40 milliárd ajándékba a Mercedes gyár részére

40 milliárd ajándékba a Mercedes gyár részére

A Mercedes gyár megvásárolja a földet, amin épít, mellesleg kap TŐLÜNK 40 milliárd forintot, azon már többé magyar embernek nem terem semmije, nem épül semmije.

A munkások alkalmazása és a gyártás után megmaradó hasznát kiviszi az országból.

Még azt a 40 milliárdot sem kell neki befektetnie újra, amit tőlünk kapott.

Amit mellesleg VISSZA SEM KELL FIZETNIE SOHA.

Aztán, ha nem elég a magyar munkás, majd külföldieket alkalmaz.

Nem járul hozzá a kevésbé képzett magyarok képzéséhez, mert lesz neki külföldi rabszolga.

Már veszi a telkeket (jut a 40 milliárdból) a beszállítóinak.

Mert zömmel nem magyar vállalkozások lesznek a beszállítók. Bár van 1-2, aki eddig is beszállítója volt, ők sem biztos, hogy a jövőben is a partnereik maradnak.

Nézzük meg, hogy az ígérttel ellentétben 5 év múlva hány magyar munkás lesz a gyárban és hány magyar beszállító. Persze, az tagadhatatlan, hogy van respektje a Mercedes névnek. Mint ahogy gazdagabb, boldogabb országok szívesen ölnek iszonyatos pénzeket a Forma-1-be. Minekünk meg nem sikerült annyit összekalapozni, hogy az egyetlen magyar tehetségünket ott tarthassuk.

Akkor ez most miért is jó Magyarországnak, a magyar embereknek? Gondoljuk, hogy ez olyan beruházás, amitől a magyarok jobban élnek majd?

Vagy gondoljunk bele, éhínség előtt áll a világ.

Ha a külföldiek felvásárolják a földeket, nekik hoz majd hasznot az élelmiszer eladása.

A helyi magyar munkaerő pedig napszámos lesz, ami rosszabb, mint a középkorban a jobbágysors. Merthogy a jobbágynak telke, eszközei, állatai voltak. Azokkal termelte meg a beszolgáltatni valóját, de az övé maradt.

Vagy ha a vizeink, amelyeknek az édesvízkészlet fogyásakor rendkívüli jelentőségűek lehetnek, a melegvizeink már most is azok, csak akkor folynak a csapjainkba egyáltalán, ha mások által meghatározott árakat (amiben ugye a busás hasznuk benne van) fizetünk érte. Idegenek meg ugye nem fogják mérlegelni, hogy a magyaroknak van-e pénzük elég?

Gondolkodjunk el egy kicsit ezekről a dolgokról. Túl lehet élni a gyarmatosítást, de még senki se jött ki jól belőle...

Az energia ára pedig azért nő, mert a dollár inflálódik, és a korrupt zsidóbérenc EU-s politikusaink DOLLÁRÉRT veszik az olajat mindenféle angol és amerikai tőzsdéken, ahelyett, hogy megegyeznénk KÖZVETLENÜL az OPEC-cel hogy tőlük vesszük.

Élelmiszerárrobbanás valódi oka?

Élelmiszerárrobbanás valódi oka?

Semmi más nem történik itt szerencsére, mint az, hogy az élelmiszer visszanyeri régi értékbeli rangját. El kell gondolkodni, mire fogunk költeni...A nagy globalista cégek főnökeinek repülőgépeztetésére, a helyben is megtermelhető áruk és termények felesleges ide-oda szállítására, vagy helyben megműveljük azt a földet, amiről az élelmünk származik, és azt ott helyben meg is esszük. Ha valakinek mindez kevés, mert ugyebár nem csak kenyérrel él az ember manapság sem, attól még vehet behozott narancsot, banánt, de például a meggyet, az almát, és a többit ne a világ másik végéből hozzuk már be az országba!

Minél jobban fog drágulni az üzemanyag, annál inkább a helyi gazdaságok fognak előtérbe kerülni. Azon fogjuk majd magunkat észrevenni,hogy egy szép napon nem lesz érdemes a Kárpát medencébe beszállítani máshonnét az élelmiszert, mert nem éri meg. Elkezdünk majd itt a Kárpát medencében megint egymással kereskedni. És nem csak itt, máshol is. Így erősödnek majd meg a helyi érdekek, érdekünk lesz helyi árut venni.

Tehát csak hajrá multik, emeljétek azokat az árakat, annál hamarabb végetek lesz.

Szabad kereskedelem = szabad rablás !

Titkos jelentés készült az élelmiszerár-robbanásról

Nem a nagy felzárkózó gazdaságok keresletnövekménye, hanem legnagyobbrészt a bioüzemanyagok termelésének ösztönzése okozta az elmúlt időszak élelmiszerár-sokkját, áll a Világbank egy bizalmas jelentésében, amelyből a pénteki The Guardian idézett.

A Guardiannek kiszivárogtatott elemzés még áprilisban készült, és az újság forrásainak vélekedése szerint azért nem tették közzé, hogy "ne hozzák kínos helyzetbe" George Bush amerikai elnököt. A hivatalos amerikai álláspont szerint ugyanis a haszonnövényekből nyert bioüzemanyagok termelése az élelmiszer-áremelkedés kevesebb mint három százalékáért felelős.

A bizalmas világbanki jelentés szerint azonban a bioüzemanyag-előállítás 75 százalékban emelte 2002 óta a globális élelmiszer-árszintet; az energiahordozók és a műtrágya drágulása mindössze 15 százalékot adott hozzá az árakhoz. A tanulmány szerint a fejlődő országok gyors jövedelem-növekedése nem emelte nagy mértékben a globális gabonafelhasználást, és nincs a jelentős áremelkedéseket okozó tényezők között. Ez utóbbi megállapítást független londoni elemző házak mindazonáltal vitatják.

A Királyi Külügyi Intézet - székhelye után közkeletű nevén Chatham House - nemrég közölt elemzése különösen fontos áremelő tényezőnek nevezte a gyors jövedelemnövekedést a felzárkózó gazdaságokban, főleg Kínában és Indiában, ami a patinás londoni stratégiai kutatóközpont szakértői szerint az elmúlt időszak élelmiszer-áremelkedésének hozzávetőleg a felét okozhatta. Ahogy ezekben az országokban a középosztályok mind módosabbakká válnak, úgy alakulnak át az étkezési szokások is: a hangsúly sok esetben a húsban és tejtermékekben dúsabb étrend felé tolódik, állt az elemzésben.

