width Reakció Scall Fast SF Jobbik Jobbikos jobboldali nemzeti radikális érzelmű politika hírek viccek én

2015. január 11., vasárnap

Liberálisok és a vicceik, arra adott reakciók, komment válogatás + amit én kommenteltem mandira azokat is ide :

Liberálisok és a vicceik, arra adott reakciók, komment válogatás + amit én kommenteltem mandira azokat is ide : 

Maksa Zoltán intoleráns liberális szélsőségesek általi meghurcoltatásáról máshol is írtak.

http://deansdale.blog.hu/2015/01/04/sotet_fellegek_tornyosulnak

http://www.ferfihang.hu/2015/01/04/humorterror-nemi-eroszak-fronton/#comment-40772

"Kifejezetten abszurd, nonszensz. Mások vallási tabuit megsérteni az a szólás és sajtószabadság része, de ha valaki elmond egy egyszerű szexviccet, akkor az egyenesen közéleti lincselést kíván. Tisztán látszik, hogy milyen ostoba, öntörvényű társaságról van szó. – Egy héten belül ekkora önellentmondásba keveredni kifejezetten fájdalmas dolog lehet."

"Észreveszi a sok progresszív "lázadó" (liberális, feminista) balfasz, hogy amit nagy hangon követelnek, az cenzúra, tiltások sorozata, sőt állami terror? Észreveszik, hogy amit visszabüfögnek, az a rákosi és kádári örökség? ELLENŐRZÉS, KONTROLL, TŰRT-TILTOTT-TÁMOGATOTT, CENZÚRA. Amiben az a legszörnyűbb, hogy ezzel még talán meg is ágyaznak a kormány szándékainak, amely egyre inkább korlátok és tiltások közé akarja beszabályozni a társadalmat, lásd internet-adó. Vagyis még rá is bólinthatnak erre a szarságra. És akkor még ezek putyinoznak…!"

Cinken cikk : "Szily László: Miért nem szabad tisztelni senki vallási érzékenységét?"

Na látjátok feleim, ezért nem szabad tisztelni a liberálisokat, és főleg nem kell figyelembe venni semmilyen óhaj sóhajukat arról, milyen lehet a szerintük szalonképes jobboldal. Ismerjük azt amúgy már : magáról állította bokros laja hogy jobboldali, gordon li bajnai is konzervatívnak (is) nevezte magát, a hvg-hírszerző féle érdekes mdon minden esetben szocionista kötődésűek, érdekből usrael imádók szerint nyilvánvaló : neoliberális vadkapitalista neokohnzervatív hitgyülis cionista - atlantista lehetne az a "jobboldal". Volt már ilyen párt, az mdf 2006 után teljesen erre állt rá, mire az 5%-ukból lett 0,valamennyi. Mire a libsi válasz : "a hülyemagyarok nem szavaznek az átverésünkre, mert tanulatlan mucsai nácikok ezek" XD

"Miért nem szabad tisztelni senki vallási érzékenységét?" - mert anyád nem tanította meg a kultúrál viselkedés szabályait. Ami miatt az ember nem állat, hanem civilizált közösséget alkotó, érző és gondolkodó lény. Bár vannak az egyenlők között egyenlőbbek,akiknek mindent szabad mások rovására. Mert különben nyüszítenek és világháborút vizionálnak táborokkal. Ilyen egy tízdanos liberális véleményvezér, amikor szembeköpi a saját elveit. (tolerancia, másság tisztelete). Ilyen a liberálfasiszta, amikor a szabadságjogok nevében megmondja mindenki másnak a tutit, hogy az ő személyes jogai az égig érhessenek.

Érdemtelenül gazdag seggfejek jellemzően, akik neolib pártok aktív tagjai. Állami megrendelések reményében építik a kapcsolati tőkét e ballibantak egymás közt, a nagy antikorrupt szabadversenyista piacbarátok! Döbrögi módra dirigálnának nekünk, lekezelően viselkednek velünk, és azt hiszik kurva sok eszük van, meg joguk belepofázni Magyarország kül és belpolitikájába, pénzügyi - gazdasági életébe. De jó lenne, ha az eu elzárná a pénzcsapokat, gyerünk jelentsük fel Magyarországot akinél csak lehet, így gondolkodik egy átlagos balliberális görény. Csak kárt okoztak eddig, kivéve saját bűnbandájukat ahova a szajrét hordták össze, a privatizációkkal, és az az utáni munkás-kizsákmányolással összeharácsolt vagyonokat!

A másik, a 444 meg egyenesen férfigyűlölő, igaztalanul általánosító radikális feminista szemetet hosztol : a FEMINFÓT! Az aztán a broáf!!!!! A femináci hisztilibsi feminfo a 444 igazi arca!

Ha felemlegheted a liberráltaknak saját igazságtalanságukat a valamelyik fórumukon, EGY kirívó példát fognak mutatni neked, lám ez egy csöves, tehát az összes jobboldali csöves. Vagy egyszer egy pap pedofilnak bizonyult, akkor az összes az, sőt minden keresztény egy náci, és idióták is amiért hisznek Istenben. De ti ki a tököm vagytok zsidólibsikéim, hogy tudjátok mi az igazság, pláne hogy megmondjátok másnak mit tehet, mit mondhat, min viccelődhet és miben hihet? Ha nincs tekintély, akkor egy liberális véleménye sem ér semmit, ha minden ember egyenlő akkor nincsen ám liberÁLértelmiségi fölényeskedés se.

Jó kis szószedet. Persze az érintettek majd elmagyarázzák, hogyan is kell feloldani az ellentmondást. A rossz hír, hogy ez a kettős mérce "fajilag" van bekódolva nekik. Kiirthatatlan tulajdonság, évezredes túlélési reflex.

http://mandiner.hu/cikk/20150110_zsigmond_es_peterfy_maksa_zoltan_talalkozasa_a_szolas_vegtelen_szabadsagaval?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201501

"Itt bizony bármivel lehet viccelni. Itt bizony bármivel lehet viccelni? "

„Pannónia nem Franciaország, nem a voltaire-i hagyományokon (Écrasez l'infâme) alapuló vallásellenesség és a szabad szatíra hazája. Pannónia nem a Charlie-k földje. (...) A (szólásszabadság) a demokrácia működésének egyik legfontosabb garanciája, és ha normális helyen akarunk élni, kötelességünk védelmezni. Még akkor is, ha az a vélemény ránk nézve sértő, vagy úgy általában felháborító, esetleg undorító. Elvben szép. Csakhogy ma Magyarországon a szólásszabadság pont addig tart, amíg valaki saját maga bele nem szalad a késbe. Akkor jön a sértett rinyálás, a bíróságra szaladgálás, pereskedés, helyreigazítás, kártérítés, fenyítés, kirúgás, elmarasztaló ítélet, pénzbüntetés, megrovás, priusz. A magyar törvények alapján ugyanis egy rossz vicc miatt bárkit jogerős börtönbüntetésre lehet ítélni." (444, anarki)

„A világ, vagy legalábbis a mi világunk arra épül, hogy ott mindenki azt mondhasson, amit csak akar, még ha azt egy Móricka-szintű hecclapban is szeretné kifejteni, akkor is." (444, Bede Márton)

„A liberális demokrácia szülőföldjén a szabad sajtó és a szabad véleménynyilvánítás nem élhet félelemben. Ha egyszer az az egyik alapelvünk, hogy bármivel lehet viccelni, akkor itt bizony bármivel lehet viccelni." (Cink, Szily László)

„Maksa megtört Bárdos András előtt, rájött, mekkora hülyeséget csinált... Vége a gólyatábori erőszakkal bénán poénkodó Maksa Zoltán hetykeségének. Itt a felvétel arról, ahogy eléggé kikészülve, dadogós hangon kér bocsánatot mindekitől, többször is a Story 4 hírműsorában... Nem kímélte magát a tette súlyát mostanra láthatólag felfogó, és ennek megfelelően eléggé ijedt Maksa, Bárdos Andrással beszélgetve. A beszélgetés annyira élveboncolós, hogy az ember közben szinte megsajnálja Maksát. De csak szinte." (Cink, Szily László)

„Maksa Zoltán Sebestyén Balázshoz hasonlóan remélhetően hamarosan drágán megtanulja ezt a saját példáján is, és a »viccelődésének« helyt adó csatorna vezetői, a műsor szerkesztői is remélhetőleg megjegyzik, hol a határ. Az efféle viccek elsütőivel nem az a legnagyobb baj, hogy a legteljesebb mértékben híján vannak az empátiának, az együttérzésnek, de nemcsak tapintatlanság, hanem felelőtlenség is nemi erőszakkal viccelni." (444, Feminfo)

444 és társai nagyon hamisak ezzel a szemforgató, álszent dumával a vélemény szentségéről... Soros kitartottjai, mitől lennének jellemesek? A vs,hu és a cink se különb. Pont ez a 3 szennyoldal, akik örvendenek neki, ha balliberált randalírozók, fizetett, busszal egybehordott dk-s, együtt pm-es, mszp-s csőcselék támad a Hír és az Echo tv stábjára!!!

Hülyemagyar, turbómagyar, micisapka, artista a kereszten, a magyar kultúra meg landessmann rabbi szerint bőgatya und fütyülős barack = humortalan zsidó humor, a gyalázkodás eszköze. Egymást kell vele szórakoztatniuk a stettlben, minket meg kihagyni. Semmit sem tanultak a zsidók a Weimari Köztársaság gyászos történetéből. Ebben az országban is úgy tűnik, törvényi szinten egyetlen vallás és jelképei képezik tisztelet tárgyát, és az a zsidó. Bármi mást ki lehet gúnyolni.

Privátban is pörögnek a nyomi hisztero libernyákok blogjaikon, tumblin, kinja-n, hát az anyjuk ninját. xD

Beteg lelkű alapból, aki tudatosan liberális - általában szociopaták vagy pszichopaták, társadalomellenesek és antiszociális szadisták, ezeket az elmebajokat a magas IQ sem zárja ki, és a hr-es se szűri ki, ha ugyan nem direkt ilyeneket keresnek! A zsidók közt rengeteg a nyomoréklelkű, mások bántását élvező féreg. A meggyilkolt CH-sok között volt egy pszichoanalitikus is, az egyetlen női áldozat, tán ő sem volt tisztában azzal, hogy amit csinálnak az gyakorlatilag a vallások és a vallásos emberek dehumanizálása, megbélyegzése, végső soron ellenük való uszítás? Nem hiszem, hogy nem tudták volna mit csinálnak. A magyarországi antimagyarok is tudatosan ártanak a társadalomnak, amikor idegen érdekeket szolgálnak ki hírhamisításokkal, kamu videók készítésével, a jobboldal hazugságokkal való lejáratásával. Nem kell ehhez iszlám, elég volt a népszava című szennylap, 1919 után amikor a lapnak még volt jelentősége : mindenben a nemzet kárára voltak, amiben csak lehettek, még a vörösterrort is segítették spicliskedéssel, listázásokkal, meg is lett a méltó jutalma : az Ébredő Magyarok Egyesülete kezelésbe vette őket.

Megérdemelték! De mostanság mi lenne a megoldás az ellenséges médiatermékekkel szembeni fellépésre? Ami nemzeti érdek, ne lehessen saját érdekeik ellenére manipulálni az embereket! Felderíteni a finanszírozóikat, ez már megvolt : george soros és más amcsi liberálisok, mindenféle nemzetközi médiacég, kivétel nélkül neoliberálisok. HamisÍtásokért, valótlanságok terjesztéséért, jobboldaliak megrágalmazásááért jelenleginél sokkal szigorúbb szankciók. Börtön, a vétket médiát meg bezáratni, mégpedig az egészet! Pontosan az információszabadság érdekében kell ea dezinformálókat lekapcsolni, mert minden állampolgárnak joga van megbízható, valóságos információkhoz jutni! Nem ám a beszívott liberális hülyegyerekek hagymázas őrjöngéseit kelljen olvasni a zsindex címlapon, mondjuk. Aki hazudik az csal, aki hazudik, az lop!

Egy kocsmát az önkormányzatiak bezáratnak, ha körülötte randalíroznak, ez el van mondva és akkor bírnak őrséget tartani ez ellen. A zsidó liberális média meg minden felelősséget áthárít, miközben örömködik a zsidó érdekű cenzúrán, szólásszabadság gyilkos "gyűlöletbeszéd" és "holokauszttagadás" törvényeken, büntetőügyeken.

