Reakció blog : tiltott igazság
A gondolkodás ellenőrzésének próbája: Leon Degrelle története
Ezt a dolgozatot a hatodik nemzetközi történelemújraértékelési (revizionista) kongresszuson mutatták be.
Gyakran mondják, hogy a háború első halálos áldozata az igazság volt. Az ellenségeknek mindig megvolt a maguk történelmi változata, különös tekintettel a háborúkért való felelősségre. Ennek ellenére bizonyos alapvető tényeket és eseményeket nem süllyesztettek teljesen el. Római államférfiak soha nem rejtették el ellenségességüket Karthágóval szemben, noha történészek megbízható okokat találtak a pun háborúkra. Róma győzött katonailag, de nem mutatják hibátlannak és tisztességesnek a történelemkönyvekben. Noha Róma teljesen lerombolta Karthágót, Hannibál hőstetteit helyesen följegyezték, hősiességét és becsületességét nem vonták kétségbe, jellemét nem mocskolták, zsenialitását nem nevezték őrületnek, és megértették indítékait hazájával szembeni kötelességeit figyelembe véve.
Robert J. Chapman
Négyezer éven keresztül a történészek képesek voltak az emberiség eseményeinek följegyzésére. Ha a győztes különösen bosszúszomjas volt, lehet, hogy egy ideig a becsületes történészeknek a háttérben észrevétlenül kellett működniük, de végső soron félelem nélkül le lehetett írni a tényeket a megtorlástól való félelemtől mentesen. A legyőzött országoknak nem tiltották meg a saját történelemváltozatuk fenntartását. A történészek, hasonlóan a könyvelőkhöz, gyűjthették a tényeket és eszmefuttatásokat, és hozzáadhatták saját álláspontjukat a leírtakhoz.
A tények eltorzítása és titokban tartása, ezek kitiltása a történelemkönyvekből viszonylag új jelenség. A kötelező katonai szolgálattal és az abszolutizmussal egybekötve először a francia forradalom kezdetén jelentkezett.
Míg a régi rendszer eltűrte azokat is, akik annak megsemmisítésére szövetkeztek, és olyan embereket mint Voltaire, Rousseau és Montesquieu ünnepeltek a királyi szalonokban, a francia forradalom idején a más nézeteket guillotinnal jutalmazták. A forradalmi rendszer gyanított ellenségeit egyszerűen kivégezték.
Történészek voltak a terror eme demokratikus uralkodásának első áldozatai. Milliókat gyilkoltak le, és a történelmi igazság meghalt. A világ szerencséjére Danton, Marat és Robespierre nem győztek, hanem saját terrorjuk áldozataivá lettek.
A szünet ezután rövid volt. A vírus kiszabadult a palackból. a tizenkilencedik század során sok zsarnok és olyan, aki zsarnok szeretett volna lenni, fertőződött meg. De az igazság, vagy legalábbis a vélemények sokfélesége megmaradt az olyan országokban, ahol nem az eszmei zsarnokság uralkodott.
Marat ideológiai örökösei, akik Marx és Engels tanításain nőttek fel, 1917-ben Oroszországban uralomra kerültek. Még egy fontos ország került az ideológiai fanatikusok abszolutisztikus uralma alá. Újra a történészek lettek az áldozatok. Eseményeket töröltek ki az emlékezetből, "tényeket" találtak föl, és teljes osztályokat semmisítettek meg, vagy személytelenítettek az újra írt történelemkönyvek, melyeket az új, szovjet ember kapott kézhez. Az önfejű történészeket gyorsan kiirtották ellenforradalmárként vagy antiszemitaként. (1. jegyzet). Mindamellett ennek a korunkbeli zsarnokságnak a tényeit kiszűrték és nyugati történészek feljegyezték őket. (2).
A zsarnokság nagyon megerősödött 1917-től máig. Amit a francia és marxista forradalmárok nem tudtak elérni - pontosan a történelem irányítását saját rendszerük életben tartására - standard eljárássá lett az egész Földön. Az angol-amerikai szövetségesek és Szovjetoroszország szövetsége nem tette demokratikusabbá a Kreml urait, hanem a "demokratikus" szövetségesek vették át a szovjet zsarnokság eszközeit.
Először a történelemben szinte az egész világ ugyanannak a zsarnoki eszmének van alávetve, melynek része a modern történelem közös változata. Ma már nincsenek olyan országok, melyekben az üldözött történészek menedéket kereshetnének, hogy tovább dolgozzanak, vagy kivárják, míg nyugodtabb lesz a helyzet. A legyőzött országok történészeinek szabadsága, hogy saját szemszögükből írhassanak történelmet, szintén megszűnt.
A győztes második világháborús szövetség megállította a történelem óráját 1945-ben, feltétel nélkül és mindenütt.
Bizonyosan nem iróniamentes, hogy a Szovjetunió és az amerikai angol demokráciák győzelme Németország fölött, mindez a béke és demokrácia nevében, indította meg a szellemi zsarnokság sötét korszakát. Olyan korszak hajnalát hozták, melyben bárki, aki a "hivatalostól" eltérő véleményt mer nyilvánítani, életével és vagyonával lakozik azért. Soha azelőtt nem volt ilyen abszolút dogma uralkodó a Földön.
A marxizmus, kapitalizmus és cionizmus kizáró történelmi dogmája tartja a világot sötétségben 1945 óta. A revizonista történészeket az intoleráns dogma védői hajszolják a földkerekségen keresztül.
A legerőszakosabban Németországot nyomják el és osztják részekre törvénytelen kormányok vezetése alatt, akik jogi tiltásokat hoznak a hivatalos dogma bármilyen enyhe lazítása ellen is.
1945 óta sok országban hoztak törvényeket önfejű történészek büntetésére. És ha a törvények nem elég hatásosak, lázas hazugságpropaganda indul a modern médiákban ellenük.
De gyilkosságok, gyújtogatás és mindenfajta üldözés ellenére az elnyomás és sötétség erői nem oltották ki teljesen a szabadság zsarátnokát. Valójában a negyven év üldözés a szabadság védőit erősebbé és határozottabbá tette, mint valaha abban a meggyőződésben, hogy az igazságnak és szabadságnak győznie kell. A történeti átértékelés intézetének évi konferenciái mutatják az emberi szellem megtörhetetlen erejét.
Tényleg irónikus jelenség, hogy üldözőink rosszabbak, mint a "nácik", akiket gyűlölnek. Valójában ők alkalmazzák a világra mindazon rosszat, aminek elkövetésével a nemzeti szocialista Németországot vádolják. A szerepek teljesen fölcserélődtek: az állítólag üldözöttek a tényleges üldözők. A történelmi igazság, természetesen az, hogy Németországot az első világháború óta aljasul elnyomták, és azokat a történészeket, akik megkísérelték ezt kimutatni, azonnal elkezdték üldözni.
Noha a történelmi átértékelés egyáltalán nincs a második világháború idejére korlátozva, mégis szükséges volt ezt a kort hangsúlyozni, mivel a modern történelem teljes mértékben meghamisította azt a kritikus időszakot mond a Szovjetunióban, mind a demokratikus szövetségesek országaiban. Az utóbbi negyven évben ők ellenőrizték a történetírást, hogy állandósítsák uralmukat abszolút világideológiájukon keresztül. Elvük az orwelli axióma: "aki uralja a múltat, uralja a jövőt. Aki a múltat uralja, uralja a jelent is."
De ma az amerikai alkotmány első pontjának és a szólásszabadságnak a védelmezői csatlakoztak a történészekhez a harcban, hogy alapvető joga legyen bárkinek gondolatai kimondása a megtorlástól való félelemtől mentesen.
A hamisítók nyíltan bevallják, hogy legjobban a történelmi újraértékeléstől félnek. Ezzel legnagyobb gyöngeségüket is bemutatják: félelmüket az alapos átvizsgálástól. Folyamatosan szórakoztatják a szemlélőt azzal, hogy nem tényeket használnak vitájukban, hanem mások becsmérlését, fenyegetését és megbüntetését. A tudományos információk szokásos cseréje ez esetben teljesen hiányzik.
A világot átfogó gondolatzsarnokságot kihívták. négy évtized hazugságai után kimondhatjuk: Elég volt. Hálásak lehetünk, hogy az Egyesült Államok még olyan bástya, ahol nem szüntették meg a szólási szabadságot, de az idő arrafelé halad. Ha ma történészeket hallgattatnak el, megtagadva tőlük alkotmányadta jogukat, ki lesz a következő? Mindannyiunk szabadsága forog kockán.
A történészek fölszólítása az igazság kimondására elválaszthatatlanul össze van kötve a szólásszabadsággal. Kettős szerep és kettős kötelesség, ami alól nem bújhatunk ki. Egyszersmind hatalmas lehetőség azoknak a hamisításoknak a leleplezésére, melyek 1945 óta tartják fogva a világot.
A történet javára az szolgált volna, ha a második világháború központi alakja, Hitler Adolf Napóleonként vonult volna nyugalomra, hogy megírja megemlékezését, és hogy válaszoljon a történelem kérdéseire. A különbség a Napóleonnal és Hitlerrel való bánásmód között mutatja, mekkorát süllyedt a világ a teljes zsarnokságba.
A harctéri vereség Napóleon koronájába került, de élete és becsülete megmaradt. Máig tisztelik országában, melyet uralt és a világon. Ezzel szemben Hitler veresége megsemmisítést jelentett a teljes pusztítás háborújában. Ez a könyörtelen ellenségesség az első világháborúban kezdődött és a Versaillesi szerződésekben csúcsosodott ki. Elérkezett az idő, amikor a vezető hadi vereségéért hatalmának életének és hírnevének elvesztésével fizet.
A szovjetek és demokratikus szövetségeseik, akik a teljes háborút vezették be, feltétlen megadással és feltétlen gyűlölködéssel, intézményesítették a megszállottságot és megtorlást gyilkos és állandó alapon. Ez a fanatikus eljárás állította meg a történeti kutatást.
A cenzúra és elnyomás pusztító korszaka csak akkor szűnik meg, ha visszaáll a szabad vita, keresés, kutatás és vizsgálódás. A legyőzöttnek távlatot kell biztosítani, nem a nürnbergi kínzók révén, hanem azok révén, akik a másik oldalon tényleg történelmet csináltak. A tudományos világnak és a nagyközönségnek joga van a Hitler korszak mindkét oldalát megvizsgálni.
Több mint 200 ezer könyvet írtak 1945 óta a második világháborúról, de tudatták ezek a tényleges történetet velünk?
Például csak egy tucatnyian azok közül, akik ismerték Hitlert írtak róla. Sajnos, képességük arra, hogy az igazat mondják, alá lett rendelve els?rend? kötelességüknek a túlélésre.
A történelemújraértékelési intézet úgy véli, hogy itt az ideje, hogy megértsük a modern történelem legfontosabb pillanatainak legjelentősebb alakját: Hitler Adolfot. A történészek szerencsétlenségére sem ő, sem tisztjei nem állnak rendelkezésünkre, egyet kivéve.
Kutatásában, hogy a történelem ezen eddig nem fölkutatott részét vizsgálja, az intézet kapcsolatba került az utolsó háború idején működő nemzeti szocialistával, aki még él és kitölti az űrt: Leon Degrelle, a belga rexista mozgalom katolikus vezetője, és a Waffen SS önkéntes "Wallónia" hadosztályának a vezetője.
Degrelle jól ismerte Hitlert, aki nagyon megbízott benne. A keleti front egyik legkitüntetettebb hőseként mégis a legalkalmasabb személy a pártatlan történelemszemléletre. Nem német, és a belgákkal és franciákkal együtt németellenes légkörben nőtt föl.
A háború kirobbanása előtt Degrelle fiatal értelmiségi volt, aki újságot adott ki, és egy nemzeti pártot szervezett, mely a választások után képviselőket küldött a belga parlamentbe. Az a nemzeti lelkesedés, mely nevéhez fűződik abban mutatkozott meg, hogy milliók köszöntötték és támogatták programját.
Mikor Degrelle visszatért Brüsszelbe négy évig tartó harc után a kommunizmus ellen a keleti fronton, a belga történelem leglelkesebb fogadtatása várta. Belgák ezrei álltak Brüsszel utcáin, hogy köszöntsék a visszatérő tábornokot két hónappal a szövetségesek megszállása előtt.
Az egyik legkitűnőbb francia nyelvű író, több mint negyven könyvet adott ki, a költészettől a gazdasági témákig, az építészettől a történelemig. Elismert volt mint szenvedélyes szónok, és ritka tehetséges katona. 600 ezer idegen önkéntest vezetett a Waffen SS-ben, és minden kitüntetését a fronton szolgálta meg. Négy folyamatosan harcban töltött év után az ő csapata volt az utolsók egyike, amely visszavonult Oroszországból.
Ezt a hősi harcot az "Oroszországi hadjárat" c. művében írta meg, ami miatt Európában a "huszadik század Homérosza" névvel illették. (Könyvét nemrég adta ki a történelmi újraértékelő bizottság angolul).
Utolsó találkozása alkalmával Hitler Adolffal, amikor Németországra bombák záporoztak, látta, hogy Hitler megőrizte nyugalmát és bátor volt. Utolsó közös reggeljük alkalmából Hitler szolgálta ki, adott neki kenyeret és töltött bort a poharába. Hosszan nézett Degrelle szemébe: " Mi mind meg fogunk halni, de Leon, neked élned kell. Neked élned kell, hogy megmondd a világnak az igazat."
1945-ben Degrelle Németországból Norvégiába menekült, ahol egy egymotoros gépet bérelt, melyen átrepülte a megszállt Európát, és eljutott a spanyol határra, ahol elfogyott az üzemanyaga. Komolyan megsebesült, pár csonttörése is volt. Egy évet töltött kórházban, ennek nagy részét gipszben mozgásképtelenül. Ahogy a jobb keze használható lett, elkezdte írni mesterművét, az "Oroszországi hadjárat"-ot. Két francia kiadást ért meg a mű.
A szövetségesek Spanyolország megszállásával fenyegetőztek, ha Degrellet és a francia miniszterelnököt, Pierre Lavalt nem adják ki meggyilkolásra. Franco kompromisszumot kötött. Kiadta Lavalt, de nem adta ki Degrellet, aki nem volt szállítható és a kórházban volt.
Egy évvel azután Degrelle egy kolostorban kapott menedéket. Családjának tagjait és sok barátját tartóztatták le és kínoztak halálra a "demokratikus felszabadítók" Belgiumban. Hat gyerekét kényszerrel szállították különféle európai fogvatartó központokba, miután nevüket megváltoztatták. A hatóságok rendelkezése értelmében sem egymással, sem apjukkal nem volt szabad kapcsolatot tartaniuk.
Az új belga kormány háromszor ítélte halálra távollétében. Külön törvényt hoztak, a Lex Degrellana-t, amely megtiltotta bármely Degrelle könyv tartását, olvasását és megrendelését, melyet ő írt, vagy amely róla szól. Az Ihr (történelmi újraértékelés) vele foglalkozó művei automatikusan tiltottak Belgiumban.
Teljesen egyedül, Degrelle újra kezdte építeni tönkretett életét. Azzal az energiával és égő lelkesedéssel, mely soha nem hagyta el, először kézi munkát végzett építkezésen. És szinte ugyanúgy, ahogy tábornokká lett a csatamezőn, Degrelle fölépített egy nagy építési vállalatot fontos szerződésekkel. Vállalatának minősége és hatásossága olyan jól ismertté vált, hogy az Egyesült államok kormánya védelmi tárgyú feladatokat bízott rá, többek között katonai repülőterek építését Spanyolországban. Időközben megbízottai Európában kutatták elrabolt gyermekeit. Mindet megtalálták, és izgalmas körülmények között jutottak el apjukhoz Spanyolországba.
Tizenkét alkalommal az utóbbi negyven évben kérte Degrelle a belga kormányt, hogy nyilvánosan tárgyalja esetét. Ismételt kérésére, hogy tényleges bíróság tárgyalja esetét (szemben a nürnbergi kirakatperekkel) a válasz zavar és bűnös csend volt.
Az intézet megbízta ezt a hatalmas történeti figurát, első kézbeni tanút és a világ jelentős eseményeinek személyes résztvevőjét, hogy írjon egy tizennégykötetes történeti visszaemlékezést. Degrelle első kézből származó tapasztalata, ismeretsége Churchillel, Mussolinival és a második világháború minden fő alakjával nagyon fontossá teszik ezt a projektet.
Ezek a könyvek nagyon Hitler-pártiak lesznek? Degrelle tábornok már megadta erre a választ más munkáiban. Félelemtől és kivételezéstől mentesen ír. Ellenfelei átkozzák tényeit, de soha nem képesek az ellenkezőjüket bebizonyítani. Ez együtt hatalmas tárgyi tudásával garantálja, hogy értékes munka van születőben.
Az első kézirat 1268 oldalnyi, három részből áll, címe: Hitler, született Versaillesben. Ez az alapmű, melyet tizenhárom 400 oldal körüli könyve követ, melyekben addig nem nyilvánosságra hozott dokumentumok és fényképek vannak kulcsszemélyekről. Minden kötet Hitler örökségének különféle pontjait tárgyalja. Címük ez lesz: Hitler a demokrata, Hitler és az egyház, Hitler és a németek, Hitler és az Egyesült Államok, Hitler és Sztálin, Hitler és Anglia, Hitler és Franciaország, Hitler és a bankok, Hitler és a kommunisták, Hitler és a zsidók, Hitler és a politikusok, Hitler és a hadi stratégák, Hitler és a harmadik világ.
Hitler nem lett volna a versaillesi szerződés nélkül - mondja Degrelle. A Németországot kizsigerelni akaró egyesült erők addig ismeretlen gonoszsággal dolgoztak. Hitler reménytelennek tűnő helyzetben emelkedett föl népének nyomorából és kétségbeeséséből. Rajzművész volt, aki kedvelte a zenét. Katonaruhája volt egyetlen tulajdona a Földön. Belekerült a politikába. A reménytelenség mélységeiből a meglévő erők ellenére forradalmat szervezett, irányított és élt benne, kezdettől a végéig. Legyőzte a németek előítéleteit és ellenállását, és a nép válaszolt neki. Minden szavazatért fáradhatatlanul dolgozott városból városba, községből községbe.
Hitlert demokratikusan választották meg.
Mikor hatalomra került a kapitalizmus, kommunizmus és cionizmus egyesült erői újból hadat üzentek Németországnak.
Degrelle részletes történelmi tanulmánya az esetek láncolatának minden egyes láncszemét tekintetbe veszi, melyek Hitler megválasztásától a második világháború kezdetéig terjednek. A versaillesi tárgyalás kulisszái mögé is betekint.
Degrelle hangsúlyozza, hogy Hitler szociális reformjaira fognak végül emlékezni, és nem haditetteire. Foglalkozik Hitler újításaival mint a fizetett szabadság, és a munkavállalóval a nyereség megosztása. A német vezető megfizethető és jó minőségű lakásokat építtetett minden állampolgár számára. Hitler hangsúlyozta, hogy minden német családnak joga volt kellemes küllemű kertes házra virágokkal és zöldséggel. Biztos és kellemes munkakörülményekről gondoskodott. Minden gyárnak volt sportpályája, uszodája, fái, virágai, és szépen tervezett épületei. Súlyt helyezett rá, hogy a munkakörülményeknek nem szabad tönkretenni a munkások fizikai és lelki egészségét. Megszervezte az olcsó népautó a "Volkswagen" gyártását, és olcsón megvehetővé tette minden munkás számára. Modern és szép autópályákat építtetett. Megszüntette az uzsorát azon az alapon, hogy a nemzet gazdagsága a munkaereje, és nem a raktározott aranya. Az állam - hangsúlyozta Hitler - a nép kizárólagos szolgája, és nincs más hatalom fölötte. Hitler szociális újításainak és eredményeinek listája igen hosszú.
1933-ban ez mind újdonság volt. Dinamikus szociális forradalma tényeken alapult, nem szövegelésen, és gyűlölettel töltötte el Németország ellenségeit és egyesítette őket gyűlöletükben.
Németország és Ausztria-Magyarország Versaillesi megcsonkítása sok németet (beleértve a német osztrákokat is) és sok magyart szolgáltatott ki idegen és rosszindulatú szomszédoknak. Degrelle tábornok fölméri a francia-brit intrikákat Közép - Európa ügyeit illetően, és a Wilson féle tizennégy pont rendszeres elárulását, a titkos szerződéseket, melyek Wilson szándékát az első pillanattól keresztezték, és hatalmas területek cinikus francia-brit felosztását, a szerencsétlen lakosok kívánságát teljesen figyelmen kívül hagyva.
Degrelle megmutatja, hogy Hitler és Németország története csak a Versaillesi szerződés környezetében érthető, és Németország alávetésének kérlelhetetlen ellenségei által. "Ha a szövetséges változatát hallom a történetnek" mondja "Gyakran emlékeztetem a riportert, hogy úgy számol be egy vitáról, hogy az egyik oldal minden érvét felnagyítja, míg a másik érveit figyelmen kívül hagyja. Története hitelesen tanúsítja az egyik oldal agresszióját, és a másik áldozat voltát. De elhagyásával hazudik. Én semmit sem tagadok le, amit Hitler tett, de megmutatom azt is, hogy mit csináltak a kommunisták és a nyugati szövetségesek. Ítéljen aztán a közvélemény."
Szerencsém volt elolvasni Degrelle művének első kötetét. Tanúsítom annak hatalmas jelentőségét. Családom tagjaival meglátogattam Spanyolországi otthonában. Ez a projekt mérföldkő lesz a történetírásban, és meg fogja hiúsítani korunk nagy történelmi hazugságainak továbbélését. A következő nemzedékeknek nagyszerű áttekintést ad. Úgy vélem, hogy szelleme meg fogja változtatni az emberiség ügyeit.
Jegyzetek
1. A bátor római katolikus teológust, J.B. Pranaitist, aki jól tudott héberül, 1917-ben kivégezte a cseka (szovjet titkosrendőrség) "gondolatbűn" miatt.
2. Robert Conques: a nagy terror, Stefan Possony: Lenin a megszállott forradalmár. Raymond Arthur Davies: Odüsszea a pokolba, Jean Fonteno: Vörös határ
Adatok:
Író: Chapman, Robert
Cím: A gondolkodás ellenőrzésének próbája: Leon Degrelle története
Forrás: A történelmi történelemújraértékelési intézet (http://www.ihr.org/)
Időpont: 1986 nyara
Szám: 6 évfolyam, 2. szám
Hely: 221 oldal
ISSN: 0195-6752
http://www.ihr.org/jhr/v06/v06p221_Chapman.html/
2007. november 8., csütörtök
2007. november 7., szerda
Izraelben törvényes a rabszolgatartás
Izraelben törvényes a rabszolgatartás
Menachem mondja: "Ti izraeliták, emberek vagytok, de a többi népek nem emberek, mert ezeknek lelkei a tisztátalan szellemtől származnak, Izraeléi pedig Isten szent Lelkéből." (Sira 14a. par. 1.) - idézet ebből :
http://www.freepress-freespeech.com/holhome/ltalmud/talmud.htm#r04/
Sokan nem tudják, ezért leírom ide: mint arról 2006-ban több hírforrás is beszámolt, a világon Izrael az egyetlen olyan állam, ahol legális a prostitúció, és az emberkereskedelem is. Főként Dél-Amerikából, és Afrika országaiból elrabolt gyermekeket, és Kelet-Európából származó nőket dolgoztatnak, vagy prostitúcióra kényszerítenek, az ebből tetemes hasznot húzó, "zöldellő" izraeliták.
Évente több mint ezer nőt adnak el prostituáltnak izraelben. Nyíltan, árveréseken "kelnek el" 10 000 dollár feletti árakért. Ezek többnyire jól fizető, "szexmentes" munka reményében oda utazott, majd erőszakkal, fenyegetésekkel ott tartott kelet-erópai NEMZSIDÓ nők.
Importált prostitúció Izraelben : évi egymilliárd dollárt fial az emberkereskedelem
Izraelben az emberkereskedelem évente közel egymilliárd dolláros (mintegy 190 milliárd forintos) jövedelmet biztosít a bűnözőknek.
Egyes becslések szerint az elmúlt négy évben az országba 3-5 ezer nőt "importáltak", jelenleg mintegy tízezer külföldi prostituáltat kényszerítenek Izraelben szexuális szolgáltatásokra - olvasható a Lenta című orosz hírportálon.
Egy parlamenti vizsgálóbizottság adatai szerint az emberkereskedők 8-10 ezer dollárért (1,5-1,9 millió forintért) adják el a nőket a futtatóknak.
A külföldi prostituáltakra sanyarú sors vár, hiszen napi 14-18 órát dolgoztatják őket. Egy-egy ügyféltől általában 120 sékelt (valamivel több mint 5000 forintot) kapnak, ám a lányoknál csak az összeg hatoda marad.
A nők megpróbáltatásai a marhavásár jószágaiéhoz hasonlatosak. Az emberkereskedők tüzetesen megvizsgálják az élő "árut" és alkudoznak, licitálnak rájuk.
"A nőket arra kényszerítik hogy meztelenül álljanak egy szoba közepén" -nyilatkozta egy kiszabadult nő a Maariv nevű lapnak. "Az emberkereskedők fogdossák a nőket, megnézik a fogaikat, egészségesek-e" "Mindenféle pózok felvételére kényszerítik őket." "Egyszer egy nőt 6000 dollárért adtak el egy McDonalds-ba a "férfiak szobájába" azaz hát egy zugbordélyba "dolgozni".
KIZÁRÓLAG NEM ZSIDÓ NŐKKEL KERESKEDNEK.
Íme, a zsidó "humanizmus" VALÓDI mibenléte...
Az izraeli média, közvélemény, törvényhozás, és a hatóságok tudnak minderről, de nem tesznek ellene semmit. A prostitúció, szintén törvényes izraelben.
A nemzetgazdaság fontos részének tekintik ezt az "ágazatot" és emiatt nem tesznek meg semmit annak felszámolására.
Az Emberi Jogok Felügyelői azaz a Human Rights Watch "World Report 2001" nevű kiadványában az áll, az izraeli kormány még a legminimálisabb lépéseket sem tette meg hogy a fogvatartott nőket megvédje, kiszabadítsa.
Az izraeli kormányzat a fogva tartott nőket nem mint áldozatokat, hanem mint bűnözőket, és illegálisan ott tartózkodókat tekinti, így nem mehetnek a rendőrségre sem segítségért, még kliszolgáltatottabbá téve ezzel őket a futtatóiknak.
Az emberkereskedők ezrével hordják a nőket, elsősorban Kelet-Európáből, a volt szovjet országokból, kényszermunkára a szexiparban. Bár nemzetközi nyomás nehezedik izraelre emiatt, ez semmire sem elég, ha az Egyesült Államok tétlen marad, és tovább folytatja izrael segélyezését, mindezek ellenére.
Egy moldovai nő akit hatszor eladtak a zsidó stricik, rendőrségre ment és vallomást akart tenni ellenük, de a rendőrséget nem érdekelte az ügy.
"A prostik önszántukból csinálják amit csinálnak" -hazudta a cinikus zsidórendőr, meir cohen.
Így hát, egyszerűen deportálták a nőt izraelből. És ezzel még jól járt, mert ha marad, a stricik megölethették volna, miután ők is tudták, hogy a rendőrségre ment.
Az emberkereskedők 90%-a izraeli zsidó.
MINDEZ TELJESEN LEGÁLIS ÉS TÖRVÉNYES IZRAELBEN.
AZAZ TÖRVÉNYES A GOJ NŐKET SZEXRABSZOLGÁVÁ TENNI!!!!
A talmudista szellemiségből mindez nagyon is levezethető.
"Köztünk élnek, házainkban laknak, élvezik a védelmünket, használják földjeinket és utainkat, piacainkat és utcáinkat. Hercegek és kormányok támogatják őket, tátott szájjal hagyják, hogy a zsidók elvegyék pénztárcájukat, pénzes ládájukat, lopjanak és raboljanak, mindent, amit csak megkívánnak. Azaz megengedik, hogy saját magukat és alattvalóikat a zsidók kiszipolyozzák, és koldusbotra juttassák a saját pénzükért, mindezt a zsidók uzsorája miatt. A zsidóknak, mint idegeneknek semmijük sem szabadna, hogy tőlünk legyen. Amijük csak van, az mind tőlünk van. Dolgozni nem dolgoznak, nem keresnek nálunk semmit, nem is adakozunk nekik. Ennek ellenére övék a pénzünk és javaink és ők az urak a mi országunkban, ahol ők menekültek."
