De miért van betiltva?

De miért van betiltva?

http://reakcio.blogspot.com/2008/08/jud-suss-letoltes-magyar-nyelven-jud-su.html

A párizsi békeszerződés már nem érvényes

A világ boldogabbik felében egyetértés van azon, hogy történelmünk forrásait nem titkoljuk, aki kiváncsi, az hozzá juthat. Nálunk viszont még ma is titkolóznak a közéleti zsidós "elitek" (kontraszelekció rulez a köreikben sajnos), nyilván úgy érzik, vaj van a fülük mögött, félni valójuk van. Azt hiszem, az lehet a bajuk a zsidainknak a Jud Süß-szel, hogy Karl Alexander túlzottan emlékeztet a magyarországi helytartótanácsra, a tanács a magyar népre, Oppenheimer pedig a helytartótanács mögött álló gazdasági körökre.

A zsidóság nemzetközi jogilag megszálló nálunk.

"A párizsi békeszerződés értelmében a zsidóság mint aki megnyerte, a szövetségesek oldalán, a második világháborút jogilag megszálló Magyarországon." 1991-ben érvényét vesztette ez a békeszerződés Csehszlovákia felbomlásakor. Igaz, vannak hasonló elnyomó szellemiségű uniós irányelvek helyette. De azokat NEM kötelező követnünk. Uniós alkotmány pedig, ami mindezeket a cionista indíttatású internacionalista - egalista - neoliberális öntökönszúrásokat ránk kényszerítené, nincs, és reméljük nem is lesz.

Szerintem is megszállók, és főleg belső ellenség, de sajnos nem 1945 hanem már az 1850-es évek óta.

http://www.hazankert.com/03jun.html

Egyébként a mai Európában már NINCS érvényben semmiféle párizsi békeszerződés. Amit amúgy kifejezetten a szadesz - újdegeneráció blogteres és blog.hu-s cionista inkvizítorai szoktak emlegetni előszeretettel.

Párizst pedig amúgy se szeretjük túlzottan, mivel a liberalizmus onnét indult el az 1789-es patkányforradalommal. Ja, és ott van a Trianon palota is. meg Versailles, ahol viszont a németeket alázták meg és semmizték ki a versailles-i rablóbékével.

Na jó, azért mégsem utálunk minden franciát. Alapvetően ott a Grand Orient nevű szabadkőműves páhollyal van a gond.

Andre írta : Egy kis érdekesség, ha már annyira a franciákat szidod, 1870-ben volt egy strasbourgi nyilatkozat, amely a NFF-nek az előszele. Andre: Nekünk össze kellene fogni velük az igazgallokkal és igazellasokkal és lényegében megmenekülne MAGYARORSZÁG!

Én, itt, most, amikor már sem a szovjetek, sem a nyugati szövetségesek diktátumai nem érvényesek, viszont felismerem a saját érdekeimet, ami ugye ideálisan egybeesik a magyar nemzet érdekeivel, namármost én szúrjam tökön magam azért, mert néhány francia szabadkőműves féreg 1947-ben azt képzelte magáról, hogy betilthatja azt, ami minden népnek a legszentebb???

Akik nyugatról bombáztak, keletről pedig megszálltak minket, azoknak a diktátumait eleve nem ismerheti el egy jóérzésű MAGYAR ember...

Ezekre az úgynevezett békeszerződésekre hivatkozni Magyarországon a haza érdekeivel ellentétes, rosszul (kiterjesztően) hivatkozni rá pedig egyszerű hazugság egy ideológiailag ilyen jólképzett társaságtól, mint a szadeszes szektás cionlibsik.

Persze ők nem is tartják magukat a magyar nemzet részének, soha nem is tartották magukat annak. Márpedig a vendégnek nem illik, hogy randalírozzon a vendéglátó házában. XD Olyat csinálniuk nem illik tehát, ami a befogadó nép érdekeit sérti.

A zsidó viszont sokkal jobban kijön a zsidóval, jöjjön az akár a világ másik végéből is. Így köttetnek meg a hazánk számára rendkívül előnyteélen üzletek, és így működött a privatizáció is.

A film körül, a szadesz által mesterségesen kavart botrány szépen mutatja a liberális / libertinus véleménydiktatúra kialakítására tett törekvéseket.

Mint Saint Just és Robespierre. Ők voltak az első liberálisok. És Terreur -isták. Így hívták a francia patkány forradalom gyűzelmét követő véres diktatúrát, amikor a semmiért bárkit lefejezhettek bármiféle bírósági tárgyalás nélkül, a Vörös Pimpernel című könyv és film, ami szintén jó, pedig pont erről szól.

Elég sok embert megölettek. És igen, a bolsevisták őket tekintették eszmei elődeiknek.

Tehát : hogy mit szabad és mit nem, azt az agyondiplomázott (minél több időt töltesz el a cionlibsi rendszer iskoláiban, és minél nyitottabb vagy az ott rádtraktált tömény történelemhamisításra, és politikai hazugságokra, annál könnyebben mossák át az agyad a hazugságaikkal, pl. egy diplomás szociológus vagy politiológus általában akkora libernyák PC gép mint ez a lila ATX torony itt balra tőlem) budapesti liberós "értelmiség" akarja megszabni ennek az országnak. Na de - kérdem én - mégis mire föl?

A 99-es keresztény jelképeket vérrel és vizelettel gyalázó installációkat felvonultató Nitsch kiállítás után pont a liberális értelmiségnek nincs semmi, de semmi erkölcsi alapja felkapni a vizet, ha mások meg az ő érzékenységüket sértik.

Aki szelet vet, vihart arat.

Mellesleg a könyvégetés, filmégetés vágya az erkölcsi gyengeség jele, (ugyanezzel indítottak a zsidók 1945 után, akkor is a megszállókra hivatkozva), és annak beismerése, hogy valóban olyan a zsidóság, mint ahogy azt a filmben bemutatják Jud Süss példáján keresztül..

Emlékszem, mekkora ribillió volt a Der Untergang c. film körül is.

Az a sok bérrettegő, akár csukott szemmel is jól megtalálható helyre tette az útlevelét, mert be voltak szarva, hogy Hitlert érző emberként és nem mindig őrjöngő állatként vagy őrültként van ábrázolva...

Na és még valam : Alessandra Mussolininek is lehet fasiszta pártja, akkor meg mit pattogtok? xD

Azok számára, akik amiatt tiltakoznak, hogy a filmet nem "hozzáértő" (értsd : zsidó) személyek kommentárjával vetítették le, akik megmagyarázták volna a nézőknek, hogy tulajdonképpen mit láttak és mit KELL, hogy gondoljanak róla, vajon miért nem merült fel ugyanilyen elementáris igényként, hogy a közszolgálati televízióban, vagy a Filmmúzeumon leadott az ötvenes-hatvanas években készült különféle magyar filmek, és filmhíradók előtt valaki elmondja a nézőknek, hogy "kedves nézőink a film a kommunista propaganda része, miközben Latabárék nagyon vidámak, Rákosiék/Kádárék éppen kínozták, gyilkolták és internálták a saját népüket".

Pedig valójában zsidók nincsenek is. Kihalt nép. Csak ezek nincsenek tisztába a történelmükkel. Ideje megtudniuk a kiábrándító igazságot.

Ugye kezdetben voltak a zsidók, akik annyira összeférhetetlenek voltak, hogy történelmük során minden környéken létrejövő birodalommal összeakaszkodtak vala. Erről a Biblia részletesen beszámol. Így volt ez a rómaiakkal is, akik nagyon nem csípték az ilyesmit, ezért i.sz. 70-ben szét is zavarták a zsidókat a világba. Ekkor kezdődött a Római Birodalom hanyatlása, mivel áttétes lett. Még húzta ugyan egy darabig, mert azért szívós volt, de aztán csak beadta a kulcsot. Ekkor mindenféle népek kezdtek kavarogni, mozgolódni. Ilyenek voltak a faszimádó kazárok is, akik különösen agresszívek voltak. Ám faszimádók lévén erkölcsileg úgy lezüllöttek, hogy Szodoma és Gomora sorsára pályáztak. Ezért a királyuk ezt elkerülendő azt gondolta, hogy fel kéne venni valami normális vallást. Szóba jött az iszlám és a kereszténység is. De a közelben ólálkodó farizeusok is épp gazdatestet kerestek, és sikerült is beszopatniuk a kazárok. Így lettek a kazárok zsidó vallásúak. Aztán szép lassan már azt is elfelejtették, hogy eredetileg kik is voltak, és kezdték azt hinni, hogy ők zsidók. Ezek főleg Galíciában tenyésztek, és onnan terjedtek széjel. A mai zsidóság 95% ilyen, kazár-zsidó, akiknek genetikailag semmi közük az ókori zsidókhoz. Egy faszimádó nép zsidó vallású leszármazottai. Ami még ma is meglátszik rajtuk, hisz az erkölcsi elferdülés hajlama azóta is jellemző rájuk, például pornóipar, pedofília, homoszexualitás és hasonló erkölcstelenségek éllovasai, amire a farizeusi képmutató dogmatizmus, pökhendi összeférhetetlenség és zsidó pénzimádat csak rátett egy lapáttal.

De miért van betiltva?, a párizsi békeszerződés már nem érvényes, nincs érvényben a párizsi békeszerződés

Jud Süss letöltés magyar nyelven Jud Süß

Jud Süss letöltés magyar nyelven torrent hunsub Jud Süß magyarul dvd juden jud süss magyar felirattal magyar felirat

Lássuk a medvét XD

A törrentes verzió : ha ezt töltöd, azzal segítesz hogy másnak is meglegyen, pláne ha még seedeled egy darabig miután lejött :

http://www.torrentbox.com/download/220494/Jud_Suss_Hun.avi.torrent

http://holywar.org/TV/Jud_Suss_Hun.avi - ez nem torrent, hanem közvetlen link

Ja és ez magyarul (is) van, tehát mindenkinek használható.

http://reakcio.blogspot.com/2007/12/az-rk-zsid.html

Egy másik hasonló film, de ez filmhíradós stílusú dokumentum. Letölthető ez is, http://href.hu/x/46ak

A Jud Süss című német nemzeti szocialista propaganda film 1940-ben készült Veit Harlan rendezésében, a munkálatokat Joseph Göbbels propagandaminiszter felügyelte. A film az antiszemitizmus érvrendszerének gyakorlati beigazolódásáról szól, az eredeti, Lion Feuchtwanger által írt novella alapján, bemutatásakor óriási sikert aratott az akkori Németországban és számos európai országban, így Magyarországon is.

A Gede testvérek néhány héttell ezelőtt nyilvánosan levetítették a filmet, az szdsz persze rögtön rámozdult, és feljelentette őket, melynek következtében nyomozást indított a rendőrség "közösség elleni izgatás" alaptalan gyanúja miatt. A néző közönséget :-) valóban felizgatta a vetítés: állva tapsoltak a végén a nézők.

Kik tiltakoztak a film vetítése ellen? Hát a cionlibsi szektások. Akik azt akarják, hogy csak az ő hangjukat lehessen hallani, hogy az ő hazugságaikat mindenki vakon higgye el. Ormos Máriát semmiképpen nem tekinthetjük hiteles, elfogulatlan történésznek. Ő kipróbált, régi kommunista elvtársnő, az MSZMP Központi Bizottsága oszlopos tagja volt, és mint ilyen, a kommunista-balliberális történelemhamisítás élharcosa.

A zsidókra jellemző törtetést, és gátlástalanságot tényszerűen mutatja be a film, ellentétben a ma készülő hollywood-i zsidók által rendezett holokamu és rokon témájú filmekkel, ahol a zsidókat mindig mint ártatlan áldozatot ábrázolják.

Ennyi erővel az amcsi 2 vh-s filmek 99%-át be lehetne tiltani, mert a németek elleni gyűlölet felkeltésére igenis alkalmas.

Ja és azokat az FPS és egyéb játékokat is, ahol CSAK a szövetségesekkel lehet játszani. Egyoldalú propaganda!!! ::-)

No és ugye az első kérdés ami felmerül : MIÉRT VAN BETILTVA ???

http://reakcio.blogspot.com/2008/08/de-miert-van-betiltva.html

Jellemző, hogy akik a film vetítése ellen a hisztériát rendezik, mint például a különben zsidó Ormos Mária az 1989. február 10-i MSZMP KB-ülésen még óvta Magyarországot a valódi többpártrendszertől - mondván: "nem érett erre az ország, nem érett erre a társadalom, nincsenek ilyen hagyományai, és ráadásul végképp nem ilyen a jelenlegi helyzet, amikor ezzel lehet próbálkozni, hogy úgy mondjam szórakozni"

http://betiltva.com/new/200705-j-r-george-jud-suss/

http://betiltva.com/new/j-r-george-jud-suss-ii-resz/

http://betiltva.com/new/j-r-george-jud-suss-iii-resz-vege/

"Josef Süss Oppenheimer. Gazdag. Befolyásos. Zsidó. Minden döntés tőle függ. Minden fillér az ő kezén megy keresztül. És sok ott is marad. Gyűlölik. Félik. Irigylik. És imádják. A nők. Tucatjával, százával, ezrével. A hálószobák sötétjében. Josef Süss Oppenheimer. Egy zsidó a 18. századból. A legokosabb, legkihívóbb, legkéjsóvárabb, legemberibb. Zsidó. Akire a 20. században rátalál Hitler propagandagépezete. Torz, beteg, és gonosz film hősévé teszik, hogy ahol csak bemutatják, Németországtól Magyarországig, pogrom, tűz és gyilkosság járjon a nyomában. Lion Feuchtwanger könyve kegyetlen, őszinte és maradandó mű. Kulcs a 18. századhoz éppúgy, mint a 20.- hoz, vagy a mához. Egy felkavaró, igazi nagyregény."

