Munkahelyteremtés, hozzáadott érték, sikertörténet, versenyképesség, gdp, egymillió új munkahely, senkit nem hagyunk az út szélén fideszes és ballib vadkapitalista bullshit ugyan az.
A gdp csak a megtermelt - 'megszolgáltatott' dolgok összessége, és nem az hogy mennyi bért, fizetést, jövedelmet lát belőle a dolgozó ember. Magyarország jobban teljesít, nettó százért a szalag mellett 12 órában.
@érthetetlen chris: Hiába ironizál ezen, nincsen arra észérv, hogy miért kellene amúgy sem tőkeszegény multinacionális vállalatokat ilyen eszelős összegekkel támogatni. Ugye a normális indoklás erre az,hogy azért, mert munkahelyeket teremtenek és az milyen jó, de adott esetben a számokból látható az aránytalanság a között, amit az a 950 egyed fizetésként kap majd (mondjuk jó esetben nettó 120e/fő/hó) meg ahány pénzbe ez az államnak kerül (18.600e/fő)
@Faszerkezet: No és, ha beletesz, akkor mi van? Kit érdekel? Nem erről beszélek, hanem arról, hogy a külföldi kizsákmányoló megkapja támogatás formájában a munkás 13 évi nettó bérét, ami még szuperbruttósítva is legalább öt év, ezzel szemben ha kigyelmed szeretne netán egy gumisműhelyt nyitni, akkor még nem épített műhelyt, nem vett bele gépet, nem adott fel egyetlen hirdetést, nem volt egyetlen egy ügyfele és egy fillér bevétele sem, de mári a minimálbér kétszerese után fizeti a járulékokat. Mert maga csak egy magyar, nem egy multinacionális tőkepénzes. (Ja, hogy ez itt elvileg a magyarok országa? Mellékes.) Pedig hidd el, Magyarországon is volna egy sereg ember, aki nagyon faszán, nyereségesen tudna gumit gyártani, ha ingyenmunkásokat és adókedvezményeket élvezne, magyarul ha csak a szerszámokat és a nyersanyagokat kellene megvennie hozzá. De mi másodrendű állampolgárok vagyunk a saját országunkban. Mint anno a bennszülöttek a gyarmatokon.
A szorgalomnak nincs anyagi jutalma, alap elvárás a neolib rabszolgatartó társadalomban. Ha belebetegszel a munkába, többé az állam se segít, folytatódott a 2010 előtti trend : megszűntek az ellátások, nincs korengedmény, hivatalosan már nincsenek egészségkárosító / veszélyes munkakörök.
2015. március 9., hétfő
Munkahelyteremtés, hozzáadott érték, sikertörténet, versenyképesség, gdp, egymillió új munkahely, senkit nem hagyunk az út szélén fideszes és ballib vadkapitalista bullshit ugyan az. A gdp csak a megtermelt - 'megszolgáltatott' dolgok összessége, és nem az hogy mennyi bért, fizetést, jövedelmet lát belőle a dolgozó ember. Magyarország jobban teljesít, nettó százért a szalag mellett 12 órában.
Lucy Hay alias Scall Fast add hozzá köreidhez
facebook - Scall Fast jelölj és visszaigazollak
A gravatarom
Twitter profilom Lucy Hay 88
Reakció WP
Scall Fast Tumblr, ezt a felületet is lakjuk csak be szépen mi jobbosok, hogy ne csak a libsik blogoljanak ott
jutub - OD090
Loiter88, másik jutub
Valakivel közösen használt régi jutub "csenel"
szint ÉN, név innen: Jules Verne : 9672-es pont az ami kell, pont ott ahol kell, pont akkor amikor kell.
+1 YT
Scall Fast Google+
 | We do it all day. Let us teach you what we've learned. Learn how the experts market their startups. Grab the free ebook. From our sponsors |
| Scall Fast Google+ |
| SF |
"Múlt csütörtökön megérkezett az amerikai behívó, így aztán mehetünk a Közel-Keletre lövöldözni az Iszlám...
3/8/2015 7:39:37 PM
"Múlt csütörtökön megérkezett az amerikai behívó, így aztán mehetünk a Közel-Keletre lövöldözni az Iszlám Állam ellen."
Az isis-t pont usrael hozta létre, Szíria és Irán ellen. Cionista keresztény vallás az meg tüzet vízzel vegyítés. Hitgyülinél is durvább népbutítás megy a tengeren túl. A neokon társaságban ott van az isis nyugati megfelelője, a puritán "újjászületett" regenerálódott világvégeváró szektás idióták, háborúzni is hajlandó és sajnos vagyonos, befolyásos ál-keresztény vallási fanatikusok.
http://www.demokrata.hu/cikk/usa-hatalomatvetel-isten-neveben-i http://www.demokrata.hu/cikk/antidogma-usa-hatalomatvetel-isten-neveben-ii http://www.demokrata.hu/cikk/usa-hatalomatvetel-isten-neveben-iii.
A vallások amúgy az adott nép szakrális közös tudatai, ezek az isis, boko haram félék ugyanúgy megölik a siitát, szunnitát. Zsidót is? Kijelentették többször, hogy izraellel semmi bajuk, aztán pedig milyen muszlim szereti a cionista terrorállamot. A több irányba is árnyékot vető térdelő túszokról készült videó, a charlie hebdo-nál járdán közvetlen közelről géppisztollyal vér nélkül fejbelőtt francia rendőr, ugyanebben az ügyben nyomozást vezető francia rendőrtiszt állítólagos öngyilkossága... mocskos, háttérhatalmi machinációk ezek. Jóslatokat kreálnak, és megvalósítják azokat? A 3. vh. a cionizmus és az iszlám közt lesz megrendezve, "three world wars" - Albert Pike, még a 19. században eltervezték legalábbis az első nagy háborút. Nem minden sikerült nekik se terv szerint persze.
Akit érdekel részletesen, miért is kamu az ISIS, Világpanoráma régebbi részei Echo tv honlapon is megvannak, és Drábik János igen jól összegyűjtötte a tényanyagot. Egy tipikus zsindexes usrael felsz*pó háborúpárti véleménycikkbe sokkal gyérebb forrásmunkát fektetnek!
Az összeesküvés elméletek? Hát amikor valahol Oroszországban meghal egy liberális, a libtard médiában és politikában máris azonnal Putyin lesz a tettes. A biciklikerekeket is ő szurkálja ki, nyilván. :3 Bizonyíték nélküli állításokra, többször lebukott hamisításokkal, hangulatkeltéssel és gyűlölet szítással próbálja befolyásolni tömegek véleményét a háttérhatalom.
A zsidóimádó álkeresztény neoprotestáns szélsőséges puritán cionista szekták szerint Európában túl sok az eretnek és antiszemita illetve pápista, ez jön le a wesley "ranagol pap" cionlibsi lelkészképző félék megnyilatkozásaiból és az amcsiból érkező szidalmakból így együtt.
Ezért ellenségesek velünk a republikánusok, köztük mc cain john? Racionálisan geopolitikai, gazdasági érdekük a lenn tartásunk, hogy az euró se válthassa fel a dollárt a nemzetközi kereskedelemben. Ha kell, akkor Európát oroszokkal, arabokkal keverik háborúba a háttérhatalmisták és európai hazaáruló (és már csak neveik alapján is zömmel zsidók, ilyen berg, olyan baum, amolyan stein...) politikus, nato-s tisztviselő, és euro-bürokrata csicskásaik. Európai érdekekkel teljesen ellentétesen tevékenykedők!
Az egész nemzetközi háborús helyzet nem racionális, de a világ és benne az ember sem az. A racionalitás közmegyegyezésen alapuló józan ész. A világról alkotott emberi elképzelés az ateizmus is, ugyanúgy vallás ez is, hiszen nem tudják bizonyítani Isten nemlétét.
Úgy azért megnézném, ki van a "vonal túlsó végén", a cion és az ál - muszlim, műarab, hamis prófétás oldalon egyaránt. Szerintem ugyanaz. Ez nem szabad akaratból vallott hit hanem valami egész más, mind az amerikai + zsidó háborúcsináló világvégeváró hatalmi körök, mind a muszlim hardcore fanatikusok elmebeteg tettei tömeghipnotizáló negatív entitásokat feltételeznek.
Az történelmi tény, hogy a harmincéves háború katonai embervesztesége és a vele járó járványok, civil áldozatok, gazdasági károk rombolása alapján volt olyan durva legalább, mint a 2. vh. Mindezt az akkori technikával kivitelezték ráadásul, hát akkor mi lenne most, amíg fenn volt a jovonk.com oldal (archive.org), ott lehetett látni milyen lenne egy jelenkori 'usrael vs világ' totális háború.
Megjött a behívó
http://radicalpuzzle.blogspot.hu/2015/03/megjott-behivo.html
Mar 8th 2015, 23:06, by gabeebee
Múlt csütörtökön megérkezett az amerikai behívó, így aztán mehetünk a Közel-Keletre lövöldözni az Iszlám Állam ellen. Az Egyesült Államok hivatalos felkérése/felszólítása/parancsa - kinek melyik tetszik – szerint „növelni kell a részvételünket az ISIS nevű terrorszervezet elleni nemzetközi fellépésben, mert az fenyegetést jelent Európa biztonságára, mivel durva támadást intézett az ellen az értékrendszer ellen, amelyet Magyarország tisztel."
A hírt olvasva először azon kezdtem gondolkodni, hogy ezek szerint már valamilyen szinten benne is vagyunk, benne is lehetünk az amcsik játékában, ha most a részvétel növelését kérik, csak még arra nem jöttem rá, hogy vajon mivel. Eddig ugyanis még nem volt szó arról, hogy néhány nyilatkozaton kívül a magyar külügy, vagy Magyarország bármivel is szerepet vállalt volna ebben a történetben.