A Chatham House becslése szerint a bioüzemanyagok terjedése harminc százalékban becsülhető felelősnek az élelmiszer-drágulásért. A világ legnagyobb hitelminősítője, a Standard & Poor's által e hónap elején Londonban közölt átfogó elemzésben az állt, hogy az élelmiszerek magas ára nem átmeneti jelenség, ugyanis a drágulást főleg a kereslet és a kínálat szerkezeti átrendeződése vezérli.

Kínálati oldalon ez abban mutatkozik, hogy a terményfélék és a művelhető földek hasznosítása az élelmiszer-ellátásról áttolódik a bioüzemanyag-gyártásra, a keresleti oldalon pedig ezt egyidejűleg kíséri a világ növekvő lakosságának szintén növekvő jövedelme, és az étkezési szokások ezzel járó változása, állt az S&P londoni elemzésében.

A The Guardian által pénteken idézett világbanki tanulmány szerint azonban a bioüzemanyag-termelés háromféle módon is torzítja az élelmiszerpiacot. A gabonafelhasználást az élelmezésről az üzemanyaggyártás felé tolja el – az amerikai kukoricatermésnek most már a harminc százalékát fordítják etanolgyártásra, és az EU-ban előállított növényi olajok mintegy feléből biodízelt készítenek –, emellett a mezőgazdasági termelőket arra ösztönzik, hogy bioüzemanyag-termeléshez különítsenek el földterületeket, és a gabonafélék piacán megindult pénzügyi spekuláció is felhajtja az árakat. A jelentés szerint az élelmiszerek drágulása világszerte százmillió embert döntött szegénységbe, a megélhetési minimum alá szorítva őket.

mno.hu

Titkos jelentés készült az élelmiszerárrobbanásról, Az, Élelmiszerárrobbanás valódi oka, mno.hu, az üzemanyag ára, üzemanyagár, üzemanyagárrobbanás, árdrágítás, üzérkedés

Kuruc.info

Kuruc.info

UPDATE : ÚJRA VAN KURUC INFO

DE HA DATANETES VAGY, TRÜKKÖZNI KELL HOGY BEJÖJJÖN :

http://reakcio.blogspot.com/2008/07/gts-datanet-bojkott-felhivas-blokkoljak.html

Lekapcsolták a Kuruc.info főszerverét

2008. július 05. 11:54 HunHír.Hu-információ

"Ideiglenesen beérett a cionista vetés. A sok száz ellenünk irányuló feljelentés egyikét nem tudtuk idejében hárítani, így meghozta a kártékony és deviáns kisebbségek által óhajtott eredményt: 2008. július 4-én, pénteken, magyarországi idő szerint délután 3 órakor bírói ítélet nélkül lekapcsolták a Kuruc.info főszerverét” - tudatta a HunHír.Hu-val a portál szerkesztősége.

Szerkesztőségünk informatikus talpasai készültek az ilyesmire, így a gépen - még ha ki is adnák azt valamilyen hatóságnak - nem találnak adatokat munkatársaink kilétéről. Sőt a levelezés is más szerveren fut, tehát ahhoz sem férhetnek hozzá a magyarellenesek. Legfeljebb nyilvános cikkeinket és saját fejlesztésű portálmotorunkat másolhatnák le, melyeket biztonsági okokból mi is folyamatosan mentettünk más helyekre. De jelenleg úgy tűnik, nem is hatósági fellépésről van szó.

Mindezért természetesen vastag kártérítési pert indítunk a szerverszolgáltató cég ellen (melyhez nemrég technikai fejlesztés nyomán költöztünk, hogy a rohamosan növekvő olvasottság ellenére is ugyanolyan gyors maradjon hírportálunk), a feljelentő kilétét felderítjük, illetve pár napon belül egy másik - a véleménynyilvánítás szabadságát nem sértő - országból igyekszünk ismét folytatni a buzi-, cigány-, zsidó- és rendőrbűnözés, illetve a politikai maffia elleni küzdelmünket.

Ahogy a hekkertámadások esetén megjelenő automatikus védelmi oldalunkon szokott megjelenni: hamarosan visszajövünk... És visszalövünk!

A Kuruc.info hírportál szerkesztősége

Meleg Méltóság Menet gay prideMeleg Méltóság Menet gay pride

Meleg Méltóság Menet gay pride

Utálom, hogy minden szép dolgot kisajátítanak maguknak ezek a köcsögök. A szivárványt ellopták, a Meleg, a Méltóság, a Büszkeség szavainkat is kisajátították maguknak ezek a férfinak és nőnek nem nevezhető eltévelyedett lelkek. Az nem méltóság, vagy büszkeség, hogy egymást tapizva mindenféle gusztustalan perverz ruhákban felvonulnak fényes nappal. Egyrészt közszeméremsértést követnek el, zajszennyezést okoznak, Szemét-hegyet hagynak maguk után és egy természetellenes beteg dolgot neveznek Meleg Méltóságnak nevezni. Már nem mondhatom ki a meleg szót anélkül, hogy az emberek ne a buzikra gondoljanak.

Nyugat-Európa elveszett. Például Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban teljesen elfogadott dolog az, hogy valaki Lenint, vagy Sztálint élteti, vagy vörös csillagos pólóban járkál. Szerencsére mi más irányba haladunk, nálunk a Nagymagyarországos póló a divat, ha ezt divatnak lehet nevezni, de valójában ez jóval több a divatnál. Kelet-Európában szerencsére a nemzeti eszme terjed, csak egyes népek esetében (román, szerb, szlovák) ez erős idegengyűlölettel is párosul. Németország a kulcsa mindennek. Ha ott hatalomra kerülne valami jobboldali erő, mondjuk az NPD / DVU, amire van is esély, akkor az támasza lehetne más országoknak, senki nem maradna egyedül. Mert ha itt Magyarországon rendszerváltás történne, akkor valószínűleg három napon belül tankok tipornák el a magyarok szabadságát, nem orosz, hanem román, szerb és szlovák tankok.

