Reakció Reakciós ld50 industrial goth emo jobbik jobbikos konzervatív keresztény freeblog fasiszta zsidó neonáci sieg heil szélsőjobboldali szélsőközép holokauszttagadás holokauszt tagadás háború történelem politika pártok neoliberális neoliberalizmus mainstream ortodox unortodox gazdaságpolitika magyar nemzeti érdek Matolcsy Matolcsyzmus nemzetközi gazdaság pénzügyek bankok balliberális jobboldali radikális imf jegybank hitel bankárok piacbolsevizmus piacbolsevik szocialista szocializmus viccek
2008. augusztus 18., hétfő
Petőfi nevét is száműzi a magyartalanító Such
Még Petőfi nevét is száműzi a magyartalanító Such
2008-08-18. 15:20 kuruc.info
Kikerült a Magyar Rádió fiataloknak szóló adójának szignáljából a korábbi Petőfi név; a Zsidesz által is támogatott, amúgy szabálytalanul "megválasztott" elnök "átpozícionálással" magyarázza a lépést. Pedig lehetett volna őszinte is, azt mondva: "újabb lépés hőseik és jelképeik tudatunkból való kiirtásában. Csak nem csodálkoznak még mindig, uraim?" Vagy csak egyszerűen: "ti parasztok?"
Sokakban még a tavaly nyári, jelentős hallgatottságnövekedést hozó átalakítás előtti adó emlékét idézi fel a korábbi név, ez pedig "konfúzus helyzetet" idéz néha elő - magyarázta Such György az MTI-nek, hogy szignáljában miért csupán MR2-ként jelentkezik az adó.
Kérdésre közölte: (még) nincs döntés arról, hogy végleg elhagynák a hivatalos, MR2-Petőfi megnevezés második tagját.
Megjegyezte: a másik két adó - az "MR1-Kossuth" és az "MR3-Bartók" rádiók - esetében egyelőre nem merült fel efféle ritkítás, hiszen azok "lényegét tekintve ugyanazt a tematikát sugározzák, mint korábban".
Bennünk viszont ilyen alkalmakkor bizony ismételten felmerül mindenféle-fajta és irányú ritkítás - üzenjük a magyargyűlölőknek.
(Kuruc.info - MTI)


2008. augusztus 17., vasárnap
Baj lesz
El kell hagyjuk a süllyedő hajót. Én úgy érzékelem, hogy valami instabil irányba halad az EU, közben itt a közel-keleti feszültségkeltés amerikai-zsidó öntörvényeskedő hatása. Úgy érzem, hogy vagy megcsináljuk a magunk Revolúcióját, vagy elveszünk a közelgő világháborúban. Hogy mennyire lesz VH. ebből, nem tudhatjuk, de azt már tudjuk, hogy Amerika ellen lesz bizony támadás, és már sajnos mi is célpont vagyunk. Hogy miért? A válasz egyszerű, amiért célponttá válhatunk: Tubes-hegyi radar, iraki és afganisztáni megszállásban való szerepvállalás, no és az USA rakétapajzsa, amit ide akarnak telepíteni, és ezt mind a szocionisták mind a németh zsolt féle zsideszes neokon banda támogatja. Az egy dolog, hogy a legnagyobb ellenzéki párt Soros bérenc külpolitikusa hogyan építgeti a saját kis karrierjét cionéknál, de nem ér ez annyit, hogy Budapest vagy Pécs lakossága meghaljon valamiféle rakétától, legyen az interkontinentális, vagy bármilyen más. Ha az amerikai-zsidó szövetséget megtámadják, tudnunk kell, hogy kik mellé nem állunk. Én a zsidóvilág mellé nem állok, inkább leszek ellensége, inkább leszek szövetségese akár az araboknak is. És végül a legkörömrágósabb része a dolgoknak, hogy nem tudjuk, mikor lesz itt BAJ. Nem tudjuk, hogy vajon melyik napon tesz pl izrael olyan lépést az arab világ ellen, amiért mondjuk (legdurvább és meggondolatlan esetben) atomot kapnak válaszul. Azonnali háború lenne belőle.
Én még a "bármilyen formájú" nagy háború előtt szeretném rendezni a Kárpát-medence sorsát. Hogy miért? Mert csak akkor van esélyünk kiválni az országok háborújából.
Hogy ezért belső harcokra van szükségünk? Hogy ezért kivívnánk egész Európa ellenérzését? Hogy emiatt utált néppé válnánk? Kit érdekel!
Azért ne érdekelljen minket, mert éppen azon fáradoznánk, hogy kibújjunk a zsidók ördögi köréből, mellyel éppenséggel minden nemzetet adós és / vagy lelkiismereti rabszolgákká kívánnak tenni. EU = Amerika 2.0.
Amerikát a zsidók irányítják. Ahogy elnézem az EU-t is lassan teljesen a kezükbe ragadják és az EU vezető elitje még csak észre sem veszi. Vagy tud róla, de érdeke gazdagnak maradni. No igen, pénzsóvárság, nagy szellemi ellensége a józan észnek.
Hiszen láthatjuk, a felsőoktatást a pénzes szülők gyerekeinek alakították át. Az egészségügyet szintén a gazdagoknak kedvezően alakítják át, a mezőgazdaságot, ipart, kiskereskedőket ellehetetlenítik, a később esedékes külföldi felvásárlások miatt. A fizetéseinket mesterségesen alacsonyan tartják, az ellátásunk, önfenntartásunk dolgait (értsd: élelmiszerek, vegyszerek, benzin, utazási költségek) meg a mezőgazdaságunk gyengítésével aránytalanítják. Minden oldalról támadás alatt állunk. És akkor még azt mondják a gazdáknak, hogy segítenek a kárt szenvedetteknek, "tessék, itt van még hitel, kell?!" Ez mi, ha nem a Magyar gazdák tudatos tönkretételének útvonalán való haladás a kormány és a karvalytőke részéről?
Ahol a mi gyáraink voltak, ott pedig vagy "barnamező", azaz düledező törött ablakú romépületek vannak, vagy gagyit árulnak - a MOM gyár helyén is egy pláza áll ma, azokból meg 12 egy tucat.
Egy normális országban, a kormány a vésztartalékokból is kivett volna, csakhogy biztonságban tudja a saját országának önnfenntartó elemeit, a mezőgazdaságot alapjáraton. De nálunk nem ez történt, mert nem érdeke annak a háttérben lopakodó karvalytőkének, mely a gyurcsány-bábkormányt irányítja.
Igen, hibás a kormány, hibás az ellenzék, ezt mi is tudjuk, hogy lógni fognak, de azt se felejtsük el, hogy ezek a gerinctelenek csak kiszolgálói cionéknak, hiszen megvették őket is (vagy ahogy látjuk, az ellenzéket sakkban tartják, netán meg is fenyegettek már pár embert, és aki családos, azt nem nehéz megfélemlíteni) kilóra, megvették őket akár több szálon is. Rabolhatnak is közben, mialatt titkos bankszámláikra megy havi szinten a nemzetárulásért járó bér. Ezek tények, ugyanis a cionék jegyeit viselik magukon nap mint nap, a megnyilvánulásaik mind egyeznek a holokaustért rinyáló, őket zsebből támogató zsidósággal. Én nem tartottam ellenségnek a zsidókat, ám aki kiprovokálja, hogy ellenséggé tétessen, aki tesz azért, hogy idegen mivoltához jogos ellenszenv, netán utálat is kapcsolódjék, nos az megérdemli, hogy kiüldözzük országunkból. Ugyanilyen a 600 éve rajtunk élősködő cigányság is, akiknek a mai napig is csak 1-2 %-a volt képes felzárkózni a társadalmi alapelvárásokig. A többi meg? Lop, rabol, öl, csal, casinozik és/vagy akár zenész mivolta mellet teszi ugyanezt. Ergo, nem képes felzárkózni, egyedeik megrögzötten utálják és megvetik az őslakos Magyar lakosságot, lenézik, kitámadják és akár meg is ölik némely esetben.
A szinesfém-bizniszük is aranykorát éli, hiszen éppen elég csak a legfrissebbre utalnunk, Teleki Pál volt miniszterelnökünk gödöllői bronz mellszobra, ellopták, persze biztosan nem cigányok voltak, de az is biztos, hogy azt sem tudják ki volt Teleki Pál, mégcsak halovány emlékük sincs róla, ebből következik, hogy semmi tiszteletet sem mutatnak irányába, ahogyan egy Magyar irányába sem mutatnak semmi alázatot, csak gőgöt és lenézést. És a segélyezésük? Csak ez havi szinten, városonként kb. 10 millió forintot emészt fel, nem is beszélve Budapest havi egyenlegéről, többszöröse a kis városok havi felesleges kiadásának. Ha érdek lenne felülvizsgálni ezeket a segélyeket, ha érdeke volna a mindenkori magyar kormánynak felzárkoztatni, teljesjogú polgárokká tenni a cigányságot, akkor már megtette volna a lépéseket ezirányba. De nem, nem érdek, hiszen ami a cél, az az őslakosok elüldözése, ellehetetlenítése, megfélemlítése, megszüntetése. Mindezek megvalósításához bizony a cigányok bűnözése nagyon jó demoralizáló eszköz, és ki is használja az idegen érdek. Bizony, ez már modern területfoglaló háború. Ha lenne erre könyv, akkor a "Hogyan használj egy népcsoportot az őslakosság kiírtásához, azután földjeik elfoglalásához az őslakosságot kiírtó népesség likvidálásával" címszóval lenne benne. Bizony, a cigányok nem is tudják, hogy csak eszközök a zsidók kezében, őrájuk is halál vár, ha minket Magyarokat kiirtanak innen. Nem túl fényes jövő, ugyebár?
És persze nem lehetnének ilyen erősek, ha nem kaptak volna úgymond "támogatást" a kormánytól, legyen az a jelenlegi, vagy bármelyik az elmúlt 17 év alatt.
Mig a zsidó, néger, és még ki tudja milyen rabló/bűnöző életmódú magyar nyelvet nem beszélő idegen megkapja a Magyar állampolgárságot, addig az elszakított területeken élő Magyarokat, kik a gúnyhatárokon belül szeretnének menedéket kapni, leckékkel nehezítik meg dolgukat. Magyar nyelvtan a belépésre szándékozóknak. Olyannyira nevetséges, hogy már nem is tudok nevetni rajta. Ez abszurd. És ha jól tudom, a mai napig kötelező nyelvtani vizsgát tenni azoknak, akik magyarként Magyar Állampolgárok szeretnének lenni. És azzal bizonygatják szükségét ennek, hogy idegenek ne jöjjenek be kicsiny országunkba. Mintha egy KIS ellentmondás lenne itt kérem.
A belső ellenség semlegesítése / kiüldözése mármost akkora összefogást igényel, melyre szerintem nem volt még példa a történelem során. Még az 1680-as évek nagy összeurópai törökellenes keresztes hadjárata során SEM.