Sértő Kálmán 1941-ben nézte meg a filmet, és leírta mit tapasztaltt:

"Tegnap láttam a Jud Süss-t. Bánom is, meg nem is. Jó volt látnom és nem is a filmet. A nemzetiszocialista újságok azt írják a filmkritikáik végén, hogy minden öntudatos, sőt még nem is öntudatos keresztény magyar embernek kötelessége megnézni ezt a filmet. A kritikusoknak igazuk van, ha nem is egészen. A még nem öntudatos magyaroknak okvetlenül látniuk kell a Jud Süss-t, úgyszintén az öntudatos harcosoknak is, de csak azoknak, akik egészségesek…

Úgy hiszem, hogy Főszerkesztő Testvér tudja azt az eszével, de ösztönével is érzi, hogy én öntudatos vagyok, de mégis bánom, hogy megnéztem a filmet, mert úgy érzem, hogy rövidítette az amúgyis végét járó életemet. Szédelegve úgy jöttem ki az előadásról, mint a lompos, kivert kutya. Ma reggel azt kérdezte a háziasszonyom, hogy miért nyögtem egész éjszaka, miért mondtam vagy ötezerszer, hogy jaj-jaj?...
Hogy miért jajgattam? Mert átéreztem a filmben szereplő württembergi keresztények sokat szenvedett életét, akiket tönkretett a bábként uralkodó herceg házizsidaja, a pajeszes senkiházi, a hazátlan csavargó zsidóból egycsapásra jogtanácsossá és pénzügyminiszterré avanzsáló Jud Süss, aki csak az egymással házasodó, vérbajos, csipás, gyulladásos szemű, kaftános, pajeszos, gerinctelen, de annál ravaszabb, mocskos fajtáját mentette át Württembergbe a frankfurti gettóból. Végeláthatatlan sorokban mozogtak egymás után e faj képviselői az új város új vadászterületének falai közé, szennyes hullámokban a kordékon a mocskos és gajdoló zsidó népség, és napok múlva már ők szedték a vámot, drágították a tejet, tojást, pálinkát. Felakasztották a kovácsot, amikor a törvény diktálása már 99%-ban az ő kezükbe került. A legszebb, legfiatalabb házaspár életét tette tönkre Jud Süss, amikor kinzószékbe ültette a fiatal férjet, körömszakító gépbe rakatta kezeit, lábait, majd a kegyelmet kérő feleségét mérgezett keszkenővel kábította el, vonszolta ágyába a zsidó… A fiatalasszony később vízbe ölte magát. Ekkor álltak végre sarkukra az addig is tiltakozó és elkeseredett városi urak és rendek, és villámló szemekkel vonták felelősségre a hazáját és népe boldogságát zsidókézre játszó uralkodó herceget, akit erre megütött a guta. Jud Süss pedig meg akart lépni, mert afféle zsidó, de leteperték, bíróság elé került és felmagasztalták a zsidót az akasztófára…

A film csak addig volt jó és keserűen nagyszerű, amíg ki nem gyulladtak a betűk, hogy Vége. Mert akkor ki kellett mozognunk az Urániából, hogy mi keresztény magyarok az utcán a sok zsidót kerülgetve, hazamenjünk a vackunkba…

A film nem mese, hanem történelmi valóság a múltból, amelynek igazság az alapja. Aki tendenciát lát a filmben, még annak is el kell ismernie a mesteri filmalkotás mindenen felül való művészi értékét. A Jud Süss talán eddig az egyedüli film, amit csak egyszer kell megnézni, mert soha nem lehet elfeledni. A szereplők mind felejthetetlenül tökéletesen oldották meg feladatukat, különösen Werner Krauss kettős szerepében. Amikor a halott menyecskét kiemelték a folyóból, az egész mozi közönsége zokogott. Csak az utcán ébredtünk rá, hogy film volt az egész, a művésznő ma is él. Igen ám, de az a személy, akit alakított, tényleg meghalt 1733-ban, a kovácsot is felakasztották és egy egész népet fosztottak ki a zsidók, akiknek mint mocskos csordának Jud Süss felakasztása után három nap alatt ki kellett Württembergből takarodni…
Az elkeseredett magyar közönség sóhajtozása és tapsolása az Urániában nagyon érthető volt…

– Innen is ki velük – dörögte egy világháborút járt magyar, aki mankóval jött fel az erkélyre. Amikor a Jud Süss-szel egy keresztény ember tárgyalt, könyörgött, hogy ne sanyargassa a keresztény népet, többen felhördültek a nézőtéren a vászon felé.
Hát ilyen volt, Főszerkesztő Testvér, a Jud Süss előadása. Zsidókat nem láttam a nézőtéren, de egy pár legörbült szájú magyar embert igen, akik talán eddig a zsidóság szekerét tolták vagy tolják és csak most ébrednek a valóságra…

Most a magyar történelem Jud Süsseire gondolok, akik voltak, de vannak ma is. És a számtalan magyar tragédiára, köztük Solymosi Eszterére is gondolok…

Tegnap előadás után átnéztem az „Előőrs” első évfolyamát, amelyet Bajcsy-Zsilinszky Endre szerkesztett több mint tíz évvel ezelőtt. Milyen fajvédő volt akkor Zsilinszky!? De Lendvay (Lehner) István – a Nomád is!? Szörnyű…
Az említett urak már otthon levett kalappal elzarándokolhatnának az Urániába és zokoghatnának, hogy benőtt fejelágyú férfikorukban frontot változtattak, a zsidóság szekerét tolják és harcolnak, de immár tehetetlenül – a nemzetiszocializmus győzelme ellen.

Forrás:Magyarság Útja, 1941. február 28. és a kitartás.hu oldal, ahol még van a Jud Süssről pár cikk. Íme :

http://kitartas.mozgalom.org/cikk.php?t=550
http://kitartas.mozgalom.org/cikk.php?t=543

És a Nemzeti Hírháló levlistán is volt egy ilyen körlevél :

ÉN IS OTT VOLTAM A KIVÉGZÉSEN!

Hatalmas sikerrel mutatták be a GEDE Testvérek BT a mindenki által csak "kis Tel-Aviv-"-nak nevezett XIII. kerületi városnegyed egyik helyiségében a Jud SÜSS című filmet.

A film bemutatása néhány napot késett, mert a felkért jogi személyek először engedélyezték, majd ígéretüket visszavonva mégis megtagadták a mű bemutatását.

A nézők közé magát beékelő úságíró ( népszava ) Szegő Péter cikket írt a filmről, nem tagadva meg természetesen zsidó mivoltát. Szegő először és ez nála természetes - alaposan "lehúzta" a film értékét, "...silány fércmunkának..." nevezve, ami még nem lenne baj, hiszen egy zsidót végeznek ki nyilvánosan, és ez nem érheti kellemesen a nézőtéren kakukktojás módjára meghúzódó zsidó tudósítót.

"A baj nem az, hogy felakasztják, hanem hogy a nézők tapsviharban törnek ki...na, ez az, ami elgondolkodtat..." - írja a szerző.

Itt Szegő - miközben elgondolkodik a főhős halálán - végülis tiszta igaza lehet, mert manapság a gyilkosok büntetés helyett kitüntetést kapnak, és ez neki szokatlan - nos Szegő Péter nem említi meg, melyek azok a valódi okok, amelyek a nyugalmat szerető, kedélyes (gemütlich) dolgos és rendkedvelő sváb népcsoport lázadásához vezetett. Feledékeny ez a mi Péterünk, na!

"...elvárjuk, hogy zsidóságunkat a törvényeket betartva úgy élhessük meg, ahogyan az nekünk jólesik..."

írja a cikk szerzője (ÉS - 50.évf. 27-ik szám.) Ne menjünk most bele, ki és mennyire tartja be a törvényeket (czj)

Nos, én is jelen voltam ezen a "kivégzésen". Jeles szerzőnk elfelejtette megemlíteni (hát igen, hátbizsergető lehetett csupa magyar, csupa heteroszexuális, különféle pólókat viselő kemény magyar közt másfél órát eltölteni, már odasettenkedni is minő bravúr!), dehát egy szerkesztőnek időnként le kell ereszkedni a liberális szóhasználat szerinti "mocsárba" is.

Csakhogy bátor emberünk elfelejtett megemlíteni néhány apróbb részletet: nevezetesen, hogy a film legalább 70 évvel ezelőtt készült. És bizony nem fércmunka - amint azt állítja, de nemám! Nem a mai alkotásokkal (noha azokkal is állná a versenyt), hanem a korabeli cukros-szirupos, limonádé filmecskékkel kell végezni az összehasonlítást.

Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, a film egyfajta náci propagandát is szolgált, miként az akkori években a legtöbb film. ( Egy mai Steven Spielberg-filmben csupa aranyos és jóságos zsidót látunk! czj)

A rendező a Jud Süss-ben pontosan a zsidó szájába adja L U T H E R Márton szavait, aki pedig papiember és így amit mond, objektív, tehát az akkori valóságnak megfelel.

A Die Juden und ihre Lügen, azaz a Zsidók és hazugságaik című könyvhöz hosszú ideig lehetetlen volt hozzáférni. Az alanti mondatokat maga Luther mondotta ötszáz (!) évvel ezelőtt:

A filmben szó szerint hangzanak el az alábbiak, idézzük: "...óva intsem a keresztényeket: őrizkedjenek a zsidóktól...akárhova beteszik a lábukat, bosszúság és harag sarjad a nyomukban. Az ember Jeruzsálemnek Vespasianus és Titus által való elpusztításából azt következteti ki, hogy a zsidókat Isten eltaszította magától, hogy ők már többé nem az ő népe és ő nem az istenük többé - ahogy Hóseás könyvében olvasható...veszett felfuvalkodásukban...kérkednek, és adnak hálát az Istennek, hogy ők embereknek és nem állatoknak teremtettek, hogy ők nem gójok, pogányok, és ők nem asszonyok, hanem férfiak...ezek a valódi hazugok és vérebek...remélik, hogy velünk...ugyanúgy járhatnak el, mint Eszter idejében a perzsákkal...ezért óvakodjál a zsidóktól...az iskoláik, amelyek nem mások, mint az ördög tanműhelyei...ahol az Istennek káromlása folyik,...úgy, mintha az ördögök maguk cselekednék" - írja Luther Márton pap.

"Ti nem vagytok az én népem, és én nem leszek a tiétek...a zsidók pedig tűz és kard által vesznek el."

Egy néző bekiabálása: igen, de mikor?

Württenbergben új kormányzót választanak, jóravaló, becsületes öregkatonát, ízig-vérig sváb embert. A herceg eleinte népszerű, amíg népe javát akarja. Ám többre vágyik, ekkor lép közbe az ormányos-furmányos zsidó, S ü s s úr, aki lassanként, mint a kősziklát szétrepesztő jég, a herceg kegyeibe férkőzve, annak pénzügyi tanácsadójaként működve azonnal szabad utat enged az eddig csupán a város szélén gettóban élő lakó zsidóknak. Aztán hosszú szekérkaravánt mutatnak a képsorok, poros, koszos, kaftános népség lepi el a nemrég még tiszta utcákat. Nem vonulnak, hanem hömpölyögnek rendezetlen menetben, mint a hangyák, mindenhova befúrva magukat. Ám a kormányzót csak a pénz érdekli, egyre kevésbé figyel népe követeléseire. A rang, fény pompa, ezek a hívságok, amelyek megpecsételik a sorsát. Mindent bérbead a zsidóknak, út, vám, bánya bérletek, kovácsműhelyek, vendéglők. Lassacskán valamennyi pénzügyi kulcspozícióba zsidó kerül (hát nem furcsa?) A sok vám miatt a használati tárgyak, de főleg az élelmiszerek (!) árai a magasba szöknek.

A cselekmény tetőpontja: a zsidó pénzügyi tanácsadó csak úgy engedi szabadon a városi tanács egyik becsületes vezetőjének a vejét, ha annak felesége, azaz a tanácsos leánya lefekszik ővele. A fiatalasszony, hogy férjén segítsen, enged a zsidó ocsmány akaratának. Utána a folyóba ugrik és meghal.

Közben a szomszédos tartományban pompás lakoma van, a herceget Süss zsidó elszédíti igéreteivel. Ám megjelennek régi, hű "svábjai" és felelősségre vonják. A herceg agyvérzést kap, meghal. Ezután a nép igazságos haragja végez a "pénzügyi tanácsadó úrral".

Tehát a vetítésen jelen levő népszavás SZEGŐ hitszegő módon elfelejtette közölni az őt odaküldő "tanácsadó uraival" ezeket az előzményeket.

Ugyancsak lemaradt Szegő úr írásából - remélem hálás lesz, ha felhívom a figyelmét - hogy Josephus FLAVIUS Zsidó háborúját ugyanaz az egyébként kiváló képeséségű zsidó Feuchtwanger írta, aki - több más kitűnő munka mellett - a Jud Süss szerzője is. Flavius hasonlóképpen Szent Pál apostolhoz, aki szintén római polgár volt, hatalmas ovációval dícséri zsidó társait, mindvégig azon a keskeny ösvényen járva, amelyen még nem sérti meg római urait, de népszerű marad hitsorsosainál is.

Flavius is, Pál apostol is némi hasonlóságot mutat a "kétfelé sántikálásban": ha nem tudsz egy eseményt megakadályozni, állj az élére; végülis mindketten zsidóságukat védték, ezért népüktől tiszteletet érdemeltek ki. De mit szól ehhez a nagytöbbség? A gójimok? Megtudjuk, ha megnézzük az alkotást. (Már kapható a Gede BT-nél).

A film kiváló munka, mert a regény is kiváló. Fokozatosan emeli a néző izgalmát, határozott szándékkal utáltatja meg a főhőst, nem titkolva ezt a célját. Azt hiszem, a néző előtt az esemény izgalma mindig szem előtt tartja a történelmi környezetet, míg végül kitűnik a mondanivaló, az egyetlen személyen keresztül a mű igazi értelme, a példázat , amely különösen a mai időkben komoly figyelmeztetés; figyelmeztet mindenkit, el ne feledkezzen a magát ismétlő történelem tanulságairól.

Mostanában van az úgynevezett nagy francia forradalom évfordulója is, amiről tudjuk, nem volt nagy, nem volt francia és nem volt forradalom. Az ünnepségen résztvett a magyar gólyalábú "közjogi méltóság" is.

