Megérteni a zsidókat?
1919-ben a Tanácsköztársaságkor a vezetők zsidók voltak. Ugye nem állítod, hogy a magyar nép érdekében cselekedtek, hisz jórészt miattuk következett be Trianon. 1945 után szintén a nyakunkra ültették őket. A szocializmus építésének vezérei is zsidók voltak, akik nemcsak a magyarokat, de egymást is ölték, lásd koncepciós perek. Tudod, hova vezetett a hozzá nem értésük? 1989-re 20 milliárd dollár államadósság. Aztán jött a rendszer, illetve gengszterváltás. Eladva minden, lehetőleg külföldi, vagy magyarországi zsidóknak. Eredmény, 100 milliárd dollár államadósság. Aztán, hogy még véletlenül se tudjuk kifizetni, már azt adják el, ami a jövőnk lenne: az éppen feltárt gázmezőinket, amiből minden adósságunkat kifizethetnénk. De nemsokára a termőföldjeink következnek, ha hagyjuk.
A keresztény vallások, az iszlám, a buddizmus ... stb. közös vonása, hogy egy olyan Istenhez kötődnek, aki a harmóniát, a békességet, a szeretetet, az élet tiszteletét, stb jelöli meg elérendő célnak. Vagyis pozitív irányba mutat, és egy magasabb szintű lelki töltést ad a hívőknek, illetve ebbe az irányba tereli híveit. Ha bárki úgy dönt, hogy megváltoztatja vallását a fent említettek valamelyikére, nem ütközik akadályokba, az egyház nem átkozza ki és viszonylag könnyen hozzáfér a másik hit írásos anyagaihoz.
Az először Mishannak majd Talmudnak nevezett írás, mely az első évszázad elején jelent meg először, folyamatosan bővült, írásos formában is rögzítették (onnantól talmud), mára több mint 10 000 oldalt tartalmaz, a zsidók mindennapi hitéletét és hitgyakorlását hivatott írányítani. Ezt a "művet" zsidó tanítók (rabbik) írták az idők folyamán. Nos, az ebben szereplő instrukciók már erőteljesen megkérdőjelezhetők és nehéz bennük felfedezni valamilyen magasabb rendű, isteni szándékot.
Egy rabbi nyilatkozta: " Ha a gójok (nemzsidók) tudnák, hogy miket tanítunk róluk, meglincselnének minket."
Ennek megfelelően titokban is tartják, amennyire ez sikerül. Ami kiszívárog, azt azonnal letagadják és jön a tőlük jól megszokott nácizás és fasisztázás.
Próbálj meg csak beszerezni egy, A ZSIDÓK SZERINT HITELES és a TELJES szövegrendszerre kiterjedő Talmud kiadást, nem fog sikerülni!
A talmudi "tanítás" szerint a zsidó a teremtés koronája és csak őt illetik meg emberi jogok. Minden más ember csak gój - azaz állat és tisztátalan. Ha a zsidó megöl egy gójt, nem jár érte büntetés, mert csak olyan, mintha egy csirkét vágott volna le.
Egy kis ízelítő: Ha egy zsidó férfi gój asszonnyal hál, verést érdemel a bűne miatt ( a megkövezést már régen törölték ), viszont az asszony halált érdemel, mert bűnre ösztönözte őt. Ugyanez az utasítás vonatkozik megerőszakolás esetén is, még akkor is, ha a gój kiskorú ( 3 éves) gyermek.
Nem is folytatom, mert csak okádni lehet tőle.
Nos, aki ezt vallásnak tudja tekinteni, vagy valamilyen Istennel összefüggésbe tudja hozni, az NEM NORMÁLIS!!!!!!
Ezért aztán nem is meglepő, mikor az egyik zsidó ellentüntető ilyen kijelentést ereszt meg: "Kihaló faj vagytok." Mondja ezt ő, egy idegen országban, "vendégként".
IDEJE LENNE RÁJÖNNI, HOGY A NEMZET KÍGYÓT MELENGET A KEBLÉN !!!!!!!!!
Nem tudom, hogy egy EMBER valaha is képes lesz-e megérteni a zsidókat.
Mivel minden nemzsidó ki van rekesztve az "ember" kategóriából, így a mózesi törvények nem vonatkoznak rájuk, mikor is "embertárs" említtetik. Így aztán azok javait "nyugodtan el lehet" kívánni. Pl.: Magyarország .... , hogy csak a lista elejét említsem.
Így már érthető a zsidók kíméletlensége, ami azonnal előjön, ha hatalom kerül a kezükbe.
NEM VESZNEK MINKET EMBERSZÁMBA. Ez itt a gond. Ezért jobb lenne, ha valóban mindannyian kimennének Izraelbe, beleértve a "jogi személyeket" (azaz a cégeiket) is.
2008. július 28., hétfő
2008. július 27., vasárnap
A Talmud és a kereszténység
A Talmud és a kereszténység
A Talmudot, magyarul a Tant, vagy más szóval a Tanulmányt a zsidók szent könyvnek tartják, s a rabbik a legnagyobb titok leple alatt őrzik. A Talmud irodalmuknak azon ága, mely főképpen a bibliájuk törvényi részének a taglalásával foglalkozik, de ismertet a teológiájukon kívül eső témákat is, mint például régi hagyományokat, mondákat, természettudományi fejtegetéseket és egyebeket. A Talmud a rabbinizmus terméke, azaz az ószövetségi kinyilatkoztatott vallásnak az az alakja, melyet a rabbik állapítottak meg.
A rabbi szó eredeti jelentése: én uram, én mesterem, a későbbiek folyamán átalakult. A legkorábbi feljegyzés a mai értelemben használt megszólításra vonatkozólag a 70-es évekből datálódik. Általában a farizeusokban és az írástudókban látják a rabbik elődeit. Kezdetben nem is annyira foglalkozást jelentett, mint inkább életformát. Mégis, nem telt bele hosszú idő, hogy az előírt tanulmányok befejeztével a tanítvány előbb talmid chakham-ként egy rabbihoz csatlakozhatott, majd később maga is a bölcsesség magasabb fokára hágva egy tudós mester foglalkozását űzhette. (Die Juden, ein historisches Lesebuch.)
A már kissé megerősödött katolikus egyház nem nézte jó szemmel a rabbik tevékenységét, és meglehetősen korán meghozta a zsidók korlátlan szabadságát megnyirbáló törvényeit. II. Theodosiusnak és Justinianusnak a Codexeivel (V. és VI. század) kezdődnek az általános jellegű zsidóellenes intézkedések, majd kifejezetten a Talmud ellen először IX. Gergely pápa (1227-41) lépett fel a könyv betiltásával. Őt követte még 9 másik pápa XIII. Leóval (1878-1903) bezárva.
A zsidók oktalan gyűlölködést vetnek a keresztények szemére, míg a pápai cenzúra a Krisztust és a Szűzanyát gyalázó kifejezéseket, meg a nem zsidókat illető megalázó passzusokat panaszolja fel, melyek végett a maga részéről a Talmud betiltására vonatkozó intézkedéseit helyénvalónak tartja.
A két felekezet között folyó elmérgesedett vita mindmáig mindkét részről egyforma hevességgel dúl, aminek nem kis mértékben oka a zsidóság vonakodása, az egyház által sérelmezett kitételeknek a tisztázása. Ami már azért is különös, mert az ezekben foglalt ellentmondások a zsidó teológiai rendszerben is mélyreható zavarokat okoznak, amit egyebek között a Zsidó lexikon -ból vett idézet meggyőzően igazol: Az Új Testamentum hőse, Jézus, ugyanaz a Jézus, akit a Talmud több helyen galileai nőnek római katonával való házasságon kívüli viszonyából született, tehát nem zsidó származású személynek nevez, valamint hagyományozói és leírói zsidók voltak és így érthető, hogy egész képzeletviláguk a rabbinikus zsidóság gondolatvilágából való volt, amely később a Tamudban, illetve Midrásokban rakódott le.
A református egyház kiadásában megjelent Keresztyén bibliai lexikon a Talmud címszó alatt meglehetősen ködös formában így nyilatkozik: Az Újszövetség-i kortörténet megértéséhez is nélkülözhetetlen. Magának az Újszövetségnek a megértéséhez azonban csak körültekintéssel lehet felhasználni, mivel a Talmud, a régi részeitől eltekintve, 100, vagy több mint száz évvel fiatalabb nála.
Velük tökéletesen ellentétes álláspontot foglal el dr. Huber Lipót prelátus, teológiai tanár az Újkori és modern zsidók Jézus Krisztusról című munkájában: ... a mai zsidó vallás, amelyet közönségesen judaizmusnak, későbbi fejleményében rabbinizmusnak szokás nevezni, nem Istentől kinyilatkoztatott vallás, hanem emberi alkotás, a mozaizmus farizeus-rabbinikus továbbfejlesztése. Ezért nem is a mozaizmus név illeti meg, hanem megalkotói után rabbinizmusnak kell neveznünk, vagy mert lényege főként a Talmudban van megörökítve, talmudizmusnak is nevezhető.
A Talmud megítélése a zsidóság körében sem egységes. A liberálisok kritikusan viszonyulnak hozzá. Dr. Goldschmidt Lázár főrabbi ekképpen vélekedett:�A Babilóniai Talmud nem rendszer, nem módszer, hanem a tanoknak és tanításoknak, a mondásoknak és szentenciáknak, a bohóságoknak és anekdotáknak összevisszasága. Egy szőrszálhasogató levezetés mellett találunk benne egy mesét, egy jogi kérdés mellett egy jámbor trágárságot. Skolasztikus hermeneutika és metafizikai spekuláció van összevissza keverve, majd történelmi tudósítás csillagjóslással. És, amilyen az anyag, olyan a nyelve is: a nyelvjárások zűrzavara, egy nyaklónélküli zsargon.
Mi hát ez a könyv, amelyik a teológusokból ennyire szerteágazó véleményt és érzelmet vált ki, s amely iránt a laikusok borzongással vegyes idegenkedést tanúsítanak, majd ismét másoknál olvasása közben csalódást eredményez? S akkor még nem is történt említés azokról, kik csak annyit tudnak felőle, hogy van, s azon némelyekről sem, akik még ennyit sem.
A Talmud, szögezzük le egyszer és mindenkorra, a modern értelemben vett rabbinizmus terméke. Talán az egyetlen, valóban szidó szellemiségtől áthatott, minden idegen befolyástól teljesen mentes szöveggyűjtemény, szemben az ún. Ótestamentummal, mely az ókori népeknek a legendáit, a természettudományok terén elért eredményeit és irodalmi termékeit is tartalmazza. Kifejlődéséhez más egyéb tényezők mellett a kereszténységnek meghatározott szerep jutott. A rabbik tudatosan, vagy tudat alatt, de mindenképpen szükségszerűen olyan új könyvet szerkesztettek vele, amelyik immár egyedül zsidók által íródott kizárólag zsidók számára, a keresztényekkel kényszerűen közössé vált, a Saul követői által tőlük kisajátított ó-testamentumi írások helyébe.
A Talmud történelmi szerepét nem lehet eléggé felbecsülni. Vele nemcsak új könyvet szerkesztettek a rabbik, hanem új vallást is alapítottak, a júdaizmust, vagy más néven a rabbinizmust, s ennek kapcsán új embertípust teremtettek: a talmud zsidóét. Azért tévedés ne essék, nem minden ma élő zsidó talmudzsidó. A zsidóság éppen olyan megosztott, mint minden más nép és minden más vallás. Földrajzi adottságai és szellemi-eszmei elképzelései révén egymással vetélkedő, és a hatalomért folyó versengésben egymástól mély árkokkal elválasztott tömbökre van szétszabdalva. Származásuknál fogva: nyugati szefárd, keleti askenáz, etiópiai falasa, indiai manipuri. Vallási elképzeléseiket figyelembe véve: antirabbinikus karaiták, chaszidok, ortodoxok, neológok, messiásvárók, kabbalisták. A nemzeti irányzat képviselői: cionisták, anticionisták, hogy csak a főbb csoportosulások legyenek megemlítve.
A Talmud gerincét a Tórából kikövetkeztetett 248 cselekvő és 365 tiltó, tehát összesen 653 vallási parancs, a Misna magyarul tanulni, ismételni � alkotja. 6 rendre (szödárim) oszlik, melyek tovább tagolódnak 63 traktátumra (masszeket), 523 fejezetre (pörakim) és 4187 tézisre (misnajót). Az alábbi összeállítás a rendek címszavait és az azokba besorolt traktátumok számát mutatja be:
1. Zeráim vetések, magvak: 11 traktátum
2. Moéd ünnepek: 12 traktátum
3. Násim asszonyok: 10 traktátum
4. Nezikin károk: 7 traktátum
5. Kodásim szent dolgok, áldozatok: 11 traktátum
6. Tohorót tisztaságok: 12 traktátum
A Talmud második tekintélyesebb részét a Misnához fűzött magyarázatok, a Gemárá (magyarul befejezés) képezi. A Misna és a Gemárá együtt a Talmud, jóllehet olykor magát a Gemárát is Talmudnak nevezik. E kettőt pedig újabb magyarázatok és kommentárok, a Rási (Rabbi Slomo ben Jicchák nevének a kezdőbetűi) és a Toszáfot (hozzáfűz) egészítik ki. Egy átlagos oldalon középen foglal helyet a Misna, majd közvetlenül utána és alatta a Gemárá és körülöttük a hozzájuk fűzött magyarázatok és utalások. A Talmud tehát a Törvény magyarázatának a magyarázataiból áll. Nélkülük a szöveg érthetetlen lenne. Az idő folyamán úgy tárgyi, mint nyelvi nehézségek merültek fel, és ezekhez járult hozzá, hogy a Gemárá már nem ismerte a Misna eredeti értelmét és jelentését, és ugyanez vonatkozik a Rásira, meg a Toszáfotra. Egy-egy szó helyes értelmezése gyakran hosszas magyarázatot igényel.
A tézisek nagy száma és rendszertelensége minden időben igen megnehezítették a Talmud megértését. Ennek a szorgalmazására tett Jakab Alphasi 1032-ben kísérletet Halakhot című kompendiumának az összeállításával. Nem sok sikerrel. A nagy tekintélyű Mose ben Maimon, ismertebb nevén Maimonides sem volt képes a munkájával eredményt elérni. 1180-ban adta ki Jad chasak című 14 kötetes írását, amelyben filozófiai alapon akarta a törvényeket igazolni. A kortársai egyáltalán nem méltányolták az erőfeszítéseit. Sőt éppen üldözőbe vették. El kellett menekülnie. Egyiptomi száműzetésben halt meg 1205-ben.
A Talmudban, ellentétben a Tóra maszorét szövegével, nem használják a magánhangzók jelölésére a mássalhangzók fölé írt, pontokból és vonalakból álló rendszert. A mássalhangzóból álló szavak között nincsenek sem pontok, sem vesszők, s nem alkalmaztak bekezdéseket. A másolók igen ügyeltek, hogy minden oldal és minden sor, minden példányban mindig ugyanazzal a betűvel kezdődjön és végződjön. Ezt a szabályt vaskövetkezetességgel vitték keresztül, ami azért lehetséges, mert a héberben egyes betűk nyújthatók. Velük ki lehet tölteni az esetleges hézagokat.
A Misna írásbeli rögzítése Akiba és tanítványa Mair rabbi munkájaként, mintegy az ötvenes évekkel kezdődött és kb. 220-szal lezárult, s utána láttak hozzá a szöveg magyarázatához. Ezekben a tevékenységekben több ezer talmud-tudós vett részt. Az előbbieket tannaitáknak, ismétlőknek, a Gemárá megalkotóit pedig amóráknak, beszélőknek, a Misnáról vitatkozóknak nevezik. A munka egészen az 500-as évekig Babilóniában folyt, s innen kapta a nevét: Babilóniai Talmud, vagy csak röviden Talmud, megkülönböztetésül a Jeruzsálemben írt ún. Jeruzsálemi Talmudtól, mert ott is folyt kutatás, habár jelentőségében messze a babilóniai mögött maradt.
A IX. századtól kezdve újból megindult a Talmud szövegének a felülvizsgálása. Először Babilóniában, majd később Európában. Nyugaton az első jelentős magyarázat, a már említett Rási 1040-ben látott napvilágot Spanyolországban, majd a vejei és az unokái által kidolgozott anyag Tószáfot néven került be a Talmud kiadásokba. Ő utánuk a Talmud tanulmányozása a pilpul útvesztőjébe vezetett világosít fel a Zsidó lexikon. Ekkor most már nem az eredeti értelem keresése volt a cél, hanem az, hogy a Talmud szavából meg-lepő éleselméjűséggel új értelmet és új vonatkozásokat hámozzanak ki. A pilpul módszerének túlzásba való vitelét Pollák Jakab lengyel származású prágai rabbinak tulajdonítják. Hiányos lenne a Talmud ismertetése a két fogalom a haláká és a haggada megemlítése nélkül. Az előbbinek a jelentése: életfolytatás, szokás, az utóbbié: elbeszélés. Minden halákát Mózesre kellett visszavezetni, minden halákának mózesi tekintéllyel kellett bírnia. A későbbiek során azonban föléje emelték, s ha különbség volt a mózesi törvény és a haláká között, akkor az utóbbi volt az irányadó. A vének rendelései fontosabbak lettek az Isten rendeléseinél. Jézus keményen harcolt e torzítás ellen, mert Isten törvényét nem lehet érvénytelenné tenni. (Keresztyén bibliai lexikon)
A haláká címszó alatt tehát a vallási törvényeket és a velük kapcsolatos kérdéseket foglalják össze, míg a haggada az elbeszélésekből és a legendákból levonható erkölcsi tanulságokat tartalmazza. A haláká mindenképpen előbbre való a haggadánál. Mi több, a haggada nem mértékadó, mivel nem állít korlátokat az írás értelmezése elé. Bárki olyan magyarázattal hozakodhat elő, amelyet az adott esetben helyénvalónak vél. Ezáltal előfordulhat, hogy ellentmondásos levezetések állnak egymás mellett.
Miután a Talmud külső (Misna és kommentárok) és belső (haláká és haggada) felépítése, valamint a keletkezésének a története és körülményei immáron vázlatosan ismerteknek tekinthetők, szólni kell még a megalkotói után rabbinizmusnak nevezett vallás lényeges elemeiről.
Kezdetét az első évszázadra szokták helyezni, nem véve fi-gyelembe, hogy a gyökerei legalább három évszázaddal visszanyúlnak. A kiváltó okot nem a szétszóródottságban, sem a templom pusztulásában, vagy a kereszténység megerősödésében kell keresni. A szétszóródottság ősidőktől kezdve fennállott, s a másik két esemény a folyamatot nem okozta, hanem csupán annak a kibontakozását előmozdította. A mélyebben rejlő, a valódi ok, a papság megváltozott szerepében lelhető fel. A tekintélyük az évezred előtti V. századtól kezdődően egyre jobban hanyatlóban volt. Jézus korára a hatáskörük már kizárólag az áldozatok bemutatására, mészáros munkára szorítkozott. Végül ezt a funkciójukat is elvesztették a templom elpusztulásakor. A zsidó papi hivatás a 135. esztendővel egy-szer és mindenkorra megszűnt létezni.
E folyamattal egyidejűleg a tanítói tevékenység és az írásmagyarázat profán személyek, előbb a farizeusok, majd később a hitközségek elöljáróinak, a rabbiknak a kezébe csúszott át. Isteni beavatkozás, sugalmazottság nélkül. S ez mindjárt megnyitja az utat a kérdés felé: Vallás-e a rabbinizmus, igen, vagy nem? (Dr. Huber Lipót)
A zsidó felfogás szerint az Úr Mózesnek nemcsak a törvényt adta, hanem annak a magyarázatát is. Ez utóbbit Mózes nem foglalta írásba, de közölte a nép véneivel, és azoktól szállt egy évezreden keresztül nemzedékről nemzedékre, míg végül a haláká-midrásban fel lett jegyezve.
Ezekkel szemben két ellenvetést lehet felhozni. Mózes nem-csak a magyarázatokat, de a törvényt sem foglalta írásba. Ezt a feladatot helyette a papok végezték el, jó néhány évszázaddal utána. A magyarázatok dolga még ennél is gyatrább lábakon áll. Még csak nem is papok munkája, hanem profán emberek alkotása, hosszú, több száz éven át tartó elkeseredett viták eredménye.
Mózes öt könyvének a szerzőségét Mózesnek tulajdonítják, de valójában ki írta ezeket? - teszi fel a kérdést Richard Elliot Friedman, a Wer schrieb die Bibel? című könyvében, s kertelés nélkül megadja rá a választ: a papok. A XI. századi Spanyolországban élő zsidó orvos, Isaak ibn Yashush hívta fel elsőnek a figyelmet, hogy Mózes első könyvében közölt lista olyan edomita királyok neveit tartalmazza, akik jóval Mózes után uralkodtak, miáltal arra a logikus következtetésre jutott, ezt csak olyan ember jegyezhette fel, aki Mózes után élt. Ezért a felfedezésért Abraham ibn Esra rabbi az Ütődött Izsák névvel tüntette ki, s dacára a saját kételyeinek, követelte a könyv elégetését. De a bizonytalanság magja már el volt vetve. Utána jöttek sokan, mások is, míg végül a nagy tekintélyű tudós, az ugyancsak zsidó Spinoza ellentmondást nem tűrően kijelentette: A napnál is világosabb, hogy Mózes nem lehetett a Pentateuch szerzője, hanem valaki más, aki jóval utána élt.
Ezzel eljutottunk a legkényesebb pontig a talmudzsidó-keresztény vitában. A Talmudot ért bárminemű megnyilvánulás hatására a zsidók mindig aránytalan hevességgel reagálnak, amint az az alábbi részleges idézetből (Zsidó lexikon, címszó: Talmud hamisítások) kitűnik:
Félreértelmezés, rágalmazás, lenézés, kiátkozás, máglya üldözi a Talmudot jóformán a keletkezése óta. A tudatlanság és a gyűlölet válságból válságba sodorja, és sorsának drámai feszültsége még a legújabb korban sem enyhülhetett meg. Ami a sötét századokban csak a tudomány sötétsége volt, az a felvilágosodottság korszakában a sötétség tudományává erősödött. Szisztematizálták a talmudgyűlöletet, és új fegyverekkel új hadjáratot indítottak a Talmud ellen. A talmudi szöveg meg nem értésétől a félremagyarázásig, ettől a ferdítésig és végül a hamisításig. Nincs a világirodalomnak olyan dokumentuma, amelyet annyiszor és annyiféleképpen hamisítottak volna, mint ahányszor és ahányféleképpen a Talmudot hamisították.
Ezzel szemben Luzsénszky Alfonz ezt vallja: A zsidók még minden Talmud fordításra azt mondták, hogy hamisítvány. Nekik senki sem tud fordítani, ők maguk meg nem mernek fordítani. Az én fordításomról már több ízben azt írták, hogy az egészet Rohling könyvéből ollóztam ki, holott én ötször több passzust adtam a Talmudból, mint amennyit Rohling lefordított. Azt viszont nem akarják tudomásul venni, hogy az én fordításom teljesen megegyezik dr. Goldschmidt Lázár főrabbi német fordításával, akit sehogyan sem lehet hamisítással vádolni. Ezt az egyezőséget a budapesti büntetőtörvényszék is megállapította.
A Talmud nem más, mint azokak a tanoknak az összessége, amelyeket már a farizeusokban ostorozott Krisztus Urunk. Maga a Talmud is megemlékezik a farizeusok által Krisztus ellen felhozott vádakról, valamint azokról a rabbikról, akik Krisztus Urunkat kiátkozták.
A mai kutatók lényegesen rosszabb helyzetben dolgoznak, mint az elődeik 60 évvel ezelőtt. A Goldschmidt-féle fordítás nem, vagy alig hozzáférhető. Kivonatos fordítások ugyan akadnak, de ezeknek az értéke a válogatás miatt erősen kétség-be vonható. Magyar fordítás a Luzsénszkyén és az 1994-ben kiadott sovány füzetkén túlmenően egyáltalán nem létezik.
A Talmud igazságáért folyó csata ma kevésbé van eldöntve, mint valaha, s nem is lesz soha eldöntve. Ahhoz az álláspontok sokkal távolabb fekszenek egymástól, hogysem bármifajta közeledés elvárható lenne. Még fokozottabban vonatkozik ez a megállapítás a talmudikus tudomány zárókövére, a Sulchán Áruch-ra, Josef ben Efraim Karo (1488-1575) törvénytárára, amely véglegesen szabályozza a zsidó hitéletet a haláchikus anyag módszeres rendezésével. A Zsidó lexikon a következőképpen méltatja Karo munkáját:
Karo összegyűjtötte a második jeruzsálemi templom le-rombolása óta keletkezett haláchikus döntvényeket, ismerteti és meg is bírálja a rájuk vonatkozó összes kommentátorokat, és summázásul megállapítja a végleges haláchát, tehát azt a törvényt, amelyet minden zsidónak érvényesnek kell elismerni.
Hogy Izraelben a XX. századi zsidóság időszerűtlen, maradi, többszörösen elavult, az ókor szellemiségében gyökerező és a középkor dohos, levegőtlen szobáiban hangyaszorgalommal körmölő, nem a szavak mély értelmét kereső, csupán a betűket szőricskélő skriblerek által kompilált törvényeknek veti alá magát, az lehet egy idegen személy számára kuriozitás is, meg lehet közömbös is.
De nem lehet közömbös, milyen belső, ismeretlen törvények kényszere alatt cselekszik a diaszpóra zsidósága, amelyik egy állam politikai, gazdasági, művészeti és szellemi életében magának vezető pozíciókat követel ki, és a valóságban ilyen tisztségeket igen jelentős számmal, a személyi státusához képest aránytalan mértékkel, be is tölt.
Amennyiben ezek az eltitkolt törvények az egész világ minden népe számára szellemük megtisztulását szolgálnák, amint azt zsidó részről előszeretettel hangoztatják, úgy mi sem volna kézenfekvőbb, mint ezeknek a közkinccsé tétele. Hagyjanak mindenkit részesülni belőle. Ebben a mocsokkal teli világban a jóból, a szépből, a nemesből és magasztosból nem árthat meg a sok.
Azonban, amíg vonakodnak ezt a legkülönfélébb ürügyek címén teljesíteni, addig ne várjanak el sem megértést, sem szimpátiát. Addig ők mindig gyanúsak, idegenek és ellenszenvesek maradnak.
A Talmudot, magyarul a Tant, vagy más szóval a Tanulmányt a zsidók szent könyvnek tartják, s a rabbik a legnagyobb titok leple alatt őrzik. A Talmud irodalmuknak azon ága, mely főképpen a bibliájuk törvényi részének a taglalásával foglalkozik, de ismertet a teológiájukon kívül eső témákat is, mint például régi hagyományokat, mondákat, természettudományi fejtegetéseket és egyebeket. A Talmud a rabbinizmus terméke, azaz az ószövetségi kinyilatkoztatott vallásnak az az alakja, melyet a rabbik állapítottak meg.
A rabbi szó eredeti jelentése: én uram, én mesterem, a későbbiek folyamán átalakult. A legkorábbi feljegyzés a mai értelemben használt megszólításra vonatkozólag a 70-es évekből datálódik. Általában a farizeusokban és az írástudókban látják a rabbik elődeit. Kezdetben nem is annyira foglalkozást jelentett, mint inkább életformát. Mégis, nem telt bele hosszú idő, hogy az előírt tanulmányok befejeztével a tanítvány előbb talmid chakham-ként egy rabbihoz csatlakozhatott, majd később maga is a bölcsesség magasabb fokára hágva egy tudós mester foglalkozását űzhette. (Die Juden, ein historisches Lesebuch.)
A már kissé megerősödött katolikus egyház nem nézte jó szemmel a rabbik tevékenységét, és meglehetősen korán meghozta a zsidók korlátlan szabadságát megnyirbáló törvényeit. II. Theodosiusnak és Justinianusnak a Codexeivel (V. és VI. század) kezdődnek az általános jellegű zsidóellenes intézkedések, majd kifejezetten a Talmud ellen először IX. Gergely pápa (1227-41) lépett fel a könyv betiltásával. Őt követte még 9 másik pápa XIII. Leóval (1878-1903) bezárva.
A zsidók oktalan gyűlölködést vetnek a keresztények szemére, míg a pápai cenzúra a Krisztust és a Szűzanyát gyalázó kifejezéseket, meg a nem zsidókat illető megalázó passzusokat panaszolja fel, melyek végett a maga részéről a Talmud betiltására vonatkozó intézkedéseit helyénvalónak tartja.