De a legfontosabb kérdés talán nem is ez, sokkal inkább az, hogy mi mégis mit keresünk megint egy olyan háborúban a világ másik felén, amihez lényegében semmi közünk?
Az USA most száz-százötven magyar katonát kér az ISIS elleni harchoz. Nem kell nagy katonai szakértőnek lenni ahhoz, hogy lássuk: ekkor haderő semmire sem elég, ekkora csapatnak hadászatilag semmi jelentősége nincs. Az amerikaiak 55 aktív harcirepülő-század rendelkeznek, századonként nagyjából 18-24 darab repülőgéppel, aminek ha a töredékét odaküldenék - ahogy egyébként más esetekben szokták -, két hét alatt halálba bombázhatnák az egész Iszlám Állam nevű kreálmányt.
Mégsem teszik. Inkább belerángatnak mindenkit a saját maguk generálta konfliktusba, hogy a lehető legjobban kiszélesítsék a harcokban részvevő államok számát. Vajon miért?
Néhány évvel ezelőtt tudta bárki is, hogy mi az az ISIS? Nem hinném. A terrorszervezetnek mondott alakulat egyszer csak hirtelen megjelent. Hihetetlenül jól szervezett, rendkívül jól felfegyverzett és rengeteg pénz áll mögöttük. Vajon honnan jöttek? Honnan kerültek elő? És legfőképp kinek az érdekében tevékenykednek?
Az feltűnt már, hogy az ISIS a mindenféle harci kegyetlenkedése mellett arról ismerszik meg, hogy célzottan támadja a Közel-Kelet több ezer éves kulturális örökségét, hogy a terroristák előre megfontolt szándékkal arra törekednek, hogy a Közel-Kelet valós történelmének minden tárgyi emlékét megsemmisítsék?
Ez vajon kinek állhat érdekében?
Nem kell összeesküvés-elméleteket gyártani ahhoz, hogy észrevegyük milyen mocskos és alattomos játék az, amit a cionisták megint játszatni akarnak velünk. A cél minden valószínűség szerint a CIA és a Mossad által létrehozott terrorszervezet által a Közel-Kelet teljes lángba borítása lehet, bevonva mindenkit a háborúba és a végén újra átrendezni a világ rendjét immár a globalisták kénye-kedve szerint.
Az USA most száz-százötven magyar katonát kér az Új Világrendért.
Nem kérdés, hogy végül adunk nekik.
Mert a szomorú igazság az, hogy nincs is más választásunk…
Az isis-t pont usrael hozta létre, Szíria és Irán ellen. Cionista keresztény vallás az meg tüzet vízzel vegyítés. Hitgyülinél is durvább népbutítás megy a tengeren túl. A neokon társaságban ott van az isis nyugati megfelelője, a puritán "újjászületett" regenerálódott világvégeváró szektás idióták, háborúzni is hajlandó és sajnos vagyonos, befolyásos ál-keresztény vallási fanatikusok.
http://www.demokrata.hu/cikk/usa-hatalomatvetel-isten-neveben-i http://www.demokrata.hu/cikk/antidogma-usa-hatalomatvetel-isten-neveben-ii http://www.demokrata.hu/cikk/usa-hatalomatvetel-isten-neveben-iii.
A vallások amúgy az adott nép szakrális közös tudatai, ezek az isis, boko haram félék ugyanúgy megölik a siitát, szunnitát. Zsidót is? Kijelentették többször, hogy izraellel semmi bajuk, aztán pedig milyen muszlim szereti a cionista terrorállamot. A több irányba is árnyékot vető térdelő túszokról készült videó, a charlie hebdo-nál járdán közvetlen közelről géppisztollyal vér nélkül fejbelőtt francia rendőr, ugyanebben az ügyben nyomozást vezető francia rendőrtiszt állítólagos öngyilkossága... mocskos, háttérhatalmi machinációk ezek. Jóslatokat kreálnak, és megvalósítják azokat? A 3. vh. a cionizmus és az iszlám közt lesz megrendezve, "three world wars" - Albert Pike, még a 19. században eltervezték legalábbis az első nagy háborút. Nem minden sikerült nekik se terv szerint persze.
Akit érdekel részletesen, miért is kamu az ISIS, Világpanoráma régebbi részei Echo tv honlapon is megvannak, és Drábik János igen jól összegyűjtötte a tényanyagot. Egy tipikus zsindexes usrael felsz*pó háborúpárti véleménycikkbe sokkal gyérebb forrásmunkát fektetnek!
Az összeesküvés elméletek? Hát amikor valahol Oroszországban meghal egy liberális, a libtard médiában és politikában máris azonnal Putyin lesz a tettes. A biciklikerekeket is ő szurkálja ki, nyilván. :3 Bizonyíték nélküli állításokra, többször lebukott hamisításokkal, hangulatkeltéssel és gyűlölet szítással próbálja befolyásolni tömegek véleményét a háttérhatalom.
A zsidóimádó álkeresztény neoprotestáns szélsőséges puritán cionista szekták szerint Európában túl sok az eretnek és antiszemita illetve pápista, ez jön le a wesley "ranagol pap" cionlibsi lelkészképző félék megnyilatkozásaiból és az amcsiból érkező szidalmakból így együtt.
Ezért ellenségesek velünk a republikánusok, köztük mc cain john? Racionálisan geopolitikai, gazdasági érdekük a lenn tartásunk, hogy az euró se válthassa fel a dollárt a nemzetközi kereskedelemben. Ha kell, akkor Európát oroszokkal, arabokkal keverik háborúba a háttérhatalmisták és európai hazaáruló (és már csak neveik alapján is zömmel zsidók, ilyen berg, olyan baum, amolyan stein...) politikus, nato-s tisztviselő, és euro-bürokrata csicskásaik. Európai érdekekkel teljesen ellentétesen tevékenykedők!
Az egész nemzetközi háborús helyzet nem racionális, de a világ és benne az ember sem az. A racionalitás közmegyegyezésen alapuló józan ész. A világról alkotott emberi elképzelés az ateizmus is, ugyanúgy vallás ez is, hiszen nem tudják bizonyítani Isten nemlétét.
Úgy azért megnézném, ki van a "vonal túlsó végén", a cion és az ál - muszlim, műarab, hamis prófétás oldalon egyaránt. Szerintem ugyanaz. Ez nem szabad akaratból vallott hit hanem valami egész más, mind az amerikai + zsidó háborúcsináló világvégeváró hatalmi körök, mind a muszlim hardcore fanatikusok elmebeteg tettei tömeghipnotizáló negatív entitásokat feltételeznek.
Az történelmi tény, hogy a harmincéves háború katonai embervesztesége és a vele járó járványok, civil áldozatok, gazdasági károk rombolása alapján volt olyan durva legalább, mint a 2. vh. Mindezt az akkori technikával kivitelezték ráadásul, hát akkor mi lenne most, amíg fenn volt a jovonk.com oldal (archive.org), ott lehetett látni milyen lenne egy jelenkori 'usrael vs világ' totális háború.
Megjött a behívó
http://radicalpuzzle.blogspot.hu/2015/03/megjott-behivo.html
Mar 8th 2015, 23:06, by gabeebee
Múlt csütörtökön megérkezett az amerikai behívó, így aztán mehetünk a Közel-Keletre lövöldözni az Iszlám Állam ellen. Az Egyesült Államok hivatalos felkérése/felszólítása/parancsa - kinek melyik tetszik – szerint „növelni kell a részvételünket az ISIS nevű terrorszervezet elleni nemzetközi fellépésben, mert az fenyegetést jelent Európa biztonságára, mivel durva támadást intézett az ellen az értékrendszer ellen, amelyet Magyarország tisztel."
A hírt olvasva először azon kezdtem gondolkodni, hogy ezek szerint már valamilyen szinten benne is vagyunk, benne is lehetünk az amcsik játékában, ha most a részvétel növelését kérik, csak még arra nem jöttem rá, hogy vajon mivel. Eddig ugyanis még nem volt szó arról, hogy néhány nyilatkozaton kívül a magyar külügy, vagy Magyarország bármivel is szerepet vállalt volna ebben a történetben.
De a legfontosabb kérdés talán nem is ez, sokkal inkább az, hogy mi mégis mit keresünk megint egy olyan háborúban a világ másik felén, amihez lényegében semmi közünk?
Az USA most száz-százötven magyar katonát kér az ISIS elleni harchoz. Nem kell nagy katonai szakértőnek lenni ahhoz, hogy lássuk: ekkor haderő semmire sem elég, ekkora csapatnak hadászatilag semmi jelentősége nincs. Az amerikaiak 55 aktív harcirepülő-század rendelkeznek, századonként nagyjából 18-24 darab repülőgéppel, aminek ha a töredékét odaküldenék - ahogy egyébként más esetekben szokták -, két hét alatt halálba bombázhatnák az egész Iszlám Állam nevű kreálmányt.
Mégsem teszik. Inkább belerángatnak mindenkit a saját maguk generálta konfliktusba, hogy a lehető legjobban kiszélesítsék a harcokban részvevő államok számát. Vajon miért?
Néhány évvel ezelőtt tudta bárki is, hogy mi az az ISIS? Nem hinném. A terrorszervezetnek mondott alakulat egyszer csak hirtelen megjelent. Hihetetlenül jól szervezett, rendkívül jól felfegyverzett és rengeteg pénz áll mögöttük. Vajon honnan jöttek? Honnan kerültek elő? És legfőképp kinek az érdekében tevékenykednek?
Az feltűnt már, hogy az ISIS a mindenféle harci kegyetlenkedése mellett arról ismerszik meg, hogy célzottan támadja a Közel-Kelet több ezer éves kulturális örökségét, hogy a terroristák előre megfontolt szándékkal arra törekednek, hogy a Közel-Kelet valós történelmének minden tárgyi emlékét megsemmisítsék?
