A főurakra és főpapokra azért uszítja a népet, hogy földbirtokaikat lekötöttségükből fölszabadítsa, mert a zsidó úgyis tudja, hogy ami a népé, az utóbb a zsidóé. A vallástalanság terjesztésével az egyházakat gyengíti, remélvén, hogy a szekularizáció így könnyebben sikerül. A protestánsokat papjaiknak a szabadkőmíves páholyokba való csalogatásával uszították a katholikusok ellen. Így játszotta ki a zsidó a keresztény magyart a keresztény magyar ellen.

Mikor a zsidók így az egész keresztény magyarságot összeveszejtették, ők maradtak egyedül a hatalom porondján. Vázsonyi Vilmos Budapest diktátora, akkora hatalomra tett szert, hogy nemzetünk óriásával, Tisza Istvánnal állt ki párviadalra. A hatalom teljét élvező zsidóság Vázsonyit e küzdelemben eredményesen támogatta. A pyrrhusi győzelem bekövetkezett. Magyarország Tisza István gróffal az októberi forradalomban megbukott, Vázsonyi azonban megszökött.

A bolsevizmusban letört zsidóság sehogy sem tud megbékülni azzal a gondolattal, hogy Magyarországon nekik befellegzett. Ravaszságával, becstelenségével, pénzével kétségbeesett erőlködéseket fejt ki, hogy a liberalizmus, a demokrácia és az entente cégére alatt mindenható hatalmát visszaszerezze. Régi taktikájával, fent ismertetett eszközeivel dolgozik. Az ország népét, mely 95.5% erejéig keresztény, azért, mert a letűnt zsidó kurzus helyébe keresztény kurzust követel, a külföld előtt legképtelenebb, koholt rágalmakkal gyalázza, ami itthon persze olaj a tűzre. A zsidóság tüntető módon kereste a bennünket megszálló románok barátságát. Parancsnokaik megnyerésének a keresztény sajtónak lépten nyomon gáncsot vetett. A zsidóasszonyok tüntető módon keresték a púderes román tisztek bizalmas barátságát, akikkel vígan panamáztak. Volt egy pesti zsidó orgánum, mely a románokkal való perszonál uniót lanszírozta, persze nem ingyen, nem érdek nélkül. Amikor a kirabolt kereszténység vérben forgó szemekkel nézte az itt ténfergő és dőzsölő román katonákat és sóhajtozva leste kitakarodásuk napját, a zsidóság az egyik román kommünike szerint kérve kérte a románokat, hogy az ország nyugalma, érdekében (!) a megszállást tartsák továbbra fenn.

A zsidók a megszállás fenntartásával időt akartak nyerni, hogy a keresztény tábor megbontásával a zsidók hegemóniáját fenntartsák. Csináltak mindenféle liberális, demokrata és egyéb haladó hólyagpártokat, melyek zsidó pénzen és zsidó sajtón nagyra fújtak, s melyeknek agitátorai Budapest határain túli területre lépni nem mernek. A különféle elnevezésű kormányellenes pártok vezetői valóságban kivétel nélkül zsidók, akik a díszkeresztényeket drága árfolyamon veszik.

Mit szólnak ahhoz, hogy még Vázsonyi Vilmos is felcsapott keresztény népvezérnek? Az októberi forradalom (helyesebben saját szökésének) évfordulóján tartott beszédében villogó gatyát, borjúszájú inget, pörge kalapot, sarkantyús csízmát húzott, fokost fogott, magát a „keresztény nép vezérévé” avatta, hogy azt „úri izgatók” ellen harcba vezesse. Ez a kijelentése vérlázító zsidó szemtelenség és pökhendiség. A fővárosi zsidó tőkések cézárja és patrónusa, hogy hatalmát megtarthassa, zsidó vallású Dózsa György-i állásra pályázik.

A keresztényfaló mozgalomban legerősebben a gyalázatos bolsevista uralom folytán agyontépázott, lerongyolódott szociáldemokrata párt csatázik. A kommunisták ugyanis akik a levitézlett bolsevizmus alatt eldorádójukat élték, a szociáldemokrácia köntösébe bújtak vissza. Vezéreik zsidók, akik kézzel lábbal dolgoznak, hogy a lefogott és bűnös kommunisták szabadlábra helyeztessenek. Előtérbe nemzsidókat, díszkeresztényeket tolnak. Kóristákul a Friedrich-ellenes pártembereket használják. A szociáldemokrata párt úgy viselkedik, mintha a szociális eszméket magának kisajátította volna és elfelejti, hogy az ő szociális programja szerint: „A szociális termelésből fakad a — zsírtalan tökfőzelék, a szovjetgerstli, a rothadt káposzta a rabló népbiztos had, a román invázió és Magyarország teljes lezüllése”. E kommunista jókért áldozták fel a hazátlan zsidó bitangok hazánkat. A Vázsonyi vezetése alatt álló zsidópropaganda ezt a talmi szociáldemokráciát akarja a szintén szociális, de hazafias alapon szervezkedő keresztény demokrácia ellen felhasználni, amely a munkás jólétet nem akarja többé a zsírtalan tökfőzelékben, szovjetgerstliben, rablógyilkos népbiztosokban, munkanélküli jövedelmet élvező proletárokban, csavargó vörös katonákban és ellenségei inváziójában megvalósulni látni.

Magyarország munkásainak észre kell térni és be kell látni, hogy az ő sorsuk a haza sorsával van összekötve, s hogy szociális törekvéseik megvalósulása nem attól a párttól függ, mely zsidóvezetés alatt hazánkat, s vele a munkásosztályt tönkre tette. Be kell látnia, hogy a zsidó szocialisták által vezetett párt a zsidó vezérek vak hatalmi eszköze volt, mellyel a munkásosztály érdekeit, hazánk iparát megsemmisítették. A munkásosztálynak a hazafiatlan Conti-utcai zsidó üzlettől magát emancipálva, zsidóvezér mentesen újjá kell szerveznie, hacsak hazánkkal együtt a pusztulás örvényében nem akar megsemmisülni.

Mit akarnak a keresztények?

Igenis! Mi antiszemiták vagyunk! Nem pogromozunk, de utolsó csepp vérig küzdünk a destrukció ellen, melynek a hazafiatlan zsidóság zászlóvivője és terjesztője. Hogy ezt a szerepet a zsidóság vállalta, arról mi, keresztények, nem tehetünk. Vessen magára. A kereszténységnek a társadalmi és politikai hegemóniát vissza kell hódítani. Aki ebben bennünket meggátol, az a mi ellenségünk és a hazáé. Ezeréves hazánk létét és jólétét csakis hazafias és keresztény nemzet tudja biztosítani.

Megvalósítjuk a keresztény demokráciát, melyet szociális támogatással talpra állítunk. A demokrácia elveihez hűen autonóm fejlődési jogot biztosítunk minden nemzetiségnek, mely szent István jogara alatt keresi boldogulását. Letörjük a kapitalizmus kinövéseit, melyekkel hazánk dolgozó osztályait kiuzsorázta. Letörjük az egész vonalon a zsidóság korrupt halalmát, mert ez örökös gáncs volna nemzeti renaissanceunkban. Zsidó ne legyen közhivatalnok, zsidó nem vállalhat közmegbízást, zsidó ne kaphasson italmérési, trafik és egyéb hasonló jogosítványokat. A közigazgatást modern alapokra kell fektetni s szociális tartalommal kibélelni. A vesztegetést drákói szigorral kell büntetni. Gazdasági életünket, megfelelő tőrvényekkel és intézményekkel olyképp kell megreformálni, hogy hazánk dolgozó népét az uzsora ellen megvédhessük. Nem szabad a merkantilista zsidók jajgatásának bedőlni.

A földbirtok fogalmát korlátozni kell. Biztosítékokat követelünk, hogy hazánk földje, hazánk faji tulajdonában, hazafias kezekben maradjon. De arról is kell intézményesen gondoskodnunk, hogy a zsidó árendás minőségben, különösen a főurakhoz és főpapokhoz — vissza ne csempészhesse magát. Legfőképpen pedig erős nemzeti hadsereget kell teremtenünk, mely a jognak és rendnek az alapja, az ezeréves keresztény Magyarország fönnmaradásának biztosítéka. E nélkül elvész a haza, elpusztul a nemzet!

A zsidók minden néven nevezendő hatalmát össze kell törnünk. Hazánk túlnyomó keresztény többsége az állami hatalomtól mást nem kér, minthogy a leírt program szerint önrendelkezési jogának érvényt szerezhessen. Ha e törekvésünk megvalósul, az a sok százezer magyar, aki az Óceánon túl az óhazába visszasóvárog, a Kárpátok övezte területen boldogabb hazát talál mint amilyent a világháborúban elesett bajtársaink itthagytak.

Éljen a keresztény Magyarország!

A vidék akkor is jobboldali volt

Reakció blog
A vidék akkor is jobboldali volt

Az, hogy ki a magyar ma nálunk egy nagyon fontos kérdés, tudva azt, hogy a félévszázados zsidó-kommunista agymosás és nemzetietlen kozmopolita iskolai oktatás mekkora károkat okozott. Nálunk nem is a valódi nemzetiségekkel van a baj, hanem az újabb bevándorlókkal és azokkal a gyökértelen százezrekkel, akik azt sem tudják kik voltak az őseik. Itt egy újabb idegenfajta rablóbanda garázdálkodik nálunk, akik a magyarülödézésben élik ki magukat. Ezt a gyökértelen, elfajzott bűnbandát a zsidóhatalom ülteti be minden fontos helyre. Meg kell nevezni mindenütt - név szerint - akik magyarárulók és belső ellenségeink!

Ami a nagy magyar írót Wass Albertet illeti, egy ilyen nagy személyiséget és hatalmas életmuvét nem lehet két szóval elintézni. Bírálni persze mindenkit lehet, hogy mást ne mondjak az éppen ünnepelt József Attilának se lehet ennyi ido távlatából felróni azt, hogy a kommunista párttal is kapcsolatba került.....
Wass Albertet közel ötven évig elhallgatták és még igen rövid az az ido, hogy a magyar társadalom elfogadja és ismertté váljon.Nála még ez az idotávaltos szuro nem érett be.

Az a baj, hogy a lerágott, és hiteltelen kommunista, zsidó költőket és írókat teszik meg kötelező olvasmánnyá és érettségi tétellé, miközben nagy magyar írók még mindig ki vannak tagadva a magyar irodalomból...

Egy biztos. A magyar írók mindig a magyar szabadságért és függetlenségért küzdöttek évszázadokon át. Csak az utóbbi évtizedekben jelentek meg a nemzetközies írók..... akiket nem lehet besoroloni a magyar írók közé. Mivel jellemzően zsidó származásúak. Wass Albertnek mint minden magyar írónak sajátos életútja volt, de haláláig helytállt a magyar ügy mellett.

Az Istóczy Győző vezette Országos Antiszemita Párt 1883. október 10-i programjának részlete :

„Az Országos Antisemita Párt pártszövetkezeti (koalicionális) alapon megalakulván, céljait, amelyekre törekszik, a következőkben tűzi ki:
1. A zsidóhatalom megtörése és a zsidó befolyás ellensúlyozása a politikai, társadalmi, közgazdasági téren, nevezetesen a sajtó, a pénz- és hitelügy, a kereskedelem- s közlekedésügy, az ipar s a földbirtokviszonyok terén.”

Jé, ez mind ma is aktuális lenne, nincs új a nap alatt, persze a zsidók az ókor óta ilyenek voltak, mindig bajok voltak velük.

Csonka Emil: Szálasi Ferenc országjárása

Szeged városában...
Az alföldi tanyavilág népe lelkesen ünnepelte a Vezért

Az éjjeli sötétség még nagyban ráterpeszkedett a szegedi tanyák apró házaira, mikor benn, a házak falai között már pislákolt a világosság. Az Alföld parasztjai korán keltek ezen a napon, hogy elérjék a Szegedre vezető vonatot. Volt, aki a szekerét fogta be, más megint kerékpárját készítette elő, mert senki nem akart elmaradni a nagy eseményről: Szálasi Ferenc fogadásáról.

Ennek a vidéknek népe a Vezér leghűségesebb hívei közé tartozik. Keménykötésű magyarok, akik sok viszontagságot megértek, akik a földdel folytatják nehéz harcukat - magáért a földért. A kitartás, szívósság megtestesítői, a kiállás, bátor áldozatvállalás emberei. A kis tanyákban már régen szétfutott a hír, hogy Szálasi Ferenc meglátogatja Szegedet. Hetekkel előre, munka után, az esti órákban, mikor együtt volt a család, örvendezve beszéltek az eljövendő nagy napról, mikor újra szemtől-szembe láthatják a Vezért, beszélhetnek vele, kezet foghatnak és újra megmondhatják neki: hűségesek vagyunk, kitartunk a győzelemig! Gondosan előkészítették a zöldinget, egyenruhát, mindenről gondoskodtak és várva-várták a nagy napot. Át-át ballagtak egymás tanyájára, tárgyalgatták a vasárnapi nagy eseményt. Tudták, hogy az értekezleten kérdéseket intézhetnek a Vezérhez, aki válaszolni fog. Tanakodtak hát, beszélgettek, hogy a sok-sok kérdeznivaló, a sok panasz, kérelem közül melyikkel álljanak elő, melyik a legfontosabb? Nem apró-cseprő dolgot akarnak kérdezni, a maguk baját kicsinek tartják a nemzet nagy vajúdása idején. Komoly, fontos problémákat kell majd megtárgyalni az értekezleten, melyek nemcsak az egyén, hanem a közösség életében is döntőek lehetnek.