A két felekezet között folyó elmérgesedett vita mindmáig mindkét részről egyforma hevességgel dúl, aminek nem kis mértékben oka a zsidóság vonakodása, az egyház által sérelmezett kitételeknek a tisztázása. Ami már azért is különös, mert az ezekben foglalt ellentmondások a zsidó teológiai rendszerben is mélyreható zavarokat okoznak, amit egyebek között a Zsidó lexikon -ból vett idézet meggyőzően igazol: Az Új Testamentum hőse, Jézus, ugyanaz a Jézus, akit a Talmud több helyen galileai nőnek római katonával való házasságon kívüli viszonyából született, tehát nem zsidó származású személynek nevez, valamint hagyományozói és leírói zsidók voltak és így érthető, hogy egész képzeletviláguk a rabbinikus zsidóság gondolatvilágából való volt, amely később a Tamudban, illetve Midrásokban rakódott le.
A református egyház kiadásában megjelent Keresztyén bibliai lexikon a Talmud címszó alatt meglehetősen ködös formában így nyilatkozik: Az Újszövetség-i kortörténet megértéséhez is nélkülözhetetlen. Magának az Újszövetségnek a megértéséhez azonban csak körültekintéssel lehet felhasználni, mivel a Talmud, a régi részeitől eltekintve, 100, vagy több mint száz évvel fiatalabb nála.
Velük tökéletesen ellentétes álláspontot foglal el dr. Huber Lipót prelátus, teológiai tanár az Újkori és modern zsidók Jézus Krisztusról című munkájában: ... a mai zsidó vallás, amelyet közönségesen judaizmusnak, későbbi fejleményében rabbinizmusnak szokás nevezni, nem Istentől kinyilatkoztatott vallás, hanem emberi alkotás, a mozaizmus farizeus-rabbinikus továbbfejlesztése. Ezért nem is a mozaizmus név illeti meg, hanem megalkotói után rabbinizmusnak kell neveznünk, vagy mert lényege főként a Talmudban van megörökítve, talmudizmusnak is nevezhető.
A Talmud megítélése a zsidóság körében sem egységes. A liberálisok kritikusan viszonyulnak hozzá. Dr. Goldschmidt Lázár főrabbi ekképpen vélekedett:�A Babilóniai Talmud nem rendszer, nem módszer, hanem a tanoknak és tanításoknak, a mondásoknak és szentenciáknak, a bohóságoknak és anekdotáknak összevisszasága. Egy szőrszálhasogató levezetés mellett találunk benne egy mesét, egy jogi kérdés mellett egy jámbor trágárságot. Skolasztikus hermeneutika és metafizikai spekuláció van összevissza keverve, majd történelmi tudósítás csillagjóslással. És, amilyen az anyag, olyan a nyelve is: a nyelvjárások zűrzavara, egy nyaklónélküli zsargon.
Mi hát ez a könyv, amelyik a teológusokból ennyire szerteágazó véleményt és érzelmet vált ki, s amely iránt a laikusok borzongással vegyes idegenkedést tanúsítanak, majd ismét másoknál olvasása közben csalódást eredményez? S akkor még nem is történt említés azokról, kik csak annyit tudnak felőle, hogy van, s azon némelyekről sem, akik még ennyit sem.
A Talmud, szögezzük le egyszer és mindenkorra, a modern értelemben vett rabbinizmus terméke. Talán az egyetlen, valóban szidó szellemiségtől áthatott, minden idegen befolyástól teljesen mentes szöveggyűjtemény, szemben az ún. Ótestamentummal, mely az ókori népeknek a legendáit, a természettudományok terén elért eredményeit és irodalmi termékeit is tartalmazza. Kifejlődéséhez más egyéb tényezők mellett a kereszténységnek meghatározott szerep jutott. A rabbik tudatosan, vagy tudat alatt, de mindenképpen szükségszerűen olyan új könyvet szerkesztettek vele, amelyik immár egyedül zsidók által íródott kizárólag zsidók számára, a keresztényekkel kényszerűen közössé vált, a Saul követői által tőlük kisajátított ó-testamentumi írások helyébe.
A Talmud történelmi szerepét nem lehet eléggé felbecsülni. Vele nemcsak új könyvet szerkesztettek a rabbik, hanem új vallást is alapítottak, a júdaizmust, vagy más néven a rabbinizmust, s ennek kapcsán új embertípust teremtettek: a talmud zsidóét. Azért tévedés ne essék, nem minden ma élő zsidó talmudzsidó. A zsidóság éppen olyan megosztott, mint minden más nép és minden más vallás. Földrajzi adottságai és szellemi-eszmei elképzelései révén egymással vetélkedő, és a hatalomért folyó versengésben egymástól mély árkokkal elválasztott tömbökre van szétszabdalva. Származásuknál fogva: nyugati szefárd, keleti askenáz, etiópiai falasa, indiai manipuri. Vallási elképzeléseiket figyelembe véve: antirabbinikus karaiták, chaszidok, ortodoxok, neológok, messiásvárók, kabbalisták. A nemzeti irányzat képviselői: cionisták, anticionisták, hogy csak a főbb csoportosulások legyenek megemlítve.
A Talmud gerincét a Tórából kikövetkeztetett 248 cselekvő és 365 tiltó, tehát összesen 653 vallási parancs, a Misna magyarul tanulni, ismételni � alkotja. 6 rendre (szödárim) oszlik, melyek tovább tagolódnak 63 traktátumra (masszeket), 523 fejezetre (pörakim) és 4187 tézisre (misnajót). Az alábbi összeállítás a rendek címszavait és az azokba besorolt traktátumok számát mutatja be:
1. Zeráim vetések, magvak: 11 traktátum
2. Moéd ünnepek: 12 traktátum
3. Násim asszonyok: 10 traktátum
4. Nezikin károk: 7 traktátum
5. Kodásim szent dolgok, áldozatok: 11 traktátum
6. Tohorót tisztaságok: 12 traktátum
A Talmud második tekintélyesebb részét a Misnához fűzött magyarázatok, a Gemárá (magyarul befejezés) képezi. A Misna és a Gemárá együtt a Talmud, jóllehet olykor magát a Gemárát is Talmudnak nevezik. E kettőt pedig újabb magyarázatok és kommentárok, a Rási (Rabbi Slomo ben Jicchák nevének a kezdőbetűi) és a Toszáfot (hozzáfűz) egészítik ki. Egy átlagos oldalon középen foglal helyet a Misna, majd közvetlenül utána és alatta a Gemárá és körülöttük a hozzájuk fűzött magyarázatok és utalások. A Talmud tehát a Törvény magyarázatának a magyarázataiból áll. Nélkülük a szöveg érthetetlen lenne. Az idő folyamán úgy tárgyi, mint nyelvi nehézségek merültek fel, és ezekhez járult hozzá, hogy a Gemárá már nem ismerte a Misna eredeti értelmét és jelentését, és ugyanez vonatkozik a Rásira, meg a Toszáfotra. Egy-egy szó helyes értelmezése gyakran hosszas magyarázatot igényel.
A tézisek nagy száma és rendszertelensége minden időben igen megnehezítették a Talmud megértését. Ennek a szorgalmazására tett Jakab Alphasi 1032-ben kísérletet Halakhot című kompendiumának az összeállításával. Nem sok sikerrel. A nagy tekintélyű Mose ben Maimon, ismertebb nevén Maimonides sem volt képes a munkájával eredményt elérni. 1180-ban adta ki Jad chasak című 14 kötetes írását, amelyben filozófiai alapon akarta a törvényeket igazolni. A kortársai egyáltalán nem méltányolták az erőfeszítéseit. Sőt éppen üldözőbe vették. El kellett menekülnie. Egyiptomi száműzetésben halt meg 1205-ben.
A Talmudban, ellentétben a Tóra maszorét szövegével, nem használják a magánhangzók jelölésére a mássalhangzók fölé írt, pontokból és vonalakból álló rendszert. A mássalhangzóból álló szavak között nincsenek sem pontok, sem vesszők, s nem alkalmaztak bekezdéseket. A másolók igen ügyeltek, hogy minden oldal és minden sor, minden példányban mindig ugyanazzal a betűvel kezdődjön és végződjön. Ezt a szabályt vaskövetkezetességgel vitték keresztül, ami azért lehetséges, mert a héberben egyes betűk nyújthatók. Velük ki lehet tölteni az esetleges hézagokat.
A Misna írásbeli rögzítése Akiba és tanítványa Mair rabbi munkájaként, mintegy az ötvenes évekkel kezdődött és kb. 220-szal lezárult, s utána láttak hozzá a szöveg magyarázatához. Ezekben a tevékenységekben több ezer talmud-tudós vett részt. Az előbbieket tannaitáknak, ismétlőknek, a Gemárá megalkotóit pedig amóráknak, beszélőknek, a Misnáról vitatkozóknak nevezik. A munka egészen az 500-as évekig Babilóniában folyt, s innen kapta a nevét: Babilóniai Talmud, vagy csak röviden Talmud, megkülönböztetésül a Jeruzsálemben írt ún. Jeruzsálemi Talmudtól, mert ott is folyt kutatás, habár jelentőségében messze a babilóniai mögött maradt.
A IX. századtól kezdve újból megindult a Talmud szövegének a felülvizsgálása. Először Babilóniában, majd később Európában. Nyugaton az első jelentős magyarázat, a már említett Rási 1040-ben látott napvilágot Spanyolországban, majd a vejei és az unokái által kidolgozott anyag Tószáfot néven került be a Talmud kiadásokba. Ő utánuk a Talmud tanulmányozása a pilpul útvesztőjébe vezetett világosít fel a Zsidó lexikon. Ekkor most már nem az eredeti értelem keresése volt a cél, hanem az, hogy a Talmud szavából meg-lepő éleselméjűséggel új értelmet és új vonatkozásokat hámozzanak ki. A pilpul módszerének túlzásba való vitelét Pollák Jakab lengyel származású prágai rabbinak tulajdonítják. Hiányos lenne a Talmud ismertetése a két fogalom a haláká és a haggada megemlítése nélkül. Az előbbinek a jelentése: életfolytatás, szokás, az utóbbié: elbeszélés. Minden halákát Mózesre kellett visszavezetni, minden halákának mózesi tekintéllyel kellett bírnia. A későbbiek során azonban föléje emelték, s ha különbség volt a mózesi törvény és a haláká között, akkor az utóbbi volt az irányadó. A vének rendelései fontosabbak lettek az Isten rendeléseinél. Jézus keményen harcolt e torzítás ellen, mert Isten törvényét nem lehet érvénytelenné tenni. (Keresztyén bibliai lexikon)
A haláká címszó alatt tehát a vallási törvényeket és a velük kapcsolatos kérdéseket foglalják össze, míg a haggada az elbeszélésekből és a legendákból levonható erkölcsi tanulságokat tartalmazza. A haláká mindenképpen előbbre való a haggadánál. Mi több, a haggada nem mértékadó, mivel nem állít korlátokat az írás értelmezése elé. Bárki olyan magyarázattal hozakodhat elő, amelyet az adott esetben helyénvalónak vél. Ezáltal előfordulhat, hogy ellentmondásos levezetések állnak egymás mellett.
Miután a Talmud külső (Misna és kommentárok) és belső (haláká és haggada) felépítése, valamint a keletkezésének a története és körülményei immáron vázlatosan ismerteknek tekinthetők, szólni kell még a megalkotói után rabbinizmusnak nevezett vallás lényeges elemeiről.
Kezdetét az első évszázadra szokták helyezni, nem véve fi-gyelembe, hogy a gyökerei legalább három évszázaddal visszanyúlnak. A kiváltó okot nem a szétszóródottságban, sem a templom pusztulásában, vagy a kereszténység megerősödésében kell keresni. A szétszóródottság ősidőktől kezdve fennállott, s a másik két esemény a folyamatot nem okozta, hanem csupán annak a kibontakozását előmozdította. A mélyebben rejlő, a valódi ok, a papság megváltozott szerepében lelhető fel. A tekintélyük az évezred előtti V. századtól kezdődően egyre jobban hanyatlóban volt. Jézus korára a hatáskörük már kizárólag az áldozatok bemutatására, mészáros munkára szorítkozott. Végül ezt a funkciójukat is elvesztették a templom elpusztulásakor. A zsidó papi hivatás a 135. esztendővel egy-szer és mindenkorra megszűnt létezni.
E folyamattal egyidejűleg a tanítói tevékenység és az írásmagyarázat profán személyek, előbb a farizeusok, majd később a hitközségek elöljáróinak, a rabbiknak a kezébe csúszott át. Isteni beavatkozás, sugalmazottság nélkül. S ez mindjárt megnyitja az utat a kérdés felé: Vallás-e a rabbinizmus, igen, vagy nem? (Dr. Huber Lipót)
A zsidó felfogás szerint az Úr Mózesnek nemcsak a törvényt adta, hanem annak a magyarázatát is. Ez utóbbit Mózes nem foglalta írásba, de közölte a nép véneivel, és azoktól szállt egy évezreden keresztül nemzedékről nemzedékre, míg végül a haláká-midrásban fel lett jegyezve.
Ezekkel szemben két ellenvetést lehet felhozni. Mózes nem-csak a magyarázatokat, de a törvényt sem foglalta írásba. Ezt a feladatot helyette a papok végezték el, jó néhány évszázaddal utána. A magyarázatok dolga még ennél is gyatrább lábakon áll. Még csak nem is papok munkája, hanem profán emberek alkotása, hosszú, több száz éven át tartó elkeseredett viták eredménye.
Mózes öt könyvének a szerzőségét Mózesnek tulajdonítják, de valójában ki írta ezeket? - teszi fel a kérdést Richard Elliot Friedman, a Wer schrieb die Bibel? című könyvében, s kertelés nélkül megadja rá a választ: a papok. A XI. századi Spanyolországban élő zsidó orvos, Isaak ibn Yashush hívta fel elsőnek a figyelmet, hogy Mózes első könyvében közölt lista olyan edomita királyok neveit tartalmazza, akik jóval Mózes után uralkodtak, miáltal arra a logikus következtetésre jutott, ezt csak olyan ember jegyezhette fel, aki Mózes után élt. Ezért a felfedezésért Abraham ibn Esra rabbi az Ütődött Izsák névvel tüntette ki, s dacára a saját kételyeinek, követelte a könyv elégetését. De a bizonytalanság magja már el volt vetve. Utána jöttek sokan, mások is, míg végül a nagy tekintélyű tudós, az ugyancsak zsidó Spinoza ellentmondást nem tűrően kijelentette: A napnál is világosabb, hogy Mózes nem lehetett a Pentateuch szerzője, hanem valaki más, aki jóval utána élt.
Ezzel eljutottunk a legkényesebb pontig a talmudzsidó-keresztény vitában. A Talmudot ért bárminemű megnyilvánulás hatására a zsidók mindig aránytalan hevességgel reagálnak, amint az az alábbi részleges idézetből (Zsidó lexikon, címszó: Talmud hamisítások) kitűnik:
Félreértelmezés, rágalmazás, lenézés, kiátkozás, máglya üldözi a Talmudot jóformán a keletkezése óta. A tudatlanság és a gyűlölet válságból válságba sodorja, és sorsának drámai feszültsége még a legújabb korban sem enyhülhetett meg. Ami a sötét századokban csak a tudomány sötétsége volt, az a felvilágosodottság korszakában a sötétség tudományává erősödött. Szisztematizálták a talmudgyűlöletet, és új fegyverekkel új hadjáratot indítottak a Talmud ellen. A talmudi szöveg meg nem értésétől a félremagyarázásig, ettől a ferdítésig és végül a hamisításig. Nincs a világirodalomnak olyan dokumentuma, amelyet annyiszor és annyiféleképpen hamisítottak volna, mint ahányszor és ahányféleképpen a Talmudot hamisították.
Ezzel szemben Luzsénszky Alfonz ezt vallja: A zsidók még minden Talmud fordításra azt mondták, hogy hamisítvány. Nekik senki sem tud fordítani, ők maguk meg nem mernek fordítani. Az én fordításomról már több ízben azt írták, hogy az egészet Rohling könyvéből ollóztam ki, holott én ötször több passzust adtam a Talmudból, mint amennyit Rohling lefordított. Azt viszont nem akarják tudomásul venni, hogy az én fordításom teljesen megegyezik dr. Goldschmidt Lázár főrabbi német fordításával, akit sehogyan sem lehet hamisítással vádolni. Ezt az egyezőséget a budapesti büntetőtörvényszék is megállapította.
A Talmud nem más, mint azokak a tanoknak az összessége, amelyeket már a farizeusokban ostorozott Krisztus Urunk. Maga a Talmud is megemlékezik a farizeusok által Krisztus ellen felhozott vádakról, valamint azokról a rabbikról, akik Krisztus Urunkat kiátkozták.
A mai kutatók lényegesen rosszabb helyzetben dolgoznak, mint az elődeik 60 évvel ezelőtt. A Goldschmidt-féle fordítás nem, vagy alig hozzáférhető. Kivonatos fordítások ugyan akadnak, de ezeknek az értéke a válogatás miatt erősen kétség-be vonható. Magyar fordítás a Luzsénszkyén és az 1994-ben kiadott sovány füzetkén túlmenően egyáltalán nem létezik.
A Talmud igazságáért folyó csata ma kevésbé van eldöntve, mint valaha, s nem is lesz soha eldöntve. Ahhoz az álláspontok sokkal távolabb fekszenek egymástól, hogysem bármifajta közeledés elvárható lenne. Még fokozottabban vonatkozik ez a megállapítás a talmudikus tudomány zárókövére, a Sulchán Áruch-ra, Josef ben Efraim Karo (1488-1575) törvénytárára, amely véglegesen szabályozza a zsidó hitéletet a haláchikus anyag módszeres rendezésével. A Zsidó lexikon a következőképpen méltatja Karo munkáját:
Karo összegyűjtötte a második jeruzsálemi templom le-rombolása óta keletkezett haláchikus döntvényeket, ismerteti és meg is bírálja a rájuk vonatkozó összes kommentátorokat, és summázásul megállapítja a végleges haláchát, tehát azt a törvényt, amelyet minden zsidónak érvényesnek kell elismerni.
Hogy Izraelben a XX. századi zsidóság időszerűtlen, maradi, többszörösen elavult, az ókor szellemiségében gyökerező és a középkor dohos, levegőtlen szobáiban hangyaszorgalommal körmölő, nem a szavak mély értelmét kereső, csupán a betűket szőricskélő skriblerek által kompilált törvényeknek veti alá magát, az lehet egy idegen személy számára kuriozitás is, meg lehet közömbös is.
De nem lehet közömbös, milyen belső, ismeretlen törvények kényszere alatt cselekszik a diaszpóra zsidósága, amelyik egy állam politikai, gazdasági, művészeti és szellemi életében magának vezető pozíciókat követel ki, és a valóságban ilyen tisztségeket igen jelentős számmal, a személyi státusához képest aránytalan mértékkel, be is tölt.
Amennyiben ezek az eltitkolt törvények az egész világ minden népe számára szellemük megtisztulását szolgálnák, amint azt zsidó részről előszeretettel hangoztatják, úgy mi sem volna kézenfekvőbb, mint ezeknek a közkinccsé tétele. Hagyjanak mindenkit részesülni belőle. Ebben a mocsokkal teli világban a jóból, a szépből, a nemesből és magasztosból nem árthat meg a sok.
Azonban, amíg vonakodnak ezt a legkülönfélébb ürügyek címén teljesíteni, addig ne várjanak el sem megértést, sem szimpátiát. Addig ők mindig gyanúsak, idegenek és ellenszenvesek maradnak.
2008. július 26., szombat
A zsidó honfoglalás
A zsidó honfoglalás
Zsidó `dinasztiaalapítók ´ a Kárpát-medencében!
A zsidó hódításnak, az Erdélyt megkaparintó oláh aljanéphez hasonlóan, igazolni
kell igényét a földre, hová a maga hiéna módszereivel betelepedett és egyre
terjeszkedik. Noha ez ügyben olyan tetszetõs maszlagra, mint a dákó-román
leszármazás lárifárija vagy a cionizmus esetében a Palesztinára formált
"jogukat" alátámasztó: "a Biblia a mi mandátumunk" Izraelre (Ben Gurion)
kinyilatkoztatás, nem számíthatnak, azért van mit elõhúzni a Tamud-tarisznyából.
Szent könyvükbõl, ami - mint Heinrich Heine írta - a zsidóság "hordozható
anyaföldje". Tehát, ahol a Talmud, az az ország az övéké! S mivel a magyarság
tûrte, hogy oly sokáig vesse árnyékát e bûnös iromány földjére, már talán csak
vérével moshatja le e szellemet róla! A magyarországi zsidóság - mert magyarnak
95%-uk máig sem mondható! - igyekszik egy Árpád-honfoglalás idejébõl datálódó,
sõt mélyebb gyökerû jogot formálni a magyar földre. Mintha nálunk még inkább
"itthon" lennének.
Egy Orbán Ferenc nevû történészük írta a két éve még a www.zsido.hu honlapon is
fellelhetõ "A magyar zsidóság története" c. tákolmányában: "A magyarság, még a
honfoglalás elõtt kapcsolatba került a zsidó vallásra tért kazárokkal, akiknek
Volga menti fõvárosáról, Itilrõl nevezik a magyar nép vándorlásának talán
legfontosabb állomáshelyét Etelköz-nek. Amikor a magyarok a Kárpát-medence
irányába továbbindultak, két kazár törzs, az úgynevezett kabarok csatlakoztak
hozzájuk. A magyar honfoglalás (895 körül) vezérének, Árpádnak egyik felesége is
kabar leány volt. A honfoglaláskori temetkezési helyek között, Békéscsaba
környékén a zsidó vallás elõírásaira utaló sírcsoportokat találtak."
Íme a többszörösen "megokolt" igény! Nos, vegyük sorra Orbán érveit, kezdve az
ún. honfoglalással, amirõl a korabeli krónikások, mint visszaköltözésrõl
beszéltek! "A "honfoglalás" szó viszonylag új keletû. - Írja Bakay Kornél. -
Kézai Simon (1283) "visszaköltözésnek", Thuróczy János (1488) "visszatérésnek",
Székely István (1559) és Heltai Gáspár (1575) "második bejövetelnek" nevezik
Árpád népének a Kárpát-medencébe való beköltözését." De Anonymus, a XIII-ik
században, a Képes Krónika (1358), Ranzano (1490) és "Bonfini mester - 1497 - is
csak a nagy visszaköltözésrõl írnak és adnak számot." Orbán Ferenc vagy nem tud
errõl vagy szándékosan elhallgatja. (Hangsúly hozzáadva)
Orbán Ferenc, a maga "judapesti" logikájával feltételezi, hogy õseink és más,
korabeli népek - az immár vagy százötven éve a magyarságra kényszertett
látásmódhoz hasonlóan - egy idegen kultúrájúvá váló "vízfej" - mint Budapest -
bûvöltében éltek és csak arról tudták elnevezni a tájegységet, amelyik annyira
fontos esemény színhelye volt az életükben. A vérszerzõdés színtere, az Etelköz
nevének eredetérõl a történelmi források mást mondanak, mint Orbán! "Konstantin
császár szerint, miután a magyarok a kazárok szomszédságából elköltöztek, a
Dnyeper, Dnyeszter, Bug és Szeret folyók vidékén telepedtek meg, melyet
"Etelküzü"-nek neveztek. ( Az "etel" vagy "etil" szó folyót jelent, így Etelköz
jelentése: Folyóköz. )" - olvassuk Kiszely Istvánnál.
Orbán úgyszintén elferdíti a tényeket, amikor a korabeli kazárokról, mint "zsidó
vallásra tértekrõl" szól. A történész S.W. Baron "azt tartja, hogy a (kazár)
kánságban a keresztények és a muszlimok is nagyjából azonos lélekszámban éltek.
Bizalommal hivatkozik Ibn Fadlan értesülésére, aki azt írja, hogy a kazárok közt
a zsidók voltak a legkevesebben, annak ellenére, hogy vezetõik felvették e
vallást." (Kiszely I.) "A kazár vezetõk kétségtelenül politikai okokból vették
fel a zsidó vallást és tették meg mintegy államvallásnak...Semmi nyoma sincs
annak, hogy a kazár hatalom határain kívül vagy azon belül zsidó vallásra
kényszerített volna népeket. A kánságon belül vallási kérdésekben lelkiismereti
szabadság honolt" - írja Bartha Antal. (Hangsúly az eredetiben)
Tehát az egyöntetûen zsidó vallásra tért kazárság ténye megintcsak egy orbáni,
ill. zsidó fikció! Következésképpen az Árpád népéhez csatlakozott kabarok zsidó
volta is az lehet. Korabeli források éppen ezt erõsítik meg. Bíborbanszületett
Konstantin császár szerint: "Tudnivaló, hogy az úgynevezett kabarok a kazárok
nemzetségébõl valók. És úgy történt, hogy valami pártütés támadt köztük a
kormányzat ellen, és belháború ütvén ki, felülkerekedett az elõbbi kormányzatuk,
és közülük egyeseket lemészároltak, mások pedig elmenekültek, és elmenvén
letelepedtek a türkökkel együtt a besenyõk földjén, összebarátkoztak egymással,
és holmi kabaroknak nevezték el õket." A fentieket erõsíti meg a török eredetû
kabar szó megfejtése. Németh Gyula szerint a szó jelentése: "lázadó". (Kiszely
I.)
Györffy György szerint "ha a kabarok korábban csatlakoztak a magyarokhoz, akkor
a kabarok közt zsidók nem lehettek. Ha késõbb csatlakoztak, akkor feltehetõ,
hogy voltak közöttük, de számuk nem lehetett jelentõs, mert az új vallást az
uralkodó réteg vette föl."
Anonymus szerint a Tiszától Erdélyig, ill. a Szamostól a Marosig uralkodó Marót
vezér földjén a "kozárnak nevezett népek laktak." "E kozárok (kazárok) nyílván
az Árpád fiával, Leventével beköltözött s részben ide letelepedett kabarok...A
székelyek eredetének kutatói közül sokan amellett foglalnak állást - írja
Kiszely István -, hogy a székelyek a kabarok közé számíthatók." A kabarokat
Gyõrffy György is egyszerûen csak "székelyeknek" nevezi.
Amennyiben a székelyek a kabarok utódai, és amennyiben a kabarok zsidó hiten
voltak, kell, hogy legyen nyoma a "zsidó eredetnek" a székely nép hitvilágában,
meséiben, mondáiban s népzenéjében! Márpedig, mint azt Bartók Béla bizonyította,
a gyökereket, a származást legmegbízhatóbban mutató, leginkább idõálló
kulturális megnyilvánulás: a népzene kapcsán, a XX-ik század elején a
törökországi Anatóliában gyûjtött népdalokkal: éppen Erdélyben, a székelység
körében találjuk meg a gyûjtött dallamok több mint egyharmadának megfelelõit!
Hasonlóképpen fel lehet tenni a kérdést az egész magyar népmese, monda és
népdalkincs, stb. esetében. Hogyan lehetséges, hogy a százezret jóval meghaladó
népdalkincsünkben nem maradtak fent legalább nyomai az Árpáddal a
Kárpát-medencébe jövõ "zsidó hitû" kabarok dalkultúrájának, népzenéjének? Úgy,
hogy elenyészõ lehetett a száma a zsidó hitû bevándorlóknak! Teljesen mindegy,
hogy "Árpádnak egyik felesége kabar leány volt" vagy sem. Bizony délibábos ez a
"zsidó dinasztia" alapítási kísérlet a "honfoglaló" magyarság oldalán - ha
vannak a "zsidó vallás elõírásaira utaló sírcsoportok"(?) Békéscsaba környékén,
ha sem!
No és hogyan állunk az állítólagos, magyarságénál mélyebb zsidó gyökerekkel
Magyarföldön? Orbán már a római kor tárgyalásakor sejteti "igényjogosultságát" a
Pannon élettérre. Magyarország területén már az idõszámításunk szerinti 2-3.