A Maksáról meg már tényleg leszállhatnának ezek az idióták, semmit nem csinált, csak mondott egy fárasztó poént. Az direkt olyan humor stílus, igen. Ajánlom a szombat délutáni Rádiókabarét, egy órakor kezdődik, ott is van Maksa Zoltán soxxxor. :Đ

A liberális szabad világban mindenki azzal viccelődhet, amivel szabad.

Mint a sajtószabadság, írhat amiről szabad, á lá Ulfkotte.

"Nem latom, hogy barki, a jog, a hatalom eszkozevel vett volna Maksan elegtetelt." mondá a libsi, mire a válasz :

:D Ennek a témának is alaposan utána jártál. Egyrészt Nőkért Egyesület feljelentette a Médiahatóságnál Maksát.Másrészt az illető orgánumok szó szerint azt állították, hogy a nemi erőszakkal nem lehet viccelni, nem azt, hogy, aki a nemi erőszakkal viccel, az bunkó, tahó stb, mert az egy vélemény lett volna. Ellenben ők nyíltan kijelentették, hogy NEM LEHET olyat mondani, mint amit Maksa mondott, és helyeselték a jogi lépéseket ez ügyben. Ez bizony a véleményszabadság megkérdőjelezése volt, a médiahadjárattal meg olyan helyzetbe hozták Maksát, hogy rettegve attól, hogy soha többé nem hívják sehova, és éhenhal, nagy nyilvánosság előtt vissza kellet vonja a viccét. Egy viccet? Fel tudod ezt fogni?
Ez aztán a korrekt liberális sajtó. Le a kalappal előttük. Persze jobb, mintha lövöldöztek volna, csak az eredmény ugyanaz, valakinek félelemből vissza kellett vonnia egy viccet, és bocsánatért kellett esdekelnie élő adásban.

Amúgy az index médiablogja, a comment:com kimaradt a felsorolásból, pedig ők is küldték rendesen a máglya irányába Maksa urat.

"Maksa Zoltán ugyanis képes volt azzal viccelődni, de tényleg azzal, ami tabunak számít jelenleg a világ minden pontján"

Mi meg azt hittük, nincsenek tabuk, mindennel lehet viccelődni.

Vagy Szabó Péter az index anyaoldalon is kemény volt, mint a fagyott szar a témában (ráadásul ő konkrétan el is magyarázza, hogy miért nem tartozik bele a szólásszabadságba egy ilyen vicc elsütése, kötelező olvasmány kezdő liberálisoknak):

"Mondjuk a szabadságnak, főleg a szólásszabadságnak (gondolom, arra utalt) pont az az értelme, hogy arról, amit mondasz, én is elmondhatom a véleményem....de itt most teljesen másról van szó.... Megpróbálom elmagyarázni, még ha kicsit dedós dolognak is tűnhet...
Ez nem valami elfajzott liberális doktrína, hanem emberiességi kérdés. Bizonyos témákkal bizonyos helyzetekben még a hozzád legközelebb állókkal sem poénkodsz, nem hogy a tévében"

"Gyomorforgató a liberális képmutató banda. Akik most üvöltöznek a francia karikaturistákért,azok perelik be Maksát. Ők jelentik fel a bíróságon azokat,akik kérdéseket mernek feltenni a holokauszttal kapcsolatban."

"Maksa a női méltóságot sértette meg, és teljesen természetesen elítélte érte őt minden normális ember." - ez természetese ordas nagy csúsztatás, ami ballibsi körben törvényszerű. Maksa egy régi poént dolgozott fel, amikor is a betörő miközben az értékeket követeli azzal fenyegetőzik hogy megerőszakol a házban minden nőt. Mire a nagymama beleszól: oda ne adjátok!

"Mint ahogy a ma többször emlegettet rendőrségi kisfilm sem azt ábrázolta, hogy aki kihívóan öltözködik azt megerőszakolják, mivel nem minden csajt támadtak meg, aki kihívóan öltözködve táncolt."

CSAK AZT AZ EGYET? AKI A TÖBBIEKTÓL LELÉPVE EGYEDÓL MENT HAZA.

"Persze egy forradalmista nőijogi harcostól nem várom el hogy egy 3 perce filmet az elejétől a végéig értelmezni tudjon. Neki elég ha elolvassa a legfrissebb direktívákat a "Hogyan ágyazzunk meg egy társadalmi zsarolásnak?" feminista kézikönyv "félremagyarázás, csúsztatás" fejezetéből."

"Charlie nem azért volt köcsög, mert agyonlőtték, hanem amit életében tett. Maksa esetében pedig azokat az elveket köpitek szembe amivel Charlie-t mentegetitek, és a hősök csarnokába akarjátok beállítani."

"Maksát mondjuk nem lőtték le. Csupán teljes pályás letámadásban volt része, ami a munkáját, megélhetését, jóhírét veszélyeztette, tette volna tönkre. Mint más emberek tucatjai, akik rosszkor rossz helyen olyat mondtak, amivel a liberálfasiszták nem értenek egyet. Olyan támadás, ahol az érveknek helye sincs, csak veszíteni tud ha magyarázkodik. Marad a megalázkodás, hátha nem teszik tönkre. Még ha feltételezem, hogy Maksa a megerőszakolt nőkön poénkodott volna (mint ahogy nem, és Balázsék sem a Hír tévés Morning show-ban) akkor sem támadhatták volna meg ezért. Vagy ha megtámadják, használhatta volna a Charlie-sáncolásos manővert. "ez, kérem, irónia!" "Ez humor" "Szólásszabadság" Ugyanannyi joga lenne köcsögnek lenni, mint Charlie-nak. Mégsincs. Az egyenlőség nevében."

"Az agyonlövést vegyük ki a történetből, francia és magyar esetben is humor munkásokról van szó, rágd át magad a sokat hangoztatott jelszavakon, (szólásszabadság, a vélemény szabadsága, a másság tisztelete, tolerancia, és ha egy ballibsi f@szságot mond, természetesen utólag mindig kiderül, hogy az irónia volt.) vegyük észre az ordító ballibsi kettős mércét. A francia humorista köcsög, de hát a szólásszabadság, meg a mi kutyánk kölyke, meg igaza is van szerintük... Maksa humorista, de az ő esetében nem lehet szó humorról, iróniáról, értelmezési keretekről, mert a libsifasiszta jogvédő munkások fel tudják használni az esetet karrierépítésre. Igazolni is kell mire veszik fel a sok ingyenlóvét, kellenek az "ügyek". Mutatni kell hogy "csapataink harcban állnak"!

Ami szerintem leginkább nincs rendben, hogy nem egyformán mérik a különféle "nem tiszteléseket".

"A Charlie Hebdo egy szennylap, az "karikaturistái" pedig ízléstelen bűzmirigyek. Mindez már a lelövésük előtt is így volt.... Attól, hogy lelőtték őket, ez a minősítés nem változott, miért változott volna. Attól, hogy a ballibák, most "sajtószabadság" feliratú zászlóba csavarba próbálják eltemetni őket nem lesznek hősök. Ők csak áldozatok, a lövöldözők pedig gyilkosok."

"Ha megkérdezel egy erdélyi embert, hogy ha lát egy málnásban alvó medvét mit csinál? Biztosan azt válaszolja szépen eloldalgok és nem hergelem. Nos ezek a hülye vadliberál újságírók meg látnak egy alvó medvét, odamennek azt' belerugdosnak, amikor szétcsap köztük, akkor a medve a szemét, és ki akarnak irtani minden medvét."

"Charlie azért volt köcsög, amit tett. Az sem változtat ezen hogy áldozattá vált. Maksa lehet köcsög, de közöd?! Szólásszabadság van, azt mond, azon humorizál amin akar. Ne vedd meg az újságját, ne nézfd a műsorát. Ezt ajánlottátok a Charlie esetében is mindenkinek, aki rámutatott az ízléstelenségére."

Ha a francia jogot nem sértette, személyiségi jogot nem sértett, akkor egy feltüzelt dzsihádista miért önbíráskodik?

Talán ismerte Menáhém Begín mondását:

"A terror eszköz a céljainkhoz, nem mondhatunk le róla."

Aztán ez a begin még Nobel Békedíjat is kapott. Annyit is ér minden nobel díj, azt is csak a baloldali liberális zsidók osztkák egymásnak, zárt körben.

„Liberális az, aki mindkét lábával szilárdan áll a levegőben."
(Adlai Stevenson, volt amerikai ENSZ-nagykövet.)

Mit is mond Szili kulturális hátországának vallása:

"Mindent felülmúl a kötelességetek feláldoznotok az életeteket, amikor azok ellen harcoltok, akik le akarják rombolni a Tóra tekintélyét!" - üvöltötte Yehoshua Shapira rabbi a Tel Aviv Ramat Gan elővárosában működő jesiva vezetője. "Ez nem csak az ennek (a Tóra tekintélyének) lerombolását megkísérlő nemzsidókra igaz, hanem bármilyen párti zsidókra is."
www.alternet.org/story/148016/how_to_kill_goyim_and_influence_people%3A_israeli_rabbis_defend_book%27s_shocking_religious_defense_of_killing_non-jews_%28with_video%29

"Nekünk a liberális véleményterrorból van elegünk, ahol ők szabadon gyalázhatnak, sértegethetnek bárkit, de ha ő róluk valaki kritikát mond, az antiszemita, sőt náci. A modern liberalizmus lényege, hogy egy érzékenység van, ami abszolút és sérthetetlen...a többi simán le van szarva... Még emlékszem, mikor a mi Charlienk, Kertész Ákos gyalázta a magyarokat, az elvtársai akkor is hogy maszatoltak, és mikor elmenekült, mert állítólag lespriccelték, hogy próbáltak hőst faragni belőle."

Elég volt a kettős mércéből , ebből a farizeuskodó , álszent magatartásból!

A helyes magatartás a szólásszabadság és az azzal járó felelősség vállalása egyszerre, nem bizonyos csoportok véleménydiktatúrája, ahol nekik bármit lehet mondani, másoknak meg semmit.

Bezzeg ha a Jobbik mond valamit valakiről, akkor rögtön visszamondják, hogy az mennyire sértő vagy bántó, sőt tombolni kezd a fasizmus.

Akkor már nem olyan fontos a szólásszabadság, ugye?

Álszent kettős mérce.

Farizeuskodó ajvékolás.

Miért nem szabad tisztelni senki vallási érzékenységét?"

Ez a zsidókra is vonatkozik?

Ha ezt így gondoljátok, miért ítélték el, a rongálásért teljesen jogosan járó büntetésen kívül, agymosó könyvek olvasására azokat, akik megrongálták a menórát?

Míg a zsidó dánielt megdicsérték a rongálásért.

Ha nincs vallási érzékenység a ti szótáratokban, akkor a zsidók jelképeit is szabadon lehet gyalázni, ugye?

Libsik, adjátok fel, nagyon kezdtek belezavarodni a saját hülyeségetekbe.:D

"Az "Én is Charlie vagyok" újságíróktól, így Szilytől is kérdezném: ha nem balos-liberális újságírókat mészároltak volna le, hanem mondjuk Marine le Pen-t, akkor is ennyire együtt érzők lennének-e, kiposztolnák-e, hogy "én vagyok Marine"? A kérdés költői, mert Pim Fortuyn vagy Theo van Gogh lemészárlásakor a ballib sajtó némi kárörömmel konstatálta, hogy lám maguknak keresték a bajt és nem volt a mostanihoz fogható médiahenger. Lee Rigby lemészárlásakor pedig a legundorítóbb az volt, hogy a rendőrség feloszlatta az egyetlen protestáló gyűlést. Ja kérem, a liberális újságírók az igazi katonák..."

Szily, reménytelenül hülye vagy.

"a vége az, hogy a lányod nem mehet ki egyedül az utcára. "

B+, már most sem mehet ki egyedül az utcára, és pont mert annyira figyelembe lett véve a cigányok érzékenysége.

"A vallások kifigurázása nem norma, sőt nem is feltétlenül »jó dolog« a szó polgári értelmében. De annál fontosabb, hogy bárki szabadon megtehesse."