Minden ember szabadnak született, ám, mivel csoportban/falkában élő faj vagyunk, ezért mindnyájunknak meg kell találnunk a közös irányt és célokat, emberi mivoltunk minőségi fenntartását. Kérdem én, van értelme bármilyen tiszteletet mutatnunk a velünk szembefordulókkal? Ellenségeink kardja a torkunkat készül 10 éven belül elvágni, akaratlan és tudatlan segítőiket pedig cigányoknak és kínaiaknak hívjuk legfőképpen.
Hogy lehetséges-e felemelkednünk újra csak szavak és politizálás útján, pénz hiányában? Nos, ezen kérdés azt hiszem értelmét is veszti, amint belegondolunk a folyamatos ellentámadások sorozatába, kezdve a legmélyebbel, azaz a zsidók által gyűlölt nemzeti jelképeink elleni aljas támadássorozatra, például a Szent koronánk és az Árpád-sávos zászlónk meghurcolására.
Ha van bennünk Magyarság-tudat, akkor már lelkiekben és anyagilag is készülnünk kell az elkövetkező nehéz időszakra, mely a szabadságunk könyörtelen kivívásáért zajlik hamarosan. Nincs más út.


2008. augusztus 16., szombat
A júdaista mindig ellenség
A velük szemben meglevő "utálat" (ami inkább elutasításnak nevezhető) arra vezethető vissza, hogy a médián keresztül folytatott népbutítást, hangulatkeltést és véleményformálást ez az embertípus végzi a maga érdekeinek megfelelően. Aki ezt meglátja és megérti, az eleve hitetlenkedve fogad minden információt, amit a zsidók vagy a zsidókhoz kapcsolódó intézmények. médiák, társaságok stb. közölnek.
A budapesti zsidók undok módon rivalizálnak a magyarokkal. Fölényeskedve, és persze hamisan érzékeltetik, hogy mekkora értéket teremtettek. Nagyon sok embert meg tudnak sérteni ezzel, és erre tudatosan játszanak rá.
Nem természetes folyamat eredménye, hogy ennyi zsidó van a vezető rétegben. A zsidós jogászklikk szándékosan nem engedi meg a magyarok jogos önvédelmét és a teljesen életszerütlen arányosság elvét követelik meg, mert a zsidók a cigányokat akarják szövetségesükké tenni a magyar etnikummal szemben. A magyar jogászok a természetes igazságérzetüket és a józan eszüket használják, és nem idealista szabadkőműves- liberális utópiákat kergetnek.
.
A magyarok nyugodtan szeretnének élni, a rosszindulatú zsidókkal való rivalizálás, és a cigányterror nélkül.
Első lépésnek megteszi, ha mindenfajta befolyásolási kísérletet elutasítunk, ami a zsidóktól ered.
Éppen ez a kizárás a fő értelme annak is, hogy ez a blog íródik. Egyszer kell csak rájönni, kik alkotják a nemzetellenesség hálózatát, akikre nem szabad szavazni, akiknek a szavára nem szabad adni, akikben nem lehet megbízni. Félaktív rezisztancia ahogy én látom. ÉS MŰKÖDIK !!!!! :-)
Az antiszemitizmus nem előítéletesség, hanem egy teljesen jogos önvédelemi reakció a zsidók aljasságaira, és mindent ellopni akarására. Amit meg nem tudnak valamiért ellopni, azt megpróbálják tönkretenni.
Ahogy a zsidók segítik egymást, azt korrupciónak és kontraszelekciónak nevezik. Etnikailag nem pártatlanok. Túlzottan egymást segítik be a vezető poziciókba.
Attól, hogy valakik 88-89-ben eljátszották a nagy ellenállókat, és ebből politikai tőkét kovácsoltak, még lehetnek eszméletlen nagy mocskok (ugyebár az szdsz is ebből lett) és azok is.
A Habsburg elnyomók szövetségesei voltak a magyarok ellen. Ezért engedték őket ide a habsburgok, és ezért erőszakolták ki a zsidók egyenjogúsítását. Azelőtt külön törvények voltak, hogy a zsidók gátlástalanságát kordában lehessen tartani. De nem, a szabadelvűek "emanczipálták" őket. Emiatt nőhettek a magyarok fejére. Istóczy Győző akkor élt, és sokat írt a zsidókról. XII röpirat címmel volt egy kiadvány, aminek ő volt a főszerkesztője.
A zsidók ma kizárólagos politikai hatalomra törekedtek, ez joggal váltott ki ellenérzéseket.A mai magyar parlamenti pártokat pedig cinikus zsidók működtetik, tehát az "ellenzékiek" is csak ugyanolyan megélhetési politikusok, mint a többi politikai párt tagjai. A rendszerváltás zsidó politikai színjáték volt. Felosztották a politikai oldalakat. A lényeg minden pártnál ugyanaz : korrupt módon élősködni az országon.
Még a mi oldalunk intézményeinek többségének élén is ők ülnek.
Aki a zsidó fajhoz tartozó az ha megkeresztelkedet, akkor is zsidó marad.
Lásd: Erdő Péter, Paskai László, Várszegi Asztrik. Utóbbinak épp ebben a hónapban hallottam pár beszédét. Filoszemita, és hamiskás beszédek voltak.
Ezek valójában a zsidókhoz húznak, egy kis katolikus mázzal, hogy ne lógjon ki annyira a lóláb. Bár ennek ellenére, egyre jobban kilóg...
Ezekre mondta találóan Jean-Marie Le Pen: "Lustiger párizsi hercegérsek megkeresztelkedése lehet, hogy eggyel több katolikust jelent, de nem jelent eggyel kevesebb zsidót."
Amig a politikát és a gazdaságot titkos módon a budapesti zsidók irányitják, addig semmi garancia arra, hogy a magyar többség érdekében szülessenek döntések. Csak a morzsa jut nekünk.
.
Szétprivatizálták a a gazdaságot, alig maradt termelő üzemünk, nem számitottak humánus szempontok, hogy hány 100 ezer munkanélküli lesz.
Ilyen ellensége nem volt még az országnak mint a zsidó. Mások nyíltan támadtak de a zsidók alattomosan beépülve bomlasztanak és gyötörnek.
Ha Magyarország sikertelen, az nem a magyar emberek bűne, hanem a vezető rétegé. A zsidó kufármentalitás része, hogy a közhatalmat a magánvagyon gyarapítására használják fel. És ha a vezető rétegben magas a zsidók aránya, akkor joggal lehet ebből a megfelelő következtetéseket levonni.
Egy etnikai kisebbségnek nincs joga állandóan azon szervezkedni, hogy az országot irányítsák. Ne csodálkozzanak, ha a nagy erőlködésnek koppanás lesz a vége. XD
A zsidóságot, amióta más népek országaiban diaszpórában élve létezik, a világon már nagyon sok uralkodó volt kénytelen vagy elüldözni, vagy külön törvényekkel megfékezni, és ez így ment már többezer éve. Amikor már ezek az eszközök sem segítettek, jöttek a pogromok. Vajon ennek nincs valami alapja? De van, a pogromok általában valami égbekiáltó zsidó gaztett után törtek ki, jogos felháborodásként. Pl. keresztény gyerekek tűntek el. Nálunk a Solymosi Eszter zsidók által történt meggyilkolása volt egy ilyen eset például.
Az az abnormális állapot, ami ma van, ami amiatt alakult így, mert a zsidók megalapozták a hatalmukat a pénzügyek területén. Mert amíg nem volt meg ez a hatalmas lobbierejük, addig a helyükön kezelték őket.
A reform szó definíciója a következő: háttérhatalmi törekvések keresztülvitele mindenáron. A zsidó háttérhatalom feladata, hogy a világ országai mindig el legyenek adósítva, hogy a „szegény" zsidó bankár jó magas kamatra kölcsön tudjon adni a szintén zsidós nemzetáruló kormányoknak, és a profit a nemzetközi valutaalap (zsidó maffiózó szervezet), vagy az Usa nemzeti bankjába kerüljön (ami a Rotschildok magántulajdonában van)
Mennyi pénz, mekkora szervezettség van a filoszemita hazugságok propagandagépezete mögött. Hány "antifa", nacionalistaellenes, és cionliberós szervezet van? Ezeket valakik pénzelik ám!
"Aki fölfedezte az igazságot a júdaizmus ügyeit illetően és nem küzd a zsidóság mint közös ellenség ellen, valamint nem figyelmezteti, óvja nemzettársait a zsidó fertőzés veszélyeiről, a zsidó fegyvertársa lesz a saját nemzete elleni támadásban és fajának legnagyobb árulója!" Einar Aber


2008. augusztus 15., péntek
Fideszes neokon érdekek
Fideszes neokon érdekek
http://barikad.hu/node/16844 Valahogy hányingerem lett a neokon fideszes zsidóktól. Szerintem szavazzatok inkább a Jobbikra ti is. Csak úgy, mert én mondom. Meglesz az az 5 % lazán, ha mind elmegyünk szavazni ! :-) MÁR JÖVŐRE !!!! Európai, brüsszeli parlamenti választás lesz ugyanis (EP választás)
Az az ellenség a legveszélyesebb, aki képes barátnak álcázni magát. A fidesz valódi vezetői pedig pontosan ilyen ilyen ellenség. Radikális, nacionalista, szociális RETORIKA, amivel a tetteik valahogy soha nincsenek szinkronban. Pl. Mikola gyújtó beszédei a kórházprivatizációk és a neolib eü deform ellen, majd titokban megy tárgyalni a hospinvest-tel, és kijelenti, hogy az egri körház "jó kezekbe kerül" ha az övék lesz.
Az izraeli Likud pedig még mindig a Fidesz testvérpártja...
Izrael kínjában kiadott egy közleményt, hogy leállítják a "védelmi" fegyverek szállítását (pont most, mikor a legnagyobb szüksége lenne Grúziának a légvédelemre), és egy nappal később a zsindex nekiáll maszatolni, legendákat szőni és terelni. Leszögezhetjük, hogy az index az izraeli kommunikáció eszköze. Eddig is világos volt, hogy cionista, csak nem volt egyértelmű, hogy közvetlen izraeli vezérlés alatt áll.
Néha hallom itt-ott, hogy a zsindexet fideszes portálnak mondják. Ja, hát így persze hogy az. Zsidók irányítják ezt is, azt is. A magyarok csak "talpasok" lehetnek ott, valódi beleszólásuk a dolgokba nincs. Aki meg túl magyar nekik, azt kizárják a pártból, mint ahogy ezt megtették Kosaras Péter Ákosssal is.
A zsidó média (zsindex, közszolga, tv2, rtl) elfogultan közvetítette a kaukázusi háborús eseményeket, információs háborút folytattak Oroszország ellen. A grúzok támadtak először Dél-Oszétia fővárosára, a grúzok gyilkolták le a helyi békefenntartókat, és emellett Grúzia népirtásra készült.Az orosz GDP idén várhatóan 8,1%-kal fog növekedni, miközben gyakorlatilag nincs államadósságuk.
Az USA államadóssága meghaladja a 9000 milliárd ( írd és mond kilencezer-milliárd ) dollárt, a GDP éves növekedési üteme - ha semmi sem jön közbe - 1% körül lesz.