"Vom Schem Hamphoras und vom Geschlecht Christi,"
Luther Márton
Menachem mondja: "Ti izraeliták, emberek vagytok, de a többi népek nem emberek, mert ezeknek lelkei a tisztátalan szellemtől származnak, Izraeléi pedig Isten szent Lelkéből." (Sira 14a. par. 1.) - idézet ebből :
http://www.freepress-freespeech.com/holhome/ltalmud/talmud.htm#r04/
Sokan nem tudják, ezért leírom ide: mint arról 2006-ban több hírforrás is beszámolt, a világon Izrael az egyetlen olyan állam, ahol legális a prostitúció, és az emberkereskedelem is. Főként Dél-Amerikából, és Afrika országaiból elrabolt gyermekeket, és Kelet-Európából származó nőket dolgoztatnak, vagy prostitúcióra kényszerítenek, az ebből tetemes hasznot húzó, "zöldellő" izraeliták.
Évente több mint ezer nőt adnak el prostituáltnak izraelben. Nyíltan, árveréseken "kelnek el" 10 000 dollár feletti árakért. Ezek többnyire jól fizető, "szexmentes" munka reményében oda utazott, majd erőszakkal, fenyegetésekkel ott tartott kelet-erópai NEMZSIDÓ nők.
Importált prostitúció Izraelben : évi egymilliárd dollárt fial az emberkereskedelem
Izraelben az emberkereskedelem évente közel egymilliárd dolláros (mintegy 190 milliárd forintos) jövedelmet biztosít a bűnözőknek.
Egyes becslések szerint az elmúlt négy évben az országba 3-5 ezer nőt "importáltak", jelenleg mintegy tízezer külföldi prostituáltat kényszerítenek Izraelben szexuális szolgáltatásokra - olvasható a Lenta című orosz hírportálon.
Egy parlamenti vizsgálóbizottság adatai szerint az emberkereskedők 8-10 ezer dollárért (1,5-1,9 millió forintért) adják el a nőket a futtatóknak.
A külföldi prostituáltakra sanyarú sors vár, hiszen napi 14-18 órát dolgoztatják őket. Egy-egy ügyféltől általában 120 sékelt (valamivel több mint 5000 forintot) kapnak, ám a lányoknál csak az összeg hatoda marad.
A nők megpróbáltatásai a marhavásár jószágaiéhoz hasonlatosak. Az emberkereskedők tüzetesen megvizsgálják az élő "árut" és alkudoznak, licitálnak rájuk.
"A nőket arra kényszerítik hogy meztelenül álljanak egy szoba közepén" -nyilatkozta egy kiszabadult nő a Maariv nevű lapnak. "Az emberkereskedők fogdossák a nőket, megnézik a fogaikat, egészségesek-e" "Mindenféle pózok felvételére kényszerítik őket." "Egyszer egy nőt 6000 dollárért adtak el egy McDonalds-ba a "férfiak szobájába" azaz hát egy zugbordélyba "dolgozni".
KIZÁRÓLAG NEM ZSIDÓ NŐKKEL KERESKEDNEK.
Íme, a zsidó "humanizmus" VALÓDI mibenléte...
Az izraeli média, közvélemény, törvényhozás, és a hatóságok tudnak minderről, de nem tesznek ellene semmit. A prostitúció, szintén törvényes izraelben.
A nemzetgazdaság fontos részének tekintik ezt az "ágazatot" és emiatt nem tesznek meg semmit annak felszámolására.
Az Emberi Jogok Felügyelői azaz a Human Rights Watch "World Report 2001" nevű kiadványában az áll, az izraeli kormány még a legminimálisabb lépéseket sem tette meg hogy a fogvatartott nőket megvédje, kiszabadítsa.
Az izraeli kormányzat a fogva tartott nőket nem mint áldozatokat, hanem mint bűnözőket, és illegálisan ott tartózkodókat tekinti, így nem mehetnek a rendőrségre sem segítségért, még kliszolgáltatottabbá téve ezzel őket a futtatóiknak.
Az emberkereskedők ezrével hordják a nőket, elsősorban Kelet-Európáből, a volt szovjet országokból, kényszermunkára a szexiparban. Bár nemzetközi nyomás nehezedik izraelre emiatt, ez semmire sem elég, ha az Egyesült Államok tétlen marad, és tovább folytatja izrael segélyezését, mindezek ellenére.
Egy moldovai nő akit hatszor eladtak a zsidó stricik, rendőrségre ment és vallomást akart tenni ellenük, de a rendőrséget nem érdekelte az ügy.
"A prostik önszántukból csinálják amit csinálnak" -hazudta a cinikus zsidórendőr, meir cohen.
Így hát, egyszerűen deportálták a nőt izraelből. És ezzel még jól járt, mert ha marad, a stricik megölethették volna, miután ők is tudták, hogy a rendőrségre ment.
Az emberkereskedők 90%-a izraeli zsidó.
MINDEZ TELJESEN LEGÁLIS ÉS TÖRVÉNYES IZRAELBEN.
AZAZ TÖRVÉNYES A GOJ NŐKET SZEXRABSZOLGÁVÁ TENNI!!!!
A talmudista szellemiségből mindez nagyon is levezethető.
"Köztünk élnek, házainkban laknak, élvezik a védelmünket, használják földjeinket és utainkat, piacainkat és utcáinkat. Hercegek és kormányok támogatják őket, tátott szájjal hagyják, hogy a zsidók elvegyék pénztárcájukat, pénzes ládájukat, lopjanak és raboljanak, mindent, amit csak megkívánnak. Azaz megengedik, hogy saját magukat és alattvalóikat a zsidók kiszipolyozzák, és koldusbotra juttassák a saját pénzükért, mindezt a zsidók uzsorája miatt. A zsidóknak, mint idegeneknek semmijük sem szabadna, hogy tőlünk legyen. Amijük csak van, az mind tőlünk van. Dolgozni nem dolgoznak, nem keresnek nálunk semmit, nem is adakozunk nekik. Ennek ellenére övék a pénzünk és javaink és ők az urak a mi országunkban, ahol ők menekültek."
"Vom Schem Hamphoras und vom Geschlecht Christi,"
Luther Márton
Nincsenek megjegyzések:
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
Izraelben törvényes a rabszolgatartás
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
Izraelben törvényes a rabszolgatartás
2007. november 6., kedd
Hazugmédia
Egyébként, és nemcsak szerintem, akiben nincs meg egy egészséges gyanakvás a zsidósággal szemben, az egyszerűen naiv. :-)
Pláne a politikai hatalommal rendelkező, azaz hát kormánytag, avagy libsi médiákba bejáratos "kabalafigurák"-ra vonatkozzon ez a jogos gyanakvás.
Én mindig megnézem, hogy milyen az adott média tulajdonosi háttere, ahonnét az adott információ származik adott dologról :-D
Egy példa. MTI. Igen, Magyar Távirati Iroda. Elnöke vince mátyás. ZSIDÓ!!!
Se szeri se száma a ferdítéseiknek. Annál súlyosabb, mivel sok helyi, regionális lap egy az egyben onnét veszi át a cikkeit.
Szóval, ilyen pofon egyszerű, MEGFELELŐ HELYEKRŐL TÁJÉKOZÓDNI !!!!
Sajnos sok fiatalnak a zsindex meg a szintén zsidó tulajdonú origó a "mindene" ha onlájn van és a hírekre kíváncsi, hát így a hazugságokat fogják elfogadni tényként, például a fű azaz a kender ügyében, látom ám hogy linkelve vagyok :))
A nyegle, jópofizó, de sumák módon mégis csak kormánypárti, a magyarokon gúnyolódó szemtelen stílusuk szándékosan ilyen, hogy a fiatalokat megfogják.
De sohasem fognak VALÓDI tabukat döntögetni, elvégre a cionista gazdi parancsol nekik, mit szabad gyalázni, és mit nem.
Arra építenek ezek, hogy nem jövünk rá arra a pofonegyszerű összefüggésre, hogy a cigány is annak húzza, aki fizeti.
Pénzük pedig, a cionistáknak, van. Övék az USA jegybankja, nekik tartozik a világ, az államok adósságainak kamatjaiból és a soros-féle alapítváníok tőkéjéből szépen telik médiafelületek teremtésére, avagy felvásárlására. Ez utóbbi az igazi disznóság, mivel sokak elől elsikkad az az információ, hogy tulajdonosváltás történt.
Én úgy érzem, hogy aki megpróbál becsapni (lásd pl. a talmuddal, és a "könnyű" drogokkal kapcsolatos dezinformálás), aki helyettem akar gondolkodni, aki elfedi előlem a világot, hogy csak egy részét lássam, az nem a barátom.
Ezért a zsidó ATV ahol például a zsidó kálmán olga "egyenes beszéd" néven visz egy kormánypárti műsort, és ahol a szektás neokon propaganda megy, jó példa a nem megfelelő forrásra, ilyen helyeken nem is érdemes híradókat nézni, max. filmeket :)
Kényesebb témákban, azaz ahol a zsidók számára sértő, kellemetlen igazságok felmerülhetnek, bizony még a nemzeti oldal médiája sem mer a tabukkal szemben menni sokszor.
Te hányszor láttál, hallottál holokauszt revizionista műsorokat a jobbos (Fideszjobbos) médiákban? Az egyetlen Éjjeli menedék-es David Irving-interjún kívül nem emlékszem ilyenre.
A Szentkorona rádión, Hunhíren, Kuruc infón, stb. ott igen. Na ugye, mennyit számít, ki a tulaj? XD
A Múlt-Kor főszerkesztője pedig nem más, mint az a Bartal Csaba, aki az MTV (szintén bibsifészek) szerkesztőjeként a zsidóbolsi kormány lelkes kiszolgálója.
Erősen érdekeltek a holobizniszben, és ezek készítik a Sulinet Digitális Tudástár vonatkozó - azaz hollókoszos - részeit is.
Dezinformációkat terjesztő, fiataloknak hazugságokat taníttató cionista férgek.
Az IGAZI ellenállónak, Budaházy Györgynek is megvan ezekről a hazugággyárakról a maga véleménye. Joggal.
Mert az a lázadás, ami a fennálló (cionista) rend ellen irányul, és csakis az.
Mert az az ellenálló aki a (cionista) megszállók ellen harcol.
Egy igazi "fasiszta" , azaz helyesen szólva Nemzeti Szocialista , aki nézetei miatt üldöztetésben részesül, na az az igazi ellenálló :)
Szembe megy az egész hazug, korrupt establishmenttel, és így, mivel minden érdeket sért, egész biztosan izgalmas élete lesz, hát nem jobb ez így? :)
De az igazság, az úton, az vele lesz.
Ugye, komcsi zsidó measz-osok??? :)
(magyar ellenállók és antifasiszták szövetsége)
Ti nem vagytok ellenállók, csak a hatalom talpnyalói, a zsíros fizetésért.
Egyikőtöket sem nézem elég tökösnek a partizánsághoz SEM.
Budaházy, ellenben, személyesen is KOCKÁZTAT, tehát ő, igen, VALÓDI ellenálló!
Kisberk Szabolcs és az ún. "jobboldali" sajtó működése
Ígértem egy magyarázatot pár napja a Hír TV-s Kisberk Szabolcs Célpontos „produkciója" kapcsán, amennyiben ő nem teszi ezt meg. Mivel nem tette, ezért most beváltom a szavam.
De ha már így alakult, úgy gondoltam kibővítem ezt a kis eszmefuttatást, és néhány példán keresztül az egész úgynevezett „jobb oldali" sajtó működését megvilágítom.
Az alaphelyzet megértése érdekében nem is a Hír TV-nél kezdeném. Az Echo TV-ben van egy olyan műsor, hogy Pörzsölő. Ez Pörzse Sándor (jó ismerősöm) saját műsora olyasmi, mint amilyen nekem van a Szent Korona Rádióban. Az október 28-i adás első – úgynevezett aktuálpolitikai – részében, a húgom Budaházy Edda lett volna a vendég. Meg is csinálták a felvételt, de az adásba mégsem került bele. A tévénézők arról értesülhettek Pörzse Sanyitól, hogy a műsor első felét technikai okokból nem tudják lejátszani.
Ez persze sokféleképpen értelmezhető. A valóság az, hogy az interjút letiltották avval az indoklással, hogy „minden érdeket sért". Ez szomorú számomra, mert az Echo TV-ről eddig úgy látszott, hogy ez egy olyan televízió, amely nem kötődik semelyik párt-brancshoz, s ahol „egyéb" gondolatok is megjelenhetnek. De amiért az esetet írásom elejére tettem, az mégis inkább annak a teljesen torz gondolkodásmódnak az érzékeltetése, amely a mai magyar politikai közgondolkodást jellemzi. Mert mit is követett el Edda húgom abban az interjúban. Többek között azt, hogy nem csak a gyurcsányi politikai baloldalt ostorozta – ahogy az már ilyen helyeken szokás –, hanem kendőzetlenül elmondta lesújtó véleményét az álmagyarkodó ellenzékről is. És ez már „minden érdeket sértett". Érti mindenki? A hangsúly a MINDENen van. Mert kedves magyar testvéreim oda jutottunk, hogy az az országeladósító, közvagyonelsíboló, jövőnketeljátszó, csúszópénzzsebpénzköltségtérítéses, mutyizós világ, amely 17 év óta a parlamentben pöffeszkedik, az lett a „MINDEN". És ezt rengetegen beveszik. Ezt harsogja a média, ezzel parancsolják le a jobb érzésű műsorvezetőket a főnökeik, ezt elemzik a politológus észosztók, és még az utca embere is ezt kérdezi: Jó, de ha egyik se, akkor ki lesz helyette? Mert ha nem bal, akkor jobb! Ha nem fehér, akkor fekete, vagy legfeljebb a szürke különböző árnyalatai. És kész! Mert a játéktér ezekből a színekből áll. De uraim, mi ez a színtelen világ? Hol vannak a pirosak, zöldek, sárgák, lilák?
Meg vannak azok is. Ők a szélsőségesek, fasiszták, nácik, anarchisták, zavargók, randalírozók, elmeháborodottak stb. De tényleg ennyi lenne a MINDEN? Hogy jobbról, vagy balról akarjuk nyalni az ormányos banda alsó felét, s hogy meddig mélyítjük a nyelvünket?
Hát nem! És ennek a megértése annyira fontos, hogy az életünk függ tőle! Nem arról szól az emberiség története, a Föld bolygó története, hogy nincs más lehetőség! Arról szól, hogy mindig van új lehetőség, vannak új utak. És akik egy ilyen végletesen kilátástalan helyzetben ezeket az utakat eltakarják a tömegek elől, vagy az ezeket keresőket, nem hagyják szóhoz jutni, ellehetetlenítik létezésüket, azok a gazemberek közé tartoznak.
Hazánk olyan végzetes helyzetben van, annyira reménytelen a jövőnk, hogy most már eljött az igazság pillanata, most már mindenkinek színt kell vallani. Ki kell állnia az elveiért (ha vannak), hitele kell legyen a szavának, s következetesség kell legyen a tetteiben.
Igen Szabolcs, hitele kell legyen. És a te szavadnak hitele volt nálam. Én mondtam, hogy csak akkor vállalom a szereplést a Célpont című műsorodban, ha nem vágod meg, amit mondok. És te megígérted. És ne gyere azzal, hogy utólag föntről leszóltak, mert nem érdekel. Azokkal szóba se álltam volna. Én a te kérésedre nyilatkoztam, mert hittem a szavadban. Ha előre benne volt a pakliban, hogy az egészet kivágják, akkor meg kellett volna előre mondanod, de akkor jól tudod, hogy nem vállaltam volna. Ha pedig téged is meglepetésként ért, akkor meg annak kellett volna történni, hogy beadod a felmondásod, mert téged senki nem kényszeríthet arra, hogy meg szegd a szavad. Ja, hogy akkor vége a jó melónak, és lehet, hogy a számkivetettek keserű kenyerét kell enned? Na és? Úgyis úgy viselkedtél mindig velünk, mint aki közénk tartozik, legalább most már nyíltan vállalhatnád. Vagy az csak színjáték volt, hogy a kis színfoltokat is meg tudd csinálni a műsorba? Remélem, hogy nem. Remélem, hogy most lelkiismeret furdalásod van. S, hogy miket hallhattak volna még a nézők, ha betartod a szavad? Csak néhány mondatot, a valódi hazafiság tömegbázisáról, Orbán Viktor bohóckodásáról, vagy arról, hogy jelenleg a globalista liberális demokrácia végnapjait éljük. Mit számít ez egy „szélsőséges" „randalírozó" szájából? Úgy látszik, mégis számít. Úgy látszik ez már nem fér bele a „Fidesz" TV-be? Főleg akkor mikor rohamosan romlik a pártok általános megítélése a társadalomban, és erről mindenképpen el akarják terelni a figyelmet azok – sőt főképpen azok – akiknek te is dolgozol.
„Randalírozók", akiktől most csak „kis balhé" volt megrendelve – ugye „kedves" Krakkó Ákos? És ki rendelte meg tőlünk? A kormány? És mi a fizetség? A tízszeri levetkőztetős átadás-átvételes szállítgatás celláról-cellára Toroczkai Lacinak? Vagy a rendőrautók napokon át a házam előtt meg a környező utcákban? Tudjátok, eljöhet még az idő, mikor az ilyen gazember dumákat, olyan nehéz lesz kimondani, mintha gombóc lenne a torkotokban.
És még egy gondolat a számkivetettségről, amiben mi élünk. Az október 22-i Szabadság téri rendezvényünk, és az utána történtek még Matúz Gáborék Éjjeli Menedékébe sem kaptak helyet. Még egy mondatot sem ejtettek róla, mintha nem is lett volna. Ez azért kemény, főleg annak fényében, hogy hosszasan közvetítették a 21-ei gárdaavatást, és bőségesen tudósítottak a 26-i hídblokádról is.
Ezek után az olyan undorító gerinctelenség, mint amit a Heti Válaszos Dévényi István művel, már csak hab a tortán. Ő az, aki a tavaszi hazudozós cikke után a feljelentést megúszandó, készített velem és Lacival egy tisztázó interjút, de annak leközlését folytonos magyarázkodások közepette addig húzta, míg végül helyette megint egy jó kis mocskolást hozott össze ellenünk. Te István! Az világ, ahol a Molotov-koktélok égnek, nem a mi „szép új világunk", hanem a ti ocsmány régi világotok. Igazán méltó vagy a főnöködhöz, Borókai Gábor „úrhoz", aki az Echo TV-ben (nahát visszakanyarodtunk az elejére) az olyanoknak a nemzeti ünnepek előtti letartóztatásáról vizionál – Aczél Endre után szabadon –, mint én.
Azt hiszem kedves „nemzeti érzelmű" testvéreim, hogy az a „MINDEN", amit itt a jobb és bal oldali politika képvisel, nem fog rajtatok segíteni, hacsak a szakadékba való jobbról vagy balról való belökdösést nem tekintitek segítségnek!
Budaházy György
SZENT KORONA RÁDIÓ
Pláne a politikai hatalommal rendelkező, azaz hát kormánytag, avagy libsi médiákba bejáratos "kabalafigurák"-ra vonatkozzon ez a jogos gyanakvás.
Én mindig megnézem, hogy milyen az adott média tulajdonosi háttere, ahonnét az adott információ származik adott dologról :-D
Egy példa. MTI. Igen, Magyar Távirati Iroda. Elnöke vince mátyás. ZSIDÓ!!!
Se szeri se száma a ferdítéseiknek. Annál súlyosabb, mivel sok helyi, regionális lap egy az egyben onnét veszi át a cikkeit.
Szóval, ilyen pofon egyszerű, MEGFELELŐ HELYEKRŐL TÁJÉKOZÓDNI !!!!
Sajnos sok fiatalnak a zsindex meg a szintén zsidó tulajdonú origó a "mindene" ha onlájn van és a hírekre kíváncsi, hát így a hazugságokat fogják elfogadni tényként, például a fű azaz a kender ügyében, látom ám hogy linkelve vagyok :))
A nyegle, jópofizó, de sumák módon mégis csak kormánypárti, a magyarokon gúnyolódó szemtelen stílusuk szándékosan ilyen, hogy a fiatalokat megfogják.
De sohasem fognak VALÓDI tabukat döntögetni, elvégre a cionista gazdi parancsol nekik, mit szabad gyalázni, és mit nem.
Arra építenek ezek, hogy nem jövünk rá arra a pofonegyszerű összefüggésre, hogy a cigány is annak húzza, aki fizeti.
Pénzük pedig, a cionistáknak, van. Övék az USA jegybankja, nekik tartozik a világ, az államok adósságainak kamatjaiból és a soros-féle alapítváníok tőkéjéből szépen telik médiafelületek teremtésére, avagy felvásárlására. Ez utóbbi az igazi disznóság, mivel sokak elől elsikkad az az információ, hogy tulajdonosváltás történt.
Én úgy érzem, hogy aki megpróbál becsapni (lásd pl. a talmuddal, és a "könnyű" drogokkal kapcsolatos dezinformálás), aki helyettem akar gondolkodni, aki elfedi előlem a világot, hogy csak egy részét lássam, az nem a barátom.
Ezért a zsidó ATV ahol például a zsidó kálmán olga "egyenes beszéd" néven visz egy kormánypárti műsort, és ahol a szektás neokon propaganda megy, jó példa a nem megfelelő forrásra, ilyen helyeken nem is érdemes híradókat nézni, max. filmeket :)
Kényesebb témákban, azaz ahol a zsidók számára sértő, kellemetlen igazságok felmerülhetnek, bizony még a nemzeti oldal médiája sem mer a tabukkal szemben menni sokszor.
Te hányszor láttál, hallottál holokauszt revizionista műsorokat a jobbos (Fideszjobbos) médiákban? Az egyetlen Éjjeli menedék-es David Irving-interjún kívül nem emlékszem ilyenre.
A Szentkorona rádión, Hunhíren, Kuruc infón, stb. ott igen. Na ugye, mennyit számít, ki a tulaj? XD
A Múlt-Kor főszerkesztője pedig nem más, mint az a Bartal Csaba, aki az MTV (szintén bibsifészek) szerkesztőjeként a zsidóbolsi kormány lelkes kiszolgálója.
Erősen érdekeltek a holobizniszben, és ezek készítik a Sulinet Digitális Tudástár vonatkozó - azaz hollókoszos - részeit is.
Dezinformációkat terjesztő, fiataloknak hazugságokat taníttató cionista férgek.
Az IGAZI ellenállónak, Budaházy Györgynek is megvan ezekről a hazugággyárakról a maga véleménye. Joggal.
Mert az a lázadás, ami a fennálló (cionista) rend ellen irányul, és csakis az.
Mert az az ellenálló aki a (cionista) megszállók ellen harcol.
Egy igazi "fasiszta" , azaz helyesen szólva Nemzeti Szocialista , aki nézetei miatt üldöztetésben részesül, na az az igazi ellenálló :)
Szembe megy az egész hazug, korrupt establishmenttel, és így, mivel minden érdeket sért, egész biztosan izgalmas élete lesz, hát nem jobb ez így? :)
De az igazság, az úton, az vele lesz.
Ugye, komcsi zsidó measz-osok??? :)
(magyar ellenállók és antifasiszták szövetsége)
Ti nem vagytok ellenállók, csak a hatalom talpnyalói, a zsíros fizetésért.
Egyikőtöket sem nézem elég tökösnek a partizánsághoz SEM.
Budaházy, ellenben, személyesen is KOCKÁZTAT, tehát ő, igen, VALÓDI ellenálló!
Kisberk Szabolcs és az ún. "jobboldali" sajtó működése
Ígértem egy magyarázatot pár napja a Hír TV-s Kisberk Szabolcs Célpontos „produkciója" kapcsán, amennyiben ő nem teszi ezt meg. Mivel nem tette, ezért most beváltom a szavam.
De ha már így alakult, úgy gondoltam kibővítem ezt a kis eszmefuttatást, és néhány példán keresztül az egész úgynevezett „jobb oldali" sajtó működését megvilágítom.
Az alaphelyzet megértése érdekében nem is a Hír TV-nél kezdeném. Az Echo TV-ben van egy olyan műsor, hogy Pörzsölő. Ez Pörzse Sándor (jó ismerősöm) saját műsora olyasmi, mint amilyen nekem van a Szent Korona Rádióban. Az október 28-i adás első – úgynevezett aktuálpolitikai – részében, a húgom Budaházy Edda lett volna a vendég. Meg is csinálták a felvételt, de az adásba mégsem került bele. A tévénézők arról értesülhettek Pörzse Sanyitól, hogy a műsor első felét technikai okokból nem tudják lejátszani.
Ez persze sokféleképpen értelmezhető. A valóság az, hogy az interjút letiltották avval az indoklással, hogy „minden érdeket sért". Ez szomorú számomra, mert az Echo TV-ről eddig úgy látszott, hogy ez egy olyan televízió, amely nem kötődik semelyik párt-brancshoz, s ahol „egyéb" gondolatok is megjelenhetnek. De amiért az esetet írásom elejére tettem, az mégis inkább annak a teljesen torz gondolkodásmódnak az érzékeltetése, amely a mai magyar politikai közgondolkodást jellemzi. Mert mit is követett el Edda húgom abban az interjúban. Többek között azt, hogy nem csak a gyurcsányi politikai baloldalt ostorozta – ahogy az már ilyen helyeken szokás –, hanem kendőzetlenül elmondta lesújtó véleményét az álmagyarkodó ellenzékről is. És ez már „minden érdeket sértett". Érti mindenki? A hangsúly a MINDENen van. Mert kedves magyar testvéreim oda jutottunk, hogy az az országeladósító, közvagyonelsíboló, jövőnketeljátszó, csúszópénzzsebpénzköltségtérítéses, mutyizós világ, amely 17 év óta a parlamentben pöffeszkedik, az lett a „MINDEN". És ezt rengetegen beveszik. Ezt harsogja a média, ezzel parancsolják le a jobb érzésű műsorvezetőket a főnökeik, ezt elemzik a politológus észosztók, és még az utca embere is ezt kérdezi: Jó, de ha egyik se, akkor ki lesz helyette? Mert ha nem bal, akkor jobb! Ha nem fehér, akkor fekete, vagy legfeljebb a szürke különböző árnyalatai. És kész! Mert a játéktér ezekből a színekből áll. De uraim, mi ez a színtelen világ? Hol vannak a pirosak, zöldek, sárgák, lilák?
Meg vannak azok is. Ők a szélsőségesek, fasiszták, nácik, anarchisták, zavargók, randalírozók, elmeháborodottak stb. De tényleg ennyi lenne a MINDEN? Hogy jobbról, vagy balról akarjuk nyalni az ormányos banda alsó felét, s hogy meddig mélyítjük a nyelvünket?
Hát nem! És ennek a megértése annyira fontos, hogy az életünk függ tőle! Nem arról szól az emberiség története, a Föld bolygó története, hogy nincs más lehetőség! Arról szól, hogy mindig van új lehetőség, vannak új utak. És akik egy ilyen végletesen kilátástalan helyzetben ezeket az utakat eltakarják a tömegek elől, vagy az ezeket keresőket, nem hagyják szóhoz jutni, ellehetetlenítik létezésüket, azok a gazemberek közé tartoznak.
Hazánk olyan végzetes helyzetben van, annyira reménytelen a jövőnk, hogy most már eljött az igazság pillanata, most már mindenkinek színt kell vallani. Ki kell állnia az elveiért (ha vannak), hitele kell legyen a szavának, s következetesség kell legyen a tetteiben.
Igen Szabolcs, hitele kell legyen. És a te szavadnak hitele volt nálam. Én mondtam, hogy csak akkor vállalom a szereplést a Célpont című műsorodban, ha nem vágod meg, amit mondok. És te megígérted. És ne gyere azzal, hogy utólag föntről leszóltak, mert nem érdekel. Azokkal szóba se álltam volna. Én a te kérésedre nyilatkoztam, mert hittem a szavadban. Ha előre benne volt a pakliban, hogy az egészet kivágják, akkor meg kellett volna előre mondanod, de akkor jól tudod, hogy nem vállaltam volna. Ha pedig téged is meglepetésként ért, akkor meg annak kellett volna történni, hogy beadod a felmondásod, mert téged senki nem kényszeríthet arra, hogy meg szegd a szavad. Ja, hogy akkor vége a jó melónak, és lehet, hogy a számkivetettek keserű kenyerét kell enned? Na és? Úgyis úgy viselkedtél mindig velünk, mint aki közénk tartozik, legalább most már nyíltan vállalhatnád. Vagy az csak színjáték volt, hogy a kis színfoltokat is meg tudd csinálni a műsorba? Remélem, hogy nem. Remélem, hogy most lelkiismeret furdalásod van. S, hogy miket hallhattak volna még a nézők, ha betartod a szavad? Csak néhány mondatot, a valódi hazafiság tömegbázisáról, Orbán Viktor bohóckodásáról, vagy arról, hogy jelenleg a globalista liberális demokrácia végnapjait éljük. Mit számít ez egy „szélsőséges" „randalírozó" szájából? Úgy látszik, mégis számít. Úgy látszik ez már nem fér bele a „Fidesz" TV-be? Főleg akkor mikor rohamosan romlik a pártok általános megítélése a társadalomban, és erről mindenképpen el akarják terelni a figyelmet azok – sőt főképpen azok – akiknek te is dolgozol.