A franciák jóelőre megrendezett forradalmáról írt nagyívű könyvet a Jud Süss szerzője, Lion Feuchwanger is. (Rókák a szőlőben) A híres amerikai tudóst, a villámhárító feltalálóját, Benjamin FRANKLIN-t nevezi ki az amerikai szenátus nagykövetté Párizsba, lászólag azzal a céllal, hogy elismertesse Angliával az amerikai nép szabadság-törekvéseit. Franklin, a "doctor honoris causa" az Újvilágból érkező valamennyi utasítást betartva tartja kezében a forradalom előkészítési munkáit. Pontosan nyomon követhető, miként irányítja a "derék polgártársakat" az amerikai zsidóság pénze. Nem is rejti véka alá a szerző. A már jócskán kialakult szabadkőműves társaság eredményes munkát végzett. FRANKLIN Benjámint, mint kiváló fizikust, de mint a kereszténység második megmentőjét, mint IGAZ POLGÁRT, emlegeti az összes zsidó - ker esztény egyház, őt állítva példának a felnövekvő ifjúság elé. (Igaz az is, Franklin már nem él a forradalom kirobbanásakor).

Az, hogy a Bastille bevételénél egyetlen ágyú sem dördült el, egyetlen puska sem sült el, és a börtönerőd sem állt talpig füstben? Mitöbb: be sem volt zárva? Ugyanmár! Kit érdekel? Mindössze három (3) gonosztevő csücsült, akiket a hős francia nép (értsd: a felheccelt tömeg) kiszabadított és hősként ünnepelt.

Feuchtwanger a Jud Süss -t 1925-ben írta meg, amivel azonnal világsikert aratott. Ekkor még csak 41 éves volt. Ettől fogva könyveinek megjelenése irodalmi eseménynek számított. Elbeszélő tehetsége annyira kibontakozott, hogy mondanivalójának, részletező, mesélő tehetségének az egész művelt világon híre ment. Azzal is tisztában volt, hogy azokban az években már annyira forrósodott a talaj a zsidóság lába alatt, annyi kíméletlenség és szenny terhelte ezt a mindig idegen nemzettestet, hogy úgy látta: jobb, ha ő írja meg a Jud Süss-t, mintha elemi erővel kirobbanna egy zsidóellenes lázadás.

Franklin villámhárítója lett tehát a zsidónémet Feuchtwanger. Okos ember volt.

Lion Feuchtwangerről még annyit: kiválóan tehetséges emberről van szó, nevét az ugyancsak zsidó Alexandr Szolzsenyicin is pozitívan említi. Feuchtwanger élt a Szovjetúnióban is, ám a túlságosan sok vodkafogyasztását megelégelve a szovjet állam, kitoloncolta Franciaországba. Ott is halt meg 1958-ban.

A film üzenete nekünk, magyaroknak: akárhány új istentelen hatalom kerül a vezetésbe, a magyarságnak mindig az értékesebb része pusztul el. A megalkuvók, az "úgysemtehetünkellenesemmit" emberek pedig életben maradnak, és az új rendnek "boldogan nyalják kegyelmes lábait." Így volt ez az I. István-Koppány időktől napjainkig.

A napokban a Világörökség-Bizottság kötelezte a magyarokat a budapesti, úgynevezett "zsidónegyed" teljes helyreállítására. A magyarországi vezetés - hogy bizonyítsa lojalitását - bizonyára hatalmas nyelvcsapásokkal, lihegve, sietni is fog eleget tenni ennek az ajánlásnak (is). A többi egyéb, romos épület ilyenkor nem számít.

Egyre jobban kirajzolódik, hogy a magyarság mára már csak utóvédharcát vívja, egyre reménytelenebbül. Csupán a becsületért.

Erre próbálta az emberek figyelmét felhívni a Feuchtwanger regényéből készült német filmrendező.

De ez hetven évvel ezelőtt történt...

(Czékus Jób, Nemzeti Hírháló)

Jud Süss letöltés magyar nyelven, Jud Süß letöltés, torrent hunsub letölthető, film, náci propaganda, Antiszemétizmus antiszemitizmus antiszemita zsidóellenes zsidóellenesség antiszemitizmus dvd magyar magyarul juden jud süss magyar felirattal magyar felirat

Kommunizmus és multik

Kommunizmus és multik

A kommunizmus tulajdonképpen politikai kapitalizmus volt a hatalomgyakorlás számára, a múlt századi nyugati világ kapitalizmusának nevezett valamiben pedig a fedezetlen pénzgyártás jogának monopóliumából alakult ki a hatalomgyakorlás eszköze. A rendszerváltás mítosza tulajdonképpen abban rejlik, hogy a kommunizmus politikai kapitalizmus hatalmi felhalmozása átváltható volt a hitelpénz kapitalizmusban történő felhalmozásra.

A kapitalizmus definíció szerint megtakarítás alapúnak kellene lennie, ahol nincs különösebb erőszakkal irányított újraelosztás. Az utóbbi évszázadban, ami nem a kapitalizmus kezdete, létrejött egy radikális váltás az által, hogy a gazdaság vérkeringését képező pénzrendszert fokozatosan kicserélték lebegőpénzen működtetett hitelpénzrendszerre. Ez pedig amint láthatjuk, képes romba dönteni a megtakarításon alapuló kis és középvállalkozók által fenntartott gazdaságot még a leg erősebb gazdasággal rendelkező államban is, hiszen olyan eloszási mechanizmust hoztak létre ami a hatalmi monopólium támogatását élvező speciális érdekek, nálunk multinak szokás nevezni jutnak olcsó vagy ingyen forráshoz, amíg az értéket a hatalomtól függővé tett sokaság megtermeli.

Azt mondjuk, hogy a mai kor kapitalizmusában a megtermelt értékek többsége felett egy nagyon kicsi kisebbség rendelkezik, ugyanakkor a többség csak nagyon kevéssel és egyre kevesebbel rendelkezik. Hasonló volt a helyzet a kommunizmusban, a hatalom nem szüntette meg sem a tulajdont, hanem magához ragadta és a megtermelt értékekből nagyon keveset hagyott meg az alattvalóknak. Magához vonta még az egészség fenntartásához és oktatáshoz elengedhetetlenül szükséges tőkét is és rögzítette a jövedelmeket is arra a szintre ami ezt nem tartalmazta többé mind a mai napig. Ez az elosztási arány, hatalom és értékteremtő alattvalók között legalább olyan brutálisan nagy volt mint most is. Azzal a különbséggel, hogy akkor azt igérték, hogy ez közvagyon formájában létezik, tehát a népé. Mint azt tapasztalhattuk, a nép beleegyezése nélkül a hatalom eladhatta, tehát nem úgy jártak el mintha azt a nép tulajdona lett volna többé.

A szemünk előtt látjuk, hogy a mai kor kapitalizmusának nevezett korban a felhalmozott fedezetlen pénzen alapuló pénzpiaci vagyon fokozatosan elpárolog, semmivé válik a most már folyamatban levő pénzválságban. Tehát részben és nagyobb részben szemfényvesztés volt az is, hogy megtakarítás alapú gazdaság van, tehát kapitalizmus. Sokkal inkább mesterségesen fenntartott hatalmi monopóliumok vannak, amiképpen a kommunizmusban is.

Aztán az EU birodalmi törekvések szintén szovjet típusú birodalmi alkotmányt akartak és még akarnak belopni és még sorolhatnánk. Ebből egyetlen tanulságot érdemes most megfogalmazni. Ha mi nem ismerjük fel helyesen, a tényleges ismérvek alapján a körülöttünk lévő világot, akkor a rejtett hatalom mégnagyobb biztonságban érezheti magát, hiszen a tisztázandó fogalmak mérgezettek lesznek számunkra és még kevésbé válnak elbeszélhetővé a válságunk okai.

Ez a 2 cikk majdnem minden alapkérdést lefed, olyan alapkérdéseket, amik befolyásolják a MI életünket.

A nagytőke számlája

Hihetetlen és elképesztő az a vergődés, amit a kormány a jövő évi adójavaslatok körül művel. A kisebbségi lét – ha egyáltalán fennáll ez a helyzet – nyomorúsága talán itt és a 2009-es költségvetés botladozó tervezésénél látszik a legszembetűnőbben. Az alaphelyzet az, hogy a szocialista párt egyszerűen nem tudja, hogy mit kezdjen ezzel az egésszel.

Legszívesebben nem csinálna semmit, ám kénytelen foglalkozni a kérdéssel, mert az SZDSZ által működtetett satu megint nagyon szorít. Bár a harmadik Gyurcsány-kabinet erősen elhatározta, hogy a túlélés érdekében már a semminél komolyabb kérdésektől is távol tartja magát, a kormányzati színház folytatásának ára van, azért még fizetni kell.

Az előadás csak akkor mehet tovább, ha a szocialisták ősszel legalább részben kiegyenlítik azt a számlát, amit a nagytőke postázott számukra a liberálisokon keresztül. A számla megjegyzés rovatában az áll: radikális tehercsökkentés. Az összeg megjelölésénél pedig ezermilliárd forint szerepel.

A kormány az elmúlt hetekben már százféle ötletet és számot is kiszivárogtatott annak érdekében, hogy enyhítse a nyomást. Az adóváltoztatások fedezeteként hallhattunk tíz-, száz-, kétszáz-, négyszáz- és ötszáz-, ezermilliárd forintos lehetőségekről is. A bohózatba illő számolgatás vége mindig az volt, hogy a kabinet nem tette le a voksát egyetlen változat mellett sem, a kérdésben nem született tárgyalható előterjesztés. A taktika azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: minél több időt töltöttek a kormánytagok és a szocialista politikusok az adó körüli matematikával, annál erősebbé vált a befektetők óhaja. A Gyurcsány Ferenccel oly sok üres órát eltöltő gazdasági lobbit és az adótanácsadókat mára összekovácsolta a csiki-csuki játék. Közös paksamétával készülnek augusztusban a kormányhoz, és követeléseiket máris lelkesen üdvözli az SZDSZ.

A szocialisták nagyon is tisztában vannak azzal, hogy mit tartalmaz a nagytőke által összeállított dosszié. Kevesebb olyat, ami az egész ország hasznára válna, ugyanakkor még több olyan intézkedést, ami tovább növelné azok nyereségét, akik – Róna Péter közgazdász számításai szerint – már így is a bruttó nemzeti össztermék (GDP) négy százalékát viszik ki az országból osztalék és kamat formájában. A javaslat – leegyszerűsítve – hasonló logikával működik, mint ami a Gazdasági Versenyképességi Tanács által készített anyagban szerepel: a munkabér terheinek csökkentése, ennek fedezetéül pedig áfaemelés és az ingatlanadó bevezetése. Magyarán, a cégek befizetnivalóinak lefaragását a polgárok többsége állja, például azzal, hogy az általános fogyasztási adó kulcsának növekedése miatt megugranak a bolti árak.

A népszavazás előtti kampányban Gyurcsány Ferenc rendkívül határozottan utasította el ezt az elképzelést, mondván, nem terhelhetők tovább az emberek. Emellett állt ki később is, sőt, a megszorítások leállítása a kisebbségi kormány jelszavává vált. Ehhez képest most, amikor már a kabinet körmére égett az adókérdés, ismét előkerült a régi lemez, és a kormánypárti lapon keresztül a „részleges” áfaemelés bevezetéséről szondázzák a közvéleményt. A kisebbségi kormánynak létérdeke, hogy folytassa – csak most már nem az államháztartás, hanem a gazdasági lobbi éhségének csillapítása érdekében – a megszorítást. S ha Magyarország polgárai ezt tűrik, akkor nagy kő esik le a szocialista honatyák mellkasáról, és örömmel csaphat egymás markába a háttérben tovább működő koalíció. Végső soron nekünk kell választ adni arra a kérdésre, hogy kifizetjük-e Gyurcsány hatalomban maradásának árát.

mno.hu

Bogár László: Egylépésnyire a végső pusztulás

Száz éve túl vagyunk már azon a ponton, amikor az emberiség még meghozhatta volna azokat a döntéseket, amelyek visszafordíthatják a végső pusztulás útjáról – állítja Bogár László a Magyar Nemzet Online-nak. A közgazdászprofesszor úgy véli, a globális birodalom nem hajlandó csökkenteni a kifosztás szivattyúinak teljesítményét, annak ellenére sem, hogy látja: a totális anarchia csak néhány évtizedre van. Interjúnk első része.

– Nem is olyan régen az egyik kormányközeli hetilap tett egy homályos utalást arra, hogy Ön összeesküvés-elméleteket gyárt mindenféle birodalmakról és ezzel összefüggésben Magyarország alávetettségéről is. Ezzel párhuzamosan – amióta a politikai, pénzügyi és egyéb függésekről beszél – megjelentek a vádak is, nem egyszer kísérletet téve arra, hogy Bogár Lászlót, illetve elméleteit nevetség tárgyává tegyék. Ha létezik, mire alapozza a birodalmi függőséget?

– Amióta hatalom és hatalmi viszonyok léteznek az emberi társadalmakban – legalább 10 ezer éve –, a hatalom érdekérvényesítést jelent. Annak az akaratnak a keresztülvitele, amelynek a lényege az én érdekeimnek az érvényesítése. Tehát amióta hatalmi rendszerekről beszélhetünk az emberi társadalmakban, teljesen természetes törekvés, hogy a hatalom igazi birtokosai magát a hatalomgyakorlás rendszerét, illetve azok lényegét is igyekeznek álcázni. Ennek oka: minél rejtettebb ez a hatalomgyakorlás, annál nehezebb szembeszállni vele, leleplezni, és annál könnyebb átvinni az érdekeket is. Hiszen ez a hatalom lényege: az, hogy az akaratot bizonyos személyek vagy csoportok átvigyék másokra, illetve tartósan gyakorolják másokon.

– Vagyis a rejtettség a hatékonyságot növeli.