Keressük a gyengébb felet, az áldozatot, akivel együttérezhetünk? Nem, hanem nézzük meg, ki mögött ki áll.
Oroszországot az oroszok, az USA-t pedig a neokon zsidók irányítják. A fidesz egyértelműen az USA mellé állt a mostani állásfoglalásával.
Mihail Szaakasvili maga is zsidó, és a kormányának vezetésében a zsidók vannak többségben, úgy van ott tehát, ahogy nálunk is sajnos.
A konfliktus eredménye : a kaftánosok belátták, hogy az Oroszországot elkerülő olaj- és gázvezetékekbe fektetett pénz nem sokat ér, mert a vezetékek nem bombabiztosak. :-) Lebukott Izrael, hogy az épülő olaj-bizniszük védelmére fegyverrel és katonákkal látták el Grúziát
Az USA és Izrael meg akarta lepni az oroszokat, és az oszétokat ezzel az akcióval, azért időzítették az olimpia idejére az egészet. Csak azt nem tudták, hogy a ruszkik valószínűleg régen készen álltak erre, és várták, hogy Szaakasvili + Izrael + USA hibázzanak. xD
További tájékozódáshoz ezek a linkek ajánlottak :
http://reakcio.wordpress.com/2008/08/14/izrael-kozvetetten-hadban-all-oroszorszaggal/
http://barikad.hu/node/9147
http://barikad.hu/node/16793
http://barikad.hu/node/16818
http://barikad.hu/node/16824
http://barikad.hu/node/16805
http://barikad.hu/node/16796
Orbán világossá tette pártja hovatartozását
Többen írtak már véleményt a legutóbbi Orbán nyilatkozatról. Sokan nagyon lényeges, magyarázó kommentárt fűztek ehhez a FIDESZ valóságos arcát bemutató megnyilvánuláshoz. Így azt gondolhatnánk, hogy már voltaképpen nincs is mit hozzátenni. Azonban elemezzük egy kicsit ezt a nyilatkozatot abból a szempontból is, hogy az elkövetkezendő választások fényében, amely 2010-ben lesz, ennek mekkora lehet a jelentősége.
Ugyan két esztendő van hátra a választásokig, de valamennyien érezzük, hogy ez a két év még nagyon sok keserűséget és a nemzettől hihetetlen áldozatokat követel majd, amennyiben nem történik közben valamilyen drámai, ugyanakkor pozitív fordulat. Ez pedig nem valószínű annak ellenére sem, hogy a médiában folyamatosan az előrehozott választások meglebegtetésével próbálják a tömegek hangulatát csitítani.
Az orbáni nyilatkozat Oroszországnak Grúziával történő hadba szállásáról lényegében nem más, mint Orbán Viktornak és pártjának abszolút meghajlása a neokon-cionista világhatalmi erők törekvései előtt, illetve behódolás a 2010-es választásokat, és a választások kimenetelét meghatározó világtőkének. Itt abszolút tetten érhető a FIDESZ álnemzeti tevékenysége. Bodorság azt gondolni, hogy a most legnagyobb úgynevezett ellenzéki párt hatalomra kerülése esetén a valós nemzeti érdekek mentén irányítaná az országot. Ez már csak azért is ostobaság, mert ebben az esetben a FIDESZ-nek meg kell fizetnie hatalomra kerülésének az árát. Ez pedig nem lesz olcsó mulatság. Fizetni a tőkének csak pénzzel lehet. Pénzt pedig, csak a nemzet további kifacsarása árán lehet előteremteni. Az, hogy ez milyen stratégia alkalmazásával legyen megvalósítható, majd eldönti a FIDESZ-t hatalomra segítő neokon-cionista hatalom.
A nemzeti radikálisok már évek óta bizonygatják a FIDESZ nemzeti voltának hamisságát. Amennyiben megvizsgáljuk ennek a pártnak a 2002. óta tartó ténykedését jól látható, hogy a hangzatos szólamok mögött egészen más cselekvési megnyilvánulások állnak. Világossá kell válnia minden nemzeti érzelmű magyar számára, hogy a FIDESZ ma pontosan ott tart, ahonnan 1988-ban elindult. A FIDESZ neoliberális párt, mely széles tömegek nemzeti érzéseire ráülve kerülhetett hatalomra 1998-ban. Az MDF összeomlásával ugyanis egy politikai vákuum alakult ki, amelyet be kellett tölteni. Meg kellett fogni a nemzeti érzésű tömegeket, hogy azokat kordában lehessen tartani. Ez lett a feladata a FIDESZ-nek, hiszen erre a továbbiakban a tekintélyében és társadalmi támogatottságában is megtépázott MDF már alkalmatlan volt. Ugyanakkor ne feledjük el azt sem, hogy a vezérek (Orbán, Kövér stb.) mind úgy tanulhattak külföldön, ahogyan csak azok a fiatalok, akiknek ezt a lehetőséget az akkori MSZMP jóváhagyta mind keletre, mind nyugatra egyaránt. Valamennyien kiválasztottak voltak és valamennyien most fizetik tanulmányaik és jelenlegi jólétük árát. Természetesen ezen a színpadon magának a magyarságnak nem osztottak szerepet.
Visszatérve Orbán Viktornak Oroszországot elítélő nyilatkozatára azt kell megállapítanunk, hogy az elnök ezzel csak azt tette, amit elvártak tőle. Így is egy újabb jó pontot begyűjtve a 2010-es választásokra.
Sokan sértve érzik magukat, amikor a radikális oldalról markánsan bíráljuk Orbánt és pártját. Mégis, újra és újra el kell mondanunk, hogy jelenleg egyik úgynevezett parlamenti párt sem a magyarság képviselője, tehát a FIDESZ sem. Sokan mondják azt is, hogy ahelyett, hogy Orbánékat bírálnánk, jobban tennénk, ha a törvénytelen, nyíltan nemzetellenes gyurcsányi társaságot kritizálnánk. Már csak az a kérdés, minek? Az MSZP-SZDSZ koalíciótól pontosan azt kaptuk, amire számítottunk. Legalábbis mi, Nemzeti Konzervatívak erről beszéltünk már 2002-ben is, amikor a FIDESZ mély hallgatásba burkolózott, akárcsak annak vezére, aki több mint két éven keresztül meg sem szólalt a parlamentben.
Orbán és a FIDESZ tehát minden kétséget kizáróan újra világossá tette, hol áll, kiket képvisel. Ne legyenek hiú ábrándjaink velük kapcsolatban. Ugyanakkor rengeteg jó szándékú, nemzetben gondolkodó, de a radikális gondolatokat elvető nemzettársunknak fog még fájni a feje később, amennyiben nem veszi tudomásul a tényeket és a realitásokat. Sajnos erre a fejfájásra nem lesz elég az aszpirin, ha egyáltalán lesz rá pénz.

A Fidelitas az amerikai neokhonok bércsicskája?
2008. augusztus 15. 15:20HunHír.HuAz "Egyesült Nemzeti Mozgalom" grúz parlamenti frakciójának vezetője és a grúz Külügyi Bizottság elnök-helyettese köszönetet mondott a Fidelitasnak. Igor Szavolszkij, orosz nagykövet szerint a Fidelitas "az amerikai neokonzervatívok zsebéből prédikál".
Az "Egyesült Nemzeti Mozgalom" grúz parlamenti frakciójának vezetője és a grúz Külügyi Bizottság elnök-helyettese köszönetet mondott a Fidelitasnak.
Az orosz-grúz konfrontáció és a helyzet elfajulása nemcsak a térség békéjének és stabilitásának okozott károkat, hanem komoly veszélybe sodorta a valódi demokrácia megteremtéséért folytatott folyamatos küzdelmet is - áll az "Egyesült Nemzeti Mozgalom" grúz parlamenti frakciójának vezetőjének és a grúz Külügyi Bizottság elnök-helyettesének közös levelében.
Petre Csikarisvili és Irakli Kavtaradze Szijjártó Péternek a Fidelitas elnökének címzett levelében úgy fogalmaz: "az agresszió és a félretájékoztatás ellen világszerte szervezett tüntetések megmutatták Grúzia népének, hogy igenis vannak olyan szövetségeseink és közeli barátaink, akikre az igazán nehéz időkben is számíthatunk. A Fidelitas egyértelműen az egyik ilyen igaz barátunk".
Igor Szavolszkij, orosz nagykövet ugyanakkor a Fidesz álláspontját úgy kommentálta a TV2 Tények című műsorának csütörtöki adásában, hogy "egyrészt nyugodtan, másrészt enyhe undorral fogadja el, mert ami a külpolitikai kérdéseket illeti, ők az amerikai neokonzervatívok zsebéből prédikálnak".


2008. augusztus 14., csütörtök
Affirmative action
Szopott gombóc cigány rendőröket akar
Amerikában már dúl a fehérek elleni diszkrimináció. Magyarországon is minden nap öl az affirmative action nevű rasszista ragály.
Affirmative action: "Cigány rendőröket hééé!"
Az affirmative action politikailag korrekt amerikai találmány, magyarul annyit jelent, hogy fehérek elleni diszkrimináció. Ami minden szinten - iskolai, egyetemi, munkahelyi felvétel, média megjelenés, politikai szerepvállalás - a színeseket, elsősorban a feketéket részesíti előnyben.
Ez a modern kori numerus clausus csak és kizárólag a fekete, barna vagy sárga bőrszín alapján dönt a saját sírját rohamtempóban ásó amerikai fehérek kárára és hátrányára.
Nem lehetett buszsofőr egy amerikai városban abból a 14 fehér jelentkezőből, akik a 2 megüresedett állásra jelentkeztek a nagy többségében fehér adófizetők pénzéből fenntartott városi közlekedési vállalatnál. Mind a 14 fehér férfi önéletrajza, végzettsége és szakmai, vezetési gyakorlata, az interjú után kitöltött értelmi tesztjének eredménye jobb volt annál a két négernél, akik végül "elnyerték" az állásokat. Az egyik néger annak ellenére kapta meg a kormánykereket, hogy távolsági autóbusszal korábban már volt két saját hibás balesete, amiből az egyik személyi sérülésekkel járt.
A kis példányszámú helyi lapban a (még) 72,2 százalékban fehér lakosú város néger rendőrfönöke elmondta a néger riporternek, hogy nem találtak alapot a nyomozásra, amit három fehér állampolgár feljelentése alapján kellett elrendelni a közvélemény megnyugtatására és buszsofőri állás meghirdetése során kialakult visszásságok felderítésére.
Az amerikai egyetemeken - a túlnyomó többségben (még) fehérek lakta államokban is, mint pl. Észak-Dakotában, Montanában vagy Wyomingban - kötelező felvenni egy bizonyos számú fekete (néger) barna (mexikói, közép- vagy dél-amerikai indián) vagy sárga (ázsiai) bőrszínű diákot a legtöbb esetben kvalifikáltabb fehér jelentkezők kárára. A felvételi pontszám - már ha van ilyen - nem döntő tényező, a sötét vagy sárgás bőrszín annál inkább.