„Randalírozók", akiktől most csak „kis balhé" volt megrendelve – ugye „kedves" Krakkó Ákos? És ki rendelte meg tőlünk? A kormány? És mi a fizetség? A tízszeri levetkőztetős átadás-átvételes szállítgatás celláról-cellára Toroczkai Lacinak? Vagy a rendőrautók napokon át a házam előtt meg a környező utcákban? Tudjátok, eljöhet még az idő, mikor az ilyen gazember dumákat, olyan nehéz lesz kimondani, mintha gombóc lenne a torkotokban.
És még egy gondolat a számkivetettségről, amiben mi élünk. Az október 22-i Szabadság téri rendezvényünk, és az utána történtek még Matúz Gáborék Éjjeli Menedékébe sem kaptak helyet. Még egy mondatot sem ejtettek róla, mintha nem is lett volna. Ez azért kemény, főleg annak fényében, hogy hosszasan közvetítették a 21-ei gárdaavatást, és bőségesen tudósítottak a 26-i hídblokádról is.
Ezek után az olyan undorító gerinctelenség, mint amit a Heti Válaszos Dévényi István művel, már csak hab a tortán. Ő az, aki a tavaszi hazudozós cikke után a feljelentést megúszandó, készített velem és Lacival egy tisztázó interjút, de annak leközlését folytonos magyarázkodások közepette addig húzta, míg végül helyette megint egy jó kis mocskolást hozott össze ellenünk. Te István! Az világ, ahol a Molotov-koktélok égnek, nem a mi „szép új világunk", hanem a ti ocsmány régi világotok. Igazán méltó vagy a főnöködhöz, Borókai Gábor „úrhoz", aki az Echo TV-ben (nahát visszakanyarodtunk az elejére) az olyanoknak a nemzeti ünnepek előtti letartóztatásáról vizionál – Aczél Endre után szabadon –, mint én.
Azt hiszem kedves „nemzeti érzelmű" testvéreim, hogy az a „MINDEN", amit itt a jobb és bal oldali politika képvisel, nem fog rajtatok segíteni, hacsak a szakadékba való jobbról vagy balról való belökdösést nem tekintitek segítségnek!
Budaházy György
SZENT KORONA RÁDIÓ
2007. november 5., hétfő
Egy kis infó
Elég sokan keresnek rá, ki kicsoda a zsidómédiákban, íme egy kis infó :
A Matula honlap üzemeltetője Tamás Bence Gáspár zsidó a honlap bejegyzett lakcíme Bp. XV. Bartók Béla u.9. Ő az index munkatársa, és dolgozik a Tilos Rádióban is.
A honlap másik embere Bede Márton zsidó akinek neve az origóhoz a Pesti Esthez és a "kreatív online"-hoz kötődik.
A harmadik ember Magyari Péter zsidó, szintén a keresztényeket kiírtani kívánó Tilos Rádió embere, valamint az origó munkatársa és Tamással olvastak be közösen a Tilosban egy Orbán viktort "fasiszta patkány"-nak nevező sms-t amely még azt is tartalmazta, hogy "Pusztuljanak az egyházak".
Kollegájuk Inkei Bence zsidó szintén a közismert irányultságú origó munkatársa. De dolgozik a Pesti Estnek és írt még a zsidó Index egyik vidéki kiadásába, valamint az Élet és Irodalomba is.
A zsindex saját, főoldalon ajánlott blogjai valóban nem blogok, mivel pénzért írják őket, és uj péter valóban zsidó, ahogy nobilis kristóf is az. Sumák banda, felvásárolják a jó blogokat, lapokat : SUBBACULTHA, UFI, többek közt, aztán meg fokozatosan cionlibsi irányba viszik el őket. Ma már az is nyilvánvaló sokak számára, hogy a média tulajdonosa alapvetően meghatározza az adott média politikai irányvonalát.
Tehát, ha egy szdsz-közeli zsidó médiamágnás megveszi a nemzetiliberális Ufit, akkor azt úgy kell lereagálnunk, hogy az számunkra elveszett, és zsidó hazugság - gyárrá fog alakulni.
Amúgy, ez NEM KAMU :
A Nemzeti Jogvédő Alapítvány és a Civil Jogász Bizottság "Felhívás a jogállamiság elveinek és szabályainak betartására” címmel hivatalos közleményt adott ki, melyet 2007. október 22-én (operaház) és 26-án (hídblokád) durván megsértett a Bencze József-vezette karhatalom. A lényege a dolognak - és ezért fog a magyarnak nevezett rendőrség többszázmillió forint értékben kártérítést fizetni! - a következő:
"Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 11. cikkének - a közelmúltban a Bukta-ügyben és Oya Ataman-ügyben született strassbourgi ítéleteknek megfelelő-értelmezésével kell alkalmazni a gyülekezési jogra vonatkozó hazai jogszabályokat. Ez tehát azt jelenti, hogy egy tüntetés bejelentésének elmaradása még önmagában nem teszi feloszlathatóvá a tüntetést, ha a tüntetés békés jellegét megtartja.
Éppen ezért erre kell egy "precedens" ,mert bár a mi jogrendünk nem ismeri a precedens fogalmát, de az embereknek látniuk kell, hogy aki a kormány ellen tüntet, nem valami szélsőséges huligán. Erre lesz jó többek közt ez az alkalom :
Van-e jogunk a Batthyány-örökmécseshez november 17-én kimenni?
2007-11-06. 15:07:30
Természetesen van, mint ahogyan jogunk van ehhez bármely más napon is! Mindenki magánemberként azt tesz, amit szeretne, hiszen Magyarország alkotmányos jogállam, amely (sajnos) az Európai Unióhoz tartozik. Ezért, ha Gyurcsány Ferenc és kormánya, illetve a viperákat és gumilövedéket használó politikai rendőrsége ezt megpróbálja elfeledni, nekünk is van önvédelmi ellenfegyverünk, amivel élni kell, és ez nem más, mint a minket megillető emberi jogaink.
A Nemzeti Jogvédő Alapítvány és a Civil Jogász Bizottság ezzel kapcsolatban "Felhívás a jogállamiság elveinek és szabályainak betartására" címmel hivatalos közleményt adott ki, melyet 2007. október 22-én és 26-án durván megsértett a Bencze József-vezette karhatalom. A lényege a dolognak - és ezért fog a magyarnak nevezett rendőrség többszázmillió forint értékben kártérítést fizetni! - a következő:
"Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 11. cikkének - a közelmúltban a Bukta-ügyben és Oya Ataman-ügyben született strassbourgi ítéleteknek megfelelő-értelmezésével kell alkalmazni a gyülekezési jogra vonatkozó hazai jogszabályokat. Ez tehát azt jelenti, hogy egy tüntetés bejelentésének elmaradása még önmagában nem teszi feloszlathatóvá a tüntetést, ha a tüntetés békés jellegét megtartja."
Ezért "véletlenül" lehetünk sokan november 17-én, szombaton 17 órakor a Batthyány-örökmécsesnél, és hívunk is mindenkit! Emlékezünk gyertyáinkkal, mécseseinkkel egész nap, hogy mennyit "fejlődött" húsz év alatt országunkban a "demokrácia". A Magyar Önvédelmi Mozgalom bízik abban, hogy elmúltak a kommunista diktatúrára jellemző évek, s ezért nem kell félnünk 2007-ben a hatalom és a rendőrség jogsértésétől, brutalitásától.
Minden igaz hazafit és nemzeti szervezetet várunk 17-én a nemzeti kiállás és összefogás jegyében! A Magyar Önvédelmi Mozgalom nevében elsőként tiszteletbeli elnökünk, Kovács Géza fog beszélni.
[Forrás: Magyar Önvédelmi Mozgalom]
Mondom, békés. A rendőrök viszont, általában állandóan erőszakkal lépnek fel, erőszakot kezdeményeznek. Jogtalanul. A kialakuló helyzet aztán általában úgy lesz bemutatva a zsidómédiában, mint ha a tüntetők kezdték volna a balhét.
Nem is kell ehhez tüntetés, meccsek után is megcsinálják a szekusok és a rendőrök ugyanezt a disznó módszert. Mint ahogy a komcsiban előfordult, akit bevittek márc. 15-én, egy irodában leültették, és széket dobtak felé, az ávósok, az megfogta, és akkor már "támadó" akivel szemben fel lehet lépni.
http://gondola.hu/cikkek/56457/ -ez is hasonló technika, valakinek a nevében fenyegetőznek, hogy lejárassák.
Megmondta Vona is a frankót, a történelmi tapasztalatok alapján ez a békésen szervezkedő stratégia jól működik, csak haladjunk vele, tegyünk érte mi is :
"Aki türelmetlen, aki azonnali eredményeket vár, azt ki kell ábrándítanom. Ahogy évtizedek kemény aknatevékenységével verték szét nemzettudatunkat, úgy kell most évek fárasztó, verejtékes munkájával önerõbõl újraépíteni azt. Ehhez közösségekre, intézményekre és legfõképpen az azokat élettel megtöltõ józan, cselekvõ és bátor emberekre van szükség. Kapcsolódási pontok olyan hálózatára, amelyek által megismerhetjük, megszervezhetjük, megvédhetjük és segíthetjük egymást, ezáltal gyarapíthatjuk erõinket. Nem várhatunk arra, hogy majd csak sikerül eltakarítani ezt a kormányt, és akkor folytatódhat nagyjából minden ugyanígy, csak több „fájdalomcsillapítóval”! És ugyanígy nem merülhet ki annyiban az ellenállásunk, hogy a nemzeti ünnepek környékén „balhézunk” egyet a rendõrökkel, aztán fél évig bíróságra járunk! A magunkfajták kisebbségét kell szervezetté tenni, amely aztán vonzhatja a többséget is.
A tendenciák bíztatóak. Az ország különféle pontjain gombamód szaporodnak a lovasíjász, a barantás és más hagyományõrzõ csoportok, a rovásíró és az õstörténész klubok, az elõadásokat, kirándulásokat és tüntetéseket szervezõ baráti körök, a lokálpatrióta nemzeti egyesületek. Ezrek jelentkeznek a Magyar Gárdába, a sajtódiktatúra falát sorra törik át internetes oldalak, helyi és országos lapok, a nemzeti rock teltházas koncertjeitõl dübörögnek a falak és nincs már nap, hogy ne lenne valahol egy hazafias fesztivál. Sokan tudva, nem tudva, de már a járható és igaz úton járnak. Biztos vagyok benne, hogy a kultúra a kitörési pont. Másunk amúgy se nagyon maradt. Hát építkezzünk ezen a romon! Találjuk meg egymást a legbelsõ iránytû segítségével! Szervezõdjünk, erõsödjünk, építkezzünk! Legyen a kultúra a kiút! Mert kiutat kell végre találnunk, különben megfulladunk napjaink mocskában!"
A Matula honlap üzemeltetője Tamás Bence Gáspár zsidó a honlap bejegyzett lakcíme Bp. XV. Bartók Béla u.9. Ő az index munkatársa, és dolgozik a Tilos Rádióban is.
A honlap másik embere Bede Márton zsidó akinek neve az origóhoz a Pesti Esthez és a "kreatív online"-hoz kötődik.
A harmadik ember Magyari Péter zsidó, szintén a keresztényeket kiírtani kívánó Tilos Rádió embere, valamint az origó munkatársa és Tamással olvastak be közösen a Tilosban egy Orbán viktort "fasiszta patkány"-nak nevező sms-t amely még azt is tartalmazta, hogy "Pusztuljanak az egyházak".
Kollegájuk Inkei Bence zsidó szintén a közismert irányultságú origó munkatársa. De dolgozik a Pesti Estnek és írt még a zsidó Index egyik vidéki kiadásába, valamint az Élet és Irodalomba is.
A zsindex saját, főoldalon ajánlott blogjai valóban nem blogok, mivel pénzért írják őket, és uj péter valóban zsidó, ahogy nobilis kristóf is az. Sumák banda, felvásárolják a jó blogokat, lapokat : SUBBACULTHA, UFI, többek közt, aztán meg fokozatosan cionlibsi irányba viszik el őket. Ma már az is nyilvánvaló sokak számára, hogy a média tulajdonosa alapvetően meghatározza az adott média politikai irányvonalát.
Tehát, ha egy szdsz-közeli zsidó médiamágnás megveszi a nemzetiliberális Ufit, akkor azt úgy kell lereagálnunk, hogy az számunkra elveszett, és zsidó hazugság - gyárrá fog alakulni.
Amúgy, ez NEM KAMU :
A Nemzeti Jogvédő Alapítvány és a Civil Jogász Bizottság "Felhívás a jogállamiság elveinek és szabályainak betartására” címmel hivatalos közleményt adott ki, melyet 2007. október 22-én (operaház) és 26-án (hídblokád) durván megsértett a Bencze József-vezette karhatalom. A lényege a dolognak - és ezért fog a magyarnak nevezett rendőrség többszázmillió forint értékben kártérítést fizetni! - a következő:
"Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 11. cikkének - a közelmúltban a Bukta-ügyben és Oya Ataman-ügyben született strassbourgi ítéleteknek megfelelő-értelmezésével kell alkalmazni a gyülekezési jogra vonatkozó hazai jogszabályokat. Ez tehát azt jelenti, hogy egy tüntetés bejelentésének elmaradása még önmagában nem teszi feloszlathatóvá a tüntetést, ha a tüntetés békés jellegét megtartja.
Éppen ezért erre kell egy "precedens" ,mert bár a mi jogrendünk nem ismeri a precedens fogalmát, de az embereknek látniuk kell, hogy aki a kormány ellen tüntet, nem valami szélsőséges huligán. Erre lesz jó többek közt ez az alkalom :
Van-e jogunk a Batthyány-örökmécseshez november 17-én kimenni?
2007-11-06. 15:07:30
Természetesen van, mint ahogyan jogunk van ehhez bármely más napon is! Mindenki magánemberként azt tesz, amit szeretne, hiszen Magyarország alkotmányos jogállam, amely (sajnos) az Európai Unióhoz tartozik. Ezért, ha Gyurcsány Ferenc és kormánya, illetve a viperákat és gumilövedéket használó politikai rendőrsége ezt megpróbálja elfeledni, nekünk is van önvédelmi ellenfegyverünk, amivel élni kell, és ez nem más, mint a minket megillető emberi jogaink.
A Nemzeti Jogvédő Alapítvány és a Civil Jogász Bizottság ezzel kapcsolatban "Felhívás a jogállamiság elveinek és szabályainak betartására" címmel hivatalos közleményt adott ki, melyet 2007. október 22-én és 26-án durván megsértett a Bencze József-vezette karhatalom. A lényege a dolognak - és ezért fog a magyarnak nevezett rendőrség többszázmillió forint értékben kártérítést fizetni! - a következő:
"Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 11. cikkének - a közelmúltban a Bukta-ügyben és Oya Ataman-ügyben született strassbourgi ítéleteknek megfelelő-értelmezésével kell alkalmazni a gyülekezési jogra vonatkozó hazai jogszabályokat. Ez tehát azt jelenti, hogy egy tüntetés bejelentésének elmaradása még önmagában nem teszi feloszlathatóvá a tüntetést, ha a tüntetés békés jellegét megtartja."
Ezért "véletlenül" lehetünk sokan november 17-én, szombaton 17 órakor a Batthyány-örökmécsesnél, és hívunk is mindenkit! Emlékezünk gyertyáinkkal, mécseseinkkel egész nap, hogy mennyit "fejlődött" húsz év alatt országunkban a "demokrácia". A Magyar Önvédelmi Mozgalom bízik abban, hogy elmúltak a kommunista diktatúrára jellemző évek, s ezért nem kell félnünk 2007-ben a hatalom és a rendőrség jogsértésétől, brutalitásától.
Minden igaz hazafit és nemzeti szervezetet várunk 17-én a nemzeti kiállás és összefogás jegyében! A Magyar Önvédelmi Mozgalom nevében elsőként tiszteletbeli elnökünk, Kovács Géza fog beszélni.
[Forrás: Magyar Önvédelmi Mozgalom]
Mondom, békés. A rendőrök viszont, általában állandóan erőszakkal lépnek fel, erőszakot kezdeményeznek. Jogtalanul. A kialakuló helyzet aztán általában úgy lesz bemutatva a zsidómédiában, mint ha a tüntetők kezdték volna a balhét.
Nem is kell ehhez tüntetés, meccsek után is megcsinálják a szekusok és a rendőrök ugyanezt a disznó módszert. Mint ahogy a komcsiban előfordult, akit bevittek márc. 15-én, egy irodában leültették, és széket dobtak felé, az ávósok, az megfogta, és akkor már "támadó" akivel szemben fel lehet lépni.
http://gondola.hu/cikkek/56457/ -ez is hasonló technika, valakinek a nevében fenyegetőznek, hogy lejárassák.
Megmondta Vona is a frankót, a történelmi tapasztalatok alapján ez a békésen szervezkedő stratégia jól működik, csak haladjunk vele, tegyünk érte mi is :
"Aki türelmetlen, aki azonnali eredményeket vár, azt ki kell ábrándítanom. Ahogy évtizedek kemény aknatevékenységével verték szét nemzettudatunkat, úgy kell most évek fárasztó, verejtékes munkájával önerõbõl újraépíteni azt. Ehhez közösségekre, intézményekre és legfõképpen az azokat élettel megtöltõ józan, cselekvõ és bátor emberekre van szükség. Kapcsolódási pontok olyan hálózatára, amelyek által megismerhetjük, megszervezhetjük, megvédhetjük és segíthetjük egymást, ezáltal gyarapíthatjuk erõinket. Nem várhatunk arra, hogy majd csak sikerül eltakarítani ezt a kormányt, és akkor folytatódhat nagyjából minden ugyanígy, csak több „fájdalomcsillapítóval”! És ugyanígy nem merülhet ki annyiban az ellenállásunk, hogy a nemzeti ünnepek környékén „balhézunk” egyet a rendõrökkel, aztán fél évig bíróságra járunk! A magunkfajták kisebbségét kell szervezetté tenni, amely aztán vonzhatja a többséget is.
A tendenciák bíztatóak. Az ország különféle pontjain gombamód szaporodnak a lovasíjász, a barantás és más hagyományõrzõ csoportok, a rovásíró és az õstörténész klubok, az elõadásokat, kirándulásokat és tüntetéseket szervezõ baráti körök, a lokálpatrióta nemzeti egyesületek. Ezrek jelentkeznek a Magyar Gárdába, a sajtódiktatúra falát sorra törik át internetes oldalak, helyi és országos lapok, a nemzeti rock teltházas koncertjeitõl dübörögnek a falak és nincs már nap, hogy ne lenne valahol egy hazafias fesztivál. Sokan tudva, nem tudva, de már a járható és igaz úton járnak. Biztos vagyok benne, hogy a kultúra a kitörési pont. Másunk amúgy se nagyon maradt. Hát építkezzünk ezen a romon! Találjuk meg egymást a legbelsõ iránytû segítségével! Szervezõdjünk, erõsödjünk, építkezzünk! Legyen a kultúra a kiút! Mert kiutat kell végre találnunk, különben megfulladunk napjaink mocskában!"
2007. november 4., vasárnap
Reakció blog : ősi ellenség
Reakció blog : ősi ellenség
Előpataki: AFORIZMÁK A ZSIDÓKRÓL (1910)
http://www.betiltva.com/files/elopataki_aforizmak.php
"Minden zsidó két ember, egyik a valódi, a hamisítatlan, amelyet mindig rejteget; a másik a hazug módon hamisított, aminőnek mindig feltüntetni óhajtja magát. A valódit mindig keresnünk kell, mert az rejtve van; a hamisított mindig előttünk áll és követelődzik, hogy őt abban az alakjában fogadjuk el, aminőnek ő hazudja magát. A valódi határtalan egoizmusa miatt erkölcstelen, más embert, különösen a keresztényt Megváltójával együtt lenézi, a pénzt imádja; az önmagát és faját meghamisító szüntelenül a legkiválóbb erényeket és emberi tulajdonságokat öltögeti magára s ha hazugságainak nem hisz az ember, akkor felette türelmetlen, s követeli, hogy mindig hamisított alakjában legyen forgalomban. Tapasztalt szem hamar felfedezi a valódit s ha erős jellemmel is rendelkezik, szembe száll erkölcstelen kísérleteinek; az avatatlanokat becsapja, megcsalja, mindenéből kiforgatja; a gyenge jelleműeket valamiféle gyengéjüknél fogva megkörnyékezi, leigázza, szolgájává teszi."
Brit és olasz napilap: a zsidók keresztény gyerekeket áldoztak a középkorban
Meglepő, de igaz: egy olaszországi eredetű izraeli zsidó egyetemi tanár megjelenés előtt álló új könyvében megerősíti, hogy a zsidók a középkorban keresztény kisgyermekeket áldoztak Pészach nevű ünnepükön - számol be a brit Daily Telegraph. Ariel Toaff középkori dokumentumokra alapozva feltárja, hogy az észak itáliai Trento-ban a zsidók egy kétéves kerestény kisgyermeket keresztre feszítettek, hogy újrajátsszák az általuk gyűlölt Krisztus halálát. A tudományos munkáról az olasz baloldali Corriere della Sera is beszámol.
Toaff leírja, hogy egy szélsőséges zsidó csoport tagjai - úgymond a zsidók üldözése miatti bosszúból - rituálisan megcsonkította, majd keresztre feszítette a keresztény kisfiút, vérét pedig különböző célokra használták. A borzalmas gyakorlat adatai szerint a 11-14. század között élt a térségben, Trento környékén. A kisgyermekek vérét olykor tésztába is felhasználták, amiből zsidó pészachi kenyeret sütöttek.
Luzsénszky Alfonz Talmudfordítása, tizenhetedik kiadás 1922-ből
http://www.freepress-freespeech.com/holhome/ltalmud/talmud.htm/
A zsidók elleni vérvád
"Minthogy a Talmud szerint a nemzsidók nem kedves gyermekei az Istennek (Zebahim 45b.), sőt még. a sírjaik is tisztátalanok (Ahoda zara 39a.), míg ők, a jámborok, tekintélyesebbek még « szolgálattevő angyaloknál is. (Suitltecli'in 92a.) Természetes dolog, hogy a goj haszontalan, gonosz, megvetendő s kíméletet nem érdemel. A Talmud azon mondását:
"Szabad a hitehagyottat megölni" (Pesachim 122b. Tosephot) gyakran alkalmazták a keresztényekre, amiről számtalan történelmi faktum tanúskodik. A Sanhedrin 79a. lapján pedig azt olvassuk, hogy ha valaki egy nemzsidót akart megölni és tévedésből zsidót ölt meg, nem büntetendő. Az eszteleneken egyébként is tilos könyörülni. (u. o. 92a.) A Makkoth 7b. lapján is ez áll: "Ha valaki készakarva öl meg egy embert, ki kell őt végezni. kivéve, ha azzal a szándékkal tette, hogy egy nemzsidót öl meg és egy zsidót talált megölni." (Ugyanez áll a Baba kamma 44a. lapján.) "
**Itt egy hiányos lista néhány eset**(Ostor)
..........
"1529 május 31-én Meilinger Gergely magyar bognármester kilencéves fiát lopták el a zsidók; becsukták egy pincébe, összekötözték, szúrásokkal megölték s a hullát kidobták a határba.
A Bavaria Sancta 176. lapján olvassuk, hogy Heitingenben 1540-ben Pisenbarter György négyéves fiát a zsidók egy oszlophoz kötötték, három napig kínozták, kezeinek és lábainak ujjait levágták, majd az egész testét kereszt alakban szétvágták s a hulláját kidobtak a kutyáknak.
1547-ben a lengyelországi Rawa városban egy Mihály nevű cipész fiacskáját ölték meg a zsidók.
1569-ben, Petrikauban egy kétéves fiút vesznek meg egy lelketlen embertől 2 ezüstmárkáért és megölik.
Münster Sebestyén Cosmographiájában olvassuk, hogy 1571-ben Bragadinust a zsidók elevenen elássák és kegyetlenül megölik.
Sartorius idézett művének 53. lapján olvassuk, hogy 1578-ban Berlinben egy zsidót kivégeztek, mert egy keresztény gyermeket vett meg egy koldustól, akit azután a zsidók halálra kínoztak.
1579-ben Lublinban egy Erzsébet nevű hétéves kis leányt ölt meg egy Szniercztowicz Joákim nevű zsidó s ugyanakkortájt Zglobicében elloptak egy másik keresztény gyermeket is. "
.....
"1859-ben Oláhország Foksani városában egy ötéves gyermeket öltek meg a zsidók.
A tiszaeszlári és sajóvámosi gyilkosságok még mindnyájunknak emlékezetében vannak. Tudjuk hogy a tetteseket bizonyíték híján mentették föl; de azt is tudjuk, hogy a zsidóknak volt elegendő pénzük a bizonyítékok eltüntetésére.
Hetvenhét esetet soroltunk itt föl. Mint jellemző körülményt föl kell említenünk, hogy ezek a gyilkosságok mindig a maceszsütés előtti napokban történtek s majdnem valamennyi ugyanazon módon hajtódott végre. Minden egyes esetben vérét vették az áldozatnak.
Most vegyük még ehhez annak a sok papnak, katonatisztnek, mágnásnak, polgárnak, földművesnek, sőt apácáknak is a számát, akiket Kun Béla, Szamuely, Korvin-Klein és a többi vörös hóhér kivégeztetett! Nemde azt látjuk ezeknek a vértanúknak fölháborító cinizmussal, pokoli kegyetlenséggel végre-hajtott legyilkolásából, hogy a talmudista szellem vad kegyetlenséggel veti reá magát Krisztus híveire, mihelyt csak szabadjára eresztik!"
"A katolikus egyház április 17-én. ünnepli Szent Rudolf vértanú emlékét, akit a zsidók szintén zsenge korában öltek meg.
A trintárius szerzetesek breviáriumában találjuk a hároméves kis Szent Kristóf történetét, akit a zsidók a XIII. században Toledóban elfogtak és éjjel fölfeszítették, lándzsával átdöfték, a szívét kiszakították és azután másnap, éppen húsvét napján, kitették az utcára.
Murer "Helvetia Sancta" című könyvében, valamint Schedel Egyetemes Krónikájában említtetik Norwich Vilmos nevű nemes ifjú, akit a zsidók Angliában 1148 nagypéntekjén kínoztak halálra, s akinek halála után csodák történtek. Ugyanott említtetik Weiszenberg Henrik elszászi fiú, akit a zsidók 1220-ban öltek meg.
1179-ben - amint Turnay Róbert szentmihályi apát, valamint Rigordus és Armoricus is írják - a szent hírben álló Richárd párizsi fiút kínozták a zsidók Pont-Iséreben.
Wilson Martyrológiumában említtetik Lincoln Hugó vértanú, egy 8-10 éves gyermek, akit 1215 június végén a zsidók elraboltak és fölfeszítettek. Az elfogott tettesek egyike a gyászoló anya előtt is bevallotta, hogy ők minden évben fölfeszítenek egy keresztény gyermeket.
Polyd Virgil I. XVI. fejezetében olvassuk, hogy Anglia Norwich városában 1235-ben szintén nagypénteken felfeszítettek egy keresztény fiút, akit direkt erre a célra egy esztendeig tápláltak.
Tritemius írja, hogy 1236-ban Hagenauban öt fuldai gyermeket temettek el, akiket a zsidók egy malomban éjjel legyilkoltak és vérüket vették.
Az Acta Sanetorum augusztusi kötetének 777- 783. lapján olvassuk a hétéves Dominguitto de Val saragossai fiú vértanúságát, akit 1250 augusztus 31-én elrabolták a zsidók szüleitől és fölfeszítették."
Kellene egy olyan statisztika, amely kimutatja világszinten az eltűnt gyerekek számát a zsidók pészah és purim ünnepéhez képest. Kíváncsi lennék, arra milyen a kapcsolat közöttük. Le merem fogadni az ünnepeik közelében ugrásszerűen megnő az eltűnt gyerekek száma.
Mivel ez egy embertelen, végsőkig megátalkodott nép, minden további nélkül lehetséges hogy beigazolódna a gyanú.
Jewish Ritual Murder by ARNOLD S. LEESE
32.page: The post mortem examination was said to have shown death due to suffocation, but the county physician had previously pronounced death to have occurred from loss of blood. A large assembly of foreign Jews visited the town the night of the murder and left next day.