Ez vajon kinek állhat érdekében?
Nem kell összeesküvés-elméleteket gyártani ahhoz, hogy észrevegyük milyen mocskos és alattomos játék az, amit a cionisták megint játszatni akarnak velünk. A cél minden valószínűség szerint a CIA és a Mossad által létrehozott terrorszervezet által a Közel-Kelet teljes lángba borítása lehet, bevonva mindenkit a háborúba és a végén újra átrendezni a világ rendjét immár a globalisták kénye-kedve szerint.
Az USA most száz-százötven magyar katonát kér az Új Világrendért.
Nem kérdés, hogy végül adunk nekik.
Mert a szomorú igazság az, hogy nincs is más választásunk…
Most Orbán a téma, de a Jobbik elleni orosz kémezős nevetséges hamisítványok is a liberális szellemi...
3/8/2015 6:04:14 PM
Most Orbán a téma, de a Jobbik elleni orosz kémezős nevetséges hamisítványok is a liberális szellemi műhelyekhez köthetők. Hazugsággyárak azok, az a sztori is először index + hvg-n jelent meg, majd onnan átvette 444-cink-origo és így tovább. Megrendelő az atlantista - liberális "jobb" oldalon keresendő, a liberálmédiások önmaguktól csak médiak*rvák, pénzért szerkesztik a lejárató anyagokat.
Simicska meg egy privatizátor-tolvaj oligarcha, amellett ráadásul neokohn zsidó is. És baromság a józan ész szerint is, mert ha valahol ügynök (volt) Orbán, a megbízó szervezet a világ nyugati neoliberális térfelén keresendő.
Tavaly több elvileg jobboldali embert megkerestek az amik, ugyan árulná már el a hazáját és a pártjának nem atlantista - cionista szárnyát jó pénzért. Siminél sikerrel házaltak a jelek szerint. :P
Nem az degradáló, ha egy simcsicska féle libernyák legyalázkodik valakit, az kitüntetés. De ha valakit összefüggésbe hoznak egy simicskával, mármint hogy a "jóbarátja", AZ érezze sértve magát. Ez egy felfuvalkodott hörcsög, pénze mint a pelyva de öltözködni azt nem tud, egy fotó épp az mno-n volt róla, hózentrógerrel feszít a kihízott ingjében, tipikus szemita újgazdag bugris.
"Simicska Lajos azt állítja, hogy Orbán Viktor a katonaságnál jelentett róla. A vállalkozó erről a Mandinernek beszélt. Azt mondta, már 22 éves korában biztosan tudta, hogy van dossziéja. A róla szóló aktát megpróbálta kikérni, de a rendszerváltáskor eltűnhetett, bár Simicska szerint Moszkvában még meglehet. De azzal, hogy a cionista, atlantista szekta tévéjén beszél, egyből hiteltelenné teszi."
Simicska ki akarja tényleg nyírni Orbánt: „Ügynök volt"
http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=82521
Simicska Lajos a Mandinrenek adott interjújában arról beszélt, hogy volt valaki a katonaságnál, aki odament hozzá magától és elmondta. „Figyelj, Lajos, az a helyzet, hogy jelentenem kell rólad." Simicska Lajos erre úgy válaszolt, hogy nincs harag, jó, hogy szólt, majd kitalálják együtt, miket írjon.
Az újságíró ezután megkérdezte, hogy Orbán Viktor volt-e az illető. Simicska Lajos azt mondta, hogy igen. Elárulta azt is, hogy később, amikor találkozott a mostani kormányfővel, akkor Orbán Viktor azt mondta neki, hogy alá akartak íratni vele, de ő nemet mondott.
Sokáig hitt Orbánnak
Harminc éven át hittem abban, hogy Orbán Viktor nem írta alá a beszervezési nyilatkozatot, de most már kezdek elbizonytalanodni, látva mindazt, ami az oroszokkal történik, például a paksi bővítést - mondta Simicska Lajos, az ATV Szabad szemmel című műsorában.
Moszkvában minden megvan
A tévéműsorba betelefonáló üzletember elmondta, korábban látta a róla szóló jelentéseket. "Nem állítom, hogy ezek között ott volt Orbán Viktoré, ezt nem tudhatom. Mára viszont minden eltűnt, sem a levéltárban, sem az aktív anyagok között nem található a dossziém" – állítja Simicska Lajos. Hozzátette, Moszkvában szerinte még meglehetnek a bizonyító erejű jelentések, ott minden anyagot megőriztek.
Hunhir.info - origo
Simicska meg egy privatizátor-tolvaj oligarcha, amellett ráadásul neokohn zsidó is. És baromság a józan ész szerint is, mert ha valahol ügynök (volt) Orbán, a megbízó szervezet a világ nyugati neoliberális térfelén keresendő.
Tavaly több elvileg jobboldali embert megkerestek az amik, ugyan árulná már el a hazáját és a pártjának nem atlantista - cionista szárnyát jó pénzért. Siminél sikerrel házaltak a jelek szerint. :P
Nem az degradáló, ha egy simcsicska féle libernyák legyalázkodik valakit, az kitüntetés. De ha valakit összefüggésbe hoznak egy simicskával, mármint hogy a "jóbarátja", AZ érezze sértve magát. Ez egy felfuvalkodott hörcsög, pénze mint a pelyva de öltözködni azt nem tud, egy fotó épp az mno-n volt róla, hózentrógerrel feszít a kihízott ingjében, tipikus szemita újgazdag bugris.
"Simicska Lajos azt állítja, hogy Orbán Viktor a katonaságnál jelentett róla. A vállalkozó erről a Mandinernek beszélt. Azt mondta, már 22 éves korában biztosan tudta, hogy van dossziéja. A róla szóló aktát megpróbálta kikérni, de a rendszerváltáskor eltűnhetett, bár Simicska szerint Moszkvában még meglehet. De azzal, hogy a cionista, atlantista szekta tévéjén beszél, egyből hiteltelenné teszi."
Simicska ki akarja tényleg nyírni Orbánt: „Ügynök volt"
http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=82521
Simicska Lajos a Mandinrenek adott interjújában arról beszélt, hogy volt valaki a katonaságnál, aki odament hozzá magától és elmondta. „Figyelj, Lajos, az a helyzet, hogy jelentenem kell rólad." Simicska Lajos erre úgy válaszolt, hogy nincs harag, jó, hogy szólt, majd kitalálják együtt, miket írjon.
Az újságíró ezután megkérdezte, hogy Orbán Viktor volt-e az illető. Simicska Lajos azt mondta, hogy igen. Elárulta azt is, hogy később, amikor találkozott a mostani kormányfővel, akkor Orbán Viktor azt mondta neki, hogy alá akartak íratni vele, de ő nemet mondott.
Sokáig hitt Orbánnak
Harminc éven át hittem abban, hogy Orbán Viktor nem írta alá a beszervezési nyilatkozatot, de most már kezdek elbizonytalanodni, látva mindazt, ami az oroszokkal történik, például a paksi bővítést - mondta Simicska Lajos, az ATV Szabad szemmel című műsorában.
Moszkvában minden megvan
A tévéműsorba betelefonáló üzletember elmondta, korábban látta a róla szóló jelentéseket. "Nem állítom, hogy ezek között ott volt Orbán Viktoré, ezt nem tudhatom. Mára viszont minden eltűnt, sem a levéltárban, sem az aktív anyagok között nem található a dossziém" – állítja Simicska Lajos. Hozzátette, Moszkvában szerinte még meglehetnek a bizonyító erejű jelentések, ott minden anyagot megőriztek.
Hunhir.info - origo
You are receiving this email because you subscribed to this feed at feedmyinbox.com
If you no longer wish to receive these emails, you can unsubscribe from this feed, or manage all your subscriptions
Lucy Hay alias Scall Fast add hozzá köreidhez
facebook - Scall Fast jelölj és visszaigazollak
A gravatarom
Twitter profilom Lucy Hay 88
Reakció WP
Scall Fast Tumblr, ezt a felületet is lakjuk csak be szépen mi jobbosok, hogy ne csak a libsik blogoljanak ott
jutub - OD090
Loiter88, másik jutub
Valakivel közösen használt régi jutub "csenel"
szint ÉN, név innen: Jules Verne : 9672-es pont az ami kell, pont ott ahol kell, pont akkor amikor kell.
+1 YT
Az isis-t pont usrael hozta létre, Szíria és Irán ellen. Cionista keresztény vallás az meg tüzet vízzel vegyítés. Hitgyülinél is durvább népbutítás megy a tengeren túl. A neokon társaságban ott van az isis nyugati megfelelője, a puritán "újjászületett" regenerálódott világvégeváró szektás idióták, háborúzni is hajlandó és sajnos vagyonos, befolyásos ál-keresztény vallási fanatikusok.
"Múlt csütörtökön megérkezett az amerikai behívó, így aztán mehetünk a Közel-Keletre lövöldözni az Iszlám Állam ellen."
Az isis-t pont usrael hozta létre, Szíria és Irán ellen. Cionista keresztény vallás az meg tüzet vízzel vegyítés. Hitgyülinél is durvább népbutítás megy a tengeren túl. A neokon társaságban ott van az isis nyugati megfelelője, a puritán "újjászületett" regenerálódott világvégeváró szektás idióták, háborúzni is hajlandó és sajnos vagyonos, befolyásos ál-keresztény vallási fanatikusok.
http://www.demokrata.hu/cikk/usa-hatalomatvetel-isten-neveben-i http://www.demokrata.hu/cikk/antidogma-usa-hatalomatvetel-isten-neveben-ii http://www.demokrata.hu/cikk/usa-hatalomatvetel-isten-neveben-iii.