Ja, persze. De ha EGY BIZONYOS vallást magamfajta halandó ki merészelne figurázni, természetesen repülnék a munkahelyemről.

Az egész zavaros gondolatmenetből nem derül ki, hogy miért is lenne olyan fontos a vallásokat kifigurázni. Szerintem sokal egyszerűbb a tanulság: NEM TESSZÜK GÚNY TÁRGYÁVÁ AZT, AMI MÁSNAK SZENT. Ahogy nem viccelődünk a holokauszton, ugyanúgy nem viccelődünk sem Mohamed prófétán, sem Jézus Krisztuson.

Ez lenne a párizsi rendhagyó illemtanóra üzenete.

Amikor liberálisék nem igen díjazták a humort...mert hogy humorérzékük is igen szelektív..

"...Az ausztrál-amerikai média-nagyvállalkozó brit sajtóportfoliójának legtekintélyesebb vasárnapi lapja az izraeli parlamenti választások kapcsán közölte a rajzot, amely Benjámin Netanjahu izraeli kormányfőt ábrázolja egy fal építése közben. A fal tégláit összetartó habarcs vértől vörös, és a téglaközökből palesztin fejek, végtagok lógnak ki. A rajzon - amelynek alkotója Gerald Scarfe, a patinás brit lap veterán politikai karikaturistája - a Folytatódik-e a béke bebetonozása? felirat olvasható.

"A brit ZSIDÓ szervezetek és hitközségek képviselőinek tanácsa (The Board of Deputies of British Jews) hétfő este a brit sajtópanasz-ügyi bizottsághoz (PCC) fordult a karikatúra ügyében. A szervezet szerint az, hogy The Sunday Timesban megjelent rajzon az izraeli miniszterelnök vért használ a habarcshoz és palesztinokat falaz be, "sokkoló módon emlékeztet" a vérvád azon képi illusztrációira, amelyeket "a virulensen antiszemita arab sajtó" egyes orgánumaiban lehet látni. E képi elem használata annál is inkább gyomorforgató, mivel a karikatúra a holokauszt-emléknapon jelent meg - áll a brit zsidó szervezetek képviselőtestületének közleményében....

Rupert Murdoch hétfőn késő este reagált az ügyre, egyelőre egy rövid Twitter-üzenetben. A sajtómágnás szerint a lapnak 1967 óta dolgozó Gerald Scarfe rajzai soha nem a The Sunday Times saját véleményét tükrözik, ettől függetlenül azonban "nagy bocsánatkéréssel tartozunk e groteszk, bántó karikatúráért".

... A karikatúra kiváltotta reakciók is felhívják azonban a figyelmet "az e kérdéssel kapcsolatos érzékenységekre, amelyeket a jövőben természetesen nagyon gondosan észben tartok majd" - hangsúlyozta a brit lap vezető szerkesztője."

No lám..és ahogy visszaemlékszem egyetlenegy balliba sem lépett fel ekkor a szólásszabadság korlátozása miatt.

Még nem késő elvtársak!!!!"

"Azért megnézném milyen pofát vágna Szily, ha valakinek mondjuk az jutna eszébe, hogy megörökítse őt, amint Oberlander rabbival kölcsönösen boldogítják egymást egy szexuális eszközként használt menórával, a darun lebegve, az alant 'kis zsidó grófó' zenéjétől ész nélkül tomboló tömeg legnagyobb örömére.

Amíg ilyen és ehhez hasonló rajzok nem születnek, addig könnyű toleráncskodni."

Ja, ezt vastagon megérdemelné mindegyik és akármelyik lelkes "ne csak őrizd, gyűlöld is" gyűlöletklubtag bolsevik mentalitású zsidó-libsi médiamunkás, amiért álnéven, de attól még köztudottan tele trollkodják a teljes magyar netet, jobboldali közszereplőkről és nem közszereplőkről készített vizuálocsmányságokkal, hamisítványokkal!

"Most már nyilvánvaló, hogy a liberálisok nincsenek tisztában a szabad vélemény és a gusztustalan sértő és megalázó " karikatúra " közti különbségeken. Charlie-ék nyíltan hangoztatták, hogy mennyire elkötelezetten vallásellenesek - bár valami apró hiba folytán arra sosem volt példa, hogy a zsidó vallást megalázó képekben tüntessék fel - és pontosan tudták, hogy "bátran" meg is tehetik, hiszen szólásszabadság van. mármint szerintük.. most éppen nem jött be fiúk lányok, ennyi. Az igazi áldozat pld. az a rendőr volt, akit sebesülten, a földön fekve fejbelőttek... meg azok a szerencsétlenek, akik áldozatul estek az iszlamisták ámokfutásának... talán végre el kellene gondolkoznia Európának bizonyos értékrendeken, és újra gondolni az egész álliberális irányvonalat... addig pedig valóban lehet félni és reszketni. ugyanis ha valaki megnézte a videót, láthatta, hogy a terroristák milyen komoly kiképzést kaptak... tökéletes szimmetriában "dolgoztak", még véletlenül sem takarták egymás tűzvonalát."

"A szabad véleménynyilvánítás joga nem azonos a szabad gúnyolódás jogával. Más az, ha én kijelentem, hogy a szerző hipotetikus édesanyja, Szily Eugénia rosszul mosta fel az orvosi rendelő előszobáját és megint más, ha őt nőiségében becsmérlő és erkölcseiben megkérdőjelező, trágár szidalmakkal illetem. Remélem, nem bántottam meg, mégis érzékletes példát írtam, Szily úr."

"Igazad van, Szily. Nem kell tisztelni, nem kell holmi öncenzúra. Egyedül arra kell vigyáznotok - vigyáztok is - hogy lehetőleg a keresztényeket gyalázzátok, mert azok nem kalasnyikovval cenzúráznak."

"Ennyit a liberális toleranciáról! Szily a tipikus libsi féreg, aki a csak azt tolerálja ami neki kedves. Pedig bizony más vallását, hitét nagyon is tisztelni kell, mert benne az embert, az emberi eszményt tiszteljük. Viszont még mindig nem kívánom, hogy Szily és szennylapja találkozzon egy morcos illiberális muszlimmal aki egy bombával összekeveri a csodás liberális agyát a végbelével a plafonon."

"Szili csak azt nem érti (vagy nem akarja), hogy a keresztények elviselik (mert olyan a kultúrájuk) a vallásgyalázást, bár megvan róla a véleményük, a fundamentalista iszlamisták pedig (több példa volt már rá) nem. Képesek akár ölni is miatta. Ergo: a provokáció ez esetben hülyeség is, nemcsak gyalázatos."

"Egen... A keresztényeket, mohamedánokat összefogja a közös vallás. A magyarokat, törököket stb. összefogja a közös haza. A vallásos zsidókat összefogja a Mózes hit. A nem vallásos zsidókat összefogja a holokauszt. Tehát: vallást, nemzetet lehet gyalázni. Holokauszt relativizálásért börtön jár. Az nem vallás vagy nemzet, mi, Szily! Fasz!"

"Szili talán muszlim, hogy igy ért a vallás előirásaihoz? Miért mindig a másvallásúak akarják megmondani, hogyan gondolkozzanak, érveljenek, éljenek a keresztények vagy a muszlimok?"

"Rendben. Legyen akkor egy kép a HVG címlapján arról, amikor Swetzhof Dávidot hátulról megakasztja Frőlich főrabbi. Meg egy másik arról, amikor a Love Parade kocsiján egy hanuka lámpával agyba főbe verik. Erről szólna a másság, meg a tolarencia, az idegen szép, meg egyébb állatságok? Nem gondolod , hogy amit ez a Charlie Hebdó nevű szennylap szünni nem akaró provokációival művelt, az kőkemény rasszizmus? Ugyanaz , ami ellen a zsidrák liberálisok ajvékolnak? Semmiben nem különbözik attól ,ami ellen naponta szűköltök. Most ezek a provokátorok kihúzták a Jackpotot, a négy égő gyufát és elvitték a nyereményt. Majd megtanuljátok. Lesz ez még ígyse."

"A holokauszt vagy soáizmus pedig a modern nyugati demokráciák vallása.

A soáizmus (a soá, más néven a holokauszt vallás) a Németországi Szövetségi Köztársaság és más országok a "nyugati értékek közösségében", mint például az Egyesült Államok kvázi-hivatalos állami vallása. A zarándoklat "Izrael"-be,de legfőképp a legszentebb kultikus szentélybe,Auschwiz-ba, amely otthont ad a soáismus számos papjának, gyakran keresik fel a hívők és a zarándokok, és úgy tűnik, hogy mindez bőséges anyagi áldással jár.A soáista időszámítás szerint H.u. (holokauszt után) 35-ben, egy zsidó-amerikai holopap így írt a holokauszt, "Enigma of uniqueness" (egyediség rejtélye) tulajdonságáról:"

"A holokauszt nemcsak alapvetően különbözik a hagyományos értelemben egyedülálló dolgoktól, hanem valami más, mint valami, ami csak egyedi. Ez transzcendentális egyediségű esemény. A különbözőség minősége az abszolút szintjén keletkezik önmagától."

A zsidó Primo Levi arra a következtetésre jutott:

"Ha Isten létezik, akkor nem lett volna Auschwitz. De mivel Auschwitz létezett, Isten nem létezik "

Isten ( holokauszt)
Messiás és a prédikátor (zsidótanácsi zsidók, holokauszt túlélők és kedvezményezettek)
Bálványok és oltárok (a Holokauszt emlékmű, utcai kövek és cipők a Duna partján, Yad Vashem, Berlin,
Csengős persely, fizetések vég nélkül (állandó jóvátételi fizetések Németországból)
Inkvizíció (kétkedésüknek hangot adó személyeket elítélik eretnekként és börtönnel büntetik, a bírók az inkvizíció képviselői. Ügyészek vádat emelnek vallási különbségek miatt.
Közoktatásban mint dogmát tanítják,média(ATV)napi szinten beszél róla.

Szumma szummárum.

1. Az európaiak sokkal jobban fogják útálni a zsidó, liberális újságírókat, karikatúristákat, akik azt hiszik mindent megengedhetnek maguknak csak azért, mert zsidók és liberálisok.

2. Az európaiak sokkal jobban fogják útálni a bevándorlókat, mert képtelenek elfogadni, beilleszkedni a befogadó nemzet kultúráját.

3. Az egésznek a hozadéka:
- sokkal több zsidó vándorol majd ki Izraelbe
- visszaesik a liberális pártok támogatottsága
- a bevándorlóellenes, nacionalista pártok hihetetlenül megerősödnek

ÚGYHOGY MINDEN JÓL ALAKUL!!!!!!!!

Nem neoliberális = nem szalonképes, mondta a zsidó. Vagy nem páholyképes, azaz antiszabadkőműves. :P Ilyenfajta sovénlibsi megnyilvánulás itt is van, sznob belpesti bibsikre jellemző, akiknek csak a saját fajtájuk a szalonképes, ha nem brancsbéli készül kineveződni valami pozícióra azonnal rátámadnak lejáratni, és persze mindenki szélsőséges aki nem neoliberális. Hülyézés, nácizás, Orbánozás, oroszozás, ennyi a ballib, nincs ott semmi ami érték lenne! Nem neoliberális = nem szalonképes, mondta a zsidó. Vagy nem páholyképes, azaz antiszabadkőműves. :P Ilyenfajta sovénlibsi megnyilvánulás itt is van, sznob belpesti bibsikre jellemző, akiknek csak a saját fajtájuk a szalonképes, ha nem brancsbéli készül kineveződni valami pozícióra azonnal rátámadnak lejáratni, és persze mindenki szélsőséges aki nem neoliberális. Hülyézés, nácizás, Orbánozás, oroszozás, ennyi a ballib, nincs ott semmi ami érték lenne!

Nem neoliberális = nem szalonképes, mondta a zsidó.

Vagy nem páholyképes, azaz antiszabadkőműves. :P Ilyenfajta sovénlibsi megnyilvánulás itt is van, sznob belpesti bibsikre jellemző, akiknek csak a saját fajtájuk a szalonképes, ha nem brancsbéli készül kineveződni valami pozícióra azonnal rátámadnak lejáratni, és persze mindenki szélsőséges aki nem neoliberális. Hülyézés, nácizás, Orbánozás, oroszozás, ennyi a ballib, nincs ott semmi ami érték lenne!