32.oldal: A halotti vizsgálat fulladásos halálokot derített ki, korábban a körzeti orvos megállapította vérveszteség okozta a halált. Nagyszámú idegen zsidó látogatta meg aznap és következő nap a várost.
Ritka betegség a vérszegénység különleges formája, ami a "vámpírok" köré épülő legenda alapja. A beltenyészet ami a zsidókra jellemző, előhozza ezt is, pláne a rabbi-kasztban, akik még a többi zsidótól is elkülönítik magukat. Csak azért bocsájtom előre, ha meredek lenne ami most következik...
The History of Jewish Human Sacrifice
By Willie Martin
(MARTINRitualMurder.pdf)
http://www.aaargh.com.mx/engl/engl.html/
A zsidók azért gyakorolják a vérivás rítusát mert paraziták akiknek vért kell inni ha élni akarnak. Bulger azt is állítja, hogy a vérivás fekete mágia amivel a zsidó rabbik jövendölhetnek mikor az áldozatuk vére a vénáikban folyik.
10.oldal:
Ezért zsidó vezetők időről időre megfognak lehetőleg egy 6-8 éves fiúgyermeket. A nemzsidó lehetőleg keresztény gyereknek tökéletes alkatúnak, intelligensnek, és szennyeződéstől mentesnek kell lennie. Nem érheti el a pubertás kort, mert a zsidó hite szerint a vér ekkor már tisztátlanná válik.
Amikor a keresztény gyermeket becsalogatják a zsinagógába, vagy ha a zsidókat megfigyelik titkos gyülekezőhelyre mennek, ott az elrabolt gyereket lekötözik egy asztalra. Megkorbácsolják, éles rituális késsel sebeket ejtenek rajta ugyanazokon a helyeken ahol Jézust átszegelték. Ahogy a vér kifolyik poharakba, a zsidó vezetők isznak belőle, amíg a gyerek lassan meghal horror közepette.
A ősi kazár zsidók közel keleti testvéreikkel közösen folytattak emberáldozatokat. Élve égettek el gyerekeket egy Tophetnak nevezett oltáron. Az ószövetség említi egy a gyakorlatot és elítéli. A Tophet oltár körül hangosan verték a dobot, hogy elnyomják vele az élve égő áldozat kiáltását.
Ariel Toaff: Véres Húsvét
Dr Ariel Toaff a római rabbi fia, a zsidó Bar Ilan egyetem történészfrofesszora, Tel Aviv hoz közel. 35 év kutatás után adta ki a Véres Húsvét című könyvét 500 év zsidó véráldozati eseteiről.
(Trenti Szent Simon halálának kivizsgálásáról van szó.) Most vissza Dr Ariel Toaff - hoz. Érdekes felfedezést tesz áttanulmányozva a tárgylás jegyzőkönyveit: ahelyett, hogy a kikérdezők diktálnának, a kínvallatás alatt az elkövetők teljesen ismeretlen dolgot mondanak el. A gyilkosok egy kicsi és visszahúzódó Askhenázi közösség tagjai, saját rítusokat űznek, amelyek eltérnek a többi olasz zsidókétól.
A trentói bűneset nem volt kivétel, Toaff sok esetet fedezett föl véráldozatokról 500 év európai történelmében, ahol gyerekek vérét vették véráldozatként és matszeszbe tették. A vér mágikus ital, népszerű gyógyszer volt, alkímisták, zsidó varázslók használták. Nagy piaca volt a vérnek, szárított vérnek és véres matszesznek. Zsidó kereskedők adták rabbik által kibocsátott hitelesített kísérőlevéllel. A legnagyobb értéke a goj gyerek vérének volt. Az ilyen véráldozatok ösztönös, zsigeri, rosszindulatú akciók reakciók voltak, ahol ártatlan, ismeretlen gyerekek váltak a Jahwe iránti szeretet és bosszúállás áldozatává. Fürösztötték az oltárt a vérbe, sürgetve Jahwe védelmét és az ellenségek megbüntetését.
Megfenyegtték, terrorizálták, főleg az ADL elnöke Abe Foxman, aki zsidó származású, (igen, az USA-ban működő Fox TV őróla kapta a nevét, mivel az is az övé, az is zsidómédia) elérték hogy bocsánatot kérjen és visszavonja a könyvét.
Ez alapján írtam amit írtam az Úr 2007. évében Szent Jakab havának 24. napján.
http://www.israelshamir.net/English/Eng11.htm/
A cikk írója az egész borzalomról múlt időben beszél, márminthogy a zsidók elkövették ezeket. Sajnos a körmendi eset 1998-ban történt és azt mutatja, hogy a zsidók máig gyakorolják ezt a barbarizmust és eszük ágában sincs vele fölhagyni.
A barbárok képesek egy népirtást megünnepelni, ahol perzsa civileket mészároltak százezerszámra, válogatás nélkül - és ez a purim nevű ünnepük.
Az egy valódi holokauszt volt, nem csak kamu, és hazugság, mint a zsidóké.
A legnagyobb zsidó örömünnep 2007-ben március 14/15-re esett.
Világhódítók - AZ IGAZI HÁBORÚS BŰNÖSÖK
Marschalkó Lajos
X. fejezet. 142. oldal
Ki sejti, hogy milyen őseredetű tanításokon alapszik a zsidó bosszú? Ki tudja, hogy mit jelent a Purim ünnepe? Ki látta már a Purim ünnepet? Ki látta már a zsinagógákban lerészegedő zsidókat, akik egyébként antialkoholisták, de akiknek ezen a napon vallási kötelességük, hogy berúgjanak. Ki tudja a "bibliaolvasó" nemzsidók közül, hogy a zsidóság a Purimot a világtörténelem egyik legnagyobb tömeggyilkosságának emlékezetére ünnepli ma is, mint örömünnepet?!
A tömeggyilkosságnak, bosszúnak szép ünnepe ez.
- Nézzük, mire tanítja a zsidóságot Eszter királynő könyve? Mi történt az első Purimkor?
Eszter könyvének tanúságtétele szerint Ahasvérus perzsakirály megharagudott perzsa származású feleségére és új aszszonytkeresett magának. Az új királynőt a Babilonba hurcolt zsidó lányok között találták meg.
Eszter a királynak és környezetének nem árulta el származását, sem nemzetiségét. Márdokeus, Eszter nagybátyja határozottan így parancsolta ezt. Az öreg Márdokeus ezzel politikai iskolát alapított.
A király hálószobájáig juttatta el és előre kijelölte azoknak a zsidó nőknek az útját, akik így jutottak királyok, császárok, köztársasági elnökök, államférfiak közelségébe, hogy azoknál a zsidó nacionalizmus céljait érvényesítsék. Odajutottak, noha ezzel megtagadták a mózesi parancsot.
Ebben az időben az Agágabeli Hámán lett Ahasvérus király kincstartója, vagy mint ma mondanánk, miniszterelnöke.
A Bibliából nem tűnik ki, hogy miért, de Hámán "a zsidók ellensége volt" s így vádolta őket a király előtt:
"Van egy nép elszórva és elkülönítve a népek között(!) országod minden tartományában és az 5 törvényeik különböznek minden nemzetségétől, a király törvényeit nem teljesítik. (Eszter könyve 3. rész 8.)"
Eszter könyve szerint a király el is rendelte, hogy Ádár hónapjának tizenkettedik napján a zsidókat lemészárolják. Az öreg Márdokeus azonban értesült a király tervéről és üzenetet küldött unokahúgának, hogy menjen a királyhoz és "esedezzen az ő nemzetségéért". A zsidó királynő erre lakomára hívta Hámánt és a királyt.
"És mondá a király másodnapon, borivás közben: Mi a te kívánságod, Eszter királynő? Megadatik. És micsoda a te kérésed? Ha az ország fele is, meglészen."
(Eszter 5. fej. 3.)
Eszter könyvéből világos, hogy a király már erősen beborozott állapotban volt, amikor az asszony Hámánt, a "gyűlöltöt" elkezdte vádolni. Ahasvérus haragjában kiment a pálmakertbe és ezalatt Hámán már az életéért könyörgött a királynőnek. A módszerek már akkor is nürnbergiek voltak: hazugság és rágalom! A királynő azzal vádolta Hámánt, hogy a király távollétében erőszakot akart elkövetni rajta. A király erre elrendelte, hogy kincstartóját azonnal akasszák fel egy ötven könyök magas akasztófára.
A kincstartó teteme még ki sem hűlt, amikor megtörtént a – hatalomátvétel. A szép zsidólány parancsára a király Márdokeust nevezte ki miniszterelnökké s ugyanakkor Indiától Szerecsenországig kitört a véres tömegmészárlás, amelyet azok a zsidók hajtottak végre, akiket tulajdonképpen semmi sérelem sem ért. Hiszen Hámán terve legfeljebb terv volt.
Hámánt, aki a felelősséget viselte, felakasztották. Mint akkor, s azóta is, ha a hatalom a kezükbe került, véresen ünnepelték meg diadalukat. A zsidó királynő férje a bábállamférfi őskori példaképe, megengedte, hogy a zsidók "megbosszulják magukat
ellenségeiken".
A mózesi nacionalizmus az első Purim óta fürdik a megbosszultak vérében.
A zsidóknak világosság támada, öröm, vígasság, tisztesség! (Eszter könyve 8. 16.) - mondja az Ószövetség.
"Mert magok vőnek hatalmat azokon, akik őket gyűlölik." És leverték a zsidók minden ellenségüket, fegyverrel megölvén és megsemmisítvén azokat és akaratok szerint
cselekedének gyűlölőikkel." (Eszter könyve 9. 5.)
Eszter könyve részletesen felsorolja ennek a páratlan tömegmészárlásnak áldozatait. Elmondja mindenekelőtt, hogy megölték Hámán tíz fiát, akiknek egyetlen bűnük volt, hogy apjukat "antiszemitának" tartották. Susan várában megöltek előbb 500, majd 300 férfit, a tartományokban minden ők nélkül meggyilkoltak "gyűlölőikből hetvenötezret".
Körmendi gyerekgyilkosság
Nos, mindezek ismeretében vegyük górcső alá a körmendi gyermekgyilkosságot! A vérgyilkosság lehetőségét azonnal kizárhatja az elkövetés időpontja, hiszen effajta zsidó rituális gyilkosságot csak a zsidó húsvét, a Pészah idején követhetnek el. Ebből a szempontból a tiszaeszlári vérvád megáll, hiszen Solymosi Eszter közvetlen a Pészah előtt, vagyis április 1-én tűnt el. És most kapaszkodjanak meg, tisztelt olvasóink: H. Zsófit 116 évvel később ugyanezen a napon, vagyis április 1-én gyilkolták meg Körmenden!
Van még egy lehetőség, amellyel szintén kizárhatnánk a zsidó vérgyilkosságot: az elkövetés módszere. Mivel a rituális gyilkosság lényege, hogy a vért kifolyassák az áldozatból, a leírások szerint a gyilkosságot sakterek hajtják végre. A sakter zsidó mesterség, az a személy, aki a kóser eljárás keretében az állatok nyakát éles késsel elvágja, vérüket kifolyatja. A sakterek tehát az elbeszélések szerint a rituális gyilkosságot késsel követik el, méghozzá úgynevezett sakter-metszéssel, amelynek lényege, hogy fültől fülig vágnak, hogy minél nagyobb legyen a vérveszteség. A tiszaeszlári per koronatanúja, Scharf Móric – aki vallomása szerint a zsinagóga kulcslyukán keresztül nézte végig a gyilkosságot – arról beszélt, hogy Solymosi Eszter torkát egy sakter vágta el egy éles késsel. A körmendi gyermekgyilkosság esetében jóval könnyebb a dolgunk, hiszen itt megtalálták a holttestet, így hagyatkozhatunk az orvosszakértői jelentésekre. Ezek egyértelműen megállapítják, hogy Zsófi nyakát fültől fülig átvágták egy éles tárggyal, ami minden bizonnyal egy kés volt. Amennyiben bárki, akár Tánczos Gábor hirtelen felindulásból öli meg egy késsel, akkor indulataitól hajtva agyonszurkálja, mint történt ez számos hasonló esetben. Tavaly például Zsombón volt egy hasonló eset, ahol egy 17 éves lány dühében és pillanatnyi elmezavarában egy késsel megölte öccsét: nem a torkát vágta el, hanem 70 (sic!) késszúrással halálra szurkálta. Zsófit viszont módszeresen ölték meg. Először ütlegeléssel ártalmatlanná tették, majd nekigyürkőztek és mondhatni „szakszerűen”, fültől fülig, ha úgy tetszik sakter-metszéssel átvágták a torkát, s hagyták, amíg elvérzik. Az elkövetés módját is megvizsgálva tehát szintén elmondhatjuk, hogy nemhogy kizárhattuk volna a vérgyilkosság gyanúját, hanem éppen ellenkezőleg: a sejtés kezd bizonyossággá válni.
....
„Az eset egyik furcsasága, hogy aznap nagyszámú, külföldi rendszámú buszon közlekedő haszid zsidó tartózkodott a városban. Tánczos vallomása szerint egy feketeruhás, szakállas egyénnel ütközött össze, aki éppen a helyszínről távozott sietve. Mivel ő volt az egyetlen tanú az ügyben, neki kellett elvinni a balhét. A másik furcsaság az ügyben, hogy a gyilkossági ügyekben szokásos létszámtól jóval többen jelentek meg a rendőrség részéről, és nem a helyiek, hanem a szombathelyi rendőrök szálltak ki egy Farkas vezetéknevű (a rangjára már nem emlékszem) zsidó rendőr vezetésével. A kislány torkát ún. sakter-metszéssel vágták el, ami fültől-fülig történő vágást jelent, így rövid idő alatt rendkívül nagy vérveszteséget okozott. A város zsidó nevezetességeit aznap látogató busznyi zsidót természetesen senki nem tartóztatta fel, az országhatárt még aznap elhagyták, magukkal víve az ügy részleteit és titkait... Az eset eme részleteit még 1998 második felében hallottam, személyesen egy akkor még a BM kötelékében dolgozótól. (Neve és címe még megvan). Mindezt akkor leírtam - sajnos csak egy példányban - és elküldtem egy emigrációban működő lapnak, de sajnos nem hozták le (talán meg sem kapták?). A fentieket már csak emlékezetből írom, a részletek sajnos közel 10 év távlatából kezdenek kikopni... Annyi még beugrott, hogy a meggyilkolt kislány apja vadász volt, otthon tartotta a puskáját. Mivel számára nyilvánvaló volt akkor, hogy a lányt nem Tánczos ölte meg, ezért keserűségében megpróbált néhány zsidót levadászni a környéken. A rendőrség egyből bevonta az engedélyét és az ország másik végébe költöztette át az apát.”
A kis libapásztorlány
Erdélyi József:
SOLYMOSI ESZTER VÉRE
Megöltek egy kis libapásztort.
Égre kiált a régi vád,
úgy ölték meg Solymosi Esztert,
mint egy tokos, pihés libát,
mint egy síró galambfiókot,
szűz juhocskát húsvét előtt...
Valami vérengző bolondok
úgy fogták el és ölték meg őt,
a nótás ajkú kis magyar lányt,
valami vérengző vadak, vademberek...
Elfolyt a vére, mint egy párás piros patak.
Ítélt a bíró, Félkegyelmű képzelődő a szemtanú,
alaptalan a vád, a vérvád...
a hátborzongató gyanú...
Ítélt a bíró; Elmehetnek
a reszkető kaftánosok;
nem ölték meg Solymosi Esztert,
nem bűnösök, nem gyilkosok.
Nem sütöttek húsvéti ostyát
embervérrel. Ország-világ tudja meg,
hogy gyermekijesztő dajkamese a vér, a vád.
Ítélt a bíró s fellélegzett
a zsidóság, az "üldözött",
de terjed a "mese", a "vakhit"
a szegény magyar nép között.
Zengett a dal s a vérpatakból
vérfolyó gyúlt és hömpölyög,
tenger, vértenger gyűlt belőle
mérhetetlen mély és örök,
mint Jézus vére, a világot
megváltó Istenemberé.
Az Ő vére a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré!
Minden kiontott ártatlan vér,
minden magyar vér, ami folyt,
párolgott és virult belőle
idegen trón, élősdi bolt,
minden kiontott ártatlan vér,
harctéren ontott hősi vér,
és munkában csorgott verejték,
és megrabolt bér és babér,
az én vérem is, az Anyámé,
a régi libapásztoré,
az Ő vére s a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré.
Égre kiáltom akkor is ha,
élettel és vérrel tilos,
leírom akkor is, ha rögtön
lángot vet a szűz papiros.
Beh piros vagy Solymosi Eszter
Kiontott vére s beh meleg...
Hajnalt festek a magyar égre
és felkelő napot veled,
Hogy ne vesszen kárba a vérünk,
s emléked árva hajadon.
Solymosi Eszter árva népét
ébressze bátran, szabadon.
Előpataki: AFORIZMÁK A ZSIDÓKRÓL (1910)
http://www.betiltva.com/files/elopataki_aforizmak.php
"Minden zsidó két ember, egyik a valódi, a hamisítatlan, amelyet mindig rejteget; a másik a hazug módon hamisított, aminőnek mindig feltüntetni óhajtja magát. A valódit mindig keresnünk kell, mert az rejtve van; a hamisított mindig előttünk áll és követelődzik, hogy őt abban az alakjában fogadjuk el, aminőnek ő hazudja magát. A valódi határtalan egoizmusa miatt erkölcstelen, más embert, különösen a keresztényt Megváltójával együtt lenézi, a pénzt imádja; az önmagát és faját meghamisító szüntelenül a legkiválóbb erényeket és emberi tulajdonságokat öltögeti magára s ha hazugságainak nem hisz az ember, akkor felette türelmetlen, s követeli, hogy mindig hamisított alakjában legyen forgalomban. Tapasztalt szem hamar felfedezi a valódit s ha erős jellemmel is rendelkezik, szembe száll erkölcstelen kísérleteinek; az avatatlanokat becsapja, megcsalja, mindenéből kiforgatja; a gyenge jelleműeket valamiféle gyengéjüknél fogva megkörnyékezi, leigázza, szolgájává teszi."
Brit és olasz napilap: a zsidók keresztény gyerekeket áldoztak a középkorban
Meglepő, de igaz: egy olaszországi eredetű izraeli zsidó egyetemi tanár megjelenés előtt álló új könyvében megerősíti, hogy a zsidók a középkorban keresztény kisgyermekeket áldoztak Pészach nevű ünnepükön - számol be a brit Daily Telegraph. Ariel Toaff középkori dokumentumokra alapozva feltárja, hogy az észak itáliai Trento-ban a zsidók egy kétéves kerestény kisgyermeket keresztre feszítettek, hogy újrajátsszák az általuk gyűlölt Krisztus halálát. A tudományos munkáról az olasz baloldali Corriere della Sera is beszámol.
Toaff leírja, hogy egy szélsőséges zsidó csoport tagjai - úgymond a zsidók üldözése miatti bosszúból - rituálisan megcsonkította, majd keresztre feszítette a keresztény kisfiút, vérét pedig különböző célokra használták. A borzalmas gyakorlat adatai szerint a 11-14. század között élt a térségben, Trento környékén. A kisgyermekek vérét olykor tésztába is felhasználták, amiből zsidó pészachi kenyeret sütöttek.
Luzsénszky Alfonz Talmudfordítása, tizenhetedik kiadás 1922-ből
http://www.freepress-freespeech.com/holhome/ltalmud/talmud.htm/
A zsidók elleni vérvád
"Minthogy a Talmud szerint a nemzsidók nem kedves gyermekei az Istennek (Zebahim 45b.), sőt még. a sírjaik is tisztátalanok (Ahoda zara 39a.), míg ők, a jámborok, tekintélyesebbek még « szolgálattevő angyaloknál is. (Suitltecli'in 92a.) Természetes dolog, hogy a goj haszontalan, gonosz, megvetendő s kíméletet nem érdemel. A Talmud azon mondását:
"Szabad a hitehagyottat megölni" (Pesachim 122b. Tosephot) gyakran alkalmazták a keresztényekre, amiről számtalan történelmi faktum tanúskodik. A Sanhedrin 79a. lapján pedig azt olvassuk, hogy ha valaki egy nemzsidót akart megölni és tévedésből zsidót ölt meg, nem büntetendő. Az eszteleneken egyébként is tilos könyörülni. (u. o. 92a.) A Makkoth 7b. lapján is ez áll: "Ha valaki készakarva öl meg egy embert, ki kell őt végezni. kivéve, ha azzal a szándékkal tette, hogy egy nemzsidót öl meg és egy zsidót talált megölni." (Ugyanez áll a Baba kamma 44a. lapján.) "
**Itt egy hiányos lista néhány eset**(Ostor)
..........
"1529 május 31-én Meilinger Gergely magyar bognármester kilencéves fiát lopták el a zsidók; becsukták egy pincébe, összekötözték, szúrásokkal megölték s a hullát kidobták a határba.
A Bavaria Sancta 176. lapján olvassuk, hogy Heitingenben 1540-ben Pisenbarter György négyéves fiát a zsidók egy oszlophoz kötötték, három napig kínozták, kezeinek és lábainak ujjait levágták, majd az egész testét kereszt alakban szétvágták s a hulláját kidobtak a kutyáknak.
1547-ben a lengyelországi Rawa városban egy Mihály nevű cipész fiacskáját ölték meg a zsidók.
1569-ben, Petrikauban egy kétéves fiút vesznek meg egy lelketlen embertől 2 ezüstmárkáért és megölik.
Münster Sebestyén Cosmographiájában olvassuk, hogy 1571-ben Bragadinust a zsidók elevenen elássák és kegyetlenül megölik.
Sartorius idézett művének 53. lapján olvassuk, hogy 1578-ban Berlinben egy zsidót kivégeztek, mert egy keresztény gyermeket vett meg egy koldustól, akit azután a zsidók halálra kínoztak.
1579-ben Lublinban egy Erzsébet nevű hétéves kis leányt ölt meg egy Szniercztowicz Joákim nevű zsidó s ugyanakkortájt Zglobicében elloptak egy másik keresztény gyermeket is. "
.....
"1859-ben Oláhország Foksani városában egy ötéves gyermeket öltek meg a zsidók.
A tiszaeszlári és sajóvámosi gyilkosságok még mindnyájunknak emlékezetében vannak. Tudjuk hogy a tetteseket bizonyíték híján mentették föl; de azt is tudjuk, hogy a zsidóknak volt elegendő pénzük a bizonyítékok eltüntetésére.
Hetvenhét esetet soroltunk itt föl. Mint jellemző körülményt föl kell említenünk, hogy ezek a gyilkosságok mindig a maceszsütés előtti napokban történtek s majdnem valamennyi ugyanazon módon hajtódott végre. Minden egyes esetben vérét vették az áldozatnak.
Most vegyük még ehhez annak a sok papnak, katonatisztnek, mágnásnak, polgárnak, földművesnek, sőt apácáknak is a számát, akiket Kun Béla, Szamuely, Korvin-Klein és a többi vörös hóhér kivégeztetett! Nemde azt látjuk ezeknek a vértanúknak fölháborító cinizmussal, pokoli kegyetlenséggel végre-hajtott legyilkolásából, hogy a talmudista szellem vad kegyetlenséggel veti reá magát Krisztus híveire, mihelyt csak szabadjára eresztik!"
"A katolikus egyház április 17-én. ünnepli Szent Rudolf vértanú emlékét, akit a zsidók szintén zsenge korában öltek meg.
A trintárius szerzetesek breviáriumában találjuk a hároméves kis Szent Kristóf történetét, akit a zsidók a XIII. században Toledóban elfogtak és éjjel fölfeszítették, lándzsával átdöfték, a szívét kiszakították és azután másnap, éppen húsvét napján, kitették az utcára.
Murer "Helvetia Sancta" című könyvében, valamint Schedel Egyetemes Krónikájában említtetik Norwich Vilmos nevű nemes ifjú, akit a zsidók Angliában 1148 nagypéntekjén kínoztak halálra, s akinek halála után csodák történtek. Ugyanott említtetik Weiszenberg Henrik elszászi fiú, akit a zsidók 1220-ban öltek meg.
1179-ben - amint Turnay Róbert szentmihályi apát, valamint Rigordus és Armoricus is írják - a szent hírben álló Richárd párizsi fiút kínozták a zsidók Pont-Iséreben.
Wilson Martyrológiumában említtetik Lincoln Hugó vértanú, egy 8-10 éves gyermek, akit 1215 június végén a zsidók elraboltak és fölfeszítettek. Az elfogott tettesek egyike a gyászoló anya előtt is bevallotta, hogy ők minden évben fölfeszítenek egy keresztény gyermeket.
Polyd Virgil I. XVI. fejezetében olvassuk, hogy Anglia Norwich városában 1235-ben szintén nagypénteken felfeszítettek egy keresztény fiút, akit direkt erre a célra egy esztendeig tápláltak.
Tritemius írja, hogy 1236-ban Hagenauban öt fuldai gyermeket temettek el, akiket a zsidók egy malomban éjjel legyilkoltak és vérüket vették.
Az Acta Sanetorum augusztusi kötetének 777- 783. lapján olvassuk a hétéves Dominguitto de Val saragossai fiú vértanúságát, akit 1250 augusztus 31-én elrabolták a zsidók szüleitől és fölfeszítették."
Kellene egy olyan statisztika, amely kimutatja világszinten az eltűnt gyerekek számát a zsidók pészah és purim ünnepéhez képest. Kíváncsi lennék, arra milyen a kapcsolat közöttük. Le merem fogadni az ünnepeik közelében ugrásszerűen megnő az eltűnt gyerekek száma.
Mivel ez egy embertelen, végsőkig megátalkodott nép, minden további nélkül lehetséges hogy beigazolódna a gyanú.
Jewish Ritual Murder by ARNOLD S. LEESE
32.page: The post mortem examination was said to have shown death due to suffocation, but the county physician had previously pronounced death to have occurred from loss of blood. A large assembly of foreign Jews visited the town the night of the murder and left next day.
32.oldal: A halotti vizsgálat fulladásos halálokot derített ki, korábban a körzeti orvos megállapította vérveszteség okozta a halált. Nagyszámú idegen zsidó látogatta meg aznap és következő nap a várost.
Ritka betegség a vérszegénység különleges formája, ami a "vámpírok" köré épülő legenda alapja. A beltenyészet ami a zsidókra jellemző, előhozza ezt is, pláne a rabbi-kasztban, akik még a többi zsidótól is elkülönítik magukat. Csak azért bocsájtom előre, ha meredek lenne ami most következik...
The History of Jewish Human Sacrifice
By Willie Martin
(MARTINRitualMurder.pdf)
http://www.aaargh.com.mx/engl/engl.html/
A zsidók azért gyakorolják a vérivás rítusát mert paraziták akiknek vért kell inni ha élni akarnak. Bulger azt is állítja, hogy a vérivás fekete mágia amivel a zsidó rabbik jövendölhetnek mikor az áldozatuk vére a vénáikban folyik.
10.oldal:
Ezért zsidó vezetők időről időre megfognak lehetőleg egy 6-8 éves fiúgyermeket. A nemzsidó lehetőleg keresztény gyereknek tökéletes alkatúnak, intelligensnek, és szennyeződéstől mentesnek kell lennie. Nem érheti el a pubertás kort, mert a zsidó hite szerint a vér ekkor már tisztátlanná válik.
Amikor a keresztény gyermeket becsalogatják a zsinagógába, vagy ha a zsidókat megfigyelik titkos gyülekezőhelyre mennek, ott az elrabolt gyereket lekötözik egy asztalra. Megkorbácsolják, éles rituális késsel sebeket ejtenek rajta ugyanazokon a helyeken ahol Jézust átszegelték. Ahogy a vér kifolyik poharakba, a zsidó vezetők isznak belőle, amíg a gyerek lassan meghal horror közepette.
A ősi kazár zsidók közel keleti testvéreikkel közösen folytattak emberáldozatokat. Élve égettek el gyerekeket egy Tophetnak nevezett oltáron. Az ószövetség említi egy a gyakorlatot és elítéli. A Tophet oltár körül hangosan verték a dobot, hogy elnyomják vele az élve égő áldozat kiáltását.
Ariel Toaff: Véres Húsvét
Dr Ariel Toaff a római rabbi fia, a zsidó Bar Ilan egyetem történészfrofesszora, Tel Aviv hoz közel. 35 év kutatás után adta ki a Véres Húsvét című könyvét 500 év zsidó véráldozati eseteiről.
(Trenti Szent Simon halálának kivizsgálásáról van szó.) Most vissza Dr Ariel Toaff - hoz. Érdekes felfedezést tesz áttanulmányozva a tárgylás jegyzőkönyveit: ahelyett, hogy a kikérdezők diktálnának, a kínvallatás alatt az elkövetők teljesen ismeretlen dolgot mondanak el. A gyilkosok egy kicsi és visszahúzódó Askhenázi közösség tagjai, saját rítusokat űznek, amelyek eltérnek a többi olasz zsidókétól.