Az USA-ban minden államban van minimum egy olyan egyetem, amit az állam lakói azért tartanak fenn, hogy az államukban élő diákok felsőfokú végzettséghez jussanak a szüleik által befizetett adódollárok jóvoltából. Az egyre növekvő felháborodás ellenére azonban ezeken az egyetemeken gyakran előfordul, hogy a "mi kutyánk kölyke" helyett illegális módon az országba beszökött, szociális segélyekből élő, adót és tandíjat nem fizető buta színeseket vesznek fel az államban lakó, jobb iskolai eredményeket felmutató fehér diákok helyett. A magánegyetemeknél más a helyzet, azok gyakorlatilag azt vesznek fel akit akarnak: ez magyarán azt jelenti, hogy náluk nem abból lesz egyetemi diák akinek jobbak az eredményei, hanem akinek a családi háttere, a banki igazolásai vagy hírneve, sporteredményei alapján az egyetemi adminisztráció biztosítottnak látja a tetemes tandíj beszedését.
Ha a tandíj összege rendszeresen befolyik, akkor az amerikai egyetemekről való kibukás/kirugás lehetetlen, a végén gyakorlatilag még a leghülyébb gyerek is szorongathatja a diplomáját az angol hagyományokat idéző négysarkú fekete süvegben. Azért egyetemi évismétlés az USA-ban is előfordul, különösen az utolsó év előtt: ilyenkor még plusz egy évi tandíjat be lehet vasalni a szülőktől vagy a tanulási kölcsönt nyújtó banktól.
(Példa van bőven: a grúz Szakasvili, aki az amerikai egyetemi évei után a zsidó Soros György 42 millió dollárral finanszírozott rózsás "forradalmának" segítségével került a kazár őshaza melletti Grúzia elnöki székébe. Ezt a marionett figurát most éppen az In-Kal védi, mert zsidó tanácsra, zsidó fegyverekkel, zsidó kormánytagokkal, a pekingi olimpia megynyitója alatt zsidó szekuritiseknek álcázott izraeli zsoldosokkal és grúz katonákkal orvul megtámadott és lemészárolt több ezer oroszokhoz húzó déloszét polgári lakost, köztük nőket, öregeket, gyerekeket.
Putyin vörös hordái a tőlük megszokott szadista kegyetlenséggel visszavágtak, és boldogan lemészároltak ismeretlen számú grúz és grúzokhoz húzó zsidót és déloszét polgári lakost, köztük nőket, öregeket, gyerekeket, közben picit sem kimélve a nagy szovjet/grúz/kommunista/tömeggyilkos példakép szülővárosát.
Most aztán az In-Kalosok Grúziában még nagyobbra nyúlt orral nézik azt a kis híján megkaparintott olajvezetéket, amiről valószínűleg a Gazprom javára hosszabb időre le kell mondaniuk. Jelenleg az izraeli egyes és kettes állampolgárok hosszú tömött sorokban ácsorogva várják, hogy az amerikai és izraeli katonai csapatszállító helikopterek kimenekítsék őket a majdnem visszakaparintott Kazária mellől, miközben Washingtonban és Tel Avivban idegesen gondolnak arra, hogy a tiltakozások ellenére volt már rá példa, hogy az oroszok ideiglenesen állomásoztak valahol 46 évig.
Vagy például megemlíthetjük Orbán Viktor angliai tanulmányait is: az ő oxfordi hónapjait sem Orbán Ráhel nagyszülei, hanem szintén Soros György fizette - és ez sajnos meg is látszik Orbán politikai pályafutásán. A Fidesz konfliktusokat kerülő, a megnyert választásokról mindig gyorsan lemondó és népe elől páncélautókon elmenekülő szájkarate bajnok örökös vezetője most is éppen az aktuális sorosi/amerikai/izraeli eligazításra jön Amerikába.
A betegeskedő Soros György többször is találkozik az országvesztő magyarországi politikusokkal: nem csak Viktorékkal, de a Gyurcsány-féle bábkormány küldötteivel és a kalapos nővel is beiktattak több, meleg hangulatú baráti megbeszélést, hiszen az izraeli/amerikai befolyásnak folytonosnak kell lenni Magyarországon akkor is, ha ismét valamilyen cégtábla csere történik.)
Az amerikai nagyvárosokban az aránylag jó fizetést és betegbiztosításokat nyújtó állami köztisztségviselői állásokra is egyre nehezebb fehér embernek pályázni, mert az affirmative action-re való hivatkozással legtöbbször a színesek kapják meg azokat - ha pedig mégsem, akkor az ilyen ügyekre mindig ugrásra készen álló ügyvédek nyomban perelnek, és a végén valamelyik liberális bíró nekik ad igazat.
Hiába derül ki rövid idő után, hogy egy néger totálisan alkalmatlan a munkájára, elmozdítani szinte lehetetlen, mert az affirmative action-t kiáltók a zsidó kézben tartott média lehengerlő támogatásával azonnal működésbe lendülnek. Ha viszont egy fehér, nem zsidó emberről derül ki hasonló, akkor a kettős mérce alapján egészen más erkölcsi és büntethetőségi szabályok és normák lépnek életbe, növelve az affirmative action elleni, értelemszerűen leginkább a fehér keresztény vallású amerikaiak körében dúló felháborodást.
Jelenleg Detroit néger polgármesterének számtalan korrupciós, csalási, okirathamisítási ügye és magánéleti problémája a legjobb példa erre. Kwame Kirkpatrick, az afrikai rabszolgák uborkafára mászott utóda hivatalban ülő polgármesterként eddig példátlan módon még börtönbe is került, pár napja jött ki váltságdíjjal, az ő bűncselekményeit az izraeli miniszterelnök vagy egy Duna-parti főpolgármester is irigykedve figyelheti. Habár Demszky Metrobuilder Gábor budapesti negatívumait még a nagyon igyekvő és remélhetőleg lemondás előtt álló Kirkpatrick sem tudta eddig túlszárnyalni.
Van, mikor az affirmative action-nel munkához jutott néger nem áll meg egy kis piti okirathamisításnál vagy csalásnál, hanem sokkal komolyabb bűncselekményeket is elkövet. Az Ohio állambeli Canton városban a szakadatlanul növekvő bűnözés mellett a nyugdíjazások és elköltözések miatt megcsappant az utcai szolgálatot teljesítő rendőrök száma. Felvételt hirdettek tehát, amire sok fehér, fekete, sárga és barnabőrű fiatal jelentkezett, köztük a munkanélküli és állami segélyekből élő néger Robert Cutts is.
Bobby is bízott az affirmative action-ban, beadta a jelentkezési lapját és egy pillanatig sem izgatta magát a másfél mérföld hosszú priusza miatt. Mikor sorra került, beszámolt a betörésekről, verekedésekről és garázdálkodási ügyeiről - ami egy indiai kezelésű benzinkút elleni, fegyver nélküli támadástól eltekintve mind a fehérek ellen történt - kitöltötte az agyi képességeit felmérő tesztet (amit már eleve a négerek átlagszintjéhez igazítanak országszerte a munkahelyeken és az iskolákban) és megnyugodva hazasétált a fehér barátnőjéhez, akitől már volt egy Obamára hasonlító mulatt gyereke.
Cutts úr rendőri tesztje remekül sikerült: a 98 jelenkezőből az előkelő 70. helyet szerezte meg, ami az affirmative action jegyében bőven elég volt arra, hogy 42 (!) nála jobb eredményt elért, büntetlen előéletű és magasabb iskolai végzettségű fehér jelentkező előtt felvegyék.
Kiképzés után egy fehérek által lakott városrészbe helyezték szolgálatra - ami fordítva már nagyon ritka, mert a négerek azonnal tiltakoznak a fehér rendőrök jelenléte ellen a fekete negyedekben, de fehéreknek tiltakozni a néger rendőrök ellen a fehér negyedekben nem lehet - ahol pár hónap alatt több panasz is érkezett ellene arrogáns modora és agresszív magatartása miatt, még a fekete rendőrtársai is nehezteltek rá. Bobby otthon sem tétlenkedett, ismét teherbe vágta fehér barátnőjét, aki élete végén már a következő félvér amerikai állampolgárral a hasában a kilencedik hónap második felében járt. Ez nem akadályozta meg Cutts urat, és néha jól elverte a multikulturális társadalmi ideált kergető szerencsétlen nőjét, pláne, ha nem hozott neki időben finom málta italt. (Ez olyan sörszerű, édes alkoholos ital, amit elsősorban a négerek fogyasztanak az olcsó ára miatt, a fehérek között kevésbé népszerű.)
Egy ilyen máltagőzös veszekedés után a néger rendőr brutális módon kirugdosta a barátnője hasából a gyereket, majd agyonverte a pár nappal szülés előtt álló terhes fehér nőt. Becsomagolta, elvitte, eldugta, a síró két éves első gyerekét pedig étlen-szomjan hátrahagyta a lakásban. Pár nap múlva jöttek a kollégák, nyomoztak, a dögkereső kutyák szaglásztak és megtalálták a holttestet vérben, magzatvízben fekve, a kicsi feje kinn volt, a többi még bennt a szülőcsatornában. Bobby most kettős gyilkosságért a börtönben várja a sorsát.
És most Draskovics Tibor, ez a főnökéhez hasonlóan Izraelből távmozgatott szerény szellemi képességű és rossz arcú háromszor elvált bolsevik rendőrminiszter, aki izraeli gazdasági, politikai, titkosszolgálati, katonai, rendőri tanácsadókkal és Izraelből felfegyverzett zsidó terrorista alakulatokkal védi magát és maffiózó kormányát, aki a velejéig gonosz Gyurcsány, Szilvásy és Veres testi-lelki jóbarátja, aki a Pénzügyminisztériumban folytatott ámokfutása alatt ki tudja miért, de a "szopott gombóc" becenevet kapta kollegáitól, azzal jött elő, hogy importáljuk hozzánk is az affirmative action-t.
Nem kell már importálni te kapafogú szopott gombóc, amit ti Magyarországon kormányzati biztatással, rendőrségi és ügyészségi támogatással csináltok, azt úgy hívják, hogy affirmatív aksön szocionista módra: a bűnöző cigányok javára a fehér magyarok ellen elkövetett minden napos diszkrimináció a saját hazájukban.
Legyen csak még több affirmative action a zsidó szellemi terrorban szenvedő, polgárháború küszöbére érkezett Magyarországon: itt az ideje, hogy a nemzeti érzéseiben végsőkig megalázott, adókkal kizsigerelt, elkeseredett, csalódott emberekre, az egész országban dúló gyilkos cigányterror miatt a végső tűréshatárra érkezett magyar lakosságra az izraeli-magyar Gyurcsány-féle bábkormány a bosszúálló és primitív In-Kalos zsidó terroristák és rendőrök mellett még analfabéta, bosszúálló és primitív cigányokat is rászabadítson.
(Jack Corn - Szent Korona Rádió)


2008. augusztus 13., szerda
Kamukauszt kárpólás ?