Készülődik Szeged ipari munkássága is...

Szeged üzemeiben, nagy ipartelepeiben ugyancsak érdeklődéssel és várakozással tekintettek a Pártvezető megérkezése elé. A hatalmas város gyáraiban rendkívül erős üzemszervezete van a Nyilaskeresztes Pártnak. A munkások többször hallgatták a pártiskola tanfolyamait, szinte szóról-szóra ismerik Szálasi Ferenc tavalyi munkásnagytanácsi beszédét, élénken foglalkoztatják őket a munkásideológia kérdései. A Vezér által tartandó nagy értekezlet voltaképpen számukra a legfontosabb, mert munkásértekezlet lesz, egyik láncszeme annak a nagyszabású munkatervnek, melyet Szálasi Ferenc a munkásság megszilárdítására állított be. A munkásgócok meglátogatásával biztosítani akarja, hogy a magyar munkásságot ne környékezhesse meg eredményesein a baloldali, kommunista agitáció, a nemzetközi törekvések tolvajnyelve, hanem renídthetetlenül álljon a nacionalista és szocialista új magyar munkás, kitartson a munkapad mellett, őrködjék azon, hogy a Nemzet munkagépezetében zavar ne állhasson elő.

Nagy felkészültséggel várták tehát az ipari munkások is Szálasi Ferencet, hogy kérdéseikre megkapják azokat az utasításokat, melyeket a rájuk nehezedő nagy munka közepette végre kell hajtaniok. Mindig szellemi felüdülés, felfrissülés, nagy élmény számukra, ha a Pártvezető munkáskérdésekről, társadalmi problémákról beszél, tudományos és népszerű alapon fejtegeti a világnézeti kérdéseket. De nem csupán elvi és ideológiai vonatkozásban akartak kérdéseket intézni a Vezérhez, hanem gyakorlati, a munkásságot érdeklő gazdasági irányban is. A közellátás, munkahét, női munka, gyermekmunka, mezőgazdasági munka stb., mind napirenden szerepel a munkásság problémái között. Eltölti lelkünket a vágy, nagy várakozással néznek a Cél felé, melyben a Munkaállam megvalósítása áll. Ez ad erőt, lendületet, roppant dinamikát a nehéz harcokra. Ki akarnak vetkőzni a marxizmus által rájuk aggatott sallangokból, a sokszázados meddő küzdelem után, a kommunista szellők által hozott poshadt, fojtó levegőből szabadulni szeretnének, mint megtisztult, becsületes, dolgos, felelős munkahelyre állított, jogát, hivatását és kötelességét tisztánlátó és élvező új, nacionalista munkások dolgoznak szívósan a Hungarista Munkaállam megépítésén.

"Apukám meghalt az új hazáért..."

A hatalmas szegedi párthelyiségben már rendben és sorban elhelyezkedve várt a nagy testvéri tábor, mikor Újvidékről megérkezett Szálasi Ferenc. Az egyenruhás pártszolgálatosok sorfala között vonul be a párthelyiségbe. Az ajtóban egy pöttömnyi kisleány állt, kezében nagy-nagy virágcsokorral. Mélységes áhitattal tekintett fel a Vezérre, látszott, hogy köszöntőt szeretne mondani. De a meghatottságtól nem tudott szólni, csak a Pártvezető kedves, bátorító mosolyára buggyantak ki ajkán az egyszerű szavak, a kedves köszöntő, melyet a kicsike leány maga költött:

"Pártvezető Testvér! Apukám meghalt az új hazáért. Kicsi szívem hófehér virágát, apukám nyilas szívének szimbólumát hoztam el Neked. Kívánom a jó Istentől, hogy a kitűzött célba a jó Isten és a szerencse vezéreljen..."

A Pártvezető szeretettel köszönte meg a kis Kóti Máriának a szív legmélyéről jött üdvözlő szavakat. Majd a testvérekhez fordult, akik hatalmas éljenzéssel fogadták.

A csongrádi tisztségviselők jelentése után megkezdődött az értekezlet. Zombori György testvér, megyei munkásvezető üdvözölte a Pártvezetőt, majd közvetlen utána Ő emelkedett szólásra.

Ismét ismertette a munkásszervezetek meglátogatásának célját, vázolta a nemzetiszocialista, a hungarista munkásság kötelességeit, megmutatta a munkás helyét a társadalomban, majd időszerű kérdésekkel foglalkozott, végül a marxizmus bűneit taglalta. Újból rámutatott arra a tényre, hogy nem elég a marxizmust tagadni, hanem helyébe pozitívumot is kell adni. A marxizmus a többi között ott követte el a legsúlyosabb vétket, hogy kiirtotta, illetve ki akarta irtani az emberiségből az Isten, Család és Haza valóságát, helyette viszont nem adott, mert nem is adhatott nemes eszményeket, melyek vezéreljék nehéz útján az embert.

- Kívülről ismerem - mondotta Szálasi - Marx és Engels munkáit. Áttanulmányoztam minden megnyilvánulásukat és követőikét is. Vitaképes vagyok a legorthodoxabb kommunistával is. Tudom, hogy mit hirdet Marx és mit követel az Élet. Éppen ezért meggyőződéssel állíthatom, hogy a marxizmus követelései messze állanak az élettől; ami Marx munkájában igaz és hasznosítható, azt angol közgazdászok és német bölcsészek munkáiból lopkodta össze, de lelki sajátságainál fogva eltorzította ezeket is. A Kommunista Kiáltványnak már az előszavában olvashatjuk azt, amit ma a világ marxistái nem akarnak tudomásul venni, hogy "igaz, hogy a tudomány és technika megváltoztatta az idők képét..." Többször kifejtettük már, hogy az újabb természettudományi és egyéb kutatások megdöntötték a marxizmust, amely ma nem más, mint véres időszerűtlenség összes tanaival egyetemben.

Ember és tőke viszonya.

Az osztályharc és sztrájk kérdésével foglalkozott ezután részletesen a Pártvezető, majd a tőke kérdésére tért rá. Szemléletes példával magyarázta meg a tőke szükségességét.

- 1935-ben - kezdte fejtegetéseit - beszélgettem a tőke kérdéséről egy plutokratával, majd egy marxistával Külön-külön mindkettőtől megkérdeztem: abban az ősködben, amelyből a világ egyeteme kialakult, benne volt-e az ön cipőtalpa?

A plutokrata először meghökkenve nézett rám, majd határozottan azt válaszolta, hogy: "Igen!" Ugyanígy felelt a marxista is.

- A plutokratának azt mondottam, ha ez így van - és tényleg így is van, - úgy nemcsak az ő cipőtalpa volt meg, hanem az enyém is, a harmadiké is, mind a millió és millió emberé. Honnan veszi tehát a jogot hozzá, hogy csak saját magának biztosítson cipőtalpat, a többi embert viszont arra kényszerítse, hogy mezítláb járjon, miért akadályozza meg, hogy más is jussához jusson? Mert ha megteszi, ne csodálkozzék, ha az emberek mezítláb belerúgnak, hogy cipőtalphoz jussanak.

- A marxistának viszont azt mondottam, hogy a tőkére szükség van, hiszen minden tőke: a föld, a víz, a levegő, a tudás, minden, ami bennünk, körülöttünk, felettünk és alattunk van, mert az ősködben megvolt és állandó mennyiségű és minőségű tőke nélkül neki, a marxistának sem lehetne cipőtalpa. Ha tehát ő tagadja a tőkét, nem szabad öltözködnie, lélegzenie, sőt megszületnie sem lett volna szabad, hiszen a leghatalmasabb tőke maga az ember.

A tőke jólétet és életbiztonságot kell jelentsen

- E kérdésben tehát az a fontos, hogy a tőke milyen viszonyba kerül az emberhez. Ha egy ember minden tőkét magának akar, az plutokrata; ha minden tőkét az állam akar önmagának kisajátítani, akkor államkapitalizmus áll elő. Egyik sem helyes, mert mindkettő természetellenes.

- A Hangarizmus szerint a tökének viszonyba kell kerülnie az egész Nemzettel, minden családjával, az állam legfeljebb sáfára a tőkének a Nemzet és családjainak jólétére és életbiztonságára. A Nemzet erkölcsi, szellemi és anyagi javait tehát igazságosan kell elosztani minden dolgozó család javára úgy, hogy belőle megépülhessen a totális nemzet jóléte és életbiztonsága.

- A marxizmus nem így látta a dolgokat, legalább is nem ezek szerint cselekedett, mert az észszerű megoldás helyett állandó elégületlenségben tartotta a munkásságot. Mindig többet követelt, mindig többet ígért, de sohasem szerzett, vagy sohasem adott eleget, mert az elégedett munkásság és békés társadalom nem felelt meg céljainak. A nacionalista és szocialista munkás nem kér mást, nem kér többet, csak annyit, amennyi elég!

Államfő és Nemzet közös akarata

A munkasproblémák megtárgyalása után Szálasi Ferenc az időszerű eseményekkel foglalkozott, végezetül a következő kijelentést tette:

- Ez alkalommal, itt Szegeden ismételten kijelentjük, hogy a magyar nemzetiszocialista népi kibontakozást ugyanúgy képzeljük el ma is, mint 1937 október 24-én. Célunk a hatalom átvétele, átvétele pedig az Államfő és Nemzet közös akaratából. Nekünk mindig volt, van és lesz Államfőnk!

A nagy beszéd után kérdéseket intéztek a Pártvezetőhöz, aki hosszasan és részletesen válaszolt rájuk. A jólsikerült értekezlet után Szálasi Ferenc szűkebb társaságban bölcseleti és államtudományi vitát folytatott és ugyancsak feltett kérdésekre felelt. A vita során a résztvevők elcsodálkoztak Szálasi Ferenc hatalmas képzettségén, anyagismeretén, olvasottságán. Kiderült, hogy a tudomány minden ágában évtizedek hosszú során át szerezte képzettségét, tudását, melyet egyúttal gyakorlatilag is felhasznált.

A szegedi szervezet után Csongrád megye több szervezetét látogatta meg a Pártvezető és a kíséretében levő Vajna Gábor képviselőtestvér. Az algyői, szegvári, szentesi, csongrádi és tömörkényi szervezetet keresték fel. Szegváron és Szentesen értekezletet tartottak és ugyancsak részletesen taglalták a munkásság ideológiai és időszerű kérdéseit.

Különösen szép és megható fogadtatást rendezett a Vezér fogadására a tömörkényi szervezet. Késő este, nagy sötétségben közeledtünk a község határához. A falu szélén egyszercsak lámpások fénye tűnt fel, az előre küldött őrszemek jöttek elénk. A párthelyiség a falu túlsó végén volt és amíg odaértünk, a házak előtt mindenütt kinn álltak az emberek, akik az esőben és nagy hidegben már órák óta várakoztak. Az ifjúsági szervezet kerékpárosa osztaga szinten elébe jött a Pártvezetőnek és kocsija mögé csatlakozva, nótázás közben kísérte be a párthelyiségbe. Az épület előtt a teremből kiszorult nagy tömeg fogadta a Vezért lelkes éljenzéssel. Az értekezleten Vajna Gábor szólalt fel, politikai tájékoztatót adott, majd a Pártvezető beszélt. Végezetül az ifjúsági korcsoportok tagjai, kisleányok és fiúk szavaltak, Sértő Kálmán, Gellért Vilmos és Géza Ottó költeményeiből adtak elő.

Nagy igazságjárás van egész földünkön...

Későre járt már az idő, mikor a tömörkényi szervezetben végétért az értekezlet. Amíg Szálasi Ferenc beszélt, végignéztünk az előtte lévő arcokon. Csupa magyar arc, ősi, paraszti ábrázat. Ősz emberek, feketehajú fiatalok. Tekintetükből okosság és bölcsesség sugárzik. Végtelen hűség, ragaszkodás tükröződik bennük. Ezek a magyar testvérek biztosítékai a mi győzelmünknek. Ezek viszik diadalra a zászlót, ők mentik meg - mint a történelem folyamán oly sokszor - magyar nemzetünket, ha veszélyes időkben kemény helytállásra van szükség. Hiába ront ránk az ellen, hiába tör felénk a bolsevizmus, hiába igyekeznek bennünket megkörnyékezni sima, előkelő kezek - Magyar Nemzetünk áll, a Mozgalom él és győzni fog!

A nagy világvajúdásban Európa és a Magyar Birodalom újjászületve támad fel majd. Beteljesül majd Szálasi Ferenc nagy jóslata, amit ennek az évnek elején mondott:

"Semmi okunk a csüggedésre. Igaz, hogy ma még hazátlanok oktatnak hazaszeretetre; az istentelenek vonják kétségbe istenhitünket; a gyávák adják a bölcs tanácsot a bátraknak; a gondolatnélküli, az eszmeüres és a lélekszegény lopja, orozza, sikkasztja és önti üres formákba mindazt, amit lelkünk gazdagsága, szellemünk tudása alkotott, termelt, kialakított. De hatalmas igazságjárás van egész földünkön, el fog jönni az idő, mikor minden megkapja az ő helyét és jutalmát: ők a történelem szemétdombjára kerülnek és elégettetnek, mi pedig a történelem kerekéhez, hogy irányíthassunk és vezethessünk!"

Reakció blog : zsidók elfoglalják

Reakció blog : zsidók elfoglalják

A hazánkat, sajnos.