A trentói bűneset nem volt kivétel, Toaff sok esetet fedezett föl véráldozatokról 500 év európai történelmében, ahol gyerekek vérét vették véráldozatként és matszeszbe tették. A vér mágikus ital, népszerű gyógyszer volt, alkímisták, zsidó varázslók használták. Nagy piaca volt a vérnek, szárított vérnek és véres matszesznek. Zsidó kereskedők adták rabbik által kibocsátott hitelesített kísérőlevéllel. A legnagyobb értéke a goj gyerek vérének volt. Az ilyen véráldozatok ösztönös, zsigeri, rosszindulatú akciók reakciók voltak, ahol ártatlan, ismeretlen gyerekek váltak a Jahwe iránti szeretet és bosszúállás áldozatává. Fürösztötték az oltárt a vérbe, sürgetve Jahwe védelmét és az ellenségek megbüntetését.
Megfenyegtték, terrorizálták, főleg az ADL elnöke Abe Foxman, aki zsidó származású, (igen, az USA-ban működő Fox TV őróla kapta a nevét, mivel az is az övé, az is zsidómédia) elérték hogy bocsánatot kérjen és visszavonja a könyvét.
Ez alapján írtam amit írtam az Úr 2007. évében Szent Jakab havának 24. napján.
http://www.israelshamir.net/English/Eng11.htm/
A cikk írója az egész borzalomról múlt időben beszél, márminthogy a zsidók elkövették ezeket. Sajnos a körmendi eset 1998-ban történt és azt mutatja, hogy a zsidók máig gyakorolják ezt a barbarizmust és eszük ágában sincs vele fölhagyni.
A barbárok képesek egy népirtást megünnepelni, ahol perzsa civileket mészároltak százezerszámra, válogatás nélkül - és ez a purim nevű ünnepük.
Az egy valódi holokauszt volt, nem csak kamu, és hazugság, mint a zsidóké.
A legnagyobb zsidó örömünnep 2007-ben március 14/15-re esett.
Világhódítók - AZ IGAZI HÁBORÚS BŰNÖSÖK
Marschalkó Lajos
X. fejezet. 142. oldal
Ki sejti, hogy milyen őseredetű tanításokon alapszik a zsidó bosszú? Ki tudja, hogy mit jelent a Purim ünnepe? Ki látta már a Purim ünnepet? Ki látta már a zsinagógákban lerészegedő zsidókat, akik egyébként antialkoholisták, de akiknek ezen a napon vallási kötelességük, hogy berúgjanak. Ki tudja a "bibliaolvasó" nemzsidók közül, hogy a zsidóság a Purimot a világtörténelem egyik legnagyobb tömeggyilkosságának emlékezetére ünnepli ma is, mint örömünnepet?!
A tömeggyilkosságnak, bosszúnak szép ünnepe ez.
- Nézzük, mire tanítja a zsidóságot Eszter királynő könyve? Mi történt az első Purimkor?
Eszter könyvének tanúságtétele szerint Ahasvérus perzsakirály megharagudott perzsa származású feleségére és új aszszonytkeresett magának. Az új királynőt a Babilonba hurcolt zsidó lányok között találták meg.
Eszter a királynak és környezetének nem árulta el származását, sem nemzetiségét. Márdokeus, Eszter nagybátyja határozottan így parancsolta ezt. Az öreg Márdokeus ezzel politikai iskolát alapított.
A király hálószobájáig juttatta el és előre kijelölte azoknak a zsidó nőknek az útját, akik így jutottak királyok, császárok, köztársasági elnökök, államférfiak közelségébe, hogy azoknál a zsidó nacionalizmus céljait érvényesítsék. Odajutottak, noha ezzel megtagadták a mózesi parancsot.
Ebben az időben az Agágabeli Hámán lett Ahasvérus király kincstartója, vagy mint ma mondanánk, miniszterelnöke.
A Bibliából nem tűnik ki, hogy miért, de Hámán "a zsidók ellensége volt" s így vádolta őket a király előtt:
"Van egy nép elszórva és elkülönítve a népek között(!) országod minden tartományában és az 5 törvényeik különböznek minden nemzetségétől, a király törvényeit nem teljesítik. (Eszter könyve 3. rész 8.)"
Eszter könyve szerint a király el is rendelte, hogy Ádár hónapjának tizenkettedik napján a zsidókat lemészárolják. Az öreg Márdokeus azonban értesült a király tervéről és üzenetet küldött unokahúgának, hogy menjen a királyhoz és "esedezzen az ő nemzetségéért". A zsidó királynő erre lakomára hívta Hámánt és a királyt.
"És mondá a király másodnapon, borivás közben: Mi a te kívánságod, Eszter királynő? Megadatik. És micsoda a te kérésed? Ha az ország fele is, meglészen."
(Eszter 5. fej. 3.)
Eszter könyvéből világos, hogy a király már erősen beborozott állapotban volt, amikor az asszony Hámánt, a "gyűlöltöt" elkezdte vádolni. Ahasvérus haragjában kiment a pálmakertbe és ezalatt Hámán már az életéért könyörgött a királynőnek. A módszerek már akkor is nürnbergiek voltak: hazugság és rágalom! A királynő azzal vádolta Hámánt, hogy a király távollétében erőszakot akart elkövetni rajta. A király erre elrendelte, hogy kincstartóját azonnal akasszák fel egy ötven könyök magas akasztófára.
A kincstartó teteme még ki sem hűlt, amikor megtörtént a – hatalomátvétel. A szép zsidólány parancsára a király Márdokeust nevezte ki miniszterelnökké s ugyanakkor Indiától Szerecsenországig kitört a véres tömegmészárlás, amelyet azok a zsidók hajtottak végre, akiket tulajdonképpen semmi sérelem sem ért. Hiszen Hámán terve legfeljebb terv volt.
Hámánt, aki a felelősséget viselte, felakasztották. Mint akkor, s azóta is, ha a hatalom a kezükbe került, véresen ünnepelték meg diadalukat. A zsidó királynő férje a bábállamférfi őskori példaképe, megengedte, hogy a zsidók "megbosszulják magukat
ellenségeiken".
A mózesi nacionalizmus az első Purim óta fürdik a megbosszultak vérében.
A zsidóknak világosság támada, öröm, vígasság, tisztesség! (Eszter könyve 8. 16.) - mondja az Ószövetség.
"Mert magok vőnek hatalmat azokon, akik őket gyűlölik." És leverték a zsidók minden ellenségüket, fegyverrel megölvén és megsemmisítvén azokat és akaratok szerint
cselekedének gyűlölőikkel." (Eszter könyve 9. 5.)
Eszter könyve részletesen felsorolja ennek a páratlan tömegmészárlásnak áldozatait. Elmondja mindenekelőtt, hogy megölték Hámán tíz fiát, akiknek egyetlen bűnük volt, hogy apjukat "antiszemitának" tartották. Susan várában megöltek előbb 500, majd 300 férfit, a tartományokban minden ők nélkül meggyilkoltak "gyűlölőikből hetvenötezret".
Körmendi gyerekgyilkosság
Nos, mindezek ismeretében vegyük górcső alá a körmendi gyermekgyilkosságot! A vérgyilkosság lehetőségét azonnal kizárhatja az elkövetés időpontja, hiszen effajta zsidó rituális gyilkosságot csak a zsidó húsvét, a Pészah idején követhetnek el. Ebből a szempontból a tiszaeszlári vérvád megáll, hiszen Solymosi Eszter közvetlen a Pészah előtt, vagyis április 1-én tűnt el. És most kapaszkodjanak meg, tisztelt olvasóink: H. Zsófit 116 évvel később ugyanezen a napon, vagyis április 1-én gyilkolták meg Körmenden!
Van még egy lehetőség, amellyel szintén kizárhatnánk a zsidó vérgyilkosságot: az elkövetés módszere. Mivel a rituális gyilkosság lényege, hogy a vért kifolyassák az áldozatból, a leírások szerint a gyilkosságot sakterek hajtják végre. A sakter zsidó mesterség, az a személy, aki a kóser eljárás keretében az állatok nyakát éles késsel elvágja, vérüket kifolyatja. A sakterek tehát az elbeszélések szerint a rituális gyilkosságot késsel követik el, méghozzá úgynevezett sakter-metszéssel, amelynek lényege, hogy fültől fülig vágnak, hogy minél nagyobb legyen a vérveszteség. A tiszaeszlári per koronatanúja, Scharf Móric – aki vallomása szerint a zsinagóga kulcslyukán keresztül nézte végig a gyilkosságot – arról beszélt, hogy Solymosi Eszter torkát egy sakter vágta el egy éles késsel. A körmendi gyermekgyilkosság esetében jóval könnyebb a dolgunk, hiszen itt megtalálták a holttestet, így hagyatkozhatunk az orvosszakértői jelentésekre. Ezek egyértelműen megállapítják, hogy Zsófi nyakát fültől fülig átvágták egy éles tárggyal, ami minden bizonnyal egy kés volt. Amennyiben bárki, akár Tánczos Gábor hirtelen felindulásból öli meg egy késsel, akkor indulataitól hajtva agyonszurkálja, mint történt ez számos hasonló esetben. Tavaly például Zsombón volt egy hasonló eset, ahol egy 17 éves lány dühében és pillanatnyi elmezavarában egy késsel megölte öccsét: nem a torkát vágta el, hanem 70 (sic!) késszúrással halálra szurkálta. Zsófit viszont módszeresen ölték meg. Először ütlegeléssel ártalmatlanná tették, majd nekigyürkőztek és mondhatni „szakszerűen”, fültől fülig, ha úgy tetszik sakter-metszéssel átvágták a torkát, s hagyták, amíg elvérzik. Az elkövetés módját is megvizsgálva tehát szintén elmondhatjuk, hogy nemhogy kizárhattuk volna a vérgyilkosság gyanúját, hanem éppen ellenkezőleg: a sejtés kezd bizonyossággá válni.
....
„Az eset egyik furcsasága, hogy aznap nagyszámú, külföldi rendszámú buszon közlekedő haszid zsidó tartózkodott a városban. Tánczos vallomása szerint egy feketeruhás, szakállas egyénnel ütközött össze, aki éppen a helyszínről távozott sietve. Mivel ő volt az egyetlen tanú az ügyben, neki kellett elvinni a balhét. A másik furcsaság az ügyben, hogy a gyilkossági ügyekben szokásos létszámtól jóval többen jelentek meg a rendőrség részéről, és nem a helyiek, hanem a szombathelyi rendőrök szálltak ki egy Farkas vezetéknevű (a rangjára már nem emlékszem) zsidó rendőr vezetésével. A kislány torkát ún. sakter-metszéssel vágták el, ami fültől-fülig történő vágást jelent, így rövid idő alatt rendkívül nagy vérveszteséget okozott. A város zsidó nevezetességeit aznap látogató busznyi zsidót természetesen senki nem tartóztatta fel, az országhatárt még aznap elhagyták, magukkal víve az ügy részleteit és titkait... Az eset eme részleteit még 1998 második felében hallottam, személyesen egy akkor még a BM kötelékében dolgozótól. (Neve és címe még megvan). Mindezt akkor leírtam - sajnos csak egy példányban - és elküldtem egy emigrációban működő lapnak, de sajnos nem hozták le (talán meg sem kapták?). A fentieket már csak emlékezetből írom, a részletek sajnos közel 10 év távlatából kezdenek kikopni... Annyi még beugrott, hogy a meggyilkolt kislány apja vadász volt, otthon tartotta a puskáját. Mivel számára nyilvánvaló volt akkor, hogy a lányt nem Tánczos ölte meg, ezért keserűségében megpróbált néhány zsidót levadászni a környéken. A rendőrség egyből bevonta az engedélyét és az ország másik végébe költöztette át az apát.”
A kis libapásztorlány
Erdélyi József:
SOLYMOSI ESZTER VÉRE
Megöltek egy kis libapásztort.
Égre kiált a régi vád,
úgy ölték meg Solymosi Esztert,
mint egy tokos, pihés libát,
mint egy síró galambfiókot,
szűz juhocskát húsvét előtt...
Valami vérengző bolondok
úgy fogták el és ölték meg őt,
a nótás ajkú kis magyar lányt,
valami vérengző vadak, vademberek...
Elfolyt a vére, mint egy párás piros patak.
Ítélt a bíró, Félkegyelmű képzelődő a szemtanú,
alaptalan a vád, a vérvád...
a hátborzongató gyanú...
Ítélt a bíró; Elmehetnek
a reszkető kaftánosok;
nem ölték meg Solymosi Esztert,
nem bűnösök, nem gyilkosok.
Nem sütöttek húsvéti ostyát
embervérrel. Ország-világ tudja meg,
hogy gyermekijesztő dajkamese a vér, a vád.
Ítélt a bíró s fellélegzett
a zsidóság, az "üldözött",
de terjed a "mese", a "vakhit"
a szegény magyar nép között.
Zengett a dal s a vérpatakból
vérfolyó gyúlt és hömpölyög,
tenger, vértenger gyűlt belőle
mérhetetlen mély és örök,
mint Jézus vére, a világot
megváltó Istenemberé.
Az Ő vére a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré!
Minden kiontott ártatlan vér,
minden magyar vér, ami folyt,
párolgott és virult belőle
idegen trón, élősdi bolt,
minden kiontott ártatlan vér,
harctéren ontott hősi vér,
és munkában csorgott verejték,
és megrabolt bér és babér,
az én vérem is, az Anyámé,
a régi libapásztoré,
az Ő vére s a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré.
Égre kiáltom akkor is ha,
élettel és vérrel tilos,
leírom akkor is, ha rögtön
lángot vet a szűz papiros.
Beh piros vagy Solymosi Eszter
Kiontott vére s beh meleg...
Hajnalt festek a magyar égre
és felkelő napot veled,
Hogy ne vesszen kárba a vérünk,
s emléked árva hajadon.
Solymosi Eszter árva népét
ébressze bátran, szabadon.
2007. november 3., szombat
Kirekesztő faj
Kirekesztő faj
Ki az a Naftali Kraus? Egy normális világban tisztességes magyar ember nem tudná és nem is érdekelné, hogy ki ez a fura nevû szerzemény. Egyrészt azonban kifordult világban élünk, másrészt ha valakit egy könyv oldalain gyaláznak az bizony rendre bírósághoz szokott fordulni igazáért. Hering József is ezt tette és perre ment a PolgArt Könyvkiadó Kft. ellen,Naftali Kraus könyve miatt. Ezen hír hallatán kezdtünk érdeklõdni ki is ez a molyirtó nevû egyén. A kuruc.info oldalain találtunk rá a könyv igazán „szaftos” részleteire. Mit is firkant Kraus mindjárt könyve elejére? “A nem zsidó olvasó néhol kellemetlenül fogja érezni magát, mint amikor valaki a tükörbe néz, és nem tetszik önmagának” (7. oldal). A Szombat címû zsidó politikai és kulturális folyóiratban sem dicsérik a tán leendõ Nobel díjas írónak: “Ajánlom Naftali Krausnak, hogy az orosz szót cserélje ki a zsidóra, a pravoszlávot izraelitára és a karácsonyt Peszachra, Ros Hasanára, vagy más zsidó ünnepre. Klasszikus antiszemita szöveget olvashat majd, Kolosváry-Borcsa Mihály stílusában. Ezzel nem bántani akarom a tisztelt szerzõt, csak felhívni a figyelmét álláspontja tarthatatlanságára”. „A Karinthyvel szólva „faji tárgyilagos”-t szerkesztõ szerzõ már hírhedtté vált zsidó körökben: szóbeszéd tárgyát képezik „körösztkérdései”, faji-vallási káderezései, amikor is valaki zsidóságát vagy gojságát vizsgálja (vagy éppen vizslatja) az illetõ háta mögött. Ismeretesek ezirányú, a pletykát a valósággal keverõ írásai a Jom Hásisi címû izraeli vallásos pletykalapban, ahol is – meglehetõsen visszataszító módon – szintén kiszerkesztett már nemegy köztiszteletben álló zsidó és nem zsidó családot”. Következzék néhány részlet Naftali Kraus könyvébõl – vajon az
SZDSZ szervez tüntetést a kirekesztõ gondolatok ellen?
„Mi lehet még a soánál is rosszabb, veszélyesebb a zsidó népre nézve? Ez nem más, mint az asszimiláció, a vegyes házasságok, népünk kiveszésének megannyi állomása” (715. oldal).
„A gazdanép az „itt élned és halnod kell”-bõl csak a második részt alkalmazta velük szemben. (…) Azt szeretném bebeszélni, szuggerálni magamnak, hogy ez a könyv – mint a többi könyvem – mentõöv lesz a magyar zsidóság maradékának az asszimiláció hínárjában való elmerülése ellen. Ezért jár vissza-vissza az áldozat a tett színhelyére, ami nem sokat változott az elmúlt 50-60 évben” (717. oldal).
„Tudom jól, hogy nem vagyok képes az itteni tudatlanság, eltávolodás, asszimiláció, beolvadás, vegyes házasság tengerét, jobban mondva, mocsarát kiszárítani. De teszem a magamét” (666. oldal).
„A nürnbergi törvények tiltották azt,amit a Tóra tilt – a vegyes házasságot” (20. oldal).
Naftali Kraus könyvében mocskolja Chrudinák Alajost, Lovas Istvánt és Hering Józsefet. Alpári stílusban fröcsög, az elfogulatlansága és felkészültsége miatt nemzetközileg is ismert Chrudinák Alajost egy harmadik személyt idézve, többek között „szarnak” és „rosének”(rose=gonosz, gazember nem zsidó, jiddis nyelven) titulálja. Hering József úgy döntött nem tûri tovább a gyalázkodást, és perre ment. A Fõvárosi Bíróság szeptember 15-ére napolta el a tárgyalást. Vajon miként mûködik az igazságszolgáltatás, ha a kirekesztõ és fajvédõ – mint esetünkben – zsidó?
Kirekeszt, fajt véd, teheti mert zsidó?
Van egy szerencsétlen, ártatlan, együgyű zsidó ismerősöm. Nappal könyvelő, este pedig imádkozik szegény, s a Talmud egyes részeibe éli bele magát. Egész a mániáig szereti faját, s még társaságba sem jár, mert a gój fáj a szemének. Az egész világot a Talmudon keresztül appercipiálja. Minden szombaton hűségesen felveszi szürke redingotját s szomorúan néz abba a levegőbe, melyből a gójok is életet lehelnek. Szerencsére a főnöke a keresztény magyar széles megértésével eltűri, hogy szombaton tollat ne fogjon kezébe.
Nekem szegény mostanáig megbocsátotta, hogy a világon vagyok. Én ugyanis rendkívül kíváncsi voltam erre a lélekre, mely mintegy tipikus kivirágzása egy több ezer éves fajnak. Szívesen beszélgettem vele és kerültem mindazt, ami világnézetét zavarta volna. Érdekes volt látnom ebben a nagy színes világban ezt a kis szürke sündisznót, mely a maga parányi életét egy nagy szeretetbe s egy nagy gyűlöletbe élte bele. Nincs talán kultúremberre nagyobb gyönyörűség, mint új meg új lélekbe mélyedni bele, s így száz, meg száz lelki folyamatban élni magát minél teljesebb emberré.
A napokban azonban szomorúan jött hozzám. Szemeiben haragos megvetés harapdosott kifelé. Hogy mertem a zsidókról ezt írni: faj, melynek minden morálja minden fegyvert megenged a küzdelemben.
Érzem, hogy ennek az együgyű, de erős lelki életet élő embernek felelnem kell. Annál is inkább, mert magyar szempontból is rendkívül fontos e kérdés tisztázása. Beszéltek ugyan már sokat róla, de nem eleget.
Mindenki tudja, hogy milyen új fejlődést nyitott meg a kereszténység a morál terén. Azelőtt volt görög ember, római ember, zsidó ember, de ember nem volt. Ezt a legmagasabb földi fogalmat a kereszténység teremtette meg, hogy irgalmunkon át rokonnak lássuk mindazokat, kik lelkileg szeretni és szenvedni tudnak.
A kereszténység előtt a faji morál volt az emberi lélek törvényadója. Ez a morál, melyet együtt élő közösségek életösztöne teremtett meg, aszerint értékeli a tettet, hogy milyen hasznot hajt a fajnak. Ez a morál volt aztán az a nagy erő, mely egy ökölbe tudta szorítani a faj minden izomerejét. A faji morál legélesebb, legtipikusabb, legváltozatlanabb formáját a zsidóknál láthatjuk. Az a jeruzsálemi zsidó katona, ki szembeköpi Titus katonáját, s az a zsidó szocialista agitátor, ki szembeköpi a gój Magyarországot, ugyanazon erőnek a megnyilatkozásai: az intranzigens zsidó gyűlöletnek az idegen iránt.
A zsidó faj lelki gyökerei a Talmudban ágaznak szét. Ezt a talajt századokon át táplálta túltengő önérzetével, gyűlöletével. Ez a szentté lett könyv őrizte meg azután a zsidó lelkiformáját. Ezt a formát egyik generáció ráégette a másik lelkére, s ez a faj most is a Talmudot éli életté. Mik a fővonásai ennek a rengeteg nagy gyűjteménynek?
1. Kizárólagos, elvakult fajszeretet: csak a zsidó ember. Micsoda őrült önérzet van belegyömöszölve a Talmud következő mondatába: 'Aki egy zsidót arcon üt, oly súlyos bűnt követ el, mintha az isteni felséget ütötte volna arcul.'
2. Gyűlölet, megvetés minden más ember ellen: 'Ti zsidók emberek vagytok, de a gójok nem emberek.'
3. Mivel csakis a zsidók emberek, erős morális szabályokat ad a zsidók egymáshoz való viszonyára, de minden más emberrel szemben minden eszközt megenged, sőt a zsidó faj érdekében kötelez minden immoralitásra.
Sok példában tárgyalták már ezt, azért csak egy pár jellemző mondást tépek ki a Talmudból:
1) A gójok (nem zsidók) teste szamártest és magvuk lómag.
2) Az a zsidó, aki egy gój javára bizonyítékot tudván, elmegy és tanúskodik mellette a gójok törvényszéke előtt egy zsidó ellen, azt a nagy kiközösítéssel sújtjuk.
3) Aki egy gójnak visszaadja elvesztett jószágát, annak az Isten nem fog megbocsátani.
4) Ha a zsidó törvénykedik nem zsidóval, testvéred részére döntöd el az ügyet, és azt mondod az idegennek: úgy kívánja a mi törvényünk; ha a népek törvényei kedveznek a zsidónak, akkor is testvéred javára döntöd el az ügyet, és az idegennek azt mondod: saját törvénytek kívánja így; ha ezen esetek egyike sem állana, úgy az idegent fortélyokkal addig kell zaklatni, míg végre a zsidó marad nyertes.
Majmonidesz szerint csak a zsidóktól nem szabad lopni, s a nem zsidó nővel való paráználkodás nem bűn. Az eskü nem zsidóval, tehát nem emberrel szemben nem kötelez.
Ez a pár mondat mintegy ábrázoló gerince ennek a sötét gyűlölettel, elszánt cinizmussal telt könyvnek, melynek utolsó lapjára oda lehetne írni: folytatása következik. S ez a soha be nem végződő folytatás maga a faj. Ez a könyv nevelt beléjük évszázadokon át olyan fegyvereket, hogy, egypár évtized alatt meghódíthatták az országot. Mert mi rég elhagytuk a faji morál stádiumát, s emberré keresztényesedtünk. Úgy teszünk minden tettünkkel, mint a vigyázó gazda a pénzzel: meghallgatjuk, milyen lelkiismeret cseng ki belőle. Száz meg száz morális lánc köti le kezünket. Ez az oka és ezt statisztikával bizonyítom, hogy a pornografikus írók, revolverező zsurnaliszták, lánykereskedők, prostituáltak, uzsorások, szédelgő bankárok, lebuj kávésok, milliomosok, 70-80 s még több százaléka is nem a gójok közül kerül ki.
A Talmudban Aschi rabbi elmondja, hogy látott egy szőlőfürtöt s azt mondta: 'ha gójé, hozd el nekem, ha zsidóé, ne bántsd.' Husz Ábrahám, mikor legelőször akarta kirabolni a postakocsit s megtudta, hogy a kocsis zsidó, megfékezte bírásvágyát: 'Minek bántsuk szegény zsidót.' A nevek változnak, a lélek marad. Elfogult, fanatikus lélek, melyet a kultúra még nem tudott emberré gyomlálni. S ez a lélek száz meg százezer emberből karmol bele a gój Magyarország testébe, s a magyar munkával, magyar vérrel, magyar tisztességgel kiérdemelt földön úrrá teszi a Tadmud szavát: 'Ha a zsidó ökre megdöfi az idegen ökrét, a zsidó ártatlan; de ha az idegen ökre megdöfi a zsidó ökrét, az idegennek meg kell téríteni az egész kárt.'
Fejérmegyei Napló, 1908. március 5.
Két faj harca
A múlt évben a nemzetgyűlés egy kimagasló alakja hangoztatta, hogy az életversenyben védekeznünk kell a zsidóság szellemi felsőbbsége ellen. Ez a mondat megütötte a fülemet. Nem mintha először hallottam volna. A hódító faj millió hangon rikoltotta ezt a felsőbbséget a világ négy sarka felé, s gőgös öntudata ott vastagodik minden tagjának ajakán. De meglepetve kérdeztem: tényleg olyan való valóság ez, hogy megvallását rákényszeríti az ellenfélre is?
Azóta igen sokszor állt előmbe ez a kérdés. Mert tényleg van egy bizonyos zsidó felsőbbség. Másképp teljesen érthetetlen volna, hogy az élet minden terén alulkerültünk a versenyben. De milyen természetű felsőbbség ez? Szellemi felsőbbség-e?
Összehasonlítom először a két faj nagy alaprétegét: a magyar falu népét a még kultúráltan, nagyrészt Galíciából beáradt zsidósággal. Az első dolog, ami meglepi azt, aki a magyar parasztot megfigyeli, hogy mennyire rendszerben gondolkodik, tudatának minden eleme mily logikus, szükségszerű kapcsolatban van egész gondolkodásával. Egységes gondolkodás, tisztánlátó szem és józan ítélet e faj uralkodó lelki sajátja. Az orosz fogságból hazatérő idegenektől hallottam, hogy milyen szívesen alkalmazták a magyar foglyot bármily foglalkozásban, ipari és kereskedelmi téren is, mert dolgosabb, értelmesebb és megbízhatóbb, mint általában az ott levő többi fajok tagjai. Kellő történelmi vezetés alatt nagyszerű kultúrát lehet építeni ezzel a néppel.
Milyen ezzel szemben a zsidó faj alsó nagy rétege? Már külsején egy ötezer év előtti barbár törzs elhanyagoltsága rikít. Az ős Talmud-bestia, kit a még csak félig emberré vedlett ősember-ordasnak vízözön előtti babonái rángatnak.
Tisztátalan előtte egy kés, mellyel a kultúremberiség egy tagja, egy francia, egy angol, vagy egy olasz evett, de tetvek közt, poloskában, irtózatos piszokban baromi nemtörődömséggel tud élni. Kultúrszükségei abszolúte nincsenek, s szerzése apró ravaszságain s őstörzsbabonája kannibál tanain kívül nincs szellemi élete. Tehát, ha a két fajt az előfakadó ősforrásnál, a népnél vizsgáljuk, a szellemi felsőbbséget semmi esetre sem a Talmud népénél fogjuk találni.
Hát a két faj kultúrát és történelmet csináló felsőbb rétegei? Zsenit, századokra szóló alkotást, nagy termő talentumokat minden téren a magyar faj adott. A nemrég múlt zsidó imperializmus alatt* bizonyára a fajnak nem utolsó, hanem éppen reprezentáns erői kerültek felül a kormánykerekek mellé. És tessék őket összehasonlítani a magyar fejlődés diadalmas korának vezetőivel, Széchenyivel, Kossuthtal, Eötvössel, Kemény Zsigmonddal, Deák Ferenccel stb. Ez az összehasonlítás megadja a különbség mértékét. Ha a szellemi felsőbbség a gondolkodás mélységében, a szellemi termés eredetiségében, a képzelet erejében, az intenció nagy átfogásában van, aligha lehet a magyar faj képviselőitől megtagadni a felsőbbséget.
Mert az a praktikus ügyesség és üzleti szimat, mely a szerzés nagy harcában segíti a zsidót, az speciálisan szellemi szükségszerűség, a kis ravasz ember apró leleményessége a csirkecomb megszerzésére.