évszázadban, a római Pannonia provinciában éltek zsidók," - írja. Egy részüket
rabszolgákként hozták magukkal Izrael területérõl annak a három légiónak a
katonái, akiket a júdeai Bar Kochba lázadás (132-135) leverésére vezényeltek oda
Pannóniából. "Így azon sem kell csodálkoznunk, hogy a mai Magyarország
területén, már jóval a magyar honfoglalás (895) elõtt számottevõ zsidó
közösségek mûködtek." (Hangsúly hozzáadva)
Élelmességükkel és a kereskedõkként Rómából betelepült hittestvéreik
segítségével mihamar jómódra küzdöttek fel magukat az egykoi rabszolgák s
megszaporodtak a zsidó települések Pannónia-szerte - sugallják Orbán sorai. Így
aztán Aquincumtól (a mai Budapest) kezdve, Savariáig (ma Szombathely),
Intercisáig (Dunaújváros), Pécsig, Dombóvárig, Siklósig, stb. kerültek
napvilágra nyomai a pannóniai zsidó jelenlétnek.
Benoschofsky Ilona, múzeumigazgató is egy "a harmadik századból való", Judah
nevet hordozó sírkõ ménórájára hivatkozva mondta már csaknem 20 éve: "Ez
bizonyítja, hogy a zsidók elõbb itt voltak, mint a magyarok."
Szánalmas, de fõleg pimasz ez a hetvenkedés, mint történelmi alap a magyar
"honfoglalást" megelõzõ kárpát-medencei zsidó itthonlétre. Ugyanis Árpád
magyarjai csak "visszatértek" a szkíták, pártusok, hunok és avarok, mint egyazon
kiterjedt kultúrkör népei által korábban lakott terültre. Badinyi Jós Ferenc
írja errõl: a lelõhelyek bizonysága szerint "ez az évezredes múltra tekintõ
hatalmas mûveltség fogta össze a "magyari" népeinket, és egyesítette õket a
Kárpát-medencétõl Kínáig, és Kaukázuson is át - Mezopotámiáig, beleértve az
Iránnak nevezett területet is."
Persze sem Orbán, sem a kiásott leletek nem szólnak arról, hogyan láthatták a
Pannon provincia zsidóit a kortárs rómaiak. Semmi ok feltételezni, hogy a
"hordozható anyaföld" népe itt másképpen viselkedett volna, mint másutt!
Mindenesetre a birodalom központjában, Rómában, már i.u. az elsõ évszázadban nem
más, mint a híres római történész, Tacitusz írja, hogy "élelmességük" miatt úgy
tekintettek rájuk, mint "Adversus omnes alios hostile odeum". (Minden fajnak
ellenségei, kivéve a sajátjukét.) Az úgyszintén elsõ évszázadi római filozófus,
Seneca szerint: "Ennek a leginkább bûnözés útján járó népnek a szokásai annyira
megerõsödtek, hogy mára mindenfele elterjedtek. A meghódítottak törvényeket
alkottak a hódítóknak." - Ismerõs, ugye? - Valójában rossz hírnevük - ma már
persze antiszemitizmus az ilyen! - régebbi keletû volt a rómaiak körében.
Az i.e., az elsõ évszázadban élõ neves államférfi és író, Cicero társadalmi
rangja, elismertsége dacára is így szól a római zsidókról. "Csak halkan! Csak
halkan! Senki más, csak a bírák hallják szavamat. A zsidók már így is szép kis
kalamajkába kevertek, amint tették azt sok más úriemberrel. Nem szeretném, hogy
még több víz kerüljön malmaikra." Cicero egy Flaccus nevû római tisztviselõ
védõügyvédjének volt tanácsosa a perben, ahol a kötelességét tevõ Flaccust
bevádolták a római zsidók a Jeruzsálembe irányuló aranyszállítmányok
akadályozása miatt. Cicero nem volt akárki, s így megintcsak elgondolkodtató: ki
volt az üldözött? Miért volt éppen neki félnivalója?
Az említett befolyásból, hírnévbõl ítélve Pannoniában sem élhettek rosszul az
Orbán által említett "zsidó közösségek." Talán egészen kr.u. az 5-ik századig,
amikor is Attila birodalmának központjává vált a terület. Orbán Ferenc nem
említi, hogy vajon Attila alatt is tovább léteztek-e a zsidó telepesek "virágzó
közösségei"! Pedig hun õseink körében nagy tolerancia volt más népek hitvilága,
szokásrendszere irányában, ami a szükségszerû is volt a szövetséges népek
tucatját magába foglaló hun birodalomban.
Vagy talán, félve Attila "ostorát", odébbálltak "a Jeruzsálembe irányuló
aranyszállítmányok akadályozása miatt"?
groups.yahoo.com trianon
Zsidó `dinasztiaalapítók ´ a Kárpát-medencében!
A zsidó hódításnak, az Erdélyt megkaparintó oláh aljanéphez hasonlóan, igazolni
kell igényét a földre, hová a maga hiéna módszereivel betelepedett és egyre
terjeszkedik. Noha ez ügyben olyan tetszetõs maszlagra, mint a dákó-román
leszármazás lárifárija vagy a cionizmus esetében a Palesztinára formált
"jogukat" alátámasztó: "a Biblia a mi mandátumunk" Izraelre (Ben Gurion)
kinyilatkoztatás, nem számíthatnak, azért van mit elõhúzni a Tamud-tarisznyából.
Szent könyvükbõl, ami - mint Heinrich Heine írta - a zsidóság "hordozható
anyaföldje". Tehát, ahol a Talmud, az az ország az övéké! S mivel a magyarság
tûrte, hogy oly sokáig vesse árnyékát e bûnös iromány földjére, már talán csak
vérével moshatja le e szellemet róla! A magyarországi zsidóság - mert magyarnak
95%-uk máig sem mondható! - igyekszik egy Árpád-honfoglalás idejébõl datálódó,
sõt mélyebb gyökerû jogot formálni a magyar földre. Mintha nálunk még inkább
"itthon" lennének.
Egy Orbán Ferenc nevû történészük írta a két éve még a www.zsido.hu honlapon is
fellelhetõ "A magyar zsidóság története" c. tákolmányában: "A magyarság, még a
honfoglalás elõtt kapcsolatba került a zsidó vallásra tért kazárokkal, akiknek
Volga menti fõvárosáról, Itilrõl nevezik a magyar nép vándorlásának talán
legfontosabb állomáshelyét Etelköz-nek. Amikor a magyarok a Kárpát-medence
irányába továbbindultak, két kazár törzs, az úgynevezett kabarok csatlakoztak
hozzájuk. A magyar honfoglalás (895 körül) vezérének, Árpádnak egyik felesége is
kabar leány volt. A honfoglaláskori temetkezési helyek között, Békéscsaba
környékén a zsidó vallás elõírásaira utaló sírcsoportokat találtak."
Íme a többszörösen "megokolt" igény! Nos, vegyük sorra Orbán érveit, kezdve az
ún. honfoglalással, amirõl a korabeli krónikások, mint visszaköltözésrõl
beszéltek! "A "honfoglalás" szó viszonylag új keletû. - Írja Bakay Kornél. -
Kézai Simon (1283) "visszaköltözésnek", Thuróczy János (1488) "visszatérésnek",
Székely István (1559) és Heltai Gáspár (1575) "második bejövetelnek" nevezik
Árpád népének a Kárpát-medencébe való beköltözését." De Anonymus, a XIII-ik
században, a Képes Krónika (1358), Ranzano (1490) és "Bonfini mester - 1497 - is
csak a nagy visszaköltözésrõl írnak és adnak számot." Orbán Ferenc vagy nem tud
errõl vagy szándékosan elhallgatja. (Hangsúly hozzáadva)
Orbán Ferenc, a maga "judapesti" logikájával feltételezi, hogy õseink és más,
korabeli népek - az immár vagy százötven éve a magyarságra kényszertett
látásmódhoz hasonlóan - egy idegen kultúrájúvá váló "vízfej" - mint Budapest -
bûvöltében éltek és csak arról tudták elnevezni a tájegységet, amelyik annyira
fontos esemény színhelye volt az életükben. A vérszerzõdés színtere, az Etelköz
nevének eredetérõl a történelmi források mást mondanak, mint Orbán! "Konstantin
császár szerint, miután a magyarok a kazárok szomszédságából elköltöztek, a
Dnyeper, Dnyeszter, Bug és Szeret folyók vidékén telepedtek meg, melyet
"Etelküzü"-nek neveztek. ( Az "etel" vagy "etil" szó folyót jelent, így Etelköz
jelentése: Folyóköz. )" - olvassuk Kiszely Istvánnál.
Orbán úgyszintén elferdíti a tényeket, amikor a korabeli kazárokról, mint "zsidó
vallásra tértekrõl" szól. A történész S.W. Baron "azt tartja, hogy a (kazár)
kánságban a keresztények és a muszlimok is nagyjából azonos lélekszámban éltek.
Bizalommal hivatkozik Ibn Fadlan értesülésére, aki azt írja, hogy a kazárok közt
a zsidók voltak a legkevesebben, annak ellenére, hogy vezetõik felvették e
vallást." (Kiszely I.) "A kazár vezetõk kétségtelenül politikai okokból vették
fel a zsidó vallást és tették meg mintegy államvallásnak...Semmi nyoma sincs
annak, hogy a kazár hatalom határain kívül vagy azon belül zsidó vallásra
kényszerített volna népeket. A kánságon belül vallási kérdésekben lelkiismereti
szabadság honolt" - írja Bartha Antal. (Hangsúly az eredetiben)
Tehát az egyöntetûen zsidó vallásra tért kazárság ténye megintcsak egy orbáni,
ill. zsidó fikció! Következésképpen az Árpád népéhez csatlakozott kabarok zsidó
volta is az lehet. Korabeli források éppen ezt erõsítik meg. Bíborbanszületett
Konstantin császár szerint: "Tudnivaló, hogy az úgynevezett kabarok a kazárok
nemzetségébõl valók. És úgy történt, hogy valami pártütés támadt köztük a
kormányzat ellen, és belháború ütvén ki, felülkerekedett az elõbbi kormányzatuk,
és közülük egyeseket lemészároltak, mások pedig elmenekültek, és elmenvén
letelepedtek a türkökkel együtt a besenyõk földjén, összebarátkoztak egymással,
és holmi kabaroknak nevezték el õket." A fentieket erõsíti meg a török eredetû
kabar szó megfejtése. Németh Gyula szerint a szó jelentése: "lázadó". (Kiszely
I.)
Györffy György szerint "ha a kabarok korábban csatlakoztak a magyarokhoz, akkor
a kabarok közt zsidók nem lehettek. Ha késõbb csatlakoztak, akkor feltehetõ,
hogy voltak közöttük, de számuk nem lehetett jelentõs, mert az új vallást az
uralkodó réteg vette föl."
Anonymus szerint a Tiszától Erdélyig, ill. a Szamostól a Marosig uralkodó Marót
vezér földjén a "kozárnak nevezett népek laktak." "E kozárok (kazárok) nyílván
az Árpád fiával, Leventével beköltözött s részben ide letelepedett kabarok...A
székelyek eredetének kutatói közül sokan amellett foglalnak állást - írja
Kiszely István -, hogy a székelyek a kabarok közé számíthatók." A kabarokat
Gyõrffy György is egyszerûen csak "székelyeknek" nevezi.
Amennyiben a székelyek a kabarok utódai, és amennyiben a kabarok zsidó hiten
voltak, kell, hogy legyen nyoma a "zsidó eredetnek" a székely nép hitvilágában,
meséiben, mondáiban s népzenéjében! Márpedig, mint azt Bartók Béla bizonyította,
a gyökereket, a származást legmegbízhatóbban mutató, leginkább idõálló
kulturális megnyilvánulás: a népzene kapcsán, a XX-ik század elején a
törökországi Anatóliában gyûjtött népdalokkal: éppen Erdélyben, a székelység
körében találjuk meg a gyûjtött dallamok több mint egyharmadának megfelelõit!
Hasonlóképpen fel lehet tenni a kérdést az egész magyar népmese, monda és
népdalkincs, stb. esetében. Hogyan lehetséges, hogy a százezret jóval meghaladó
népdalkincsünkben nem maradtak fent legalább nyomai az Árpáddal a
Kárpát-medencébe jövõ "zsidó hitû" kabarok dalkultúrájának, népzenéjének? Úgy,
hogy elenyészõ lehetett a száma a zsidó hitû bevándorlóknak! Teljesen mindegy,
hogy "Árpádnak egyik felesége kabar leány volt" vagy sem. Bizony délibábos ez a
"zsidó dinasztia" alapítási kísérlet a "honfoglaló" magyarság oldalán - ha
vannak a "zsidó vallás elõírásaira utaló sírcsoportok"(?) Békéscsaba környékén,
ha sem!
No és hogyan állunk az állítólagos, magyarságénál mélyebb zsidó gyökerekkel
Magyarföldön? Orbán már a római kor tárgyalásakor sejteti "igényjogosultságát" a
Pannon élettérre. Magyarország területén már az idõszámításunk szerinti 2-3.
évszázadban, a római Pannonia provinciában éltek zsidók," - írja. Egy részüket
rabszolgákként hozták magukkal Izrael területérõl annak a három légiónak a
katonái, akiket a júdeai Bar Kochba lázadás (132-135) leverésére vezényeltek oda
Pannóniából. "Így azon sem kell csodálkoznunk, hogy a mai Magyarország
területén, már jóval a magyar honfoglalás (895) elõtt számottevõ zsidó
közösségek mûködtek." (Hangsúly hozzáadva)
Élelmességükkel és a kereskedõkként Rómából betelepült hittestvéreik
segítségével mihamar jómódra küzdöttek fel magukat az egykoi rabszolgák s
megszaporodtak a zsidó települések Pannónia-szerte - sugallják Orbán sorai. Így
aztán Aquincumtól (a mai Budapest) kezdve, Savariáig (ma Szombathely),
Intercisáig (Dunaújváros), Pécsig, Dombóvárig, Siklósig, stb. kerültek
napvilágra nyomai a pannóniai zsidó jelenlétnek.
Benoschofsky Ilona, múzeumigazgató is egy "a harmadik századból való", Judah
nevet hordozó sírkõ ménórájára hivatkozva mondta már csaknem 20 éve: "Ez
bizonyítja, hogy a zsidók elõbb itt voltak, mint a magyarok."
Szánalmas, de fõleg pimasz ez a hetvenkedés, mint történelmi alap a magyar
"honfoglalást" megelõzõ kárpát-medencei zsidó itthonlétre. Ugyanis Árpád
magyarjai csak "visszatértek" a szkíták, pártusok, hunok és avarok, mint egyazon
kiterjedt kultúrkör népei által korábban lakott terültre. Badinyi Jós Ferenc
írja errõl: a lelõhelyek bizonysága szerint "ez az évezredes múltra tekintõ
hatalmas mûveltség fogta össze a "magyari" népeinket, és egyesítette õket a
Kárpát-medencétõl Kínáig, és Kaukázuson is át - Mezopotámiáig, beleértve az
Iránnak nevezett területet is."
Persze sem Orbán, sem a kiásott leletek nem szólnak arról, hogyan láthatták a
Pannon provincia zsidóit a kortárs rómaiak. Semmi ok feltételezni, hogy a
"hordozható anyaföld" népe itt másképpen viselkedett volna, mint másutt!
Mindenesetre a birodalom központjában, Rómában, már i.u. az elsõ évszázadban nem
más, mint a híres római történész, Tacitusz írja, hogy "élelmességük" miatt úgy
tekintettek rájuk, mint "Adversus omnes alios hostile odeum". (Minden fajnak
ellenségei, kivéve a sajátjukét.) Az úgyszintén elsõ évszázadi római filozófus,
Seneca szerint: "Ennek a leginkább bûnözés útján járó népnek a szokásai annyira
megerõsödtek, hogy mára mindenfele elterjedtek. A meghódítottak törvényeket
alkottak a hódítóknak." - Ismerõs, ugye? - Valójában rossz hírnevük - ma már
persze antiszemitizmus az ilyen! - régebbi keletû volt a rómaiak körében.
Az i.e., az elsõ évszázadban élõ neves államférfi és író, Cicero társadalmi
rangja, elismertsége dacára is így szól a római zsidókról. "Csak halkan! Csak
halkan! Senki más, csak a bírák hallják szavamat. A zsidók már így is szép kis
kalamajkába kevertek, amint tették azt sok más úriemberrel. Nem szeretném, hogy
még több víz kerüljön malmaikra." Cicero egy Flaccus nevû római tisztviselõ
védõügyvédjének volt tanácsosa a perben, ahol a kötelességét tevõ Flaccust
bevádolták a római zsidók a Jeruzsálembe irányuló aranyszállítmányok
akadályozása miatt. Cicero nem volt akárki, s így megintcsak elgondolkodtató: ki
volt az üldözött? Miért volt éppen neki félnivalója?
Az említett befolyásból, hírnévbõl ítélve Pannoniában sem élhettek rosszul az
Orbán által említett "zsidó közösségek." Talán egészen kr.u. az 5-ik századig,
amikor is Attila birodalmának központjává vált a terület. Orbán Ferenc nem
említi, hogy vajon Attila alatt is tovább léteztek-e a zsidó telepesek "virágzó
közösségei"! Pedig hun õseink körében nagy tolerancia volt más népek hitvilága,
szokásrendszere irányában, ami a szükségszerû is volt a szövetséges népek
tucatját magába foglaló hun birodalomban.
Vagy talán, félve Attila "ostorát", odébbálltak "a Jeruzsálembe irányuló
aranyszállítmányok akadályozása miatt"?
groups.yahoo.com trianon
2008. július 25., péntek
Miért fals a cionizmus?
Miért fals a cionizmus?
Na akkor némileg tudományosabb alapossággal ugyanez a téma.
^ Nicholas de Lange: A zsidó világ atlasza (Helikon-Magyar Könyvklub, 1996), 131. old.:
„A "cionizmus" homályos és érzelmi töltéssel bíró fogalom, mely mindenki számára mást tartalmazott, lényegében azonban a zsidó identitással és a zsidóknak a más nemzetek között elfoglalt helyével foglalkozó ősrégi kérdések radikális megközelítését jelenti. A cionista számára a zsidóság nem vallási közösség, és nem is különböző országokban élő etnikai közösségek laza társulása, hanem egyetlen nép, melynek van saját hazája: a zsidóság többé nem az általános rendtől eltérő egyedi és meghatározhatatlan kivétel, hanem szabályos, a világ többi népéhez hasonló alapokkal rendelkező nép. A cionizmus egyike azon szélsőséges irányzatoknak, amelyek a "zsidókérdés" összetett problémáira keresnek egyszerű választ. A gyakorlatban azonban ez az egyszerű válasz a cionizmus számára is megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Százéves fennállása ellenére, még mindig nem fogalmazódott meg a cionizmus világos és a többség által elfogadott célkitűzése, és a cionizmus retorikájában használt régi jelszó, a "normalizáció" ismét az "egyediség"-nek engedi át az elsőbbséget.”
„Az antiszemitizmus helytelen kifejezés, mert feltételezi a zsidóság teljesen passzív szerepét a folyamatban. Ez tévedés. Amely faj a másikkal való keveredést, vagy pláne összeolvadást a hozzáférhetetlen valláserkölcs blokádja alá helyezi, az az emberi összetartozás érzését a legsajátabb módon formailag és eredményben saját fajára korlátozta. Ezzel minden társadalmat, melyben élt maga ellen provokált.”
„A zsidó az önmagára vonatkozó kérdéssel, az örök zsidókérdéssel szemben képtelen tárgyilagosságra. Képtelen megérteni a gyűlöletet, amit kelt; pedig mindig és mindenütt felkelti.”
És végül egy idézet magától Scall Fasttól : xD nem ám akárkitől...
"Csak hogy tudd: a zsidók még csak emberszámba sem vesznek, ha nem vagy zsidó. Akkor goj vagy, ami héberül több mindent is jelent, többek közt azt, hogy tisztátalan, vagy azt, hogy nem emberi minőségű, vagyis barom. Nem véletlen, hogy a világon mindenütt gyűlölik őket az emberek, akik kicsit is ismerik hitüket, vallásukat!!!!"
Mi a sikeres vállalkozás 3 feltétele?
1. Légy éber.
2. Légy stréber
3. Légy héber. :-)))))
A cionisták céljai - ezt ők maguk írják magukról a saját honlapukon
* A zsidó nemzeti tudat fejlődésének előmozdítása
Tehát a zsidók bevallottan állam akarnak lenni az államban, és ez által az adott állam alapvető érdekeit is elárulják, ha az érdekükben áll - nem éppen ezt mondjuk mi is rájuk?
Ami tény : A zsidó szervezetek és személyek szervezett vagy ad hoc tevékenysége ami kizárólagosan a zsidók és zsidó közösségek érdekeinek és szükségleteinek szolgálatában működik az egész világon. A zsidók sokszor ennek a lobbinak még a létét is tagadják, és az erre való hivatkozást az antiszemitizmus egy ismert megnyilvánulásának tartják.
A következő Arial betűvel írt rész a Metapediáról egy részlet : bizony, a zsidók államot képeznek az államban,
***idézet eleje*** Nem kerülhetjük meg, de nem is akarjuk megkerülni a kényes kérdések legkényesebbikét, a "zsidóüldözést a nyilasok részérõl". A kérdés megválaszolása során sok mindent figyelembe kell venni. Így a hungarizmusnak azt az alaptételét, hogy a Kárpát-Duna medence zsidósága nem gyökeresedett meg e honterületen s így nem "honképes és talajgyökeres népcsoport", jóllehet népcsoportnak tekintendõ (s ilyenként nem tévesztendõ össze a mózeshitûek felekezetéhez tartozók összességével, hiszen pl. a szombatisták is ennek a hitfelekezetnek a hívei voltak). Ennek az alaptételnek a magyarázata Szálasi szerint a zsidóság pályaválasztásában, vándor-, sõt bevándorló természetében és kozmopolitizmusában, vagyis abban a tulajdonságában rejlik, hogy oda vándorol, ahol "jól" élhet s ha már nem él meg egy adott területen a tõle elvárt szinten, akkor egyszerûen odébbáll. Nem kötõdik a befogadó nemzethez, hazához, valósággal "állam az államban" s mindez megakadályozza abban, hogy - más népek gyermekeivel ellentétben, akik egy-két nemzedék után következmények nélkül fel tudnak olvadni népi környezetükben - asszimilálódjék a környezetébe. Nincs kötõdése a túlvilági üdvösséghez sem. Teljesen evilági lény, a nyugati civilizáció modern irányzatainak legfõbb képviselõje, mert ezek az irányzatok a legnagyobb mértékben összhangban vannak tulajdonságaival. Az újabb idõkben egyre inkább szerephez jut a földrajzi, a gazdasági mozgékonyság, a szellemi és társadalmi élet változékonysága, az emberek közötti - felszínes - érintkezés, a kereskedés, a közvetítés, a gazdasági tevékenységben a pénz hatalma, az információs és kapcsolati tõke. Ha ezeket az irányzatokat mint a "civilizáció" elõrehaladását értelmezzük, akkor azt mondhatjuk, hogy e folyamat népi motorja, a zsidóság, nem más, mint egy "túlcivilizált" népcsoport. Mindezt a 30-as években ékesszólóan bizonyították a statisztikai adatok, amelyekbõl kiderül, hogy a hazai zsidóság részesedése a nemzeti jövedelembõl, az ingatlanvagyonból, súlya bizonyos igen jól jövedelmezõ szakmákban (a hiteléletben, a nagykereskedelemben, az ügyvédi pályán, stb.), ill. kiemelten a véleményformáló tevékenységben (az újságírásban, a reklámiparban, a szórakoztató iparban, bizonyos irodalmi és mûvészeti körökben, a színház és a film területén, stb.) messze felülmúlta a lakosságon belüli arányszámát, ahhoz képest kb. ötszörös-tízszeres volt, miközben a röghöz kötõdõ foglalkozások körében csupán elvétve lehetett találkozni zsidó emberrel. Ráadásul - Szálasi szerint - gazdasági túlerejükön, véleményformáló hatalmukon és - összefogásukon is alapuló - kiváló "érdekérvényesítõ" képességükön kívül gyakorlati materialista beállítottságuk s az ennek megfelelõ eszmei-politikai nézeteik is a magyar nemzetet veszélyeztetõ irányba mutatnak: egyfelõl a szabad kizsákmányolásos liberális demokráciák, a "plutokrata" pénzkapitalizmus irányába, másfelõl az utópisztikus baloldali, marxista irányba, amely pl. a szovjet gyakorlatban egy egyszerre embertelen és rossz hatékonyságú rendszert hozott létre. ***idézet vége***
* zsidó, illetve cionista oktatás és nevelés
Ezzel szemben a zsidó oktatási miniszterek úgymint Magyar Bálint, Fodor Gábor, Hiller istván, miért rontják le már évtizedek óta a magyar szellemiségű oktatás és nevelés minőségét?
* küzdelem az asszimiláció ellen
Tehát nem is akarnak beilleszkedni, itt a gond, nem éppen ezt mondjuk mi is?
* a zsidóság Izraelbe való hazatérésének szorgalmazása
Ezzel ellentmondanak saját maguknak (küzdelem az asszimiláció ellen), de felőlem mehetnek.
* Izrael Állam és a diaszpórában élő zsidóság kapcsolatainak előmozdítása
Igen, a világ országainak zsidói rendre a saját hazájuk érdekeit elárulva kötnek üzleteket és megállapodásokat a zsidó állammal, így adták el fél Budapestet plázának és lakóparknak mélyen áron alul, így adták el a dunai szigetet !!!!ingyenlízing konstrukcióban!!!!!! ahol a Hadrianus romok vannak, például nagyon sok klf. technológiai információt juttatnak ki JOGSZERŰTLEN MÓDON oda a világ országaiban élő zsidó tanárok, tudósok.
* cionista jellegű kezdeményezések támogatása
Tehát támogatják saját magukat, nohát, ezt nem is gondoltam volna xD
* héber nyelv oktatása
Ha az ember héberül beszél, jószerivel senki sem érti, és pontosan ez a cél, amúgy izraelben majdnem mindenki tud angolul, tehát oda felesleges.
* antiszemitizmus elleni küzdelem és a zsidóság jogos érdekeinek védelme.
Az antiszemitizmus a diaszpórában élő zsidókat kivándorlásra készteti, és izraelből már többször felszólították pl. a francia és a horvát zsidókat, hogy ott nagy antiszemitizmus van, és emiatt sürgősen "térjenek haza", tehát a zsidóság jogos érdeke az, hogy ne legyen azzal vádolható, hogy más népeken élősködik, márpedig jelenleg ez a helyzet, hagyják ezt abba, és települjenek izraelbe, és ennyi. :-)
"a csodálatos összetartó erő, amely miatt ez a nép meg tudta őrizni a kultúráját" mi ebből e helyett csak a különféle devianciák terjesztését, a hollókosztvallás terjesztését, és a zsidó multik gazdasági elnyomását éljük meg minden nap.
A zsidóság, ahol más népek országában él, a helyi kultúrát elsorvasztja, a zsidó média és a zsidó producerek leginkább csak a bulvárt pénzelik, abból is direkt azt, ami rombol. Az ilyen kultiplex féle förtelmeket például.
A zsidó háttérhatalom megpróbál tabut csinálni ebből az egészből. Minden tényt tagadnak, ami negatívan érinti a zsidókat. Minden ilyet el akarnak tussolni, aki azokat kimondja, megprobálja rásütni azt, hogy valami elfogult szélsőséges.
Akik a zsidók közül megpróbálták tagadni, hogy a jegyzőkönyvek valódiak, mindegyikük azokat a részeket idézgette, és analizálgatta, amelyek elterelik a lényegről a figyelmet.
Egy kritikát sem találtam, ami a közgazdasági és a szociokulturális (pl. a zsidó producerek által létrejövő popkultúrában a drogfogyasztás és a homoszexualitás népszerűsítése) folyamatokat taglalja. Mert ha az ember körülnéz, a tükörképét találja annak, ami le van írva benne: államadósság, konvergencia, értékpapírok, spekuláció.
Nos, a zsidó ideológusok, filozófusok a gyengébbeknek bemagyarázhatják, hogy ez hamisítvány, és hogy ez egy egyszerű propaganda anyag, de ami a szociológiai, és közgazdasági folyamatokat illeti, az anyag magaert beszél. EZ NEM SCI-FI.
Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei
http://www.radioislam.net/hongr/cionp.htm
És itt is : http://www.protocolz.com/pro/hungarian.shtml
És mindennek az elemzése : sajnos hiteles !!!!
http://magyarsors.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1994&Itemid=86
Ez pedig két régebbi postom :
http://reakcio.blogspot.com/2007/11/ketts-mrce.html
http://reakcio.blogspot.com/2008/07/cion-bolcseinek-jegyzokonyvei-es.html
Na akkor némileg tudományosabb alapossággal ugyanez a téma.