A vallások amúgy az adott nép szakrális közös tudatai, ezek az isis, boko haram félék ugyanúgy megölik a siitát, szunnitát. Zsidót is? Kijelentették többször, hogy izraellel semmi bajuk, aztán pedig milyen muszlim szereti a cionista terrorállamot. A több irányba is árnyékot vető térdelő túszokról készült videó, a charlie hebdo-nál járdán közvetlen közelről géppisztollyal vér nélkül fejbelőtt francia rendőr, ugyanebben az ügyben nyomozást vezető francia rendőrtiszt állítólagos öngyilkossága... mocskos, háttérhatalmi machinációk ezek. Jóslatokat kreálnak, és megvalósítják azokat? A 3. vh. a cionizmus és az iszlám közt lesz megrendezve, "three world wars" - Albert Pike, még a 19. században eltervezték legalábbis az első nagy háborút. Nem minden sikerült nekik se terv szerint persze.
Akit érdekel részletesen, miért is kamu az ISIS, Világpanoráma régebbi részei Echo tv honlapon is megvannak, és Drábik János igen jól összegyűjtötte a tényanyagot. Egy tipikus zsindexes usrael felsz*pó háborúpárti véleménycikkbe sokkal gyérebb forrásmunkát fektetnek!
Az összeesküvés elméletek? Hát amikor valahol Oroszországban meghal egy liberális, a libtard médiában és politikában máris azonnal Putyin lesz a tettes. A biciklikerekeket is ő szurkálja ki, nyilván. :3 Bizonyíték nélküli állításokra, többször lebukott hamisításokkal, hangulatkeltéssel és gyűlölet szítással próbálja befolyásolni tömegek véleményét a háttérhatalom.
A zsidóimádó álkeresztény neoprotestáns szélsőséges puritán cionista szekták szerint Európában túl sok az eretnek és antiszemita illetve pápista, ez jön le a wesley "ranagol pap" cionlibsi lelkészképző félék megnyilatkozásaiból és az amcsiból érkező szidalmakból így együtt.
Ezért ellenségesek velünk a republikánusok, köztük mc cain john? Racionálisan geopolitikai, gazdasági érdekük a lenn tartásunk, hogy az euró se válthassa fel a dollárt a nemzetközi kereskedelemben. Ha kell, akkor Európát oroszokkal, arabokkal keverik háborúba a háttérhatalmisták és európai hazaáruló (és már csak neveik alapján is zömmel zsidók, ilyen berg, olyan baum, amolyan stein...) politikus, nato-s tisztviselő, és euro-bürokrata csicskásaik. Európai érdekekkel teljesen ellentétesen tevékenykedők!
Az egész nemzetközi háborús helyzet nem racionális, de a világ és benne az ember sem az. A racionalitás közmegyegyezésen alapuló józan ész. A világról alkotott emberi elképzelés az ateizmus is, ugyanúgy vallás ez is, hiszen nem tudják bizonyítani Isten nemlétét.
Úgy azért megnézném, ki van a "vonal túlsó végén", a cion és az ál - muszlim, műarab, hamis prófétás oldalon egyaránt. Szerintem ugyanaz. Ez nem szabad akaratból vallott hit hanem valami egész más, mind az amerikai + zsidó háborúcsináló világvégeváró hatalmi körök, mind a muszlim hardcore fanatikusok elmebeteg tettei tömeghipnotizáló negatív entitásokat feltételeznek.
Az történelmi tény, hogy a harmincéves háború katonai embervesztesége és a vele járó járványok, civil áldozatok, gazdasági károk rombolása alapján volt olyan durva legalább, mint a 2. vh. Mindezt az akkori technikával kivitelezték ráadásul, hát akkor mi lenne most, amíg fenn volt a jovonk.com oldal (archive.org), ott lehetett látni milyen lenne egy jelenkori 'usrael vs világ' totális háború.
Megjött a behívó
http://radicalpuzzle.blogspot.hu/2015/03/megjott-behivo.html
Mar 8th 2015, 23:06, by gabeebee
Múlt csütörtökön megérkezett az amerikai behívó, így aztán mehetünk a Közel-Keletre lövöldözni az Iszlám Állam ellen. Az Egyesült Államok hivatalos felkérése/felszólítása/parancsa - kinek melyik tetszik – szerint „növelni kell a részvételünket az ISIS nevű terrorszervezet elleni nemzetközi fellépésben, mert az fenyegetést jelent Európa biztonságára, mivel durva támadást intézett az ellen az értékrendszer ellen, amelyet Magyarország tisztel."
A hírt olvasva először azon kezdtem gondolkodni, hogy ezek szerint már valamilyen szinten benne is vagyunk, benne is lehetünk az amcsik játékában, ha most a részvétel növelését kérik, csak még arra nem jöttem rá, hogy vajon mivel. Eddig ugyanis még nem volt szó arról, hogy néhány nyilatkozaton kívül a magyar külügy, vagy Magyarország bármivel is szerepet vállalt volna ebben a történetben.
De a legfontosabb kérdés talán nem is ez, sokkal inkább az, hogy mi mégis mit keresünk megint egy olyan háborúban a világ másik felén, amihez lényegében semmi közünk?
Az USA most száz-százötven magyar katonát kér az ISIS elleni harchoz. Nem kell nagy katonai szakértőnek lenni ahhoz, hogy lássuk: ekkor haderő semmire sem elég, ekkora csapatnak hadászatilag semmi jelentősége nincs. Az amerikaiak 55 aktív harcirepülő-század rendelkeznek, századonként nagyjából 18-24 darab repülőgéppel, aminek ha a töredékét odaküldenék - ahogy egyébként más esetekben szokták -, két hét alatt halálba bombázhatnák az egész Iszlám Állam nevű kreálmányt.
Mégsem teszik. Inkább belerángatnak mindenkit a saját maguk generálta konfliktusba, hogy a lehető legjobban kiszélesítsék a harcokban részvevő államok számát. Vajon miért?
Néhány évvel ezelőtt tudta bárki is, hogy mi az az ISIS? Nem hinném. A terrorszervezetnek mondott alakulat egyszer csak hirtelen megjelent. Hihetetlenül jól szervezett, rendkívül jól felfegyverzett és rengeteg pénz áll mögöttük. Vajon honnan jöttek? Honnan kerültek elő? És legfőképp kinek az érdekében tevékenykednek?
Az feltűnt már, hogy az ISIS a mindenféle harci kegyetlenkedése mellett arról ismerszik meg, hogy célzottan támadja a Közel-Kelet több ezer éves kulturális örökségét, hogy a terroristák előre megfontolt szándékkal arra törekednek, hogy a Közel-Kelet valós történelmének minden tárgyi emlékét megsemmisítsék?
Ez vajon kinek állhat érdekében?
Nem kell összeesküvés-elméleteket gyártani ahhoz, hogy észrevegyük milyen mocskos és alattomos játék az, amit a cionisták megint játszatni akarnak velünk. A cél minden valószínűség szerint a CIA és a Mossad által létrehozott terrorszervezet által a Közel-Kelet teljes lángba borítása lehet, bevonva mindenkit a háborúba és a végén újra átrendezni a világ rendjét immár a globalisták kénye-kedve szerint.
Az USA most száz-százötven magyar katonát kér az Új Világrendért.
Nem kérdés, hogy végül adunk nekik.
Mert a szomorú igazság az, hogy nincs is más választásunk…
USA: Hatalomátvétel Isten nevében I.
A régi-új elnök beiktatási beszédében nem kevesebb mint negyvenszer fordult elő a "szabadság" szó, ami azonban ennél is lényegesebb, gyakran a "zsarnoksággal" szembeállítva. Ez az ellentétpár adta a szónoklat tulajdonképpeni vázát: az amerikaiak szabadsága a többi ország szabadságától függ, éppen ezért kötelességük a szabadságot terjeszteni a világon és véget vetni a zsarnokságoknak, amelyek elnyomják a népeket és fenyegetést jelentenek az amerikaiak szabadságára nézve, és így tovább, és így tovább, litániaszerűen.
Két nappal korábbi szenátusi meghallgatásán Condoleezza Rice, a külügyek új gazdájaként tárcája küldetésének mindenekelőtt "a demokrácia világméretű terjesztését" nevezte, prioritásként említve "a zsarnokság előretolt állomásai" elleni harcot, amelyeket szerinte hat ország, nevezetesen Kuba, Burma, Észak-Korea, Irán, Belorusszia és Zimbabwe képvisel. Nyilván puszta feledékenységből nem említette meg - többek között - Szaúd-Arábiát, ahol nyoma sincs parlamentnek és választásoknak, politikai és vallásszabadságnak; Pakisztánt, az USA-val szoros baráti kapcsolatot fenntartó katonai diktatúrát; Tadzsikisztánt és Üzbegisztánt, ahol autokrata elnökök és amerikai katonai támaszpontok biztosítják a status quót; Türkmenisztánt, ahol az önmagát életfogytiglani elnöknek kinevező "demokrata" gondoskodik a világ negyedik legnagyobb földgázkészletének amerikai érdekeltségben történő kiaknázásáról; vagy a klasszikus meghatározás szerint mégiscsak kommunista diktatúrának számító népi Kínát, amellyel (saját szavaival élve) "őszinte, együttműködő és építő jellegű kapcsolat van kibontakozóban". Ezenkívül Rice még kijelentette: "A cunami csodálatos alkalom (a wonderful opportunity) volt arra, hogy megmutassuk nemcsak az amerikai kormány, hanem az amerikai nép szívét, és azt hiszem, hogy nagy hasznunk (great dividends) származott belőle".
Ez a frappáns, bár egyesek ízlésének talán némiképp extravagáns gondolatkísérlet is mutatja, hogy minden bizonnyal a legrátermettebb személy került az amerikai külügyek élére. (Qualis rex, talis grex; qualis mulier, talis oratio.)