– Mindenképpen így van. Mulatságos, ahogy a hatalom birtokosai és az őket kiszolgáló erők – jelen esetben a globális média –, igyekeznek az összeesküvés-elmélet vádjával nevetségessé tenni és megbélyegezni azokat, akik megpróbálják felfedni a valóságos világhatalmi viszonyokat. A hatalomnak logikus törekvése, hogy a lehetőségekhez képest homályban próbálja hagyni a hatalom gyakorlásának összefüggéseit. Ha az evolúciót vizsgáljuk, teljesen természetesnek kell vennünk, hogy az álcázás, vagyis a valóságos célok és a saját akarat elrejtése az állatvilágban is rendkívül mélyen gyökerező folyamat. A leopárd nyilván nem tájékoztatja a gazellát arról, hogy zsákmányként el akarja ejteni, de ezt azért vitassák meg demokratikusan, nyílt eszmecsere formájában. A leopárd „aljas módon” mindent megtesz annak érdekében, hogy álcázza magát, és lesből támadjon. Tehát nem is az emberi társadalmakról van szó, hanem a saját akaratunk érvényesítéséről mások felett – evolúciós értelemben.

A biokémiai kutatások szerint ez még az élet mikroszintjein is igaz. Vagyis a testünket támadó vírusok, baktériumok, gombák és maga a ráksejt burjánzása is egy biokémiai krimi, ahol minden támadó igyekszik a saját érdekérvényesítése érdekében álcázni magát és a támadást, ezzel elaltatni az élőlény immunrendszerét. Tehát e szintek – vagyis a társadalomszerveződések – az élet makroszerveződési szintje, illetve az élet mikroszerkezeti szintjének ezen három példája azt látszik bizonyítani: minden hatalomnak, érdekérvényesítési törekvésnek teljesen természetes velejárója, kísérőjelensége és jellemzője, hogy álcázni igyekszik céljait és az azokhoz vezető folyamatokat. Így van ez a mai világban is, csak világhatalmi méretekben, vagyis globális, illetve lokális szinten is. Magyarország is egy lokalitásnak számít a globális társadalomszerveződési rendszerben. Újra le kell szögezni: természetesnek kell tekintenünk, hogy minden hatalomgyakorlási forma és a hatalom gyakorlását véghezvivő szereplők mindent megtesznek azért, hogy tevékenyüket, céljaikat a homályban tartsák. Így nehezebben leplezhetők le, sokkal nehezebb ellenük lázadni, vagyis az ellentétes akaratképzés és annak érvényesítése sokkal nehezebb velük szemben, ha nehezen átlátható vagy láthatatlan, vagyis a rejtett dimenziókban érvényesül.

– Az a hatalomgyakorlási recept, amely általában meghatározza az emberi világoknak egy bizonyos szegmensét, mindig megpróbál dezinformatív fogalomkészletet létrehozni. Ha az előző, a bukott szovjet birodalomtól való függést, a magát szocializmusnak, kommunizmusnak nevező társadalomszerveződési modellt vizsgáljuk, láthatjuk, ott megbonthatatlan szovjet–magyar barátság volt a rendszer abszolút kétségbevonhatatlan alapja. Egy ideig a szó szoros értelmében a fejével játszott, aki ezt kétségbe merte vonni. Egészen 1989-ig kockázatos volt más véleményen lenni. Vagyis van egy érinthetetlen, hamis metafogalom, ami körülírja a rendszer lényegét, és persze emögött, alatta, felette, a rejtett terekben zajlik a valódi hatalomgyakorlás. Csupán egy birodalomváltás történt, igaz, ez legalább húsz éven át zajlott. A 70-es években kezdődött az eladósodással, és emlékezzünk arra is: 1988 tavaszán a társasági törvényben a régi rendszer parlamentje bevezeti a kapitalizmust. Az 1988-as V. törvény arról szólt: bármekkora tőkével lehetővé válik belföldi és külföldi magán- és jogi személyek által tőkés társaságok alapítása. Mi ez, ha nem a kapitalizmus bevezetése?

E hosszú folyamat során Magyarországot áttolták a keleti globalizációs szovjet birodalomból a nyugati globalizáció birodalmába. Amikor a folyamat minden fontosabb hatalmi eleme lejátszódott, csak akkor került sor arra a látványtechnikai tűzijátékra, amit az avatatlanok azóta is mint rendszerváltást emlegetnek. Az új hatalom megnehezíti azok dolgát, akik megpróbálnák a rejtett dimenziókat feltárni. Ma ez már lényegesen nehezebb, mert ez az új konstrukció nem a földrajzi térben szerveződik. A török birodalomról lehetett tudni, hol helyezkedik el: Isztambulban van a székhelye egy szultánnal. Megvoltak a földrajzi térben is látható kontúrok. Volt egy olyan látható szerkezet, amely világossá tette, hogy miről is van szó. Az új birodalom azonban bonyolult, a szimbolikus hatalmi térben szerveződik.

– Ezek szerint ez az új hatalmi erőtér a médiabirodalmak, nemzetközi pénzintézetek, az ezekhez kapcsolódó, évtizedekben mérhető hitelfüggés és hatalmas tőkés társaságok összessége.

– Pontosan erről van szó. Ma már sokkal nehezebb egységes keretbe foglalni azoknak a hatalmi intézményeknek a bonyolult interakcióit, globális együttműködési rendszerét, amely a birodalmat alkotják. Ha ennek legfőbb hatalmi intézményi szintjeit próbáljuk megfogalmazni, akkor döntően erről a három szintről van szó. E három mozzanat logikailag is összekapcsolódik. Megmutatja a birodalom nyers lényegét, az erőforrás koncentrációit és annak elszívási mechanizmusait. Történelmi tény: minden birodalom a periféria felől a központba szivattyúzza az erőforrásokat annak érdekében, hogy eltartson egy olyan elitet, amely az egész szerkezet hosszú távú fennmaradását szolgálja. Minden létező leginkább létezni akar, és a birodalom is örökké fenn akar maradni, amit hirdet is magáról. Ez viszont nagyon sok pénzbe – és ahogy haladunk előre, egyre többe – kerül, emiatt egyre több erőforrást kell összpontosítani ahhoz, hogy egy világméretű hatalomgyakorlást biztosítani lehessen. Ezt az erőforrás-szivattyú szerepet tölti be a multi- vagy transznacionális vállalat. Ezek vállalkozásoknak álcázzák magukat, ám valójában hatalmi intézmények. Az alapvető céljuk nem más, mint hogy világméretű, egységes és összecsiszolt hálózattá váljanak és működtessék ezeket a gigantikus erőforrás-szivattyúkat. Annak érdekében, hogy a tevékenységük minél koordináltabb legyen, megjelenik a második hatalmi szint is, vagyis azoknak a világméretű intézményeknek az együttese – valutaalap, Világbank, WTO, hitelminősítő intézetek, auditáló cégek –, amely egységes keretbe foglalja ennek az erőforrás-szivattyúnak a működését. Kialakítja az elveket, világméretű parancsokat – dereguláció, privatizáció, liberalizáció –, amelyeket a lokalitásnak, ha nem akarnak konfliktust, be is kell tartaniuk. Megfogalmazzák a birodalom alkotmányát, jogrendjét, és a fegyelmező hatalmak által ezt be is tartatják.

A világméretű média pedig a birodalmi gondolkodás logikáját alakítja ki. A létrejött tudatbefolyásoló szisztéma megpróbálja az emberi gondolkodást az egész világon azon fogalmak mentén szervezni, amelyek csak a birodalmat megerősítő gondolatmeneteket segítik, és igyekeznek a perifériára szorítani – lehetőség szerint megsemmisíteni, kigúnyolni, betiltani – minden olyan gondolati konstrukciót, amelyik szembemenne a birodalmi törekvésekkel.

– A rendszer olajozott működéséhez a különböző országoknak szükségük van kiszolgálószemélyzetre is. Korábbi szavaival élve, „azt a lényeget, ami talán úgy foglalható össze, hogy mindaz, amiről azt hazudjuk, hogy demokrácia, jogállam és piacgazdaság, vagyis a rendszerváltás rendszere, az a globális hatalomgazdaság lokális diktatúrája kollaboráns helyi elitek által üzemeltetve”. Kik ezek az elitek? És az is látszik: az egész konstrukcióból maga az ember, az emberi értékek, a humánum, illetve az élet igenlése hiányzik.

– Minél nagyobb egy birodalom – és itt világbirodalomról van szó –, annál nagyobb a kényszer arra, hogy a lokalitás azonos globális elvek szerint működjön magával a globalitással: egységes legyen a fogalomértelmezés, illetve minden lokalitásban hatalmas szükség van arra is, hogy az ottani elitek élére álljanak a globális birodalom érdekérvényesítési törekvéseinek. A birodalmak minden lokalitásban kiépítik a saját közvetítő társadalmukat, így ezek az elitek sokkal inkább a globalitás társadalmát jelenítik meg helyi szinten, mintsem a lokalitás társadalmát a globalitástérben. A birodalom is azt várja el, hogy a közvetítő elemek az ő érdekeit közvetítsék a lokalitások felé, de bizonyos értelemben a főhatalom is természetesnek tekinti, hogy ezeknek az eliteknek meg kell jelenítenie azt is, mi történik alattuk. Nem azért, mert a birodalom meg akarja ismerni az alárendelt társadalmakat – ennek sokkal inkább preventív okai vannak. Elébe akar menni a lázadásoknak. Minden hatalmi tényező tudja: ha folyamatosan erőforrásokat szív el a perifériáról, akkor ezzel folyamatosan újratermelési válságokat idéz elő, ezért is következik be egy idő után maga az összeomlás is, hiszen nem veszik figyelembe a perifériák lázadási potenciálját. Így azok valóban fel is lázadnak, ami egy permanens polgárháborúba torkollik.

Az elszegényedés és kifosztás olyan öko-, szocio-, kulturális katasztrófák sorozatát hozza létre, ami szétveri a birodalom egész szerkezeti rendszerét. Vagyis bizonyos értelemben a kifosztás urai is kíváncsiak arra, hogy mi történik a végeken azért, hogy a képződő lázadási potenciálok ellenszerét megtalálják. Kétségételen: ezek az elitek döntően és alapvetően kollaboránsok, de kell, hogy rendelkezzenek egy olyan közvetítő szereppel is, amelyek a lokalitások stratégiai érdekeit is képesek megfogalmazni. S különösen feltűnő, hogy Magyarország elitjei a térségben is messze a leginkább kollaboránsok.

– „Amit optikai csalódásként magyar gazdaságnak látunk, az nem egyéb, mint körülbelül két tucat multinacionális globális vállalat lokális telephelyeinek hálózata”, hogy ismét idézzük korábbi szavait. David Korten a Tőkés társaságok világuralma című könyvében alapos részletességgel fejtegeti e társaságok kialakulásának körülményeit, valamint azt, miképpen is veszik át az irányítást az élet különböző struktúrái felett. Valósággá válhatott a világuralom? Hol vannak a kis- és közepes vállalakozások, amelyek a jelenlegi kormány alatt egyébként szinte hátrányos megkülönböztetésben részesülnek, nem kapnak lehetőséget, ugyanakkor az idetelepülő nagy cégek milliárdos állami támogatásban részesülnek, ami úgy tűnik, nem is áll arányban az általuk teremtett munkahelyek számával.

– Mária Terézia mondta, hogy „etetni is kell a birkát ahhoz, ha nyírni is akarjuk, jó urak”, ami nagyon bölcsen fejezi ki a felelősen gondolkodó birodalom belső logikáját. Vagyis hogy tartósan, lázadásoktól és permanens polgárháborúktól mentesen lehessen üzemeltetni a birodalmi erőforrás- szivattyúkat, arra van szükség, hogy a központ ismerje, és bizonyos keretek között tartsa tiszteletben a lokalitások elemi újratermelési igényeit. Minden emberi közösségnek van egy elemi újratermelési szintje, első a fiziológiai. Ebben az értelemben is van egy létminimum, ám ez csak a vegetáláshoz elég, „többet kell adni, ha többet akarunk”: a komplex egészséget kell figyelembe venni. És itt nem csupán a közvetlen fizikai aspektus a lényeges – vagyis a betegség hiánya vagy annak viszonylagos alacsony előfordulása –, hanem a testi-lelki egészségnek egy folyamatosan emelkedő és kiteljesedő szintjéről van szó. Ami horribile dictu, akár a birodalmi tőketulajdonosoknak is kedvező lehet, hiszen egy jobb minőségű „birkanyáj” jobb minőségű és több gyapjút is ad. Vagyis van egy alapvető újratermelődési igény, ami részben fiziológiai, majd az ezen túlmutató szint, ami egyre jobb, egyre emberségesebb életkörülményeket, viszonyokat és minőséget jelent. Persze szó van a demográfiai újratermelődésről is, hiszen nemcsak az éppen most élő generációnak kell egyre kedvezőbb, emberségesebb életviszonyok között élnie, hanem létre kell hozni az újabb generációkat is, emellett meg kell teremteni azokat a feltételeket is, amelyek számukra is folyamatosan emelkedő emberi jólétet jelenthetnek majd. Ennek pedig erőforrásigénye van. Mindebből követezik: van egy minimális erőforrásigénye annak, hogy a lokalitás akár csak nullszinten is – az egyszerű újratermelés szintjén – fenntartsa magát, de minden emberi közösség bővülni szeretne, egyre jobb életminőséget elérve.

Ott folyik a harc, hogy a birodalom egyáltalán figyelembe veszi-e, érdekli-e, hogy az adott társadalomnak milyen szintű az erőforrásigénye az újratermelődéshez. És kérdés az is: hajlandó-e a saját erőforrás-elszívó tevékenységét bizonyos keretek között tartani. Az a probléma az elmúlt húsz évben, hogy ez a kompromisszumkészség elemi szinten sem létezik. Van egy ellentmondást nem tűrő diktátum, ennek megfelelően pedig kitermelődtek a szinte száz százalékig a birodalmat kiszolgáló elitek, amelyek ezt nem csak hogy kiszolgálják, ám bizonyos értelemben még elébe is mennek a kívánságoknak. Kitalálják a birodalom gondolatait. A lokalitás saját gazdaságát magyar kis- és középvállalkozásokat is kifosztandó páriáknak tekintik. Miközben ezek a vállalatok adnak munkát a foglalkoztatottak nagy részének, a profit döntő többsége azoké a multiké, akik csupán a töredékét foglalkoztatják az embereknek. A multik kapják a kedvezményeket és a támogatásokat, a magyar kkv-k meg az „agyonadóztatást”.