Visszatérve a nyugatra nem tudom, hogy mikor vált ki reakciót (ellenforradalmat) a nyugati világ dekadens haláltusája. Mert ahogy az első világáháború után az emberek reakciója váltotta ki a nemzeti szocializmust, fasizmust, a hungarizmust, falangizmust és még folytathatnám, úgy most se mehet végbe forradalom ellenforradalom nélkül (itt a forradalom szót negatív értelemben használom). Minden csak idő kérdése. A háttérhatalom minnél gyorsabban hajtja végre elképzeléseit, annál nagyobb lesz az ellenállás is. Ezt a víz alá nyomott gumilabdához tudnám hasonlítani. Ezt nagyon jól jelzi hazánk esete. Itt a legerősebb az ellenállás, itt ahol a leggyorsabban, legundorítóbban mennek végbe a mocskos dolgok. Ezért borítékolható, hogy 2010-ben a Fidesz nyeri választásokat, hogy valamennyire lelassuljon a modernizációs folyamat és kisebb legyen a reakció. Szerintem a Fidesz és az MSZP közötti választás ahhoz hasonlítható, hogy választani lehet, hogy a halálraítéltet főbe lövéssel, vagy akasztással végezzék ki. Ebben az esetben Hungária a halálraítélt. Nekünk mindent meg kell tennünk, hogy eltörjük a láncát az alvó oroszlánnak, mert ezen a saját életünk múlik.

Mindenesetre erős karokra, okos fejekre, szorgoskezekre, tiszta lelkekre és bátor tettekre van szükségünk.
Szebb Jövőt!

DDOS támadások

DDOS támadások

Nagy az aggodalom azok ellen az alternatív média helyszínek ellen, amelyek a korrupcióra világítanak rá. Ezeket naponta támadják a neokonzervatívok és a háborús bűnösök. A cenzúrán keresztül irányított támadások (eg.http://www.uruknet.com) a meghatározó keresőmodul-helyszínek közül ezekre mérnek csapást, katonai technológiával. Az utolsó hét folyamán a vezető hírportálok közül a http://WhatReallyHappened.com –ot is megtámadták. Ki lesz a következő? És ezt úgy teszik meg, hogy állítóllag tehetetlenek a spammerekkel, a csalókkal, és hackerekkel szemben, akiket nem tudnak azonosítani az elszabadult világhálón. Ez azt jelenti talán, hogy ezekkel jó kapcsolatban állnak? Egy egyidejű támadás az alternatív mediahelyszínek ellen valószínűtlen (amiatt a nyilvánvaló negatív reklám miatt, amit ez létrehozna). Azáltal, hogy az alternatív media összetartott, és az ilyen támadásokkal kapcsolatos információkat elterjesztették, valamiféle elrettentést tudtak létrehozni a neokonzervatívok és támogatóik ellen. A meghatározó media tagadja, hogy ezek a támadások egy nagy összeesküvés során bontakoztak ki, vagy hogy bámilyen formában kapcsolódnának egymáshoz. Mindazonáltal azt kérdezzük, hogy kiknek lehetnek még eszközei és inditékai, ezekre a támadásokra? A válasz tiszta: a neokonzervatívoknak, és támogatóiknak.”

Barátaim, lefordítottam Zsamboki hozzászólását nektek. Mindehhez csak annyit tennék hozzá, hogy akikről ő ír, az nem más, mint a zsidó világhatalom.

Itt az eredeti verzió :

There is great concern on the repeated attacks on the alternative media sites sites which spotlight corruption, abuse of
power, and the agenda of the neo-con war-criminals. We have seen both direct attacks as well as indirect attacks via censorship (e.g. of http://www.uruknet.com) from some of the mainstream search engine sites. During the last week, one of the leading sites, http://WhatReallyHappened.com, has been attacked, and today the site is now down. Who next ? Why is the US government spending trillions on both defensive and offensive military technology, when they can't identify and catch the spammers, fraudsters and hackers rampant on the net ? Could it be that these have links to their favorite ally ? A simultaneous attack on all alternative media sites is unlikely (due to the obvious bad publicity it would generate). But only by sticking together, and spreading information about such attacks, could the alternative media provide any disincentive to the neo-cons and their supporters from picking off each site one-by-one. The mainstream media would then say only a conspiracy nut would think these spread-out attacks are in any way connected. However, we have to ask who has means, motive and opportunity for such attacks ? The answer is clear : The neo-cons and their supporters.

Az államadósság napjaink hűbéradója

Az államadósság napjaink hűbéradója

Az elmúlt időszakban újra elővettem a középiskolás történelemkönyveket, és mai fejjel sok érdekes párhuzamot fedeztem fel. Az egyik ilyen pl., hogy a középkorban a háborúkat azért indították, hogy egyik ország kiterjessze a hatalmát a másikra, abból a célból, hogy a befolyás alá vont ország neki (hűbér-)adót fizessen és külpolitikáját neki alárendelje.

Ezért aztán mindent megtettek, hogy gyengekezű, a befolyást gyakorló országhoz hű helytartókat állítsanak az adott ország élére. Ha belegondolunk, ez ma is megvan, a hűbéradót államadósságnak hívjak, a nemzetet nem képviselő uralkodó réteget pedig politikai "elitnek", aki önmagát persze EU-elkötelezettnek, transzatlanti szellemiségűnek fogja meghatározni.

A gyarmatosítás. Ó, hát ez csak a 18. és 19. századi gonosz imperialista világban fordulhatott elő, mára a mi fejlett világunkban hála Istennek ilyen már nincs. Tényleg? Nézzük, mi a gyarmatosítás. A gyarmattartó országnak azért van szüksége gyarmatra, hogy ott a saját termékeinek felvevőpiacot biztosítson, míg a gyarmat őt munkaerővel és nyersanyaggal látja el. Ezért a gyarmat nemzeti iparát lerombolja, hadseregét felszámolja, és hozza feltétlen hű despotát ültet a trónra.

Mit látunk Magyarországon? Hadsereg felszámolva, a nemzeti ipar gyakorlatilag megszűnt, a mezőgazdaság teljesen leépült (a húst pl. Hollandiából importáljuk). Érdekes abba is belegondolni, hogy a mítosz, amit eladnak is mennyire nevetséges (sajnos, persze korábban én is elhittem). Az pl., hogy vannak a fejlett nyugati államok (szinten eladósodva) és ők majd felesleges adóbevételeiket a szegény "rokonokra" fogjak fordítani, hogy segítsenek minket a maguk szintjére felemelni hogy majdan versenytársaik legyünk. Mintha a világgazdaságban nem lennének szerepek kiosztva, nem lenne szükség kevésbe fejlett és fejletlen régiókra.