^ Nicholas de Lange: A zsidó világ atlasza (Helikon-Magyar Könyvklub, 1996), 131. old.:
„A "cionizmus" homályos és érzelmi töltéssel bíró fogalom, mely mindenki számára mást tartalmazott, lényegében azonban a zsidó identitással és a zsidóknak a más nemzetek között elfoglalt helyével foglalkozó ősrégi kérdések radikális megközelítését jelenti. A cionista számára a zsidóság nem vallási közösség, és nem is különböző országokban élő etnikai közösségek laza társulása, hanem egyetlen nép, melynek van saját hazája: a zsidóság többé nem az általános rendtől eltérő egyedi és meghatározhatatlan kivétel, hanem szabályos, a világ többi népéhez hasonló alapokkal rendelkező nép. A cionizmus egyike azon szélsőséges irányzatoknak, amelyek a "zsidókérdés" összetett problémáira keresnek egyszerű választ. A gyakorlatban azonban ez az egyszerű válasz a cionizmus számára is megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Százéves fennállása ellenére, még mindig nem fogalmazódott meg a cionizmus világos és a többség által elfogadott célkitűzése, és a cionizmus retorikájában használt régi jelszó, a "normalizáció" ismét az "egyediség"-nek engedi át az elsőbbséget.”
„Az antiszemitizmus helytelen kifejezés, mert feltételezi a zsidóság teljesen passzív szerepét a folyamatban. Ez tévedés. Amely faj a másikkal való keveredést, vagy pláne összeolvadást a hozzáférhetetlen valláserkölcs blokádja alá helyezi, az az emberi összetartozás érzését a legsajátabb módon formailag és eredményben saját fajára korlátozta. Ezzel minden társadalmat, melyben élt maga ellen provokált.”
„A zsidó az önmagára vonatkozó kérdéssel, az örök zsidókérdéssel szemben képtelen tárgyilagosságra. Képtelen megérteni a gyűlöletet, amit kelt; pedig mindig és mindenütt felkelti.”
És végül egy idézet magától Scall Fasttól : xD nem ám akárkitől...
"Csak hogy tudd: a zsidók még csak emberszámba sem vesznek, ha nem vagy zsidó. Akkor goj vagy, ami héberül több mindent is jelent, többek közt azt, hogy tisztátalan, vagy azt, hogy nem emberi minőségű, vagyis barom. Nem véletlen, hogy a világon mindenütt gyűlölik őket az emberek, akik kicsit is ismerik hitüket, vallásukat!!!!"
Mi a sikeres vállalkozás 3 feltétele?
1. Légy éber.
2. Légy stréber
3. Légy héber. :-)))))
A cionisták céljai - ezt ők maguk írják magukról a saját honlapukon
* A zsidó nemzeti tudat fejlődésének előmozdítása
Tehát a zsidók bevallottan állam akarnak lenni az államban, és ez által az adott állam alapvető érdekeit is elárulják, ha az érdekükben áll - nem éppen ezt mondjuk mi is rájuk?
Ami tény : A zsidó szervezetek és személyek szervezett vagy ad hoc tevékenysége ami kizárólagosan a zsidók és zsidó közösségek érdekeinek és szükségleteinek szolgálatában működik az egész világon. A zsidók sokszor ennek a lobbinak még a létét is tagadják, és az erre való hivatkozást az antiszemitizmus egy ismert megnyilvánulásának tartják.
A következő Arial betűvel írt rész a Metapediáról egy részlet : bizony, a zsidók államot képeznek az államban,
***idézet eleje*** Nem kerülhetjük meg, de nem is akarjuk megkerülni a kényes kérdések legkényesebbikét, a "zsidóüldözést a nyilasok részérõl". A kérdés megválaszolása során sok mindent figyelembe kell venni. Így a hungarizmusnak azt az alaptételét, hogy a Kárpát-Duna medence zsidósága nem gyökeresedett meg e honterületen s így nem "honképes és talajgyökeres népcsoport", jóllehet népcsoportnak tekintendõ (s ilyenként nem tévesztendõ össze a mózeshitûek felekezetéhez tartozók összességével, hiszen pl. a szombatisták is ennek a hitfelekezetnek a hívei voltak). Ennek az alaptételnek a magyarázata Szálasi szerint a zsidóság pályaválasztásában, vándor-, sõt bevándorló természetében és kozmopolitizmusában, vagyis abban a tulajdonságában rejlik, hogy oda vándorol, ahol "jól" élhet s ha már nem él meg egy adott területen a tõle elvárt szinten, akkor egyszerûen odébbáll. Nem kötõdik a befogadó nemzethez, hazához, valósággal "állam az államban" s mindez megakadályozza abban, hogy - más népek gyermekeivel ellentétben, akik egy-két nemzedék után következmények nélkül fel tudnak olvadni népi környezetükben - asszimilálódjék a környezetébe. Nincs kötõdése a túlvilági üdvösséghez sem. Teljesen evilági lény, a nyugati civilizáció modern irányzatainak legfõbb képviselõje, mert ezek az irányzatok a legnagyobb mértékben összhangban vannak tulajdonságaival. Az újabb idõkben egyre inkább szerephez jut a földrajzi, a gazdasági mozgékonyság, a szellemi és társadalmi élet változékonysága, az emberek közötti - felszínes - érintkezés, a kereskedés, a közvetítés, a gazdasági tevékenységben a pénz hatalma, az információs és kapcsolati tõke. Ha ezeket az irányzatokat mint a "civilizáció" elõrehaladását értelmezzük, akkor azt mondhatjuk, hogy e folyamat népi motorja, a zsidóság, nem más, mint egy "túlcivilizált" népcsoport. Mindezt a 30-as években ékesszólóan bizonyították a statisztikai adatok, amelyekbõl kiderül, hogy a hazai zsidóság részesedése a nemzeti jövedelembõl, az ingatlanvagyonból, súlya bizonyos igen jól jövedelmezõ szakmákban (a hiteléletben, a nagykereskedelemben, az ügyvédi pályán, stb.), ill. kiemelten a véleményformáló tevékenységben (az újságírásban, a reklámiparban, a szórakoztató iparban, bizonyos irodalmi és mûvészeti körökben, a színház és a film területén, stb.) messze felülmúlta a lakosságon belüli arányszámát, ahhoz képest kb. ötszörös-tízszeres volt, miközben a röghöz kötõdõ foglalkozások körében csupán elvétve lehetett találkozni zsidó emberrel. Ráadásul - Szálasi szerint - gazdasági túlerejükön, véleményformáló hatalmukon és - összefogásukon is alapuló - kiváló "érdekérvényesítõ" képességükön kívül gyakorlati materialista beállítottságuk s az ennek megfelelõ eszmei-politikai nézeteik is a magyar nemzetet veszélyeztetõ irányba mutatnak: egyfelõl a szabad kizsákmányolásos liberális demokráciák, a "plutokrata" pénzkapitalizmus irányába, másfelõl az utópisztikus baloldali, marxista irányba, amely pl. a szovjet gyakorlatban egy egyszerre embertelen és rossz hatékonyságú rendszert hozott létre. ***idézet vége***
* zsidó, illetve cionista oktatás és nevelés
Ezzel szemben a zsidó oktatási miniszterek úgymint Magyar Bálint, Fodor Gábor, Hiller istván, miért rontják le már évtizedek óta a magyar szellemiségű oktatás és nevelés minőségét?
* küzdelem az asszimiláció ellen
Tehát nem is akarnak beilleszkedni, itt a gond, nem éppen ezt mondjuk mi is?
* a zsidóság Izraelbe való hazatérésének szorgalmazása
Ezzel ellentmondanak saját maguknak (küzdelem az asszimiláció ellen), de felőlem mehetnek.
* Izrael Állam és a diaszpórában élő zsidóság kapcsolatainak előmozdítása
Igen, a világ országainak zsidói rendre a saját hazájuk érdekeit elárulva kötnek üzleteket és megállapodásokat a zsidó állammal, így adták el fél Budapestet plázának és lakóparknak mélyen áron alul, így adták el a dunai szigetet !!!!ingyenlízing konstrukcióban!!!!!! ahol a Hadrianus romok vannak, például nagyon sok klf. technológiai információt juttatnak ki JOGSZERŰTLEN MÓDON oda a világ országaiban élő zsidó tanárok, tudósok.
* cionista jellegű kezdeményezések támogatása
Tehát támogatják saját magukat, nohát, ezt nem is gondoltam volna xD
* héber nyelv oktatása
Ha az ember héberül beszél, jószerivel senki sem érti, és pontosan ez a cél, amúgy izraelben majdnem mindenki tud angolul, tehát oda felesleges.
* antiszemitizmus elleni küzdelem és a zsidóság jogos érdekeinek védelme.
Az antiszemitizmus a diaszpórában élő zsidókat kivándorlásra készteti, és izraelből már többször felszólították pl. a francia és a horvát zsidókat, hogy ott nagy antiszemitizmus van, és emiatt sürgősen "térjenek haza", tehát a zsidóság jogos érdeke az, hogy ne legyen azzal vádolható, hogy más népeken élősködik, márpedig jelenleg ez a helyzet, hagyják ezt abba, és települjenek izraelbe, és ennyi. :-)
"a csodálatos összetartó erő, amely miatt ez a nép meg tudta őrizni a kultúráját" mi ebből e helyett csak a különféle devianciák terjesztését, a hollókosztvallás terjesztését, és a zsidó multik gazdasági elnyomását éljük meg minden nap.
A zsidóság, ahol más népek országában él, a helyi kultúrát elsorvasztja, a zsidó média és a zsidó producerek leginkább csak a bulvárt pénzelik, abból is direkt azt, ami rombol. Az ilyen kultiplex féle förtelmeket például.
A zsidó háttérhatalom megpróbál tabut csinálni ebből az egészből. Minden tényt tagadnak, ami negatívan érinti a zsidókat. Minden ilyet el akarnak tussolni, aki azokat kimondja, megprobálja rásütni azt, hogy valami elfogult szélsőséges.
Akik a zsidók közül megpróbálták tagadni, hogy a jegyzőkönyvek valódiak, mindegyikük azokat a részeket idézgette, és analizálgatta, amelyek elterelik a lényegről a figyelmet.
Egy kritikát sem találtam, ami a közgazdasági és a szociokulturális (pl. a zsidó producerek által létrejövő popkultúrában a drogfogyasztás és a homoszexualitás népszerűsítése) folyamatokat taglalja. Mert ha az ember körülnéz, a tükörképét találja annak, ami le van írva benne: államadósság, konvergencia, értékpapírok, spekuláció.
Nos, a zsidó ideológusok, filozófusok a gyengébbeknek bemagyarázhatják, hogy ez hamisítvány, és hogy ez egy egyszerű propaganda anyag, de ami a szociológiai, és közgazdasági folyamatokat illeti, az anyag magaert beszél. EZ NEM SCI-FI.
Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei
http://www.radioislam.net/hongr/cionp.htm
És itt is : http://www.protocolz.com/pro/hungarian.shtml
És mindennek az elemzése : sajnos hiteles !!!!
http://magyarsors.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1994&Itemid=86
Ez pedig két régebbi postom :
http://reakcio.blogspot.com/2007/11/ketts-mrce.html
http://reakcio.blogspot.com/2008/07/cion-bolcseinek-jegyzokonyvei-es.html
Nincsenek megjegyzések:
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
állam az államban,
államot képeznek az államban,
Miért fals a cionizmus?
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
állam az államban,
államot képeznek az államban,
Miért fals a cionizmus?
2008. július 24., csütörtök
Zsidók a magyarok ellen
Zsidók a magyarok ellen
Miért gyűlölik a magyarországi zsidók a Magyar kultúrát és hagyományokat?
Mutogatnak vissza 1945 előttre, hogy itt állítólag őket kiirtották, már egymilliós számot is lehet hallani tőlük.
A budapesti – és a nagyvilágon élő – zsidók jobban tennék, ha az állandó mocskolódás helyett naponta imáikba foglalnák a magyar népet, és például a Horthy Miklós kormányzó úr parancsára cselekvő Koszorús Ferenc vezérezredes nevét, aki 1944. július 6-án egységével megakadályozta, hogy a németek deportálják a zsidókat a pesti gettóból. S ne feledjük, hogy mindez a német hadsereg katonai megszállása idején történt. A Németország által megszállt országokban – márpedig 1944. március 19. után Magyarország is az volt – fölállított gettók közül kizárólag a budapesti érte meg a háború végét. S ebben némi szerepe az egyes zsidók által sokat mocskolt magyar népnek is lehetett.
1944. májusában-júniusában a németek a vidéki zsidók egy részét kiszállították Lengyelország felé, mert nem mindenki került Auschwitzba, hanem más német munkatáborokba is. Horthy 1944. július elején csak azért akadályozta meg a további kiszállítást, mert üzenetet kapott az amerikai kormánytól, hogy ebből baj lehet a háború után.Ennél sokkal fontosabb tény, hogy az amerikai és angol bombázógépek 1944. április 2-tól folyamatosan bombázták a pesti lakótelepeket, de a zsidó védett házakat nem. Miközben Magyarország fegyveresen nem támadta meg az Egyesült Államokat, sem Angliát, miattuk sok százezer magyar esett áldozatul. Az angol és amerikai bombázógépek sok vidéki magyar várost is agyonbombáztak, vadászgépeik pedig alacsonyan szállva a menekülő lakosságot lőtték le.
Sok kibombázott pesti magyar családot később azokba a zsidó lakásokba költözettek, akiknek lakóit előzőleg a zsidó védett házakba költöztették át. A pesti gettóban és a védett házakban azért maradhatott meg több mint 250 ezer pesti zsidó 1945. január 18-ig, mert ezeket a házakat és a VII. kerületi gettót a Szálasi-kormány rendőrsége és a nyilasok őrsége védte, egészen az oroszok bejöveteléig.
A németek terveiben, és Szálasi elképzeléseiben is az állt, hogy a háború után a zsidóság vissza lesz telepítve Izraelbe.
Ezt tudták a vezetőik is, mégis a németek és a szövetségeseik ellen uszították a hitsorsosaikat.
Varsóban 1944-re, mintegy 60.000 zsidó maradt a gettóban, és a varsói civil lakossággal együtt felkelést robbantottak ki, hogy átvegyék az uralmat a németektől a főváros felett.
A tervük sikerült, ám csak rövid ideig: az oroszok időközben elérték a Visztulát, ám nem segítettek a felkelőknek, és a lengyel Honi Hadseregnek – hagyták, hogy Varsó elvérezzen, hogy a háború után az ő segítségükkel kerüljön hatalomra az általuk támogatott szovjetbarát kormány.
A varsói felkelés 1944 augusztus 1.-én robbant ki - amikor gettó már nem is létezett, az egész város romokban hevert a bombázásoktól és a szovjetek a Visztula túlpartján várakoztak. Október 2.-ig tartott.
De feltételezem azt is, hogy a zsidók rossz természetét az akkori nemzeti szocialisták még alá is becsülték ...
Mert ők azt hitték, ha adnak egy országot a zsidóknak, és oda telepítik őket, akkor békén hagynak minket, európaiakat.
Továbbá : azért azt az izraeli falépítést sem lehetett akkor még sejteni. A zsidók még ezt az ötletet is lopták : a kínaiaktól.
Szóval akkor aki úgy gondolja, hogy Izrael állam faji megkülönböztetési alapú (igen, az, valódi fajvédő törvényeik vannak) , és az a fal valójában egy gettófal, amivel az őslakos palesztinokat zárják el - elsősorban a víztől -, az antiszemita szemlélet-e, vagy esetleg simán csak "bírálat"?
Esetleg ez is attól függ, hogy ki mondja? Az, hogy Izrael "birtokol egy területet", amihez még elvileg sem volt köze soha akár az ókorban sem (mondjuk a West Bankon vagy a gázai felföldön), az akkor most nem is agresszió? Elhozták oda a demokráciát? Talán a palesztinok úri passzióból költöztek menekülttáborokba, és élnek ott "a demokrácia árnyékától" talán kevésbé mentesen? Milyen "demokratikus" útja van a tiltakozásnak a dózer ellen, amely lerombolja a házadat, a tank ellen, amivel elkergetnek a hazádbol? Majd pont a fogolykínzó, szórakozásból civileket gyilkolászó, Korán égető vallásgyalázó, minden európai és ázsiai kultúra iránt tiszteletlen és nyegle amerikai katona viszi el a "demokráciát" az araboknak Irakba?
Most már szerintem alaptézis az is, hogy aki Izrael államot aggresszornak nevezi, az antiszemita. Még a tankokat kővel hajigáló gyerek is antiszemita. Aki ellentmond, az mind antiszemita.
Éppen ezért kárbaveszett erőfeszítés is a zsidók felé bármilyen megfelelési kényszer ami részünkről.
"Ne válasszatok zsidóbarátot ! Válasszatok határozott, nyílt antiszemitát !" Ahogy azt Istóczy Győző már megmondta. xD
A Zsidóktól ne várj köszönetet.A ZSIDÓ csak zsidó marad.A vér nem válik vízzé. A fenti események leírásából is látszik, hogy minden földön élő nem zsidó embert kihasználnak, becsapnak. Én megértem, miért gyűlöli őket egyre több, és több ember. Kuncze Gáborkát idézném :-) "Magára vessen az, aki rossz időben és rossz helyen van."
Na én is ezt mondom most nekik magukra vessenek. Amit főztek, egyék is meg. Most már hiába minden "affirmative action" (filoszemitizmus-propaganda), mert terjed az igazság.
Az igazság arról, hogyan élősködik ez a fajta a világon, hogyan rontja az egész nemzsidó emberiség létét.
Hallottam ma ezt a kifejezést, hogy " vérszívó kapitalizmus " meg azt is, hogy a zsidók a világ piócái. A pióca jelző még se olyan hiteles. Inkább bélféreg. A pióca kívülről támadja az áldozatát, de miután teleszívta magát az áldozata vérével, leesik róla. A bélféreg belülről pusztítja az áldozatát, és sok esetben az áldozat bele is pusztul.
Zsidók a magyarok ellen, antiszemitizmus
Miért gyűlölik a magyarországi zsidók a Magyar kultúrát és hagyományokat?
Miért üldözik a mi érdekeinket szolgáló politikai rendszer, a hungarizmus híveit???
Mutogatnak vissza 1945 előttre, hogy itt állítólag őket kiirtották, már egymilliós számot is lehet hallani tőlük.
A budapesti – és a nagyvilágon élő – zsidók jobban tennék, ha az állandó mocskolódás helyett naponta imáikba foglalnák a magyar népet, és például a Horthy Miklós kormányzó úr parancsára cselekvő Koszorús Ferenc vezérezredes nevét, aki 1944. július 6-án egységével megakadályozta, hogy a németek deportálják a zsidókat a pesti gettóból. S ne feledjük, hogy mindez a német hadsereg katonai megszállása idején történt. A Németország által megszállt országokban – márpedig 1944. március 19. után Magyarország is az volt – fölállított gettók közül kizárólag a budapesti érte meg a háború végét. S ebben némi szerepe az egyes zsidók által sokat mocskolt magyar népnek is lehetett.
1944. májusában-júniusában a németek a vidéki zsidók egy részét kiszállították Lengyelország felé, mert nem mindenki került Auschwitzba, hanem más német munkatáborokba is. Horthy 1944. július elején csak azért akadályozta meg a további kiszállítást, mert üzenetet kapott az amerikai kormánytól, hogy ebből baj lehet a háború után.Ennél sokkal fontosabb tény, hogy az amerikai és angol bombázógépek 1944. április 2-tól folyamatosan bombázták a pesti lakótelepeket, de a zsidó védett házakat nem. Miközben Magyarország fegyveresen nem támadta meg az Egyesült Államokat, sem Angliát, miattuk sok százezer magyar esett áldozatul. Az angol és amerikai bombázógépek sok vidéki magyar várost is agyonbombáztak, vadászgépeik pedig alacsonyan szállva a menekülő lakosságot lőtték le.
Sok kibombázott pesti magyar családot később azokba a zsidó lakásokba költözettek, akiknek lakóit előzőleg a zsidó védett házakba költöztették át. A pesti gettóban és a védett házakban azért maradhatott meg több mint 250 ezer pesti zsidó 1945. január 18-ig, mert ezeket a házakat és a VII. kerületi gettót a Szálasi-kormány rendőrsége és a nyilasok őrsége védte, egészen az oroszok bejöveteléig.
A németek terveiben, és Szálasi elképzeléseiben is az állt, hogy a háború után a zsidóság vissza lesz telepítve Izraelbe.
Ezt tudták a vezetőik is, mégis a németek és a szövetségeseik ellen uszították a hitsorsosaikat.
Varsóban 1944-re, mintegy 60.000 zsidó maradt a gettóban, és a varsói civil lakossággal együtt felkelést robbantottak ki, hogy átvegyék az uralmat a németektől a főváros felett.
A tervük sikerült, ám csak rövid ideig: az oroszok időközben elérték a Visztulát, ám nem segítettek a felkelőknek, és a lengyel Honi Hadseregnek – hagyták, hogy Varsó elvérezzen, hogy a háború után az ő segítségükkel kerüljön hatalomra az általuk támogatott szovjetbarát kormány.
A varsói felkelés 1944 augusztus 1.-én robbant ki - amikor gettó már nem is létezett, az egész város romokban hevert a bombázásoktól és a szovjetek a Visztula túlpartján várakoztak. Október 2.-ig tartott.
De feltételezem azt is, hogy a zsidók rossz természetét az akkori nemzeti szocialisták még alá is becsülték ...
Mert ők azt hitték, ha adnak egy országot a zsidóknak, és oda telepítik őket, akkor békén hagynak minket, európaiakat.
Továbbá : azért azt az izraeli falépítést sem lehetett akkor még sejteni. A zsidók még ezt az ötletet is lopták : a kínaiaktól.
Szóval akkor aki úgy gondolja, hogy Izrael állam faji megkülönböztetési alapú (igen, az, valódi fajvédő törvényeik vannak) , és az a fal valójában egy gettófal, amivel az őslakos palesztinokat zárják el - elsősorban a víztől -, az antiszemita szemlélet-e, vagy esetleg simán csak "bírálat"?
Esetleg ez is attól függ, hogy ki mondja? Az, hogy Izrael "birtokol egy területet", amihez még elvileg sem volt köze soha akár az ókorban sem (mondjuk a West Bankon vagy a gázai felföldön), az akkor most nem is agresszió? Elhozták oda a demokráciát? Talán a palesztinok úri passzióból költöztek menekülttáborokba, és élnek ott "a demokrácia árnyékától" talán kevésbé mentesen? Milyen "demokratikus" útja van a tiltakozásnak a dózer ellen, amely lerombolja a házadat, a tank ellen, amivel elkergetnek a hazádbol? Majd pont a fogolykínzó, szórakozásból civileket gyilkolászó, Korán égető vallásgyalázó, minden európai és ázsiai kultúra iránt tiszteletlen és nyegle amerikai katona viszi el a "demokráciát" az araboknak Irakba?
Palesztínában amúgy egyre kevesebb a víz, a zsidók szerint nagy valószínűséggel Magyarorszag lesz az ottani zsidók következő hazája.
Az átlag amerikai aki a CNN és a Fox tévén, és a hasonló helyeken nézi rendszeresen a híreket, vagy nem tud ezekről a cionista gaztettekről, vagy ha tud is, egyszerűen közömbös marad. Pedig az ő befizetett adójának nagy része is éppen Izrael támogatására megy el. Az iraki, afganisztáni megszállás költségei is ide értendők, hiszen ezek a hadműveletek is Izrael érdekében történtek.
Most már szerintem alaptézis az is, hogy aki Izrael államot aggresszornak nevezi, az antiszemita. Még a tankokat kővel hajigáló gyerek is antiszemita. Aki ellentmond, az mind antiszemita.
Éppen ezért kárbaveszett erőfeszítés is a zsidók felé bármilyen megfelelési kényszer ami részünkről.
"Ne válasszatok zsidóbarátot ! Válasszatok határozott, nyílt antiszemitát !" Ahogy azt Istóczy Győző már megmondta. xD
A Zsidóktól ne várj köszönetet.A ZSIDÓ csak zsidó marad.A vér nem válik vízzé. A fenti események leírásából is látszik, hogy minden földön élő nem zsidó embert kihasználnak, becsapnak. Én megértem, miért gyűlöli őket egyre több, és több ember. Kuncze Gáborkát idézném :-) "Magára vessen az, aki rossz időben és rossz helyen van."
Na én is ezt mondom most nekik magukra vessenek. Amit főztek, egyék is meg. Most már hiába minden "affirmative action" (filoszemitizmus-propaganda), mert terjed az igazság.
Az igazság arról, hogyan élősködik ez a fajta a világon, hogyan rontja az egész nemzsidó emberiség létét.
Hallottam ma ezt a kifejezést, hogy " vérszívó kapitalizmus " meg azt is, hogy a zsidók a világ piócái. A pióca jelző még se olyan hiteles. Inkább bélféreg. A pióca kívülről támadja az áldozatát, de miután teleszívta magát az áldozata vérével, leesik róla. A bélféreg belülről pusztítja az áldozatát, és sok esetben az áldozat bele is pusztul.
Zsidók a magyarok ellen, antiszemitizmus
Nincsenek megjegyzések:
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
ANTISZEMITIZMUS,
pióca,
vérszívó kapitalizmus,
Zsidók a magyarok ellen
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
ANTISZEMITIZMUS,
pióca,
vérszívó kapitalizmus,
Zsidók a magyarok ellen
2008. július 23., szerda
Cion bölcseinek jegyzőkönyvei és a valóság
Cion bölcseinek jegyzőkönyvei és a valóság
A Magyarországon 1999-ben megjelent, majd betiltott Cion Bölcseinek jegyzőkönyvét 1901-ben, egy házkutatás során találták meg. Egy olyan - világot behálózó - összeesküvésről szól, amelyet - a jegyzőkönyvek szerint - egy titkos zsidó szervezet legfőbb irányítói fogalmaztak meg, s amelynek célja a világ politikai és gazdasági hatalmának megszerzése. Ezek mikéntjéről számtalan útmutatást, és alkalmazandó tippet tartalmaz, és számos jövőbeli eseményt megjövendöl. Én most nem a faji vonzatával foglalkozom, hanem a jegyzőkönyvek elsősorban azon elemeit emelem ki, amelyek 100 év távlatából beteljesedtek, és a hatalom visszaéléseit, a pártharcokat, az uralkodás és az irányítás módját és miértjét taglalják. A Cion bölcseinek jegyzőkönyve meglepő részletességgel fedi fel a jelenlegi titkos háttérhatalmat. Nem vagyok hivatott eldönteni, tényleg létezik-e zsidók világ-összeesküvése, de aki az alábbiakat olvasni kezdi, és tisztában van az országokat irányító titkosszolgálatok méreteivel, a rendszer szolgáinak létszámával, csakhamar megláthatja, nem számít, létezik-e ilyen szervezett zsidó-összeesküvés, mert az előrejelzések számos eleme megdöbbentő részletességgel taglalja a jelenlegi helyzetet és a várható jövőt, a megdönthetetlen diktatúrát, amelynek vezetői a szolgák egoizmusát, kisszerűségét és kicsinyes félelmeit kihasználva vezetik zsákutcába az emberi fajt - nemzeti hovatartozástól függetlenül.
Zárójelbe az általam írt megjegyzéseket tettem.
"...a mi hatalmunk mégis minden másnál legyőzhetetlenebb lesz, mert láthatatlan fog maradni mindaddig, amíg olyan erős nem lesz, hogy többé semmiféle csellel nem ásható alá."
(A polgári titkosszolgálatok statisztáinak barbárságáról.)
"A kellő munkamódszerek kidolgozásánál figyelembe kell venni a tömeg hitványságát, lanyhaságát, állhatatosságát, azt, hogy képtelen megérteni és tiszteletben tartani saját életének vagy jólétének feltételeit. Meg kell érteni, hogy a tömeg hatalma vak, ésszerűtlen és oktalan erő, minden bármely oldalról jöhető befolyásolásnak kitéve. (...) A tömeg barbár, és ezt a barbárságot minden alkalommal kimutatja."