Ez a liberális demokrácia? A páholyok amiatt őrjöngenek, hogy Magyarországon nemzeti erőkre szavaznak

http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=81161

2015. január 09. 20:33 Hunhír.info

Magyarország tönkreteszi a hírnevét címmel közölt kommentárt a Der Standard című liberális osztrák lap csütörtöki számában. Úgy véli, az politika iránt érdeklődők provokatívan a nemzeti pártokra szavaznak, így akarják megmutatni a világnak, hogy a büszke magyarok nem hagyják magukat semmilyen láncra fűzni. A szerző szerint erre a dühre támaszkodik a kormány, és táplálja a sértettség érzését.

A cikk szerzője Wilhelm Droste, az ELTE német irodalmat oktató tanára, aki szerint az elmúlt huszonöt évben Európában egy ország sem okozott annyi kárt a saját hírnevének, mint Magyarország. Visszaemlékezése szerint barátai a nyolcvanas és kilencvenes években irigyelték azért, hogy olyan izgalmas városban lakik, mint Budapest. Ma már azonban inkább sajnálattal tekintenek rá, s azt kérdezik tőle, miképpen tud még egyáltalán ilyen önként egyre antidemokratikusabbá váló országban élni.

A cikkíró úgy látja, nem alakult ki stabil, jólétben élő polgári réteg Magyarországon, a lakosság harmada a puszta létéért küzd. A rendszerváltás után választott politikusokat inkább a saját meggazdagodásuk érdekli, ezért a lakosság fele csalódott a politikában, és nem megy el szavazni sem - írja a szerző. Úgy véli, a többiek provokatívan a nemzeti pártokra szavaznak, így akarják megmutatni a világnak, hogy a büszke magyarok nem hagyják magukat semmilyen láncra fűzni. A szerző szerint erre a dühre támaszkodik a kormány, és táplálja a sértettség érzését. Még nagyjából huszonöt évbe fog telni, mire a kormány által okozott katasztrofális károkat sikeresen orvosolják - zárja gondolatait a cikkíró.

De azért itt hinti a liberális észt az okostojás, ráadásul az egyetemistákat fertőzi. Nincs nekünk elég saját tanárunk, hogy ilyen idegen seggfejeknek kell állást adnunk?

Mellékelt ábrán a charlie hebdo féle szólás és véleményszabadság értelmezés : igen, ugyanaz mint a budapesti liberális szadesznyik zsidajok totális intoleranciája!

Mellékelt ábrán a charlie hebdo féle szólás és véleményszabadság értelmezés : igen, ugyanaz mint a budapesti liberális szadesznyik zsidajok totális intoleranciája!

Veterans Today: Nem Charlie vagyok - az elveszített igazolvány Párizs hamis zászlója

http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=81174

2015. január 10. 11:45 Kincses Albin - Hunhír.info

A francia belügyminiszter, Bernard Cazeneuve a Charlie Hebdó szerkesztőségére támadó terroristák végzetes hibájának tartja, hogy a menekülő merénylők az egyik autóban "felejtették" az egyikük személyi igazolványát, így a hatóságok semmi perc alatt kiderítették az elkövető kilétét. Az eseményekről készült videofelvételeken viszont az látszik, és ezt biztonsági szakértők is megerősítették, hogy vérprofi gyilkosok követték el a tömegmészárlást. Vajon egy felső kasztos bérgyilkos elkövet ekkora kolosszális hibát? Nos ez a momentum Kevin Barett amerikai gondolkodó, a Veterans Today felelős szerkesztője figyelmét sem kerülte el. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a kóser boltban támadó, és természetesen a kommandósok által likvidált néger merénylő állítólag halált kiáltott Izraelre, és a palesztinokat éltette, még árnyaltabb a kép. Főleg a Veterans Today alábbi összeállítása tükrében. Ebben a sajtószabadságos, szabad véleménynyilvánító világban, ahol a liberálisok szerint a hír szent, a vélemény szabad, mi is csak annyit teszünk, mint Gilad Atzmon zsidó származású, világszerte ismert publicista tett, hogy kimondjuk: használd a fantáziádat!

A Veterans Today oldalán olvasható összeállítás szerint:

Alig egy hónappal ezelőtt Franciaországban kitört a pánik, amikor az alsóház megszavazta Palesztina elismerését. Most Palesztina a Nemzetközi Büntetőbíróság hoz fordult, és szándékunkban áll, hogy a testület elé citálják Izraelt népirtásért.

2013 végén Malajziában a Törvényszék megállapította, Izrael bűnös népirtásban. Néhány hónappal később, malajziai repülőgépek elkezdett esni az égből.

2011-ben a norvég Munkáspárt ifjúsági szárnya azt követelte, hogy a kormány teljes blokádot alkalmazzon Izraellel szemben. Hirtelen a párt ifjúsági szárnya a "vágóhídon" végezte, a "magányos tömeggyilkos" Anders Breivik támadása miatt.

Kevin Barett oknyomozása a menekülő terroristák által elveszített személyi azonosító alapján indult meg. szerkesztőtársa, Gordon Duff a bemutatott amatőr videókkal szemben is kétségeket táplál. A rendőr kivégzésekor a videón nem látszik a vér, vagy a robbanás. A VT ballasztikus szakértőket idézett, akik szerint az AK47 alkalmazása közben nagyot üt, és hatalmas a hangja, ami szintén nem jön elő az amatőr felvételről.

Hunhír.info - PressTV - Veterans Today

'Higgyed' el a hivatalos verziót mert különben gazember vagy és lelketlen is - íme a nemmagyar liberális usasz*pók legújabb "érve". Amikor arra akarnak rávenni, hogy általánosítva ! gyűlöljük az arabokat, a cionisták legnagyobb örömére!

'Higgyed' el a hivatalos verziót mert különben gazember vagy és lelketlen is - íme a nemmagyar liberális usasz*pók legújabb "érve". Amikor arra akarnak rávenni, hogy általánosítva ! gyűlöljük az arabokat, a cionisták legnagyobb örömére!

"Profi, hidegvérű gyilkosok támadtak Párizsban"
"Pontosan céloztak, az apróságokra is figyeltek."
"Először rossz címre mentek."
"Megtalálták a Porte de Pantin-nél hátrahagyott kocsiban az igazolványaikat"

Csehországban is áll a hamis zászló: a muszlim vezető nyugati összeesküvésnek tartja a párizsi merényleteket

http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=81172

2015. január 10. 09:26 Hunhír.info

A nyugati titkosszolgálatok összeesküvésének nevezte az elmúlt évek terrortámadásait és az e heti párizsi véres mészárlást is Muhamed Abbász, a cseh Muszlim Unió vezetője. Abbász a cseh hírtelevízió (CT24) Hydepark című, naponta jelentkező interaktív műsorában kijelentette: az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában legalább a lakosság harminc százaléka kételkedik vagy nem hiszi el a történtek hivatalos magyarázatát.

"Ami 2001. szeptember 11-én az Egyesült Államokban, azután Madridban, Londonban, most pedig Párizsban történt, az összeegyeztethetetlen az iszlám tanaival, ezért hithű muzulmán ilyet nem követhet el" – közölte. Miután a tévériporter emlékeztette őt arra, hogy a World Trade Center elleni merényletet az Al-Kaida magára vállalta, Abbász kifejtette: hiteles értesülései vannak arról, hogy Oszama bin Laden ezt a tényt egy amerikai újságírónak cáfolta, és a történtekért nem vállalt felelősséget.

Így folytatta: "A párizsi vérengzést mélységesen elítélem, de ez szintén a nyugati titkosszolgálatok provokációja lehet" – jelentette ki.

Végül azt a több amerikai elemző által már korábban tett állítást hangoztatta, hogy Abu Bakr al-Bagdádi, az Iszlám Állam vezére valójában amerikai ügynök, akit Izraelben képeztek ki.

2015. január 7., szerda

A bankok is inkább beteszik a pénzüket a bankba. :) Nem hiteleznek a reálgazdaságnak Amikor tették, akkor meg túl magas kamattal, amit nem tudott kitermelni a gazdaság. Talán inkább az államnak kellene a saját fizetőeszköze felett rendelkezni, azt kibocsájtani! A "Hogyan estek az államok a bankok fogságába?" cikksorozat is pont erről szól, logikailag a nemzetközi zsidó bankárok fele gravitál a vagyonkoncentráció ebben a rendszerben.

A bankok is inkább beteszik a pénzüket a bankba. :) Nem hiteleznek a reálgazdaságnak Amikor tették, akkor meg túl magas kamattal, amit nem tudott kitermelni a gazdaság. Talán inkább az államnak kellene a saját fizetőeszköze felett rendelkezni, azt kibocsájtani! A "Hogyan estek az államok a bankok fogságába?" cikksorozat is pont erről szól, logikailag a nemzetközi zsidó bankárok fele gravitál a vagyonkoncentráció ebben a rendszerben.

Boros Imre: Mikor hiteleznek a bankok?

http://www.flagmagazin.hu/gazdasag/boros_imre_mikor_hiteleznek_a_bankok

gazdaság 2015. 01. 07.

A magánügyfelek hiteleinek aránya a bankokban harminc-negyven százalék, míg a legtöbb esetben a kis- és középvállalkozásoké csak néhány százalék.

A magyar gazdaság tartós növekedési esélyeit kétségbe vonó neoliberális, globalista akadékoskodások egyik fő tétele, hogy a fejlődés csupán egyedi és egyszeri elemek eredménye, a bankok ugyanis nem hiteleznek. És ha ezek az egyedi elemek kimúlnak, akkor oda a hazai növekedés is.

A bankok működésének alapja a kezdetekben az volt, hogy betétként begyűjtik a közönség pénzét, majd azt hitelként kihelyezik. A lényeg, hogy a betétek kamatja alacsonyabb legyen mint hiteleké. Ez a klasszikus modell akkor érvényesült, amikor a pénz valójában nemesfém (arany, ezüst) volt. És a bankok által már régóta kibocsátott papírok (váltók, bankjegyek, hitellevelek) csak helyettesítették ezt a pénzt.

Minden olyan esetben, amikor a bankárokat a profitéhség arra sarkallta, hogy a profit növelése végett fokozzák a pénzhelyettesítők forgalomba dobását, a papírok tulajdonosai magát a fémet kérték a bankoktól a papír helyett, mert féltek, hogy elvész a valódi pénzük. A valós belső értékkel bíró pénzek (mint az arany vagy az ezüst) automatikusan határt szabtak a féktelen mohóságra épülő bankjegykibocsátásnak.

Az első világháború után azonban maga a pénzhelyettesítő lépett elő pénzzé. Az ebből adódó világméretű katasztrófa hamarosan be is következett, 1929-ben. Ez több évre maga alá is temette a nemzetgazdaságokat.

A bankok rég letértek a klasszikus betétgyűjtő és hitelkihelyező pályájukról, és a betétesek pénzét is kockázatos vállalkozásokba fektették. A hosszan elnyúló gazdasági pangásba csak az állam adósságból finanszírozott költekezése lehelt életet. A keynesi gondolatok jegyében az államok hiteleket vettek fel, és ezeket vásárlásokra költötték, így élénkítették a konjunktúrát. A piacon nagy hitelfelvevőkként jelentek meg az államok. Az 1929–33-as gazdasági válság következtében a bankokat mindenütt törvényekkel tiltották attól, hogy az ügyfelek betéteit saját vállalkozásaikba vigyék, elkerülendő az újabb összeomlást. Az elszigetelt valutazónákra osztott pénzrendszerekből (fontzóna, frankzóna, dollárzóna) a második világháború után ismét univerzális nemzetközi pénzrendszer keletkezett, centrumában az amerikai dollárral. A pénzkibocsátás nemzetközi szinten egyetlen központi banktól a Federal Reserve-től függ azóta.

A dollár ráadásul az arannyal való kapcsolatát is végleg elveszítette már négy évtizeddel ezelőtt. Azaz senki nem cserélhet dollárt aranyra, ha netán ezt találná biztosnak.