A kommentátorok csaknem egyöntetűen állítják, hogy Bush újraválasztása valójában a vallásos buzgóság győzelme, aki republikánus létére nemcsak az evangelista-fundamentalista jobboldal szavazatait söpörte be, hanem a hagyományosan inkább a demokraták felé húzó katolikus táborban is tarolt. Sikerének legfőbb záloga a tradicionális erkölcsi értékek körül kikristályosodó protestáns"katolikus (új)szövetség volt, amelyet főleg azzal teremtett meg, hogy az abortusz és a homoszexuális házasság elleni keresztes hadjáratában, valamint az emberi klónozással kapcsolatos kísérletek korlátozásában pápább volt a pápánál is.
Az eredmény mindenesetre őt igazolta. Ezen a választáson megdőlni látszik az amerikaiak közmondásos anyagiasságára vonatkozó vélekedés is, amely ha érvényes lenne, nyilván nem kapott volna újra bizalmat tőlük olyasvalaki, aki korábbi elnöki mandátuma során a 350 milliárd dolláros költségvetési többletet 560 milliárdos hiánnyá változtatta. A közvélemény-kutatások szerint minél buzgóbb vallásgyakorló az amerikai választópolgár, annál inkább a republikánusokra szavaz, vagyis azok 63 százaléka, akik hetente legalább egyszer vallásgyakorlaton vesznek részt (az össznépesség 14 százaléka), ellentétben azok 60 százalékával, akik sohasem vagy ritkán mennek templomba (a népesség ugyancsak 14 százaléka), mert ők inkább a demokratákra voksolnak. Ez alapján írja azt Michael Novak, az American Enterprise Institute politikai és vallási tanszékének vezetője, hogy Amerikában "újabban a vallás vált az egyik legfontosabb politikai megosztó tényezővé", hozzátéve: "... bárki is akarja az amerikaiakat vezetni, hálát kell mutatnia a Mindenhatónak és ki kell fejeznie iránta érzett elkötelezettségét. Amerikában el lehet választani egymástól az államot és az egyházakat, de nem lehet elválasztani a vallást a nemzeti élet szövetétől. Clinton elnök például sokkal gyakrabban beszélt a vallásról, mint George W. Bush... (...) Ez egy normális, és egy elnök számára majdhogynem kötelező magatartás" (Le Monde, 2004. november 1.).
Már Tocqueville megemlíti híres könyvében, hogy a vallásosság mindig is fontos szerepet játszott az amerikai közéletben. Primér politikai tényezőként azonban Jimmy Carter elnöksége óta hatalmasodott el igazán. Ő maga és (az idősebbik Busht kivéve) minden utóda ugyanis hitgyakorló evangelista, akik úgymond Jézus Krisztusnak köszönhetik "regenerációjukat", aminek hangot is adnak úton-útfélen. Ennek a vallási irányzatnak az egyik sajátossága éppen a rendkívüli közlékenység, a túláradó ömlegősség, és ez gyakran készteti nyilvános önvallomásokra, csodás látomások és hirtelen megvilágosodások ecsetelésére híveit. Carter például vasárnaponként bibliaiskolákban tanított, és hittérítő buzgalma arra ragadtatta, hogy amikor egyik alkalommal a buddhista dél-koreai elnököt kísérte a repülőtérre, megpróbálta vendégét megtéríteni, és ráadásul még el is dicsekedett tettével!
Reagan-életrajzában Edmund Morris megemlíti, hogy az elnök a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti konfliktust következetesen a Biblia armageddoni ütközeteként fogta fel, Amerikát pedig - nyilván a Hegyi beszédtől ihletetten - "egy dombon lévő fénylő városnak" (a shining city on a hill) nyilvánította. Clintonról köztudott volt, hogy igen nagy fontosságot tulajdonított az évente egyszer sorra kerülő Annual Prayer Breakfast szertartásának, amikor is reggelijét több tucat prédikátor társaságában fogyasztotta el, és a Monica Lewinskivel folytatott házasságtörő paráználkodásáért is egyházi személyiségek előtt tartott nyilvános bűnbánatot.
Mondhatni "össznépi igényt" elégít ki tehát az amerikai elnökök által mutatott vallásos buzgalom, hiszen ha hihetünk a párizsi Nemzetközi Tanulmányok és Kutatások Központjának (CERI) kutatásvezetője, Denis Licorne által idézett közvélemény-kutatási adatoknak, az amerikaiak 92 százaléka hajlandó lenne elfogadni egy zsidó, 95 százalékuk egy néger elnököt, de csupán 49 százalékuk egy nyíltan ateista elnököt (L'Histoire, 2004. július-augusztus).
Ellentétben a fejlett nyugat-európai országokkal, az Egyesült Államokban a vallásosság foka és a vallásgyakorlók aránya nem csökken, hanem folyamatosan növekszik. A mából visszatekintve meglepőnek tűnhet, hogy - az amerikai angol gyarmatok biblikus megalapozottsága (verus Israel) és az alapítók bigott vallásossága dacára - az 1787-es Szövetségi Alkotmányból teljesen hiányzik az Istenre vagy a Legfőbb Lényre való utalás, és a vallásról is csak kétszer esik benne szó, egyformán negatív értelemben. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kísérték volna heves viták az alapokmány megszövegezését, és egyesek ne hiányolták volna belőle az "Isten" szót (mint az európai alkotmány esetében 200 évvel később).
Az akkori közvélemény körében bizonyos ellenségesség volt tapasztalható az ateistának tartott Jefferson elnökkel (1801-1809) szemben, aki nem hitt Jézus istenségében, és a Bibliát csupán egy történelemkönyvnek tartotta, mégpedig nem is a legjobbnak a sok közül. "Keveset számít, hogy húsz isten van, vagy egyetlen isten sincs, írta, ez nem üríti ki a zsebem és nem töri el a lábam." A jelenlegi légkört ismerve ez utóbbi két megállapítása ma már nem állná meg a helyét.
Hivatalba lépésük alkalmával az amerikai elnökök szokás szerint a Bibliára tesznek esküt, noha erre semmi sem kötelezi őket. Néhány éve viszont az illetékes fellebbviteli bíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a "zászlóra tett eskü" szövegét (one nation, under God, indivisible with liberty and justice for all), ahogyan azt a kaliforniai nyilvános iskolákban mondták, azzal az indoklással, hogy az "under God" ("Isten alatt") formulát Eisenhower elnöksége idején politikai okokból - a materialista és ateista szovjet blokk és az istenes és (ezért nyilvánvalóan) erkölcsös Amerika közötti alapvető különbség érzékeltetésére - illesztették be az eredetileg éppenhogy világi ceremóniának szánt és a nyilvános iskola egyik védelmezője által kreált esküszövegbe.
A vallási megújulás aktuális hullámát, vagyis az amerikai történelem ötödik nagy vallási ébredését (awakening) lovagolta meg most Bush, aki maga is "újjászületett" (born-again) keresztény. A kegyes legenda szerint a híres Billy Graham lelkész, egy másik, még festőibb verzió szerint viszont Arthur Blessitt jóvoltából tért meg és látta meg az "igazságot", aki mint vándorprédikátor azzal írta be magát a rekordok könyvébe, hogy hatvan országon keresztül vonszolt maga után egy 48 kilós, kerekekre erősített keresztet. "Jézus-Krisztusról akarom önt faggatni", fordult hozzá állítólag Bush. "Elmagyarázom, hogy mit kell tennie, ha biztos akar lenni a megváltásban", válaszolta a keresztes ember, az etikus magatartás mibenlétéről azonban elmulasztotta kiokítani.
Nyilván emiatt történhetett meg, hogy a későbbi elnök kampánystábja a dél-karolinai republikánus előválasztás során a nem éppen krisztusi szellemű rágalmazástól sem riadt vissza pártbéli riválisa, John McCain ellehetetlenítése végett: elhagyta a feleségét, homoszexuális, alvilági kapcsolatokat tart fenn, kábítószerfüggő, gyermekei születtek egy néger prostituálttól - mint látható, alaposan leszedték róla a keresztvizet, még azt is sejtetve, hogy egy észak-vietnami fogolytáborban eltöltött hosszú időszak következtében súlyos paranoia kínozza, ami megválasztása esetén biztonsági kockázatot jelentene az atomarzenál feletti rendelkezési jogra való tekintettel. Az eredmény ismeretében azután, tipikus farizeushoz illően, Bush megjátszotta a nemes szívű ellenfelet és joviálisan lapogatta McCain vállát a tévékamerák előtt. "Kíméljen meg az effajta hülyeségeitől és vegye le rólam a mocskos mancsát", reagált az egykori vietnami hős egyenes adásban.
Mindez persze láthatóan nem ingatta meg Bush öntelt bornírtságát, aki egyre jobban elhatalmasodó vallásmániája következtében hovatovább Jézus Krisztusnak képzeli magát. "Isten engem választott a nemzet vezetésére" - jelentette ki például a dallasi Keresztény Ifjúsági Centrum (CYC) 2003. november elsejei nagygyűlésén, és miközben szónokolt, két zászlót húztak föl mögötte, amelyeken felirat hirdette: King of Kings, Lord of Lords (Királyok királya, Urak ura). A következő év nyarán egy amish farmerekkel tartott magántalálkozón a pennsylvániai Lancaster megyében ugyancsak megerősítette: "Biztos vagyok benne, hogy Isten beszél rajtam keresztül".