"A mi jelszavunk: - erőszak és megtévesztés. (...) Az erőszak legyen az alapelv, a megtévesztés és ravaszság pedig a követendő irányvonal ama kormányok számára, melyek nem akarják koronáikat valamely új hatalom lábai elé helyezni." (Ilyen új hatalom lenne a demokrácia, amelynek tulajdonosa a nép.)
(A módszer lényege, amellyel a szolgák szabadon és korlátlanul manipulálhatókká válnak.)
"A politikában érteni kell mások gyengeségeinek habozás nélküli kihasználásához, ha ezáltal behódolást és mások feletti uralmat biztosítunk magunknak."
"Az irgalmatlan szigor a legerősebb hatalmi eszköz az államban. Nemcsak a haszon kedvéért, hanem a kötelesség nevében, a győzelem kedvéért is ragaszkodnunk kell az erőszak és megtévesztés programjához." (Nem úgy tűnik, hogy a hasznon kívül a hatalom-birtoklóknak szüksége volna olyan álmagyarázatokra, mint �kötelesség�, vagy �győzelem�. Az önáltatás inkább azokra jellemző � a megtévesztés eredménye -, akik a hatalomnak csak egy szeletéből részesülnek, vagy egyszerűen csak szolgák.)
(Az írások egyik visszatérő momentuma az az alapgondolat, amit a pórnépben tudatosítani kell.) "Elég, ha tudják, hogy irgalmatlanok vagyunk minden engedetlenség letörésében."
(A politikusok, akik eszközként használják szolgáikat érdekeik biztosításához, titoktartást követelnek a háttérhatalom létezését illetően, nemzetbiztonságra hivatkoznak, hazára stb., miközben maguk között egy szolgák felett álló titkosszolgálatot birtokolnak, az "ismeretét" annak, hogy a nép elé vetett erkölcsi hivatkozás porhintés, a valódi cél a saját - törvények, alkotmányok, népek felett álló - elitréteg privilégiumainak biztosítása.) "...a dinasztikus uralkodás: az apa fiára hagyta a politikai ügyek intézésének ismeretét oly módon, hogy arról csak az uralkodóház tagjainak volt tudomásuk és senki sem árulhatta el az alattvalóknak."
(A pórnép árucikk, amit meg lehet venni.) "Megkönnyítette diadalunkat, hogy azokkal az emberekkel való kapcsolatainkban, akikre szükségünk volt, mindig az emberi természet legérzékenyebb húrjaira hatottunk, a pénzéhségre, a kapzsiságra, az anyagi javakkal való telhetetlenségre; márpedig ezeknek az emberi gyengeségeknek mindegyike önmagában is elegendő a tetterő megbénítására, mert kiszolgáltatja az emberek akaratát annak, aki megvásárolja cselekedeteiket.
A szabadság elvont fogalma lehetővé tette számunkra, hogy valamennyi országban elhitessük a tömeggel, hogy kormánya semmi egyéb, mint szolgája a népnek, amely tulajdonosa az országnak, és hogy ezt a szolgát úgy lehet mással helyettesíteni, mint egy elhordott kesztyűt."
(A nép nincs azzal tisztában, hogy amikor pártok közül választ, valójában mindig ugyanannak a belterjes elitnek a tagjai közül választ. Azt hiszik, ha egy hatalom nem kedvükre való, lecserélhetik egy másikra, nincsenek tisztában azzal, hogy az új hatalom kezében a nép éppúgy jogok nélküli, arctalan, személytelen, hadseregbe, háborúba, halálba vezényelhető eszköz, és fogyóeszköz, mint egy csatában ledobott bomba.)
"A mai államok kezében van egy hatalmas erő, amely irányítja a nép gondolkozását: ez a sajtó. (...) A sajtó révén (...) befolyásunkat érvényesítsük, miközben mi magunk a háttérben maradtunk."
(Egy újabb idejétmúlt gondolat.) "Közölhetem önökkel, hogy ma már csak néhány lépés választ el célunktól. Már csak kis darabot kell megtennünk ahhoz, hogy a Jelképes Kígyó, amellyel népünket jelképezzük, befejezze az egész hosszú utat, amelyen végigmentünk. Ha bezárul az ő köre, Európa minden állama be lesz zárva gyűrűi közé, mint egy hatalmas satuba. Napjaink alkotmányos berendezéseinek mérleg serpenyői hamarosan le fognak szakadni... (...) A gójok azt hiszik, hogy elég erősen összeforrasztották őket, és minduntalan azt várják, hogy majdcsak egyensúlyba kerülnek a mérlegserpenyők. A forgáspontokat azonban - azaz a királyokat a maguk trónjain - akadályozzák képviselőik, akik bolondot űznek belőlük, megzavarodva saját ellenőrizhetetlen és felelőtlen hatalmuktól." (Az államok azért nem vetik egymás szemére titkosszolgálataik visszaéléseit, mert ezzel kiderülne, hogy ők is azt tehetnek saját állampolgáraikkal, amit akarnak. A kormányoknak - saját önmérsékletükön kívül - semmi sem szab határt.)
"Szakadékot létesítettünk a messzelátó uralkodói hatalom és a nép vak ereje között..."
(A hatalom képviselői számára érdek, hogy a jog és a hatalom lehető legtöbb eszközét birtokolják az öntudatlan néppel szemben. Ennek mozgatórugói ugyanazok, mint amelyek a gójokat vezérlik: hataloméhség és önzés.) "Hogy a hatalomra törőket a hatalommal való visszaélésre ösztökéljük, ellentétbe hoztuk egymással az összes erőket, ily módon elnyomva a függetlenség elérésére irányuló liberális törekvéseiket. Evégett bátorítottunk mindenféle vállalkozást, felfegyvereztünk minden pártot, céltáblául állítottuk oda az uralkodói hatalmat mindenfajta ambíció számára."
"Az alkotmányokba olyan jogokat foglaltunk bele, melyeknek a tömegek jelentőséget tulajdonítanak, nem pedig tényleges jogokat. Mindezek az úgynevezett �népszabadságjogok� csak gondolatban lehetnek meg..."
(A mozdulatlan háttér-hatalom és az öntudatlan nép viszonya.)
"A proletáriátusnak nincs más haszna az alkotmányból, mint azok a szánalmas morzsák, amelyeket odalökünk neki asztalunkról azért, hogy leadják szavazatukat arra, amit diktálunk, azokra az emberekre, akiket mi juttatunk hatalomra, azokra, akik kiszolgálnak minket..."
"A nép a mi irányításunk alatt megsemmisítette nemességét."
"Manapság a nemesség megbuktatása után a nép szívtelen, pénzhajhászó gazfickók karmaiba került..."
"A munkásokat elnyomatásuktól állítólagos megmentők képében jelenünk meg a színen..."
"A mi hatalmunk a munkás állandó élelmiszerhiányában és testi gyengeségében rejlik." (Helyesebb megfogalmazás a hiány és a gyengeség.) "Csak ezáltal válik akaratunk rabszolgájává. És saját hatóságaiknál sem erőt, sem elszántságot nem fognak találni arra, hogy azok szembehelyezkedjenek a mi szándékainkkal." (A rendőrség megtagadja a nyomozást, ha a törvénytelen titkos háttérhatalom az elkövető: a titkosszolgálat, tehát a hatalom, vagy annak egy érdekelt csoportja. Alkotmányosság nem létezik, az igazságszolgáltatás ilyen esetekben már az első lépcsőfoknál, a rendőrségnél elbukik.)
"...fogjuk mozgatni a tömegeket és az ő kezeikkel fogjuk elsöpörni mindazokat, akik akadályoznak utunkon." (Tehát a manipulált, szolgasorba taszított tömeg az, amely a hatalom képviselőinek eszköze.)
"A gójok elszoktak attól, hogy gondolkozzanak, hacsak a mi szakembereink sugalmazásai nem késztetik őket arra." (Pontosabb kifejezés, hogy képtelenek gondolkodásra, vagy túl gyávák ahhoz, hogy tegyenek bármit is. Gyakori megoldás, amikor a statiszták különféle hivatkozásokkal felmentik magukat az erkölcsi felelősség alól.)
"...társadalmi szerkezet megköveteli a munkamegosztást s ebből kifolyólag az embereknek osztályokba és rangokba való sorolását." (Ez a szemlélet a hatalom és a pénz képviselőinek sajátja. Hatalmam van, tehát alsóbbrendű vagy, pénzem van, tehát alattam állsz, intelligens vagyok, tehát fölötted állok. Ennek továbbgondolt formája a fasizmus, amelyről bővebben esik szó esik a jegyzőkönyvekben.)
"...az, aki bármely cselekedetével egész osztályt kompromittál, nem lehet törvény előtt egyenlő mértékben felelős, mint az, aki senki ellen nem vét, csak saját becsülete ellen."
(Ha a kompromittált osztály egy hatalmi csoport, vagy egy hatalmi csoport olyan kiszolgáló rétege, amelynek védelme önös okokból érdeke a hatalomnak, az igazságszolgáltatás megszűnik, vagy törvénytelen módon működik.)
"...az emberek önként fogják alávetni magukat az uralkodó hatalomnak és fogják elfoglalni az államban számukra kijelölt helyet." (A csordaszellem és annak elemzése a jegyzőkönyvek egyik legfőbb tárgya.) "...a nép (...) vakon elhiszi a nyomtatásban megjelenő dolgokat - hála a félrevezető sugalmazásoknak és saját tudatlanságának..." (Az utolsó rész leginkább a kirekesztettekről szól, akiknek a titkosszolgálatok méreteiről sincs fogalmuk. Ez a "saját tudatlanság", amelyben a hatalom "félrevezető sugalmazásai" tartják a zselléreket. Annak a tudata, hogy a hatalom és a szolgák rendelkeznek információval, gyorsan a felsőbbrendűség érzésének gőgjéhez vezet.)
"...a lakosság (...) szuverén úrnak képzelte magát és rohant, hogy magához ragadja a hatalmat. Eközben természetesen - mint minden vak ember - egy csomó akadályba ütközött. Sietett vezetőket keresni, (...) mi lábaink elé helyezte teljhatalmát."
"Ma, mint nemzetközi nagyhatalom, legyőzhetetlenek vagyunk... (...) A gój népek határtalan hitványsága - hasukon csúsznak a hatalmas előtt, de irgalmatlanok a gyengével szemben, kíméletlenek vétségekkel szemben és elnézők bűntettek dolgában, a szabad társadalmi rend ellentmondásait nem hajlandók eltűrni, de végtelen türelemmel viselik el egy merész kényuralom erőszakoskodásait -, mindezek a tulajdonságok segítenek bennünket függetlenségünk elérésében."
"...a diktátorok ügynökeik útján beadják a népnek, (...) legmagasabb cél kedvéért, azért, hogy biztosítsák a népek jólétét, nemzetközi testvériségét, szolidaritását és jogegyenlőségét. Azt természetesen nem mondják meg a népnek, hogy ezt az egyesülést a mi legfőbb uralmunk alatt kell véghezvinni.
Így aztán a nép kárhoztatja az igazságosokat és felmenti a bűnösöket, mindjobban meggyőződve arról, hogy mindent megtehet, amit csak akar. Hála a dolgok ilyen állásának, a nép elpusztít mindenfajta..." (morális) "...stabilitást, és zűrzavart teremt lépten-nyomon." (Az igazságszolgáltatást tehetetlenségre kárhoztatja, olyan kifejezések, mint jogállam, alkotmányos demokrácia, jogbiztonság értelmüket vesztik az önkényes, célzottan az elitréteget érintő bűnözés és bűnpártolás miatt.)
"Ugyancsak kormányzásunk sajátosságaihoz tartozik a tömegek és egyének irányításának művészete, okosan alkalmazott elméletek és szószátyárkodás segítségével, a társadalmi élet szabályozásával és mindenféle más fogásokkal, melyekhez a gójok mit sem értenek. Kormányzási művészetünk elemzésen, megfigyelésen, ravasz számítás finomságain alapul, s nincs vetélytársunk az ezekben való jártasságban, nemhogy politikai tervek kieszelésében és az összetartásban."
(A hatalom a hitelrontást minden lehetséges törvénytelen és etikátlan módon beveti azok ellen, akik minden törvények felett álló voltukat kétségbevonja. A kivitelezés, a "piszkos munka" elvégzője az öntudatlan tömeg.) "...megtaláltuk a módját annak, hogy a nem gondolkozó tömeg szemében hitelüket rontsuk, mint nyílt szervezetet, miközben mi magunk titkos szervezetünket mindenkor homályban tartottuk."
(A zsidók mögött � humanitárius okokra hivatkozva, az iszlám országokat kivéve � csaknem a Föld valamennyi állama felsorakozik. Sorsuk és jogaik biztosítása előbrevaló más népek jogainál, Izrael pedig országként emelkedik a többi fölé, érinthetetlenségét a világ legnagyobb nagyhatalma, az Amerikai Egyesült Államok az elsők között szavatolja.) "Ezért egyetlen állam sem kapna támogatást, ha fegyvert emelne ránk, mert mindegyiknek figyelembe kell vennie, hogy bármely ellenünk irányuló egyezmény nem lenne előnyös számára. Túl erősek vagyunk nincs menekvés hatalmunk elől. A nemzetek még jelentéktelen megállapodást sem köthetnek anélkül, hogy abban titokban benne ne lenne a kezünk."
(A globalizáció eredményezi, hogy a kormányok önállóságát a nagytőkések határozzák meg, akik bekerülnek ezzel a saját érdekeiket szolgáló irányító elitbe, és a háttérből befolyásolják a politika mindenkori irányát. A kormányok kénytelenek behódolni a tőkések akaratának, akik pénze biztosítja a kampányt, saját hatalmuk mind zavartalanabb fenntartását és átmentését.) "Ahhoz, hogy a tőke akadálytalanul fejthesse ki működését, szabad keze kell legyen arra, hogy ipari és kereskedelmi monopóliumot létesítsen; ezt a világ minden részében már végre is hajtják láthatatlan kezek." (A tőkés kíméletlen és részvétlen a nép iránt, egyetlen szempont vezérli tetteit: a pénz.) "Ez a szabadság politikai hatalomhoz fogja juttatni azokat, akik szerepet játszanak az iparban, és ez hozzá fog járulni a nép sanyargatásához."
"Vezetőségünk fő célja az, hogy kritikával megbénítsa a közvéleményt; hogy eltérítse az embereket a komoly gondolkozástól, mely arra irányulhatna, hogy ellenállást keltsen velünk szemben; hogy üres szavakkal folyó szemfényvesztő harc síkjára terelje a szellemi erőket." (Az utolsó sorok igazak a titkos háttérhatalomra és annak politikára, és hasonlatos ahhoz a nemzetközi kitüntetett figyelemhez, amellyel a világ zsidói felé, illetve ellen élnek. A figyelemelterelés nem tudni, mekkora mértékben lehet nemzetközi � legalább hallgatólagos � megállapodás kérdése, tény azonban, hogy a köznép és az SZDSZ túlzott antiszemitázása, és a belső ellenség keresése szinte teljesen tabutémává tette Izrael politikai szempontból való megítélését, mivel azonmód antiszemitának minősül mindenki, aki ezen országot nem az egyértelmű méltatás szintjén említi, vagy bármely tettének jogosságát kérdőre vonja. Magyarországon Izrael nem egy állam a sok közül, hanem az egyetlen, amelynek bármilyen bírálata az antiszemita jelzőt, és a liberalizmusba bujtatott kirekesztést vonhatja maga után.)
"A világ népei és az egyének is azonosítani szokták a szavakat a tettekkel. Megelégszenek a látszattal, és csak ritkán ügyelnek arra, vajon beváltják-e a közéletben elhangzott ígéreteket. Ezért kirakat-intézményeket fogunk életre hívni, melyek ékesszóló bizonyítékát adják majd annak, hogy mennyire szolgálják a haladást." (Ilyen kirakat-intézmény pl. az országimage központ, valamint a nemzeti jelleget hangsúlyozó minden rendezvény és szónoklat, mely megreked a puszta szavak, a látványkeltés és a tartalom nélküli pompa szintjén.)
"Hogy kézben tartsuk a közvéleményt, azt össze kell zavarnunk oly módon, hogy addig és annyi egymásnak ellentmondó nézetnek adjunk hangot a legkülönbözőbb oldalakról, amíg a gójok el nem veszítik fejüket ebben a labirintusban és arra a meggyőződésre nem jutnak, hogy legjobb, ha az embernek egyáltalában nincs nézete politikai ügyekben, melyeket a közvélemény amúgy sem érthet meg, mert csak azok értik meg, akik irányítják a közvéleményt. Ez az első titok." (A kirekesztettek valóban alkalmatlanok bármiféle objektívebb politikai nézet kialakítására, mivel az állam, az ország működéséről sincs halvány fogalmuk sem, lévén, hogy az titok. Így ítélőképességük olyan alacsony, amely miatt szavazatuk � melyekkel pártokat erősítenek, vagy gyengítenek � teljesen vak és öntudatlan, ezért tulajdonképpen nincs meg a joguk sem arra, hogy szavazzanak, alkalmatlanok, és szavazójoguk biztosítása csak azt a célt szolgálja, hogy elaltassa figyelmüket az állam valódi működésének megértéséről. Tulajdonképpen nem több a hatalom részéről, mint egy odavetett konc, egy látszólagos jog, ami abba a hitbe ringatja a zsellért, hogy van beleszólása az ország működésébe, és hogy jogállamban él.)
(A hatalom önmagának akkor tudja hatékonyan biztosítani a fennmaradást, ha elveszi az egyén cselekvési jogát bárminemű � a hatalom-birtoklók számára veszélyes � kezdeményezéstől.) "Úgy kell irányítanunk a gój társadalom nevelését, hogy ahányszor csak olyan helyzettel kerül szembe, amely egyéni kezdeményezőerőt igényel, kétségbeesett tehetetlenségben csüggessze le karjait. A cselekvési szabadságból eredő túlzott törekvések aláássák az erőket..."
"...a gójok (...) kénytelenek lesznek oly természetű nemzetközi hatalmat felajánlani nekünk, amely lehetővé teszi majd számunkra, hogy minden erőszak alkalmazása nélkül fokozatosan megszerezzünk minden államhatalmat, és szuperkormányt létesítsünk. A mostani uralkodók helyébe �kormányok feletti közigazgatás�-nak nevezett rémképet fogunk állítani, amelynek karjai harapófogóként fognak kinyúlni minden irányba, s melynek szervezete olyan nagy méretű lesz, hogy hatalma alá fogja hajtani a világ összes nemzetét." (A globalizáció eltörli a határokat, a nemzet szó lassan elveszti értelmét, közös lesz a pénznem. A pénz, amely a hatalomhoz vezet, az egyetlen érték lesz. Az államok feletti közigazgatás legfőbb birtoklói, döntéshozói a nagytőkések lesznek.)
"Hamarosan hatalmas monopóliumokat fogunk létesíteni..."
(A nemzetközi pénzintézetek az adott állam kormányán, a médiákon, tehát a titkosszolgálatokon keresztül népszerűsítik magukat, a köznéppel elhitetve, hogy ez az út nemcsak az egyetlen választható, de rendkívül áldásos is a pórnép számára. Az antiglobalizációs megmozdulások résztvevőit anarchistáknak, huligánoknak állítják be, akik a megváltó nagytőkével szemben a rombolást, a zűrzavart, a pusztítást hordozzák.) "Minden lehetséges módon növelnünk kell szuperkormányunk jelentőségét azzal, hogy azt mindazok oltalmazójaként és jótevőjeként állítjuk be, akik önként alávetik magukat nekünk."
"...közvéleményt (...) titokban mi alakítottunk ki az úgynevezett �nagyhatalom� - a sajtó segítségével; ez pedig, néhány lényegtelen kivételtől eltekintve, máris teljesen a mi kezünkben van." (Nem léteznek �kivételek�. Valamennyi sajtóorgánum a titkosszolgálatok kezében van.)
"Mindazokkal a fegyverekkel, melyeket ellenfeleink használhatnának ellenünk, nekünk is el kell látnunk magunkat." (A világ egyik legfiatalabb állama, Izrael már ma rendelkezik a legszélesebb fegyverarzenállal a vegyi fegyverektől az atombombáig.) "A törvénykönyv kifejezéseinek legfinomabb árnyalataival és fogásaival is tisztában kell lennünk, hogy igazolhassuk magunkat, amikor majd ítéleteket kell mondanunk, melyek rendellenesen arcátlanoknak és igazságtalanoknak tűnhetnek fel, fontos ugyanis, hogy az ilyen döntéseket úgy tálaljuk, mintha legmagasztosabb erkölcsi elveket fejeznének ki, törvényes formába öntve." (A zsidók legfőbb törvénykönyve a Biblia, amelynek minden részletét jól ismerik és használják fel tetteik önigazolására a leghétköznapibb dolgoktól a legnagyobb gaztettekig. Az önkényes területszerzést, a terjeszkedést úgy állítják be, mintha az a �legmagasztosabb erkölcsi elvek� kifejezője lenne, amelynél a Szent Biblia az alaptörvény.)
"Lesz körülöttünk ezen kívül hatalmas tömeg bankár, nagyiparos, nagytőkés és - ami a legfontosabb - milliomos, lényegében ugyanis minden pénz kérdése lesz."
(Jellemző gondolkodásmód, hogy �aki bírál minket, antiszemita�.) "Ha manapság egyes államok tiltakoznak ellenünk, ez csak a forma kedvéért, beleegyezésünkkel és utasításunkra történik, az ő antiszemitizmusukra ugyanis elengedhetetlenül szükségünk van az alsóbb rétegekhez tartozó testvéreink kézbentartásához."
(A hatalom-birtoklókról és a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos tagjairól.) "Fegyvereink pedig a határtalan becsvágy, égő kapzsiság, (...) bosszú, (...) rosszindulat."
"...a pártharcokhoz (...) pénz kell, és a pénz a mi kezünkben van. (...) Ily módon a nép vak ereje továbbra is a mi támaszunk és mi, csakis mi fogunk neki vezetőt adni és fogjuk - természetesen - arra az útra irányítani, amely célunkhoz vezet."
(A történelem folyását eldöntő alapelem a nép ostobasága, befolyásolhatósága, irányíthatósága. A csordaszellem kiírtja az önálló gondolkodást, a polgári titkosszolgálatok tagjai akarat nélküli, gyurmaként formálható statisztákká teszi a hatalom kezében. A nyájszellem teljes politikai befolyásolhatóságot eredményez, a nyáj tagjait az is elégedettséggel tölti el, hogy legalább szolgái lehetnek a rendszeruraknak. Íme a polgári titkosszolgálatok.) "Hogy a vak tömeg ne tudja magát megszabadítani irányító kezünktől, időnként szoros érintkezésbe kell lépnünk vele, ha nem is a saját személyünkben, de mindenesetre néhány legmegbízhatóbb testvérünk révén. Ha majd mi leszünk az egyetlen elismert tekintély, személyesen fogunk tárgyalni a néppel a vásártereken, és úgy fogjuk kioktatni a politikai kérdésekben, hogy az általunk kívánt irányba tereljük."
"Kezünk benne van a törvényhozásban, a választások lebonyolításában, a sajtóban, az egyén szabadságában, mindenekfelett azonban a nevelésben és a közoktatásban, mivel ezek az igazi szabadság sarokpillérei. Félrevezettük, elszédítettük és elrontottuk a (...) fiatalságot..."
"Nagyszerű eredményeket értünk el azzal, hogy a törvényeket - lényegileg nem módosítva őket - ellentmondó értelmezésekkel kiforgattuk valódi értelmükből." (Ez utóbbi nemcsak a hatalom kettős, vagy szándékosan homályosan fogalmazott törvénykezésére, de a zsidók Biblia-értelmezésére is igaz.)
"Önök azt mondhatnák, hogy a gójok fegyverrel a kezükben fognak nekünk jönni, ha idő előtt rájönnek arra, hogy valójában mi folyik körülöttük. Ez ellen azonban Nyugaton oly szörnyű terroreszközünk van, melytől még a legbátrabbak is remegnek, - a földalatti helyiségek, a földalatti vasutak, azok a földalatti folyosók, amelyek még az idő elérkeztr előtt készen lesznek valamennyi világváros alatt s ahonnan ezeket a fővárosokat minden szervezetükkel és irattárukkal együtt a levegőbe fogjuk röpíteni." (Ez a �tipp� jelenleg csak átvitt értelemben olvasható. Figyelmeztetése inkább abban áll, akár létezik zsidó-világösszeesküvés, akár nem, a rendszer, a világ országai teljesen tehetetlenek lennének akkor is, ha tudnának róla, mivel kezüket megköti a �jogállamiságnak� nevezett, látszatra épített fogalom, amely lehetetlenné teszi, hogy a hatalom nyíltan aktív intézkedésekkel, faji alapon lépjen fel bármely etnikum ellen. A passzivitás mindkét esetben kötelező és végérvényes.)
"...a kormányok és népek a politikában megelégszenek a látszattal."
"...a hatalom elosztását, a szólás-, sajtó- és vallásszabadságot, az egyesülési törvényt, a törvény előtti egyenlőséget, a tulajdon és a lakás sérthetetlenségét, az adóztatást, a közvetett adók gondolatát, valamint a törvények visszaható erejét.
Mindezek olyan kérdések, amelyeket a nép előtt nem szabad egyenesen és nyíltan érinteni. Ha nem lehet elkerülni az érintésüket, nem szabad ezeket a jogokat határozottan megnevezni, hanem minden részletezés nélkül csak annyit szabad mondanunk, hogy elismerjük a fennálló jogrend alapjait. Azért kell lehetőleg hallgatnunk ezekről a jogokról, hogy szabad kezünk legyen arra, hogy ezt vagy azt feltűnés nélkül elejtsük..."
"A tömeg különös ragaszkodással és tisztelettel viseltetik a politikai hatalom géniuszai iránt, és csodálattal nyugtázza erőszakosságaikat; �ez aljas volt, igaz, de nagyon okos... csalásnak is lehet mondani, de milyen ügyesen kártyázták meg, milyen nagyszerűen csinálták, micsoda vakmerőség!� - mondják...
Számot tartunk arra, hogy az összes nemzetet belevonjuk annak az új államszerkezetnek felépítésébe, amelynek tervét mi készítettük. Ezért mindenekelőtt elengedhetetlenül szükséges, hogy felvértezzük magunkat és tároljuk magunkban azt az arcátlan vakmerőséget és ellenállhatatlan szellemi erőt, amely aktivitásunkban megtestesülve le fog törni minden akadályt utunkon." (Az �új államszerkezet� a minden törvények és államok felett álló titkosszolgálatok. A titok birtokosa valamennyi ország vezetése, akik maguk is a törvények felett állnak, a törvénytelen kiváltságokat maguk között osztják fel, jogsértéseiket �arcátlan vakmerőséggel� hajtják végre, �szellemi erejük� pedig a rendszer előtt meghunyászkodó értelmiség és az iskolázatlan köznép.)
(A most következők a jelenleg zajló világpolitikai folyamatokat jósolták meg. A mondatok között megtalálhatjuk a pártok szokványos demagóg üzeneteit is.) "Államcsínyünk befejezése után a következőket fogjuk mondani a különböző népeknek. �Eddig minden szörnyen rosszul ment, mindenkit kimerítettek a szenvedések. Mi kiküszöböljük a szenvedésetek okait - a népi hovatartozást, a határokat, a pénznemek különféleségét. Természetesen ítélkezhettek fölöttünk, de hozhattok-e igazságos ítéletet, ha kimondjátok, mielőtt még próbára tettétek, amit ajánlunk nektek... � Erre a tömeg ujjongva a tenyerén fog hordani a reménykedés és várakozás egyhangú diadalában."