Az egy nemzeti valutára épülő, ráadásul magántulajdonban lévő központi bank által kibocsátott világpénz korlátlan lehetőséget adott mindazoknak a terjeszkedésre, akiket a kibocsátók ( vagyis a Fed igazgatói) erre méltónak találtak. A nyolcvanas évek végétől a közgazdasági vezéreszmének kikiáltott és a gyakorlatba is átültetett privatizáció, dereguláció és liberalizáció elbontotta az akadályokat a féktelen terjeszkedés elől. Iszonyú ütemben haladt a vagyonok koncentrációja a termelő szektorban, de még annál is nagyobb mértékben a bankrendszerben. Létrejöttek a „túl nagyok ahhoz, hogy megbukjanak" típusú pénzintézetek, s létrejött a pénzek sajátos körforgása. A féktelen és spekulatív profithajsza miatt elbukott bankokat az államok az adófizetők pénzén megmentik. Azonnal rendelkezésre álló adóbevételek persze nincsenek ehhez, ezért az államok hiteleket vesznek fel más bankoktól, miközben maguk az államok is kórosan eladósodnak. Az eladósodás miatt a hitelekért az államoknak is egyre több kamatot kell fizetniük, mert a bankrendszer rontja hitelképességi besorolásukat. Csak úgy tudják előállítani a több kamatfizetéshez szükséges pénzeket, ha fokozzák az adófizetőik terheit. Eközben a valóban nagy jövedelmekre szert tévő adózók a liberalizált szabályoknak köszönhetően eldugják az adóparadicsomokba jövedelmük nagy részét az adóhatóságok elől. A kormányok viszont a gazdaságok tartós pangásával küzdenek ilyenkor, s épp arra hivatkoznak, miszerint a pangás egyik oka, hogy a bankok nem hiteleznek. Való igaz, az Európai Központi Banknak azok az ezermilliárdjai, amelyeket szinte költségmentesen juttatott a bankoknak a hitelezés élénkítésére, gyorsabban eltűntek az államok mint hitelfelvevők tárcájában, mintsem, hogy a helyi kis- és középvállalatokban landoltak volna.

Idehaza is van panasz bőven. A hazánkban működő bankok tárcájának csak néhány százalékát teszik ki a hazai kis- és középvállalkozások hitelei. Inkább államkötvényeket vásárolnak, drága, fedezett fogyasztói hiteleket nyújtanak. Nem véletlen, hogy az elmúlt évtized sláger hitelterméke a devizaelszámolású hitel volt. A magánügyfelek hiteleinek aránya a bankokban harminc-negyven százalék, míg a legtöbb esetben a kis- és középvállalkozásoké csak néhány százalék.

Rá lehet-e szoktatni az oroszlánokat a vegetariánus étrendre? Lehet e a bankokat visszaszoktatni a nagyon is babrás ügyfélhitelezésre ha egyszer már rákaptak az államokra mint hiteladósokra? Nagy változás kell ahhoz, hogy ez bekövetkezzen. Vajon elkezdődött ez a változás, vagy az államok végképpen a kamatok behajtói lesznek? Ma még nem tudhatjuk. A nemzeti szintű központi bankokat a helyzet új feladat elé állította. Van bizonyos mozgásterük, szemben az eurózóna országaival. Mi nagyon is ráérünk az euró bevezetésével, legalább addig, amíg az Európai Központi Bank meg nem találja a kulcsot a banki vállalati hitelezéshez.

Boros Imre – magyarhirlap.hu

http://www.flagmagazin.hu/nagyvilag/antidogma_hogyan_estek_az_allamok_a_bankok_fogsagaba_1_resz

http://www.flagmagazin.hu/nagyvilag/antidogma_hogyan_estek_az_allamok_a_bankok_fogsagaba_2_resz

http://www.flagmagazin.hu/nagyvilag/antidogma/antidogma_hogyan_estek_az_allamok_a_bankok_fogsagaba_3_resz

http://www.flagmagazin.hu/nagyvilag/antidogma_hogyan_estek_az_allamok_a_bankok_fogsagaba_4_resz

http://www.flagmagazin.hu/nagyvilag/antidogma/antidogma_hogyan_estek_az_allamok_a_bankok_fogsagaba_5_resz

Antidogma - Hogyan estek az államok a bankok fogságába? 1. rész

nagyvilág 2012. 01. 12.

2008 őszén globális pénzügyi válság robbant ki, amelynek epicentruma az Egyesült Államokban volt. Egy évvel később jólelkek kijelentették, hogy a legrosszabb már elmúlt, és a válság gyakorlatilag befejeződött. Nem így történt. A válság folytatódik, és egyhamar nem is lesz vége.

A legkeményebb nem mögöttünk van, hanem előttünk, és a következmények súlyosabbak lesznek, mint 1929-ben. Az első fázis az amerikai háztartások túlzott eladósodásából eredt. A reálgazdaság csődbe jutott a magánadósság felrobbanásának hatására, mert a vállalkozásokat drasztikusan sújtotta a kereslet összeomlása, amely nagymértékű globális recessziót vont maga után. Ma az államok vannak túlzottan eladósodva. A magánadósság problémáját a közadósság problémája követte, amely az összes nyugati országot érinti. Hogyan jutottunk idáig? Előbb mérjük fel a probléma nagyságát.

Az eurózóna közadóssága 2007 óta 26,7 százalékkal nőtt, ma az övezet bruttó belső termékének (GDP) 80 százalékát képviseli, és az államháztartások hiánya önmagában meghaladja e GDP 7 százalékát. Ez azonban csak egy átlagszám. 2011 elején nyolc ország adósságaránya meghaladta a GDP-jük 80 százalékát: ezek Magyarország és Anglia (80,1 százalék), Németország (83), Franciaország (85), Portugália (92), Belgium (97), Olaszország (120) és Görögország (160). (…) Az államadóssághoz hozzáadódik a helyi adósság. Néhány éve ugyanis a bankok rávetették magukat a helyi közösségekre (önkormányzatokra), hogy toxikus kölcsönök egész sorozatával eladósítsák őket. (…) A közadósság azonban csupán egyik szegmense a teljes adósságnak, amely magába foglalja a vállalkozások és a háztartások adósságát is. Ha ezen tényezők együttesét is számba vesszük, 2010-re a teljes adósság mértéke (a vezető nyugati országok esetében) a következőképpen alakul: Franciaország 199,5 százalék, Németország 202,7, Olaszország 221,1, Egyesült Királyság 255, Spanyolország 269, Egyesült Államok 240!

Az általánosan elterjedt nézet szerint a közadósságválság az államok túlköltekezésének az eredménye. Hogy az államok nem cselekedtek mindig ésszerűen, az nyilvánvaló, de alapjában véve másról van szó. A válság súlyosbodásának közvetlen oka az államok által a magánbankoknak juttatott mentőcsomagokban keresendő. A kapitalista rendszer általános struktúrájában elfoglalt neuralgikus helyzetükre hivatkozva a bankok arra kényszerítették a közhatalmat, hogy segítsék meg őket. A fenyegetett bankok és biztosítótársaságok feltőkésítéséhez viszont a túszul ejtett államoknak a piacokon kellett kölcsönt felvenniük, ami elviselhetetlen mértékben növelte az adósságukat. Csillagászati összegeket (800 milliárd dollárt az USA-ban, 117 milliárd fontot Nagy-Britanniában) költöttek arra, hogy megakadályozzák a bankok bedőlését, ami ugyanannyival terhelte meg az állami büdzséket.

Összességében a világ négy legnagyobb központi bankja (a Fed, az Európai Központi Bank, a Japán és az Angol Nemzeti Bank) 2008 és 2010 között 5000 milliárd dollárt injektált a világgazdaságba. Ez a történelem legnagyobb méretű vagyonátvitele a közszférából a magánszektor felé. Az államok, miután tömegesen eladósodtak a bankok megmentéséért, lehetővé tették ez utóbbiaknak, hogy azonnal ugyanazokba a tevékenységekbe vessék magukat, amelyek korábban veszélybe sodorták őket, miközben saját magukat kiszolgáltatták a piacok és a hitelminősítő ügynökségek fenyegetésének.

Egy másik ok nyilvánvalóan a válság által kiváltott gazdasági visszaesés, amely csökkentette az államok bevételeit és arra kényszerítette őket, hogy még több kölcsönt vegyenek fel. A legtávolabbi okot azonban a jóval korábban, a Reagan- és Thatcher-korszak óta bevezetett deregulációs politikák és adóreformok (a vállalati nyereségadó csökkentése és különösen a legnagyobb vállalkozásoknak adott fiskális ajándékok) jelentik.

A pénzügyi lobbik növekvő befolyása a politikai személyzetre a pénzpiacok fokozódó deregulációjával járt, ami a spekulatív nyereségek robbanásszerű növekedését okozta, és kiszívta a tőkét a termelő szférából, a szabad kereskedelem pedig a minimálbéreket és a magas termelékenységet párosító országok tisztességtelen konkurenciájának kedvezett.

A világpiac logikájának és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) követeléseinek engedelmeskedő dereguláció 1999-től valamennyi jelentős vámhatár megszüntetését és a közösségi preferencia tényleges eltörlését eredményezte Európában. A spekulatív tőkék már nagyon gyorsan áramolhatnak az egyes gazdaságok között, ami tovább növelte a részvényárak változékonyságát és fokozta a válságot.

A következmények ismertek: a delokalizációk sokasodása, iparágak felszámolása, munkabércsökkenés, terjedő munkanélküliség és a mindehhez társuló tőkekimentés. Az 1980-as évektől kezdődő deregulációs hullám egyetlen hatása valójában az lett, hogy még tovább gazdagította a gazdagokat, miközben a középosztályok és az alsóbb néprétegek jövedelme évről évre stagnált vagy csökkent. Mindenhol növekednek a jövedelmi különbségek, terjed a munkanélküliség, jelentősen eltérnek a termelékenységi és az átlagbérszintek. (…) Globálisan a pénzügyi profitok része a hozzáadott érték növekedésében az 1950-es években tapasztalt 10 százalékról mára több mint 40 százalékra nőtt.

(Folytatjuk)

Alain De Benoist

Fordította: Gazdag István - demokrata.hu

Antidogma - Hogyan estek az államok a bankok fogságába? 2. rész

nagyvilág 2012. 01. 14.

A fináncoligarchia világgazdasági befolyása a válság ellenére tehát tovább erősödött, amint azt ugyanazon bankok profitja is tanúsítja, amelyek 2008-ban valósággal megostromolták az államokat, segítséget kunyerálva tőlük a csőd elkerülése végett.

2009-ben, vagyis az előző évi pénzügyi sokk után a hat legnagyobb amerikai bank aktíváinak teljessége az amerikai GDP több mint 60 százalékát képviselte, míg 1995-ben még csak a 20 százalékát! Az USA-ban 2010-ben a valóságos GDP-növekedés 88 százaléka a vállalati profitok emelésére szolgált, miközben a munkabérek alig 1 százalékkal részesültek belőle.

Az amerikai történelemben a dolgozók még sohasem kaptak ilyen parányi részt a hozzáadott érték növekedésből, olyannyira, hogy itt a termelő tőke finánctőke általi „reproletarizációjáról" beszélhetünk.

A spekulatív termékek sokasodása egy kaszinó-gazdaság kialakulását favorizálta, amely szisztematikusan a spekulánsok jövedelmeinek kedvezett a fogyasztók, sőt néha a termelők rovására. Ezzel párhuzamosan napról napra erősödik a pénzpiacok és a bűnipar összefonódása.

„A pénzvilágot erős és diszkrét bűnöző erők rágják, de ő ezt erősen tagadja, sőt vagyonokat költ annak megakadályozására, hogy ez látható legyen", írja Xavier Raufer neves francia kriminológus, hozzátéve: „A globális dereguláció, majd pedig a válság következtében az illegális (szürke vagy fekete) gazdaság, amely 1980 körül a globális GDP mintegy 7 százalékát adta, 2009-ben már kétségtelenül a 15 százalékát képviseli" (in Sécurité globale, 2011 nyár, p. 59).

Másik különösen nyugtalanító következmény: a reálgazdaság és a fináncgazdaság szétválása által kiváltott dezindusztrializáció és a spekulatív nyereségek ebből következő robbanásszerű növekedése.

Az OECD tagországaiban mintegy 17 millió ipari munkahelyet szüntettek meg alig két év alatt… (…) A néha szégyenlősen „terciarizációnak" nevezett ipari leépítés az Egyesült Államokat is érinti, amely ma már csak 11,6 millió ipari munkahelyet tart számon, szemben az 1979-es 19,5 millióval, miközben a lakossága folyamatosan növekszik. Csupán néhány iparosodott ország tudott ellenállni, köztük elsősorban Németország, és bizonyos szektorok, mint a hadiipar.