Előre kijelentem, hogy NEM szeretem a zsidókat. Két okból : nagyon régen gyanítottam, hogy a világ urai "akarnak" lenni. (akkor még netem sem volt) Namost elolvastam Endrey Antal : A disznófejű nagyúr című művét - és igaz a gyanú. Második ok : Dr. Drábik János elmélkedése a pénzoligarchiáról erősítette meg bennem, hogy nem tévedtem. Minden ami ma az országunkkal történik a pénz az oka, ami náluk azaz a cionistáknál van, ha tetszik, ha nem!

"A zsidó romlott társaság, csak önhasznuknak élve, minden erkölcsi elv nélkül; a csalárdság e csoportnak veleszületett tulajdona".

"Ha valahol a lakosokat nagyobb szegénységben látjuk, mint más helyeken, legyünk bizonyosak, zsidót fogunk találni, ki ezt okozza".

"Ha valahol tolvajság követtetik el, az orgazda, az, ki a tolvajt a tetthez készté s benne segité, bizonyára zsidó vala".

"Ha valahol csalás követtetett el, a zsidó nem fogy hiányozni".

Nyilván a DNS 2%-os eltéréssel megegyezik az egész emberiségben, de a zsidók nagyon hisznek abban a 2 %-ban. Tehát mégis csak erősen különálló rassz a zsidóság. Vannak csak rájuk jellemző betegségeik, és külső jellegzetességeik, sőt mentálisan is eltérnek tőlünk : az analitikus gondolkodás jellenző rájuk, mely a gyakorlati élettől távol áll. Ebből kifolyólag, IS, akarnak minden társadalmi-szociológiai jelenséget törvényekkel szabályozni. (pl. munkahelyeken kötelező alkalmazás-kvóták a kisebbségnek, nőknek, tipikus trockista zsidó baromság)

Hogyne lenne eltérés a DNS-ben. Hiszen a genomba bele van kódolva mindenkinek az egyéni külső megjelenésétől kezdve nagyon sok minden. Minden gén felelős valamiért. Egy alfaj vagy rassz, rendelkezik külső és belső tulajdonságokkal. Pl a fekete bőrszinért az adott emberek genomjában biztosan egy gén vagy gének egy csoportja felelős. Mintahogy az albínóságért, vagy a skandináv fehér bőrű, szőke hajú tulajdonságokért. A külső jellemzők könyebben megfoghatók gén szinten, a belső tulajdonságok is velünk születnek, a neveltetés, környezet változtathat persze rajta, bár azt szokták mondani, hogy "a vérében van". A zsidók gyerekei viszont igenis a cionista, talmudista zsidó közösségek hatására szocializálódnak, elég csak azt megnézni, milyen médiák fogyasztói ezek a fiatal zsidók. Így lehet, hogy egyes népcsoportra jellemző általános viselkedés formák, vagy arra való hajlam is genetikailag kódolt.

Az európai kontinensen Magyarország az egyetlen ország ahol a faji megkülönböztetés, a kirekesztő apartheid élő, társadalmi valóság, a magyarság tudatos kivéreztetésének, történelmileg hosszan elnyúló és régóta elhatározott eszköze. A 18. század utolsó évtizedeitől beszivárgó, majd folyamatosan beözönlő söpredékzsidóság, - ki nem mondott Habsburg támogatással, (ha úgy tetszik szándékos faji- eljellegtelenítő terrorral.*) - hálózatszerűen és kizárólag bűnözői eszközökkel (prostitúció, csempészet, rablógyilkosság, csalás, lopás, korrupció, uzsora, pénzhamísítás, feketekereskedelem,kémkedés, besúgás, megvesztegetés...stb.)** 3-4 nemzedékváltás alatt, olyan mértékben veszi birtokába az ország gazdasági-, részben jogi (ezt inkább az első vh. után)és egyáltalán közéleti pozícióit, ami a kommunizmus időszakában, az erőszak alkalmazásának már korlátlan lehetőségével társult, így a szó szoros értelmében vett népirtás is lehetővé vált a zsidó faji klán számára hazánkban. (A jelenlegi magyarországi zsidó politikai elit hatalma, közvetlenül ebből a terrorból és népirtó hatalomból eredeztethető). Ennek folyamanyaként az amúgy is betegesen erőszakos és végsőkig, undorítóan aljas zsidóság olyan kivételezett helyzetbe jutott Magyarországon, amely számára mind a mai napig a legkényelmesebb és legmagabiztosabb jóléti helyet biztosítja egész Európában. Nem véletlen, hogy az új jelenségként felbukkanó izraeli elvándorlás célpontja éppen Budapest, ami ma már nyugodtan tekinthető egy zsidó városállamnak és szabadéletű bűnözői központnak - akár a posztszovjet hatalommal összefüggő bűnözői klánok-, akár a nyugat-európai- és amerikai pénzoligarchákat kiszolgáló hatalmi-, és félvilági-"üzleti" körök vonatkozásában gondolkodunk. A magyarság a huszadik század végére egy lelkileg semlegesített, szellemileg derogálódott és totálisan demoralizált népességgé vált, tökéletes emberanyagot szolgáltatva a zsidó parazitaság tobzódásához.
A magyarság ellen irányuló „soáh” befejező szakaszának két utolsó mozzanata a médiaterror - amely egy mesterségesen és erőszakosan elbutított népen könnyedén alkalmazható -, illetve a társadalmi élet minden színterén megnyílvánuló, a magyarság elleni faji kirekesztés, ellehetlenítés, vagyis az országban élő közel 800.000, fajilag részben- vagy egészben zsidónak tekinthető élőlény (emberi mivoltuk számos vonatkozásban kétségbevonató), az élet minden területén való gátlástalan és feltétlen előnyökhöz juttatásában nyilvánul meg, míg a bennszülött magyarság csak perspektívátlan vegetálásban találhat menedéket, ha nem a kivándorlást vagy az öngyilkosságot választja.
Mindennek tükrében természetes reakció egy velejéig aljas, hazug és degenerált emberfajtól ha hatalmát és kivételezettségét állandóan féltve, gyűlölködik és fröcsögve fenyegetőzik az alávetettek megfélemlítésének és terrorizálásának céljával.
A fenti jelenségek persze nem kizárólag magyarországi vonatkozásúak, a zsidóság romboló szándéka, beteges összeférhetetlensége - még saját fajtájával is - minden olyan országban felmutat hasonló jelenségeket, amelyekben zsidók élnek. Magyarországon viszont hatványozottan jelentkeznek kártevő tevékenységük következményei, mivel egy viszonylag kis országban, veszedelmesen nagy koncentrációban élnek és élősködve pusztítanak.
Ma már minden józan- és gondolkodó ember akiben van méltóság, és törekvés az élhető emberi élet iránt, akiben van tisztesség és tisztán mérlegelő erkölcsi megfontolás, az a zsidóságot szükségszerűen tekinti ellenségnek és tapasztalatai alapján életellenes gondolkodású és pusztító szándékú élőlények túlszaporodott csoportjának, amellyel szemben csak egyetlen megoldás alkalmazható.

* A Habsburgok V. Ferdinánd uralkodásának idejére már jelentősen-, I. Ferenc József regnálásának időszakára pedig egy menthetetlenül eladósodott államot birtokoltak. Legjelentősebb hitelezőik szinte kizárólag nyugat-európai zsidó pénzintézetek, leginkább a Rotschildok. Természetesen, a zsidó faji felsőbbrendűségi törekvéseket olyannyira támogató Rotschild elemi feltétele volt a kölcsönök nyújtásának fejében, hogy az Új Sion a Kárpátok gyűrűjében jöjjön létre. Ez ellen a magyarokat amúgy is betegesen gyűlölő Habsburgoknak nem volt kifogása, és minden hatalmi eszközzel és aljassággal segítették a beözönlő (menekülve a cári fajvédelem elől).
zsidó bűnöző-hordákat.

** Persze megszokott frázis a hazai zsidóktól, szellemi és intellektuális fölényükre való állandó cinikus és lekezelő hivatkozás, amellyel legkevésbé sem burkoltan a magyarságot születetten ostoba és alacsonyabbrendű emberfajként állítják be, amelyik csak az ő kiszolgálásukra és az előttük való megalázkodásra alkalmas. Azt persze már nem hangsúlyozzák, hogy a tudományos és művészeti életben való előretörésük nem tehetségükön és kivételes alkalmasságukon múlott, hanem azon az egyszerű tényen, hogy minden nem zsidó származásút kirekesztettek és kirekesztenek mind a mai napig a kultúra, a tudomány, a közélet egyébb területeiről, így csak zsidó kerülhet a szakmailag frekventált és a társadalmilag reprezentatívnak tekinthető pozíciókba. Vagyis rasszista, gyűlölködő társadalmi kirekesztéssel. Nem véletlen, hogy a törekvő és életigenlő gondolkodású, tehetséges magyarság sajnos töretlen intenzitással hagyja el a hazáját, aminek jelenlegi miniszterelnöke is egy legalja, cinikusan-erkölcstelen, hitvány, degenerált, csőcselék zsidó.

stoffán, p, 2007-10-12 20:53 -beidézem- ő is azt mondja, nem viszálykodni meg indexes-trollkodni kell a blogokon, fórumokon stb., többet ér olvasni és gondolkodni az olvasottakon :) Tomcat se szereti a zsidó trollokat, azért is van olyan valós adatos reggelés nála. :D

"Mi a fenétől kerülne eltakarításra a mai elit? Attól, hogy ingerültem cseszegetjük a hozzászólókat és egymást itt a portálon? Nem kerülnek ezek eltakarításra, mert a főmaffiózónak az orszáfgjárásán ott ül a sok szemét tetves volt mszmp-s nyugdíjas és ajnározzáka saját a koporóskészítőjüket? Attól, hogy mindenféle önjelölt fasz közleményeket ad ki, hülyébbnél hülyébb felvonuiásokat szervez, vagy attól, hogy a fidesz is beállt a főfasz hétpontos baromságának a letörésébe és egyezkedik a tolvajokkal? Vagy attól, hogy ez a társadalom Európa legbutább és legcselédebb ócska társadalma? Vagy attól, hogy az mszp-t még nem tiltották be, vagy hogy a zsidók felvásárolják az országot? Miben reménykedtek? Ki fogja ezt a szennyet eltakarítaniu innen? Most ők esetleg - de nem bízom benne - eltakarítják a maffiavezért, és újra nyerni fognak, mert attól hogy ez a szenny nem lesz miniszterewlnök, attól még hullik majd a magyarság, mert zsebre megy a gyógyítás, és minden ebben az országban... De mit érdmel ez a társadalom? EZT Bassza meg! Semmi mást, mert ez a társadalom egy tunya, szar megalkuvó csőcselék, éppen olyan, amilyenek a vezetői. És ez az, amiben én nem veszek részt, hanem úgy elhózok innen, ahogy elő van írva. Harminc évet basztam el az életemből, mert azt hittem, hogy az írással, a tettekkel, az előadásokkal lehet javítani, változtatni, észhez téríteni. De nem lehet itt nem lehet semmit józan ésszel és megfontoltsággal elérni. A jogállamiségból maffiaállamiság lett. Milyen ország, milyen társadalom az, ahol egy szar TSZ főkönyvelő a pénzügyminiszter, egy másik emberek ezreit verte át és tette öngyilkossá, a hartamadik csalással gadagodott meg, és az APEH szerint elévült minden szemétsége... a haramdik egy cukrászlány,. egy trampli tömeggyilkos, akinek minden mindegy, csak gazdagodhasson. Mi a tökömben reménykedtek urak és hölgyek? A zsidók megveszik az országot, kizsigerelik a népet és a birkák hang nélkül hajtják a fejüket a khoser kés alá. Beszélünk, vitázunk osztjuk a semmit! És annak a főhülyének mindenki behódol, mert a parlament összes pártja bű-nös!!! Nem lesz itt változás, hacsak a Fennvaló nem akar változtatni. A magyar európa szégyenévé vált. Ez van Edu! És ezért vagyok dühös, amikor a portálon is mindenféle lényegtelen hülyeség olvasható amerikai szervezetkről, meg minden egyébről. Nem ez a lényeg, nem ezt kell itt feltárni, hanem a belső, a hazai disznóságokat. És ezeket állandó jelleggel az olvasó eszében tartani. Felszínen tartani, hogy ne lehessen elfelejteni.
Egy dolgot lehetne tenni, de arra ebben az országban nincs vállalkozó. Azt amit Gyurcsány a másik oldalon megtett: minden párttársából és az egész mocskos szaros bűnöző parlamentből potenciális vétkest farag, faragot. Mindenki bűnös, tehát mindenki maradni akar, mert ha buknak,akkor vagy kötél, vagy börtön a sorsuk. De amíg nincs de facto és látható népharag, addig a magyar lapul mint a szar a fűben. Csak a tömeghez áll oda, mint a történelem során annyiszor. És tömeg ma nincs és nem is lesz. Mert ma azok keresnek jól, akik járják a házakat és a magánbiztosítóknak darabionként 2000 -ért töltik ki a jelentkezési lapokat. Ők ebből élnek,tehát ne várd el, hogy ellenezzék a többiztosítós rendszert... El innen Edu, amíg nem késő. Fegyer és elszántság nélkül harcolni, hadsereg és parancsnokok nélkül lehetetlen. De ezt Te tudod a legjobban. És abban végképp ne reménykedj, hogy ezt a maffiát bármilyen tömeg vagy fegyveres csoport elűzheti, mert minden fegyveres csportban leglább egy spicli van. Ez is tipikusan magyar jellemvonás!"