(A sötét jövőkép csaknem minden szava jelen.) "Akkor aztán betöltötték rendeltetésüket a választások-melyeket eszközül használtunk fel a világ trónjának elfoglalására, arra tanítva meg az emberek legkisebb közösségeit is, hogy gyűléseken szavazzanak csoportos megegyezés alapján - és utoljára fognak szerepet játszani, amikor is az emberek egyhangúlag kifejezik majd azt a kívánságukat, hogy közelről ismerkedjenek meg velünk, mielőtt elítélnének. Ennek biztosítására osztályokra és képzettségre való tekintet nélkül mindenkinek szavaznia kell..." Azzal, hogy mindenkibe beleoltjuk saját fontosságának tudatát, meg fogjuk semmisíteni a gójok között a család fontosságát és nevelési értékét," (Ez ma is üres szólam, hiszen a központ nem a család, hanem a hatalom, amely a családra hivatkozik, miközben a médián keresztül � amelyet szócsőnek használ � �nevel� az érdekeinek megfelelően, azaz egy nem létező világképet tükröz.) "és meg fogjuk akadályozni, hogy önálló gondolkozású egyének szóhoz jussanak," (Ennek eszköze a titkosszolgálat, amely a hatalom kezében van, s amely nem engedi, hogy a médiákon keresztül az igazság nyilvánosságra kerüljön.) "az általunk vezetett tömeg ugyanis nem fogja megengedni, hogy érvényesüljenek, sőt, még csak meg sem fogja őket hallgatni, hiszen hozzászokott ahhoz, hogy csak ránk hallgasson, akik megfizetjük engedelmességét és figyelmét." (Az utolsó gondolatok már a szolgálatok végrehajtóira vonatkoznak.) "Ily módon hatalmas, vak erőt fogunk létrehozni, amely képtelen lesz bármely irányban is megmozdulni ügynökeink irányítása nélkül, akiket a tömeg vezetésére, annak élére helyeztünk. A nép alá fogja vetni magát az ő kormányzásuknak, mert tudni fogja, hogy ezektől a vezetőktől függ keresete, jutalmazása és mindenfajta más előnye. Egy kormányzati tervnek készen kell egy és ugyanabból az agyból erednie, mert soha nem tud szilárd alakot ölteni, ha megengedik, hogy részekre bontva sokan dolgozzanak rajta." (Azaz az irányítás a központi hatalomra tartozik, mert ha a nép valódi irányításhoz jutna, az a demokrácia felé mozdítaná a fejlődést, ami a hatalombirtoklóknak nem érdeke, hiszen kiváltságaik, mindenekelőtt hatalmuk és törvényfelettiségük végét jelentené.) "Ezért szabad ugyan ismernünk a cselekvési tervet, de nem szabad azt vita tárgyává tennünk, nehogy elrontsuk művésziességét az alkatrészei közötti összefüggést, az egyes pontokban rejlő titkos szándékok gyakorlati érvényesülését. Ha ilyen művet vita tárgyává tennénk, és módosításokat eszközölnénk rajta szavazás útján, ezzel ráütnék mindazok érveléseinek és félreértéseinek bélyegét, akik nem értették meg a terv cselszövéseinek mélyebb értelmét és összefüggését. Azt akarjuk, hogy terveink erőteljesek és célszerűen kigondoltak legyenek. Ezért NEM SZABAD ODADOBNUNK VEZETŐSÉGÜNK LÁNGESZŰ MŰVÉT a tömeg, vagy akár csak egy zártkörű csoport karmai közé." (A terv �mélyebb értelme� persze nem más, mint a mindenkori hatalom kiváltságainak folyamatos biztosítása a tömeg jellemtelenségét kihasználva. Ezt a tényt azonban sohasem közlik a végrehajtókkal, helyette mindenféle eszmékkel, jutalmazási lehetőségekkel, vagy fenyegetésekkel késztetik együttműködésre. Sokuknál erre sincs szükség: ha a hatalom egyetlen szeletét a birtokukban tudják, legyen az bármilyen kicsi, elegendő a puszta bűnügyi elvbarátság �eszméjének� kialakításához.) "Ezek a tervek egyelőre nem fogják megdönteni a fennálló intézményeket." (Nem, mert már megdöntötték. Valamennyi intézmény a titkosszolgálatok, azaz a hatalom birtokában van.)
"Különböző elnevezések alatt minden országnak megközelítően egyforma a berendezése: népképviselet, minisztérium, szenátus, tulajdon és a lakás sérthetetlenségét, az adóztatást, a közvetett adók gondolatát, valamint a törvények visszaható erejét."
"...az uralkodót (...) elnökkel helyettesítettük, akit a tömegből, bábjaink, rabszolgáink közül választottuk ki."
(A következő sorok mintha egyenesen a titkosszolgálattól származnának, de annak egyes tagjaitól is hasonló �érvelést� hallottam.) "...egyszer s-mindenkorra ismerjék fel: annyira erősek, annyira legyőzhetetlenek, annyira túlontúl hatalmasak vagyunk, hogy semmi esetre sem leszünk tekintettel rájuk, hogy eszünk ágában sincs a legkisebb figyelmet is szentelni véleményüknek vagy kívánságaiknak, hogy ilyeneknek minden kinyilvánítását készek és képesek vagyunk bármikor és bárhol ellenállhatatlan erővel elfojtani, hogy egy-csapásra magunkhoz ragadtunk mindent, amit akartunk, és semmi esetre sem fogjuk hatalmunkat megosztani velük... Akkor félve és reszketve be fogják csukni szemüket, és meg fognak elégedni azzal, hogy megvárják, mi lesz mindennek a vége.
A gójok olyanok, mint egy birkanyáj, és mi vagyunk a farkasok."
(A hazudozás és a hitegetés is felszínre kerül.) "Van még egy másik ok is, hogy miért fogják becsukni a szemüket: ugyanis továbbra is azt ígérjük majd nekik, hogy visszakapnak minden szabadságot, amelytől megfosztottuk őket, mihelyt legyőztük a béke ellenségeit és megfékeztünk minden pártot. Kár szót vesztegetni arra, hogy meddig várnak majd szabadságuk visszatérésére..."
"...minden szabadság (...) a mi kezünkben lesz, minthogy a törvények csak azt fogják eltörölni vagy kimondani, ami az előbb vázolt program értelmében kívánatos számunkra." (Ezen ugyancsak túl vagyunk, nincs szükség törvényekre ahhoz, hogy a hatalom-birtoklók azt tegyenek, amit akarnak. A törvénytelenséghez gyakran indok sem szükséges, mivel az a birtoklók érdekében történik, a nép pedig � kisszerű gyávaságából adódóan � mindenre felhasználható.)
(A nyers valóságot olvashatjuk a titkosszolgálat és a sajtó viszonyát illetően.) "Milyen szerepet játszik ma a sajtó? Arra szolgál, hogy felkeltse, és lángra lobbantsa azokat a szenvedélyeket, amelyek célunk eléréséhez szükségesek, vagy pedig önző pártcélokat szolgál. Gyakran sületlen, igazságtalan, hazug, és a közvélemény túlnyomó részének leghalványabb sejtelme sincs arról, milyen célokat szolgál a sajtó valójában. Mi meg fogjuk nyergelni és szorosan meg fogjuk zabolázni, s ugyanezt tesszük majd a nyomdaipar minden más termékével is..."
"Ellenőrzésünk nélkül egyetlen közlemény sem fog nyilvánosságra kerülni. Ezt különben már most is elérjük, amennyiben az összes híreket egynéhány kevés ügynökség kapja meg, melyeknek irodáiba ezek a hírek a világ minden részéből befutnak. Ezek a hírszolgálati irodák akkor már teljesen a mieink lesznek és csak azt fogják közzétenni, amit mi diktálunk nekik.
Ha már most annyira uraljuk a gójok gondolatvilágát, hogy szinte valamennyien azokon a színes szemüvegeken át nézik a világ eseményeit, amelyeket az orrukra teszünk - ha már most nincs egyetlen állam sem, ahol bármi is megakadályozna minket abban, hogy tudomást szerezzünk arról, amit a gój ostobaság államtitoknak nevez: Milyen lesz akkor a mi helyzetünk, amikor majd elismert legfőbb urai leszünk a világnak az egész világ felett uralkodó királyunk személyében?" (A hírszolgálati irodák a titkosszolgálatok birtokában vannak, így mindent közvetítenek, csak a valóságot nem, egy hamis �színes szemüveg�-en át láttatva a világot. A gój szó � ilyen vetületben - itt is kettős értelemmel bír: egyrészt � mint részleges titokbirtokos - a hatalom eszköze, másrészt az a réteg, amely a valódi működés semmiféle részletének nincs tudatában. A �gój ostobaság� egyaránt takarja ezen rétegek tudatlanságát és a szolgalelkűségét.)
(A science-fiction irodalom negatív utópiáinak képei köszönnek vissza a következő mondatban. Ez azonban nem sci-fi, de nem is a jövő, hanem a valóság.) "Ilyen intézkedésekkel a gondolatot közvetítő eszköz a nevelés eszközévé válik majd kormányunk kezében..."
(A megfélemlítés az állami terror egyik eszköze, amellyel a hatalmat és a hatalom emberei elvbarátainak sérthetetlenségét biztosítja.) "Az adó korlátok közé fogja szorítani az irodalmi ambíciókat, a kilátásba helyezett büntetések pedig az írókat tőlünk függővé fogják tenni. És ha mégis akadna valaki, aki ellenünk akar írni, nem fog találni senkit, aki írásművét hajlandó kinyomtatni." (Erre élő példa a Lucidum Intervallum c. antifasiszta orgánum esete.)
"Az irodalom és az újságírás a legfontosabb nevelési tényezők közé tartozik és kormányunk ezért meg fogja szerezni az újságok túlnyomó részének tulajdonjogát."
"Tíz-tíz általunk engedélyezett újságra harminc olyan esik majd, melyet mi magunk alapítottunk. Ezt azonban a nyilvánosságnak még csak sejtenie sem szabad. Az általunk kiadott lapok a legellentétesebbek lesznek külső megjelenésben, irányzatban és nézetben, így bizalmat keltve bennünk és a mi oldalunkra állítva teljesen gyanútlan ellenfeleinket, akiket, miután ily módon a csapdánkba estek, ártalmatlanná fogunk tenni." (Valamennyi sajtóorgánum a titkosszolgálatok kezében van. Van itt minden: jobb, bal, keresztény, liberális, irodalmi, művészeti, okkult tudományokkal foglalkozó stb. Az �ostoba gójok� �színes szemüvege� láttat mindenféle színben, meggyőz egy elvről, eszméről, egy másik forrás pedig annak az ellenkezőjéről. Miközben a tudatlanok ezen rágódnak, a valóság rejtve marad előttük.)
"A mindennapi kenyérért való küzdelem arra kényszeríti a gójokat, hogy befogják szájukat, és alázatos szolgáink legyenek. Ügynökök, akiket sajtónknál alkalmazunk a gójok köreiből, utasításainkra mindent meg fognak tárgyalni, aminek közvetlenül, hivatalos formában történő közlése hátrányos lenne számunkra..."
"...amikor biztosítjuk magunknak a tömeg jóindulatát, ezzel csak gépezetünk működését könnyítjük meg, (...) amikor a tömeg helyeslését látszunk keresni, ezt nem tettekre vonatkozólag tesszük, hanem szavakra vonatkozólag, amelyeket erről vagy arról a kérdésről mondottunk." (Nem látom a mai Magyarországon, hogy a tömeg bárminemű helyeslését keresné a kormány, amikor döntéseket hoz.) "A nyilvánosság előtt folyton hangoztatjuk, hogy minden tettünkben az a remény és meggyőződés vezérel, hogy a közjót szolgáljuk. A politika kérdéseinek megvitatásában zavarólag hathatna az emberek beleszólása, ezért figyelmüket más irányba tereljük... (...) Mi majd előírunk nekik valamit, ami úgy fest, mintha ugyancsak politika lenne." (Lássd: polgári titkosszolgálatok végrehajtói, akik úgy érzik, fontosat cselekszenek, amikor öntudatlan bábok a hatalom kezében.)
"Ki fogja akkor valaha is gyanítani, hogy mindezeket a népeket színpadi figuraként tologattuk egy politikai tervnek megfelelően..."
"A mi bölcseink, akik előkészültek arra, hogy vezetői legyenek a gójoknak, beszédeket, tervezeteket, emlékiratokat, cikkeket fognak elkészíteni, melyek felhasználásával oly módon befolyásoljuk majd a gójok gondolkodását, hogy az általunk megszabott ismeretekre irányítsuk a figyelmet."
(Az indítékokról, amiért egy �gój� a háttérhatalomhoz szegődik, amivel megvásárolható, és szolgasorba taszítható. A most következő sorokat tanítani lehetne.) "A gójok vagy kíváncsiságból lépnek be a páholyokba, vagy abban a reményben, hogy azok segítségével nekik is jut valami a közös koncból, egyesek meg azért, hogy alkalmuk legyen megvalósíthatatlan és megalapozatlan álmodozásaikról nyilvánosság előtt beszélni; szomjaznak a siker és taps után, melyek osztogatásában rendkívül bőkezűek vagyunk. (...) ...okozta önteltség... (...) Ez ugyanis lassan hajlamossá teszi őket arra, hogy magukévá tegyék sugalmazásainkat, miközben nincsenek is tudatában azoknak és teljességgel meg vannak győződve arról, hogy gondolataik saját csalhatatlanságukból fakadnak, s meg nem eshetik velük, hogy kölcsönvegyék másokéit... Önök el sem tudják képzelni, hogy önteltségükben a legbölcsebb gójok is akaratlan naivitásnak milyen állapotába hozhatók s ugyanakkor milyen könnyű elvenni a bátorságukat a legkisebb kudarccal is, legyen az akár csak a megszokott taps elmaradása, és szolgai megalázkodásra késztetni őket új sikerek kilátásba helyezésével. (...) ...készek a gójok bármely tervet is feláldozni, csakhogy sikerük legyen. Ez a lelki sajátosságuk lényegesen megkönnyíti számunkra azt a feladatot, hogy céljainknak megfelelően irányítsuk őket. Látszatra tigrisek, lelkük azonban birkalélek, és fejük kong az ürességtől. Ráültettük őket annak a gondolatnak a vesszőparipájára, hogy az egyéniségnek fel kell olvadnia a kollektivizmus jelképes egységében." (Miközben a kollektivizmus álca, a hatalombirtoklók önös céljai elérésének eszköze. Az egész rendszer � a gójokkal együtt � a hatalom, a hírnév, a pénz utáni vágyra, és a gyávaságra épül. A gój önmaga érdekeit szolgálja, amikor gerinctelen bábbá változva a hatalombirtoklók szolgálatába szegődik, akiket szintén az egoizmus vezérel. A másik közös pont kettejük között az egymás iránt érzett lelketlen közöny, ami miatt a rendszerurak bármilyen gaztettet levezényelhetnek szolgáikkal.)
"Ha sikerül a gójokat a bárgyú vakságnak ilyen magaslatára vinnünk, nem bizonyíték ez arra - méghozzá megdöbbentően világos bizonyíték -, mennyire fejletlen az ő értelmük a miénkhez képest? Főleg ez az, ami szavatolja sikerünket." (A �gójok bárgyú vaksága� a valóság ismeretének hiánya, vagy az önáltatás, ahol a gaztettek alóli felelősségtől önfelmentő elméletek kiagyalásával szabadulnak.)
(Az amerikai politikára is láthatunk példát.) "És mennyire előrelátók voltak a mi bölcseink a régi időkben, amikor azt mondták, hogyha az ember komoly célt akar elérni, nem szabad visszariadni semmiféle eszköztől, és nem szabad megszámolni azokat, akiket a cél érdekében fel kell áldozni... Mi nem számoltuk a gój barmok ivadékainak áldozatait, persze a mieink közül is sokakat fel kellett áldoznunk..." (Az ilyen mindkét oldalt érintő �áldozatkészség� példái Pearl Harbor, Vietnam, Hirosíma, Nagasaki, vagy Afganisztán)
(A politikusok cinizmusba hajló gerinctelenségére is akad megjegyzés.) "...aránylag kevés áldozatunk volt..."
"...félelmükben még a hittestvérek sem mernek tiltakozni. Ilyen módszerekkel (...) kiirtottunk minden ellenkezést rendelkezéseinkkel szemben." (Egy alapvető gondolat következik.) "Miközben liberalizmust prédikálunk a gójoknak, a saját népünket és ügynökeinket feltétlen engedelmességre szorítjuk.
Befolyásunkra a lehető legkisebb mértékre korlátozódott a gójok törvényeinek végrehajtása. A szabadelvű törvénymagyarázatokkal megfosztottuk a törvényt tekintélyétől." (Ilyen szabadelvű törvénymagyarázat a nemzetbiztonsági törvényre való hivatkozás, amely csaknem minden bűncselekményt legalizál, ugyanakkor államtitokként kezeli azokat. A most következő mondat egy tendencia Magyarországon, de a realitás, ha az előbb említett ún. nemzetbiztonságot érintő ügyeket tekintjük, ahol a bírót olyan színészi alakításra késztetik, mintha fogalma sem lenne arról, mi a hatalom valójában.) "A legfontosabb és elvi jelentőségű ügyekben és kérdésekben a bírák úgy döntenek, ahogy mi előírjuk nekik, és úgy látják az ügyeket, amilyen megvilágításba mi azokat a gój közigazgatás számára helyezzük. Ezt olyan személyek segítségével érjük el, akik - természetesen - a mi eszközeink, bár látszatra semmi közünk hozzájuk, továbbá újságnyilatkozatok vagy egyéb eszközök segítségével. Még szenátorok és magasabb állású közigazgatási tisztviselők is elfogadják tanácsainkat. A gójok teljességgel baromi eszüknél fogva képtelenek hasznát venni az elemzésnek és megfigyelésnek, még kevésbé képesek hasznosítani a maguk számára annak előrelátását, hogy egy kérdés bizonyos elintézési módjának mi lehet a célja." (Egy gój nem is igényli a háttérokok megismerését, egyszerű végrehajtó, tudatában van önnön kisszerűségének - melyet a hatalom belénevel -, holott ebbéli hite teszi éppen senkivé.) "Ez a különbség a gójok gondolkozási képessége és a mi gondolkozási képességünk között láthatóan fémjelzi azt a pozíciót, melyet mint a Kiválasztott Nép elfoglalunk, és magasabbrendű emberi mivoltunkat a gójok állati értelmével szemben. Szemük ugyan nyitva van, de nem látnak semmit maguk előtt, és nem találnak fel semmit, legfeljebb talán anyagi dolgokat." (Az elitréteg önnön felsőbbrendűségének tudata a pórnéppel szemben fasiszta nézőpont, a következő gondolatok pedig a nyers fasizmus világába vezetnek.) "Ebből világos, hogy a természet magajelölt ki minket arra, hogy vezessük és uraljuk a világot." (Stb.stb.stb.)
"...akik elesnek a közigazgatás harcmezején az államhatalom, elv és törvény kedvéért, melyek nem engedik meg, hogy az államkocsi gyeplőit tartók közül bárki is letérjen a közélet útjáról a maga privát mellékútjaira."
(Ismét egy olyan �jövendölés� következik, amely már ma realitás: a bíró egy tárgyalási színjáték részeseként "szerepel" és hoz döntést, amikor úgy tesz, mintha nem tudna a háttérhatalom létezéséről.) "A fiatal bírónemzedéket arra a nézetre fogjuk nevelni, hogy megengedhetetlen bármiféle visszaélés, amely megzavarhatná az alattvalók között létesített rendet."
"Ahogy a vadállat útjukra küldi kölykeit, hogy zsákmány után járjanak, a gójok jó jövedelmező állásokat juttatnak alattvalóiknak anélkül, hogy felvilágosítanák őket, milyen célra is létesítették azokat."
"Abszolutizmusunk minden tekintetben vaskövetkezetes lesz, s ezért minden egyes rendeletünkben tiszteletben fogják tartani és feltétlenül végre fogják hajtani legfelsőbb akaratunkat; ez figyelmen kívül fog hagyni minden zúgolódást, mindenfajta elégedetlenséget, és ezek bármilyen megnyilvánulását példás büntetésekkel el fogja fojtani. El fogjuk törölni a fellebbezési jogot." (Ez most sem létezik, mivel a nyomozás is eleve kizárt. A következő mondat szintén a jelen, azzal a pontosítással, hogy fellebbezés azért értelmetlen, mert a �rendteremtés� titokban, törvénytelenül a háttérben zajlik. Mivel vizsgálat sem indul, a fellebbezés szó eleve értelmét veszti.) "Ezzel kizárólag mi fogunk rendelkezni - vagyis azok, akik uralkodnak..."
(A technikai civilizáció jövőjéről.) "Ismétlem, mindig tudatában kell lennünk annak, hogy ismernünk kell tisztviselőink minden lépését; szorosan szemmel kell tartanunk őket..."
(Egy jellemző arisztokrata szemlélet arról, hogy a nép miért nem avatható be semmibe, miért kell meghatározni számára, mi a helyes, és a politikusok miért határolódhatnak el tőlük, ha tetteik, vagy puszta viselkedésük hatalmi érdekeket sért. (Ehhez hasonló az a legutóbbi példa, ahol a magyaros kirekesztő álliberális szemlélet alapján követelték, hogy a kormány határolódjon el az október 23-ai megemlékezésen bekiabálóktól.)) "Politikánk titkai tekintetében ugyanis a világ népei mindig csak kiskorú gyerekek voltak..."
"A világon minden valamilyen alárendeltségi állapotban van, ha nem az embereknek van alárendelve, akkor körülményeknek vagy saját belső mivoltának..."
(Egy igazolása annak a szemléletnek, amelyet a titkosszolgálattól közvetlenül, többször is hallottam.) "Habozás nélkül fel kell áldoznunk egyéneket, akik rést ütnek a fennálló rendben, a rossz példás megbüntetésében ugyanis nagy nevelési feladat rejlik." (Ezt úgy hangoztatta egyik szócsövük: hogy "itt egy-két ember nem számít.")
"...saját szempontunkból hasznos tárgyakra és eszmékre irányítottuk az emberek gondolkozását. A gondolkodási készség megfékezésének rendszere (...) célja, hogy tunya, engedelmes barmokat csináljon a gójokból..."
"Ezért szűk határok közé fogjuk szorítani ezt a foglalkozást, a végrehajtó közszolgálat területére korlátozva az ügyvédi tevékenységet." (Az ügyvédi hatáskör most is csak olyan ügyekre terjed ki, ahol az elkövetőket nem védi a titkosszolgálat. Ily módon az ügyvéd most sem több, mint a hatalom eszköze; alibi a hatalom kezében, mellyel a jogállamiság látszatát hivatott szolgálni.)
"Tudomásunk lesz mindenről hivatalos rendőrség segítsége nélkül is..." (Ez részben jelen, és előrevetíti egy olyan totális diktatúra rémképét, ahol az állam minden egyes embert és gondolatait az ellenőrzése alatt fogja tartani, a zselléreket és a szolgákat használni és eltiporni érdekeinek függvényében.)
"Tervünk értelmében az államnak teendő önkéntes szolgálat elvéből kifolyólag kötelességének fogja érezni alattvalóinknak egyharmada, hogy megfigyelés alatt tartsa a többieket. Akkor majd nem lesz szégyen kémnek és besúgónak lenni, hanem érdem." (Itt kissé alábecsülték a zsidók képességeit: Izrael állam megalapításakor az ilyen ingyenszolgák aránya lényegesen meghaladta az egyharmadot, még arabokat is megnyerték céljaiknak, mára pedig az izraeli titkosszolgálatok beszervezett ügynökei Izrael csaknem valamennyi állampolgára, a MOSZAD keze pedig a világ minden területére elér. A nem izraeli zsidók �szolidaritásához� meghatározóan hozzájárul a közösségi tudat. A zsidó vonatkozáson túl az egész Földre érvényes az egymás utáni, nemzeten belüli, egymás ellen irányuló �becsület� szintjére emelt kémkedés és árulás, amelynek kivitelezője nem a �hivatalos rendőrség�, hanem a polgári titkosszolgálatok, s ahol a rendőrség nem pusztán kívülálló, hanem tudatosan passzív, tehetetlen szolga.)
(A szolgák � miközben elhitetik velük, hogy valami fontos, és nagyszerű dolog részesei � valójában jogok nélküli öntudatlan végrehajtói valaminek, aminek közelebbi célját is csak ritkán ismerik. Mivel kisszerűek, az is elégedettséggel, vagy fensőbbséges gőggel tölti el őket, hogy egyáltalán részesülhettek a hatalom morzsáiból, ha csak mint egy erkölcstelen parancs erkölcstelen végrehajtói is. A hatalom a szolgákat a társadalom legszélesebb területéről toborozza.) "Ügynökeinket egyaránt fogjuk kiválasztani a magasabb és az alsóbb társadalmi rétegekből, a tisztviselők közül, akik szórakozással töltötték idejüket, a szerkesztők, nyomdatulajdonosok, és kiadók, könyvkereskedők, alkalmazottak és kereskedők, munkások, kocsisok, lakájok, stb. közül. Mivel az ezekből összetevődő testületnek nem lesznek jogai és az nem lesz felhatalmazva arra, hogy saját felelősségére járjon el, tehát minden hatalom nélküli rendőrség lesz, csak tanúsítani és jelenteni fog..."
"...alattvalónknak eleget kell majd tennie annak a kötelességének, hogy (...) szolgálja az államot."
"...makacs önhittség, a hatalom felelőtlen gyakorlása, elsősorban és mindenek felett pedig a megvesztegethetőség."
"...ügynökeinkkel, nyájunk vak birkáival, akik néhány szabadelvű szólammal könnyen rábírhatók bűntettek elkövetésére..."
"Politikai téren ugyan nem fogunk megengedni semmiféle önálló kontárkodást, de bátorítani fogjuk mindenféle jelentések és előterjesztések benyújtását, amelyek azt javasolják, hogy a kormány vizsgáljon meg tervezeteket, amelyek a nép helyzetének megjavítását célozzák; ez fel fogja tárni előttünk alattvalóink bajait és kíváncsiságait, amelyeknek vagy eleget fogunk tenni, vagy bölcs megcáfolásunkkal be fogjuk bizonyítani a rövidlátását annak, aki helytelenül ítél."
(A szolgalelkűség okaira a következő hasonlatot találjuk.) "Olyan kormány szemszögéből nézve, amely jól meg van szervezve (...) az öleb csak azért ugat az elefántra, mert nem ismeri annak erejét és jelentőségét. Elegendő szemléltető példával megmutatni kettőjük viszonylagos jelentőségét, s az ölebek máris abba fogják hagyni az ugatást, és farkukat fogják csóválni, mihelyt meglátnak egy elefántot." (A nép és a szolgák elhallgattatásának egyik legjobb módja az elrettentés és a félrevezetés. Sokszor a kettő ötvözete testesül meg egyes koncepciós perek esetében.)
(A lejáratás, az ellehetetlenítés a hatalom gyakori eszköze.) "Hogy a politikai bűncselekmények elkövetőit ne tiszteljék többé hősökként, tolvajokkal, gyilkosokkal és mindenféle más visszataszító és piszkos bűntettek elkövetőivel együtt fogjuk őket a vádlottak padjára ültetni. A közvélemény akkor kapcsolatba fogja hozni a bűncselekményeknek ezt a csoportját azzal a megvetéssel, amellyel a közönséges bűncselekményeket ítéli el, s ezt éppúgy meg fogja bélyegezni." (Ez ragyogó példája a kisember irányítható haragjának, kisszerűségének és barbárságának.)
"Hogy az emberek hozzászokjanak ahhoz, hogy engedelmeskedjenek nekünk, szerénységre kell nevelnünk őket."
És ez az írás a XX.század legelején került napvilágra.
by ChrisPosted on Dec 5, 2001, 7:23 PM
A Magyarországon 1999-ben megjelent, majd betiltott Cion Bölcseinek jegyzőkönyvét 1901-ben, egy házkutatás során találták meg. Egy olyan - világot behálózó - összeesküvésről szól, amelyet - a jegyzőkönyvek szerint - egy titkos zsidó szervezet legfőbb irányítói fogalmaztak meg, s amelynek célja a világ politikai és gazdasági hatalmának megszerzése. Ezek mikéntjéről számtalan útmutatást, és alkalmazandó tippet tartalmaz, és számos jövőbeli eseményt megjövendöl. Én most nem a faji vonzatával foglalkozom, hanem a jegyzőkönyvek elsősorban azon elemeit emelem ki, amelyek 100 év távlatából beteljesedtek, és a hatalom visszaéléseit, a pártharcokat, az uralkodás és az irányítás módját és miértjét taglalják. A Cion bölcseinek jegyzőkönyve meglepő részletességgel fedi fel a jelenlegi titkos háttérhatalmat. Nem vagyok hivatott eldönteni, tényleg létezik-e zsidók világ-összeesküvése, de aki az alábbiakat olvasni kezdi, és tisztában van az országokat irányító titkosszolgálatok méreteivel, a rendszer szolgáinak létszámával, csakhamar megláthatja, nem számít, létezik-e ilyen szervezett zsidó-összeesküvés, mert az előrejelzések számos eleme megdöbbentő részletességgel taglalja a jelenlegi helyzetet és a várható jövőt, a megdönthetetlen diktatúrát, amelynek vezetői a szolgák egoizmusát, kisszerűségét és kicsinyes félelmeit kihasználva vezetik zsákutcába az emberi fajt - nemzeti hovatartozástól függetlenül.