És a zsidó faj hódításának titka, s az a bizonyos, tényleges felsőbbsége nem ebben rejlik.
Csak az igazság gyógyít, csak az igazság lehet állandóan megbízható fegyver és nem szabad visszariadni a keserű igazságoktól. Magunk megismerése s az ellenség pontos meglátása nélkül nincs győzelem.
A zsidó felsőbbség: morális felsőbbség. És ez a következőkben áll: l. Az életharcban a faj minden tagja szolidaritást és segítséget jelent a faj minden tagja számára. 2. Az életküzdelem válságos pillanataiban a faj minden tagja alá tudja rendelni a maga érdekeit a faj érdekeinek. 3. A faj érdekében a kezdeményezés s a felelősség elvállalásának legheroikusabb példáira képesek. Ha a napjainkban kopásig emlegetett keresztény etika abban áll, hogy minden szív megnyílik a másik seb előtt, ha a keresztény etika a testvéri összefogás erejében, a közösségért való munkás aggódásban, a közösségért minden kockáztatás heroikus elvállalásában van egész az önfeláldozásig: akkor országunkban is van keresztény etika, de a történelem tragikus humorával - a zsidóságnál van, házi használatra.
És hazánk dús keresztényei? Ez az ordas irigységek, az egymást harapás, a külön flótások szerencsétlen országa. A zsidófaj összes karjával emeli minden kis talentumát, nálunk minden igazi szellemi erő kétségbeejtően izolált és legtöbbször kiátkozott és sírig hajszolt. A zsidó sajtó mint egyetlen nagyszerű zongora, csodálatos összejátszással védi a faj érdekeit. Nálunk nemcsak a keresztény sajtóban nincs egység, de egy-egy orgánumán belül is mindenki külön járja a maga szellemi macsicsáját, vagy kékvókját a keresztény kurzus vad kalamajkájában.
A zsidó küzdelem vezetői a keresztényeket is fajuk eszközévé tudják tenni, a keresztény harcosok hiúságból, apró érdekből, bosszúvágyból a zsidóval is összefognak egymás ellen. Ha valahol az univerzumban egy zsidó seb felpattan, ezer zsidó kéz nyújt gyógyítást feléje. A magyar sebek hiába jajgatnak elfordult vagy közönyös szívek előtt. Ha a destrukció az egység hiányában, közös éhségen alapult kis klikkek dulakodásában, irigységben, pártoskodásban, az egyéni érdekek és szenvedélyek túlharsogásában, a szeretet hiányában van, akkor: - nem merem befejezni, de az istenért, ne használjuk ezt a buta szót.
Ne használjuk ezt a buta szót. Mert elhazudja a küzdelem lényegét, mert megtéveszti a küzdő erőket, mert a magyarság legértékesebb szellemi erőit idegeníti el a közös harctól. Mi nem a destruktív sajtó ellen küzdünk - hiszen talán a világon csak destruktív sajtó van -: mi a zsidó imperializmus hatalmas sajtótankjai ellen harcolunk. Mi nem a destruktív elemek ellen küzdünk, hiszen nem is tudjuk pontosan, hogy a történelmi életben mi a destrukció: mi a zsidó imperializmus, a zsidó kapitalizmus, a roppant organizáló hatalma ellen küzdünk: Nem az a mi tragédiánk, hogy a zsidó destruál, hanem az, hogy épít, szervez és hódit. Ezzel az ostoba szóval az életharc legprimitívebb jogait rúgjuk ki lábaink alól. Ez a hazug és hülye szó tette azt, hogy a magyar anarchia és zsidó összetartás mellett a destrukció elleni küzdelem másfél év óta abból áll, hogy magyar üt agyon magyart, s a zsidó Hencidától Boncidáig magáévá benblumenthálozza a magyar vér, a magyar szenvedés és magyar jog földjét, és minden harcosát kimenti a vízből.
Két faj élethalálharcáról van itt szó, s harcba kunkorodó bajuszunkra ne kenjünk hazug morális pomádét. Mikor én éhezem, teljesen mindegy nekem, hogy az, aki az ételt az utolsó falatig elveszi előlem a legszűziebb keresztény etikájú konstruktív zseni, vagy destruktív csirkefogó. A zsidóságot egy hitében, vérében gyökerező szétoldhatatlan erő kergeti folytonos hódításra, letörhetetlen imperializmusra. Bár igaz volna vádunk. Mert ha a zsidó születése meghatározottságánál fogva destruktív volna, már régen kidestruálta volna magát Európából. De hogy lehet destrukció ott, ahol olyan csodálatos egység, tervszerű harc, s olyan gigászi jövőépítés van. Hiszen ma csak az őrültek és a gazemberek nem látják meg azt a roppant épületet, melynek emelkedő falai először a 'két forradalom' alatt döbbentek a látók szemébe. Ahogy az orosz imperializmus programjában örök pont volt Konstantinápoly elfoglalása: a zsidó cionista imperializmus itt Budapesten, s a hozzáragadó Magyarországon akarja felépíteni az új Siont, az új hazát, világuralmának nyugati bástyáját. A 'kommunizmus' csak elsietett kísérletezés volt ebben az irányban. Azért jajgass szerencsétlen nyavalyás magyar hogy a zsidó épít, irtózatos arányban épít önmagának jövőt, neked sírboltot, és ne a 'destrukció' ellen kuruttyolj.
Ezért nem lehet a létért való küzdelemben különbséget tenni zsidó és zsidó közt. Ezért veszélyesebb a fehér zsidó, mint a vörös zsidó, ezért hódítóbb a nemzetiszínű zsidó, mint a nemzetközi zsidó, ezért - ha már úgy tetszik - destruktívabb a keresztény zsidó, mint a zsidó zsidó. Mert fehérség, nemzetiszínűség, kereszténység csak ügyes fedezék a zsidónál, honnan biztosabban lődözi imperializmusa irtózatos lövegeit.
Mikor a magyar felemeli a karját és elrikoltja magát: destruktívat ütök, egész bizonyosan zsidóra gondol. De amikor a karja lecsap, már egy magyart üt kupán. Mert ügyes a zsidó, és magyar a magyar. Ezért nem szabad e tragikus küzdelem lényegét semmilyen álszó alá hazudni, ezért kell könyörtelenül feltárni a veszély nagyságát, az ellenség erejét, a harc feladatait.
De más veszélye is van az ilyen destrukcióféle hazug jelszónak. Vannak dú-keresztények, mint ahogy vannak dúvadak, akik abban tomahawkozzák ki kereszténységüket, ha megbotránkozhatnak, pálcát törhetnek, ha szellemi erőket feszíthetnek meg. Ezek most felbátorodva, véres szemmel csikorgatják a kereszténységüket, hogy kit lehessen felfalni, s már Petőfi, Jókai és mindenki destruktív nekik, aki tehetségesebb náluk, tehát mindenki. Nem szabad a magyarság sorsát az ostobasághoz, a szellemi sötétséghez, az emberiség visszahúzó különceihez kötni, mert akkor biztos halál vár, gyalázatos, feltámadás nélküli halál. A magyar jövő, az integrális Magyarország kultúránk széles horizontjában, s a magyar szellem építő szabadságában van.
Kirekesztő faj
Ki az a Naftali Kraus? Egy normális világban tisztességes magyar ember nem tudná és nem is érdekelné, hogy ki ez a fura nevû szerzemény. Egyrészt azonban kifordult világban élünk, másrészt ha valakit egy könyv oldalain gyaláznak az bizony rendre bírósághoz szokott fordulni igazáért. Hering József is ezt tette és perre ment a PolgArt Könyvkiadó Kft. ellen,Naftali Kraus könyve miatt. Ezen hír hallatán kezdtünk érdeklõdni ki is ez a molyirtó nevû egyén. A kuruc.info oldalain találtunk rá a könyv igazán „szaftos” részleteire. Mit is firkant Kraus mindjárt könyve elejére? “A nem zsidó olvasó néhol kellemetlenül fogja érezni magát, mint amikor valaki a tükörbe néz, és nem tetszik önmagának” (7. oldal). A Szombat címû zsidó politikai és kulturális folyóiratban sem dicsérik a tán leendõ Nobel díjas írónak: “Ajánlom Naftali Krausnak, hogy az orosz szót cserélje ki a zsidóra, a pravoszlávot izraelitára és a karácsonyt Peszachra, Ros Hasanára, vagy más zsidó ünnepre. Klasszikus antiszemita szöveget olvashat majd, Kolosváry-Borcsa Mihály stílusában. Ezzel nem bántani akarom a tisztelt szerzõt, csak felhívni a figyelmét álláspontja tarthatatlanságára”. „A Karinthyvel szólva „faji tárgyilagos”-t szerkesztõ szerzõ már hírhedtté vált zsidó körökben: szóbeszéd tárgyát képezik „körösztkérdései”, faji-vallási káderezései, amikor is valaki zsidóságát vagy gojságát vizsgálja (vagy éppen vizslatja) az illetõ háta mögött. Ismeretesek ezirányú, a pletykát a valósággal keverõ írásai a Jom Hásisi címû izraeli vallásos pletykalapban, ahol is – meglehetõsen visszataszító módon – szintén kiszerkesztett már nemegy köztiszteletben álló zsidó és nem zsidó családot”. Következzék néhány részlet Naftali Kraus könyvébõl – vajon az
SZDSZ szervez tüntetést a kirekesztõ gondolatok ellen?
„Mi lehet még a soánál is rosszabb, veszélyesebb a zsidó népre nézve? Ez nem más, mint az asszimiláció, a vegyes házasságok, népünk kiveszésének megannyi állomása” (715. oldal).
„A gazdanép az „itt élned és halnod kell”-bõl csak a második részt alkalmazta velük szemben. (…) Azt szeretném bebeszélni, szuggerálni magamnak, hogy ez a könyv – mint a többi könyvem – mentõöv lesz a magyar zsidóság maradékának az asszimiláció hínárjában való elmerülése ellen. Ezért jár vissza-vissza az áldozat a tett színhelyére, ami nem sokat változott az elmúlt 50-60 évben” (717. oldal).
„Tudom jól, hogy nem vagyok képes az itteni tudatlanság, eltávolodás, asszimiláció, beolvadás, vegyes házasság tengerét, jobban mondva, mocsarát kiszárítani. De teszem a magamét” (666. oldal).
„A nürnbergi törvények tiltották azt,amit a Tóra tilt – a vegyes házasságot” (20. oldal).
Naftali Kraus könyvében mocskolja Chrudinák Alajost, Lovas Istvánt és Hering Józsefet. Alpári stílusban fröcsög, az elfogulatlansága és felkészültsége miatt nemzetközileg is ismert Chrudinák Alajost egy harmadik személyt idézve, többek között „szarnak” és „rosének”(rose=gonosz, gazember nem zsidó, jiddis nyelven) titulálja. Hering József úgy döntött nem tûri tovább a gyalázkodást, és perre ment. A Fõvárosi Bíróság szeptember 15-ére napolta el a tárgyalást. Vajon miként mûködik az igazságszolgáltatás, ha a kirekesztõ és fajvédõ – mint esetünkben – zsidó?
Kirekeszt, fajt véd, teheti mert zsidó?
Van egy szerencsétlen, ártatlan, együgyű zsidó ismerősöm. Nappal könyvelő, este pedig imádkozik szegény, s a Talmud egyes részeibe éli bele magát. Egész a mániáig szereti faját, s még társaságba sem jár, mert a gój fáj a szemének. Az egész világot a Talmudon keresztül appercipiálja. Minden szombaton hűségesen felveszi szürke redingotját s szomorúan néz abba a levegőbe, melyből a gójok is életet lehelnek. Szerencsére a főnöke a keresztény magyar széles megértésével eltűri, hogy szombaton tollat ne fogjon kezébe.
Nekem szegény mostanáig megbocsátotta, hogy a világon vagyok. Én ugyanis rendkívül kíváncsi voltam erre a lélekre, mely mintegy tipikus kivirágzása egy több ezer éves fajnak. Szívesen beszélgettem vele és kerültem mindazt, ami világnézetét zavarta volna. Érdekes volt látnom ebben a nagy színes világban ezt a kis szürke sündisznót, mely a maga parányi életét egy nagy szeretetbe s egy nagy gyűlöletbe élte bele. Nincs talán kultúremberre nagyobb gyönyörűség, mint új meg új lélekbe mélyedni bele, s így száz, meg száz lelki folyamatban élni magát minél teljesebb emberré.
A napokban azonban szomorúan jött hozzám. Szemeiben haragos megvetés harapdosott kifelé. Hogy mertem a zsidókról ezt írni: faj, melynek minden morálja minden fegyvert megenged a küzdelemben.
Érzem, hogy ennek az együgyű, de erős lelki életet élő embernek felelnem kell. Annál is inkább, mert magyar szempontból is rendkívül fontos e kérdés tisztázása. Beszéltek ugyan már sokat róla, de nem eleget.
Mindenki tudja, hogy milyen új fejlődést nyitott meg a kereszténység a morál terén. Azelőtt volt görög ember, római ember, zsidó ember, de ember nem volt. Ezt a legmagasabb földi fogalmat a kereszténység teremtette meg, hogy irgalmunkon át rokonnak lássuk mindazokat, kik lelkileg szeretni és szenvedni tudnak.
A kereszténység előtt a faji morál volt az emberi lélek törvényadója. Ez a morál, melyet együtt élő közösségek életösztöne teremtett meg, aszerint értékeli a tettet, hogy milyen hasznot hajt a fajnak. Ez a morál volt aztán az a nagy erő, mely egy ökölbe tudta szorítani a faj minden izomerejét. A faji morál legélesebb, legtipikusabb, legváltozatlanabb formáját a zsidóknál láthatjuk. Az a jeruzsálemi zsidó katona, ki szembeköpi Titus katonáját, s az a zsidó szocialista agitátor, ki szembeköpi a gój Magyarországot, ugyanazon erőnek a megnyilatkozásai: az intranzigens zsidó gyűlöletnek az idegen iránt.
A zsidó faj lelki gyökerei a Talmudban ágaznak szét. Ezt a talajt századokon át táplálta túltengő önérzetével, gyűlöletével. Ez a szentté lett könyv őrizte meg azután a zsidó lelkiformáját. Ezt a formát egyik generáció ráégette a másik lelkére, s ez a faj most is a Talmudot éli életté. Mik a fővonásai ennek a rengeteg nagy gyűjteménynek?
1. Kizárólagos, elvakult fajszeretet: csak a zsidó ember. Micsoda őrült önérzet van belegyömöszölve a Talmud következő mondatába: 'Aki egy zsidót arcon üt, oly súlyos bűnt követ el, mintha az isteni felséget ütötte volna arcul.'
2. Gyűlölet, megvetés minden más ember ellen: 'Ti zsidók emberek vagytok, de a gójok nem emberek.'
3. Mivel csakis a zsidók emberek, erős morális szabályokat ad a zsidók egymáshoz való viszonyára, de minden más emberrel szemben minden eszközt megenged, sőt a zsidó faj érdekében kötelez minden immoralitásra.
Sok példában tárgyalták már ezt, azért csak egy pár jellemző mondást tépek ki a Talmudból:
1) A gójok (nem zsidók) teste szamártest és magvuk lómag.
2) Az a zsidó, aki egy gój javára bizonyítékot tudván, elmegy és tanúskodik mellette a gójok törvényszéke előtt egy zsidó ellen, azt a nagy kiközösítéssel sújtjuk.
3) Aki egy gójnak visszaadja elvesztett jószágát, annak az Isten nem fog megbocsátani.
4) Ha a zsidó törvénykedik nem zsidóval, testvéred részére döntöd el az ügyet, és azt mondod az idegennek: úgy kívánja a mi törvényünk; ha a népek törvényei kedveznek a zsidónak, akkor is testvéred javára döntöd el az ügyet, és az idegennek azt mondod: saját törvénytek kívánja így; ha ezen esetek egyike sem állana, úgy az idegent fortélyokkal addig kell zaklatni, míg végre a zsidó marad nyertes.
Majmonidesz szerint csak a zsidóktól nem szabad lopni, s a nem zsidó nővel való paráználkodás nem bűn. Az eskü nem zsidóval, tehát nem emberrel szemben nem kötelez.
Ez a pár mondat mintegy ábrázoló gerince ennek a sötét gyűlölettel, elszánt cinizmussal telt könyvnek, melynek utolsó lapjára oda lehetne írni: folytatása következik. S ez a soha be nem végződő folytatás maga a faj. Ez a könyv nevelt beléjük évszázadokon át olyan fegyvereket, hogy, egypár évtized alatt meghódíthatták az országot. Mert mi rég elhagytuk a faji morál stádiumát, s emberré keresztényesedtünk. Úgy teszünk minden tettünkkel, mint a vigyázó gazda a pénzzel: meghallgatjuk, milyen lelkiismeret cseng ki belőle. Száz meg száz morális lánc köti le kezünket. Ez az oka és ezt statisztikával bizonyítom, hogy a pornografikus írók, revolverező zsurnaliszták, lánykereskedők, prostituáltak, uzsorások, szédelgő bankárok, lebuj kávésok, milliomosok, 70-80 s még több százaléka is nem a gójok közül kerül ki.
A Talmudban Aschi rabbi elmondja, hogy látott egy szőlőfürtöt s azt mondta: 'ha gójé, hozd el nekem, ha zsidóé, ne bántsd.' Husz Ábrahám, mikor legelőször akarta kirabolni a postakocsit s megtudta, hogy a kocsis zsidó, megfékezte bírásvágyát: 'Minek bántsuk szegény zsidót.' A nevek változnak, a lélek marad. Elfogult, fanatikus lélek, melyet a kultúra még nem tudott emberré gyomlálni. S ez a lélek száz meg százezer emberből karmol bele a gój Magyarország testébe, s a magyar munkával, magyar vérrel, magyar tisztességgel kiérdemelt földön úrrá teszi a Tadmud szavát: 'Ha a zsidó ökre megdöfi az idegen ökrét, a zsidó ártatlan; de ha az idegen ökre megdöfi a zsidó ökrét, az idegennek meg kell téríteni az egész kárt.'
Fejérmegyei Napló, 1908. március 5.
Két faj harca
A múlt évben a nemzetgyűlés egy kimagasló alakja hangoztatta, hogy az életversenyben védekeznünk kell a zsidóság szellemi felsőbbsége ellen. Ez a mondat megütötte a fülemet. Nem mintha először hallottam volna. A hódító faj millió hangon rikoltotta ezt a felsőbbséget a világ négy sarka felé, s gőgös öntudata ott vastagodik minden tagjának ajakán. De meglepetve kérdeztem: tényleg olyan való valóság ez, hogy megvallását rákényszeríti az ellenfélre is?
Azóta igen sokszor állt előmbe ez a kérdés. Mert tényleg van egy bizonyos zsidó felsőbbség. Másképp teljesen érthetetlen volna, hogy az élet minden terén alulkerültünk a versenyben. De milyen természetű felsőbbség ez? Szellemi felsőbbség-e?
Összehasonlítom először a két faj nagy alaprétegét: a magyar falu népét a még kultúráltan, nagyrészt Galíciából beáradt zsidósággal. Az első dolog, ami meglepi azt, aki a magyar parasztot megfigyeli, hogy mennyire rendszerben gondolkodik, tudatának minden eleme mily logikus, szükségszerű kapcsolatban van egész gondolkodásával. Egységes gondolkodás, tisztánlátó szem és józan ítélet e faj uralkodó lelki sajátja. Az orosz fogságból hazatérő idegenektől hallottam, hogy milyen szívesen alkalmazták a magyar foglyot bármily foglalkozásban, ipari és kereskedelmi téren is, mert dolgosabb, értelmesebb és megbízhatóbb, mint általában az ott levő többi fajok tagjai. Kellő történelmi vezetés alatt nagyszerű kultúrát lehet építeni ezzel a néppel.
Milyen ezzel szemben a zsidó faj alsó nagy rétege? Már külsején egy ötezer év előtti barbár törzs elhanyagoltsága rikít. Az ős Talmud-bestia, kit a még csak félig emberré vedlett ősember-ordasnak vízözön előtti babonái rángatnak.
Tisztátalan előtte egy kés, mellyel a kultúremberiség egy tagja, egy francia, egy angol, vagy egy olasz evett, de tetvek közt, poloskában, irtózatos piszokban baromi nemtörődömséggel tud élni. Kultúrszükségei abszolúte nincsenek, s szerzése apró ravaszságain s őstörzsbabonája kannibál tanain kívül nincs szellemi élete. Tehát, ha a két fajt az előfakadó ősforrásnál, a népnél vizsgáljuk, a szellemi felsőbbséget semmi esetre sem a Talmud népénél fogjuk találni.
Hát a két faj kultúrát és történelmet csináló felsőbb rétegei? Zsenit, századokra szóló alkotást, nagy termő talentumokat minden téren a magyar faj adott. A nemrég múlt zsidó imperializmus alatt* bizonyára a fajnak nem utolsó, hanem éppen reprezentáns erői kerültek felül a kormánykerekek mellé. És tessék őket összehasonlítani a magyar fejlődés diadalmas korának vezetőivel, Széchenyivel, Kossuthtal, Eötvössel, Kemény Zsigmonddal, Deák Ferenccel stb. Ez az összehasonlítás megadja a különbség mértékét. Ha a szellemi felsőbbség a gondolkodás mélységében, a szellemi termés eredetiségében, a képzelet erejében, az intenció nagy átfogásában van, aligha lehet a magyar faj képviselőitől megtagadni a felsőbbséget.
Mert az a praktikus ügyesség és üzleti szimat, mely a szerzés nagy harcában segíti a zsidót, az speciálisan szellemi szükségszerűség, a kis ravasz ember apró leleményessége a csirkecomb megszerzésére.
És a zsidó faj hódításának titka, s az a bizonyos, tényleges felsőbbsége nem ebben rejlik.
Csak az igazság gyógyít, csak az igazság lehet állandóan megbízható fegyver és nem szabad visszariadni a keserű igazságoktól. Magunk megismerése s az ellenség pontos meglátása nélkül nincs győzelem.
A zsidó felsőbbség: morális felsőbbség. És ez a következőkben áll: l. Az életharcban a faj minden tagja szolidaritást és segítséget jelent a faj minden tagja számára. 2. Az életküzdelem válságos pillanataiban a faj minden tagja alá tudja rendelni a maga érdekeit a faj érdekeinek. 3. A faj érdekében a kezdeményezés s a felelősség elvállalásának legheroikusabb példáira képesek. Ha a napjainkban kopásig emlegetett keresztény etika abban áll, hogy minden szív megnyílik a másik seb előtt, ha a keresztény etika a testvéri összefogás erejében, a közösségért való munkás aggódásban, a közösségért minden kockáztatás heroikus elvállalásában van egész az önfeláldozásig: akkor országunkban is van keresztény etika, de a történelem tragikus humorával - a zsidóságnál van, házi használatra.
És hazánk dús keresztényei? Ez az ordas irigységek, az egymást harapás, a külön flótások szerencsétlen országa. A zsidófaj összes karjával emeli minden kis talentumát, nálunk minden igazi szellemi erő kétségbeejtően izolált és legtöbbször kiátkozott és sírig hajszolt. A zsidó sajtó mint egyetlen nagyszerű zongora, csodálatos összejátszással védi a faj érdekeit. Nálunk nemcsak a keresztény sajtóban nincs egység, de egy-egy orgánumán belül is mindenki külön járja a maga szellemi macsicsáját, vagy kékvókját a keresztény kurzus vad kalamajkájában.
A zsidó küzdelem vezetői a keresztényeket is fajuk eszközévé tudják tenni, a keresztény harcosok hiúságból, apró érdekből, bosszúvágyból a zsidóval is összefognak egymás ellen. Ha valahol az univerzumban egy zsidó seb felpattan, ezer zsidó kéz nyújt gyógyítást feléje. A magyar sebek hiába jajgatnak elfordult vagy közönyös szívek előtt. Ha a destrukció az egység hiányában, közös éhségen alapult kis klikkek dulakodásában, irigységben, pártoskodásban, az egyéni érdekek és szenvedélyek túlharsogásában, a szeretet hiányában van, akkor: - nem merem befejezni, de az istenért, ne használjuk ezt a buta szót.
Ne használjuk ezt a buta szót. Mert elhazudja a küzdelem lényegét, mert megtéveszti a küzdő erőket, mert a magyarság legértékesebb szellemi erőit idegeníti el a közös harctól. Mi nem a destruktív sajtó ellen küzdünk - hiszen talán a világon csak destruktív sajtó van -: mi a zsidó imperializmus hatalmas sajtótankjai ellen harcolunk. Mi nem a destruktív elemek ellen küzdünk, hiszen nem is tudjuk pontosan, hogy a történelmi életben mi a destrukció: mi a zsidó imperializmus, a zsidó kapitalizmus, a roppant organizáló hatalma ellen küzdünk: Nem az a mi tragédiánk, hogy a zsidó destruál, hanem az, hogy épít, szervez és hódit. Ezzel az ostoba szóval az életharc legprimitívebb jogait rúgjuk ki lábaink alól. Ez a hazug és hülye szó tette azt, hogy a magyar anarchia és zsidó összetartás mellett a destrukció elleni küzdelem másfél év óta abból áll, hogy magyar üt agyon magyart, s a zsidó Hencidától Boncidáig magáévá benblumenthálozza a magyar vér, a magyar szenvedés és magyar jog földjét, és minden harcosát kimenti a vízből.
Két faj élethalálharcáról van itt szó, s harcba kunkorodó bajuszunkra ne kenjünk hazug morális pomádét. Mikor én éhezem, teljesen mindegy nekem, hogy az, aki az ételt az utolsó falatig elveszi előlem a legszűziebb keresztény etikájú konstruktív zseni, vagy destruktív csirkefogó. A zsidóságot egy hitében, vérében gyökerező szétoldhatatlan erő kergeti folytonos hódításra, letörhetetlen imperializmusra. Bár igaz volna vádunk. Mert ha a zsidó születése meghatározottságánál fogva destruktív volna, már régen kidestruálta volna magát Európából. De hogy lehet destrukció ott, ahol olyan csodálatos egység, tervszerű harc, s olyan gigászi jövőépítés van. Hiszen ma csak az őrültek és a gazemberek nem látják meg azt a roppant épületet, melynek emelkedő falai először a 'két forradalom' alatt döbbentek a látók szemébe. Ahogy az orosz imperializmus programjában örök pont volt Konstantinápoly elfoglalása: a zsidó cionista imperializmus itt Budapesten, s a hozzáragadó Magyarországon akarja felépíteni az új Siont, az új hazát, világuralmának nyugati bástyáját. A 'kommunizmus' csak elsietett kísérletezés volt ebben az irányban. Azért jajgass szerencsétlen nyavalyás magyar hogy a zsidó épít, irtózatos arányban épít önmagának jövőt, neked sírboltot, és ne a 'destrukció' ellen kuruttyolj.
Ezért nem lehet a létért való küzdelemben különbséget tenni zsidó és zsidó közt. Ezért veszélyesebb a fehér zsidó, mint a vörös zsidó, ezért hódítóbb a nemzetiszínű zsidó, mint a nemzetközi zsidó, ezért - ha már úgy tetszik - destruktívabb a keresztény zsidó, mint a zsidó zsidó. Mert fehérség, nemzetiszínűség, kereszténység csak ügyes fedezék a zsidónál, honnan biztosabban lődözi imperializmusa irtózatos lövegeit.
Mikor a magyar felemeli a karját és elrikoltja magát: destruktívat ütök, egész bizonyosan zsidóra gondol. De amikor a karja lecsap, már egy magyart üt kupán. Mert ügyes a zsidó, és magyar a magyar. Ezért nem szabad e tragikus küzdelem lényegét semmilyen álszó alá hazudni, ezért kell könyörtelenül feltárni a veszély nagyságát, az ellenség erejét, a harc feladatait.
De más veszélye is van az ilyen destrukcióféle hazug jelszónak. Vannak dú-keresztények, mint ahogy vannak dúvadak, akik abban tomahawkozzák ki kereszténységüket, ha megbotránkozhatnak, pálcát törhetnek, ha szellemi erőket feszíthetnek meg. Ezek most felbátorodva, véres szemmel csikorgatják a kereszténységüket, hogy kit lehessen felfalni, s már Petőfi, Jókai és mindenki destruktív nekik, aki tehetségesebb náluk, tehát mindenki. Nem szabad a magyarság sorsát az ostobasághoz, a szellemi sötétséghez, az emberiség visszahúzó különceihez kötni, mert akkor biztos halál vár, gyalázatos, feltámadás nélküli halál. A magyar jövő, az integrális Magyarország kultúránk széles horizontjában, s a magyar szellem építő szabadságában van.
Kirekesztő faj
2007. november 2., péntek
Zsidó vérvád
Zsidó vérvád
MARSCHALKÓ LAJOS
MI VOLT A TISZAESZLÁRI PER?