És erre az ottani válasz egy fórumtárstól :

"Stoffánnak igaza van. Ebből a Csonka-országból, magyar szívvel és lélekkel nézve az eseményeket teljesen igaza van. A most élő, nevezzük populációnak, nem alkalmas az évtizedeken keresztül, aljas, sunyi, megtévesztő módszerekkel rárakott bilincseket lerázni. A legerősebb bilincs a butaság, tájékozatlanság és a hitetlenség. Ugyancsak erős korlát a pénztelenség. A pénztelenség nem azonos a szegénységgel. A pénztelenség azt jelenti, hogy ha van egy ötleted, nem tudsz pénzt szerezni a megvalósításához, hiába készítesz kiváló megvalósíthatósági tanulmányt, üzleti tervet. Te nem vagy Apró Piroska rokona. Kivágnak a bankból. A kisemberi létezés kiváló megformálója Woody Allen. A kisember eleve úgy indul a kűzdelembe, hogy tudja, veszíteni fog. A kisember állandóan kitörni akar, de SOHA nem sikerül neki. A kisember akkor győz, ha összefog a többivel. Németország 1933 és 1939 között a gazdasági válságban vergődő országból gazdasági, pénzügyi és katonai nagyhatalom lett. 6 év alatt. Mert volt aki összefogta a kisembereket és győzelemre vitte őket. Ráadásul a kisemberségnek van egy sajátos Kelet-közép európai válfaja. Akommunizmusban élő kisember, aki nem is akar küzdeni, aki mindent elfogad, hogy túléljen. Mint a keresztény egyházak.
Csakhogy nem lesz ember, aki leírja a dátumot: 2100. január 1. Az emberiség a pusztulás felé rohan. Magyarország annyiban tényező, hogy céljává válhat a vizet és termőföldet akaró közösségeknek. egy életerős, szervezett közösség, például a zsidóság pillanatok alatt megszerzi a hazánkat. Az, hogy ezt tudjuk, és a különböző fórumokon kijelentjük, hogy ezt nem lehet, az Aranybullára hivatkozunk, pótcselekvés, önigazolás, várakozás valakikra, akik majd szétverik az ízraeliek által kiképzett rendőrségünket és felelősségre vonják a bűnösöket. talán megint be kellene hívni az oroszokat, csak nem biztos , hogy kimennének.
cion bölcsei azért mégsem voltak olyan előrelátóak, mint amilyennek hitték magukat. A világ népessége drámaian megnőtt. Ezért kell propaganda a melegeknek, ezért kell a meddővé tétel, a szingli életmód. De ezt a paradigmát csak a keresztény világban lehet eladni, ami önmagában felveti a kérdést, hogy a kereszténység mennyire sebezhető és hányféleképpen magyarázhatóak Jézus példabeszédei.
A túlnépesedés ellen nem elegendőek a fent írt, agyonreklámozott életformák. Háború kell. Vagy járvány. Vírus. Etnospecifikus, dns specifikus vírus. Csakhogy a világ legokosabbjai elkéstek. (egyébként a legmagasabb IQ-val a sárgák, közűlük is a koreaiak rendelkeznek)
A kínai, orosz, indiai, délamerikai országok már hatékonyan tudnának védekezni és kőkeményen visszaütni. Peresz úr nagyhangú kijelentései pedig a kétkedők szemét is felnyitják.
Nagy háború és vírus ezért nem valószínű. sokkal valószínűbb a magyarság, mint leggyengébb társadalmi immunrendszerrel, hadsereggel, eltökéltséggel, harci kedvvel rendelkező populáció uralom alá hajtása. Magyarország neve már a Basel-i konferencián is elhangzott, igaz akkor felmerült még Közép-Afrika is. Mára a helyzet egyértelmű. csakhogy a könnyedén megszerzett víz és termőföld ugyanúgy célja marad más, erős államoknak, társadalmaknak. A haverok tehát nem sokáig fognak allalújázni itt. Az persze nem vígasz, hogy a létfenntartás érdekében kitörő háború - nem a Malthus-i értelemben vett - el fogja söpörni őket, mert a pénz semmit sem fog érni, csak a puszta lét.
Adja Isten, hogy ne legyen igazam, de a gyarmatosításunk elkerülhetetlennek látszik.
Kb. 50-60 évre. Után már mindenkinek mindegy lesz."

Tehát népharagra és abból is kritikus tömegre van szükség. Ehhez az kell hogy elegen legyenek azok, akik már "csak a láncaikat" veszíthetik. Sajnos a neoliberalizmus sok szegény-kevés gazdag felosztása ezt eredményezi. Ezért is képzik ki izraeli segítséggel a rohamrendőrséget, az elnyomást erőszakkal fenntartandó.

Igenis fejleszteni kell a nemzeti önvédelmet, nem véletlen hogy a zsidók és a médiájuk állandóan packáznak pl. a Gárdával, minden mondvacsinált szart előszednek hogy fellépjenek a tettrekész igaz magyarok önszerveződése ellen. Aljas patkányok, csúszómászók, akik meg a zsidómédiában dolgoznak, fizetett hazugok. Tv2 zsidó rtl klub zsidó hazugsággyár mindkettő, például. Tenyérbemászó hallgatni a pofátlanul hazug és egyoldalú kormánypropagandát a szidók által lenyúlt Kossuth-on is. Ahol már nincs meg a régi szignál : -és ez is jele a zsidóuralomnak

"Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza!"

Reakció blog : In-kal gárda

Reakció blog : In-kal gárda

A hungarista hatalomátvétel 53-adik évfordulója van ma. Jobb lett volna, és ma is jobb világban élhetnénk, ha mi nyertük volna meg a háborút.

http://kitartas.nspage.com/about359.html/ - Megnyerni a nemzet bizalmát.

http://www.hazankert.com/200708_szalasi.html/ - Mi történt valójában.

Mai világunkban azt látjuk, hogy az igaznál előbbre való a jogszerű és a tudásnál pedig a jól informáltság. Mintha világunk egy kicsit elcsúszna, világképünk nem fedné a valóságot. A tájékoztatás (média), nem a szerepének megfelelően informál, hanem véleményt nyilvánít, véleményt alakít, befolyásol. Ezzel magában még nem volna baj, de ezzel a lehetőséggel, ami a kezében van, visszaél! Az információ áramlás csatornáit elvtelenül, a legtöbbet kínálónak kiárusítja. A pénzért eladott csatornákon áramló információkért felelősséget nem vállal, azok kontroll nélküli terjesztését busás haszon ellenében szolgálja. Ez az irány pedig káros. Ellent mond egy Jézusi kinyilatkoztatásnak, mely szerint: „Beszédetekben legyen: az igen, igen; a nem, nem. Ami ezt meghaladja, az a gonosztól van” (Mt.5,37).

A közelmúltban a balliberális és állellenzéki médiában sok zsidóbérenc fizetett hazug firkász, tévés, rádiós zsurnaliszta foglalkozott a Magyar Gárdával, azaz szidták és fasisztának hazudták azt.

Balfaszok. A hisztériakampánynak köszönhetően az egész ország megismerte a Gárdát. Valamint kiderült a fideszről is, hol áll igazából. Az is a zsidók és a nemzetközi nagytőke pártja. Már több ezren jelentkeztek tagnak.

Ez nem állhatott a balliberális oldalnak az érdekében. Hiszen, ha hagyják, hogy csak a rendelkezésre álló nagyon kevés szimpatizáns média foglalkozzon az üggyel, valószínűleg mára már rég elsikkad az ügy, senki sem emlékszik rá. Hiszen az összes példányszáma a szimpatizáns lapoknak, nem éri el az 100000 példányt. (Nemzetőr, Front, Szittyakürt, Demokrata, és még amit nem ismerek)

Persze az interneten azért, főleg úgy, ahogy Kurucék ügyesen csinálják, véleményszabadság van. A zsidók óbégatnak is miatta eleget a belterjes agyonpénzelt, életképtelen, csak judapesti zsidók által olvasott heti-szennylapjaikban. (pl. 168 óra, és, hetek, stb.)

Minek foglalkoztak ezzel ennyit?

Megosztották vele a mai jobboldalnak nevezett tömbszerű (néppárti) ellenzéki politikai csoportosulást, hiszen a FIDESZ felszólította szimpatizánsait, hogy ne lépjenek be. Ezzel ellentét keletkezett azok között a jobb oldaliak között, akik ebben a kérdésben nem értenek egyet. Kár, hogy ezt az átlátszó trükköt beveszik a Fidesz képviselői és -részben- szimpatizánsai! Pedig ha a nemzetközi zsidók helyett a magyarság jövőjéért AGGÓDNÁNAK, jobban tennék. Popkorni, rogán, zsidó mindkettő. Sok a tégla a Fideszben, a liberálisokat onnan is ki kéne szórni. Úgyis csak árulónak jók, hátbaszúrják a nemzeti platformot a pártban.

Kijátszotta a kormány újra a gyűlöletkeltés, az antiszemitizmus vádját, a társadalommal szemben. Tudjuk, hogy évek óta próbálnak egy gumitörvényt létrehozni, a gyűlöletbeszédre hivatkozva. Baj van a több mint 1000 éves zászlónkkal, az Árpád Sávos zászlóval és a gárda tagjainak fekete egyenruhájával is. A paraszti társadalom vasárnapi ünneplője a fekete és fehér (férfi viselet). Fehér ing, fekete nadrággal, kabáttal, mellénnyel. És igen, ezért hordanak ilyen ruhát a férfi népitáncosok is : vasárnaponként volt régen táncmulatság. Mindez olyan régóta, hogy akkor még senki sem beszélt, se a fasisztákról, sem pedig a nácikról (nemzeti szocialisták). Megjegyezném azt is, hogy vajon akik a fasiszta és a náci (nemzeti szocialista) kifejezéseket keverik, vajon tudják-e mikor miről beszélnek, mert úgy tűnik, nincsenek a megfelelő történelmi ismeretek birtokában.
Talán (és ez a legmeredekebb okfejtés) azért kell a Magyar Gárdának ilyen ismertnek lennie, hogy provokációba keverhessék, és akkor majd mindenki tudja miről, kikről van szó. Tudjuk, hogy manapság hamar kijelentik valakiről, hogy terrorista és onnantól semmilyen jog sem illeti meg őt. Az USA-ban nem kaphat jogi képviseletet, bármeddig benntarthatják és akár kínozhatják is. Isten mentsen meg valakit attól, hogy tévedésből terroristának higgyék az USA-ban, hiszen soha sem tisztázhatja magát! Viszont ha rosszmájúak vagyunk, akkor ezzel a terroristázással könnyen el lehet takarítani nem kívánatos személyeket az útból. Volt már ilyenben részünk. Ha valakire azt mondták reakciós, már vitték is. De ilyen bűn volt a klerikális jelző is. Ezért a keresztényeket érte hátrányos megkülönböztetés, még a nyolcvanas években is.
És itt az utolsó ötletem, amely szintén meredek, de nem cáfolható. Az egyik legtöbbször elhangzott vád a Magyar Gárdával szemben, hogy fegyveres testületté válhat, amelyet politikai célokra is fel lehet használni. A haza védelme pedig szép feladat. És nem kell feltétlen fegyverrel védeni! (A NATO szerződésben az áll, hogy a NATO a tagjainak fegyveres konfliktusaiba beavatkozhat. Nincs benne, hogy tagjait megvédi. Főleg akkor, ha mindegyik fél NATO tagország. Kinek lesz akkor igaza?) Tudjuk, hogy a magyar haderő épületeit külsős őrző védő cég őrzi! Ha jól tudom a rendőrség fő épületét az in-kal security védi, ami izraeli-magyar kettős tulajdonlású cég. ŐRZI, VÉDI, ELLENŐRZI! Azzal bizonyára tisztában vagyunk, hogy biztonsági szolgálat embereinek van kulcsa minden teremhez. Legalább tűzkulcsa. Így minden terembe zavartalanul be tud menni, ha nincsenek benn a szobában dolgozók. Magyarul minden információhoz hozzá juthatnak, ami az épületben található. Megborsózik a hátunk, hiszen a rendőrség esetében a mi adatainkról is szó lehet. Nagyobb a gond, ha az ŐRZŐ-VÉDŐ cég nem is állami, hanem magán tulajdonban van. Cionista érdekeltség! Vajon nem az a Magyar Gárda legnagyobb problémája, hogy nem ellenőrizhető a szépen kidolgozott módon, egy külföldi tulajdonú, Őrző-Védő cég által?! Úgy, hogy esetleg fegyveres tevékenységre is alkalmas?! Egy nem megfelelően ellenőrzött GÁRDA?! Amelyik, mert nem a megfelelő befolyás alatt áll, gondot okozhat?! Esetleg alternatívája lehet az olyan jól ellenőrzött rendvédelmi és honvédelmi szerveknek?!

A balliberális és álellenzéki erőknek az a jó, ha nem gondolkodunk, hanem zsigeri alapon döntünk, mert az jól befolyásolható. Az ilyen társadalom könnyen megosztható érzelmi alapon, és ezáltal jól és könnyen irányítható! Ahelyett inkább hogy fizetett hazugokra hallgatnánk (cionisták fizetik őket), kövessük a magyarság érdekeit.

Reakció blog : a zsidó diaszpóra jelentősége

Reakció blog : a zsidó diaszpóra jelentősége

“Isten a szétszórtság ajándékát adta nekünk, az Ő Kiválasztott Népének, s éppen ez, , amit mindenki gyengeségünknek tart, bizonyult legfőbb erőnknek, mely most az egész világ feletti uralom küszöbére vezetett bennünket.”