Olyan nincs, hogy egy ország, melynek az olcsó bérmunka és a felvevőpiac szerepét szánták, az ezzel a sorssal szembemenve meggazdagodik és jólétet teremt polgárainak... Akik beruháznak egy országba úgy, hogy ott termelőüzemeket építenek fel, sohasem látnák azt szívesen, ha a lakosság jóléte, és ezzel együtt az élőmunka költsége emelkedne. Ha erre a beruházásra egyszer volt pár milliárdja, akkor arra is lesz pár milliója, hogy az eseményeket ebben az országban olyan irányba terelje, hogy ez soha ne következzen be.

Az államadósság, amellett hogy egy nagyon jól működő póráz, még biztos tőkeáramlást is biztosít a szegénytől a gazdaghoz... Az államadósság az, ami örök, amitől soha megszabadulni nem lehet, mert még nem volt példa arra a történelemeben, hogy egy szegény, adósságok alatt görnyedő ország a Világbank és a Valutaalap útmutatásait követve megszabadult volna terhétől és a jóléti országok között tálalta volna magát.

Mi jelentette a középkorban az önálló államiságot? Nézzük pl. a Szent István és a Mátyás közötti korszakot. Az uralkodó (majdnem kivétel nélkül) szellemi vezetője is az országnak. Tehát nem egy ilyen Gyurcsány-szerű féreg, hogy "csaltam, na és? Enyém a hatalom, az a lényeg". (Igaz, akkor még az antiszemita Aranybulla eltiltotta őket a tisztségviseléstől). A király az ország adóbevételei fölött rendelkezik, tehát nem utalja át jelentős részét külföldre, mint most. A király teljes mértekben rendelkezik a hadsereggel, ő maga dönti el méretét, és hogy mikor és hol vonul hadba. Nekünk már ezt a gondot is levették a vállunkról, mert gyakorlatilag felszámoltuk, hisz amúgy is az örök béke kora köszöntött be (1914 előtt is azt hitték), baráti országok vesznek körül, akikkel területi vitáink és történelmi sérelmeink nincsenek. Ha vásárolunk egy-két Grippent, azzal már biztosítva is vagyunk, kerozin úgyis lesz örök időkre, és támadás úgyis csak a levegőből érheti az országot.

A király önálló külpolitikát folytatott, kizárólag azt nézve, mi előnyös az országnak. Pl. mint az ókori Róma befolyása alá vonta a környező területeket, hogy egy esetleges külső támadás esetén ez legyen az első ütköző zóna, mielőtt az ellenség az ország területet eléri. Ha fenyegető erő jelent meg az ország határán, megelőző hadjáratokat vezettek, hogy a háború ne hazai földön folyjon. Hol vagyunk mi már ettől? Megváltoztak volna mára a történelem mozgatórugói? Mi valamilyen gyökeresen új jelenségnek vagyunk tanúi? Valamilyen erkölcsi nemesedés történt és a hatalom csúcsain trónolóknak már sokkal magasztosabb céljaik lennének, mint a hatalom, pénz és befolyás?

Azt szokták mondani, hogy ebben a modern korban, legalábbis itt, a fejlett Európában már egyik ország sem akarja megtámadni a másikat (nyilvánvalóan ez örök időkre így marad, hisz egyetlen példát sem tudnak mondani a történelemből, hogy az Uniók és birodalmak szétestek volna), az önálló államiságot pedig nem kell erőltetni, hisz a jövő az egységesülés felé mutat, a népek egyre jobban szeretik egymást, egyszer majd feloldódnak egy békés, boldog Európában.

De hát ehhez mi szükség van unióra? Én szerethetem és tisztelhetem a szomszédomat akkor is, ha nem költözünk össze, ha nem bontom le az elválasztó kerítést.

Országok kereskedhetnek, kicserélhetik értékeiket egymással unió nélkül is a kölcsönös előnyök mentén. Ha valami árt nekem abból nem kérek, ha valami előnyös, akkor támogatom. Ilyen egyszerű, nem igaz?

Ha az együttműködés azzal jár, hogy én egyre inkább elesett és kiszolgáltatott vagyok, azt semmilyen csomagolásban nem lehet üdvözítő.

Adjon az Isten szebb jövőt!

A neoliberális globalizáció vége

A neoliberális globalizáció vége

A neoliberális globalizáció ideológiája a nyolcvanas évek elején vált népszerűvé. Valójában korántsem új gondolatról volt itt szó a modern világrendszer történetében, habár hívei annak próbálták beállítani.

Arról a nagyon is régi gondolatról volt ugyanis szó, mely szerint a világ kormányai jobban tennék, ha elállnának az útból, és inkább hagynák, hogy nagy, hatékony vállalatok szabadon küzdjenek meg egymással a világpiaci érvényesülésért. Az első politikai folyománya ennek a felfogásnak az volt, hogy a kormányok, a Föld minden táján, meg kell hogy engedjék, hogy ezek a nagyvállalatok szabadon léphessék át határaikat áruikkal és tőkéjükkel. A második politikai következmény azt követelte meg, hogy a kormányok, a Föld minden táján, mondjanak le mindenféle tulajdonosi szerepről a termelésben, és privatizálják minden ilyen jellegű vagyonukat. A harmadik következmény pedig azt, hogy a kormányok, a Föld minden táján, minimalizálják, vagy egyenesen számolják föl, a lakosságnak juttatott bármiféle szociális jellegű jóléti újraelosztást. Ez a régi gondolat korábban is ciklikusan újra és újra divatba jött.

A nyolcvanas években ezeket a gondolatokat a hasonlóan öreg keynesiánus és/vagy szocialista nézetekkel szembeni alternatívaként fogalmazták meg, amelyek akkoriban dominánsak voltak a Föld legtöbb országában; ez utóbbiak a vegyes gazdaságot preferálták (állami és magánszektor); valamiféle állami védelmet a polgárok számára a külföldi tulajdonban lévő kvázi-monopolisztikus nagyvállalatokkal szemben; és az életesélyek egyfajta állami kiegyenlítését a jövedelmek átcsoportosításával a kevésbé jómódúak javára (elsősorban az oktatáson, egészségügyön, és a garantált életreszóló bérminimumon keresztül), ami természetesen a jómódúak és a nagyvállalatok megadóztatásával járt.