Deviáns személyisége és ellentmondást nem tűrő megszállottsága lassanként már a saját pártjában is aggodalmat és ellenérzéseket kelt. Ron Suskind publicista arról számolt be (New York Times Magazine, 2004. október 17.), hogy Bruce Bartlett, aki a republikánus párt hagyományos szárnyának egyik vezéralakja, a párton belüli "polgárháború" lehetőségét sem zárta ki Bush újraválasztásának esetére. Szerinte ez ugyanolyan természetű konfliktus lesz, mint amely világszerte zajlik a modernisták és a fundamentalisták, a pragmatikusok és az igazi hívők, az ész és a vallás között. "(Bush) valóban azt hiszi, hogy isteni missziót teljesít. Az olyan abszolút hit, mint az övé, elborítja az elemzés minden szükségletét. A lényeg a hit számára abból áll, hogy higgyünk olyan dolgokban, amelyekre nincsenek empirikus bizonyítékok, mondja Bartlett, a világot azonban nem lehet a hittel irányítani". De meg lehet próbálni - vélekednek a republikánus hatalmi apparátust megszállva tartó "keresztény cionisták".
Azzal, hogy az alapító atyák biblikus messianizmusa inspirálja világmegváltó terveit, Bush "western-imperializmusa" (Guillaume Faye) a jelek szerint visszatér forrásaihoz. Egykor az amerikai angol gyarmatok puritán alapítói úgy gondolták, hogy "isteni szándékot" (divine purpose) teljesítenek be az őslakosok földjének elrablásával. 1783-ban egy bizonyos E. Stiles jogtudós egyenesen "Isten amerikai Izraeljének" (God's American Israel) nevezte Amerikát, amelynek pacifikálnia és uralnia kell a Földet. Manapság a neokonzervatív protestánsok is úgy vélik, hogy az Egyesült Államok és Izrael között nincs különbség az isteni misszió megvalósításában. Eme kettős motivációjú, egyrészt az országalapító hagyományokban, másrészt a bibliai történetekben gyökerező és mára csaknem az egész amerikai társadalmat jellemző "mentális késztetés" eredményeként jutott el az Egyesült Államok odáig, hogy feltétel nélküli támogatásban részesíti a lényegében szellemi anyaországának tekintett Izraelt.
(folytatjuk)
ANTIDOGMA - USA: Hatalomátvétel Isten nevében II.
Egyik vezéralakjuk, Ralph Reed "tagadhatatlan és erős szellemi kapcsolatot" állapít meg Izrael és a keresztény hit között (New York Times, 2002. május 2). A Biblia szó szerinti olvasatából merítő és a Krisztus mielőbbi visszatéréséért ügyködő amerikai evangelisták 1980-ban Nemzetközi Keresztény Követséget nyitnak Jeruzsálemben, és jelentős anyagi támogatást nyújtanak az orosz zsidók Izraelbe történő kivándorlásához, valamint Ciszjordániában és Gázában történő letelepítéséhez. James DeLoach bostoni baptista lelkész alapítványt (Jewish Temple Foundation) tesz a jeruzsálemi nagymecset lerombolása és Salamon templomának újjáépítése céljából. John Walvord dallasi fundamentalista teológus, a Southwestern Bibliaiskola tanára azt tanítja, hogy "Isten csak a fiai, a zsidók és a keresztények iránt érdeklődik, de nem törődik a muzulmánokkal, a buddhistákkal és az összes többi hittel". Randall Price, a World of the Bible Ministries nevű neoprotestáns lobbi alapítója még a radikális zsidó cionistáknál is messzebb megy, amikor a Nílustól az Eufráteszig terjedő zsidó etnikai állam eszméjét hirdeti - ahogyan azt állítólag Ábrahám akarta, és eszelős "igehirdetésében" az olyan befolyásos evangelista szervezetek támogatására is számíthat, mint például a már nevében is sokat mondó Restoration Foundation (Újjáépítés Alapítvány) vagy a nem kevésbé ékesszóló Christian Friends for Israeli Communities (Az Izraeli Közösségek Keresztény Barátai). Nem csoda, hogy a zsidó állam megalapításának ötvenedik évfordulóján, 1998-ban Netanjahu akkori izraeli miniszterelnök a több mint kétszáz zsidóbarát evangelista szervezetet tömörítő Voices United for Israel (Egyesült Hangok Izraelért) orlandói kongresszusán kijelenti: "Az ebben a teremben ülő embereknél nincsenek jobb barátaink és szövetségeseink". Nyilván tudta mit beszél, hiszen " mint azt Henri Tincq írja a Le Monde-ban - a keresztény cionisták tízmilliói valóban meg vannak róla győződve, hogy "a Nagy-Izrael érdekében megfogalmazott követelések a bibliai próféciákon alapuló isteni törvényességen nyugszanak" (2004. október 20.).
Az amerikai közgondolkodás biblikus átitatottsága és az amerikai külpolitika konkrét lépései láttán a neves brit publicista, George Monbiot arra a megállapításra jutott, hogy "ma az amerikai vezetők egy isteni küldetés papjainak tekintik magukat, amelynek célja: megszabadítani a világot démonaitól", és hozzáteszi: "Az Egyesült Államok többé már nem egy nemzet, hanem egy vallás" (The Guardian, 2003. július 29.). Az "Amerika egy vallás" című cikkét akár Rudolph Giuliani, volt New York-i polgármester emlékezetes kiszólása is inspirálhatta, aki a városát ért iszlámista kamikaze-akció napján egyértelművé tette, hogy "hinnetek kell Amerikában, mert Amerika egy vallás". Ugyancsak Monbiot írja a No Man's Land (Green Books, 2003) című esszéjében: "Az Egyesült Államoknak már nincs szüksége arra, hogy Istenre hivatkozzon, mert ő maga az Isten, és az amerikaiak azért mennek külföldre, hogy terjesszék a mennyei birodalom fényét. A zászló ugyanolyan szent lett, mint a Biblia, a nemzet neve ugyanolyan szent, mint Isten neve. Az amerikai kormány egy papsággá vált." Ugyanez a véleménye Sébastien Fathnak, a tekintélyes francia tudományos kutatóintézet, a CNRS munkatársának is, aki szerint Bush "helyettesíti a vallásosság hivatásos szereplőit az amerikai civil vallás főpapi funkciójában" (Le Monde, 2004. október 20.).
Tény, hogy a jelenlegi amerikai vezetők elődeiknél is jobban belemerülnek az alapító atyák evangelizáló messianizmusába, akik azt akarták, hogy Amerika legyen Isten abszolút földi uralmának az elő- és példaképe. A Dieu bénisse l'Amérique (Isten áldja Amerikát) és a Militants de la Bible aux États-Unis (A Biblia harcosai az Egyesült Államokban) című könyvek szerzőjeként Fath - az alapító atyák öröksége, a hit és az ima, az egyéni üdvözülésre biztató individualizmus és az állítólag Isten áldását birtokló, tehát el nem bukható Amerika iránti naiv optimizmus mellett - éppen ebben, az Egyesült Államokat az új Ígéret földjének és a világ regeneráló tényezőjének tekintő messianisztikus szemléletben azonosítja az amerikaiak együttélését szabályozó "civil vallás" egyik lényegi komponensét. Ez a fajta sajátos, a Bush által jelenleg folytatott neoimperialista külpolitikát is alapjaiban meghatározó messianizmus-optimizmus keverék ösztökéli Gary Schmittet, az USA stratégiai célkitűzéseit már az elnevezésében demonstráló Egy Új Amerikai Évszázadért Terv (PNAC) igazgatóját is, amikor azt írja, hogy "az amerikaiaknak szövetségeseikre való tekintet nélkül kell eljátszaniuk vezető szerepüket, mert az Egyesült Államok politikája az egész világ érdekét szolgálja" (Guillaume Parmentier szerk.: Les Etats-Unis aujourd'hui, Odile Jacob, 2004). Eszerint tehát a "Gondviselés" nemzeteként az Egyesült Államok lenne az egyedüli ország, amely képes "újrakezdeni a világot", és egyszerre lehet az emberiség érdekeinek bírája és tanítója. Egyetlen valóban szuverén nemzetként, Amerikának a "Gonosz tengelye" (The Axis of Evil) elleni keresztes hadjáratában csak ellenségei, kliensei vagy vazallusai lehetnek. A történelemben példátlan katonai túlhatalma révén megkímélheti magát a fölösleges szócsépléstől, mert - Theodor Roszak amerikai történész szerint - elég csak megsuhogtatnia a büntetés fenyegetését ahhoz, hogy szót fogadjanak neki. (Az amerikai szoldateszka mindenhatóságának érzékeltetésére: jelenleg a világ csaknem 120 országában 725 támaszponton állomásoznak amerikai katonák.) "A mi neokonzervatívjaink ultraradikálisak abban az értelemben, hogy egyedüli céljuk több változást kiváltani, és gyorsabban, mint sok forradalmár tette. Merész és dinamikus emberek ők, akiket a világ átszabásának fanatikus vágya hajt. Egy irányt vesztett és akarat nélküli emberiség megmentőinek látják magukat", írja könyvében Roszak (La Menace américain, Le Cherche-Midi, 2004).
Henry Kissinger szerint a forradalmi hatalmat az jellemzi, hogy semmi sem tudja megnyugtatni, legalábbis addig nem, ameddig egyetlen - vélt vagy valós - ellensége is életben van. Így aztán Roszak megállapítása a "forradalmár neokonzervatívokról" nem is olyan paradox, mint első hallásra tűnik, különösen ha azt is tekintetbe vesszük, hogy hangadóik közül sokan a trockizmus politikai iskoláját járták ki, és töretlenül őrzik az erőszakos politikai módszerek iránt táplált zsigeri beidegződéseiket. "A neokonzervatív egy olyan baloldali, akit megtámadott a valóság", (ön)ironizált Irving Kristol, az irányzat pápája egy 1978-as könyvében. "Ez nem egy párt, hanem egy érzékenység, amely mintegy száz személyt tömörít New York és Washington között", pontosítanak a messianisztikus Amerikát leleplező (L'Amérique messianique, Seuil, 2004), kiváló oknyomozó könyvükben a Le Monde újságírói, Daniel Vernet és Alain Frachon, amelyben a neokonzervatív ökoszisztémát ugyanúgy átvilágítják, mint a Busht hatalomra juttató eszméiket, miközben a La Derniere Croisade: les fous de Dieu version américaine (Az utolsó keresztes hadjárat: Isten amerikai őrültjei, Plon, 2004. szeptember) című művében Barbara Victor arra keres választ, hogy az Egyesült Államokban hogyan vette át Isten a hatalmat és hogyan diktálják programjukat az evangelista keresztények. "A maccarthizmus korszakában Sartre azzal vádolta Amerikát, hogy megőrült. Ma bizonyára nevet a sírjában", visszhangozza Tony Judt történész a Le Nouvel Observateurben.