– Ez milyen irányba tolja a magyar társadalom lehetőségeit?– Jelenleg ott tartunk, hogy a magyar társadalom a legelemibb fiziológiai újratermelődésének a minimumát sem képes biztosítani, inkább folyamatos és masszív hanyatlás tapasztalható a népesedésben, az egészségben is. Emellett a szimbolikus szerkezetekben is megfigyelhető a roncsolódás: azokban a szellemi, lelki, erkölcsi zónákban, amelyek nélkül nincsen ép emberi társadalom, és ha ezek az erők sérülnek, az összeomlás fenyeget. A birodalom láthatóan nem kíváncsi arra, hogy a magyar társadalom hogyan reprodukálja önmagát. Van egy elképzelése arról, hogy mennyi erőforrást kell kiszivattyúzna, és teljesen függetlenül attól, hogy ennek milyen katasztrófasorozat az ára, ezt minden körülmények között véghez is viszi.
Bibó István szavaival élve: folyamatosan végbemegy egy negatív kiválasztódás az eliteken belül is, olyan elitek – személy szerint és csoportokat illetően is – jutnak a döntés meghozásának közelébe, befolyásolását lehetővé tevő helyzetbe, akik sem tudásban, sem erkölcsi javakban nem bővelkednek. Nem is ismerik fel a súlyos problémákat, vagy ha látják is, cinikusan, gátlástalanul túlteszik magukat rajta. Nem érdekli őket a következmény. Magyarországon azért van az elmúlt húsz év időszakában valójában egy potenciálisan, folyamatosan növekvő polgárháborús veszély, mert láthatólag szinte semmilyen normális kommunikáció nincsen a globális, illetve a lokális elitek között és a magyar társadalom között sem. Minden normális embert nyomaszt az egyre nagyobb feszültség, az erkölcsök szétmállása, a növekvő kriminalizálódás, az egyre több borzalmas történés. Ezek összefüggő esetek, és mindenkit iszonyattal töltenek el. Az a baj, hogy mivel az egész rendszer hazugságra épül, szigorúan tilos a nevén nevezni a dolgokat, ennek következtében nem kibeszélhető a lényeg, viszont ha ez nincs meg, akkor nem lehet el- és megbeszélni, ez viszont kizárja a cselekvést is.

mno.hu

HD Youtube nagyfelbontás hack - youtube videók nagyobb felbontásban

HD Youtube nagyfelbontás hack - youtube videók nagyobb felbontásban

Ez csak egy hack, de állítólag nemsokára normálisabb minőségű kodeket fognak használni. Most amit használnak, az már a Flash 7-ben is létezett. Szóval 2005-ös technika. Kezd kevés lenni...

Mi mással is tesztelnénk stílszerűen, mint jó kis Anticionista XD videókkal...

Benjamin H. Freedman beszéde - 1961. Washington

1. rész: http://www.youtube.com/watch?v=qHl6p0xR_kE&fmt=18
2. rész: http://www.youtube.com/watch?v=Q3Wokz2H9Ck&fmt=18
3. rész: http://www.youtube.com/watch?v=ouXF2DLyPhY&fmt=18
4. rész: http://www.youtube.com/watch?v=aQD0Xdtjwvc&fmt=18

A &fmt=18 utótagot azért tettem a linkek után, mert (elvileg) így abban a minőségben nézheted meg, mint amiben feltöltötték. Ezt a linket érdemes bekopizni a videó lementő oldalak beviteli mezőjébe is. Pl. ide :: http://www.keepvid.com ezzel elemntheted, ami ilyen, a zsidók számára kényes igazságokat bemutató videók esetán különösen ajánlott, hiszen - legalábbis a youtube-on terjedő pletyka szerint - külön fizetett embereket tartanak az ilyen videók leflaggeltetésére...

Ezek a részletek pedig a fenti videókben elhangzó beszédekből származnak.

Benjamin H. Freedman beszéde - 1961. Washington: A zsidók...

Zsidóknak nevezem őket, mert úgy ismertek, hogy "zsidók". Magam nem hívom őket zsidóknak. Úgy hivatkozom rájuk, mint " úgynevezett zsidók", mert én tudom, hogy kik ők. A kelet-európai zsidók, akik 92 %-át teszik ki a magukat zsidóknak vallók közül, eredetileg kazárok voltak. Egy háborúskodó törzs volt, akik mélyen Ázsia szívében éltek. Annyira háborúskodó természetük volt, hogy még Ázsiából is kiüldözték őket Kelet-Európába. L - leegyszerűsítve, hogy ne bonyolódjon bele túlságosan Kelet-Európa történelmébe - létrehoztak egy nagy Kazár birodalmat. Fallosz-imádók voltak. Ez obszcén és nem akarok most belemenni a részletekbe, de ez volt az ö vallásuk, mint ahogy ez volt sok más pogány és barbár vallása az egész világon. A kazár uralkodó annyira kiábrándult királyságának elfajzása miatt, hogy elhatározta, felveszi az egyik úgymond monoteista hitet, vagy a kereszténységet, vagy az iszlámot, vagy pedig ami ma úgy ismert, mint júdaizmus. Ami valójában talmudizmus. Így ez lett ez az államvallás. Elküldték képviselőiket Pumbedita és Sura talmudista iskoláiba és rabbik ezreit hívták meg, zsinagógákat és iskolákat nyitottak, és az emberek így váltak azzá, amit "zsidóknak" hívunk. Nem volt egy sem közülük, akinek valaha is lett volna olyan őse, aki betette a lábát a Szentföldre. Nem csak az Ótestamentum történetében, de egészen vissza az idők kezdetéig egyetlen egy sem közülük! Egyikük sem!

Képzeljék el, milyen ostoba dolog volt a világ keresztény országainak azt mondani: Erőnket és befolyásunkat arra használjuk, hogy visszavezessük Isten kiválasztott népét ősi hazájába, az Ígéret Földjére.

Létezhet-e ennél nagyobb hazugság? Létezhet-e ennél nagyobb hazugság?!

Mivel ők irányítják az újságokat, a hetilapokat, a rádiót, a TV-t, a könyvkiadást, és mivel minisztereik ott vannak a szószékeken és a politikusaik is ugyanazt mondják, ezért természetes, hogy a feketét fehérnek hinnék, ha elégszer hallják. Nem neveznék a feketét feketének többé, elkezdenék fehérnek hívni. És senki sem tehetne ezért önöknek szemrehányást. Nos, ez a történelem egyik legnagyobb hazugsága.
Ez az alapvető oka annak a nyomorúságnak, ami a világot sújtja.

Tudják Önök, hogy mit tesznek a zsidók az Engesztelés Napján, amit Önök olyan szentnek gondolnak? Azokon a napokon...egy voltam közülük...Nem hallomásból tudom. Nem azért vagyok itt, hogy uszítsak, hanem azért, hogy tényekről számoljak be.

Engesztelés Napján, amikor elmész a zsinagógába, elmondod a leges legelső imát - ezt az egyet állva kell elmondani és háromszor elismételve - Egy rövid imát: a Kol Nidre-t. Ebben egyezséget kötsz a Mindenható Istennel, hogy bármely eskü, fogadalom, vagy kötelezettség, amelyet a következő 12 hónapban teszel, érvénytelen. Bármilyen esküt, fogadalmat teszel, vagy kötelezettséget vállalsz a következő 12 hónapban semmis, érvénytelen! Az eskü ne legyen eskü. A fogadalom ne legyen fogadalom. Az ígéret ne legyen ígéret. Ne legyen semmilyen érvénye. Ne legyen semmilyen következménye. És így tovább. Továbbá a Talmud azt tanítja, hogy bármikor teszel esküt, fogadalmat vagy ígéretet, emlékezz a Kol Nidre imára, amit elmondtál az Engesztelés Napján és mentesít a kötelezettsége alól.

Mennyire számíthatnak Önök az ő húségükre?

Annyira számíthatnak a lojalitásukra, amennyire a németek számíthattak 1916-ban

Hasonló sorsunk lesz, mint amilyet Németország elszenvedett és hasonló okból.

Azokat, akik elbizakodottságukban azt hiszik magukról, hogy ők a kiválasztottak, és alkudozhatnak Istennel, mintha a piacon lennének - Indiából, (vagy a pokolból) Perzsiába űzte őket az Isten, majd miután Mezopotámiában vagy attól kicsit délebbre, buzi fesztiválokat rendeztek (Szodoma és Gomora) Újra menekülniük kellett, és kín keservvel eljutottak Egyiptomba, ahol miattuk hét szűk esztendő következett, onnan is elűzték őket.
A saját írásaik szerint negyven évig kóboroltak a sivatagban, pedig nem feltételezem róluk, hogy nem tudták, hogy ahol a nap kel, az kelet, és ahol nyugszik, az nyugat. Viszont nagyon kézenfekvő, hogy nem volt hová menekülniük, mert "jó" hírük már mindenütt előttük járt.

Ezért küszködnek az " előítéletekkel" szemben. Pedig az nem elő ítélet, hanem tapasztalat – vagyis utó ítélet. Véres harcokkal betörtek Kánaán földjére – mondván, hogy "Isten nekik ígérte" és hogy lássák, hogy mit is ígért nekik az Isten : a rómaiak leverték az amúgy jogtalan lázadásukat, és a zsidók szétszórattak, mint a pelyva.

Lassan de biztosan haladnak a végítélet felé. Isten malmai lassan őrölnek, sajna a mi időnk meg véges.

Nagy felbontású youtube, Nagyfelbontású youtube, youtube nagy felbontás, youtube hd, youtube nagyfelbontás, youtube mp4, youtube zsidó

A szekérfék

A szekérfék

Az államadósság 8000 milliárdról 13000 milliárd forintra növelték, így jelenleg csak a kamatokra 900 milliárd forint megy el évente.

900 milliárdból évente pl. 450 km autópályát lehetne építeni, vagy évente még háromszor lehetne nyugdíjat fizetni.

Miközben idegen multinacionális cégeknek hatalmas támogatásokat adtak, a magyar kis- és középvállalkozásoktól jelentős támogatási lehetőségeket vontak meg, pedig a versenyszférában dolgozók nagyobbik hányadát nem a multinacionális cégek hanem a kis és középvállalkozások foglalkoztatják, ráadásul egyedül tőlük várható el, hogy hosszútávon is magyar munkaerővel, Magyarországon fognak dolgoztatni.

És még valami.

Az idegen tőke, ha beruház egy országba úgy, hogy ott termelőüzemeket építenek fel, sohasem látná azt szívesen, ha a lakosság jóléte, és ezzel együtt az élőmunka költsége emelkedne.

Ha a multinak a beruházásra volt pár milliárdja (+ a magyar állam is adott neki vissza nem térítendő 40 milliárd forintot) , akkor arra is lesz pár millárdja, hogy az eseményeket ebben az országban olyan irányba terelje, hogy ez soha ne következzen be.

Ezért is irtják a szakszervezeteket, nem engedik létrejönni, vagy annyira körülbástyázzák a működési körüket, hogy gittegylet szintnél nem juthatnak tovább. Ez a manchesteri típusú kapitalizmus. Ha a 19. században, a saját angol hazájában ezt művelte a tőke, nálunk, ahol még ráadásul idegenben is van (tehát nem szolidáris), méginkább fokozottan kizsákmányoló.

És, igen, ezért hirdet majdnem minden multi a neoliberális médiában. A saját érdekeiknek megfelelő propagandát nyomató médiát pénzelik.

Ez általánosan jellemző a multikra, kivéve néhány skandináv és német / osztrák céget. Azok jófejek :-)

Egy ilyen blogon az alábbi állítások eretnekségnek tűnhetnek :-) ám az tény marad, hogy a munkásmozgalmak harcolták ki :

a fizetett szabadságot
a nyugdíjat
a munkavédelmet
a betegbiztosítást
a maximálisan teljesíthető normákat
a maximálisan ledolgoztatható heti munkaórákat
a szombat vasárnapi, ünnepnapi bérpótlékot
a veszélyességi pótlékokat
és még lehetne sorolni.

Nem kommunista dolgok ezek, hanem inkább a krisztusi elv, az embertársaink iránti szolidaritás körébe tartoznak. A munkáltató ideális esetben figyelembe veszi ezeket az elveket a gyakorlatban. Viszont ha nem, rá kell kényszeríteni. Erre módja van az államnak, szabályok kidolgoztatásával, illetve alulról jövő kezdeményezés formájában a szakszervezeteknek.

Ahol a kommunisták hatalomra jutottak, AZ ELSŐ DOLGUK VOLT kivégeztetni a munkásmozgalom vezetőit...

Miért is? A kommunizmus valójában állami monopol-kapitalizmus. Így a szakszervezet a komcsi állammal került volna szembe. Ezért a komcsiban a szakszervezet gyakorlatilag annyi volt, hogy plusz állások keletkeztek a közszférában, és az ezeket betöltő mszmp-s pártemberek testközelből megfigyelhették a munkásokat, pl. hogy milyenek a politikai nézeteik.

A lengyel Szolidaritás nem szakszervezet volt, hanem egy *betiltott* mozgalom, és akik szakszervezetesek csatlakoztak hozzá, azt magánemberként tették.

Aztán itt vannak még a társadalompolitikai gondok is.

Elvették az adó visszatérítés lehetőségét a társadalmilag hasznos és a mindenkori állami hatalomtól függetlenebb családmodellektől ahol a szülők egyike vagy mindkettő dolgozik, és a munka mellett több gyermeket is vállalnak. Véleményem szerint az ország gazdasági felemelkedésének a kulcsa a társadalmi rétegek átrendeződésében és a népességfogyás visszafordításában van.

Nőtt azon támogatások köre, amelyekhez minden társadalmi réteg hozzájuthat a milliomostól a több gyermekes, szociális támogatásból, rablásból és lopásból élő soha nem dolgozókig. Véleményem szerint ez utóbbiak társadalmilag haszontalanabbak, így a támogatások jellegének megváltoztatásával fokozatosan rá kell őket venni arra, hogy példát vegyenek a normális családmodellről és ennek megfelelően átalakuljanak. Erről szólt a gyermekek után járó adókedvezmény, amihez jellegénél fogva csak adózók, tehát társadalmilag hasznos rétegek jutottak hozzá.