A neoliberális globalizáció programja elsősorban a profitok világszintű stagnálásából kovácsolta politikai tőkéjét, ami a világgazdaság 1945 és a hetvenes évek eleje közötti példátlan expanziója után jelentkezett, amikor is a keynesiánus és/vagy szocialista nézetek uralták a politikát. A profitok stagnálása egyensúlytalansági [balance-of-payments]
problémákat okozott a Föld számos kormánya számára, különösen a globális Délen, és az úgynevezett szocialista blokk országai számára. A neoliberális ellentámadást az USA és Nagy-Britannia jobboldali kormányai (Reagan és Thatcher) és a két legerősebb kormányközi pénzügyi szervezet, az IMF és a Világbank, vezette – létrehozták és végrehajtatták azt a programot, amit később Washington-konszenzusnak neveztek el. Ennek a nemzetközi klubnak a szlogenjét Mrs. Thatcher fogalmazta meg: Nincs más alternatíva [TINA – There Is No Alternative]. A szlogen célja az volt, hogy minden kormánnyal megértesse: el kell fogadniuk az ajánlott gazdaságpolitikai recepteket, vagy lassú növekedés és, amennyiben bajba kerülnének, a nemzetközi segítség megvonása lesz büntetésük.

A Washington-konszenzus gazdasági fellendülést ígért mindenkinek, és a nemzetközi profit-stagnálásból való kilábalást. A neoliberális globalizáció hitterjesztői politikailag nagyon is sikeresek voltak.
Egyik kormány a másik után – Délen, a szocialista blokkban és a legerősebb nyugati országokban – adta be a derekát és privatizálta állami iparágait, nyitotta meg határait a kereskedelmi és pénzügyi tranzakciók számára, és nyirbálta meg jóléti kiadásait. A szocialista gazdasági elvek, és még a keynesiánusok is, diszkreditálttá váltak a közvélemény szemében és kiátkoztattak a politikai elitek körében. A leginkább drámai látható következménye mindennek a kelet-közép-európai és szovjet „kommunista” rezsimek összeomlása lett, illetve a piaci reformok átvitele a nominálisan még mindig szocialista Kínában.

Az egyetlen probléma ezzel az óriási politikai sikerrel az volt, hogy nem követte gazdasági fellendülés. Az ipari vállalatok profitjainak világszintű stagnálása folytatódott. A tőzsdéken tapasztalható fellendülés nem a termelési szféra profitjainak volt köszönhető, hanem spekulatív jellegű pénzügyi manővereknek. A jövedelmek eloszlása nemzetközileg és a különböző országokon belül rendkívüli mértékben eltorzult – masszív növekedés a globális felső 10, de még inkább a felső 1% jövedelmeit tekintve, ugyanakkor a reálbérek visszaesése a többi földlakó jelentős része számára.

A kiábrándulás a szabályozatlan „piac” áldásaival kapcsolatban a kilencvenes évek közepén vált érezhetővé. Ez különböző fejleményekből látszott: erősebben szociális-jóléti orientációjú kormányok hatalomra kerülése számos országban; az állami protekcionizmus újbóli bevetését követelő hangok felerősödése (különösen szakszervezeti és agrármozgalmak részéről); és egy alterglobalista mozgalom nemzetközi jelentkezése, amelynek szlogenje így hangzott: „lehet más a világ”.

A politikai válasz lassan, de biztosan érlelődni kezdett. Eközben a neoliberális globalizáció hívei nem pusztán fenntartották a nyomást, hanem még növelték is, George W. Bush rezsimén keresztül. Bush kormánya egyszerre folytatta a jövedelmek még inkább torz és egyenlőtlen átstrukturálását (óriási adókedvezményekkel a leginkább jómódúak számára) és vágott bele egy új macho-militarista külpolitikai irányvonalba (az iraki háborúval). Mindezt a kölcsönfelvételek (eladósodás) elképesztő kiterjesztésével finanszírozta, az amerikai kincstári kötvények eladásával az energia-nagyhatalmaknak [arab országok] és az alacsony költségű termelést kontrolláló régiók számára [(D)K-Ázsia].

Mindez papíron jól nézett ki, ha az ember csak a tőzsdék mutatóit nézte. Azonban ennek a hatalmas szuperhitel-buboréknak előbb-utóbb ki kellett durrannia és most épp ez történik. Az iraki invázió (plusz Afganisztán, plusz Pakisztán) egyre inkább egy óriási katonai és politikai fiaskónak bizonyul. Az Egyesült Államok gazdasági szilárdsága diszkreditálttá vált, a dollár szélsőséges zuhanását okozva. A világ tőzsdéi pedig beleremegnek, ahogy a buborék kidurran.

Miféle politikai konklúziókat vonnak le mindebből a különböző kormányok és a közvélemény? Egyelőre négy ponton dőlhet meg a neoliberális dogma egyeduralma.

Az első az amerikai dollár világvaluta (reserve currency) szerepének a végét jelentené, (igen, azt is, hogy NEM DOLLÁRÉRT adnák-vennék az olajat) ,ami lehetetlenné tenné az amerikai állam és az amerikai fogyasztók óriási eladósodottságának a fenntartását.

A második a regionalizmus és a protekcionizmus visszatérését jelentené, a globális Északon és Délen egyaránt.

A harmadik a bajba jutott vállalatok állami felvásárlásához való visszatérés és keynesiánus intézkedések bevezetése.

A negyedik pedig az igazságos szociális-jóléti újraelosztáshoz való visszatérés.

A politikai egyensúly tehát felborult és az inga visszafelé leng. A neoliberális globalizációról 10 év múlva úgy fognak írni, mint egy ciklusról a kapitalista világgazdaság történetében. A valódi kérdés nem is az, hogy ez a fázis befejeződött-e, hanem az, hogy a visszalendülés vajon képes lesz-e a világrendszer egyfajta relatív egyensúlyát visszaállítani. Vagy ehhez már túlságosan is megsérült a rendszer?

A rendszer, amit tudjuk, kik működtetnek, az emberisg ádáz ellenségei, a zsidó illuminátusok...

Lehet, hogy inkább még nagyobb mértékű káoszra van kilátás a világgazdaságban és ezzel a teljes világrendszerben?