Kamukauszt-”túlélők”: még mindig nem fizetett eleget Németország
Az úgynevezett “holokauszt-túlélők” izraeli szervezeteit összefogó egyesület főtitkára elégtelennek tartja a Németország által kifizetett jóvátételeket. A Frankfurter Rundschaunak adott nyilatkozatában, amelyet csütörtökön közölt a német lap, Noah Flug, a holokauszt-túlélők izraeli szervezeteit összefogó egyesület főtitkára úgy érvelt, hogy nem áll arányban a náci Németország által elkövetett bűnökkel az a 60 milliárd eurónak megfelelő összeg, amelyet az 1952-es luxemburgi megállapodás óta fizetett ki a szövetségi köztársaság Izraelnek és a holokauszt túlélőinek. A németek eddig fejenként nem egészen 800 eurónak megfelelő összeget fizettek ki a csaknem 60 év alatt, évente mintegy 13 eurót - mondta. A valóságban a zsidók ezen összeg többszörösét húzták már le, hiszen tucatnyi újabb ürüggyel magáncégeket is megzsaroltak és fizetésre kényszerítettek Németországon belül és kívül egyaránt. Kamukauszt-szakértők már régen megjósolták, hogy a talmudi mentalitás miatt a németek még évszázadokig fizetésre lesznek kényszerítve, hacsak össze nem omlik az egyre kevesebb ember által elhitt kamukaszt legenda és a hozzá kapcsolódó üzletág. Mellesleg Izrael egyetlen fillért sem fizetett az általa kiirtott vagy elűzött palesztinok leszármazottainak.
Nem az izraeli költségvetés számára kér német támogatást, hanem azt akarja, hogy Németország közvetlenül a náci terror áldozatainak számláira utalja át a követelt segélyeket – hangsúlyozta a főtitkár. Érvelése szerint senki sem láthatta előre a jóvátételi szerződések több mint öt évtizeddel ezelőtti aláírásakor a mostani magas megélhetési költségeket és a tíz évvel hosszabb várható élettartamot.
“A túlélők zöme ma 80 évesnél idősebb, a vártnál több pénzre van szükségük gyógyszerek beszerzéséhez és más szükségleteik fedezéséhez. Sokan közülük éppen a koncentrációs táborban eltöltött évek, hónapok következményeitől szenvednek” - kavarta tovább a trutyit Flug. Hozzáhazudta: a koncentrációs táborok egykori foglyai közül tízezer izraeli nem kap semmiféle kárpótlást, mert a “merev szabályok” szerint nem jogosultak rá. Legalább 18 hónapot kellett a túlélőnek gettóban töltenie vagy legalább fél évet koncentrációs táborban, hogy jogosult legyen a segélyre (Mint tudjuk, a “haláltáborokban” számos zsidó 3-4 évet is túlélt, valszeg jól bírták a ciángázt - a szerk.). A budapesti gettó például fenn sem állt ennyi ideig - érvelt Flug. Végül rámutatott: súlyosbítja az Izraelben letelepült túlélők problémáit, hogy kétharmaduk Izraelben sem jogosult nyugellátásra, mert csak a kelet-európai rendszerváltások után érkeztek a zsidó államba, tehát nem dolgoztak ott aktív éveikben (Világos: mivel a zsidó kormány nem hajlandó fizetni e szegény zsidóknak, fizessen a német megint - a szerk.).
Két héttel ezelőtt Rafi Eitan, a nyugdíjügyek izraeli minisztere is további összegeket követelt Németországtól a “náci terror” Izraelben élő áldozatai (Érdekes lehetett ez a “náci terror”, ha mai napig élnek - a szerk.) számára. A német szövetségi kormány eddig visszautasított minden ilyen jellegű követelést (Nagyon helyes - a szerk.).
Azon a napon jelent meg a Fluggal készített interjú a frankfurti lapban, amelyen az úgynevezett holokauszt-túlélők izraeli szervezeteit összefogó egyesület főtitkára megbeszélést folytat e követelésekről Peer Steinbrück német pénzügyminiszterrel.
(hvg.hu szutyok korrigálva a kuruc.info által)


2008. augusztus 12., kedd
Tisztelet és tolerancia
Ami nem érdemel tiszteletet, azt nem is érdemes tolerálni.
A modern társadalmak a szélsőséges toleranciába fognak belefulladni. Ezt fenntartom. De vizsgáljuk csak meg, mit is kell nekünk annyira tolerálnunk!
A cigány "kultúrát", meg a sajátos habitust, a szektás liberósok szerint. Akik amúgy NEM viselnek el a valóságtól elrugaszkodott egalista baromságaiktól eltérő ellenvéleményt.
Ezek szerint a lustaság, a segélyekből élés, a dörzsöltség, az igénytelenség, a harsány tahóság és a feltételezésen alapuló, brutális lincselésbe torkolló hirtelen harag (sajátos habitus, jaja) valami olyan, a sokszínű Európában védelemre szoruló kulturális érték lenne, mint például a német, a skót, a spanyol vagy akár a magyar népi hagyományok? Nem hinném.
A cigánybűnözés valóban nem hungarikum, ezek mindenhol ilyenek. Már évszázadok óta közöttünk élnek, de nem fogott rajtuk semmi: a primitív, nomadizáló, éppen ezért eleve beilleszkedni képtelen, a bűnözés és az nyers erőszakot "férfias" dolognak tartó kultúrájukat kárhoztatom, amit a világért sem lennének hajlandók feladni, emiatt aztán az aluliskolázottság, a bűnözés és a szegénység, munkanélküliség ilyen arányú közöttük, nem tekinthetjük véletlennek. Megmondom őszintén, nem tudtam eddig megkedvelni vagy elfogadni őket. Távol áll tőlem az egész világuk, a gondolkodásuk, és minden, amivel találkozom, még a zenéjük is - a manéle iszonyú. Nem tolerálom, hogy egy beköltöző cigány család hetek alatt képes felforgatni egy addig normális társasház nyugalmát, hogy éjszaka kiabálnak az ablak alatt, hogy odaköltözik a népesebb család is, és tönkretesznek maguk körül mindent. És csak próbálj rájuk szólni, hogy halkabban, vagy hogy a szemetet ne ott dobja el, ahol éppen áll, máris megfenyegetnek. Ezek teljesen konkrét, névvel, címmel, dátummal igazolható történések voltak itt, Tatabánya egyik elég jó környéken lévő négyemeletesében.
Az is mélységesen felháborít, hogy egy cigány bármit megtehet, főleg, ha nincs egyedül. Mert ha egyedül van csendben van és sunnyorog. Napi szinten szembesülök azzal, hogy milyen előnyöket harcolnak ki maguknak a nagy pofájukkal (ezt sajna szebben nem lehet kifejezni) az erőszakosságukkal. Ők azok akik nem állnak sehol sorban, ők azok akik minden segélyre jogosultak, ők azok akiknek a buszon vagy egyéb közlekedési eszközön nem kell jegyet venni, mert befenyítik a jegyellenőrt is, és még szemérmesen el is fordulnak, hogy felszállhassanak. Ezek mind tények és nem a légből kapkodtam.
Dolgozni, nagyon kevés akar, annál több boldogul nagy szegénységében a lopásból + segélyből. Már a gyerekeik is kiskorukban erőszakosak, szemtelenek, és olyan trágárul beszélnek, hogy elképesztő. De tele vannak arannyal, drága autókkal (jogosítványuk nem tudom honnan van, mert tanulóautóban még egyet sem láttam) és divatos ruhákkal.
A békés emberi együttélés alapja a kölcsönös tisztelet, de valahogy a cigányok sose viszonozzák senki tiszteletét.
Míg ugyanis az egyes népek hagyományai évszázadokon át kialakult kulturális javak, amelyek az emberi együttélést is szabályozó íratlan szabályokat is magukba foglalják, addig a cigányság védendő "értékei", a Győzikével egészen főműsoridőbe emelt roma habitus inkább annak a sajnálatos következménye, hogy a cigányokból eddig még a világon senki sem tudta kinevelni ezeket a dzsungelből hozott, Európától és mindenféle civilizációtól teljesen idegen, nomádos viselkedésformákat. És ez nem a cigányok hibája, hanem mindazoké, akik a tanításuk helyett a "védelmüket" szorgalmazzák.
Mint ahogy az elvadult kutyának is a gazdája a felelős ha valakiben kárt tesz, azért és amiatt felelősek az eldurvuló helyzetért a zsidók, akik pénzelik, szervezik, és futtatják a köztörvényes bűnözőket a kisebbségi önkormányzatokban, és egyéb cigányfajvédő szervezetekben. A zámolyi gyilkos cigányokat is egy katz katalin nevű zsidó ügyvédnő "okosította ki" annak idején.
Igazi megoldás szerintem az lenne, ha visszatelepítenék őket Indiába. Nem tudunk együtt élni, nem valók vagyunk egymásnak, és kész, ennyi.
Mindenféle "integrációs" megoldást ki fognak még próbálni Európa szerte, elköltenek majd ezekre egy halom eurót, de ezekből semmi sem fog működni, mert a cigányság alapvető lényegével, életszemlétével mindig is idegen test fog maradni az európai élettérben. Na végre, sikerült használnom eme kifejezést, örülök is nagyon XD


2008. augusztus 11., hétfő
Zsidó befolyás
A katolikus vallás pocskondiázása folyamatos a zsidó médiában, holott Európában a katolicizmus kultúrát teremtett. Jönneik a sötét középkorral, az akkori feudális viszonyokat pedig a termelőeszközök fejletlensége indokolta - persze túlzások (népnyúzás) akkor is voltak.
A legdühödtebb inkvizítorok amúgy is a kereszténységbe betért zsidók voltak. Torquemada is zsidó volt.
Nem lehet a múlt időket a mai morállal szemlélni, a hibák is hozzátartoztak a fejlődéshez. Igazságtalannak tartom annak az egyháznak a szapulását,amely államiságunk megteremtését alapozta meg.
Sajnos a mai katolikus egyházban olyannyira erős zsidó befolyás van,hogy minden pápa első dolga a zsidóknak tetszelegni, holott Izrael a világ legundorítóbb állama, ami az emberi jogokat illeti, meg a humanitást. Ajánlom mindenkinek megboldogult Mindszenty bíboros emlékiratait, abból meglátható, hogyan hagyta cserben az egyház!
Az is sajnos, hogy a zsidó vallást az egekig magasztalják a különféle alkalmakkor elmondott beszédekben (konkrétan egy katolikus ifjúsági fesztiválon, amin ott voltam) , aminek 5 "szent" könyve van, de semmi infó nincs bennük túlvilági életről, és hát ugye tudjuk, ismerjük, miket tartalmaz a Talmud : http://www.freepress-freespeech.com/holhome/ltalmud/talmud.htm
És hogy mi keresztények másokra erőszakolnánk a nézeteinket? A deviánsok is erőszakkal terjesztik a saját nézeteiket.
Mi mellettünk szól, hogy a társadalomnak mint rendszernek jól látjuk az érdekeit, míg az individualista libsik a nemzetközösséget el sem ismerik mint létező dolgot. A szabályozatlan rendszer pedig mindig a legalacsonyabb rendezettség felé tart. Mindez ponotosan azokat a romló közállapotokat eredményezi, amit nap mint nap tapasztalhatunk.