Zárójelbe az általam írt megjegyzéseket tettem.
"...a mi hatalmunk mégis minden másnál legyőzhetetlenebb lesz, mert láthatatlan fog maradni mindaddig, amíg olyan erős nem lesz, hogy többé semmiféle csellel nem ásható alá."
(A polgári titkosszolgálatok statisztáinak barbárságáról.)
"A kellő munkamódszerek kidolgozásánál figyelembe kell venni a tömeg hitványságát, lanyhaságát, állhatatosságát, azt, hogy képtelen megérteni és tiszteletben tartani saját életének vagy jólétének feltételeit. Meg kell érteni, hogy a tömeg hatalma vak, ésszerűtlen és oktalan erő, minden bármely oldalról jöhető befolyásolásnak kitéve. (...) A tömeg barbár, és ezt a barbárságot minden alkalommal kimutatja."
"A mi jelszavunk: - erőszak és megtévesztés. (...) Az erőszak legyen az alapelv, a megtévesztés és ravaszság pedig a követendő irányvonal ama kormányok számára, melyek nem akarják koronáikat valamely új hatalom lábai elé helyezni." (Ilyen új hatalom lenne a demokrácia, amelynek tulajdonosa a nép.)
(A módszer lényege, amellyel a szolgák szabadon és korlátlanul manipulálhatókká válnak.)
"A politikában érteni kell mások gyengeségeinek habozás nélküli kihasználásához, ha ezáltal behódolást és mások feletti uralmat biztosítunk magunknak."
"Az irgalmatlan szigor a legerősebb hatalmi eszköz az államban. Nemcsak a haszon kedvéért, hanem a kötelesség nevében, a győzelem kedvéért is ragaszkodnunk kell az erőszak és megtévesztés programjához." (Nem úgy tűnik, hogy a hasznon kívül a hatalom-birtoklóknak szüksége volna olyan álmagyarázatokra, mint �kötelesség�, vagy �győzelem�. Az önáltatás inkább azokra jellemző � a megtévesztés eredménye -, akik a hatalomnak csak egy szeletéből részesülnek, vagy egyszerűen csak szolgák.)
(Az írások egyik visszatérő momentuma az az alapgondolat, amit a pórnépben tudatosítani kell.) "Elég, ha tudják, hogy irgalmatlanok vagyunk minden engedetlenség letörésében."
(A politikusok, akik eszközként használják szolgáikat érdekeik biztosításához, titoktartást követelnek a háttérhatalom létezését illetően, nemzetbiztonságra hivatkoznak, hazára stb., miközben maguk között egy szolgák felett álló titkosszolgálatot birtokolnak, az "ismeretét" annak, hogy a nép elé vetett erkölcsi hivatkozás porhintés, a valódi cél a saját - törvények, alkotmányok, népek felett álló - elitréteg privilégiumainak biztosítása.) "...a dinasztikus uralkodás: az apa fiára hagyta a politikai ügyek intézésének ismeretét oly módon, hogy arról csak az uralkodóház tagjainak volt tudomásuk és senki sem árulhatta el az alattvalóknak."
(A pórnép árucikk, amit meg lehet venni.) "Megkönnyítette diadalunkat, hogy azokkal az emberekkel való kapcsolatainkban, akikre szükségünk volt, mindig az emberi természet legérzékenyebb húrjaira hatottunk, a pénzéhségre, a kapzsiságra, az anyagi javakkal való telhetetlenségre; márpedig ezeknek az emberi gyengeségeknek mindegyike önmagában is elegendő a tetterő megbénítására, mert kiszolgáltatja az emberek akaratát annak, aki megvásárolja cselekedeteiket.
A szabadság elvont fogalma lehetővé tette számunkra, hogy valamennyi országban elhitessük a tömeggel, hogy kormánya semmi egyéb, mint szolgája a népnek, amely tulajdonosa az országnak, és hogy ezt a szolgát úgy lehet mással helyettesíteni, mint egy elhordott kesztyűt."
(A nép nincs azzal tisztában, hogy amikor pártok közül választ, valójában mindig ugyanannak a belterjes elitnek a tagjai közül választ. Azt hiszik, ha egy hatalom nem kedvükre való, lecserélhetik egy másikra, nincsenek tisztában azzal, hogy az új hatalom kezében a nép éppúgy jogok nélküli, arctalan, személytelen, hadseregbe, háborúba, halálba vezényelhető eszköz, és fogyóeszköz, mint egy csatában ledobott bomba.)
"A mai államok kezében van egy hatalmas erő, amely irányítja a nép gondolkozását: ez a sajtó. (...) A sajtó révén (...) befolyásunkat érvényesítsük, miközben mi magunk a háttérben maradtunk."
(Egy újabb idejétmúlt gondolat.) "Közölhetem önökkel, hogy ma már csak néhány lépés választ el célunktól. Már csak kis darabot kell megtennünk ahhoz, hogy a Jelképes Kígyó, amellyel népünket jelképezzük, befejezze az egész hosszú utat, amelyen végigmentünk. Ha bezárul az ő köre, Európa minden állama be lesz zárva gyűrűi közé, mint egy hatalmas satuba. Napjaink alkotmányos berendezéseinek mérleg serpenyői hamarosan le fognak szakadni... (...) A gójok azt hiszik, hogy elég erősen összeforrasztották őket, és minduntalan azt várják, hogy majdcsak egyensúlyba kerülnek a mérlegserpenyők. A forgáspontokat azonban - azaz a királyokat a maguk trónjain - akadályozzák képviselőik, akik bolondot űznek belőlük, megzavarodva saját ellenőrizhetetlen és felelőtlen hatalmuktól." (Az államok azért nem vetik egymás szemére titkosszolgálataik visszaéléseit, mert ezzel kiderülne, hogy ők is azt tehetnek saját állampolgáraikkal, amit akarnak. A kormányoknak - saját önmérsékletükön kívül - semmi sem szab határt.)
"Szakadékot létesítettünk a messzelátó uralkodói hatalom és a nép vak ereje között..."
(A hatalom képviselői számára érdek, hogy a jog és a hatalom lehető legtöbb eszközét birtokolják az öntudatlan néppel szemben. Ennek mozgatórugói ugyanazok, mint amelyek a gójokat vezérlik: hataloméhség és önzés.) "Hogy a hatalomra törőket a hatalommal való visszaélésre ösztökéljük, ellentétbe hoztuk egymással az összes erőket, ily módon elnyomva a függetlenség elérésére irányuló liberális törekvéseiket. Evégett bátorítottunk mindenféle vállalkozást, felfegyvereztünk minden pártot, céltáblául állítottuk oda az uralkodói hatalmat mindenfajta ambíció számára."
"Az alkotmányokba olyan jogokat foglaltunk bele, melyeknek a tömegek jelentőséget tulajdonítanak, nem pedig tényleges jogokat. Mindezek az úgynevezett �népszabadságjogok� csak gondolatban lehetnek meg..."
(A mozdulatlan háttér-hatalom és az öntudatlan nép viszonya.)
"A proletáriátusnak nincs más haszna az alkotmányból, mint azok a szánalmas morzsák, amelyeket odalökünk neki asztalunkról azért, hogy leadják szavazatukat arra, amit diktálunk, azokra az emberekre, akiket mi juttatunk hatalomra, azokra, akik kiszolgálnak minket..."
"A nép a mi irányításunk alatt megsemmisítette nemességét."
"Manapság a nemesség megbuktatása után a nép szívtelen, pénzhajhászó gazfickók karmaiba került..."
"A munkásokat elnyomatásuktól állítólagos megmentők képében jelenünk meg a színen..."
"A mi hatalmunk a munkás állandó élelmiszerhiányában és testi gyengeségében rejlik." (Helyesebb megfogalmazás a hiány és a gyengeség.) "Csak ezáltal válik akaratunk rabszolgájává. És saját hatóságaiknál sem erőt, sem elszántságot nem fognak találni arra, hogy azok szembehelyezkedjenek a mi szándékainkkal." (A rendőrség megtagadja a nyomozást, ha a törvénytelen titkos háttérhatalom az elkövető: a titkosszolgálat, tehát a hatalom, vagy annak egy érdekelt csoportja. Alkotmányosság nem létezik, az igazságszolgáltatás ilyen esetekben már az első lépcsőfoknál, a rendőrségnél elbukik.)
"...fogjuk mozgatni a tömegeket és az ő kezeikkel fogjuk elsöpörni mindazokat, akik akadályoznak utunkon." (Tehát a manipulált, szolgasorba taszított tömeg az, amely a hatalom képviselőinek eszköze.)
"A gójok elszoktak attól, hogy gondolkozzanak, hacsak a mi szakembereink sugalmazásai nem késztetik őket arra." (Pontosabb kifejezés, hogy képtelenek gondolkodásra, vagy túl gyávák ahhoz, hogy tegyenek bármit is. Gyakori megoldás, amikor a statiszták különféle hivatkozásokkal felmentik magukat az erkölcsi felelősség alól.)
"...társadalmi szerkezet megköveteli a munkamegosztást s ebből kifolyólag az embereknek osztályokba és rangokba való sorolását." (Ez a szemlélet a hatalom és a pénz képviselőinek sajátja. Hatalmam van, tehát alsóbbrendű vagy, pénzem van, tehát alattam állsz, intelligens vagyok, tehát fölötted állok. Ennek továbbgondolt formája a fasizmus, amelyről bővebben esik szó esik a jegyzőkönyvekben.)
"...az, aki bármely cselekedetével egész osztályt kompromittál, nem lehet törvény előtt egyenlő mértékben felelős, mint az, aki senki ellen nem vét, csak saját becsülete ellen."
(Ha a kompromittált osztály egy hatalmi csoport, vagy egy hatalmi csoport olyan kiszolgáló rétege, amelynek védelme önös okokból érdeke a hatalomnak, az igazságszolgáltatás megszűnik, vagy törvénytelen módon működik.)
"...az emberek önként fogják alávetni magukat az uralkodó hatalomnak és fogják elfoglalni az államban számukra kijelölt helyet." (A csordaszellem és annak elemzése a jegyzőkönyvek egyik legfőbb tárgya.) "...a nép (...) vakon elhiszi a nyomtatásban megjelenő dolgokat - hála a félrevezető sugalmazásoknak és saját tudatlanságának..." (Az utolsó rész leginkább a kirekesztettekről szól, akiknek a titkosszolgálatok méreteiről sincs fogalmuk. Ez a "saját tudatlanság", amelyben a hatalom "félrevezető sugalmazásai" tartják a zselléreket. Annak a tudata, hogy a hatalom és a szolgák rendelkeznek információval, gyorsan a felsőbbrendűség érzésének gőgjéhez vezet.)
"...a lakosság (...) szuverén úrnak képzelte magát és rohant, hogy magához ragadja a hatalmat. Eközben természetesen - mint minden vak ember - egy csomó akadályba ütközött. Sietett vezetőket keresni, (...) mi lábaink elé helyezte teljhatalmát."
"Ma, mint nemzetközi nagyhatalom, legyőzhetetlenek vagyunk... (...) A gój népek határtalan hitványsága - hasukon csúsznak a hatalmas előtt, de irgalmatlanok a gyengével szemben, kíméletlenek vétségekkel szemben és elnézők bűntettek dolgában, a szabad társadalmi rend ellentmondásait nem hajlandók eltűrni, de végtelen türelemmel viselik el egy merész kényuralom erőszakoskodásait -, mindezek a tulajdonságok segítenek bennünket függetlenségünk elérésében."
"...a diktátorok ügynökeik útján beadják a népnek, (...) legmagasabb cél kedvéért, azért, hogy biztosítsák a népek jólétét, nemzetközi testvériségét, szolidaritását és jogegyenlőségét. Azt természetesen nem mondják meg a népnek, hogy ezt az egyesülést a mi legfőbb uralmunk alatt kell véghezvinni.
Így aztán a nép kárhoztatja az igazságosokat és felmenti a bűnösöket, mindjobban meggyőződve arról, hogy mindent megtehet, amit csak akar. Hála a dolgok ilyen állásának, a nép elpusztít mindenfajta..." (morális) "...stabilitást, és zűrzavart teremt lépten-nyomon." (Az igazságszolgáltatást tehetetlenségre kárhoztatja, olyan kifejezések, mint jogállam, alkotmányos demokrácia, jogbiztonság értelmüket vesztik az önkényes, célzottan az elitréteget érintő bűnözés és bűnpártolás miatt.)
"Ugyancsak kormányzásunk sajátosságaihoz tartozik a tömegek és egyének irányításának művészete, okosan alkalmazott elméletek és szószátyárkodás segítségével, a társadalmi élet szabályozásával és mindenféle más fogásokkal, melyekhez a gójok mit sem értenek. Kormányzási művészetünk elemzésen, megfigyelésen, ravasz számítás finomságain alapul, s nincs vetélytársunk az ezekben való jártasságban, nemhogy politikai tervek kieszelésében és az összetartásban."
(A hatalom a hitelrontást minden lehetséges törvénytelen és etikátlan módon beveti azok ellen, akik minden törvények felett álló voltukat kétségbevonja. A kivitelezés, a "piszkos munka" elvégzője az öntudatlan tömeg.) "...megtaláltuk a módját annak, hogy a nem gondolkozó tömeg szemében hitelüket rontsuk, mint nyílt szervezetet, miközben mi magunk titkos szervezetünket mindenkor homályban tartottuk."
(A zsidók mögött � humanitárius okokra hivatkozva, az iszlám országokat kivéve � csaknem a Föld valamennyi állama felsorakozik. Sorsuk és jogaik biztosítása előbrevaló más népek jogainál, Izrael pedig országként emelkedik a többi fölé, érinthetetlenségét a világ legnagyobb nagyhatalma, az Amerikai Egyesült Államok az elsők között szavatolja.) "Ezért egyetlen állam sem kapna támogatást, ha fegyvert emelne ránk, mert mindegyiknek figyelembe kell vennie, hogy bármely ellenünk irányuló egyezmény nem lenne előnyös számára. Túl erősek vagyunk nincs menekvés hatalmunk elől. A nemzetek még jelentéktelen megállapodást sem köthetnek anélkül, hogy abban titokban benne ne lenne a kezünk."
(A globalizáció eredményezi, hogy a kormányok önállóságát a nagytőkések határozzák meg, akik bekerülnek ezzel a saját érdekeiket szolgáló irányító elitbe, és a háttérből befolyásolják a politika mindenkori irányát. A kormányok kénytelenek behódolni a tőkések akaratának, akik pénze biztosítja a kampányt, saját hatalmuk mind zavartalanabb fenntartását és átmentését.) "Ahhoz, hogy a tőke akadálytalanul fejthesse ki működését, szabad keze kell legyen arra, hogy ipari és kereskedelmi monopóliumot létesítsen; ezt a világ minden részében már végre is hajtják láthatatlan kezek." (A tőkés kíméletlen és részvétlen a nép iránt, egyetlen szempont vezérli tetteit: a pénz.) "Ez a szabadság politikai hatalomhoz fogja juttatni azokat, akik szerepet játszanak az iparban, és ez hozzá fog járulni a nép sanyargatásához."
"Vezetőségünk fő célja az, hogy kritikával megbénítsa a közvéleményt; hogy eltérítse az embereket a komoly gondolkozástól, mely arra irányulhatna, hogy ellenállást keltsen velünk szemben; hogy üres szavakkal folyó szemfényvesztő harc síkjára terelje a szellemi erőket." (Az utolsó sorok igazak a titkos háttérhatalomra és annak politikára, és hasonlatos ahhoz a nemzetközi kitüntetett figyelemhez, amellyel a világ zsidói felé, illetve ellen élnek. A figyelemelterelés nem tudni, mekkora mértékben lehet nemzetközi � legalább hallgatólagos � megállapodás kérdése, tény azonban, hogy a köznép és az SZDSZ túlzott antiszemitázása, és a belső ellenség keresése szinte teljesen tabutémává tette Izrael politikai szempontból való megítélését, mivel azonmód antiszemitának minősül mindenki, aki ezen országot nem az egyértelmű méltatás szintjén említi, vagy bármely tettének jogosságát kérdőre vonja. Magyarországon Izrael nem egy állam a sok közül, hanem az egyetlen, amelynek bármilyen bírálata az antiszemita jelzőt, és a liberalizmusba bujtatott kirekesztést vonhatja maga után.)
"A világ népei és az egyének is azonosítani szokták a szavakat a tettekkel. Megelégszenek a látszattal, és csak ritkán ügyelnek arra, vajon beváltják-e a közéletben elhangzott ígéreteket. Ezért kirakat-intézményeket fogunk életre hívni, melyek ékesszóló bizonyítékát adják majd annak, hogy mennyire szolgálják a haladást." (Ilyen kirakat-intézmény pl. az országimage központ, valamint a nemzeti jelleget hangsúlyozó minden rendezvény és szónoklat, mely megreked a puszta szavak, a látványkeltés és a tartalom nélküli pompa szintjén.)
"Hogy kézben tartsuk a közvéleményt, azt össze kell zavarnunk oly módon, hogy addig és annyi egymásnak ellentmondó nézetnek adjunk hangot a legkülönbözőbb oldalakról, amíg a gójok el nem veszítik fejüket ebben a labirintusban és arra a meggyőződésre nem jutnak, hogy legjobb, ha az embernek egyáltalában nincs nézete politikai ügyekben, melyeket a közvélemény amúgy sem érthet meg, mert csak azok értik meg, akik irányítják a közvéleményt. Ez az első titok." (A kirekesztettek valóban alkalmatlanok bármiféle objektívebb politikai nézet kialakítására, mivel az állam, az ország működéséről sincs halvány fogalmuk sem, lévén, hogy az titok. Így ítélőképességük olyan alacsony, amely miatt szavazatuk � melyekkel pártokat erősítenek, vagy gyengítenek � teljesen vak és öntudatlan, ezért tulajdonképpen nincs meg a joguk sem arra, hogy szavazzanak, alkalmatlanok, és szavazójoguk biztosítása csak azt a célt szolgálja, hogy elaltassa figyelmüket az állam valódi működésének megértéséről. Tulajdonképpen nem több a hatalom részéről, mint egy odavetett konc, egy látszólagos jog, ami abba a hitbe ringatja a zsellért, hogy van beleszólása az ország működésébe, és hogy jogállamban él.)
(A hatalom önmagának akkor tudja hatékonyan biztosítani a fennmaradást, ha elveszi az egyén cselekvési jogát bárminemű � a hatalom-birtoklók számára veszélyes � kezdeményezéstől.) "Úgy kell irányítanunk a gój társadalom nevelését, hogy ahányszor csak olyan helyzettel kerül szembe, amely egyéni kezdeményezőerőt igényel, kétségbeesett tehetetlenségben csüggessze le karjait. A cselekvési szabadságból eredő túlzott törekvések aláássák az erőket..."
"...a gójok (...) kénytelenek lesznek oly természetű nemzetközi hatalmat felajánlani nekünk, amely lehetővé teszi majd számunkra, hogy minden erőszak alkalmazása nélkül fokozatosan megszerezzünk minden államhatalmat, és szuperkormányt létesítsünk. A mostani uralkodók helyébe �kormányok feletti közigazgatás�-nak nevezett rémképet fogunk állítani, amelynek karjai harapófogóként fognak kinyúlni minden irányba, s melynek szervezete olyan nagy méretű lesz, hogy hatalma alá fogja hajtani a világ összes nemzetét." (A globalizáció eltörli a határokat, a nemzet szó lassan elveszti értelmét, közös lesz a pénznem. A pénz, amely a hatalomhoz vezet, az egyetlen érték lesz. Az államok feletti közigazgatás legfőbb birtoklói, döntéshozói a nagytőkések lesznek.)
"Hamarosan hatalmas monopóliumokat fogunk létesíteni..."
(A nemzetközi pénzintézetek az adott állam kormányán, a médiákon, tehát a titkosszolgálatokon keresztül népszerűsítik magukat, a köznéppel elhitetve, hogy ez az út nemcsak az egyetlen választható, de rendkívül áldásos is a pórnép számára. Az antiglobalizációs megmozdulások résztvevőit anarchistáknak, huligánoknak állítják be, akik a megváltó nagytőkével szemben a rombolást, a zűrzavart, a pusztítást hordozzák.) "Minden lehetséges módon növelnünk kell szuperkormányunk jelentőségét azzal, hogy azt mindazok oltalmazójaként és jótevőjeként állítjuk be, akik önként alávetik magukat nekünk."
"...közvéleményt (...) titokban mi alakítottunk ki az úgynevezett �nagyhatalom� - a sajtó segítségével; ez pedig, néhány lényegtelen kivételtől eltekintve, máris teljesen a mi kezünkben van." (Nem léteznek �kivételek�. Valamennyi sajtóorgánum a titkosszolgálatok kezében van.)
"Mindazokkal a fegyverekkel, melyeket ellenfeleink használhatnának ellenünk, nekünk is el kell látnunk magunkat." (A világ egyik legfiatalabb állama, Izrael már ma rendelkezik a legszélesebb fegyverarzenállal a vegyi fegyverektől az atombombáig.) "A törvénykönyv kifejezéseinek legfinomabb árnyalataival és fogásaival is tisztában kell lennünk, hogy igazolhassuk magunkat, amikor majd ítéleteket kell mondanunk, melyek rendellenesen arcátlanoknak és igazságtalanoknak tűnhetnek fel, fontos ugyanis, hogy az ilyen döntéseket úgy tálaljuk, mintha legmagasztosabb erkölcsi elveket fejeznének ki, törvényes formába öntve." (A zsidók legfőbb törvénykönyve a Biblia, amelynek minden részletét jól ismerik és használják fel tetteik önigazolására a leghétköznapibb dolgoktól a legnagyobb gaztettekig. Az önkényes területszerzést, a terjeszkedést úgy állítják be, mintha az a �legmagasztosabb erkölcsi elvek� kifejezője lenne, amelynél a Szent Biblia az alaptörvény.)
"Lesz körülöttünk ezen kívül hatalmas tömeg bankár, nagyiparos, nagytőkés és - ami a legfontosabb - milliomos, lényegében ugyanis minden pénz kérdése lesz."
(Jellemző gondolkodásmód, hogy �aki bírál minket, antiszemita�.) "Ha manapság egyes államok tiltakoznak ellenünk, ez csak a forma kedvéért, beleegyezésünkkel és utasításunkra történik, az ő antiszemitizmusukra ugyanis elengedhetetlenül szükségünk van az alsóbb rétegekhez tartozó testvéreink kézbentartásához."
(A hatalom-birtoklókról és a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos tagjairól.) "Fegyvereink pedig a határtalan becsvágy, égő kapzsiság, (...) bosszú, (...) rosszindulat."
"...a pártharcokhoz (...) pénz kell, és a pénz a mi kezünkben van. (...) Ily módon a nép vak ereje továbbra is a mi támaszunk és mi, csakis mi fogunk neki vezetőt adni és fogjuk - természetesen - arra az útra irányítani, amely célunkhoz vezet."
(A történelem folyását eldöntő alapelem a nép ostobasága, befolyásolhatósága, irányíthatósága. A csordaszellem kiírtja az önálló gondolkodást, a polgári titkosszolgálatok tagjai akarat nélküli, gyurmaként formálható statisztákká teszi a hatalom kezében. A nyájszellem teljes politikai befolyásolhatóságot eredményez, a nyáj tagjait az is elégedettséggel tölti el, hogy legalább szolgái lehetnek a rendszeruraknak. Íme a polgári titkosszolgálatok.) "Hogy a vak tömeg ne tudja magát megszabadítani irányító kezünktől, időnként szoros érintkezésbe kell lépnünk vele, ha nem is a saját személyünkben, de mindenesetre néhány legmegbízhatóbb testvérünk révén. Ha majd mi leszünk az egyetlen elismert tekintély, személyesen fogunk tárgyalni a néppel a vásártereken, és úgy fogjuk kioktatni a politikai kérdésekben, hogy az általunk kívánt irányba tereljük."
"Kezünk benne van a törvényhozásban, a választások lebonyolításában, a sajtóban, az egyén szabadságában, mindenekfelett azonban a nevelésben és a közoktatásban, mivel ezek az igazi szabadság sarokpillérei. Félrevezettük, elszédítettük és elrontottuk a (...) fiatalságot..."
"Nagyszerű eredményeket értünk el azzal, hogy a törvényeket - lényegileg nem módosítva őket - ellentmondó értelmezésekkel kiforgattuk valódi értelmükből." (Ez utóbbi nemcsak a hatalom kettős, vagy szándékosan homályosan fogalmazott törvénykezésére, de a zsidók Biblia-értelmezésére is igaz.)
"Önök azt mondhatnák, hogy a gójok fegyverrel a kezükben fognak nekünk jönni, ha idő előtt rájönnek arra, hogy valójában mi folyik körülöttük. Ez ellen azonban Nyugaton oly szörnyű terroreszközünk van, melytől még a legbátrabbak is remegnek, - a földalatti helyiségek, a földalatti vasutak, azok a földalatti folyosók, amelyek még az idő elérkeztr előtt készen lesznek valamennyi világváros alatt s ahonnan ezeket a fővárosokat minden szervezetükkel és irattárukkal együtt a levegőbe fogjuk röpíteni." (Ez a �tipp� jelenleg csak átvitt értelemben olvasható. Figyelmeztetése inkább abban áll, akár létezik zsidó-világösszeesküvés, akár nem, a rendszer, a világ országai teljesen tehetetlenek lennének akkor is, ha tudnának róla, mivel kezüket megköti a �jogállamiságnak� nevezett, látszatra épített fogalom, amely lehetetlenné teszi, hogy a hatalom nyíltan aktív intézkedésekkel, faji alapon lépjen fel bármely etnikum ellen. A passzivitás mindkét esetben kötelező és végérvényes.)
"...a kormányok és népek a politikában megelégszenek a látszattal."
"...a hatalom elosztását, a szólás-, sajtó- és vallásszabadságot, az egyesülési törvényt, a törvény előtti egyenlőséget, a tulajdon és a lakás sérthetetlenségét, az adóztatást, a közvetett adók gondolatát, valamint a törvények visszaható erejét.
Mindezek olyan kérdések, amelyeket a nép előtt nem szabad egyenesen és nyíltan érinteni. Ha nem lehet elkerülni az érintésüket, nem szabad ezeket a jogokat határozottan megnevezni, hanem minden részletezés nélkül csak annyit szabad mondanunk, hogy elismerjük a fennálló jogrend alapjait. Azért kell lehetőleg hallgatnunk ezekről a jogokról, hogy szabad kezünk legyen arra, hogy ezt vagy azt feltűnés nélkül elejtsük..."
"A tömeg különös ragaszkodással és tisztelettel viseltetik a politikai hatalom géniuszai iránt, és csodálattal nyugtázza erőszakosságaikat; �ez aljas volt, igaz, de nagyon okos... csalásnak is lehet mondani, de milyen ügyesen kártyázták meg, milyen nagyszerűen csinálták, micsoda vakmerőség!� - mondják...
Számot tartunk arra, hogy az összes nemzetet belevonjuk annak az új államszerkezetnek felépítésébe, amelynek tervét mi készítettük. Ezért mindenekelőtt elengedhetetlenül szükséges, hogy felvértezzük magunkat és tároljuk magunkban azt az arcátlan vakmerőséget és ellenállhatatlan szellemi erőt, amely aktivitásunkban megtestesülve le fog törni minden akadályt utunkon." (Az �új államszerkezet� a minden törvények és államok felett álló titkosszolgálatok. A titok birtokosa valamennyi ország vezetése, akik maguk is a törvények felett állnak, a törvénytelen kiváltságokat maguk között osztják fel, jogsértéseiket �arcátlan vakmerőséggel� hajtják végre, �szellemi erejük� pedig a rendszer előtt meghunyászkodó értelmiség és az iskolázatlan köznép.)
(A most következők a jelenleg zajló világpolitikai folyamatokat jósolták meg. A mondatok között megtalálhatjuk a pártok szokványos demagóg üzeneteit is.) "Államcsínyünk befejezése után a következőket fogjuk mondani a különböző népeknek. �Eddig minden szörnyen rosszul ment, mindenkit kimerítettek a szenvedések. Mi kiküszöböljük a szenvedésetek okait - a népi hovatartozást, a határokat, a pénznemek különféleségét. Természetesen ítélkezhettek fölöttünk, de hozhattok-e igazságos ítéletet, ha kimondjátok, mielőtt még próbára tettétek, amit ajánlunk nektek... � Erre a tömeg ujjongva a tenyerén fog hordani a reménykedés és várakozás egyhangú diadalában."