(ford.: komb83_kukac_gmail.com)

Képzelt hírek

Képzelt hírek

Az APEH revizorai helyszíni ellenőrzést tartottak az országgyűlési képviselők költségtérítése ügyében. Tudomásukra jutott, hogy folytatólagosan, több éve, számla nélkül veszik fel a nekik járó összeget. Névtelen bejelentők kifogásolták, hogy milyen alapon várják el az adózási fegyelmet az állampolgároktól, amikor nem ezt látják a parlamentben. Az összes érintett képviselő lemondott mentelmi jogáról, ellenük eljárás indult. Kötelezte továbbá az Alkotmánybíróság a törvényhozókat, hogy a továbbiakban csak olyan törvényeket szavazhatnak meg, amelyeket ők is be tudnak tartani.

Munkaügyi felügyelők ellepték a minisztériumok épületét, ugyanis olyan információkat kaptak, hogy a szabadságok kifizetésénél szabálytalanságok vannak. Több miniszter, államtitkár 6-8 millió forintot vett fel szabadságmegváltás címén. Emlékeztették az érintetteket, hogy a munka törvénykönyvéből jelenleg csak egy változat létezik, és az mindenkire egyformán vonatkozik.

Jelentősen csökkentették a folyamatosan veszteséget termelő állami cégvezetők munkabérét. Előzmény: az érintett cégek, az ombudsman felszólítására sem hozták nyilvánosságra a keresetek mértékét. Végül a bíróság jogerős ítéletében kötelezte az adófizetők pénzéből fizetett vezetők fizetésének nyilvánosságra hozatalát. Bizonyítást nyert, hogy a cégvezetők havi 3-6 milliós fizetést kaptak, emellett jellemző a 13. havi fizetés és a hasonló nagyságrendű éves prémium. Felülvizsgálatra kerültek a végkielégítések is, azok többségét alaptalannak ítélte a bíróság, és elrendelte a visszafizetését, amelyből számítások szerint 10 százalékkal tudják emelni a nyugdíjakat és a családi pótlékot.

Felülvizsgálták a nyugdíjak aránytalan eltéréseit. Sok kisnyugdíjas kifogásolta ugyanis, hogy azonos szolgálati idővel rendelkezők között esetenként gyakori a több százezres, sőt milliós nagyságrendű eltérés. Gyakran változott ugyanis a nyugdíjszámítás képlete, ezért gyakorlatilag csak a szerencsén vagy a szerencsétlenségen múlt, hogy kinek mennyit állapítottak meg. Volt olyan időszak is, amikor a számításnál csak az utolsó évet vették figyelembe, ezért aki tehette, megemeltette (vagy megemelte magának) a munkabérét, majd szép csendben nyugdíjba vonult. A jogtalanul szerzett nyugdíjakat vissza kell fizetni - illetve a továbbiakban nem kerül folyósításra -, ezzel minden jogosultnak biztosítani tudják a minimálbérnek megfelelő nyugdíjat.

A bíróság letöltendő börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélt több pártállambeli ügynököt, valamint ÁVH-s tisztet. Bizonyítást nyert ugyanis az emberölés és súlyos testi sértés vádja. Az unió üdvözölte a bírósági döntést, ugyanakkor aggályosnak nevezte, hogy a többi országgal ellentétben nagyon akadozik a felelősségre vonás.

Kovács Mátyás

Mezőkövesd

Miért nem Cion

Miért nem Cion : A népirtó Izrael terrorista rekordjai


Izrael fiai különleges fajból valók - egyetértünk velük e kérdésben, legfennebb különböző előjelekkel értelmezve a kijelentést. E különlegességet bizonyítja ez a videó is, amely a cionista szörnyállam által felállított "rekordokat" veszi számba. Angolul nem értő olvasóink kedvéért felsorolunk néhányat.

Izrael hajtott végre a legtöbb településen etnikai tisztogatást (500+).(több mint 500-on)
Izrael deportálta a legtöbb menekültet (4millió+).
Izrael rombolta le a legtöbb lakást (60ezer+).
Izraelt ítélte el legtöbbször az ENSZ (500+),.
Izrael gyilkolta meg a legtöbb civilt egy főre eső leosztás szerint (50ezer+).
Izrael börtönözte be a legtöbb civilt egy főre eső leosztás szerint (250ezer+).
Izrael nyomorította meg a legtöbb civilt egy főre eső leosztás szerint (50ezer+).
Izrael sebesítette meg a legtöbb civilt egy főre eső leosztás szerint (20ezer+).
Izrael az egyetlen állam a Földön, amely nem engedi hazatérni a menekülteket.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely megszállás alatt tart egy országot gészen, továbbá két másik ország részeit is.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely nyíltan lopja a vizet a szomszédaitól.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely törvényerőre emelte a lakóhelyek lerombolását mint kollektív büntetési formát.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely törvényerőre emelte a fák kitépését a földből mint kollektív büntetési formát.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely a civil infrastruktúrát rombolja le szándékosan, jogszerűnek hazudva azt. I
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely törvényerőre emelte a gyilkolást.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely élő pajzsot használ a hadműveletei során.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely törvényerőre emelte a kínzást.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely illegális telepeket épít a megszállt területeken.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely tárgyalás nélkül börtönzi be az aktivistákat.
Izrael az egyetlen ország a Földön, amely nem engedi át az ellenőrző pontjain a szülni készülő nőket, akik rendszerint elvesztik babájukat. Ugyanezért halnak meg a betegek ugyanott – tényleg csak néhány adat, a fenti videó sokkal teljesebb képet nyújt, nézzük hát meg!

ACI kommentjét, amit ide írt, beemelem ide :

A Hezbollah 24 éves története folyamán támadásai 99%-a zsidó megszálló katonák ellen irányult. Nem ijednek meg a legkeményebb elitkommandósoktól sem és már a kilencvenes években sikerült több ilyen csúcsterroristát hidegre tenniük. Miután a zsidók megkezdték Libanon legújabb bombázását július 12-én, Naszrallah egy napot várt, és többször felszólította Izraelt: fejezze be a civilek gyilkolását, vagy megbánja és ők is városokat fognak lőni (amellett persze, hogy katonai bázisokat is lőnek Izrael területén).