Különösen veszedelmes, ha állami gondozott gyermekeket szolgáltatnak ki a nyilvánvalóan beteg, személyiségi zavaros buzeránsoknak. Nem tudom, már meg van-e nekik ez is engedve fű alatt illegálisan, de ebbe az irányba halad a politika. Nem vagyok toleráns azzal szemben, ami nem érdemel tiszteletet.
Miért ne lehetne Benedek pápának a liberálisok ellenében foglalt saját véleménye? Annak örülnék a leginkább, ha újraszervezné a keresztes lovagrendet, és hadsereget, hogy ne legyenek kiszolgáltatva az európai hívők,és őslakosok a zsidóknak!


2008. augusztus 10., vasárnap
Miért drágul az élelmiszer
Ez egy világos elemzés, jól felmutatja a mûködô mechanizmusokat.
A cikkben írtak ránk is vonatkoznak. Akié a föld azé az ország.
Liberalizáció a halálig: a globális élelmiszerválságról
Elemzés a globális élelmiszerválságról, annak világgazdasági és politikai okairól, történeti gyökereiről és a lehetséges alternatívákról. A szerző kicsit sokat „neolibezik” (anélkül hogy kitérne arra, mik voltak ennek a történelmi fordulatnak a strukturális okai), illetve konzekvensen „szabadkereskedelem”-nek nevezi az állami eszközökkel fenntartott monopolkapitalizmust, de a folyamatot magát azért elég jól mutatja be. Az eredeti cikk a Monthly Review-ban jelent meg.
Szerte a világon, Mexikótól Mozambikig, újra tiltakozó emberek lepték el a városok utcáit az utóbbi időben. Erre jó okuk volt: a legelemibb emberi szükséglet, az ételhez való hozzáférés biztosítását követelték. Ahogy az utóbbi hónapokban az élelmiszerárak az egekig emelkedtek, több milliárd embert kényszerült bele megállíthatatlanul az éhezésbe. A különböző államok, amelyek területén a tiltakozások kirobbantak, gyorsan és brutálisan reagáltak. Pajzsokkal, gumibotokkal, vízágyúkkal, sokkolóval, könnygázzal, puskákkal, sőt gépfegyverekkel felszerelt rendfenntartó erőket vetettek be a tüntetők ellen. Több száz ember meghalt.
Több milliárd embernek kell küzdenie azért, hogy élelmiszerhez jusson, hála az óriási [vagyoni] különbségeknek, amiket a korábbinál is tovább fokozott a jelenlegi gazdasági berendezkedés, a globalizáció neoliberális variánsa. Az utóbbi 30 évben szinte minden állam neoliberális gazdaságpolitikát folytatott. Ezek a politikák az óriásvállalatok érdekeinek kedveztek, szemben az emberek érdekeivel, és lehetővé tették, hogy néhány vállalat szinte teljes egyeduralmat szerezzen az emberi táplálkozási lánc fölött, és óriási profitokat söpörjön be. A szegények viszont csak szenvedtek ettől a politikától: ha nem tudják kifizetni az árakat, amelyeket a monopolvállalatok diktálnak, nem jutnak ennivalóhoz.
A neoliberális politika hetvenes évekbeli beköszönte előtt a legtöbb kormány valamilyen mértékű támogatást nyújtott a határain belüli mezőgazdasági kistermelőknek, különböző állami szubvenciók juttatásával. Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában különböző állami szerveket hoztak létre, amik a kistermelőknek különböző módon segítséget nyújtottak, kutatási programok, kedvezményes hitel, értékesítési segítség, szállítási támogatás és feldolgozó-kapacitások formájában. Sok állam még a vetőmagok, a komposzt és a szükséges gépek szubvencionálását is magára vállalta a kistermelők számára. A harmadik világ kormányai ezenkívül magas behozatali vámokat vetettek ki az olyan alapélelmiszerekre, mint a kukorica, burgonya, rizs, bab, gabonák és a baromfi, hogy megvédjék a kis- és középtermelőket az olcsó import-dömpingtől. Néhány állam szintén aktív szerepet vállalt a kistermelők által létrehozott szövetkezetek támogatásában. Ennek eredményeképp 1950 és 1980 között a kis- és középtermelők képesek voltak kielégíteni saját országuk élelmiszerszükségletének nagy részét. Még a globális Dél számos országa is képes volt a teljes lakosság számára megfelelő mennyiségű élelmiszert előállítani. Hogy segítsék a fogyasztókat, a legtöbb kormány az élelmiszerárakat is szabályozta, és bizonyos élelmiszereket még szubvencionáltak is, hogy a szegényebbek is meg tudják venni őket. A kapitalizmus neoliberális fordulatával és a szabadkereskedelmi elvek bevezetésével azonban mindennek vége lett.
A korai nyolcvanas években az USA, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank (WB) a harmadik világbeli országok adósságait zsaroló eszközként használták föl arra, hogy neoliberális gazdasági programok bevezetésére kényszerítsék őket, Strukturális Kiigazítási Programok [Structural Adjustment Program] (SAP) formájában. A legtöbb harmadik világbeli kormányt arra kényszerítették, hogy árusítsa ki a közüzemi infrastruktúrát [public assets] multinacionális cégeknek, hogy engedélyezzék a külföldi cégek szabad tőkemozgásait az a határokon át, hogy export-termelési zónákat hozzanak létre, hogy szétzúzzák a bérmunkások jogait, hogy megszüntessék a környzezetvédelmi szabályozásokat, és hogy befagyasszák a béreket. A SAP-ok előírásai miatt szinte minden ázsiai, afrikai és latin-amerikai kormány az élelmiszerekre kirótt behozatali vámok csökkentésére kényszerült, ezáltal új export-piacokat létrehozva a multinacionális cégek számára. Ezzel egyidejűleg, a harmadik világ országainak drámai mértékben meg kellett nyirbálniuk a belső piacra termelő kistermelőknek juttatott szubvenciókat. Természetesen az USA és az európai országok továbbra is szubvencionálták saját termelőiket, amelyek nagyrészt mezőgazdasági nagyvállalatok [agribusiness corporations], és a behozatali vámokat is fenntartották bizonyos termékekre – történetesen azokra, amiket saját termelőik állítottak elő. Ennek eredményeképpen a nyolcvanas évek közepére a Dél kistermelői arra kényszerültek, hogy az országaikat elöntő szubvencionált európai és amerikai mezőgazdasági termékekkel próbáljanak meg versenyezni.
Habár az IMF, az USA és a Világbank azt követelték, hogy a Dél országai töröljenek el minden, saját kistermelőiknek juttatott segítséget, de ugyanakkor arra biztatták ugyanezeket az országokat, hogy támogassák az agrár-nagyvállalatokat és az exportra termelő nagytermelő farmereket. Brazíliától Kenyáig a harmadik világ államai arra kényszerültek, hogy export-termékeket termesszenek, amikre szükség volt Európában és az USA-ban. Kenyát például arra utasították, hogy Európába exportálandó virágokat termesszen, míg Brazíliának az USA-ba exportálandó szójabab termesztésére kellett fókuszálnia. Így ezek az államok […] az export-termékekre kellett hogy helyezzék a hangsúlyt, a belső fogyasztásra való élelmiszertermelés helyett.
Mintha a SAP-politika nem lett volna elég, a Dél szinte minden állama a WTO tagjává vált, amikor az 1995-ben megalakult. Ahhoz, hogy a WTO tagjává váljanak, az országoknak alá kellett írniuk a WTO Mezőgazdasági Egyezményét [Agreement on Agriculture] (AoA). Az Egyezményt (AoA) a világ egyik legnagyobb mezőgazdasági nagyvállalalata, a Cargill, egy ex-alkalmazotta írta [!!], és a dokumentum erősen kedvez az amerikai és európai nagyvállalatoknak. Konkrétan, az Egyezmény kimondja, hogy a WTO-tagok nem helyezhetnek kvótákat a mezőgazdasági importárukra, hogy a mezőgazdasági importot kizárólag vámokkal [tariffs] lehet szabályozni, és hogy minden tagállam köteles csökkenteni ez utóbbiakat. Az Egyezmény előírta, hogy a Dél országai 2005-ig 24%-kal csökkentsék a mezőgazdasági termékekre kivetett vámokat. A szándék emögött a multinacionális vállalatok (pl. a Cargill) számára megnyíló újabb export-lehetőségek létrehozása volt.
A SAP-ok miatt a legtöbb déli ország arra kényszerült, hogy drasztikusan csökkentse a kistermelőknek juttatott szubvenciókat. Az Egyezmény ugyanakkor megengedi, hogy az államok – de a SAP-oknak köszönehtően ez kizárólag az USA-t és az EU-t jelenti – fenntartsák a szubvenciókat, amennyiben azok nem torzítják közvetlenül a kereskedelmet. Ennek eredményeképpen a multinacionálisok, mint pl. a Cargill vagy a Monsanto, továbbra is masszív szubvenciókban részesülnek az USA-tól illetve az EU-tól. 2002-ben az amerikai kormány elfogadta a US Farm Act-et, amely lehetővé tette/teszi az amerikai állam számára, hogy 10 év alatt 180 milliárd dollár támogatást nyújtson az amerikai termelőknek, azaz nagyrészt óriási multinacionális vállalatoknak. A törvényt a WTO előírásokkal kompatibilisnek nyilvánították.
Egészen a legutóbbi évekig a [fenti értelemben vett] szabadkereskedelem alacsony nemzetközi élelmiszerárakhoz vezetett. A szabadkereskedelmi szabályozás bevezetésével a szubvencionált amerikai [és európai] termékek elöntötték a globális Dél országait. Ez különösen érzékenyen érintette a Dél azon termelőit, akik a legalapvetőbb élelmiszereket, kukoricát, babféléket, gabonákat, állították elő. Az amerikai kukorica-termelők például hagyományosan óriási szubvenciókat kaptak, évi akár 10 milliárd dollárt, ami lehetővé tette a számukra, hogy termékeiket rendkívül alacsony áron exportálják a globális Délre. A Dél legtöbb kistermelője, akik a SAP-politika miatt nem juthattak további szubvenciókhoz, képtelen volt az importált kukorica árával versenyezni. Ennek eredményeképpen sok millió kukoricatermelő kisfarmer ment tönkre az egész világon. Csak Mexikóban becslések szerint 5 millió kistermelő és mezőgazdasági munkás kényszerült a föld elhagyására és a városokba való beköltözésre, az amerikai importáru beömlése miatt. A jelenség nem korlátozódik a kukoricatermelőkre – a mezőgazdasági termelés minden szektorában kistermelők tömege ment tönkre a szabadkereskedelem miatt. Mindez több százmillió kistermelőt és mezőgazdasági munkást söpört le a földekről Délen. Mi több, sokmilliónyi hektár föld került használaton kívülre. Mindennek az lett az eredménye, hogy a Dél legtöbb országa mára képtelen a lakosság élelmiszer-igényeinek kielégítésére, és az USA-ból és az EU-ból kénytelen élelmiszereket importálni – ami természetesen a multinacionális vállalatoknak kedvez.