A világgazdaság vezető hatalmát, az Egyesült Államokat telibe találta a válság. Az elmúlt évtizedben csak úgy szolgálhatott a globális fogyasztás motorjaként, hogy sokkal többet költött, mint amennyit jövedelme lehetővé tett volna, ami az egyik oka a folyó fizetési mérlegében mutatkozó hiánynak. Más szóval sokkal többet fogyasztott, mint amennyit megtermelt (GDP-jében a fogyasztás része sokkal nagyobb, mint az európai országok többségében, 70 százalék körüli). Az eredmény: történelmi deficit és kolosszális eladósodás.

Jelenleg az USA-ban minden közkiadás 42 százalékát kölcsönből finanszírozzák! 2011. május 16-án az amerikai adósság 14 294 milliárd dollárra tornyosult, a fizetésképtelenség szélére sodorva az országot. Az augusztus elsején in extremis létrejött politikai megállapodás lehetővé tette az adósságplafon felemelését, de a lejárati határnapot csak eltolták.

Egyébként a megállapodás csak a szövetségi állam adósságára vonatkozik, és arra, hogy a kincstár a bankóprés működtetésével törlesztheti a kölcsönöket, miközben az önkormányzatok pénzügyeit is veszély fenyegeti. Obama elnöknek kötelezettséget kellett vállalnia a közkiadások drasztikus csökkentésére, ez persze nem a katonai költségvetést fogja érinteni (amely a három fronton vívott háborúval hatalmasabb, mint valaha), hanem a közszolgálatot és a szociális juttatásokat.

Ezek a döntések mégsem akadályozták meg a hitelminősítőket, hogy történelme során először lerontsák az USA „osztályzatát", ami egy újabb tőzsdei mini-krachot váltott ki.

Az Egyesült Államok, amelynek Vlagyimir Putyin nemcsak amiatt tett nyilvánosan szemrehányást augusztus 4-én, mert a lehetőségei fölött él, hanem amiatt is, mert a „világgazdaság parazitája", valójában katasztrofális helyzetben van, mind a szövetségi kormány, mint a tagállamok szintjén, amelyek közül 46 hivatalosan csődben vagy csőd közeli állapotban van.

Három év óta az USA költségvetési hiánya a GDP 9-11 százaléka, miközben folyó fizetési mérlegének hiánya elérte az évi 400 milliárd dolláros rekordot. A munkanélküliség 10 százalék körüli (valójában az erre vonatkozó statisztikák „sminkelése" ellenére közelebb van a 20 százalékhoz – a ford. megj.), és ez ritkán látott szint a tengerentúlon. Ezen túlmenően a világ legnagyobb adósa, amely több mint 3000 milliárd dollárral tartozik a világ maradékának (elsősorban Kínának), és mivel a hitelezői egyre kevéssé hajlandók adósságot birtokolni hosszú távon, rövidebb lejáratra kell kölcsönt felvennie deficitjei fedezésére, ami még sebezhetőbbé teszi a krízissel szemben. Emiatt a dollár iránti bizalom rohamosan olvad.

2010 vége óta Kína diszkréten megszabadul amerikai részvényeitől, az amerikai kincstárjegyek egyre kevésbé találnak vevőre, és maga a Fed vásárolja fel csaknem az összes Amerikában kibocsátott kötvényt. Más szóval a dollár értéke csak a saját kibocsátója által végrehajtott vásárlásokkal tartható fenn. De a dollár hirtelen esése esetén Kína és a többi hitelezője bizonyára nem fogadná el a dollárban lévő aktívái értékcsökkenését.

Kérdés, hogy cserébe mit fognak követelni gazdaságilag és politikailag…

(Folytatjuk)

Alain De Benoist - Fordította: Gazdag István - demokrata.hu

Antidogma - Hogyan estek az államok a bankok fogságába? 3. rész

nagyvilág 2012. 01. 24.

Két év óta tetőfokára hágott a spekulánsok és intézményi befektetők által az államok ellen viselt pénzügyi háború. A pénzpiaci támadások azon kamatok közvetlen vagy közvetett emelkedésében öltenek testet, amelyeket az országoknak kell fizetniük a kölcsönökért. A minősítő intézetek által szolgáltatott jelzések határozzák meg a célokat és a követendő stratégiát.

A három legnagyobb hitelminősítő ügynökség a szektor 95 százalékát képviselő Standard & Poor's, Fitch Ratings és Moody's. Nota bene csak nemrég jogosították fel őket arra, hogy nemcsak a bankok és a magáncégek, hanem az államok pénzügyi egészségét is értékeljék. Azonnal el is kezdték leminősíteni az államkölcsönök fizetőképességét.

A legfőbb pénzpiacokon bekövetkező brutális esés, amely augusztusban az USA minősítésének lerontását követte, elég volt a befolyásuk bizonyítására. A függetlenségük azonban igencsak problematikus, mivel ugyanazon intézmények finanszírozzák a tevékenységüket, amelyeknek a fizetőképességét minősítik: a bankok fizetik őket, hogy értékeljék a termékeiket.

Ma a közadósságok nagy része a bankok könyvelésében található, amelyek 2008 óta folyamatosan vásároltak belőlük anélkül, hogy túlzottan aggódtak volna az állami pénzügyek – recesszió és krízis által súlyosbított – törékenysége miatt. Ezeket a vásárlásokat az Európai Központi Banktól majdnem ingyen kölcsönzött pénzből finanszírozták.

Más szóval, a bankok azokat a pénzösszegeket adták kölcsön változó kamatokkal az államoknak, amelyeket maguk majdnem ingyen kaptak kölcsön. De vajon az államok miért nem szerezhetik be a kérdéses összegeket a Központi Banknál? Egyszerűen azért, mert megtiltották nekik!

1973. január 3-án a francia kormány Valéry Giscard d'Estaing akkori pénzügyminiszter javaslatára törvényt alkotott a Francia Nemzeti Bank státusának megváltoztatására, megtiltva neki, hogy kölcsönt adjon – értelemszerűen kamatmentesen – az államnak, amely ettől kezdve a pénzpiacokon volt kénytelen kölcsönöket felvenni, ez utóbbiak által megszabott kamatokkal. A magánbankok viszont továbbra is nevetséges kamattal (kevesebb mint 1 százalék) vehetnek fel kölcsönt az Európai Központi Banktól, hogy aztán 3,5 és 7 százalék között változó kamattal továbbadják azt az államoknak. Ezt az intézkedést azután a maastrichti és a lisszaboni szerződés (104. illetve 123. cikkely) általánosította egész Európában. Az európai államok tehát többé nem vehetnek fel kölcsönt a központi bankjaiktól. Ez egy döntő fontosságú fordulat volt, amelynek ma érzékeljük a következményeit: az 1973-as döntés azt jelentette, hogy az állam feladja a „pénzverés" jogát, és átadja ezt a szuverén képességét a magánszektornak, amelynek önkéntes adósává válik.

Sőt mi több, 2010 őszén az EU azt is elfogadta, hogy az új Európai Pénzügyi Stabilitási Alap által kibocsátott kötvényeket többé ne tekintsék kiváltságos követeléseknek, ami azt jelenti, hogy az európai államok lemondtak arról, hogy a magánkövetelések előtt teljesítsék azokat. A bankok feltőkésítése immáron törvényesen is elsőbbséget élvez az adófizetők pénzéhez képest!

A leginkább eladósodott országok (Görögország, Írország, Portugália stb.) csak rövid távú (három- vagy hathavi) kölcsönökhöz tudnak hozzájutni a pénzpiacokon. Ha öt- vagy tízéves futamidőre akarnának kölcsönt felvenni, 14-17 százalékos kamatszintet kellene elfogadniuk, ami elviselhetetlen számukra. Hosszú távra egyedül a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank hajlandó nekik 3,5 vagy 4 százalékos kamattal kölcsönözni, cserébe viszont drasztikus megszorító intézkedéseket követelve, amelyek legfőbb áldozatai a népi osztályok. Márpedig ezek az intézkedések csökkentik a gazdasági tevékenységet, ami még tovább rontja az államok törlesztési képességét.

A pénzpiacok mégis azt állítják, hogy a megszorítás visszahozza a bizalmat, és hogy a bizalom növekedést fog eredményezni. Nyilvánvalóan az ellenkezője igaz, mivel a megszorítás azonnali következménye a jövedelmek csökkenése, ami mechanikusan deflációs nyomást gyakorol a vásárlóerőre és a keresletre, ez pedig csak fékezheti a növekedést és tovább ronthatja az államok fizetőképességét.

A megszorító tervek életbe léptetése valójában egy „sokkstratégia" része, amelyről Naomi Klein ír azonos című könyvében, megmagyarázva a „megkönnyítő" katasztrófák (látványos merényletek, államcsínyek, tőzsdei összeomlások stb.) szerepének fontosságát a neoliberális reformok kikényszerítésében.

Franciaországban például a „növekedés megtalálása" híján a kormánynak nem lesz más választása, mint adó- és áfaemelés anélkül, hogy ezek az elvonások a közszolgáltatást javítanák, mivel az adósságszolgáltatásra fordítják őket. A közszolgáltatást éppenséggel negatívan fogják érinteni, hiszen a nyugdíjkorhatár felemelése után most a szociális és egészségügyi ellátást érintő forráscsökkentés végrehajtásáról van szó.

Ugyanez a séma érvényesül minden országban. Végső soron mindig csak azért mentik meg az államokat, hogy elkerüljék a globális pénzügyek újabb összeomlását. Emiatt van az, hogy a hitelezők követelései szisztematikusan megelőzik az állampolgárok követeléseit. Akkor már csak két lehetőség marad: vagy a megszorító intézkedések válnak elviselhetetlenné, általános lázadásba torkollva, vagy az adósság növekszik olyan mértékűvé, hogy végleg megfizethetetlenné válik és sokasodik a fizetésképtelenség.

A megszorító intézkedések bevezetése már hatástalannak bizonyult Latin-Amerikában és Ázsiában is. Európában sem fog jobban menni.

(Folytatjuk)

Alain De Benoist

Fordította: Gazdag István - demokrata.hu

Antidogma - Hogyan estek az államok a bankok fogságába? 4. rész

nagyvilág 2012. 01. 30.

Valójában nem tesznek mást, mint hogy késleltetik a lejárat napját: egyetlen intézkedést sem foganatosítottak, amely alkalmas lenne a görög csőd alapvető okainak megszüntetésére. Minden újabb kölcsön Görögországnak a gazdasági tevékenység csökkenésével jár, így a probléma a megoldás helyett súlyosbodi

A Görögországnak adott pénzügyi „segítség" annyiban hasonlít az Afganisztánnak nyújtott katonai „segítségre", hogy csupán időnyerésre szolgál. Az euró krónikus felülértékeltsége a deficitek növekedésével és a külső adósságok súlyával párosulva rövidesen a probléma újbóli felbukkanását eredményezi, mivel ugyanazon okok gépiesen ugyanazokat a hatásokat váltják ki. Minden esély megvan rá, hogy Görögországnak rövidesen az euróövezetből való kilépés vagy népességének általános elszegényedése között kell választania.

A görög válság következményei annál is figyelemreméltóbbak, mert Görögország az eurózóna GDP-jének mindössze 2,5 százalékát képviseli. Gazdasága hatszor kevésbé fontos, mint Olaszországé. Mi lesz akkor, ha majd egy sokkal nagyobb méretű országot kell megmenteni? A dolgok nagyon gyorsan elfajulhatnak. Ne felejtsük el, hogy az olyan országokat, mint Írország és Spanyolország, ma a „frontvonalban", nemrég még különösen biztos adósnak tekintették költségvetési többletük miatt. Ezért van félnivaló a krízis ragályától.

Ma már nem csak a görög vagy a portugál helyzet aggasztó, hiszen Spanyolország és Olaszország, sőt akár Franciaország és Nagy-Britannia is viharzónába kerülhet.

Számításba véve a károkat, amelyeket a görög ügy önmagában okozott, nem látható, hogy az európai intézmények hogyan tudnának szembeszállni egy sokkal nagyobb méretű, fokozatosan vagy szimultán bekövetkező államcsődsorozattal.