A Hezbollah egy kiválóan kiképzett, rettenthetetlen légió, amely gerillahadseregként is képes az izraeli offenzívát lelassítani, a megszállást lehetetlenné tenni és az első hadsereg, amely mer és képes ellencsapást mérni belső Izraelre. Ha páncélosaik és repülőik volnának, Irán nélkül is leradíroznák a patkányállamot a térképről. Ahogy Mahmud Ahmadinedzsád mondta, hogy van pár dolog a világon, amit biztosan nem Isten teremtett, az egyik ezek közül Izrael. Ahol a rabbitanács nyíltan uszíthat civilek legylkolására, az az állam meg fogja érdemelni a véget. A cionista amerikai sajtóban is egyre többen kongatják a vészharangot: Izrael vesztésre áll.

Jobbágysors

Jobbágysors

Csontos Gábor : Jobbágysors 2007

„1. És mondám én: Halljátok, kérlek, Jákób fejedelmei és Izrael házának vezérei: Nem a ti tisztek-é tudni az ítéletet?

2. Ti, kik gyűlölitek a jót és kedvelitek a gonoszt! A kik levonszátok (= az utolsó fillértől is megfosztanak -CsG.) róluk a bőrüket és a csontjaikról az ő husokat!

3. A kik megeszik az én népemnek húsát, és lenyúzzák róluk bőrüket, és összetörik csontjaikat, és feldarabolják, akár csak a fazékba, és mint húst a tálba.

5. Így szól az Úr a próféták ellen, a kik elnémítják az én népemet, a kik, ha van mit rágniok (=megélhetésük -CsG) békességet hirdetnek, az ellen pedig, a ki nem vet valamit a szájokba (=nem korrumpálható - CsG), hadat indítanak.

6. Azért éjszaka száll rátok, hogy ne lássatok, és sötétség jő rátok, hogy ne jövendelhessetek, és a nap lemegy a próféták felett, és elsötétül rajtatok a nappal.

8. Én ellenben megteljesedem az Úr lelkének erejével, és ítélettel és hatalommal, hogy hirdessem Jákóbnak az ő vétkét, és Izráelnek az ő bűnét.” (Mikeás próféta könyve, 3. A világi és egyházi vezetők büntetése, 1,2,3,5,6,8 versek, Károli Biblia, Bp. 1989 kiadás)

Nem tökéletesen leírtak-e a mai Magyarország helyzete? Fent, a nemzetközi tőke árnyékában tobzódó percemberek, s itt lent, a porban, a megvezetett, gondolkodni nem képes, de nem is akaró, kiszolgáltatott, s lassan nincstelenné váló perctömeg sivítása. Ez ma Magyarország, amely az Európai Unióban már csak névlegesen, formailag tagország, tartalmi és gyakorlati szempontokból, kerületekre (régiókra) felosztott földdarab. Miért tagadjuk? A felismerés sokakban tisztázhatja helyzetünket, s helyzetüket. Választások, és egyéb, parlamentáris demokráciának csúfolt formajogosítványok helyett végre felmérhetjük helyünket a Nap alatt. Igen, 17 évvel ezelőtt nem ezt szerettük volna, hanem egy semleges, felszabadult, gazdaságilag erős, nemzeti alapokon nyugvó Magyarországot. 17 év alatt einstandoltak bennünket: a nemzetet, a társadalmat, a népet, a lakosságot; elsősorban belülről, hathatós külső támogatással.

Nehéz, súlyos szavak ezek, esetleg vagdalózások, konkrétumok nélkül? Kormányok jöttek, kormányok mentek, s az 1987/88-ban elkezdett társadalom átalakítási folyamat hol kisebb, hol nagyobb intenzitással, de változatlan erővel tovább folytatódik. A dialektikus materializmus alapján, a ’cél szentesíti az eszközt’ hagyománya mentén. Vajon mi lehet az a cél, aminek eléréséhez az utolsó 17 év kormányai a parlamentáris demokráciák hatalommegosztásának valamennyi eszközét bevetették, hogy az megvalósuljon? Talán, a kezdeti kiindulási pont a még, egyelőre csak csírájában létező Európai Unióhoz csatlakozás előmozdítása lehetett (1993 ősze, Boros Péter miniszterelnök csatlakozási szándéknyilatkozata)?

Időközben, a világ is nagyot változott. Színre lépett a globalizáció, az újragyarmatosítás fedőszerveként, s ebben a konstellációban a Kárpát-medence közepe, geostratégiai központként valakiknek, valamilyen szervezeteknek a domíniumává (magánbirtokává) kellett, hogy váljon. Amennyiben elfogadjuk ezt a feltételezést, akkor már egyöntetűbbnek látszik az a vehemes, hihetetlen pártpolitikai ráfordítással járó SZDSZ-es embertelen és nemzetellenes gazdaságfilozófiai köntösbe öltöztetett törekvés, amelyet a magyar állami lét totális lebontására fordítanak.

A magyar állami lét ebben az olvasatban nem magának az államnak hivatalos megszüntetését jelenti, hiszen, akkor a Magyar Köztársaság, mint olyan, megszűnne létezni. Nem, ebben az olvasatban az állami akaratot megtestesítő társadalom befolyásoló képesség felszámolását kell értenünk. A XXI. század elején, Magyarországon, ez pedig nem jelenthet, nem jelent mást, mint az állami akarat legjobb, legnyilvánvalóbb közvetítőjének megszüntetését: a közösségi vagyonnak egy olyan, meghatározó mértékének elkótyavetyélését jelenti, amely közösségi vagyon nélkül az állam a területén élő lakosság fizikai, valamint mentális egészségét, jólétét, életszínvonalát, tervezőképességét, élet, és-létbiztonságát, sőt jövőképét biztosítani már képtelenné válik. S nem csak a mindenkori jelenben élőknek, hanem az azt követő nemzedékeknek kiszámíthatóan leghosszabbra prolongált (időben kinyújtott) fizikai és mentális élet, és létbiztonságát is!

Miközben, s egyre inkábban úgy tűnik, hogy a XXI. század elején az állami, nemzeti-közösségi stratégiai lét legfontosabb mérvadói az állami, közösségi tulajdonban levő un. stratégiai ágazatok birtoklása (ivóvíz kincs, energetika /termelés, szállítás, elosztás/, termőföld, erdők, a földben levő ásványi vagyon, a vasút, vízi és közúti közlekedési ágazatok, a köz –és állategészség/járványügy, oktatás, a monetáris politika letéteményese: a központi jegybank, hogy csak néhány példát említsek). A privatizált magyar államban ezek az ágazatok már, mint profit/és-egyéb érdekeltségű magántulajdonként működnek. Ugyanakkor megszűnik az irányítók a lakosság iránti állami, természetjogi empatikus, szolidaritás alapú felelőssége. (Kóka, jelenkori gazdasági miniszter részvénytársaság Magyarországa) Az irányítók hatalmi jogosítványokkal (könyvelési, adóbehajtás, magánvagyon védelmi feladatok) felhatalmazott menedzserekké válnak, teljesen alárendelve a privatizált magyar államot tulajdonló, talán multinacionális nagyrészvényes tulajdonosi körnek.