"És nemzetközivé lesz holnapra a világ" - kommunista himnusz, azaz internacionálé

Az a tény, hogy a világ lakosságának alig 1 %-át kitevő, magát zsidónak valló nép - hitének gyakorlásától függetlenül - minden területen nagy hatást gyakorol életünkre, önmagában is igazolja az antiszemitának hazudott lényeglátók zsidókkal kapcsolatos kritikai észrevételeit. :)

Az újkori, neoliberális vadkapitalizmus fejlődésében, az olcsó bérű országokban kizsákmányolást (nálunk meg munkanélküliséget), és ezzel mindenütt nyomort okozó liberalizált világpiac létrejöttében, napjainkban kiteljesedő globalizmusban, ahol a nagytőke zsarolási pozícióban van a -liberalizmus miatt- gyenge állammal szemben, a zsidó hatalomtechnikusok, pénzemberek, közgazdászok, politikusok - túlségosan is meghatározó tényezők.

És ne akarjon egy 1%-os kisebbség uralkodni az egész emberiségen, mert nincs hozzá joga. Pláne, hogy a vallásuk úgy tartja, a nemzsidók nem emberek, és bármit meg lehet velük tenni. Ilyen soviniszta, elvakult cionista barmok kezébe semmi hatalom nem való. Úgyis csak emberiségellenes bűnök elkövetésére használják, mint a zsidó neokonok, irakban és Afganisztánban. (és VANNAK koncentrációs táboraik a jenkiknek, bizony) Mire fel hollókosztoznak akkor, azt hiszik, hülye nép beveszi a hazugságaikat. Magyar embernek több esze van, aztán meglátja a cionisták hazugságait, erre a médiazsidók meg sipárognak, hogy "ántiszemiták a magyarok" pedig csak okosak, és mostmár szerencsére egyre többen, éberek és gyanakvók. Nem véletlenül volt az éberség önmagában is jelszó a harmincas években.

A cionista veszély igenis létezik, akkor, amikor a legfelsőbb bíróság elnöke egy zsidó, a miniszterelnök olyan, mint egy zsidó, a köztársasági elnök zsidó, a főváros főpolgármestere zsidó, a titokminiszter egy zsidó, a pénzügyi miniszter egy zsidó (veres) és még van tovább is.

Ez olyan, mint ha mondjuk Angliában a magyarok nem pincérkednének, meg buszt vezetnének, hanem beházasodnának a kirélyi családba, pártokat alapítanának, és minden hatalmi pozíciót átvennének fokozatosan. Milyen jogon? A zsidók nem azonosulnak a többségi nemzettel, különállnak tőle, félnek tőle, és rendszeresen csőcseléknek, szélsőségesnek hazudják a nekik jogosan ellentmondó, ellent tevő magyar embereket.

http://www.radioislam.org/hongr/cionp.htm/ - CION BÖLCSEINEK JEGYZÕKÖNYVEI

ELŐSZÓ
Az 1922-ben kiadott angol nyelvű változathoz

Magukról a Jegyzőkönyvekről nem kell sok szót ejteni bevezetés gyanánt. 1905-ben Szergej Nyil jelentette meg a 24 jegyzőkönyvet tartalmazó könyvet. Egy példány a British Múzeum tulajdonában van. A könyvön pecsét mutatja a nyilvántartásba vétel dátumát: 1906. augusztus 10. Oroszországban a Kerenszkij rezsim idején az összes fellelhető példányt megsemmisítették, utódai pedig azonnal végrehajtandó halálbüntetéssel sújtottak mindenkit, akinek ez a könyv a birtokában volt. Ez már önmagában is elegendő bizonyítékot szolgáltat arra nézve, hogy a Jegyzőkönyvek valódiak. Természetesen zsidó kiadványok cáfolják valódiságát, ami arra enged következtetni, hogy Nyil professzor esetleg maga ötlötte ki és foglalta össze az egészet saját céljai érdekében.

Mr. Henry Ford, egy 1921. február 17-én, a New York-i Worldben megjelent interjúban a “Cion bölcseinek jegyzőkönyvei”-ről tömören és meggyőzően kifejtette:

“Az egyetlen nyilatkozat, amit a Jegyzőkönyvekről hajlandó vagyok közzétenni az, hogy ezek összhangban vannak a fejleményekkel. Tizenhat évesek, és mindvégig összhangban voltak a világhelyzettel egészen mostanáig. Most is összhangban vannak.”

Csakugyan összhangban vannak!

A Jegyzőkönyvek tartalma Cion uralkodóinak legbensőbb köreiben elhangzott beszédét tárja az olvasó elé. Feltárja a zsidó nemzet több évszázados közös működési tervét, melyet maguk a bölcsek mindig korszerűsítenek. A terv egyes részei vagy kivonatai, mint a bölcsek titkai, az évszázadok alatt többször is kiszivárogtak. A zsidóknak az az állítása, hogy a Jegyzőkönyvek hamisak, már önmagában is valódiságuk beismerése, mert az okmányok tartalmát sohasem próbálják cáfolni, sőt, a leírtak és a beteljesedések között az összefüggés túlságosan szembeszökő ahhoz, hogy azokat mellőzzük, vagy hogy elbagatellizáljuk. Ezt a zsidók is jól tudják és ezért kerülik a szembesítést.

Hol tartották az összejövetelt és kik hirdették ki a Jegyzőkönyveket?

Ezekre a kérdésekre a válasz egy bizonyos fokig feltevésen alapszik, de nagy a valószínűsége annak, hogy 1897-ben, Bázelben, az első cionista kongresszuson tették őket közzé, Theodor Herzl, a modern cionizmus atyjának elnöksége alatt.

Vannak-e közvetett bizonyítékok minderre?

Igen, és ez a bizonyíték nagyon meglepő. Nemrégiben jelent meg Herzl “Naplók” című kötete, amelyből lefordított részletek jelentek meg a “Jewish Chronicle” 1922. július 14-i számában. Herzl beszámol az 1895-ben tett első angliai látogatásáról és ott a Goldsmid ezredessel folytatott beszélgetéséről. Goldsmid keresztényként nevelkedett zsidó, az angol hadsereg tisztje, és szíve szerint örök zsidó nacionalista. Goldsmid azt javasolta Herzl-nek, hogy az angol arisztokrácia kisajátításának és hatalma megsemmisítésének – ezáltal az angol nép kiszolgáltatottságának - legjobb módja az, ha aránytalanul magas adókat vetnek ki a birtokokra. Herzl szerint ez kiváló ötlet volt, és a Hatodik jegyzőkönyvben határozott utasítások vannak erre vonatkozóan!

Az 1906-os angliai választás “liberális” győzelme, amely lényegében zsidó győzelem, a bölcsek számára lehetővé tette, hogy birtokadózási politikájukat megvalósítsák. Következésképp az angol arisztokráciának két lehetősége maradt: vagy eladják birtokaikat a zsidóknak, vagy gyermekeiket zsidókkal házasítják össze.

Herzl “Naplók” című kötetének feljebb említett példája fölöttébb jelentős bizonyítékkal szolgál arra, hogy létezik egy zsidó világ-összeesküvés és hogy a Jegyzőkönyvek valódiak. Az intelligens olvasó a jelenlegi történelem ismereteiből és saját tapasztalataiból is megerősítheti minden sorának valódiságát. Ennek fényében tanulmányozhatja ezt az embertelen dokumentumot.

KIK AZOK A BÖLCSEK?

Tulajdonképpen kik azok a Cion bölcsei, kérdezhetnénk? Kijelentéseiket maguk a zsidók úgy hirdetik egymás között, mint keresztények az evangéliumot.

Van egy másik nagyon jelentős körülmény. Dr. Weizmann, Herzl jelenlegi utóda, mint a cionista mozgalom vezére, 1920. október 6-án, Hertz főrabbi tiszteletére adott búcsúztató banketten idézett a Jegyzőkönyvekből. A főrabbi birodalmi körútra indult – ez Őfelsége, a Walesi Herceg birodalmi körútjának afféle zsidó változata. Dr. Weizmann a bölcsektől származó következő idézetet mondta: “A jóságos oltalom, melyet Isten a zsidók javára cselekedett az, hogy az egész világon szétszórta őket.” (Jewish Guardian, 1920. október 8.)

Egy nagy embertől hadd idézzek valamit :

"Vannak igazságok, amelyek annyira kézenfekvõk, hogy az emberek nagy része talán éppen ezért nem látja vagy legalábbis nem ismeri fel õket. Az ilyen sarkalatos igazságok mellett néha vak módjára elhalad, észre sem veszi, és nagyon csodálkozik, ha valaki egyszer felhívja reájuk figyelmét. Százezrével hevernek a világon a kolumbusztojások, csak az a baj, hogy kevés a Kolumbusz."

Az idézet innen származik, amúgy :

http://www.radioislam.org/historia/hitler/mkampf/hun/11.htm/

Zsidóbűnözés

Zsidóbűnözés

Az a nem jó hogy a zsidóbűnözés létezésére csak a szellemileg aktív, zsidómédiával és az iskolákban tanított hivatalos liberális/zsidó hazugságokkal szemben ellenálló emberek jönnek rá. Így hát, éppen ellenkezőleg van, mint azt a liberális fröcsögők állítják, akiknek ellenérzéseik vannak a zsidósággal szemben, éppen hogy tisztánlátók, azaz ellenállnak a félrevezetésnek : ehhez azért kell önálló gondolkodás és intelligencia. És nem "fekete lyuk" és nem pontagyúak.

Hiszen majdnem mindenhonnan ezzel ellentétes előjellel ömlik az, amiben a cionisták szerint hinnünk kellene.

Magyar ember még senkit sem támadott meg a bőrszíne miatt. Tudomásul kell venned, hogy a magyar ember befogadó, és nem rasszista, mégha jól is jönne ez a szociknak, a zsidóknak, meg egyéb magyargyűlölőnek. De a magyar etnikumnak is joga van a hazára, a megszerzett egzisztenciára. Azt írod, hogy azonos jogok. Ha a magyar etnikumhoz tartozol, akkor tudod, hogy hátrányos helyzetben vagy, ha zsidó vagy, vagy cigány, akkor értem, hogy miért nyomod az ócska ószoci dumát. Mindkét etnikum, ugyanis, ma Magyarországon pozitívan diszkriminált, ugyanakkor pozitív diszkriminációjuk mellett élősködnek a magyar etnikumon. Én azt mondom, hogy le az élősködőkkel. Ha Te ezt rasszizmusnak tartod, akkor fogalmad sincs arról, hogy mi a rasszizmus. Nem beszélve arról, hogy egy hazában nem csak azonos jogok vannak, hanem azonos kötelezettségek is. A zsidó etnikum és a roma etnikum milyen kötelezettségeket vállal?? (A lopás lenne az? Az előbbi nagyban árusítja ki a hazát, az utóbbi a biciklidet lopja el).

Tény, hogy a tolvajnyelv alapjául a héber nyelv a lósaun hákkaudes (szent nyelv) szolgált. E mellett tanúskodik azon kétségbe nem vonható, tehát bebizonyítható igazság, hogy ezen nyelv alkotja magvát mai napig is valamennyi (!) európai nemzetek tolvajnyelvének. Az első tolvajnyelv egységes volt.

Akkor régen is csalással és erőszakkal jutottak hatlomra, mint ezek 2002-ben és 2006-ban. De minden ezt megelőző választáson is csaltak a szoclib pártok.

Daliás idők voltak! Akkor még az ifjú kommunisták teherautók platóján utaztak faluról falura, hogy legalább tíz, de ha lehet, tizenöt-húsz szavazatot is leadjanak a Magyar Kommunista Pártra.

És győzött a Párt! A munkásegység! Veszett a reakció! Megkapták a magukét a demokratikus szabadságjogokkal visszaélni akaró fasiszták!

Dübörgött a sajtó. Éljenzett, harsogott a Népszabadság (akkor Szabad Népnek hívták, ami tökmindegy), hasonlóan uszított a Népszava, a híradó (akkor még mozikban adták, de ez is tökmindegy, hazudni bárhol lehet, de csak nagyot érdemes)!

Igen, győzött a baloldal Magyarországon.

Csalással, aljasságokkal, inkorrekt játékkal, de győzött.

Örülhetett a hárommilliós bázis.

Aztán eltelt három év, és ismét jött a jegyrendszer. A hajnali sorállás kenyérért, tejért. A fizetés nem ért semmit, akár a háború alatt.

És lehetett félni. Mindenki bűnöző volt, ahogy a Népszava-világ hirdette: köztörvényes! (Horn is „köztörvényeseket” látott 1956. október 23-ától kezdve mindenhol, azért bújt pufajkába). Az egyik azért volt köztörvényes, mert levágta a saját hízóját, a másik azért, mert nem bírta teljesíteni a kirótt begyűjtési mennyiségeket. Ment utánuk a köztörvényes a gyárból, mert viccet mesélt tízórai közben. A sokadiknak meg az volt a baja, hogy a nevét összetévesztették a másik műszakban dolgozó szaktárséval. Tóth, Tóth, maguk mind egykutya! Tóth urat, a meteorológust azért internálták Recskre, mert május elsejére hideg szeleket jósolt keletről, és enyhe, kellemes légáramlatot északnyugat felől. Ő is köztörvényes volt vagy mi. A Hornok bátran harcoltak az ilyenek ellen.

Sok tízezer kisember tette a sírba a második Magyar Köztársaságot 1947. augusztus 31-én, a kék cédulás választáson. Hittek a kommunista-szocdem (szociÁLdemokrata = álcázott komcsi azért, hogy szalonképes illetve 1945 előtt egyáltalán legális párt legyen) propagandagépezetnek, és nem gondolkodtak józanul. Az egyikben az irigység működött, a másikban a becsvágy, a harmadik szégyellte a nyilas múltját, és igyekezett „megszolgálni a bizalmat”.