A neves liberális publicista, William Pfaff már idejekorán észrevette a hübriszen, az elbizakodottságon, az önértékelési zavaron, egyszóval az őrültség egy bizonyos fajtáján alapuló neokonzervatív ideológia kibontakozását (Int'l Herald Tribune, 1992. március 8.), előre vetítve az általa inspirált neoimperializmus várható végkifejletét is, amely szerinte csak egy "birodalmi börleszkben végződhet" (To Finish In a Burlesque of an Empire). Egyébként egy bizonyos Richard Haas volt az, aki a Nemzetbiztonsági Tanács tagjaként, "A birodalmi Amerika" című emlékezetes cikkében (Atlanta Times, 2000. november 11.) nyilvánvalóvá tette, hogy "Amerikának egy nemzet méretéről át kell térnie egy világbirodalom méretére", és ezáltal az amerikai birodalmi álom "romantikus" megfogalmazójának számít. Szerinte ez a birodalmi Amerika nem válik imperialista hatalommá, mert "a Jó alapján kell újjászerveznie a világot, erkölcsösebben véve át az egykor a Brit Birodalomra háruló szerepet". Az ebből is kicsendülő - és az amerikai értelmiségieket csaknem egyöntetűen jellemző - szellemi éretlenség és egzaltált utópizmus ellenére a szókimondó, szinte már-már naiv őszinteség mindenképpen Haas javára írandó, aki egyike a Bush-kormányzat expanzív külpolitikáját sugalmazó szürke eminenciásoknak. Jelentős szerepe volt abban, hogy az úgynevezett Bush-doktrína szellemében az amerikai kormányzat a korábban gyakorolt szupremácia elvét a hegemónia, pontosabban a "fegyveres világuralom" (armed world hegemony) elvével cserélje fel, mégpedig a "demokrácia", a "szabadság", az "egyenlőség" és a "kapitalizmus" négyes posztulátumára hivatkozva, amelyek érvényesítése érdekében úgymond az Egyesült Államokra hárulna "a Föld átformálásának felügyelete". Amerika tehát aszerint különbözteti meg a nemzeteket, hogy közülük melyek hajlandók az "erkölcsi átlátszóságot" (moral clarity) és az "erényességet" követni, és melyek nem. A neokonok egyik legelszántabb ellenfeleként Claes G. Ryn, az Amerikai Katolikus Egyetem professzora éppen e miatt a megvalósíthatatlan és az egész világ kollektív biztonságára nézve veszélyes utópia miatt tartja a neokonzervatívokat "újjakobinusoknak", akik Rousseau univerzalista elméletét képviselve, "erővel akarják felszabadítani azokat, akik nem akarnak szabadok lenni" (America the Virtuous: The Crisis of Democracy and the Quest for Empire, Editions Transaction, 2003).
Allan Bloom politológus szerint ez az amerikai törekvés már a második világháború alatt is érzékelhető volt. Akkor ugyanis az amerikaiak számára nemcsak egy veszélyes ellenség legyőzéséről volt szó, hanem az általuk egyetemes módon humanitáriusnak vélt okokból, a "Jó" nevében, a szerintük erkölcsileg egyedül elfogadható társadalommodell és az azt közvetítő amerikai hatalmi akarat exportjáról is. "Amikor mi, amerikaiak, komolyan beszélünk a politikáról, azt jelezzük, hogy a szabadságról és egyenlőségről vallott elveink, valamint az azokat megalapozó jogok ésszerűek és mindenhol alkalmazhatóak", írja, és abból sem csinál titkot, hogy "a második világháború is egy sikeresen végrehajtott átnevelési terv volt azok kényszerítésére, akik nem fogadták el ezeket az elveket" (The Closing of the American Mind, Simon and Schuster, N.Y., 1987). Egy szó mint száz, "demokratának" csak azok a nemzetek számítanak, amelyek támogatják az amerikai külpolitikát. Claes G. Ryn "demokratizmusnak" nevezi ezt az álságos magatatartást, amelynek egyik teoretikusa, James David Barber politológus kijelentette: "Amerika küldetése és feladata a világ demokratikus mozgalmának vezetése, és hogy kikényszerítse mindenhol azt a demokráciát, ahogyan az nálunk működik" (Washington Post, 1990. január 25.). Másként mondva: nem elég uralni a világot, hanem amerikanizálni is kell, vagyis amerikanizálva uralni.
Amerikai szemszögből ugyanis a gazdasági-technológiai, illetve az ideológiai-kulturális offenzíva szorosan összefügg egymással. Ráerőltetni a többi népre az amerikai nyelvi és lelki reflexeket, az amerikai referenciákat - a világuralom legbiztosabb módja. Az internet és Hollywood, a popzene és a "kóla-érzés" ugyanazon stratégia elemei, mert hiszen a Földnek nemcsak amerikai módon kell szórakoznia, hanem amerikaiként is kell gondolkodnia. "Az Egyesült Államokat egyetemes elvekre alapították, és sajátos erkölcsi státusa egy nagy küldetésre sarkallja a világon", írja William Kristol és David Brooks, és egyúttal a vegytiszta homogenizáló kozmopolitizmus mibenlétét is érzékletessé téve, így folytatják: "A mi nacionalizmusunk egy különleges nemzet nacionalizmusa, amelynek egy egyetemes elven alapuló világküldetést kell betöltenie. Ezt az elvet Abraham Lincoln »egy minden emberre, minden időben alkalmazható elvont igazságként« jellemezte", (The Wall Street Journal, 1997. szeptember 15.). Ennek az "elvont igazságnak" az állítólagosan egyedüli letéteményeseként érzi magát Amerika feljogosítva arra, hogy a "világfalu" seriffjeként megregulázza az egész emberiséget.
USA: Hatalomátvétel Isten nevében III.
Ugyanakkor Ben Wattenberg, az ismert televíziós szerkesztő és újságíró „a demokratikus és amerikai értékek egész világon történő elterjesztésének vizionárius eszméjéről" vizionált (Washington Times, 1988. december 1.), és még a Szovjetunió bukása előtt hangot adott a neokonzervatívok időközben realitássá váló vágyálmának, miszerint „az egypólusú világ kitűnő dolog, azzal az egyedüli feltétellel, hogy Amerika legyen ez a pólus" (u. o. 1990. március 21.). Árulkodó módon a konkurens (és elvileg liberális) fővárosi laptárs, a Washington Post híres vezércikkírója, Charles Krauthammer is egy „hatékony intervencionista politika" szükségességét hangoztatta, (1991. március 22.), láthatóan azzal sem törődve, hogy a „demokrácia" nevében végrehajtott katonai agresszióik miatt világszerte felerősödhet az Amerika-ellenesség. „Amerika nem népszerű? És akkor? Valóban szüksége van rá, hogy az legyen? A csúcson vagyunk, és ezt fel kell vállalni", pöffeszkedik az eredmény ismeretében tízegynéhány évvel később, amikor lapjában Midge Decter, természetesen ugyancsak a „demokráciával" takaródzva, egyenesen arra biztatta Busht, hogy „tisztítsa meg a világot" mindentől, ami nem demokratikus (Washington Post, 2002. június 28.).
2001. szeptember 11-ét azután valóságos „mennyei felhatalmazásként" értelmezték az amerikai vezetők az unilateralizmus példátlan méretű kiterjesztéséhez és gyakorlásához. Robert Kagan, William Bennett, Jack Kemp, Jeane Kirkpatrick és a többi neokon ideológus a terrorizmus elleni „totális harc" szükségességének ürügyén felelevenítette Woodrow Wilson 1919-ben megfogalmazott eszméjét, miszerint a „szabadság egyedüli misszionáriusaként" az Egyesült Államoknak gyakorlatilag mindent szabad a nemzetközi politikában. Ezzel magyarázható, hogy Bush első elnöksége egyet jelentett a világ ügyeibe való amerikai beavatkozás mértékének fokozódásával, és ezzel együtt az amerikai állampolgárok életébe való állami beavatkozás mértékének az Egyesült Államok történetében példátlan fokozódásával. Hunt Tooley történész, az Austin College tanára szerint Clinton volt az, aki ezt „a birodalmi hódítást a hazai elnyomással" párosító mechanizmust mozgásba hozta. Tooley azt is megállapítja, hogy az amerikai imperializmus - a korábbi európai imperializmusokkal ellentétben - nem annyira a nemzetet, mint inkább a pénzügyi-gazdasági köröket szolgálja, amelyeknek a kormány és a politikusok csupán a „vigécei", és így a lényegében gazdasági okok által motivált imperialista választás csupán a konjunktúra függvénye. „Amerika sorsa az, hogy rendőrségként viselkedve civilizálja a világot", adta ki a jelszót az üzleti körök lapjában (The Wall Street Journal) Max Boot, aki maga is a neoimperialista expanzió leghangosabb támogatói közé tartozik. A közvélemény mozgósítására hivatott „csillagos-sávos" nacionalizmus és patetikus hazafiaskodás mindazonáltal sokkal inkább propaganda, mintsem valódi motiváció, és mivel ez a mentális struktúra töretlenül érvényesül az amerikai közgondolkodásban, függetlenül attól, hogy melyik párt van hatalmon, végül is a republikánusok és a demokraták teljességében esetlegesen, mondhatni „csereszabatosan" döntenek az éppen alkalmazott pacifista vagy militarista opció mellett. Magyarul: egyikük kutya, másikuk eb, és valójában egyformán a globális gazdasági erők (nemzetekfölötti plutokrácia) kiszolgálói.