Igen, teljesen alárendelve, elszigetelve élve a helyi irányítottaktól, kiemelt vagyoni, és életszínvonalú környezetben. De: ennek az alárendelt, végrehajtói szerepben tobzódó irányítóknak mindenkor ott lóg Demoklész kardja a fejük felett: bármikor kitaszíthattatnak a „Paradicsomból”, mert ők is ugyanolyan niemandok (senkik) a nagyrészvényes tulajdonosok szemszögéből, mint a segédletükkel mindenükből kifosztott lakosság. S, legfőképpen, bármikor pótolhatóak.
Számunkra már nem igazán az az érdekes, hogy kikből áll össze a hazai végrehajtó menedzsment. Hanem az, hogy kik azok a nagyrészvényesek, akiknek nem csak Magyarország (terület), de az itthoni őslakosok sorsa is a kezükben van.
Nem szabad elfelejteni egy lényeges dolgot: egy terület kiürítésének sokféle módja van. A háborús tömegpusztításokkal járó etnikai tisztogatások kora, itt Európában, egyelőre, úgy tűnik, lejárt. Hiszen, a háború, pro és kontra, válogatás nélkül öl, pusztít, rombol. A politikai korrektség modernitásával élve: fajra, nemre, bőrszínre, vallásra való tekintet nélkül.

A művi vetélés: Magyarországon 1956 óta kb. 5 ½ millió abortusz volt. Ehhez, szintén hozzá vehetjük a disszidálások következtében külföldre távozók mintegy 250 ezres létszámát. Ez a két adat, társadalmunk megújulás képtelenségét, látványos elöregedését támasztja alá. 1980 óta, maga a népesség indult fogyásnak, amely, 1988/89-ig állampárti, majd az utódpárti, egy-egy SZDSZ-MSZP kormányzati időszakokban, az alapvető lét –és életbiztonságot fenyegető gazdasági/financiális megszorító csomagok következtében drámaian felgyorsult. Ezt a tendenciát csak felerősíti az írott és elektronikus sajtó teljes ultraliberális szabadossága, amely a családalapítás természetességéről (a jövőről) eltolta a hangsúlyt a mának élő egyénre, a meleg és egyéb jogok, devianciák állandó propagálásával. Az eredmény már most látszik: kevesebb a házasság, a családban születő több gyerek, létezővé váltak a tömeges gyerektelen párkapcsolatok, és az egykézés. Miközben a többgyermekes családok megélhetése egyre nehezebbé válik. Sőt, statisztikailag is kimutatható az iskolába járó éhező gyerekek növekvő tömege. Uniós csatlakozásunk óta (2004) megindult a fiatalabb korosztályok nyugatra menekülése is a hazai lét –és életbiztonság kilátástalansága elől.

Egy öregedő társadalom rákfenéje az egészségügy. A megfelelően finanszírozott, I. osztályú, legmodernebb, legkorszerűbb technikai felszereltségű, és gyógyítási kiszolgáltságú egészségügy akár évtizedekre is meghosszabbíthatja egy elöregedő társadalom nyugdíjas korosztályainak életét. Ugyanakkor a maga prevenciós eszközeivel az aktív korosztályok egészségbiztonságához szintén nagyban hozzá járul.

A dialektikus materializmus elvei azonban az egészségügyben is jól használhatóak. A lét és-életbiztonságától megtagadott, rendkívül rossz fizikai és mentális egészségi állapotba került aktív korosztályokat nyugdíjba vonulásuk pillanatában egy teljesen lezüllesztett, technikailag és technológiailag, valamint gyógyítási lehetőségeitől megfosztott egészségügy nem, hogy nem képes gyógyítani, és ezzel életüket meghosszabbítani, hanem, akár a megérdemelt nyugdíjas éveiket is lerövidítheti.

Természetesen az orvosok, és az ápoló személyzet heroikus küzdelme is kevés ahhoz, hogy pótolhassák azokat az összegeket, amelyeket kivonnak az egészségügyből, amelyek az elavult berendezések pótlására, legújabb technológiák alkalmazására, vagy a nagyobb hatásfokkal rendelkező, de kisebb mellékhatással járó gyógyszerek beszerzésére lennének szükségesek. Nem szólva a biológiai kutatás/fejlesztés irdatlan összegeiről. Joggal tehetnénk fel a kérdést. A parlamentáris demokrácia játékszabályainak engedelmeskedve megválasztott képviselőknek, kormányoknak minden fontosabb, csak saját népük nem?

Mert mi is lehet a cél? Kiüríteni ezt a területet a legbarbárabb eszközök igénybe vételével, a gazdasági/pénzügyi eutanáziával, hogy hely legyen másoknak? Vajon az Európai Bizottság elemzéstervezetének, amelyben a globális felmelegedéssel kapcsolatos nyugat-európai problémakört teszi közzé („sor kerülhet kikötők, iparágak, teljes városok és falvak áthelyezéséről a parti területekről”, MN, 2007. június 27. 9. old. Napi sajtószemle) lehet köze annak a folyamatnak, ami az utolsó néhány évben felgyorsulni látszik Magyarországon?

A kompországból Titanic-országgá változtattak bennünket 17 év alatt. S a Titanic-ország elsüllyedése után sem kell a részvénytulajdonosoknak félni a tönkremenéstől. Hiszen a Titanic-országot keresztül-kasul bebiztosították. S a biztosító fizetni fog. Na nem az esetleges túlélőknek. Nem! Az országtulajdonosoknak! Akik, természetesen, minden veszélytől távol eső, biztonságos helyeken számolgatják részvényeik profitmegtérülését.

Vagy, talán, mégis Adynak volt igaza, amikor azt írta:

„Örök este és örök gálya,
Csak ott, ott fenn egy-egy toronyban
Lobban öröm örömre, lobban
S mindenek fölött világlik
Rothschildék palotája

/Ady Endre: Rothschildék palotája/