A neoliberális politika és a szabadkereskedelem – a nagyvállalatokra szabott szabályozási keretekkel – lehetővé tette hogy néhány nemzetközi óriásvállalat szinte totális monopóliumot szerezzen az élelmiszerek globális előállítása, elosztása és eladása fölött. Ezt jól illusztrálja, hogy a világ gabonatermelésének 85%-a fölött 6 vállalat rendelkezik, 3 nagyvállalat kontrollálja a kakaó-termesztés 83%-át és 3 másik a banánkereskedelem 80%-át. Ennek a monopolizációs folyamatnak köszönhetően ezek a nagyvállalatok teljes kontrollt gyakorolnak az élelmiszerek árai fölött. A vállalatok így aztán leszorítják a kisebb beszállítóknak fizetett összegeket, míg a fogyasztói oldalon a feldolgozott termékekért csillagászati árakat számolnak föl. Ennek következtében a mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatok óriási profitokat söpörnek be. Néhány társaság 2007-es teljesítménye jól mutatja mindezt: a Nestlé tavaly 9,7 milliárd dollár nyereséget könyvelt el, az Archer Daniels Midland (ADM) 3,21 milliárdot, míg a Cargill 2,3 milliárdot. Mindez egy olyan világban, ahol 850 millió ember krónikusan alultáplált, mivel képtelen megfelelő mennyiségű élelmiszert vásárolni.
Az emberi tápláléklánc fölötti monopolizációs folyamat egyik aspektusaként az amerikai és európai multinacionális nagyvállalatok arra használták föl a globális szabadkereskedelmi rezsimet, hogy behatoljanak a Dél országaiba, hogy ott teljesen új piacokat és/vagy export-vállalkozásokat alakítsanak ki. A nagyvállalkozó farmerek és a multinacionálisok így egyre több olyan földet vásárolnak föl, amit a kiszorított kistermelők elhagytak. Például a Parmalat és a Nestle a Dél-Afrikai Köztársaság és Uruguay neoliberális kereskedelmi rendszerét kihasználva lépett be ezekbe az országokba, hogy fölvásárolja a helyi tejipari vállalatokat. Kezdetben ezeket a fölvásárlásokat nemzetközi forgalmukból finanszírozták. Ez aztán lehetővé tette számukra, hogy megindítsanak egy árháborút, ami a kisebb termelőket kiszorította a termelésből, és így a nagyvállalatok gyakorlatilag monopolizálták az uruguay-i illetve a dél-afrikai tejipart. Amikor ezt elérték, elkezdték emelni az áraikat. A Dél-Afrikai Köztársaságban a Parmalat és a Nestle közvetlenül vezettek be árrögzítéseket. Egyrészt a megmaradó kistermelői beszállítók árait a minimumra szorították le, másrészt a késztermékek előállítása után a két cég közösen megegyezett a fogyasztói árak óriási mértékű fölemelésében. A két vállalat ugyanakkor Uruguayt és a Dél-Afrikai Köztársaságot export-bázisnak használták, hogy termékekkel árasszák el a Mercosur [néhány dél-amerikai ország kereskedelmi övezete] és a SADC [Southern African Development Community] területét. Ezzel ezeket a piacokat is teljesen a befolyásuk alá hajtották.
A legnagyobb mezőgazdasági vállalatok egyúttal óriási területeket vásároltak föl Brazíliában, Argentínában, Paraguayban és Bolíviában, ahogy egyre több mezőgazdasági kistermelő szorul le a földekről a neoliberális politikának köszönhetően. Ezek az országok az óriási és egyre növekvő szója(bab)-termesztés központjai. Csak Brazíliában, a szójaültetvények (amik főleg multinacionális cégek kezében vannak) kiterjedése 705 hektárról (1940) 18 millió hektárra nőtt (2003). A legtöbb szója ezekről az ültetvényekről nem a helyi lakosság táplálkozási igényeit elégíti ki, hanem az EU-ba és az USA-ba kerül exportálásra, ahol szarvasmarhákat etetnek vele. Becslések szerint egy átlagos marha az EU-ban ill. az USA-ban 1200 kg gabonát vagy szóját fogyaszt el mielőtt leölnék. Az előállított húsmennyiség jelentős részét olyan vállalatok vásárolják föl, mint a McDonald’s hogy kielégítsék az egyre növekvő igényt a fast food és az amerikai táplálkozási szokások iránt. A valóság egyszerűen az, hogy nincsen hiány élelmiszerekből. Ehelyett csak arról van szó, hogy az élelmiszert szó szerint elveszik Dél-Amerika, Afrika és Ázsia szegényeitől, hogy táplálják a gazdagabb országok állatállományát és a jómódú fogyasztókat, akik elfogyasztják ezeket az állatokat fast food formájában.
Egy másik tényező, ami fölhajtotta az árakat, a bioüzemanyag-ipar megjelenése, amit szintén elősegítettek a neoliberális politikák. A bioüzemanyag-iparágat néhány mezőgazdasági multi tartja ellenőrzése alatt, mint pl. a Cargill vagy a Mansanto. Mive a Cargill tetemes profitjainak jó része a kukorica üzemanyaggá alakításából származik, a cég vezérigazgatója a bioüzemanyag-ipar felfutását „aranyláz”-ként írta le. Az utóbbi időben óriási kukorica, szója és pálmaolaj ültetvények Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában az állati felhasználásra való termelés helyett átálltak az amerikai és európai bioüzemanyag-piacra. Az USA-ban a 2007-es kukoricatermelésnek becslések szerint 25%-át a bioüzemanyag-ipar használta föl. Délen ezeknek az ültetvényeknek a jelentős része a helyi fogyasztásra termelő kisebb farmereket szorítja ki. Emellett óriási erdőket irtanak ki Brazíliában és Paraguayban, hogy újabb ültetvényeket alakítsanak ki. Ezeken az ültetvényeken nagymennyiségű rovar- és gyomirtót használnak, ami gyakran a termény és a környék állatainak a mérgez(őd)éséhez vezet. Azaz az amerikai és európai kereslet a bioüzemanyagokra tovább pusztítja a természeti környezetet Dél-en, és milliókat taszít az éhezésbe.
A neoliberális politikával a globális élelmiszer-piacot teljesen deregulálták. A nyolcvanas évek előtt a világ legtöbb országa valamiféle kontroll alatt tartotta az élelmiszerárakat, hogy többé-kevésbé stabilak maradjanak. A legtöbb ország ehhez masszív élelmiszer-készleteket [food reserves] halmozott föl. Amikor az árak fölmentek, eladták a tartalékok egy részét, hogy leszorítsák az árakat. Amikor az árak alacsonyak voltak, a kormányok élelmiszert vásároltak a tartalékaik felduzzasztására, hogy stabilizálják az árakat. A nyolcvanas évekkel kezdődően ezt a rendszert lebontották. Az országok nagy része eladta a tartalékait, és az árakat hagyták lebegni a globális élelmiszerpiac keresleti-kínálati viszonyai szerint. [Amik persze óriási mértékben torzítva vannak a fenti okokból. – ford.] Ez azt jelenti, hogy a kormányok már nem avatkoznak be az árstabilizálás érdekében. Nemzetközileg nézve, az élelmiszerek árát a vállalatok és a spekulánsok viselkedése határozza meg a kereskedelmen keresztül, elsősorban a chicago-i terménytőzsdén át [Chicago Commodities Exchange]. A terménytőzsdéken, mint pl. Chicago-ban, a legnagyobb kereskedők jó része olyan mezőgazdasági óriásvállalat, mint a Cargill vagy az ADM. Az utóbbi időben a jelzálogkölcsön-válság miatt a spekulánsok és a befektetők pénzeiket átvitték ezekre a terménytőzsdékre, itt látva lehetőséget a jelentős mértékű profitszerzésre, a mezőgazdasági terményekkel való spekulációval. Erre ráérezve, és tudva azt, hogy a legtöbb ország tartalékai kimerültek, a nagyvállalatok elkezdték visszatartani a kínálatukat, azt remélve, hogy így majd magasabb áron adhatják el az árut, kijátszva az árfolyam-különbségeket. Erre reagálva a befektetők elkezdtek gabonákra vonatkozó határidős kötvényeket [futures] vásárolni, a profitszerzés reményében és ezáltal még magasabbra hajtva az árakat. Ennek eredményeképpen a kukorica ára megháromszorozódott az utóbbi két évben. A nagyvállalatok és a tőzsdei spekulánsok természetesen jócskán profitálnak a megemelkedett árakból, míg az embereknek szerte a világon az éhezéssel kell szembenézniük.
Az elit megoldása
A WTO, az IMF, a WB, az USA, és az EU számos megoldási javaslattal állt elő. A fő megoldás, amit fölajánlottak, a további kereskedelmi liberalizáció. Ennek keretében a még meglévő védőszabályozásokat, amikkel a [déli] országok még rendelkeznek, azaz a behozatali vámokat [tariffs], teljesen föl kellene számolni. Ez, állításuk szerint, leszorítaná az élelmiszer-árakat. Szinte fölösleges is mondani, hogy a mezőgazdasági multinacionális cégek mindent megtesznek, hogy a legjobb eredményt hozzák ki ebből. A további kereskedelmi liberalizáció nemhogy leszorítaná az árakat, hanem tovább növelné ezeknek a nagyvállalatoknak az emberi táplálkozási lánc és az élelmiszerárak fölötti kontrollját. […]
Bush, Brown és mások egyben a genetikailag módosított növényeket (GM) népszerűsítik, mint az éhezés megoldásának a kulcsát. Ezek azonban nem oldanák meg a problémát. Nem egyszer egyenesen az derült ki, hogy az ilyen növények kevésbé produktívak, mint a normális gabonák. Ezen túl, egészségügyi veszélyeik hosszútávon akár katasztrofálisnak is bizonyulhatnak. A GM gabonák melletti kampány valódi oka a Bush-t és Brown-t támogató vállalati érdekek kielégítése. A GM gabonák elterjedéséből ugyanis óriási profitok származhatnak a Monsanto-hoz hasonló multinacionális vállalatok számára, mivel ezek birtokolják a legtöbb GM növényre vonatkozó patent-et. […]
Latin-Amerikában néhány progresszív kormány vezette ország, mint pl. Venezuela, Bolívia és Nicaragua, a neoliberális diktátumokkal való szakítással próbált meg megoldást találni az élelmiszerválságra. Ezek az országok, Kubával együtt, megpróbáltak létrehozni egy működőképes regionális alternatívát a szabadkereskedelemmel szemben, a Bolivári Alternatívák Amerikának [Bolivarian Alternatives for the America’s] (ALBA) formájában. Az ALBA keretében ezek az államok 5 nagy mezőgazdasági projektet indítottak, amik a szójababra, rizsre, baromfira és tejtermékekre vonatkoznak. A projekt célja az élelmiszer-biztonság garantálása az ALBA-tagországok számára. Venezuela ezeken a projekteken keresztül több millió ember számára juttatott ingyenes vagy államilag támogatott élelmiszereket, valamint 2 millió hektár földet osztottak ki kistermelőknek. Ehhez kapcsolódva a venezuelai állam 728%-kal növelte mezőgazdasági termelésre fordított kiadásait az utóbbi 3 évben. Az ALBA államok az élelmiszerválság kitörése óta egy 100 millió dolláros alapot hoztak létre az alapvető élelmiszerek, mint pl. a kukorica és a rizs, árának stabilizálására, hogy tompítsák az áringadozásoknak a legszegényebb rétegekre gyakorolt hatását. A spekuláció hatásait elkerülendő ezek az országok állami ételelosztási hálózatokat hoztak létre és az élelmiszerárak szabályozása mellett döntöttek. Sajnos a Dél államainak óriási többsége, ahol nem progresszív kormányok vannak hatalmon, nem tett hasonló lépéseket a lakosság érdekében. Ezekben az országokban úgy tűnik, hogy maguknak az embereknek kell a lehető legnagyobb szervezettséggel föllépniük, hogy elkerüljék a krónikus élelmiszerhiányt és az alultápláltságot.