Ők is megkapták a magukét. Internáltak nem egy ávóst is. Maga Rajk, a „törvénytelenségek” emblematikus áldozata – valójában olyan bűnös volt, aki megérdemelte az akasztófát. Csak abban volt ártatlan, amiért kivégezték. Kádár akkor elárulta addigi legjobb barátját, ilyen egy szarember volt ő is bizony.

A köztársaságra a legnagyobb veszélyt a tudatos, eltökélt hazudozók jelentik. Akik a hatalomért bármilyen hazugságra, rágalmazásra képesek.

De kik védik meg a magyar demokráciát?

Erre most, a gyalázatos választás évfordulóján éppenséggel lehet őszinte választ adni. Egy dokumentumból idézünk:

„A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének miniszterelnöke, az Egyesült Királyság miniszterelnöke és az Amerikai Egyesült Államok elnöke tanácskozásokat folytattak országaik népeinek, valamint a felszabadított Európa népeinek közös érdekében. Együttesen kinyilvánítják kölcsönös egyetértésüket aziránt, hogy a felszabadított Európa átmeneti bizonytalanságának időszakában a három kormány egybehangolt politikájával segíti a náci Németország uralma alól felszabadított európai népeket és a tengely volt európai csatlós államainak népeit abban, hogy sürgős megoldásra váró politikai és gazdasági kérdéseiket demokratikus eszközökkel oldják meg.

Európában a rend helyreállítását és a nemzetgazdasági élet átszervezését úgy kell megoldani, hogy az lehetővé tegye a felszabadított népeknek a nácizmus és fasizmus utolsó maradványainak megsemmisítését és a maguk választotta demokratikus intézmények megteremtését. Az Atlanti Charta ama alapelvének megfelelően, amely szerint minden népnek joga van arra, hogy megválassza azt a kormányformát, amelyben élni akar, vissza kell állítani mindazoknak a népeknek szuverén jogait és önkormányzatát, amely népeket ettől az agresszív nemzetek erőszakkal megfosztottak.

Ama feltételek javítása érdekében, amelyek mellett a felszabadított népek érvényesíthetik ezeket a jogaikat, a három kormány, valahányszor a körülmények azt megkövetelik, együttesen támogatni fogja bármely felszabadított európai államnak vagy a tengely volt európai csatlós államainak népet abban,

a) hogy megteremtsék a belső béke feltételeit;

b) hogy szükségintézkedéseket foganatosítsanak az ínséget szenvedő népek megsegítésére;

c) hogy a lakosság összes demokratikus elemeit széleskörűen képviselő ideiglenes kormányhatalmat létesítsenek, amely köteles minél előbb szabad választások útján a nép akaratának megfelelő kormányt alakítani;

d) hogy elősegítsék ilyen választások megtartását mindenütt, ahol ez szükségesnek mutatkozik.”

Igen, ez a jaltai nyilatkozat, amelyből figyelmes olvasó rögtön kiolvassa, hogy a magyar nemzet nem (most sem, akkor sem, sohasem) számíthat senki emberfia segítségére. Ha magának nem teremti meg, akkor nem is lesz itt se demokrácia, se fejlődés.

Márpedig hárommillióan ma is vannak ők, akik lélekben szívesen utaznak a teherplatón, kék cédulákkal a zsebben.

Európában három nagy faj ismeretes sajátságos tulajdonságokkal - a germánok, a szlávok és a kelták, és ezek viselkedését ezek a sajátságos tulajdonságaik szabják meg. Van még egy nagy faj, akik a világot befolyásolják, ezek a szemiták. A szemiták kétségkívül nagy faj, mert a világ összes dolgai között, melyek valóságnak tűnnek, semmi sem biztosabb, mint az a tény, hogy ők találták föl ABC-nket. (Ez már régen ismert, hogy téves - a szerző).

De pillanatnyilag a szemiták legkisebb és legsajátságosabb családjának, a zsidóknak hatalmas a befolyása minden üzletre. Nincs olyan faj, amely akkora akaraterővel és olyan szervezőtehetséggel bírna, mint ezek. Ezek a tulajdonságok soha nem látott gazdagságot és határtalan hitelt biztosítottak nekik. Ha ön folytatja életét és több üzleti ismerete lesz, a zsidók minden tervét keresztezni fogják. Már régen belopakodtak titkos diplomáciánkba és az szinte teljesen az ő tulajdonuk: még 25 év, és nyíltan fogják helyüket igényelni az ország kormányzásában. Ezek fajok: Olyan emberek, és embereknek olyan klikkjei, akiknek viselkedését sajátos szervezeteik irányítják, és ezzel a körülménnyel számolni kell egy államférfinak. Ezzel szemben - mit ért latin faj alatt? Nyelvek és vallás nem hoz fajt létre - ezt a vér teszi."

Miért "zsidóznak" hát itt egy írás ami elmeséli, mik a gondok a világzsidóság VISELKEDÉSÉVEL.

F. Roderich-Stoltheim: A zsidó siker rejtélye. Hetedik kiadás, 1928

http://www.angelfire.com/zine2/judeolog/konyvek/raetsel1.htm#r006/
Reakció blog

Reakció blog : zsidók kifosztják :)

Reakció blog zsidók kifosztják :)

Gyurcsány Ferenc és “tettestársai” “húzzanak el” az állami pénzek közeléből és az ország éléről - jelentette ki Kövér László, a Fidesz országos választmányának elnöke.

A fideszes politikus szerint nem csak az a baj, hogy a szocialisták a “korrupció, a mutyizás, az urambátyám világ, a pénzlenyúlás”, és a “nyílt arcátlan lopás mocsarába süllyedtek”, hanem az igazi probléma az, hogy” nyomják lefelé a maguk alatt lévő országot, amelynek a nyakán ülnek”.

“Ha ebből a helyzetből kiutat keresünk, akkor a közélet tisztaságát megteremteni hivatott programot mindössze egy pontban kell összefoglalnunk, és itt Bajnai úrnak, a szocialista kormány tagjának szóhasználatával kell éljünk, azt kell mondanunk Gyurcsány Ferencnek és tettestársainak, hogy húzzanak el az uniós pénzek és a nem uniós pénzek közeléből, húzzanak el az ország éléről” - jelentette ki Kövér László.

Szerintem a POGROM lenne itt a megfelelő program :)

Ha minket ők következmények nélkül szidhatnak, KIFOSZTHATNAK, akkor mi miért nem? Mi miért vagyunk elnyomva? Ha majd abbahagyják ők is akkor oké, mi is. Szemet szemért -azt hiszem a zsidók is így tartják.

BEISMERTÉK hogy náluk zsidóknál nincs erkölcs, "az erőssebb kutya baszik" és ennyi. Simán VESZNEK embereket, akik hazugságokat, rágalmakat szerkeszthetnek a sátáni cionglobalista rend ellenségeiről. Elég megnézni egy csigatévé, retek klub híradót, pláne tüntetések idején, hogy lássuk, miről is van szó. Mindig a kúrmányt dicsőítik, a tüntetéseken is a legszakadtabb , részegen ordibáló embereket mutatják, pedig azok bizony sok esetben egyszerűen CSÖVESEK voltak, akik jellemzően szeretik, keresik azokat a helyeket ahol sok ember van az utcán. :D
A zsidó milton friedman is nemrég meghalt azaz hát "semmivé" alakult át, ateista "hitének" megfelelően (de kibaszás lehet neki a túlvilágon Istent megtapasztalni XD) "C'est Le Mort." A Cobalt 60 egyik számának a címe, de jó. :D

No talmud, no kuféárszellem, no milton, no hayek, NO NEOLIBERALIZMUS

Zsidók nélkül ez a torz eszme sem jöhetett volna létre : a kommunizmus után ez lesz a következő zsidó pestis, ami tökéletesen gonosz és szolidaritás nélküli vasvilágot teremt, ahol ember az embernek farkasa, az ember pedig ateista, és szingli, "ideális" esetben - bizony, nem hülyeség, aki nő létére 100% racionalitás - hisz karrierista és azért szingli - az nagyon valószínű hogy ateista is.

Pedig attól hogy valaki "egyéniség" önmegvalósító meg felvilágosult, még nem kéne minden zsidó eredetű romboló hatásnak hatnia rá. :-D Pedig de.

A zsidó hayek társaság, a skolasztikus neoliberális iskolai, médiabeli indoktrináció egyik elindítója pedig egyszerűen pénzen vett véleménygyár, zsidó közgazdászok hálózata. Úgy indult el, hogy egy bizonyos egyetemen párszáz diákot kifejezetten megbíztak a neolib mainstreamizációjával, úgy, hogy ezek a diákok tanárnak készültek, és ezek már munkába állva újabb nagy diák-tömegeknek adták elő a zsidó hazugságaikat.

Pedig nincsen ám leszivárgó gazdaság, azaz trickle down economy, hazudott a reagan, gazdagék nem adnak a közösbe, ezért a köz-ellátórendszerek lepusztulnak vagy meg is szűnnek. Minimálbéres tőkétlen ember meg nem fog tudni a multikkal versenyezni. A proletarizáció eleve CÉL ebben a torz rendszerben. Szavazó, fogyasztó lehetsz csak, felelős, önállóan gondolkodó állampolgár nem, ha a zsidó agymosás ellen nem védekezel.

Nálunk is van ilyen szervezet, magyar hayek társaság, sajnos. Azért sajnos, mert ez is egy hibás gazdaságpolitika, ami visszaveti az ország szerves fejlődését. Csak azt fejlesztik, ami NEKIK hasznot hoz. Például azért épül autópálya, ellenben a vidéki buszjáratokat ritkítják, nem költenek bkv-ra sem eleget, és 2009-ig még további vasúti szárnyvonalakat akarnak megszüntetni az szdsz-es zsidók.

A tökéletes SZDSZ szavazó: Tényleg megvalósította önmagát. A híres rendszerváltó SZDSZ talán még károsabb, ha lehet egyáltalán ezt bármilyen módon mérni. E „reformer” kommunista-ellenes párt tulajdonképpen 4 év alatt forrt össze a „főellenséggel”. Ha nem számítjuk a paktumok korát, akkor kijelenthetjük, hogy az ő idejük igazán 1994-ben jött el. Szerepük másabb, mint az MSZP-é. Azontúl, hogy az anyagiak összeharácsolása náluk is kiemelkedő szerepet játszik, ők azok, akik gyökerestül akarják kiirtani mindazt, ami egy társadalom erkölcsiségéhez, morális tartásához és egyáltalán fennmaradásához szükséges. Az ember fogyasztóvá degradálása, a tanulás és az egészségmegőrzés szolgáltatássá avanzsálása a zsidó kufárszellemet tükrözi. „Élj a mának” hirdetik, már előre elmosva a jövő útját. Pusztítsd önmagad, mit számít mi lesz holnap. Légy szingli, hisz a gyerek csak nyűg, de ha házasodsz, akkor csak egy másik homokosnak szavazz bizalmat. Szakadj el gyökereidtől, vess el mindent, ami erkölcsös, támadd a kereszténységet, hisz ez mind-mind anakronisztikus. Hosszasan sorolhatnánk, azonban mindezt összefoglalhatjuk egy mondatban is: „Tedd magad védtelenné, hogy uralkodhassak rajtad”.

HA MÉGEGYSZER AZT MERITEK CSINÁLNI, RENDŐRNEK ÁLCÁZOTT IN-KALOS ZSIDÓBÉRENC ÁLLATOK, MINT TAVALY OKTÓBERBEN, MEGBOSSZULJUK RAJTATOK , SZEMET SZEMÉRT, FOGAT FOGÉRT

ÉLJEN A MAGYAR SZABADSÁG, ÉLJEN A HAZA, LE A HAZAÁRULÓ ZSIDÓK GYILKOS IZRAELI SZEKURITIS PRIBÉKEIVEL

Épp ezért viszont nem hiszek a polgárháborúban : hiszen a SZEKURITIS rohamállatok nem polgárok, csak biorobotok, azaz haszonállatok akik a zsidók parancsait teljesítik : törvénytelen erőszakkal fenntartják ezt a szar rendszert. Máshogy már nem lehetne. Szerintem nem 23-án hanem télen lesz megint valami attak, a "világ szeme" nem engedi most meg a tavalyi gyalázat megismétlődését. Irakban a PMC-k azaz a magánhadseregek a legkegyetlenebb gyilkosok, hisz sem a helyi törvények nem vonatkoznak rájuk, sem az usa hadbírósága nem ítélkezhet felettük, az usa törvény sem érvényes, hiszen Irakban követik el a mészárlásaikat.

A "rohamrendőrség" azaz a REBISZ viszont nagyon gáz : 2002 óta ilyenné képzik ki őket, komolyan, az elméleti kiképzés színvonala hiába magas, ha a fizikai valóságban, a konfliktus-megoldások azaz a tömegoszlatások módszerei olyan primitívek és durvák, hogy a kutyaiskolák szintjén vannak azok a helyek, ahonnét az ilyen zászlótaposó, papverő, öregemberek bordáin ugráló szadista vadállatok kikerülnek. George Schöpflin is megmondta.

Úgy lehet ezt jóvátenni, ha valaki rebiszes és utálja a kormányt, hogy meg kell tagadni a népellenes parancsokat, és akkor cserébe azokat a zsarukat nem nevezem zsidóbérenc verőembernek :-)

Jézus nem volt zsidó

Jézus nem volt zsidó

Zsidónak lenni etnikai, és vallási kérdés egyaránt. Hiszen létezik egy zsidó etnikum, egy zsidó nemzet, és egy zsidó vallás is. Utóbbiba természetesen nem tartozhatott bele Jézus, ez mindenki számára egyértelmû. A mai, cionisták által nyomás alá helyezett egyház igyekszik Jézust zsidónak beállítani.