(A sötét jövőkép csaknem minden szava jelen.) "Akkor aztán betöltötték rendeltetésüket a választások-melyeket eszközül használtunk fel a világ trónjának elfoglalására, arra tanítva meg az emberek legkisebb közösségeit is, hogy gyűléseken szavazzanak csoportos megegyezés alapján - és utoljára fognak szerepet játszani, amikor is az emberek egyhangúlag kifejezik majd azt a kívánságukat, hogy közelről ismerkedjenek meg velünk, mielőtt elítélnének. Ennek biztosítására osztályokra és képzettségre való tekintet nélkül mindenkinek szavaznia kell..." Azzal, hogy mindenkibe beleoltjuk saját fontosságának tudatát, meg fogjuk semmisíteni a gójok között a család fontosságát és nevelési értékét," (Ez ma is üres szólam, hiszen a központ nem a család, hanem a hatalom, amely a családra hivatkozik, miközben a médián keresztül � amelyet szócsőnek használ � �nevel� az érdekeinek megfelelően, azaz egy nem létező világképet tükröz.) "és meg fogjuk akadályozni, hogy önálló gondolkozású egyének szóhoz jussanak," (Ennek eszköze a titkosszolgálat, amely a hatalom kezében van, s amely nem engedi, hogy a médiákon keresztül az igazság nyilvánosságra kerüljön.) "az általunk vezetett tömeg ugyanis nem fogja megengedni, hogy érvényesüljenek, sőt, még csak meg sem fogja őket hallgatni, hiszen hozzászokott ahhoz, hogy csak ránk hallgasson, akik megfizetjük engedelmességét és figyelmét." (Az utolsó gondolatok már a szolgálatok végrehajtóira vonatkoznak.) "Ily módon hatalmas, vak erőt fogunk létrehozni, amely képtelen lesz bármely irányban is megmozdulni ügynökeink irányítása nélkül, akiket a tömeg vezetésére, annak élére helyeztünk. A nép alá fogja vetni magát az ő kormányzásuknak, mert tudni fogja, hogy ezektől a vezetőktől függ keresete, jutalmazása és mindenfajta más előnye. Egy kormányzati tervnek készen kell egy és ugyanabból az agyból erednie, mert soha nem tud szilárd alakot ölteni, ha megengedik, hogy részekre bontva sokan dolgozzanak rajta." (Azaz az irányítás a központi hatalomra tartozik, mert ha a nép valódi irányításhoz jutna, az a demokrácia felé mozdítaná a fejlődést, ami a hatalombirtoklóknak nem érdeke, hiszen kiváltságaik, mindenekelőtt hatalmuk és törvényfelettiségük végét jelentené.) "Ezért szabad ugyan ismernünk a cselekvési tervet, de nem szabad azt vita tárgyává tennünk, nehogy elrontsuk művésziességét az alkatrészei közötti összefüggést, az egyes pontokban rejlő titkos szándékok gyakorlati érvényesülését. Ha ilyen művet vita tárgyává tennénk, és módosításokat eszközölnénk rajta szavazás útján, ezzel ráütnék mindazok érveléseinek és félreértéseinek bélyegét, akik nem értették meg a terv cselszövéseinek mélyebb értelmét és összefüggését. Azt akarjuk, hogy terveink erőteljesek és célszerűen kigondoltak legyenek. Ezért NEM SZABAD ODADOBNUNK VEZETŐSÉGÜNK LÁNGESZŰ MŰVÉT a tömeg, vagy akár csak egy zártkörű csoport karmai közé." (A terv �mélyebb értelme� persze nem más, mint a mindenkori hatalom kiváltságainak folyamatos biztosítása a tömeg jellemtelenségét kihasználva. Ezt a tényt azonban sohasem közlik a végrehajtókkal, helyette mindenféle eszmékkel, jutalmazási lehetőségekkel, vagy fenyegetésekkel késztetik együttműködésre. Sokuknál erre sincs szükség: ha a hatalom egyetlen szeletét a birtokukban tudják, legyen az bármilyen kicsi, elegendő a puszta bűnügyi elvbarátság �eszméjének� kialakításához.) "Ezek a tervek egyelőre nem fogják megdönteni a fennálló intézményeket." (Nem, mert már megdöntötték. Valamennyi intézmény a titkosszolgálatok, azaz a hatalom birtokában van.)
"Különböző elnevezések alatt minden országnak megközelítően egyforma a berendezése: népképviselet, minisztérium, szenátus, tulajdon és a lakás sérthetetlenségét, az adóztatást, a közvetett adók gondolatát, valamint a törvények visszaható erejét."
"...az uralkodót (...) elnökkel helyettesítettük, akit a tömegből, bábjaink, rabszolgáink közül választottuk ki."
(A következő sorok mintha egyenesen a titkosszolgálattól származnának, de annak egyes tagjaitól is hasonló �érvelést� hallottam.) "...egyszer s-mindenkorra ismerjék fel: annyira erősek, annyira legyőzhetetlenek, annyira túlontúl hatalmasak vagyunk, hogy semmi esetre sem leszünk tekintettel rájuk, hogy eszünk ágában sincs a legkisebb figyelmet is szentelni véleményüknek vagy kívánságaiknak, hogy ilyeneknek minden kinyilvánítását készek és képesek vagyunk bármikor és bárhol ellenállhatatlan erővel elfojtani, hogy egy-csapásra magunkhoz ragadtunk mindent, amit akartunk, és semmi esetre sem fogjuk hatalmunkat megosztani velük... Akkor félve és reszketve be fogják csukni szemüket, és meg fognak elégedni azzal, hogy megvárják, mi lesz mindennek a vége.
A gójok olyanok, mint egy birkanyáj, és mi vagyunk a farkasok."
(A hazudozás és a hitegetés is felszínre kerül.) "Van még egy másik ok is, hogy miért fogják becsukni a szemüket: ugyanis továbbra is azt ígérjük majd nekik, hogy visszakapnak minden szabadságot, amelytől megfosztottuk őket, mihelyt legyőztük a béke ellenségeit és megfékeztünk minden pártot. Kár szót vesztegetni arra, hogy meddig várnak majd szabadságuk visszatérésére..."
"...minden szabadság (...) a mi kezünkben lesz, minthogy a törvények csak azt fogják eltörölni vagy kimondani, ami az előbb vázolt program értelmében kívánatos számunkra." (Ezen ugyancsak túl vagyunk, nincs szükség törvényekre ahhoz, hogy a hatalom-birtoklók azt tegyenek, amit akarnak. A törvénytelenséghez gyakran indok sem szükséges, mivel az a birtoklók érdekében történik, a nép pedig � kisszerű gyávaságából adódóan � mindenre felhasználható.)
(A nyers valóságot olvashatjuk a titkosszolgálat és a sajtó viszonyát illetően.) "Milyen szerepet játszik ma a sajtó? Arra szolgál, hogy felkeltse, és lángra lobbantsa azokat a szenvedélyeket, amelyek célunk eléréséhez szükségesek, vagy pedig önző pártcélokat szolgál. Gyakran sületlen, igazságtalan, hazug, és a közvélemény túlnyomó részének leghalványabb sejtelme sincs arról, milyen célokat szolgál a sajtó valójában. Mi meg fogjuk nyergelni és szorosan meg fogjuk zabolázni, s ugyanezt tesszük majd a nyomdaipar minden más termékével is..."
"Ellenőrzésünk nélkül egyetlen közlemény sem fog nyilvánosságra kerülni. Ezt különben már most is elérjük, amennyiben az összes híreket egynéhány kevés ügynökség kapja meg, melyeknek irodáiba ezek a hírek a világ minden részéből befutnak. Ezek a hírszolgálati irodák akkor már teljesen a mieink lesznek és csak azt fogják közzétenni, amit mi diktálunk nekik.
Ha már most annyira uraljuk a gójok gondolatvilágát, hogy szinte valamennyien azokon a színes szemüvegeken át nézik a világ eseményeit, amelyeket az orrukra teszünk - ha már most nincs egyetlen állam sem, ahol bármi is megakadályozna minket abban, hogy tudomást szerezzünk arról, amit a gój ostobaság államtitoknak nevez: Milyen lesz akkor a mi helyzetünk, amikor majd elismert legfőbb urai leszünk a világnak az egész világ felett uralkodó királyunk személyében?" (A hírszolgálati irodák a titkosszolgálatok birtokában vannak, így mindent közvetítenek, csak a valóságot nem, egy hamis �színes szemüveg�-en át láttatva a világot. A gój szó � ilyen vetületben - itt is kettős értelemmel bír: egyrészt � mint részleges titokbirtokos - a hatalom eszköze, másrészt az a réteg, amely a valódi működés semmiféle részletének nincs tudatában. A �gój ostobaság� egyaránt takarja ezen rétegek tudatlanságát és a szolgalelkűségét.)
(A science-fiction irodalom negatív utópiáinak képei köszönnek vissza a következő mondatban. Ez azonban nem sci-fi, de nem is a jövő, hanem a valóság.) "Ilyen intézkedésekkel a gondolatot közvetítő eszköz a nevelés eszközévé válik majd kormányunk kezében..."
(A megfélemlítés az állami terror egyik eszköze, amellyel a hatalmat és a hatalom emberei elvbarátainak sérthetetlenségét biztosítja.) "Az adó korlátok közé fogja szorítani az irodalmi ambíciókat, a kilátásba helyezett büntetések pedig az írókat tőlünk függővé fogják tenni. És ha mégis akadna valaki, aki ellenünk akar írni, nem fog találni senkit, aki írásművét hajlandó kinyomtatni." (Erre élő példa a Lucidum Intervallum c. antifasiszta orgánum esete.)
"Az irodalom és az újságírás a legfontosabb nevelési tényezők közé tartozik és kormányunk ezért meg fogja szerezni az újságok túlnyomó részének tulajdonjogát."
"Tíz-tíz általunk engedélyezett újságra harminc olyan esik majd, melyet mi magunk alapítottunk. Ezt azonban a nyilvánosságnak még csak sejtenie sem szabad. Az általunk kiadott lapok a legellentétesebbek lesznek külső megjelenésben, irányzatban és nézetben, így bizalmat keltve bennünk és a mi oldalunkra állítva teljesen gyanútlan ellenfeleinket, akiket, miután ily módon a csapdánkba estek, ártalmatlanná fogunk tenni." (Valamennyi sajtóorgánum a titkosszolgálatok kezében van. Van itt minden: jobb, bal, keresztény, liberális, irodalmi, művészeti, okkult tudományokkal foglalkozó stb. Az �ostoba gójok� �színes szemüvege� láttat mindenféle színben, meggyőz egy elvről, eszméről, egy másik forrás pedig annak az ellenkezőjéről. Miközben a tudatlanok ezen rágódnak, a valóság rejtve marad előttük.)
"A mindennapi kenyérért való küzdelem arra kényszeríti a gójokat, hogy befogják szájukat, és alázatos szolgáink legyenek. Ügynökök, akiket sajtónknál alkalmazunk a gójok köreiből, utasításainkra mindent meg fognak tárgyalni, aminek közvetlenül, hivatalos formában történő közlése hátrányos lenne számunkra..."
"...amikor biztosítjuk magunknak a tömeg jóindulatát, ezzel csak gépezetünk működését könnyítjük meg, (...) amikor a tömeg helyeslését látszunk keresni, ezt nem tettekre vonatkozólag tesszük, hanem szavakra vonatkozólag, amelyeket erről vagy arról a kérdésről mondottunk." (Nem látom a mai Magyarországon, hogy a tömeg bárminemű helyeslését keresné a kormány, amikor döntéseket hoz.) "A nyilvánosság előtt folyton hangoztatjuk, hogy minden tettünkben az a remény és meggyőződés vezérel, hogy a közjót szolgáljuk. A politika kérdéseinek megvitatásában zavarólag hathatna az emberek beleszólása, ezért figyelmüket más irányba tereljük... (...) Mi majd előírunk nekik valamit, ami úgy fest, mintha ugyancsak politika lenne." (Lássd: polgári titkosszolgálatok végrehajtói, akik úgy érzik, fontosat cselekszenek, amikor öntudatlan bábok a hatalom kezében.)
"Ki fogja akkor valaha is gyanítani, hogy mindezeket a népeket színpadi figuraként tologattuk egy politikai tervnek megfelelően..."
"A mi bölcseink, akik előkészültek arra, hogy vezetői legyenek a gójoknak, beszédeket, tervezeteket, emlékiratokat, cikkeket fognak elkészíteni, melyek felhasználásával oly módon befolyásoljuk majd a gójok gondolkodását, hogy az általunk megszabott ismeretekre irányítsuk a figyelmet."
(Az indítékokról, amiért egy �gój� a háttérhatalomhoz szegődik, amivel megvásárolható, és szolgasorba taszítható. A most következő sorokat tanítani lehetne.) "A gójok vagy kíváncsiságból lépnek be a páholyokba, vagy abban a reményben, hogy azok segítségével nekik is jut valami a közös koncból, egyesek meg azért, hogy alkalmuk legyen megvalósíthatatlan és megalapozatlan álmodozásaikról nyilvánosság előtt beszélni; szomjaznak a siker és taps után, melyek osztogatásában rendkívül bőkezűek vagyunk. (...) ...okozta önteltség... (...) Ez ugyanis lassan hajlamossá teszi őket arra, hogy magukévá tegyék sugalmazásainkat, miközben nincsenek is tudatában azoknak és teljességgel meg vannak győződve arról, hogy gondolataik saját csalhatatlanságukból fakadnak, s meg nem eshetik velük, hogy kölcsönvegyék másokéit... Önök el sem tudják képzelni, hogy önteltségükben a legbölcsebb gójok is akaratlan naivitásnak milyen állapotába hozhatók s ugyanakkor milyen könnyű elvenni a bátorságukat a legkisebb kudarccal is, legyen az akár csak a megszokott taps elmaradása, és szolgai megalázkodásra késztetni őket új sikerek kilátásba helyezésével. (...) ...készek a gójok bármely tervet is feláldozni, csakhogy sikerük legyen. Ez a lelki sajátosságuk lényegesen megkönnyíti számunkra azt a feladatot, hogy céljainknak megfelelően irányítsuk őket. Látszatra tigrisek, lelkük azonban birkalélek, és fejük kong az ürességtől. Ráültettük őket annak a gondolatnak a vesszőparipájára, hogy az egyéniségnek fel kell olvadnia a kollektivizmus jelképes egységében." (Miközben a kollektivizmus álca, a hatalombirtoklók önös céljai elérésének eszköze. Az egész rendszer � a gójokkal együtt � a hatalom, a hírnév, a pénz utáni vágyra, és a gyávaságra épül. A gój önmaga érdekeit szolgálja, amikor gerinctelen bábbá változva a hatalombirtoklók szolgálatába szegődik, akiket szintén az egoizmus vezérel. A másik közös pont kettejük között az egymás iránt érzett lelketlen közöny, ami miatt a rendszerurak bármilyen gaztettet levezényelhetnek szolgáikkal.)
"Ha sikerül a gójokat a bárgyú vakságnak ilyen magaslatára vinnünk, nem bizonyíték ez arra - méghozzá megdöbbentően világos bizonyíték -, mennyire fejletlen az ő értelmük a miénkhez képest? Főleg ez az, ami szavatolja sikerünket." (A �gójok bárgyú vaksága� a valóság ismeretének hiánya, vagy az önáltatás, ahol a gaztettek alóli felelősségtől önfelmentő elméletek kiagyalásával szabadulnak.)
(Az amerikai politikára is láthatunk példát.) "És mennyire előrelátók voltak a mi bölcseink a régi időkben, amikor azt mondták, hogyha az ember komoly célt akar elérni, nem szabad visszariadni semmiféle eszköztől, és nem szabad megszámolni azokat, akiket a cél érdekében fel kell áldozni... Mi nem számoltuk a gój barmok ivadékainak áldozatait, persze a mieink közül is sokakat fel kellett áldoznunk..." (Az ilyen mindkét oldalt érintő �áldozatkészség� példái Pearl Harbor, Vietnam, Hirosíma, Nagasaki, vagy Afganisztán)
(A politikusok cinizmusba hajló gerinctelenségére is akad megjegyzés.) "...aránylag kevés áldozatunk volt..."
"...félelmükben még a hittestvérek sem mernek tiltakozni. Ilyen módszerekkel (...) kiirtottunk minden ellenkezést rendelkezéseinkkel szemben." (Egy alapvető gondolat következik.) "Miközben liberalizmust prédikálunk a gójoknak, a saját népünket és ügynökeinket feltétlen engedelmességre szorítjuk.
Befolyásunkra a lehető legkisebb mértékre korlátozódott a gójok törvényeinek végrehajtása. A szabadelvű törvénymagyarázatokkal megfosztottuk a törvényt tekintélyétől." (Ilyen szabadelvű törvénymagyarázat a nemzetbiztonsági törvényre való hivatkozás, amely csaknem minden bűncselekményt legalizál, ugyanakkor államtitokként kezeli azokat. A most következő mondat egy tendencia Magyarországon, de a realitás, ha az előbb említett ún. nemzetbiztonságot érintő ügyeket tekintjük, ahol a bírót olyan színészi alakításra késztetik, mintha fogalma sem lenne arról, mi a hatalom valójában.) "A legfontosabb és elvi jelentőségű ügyekben és kérdésekben a bírák úgy döntenek, ahogy mi előírjuk nekik, és úgy látják az ügyeket, amilyen megvilágításba mi azokat a gój közigazgatás számára helyezzük. Ezt olyan személyek segítségével érjük el, akik - természetesen - a mi eszközeink, bár látszatra semmi közünk hozzájuk, továbbá újságnyilatkozatok vagy egyéb eszközök segítségével. Még szenátorok és magasabb állású közigazgatási tisztviselők is elfogadják tanácsainkat. A gójok teljességgel baromi eszüknél fogva képtelenek hasznát venni az elemzésnek és megfigyelésnek, még kevésbé képesek hasznosítani a maguk számára annak előrelátását, hogy egy kérdés bizonyos elintézési módjának mi lehet a célja." (Egy gój nem is igényli a háttérokok megismerését, egyszerű végrehajtó, tudatában van önnön kisszerűségének - melyet a hatalom belénevel -, holott ebbéli hite teszi éppen senkivé.) "Ez a különbség a gójok gondolkozási képessége és a mi gondolkozási képességünk között láthatóan fémjelzi azt a pozíciót, melyet mint a Kiválasztott Nép elfoglalunk, és magasabbrendű emberi mivoltunkat a gójok állati értelmével szemben. Szemük ugyan nyitva van, de nem látnak semmit maguk előtt, és nem találnak fel semmit, legfeljebb talán anyagi dolgokat." (Az elitréteg önnön felsőbbrendűségének tudata a pórnéppel szemben fasiszta nézőpont, a következő gondolatok pedig a nyers fasizmus világába vezetnek.) "Ebből világos, hogy a természet magajelölt ki minket arra, hogy vezessük és uraljuk a világot." (Stb.stb.stb.)
"...akik elesnek a közigazgatás harcmezején az államhatalom, elv és törvény kedvéért, melyek nem engedik meg, hogy az államkocsi gyeplőit tartók közül bárki is letérjen a közélet útjáról a maga privát mellékútjaira."
(Ismét egy olyan �jövendölés� következik, amely már ma realitás: a bíró egy tárgyalási színjáték részeseként "szerepel" és hoz döntést, amikor úgy tesz, mintha nem tudna a háttérhatalom létezéséről.) "A fiatal bírónemzedéket arra a nézetre fogjuk nevelni, hogy megengedhetetlen bármiféle visszaélés, amely megzavarhatná az alattvalók között létesített rendet."
"Ahogy a vadállat útjukra küldi kölykeit, hogy zsákmány után járjanak, a gójok jó jövedelmező állásokat juttatnak alattvalóiknak anélkül, hogy felvilágosítanák őket, milyen célra is létesítették azokat."
"Abszolutizmusunk minden tekintetben vaskövetkezetes lesz, s ezért minden egyes rendeletünkben tiszteletben fogják tartani és feltétlenül végre fogják hajtani legfelsőbb akaratunkat; ez figyelmen kívül fog hagyni minden zúgolódást, mindenfajta elégedetlenséget, és ezek bármilyen megnyilvánulását példás büntetésekkel el fogja fojtani. El fogjuk törölni a fellebbezési jogot." (Ez most sem létezik, mivel a nyomozás is eleve kizárt. A következő mondat szintén a jelen, azzal a pontosítással, hogy fellebbezés azért értelmetlen, mert a �rendteremtés� titokban, törvénytelenül a háttérben zajlik. Mivel vizsgálat sem indul, a fellebbezés szó eleve értelmét veszti.) "Ezzel kizárólag mi fogunk rendelkezni - vagyis azok, akik uralkodnak..."
(A technikai civilizáció jövőjéről.) "Ismétlem, mindig tudatában kell lennünk annak, hogy ismernünk kell tisztviselőink minden lépését; szorosan szemmel kell tartanunk őket..."
(Egy jellemző arisztokrata szemlélet arról, hogy a nép miért nem avatható be semmibe, miért kell meghatározni számára, mi a helyes, és a politikusok miért határolódhatnak el tőlük, ha tetteik, vagy puszta viselkedésük hatalmi érdekeket sért. (Ehhez hasonló az a legutóbbi példa, ahol a magyaros kirekesztő álliberális szemlélet alapján követelték, hogy a kormány határolódjon el az október 23-ai megemlékezésen bekiabálóktól.)) "Politikánk titkai tekintetében ugyanis a világ népei mindig csak kiskorú gyerekek voltak..."
"A világon minden valamilyen alárendeltségi állapotban van, ha nem az embereknek van alárendelve, akkor körülményeknek vagy saját belső mivoltának..."
(Egy igazolása annak a szemléletnek, amelyet a titkosszolgálattól közvetlenül, többször is hallottam.) "Habozás nélkül fel kell áldoznunk egyéneket, akik rést ütnek a fennálló rendben, a rossz példás megbüntetésében ugyanis nagy nevelési feladat rejlik." (Ezt úgy hangoztatta egyik szócsövük: hogy "itt egy-két ember nem számít.")
"...saját szempontunkból hasznos tárgyakra és eszmékre irányítottuk az emberek gondolkozását. A gondolkodási készség megfékezésének rendszere (...) célja, hogy tunya, engedelmes barmokat csináljon a gójokból..."
"Ezért szűk határok közé fogjuk szorítani ezt a foglalkozást, a végrehajtó közszolgálat területére korlátozva az ügyvédi tevékenységet." (Az ügyvédi hatáskör most is csak olyan ügyekre terjed ki, ahol az elkövetőket nem védi a titkosszolgálat. Ily módon az ügyvéd most sem több, mint a hatalom eszköze; alibi a hatalom kezében, mellyel a jogállamiság látszatát hivatott szolgálni.)
"Tudomásunk lesz mindenről hivatalos rendőrség segítsége nélkül is..." (Ez részben jelen, és előrevetíti egy olyan totális diktatúra rémképét, ahol az állam minden egyes embert és gondolatait az ellenőrzése alatt fogja tartani, a zselléreket és a szolgákat használni és eltiporni érdekeinek függvényében.)
"Tervünk értelmében az államnak teendő önkéntes szolgálat elvéből kifolyólag kötelességének fogja érezni alattvalóinknak egyharmada, hogy megfigyelés alatt tartsa a többieket. Akkor majd nem lesz szégyen kémnek és besúgónak lenni, hanem érdem." (Itt kissé alábecsülték a zsidók képességeit: Izrael állam megalapításakor az ilyen ingyenszolgák aránya lényegesen meghaladta az egyharmadot, még arabokat is megnyerték céljaiknak, mára pedig az izraeli titkosszolgálatok beszervezett ügynökei Izrael csaknem valamennyi állampolgára, a MOSZAD keze pedig a világ minden területére elér. A nem izraeli zsidók �szolidaritásához� meghatározóan hozzájárul a közösségi tudat. A zsidó vonatkozáson túl az egész Földre érvényes az egymás utáni, nemzeten belüli, egymás ellen irányuló �becsület� szintjére emelt kémkedés és árulás, amelynek kivitelezője nem a �hivatalos rendőrség�, hanem a polgári titkosszolgálatok, s ahol a rendőrség nem pusztán kívülálló, hanem tudatosan passzív, tehetetlen szolga.)
(A szolgák � miközben elhitetik velük, hogy valami fontos, és nagyszerű dolog részesei � valójában jogok nélküli öntudatlan végrehajtói valaminek, aminek közelebbi célját is csak ritkán ismerik. Mivel kisszerűek, az is elégedettséggel, vagy fensőbbséges gőggel tölti el őket, hogy egyáltalán részesülhettek a hatalom morzsáiból, ha csak mint egy erkölcstelen parancs erkölcstelen végrehajtói is. A hatalom a szolgákat a társadalom legszélesebb területéről toborozza.) "Ügynökeinket egyaránt fogjuk kiválasztani a magasabb és az alsóbb társadalmi rétegekből, a tisztviselők közül, akik szórakozással töltötték idejüket, a szerkesztők, nyomdatulajdonosok, és kiadók, könyvkereskedők, alkalmazottak és kereskedők, munkások, kocsisok, lakájok, stb. közül. Mivel az ezekből összetevődő testületnek nem lesznek jogai és az nem lesz felhatalmazva arra, hogy saját felelősségére járjon el, tehát minden hatalom nélküli rendőrség lesz, csak tanúsítani és jelenteni fog..."
"...alattvalónknak eleget kell majd tennie annak a kötelességének, hogy (...) szolgálja az államot."
"...makacs önhittség, a hatalom felelőtlen gyakorlása, elsősorban és mindenek felett pedig a megvesztegethetőség."
"...ügynökeinkkel, nyájunk vak birkáival, akik néhány szabadelvű szólammal könnyen rábírhatók bűntettek elkövetésére..."
"Politikai téren ugyan nem fogunk megengedni semmiféle önálló kontárkodást, de bátorítani fogjuk mindenféle jelentések és előterjesztések benyújtását, amelyek azt javasolják, hogy a kormány vizsgáljon meg tervezeteket, amelyek a nép helyzetének megjavítását célozzák; ez fel fogja tárni előttünk alattvalóink bajait és kíváncsiságait, amelyeknek vagy eleget fogunk tenni, vagy bölcs megcáfolásunkkal be fogjuk bizonyítani a rövidlátását annak, aki helytelenül ítél."
(A szolgalelkűség okaira a következő hasonlatot találjuk.) "Olyan kormány szemszögéből nézve, amely jól meg van szervezve (...) az öleb csak azért ugat az elefántra, mert nem ismeri annak erejét és jelentőségét. Elegendő szemléltető példával megmutatni kettőjük viszonylagos jelentőségét, s az ölebek máris abba fogják hagyni az ugatást, és farkukat fogják csóválni, mihelyt meglátnak egy elefántot." (A nép és a szolgák elhallgattatásának egyik legjobb módja az elrettentés és a félrevezetés. Sokszor a kettő ötvözete testesül meg egyes koncepciós perek esetében.)
(A lejáratás, az ellehetetlenítés a hatalom gyakori eszköze.) "Hogy a politikai bűncselekmények elkövetőit ne tiszteljék többé hősökként, tolvajokkal, gyilkosokkal és mindenféle más visszataszító és piszkos bűntettek elkövetőivel együtt fogjuk őket a vádlottak padjára ültetni. A közvélemény akkor kapcsolatba fogja hozni a bűncselekményeknek ezt a csoportját azzal a megvetéssel, amellyel a közönséges bűncselekményeket ítéli el, s ezt éppúgy meg fogja bélyegezni." (Ez ragyogó példája a kisember irányítható haragjának, kisszerűségének és barbárságának.)
"Hogy az emberek hozzászokjanak ahhoz, hogy engedelmeskedjenek nekünk, szerénységre kell nevelnünk őket."
És ez az írás a XX.század legelején került napvilágra.
by ChrisPosted on Dec 5, 2001, 7:23 PM
Nincsenek megjegyzések:
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
Cion bölcseinek jegyzőkönyvei és a valóság
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
Cion bölcseinek jegyzőkönyvei és a valóság
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)