Most meg a cigányok lumpenrétegének osztják ki a nagy pénzeket. "Roma integrációs év" van, a cigók ebben az évben 400 milliárdot kapnak. Nekem nem lehet megbékélésről beszélni, amikor mindennap felkelek, elmegyek dolgozni és közben tudom, hogy herék tömegét cipelem a hátamon! Nem kérhet senki arra, hogy azt az embert szeressem, aki gyűlöl engem! Nem követelheti meg tőlem senki, hogy olyan embert szeressek, akit gyűlölök - és nem vagyok köteles megindokolni miért!

436000 munkanélküli, akiknek egy részét az MSZP-SZDSZ kormány álláskeresőre keresztelte. 2002 óta nem látott mélységbe zuhant a foglalkoztatottság, miközben az álláskeresés átlagos hossza meghaladja a másfél évet.

A magyar gazdaságnak éppen az az egyik nagy problémája, hogy nincs szabadság és nincs piac, mert akkora monopóliumok vannak. És itt a liberális felfogás szerint az államnak is lennének feladatai, hogy a versenytorzító monopolhelyzetek ellen fellépjen. A szociális piacgazdaságon pedig azt értjük, hogy a piacgazdaságba építünk bele olyan elemeket – például a kis- és középvállalkozások fejlesztését –, amelyek lehetővé teszik, hogy szétterüljenek a gazdaság növekedés hatásai, és ezáltal mindenkinek a helyzete javuljon aki aktívan dolgozik és tesz érte.

Valakiket keményen megadóztatok, hogy abból munkakerülő cigányoknak osztogathassak, majd a cigányoknak megsimogatom a buksiját, és ünnepeltetem magam, hogy mennyire segítettem a szegényeket. Közben meg csodálkozok azon, hogy a magas adók miatt nem növekszik a gazdaság.

A probléma súlyosabb annál, mint ami gazdasági válságként leírható, mert az államháztartás terén azért tényleg van egy bizonyos kiigazítás.

Ám az igazi kérdés az, hogy miként lesz itt az állam működőképes, hogyan fog a gazdaság beindulni?

Az államot azért tartjuk fent, hogy teremtse meg a jogbiztonságot, a gazdasági stabilitást, a kiszámíthatóságot.

Nálunk erre az állam ma nem képes. Fél évre sem tudja garantálni az adószabályok változatlanságát, a szerződések biztonságát nem garantálja, (szerződés nemteljesítés esetén kevés a szankció) az államigazgatás szétrohadóban, a korrupció szintje a közbeszerzésekben / középítkezésekben minden nemzetközi felmérés szerint egyre emelkedik.

Megérteni a zsidókat?

Megérteni a zsidókat?

1919-ben a Tanácsköztársaságkor a vezetők zsidók voltak. Ugye nem állítod, hogy a magyar nép érdekében cselekedtek, hisz jórészt miattuk következett be Trianon. 1945 után szintén a nyakunkra ültették őket. A szocializmus építésének vezérei is zsidók voltak, akik nemcsak a magyarokat, de egymást is ölték, lásd koncepciós perek. Tudod, hova vezetett a hozzá nem értésük? 1989-re 20 milliárd dollár államadósság. Aztán jött a rendszer, illetve gengszterváltás. Eladva minden, lehetőleg külföldi, vagy magyarországi zsidóknak. Eredmény, 100 milliárd dollár államadósság. Aztán, hogy még véletlenül se tudjuk kifizetni, már azt adják el, ami a jövőnk lenne: az éppen feltárt gázmezőinket, amiből minden adósságunkat kifizethetnénk. De nemsokára a termőföldjeink következnek, ha hagyjuk.

A keresztény vallások, az iszlám, a buddizmus ... stb. közös vonása, hogy egy olyan Istenhez kötődnek, aki a harmóniát, a békességet, a szeretetet, az élet tiszteletét, stb jelöli meg elérendő célnak. Vagyis pozitív irányba mutat, és egy magasabb szintű lelki töltést ad a hívőknek, illetve ebbe az irányba tereli híveit. Ha bárki úgy dönt, hogy megváltoztatja vallását a fent említettek valamelyikére, nem ütközik akadályokba, az egyház nem átkozza ki és viszonylag könnyen hozzáfér a másik hit írásos anyagaihoz.

Az először Mishannak majd Talmudnak nevezett írás, mely az első évszázad elején jelent meg először, folyamatosan bővült, írásos formában is rögzítették (onnantól talmud), mára több mint 10 000 oldalt tartalmaz, a zsidók mindennapi hitéletét és hitgyakorlását hivatott írányítani. Ezt a "művet" zsidó tanítók (rabbik) írták az idők folyamán. Nos, az ebben szereplő instrukciók már erőteljesen megkérdőjelezhetők és nehéz bennük felfedezni valamilyen magasabb rendű, isteni szándékot.

Egy rabbi nyilatkozta: " Ha a gójok (nemzsidók) tudnák, hogy miket tanítunk róluk, meglincselnének minket."

Ennek megfelelően titokban is tartják, amennyire ez sikerül. Ami kiszívárog, azt azonnal letagadják és jön a tőlük jól megszokott nácizás és fasisztázás.

Próbálj meg csak beszerezni egy, A ZSIDÓK SZERINT HITELES és a TELJES szövegrendszerre kiterjedő Talmud kiadást, nem fog sikerülni!

A talmudi "tanítás" szerint a zsidó a teremtés koronája és csak őt illetik meg emberi jogok. Minden más ember csak gój - azaz állat és tisztátalan. Ha a zsidó megöl egy gójt, nem jár érte büntetés, mert csak olyan, mintha egy csirkét vágott volna le.

Egy kis ízelítő: Ha egy zsidó férfi gój asszonnyal hál, verést érdemel a bűne miatt ( a megkövezést már régen törölték ), viszont az asszony halált érdemel, mert bűnre ösztönözte őt. Ugyanez az utasítás vonatkozik megerőszakolás esetén is, még akkor is, ha a gój kiskorú ( 3 éves) gyermek.

Nem is folytatom, mert csak okádni lehet tőle.

Nos, aki ezt vallásnak tudja tekinteni, vagy valamilyen Istennel összefüggésbe tudja hozni, az NEM NORMÁLIS!!!!!!

Ezért aztán nem is meglepő, mikor az egyik zsidó ellentüntető ilyen kijelentést ereszt meg: "Kihaló faj vagytok." Mondja ezt ő, egy idegen országban, "vendégként".

IDEJE LENNE RÁJÖNNI, HOGY A NEMZET KÍGYÓT MELENGET A KEBLÉN !!!!!!!!!

Nem tudom, hogy egy EMBER valaha is képes lesz-e megérteni a zsidókat.

Mivel minden nemzsidó ki van rekesztve az "ember" kategóriából, így a mózesi törvények nem vonatkoznak rájuk, mikor is "embertárs" említtetik. Így aztán azok javait "nyugodtan el lehet" kívánni. Pl.: Magyarország .... , hogy csak a lista elejét említsem.

Így már érthető a zsidók kíméletlensége, ami azonnal előjön, ha hatalom kerül a kezükbe.

NEM VESZNEK MINKET EMBERSZÁMBA. Ez itt a gond. Ezért jobb lenne, ha valóban mindannyian kimennének Izraelbe, beleértve a "jogi személyeket" (azaz a cégeiket) is.

A Talmud és a kereszténység

A Talmud és a kereszténység

A Talmudot, magyarul a Tant, vagy más szóval a Tanulmányt a zsidók szent könyvnek tartják, s a rabbik a legnagyobb titok leple alatt őrzik. A Talmud irodalmuknak azon ága, mely főképpen a bibliájuk törvényi részének a taglalásával foglalkozik, de ismertet a teológiájukon kívül eső témákat is, mint például régi hagyományokat, mondákat, természettudományi fejtegetéseket és egyebeket. A Talmud a rabbinizmus terméke, azaz az ószövetségi kinyilatkoztatott vallásnak az az alakja, melyet a rabbik állapítottak meg.

A rabbi szó eredeti jelentése: én uram, én mesterem, a későbbiek folyamán átalakult. A legkorábbi feljegyzés a mai értelemben használt megszólításra vonatkozólag a 70-es évekből datálódik. Általában a farizeusokban és az írástudókban látják a rabbik elődeit. Kezdetben nem is annyira foglalkozást jelentett, mint inkább életformát. Mégis, nem telt bele hosszú idő, hogy az előírt tanulmányok befejeztével a tanítvány előbb talmid chakham-ként egy rabbihoz csatlakozhatott, majd később maga is a bölcsesség magasabb fokára hágva egy tudós mester foglalkozását űzhette. (Die Juden, ein historisches Lesebuch.)

A már kissé megerősödött katolikus egyház nem nézte jó szemmel a rabbik tevékenységét, és meglehetősen korán meghozta a zsidók korlátlan szabadságát megnyirbáló törvényeit. II. Theodosiusnak és Justinianusnak a Codexeivel (V. és VI. század) kezdődnek az általános jellegű zsidóellenes intézkedések, majd kifejezetten a Talmud ellen először IX. Gergely pápa (1227-41) lépett fel a könyv betiltásával. Őt követte még 9 másik pápa XIII. Leóval (1878-1903) bezárva.

A zsidók oktalan gyűlölködést vetnek a keresztények szemére, míg a pápai cenzúra a Krisztust és a Szűzanyát gyalázó kifejezéseket, meg a nem zsidókat illető megalázó passzusokat panaszolja fel, melyek végett a maga részéről a Talmud betiltására vonatkozó intézkedéseit helyénvalónak tartja.

A két felekezet között folyó elmérgesedett vita mindmáig mindkét részről egyforma hevességgel dúl, aminek nem kis mértékben oka a zsidóság vonakodása, az egyház által sérelmezett kitételeknek a tisztázása. Ami már azért is különös, mert az ezekben foglalt ellentmondások a zsidó teológiai rendszerben is mélyreható zavarokat okoznak, amit egyebek között a Zsidó lexikon -ból vett idézet meggyőzően igazol: Az Új Testamentum hőse, Jézus, ugyanaz a Jézus, akit a Talmud több helyen galileai nőnek római katonával való házasságon kívüli viszonyából született, tehát nem zsidó származású személynek nevez, valamint hagyományozói és leírói zsidók voltak és így érthető, hogy egész képzeletviláguk a rabbinikus zsidóság gondolatvilágából való volt, amely később a Tamudban, illetve Midrásokban rakódott le.

A református egyház kiadásában megjelent Keresztyén bibliai lexikon a Talmud címszó alatt meglehetősen ködös formában így nyilatkozik: Az Újszövetség-i kortörténet megértéséhez is nélkülözhetetlen. Magának az Újszövetségnek a megértéséhez azonban csak körültekintéssel lehet felhasználni, mivel a Talmud, a régi részeitől eltekintve, 100, vagy több mint száz évvel fiatalabb nála.

Velük tökéletesen ellentétes álláspontot foglal el dr. Huber Lipót prelátus, teológiai tanár az Újkori és modern zsidók Jézus Krisztusról című munkájában: ... a mai zsidó vallás, amelyet közönségesen judaizmusnak, későbbi fejleményében rabbinizmusnak szokás nevezni, nem Istentől kinyilatkoztatott vallás, hanem emberi alkotás, a mozaizmus farizeus-rabbinikus továbbfejlesztése. Ezért nem is a mozaizmus név illeti meg, hanem megalkotói után rabbinizmusnak kell neveznünk, vagy mert lényege főként a Talmudban van megörökítve, talmudizmusnak is nevezhető.

A Talmud megítélése a zsidóság körében sem egységes. A liberálisok kritikusan viszonyulnak hozzá. Dr. Goldschmidt Lázár főrabbi ekképpen vélekedett:�A Babilóniai Talmud nem rendszer, nem módszer, hanem a tanoknak és tanításoknak, a mondásoknak és szentenciáknak, a bohóságoknak és anekdotáknak összevisszasága. Egy szőrszálhasogató levezetés mellett találunk benne egy mesét, egy jogi kérdés mellett egy jámbor trágárságot. Skolasztikus hermeneutika és metafizikai spekuláció van összevissza keverve, majd történelmi tudósítás csillagjóslással. És, amilyen az anyag, olyan a nyelve is: a nyelvjárások zűrzavara, egy nyaklónélküli zsargon.

Mi hát ez a könyv, amelyik a teológusokból ennyire szerteágazó véleményt és érzelmet vált ki, s amely iránt a laikusok borzongással vegyes idegenkedést tanúsítanak, majd ismét másoknál olvasása közben csalódást eredményez? S akkor még nem is történt említés azokról, kik csak annyit tudnak felőle, hogy van, s azon némelyekről sem, akik még ennyit sem.

A Talmud, szögezzük le egyszer és mindenkorra, a modern értelemben vett rabbinizmus terméke. Talán az egyetlen, valóban szidó szellemiségtől áthatott, minden idegen befolyástól teljesen mentes szöveggyűjtemény, szemben az ún. Ótestamentummal, mely az ókori népeknek a legendáit, a természettudományok terén elért eredményeit és irodalmi termékeit is tartalmazza. Kifejlődéséhez más egyéb tényezők mellett a kereszténységnek meghatározott szerep jutott. A rabbik tudatosan, vagy tudat alatt, de mindenképpen szükségszerűen olyan új könyvet szerkesztettek vele, amelyik immár egyedül zsidók által íródott kizárólag zsidók számára, a keresztényekkel kényszerűen közössé vált, a Saul követői által tőlük kisajátított ó-testamentumi írások helyébe.

A Talmud történelmi szerepét nem lehet eléggé felbecsülni. Vele nemcsak új könyvet szerkesztettek a rabbik, hanem új vallást is alapítottak, a júdaizmust, vagy más néven a rabbinizmust, s ennek kapcsán új embertípust teremtettek: a talmud zsidóét. Azért tévedés ne essék, nem minden ma élő zsidó talmudzsidó. A zsidóság éppen olyan megosztott, mint minden más nép és minden más vallás. Földrajzi adottságai és szellemi-eszmei elképzelései révén egymással vetélkedő, és a hatalomért folyó versengésben egymástól mély árkokkal elválasztott tömbökre van szétszabdalva. Származásuknál fogva: nyugati szefárd, keleti askenáz, etiópiai falasa, indiai manipuri. Vallási elképzeléseiket figyelembe véve: antirabbinikus karaiták, chaszidok, ortodoxok, neológok, messiásvárók, kabbalisták. A nemzeti irányzat képviselői: cionisták, anticionisták, hogy csak a főbb csoportosulások legyenek megemlítve.