Jézus azonban etnikailag sem lehetett zsidó.

„ 1.A zsidók a leszármazást anyai ágon követik mondván, az anya biztos. Tehát, ha valaki zsidóvá akar válni, nem az apának kell zsidónak lennie, hanem az anyának. Namármost ez egy logikus szabály és biztosította is a faj fennmaradását. Csakhogy: Mária nem volt zsidó. Galilai volt, ami annyit jelent: a gójok földje. Mondták is a zsidók, mikor Jézus prédikált nekik: jöhet-e valami jó Názáretbõl? (akkoriban ott is a gójok laktak.) A térség ugyanis egy nagy átjáróház volt akkoriban, messze nem a zsidó törzsek kizárólagos lakhelye. Volt ott pl. Szkíthoplis is, sõt Jeruzsálemet HieroSolymának is nevezték. De beszélhetnénk a Tábor hegyrõl, Kisrõl, Úr városáról, stb. Ne ragozzuk.

2. Apai ágról, miként a Biblia levezeti a jámbor keresztények számára, Józsefet hozzák fel bizonyítéknak Jézus zsidó származására. Hát itt már megint kerékbe törik a logika. Jézus édesapja ugyanis nem József volt - hanem az Élõ Isten. Ha ezt kétségbevonjuk, akkor eljutunk a zsidókig, akik a szeplõtelen fogantatást azóta is káromolva szídják, Máriát mindenféle cafkának nevezik "szent irataikban". Jézus apja az isten volt, s nem holmi földi ember. Tehát Jézus apai ágról sem volt zsidó. Istennek ugyanis nincs nemzetisége. De ha van, az biztos nem a zsidó :) Megjegyzem egyébként, hogy az abszolút hiteles toriói leplen sem egy zsidó arcképe látható....”

Maguk a zsidók sem tartják zsidónak Jézust:

Kr.u. 50 évvel Josephus Flavius zsidó történész és hadvezér a galileai néprõl azt írja, hogy “Mind egyéniségükben mind gondolkodásmódjukban teljesen különbözõek a zsidóktól, tehát kizárt dolog, hogy ugyanabból a fajból származnak. Ahogy a Talmud is írja, a vegyes házasságot tiltották. Egyszóval, Krisztus az Ember Fia galileai volt és a galileaiak nem voltak zsidók. Ez a történelem ítélete.”

Nagyon sok az ellentmondás. Vajon, miért tartja az egyház szent könyvének az Ótestamentumot azaz a Tórát, amikor az abban található tanítások szöges ellentétei Jézus tanításainak? A tóra törvényei farkastörvények. „Szemet szemért…” Jézus törvényei ezzel ellentétben a szeretetrõl szólnak. „Ha megdobnak kõvel…” Vajon kinek, és hogyan jutott eszébe átvenni, egy másik vallás szent könyvét, egy másik vallás törvényeit, amelyek szöges ellentétben állnak saját vallásának eszmeiségével, tanításaival?!

Vajon miért tartja az egyház a zsidókat a kiválasztott népnek? Naná, hogy a saját vallásuk õket sztárolja, de miért teszi ezt a Római Katolikus Anyaszentegyház?

Vajon miért tartja Jézust az egyház zsidónak, amikor nyilvánvalóan nem volt az?

A válasz sajnos túl egyszerû, túl könyörtelen: „Pál”

Ha volt is Pálfordulás, az 360 fokos fordulat volt. A zsidók féltek attól, hogy a kereszténység túlnõ rajtuk. Lássuk be igazuk is lett. Belátták, hogy felszámolni, már nem tudják, így jobb híján irányítani kezdték. Fogták Saul rabbit, kitalálták a Pálfordulás legendáját, és már kész is volt Pál Apostol, hogy felügyelje a kereszténység kialakulását. Vigyázott rá, hogy minden úgy történjen, hogy az jó legyen a zsidóknak. Így történhettek meg, olyan abszurd dolgok, mint, hogy a Tórából Ótestamentum, vagy a galileai Jézusból zsidó lett.

Jézus születésekor Judea és Galilea között két világbirodalom határa húzódott. A Párus és a Római Birodalom határa.
(Furcsa, de valamiért a Bibliában egyszer sincs leírva a „pártus” szó. Pál, vajon miért?! )

Krisztus születésekor Galilea (gójok földje) a Pártus Birodalom része volt. (Rá 30 évvel került római fennhatóság alá. )
Jézus Betlehemben született. Azonban nem Júdeában. Nem abban a Betlehemben, amely Dávid király születésének helye. Akkor úgy nevezték: „Bit-Lamon”. Volt egy másik Betlehem nevû város. Galilea, pártus tartomány központja. Akkor úgy nevezték: „Bit-Lahmi”. Ebben a városban született Jézus.

” (Sebeos: Heraclios történetei (850, Konstantinapoly) „Antiochus országlásának 14. évében a pártusok lerázták a macedonok igáját és az euthaliták (fehér hunok) királyának fia lett uralkodójuk, kinek nemsokára Kelet és Észak-Ázsia minden népei meghódoltak.”

Tehát Mária és Jézus születésének idején a pártusok már azonosak azokkal a népekkel, akiket a történelem Daha (Dák), Szaka, Maszageta, Szarmata, Szkíta és Hun néven ismer .”

Reakció blog

Reakció blog : zsidó keresztényellenesség

Reakció blog

1) A zsidók lenézik a "gojokat", és enyhén szólva gyűlölettel viseltetnek irántuk. "Érdemes" elolvasni, amit a drágalátos könyveik írnak a témáról... nem, nem a Cion bölcsei: a saját szent könyvecskéik...
2) Én még olyat nem hallottam, hogy egy zsidó kézben lévő cég "alantas" munkát a magukfajtájával végeztessen el... ezért is csodálkozom, hogy mit kérdezősködnek ez ügyben felétek...
3) Ha TE kérdeznéd meg egy magyar cégnél az állásinterjún a jeneztkezőt, hogy zsidó-e (s netán tényleg az), másnap már ott őrjöngene a sok habzó szájú balfasz, hogy hogy is képzeled ezt.
4) Egalista értetlenkedés: "sose értettem, mért kell utálni a zsidókat" - nem, nem kell őket utálni, elég sokmindent megtesznek annak érdekében, hogy az emberek megutálják őket. Nézz körül: miért van az, hogy bárhová beteszik a lábukat, akor 2-3 év és utálják őket, mint a szart? Azért mert jó kereskedők? Nem... ezen az alapon a spanyolokat is lehetne utálni. Valaki már említette: ez a fennsőbbrendűségi érzés, a keresztények lenézése (gójok), és az a mentalitás, hogy "először én, majd én, utána én én én én én és én... a többi meg dögöljön meg" - no valami ilyesmi.

Sok embernek visszatetsző ez az ún. "megélhetési holocaustozás" - amikor gyakorlatilag mindenre rákenik a náci, fasiszta jelzőt ami nem ŐK - és ezzel nem is keresnek rosszul... és leszarják, hogy kinek hogyan tették tönkre a becsületét, egzisztenciáját.

A mai zsinagógai zsidóság azonos a farizeusokkal. Ők azok, akik nem fogadták be a hitet, a hit megváltozását. Ne feledjük: Mózes előtt is éltek emberek, s a héberek sem könnyen fogadták el a Tízparancsolatot. Pogányok és istentagadók máig vannak és lesznek is, ítéletnapig.
A zsidó Biblia azaz az Ószövetség a kereszténység nélkül legföljebb irodalmi kuriózum volna, amint azt az Újszövetség valóban felülírja, meghaladja.

A pop culture szintjén is létezik zsidó keresztényellenesség sajnos.

A Da Vinci-Kód nem Európa szent teheneit azaz a zsidókat támadja, hanem a kereszténységet. Az meg bizony elég erõs ahhoz, hogy lenyelje a békát, vagy felvegye a kesztyût. Ugyanezt nem várhatjuk el, "szegény" zsidóktól. Õk azonnal leültetnék Dan Brown-t 20 évre valamilyen mondvacsinált ürüggyel, mint Ernst Zündelt, vagy Germar Rudolfot. Ha egy rádiómûsorban, karácsony éjjelén egy zsidó mocskos szájából elhangzik, hogy „Legszívesebben kiirtanám az összes keresztényt.” Érdemi következmények nélkül marad. Ha egy zsidó újságíró, Szt. István jobbját tetemcafatnak, a Szent Koronát svájci sipkának minősíti, következmények nélkül marad, ha nemere a zsidó ponyvaíró egy könyvben egyházellenes rágalmakat, koholmányokat történelmi tényként mutat be, következmények nélkül marad, ha egy zsidó tulajdonú tv csatorna (cool tv zsidó) rajzfilmben mutatja be, hogy hogyan közösül a Svájci Gárda Szûz Máriával, következmények nélkül marad.
A világon divatba jött, és eluralkodott, egy gusztustalan keresztényellenesség. Mi lesz ebbõl?! Hova fajulhat?! Meg fogják bélyegezni, aki felvállalja, hogy keresztény? Kapunk majd sárga keresztet a kabátunkra, és a végén egy szép tömegsírt valahol?!

Vagy, ha már pop culture, itt van a Júdás evangéliuma nevű, abszolút hiteltelen eredetű "apokrif" írás.

Aki nem tudna róla, arról van szó, hogy elõkerült egy gnosztikus irat, Júdás evangéliuma, mely szerint Júdás azért árulta el Jézust, mert Jézus megkértre rá. Júdás volt Jézus egyetlen tanítványa, aki valóban megértette õt. Érdekes verzió, és nem is újkeletû. Tudom, hogy hallottam már valahol, ezt a legendát. Nekem valahol még tetszik is, de most tényleg elõ fognak ásni minden apokrif iratot, és rámondani, hogy ez valami merõben új dolog, és átértékelteti velünk a Jézusról, vagy apostolairól alkotott képet. Az, ami a Bibliában benne van, nem véletlenül van benne, és ami nincs benne, az nem véletlenül nincs benne. Elég sok zsinat foglalkozott a különféle írások kanonizálásával a különféle korokban. Valószínűleg jelenkori hamisítvány, mesterségesen öregített pergamen felhasználásával. De ha nem az, akkor is, attól, hogy valaki leírt valamit egy pergamenre 1700 évvel ezelõtt, még nem lesz szentírás.

Júdás zsidó volt, és őt tartják az említett apokrif iratok szerzőjének, aki nem tudná. A zsidók már akkor is keresztényellenesek voltak, Júdás árulása is ezt mutatja.

Júdás evangéliumának szenzációhajhász, show szerû bemutatása mögött egy sajnálatos, egyház ellenes divathullámot vélek felfedezni. Ennek eleme a Da Vinci Kód , és a Tamás evangéliumát idézgetõ, Stigmata címû film is.
Tamás evangéliumában rengeteg szimpatikus elem van. Nagyon szép, hogy: „Emeld fel a követ és megtalálsz alatta.” Tehát Isten mindenhol ott van, nem kell közvetítõ szerv. De lássuk be.

Ezt nem azért mondják el egy filmben, mert szépnek tartják a gondolatot, hanem, mert egyházellenesek.

Isten mindenhol ott van -> nem kell közvetítő -> nincs szükség egyházra -> nincs szükség templomokra, és papokra.

Lehet, hogy vannak hívõk, akik ezzel egyet tudnak érteni, de szerintem, ha az egyház nem ápolná a hit dolgát, ha nem szervezné közösségé a hívõket, olyan gyorsan halna ki a kereszténység, hogy észre sem vennénk.

A kereszténység elleni harc a Judaizmus létértelme, mivel Krisztus jelképezi a zsidó kiválasztottság végét.

Karácsonyi vita a „Fájdalmas Szűzanya” (Our Lady of Sorrow) c. kötetből

A karácsonyi üdvözlet sosem volt vitatéma, de ennek már vége. A Születés időpontja heves szóváltást keltett a barátaim és olvasóim között. Miami-ból írta Lane: „tudomásom szerint Krisztus születésének a valódi ideje szeptemberben volt”. Szaúd-Arábiában Shanaz más nézeten volt: „Jézus áprilisban született, ellenőrizze”. A virginiai John Williams professzor magyarázata: „Bizonyára tudja, hogy a legtöbb történész szerint Jézusnak szeptemberben, a Szűz jegyében kellett születnie. A születése „hivatalos” napját az Egyház helyezte közvetlenül az év legrövidebb napja után, hogy kihangsúlyozza, hogy ő a világ világossága”. Bryce, Atlantából, megint más időpontot ajánlott: „a legtöbb tudós egyetért abban, hogy Jézus október közepén, végén született.

A javasolt időpontok micsoda változatossága, és mindegyik „tényleges”, és a „legtöbb szakértő” elfogadta! Nem hordoz jelentést ez a vita? Nos, a tárgyra! Nincs és nem is lehet semmiféle új történeti tudás a Megtestesülésről, amely ne lett volna ismert, mondjuk a betlehemi szent Jeromos, vagy a caesareai szent Eusebius előtt. Ahogy a századok és az ezredek elmúlnak, mi nem tanulunk többet ezekről az időkről, csak felejtünk. Valószínűtlen, hogy Betlehem népe emlékszik egy alázatos galileai születésének az eseményére. Az egyház az akkor rendelkezésére álló legjobb adatok alapján határozta meg az időpontot. Akik akkor döntöttek, erős hitű, kíváncsi emberek voltak, akik a valódi tényeket akarták megállapítani, ezért semmi okot nem látok arra, hogy kételkedjem a megállapításukban.