Az utóbbi időben világszerte kirobbant tiltakozásokból úgy tűnik, hogy az emberek valóban cselekedni kezdenek, hogy megváltoztassák az életüket, és hogy hozzájussanak a táplálékhoz. A világ szegényei megmozdultak és követelik az ételhez és az alapvető méltósághoz való jogukat. Ez a harc ugyanakkor nem új. Az olyan mozgalmak, mint a Via Campesina, az MST, a zapatisták és a piqueterok évtizedek óta harcolnak az élelmiszerekhez való hozzájutás jogáért. A legutóbbi tiltakozási hullám viszont azt mutatja, hogy az ételért való harc elterjedtebbé és intenzívebbé válhat.
Az előbb említett mozgalma harcai egyben alternatív gazdasági rendszerek létrehozására is irányulnak, a kapitalizmuson kívül. Sőt, ezek a mozgalmak nyíltan kimondták azt, hogy az ételhez való hozzájutás joga nem biztosítható a kapitalizmuson belül. Ez a felismerés bizonyos mozgalmakat, pl. a zapatistákat és az MST-t, arra sarkallt, hogy földeket sajátítsanak ki Chaiapas-ban, illetve Brazíliában. Ezeken a földeken aztán a mozgalmak szövetkezeteket és kollektívákat [collectives] hoztak létre, hogy biztosítsák táplálkozási szükségleteiket. Ezáltal saját gazdasági egységeket hoztak létre, amelyek a demokrácián, a szolidaritáson és az egyenlőségen alapulnak. Emellett alternatív kereskedelmi hálózatokat is létrehoztak, hogy könnyítsenek a teljes lakosság életén is valamit. Argentína városaiban a piquetero mozgalom tagjai szintén földeket szálltak meg, hogy városi farmokat hozzanak létre. Emellett saját lakókerületi konyhákat hoztak létre, hogy az adott terület minden lakosa ételhez juthasson. A motiváció ezek mögött az akciók mögött az, hogy előnyhez juttassák a helyi igényekre való termelést az adott területen, a globális gazdaság nagyvállalatok uralta hálózataival szemben. Ha el akarjuk kerülni, hogy százmilliók éhezzenek az elkövetkező hónapokban, úgy tűnik, hogy arra lenne szükség, hogy szerte a világon az emberek átvegyék (és a helyi igényekhez hozzáillesszék) az ehhez hasonló akciókat.
A táplálkozási lánc fölötti nagyvállalati kontrollt meg kell törni, és ezt kizárólag maguk az érintett emberek tehetik meg. És csakugyan, csak maguk az emberek hozhatnak létre egy szabad, demokratikus, az emberi méltóságot és egyenlőséget tiszteletben tartó világot, ahol senkinek sem kell éheznie azért, mert nincsen pénze.


2008. augusztus 9., szombat
Pénz a semmiből
Miért nem jutunk 5-ről a 6-ra?
A legtöbb ember egy életen keresztül szorgalmasan küszködik, robotol, azonban anyagilag mégsem viszi semmire. Vajon hogyan lehetséges ez? Mi lehet ennek az oka?
A "Fiat money", vagy levegőpénz
A "Fiat money" olyan pénzeszközt takar, amely vagy csak részben, vagy egyáltalán nem rendelkezik semmilyen fedezettel.
Az elnevezés "Fiat money" a latin "Fiat lux" (Lőn világosság!) kifejezésből, a Bibliából származik (Ószövetség, Mózes 1. könyve). Mint ahogy a semmiből lőn a világosság, úgy a világon jelenleg forgalomban lévő papírpénzek túlnyomó többsége is a semmiből készült.
A pénzteremtésnek e formáját engedi a legtöbb ország jegybankja, amivel az aktuális kormányok - természetesen jogi biztosítékokkal - rendszeresen élnek is.
A "Fiat money" helyett használhatjuk a levegőpénz kifejezést is.
Egy pénznemről általában nem lehet kideríteni, hogy csak levegőpénz, ui. egy papírpénzen, vagy érmén nem látszik, hogy mennyi fedezet van mögötte. A leglényegesebb ismertetője a levegőpénznek az, hogy gazdasági fedezettel nem rendelkezik, csak jogi biztosítékokkal.
A levegőpénz csak addig létezhet egy gazdaságban, amíg annak résztvevői bizonyos értékkel ruházzák fel.
A kamat
A jelenlegi pénzrendszerek a kamatra alapszanak (valójában uzsorára).
A kamatot következőképpen számítjuk ki:
kamat = induló tőke * kamatláb * futamidő
A képletből is egyértelműen látszik, hogy a kamaton keresztül gyakorlatilag időt adnak el.
Tehát egyszer már eladták a jegybankok a semmit vagy levegőt papírpénz formában (ami eleve egy abszurdum), most ezt a levegőpénzt kamattal terhelve a bankok a kamaton keresztül még az időt is eladják (duplán abszurd). Ez az évszázados turpisság talán megmosolyogtató lehetne, ha ennek nem egyenes következménye lenne a szegénység, a munkanélküliség, sőt részben a háborúk kitörése is.
Mivel a kamat az idővel egyenes arányban nő, ezért a pénz mennyisége is folyamatosan nő a gazdaságban, ami mindenképpen pénzhígulást eredményez. Míg az anyagi javak idővel elhasználódnak és tönkre mennek, addig a pénz értékteremtés nélkül "magától" növekszik (kamatjövedelem). Ezáltal mindegyik kamatra (valójában uzsorára) épülő pénzrendszer előbb-utóbb törvényszerűen összeomlik. A történelem tanúsága szerint ez 70-80 évenként következik be, amit általában háborúk, polgárháborúk követnek.
Kamatos kamat
A kamatos kamattal folyamatosan feltőkésített tőkét a következőképpen számítjuk ki:
Felkamatolt tőke = induló tőke * ekamatláb * futamidő
,ahol e = 2,71828... az Euler szám
A kamatos kamattal tehát az időt nem csak egyszerűen, hanem exponenciálisan adják el (az abszurdum ezúttal már exponenciális alakot ölt). Erre alapszik az adósságcsapda, amelynek célja, hogy egy államot lehetőleg annyira eladósítsanak, hogy még esélye se legyen visszafizetnie a tartozását. A törlesztések mellett idővel egyre nő az adóssága addig, amíg az adott ország nemzetgazdasága bele nem roppan. Mindig lehet találni megvásárolható politikusokat, akik hajlandóak saját országuk kárára előnytelen hiteleket felvenni és országukat eladósítani. Eklatáns példája ennek a jelenlegi reménytelenül eladósodott Magyarország.
A spekuláció
A legnagyobb becsapás azonban a spekuláció. Ha megnézzük, mennyi pénz cserél gazdát az értékteremtő reálgazdaság összes területén együttvéve, és vele szemben a tőzsdéken, akkor azt találjuk, hogy ez az arány 1:40 a tőzsdék javára. Az értékteremtő tevékenység produkálja az anyagi javak 100%-át, de a pénzforgalomnak csak a 2,5%-át (ez egy bruttó összeg, ebből még adózni is kell, járulékokat fizetni, stb.). A munka anyagi megbecsülése is ennek az aránynak megfelelő: a megteremtett érték 1%-ra, vagy még annál is kevesebbre tehető. Még elképesztőbb az arány, ha megnézzük, mennyi pénzt (nem értéket!) realizál egy átlagos tőzsdei alkusz egy értékteremtő tevékenységet folytató átlagos szakmunkáshoz képest. Ez az arány 1 : 400 lesz az alkusz javára! Mégpedig úgy, hogy a tevékenysége során semmilyen új érték nem képződött!
Naponta 2 billió dollár fordul meg a tőzsdéken, mindez persze bármiféle értékteremtés nélkül. Hogy fogalmunk legyen erről az összegről, az alábbi példákat sorolnám fel.
Ha ezt a pénzmennyiséget
- 1$-os címletben szeretnénk kinyomtatni és másodpercenként 1 "zöldhasút" tudnánk elkészíteni, akkor megállás nélkül dolgozva is több mint 63 ezer évig tartana a kinyomtatása.
- szétosztanánk a Föld jelenlegi lakossága között, akkor mindenkinek jutna havi 9000 $ jövedelem, beleértve a csecsemőket és az öregeket is. Egy háromgyerekes család esetén ez havi 45000 $ (kb. 8 millió Ft) családi büdzsét jelentene.
A spekulációval - valójában csak virtuálisan - teremtett aránytalan mennyiségű pénz és a reális gazdaságban képződött pénzek egybemosásával az értékteremtő munka elképesztően olcsóvá válik.
Globalizáció
Ezzel azonban még messze nem ért véget az emberiség kifosztása. Az előző pontban felvázolt 1%-os reálmunkabért is alul lehet múlni. A Kínában gyártott tartós fogyasztási cikkek alacsony ára csak abból fakad, hogy a kínai munkabérek jóval elmaradnak a nyugati átlagtól. Kevéssé ismert tény, hogy Kínában az elnyomott néptömegek millióit hajtják kényszermunkára, az olcsó árakat kvázi rabszolgamunkával valósítják meg.
A folyamatban lévő globalizáció előrevetíti a kínai modell sötét árnyékát az egész világra.
Íme megtaláltuk a tanulmány elején feltett kérdésünkre a választ, hogy vajon miért nem jut az emberek többsége anyagilag semmire sem, hiába dolgozik egy életen át. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy egy ilyen pénzrendszerben nem lehet munkával meggazdagodni.
Ez a pénzrendszer csak azoknak kedvez, akik kitalálták és működtetik. Azt is nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a pénzrendszer arra lett kitalálva, hogy egy rendkívül szűk bankár réteg a dolgozó néptömegeken élősködve óriási vagyonra tegyen szert!
Ha a ma működő pénzügyi folyamatoknak nem vetünk gátat, akkor ezek mindenképpen a globalizáció térnyerését és az emberiség rabszolgasorba taszítását fogják eredményezni!
Kijelenthetjük, hogy a jelenlegi pénzrendszer egy sátáni tervnek sátáni eszköze!