A jelenlegi európai valóságban minél több a segítségre szoruló, annál kevesebb a segítséget nyújtó, és ez utóbbiak egyre jobban készülhetnek arra, hogy az előbbiekhez csatlakoznak a kategóriájukban, ami azt jelenti, hogy a tőkepiacok remek gépezete ritka eleganciával működik közre a legrosszabb megszervezésében, megoldhatatlanná téve az adósságválságot, amelyet ők maguk váltottak ki.

Egy dolog biztos: Európában egy általános nadrágszíj-megszorító politika felé haladunk, amelynek a népi rétegek és a középosztályok lesznek a fő áldozatai, a hasonló esettel együtt járó minden kockázattal. Amikor újabb és újabb országok válnak majd fizetésképtelenné, megint csak az egész Európai Unió állampolgárait fogják felszólítani a számla kifizetésére. Márpedig mondjuk ki nyíltan, ma egyetlen ország sem képes megállítani GDP-arányos adósságának a növekedését, egyik sem képes visszafizetni az adóssága javát.

Az összes késleltetési manőver dacára két éven belül elkerülhetetlennek látszik az általános robbanás. Egyes szakértők lehetetlennek tartják a rendszer spontán regenerálódását. Mások egészen odáig mennek, hogy világháborúba torkolló mély geopolitikai válságot vizionálnak. Állításaik riasztónak tűnhetnek, de a kapitalista rendszer sohasem hátrált meg egy háború eshetősége előtt, amikor már csak ez a módszer maradt érdekei védelmére.

Mi történne, ha a vezető világhatalom, az Egyesült Államok fizetésképtelenné válna? Európában a jelenlegi status quo, kumulált hatásainál fogva, egy eddig még sohasem látott méretű gazdasági pangáshoz vezet. 2012 rettenetes év lesz!

A politikusok a piacok fölötti uralmat átengedték a finánctőkének. A piacok a maguk részéről azzal érveltek, hogy a pénzügyek túlságosan komolyak ahhoz, semhogy a politikusok változó hangulatának legyenek alávetve. Íme az eredmény: sorozatos csődök, pénzügyi világválság, a magán- és közadósságok felduzzadása. A finánctőke immáron a kapitalizmus történetének legsúlyosabb válságáért felelős. Hogyan juthatunk ki belőle?

(Folytatjuk)

Alain De Benoist

Fordította: Gazdag István - demokrata.hu

Antidogma - Hogyan estek az államok a bankok fogságába? 5. rész

nagyvilág 2012. 02. 05.

A megoldások sajnos elméletiek. Technikailag tökéletesen lehetséges lenne arra kényszeríteni a bankokat, hogy veszteségekkel és nyereségekkel eltűntessenek egy csomó olyan tényezőt a mérlegeikből, amelyek megannyi kétes vagy törvénytelen követelésnek felelnek meg.

Egy új banki fegyelmet is ki lehetne kényszeríteni, amely megtiltaná, hogy az üzleti bankok összeolvadjanak a takarékbankokkal.

A New Deal időszakában Roosevelt már elfogadtatta a Glass-Steagall-törvényt, amely a bankszektort egyrészt üzleti és befektetési bankokra, másrészt takarék- és tartalékbankokra választotta szét.

Elképzelhető lenne egy olyan fiskális politika, amely lehetővé tenné a rövid távú tőkemozgások szigorúbb ellenőrzését, az Európai Központi Bank pénzügyi közreműködésével az államok visszavásárolhatnák adósságaik egy részét, sőt akár a kamatszintek rendszerét is ketté lehetne osztani, jól megkülönböztetve a „termelő" és a „spekulatív" kamatszinteket.

Radikálisabb intézkedés lenne a bankszektor és a gazdaság más kulcsszektorainak kártalanítás nélküli államosítása. Ez azonban nem fog egyhamar bekövetkezni, mert egyik államnak sincs szándékában nyílt háborúba lépni a finánctőke ellen, még (és különösen) akkor sem, ha az kivéreztette.

Ma már majdnem lehetetlen „felülről" alávetni a nemzetközi piacokat egy keynesiánus típusú globális szabályozásnak. A jelen körülmények között ez olyan törvényszékek felállításával járna, amelyek igazi büntető szankcióknak vethetnék alá a piacokat, például az olyan kollektív javakkal való spekuláció esetén, mint a nemzeti valuták, vagy az államadósságnak egy adott ország kirablására való felhasználása. Mindez azonban csak kegyes óhaj marad. A megoldás sokkal inkább az Európai Unió „önmagára koncentrálása" lenne, egy kemény mag körüli fokozott együttműködéssel.

Komoly „újraszabályozás" csak regionális szinten képzelhető el, vagyis földrajzilag behatárolt és a szuverenitás elve által politikailag is zárt tereken. Kényszerítő intézkedéseket csak ilyen határok között lehet végrehajtani. Egy ilyen keretben a megoldást nemcsak a tőke túlzásainak politikai ésszerűsítését célzó intézkedések jelentik, hanem a vállalatok újratelepítése (relokalizáció), az ipartelepítést ösztönző adókedvezmények, a gazdasági termelés és fogyasztás újraközpontosítása, a regionális szabályozás stb., vagyis egyfajta „deglobalizáció".

Az általános liberalizáció visszafordításával – kezdve a tőkeáramlás, valamint a javak és szolgáltatások liberalizációjával – messzebb lehetne menni. Ez azonban a ma még hiányzó politikai akaraton kívül a jelenleg uralkodó ideológiai paradigma végleges elvetését követelné meg. Magában a kapitalista ideológia szívében találjuk ugyanis a gazdaság által de facto egyesített terek politikai egyesítésének a zsigeri elvetését.

Adam Smith, David Hume, majd Ricardo korszaka óta a „szabadpiacok" elmélete a nemzeti szuverenitás államok általi feladásán alapul. Ezzel a helyzettel végezni ugyanaz lenne, mint szakítani az összes liberális előfeltételezéssel a „piacok szabadsága", a „spontán" konkurencia „alapvető" szerepe, a szabad kereskedelem és a „rugalmasság" jótéteményei, a nemzetközi kereskedelem „automatikus egyensúlya" stb. vonatkozásában.

Bizonyítani lehetne, hogy ezek a teóriák nem „természeti törvényeken", hanem irreális hipotéziseken alapulnak, amelyek lerombolják az állítólagos tudományosságukat. Pillanatnyilag a pénzarisztokrácia vagy a nemzetközi pénzpiacok bírálatának nincs semmi értelme, ha – mint azt gyakran látjuk a jobboldalon – ugyanakkor a kis nemzeti, ipari és „nem pénzügyi" kapitalizmusok favorizálását szolgálja, amelyek azonnal megszűnnének kizsákmányoló rendszerként funkcionálni, amint tevékenységük a nemzeti keretbe illeszkedik.

Annak sincs több értelme, ha – mint azt gyakran látjuk a baloldalon – a liberális kapitalizmus ténykedésével egy egyszerű „állampolgári" retorikát állítanak szembe, amely legtöbbször elszakadt a néptől, moralizáló „felháborodáson", szánakozó reformizmuson és a „kirekesztettekkel" (a humanitárius szótárból kölcsönzött fogalom, hogy többé ne kelljen munkásokról vagy proletariátusról beszélni) való szolidaritáson alapul.

Annyi bizonyos, hogy pusztán „felháborodással" – bármennyire is divatos manapság – nem fogjuk megváltoztatni a dolgokat. Konkrét cselekvés híján a felháborodás csupán kényelmes módszer a jó lelkiismeret megszerzésére. Csakis a népi rétegek és a középosztályok elszánt közbelépése adhatja meg a finánctőke praktikái által kiváltott felháborodásnak vagy a bankárellenes morgolódásnak azt a társadalmi bázist, amely még hiányzik neki – hogy a végrehajtandó tett ne lépjen túl vagy túllépjen a burzsoá törvényesség határain.

(Vége)

Alain De Benoist

Fordította: Gazdag István - demokrata.hu

"A képviseleti demokrácia korlátai, a manipulálható többség téves döntéseinek veszélye már a 18. században komoly fejtörést okozott a legjelesebb gondolkodóknak." Akkor mégse olyan jó az a liberális demokrácia, a köztársaságos parlamentesdi? Megfelelő propagandával, szervezkedéssel, amihez csak anyagi háttér szükséges, bárki gazemberek hatalomra kerülhetnek!

Akkor mégse olyan jó az a liberális demokrácia, a köztársaságos parlamentesdi? Megfelelő propagandával, szervezkedéssel, amihez csak anyagi háttér szükséges, bárki gazemberek hatalomra kerülhetnek!

A bázisdemokrata hiszterolib hipszterek a tanácsköztársaság és a dicstelen francia forradalom jelenkori eszmei örökösei. És igen, főként pesti, belvárosi zsidók!

Törzsi alapon falkába szerveződve törnek a hatalomra újra. Mitől lenne legitim ilyenek hatalma a többségi társadalmak felett, miért ők határozzák meg, merre halad a haladó, mi az európaiság? Nem a közjót akarják szolgálni, hanem a tanultakat hasznosítva könnyű pénzt szerezni, a globális neolib helytartóság kollaboránsaiként.

"A képviseleti demokrácia korlátai, a manipulálható többség téves döntéseinek veszélye már a 18. században komoly fejtörést okozott a legjelesebb gondolkodóknak."

"Elutasítják az illegitimnek tekintett Orbán rendszert, ugyanis a 2014-ben kétharmados többséggel megnyert három választás eredményét nem tekintik ebből a szempontból mérvadónak."

A nagy relativizmusban, minden elindul lefele, ki is irtják az emberekből a jóra való törekvést. Anarchiában, ami a liberális demokrácia, a ragadozók uralkodnak és a többség csak túlélni akar, innen következik egyenesen a mindenki átver mindenkit világa. És akinek nem tetszik, oda mondják a neoliberál hívők : "legyél te is ügyes", azaz élj embertársaid kizsákmányolásából, megkárosításából. Nem én vagyok extrém, hanem a rendszer. :3

A „részvételi demokrácia" délibábja az Operánál

http://www.flagmagazin.hu/politika/a_reszveteli_demokracia_delibabja_az_operanal

politika 2015. 01. 06.

Januárban ritka jelenség a délibáb még a Hortobágyon is, hát még az Operánál.

A ritka természeti jelenségnek járó csodálattal hallgattam a MostMi! internetes közösség által szervezett január másodikán tartott kormányellenes tüntetés szónokait, köztük a stüszi kalapban, irhabundában a mikrofonhoz lépő Madarász Csaba „részvételi demokrácia szakértőt". A jeles szónok - aki bizonyára maga határozta meg ekként a foglalkozását - felszólította több ezres hallgatóságát „a rendszer közös javítására", és a külföldi példák követésére buzdított: „világszerte megfigyelhető, hogy az interneten, az utcán szerveződő mozgalmak képesek voltak megújítani a demokráciákat".

Lelki szemeimmel már láttam is, hogy izibe megszerveződik a hazai „Occupy Wall Street" mozgalom, s azon járt az eszem, hogyan lehetne a nevét magyarosítani. („Foglaljuk el a Kossuth-teret"? Nem biztos, hogy a 2006-os események ismeretében népszerű lenne. Esetleg: „Foglaljuk-e a Széchényi rakpart 19-et!"? Netán: „Legyen a népé a Sándor palota!"?)

Az ellenzéki politika megújítása, a demokrácia radikális újjáteremtése az eddig létezett politikai pártok, és a képviseleti demokrácia elvének egyidejű elutasításával olyan dilemma, mely már 1991 őszén, a Demokratikus Charta megalapításakor, Magyarországon is kifejezésre jutott. Húsz év múlva, 2011 szeptemberében is ugyanezzel néztek szembe a Occupy Wall Street környezetvédő és antiglobalista alapítói, akik a „Mi vagyunk a 99 százalék!" jelszóval demonstráltak. Mi több: a képviseleti demokrácia korlátai, a manipulálható többség téves döntéseinek veszélye már a 18. században komoly fejtörést okozott a legjelesebb gondolkodóknak.