A legújabb, de még a régebbi nemzedék sem sokat tud arról, hogy mit jelentett a tiszaeszlári per, amely annak idején mind az öt földrész elsőrangú szenzációja volt. Sokan csak azokat hallgatták meg, akik utólagos önigazolásként Magyarországot akarják úgy feltüntetni, mint az antiszemita barbárság hazáját, ahol még a hatóságok is hitelt adtak a vérvád középkori babonájának.
Mi történt 1882. április 2-án a Szabolcs-megyei Tiszaeszláron? Ezt tulajdonképpen csak 1882. május 23-án, a parlamenti ülésen említette meg a nyilvánosság előtt Ónody Géza képviselő, tiszaeszlári birtokos:
Az eset annyira komoly, hogy megérdemli a közfigyelmet. F. év. április elején történt azon községben, amelyben én lakom, Tiszaeszláron, hogy déli 12 órakor egy tizennégy éves lánygyermek ment Tiszaeszlárról ezen községhez tartozó Újfaluba egy boltba, néhány fillérnyi bevásárlást tenni: midőn visszatért, onnan szemtanúk, élő emberek látták a lányt az izraelita ortodox zsinagóga előtt elhaladni, ott eltűnt, nyoma veszett. (Nyugtalanság a szélső baloldalon. - Nagy zaj a jobboldalon.) A nép lázongani kezdett, követelték az izraelitáktól a lányt, ők nem válaszoltak, hanem mindenféle kibúvó ajtót kerestek. Véletlenül kezd a borzasztó való felderülni. Ma az eset a nyíregyházi fenyítő törvényszék előtt van.
A néhány nap múlva beérkezett hivatalos jelentések mindenben megerősítették az esetet.
Tiszaeszláron az ortodox hitközség metszőt választott, és erre az alkalomra több galíciai pályázó is érkezett Scharf József házához, aki amolyan egyházfiféle volt. A 14 éves Solymosi Eszter, aki kis szolgálóleány volt egy gazdaasszonynál, kék és sárga festéket vásárolt a húsvéti meszeléshez. Amikor .elhaladt a zsinagóga, illetőleg Scharf József háza előtt, behívták, hogy vegye le a szombati gyertyatartókat. ,
Ettől a pillanattól. kezdve a kis magyar lányt nem látta többé senki sem. Egyedül Scharf József fia, a 14 éves Móric vallotta, hogy behívták a templomba és ott meggyilkolták.
Csendőrség még nem volt Magyarországon. A nyomozás nagy késedelemmel és gyengén indult meg. Bary József, a nyíregyházi törvényszék fiatal vizsgálóbírója, lelkiismeretesen és nagy fáradtsággal, - de természetesen nem a mai modern eszközökkel, - egyedül végezte a nyomozást. Ezenfelül már a kezdetben elmulasztotta a legfontosabbat: nem kereste kellő eréllyel Solymosi Eszter holttestét.
Egy azonban biztos. Mind a nyomozás, mind a hosszú hetekig tartó nyíregyházi törvényszéki tárgyalás során, amelyen már ott voltak a legnagyobb világlapok kiküldöttei is, soha, egy pillanatig sem volt szó vérvádról. Nem merült fel ez a keresztény nemzeti sajtóban, sem pedig a szenvedélyes képviselőházi viták során sem.
A középkori vérvád babonája egyetlen vizsgálóbírói, vagy törvényszéki iratban sem fordult elő, mint ilyen. Csupán Scharf Móric, az egyházi fia említette első kihallgatása során, majd később a helyszíni tárgyaláson ismét eljátszotta, hogy a kulcslyukon miként nézte végig, amint lefogták Solymosi Esztert és kifolyatták a vérét. Az utóbbit mindenki egy gyermek fecsegésének tekintette. Azonban a puszta, - legvalószínűbben - szexuális jellegű gyilkosság tényére - számtalan közvetett és közvetlen bizonyíték volt.
Ezeknek a nyilvánosságra való kerülése idején indult meg egy különös mozgalom, amely aztán az egyszerű és közönséges gyilkossági aktából, nemzeti és faji kérdést, majd pedig világszenzációt és tiszaeszlári ügyet csinált. Ez a tévesen értelmezett zsidó kisebbségi szolidaritás mindent megmozgatott, hogy az ügyet eltussolja, mellékvágányra tolja, és a gyilkosokat, - akik minden felvilágosult magyar szerint - legfeljebb közönséges gyilkosok voltak, megmentse az akasztófától. Lehet, hogy a magyarországi és a Galícia felől frissen érkezett zsidók féltek a lappangó antiszemitizmustól. Sokkal valószínűbb azonban, hogy ekkor tettek első kísérletet a magyar jogállam sarokba szorítására, megvesztegetésére, terrorizálására.
Ehhez a meglepő és eladdig szokatlan összefogáshoz csakhamar csatlakozott a párizsi Alliance Israelitée Universelle. Hatalmas világerők mozdultak meg a tiszaeszlári sakterek érdekében. Parlamenti interpellációk, párbajok kísérték az egyre szenvedélyesebb vitát. Először hangzott fel Magyarországon a sajtóban az a szenvedélyes, gyűlölködő és terrorisztikus hang, amely 1918-19-ben és 1945 után a zsidó kezekben levő magyarországi sajtót jellemezte.
Az antiszemita politikai törekvések, a tömeghangulat felkeltése és a tömegpropaganda szempontjából a tiszaeszlári gaztett nagyszerű lehetőségeket rejtegetett magában! - írja Bosnyák Zoltán Istóczy Győzőről készült tanulmányában. - Jellemző azonban az antiszemita politikusok és a később megalakult antiszemita párt és vezetőjének, Istóczy Győzőnek mélységes felelősségérzetére, hogy soha sem tettek kísérletet a saktergyilkosság politikai kiaknázására. Istóczynak az volt az álláspontja, hogy a tiszaeszlári eset az antiszemitizmus szempontjából csak epizód. Az antiszemita pártnak nem feladata a bűncselekmények megtorlása, ez bírói ügy. Istóczy még a látszatát is kerülni akarta annak, hogy a tiszaeszlári ügy és az antiszemitizmus között bármi összefüggés lenne.
Az Egyenlőség, a Pester Llyod, az Allience Israelitée Universelle ezzel szemben megfogadták a liberális Magyarország akkori legjobb ügyvédjét és kitűnő íróját, Eötvös Károlyt, hogy vállalja el a sakterek védelmét. Százezer forintot, mai értékben legalább százezer dollárt kapott ezért a védői tevékenységért Eötvös Károly. Később megvásárolta híres birtokát, amelyet eszlári pusztának nevezett el a magyar nép. És megírta még híresebb, még ferdítőbb könyvét: A nagy per-t.
Azok után, hogy e zseniálisan ravasz ügyvéd és irodalmár átvette a koldus sakterek védelmét, meglepő dolgok történtek Tiszaeszlár közelében. A nem messze levő Tiszadada község alatt a füzesben, máramarosszigeti tutajosok kötöttek ki, akik valamennyien zsidók voltak. Néhány nappal később a dadai füzesben felpuffadt női hullát találtak, amelyen minden kétséget kizárólag a 14 éves Solymosi Eszter ruhái voltak. A ruhákat felismerte az egész falu, maga Eszter édesanyja, gazdaasszonya is, de a hullába senki sem ismert Eszterre. Saját édesanyja sem. A törvényszéki orvos szakértők, a budapesti törvényszéki bonctani intézet professzora, Jósa Elek, Szabolcs vármegye európai hírű vármegyei főorvosa és még más nagyhírű orvosok is megállapították, hogy a hulla semmi esetre nem lehet a 14 éves Solymosi Eszteré, aki egészséges, kiskorú, és száz százalékig bizonyosan szűz lány volt. Ezzel szemben a női hulla legalább huszonnégy éves, kopaszra borotvált, tehát zsidó nő volt, aki tüdővészben halt meg, korábban élénk nemi életet élt.
Később kiderült, hogy a máramarosszigeti zsidókórház egyik női halottja volt. Ott halt meg, onnan csempészték ki és adták rá Herskovics Salamonnak, a Szeged felé készülő tutajos-vezérnek, aki később be is vallotta, hogy Tiszadada alatt ő eresztette el a tutaja mögé kötött hullát.
De hát hogyan került a 24 éves, tüdővészben elhunyt, borotvált fejű női hullára Solymosi Eszter ruhája? Miként történhetett meg, hogy az újfalui krájzlerájban két krajcárnyi kék és sárga festék oda volt kötve a tiszadadai hulla jobb kezére? Solymosi Eszter nem volt balkezes. Ezt vallották a tanúk. Akik azonban a tiszadadai hullát beöltöztették Eszter ruháiba, elfeledkeztek erről a kicsinységről. Viszont, ha a ruha - minden tanúságtétel szerint Eszteré volt, és a holttest nem a kis magyar lányé, akkor mégis bizonyos, hogy Solymosi Esztert meggyilkolták, és a ruháját azok adták fel egy ismeretlen holttestre, akik a borzalmas bűntényt el akarták titkolni.
A szándék nyilvánvaló volt. Ha a tiszadadai hulla nyakán vágás van, akkor valóban vérgyilkosság történt. Ha azonban nincs vágás, mint ahogy nem is volt, akkor az antiszemiták találmánya az egész gyilkossági ügy.
A zsidóság szent könyveiből sem az elfogult, sem az elfogulatlan keresztény tudósok, teológusok nem tudták kimutatni a rituális gyilkosság legkisebb nyomát sem. A szerző, Magyarországon 1944 februárjában megjelent Tiszaeszlár című könyvében is utalt arra, hogy a rituális gyilkosság nem volt igaz, de a gyilkosság más motívumok alapján feltétlenül megtörtént, és azt, mint Franciaországban, a Dreyfuss-ügyet politikai erőpróbára használták fel bizonyos körök, amelyeknek ez jó alkalom volt az országhódításra és a keresztény jogállam kompromittálására, lerombolására és hatalmuk megmutatására.
A vérvád megítélésénél nem támaszkodhatunk másra, mint keresztény tudósok, hebreológusok ítéleteire. Huber Lipót, a kiváló magyar teológus, aki könyvtárakat kutatott át nagy munkájának megírása céljából igen határozottan és világosan leszögezi:
Ha a rituális gyilkosság a zsidó vallás intézménye volna, vagyis ha a zsidó vallás Istennek tetsző vallási cselekményként írná elő keresztényeknek (keresztény gyermekeknek) mintegy emberáldozatként való leölését és vérük vételét, hogy az vallási célokra felhasználtassék, akkor ezt, vagy a mózesi törvény, vagy a később hozott rabbinikus törvények írnák elő. Ámde sem az egyiknek, sem a másiknak okmányaiban ennek semmi nyomát nem találjuk.
Ha tehát súlyosan terhelőnek fogadjuk el Huber Lipót megállapításait a keresztényellenes zsidó tanokról, ugyanúgy felmentőnek kell találnunk azokat a gondos kutatáson alapuló ténymegállapításokat, amelyek a vérvád kérdését alaptalannak és babonán alapulónak tekintik. Huber Lipót megállapítja, hogy még rabbinikus irodalomban sincs nyoma a rituális gyilkosságnak, sőt még Maimonides is tiltja a testtől elkülönített vér élvezetét.
A fuldai vérvádeset alkalmából II. Frigyes német császár zsidó konvertitákat hívott udvarába, akik hosszabb ideig tartó kutatás és tanácskozás után arra a tagadó eredményre jutottak, hogy sem az ó, sem az újszövetségi Szentírásban, sem a Talmudban semmi nyoma nem található annak, hogy a zsidók keresztény vérre áhítoznának. [57]
Éppen a tiszaeszlári gyilkosság kapcsán szólaltak meg a legnagyobb tekintélyű európai egyetemek katolikus és protestáns hebrológusai. Az amsterdami, utrechti egyetem, a koppenhágai christiániai, upsalai protestáns egyetemek tudósai bizonyították, hogy a zsidó szent könyvekben még utalás sincs rituális gyilkosságra, sőt sokkal inkább a vérhasználat tilalma íratott elő.
Szóról szóra idézzük azonban Huber Lipót teológiai munkájának azon részletét, mely a rituális gyilkosság lehetetlenségének és tilalmának bizonyítása mellett, a következőket írja:
Ha meggondoljuk, azt az éles ellentétet, amely különösen a Talmud szerint a zsidó és nemzsidó között fennáll s amely akkora különbséget tesz a kettő között, hogy csak a zsidót tekinti Isten gyermekének, a nemzsidókat pedig Istentől elrugaszkodott, tisztátlan s okvetlenül kárhozatra jutó tömegnek, amely oly mélyen áll a zsidó alatt, hogy a nemzsidó ember névre sem méltó, hanem egy fokon áll az oktalan állattal, amiért meg is tagad tőle jóformán minden emberi jogot, akivel szemben nem szeretetet hirdet, hanem idegenkedést és gyűlöletet szít, sőt elvesztését, kiirtását hirdeti; ha meggondoljuk továbbá, hogy a zsidó jogos örökségéből állandóan kidobottnak tekinti magát, szétszórva a föld népei közé, azoktól megvetve, elnyomva s üldöztetve; ha meggondoljuk, hogy megváltó Messiása utáni várakozása oly sokáig teljesületlen maradt, s hogy hite szerint a Messiás megérkezését éppen az elhatalmasodott kereszténység késlelteti s szabályozza stb. stb., nem csoda, hogy akadtak s akadnak a rideg, exkluzív és a szívtelen talmudizmus alapján álló szűkkeblű és elfogult ortodox zsidók, akikben az izzó gyűlölet és vallási fanatizmus fellobban, s arra ösztönzi, hogy buzgón imádkozzanak Istenhez, váltsa meg népét, büntesse és pusztítsa ki az istentelen (keresztények és pogányok) seregeit... Az ilyen hangulatban pedig fanatikusoknál könnyen kifejeződhettek olyan nézetek, hogy az istentelen keresztények meggyilkolása nem is bűn, hanem Istennek tetsző áldozat, s ha meg volt még a babonára való hajlam is, akkor különösen bizonyos misztikus képzetek hatása alatt megélhette még a vérgyilkosság fattyúhajtását is.
Ámde, ha megengednők is, hogy mindez alkalmas lehetett, vagy lehetne arra, hogy egyes kereszténygyűlölő, tudatlan s babonára hajló zsidókat fanatizáljon, s felébressze bennük a vérgyilkosság gondolatát: e förtelem még sem írható a Talmud, vagy a rabbinikus irodalom rovására, mert ennek voltaképpen az illető eltévelyedett zsidó tudatlansága és babonás fanatizmusa volna az oka. [58]
Az összes pápai bullák határozottan a vérvád ellen nyilatkoztak és minden esetben a legmagasabb keresztény egyházi tekintély részéről védték meg a zsidókat. Viszont tény az is, hogy a középkor végén 1760-ban egy zsidó szekta, - a frankisták -, mely rohamosan terjedt Lengyelország és Besszarábia zsidósága között, hirdette meg a talmudista rabbikkal szemben a rituális gyilkosság vádját. A frankisták, - Frank Jakab zsidó szektáriánus vezér követői - III. Ágoston lengyel király engedélyével bizonyítani akarták a talmudista rabbikkal szemben, hogy a talmudista zsidóknál szokásban van a keresztény vér használata. 1759. július 16-án a lembergi katedrálisban kezdődött meg a disputa, Mikulski kanokok, apostoli adminisztrátor ellenőrzése alatt. A frankisták közül csak tíz rabbi jelent meg, a talmudisták közül pedig mintegy 40.
Hogy milyen alacsony fokon állott ezeknek a rabbiknak a műveltsége - írja Huber Lipót - mutatja az is, hogy az ország nyelvén nem tudtak beszélni... Tudatlanságuk még azt a szemrehányást sem volt képes visszautasítani, hogy a Talmud követeli a keresztény vér használatát.
A minden antiszemitizmustól mentes nagy magyar teológus és hebrológus, aki bátran kiállt a zsidóság védelmében, tulajdonképpen rátapintott a tiszaeszlári ügy elevenjére is.
A zsidóság szent könyveiben valóban sehol sem fedezhető fel a vérvád. Az Újszövetségben sem lehet nyomát találni a kereszténység szektainak, az ördögűzőknek, flagellánsoknak, vagy azoknak a szerzeteseknek, akik befalazták Ubrik Borbálát. A kereszténység azonban soha sem tagadta, hogy ilyen szekták voltak és vannak minden felekezeten belül. Ezért feltehető, hogy a zsidó valláson - különösképpen a chasszidim szektán - belül akadhattak Scharf Józsefszerű fanatikusok.
Mert nézzük csak, milyen sötét, embertelen babonák éltek azon a chasszidim szektán belül, amelyből a Tiszaeszlárra átszivárgott sakterjelölt, Scharf József is tartozott.
A chasszidizmus három fő elve a vak hit és föltétlen engedelmesség a caddik (csodarabbi) iránt, az Istennel való egyesülés és a bátorság. A chasszideusnak minden tudomány, mint hiú és haszontalan s mint egyenesen a lelke üdvére káros, meg van tiltva. Tehát bűn s a lélek bemocskolása a gójok világi ismereteinek elsajátítása, sőt olyan könyvek olvasása is, amelyek nem héber betűkkel vannak írva.
A chasszidizmus a modern totalizmus példája is előfutárja. A caddik feltétlenül uralkodik híveinek minden gondolatán, érzelmén, szándékán. Megbocsáthatja minden ember bűnét, mert ő az Isten helyettese. A chasszideus meg van győződve róla, hogy amilyen arányban kényelmet szerez a caddiknak, olyan arányban teszi magát kedvessé Isten előtt. A caddik a legfelsőbb folyamodású bíró is, sőt törvény és jog felett álló úr.
Szörnyű babonák nőnek ebben a chasszidim környezetben. Aki a caddik után hátramaradt inget felhúzza magára, annak megbocsáttatik az elkövetett gyilkosság bűne. Aki a nadrágját viseli, megtisztult az elkövetett vérfertőzés bűnétől. A caddik sapkája óv a kevélység ellen, tefilinje a szemérmetlenség ellen.
Az Istennel való egyesülést nem lehet nyomott hangulatban elérni. Ezért a chasszideus kötelessége magát szeszesitalok élvezetével is felbátorítani. A chasszideus bátor, tehát dacolhat mindennel, ami a caddik, a csodarabbi akaratával ellenkezik.
A legirtózatosabb babonaság, tudatlanság virágzik a chasszidim szektában. A zsidó Jost Izsák (1860) nyíltan megállapítja, hogy vastag babona, tudatlanság, társadalom iránti közömbösség, civódás, felekezetükhöz nem tartozók iránti gyűlölség, bosszúvágy, lustaság és hivalkodás, a külsőnek teljes elhanyagolása, iszákosság és érzékiség jellemzi e rajongókat; ami pedig a caddikokat illeti, azok egyrészt önző haszonlesésük következtében, másrészt tudomány és műveltséghiányuk miatt képtelenek alattvalóikat süllyedő állapotukból kiemelni.
Mindezek után - írja Huber Lipót könyvének 347. oldalán, - a katolikus Bonaventura Mayer, múlt századbeli orientalista és a zsidóságnak különben jóindulatú ismertetője, a chasszideus zsidóságot az emberiség legtudatlanabb, legműveletlenebb, legbabonásabb és legdurvább osztályaihoz tartozónak mondja, akik 'az Istenség' iránti kötelességeiket a legpontosabban teljesítik ugyan, de embertársaik iránti kötelességeikkel nem sokat törodnek, mert olyan dolgokat engednek meg maguknak, melyekből kitűnik, hogy a lelkiismeretességet csak nagyon alárendelt kérdésnek tekintik, mert hazudnak, lopnak, csalnak, sőt minden lelkiismeretfurdalás nélkül gyilkolnak is és emellett több helyütt rabjai az iszákosság is.
Azonban a magyar nyomozati és bírói eljárásban egy szóban, utalásban sem lehet felfedezni, hogy a keresztény kultúrállam bármely legkisebb hivatalnoka, vagy újságírója, hitelt adott volna a vérvádnak. Az egyes ember, Scharf József egyéni bűnével szemben azonban a zsidóság kollektíven állt a sakterek védelmére. Politikai erőpróbára használta fel a szerencsétlen esetet és ebben az erőpróbában a keresztény jogállam alulmaradt, mert akkor már idegen gyarmat volt.
Szávay Gyula a lelkes liberális és zsidóbarát költő a tiszaeszlári napokban megrázó szavakkal fejezte ki a magyarság megrendülését:
Miért az általános síkraszállás,
Mikor nincs általános támadás?
Ha egy ember feljajdul népetektől,
Őt megbosszulni mért jön annyi más?
Vigyázzatok, mert egyszer összehozza
A más tábort is szenvedélye majd,
Tudhatjátok, hogy az megsemmisíthet,
S ti győzelmet nem bírtok venni rajt!
Min függtök össze ti a sakterekkel?
Sorsuk oly módon miért érdekel?
Talán a bűnöst, ha zsidó, ezentúl
Miattatok már büntetni se kell?
Azért van a vallási türelem,
hogy Gazoknak rajta kibúvó legyen,
Hogy saját arcát azzal eltakarva
Arcunkba másszék egy-egy szemtelen?
Úgyszólván egyik napról a másikra szorította el a magyarság lélegzetét annak a zsidóságnak szörnyű szolidaritása, amelyet alig másfél évtized előtt emelt ki jóindulatú leereszkedéssel a jogtalanságból. És amikor megpróbálta lezárni ezt a lidércnyomást, magyar mivoltában szembe találja magát a magyar kormánnyal és a magyar karhatalommal. Tiszaeszlár óta szabad az út a zsidó hatalmi törekvések számára írja a magyar újságírás nagy mártírja.
Csaknem egy évi vizsgálat, izgalom, országos felháborodás és terrorisztikus sajtóhadjárat után 1883-ban az egész világsajtó jelenlétében kezdődött meg a főtárgyalás a nyíregyházi vármegyeháza közgyűlési termében, Korniss Ferenc törvényszéki tanácselnök vezetése alatt.
Korniss Ferenc a független magyar bíró örökre ideálisnak mondható típusa volt és maradt. Megvesztegethetetlen úr, aki 4000 hold földdel, tehát valóban teljes függetlenséggel rendelkezett. Világlapok - többek között a New York Times tudósítása szerint is - olyan pártatlansággal, nagyvonalúsággal vezette a tárgyalást, hogy egész Európa és az Egyesült Államok csodálattal adózott Korniss Ferencnek.
Korniss a vérvádtól, az állítólagos rituális gyilkosságról még csak kérdéseket sem engedett feltenni. Ő egyszerűen a gyilkosokat kereste, a gyilkosság tényét akarta megállapítani. És tanúk vallomásából, közvetett és közvetlen bizonyítékok sorozatából magának a gyilkosságnak ténye bizonyítva volt.
1833 augusztusának elején a tiszaeszlári sakterek ügye ítélet előtt állott. Ekkor történt, hogy a Nyíregyházától néhány kilométerre levő téglási Dégenfeld kastély ura, gróf Dégenfeld József barátságos vacsorára invitálta a nyíregyházi törvényszék elnökét. Korniss Ferenc gyanútlanul kocsikázott ki a régi baráthoz. S akkor, a téglási Dégenfeld kastélyban szembe találta magát egy váratlan vendéggel: gróf Tisza Kálmánnal, a liberális Magyarország példátlan hatalmú miniszterelnökével.
A vendégek vacsorához ültek. A szobalányok felhordták az ételeket, s Tisza Kálmán csak úgy a vacsora végén kérdezte meg:
- Nos, Elnök úr, mit gondol: bűnösök az eszlári sakterek? Korniss Ferenc gondolkodás nélkül felelte:
- Meggyőződésem szerint: - bűnösök!
- És mi a véleménye a két szavazó bírónak? - kérdezte a miniszterelnök.
- Az egyik szavazóbíró ugyanazt mondja, mint én: bűnösök! A másik még ingadozik! - hangzott Korniss Ferenc válasza.
És akkor - Istóczy Győző feljegyzései szerint - Tisza Kálmán azt mondotta Korniss Ferencnek:
- Nézze, Elnök úr! Holnap, holnapután, vagy bármikor, Ön kihirdetheti a halálos ítéletet az eszlári sakterek fölött. Én nem akarom befolyásolni Önt. Csak annyit adok tudomására, hogy a bécsi Rotschild bárók Őfelségével is közölték: amennyiben a nyíregyházi ítélet elítélő lesz, akkor nem csinálják meg a 60 millió forintos rente-konverziót. Ez esetben a monarchia, de mindenesetre Magyarország csődbe megy. A forint elértéktelenedik. A nemzetiségek fellázadnak. Akarja ezt a felelősséget vállalni Elnök úr?
Korniss Ferenc az a magyar volt, aki szentül hitte: fiat justicia, pereat mundus (Legyen igazság és vesszen a világ). És ott a téglási kastélyban megrendült. Salus rei publicae? Az állam üdve?
Pár nap múlva a nyíregyházi törvényszék elnöki székéből kihirdette a sakterek fölött a felmentő ítéletet. A koronatanút, az akkor már 15 éves Scharf Móricot nem eskették meg, az ingadozó szavazóbírót az ítélethirdetés előtt leváltották.
És Korniss Ferencnek ez volt az utolsó ítélete. Soha többé nem ült bírói székbe. Soha többé nem hirdetett ítéletet sem gyatra tyúktolvaj, sem komoly bűnöző fölött.
A szentistváni magyar állam és a magyar jogszolgáltatás alatt ekkor rendült meg a föld. Bármi is volt, vagy tett légyen Tiszaeszlár, a szentistváni magyar birodalom akkor bukott el belülről, amidőn a rentekonverzióért magára hagyott egy árva kis magyar libapásztorlányt: Solymosi Esztert. Akkor halt meg a liberális Magyarország, midőn nem azt mondta: fiat justicia! (Legyen igazság), hanem midőn azt hitte, hogy a salus rei publicae, az államérdek a végső és legnagyobb megoldást jelenti.
Megöltek egy kis libapásztort,
Égre kiált a régi vád,
Úgy ölték meg Solymosi Esztert,
Mint egy tokos, pihés libát!
- írta ötven évvel később Erdélyi József, akit ezért két heti fogházra ítélt a budapesti törvényszék, felekezeti izgatás miatt. Rónai Mihály András a jelenlegi bolseviki rendszer élírója pedig örök időre kiutasította az irodalomból!
Ezt a tokos, pihés magyar szüzet magára hagyta a liberális, alkuvó Magyarország. Mint talán Jeanne d'Arc, a francia felszabadulás hősnője, úgy Solymosi Eszter, aki épp úgy 14 éves volt, mint Jeanne d'Arc, - a magyar szabadság legszebb, legnemesebb szimbóluma.
Mert hiszen, midőn őt és az ő igazságát magára hagyta a Tisza Kálmáni liberális és úri Magyarország, akkor kezdődött meg a magyar tragédia, az egekig csapó országhódítás. Az út Tiszaeszlártól egyenesen vitt Samuelly Tibor kalocsai, bajai kivégzőoszlopához. A bolsevista hóhérok most már a leninizmus és az átvett hatalom gőgjével mondták, hogy a gyilkolás, a terror: salus rei publicae! Az ország akkor halt meg, amikor megölték benne a jogot, a keresztényi igazságszolgáltatást, amikor Solymosi Eszter emberi jogát eladták Rotschildnak, Sztálinnak, Samuellynek, vagy Rákosi Mátyásnak.
1883-ban történt meg először, hogy a tüntető magyar munkásság és a pesti polgárság ellen a Scharf Móricok érdekében rendelték szuronyrohamra a magyar honvédeket. 1883-ban, a tiszaeszlári ítélet után indultak útra a Cunard Line és a Norddeutsche Lloyd kivándorló hajói, hogy két-három millió magyart vigyenek Amerikába. Magyarokat, akik a tiszaeszlári ítélet után döbbentek rá, hogy nincs joguk, nincs igazságuk saját hazájukban.
Ezért így maradt mindörökké Solymosi Eszter, a kis tiszaeszlári proletárlány a mi új Magyarországunk szimbóluma. Ő a mi Jeanne d'Arcunk, s ha a magára hagyott, elárvult magyar vérre, a szűz kislány életáldozatára gondolunk, akkor újra halljuk - a Töreky-féle tárgyalóteremből, vagy a vasfüggöny mögül Erdélyi József halhatatlan sorait:
Beh piros vagy Solymosi Eszter vére,
Beh meleg!
Hajnalt festek a magyar égre
És felkelő napot veled,
Hogy ne hulljon hiába vérünk
S emléked árva hajadon
Solymosi Eszter árva népét
Ébressze bátran, szabadon.