Megtehette-e az Egyház, hogy áthelyezi a születése napját, hogy kihangsúlyozza, hogy ő a világ világossága? Mielőtt erre válaszolok, idézek egy szórakoztató könyvecskét, amelyet a 19. sz. második felében adtak ki a következő címmel: „Napóleon, mint a Napmítosz”. A szerző bebizonyítja, írd és mondd, hogy Napóleon sosem létezett, ő csupán a Napmítosznak egy újabb változata volt és a 12 tábornoka, igen, igen, jól gondolják, az Állatöv 12 hónapja. Ilyen alapon az ember úgy is érvelhetne, hogy Sabbatai Zevi, a 17. sz. nagy zsidó prófétája, csak kitalálás volt, mert ő Ab 9-én, a Templom lerombolásának a napján született és halt meg. Nagyon sok fontos ember született sokat ígérő napon. Krisztus miért ne születhetett volna olyanon?

A születés napjában való kételkedés egy súlyosabb kételyt takar: a kételyt az isteniben, a kételyt az elrendelésben, a kételyt Isten létezésében. Ha Isten létezik, ha gondoskodott a csillagról, hogy bejelentse Krisztus eljövetelét, miért volna különös, ha olyan napon születik, amely fontos az egész emberiség számára? Ellenkezőleg, csak ez ésszerű. Az Emberfiának a születése kozmikus esemény volt, amelynek a bekövetkezte egy különleges napra volt remélhető. Mivel ő a világ világossága, a téli napforduló után született. Még ennél is fontosabb, hogy az év legsötétebb napja a föld legsötétebb helyére utal. Jeruzsálem volt a kétféle mérték rendszerének, a belső megértésnek és a külső gyűlölködésnek a gyúpontja a földön. Krisztus azért választotta, hogy ott szülessék, mert érezte, hogy ez a legveszélyesebb eszme, amellyel az emberiség szembesül, és ezt magára kell vennie.

Az evangéliumi cionisták, akik figyelmen kívül hagyják ezt az összefüggést, úgy értelmezik át az ő palesztinai születését, minthogy az a népnek, amelynek körében született, különleges kiválasztottságát jelenti. A zsidók méltónak találtattak arra, hogy közibük szülessék Krisztus. Az időpont ezért nagyon jelentőségteljes, mert megerősíti, amit tudunk: a sötétség szívébe született. Ha valaki kétségbe vonja Krisztust, annak számára ésszerű, hogy kételkedjék a születés kozmikus jelentőségű időpontjában. De akkor ő annak az arcvonalak, amely New Yorkon és Betlehemen át húzódik, a rossz oldalán áll, mert a csata még távolról sem ért véget.

A The Washington Times (01.11.28.) egy érdekes cikket közölt „Az ádventi naptárak egyre világiasabbá válnak” címmel. Újságírók meglátogattak az USÁ-ban néhány könyvesboltot, a Barnes és Noble-tól a Borders-ig és azt találták, hogy az ádventi naptárakból kihagyták a Születést. Vannak bennük egerek, nyuszik, mikulások, medvék, „Diótörő”, de sem Betlehem, sem Születés. „Az áruházak nem akarnak megbántani egyetlen nem keresztény vásárlót sem” – állítja az egyik kérdezett magyarázata. De kik ezek a „nem keresztények”? Nyilván nem moszlimok, akik a születésről ugyanúgy megemlékeznek, mint bárki más, és akikkel amúgy sem törődnek az USÁ-ban. Új-pogány sincs túl sok. Akkor miért nem mondják ki kevésbé köntörfalazva, hogy „az üzlettulajdonosok úgy érzik, hogy a zsidók semmit sem akarnak látni, ami Krisztusra utal”? Valószínűleg, mert ez a fájdalmas igazság volna. Az ortodox zsidóknak egészen sajátos gyakorlata van karácsonyra. Ők szívesen foglalkoznak olyasmivel, mint WC papír vágás a következő hónapra, ahogy arról a jeruzsálemi helyi újság, a Kol Ha-Ir arról beszámol. A vallástalan zsidók már elfelejtették, hogy miért, de folytatják a harcot Krisztus és a kereszténység ellen.

A Forward, a leghaladóbb amerikai zsidó lap, egy hosszú cikket szentelt a karácsonyi zsidó szokásoknak. Utal arra, hogy „a hagyományos, kelet-európai zsidó szokás a karácsony esti kártyázás volt” és meg is magyarázza: „A vallásos zsidó számára a legfontosabb parancs a Tóra tanulmányozása … Az egyetlen olyan időszak, amikor nem kell tanulmányozni, az a személyes vagy közösségi gyász ideje – és a Nitlnacht. Nehogy olyan tanulmányokat folytassanak, amelyek tiszteletet és megbecsülést hoznának annak, aki azon az éjszakán született (azaz Krisztusnak). A zsidók nem mondanák ki, hogy „karácsony”. (A karácsony angol nevében – Christmas – benne van a Krisztus, azaz a Christ név. Lehet, hogy magyarul ennek a hiánya miatt nem érvényesül ez a szabály – a ford. megj.) „Úgy tűnik, hogy különböző nyelveken becsmérlő szójátékokat fabrikálni ősi zsidó szokás. Például Nitlnacht (szójáték a „nit”, azaz „semmi”, vagy a héber „nitlech” az „akasztott ember” szavakból – a „Nacht” németül „éj”), Kratzmakh (mesterséges jiddis szó, amely a „vakarj meg”-re hasonlít), Taluy-nakht „az akasztott ember éjszakája”, „blinde nakht”, azaz „vak éjszaka” (szójáték az ukrán „sviat˙ vecsir”, azaz „szent este” kifejezésre, amelyet jiddisül „slipyi vechir”-re „vak estére” torzítottak), Khvoristvo (szójáték az ukrán „ridzvo”, azaz „karácsony” és a belorusz „khvori”, azaz „beteg” szavakból). Egyes nyugat-lengyelországi jiddis nyelvűek a karácsonyt „beyz-geboyrenish”-nek, „rosszul születettnek” hívták, a lengyel „Boze Narodzenie”-vel, azaz „isteni születés”-sel szórakozva.” A Forward következtetése: „Gondolom, az világos, hogy a karácsony miért ihletett annyi zsidó szójátékot. Ez volt az a nap, amely iránt a zsidók ösztönös undort éreztek, lévén valamennyi keresztény felekezetnek az az ünnepe, amelyen a keresztények az Istennek emberi alakban való megtestesülését ünnepelték, azt, ami a zsidó tudatban úgy csapódik le, mint ami a legképtelenebb, legvisszataszítóbb.” Visszataszító, ennyi és nem kevesebb!

A Washington Post idézi Patrick Scully-t a Katolikus Ligától (Catholic League): „A karácsony semlegesítésének vagyunk a tanúi … A karácsonyra ez az elvilágiasodás közvetlen csapást mért. Az embernek szabad a kwanzaa jelképeit nézni (afroamerikai aratási ünnep dec. 26-tól jan. 1-ig – a ford.), miközben a betlehemi jászol csata tárgyát képezheti a (túlnyomóan zsidó) ACLU-val (American Civil Liberties Union, Amerikai Szövetség a Polgári Szabadságjogokért). Miközben az USA keresztényei inkább nem csatáznak az ACLU-val, az izraeliek annál gátlástalanabbul harcolnak az ostromlott Betlehemben, és ki tudja, hogy e csata melyik arcvonala a fontosabb.

Az Amerikai Zsidó Bizottság (American Jewish Committee), az ADL (Anti Defamation League – Rágalmazás Ellenes Liga) és más nagy, felsőbbrendűséget igénylő szervezetek könyörtelenül fáradoznak azon, hogy betiltsák a karácsonyi énekeket az iskolákban és a nyilvános intézményekben. Elérték, hogy nyilvános helyekről a betlehemi képeket és a keresztény jelképeket eltávolították, de azért is dolgoztak, és éppen megkapták a bírósági jóváhagyást, hogy menórákat állíthassanak föl nyilvános helyeken.

Példaként vegyük elő az ADL-nek a közoktatási intézményekben a karácsony ellen intézett támadásához a zsidó szülők számára készült legújabb útmutatóját, amely az ADL honlapján érhető el.

„Kérdés: Mi minősül túlzásnak, ha a karácsonyi díszítésről vagy kiadványokról esik szó az osztályban?

Válasz: Először is fontos megjegyezni, hogy miközben a karácsonyfákat, mikulásokat, füzéreket, csomagolt ajándékokat és rénszarvasokat általában karácsonyi díszeknek és jelképeknek tekintik, a bíróság úgy határozott, hogy azok az időszak világias jelképei. Mindazonáltal mértéktelen alkalmazásuk helytelen. Beszéljünk a tanárnak arról, hogy túl sok a karácsonyi díszítés a házi feladatokban. Magyarázzuk meg, hogy miközben megértjük, hogy efféle rajzok felhasználása a házi feladatok kijelölésére törvényes, az ilyen túlzó használatuk nekünk és a gyermekünknek is kényelmetlen érzést okoz. Javasoljunk másfajta téli díszítést, többek között hópelyheket, mézeskalács házakat és nagy kesztyűket, telve ajándékokkal.

K.: Helyes-e, ha a tanárok karácsonyi ünnepélyt rendeznek és fölmentik azokat, akik nem tartják a karácsonyt?

V.: Értelmét tekintve a következőt mondják a tanulóknak, „gyere egy vidám ünnepségre, ahol ajándékok, ennivaló és játékok vannak, vagy menj délutánra a könyvtárba”. Amíg törvényes, ez az ünnepség közömbös azoknak a tanulóknak, akik nem ünneplik a karácsonyt. Némi igazítással azonban az minden tanuló számára kellemes élménnyé tehető. A karácsony ünneplése helyett a rendezvényen ünnepelhetik a telet (Télapó?), vagy egy csomó ünnepet. Végezetül, mivel a Mikulástól ajándékot kapni keresztény hagyomány, helytelen egy nyilvános iskolában.”

Egyes zsidó tudósok rendszeresen próbálkoznak azzal, hogy kétségeket támasszanak Krisztus körül, rendszerint azzal, hogy leértékelik. Ha létezett, állítják, biztosan csak egy közönséges figura volt, egy csavargó galileai tanító, aki akárhol születhetett, csak nem Betlehemben, bármikor, csak nem egy különleges időpontban, bárhol fölnőhetett, csak nem Názáretben. Ha létezett egyáltalán, biztos nem törődött a goyokkal, a nem zsidókkal - mondják. Mert miért is törődne egy jó, zsidó rabbi az emberiség többi részével? (Ez, például, Hiyam Maccobi könyvének az alapvető felfogása, ahol a nacionalista zsidó író azt állítja, hogy Krisztus egy szélsőséges zsidó nacionalista volt, napjainak Kahane rabbija) A zsidó tudósok, média tulajdonosok és véleményformálók számára a Krisztus elleni harc mindig a céljaik fontos része volt, és az is marad, a születés tagadása pedig fegyver ebben a harcban. Nem az egyetlen fegyver, amire mutatok egy példát.

A Washington Post a múlt húsvéti kiadásában az első oldalon (nem messze Izrael szokásos magasztalásától) közölt egy különlegességet, amelynek a címe „Krisztus arca” volt, és tartalmazott egy rendőri jellegű arcmás helyreállítást. Egy meglehetősen durva és elvadult férfiarcot mutatott, alacsony homlokkal, barnás bőrrel, ravasz kifejezésű szemekkel. Egy alantas helyzetű típust. A felirata „Krisztus arca” volt. Vastag betűs címsorok hozták az olvasó tudomására, hogy most a tudomány legfejlettebb eszközeinek a használatával állapították meg néhány Jeruzsálemben talált koponya alapján, hogy milyen is volt Jézus. Nos, az olvasók 90 százaléka nem megy túl a címsorokon az apró betűs szakaszba, így megmarad az a benyomása, hogy megtalálták Jézus koponyáját, és kiderült, hogy elég rossz benyomást keltő fickó volt. Csak a cikk gondos átolvasása után derült ki, hogy az arc Jézus egy kortársának a rekonstrukciója néhány Palesztinában talált koponya alapján. A szerzők ezt a brutális rekonstrukciót akár „A Zsidók Főpapjának” is nevezhették volna. De semlegesek és részre nem hajlók is maradhattak volna, és elnevezhették volna „Krisztus egy zsidó(?) kortársa helyreállított arcának”. Ők azonban előnyben részesítették a félrevezető „Krisztus arca” föliratot azzal a ki nem mondott üzenettel, hogy ő a valóságban olyan volt, mint egy közönséges bűnöző. Ugyanilyen szabadsággal összevághattak volna egy képet a helyi öregek otthona lakóinak a felvételeiből, és közzétehették volna, mint „Marilyn Monroe arcát”. De ennek a lapnak megvan a maga programja. Ebben a programban a Krisztus elleni harcnak nagyobb az elsősége, mint Marilyn Monroet lejáratni. És ez a lap nincs magában, hanem szövetségben áll más média szolgáltatókkal USA, Kanada és Anglia szerte. „Krisztus arcának” a képe mindegyikben megjelent, utána meg minden bizonnyal minden jelentősebb napilapban, mert ki hagyna ki egy ilyen szenzációt.

A kereszténység elleni harc a Judaizmus létértelme, mivel Krisztus jelképezi a zsidó kiválasztottság végét. A zsidóknak valóban áldás, hogy napjainkban a Krisztus elleni háború éppen Betlehem ostromában és Krisztus karácsonyi letiltásában fejeződik ki.