Jean-Jacques Roussseau volt az a 18. századi, zseniális gondolkodó, aki már azelőtt elutasította a hagyományos képviseleti demokráciát, hogy megdőlt az abszolutizmus, és a francia forradalmárok kísérletet tettek volna az ideális társadalmi rendszer megteremtésére. Rousseau pontosan ugyanazt akarta, mint Várady Zsolt, az Orbán-rendszer elleni tüntetés fő szervezője: „meghallani a nép hangját" és „bevonni a társadalmat a döntésekbe". A „genfi polgár" a Társadalmi szerződés című munkájában logikusan kifejtette, hogy az állampolgárok által megválasztott képviselők, illetve az őket összefogó pártok miért nem alkalmasak a tömegek igazi érdekeinek képviseletére. Abból indult ki, hogy a nép szuverén, és a közakarat a legfőbb jó, a jog és az igazság, a törvények forrása. Viszont: a közakarat nem azonos az egyes polgárok akaratának összességével, akiket egyéni érdekeik megtéveszthetnek, eltéríthetnek a közérdek képviseletétől. A közakarat, a „volonté générale" nem más, mint a szuverén nép kollektív döntése, mely kifejezi az egyének racionális választását. Az emberek, hála az észnek, a felismert szükségszerűségnek, meghaladhatják az egyéni különbségeket és érdekeket, s ettől aztán mindenki képessé válik az érdekek szolidaritásának felismerésére. Másként kifejezve: meg lehet ugyan kérdezni a népet, hogy mit akar, de azt nem kötelező figyelembe venni, hiszen végső soron a bölcs törvényhozó értelmezi, sőt, hajtja végre az általa felismert, igazi közakaratot.

Az Operánál tartott gyűlés szónokai által követelt „részvételi demokrácia" olyasfajta „bázisdemokrata", a képviselők visszahívását állandóan napirenden tartó rendszert vizionáltak, mely képes arra, hogy azonnal korrigálja hibás döntéseket. Ugyanakkor ez a politika folyamatos konzultációt tart fenn a választókkal, s szívén viseli a legszegényebbek, az éhezők, a hajléktalanok érdekeit. A gondolat nemes, és megdobogtatja a szívet, csak a gyakorlati megvalósítása erősen kétséges: ezeknek az egyébként etikailag helyes elveknek a gyakorlatba való átültetése olyan mértékű instablitást idéz elő egy politikai rendszerben, amit egy „felvilágosult zsarnok" képes, de csak ideig-óráig, ellensúlyozni. Ismeretes, hogy 1789-es francia forradalom, mely Rousseau hatására az Emberi és polgári jogok nyilatkozatában a törvények forrásának a közakaratot tekintette, végül a jakobinus diktatúrához, az első császársághoz, és végül a monarchia restaurációjához vezetett.

Az ideális demokrácia eszménye és a képviseleti demokrácia rideg valóság között jókora szakadék tátong. Az ideált mindig szembe lehet állítani a megvalósult gyakorlattal (sőt, mint Rousseau példája mutatja, az angolszász mintára elképzelt jövővel is), de ez nem visz közelebb a problémák megoldásához. Ezért tűnik, ma már mosolygtatónak a Demokratikus Charta 1991 szeptember 17-én közzé tett, 162 jeles értelmiségi által aláírt nyilatkozata, mely szerint „Demokrácia akkor lesz", ha az ott felsorolt 17 (!) pont megvalósul.

A MostMI! internetes közösség szónokai nem jutottak el odáig, hogy pontokba szedjék, miféle feltételek teljesülése esetén ismernék el Magyarország politikai rendszerét demokratikusnak. Csak azt tették nyilvánvalóvá, hogy elutasítják az illegitimnek tekintett Orbán rendszert, ugyanis a 2014-ben kétharmados többséggel megnyert három választás eredményét nem tekintik ebből a szempontból mérvadónak. Úgy tűnik, hogy ez az elvi alap, melyen az eddigi tüntetéseken sem sikerült túllépni, nem lesz elég a következő választáson eséllyel induló ellenzéki alternatíva felépítéséhez.

Pelle János - www.valasz.hu

2015. január 6., kedd

A liberálisok szerint még az iskolában sem kell erkölcstan, a hittan világi alternatívájaként. Nekik nincs is, de így a verseny sem tiszta. Az olimpián se lehet büntetlenül csalni, doppingolni, legalábbis ha lebuknak vele! Szabályok vannak, és egyenlőek a versenyfeltételek. A liberális kapitalizmusban viszont nagyon nincs esélyegyenlőség, annál inkább nő a vagyoni egyenlőtlenség. Nem tisztességes úton is egyre több profit kell, a nemzetközi pénzvilág-gazdaság szereplői csak a jogszerűség látszatára adnak, vagy ha elég lobbierejük van, akár még arra sem. Ez biztosan nem népérdekű rendszer = nem demokratikus. Pláne nem baloldali! A balliberálisok mégis bankárpártiak saját nemzetükkel, annak középosztályával és szegényeivel szemben!

A liberálisok szerint még az iskolában sem kell erkölcstan, a hittan világi alternatívájaként. Nekik nincs is, de így a verseny sem tiszta. Az olimpián se lehet büntetlenül csalni, doppingolni, legalábbis ha lebuknak vele! Szabályok vannak, és egyenlőek a versenyfeltételek. A liberális kapitalizmusban viszont nagyon nincs esélyegyenlőség, annál inkább nő a vagyoni egyenlőtlenség. Nem tisztességes úton is egyre több profit kell, a nemzetközi pénzvilág-gazdaság szereplői csak a jogszerűség látszatára adnak, vagy ha elég lobbierejük van, akár még arra sem. Ez biztosan nem népérdekű rendszer = nem demokratikus. Pláne nem baloldali! A balliberálisok mégis bankárpártiak saját nemzetükkel, annak középosztályával és szegényeivel szemben!

Neolib rendszerre jellemző a bűnözés és a zűrzavar, ami a szabadosság - rendetlenség elkerülhetetlen következménye. Ha betörnek egy ablakot és kijavítatlanul marad, az arra járók azt gondolják, hogy senki nem törődik a házzal. Hamarosan egyre több ablakot törnek be, és az anarchia szelleme az épülettől az utcára terjed; jelzést adva arra, hogy mindent szabad. A gazdaság is pont így van ezzel : tisztességtelenség eltűrése vérszemet ad, felbátorít. Ezért lehetnek kifejezetten az idősek átverésére utazó árubemutatós, egészségnapos bűnszövetkezetek is, melyeket eltűr a nem igazság hanem csak jogállam.

Bogár László: Banksztervilág

http://www.flagmagazin.hu/gazdasag/bogar_laszlo_banksztervilag

gazdaság 2015. 01. 06.

A címben szereplő angol szójáték a banker (bankár) és a gangster (gengszter) szavakból tevődik össze. Arra utal, hogy a fő veszély ma már nem a bankrabló, hanem sokkal inkább a „rablóbank".

Az ilyen szavak azt jelzik, hogy az elmúlt évtized folyamán egyre drámaibb módon kénytelen szembesülni a világ a 21. század kapitalizmusának valóságos természetével.

A fiatal kora ellenére máris Nobel-díj aspiráns francia Thomas Piketty, aki a „Tőke a XXI. században" című bestsellerével egy csapásra világhírű sztárközgazdász lett, éppen most utasította vissza hazája legmagasabb kitüntetését, a Becsületrendet. A hatalmas médianyilvánosság előtt arra hivatkozott, hogy nem az állam feladata az érdemeket megítélni. Az államnak inkább azon kellene munkálkodnia, hogy az összeomlóban lévő társadalmi, gazdasági, de legfőképpen erkölcsi rendet próbálja meg helyreállítani.

Piketty, akárcsak két és fél évszázaddal ezelőtt Adam Smith, a klasszikus közgazdaságtan atyja, egyébként mélységesen hisz a kapitalizmusban, és a piacot a világtörténelem legjobb önszabályozó gépezetének tartja. De, akárcsak Adam Smith, ő is úgy gondolja, hogy az önszabályozás kizárólag akkor működik, ha, nagyon leegyszerűsítve a lényeget, mindenki becsületes. Tehát ha nemcsak a jogrend szigora kényszeríti ki elrettentő szankcióival a becsületes magatartást, hanem az erkölcsi rend is szilárd, ezért eleve önmagát zárja ki a piac önszabályozó rendszeréből az, aki mások kárára kíván magasabb profithoz jutni, üzleti sikereket elérni. Hogy megértsük, miért nem így működik a globális kapitalizmus, abból kellene kiindulni, hogy minden társadalomszerveződési mód egyik döntő fontosságú eleme az a komplexum, amely arról gondoskodik, hogy a szerveződési rendszert működtető alapvető létkarakterek finommegmunkálása minél tökéletesebb legyen. Egyszerűen azért, mert így csökkenthető a társadalom „gépezetében" fellépő „súrlódás", amit konfliktusként érzékelünk. Ennek a törekvésnek a lényegét talán azzal a hasonlattal lehetne megvilágítani, amit egy paradoxon ír le. A legdrágább autók, mondjuk egy Bentley, és a legolcsóbb kis autók között hetvenszeres az ár különbség, miközben a legtöbb teljesítménymutató terén a különbség csak hétszeres. Mi lehet az a titokzatos többlet, ami megtízszerezi a „normál" árkülönbséget? A válasz pedig nem más, mint a Bentley-alkatrészek finommegmunkálásának és összeillesztésének rendkívüli gondossága.

A rendkívüli hírnév és elismertség már ennek a következménye, így közvetlenül kétségtelenül ezt kell megfizetni az igen magas árban. Mindez ugyanígy van a társadalmak esetében is. Minél nagyobb gondot fordít egy adott emberi közösség egyes tagjai létkarakterének finommegmunkálására és ezeknek a társadalmi lét során történő összeillesztésére, annál sikeresebben fog működni.

Ehhez azonban először is arra van szükség, hogy egy társadalom tisztában legyen azzal a komplex szabályrendszerrel, amely meghatározza a létkarakter valódi minőségét, a család, az iskola, a munka világa és a média mint „megmunkáló" intézmények összehangoltan igyekezzenek mindent megtenni azért, hogy mind a megmunkálás, mind az összeillesztés a lehető legprecízebb legyen. A 21. század globális kapitalizmusát irányító erők azonban láthatólag nem ezt tekintik a meghatározó szerveződési elvnek. A két alapvető létkarakter a nyugatias modernitás létszerveződési modelljében a tőketulajdonos (tőkés) és a munkaerő-tulajdonos (munkás).

Nekik kellene tehát egy, a játékelmélet nyelvén szólva, pozitív végösszegű játszmában becsületesen együttműködniük annak érdekében, hogy mindenki nyertesnek érezhesse magát. A világ egészét tekintve azonban egyre inkább egy létfelélő és önpusztító, kényszerűen negatív végösszegű játszma részesei vagyunk. Az öngerjesztő örvénylések nyomán egyre gátlástalanabbul viselkedő globális tőkestruktúrák, főként pénzügyi, kereskedelmi, energetikai, távközlési és médiamonstrumok, egy olyan ellenőrizhetetlen hatalmi „szuper teret" hoztak létre, amelyet a világ legnagyobb nemzetállamai sem képesek már komolyan befolyásolni.

Ez a komplexum a munkaerő-tulajdonosokat engedelmes munkaerőnek és fogyasztóerőnek tekinti, és nagyüzemi módszerekkel, cinikusan és gátlástalanul a kirablásukra törekszik. Az egyetlen reménykeltő mozzanat az, hogy a folyamat eddigi haszonélvezői is érzik a veszélyt. Ma már az uralkodó nézetrendszert képviselő igen tekintélyes sajtóorgánumok is „mérgező és agresszív szervezeti kultúráról" írnak, és hangsúlyozzák, hogy mindez viszonylag könnyen válik mindent elsöprő erővé, de megfékezésük később óriási erőfeszítéseket és esetleg igen-igen hosszú időt igényel.

Felhívják a figyelmet arra is, hogy ez a világértelmezési logika és az erre épülő hétköznapi létstratégiák rohamos gyorsaságú elterjedése az egész hatalmi és politikai rendszer felbomlásához, végső soron pedig általános anarchiához és káoszhoz vezethet. Hamis értelmezési keretek között, „mérgezett" fogalmakkal zajló álviták helyett tehát ezzel kellene foglalkoznia a politikai kommunikáció világának, reménykedvén, hogy talán még nem késő.

Bogár László – magyarhirlap.hu