Zsidó vérvád
MARSCHALKÓ LAJOS
MI VOLT A TISZAESZLÁRI PER?
A legújabb, de még a régebbi nemzedék sem sokat tud arról, hogy mit jelentett a tiszaeszlári per, amely annak idején mind az öt földrész elsőrangú szenzációja volt. Sokan csak azokat hallgatták meg, akik utólagos önigazolásként Magyarországot akarják úgy feltüntetni, mint az antiszemita barbárság hazáját, ahol még a hatóságok is hitelt adtak a vérvád középkori babonájának.
Mi történt 1882. április 2-án a Szabolcs-megyei Tiszaeszláron? Ezt tulajdonképpen csak 1882. május 23-án, a parlamenti ülésen említette meg a nyilvánosság előtt Ónody Géza képviselő, tiszaeszlári birtokos:
Az eset annyira komoly, hogy megérdemli a közfigyelmet. F. év. április elején történt azon községben, amelyben én lakom, Tiszaeszláron, hogy déli 12 órakor egy tizennégy éves lánygyermek ment Tiszaeszlárról ezen községhez tartozó Újfaluba egy boltba, néhány fillérnyi bevásárlást tenni: midőn visszatért, onnan szemtanúk, élő emberek látták a lányt az izraelita ortodox zsinagóga előtt elhaladni, ott eltűnt, nyoma veszett. (Nyugtalanság a szélső baloldalon. - Nagy zaj a jobboldalon.) A nép lázongani kezdett, követelték az izraelitáktól a lányt, ők nem válaszoltak, hanem mindenféle kibúvó ajtót kerestek. Véletlenül kezd a borzasztó való felderülni. Ma az eset a nyíregyházi fenyítő törvényszék előtt van.
A néhány nap múlva beérkezett hivatalos jelentések mindenben megerősítették az esetet.
Tiszaeszláron az ortodox hitközség metszőt választott, és erre az alkalomra több galíciai pályázó is érkezett Scharf József házához, aki amolyan egyházfiféle volt. A 14 éves Solymosi Eszter, aki kis szolgálóleány volt egy gazdaasszonynál, kék és sárga festéket vásárolt a húsvéti meszeléshez. Amikor .elhaladt a zsinagóga, illetőleg Scharf József háza előtt, behívták, hogy vegye le a szombati gyertyatartókat. ,
Ettől a pillanattól. kezdve a kis magyar lányt nem látta többé senki sem. Egyedül Scharf József fia, a 14 éves Móric vallotta, hogy behívták a templomba és ott meggyilkolták.
Csendőrség még nem volt Magyarországon. A nyomozás nagy késedelemmel és gyengén indult meg. Bary József, a nyíregyházi törvényszék fiatal vizsgálóbírója, lelkiismeretesen és nagy fáradtsággal, - de természetesen nem a mai modern eszközökkel, - egyedül végezte a nyomozást. Ezenfelül már a kezdetben elmulasztotta a legfontosabbat: nem kereste kellő eréllyel Solymosi Eszter holttestét.
Egy azonban biztos. Mind a nyomozás, mind a hosszú hetekig tartó nyíregyházi törvényszéki tárgyalás során, amelyen már ott voltak a legnagyobb világlapok kiküldöttei is, soha, egy pillanatig sem volt szó vérvádról. Nem merült fel ez a keresztény nemzeti sajtóban, sem pedig a szenvedélyes képviselőházi viták során sem.
A középkori vérvád babonája egyetlen vizsgálóbírói, vagy törvényszéki iratban sem fordult elő, mint ilyen. Csupán Scharf Móric, az egyházi fia említette első kihallgatása során, majd később a helyszíni tárgyaláson ismét eljátszotta, hogy a kulcslyukon miként nézte végig, amint lefogták Solymosi Esztert és kifolyatták a vérét. Az utóbbit mindenki egy gyermek fecsegésének tekintette. Azonban a puszta, - legvalószínűbben - szexuális jellegű gyilkosság tényére - számtalan közvetett és közvetlen bizonyíték volt.
Ezeknek a nyilvánosságra való kerülése idején indult meg egy különös mozgalom, amely aztán az egyszerű és közönséges gyilkossági aktából, nemzeti és faji kérdést, majd pedig világszenzációt és tiszaeszlári ügyet csinált. Ez a tévesen értelmezett zsidó kisebbségi szolidaritás mindent megmozgatott, hogy az ügyet eltussolja, mellékvágányra tolja, és a gyilkosokat, - akik minden felvilágosult magyar szerint - legfeljebb közönséges gyilkosok voltak, megmentse az akasztófától. Lehet, hogy a magyarországi és a Galícia felől frissen érkezett zsidók féltek a lappangó antiszemitizmustól. Sokkal valószínűbb azonban, hogy ekkor tettek első kísérletet a magyar jogállam sarokba szorítására, megvesztegetésére, terrorizálására.
Ehhez a meglepő és eladdig szokatlan összefogáshoz csakhamar csatlakozott a párizsi Alliance Israelitée Universelle. Hatalmas világerők mozdultak meg a tiszaeszlári sakterek érdekében. Parlamenti interpellációk, párbajok kísérték az egyre szenvedélyesebb vitát. Először hangzott fel Magyarországon a sajtóban az a szenvedélyes, gyűlölködő és terrorisztikus hang, amely 1918-19-ben és 1945 után a zsidó kezekben levő magyarországi sajtót jellemezte.
Az antiszemita politikai törekvések, a tömeghangulat felkeltése és a tömegpropaganda szempontjából a tiszaeszlári gaztett nagyszerű lehetőségeket rejtegetett magában! - írja Bosnyák Zoltán Istóczy Győzőről készült tanulmányában. - Jellemző azonban az antiszemita politikusok és a később megalakult antiszemita párt és vezetőjének, Istóczy Győzőnek mélységes felelősségérzetére, hogy soha sem tettek kísérletet a saktergyilkosság politikai kiaknázására. Istóczynak az volt az álláspontja, hogy a tiszaeszlári eset az antiszemitizmus szempontjából csak epizód. Az antiszemita pártnak nem feladata a bűncselekmények megtorlása, ez bírói ügy. Istóczy még a látszatát is kerülni akarta annak, hogy a tiszaeszlári ügy és az antiszemitizmus között bármi összefüggés lenne.
Az Egyenlőség, a Pester Llyod, az Allience Israelitée Universelle ezzel szemben megfogadták a liberális Magyarország akkori legjobb ügyvédjét és kitűnő íróját, Eötvös Károlyt, hogy vállalja el a sakterek védelmét. Százezer forintot, mai értékben legalább százezer dollárt kapott ezért a védői tevékenységért Eötvös Károly. Később megvásárolta híres birtokát, amelyet eszlári pusztának nevezett el a magyar nép. És megírta még híresebb, még ferdítőbb könyvét: A nagy per-t.
Azok után, hogy e zseniálisan ravasz ügyvéd és irodalmár átvette a koldus sakterek védelmét, meglepő dolgok történtek Tiszaeszlár közelében. A nem messze levő Tiszadada község alatt a füzesben, máramarosszigeti tutajosok kötöttek ki, akik valamennyien zsidók voltak. Néhány nappal később a dadai füzesben felpuffadt női hullát találtak, amelyen minden kétséget kizárólag a 14 éves Solymosi Eszter ruhái voltak. A ruhákat felismerte az egész falu, maga Eszter édesanyja, gazdaasszonya is, de a hullába senki sem ismert Eszterre. Saját édesanyja sem. A törvényszéki orvos szakértők, a budapesti törvényszéki bonctani intézet professzora, Jósa Elek, Szabolcs vármegye európai hírű vármegyei főorvosa és még más nagyhírű orvosok is megállapították, hogy a hulla semmi esetre nem lehet a 14 éves Solymosi Eszteré, aki egészséges, kiskorú, és száz százalékig bizonyosan szűz lány volt. Ezzel szemben a női hulla legalább huszonnégy éves, kopaszra borotvált, tehát zsidó nő volt, aki tüdővészben halt meg, korábban élénk nemi életet élt.
Később kiderült, hogy a máramarosszigeti zsidókórház egyik női halottja volt. Ott halt meg, onnan csempészték ki és adták rá Herskovics Salamonnak, a Szeged felé készülő tutajos-vezérnek, aki később be is vallotta, hogy Tiszadada alatt ő eresztette el a tutaja mögé kötött hullát.
De hát hogyan került a 24 éves, tüdővészben elhunyt, borotvált fejű női hullára Solymosi Eszter ruhája? Miként történhetett meg, hogy az újfalui krájzlerájban két krajcárnyi kék és sárga festék oda volt kötve a tiszadadai hulla jobb kezére? Solymosi Eszter nem volt balkezes. Ezt vallották a tanúk. Akik azonban a tiszadadai hullát beöltöztették Eszter ruháiba, elfeledkeztek erről a kicsinységről. Viszont, ha a ruha - minden tanúságtétel szerint Eszteré volt, és a holttest nem a kis magyar lányé, akkor mégis bizonyos, hogy Solymosi Esztert meggyilkolták, és a ruháját azok adták fel egy ismeretlen holttestre, akik a borzalmas bűntényt el akarták titkolni.
A szándék nyilvánvaló volt. Ha a tiszadadai hulla nyakán vágás van, akkor valóban vérgyilkosság történt. Ha azonban nincs vágás, mint ahogy nem is volt, akkor az antiszemiták találmánya az egész gyilkossági ügy.
A zsidóság szent könyveiből sem az elfogult, sem az elfogulatlan keresztény tudósok, teológusok nem tudták kimutatni a rituális gyilkosság legkisebb nyomát sem. A szerző, Magyarországon 1944 februárjában megjelent Tiszaeszlár című könyvében is utalt arra, hogy a rituális gyilkosság nem volt igaz, de a gyilkosság más motívumok alapján feltétlenül megtörtént, és azt, mint Franciaországban, a Dreyfuss-ügyet politikai erőpróbára használták fel bizonyos körök, amelyeknek ez jó alkalom volt az országhódításra és a keresztény jogállam kompromittálására, lerombolására és hatalmuk megmutatására.
A vérvád megítélésénél nem támaszkodhatunk másra, mint keresztény tudósok, hebreológusok ítéleteire. Huber Lipót, a kiváló magyar teológus, aki könyvtárakat kutatott át nagy munkájának megírása céljából igen határozottan és világosan leszögezi:
Ha a rituális gyilkosság a zsidó vallás intézménye volna, vagyis ha a zsidó vallás Istennek tetsző vallási cselekményként írná elő keresztényeknek (keresztény gyermekeknek) mintegy emberáldozatként való leölését és vérük vételét, hogy az vallási célokra felhasználtassék, akkor ezt, vagy a mózesi törvény, vagy a később hozott rabbinikus törvények írnák elő. Ámde sem az egyiknek, sem a másiknak okmányaiban ennek semmi nyomát nem találjuk.
Ha tehát súlyosan terhelőnek fogadjuk el Huber Lipót megállapításait a keresztényellenes zsidó tanokról, ugyanúgy felmentőnek kell találnunk azokat a gondos kutatáson alapuló ténymegállapításokat, amelyek a vérvád kérdését alaptalannak és babonán alapulónak tekintik. Huber Lipót megállapítja, hogy még rabbinikus irodalomban sincs nyoma a rituális gyilkosságnak, sőt még Maimonides is tiltja a testtől elkülönített vér élvezetét.
A fuldai vérvádeset alkalmából II. Frigyes német császár zsidó konvertitákat hívott udvarába, akik hosszabb ideig tartó kutatás és tanácskozás után arra a tagadó eredményre jutottak, hogy sem az ó, sem az újszövetségi Szentírásban, sem a Talmudban semmi nyoma nem található annak, hogy a zsidók keresztény vérre áhítoznának. [57]
Éppen a tiszaeszlári gyilkosság kapcsán szólaltak meg a legnagyobb tekintélyű európai egyetemek katolikus és protestáns hebrológusai. Az amsterdami, utrechti egyetem, a koppenhágai christiániai, upsalai protestáns egyetemek tudósai bizonyították, hogy a zsidó szent könyvekben még utalás sincs rituális gyilkosságra, sőt sokkal inkább a vérhasználat tilalma íratott elő.
Szóról szóra idézzük azonban Huber Lipót teológiai munkájának azon részletét, mely a rituális gyilkosság lehetetlenségének és tilalmának bizonyítása mellett, a következőket írja:
Ha meggondoljuk, azt az éles ellentétet, amely különösen a Talmud szerint a zsidó és nemzsidó között fennáll s amely akkora különbséget tesz a kettő között, hogy csak a zsidót tekinti Isten gyermekének, a nemzsidókat pedig Istentől elrugaszkodott, tisztátlan s okvetlenül kárhozatra jutó tömegnek, amely oly mélyen áll a zsidó alatt, hogy a nemzsidó ember névre sem méltó, hanem egy fokon áll az oktalan állattal, amiért meg is tagad tőle jóformán minden emberi jogot, akivel szemben nem szeretetet hirdet, hanem idegenkedést és gyűlöletet szít, sőt elvesztését, kiirtását hirdeti; ha meggondoljuk továbbá, hogy a zsidó jogos örökségéből állandóan kidobottnak tekinti magát, szétszórva a föld népei közé, azoktól megvetve, elnyomva s üldöztetve; ha meggondoljuk, hogy megváltó Messiása utáni várakozása oly sokáig teljesületlen maradt, s hogy hite szerint a Messiás megérkezését éppen az elhatalmasodott kereszténység késlelteti s szabályozza stb. stb., nem csoda, hogy akadtak s akadnak a rideg, exkluzív és a szívtelen talmudizmus alapján álló szűkkeblű és elfogult ortodox zsidók, akikben az izzó gyűlölet és vallási fanatizmus fellobban, s arra ösztönzi, hogy buzgón imádkozzanak Istenhez, váltsa meg népét, büntesse és pusztítsa ki az istentelen (keresztények és pogányok) seregeit... Az ilyen hangulatban pedig fanatikusoknál könnyen kifejeződhettek olyan nézetek, hogy az istentelen keresztények meggyilkolása nem is bűn, hanem Istennek tetsző áldozat, s ha meg volt még a babonára való hajlam is, akkor különösen bizonyos misztikus képzetek hatása alatt megélhette még a vérgyilkosság fattyúhajtását is.
Ámde, ha megengednők is, hogy mindez alkalmas lehetett, vagy lehetne arra, hogy egyes kereszténygyűlölő, tudatlan s babonára hajló zsidókat fanatizáljon, s felébressze bennük a vérgyilkosság gondolatát: e förtelem még sem írható a Talmud, vagy a rabbinikus irodalom rovására, mert ennek voltaképpen az illető eltévelyedett zsidó tudatlansága és babonás fanatizmusa volna az oka. [58]
Az összes pápai bullák határozottan a vérvád ellen nyilatkoztak és minden esetben a legmagasabb keresztény egyházi tekintély részéről védték meg a zsidókat. Viszont tény az is, hogy a középkor végén 1760-ban egy zsidó szekta, - a frankisták -, mely rohamosan terjedt Lengyelország és Besszarábia zsidósága között, hirdette meg a talmudista rabbikkal szemben a rituális gyilkosság vádját. A frankisták, - Frank Jakab zsidó szektáriánus vezér követői - III. Ágoston lengyel király engedélyével bizonyítani akarták a talmudista rabbikkal szemben, hogy a talmudista zsidóknál szokásban van a keresztény vér használata. 1759. július 16-án a lembergi katedrálisban kezdődött meg a disputa, Mikulski kanokok, apostoli adminisztrátor ellenőrzése alatt. A frankisták közül csak tíz rabbi jelent meg, a talmudisták közül pedig mintegy 40.
Hogy milyen alacsony fokon állott ezeknek a rabbiknak a műveltsége - írja Huber Lipót - mutatja az is, hogy az ország nyelvén nem tudtak beszélni... Tudatlanságuk még azt a szemrehányást sem volt képes visszautasítani, hogy a Talmud követeli a keresztény vér használatát.
A minden antiszemitizmustól mentes nagy magyar teológus és hebrológus, aki bátran kiállt a zsidóság védelmében, tulajdonképpen rátapintott a tiszaeszlári ügy elevenjére is.
A zsidóság szent könyveiben valóban sehol sem fedezhető fel a vérvád. Az Újszövetségben sem lehet nyomát találni a kereszténység szektainak, az ördögűzőknek, flagellánsoknak, vagy azoknak a szerzeteseknek, akik befalazták Ubrik Borbálát. A kereszténység azonban soha sem tagadta, hogy ilyen szekták voltak és vannak minden felekezeten belül. Ezért feltehető, hogy a zsidó valláson - különösképpen a chasszidim szektán - belül akadhattak Scharf Józsefszerű fanatikusok.
Mert nézzük csak, milyen sötét, embertelen babonák éltek azon a chasszidim szektán belül, amelyből a Tiszaeszlárra átszivárgott sakterjelölt, Scharf József is tartozott.
A chasszidizmus három fő elve a vak hit és föltétlen engedelmesség a caddik (csodarabbi) iránt, az Istennel való egyesülés és a bátorság. A chasszideusnak minden tudomány, mint hiú és haszontalan s mint egyenesen a lelke üdvére káros, meg van tiltva. Tehát bűn s a lélek bemocskolása a gójok világi ismereteinek elsajátítása, sőt olyan könyvek olvasása is, amelyek nem héber betűkkel vannak írva.
A chasszidizmus a modern totalizmus példája is előfutárja. A caddik feltétlenül uralkodik híveinek minden gondolatán, érzelmén, szándékán. Megbocsáthatja minden ember bűnét, mert ő az Isten helyettese. A chasszideus meg van győződve róla, hogy amilyen arányban kényelmet szerez a caddiknak, olyan arányban teszi magát kedvessé Isten előtt. A caddik a legfelsőbb folyamodású bíró is, sőt törvény és jog felett álló úr.
Szörnyű babonák nőnek ebben a chasszidim környezetben. Aki a caddik után hátramaradt inget felhúzza magára, annak megbocsáttatik az elkövetett gyilkosság bűne. Aki a nadrágját viseli, megtisztult az elkövetett vérfertőzés bűnétől. A caddik sapkája óv a kevélység ellen, tefilinje a szemérmetlenség ellen.
Az Istennel való egyesülést nem lehet nyomott hangulatban elérni. Ezért a chasszideus kötelessége magát szeszesitalok élvezetével is felbátorítani. A chasszideus bátor, tehát dacolhat mindennel, ami a caddik, a csodarabbi akaratával ellenkezik.
A legirtózatosabb babonaság, tudatlanság virágzik a chasszidim szektában. A zsidó Jost Izsák (1860) nyíltan megállapítja, hogy vastag babona, tudatlanság, társadalom iránti közömbösség, civódás, felekezetükhöz nem tartozók iránti gyűlölség, bosszúvágy, lustaság és hivalkodás, a külsőnek teljes elhanyagolása, iszákosság és érzékiség jellemzi e rajongókat; ami pedig a caddikokat illeti, azok egyrészt önző haszonlesésük következtében, másrészt tudomány és műveltséghiányuk miatt képtelenek alattvalóikat süllyedő állapotukból kiemelni.
Mindezek után - írja Huber Lipót könyvének 347. oldalán, - a katolikus Bonaventura Mayer, múlt századbeli orientalista és a zsidóságnak különben jóindulatú ismertetője, a chasszideus zsidóságot az emberiség legtudatlanabb, legműveletlenebb, legbabonásabb és legdurvább osztályaihoz tartozónak mondja, akik 'az Istenség' iránti kötelességeiket a legpontosabban teljesítik ugyan, de embertársaik iránti kötelességeikkel nem sokat törodnek, mert olyan dolgokat engednek meg maguknak, melyekből kitűnik, hogy a lelkiismeretességet csak nagyon alárendelt kérdésnek tekintik, mert hazudnak, lopnak, csalnak, sőt minden lelkiismeretfurdalás nélkül gyilkolnak is és emellett több helyütt rabjai az iszákosság is.
Azonban a magyar nyomozati és bírói eljárásban egy szóban, utalásban sem lehet felfedezni, hogy a keresztény kultúrállam bármely legkisebb hivatalnoka, vagy újságírója, hitelt adott volna a vérvádnak. Az egyes ember, Scharf József egyéni bűnével szemben azonban a zsidóság kollektíven állt a sakterek védelmére. Politikai erőpróbára használta fel a szerencsétlen esetet és ebben az erőpróbában a keresztény jogállam alulmaradt, mert akkor már idegen gyarmat volt.
Szávay Gyula a lelkes liberális és zsidóbarát költő a tiszaeszlári napokban megrázó szavakkal fejezte ki a magyarság megrendülését:
Miért az általános síkraszállás,
Mikor nincs általános támadás?
Ha egy ember feljajdul népetektől,
Őt megbosszulni mért jön annyi más?
Vigyázzatok, mert egyszer összehozza
A más tábort is szenvedélye majd,
Tudhatjátok, hogy az megsemmisíthet,
S ti győzelmet nem bírtok venni rajt!
Min függtök össze ti a sakterekkel?
Sorsuk oly módon miért érdekel?
Talán a bűnöst, ha zsidó, ezentúl
Miattatok már büntetni se kell?
Azért van a vallási türelem,
hogy Gazoknak rajta kibúvó legyen,
Hogy saját arcát azzal eltakarva
Arcunkba másszék egy-egy szemtelen?
Úgyszólván egyik napról a másikra szorította el a magyarság lélegzetét annak a zsidóságnak szörnyű szolidaritása, amelyet alig másfél évtized előtt emelt ki jóindulatú leereszkedéssel a jogtalanságból. És amikor megpróbálta lezárni ezt a lidércnyomást, magyar mivoltában szembe találja magát a magyar kormánnyal és a magyar karhatalommal. Tiszaeszlár óta szabad az út a zsidó hatalmi törekvések számára írja a magyar újságírás nagy mártírja.
Csaknem egy évi vizsgálat, izgalom, országos felháborodás és terrorisztikus sajtóhadjárat után 1883-ban az egész világsajtó jelenlétében kezdődött meg a főtárgyalás a nyíregyházi vármegyeháza közgyűlési termében, Korniss Ferenc törvényszéki tanácselnök vezetése alatt.
Korniss Ferenc a független magyar bíró örökre ideálisnak mondható típusa volt és maradt. Megvesztegethetetlen úr, aki 4000 hold földdel, tehát valóban teljes függetlenséggel rendelkezett. Világlapok - többek között a New York Times tudósítása szerint is - olyan pártatlansággal, nagyvonalúsággal vezette a tárgyalást, hogy egész Európa és az Egyesült Államok csodálattal adózott Korniss Ferencnek.
Korniss a vérvádtól, az állítólagos rituális gyilkosságról még csak kérdéseket sem engedett feltenni. Ő egyszerűen a gyilkosokat kereste, a gyilkosság tényét akarta megállapítani. És tanúk vallomásából, közvetett és közvetlen bizonyítékok sorozatából magának a gyilkosságnak ténye bizonyítva volt.
1833 augusztusának elején a tiszaeszlári sakterek ügye ítélet előtt állott. Ekkor történt, hogy a Nyíregyházától néhány kilométerre levő téglási Dégenfeld kastély ura, gróf Dégenfeld József barátságos vacsorára invitálta a nyíregyházi törvényszék elnökét. Korniss Ferenc gyanútlanul kocsikázott ki a régi baráthoz. S akkor, a téglási Dégenfeld kastélyban szembe találta magát egy váratlan vendéggel: gróf Tisza Kálmánnal, a liberális Magyarország példátlan hatalmú miniszterelnökével.
A vendégek vacsorához ültek. A szobalányok felhordták az ételeket, s Tisza Kálmán csak úgy a vacsora végén kérdezte meg:
- Nos, Elnök úr, mit gondol: bűnösök az eszlári sakterek? Korniss Ferenc gondolkodás nélkül felelte:
- Meggyőződésem szerint: - bűnösök!
- És mi a véleménye a két szavazó bírónak? - kérdezte a miniszterelnök.
- Az egyik szavazóbíró ugyanazt mondja, mint én: bűnösök! A másik még ingadozik! - hangzott Korniss Ferenc válasza.
És akkor - Istóczy Győző feljegyzései szerint - Tisza Kálmán azt mondotta Korniss Ferencnek:
- Nézze, Elnök úr! Holnap, holnapután, vagy bármikor, Ön kihirdetheti a halálos ítéletet az eszlári sakterek fölött. Én nem akarom befolyásolni Önt. Csak annyit adok tudomására, hogy a bécsi Rotschild bárók Őfelségével is közölték: amennyiben a nyíregyházi ítélet elítélő lesz, akkor nem csinálják meg a 60 millió forintos rente-konverziót. Ez esetben a monarchia, de mindenesetre Magyarország csődbe megy. A forint elértéktelenedik. A nemzetiségek fellázadnak. Akarja ezt a felelősséget vállalni Elnök úr?
Korniss Ferenc az a magyar volt, aki szentül hitte: fiat justicia, pereat mundus (Legyen igazság és vesszen a világ). És ott a téglási kastélyban megrendült. Salus rei publicae? Az állam üdve?
Pár nap múlva a nyíregyházi törvényszék elnöki székéből kihirdette a sakterek fölött a felmentő ítéletet. A koronatanút, az akkor már 15 éves Scharf Móricot nem eskették meg, az ingadozó szavazóbírót az ítélethirdetés előtt leváltották.
És Korniss Ferencnek ez volt az utolsó ítélete. Soha többé nem ült bírói székbe. Soha többé nem hirdetett ítéletet sem gyatra tyúktolvaj, sem komoly bűnöző fölött.
A szentistváni magyar állam és a magyar jogszolgáltatás alatt ekkor rendült meg a föld. Bármi is volt, vagy tett légyen Tiszaeszlár, a szentistváni magyar birodalom akkor bukott el belülről, amidőn a rentekonverzióért magára hagyott egy árva kis magyar libapásztorlányt: Solymosi Esztert. Akkor halt meg a liberális Magyarország, midőn nem azt mondta: fiat justicia! (Legyen igazság), hanem midőn azt hitte, hogy a salus rei publicae, az államérdek a végső és legnagyobb megoldást jelenti.
Megöltek egy kis libapásztort,
Égre kiált a régi vád,
Úgy ölték meg Solymosi Esztert,
Mint egy tokos, pihés libát!
- írta ötven évvel később Erdélyi József, akit ezért két heti fogházra ítélt a budapesti törvényszék, felekezeti izgatás miatt. Rónai Mihály András a jelenlegi bolseviki rendszer élírója pedig örök időre kiutasította az irodalomból!
Ezt a tokos, pihés magyar szüzet magára hagyta a liberális, alkuvó Magyarország. Mint talán Jeanne d'Arc, a francia felszabadulás hősnője, úgy Solymosi Eszter, aki épp úgy 14 éves volt, mint Jeanne d'Arc, - a magyar szabadság legszebb, legnemesebb szimbóluma.
Mert hiszen, midőn őt és az ő igazságát magára hagyta a Tisza Kálmáni liberális és úri Magyarország, akkor kezdődött meg a magyar tragédia, az egekig csapó országhódítás. Az út Tiszaeszlártól egyenesen vitt Samuelly Tibor kalocsai, bajai kivégzőoszlopához. A bolsevista hóhérok most már a leninizmus és az átvett hatalom gőgjével mondták, hogy a gyilkolás, a terror: salus rei publicae! Az ország akkor halt meg, amikor megölték benne a jogot, a keresztényi igazságszolgáltatást, amikor Solymosi Eszter emberi jogát eladták Rotschildnak, Sztálinnak, Samuellynek, vagy Rákosi Mátyásnak.
1883-ban történt meg először, hogy a tüntető magyar munkásság és a pesti polgárság ellen a Scharf Móricok érdekében rendelték szuronyrohamra a magyar honvédeket. 1883-ban, a tiszaeszlári ítélet után indultak útra a Cunard Line és a Norddeutsche Lloyd kivándorló hajói, hogy két-három millió magyart vigyenek Amerikába. Magyarokat, akik a tiszaeszlári ítélet után döbbentek rá, hogy nincs joguk, nincs igazságuk saját hazájukban.
Ezért így maradt mindörökké Solymosi Eszter, a kis tiszaeszlári proletárlány a mi új Magyarországunk szimbóluma. Ő a mi Jeanne d'Arcunk, s ha a magára hagyott, elárvult magyar vérre, a szűz kislány életáldozatára gondolunk, akkor újra halljuk - a Töreky-féle tárgyalóteremből, vagy a vasfüggöny mögül Erdélyi József halhatatlan sorait:
Beh piros vagy Solymosi Eszter vére,
Beh meleg!
Hajnalt festek a magyar égre
És felkelő napot veled,
Hogy ne hulljon hiába vérünk
S emléked árva hajadon
Solymosi Eszter árva népét
Ébressze bátran, szabadon.
Zsidó vérvád
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)