A Talmud gerincét a Tórából kikövetkeztetett 248 cselekvő és 365 tiltó, tehát összesen 653 vallási parancs, a Misna magyarul tanulni, ismételni � alkotja. 6 rendre (szödárim) oszlik, melyek tovább tagolódnak 63 traktátumra (masszeket), 523 fejezetre (pörakim) és 4187 tézisre (misnajót). Az alábbi összeállítás a rendek címszavait és az azokba besorolt traktátumok számát mutatja be:

1. Zeráim vetések, magvak: 11 traktátum
2. Moéd ünnepek: 12 traktátum
3. Násim asszonyok: 10 traktátum
4. Nezikin károk: 7 traktátum
5. Kodásim szent dolgok, áldozatok: 11 traktátum
6. Tohorót tisztaságok: 12 traktátum

A Talmud második tekintélyesebb részét a Misnához fűzött magyarázatok, a Gemárá (magyarul befejezés) képezi. A Misna és a Gemárá együtt a Talmud, jóllehet olykor magát a Gemárát is Talmudnak nevezik. E kettőt pedig újabb magyarázatok és kommentárok, a Rási (Rabbi Slomo ben Jicchák nevének a kezdőbetűi) és a Toszáfot (hozzáfűz) egészítik ki. Egy átlagos oldalon középen foglal helyet a Misna, majd közvetlenül utána és alatta a Gemárá és körülöttük a hozzájuk fűzött magyarázatok és utalások. A Talmud tehát a Törvény magyarázatának a magyarázataiból áll. Nélkülük a szöveg érthetetlen lenne. Az idő folyamán úgy tárgyi, mint nyelvi nehézségek merültek fel, és ezekhez járult hozzá, hogy a Gemárá már nem ismerte a Misna eredeti értelmét és jelentését, és ugyanez vonatkozik a Rásira, meg a Toszáfotra. Egy-egy szó helyes értelmezése gyakran hosszas magyarázatot igényel.

A tézisek nagy száma és rendszertelensége minden időben igen megnehezítették a Talmud megértését. Ennek a szorgalmazására tett Jakab Alphasi 1032-ben kísérletet Halakhot című kompendiumának az összeállításával. Nem sok sikerrel. A nagy tekintélyű Mose ben Maimon, ismertebb nevén Maimonides sem volt képes a munkájával eredményt elérni. 1180-ban adta ki Jad chasak című 14 kötetes írását, amelyben filozófiai alapon akarta a törvényeket igazolni. A kortársai egyáltalán nem méltányolták az erőfeszítéseit. Sőt éppen üldözőbe vették. El kellett menekülnie. Egyiptomi száműzetésben halt meg 1205-ben.

A Talmudban, ellentétben a Tóra maszorét szövegével, nem használják a magánhangzók jelölésére a mássalhangzók fölé írt, pontokból és vonalakból álló rendszert. A mássalhangzóból álló szavak között nincsenek sem pontok, sem vesszők, s nem alkalmaztak bekezdéseket. A másolók igen ügyeltek, hogy minden oldal és minden sor, minden példányban mindig ugyanazzal a betűvel kezdődjön és végződjön. Ezt a szabályt vaskövetkezetességgel vitték keresztül, ami azért lehetséges, mert a héberben egyes betűk nyújthatók. Velük ki lehet tölteni az esetleges hézagokat.

A Misna írásbeli rögzítése Akiba és tanítványa Mair rabbi munkájaként, mintegy az ötvenes évekkel kezdődött és kb. 220-szal lezárult, s utána láttak hozzá a szöveg magyarázatához. Ezekben a tevékenységekben több ezer talmud-tudós vett részt. Az előbbieket tannaitáknak, ismétlőknek, a Gemárá megalkotóit pedig amóráknak, beszélőknek, a Misnáról vitatkozóknak nevezik. A munka egészen az 500-as évekig Babilóniában folyt, s innen kapta a nevét: Babilóniai Talmud, vagy csak röviden Talmud, megkülönböztetésül a Jeruzsálemben írt ún. Jeruzsálemi Talmudtól, mert ott is folyt kutatás, habár jelentőségében messze a babilóniai mögött maradt.

A IX. századtól kezdve újból megindult a Talmud szövegének a felülvizsgálása. Először Babilóniában, majd később Európában. Nyugaton az első jelentős magyarázat, a már említett Rási 1040-ben látott napvilágot Spanyolországban, majd a vejei és az unokái által kidolgozott anyag Tószáfot néven került be a Talmud kiadásokba. Ő utánuk a Talmud tanulmányozása a pilpul útvesztőjébe vezetett világosít fel a Zsidó lexikon. Ekkor most már nem az eredeti értelem keresése volt a cél, hanem az, hogy a Talmud szavából meg-lepő éleselméjűséggel új értelmet és új vonatkozásokat hámozzanak ki. A pilpul módszerének túlzásba való vitelét Pollák Jakab lengyel származású prágai rabbinak tulajdonítják. Hiányos lenne a Talmud ismertetése a két fogalom a haláká és a haggada megemlítése nélkül. Az előbbinek a jelentése: életfolytatás, szokás, az utóbbié: elbeszélés. Minden halákát Mózesre kellett visszavezetni, minden halákának mózesi tekintéllyel kellett bírnia. A későbbiek során azonban föléje emelték, s ha különbség volt a mózesi törvény és a haláká között, akkor az utóbbi volt az irányadó. A vének rendelései fontosabbak lettek az Isten rendeléseinél. Jézus keményen harcolt e torzítás ellen, mert Isten törvényét nem lehet érvénytelenné tenni. (Keresztyén bibliai lexikon)

A haláká címszó alatt tehát a vallási törvényeket és a velük kapcsolatos kérdéseket foglalják össze, míg a haggada az elbeszélésekből és a legendákból levonható erkölcsi tanulságokat tartalmazza. A haláká mindenképpen előbbre való a haggadánál. Mi több, a haggada nem mértékadó, mivel nem állít korlátokat az írás értelmezése elé. Bárki olyan magyarázattal hozakodhat elő, amelyet az adott esetben helyénvalónak vél. Ezáltal előfordulhat, hogy ellentmondásos levezetések állnak egymás mellett.

Miután a Talmud külső (Misna és kommentárok) és belső (haláká és haggada) felépítése, valamint a keletkezésének a története és körülményei immáron vázlatosan ismerteknek tekinthetők, szólni kell még a megalkotói után rabbinizmusnak nevezett vallás lényeges elemeiről.
Kezdetét az első évszázadra szokták helyezni, nem véve fi-gyelembe, hogy a gyökerei legalább három évszázaddal visszanyúlnak. A kiváltó okot nem a szétszóródottságban, sem a templom pusztulásában, vagy a kereszténység megerősödésében kell keresni. A szétszóródottság ősidőktől kezdve fennállott, s a másik két esemény a folyamatot nem okozta, hanem csupán annak a kibontakozását előmozdította. A mélyebben rejlő, a valódi ok, a papság megváltozott szerepében lelhető fel. A tekintélyük az évezred előtti V. századtól kezdődően egyre jobban hanyatlóban volt. Jézus korára a hatáskörük már kizárólag az áldozatok bemutatására, mészáros munkára szorítkozott. Végül ezt a funkciójukat is elvesztették a templom elpusztulásakor. A zsidó papi hivatás a 135. esztendővel egy-szer és mindenkorra megszűnt létezni.

E folyamattal egyidejűleg a tanítói tevékenység és az írásmagyarázat profán személyek, előbb a farizeusok, majd később a hitközségek elöljáróinak, a rabbiknak a kezébe csúszott át. Isteni beavatkozás, sugalmazottság nélkül. S ez mindjárt megnyitja az utat a kérdés felé: Vallás-e a rabbinizmus, igen, vagy nem? (Dr. Huber Lipót)

A zsidó felfogás szerint az Úr Mózesnek nemcsak a törvényt adta, hanem annak a magyarázatát is. Ez utóbbit Mózes nem foglalta írásba, de közölte a nép véneivel, és azoktól szállt egy évezreden keresztül nemzedékről nemzedékre, míg végül a haláká-midrásban fel lett jegyezve.
Ezekkel szemben két ellenvetést lehet felhozni. Mózes nem-csak a magyarázatokat, de a törvényt sem foglalta írásba. Ezt a feladatot helyette a papok végezték el, jó néhány évszázaddal utána. A magyarázatok dolga még ennél is gyatrább lábakon áll. Még csak nem is papok munkája, hanem profán emberek alkotása, hosszú, több száz éven át tartó elkeseredett viták eredménye.

Mózes öt könyvének a szerzőségét Mózesnek tulajdonítják, de valójában ki írta ezeket? - teszi fel a kérdést Richard Elliot Friedman, a Wer schrieb die Bibel? című könyvében, s kertelés nélkül megadja rá a választ: a papok. A XI. századi Spanyolországban élő zsidó orvos, Isaak ibn Yashush hívta fel elsőnek a figyelmet, hogy Mózes első könyvében közölt lista olyan edomita királyok neveit tartalmazza, akik jóval Mózes után uralkodtak, miáltal arra a logikus következtetésre jutott, ezt csak olyan ember jegyezhette fel, aki Mózes után élt. Ezért a felfedezésért Abraham ibn Esra rabbi az Ütődött Izsák névvel tüntette ki, s dacára a saját kételyeinek, követelte a könyv elégetését. De a bizonytalanság magja már el volt vetve. Utána jöttek sokan, mások is, míg végül a nagy tekintélyű tudós, az ugyancsak zsidó Spinoza ellentmondást nem tűrően kijelentette: A napnál is világosabb, hogy Mózes nem lehetett a Pentateuch szerzője, hanem valaki más, aki jóval utána élt.

Ezzel eljutottunk a legkényesebb pontig a talmudzsidó-keresztény vitában. A Talmudot ért bárminemű megnyilvánulás hatására a zsidók mindig aránytalan hevességgel reagálnak, amint az az alábbi részleges idézetből (Zsidó lexikon, címszó: Talmud hamisítások) kitűnik:

Félreértelmezés, rágalmazás, lenézés, kiátkozás, máglya üldözi a Talmudot jóformán a keletkezése óta. A tudatlanság és a gyűlölet válságból válságba sodorja, és sorsának drámai feszültsége még a legújabb korban sem enyhülhetett meg. Ami a sötét századokban csak a tudomány sötétsége volt, az a felvilágosodottság korszakában a sötétség tudományává erősödött. Szisztematizálták a talmudgyűlöletet, és új fegyverekkel új hadjáratot indítottak a Talmud ellen. A talmudi szöveg meg nem értésétől a félremagyarázásig, ettől a ferdítésig és végül a hamisításig. Nincs a világirodalomnak olyan dokumentuma, amelyet annyiszor és annyiféleképpen hamisítottak volna, mint ahányszor és ahányféleképpen a Talmudot hamisították.

Ezzel szemben Luzsénszky Alfonz ezt vallja: A zsidók még minden Talmud fordításra azt mondták, hogy hamisítvány. Nekik senki sem tud fordítani, ők maguk meg nem mernek fordítani. Az én fordításomról már több ízben azt írták, hogy az egészet Rohling könyvéből ollóztam ki, holott én ötször több passzust adtam a Talmudból, mint amennyit Rohling lefordított. Azt viszont nem akarják tudomásul venni, hogy az én fordításom teljesen megegyezik dr. Goldschmidt Lázár főrabbi német fordításával, akit sehogyan sem lehet hamisítással vádolni. Ezt az egyezőséget a budapesti büntetőtörvényszék is megállapította.

A Talmud nem más, mint azokak a tanoknak az összessége, amelyeket már a farizeusokban ostorozott Krisztus Urunk. Maga a Talmud is megemlékezik a farizeusok által Krisztus ellen felhozott vádakról, valamint azokról a rabbikról, akik Krisztus Urunkat kiátkozták.

A mai kutatók lényegesen rosszabb helyzetben dolgoznak, mint az elődeik 60 évvel ezelőtt. A Goldschmidt-féle fordítás nem, vagy alig hozzáférhető. Kivonatos fordítások ugyan akadnak, de ezeknek az értéke a válogatás miatt erősen kétség-be vonható. Magyar fordítás a Luzsénszkyén és az 1994-ben kiadott sovány füzetkén túlmenően egyáltalán nem létezik.

A Talmud igazságáért folyó csata ma kevésbé van eldöntve, mint valaha, s nem is lesz soha eldöntve. Ahhoz az álláspontok sokkal távolabb fekszenek egymástól, hogysem bármifajta közeledés elvárható lenne. Még fokozottabban vonatkozik ez a megállapítás a talmudikus tudomány zárókövére, a Sulchán Áruch-ra, Josef ben Efraim Karo (1488-1575) törvénytárára, amely véglegesen szabályozza a zsidó hitéletet a haláchikus anyag módszeres rendezésével. A Zsidó lexikon a következőképpen méltatja Karo munkáját:

Karo összegyűjtötte a második jeruzsálemi templom le-rombolása óta keletkezett haláchikus döntvényeket, ismerteti és meg is bírálja a rájuk vonatkozó összes kommentátorokat, és summázásul megállapítja a végleges haláchát, tehát azt a törvényt, amelyet minden zsidónak érvényesnek kell elismerni.

Hogy Izraelben a XX. századi zsidóság időszerűtlen, maradi, többszörösen elavult, az ókor szellemiségében gyökerező és a középkor dohos, levegőtlen szobáiban hangyaszorgalommal körmölő, nem a szavak mély értelmét kereső, csupán a betűket szőricskélő skriblerek által kompilált törvényeknek veti alá magát, az lehet egy idegen személy számára kuriozitás is, meg lehet közömbös is.

De nem lehet közömbös, milyen belső, ismeretlen törvények kényszere alatt cselekszik a diaszpóra zsidósága, amelyik egy állam politikai, gazdasági, művészeti és szellemi életében magának vezető pozíciókat követel ki, és a valóságban ilyen tisztségeket igen jelentős számmal, a személyi státusához képest aránytalan mértékkel, be is tölt.

Amennyiben ezek az eltitkolt törvények az egész világ minden népe számára szellemük megtisztulását szolgálnák, amint azt zsidó részről előszeretettel hangoztatják, úgy mi sem volna kézenfekvőbb, mint ezeknek a közkinccsé tétele. Hagyjanak mindenkit részesülni belőle. Ebben a mocsokkal teli világban a jóból, a szépből, a nemesből és magasztosból nem árthat meg a sok.

Azonban, amíg vonakodnak ezt a legkülönfélébb ürügyek címén teljesíteni, addig ne várjanak el sem megértést, sem szimpátiát. Addig ők mindig gyanúsak, idegenek és ellenszenvesek maradnak.

A zsidó honfoglalás

A zsidó honfoglalás

Zsidó `dinasztiaalapítók ´ a Kárpát-medencében!

A zsidó hódításnak, az Erdélyt megkaparintó oláh aljanéphez hasonlóan, igazolni
kell igényét a földre, hová a maga hiéna módszereivel betelepedett és egyre
terjeszkedik. Noha ez ügyben olyan tetszetõs maszlagra, mint a dákó-román
leszármazás lárifárija vagy a cionizmus esetében a Palesztinára formált
"jogukat" alátámasztó: "a Biblia a mi mandátumunk" Izraelre (Ben Gurion)
kinyilatkoztatás, nem számíthatnak, azért van mit elõhúzni a Tamud-tarisznyából.
Szent könyvükbõl, ami - mint Heinrich Heine írta - a zsidóság "hordozható
anyaföldje". Tehát, ahol a Talmud, az az ország az övéké! S mivel a magyarság
tûrte, hogy oly sokáig vesse árnyékát e bûnös iromány földjére, már talán csak
vérével moshatja le e szellemet róla! A magyarországi zsidóság - mert magyarnak
95%-uk máig sem mondható! - igyekszik egy Árpád-honfoglalás idejébõl datálódó,
sõt mélyebb gyökerû jogot formálni a magyar földre. Mintha nálunk még inkább
"itthon" lennének.

Egy Orbán Ferenc nevû történészük írta a két éve még a www.zsido.hu honlapon is
fellelhetõ "A magyar zsidóság története" c. tákolmányában: "A magyarság, még a
honfoglalás elõtt kapcsolatba került a zsidó vallásra tért kazárokkal, akiknek
Volga menti fõvárosáról, Itilrõl nevezik a magyar nép vándorlásának talán
legfontosabb állomáshelyét Etelköz-nek. Amikor a magyarok a Kárpát-medence
irányába továbbindultak, két kazár törzs, az úgynevezett kabarok csatlakoztak
hozzájuk. A magyar honfoglalás (895 körül) vezérének, Árpádnak egyik felesége is
kabar leány volt. A honfoglaláskori temetkezési helyek között, Békéscsaba
környékén a zsidó vallás elõírásaira utaló sírcsoportokat találtak."

Íme a többszörösen "megokolt" igény! Nos, vegyük sorra Orbán érveit, kezdve az
ún. honfoglalással, amirõl a korabeli krónikások, mint visszaköltözésrõl
beszéltek! "A "honfoglalás" szó viszonylag új keletû. - Írja Bakay Kornél. -
Kézai Simon (1283) "visszaköltözésnek", Thuróczy János (1488) "visszatérésnek",
Székely István (1559) és Heltai Gáspár (1575) "második bejövetelnek" nevezik
Árpád népének a Kárpát-medencébe való beköltözését." De Anonymus, a XIII-ik
században, a Képes Krónika (1358), Ranzano (1490) és "Bonfini mester - 1497 - is
csak a nagy visszaköltözésrõl írnak és adnak számot." Orbán Ferenc vagy nem tud
errõl vagy szándékosan elhallgatja. (Hangsúly hozzáadva)

Orbán Ferenc, a maga "judapesti" logikájával feltételezi, hogy õseink és más,
korabeli népek - az immár vagy százötven éve a magyarságra kényszertett
látásmódhoz hasonlóan - egy idegen kultúrájúvá váló "vízfej" - mint Budapest -
bûvöltében éltek és csak arról tudták elnevezni a tájegységet, amelyik annyira
fontos esemény színhelye volt az életükben. A vérszerzõdés színtere, az Etelköz
nevének eredetérõl a történelmi források mást mondanak, mint Orbán! "Konstantin
császár szerint, miután a magyarok a kazárok szomszédságából elköltöztek, a
Dnyeper, Dnyeszter, Bug és Szeret folyók vidékén telepedtek meg, melyet
"Etelküzü"-nek neveztek. ( Az "etel" vagy "etil" szó folyót jelent, így Etelköz
jelentése: Folyóköz. )" - olvassuk Kiszely Istvánnál.

Orbán úgyszintén elferdíti a tényeket, amikor a korabeli kazárokról, mint "zsidó
vallásra tértekrõl" szól. A történész S.W. Baron "azt tartja, hogy a (kazár)
kánságban a keresztények és a muszlimok is nagyjából azonos lélekszámban éltek.
Bizalommal hivatkozik Ibn Fadlan értesülésére, aki azt írja, hogy a kazárok közt
a zsidók voltak a legkevesebben, annak ellenére, hogy vezetõik felvették e
vallást." (Kiszely I.) "A kazár vezetõk kétségtelenül politikai okokból vették
fel a zsidó vallást és tették meg mintegy államvallásnak...Semmi nyoma sincs
annak, hogy a kazár hatalom határain kívül vagy azon belül zsidó vallásra
kényszerített volna népeket. A kánságon belül vallási kérdésekben lelkiismereti
szabadság honolt" - írja Bartha Antal. (Hangsúly az eredetiben)

Tehát az egyöntetûen zsidó vallásra tért kazárság ténye megintcsak egy orbáni,
ill. zsidó fikció! Következésképpen az Árpád népéhez csatlakozott kabarok zsidó
volta is az lehet. Korabeli források éppen ezt erõsítik meg. Bíborbanszületett
Konstantin császár szerint: "Tudnivaló, hogy az úgynevezett kabarok a kazárok
nemzetségébõl valók. És úgy történt, hogy valami pártütés támadt köztük a
kormányzat ellen, és belháború ütvén ki, felülkerekedett az elõbbi kormányzatuk,
és közülük egyeseket lemészároltak, mások pedig elmenekültek, és elmenvén
letelepedtek a türkökkel együtt a besenyõk földjén, összebarátkoztak egymással,
és holmi kabaroknak nevezték el õket." A fentieket erõsíti meg a török eredetû
kabar szó megfejtése. Németh Gyula szerint a szó jelentése: "lázadó". (Kiszely
I.)

Györffy György szerint "ha a kabarok korábban csatlakoztak a magyarokhoz, akkor
a kabarok közt zsidók nem lehettek. Ha késõbb csatlakoztak, akkor feltehetõ,
hogy voltak közöttük, de számuk nem lehetett jelentõs, mert az új vallást az
uralkodó réteg vette föl."

Anonymus szerint a Tiszától Erdélyig, ill. a Szamostól a Marosig uralkodó Marót
vezér földjén a "kozárnak nevezett népek laktak." "E kozárok (kazárok) nyílván
az Árpád fiával, Leventével beköltözött s részben ide letelepedett kabarok...A
székelyek eredetének kutatói közül sokan amellett foglalnak állást - írja
Kiszely István -, hogy a székelyek a kabarok közé számíthatók." A kabarokat
Gyõrffy György is egyszerûen csak "székelyeknek" nevezi.

Amennyiben a székelyek a kabarok utódai, és amennyiben a kabarok zsidó hiten
voltak, kell, hogy legyen nyoma a "zsidó eredetnek" a székely nép hitvilágában,
meséiben, mondáiban s népzenéjében! Márpedig, mint azt Bartók Béla bizonyította,
a gyökereket, a származást legmegbízhatóbban mutató, leginkább idõálló
kulturális megnyilvánulás: a népzene kapcsán, a XX-ik század elején a
törökországi Anatóliában gyûjtött népdalokkal: éppen Erdélyben, a székelység
körében találjuk meg a gyûjtött dallamok több mint egyharmadának megfelelõit!

Hasonlóképpen fel lehet tenni a kérdést az egész magyar népmese, monda és
népdalkincs, stb. esetében. Hogyan lehetséges, hogy a százezret jóval meghaladó
népdalkincsünkben nem maradtak fent legalább nyomai az Árpáddal a
Kárpát-medencébe jövõ "zsidó hitû" kabarok dalkultúrájának, népzenéjének? Úgy,
hogy elenyészõ lehetett a száma a zsidó hitû bevándorlóknak! Teljesen mindegy,
hogy "Árpádnak egyik felesége kabar leány volt" vagy sem. Bizony délibábos ez a
"zsidó dinasztia" alapítási kísérlet a "honfoglaló" magyarság oldalán - ha
vannak a "zsidó vallás elõírásaira utaló sírcsoportok"(?) Békéscsaba környékén,
ha sem!

No és hogyan állunk az állítólagos, magyarságénál mélyebb zsidó gyökerekkel
Magyarföldön? Orbán már a római kor tárgyalásakor sejteti "igényjogosultságát" a
Pannon élettérre. Magyarország területén már az idõszámításunk szerinti 2-3.
évszázadban, a római Pannonia provinciában éltek zsidók," - írja. Egy részüket
rabszolgákként hozták magukkal Izrael területérõl annak a három légiónak a
katonái, akiket a júdeai Bar Kochba lázadás (132-135) leverésére vezényeltek oda
Pannóniából. "Így azon sem kell csodálkoznunk, hogy a mai Magyarország
területén, már jóval a magyar honfoglalás (895) elõtt számottevõ zsidó
közösségek mûködtek." (Hangsúly hozzáadva)

Élelmességükkel és a kereskedõkként Rómából betelepült hittestvéreik
segítségével mihamar jómódra küzdöttek fel magukat az egykoi rabszolgák s
megszaporodtak a zsidó települések Pannónia-szerte - sugallják Orbán sorai. Így
aztán Aquincumtól (a mai Budapest) kezdve, Savariáig (ma Szombathely),
Intercisáig (Dunaújváros), Pécsig, Dombóvárig, Siklósig, stb. kerültek
napvilágra nyomai a pannóniai zsidó jelenlétnek.
Benoschofsky Ilona, múzeumigazgató is egy "a harmadik századból való", Judah
nevet hordozó sírkõ ménórájára hivatkozva mondta már csaknem 20 éve: "Ez
bizonyítja, hogy a zsidók elõbb itt voltak, mint a magyarok."

Szánalmas, de fõleg pimasz ez a hetvenkedés, mint történelmi alap a magyar
"honfoglalást" megelõzõ kárpát-medencei zsidó itthonlétre. Ugyanis Árpád
magyarjai csak "visszatértek" a szkíták, pártusok, hunok és avarok, mint egyazon
kiterjedt kultúrkör népei által korábban lakott terültre. Badinyi Jós Ferenc
írja errõl: a lelõhelyek bizonysága szerint "ez az évezredes múltra tekintõ
hatalmas mûveltség fogta össze a "magyari" népeinket, és egyesítette õket a
Kárpát-medencétõl Kínáig, és Kaukázuson is át - Mezopotámiáig, beleértve az
Iránnak nevezett területet is."

Persze sem Orbán, sem a kiásott leletek nem szólnak arról, hogyan láthatták a
Pannon provincia zsidóit a kortárs rómaiak. Semmi ok feltételezni, hogy a
"hordozható anyaföld" népe itt másképpen viselkedett volna, mint másutt!
Mindenesetre a birodalom központjában, Rómában, már i.u. az elsõ évszázadban nem
más, mint a híres római történész, Tacitusz írja, hogy "élelmességük" miatt úgy
tekintettek rájuk, mint "Adversus omnes alios hostile odeum". (Minden fajnak
ellenségei, kivéve a sajátjukét.) Az úgyszintén elsõ évszázadi római filozófus,
Seneca szerint: "Ennek a leginkább bûnözés útján járó népnek a szokásai annyira
megerõsödtek, hogy mára mindenfele elterjedtek. A meghódítottak törvényeket
alkottak a hódítóknak." - Ismerõs, ugye? - Valójában rossz hírnevük - ma már
persze antiszemitizmus az ilyen! - régebbi keletû volt a rómaiak körében.
Az i.e., az elsõ évszázadban élõ neves államférfi és író, Cicero társadalmi
rangja, elismertsége dacára is így szól a római zsidókról. "Csak halkan! Csak
halkan! Senki más, csak a bírák hallják szavamat. A zsidók már így is szép kis
kalamajkába kevertek, amint tették azt sok más úriemberrel. Nem szeretném, hogy
még több víz kerüljön malmaikra." Cicero egy Flaccus nevû római tisztviselõ
védõügyvédjének volt tanácsosa a perben, ahol a kötelességét tevõ Flaccust
bevádolták a római zsidók a Jeruzsálembe irányuló aranyszállítmányok
akadályozása miatt. Cicero nem volt akárki, s így megintcsak elgondolkodtató: ki
volt az üldözött? Miért volt éppen neki félnivalója?

Az említett befolyásból, hírnévbõl ítélve Pannoniában sem élhettek rosszul az
Orbán által említett "zsidó közösségek." Talán egészen kr.u. az 5-ik századig,
amikor is Attila birodalmának központjává vált a terület. Orbán Ferenc nem
említi, hogy vajon Attila alatt is tovább léteztek-e a zsidó telepesek "virágzó
közösségei"! Pedig hun õseink körében nagy tolerancia volt más népek hitvilága,
szokásrendszere irányában, ami a szükségszerû is volt a szövetséges népek
tucatját magába foglaló hun birodalomban.

Vagy talán, félve Attila "ostorát", odébbálltak "a Jeruzsálembe irányuló
aranyszállítmányok akadályozása miatt"?

groups.yahoo.com trianon