Mindössze annyi a különbség, hogy a neokonok által uralt republikánus adminisztráció szemérmetlenebbül, vagy ha úgy tetszik, cinikusabban jár el. Ők ugyanis nyíltan hangoztatják, hogy az Egyesült Államoknak egy elsöprő (overwhelming) katonai hatalomra támaszkodó globális szupremáciát kell megvalósítania, amelynek keretében egyedüliként dönthet arról, hogy mi a jó és a rossz a világ maradéka (the Rest of the World) számára is, és önmagának tarthatja fenn az egyoldalú fegyveres fellépés jogát ítéletei foganatosítására, vagyis egyszerre töltheti be az ügyész, a bíró és a zsandár szerepét. Ahogyan Bush mondta Bob Woodwardnak, „létezik egy értékrendszer, amellyel kapcsolatban nem ismerünk kompromisszumot, és ez az értékrendszer az, amelyet mi hirdetünk. Ha ezek az értékek jók a népünk számára, jónak kell lenniük az összes többi számára is" (Washington Post, 2003. szept. 19.).
Noha ez a biblikus-harcias messianizmus mélyen az amerikai hagyományban gyökerezik, akárcsak az egyetemes „Jó" arkangyalának szerepében való nárcisztikus tetszelgés, valójában - a vietnami vereség okozta önképsérülés és pillanatnyi elbizonytalanodás után - mégis W. Bush színrelépésével vált ismét a világpolitika alakító tényezőjévé. Magát a teológiai kicsengésű „nyilvánvaló sors" (manifest destiny) kifejezést, amely úgymond a „Gondviselés" által az Egyesült Államoknak szánt civilizatórikus küldetésre utal, egy John O'Sullivan nevű demokrata újságíró dobta be a köztudatba még 1845-ben, aki negyven évvel később az „angol faj" jövőbeli világuralmát is megjövendölte a „barbár országok" fölött. Ugyanabban az évben megjelentetett Our Country (A mi országunk) című bestsellerében Josiah Strong kongregacionalista lelkipásztor azt állítja, hogy az angolszász faj felsőbbrendűsége „gyarmatosító géniuszán" alapul, és a polgári szabadság és a „spirituális kereszténység" egyedülálló modelljét nyújtja a világ számára. „Nyilvánvaló, hogy az angolszászok tartják kezükben az emberiség sorsát, és az Egyesült Államok válik e hatalom fő székhelyévé", írja, egyúttal arra biztatva honfitársait, hogy „késlekedés nélkül internacionalizálják az amerikai nép nyilvánvaló sorsát". Albert Beveridge indianai szenátor 1900. január 9-én kijelenti: „Isten ezer éven át nem a saját személyük hiábavaló és passzív csodálatára készítette elő az angol és teuton nyelvű népeket, hanem a világ szervező uraivá tett bennünket, hogy rendet teremtsünk ott, ahol a káosz uralkodik. A haladás szellemét azért adta nekünk, hogy legyőzzük a reakciót az egész világon. A kormányzás adottságát azért helyezte belénk, hogy kormányt adjunk a vad és elaggott népeknek. Egy ilyen erő nélkül a világ visszaesne a barbarizmusba és a sötétségbe. És egész fajunk közül az amerikai népet jelölte ki mint választott nemzetét, hogy megkezdje a világ regenerálását".
A zarándok atyák (Pilgrim Fathers) biblikus küldetéstudata, az 1880-as években virágkorukat élő rasszista/szociáldarwinista tanok, A. T. Mahan admirális The Influence of Sea Power upon History (A tengeri hatalom befolyása a történelemre) című 1890-es alapműve és a mindezt valamiféleképpen szintetizáló „nyilvánvaló sors" elmélete szolgáltatott alapot a spanyol-amerikai háborúban, McKinley és Theodor Roosevelt furkósbot-politikájában (Big Stick Policy), a két világháborúba történő beavatkozásban, a koreai és vietnami katonai kalandban, valamint az utóbbi évek fékevesztett intervencionizmusában megnyilvánuló amerikai imperializmus gyakorlatához. Niall Fergusson, a New York-i Egyetem tanára és az Empire: How Britain Made the Modern World (Birodalom: Hogyan alkotta meg Britannia a modern világot) c. tanulmány szerzője szerint az Egyesült Államok, még ha nem is meri deklarálni, valójában az egykori Brit Birodalom örököse, de elődjével ellentétben nem civilizáló, hanem zavartkeltő szerepet játszik a világtörténelem színpadán, és így az általa bemutatott darab is csupán egyfelvonásos lehet.
Ha van „nyilvánvaló sorsa", akkor éppen ez az, mert hiszen „az USA identitása csupán egy homokvár, amely minden pillanatban összeomolhat. Ezért aztán szüntelenül egy mesterséges hazafiságnak kell elhárítania ennek az amnéziás és kaleidoszkópikus társadalomnak az esetleges összeomlását, amely megosztott hagyományok és történelem híján, társadalmi és etnikai egység híján nem vált »nemzetté«, és amelynek legerősebb kötőanyaga az igencsak törékeny kapcsolatot teremtő gazdasági materializmus, vagyis a konzumerizmus, a zsugoriság és a pénzimádat. Hogy fenntartsa ezt a rogyadozó építményt és hogy összefogja ezt az önazonossági és értékválságban szenvedő társadalmat, a neokonzervatív kormányzat a klasszikus receptet alkalmazta: az álhazafias militarizmus és a felületes vallásosság keverékét, egyfajta leegyszerűsített kereszténység puritán biblikus istenességét", írja Guillaume Faye az amerikai neoimperializmus létrejöttével, kibontakozásával és várható végkifejletével foglalkozó remek esszéjében, igen találóan „globális államcsínynek" minősítve ezt a szemünk láttára kibontakozó és az egész földi berendezkedés radikális felforgatását célzó folyamatot (Le coup d'état mondial. Essai sur le Nouvel Impérialisme Américain, 2004).
Még ha a vallás többé-kevésbé mindig és mindenhol árucikk is volt (elvégre a Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen), a mai Amerikában szinte szervezett „vallásszédelgés" (Határ Győző) folyik. Egész iparágak épültek rá a bibliai történeteket készpénznek vevő átlagamerikaiak hallatlan ostobaságára, és a hitbuzgalom által hevített jámbor lelkek pumpolása egészen elképesztő méreteket öltött. A vallásos könyvek, folyóiratok és filmek sikere, a felekezeti tanintézetek, rádió- és tévéállomások sokasodása, a televíziós igehirdetések (teleevangelisták) népszerűsége, a szekták virulenciája, a megtérések és "újjászületések" tömegjárványa egyaránt azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államokban a vallás vált az egyik legkelendőbb portékává. Példának okáért tíz év alatt hatvanmillió példány fogyott el a „keresztény cionista" jobboldal egyik hangadója, Tim La Haye lelkipásztor által - Az Apokalipszis túlélői címmel - folytatólagosan elkövetett súlyos agykárosítás eddigi tizenegy kötetéből. La Haye az észak-karolinai Bob Jones Egyetemen szerezte képesítését, amely a Wheaton College és a Regent University mellett a biblikus-fundamentalista ideológia egyik „kísérleti laboratóriumának" számít. A Messiás újbóli eljövetelének igézetében élő premillenarista protestánsok valósággal falják apokaliptikus víziókra épülő rémtörténeteit. Egyik sajátos, a bibliai Apokalipszis-történet szó szerinti olvasatában gyökerező rögeszméjük szerint a Megváltó csak azután tér vissza a Földre, egészen pontosan Izraelbe, és valósítja meg ezeréves földi királyságát (millennium), miután valamennyi zsidó visszatért Izraelbe és közülük 144 ezren megtérnek a kereszténységbe, a többiek pedig elpusztulnak az Isten és a Gonosz erői közötti végső összecsapásban, az Ítélet napján, Armageddonban. Éppen emiatt részesítik a keresztény cionisták bőkezű - a remélt végkifejlet szempontjából nem is egészen önzetlen - anyagi-erkölcsi támogatásban a zsidó államot és palesztinellenes politikáját.
A hitbuzgalmi megalománia szó szerint is épületes példái a hívők ezreinek, esetenként tízezreinek a befogadására is alkalmas óriástemplomok (mega-churches). Számuk az utóbbi két évtizedben húszegynéhányról hétszáz fölé nőtt. Egyik leglátogatottabb közülük a virginiai McLean Bible Church tulajdona, amelyet vagy harminc éve alapított egy Lon Solomon nevű, zsidónak született, alkohol- és kábítószerfüggő hippi, miután felfedezte Jézus-Krisztust és a Bibliát - és egy füst alatt az emberi hiszékenységben rejlő üzleti lehetőséget. Az evangelista hit valóságos „szupermarketjeként" funkcionáló, csaknem százmillió dolláros költséggel felépített műintézetben változatos showműsorral szórakoztatják a nagyérdeműt. Egyházi énekek, hazafias nóták és katonai indulók adják a zenei aláfestést a házigazda bibliai idézetekből és zsoltárokból álló, hol sírást, hol nevetést kiváltó, mennydörgő hangon előadott és teátrális gesztusokkal kísért magánszámához. Hogy a figyelem egy pillanatig se lankadjon, óriásképernyőkön az amerikai katonák hőstetteit bemutató videoklipek peregnek, amint éppen partra szállnak Normandiában, rabokat szabadítanak ki a náci koncentrációs táborokból, harcolnak Irakban vagy éhezőket segítenek Afrikában. Summa summarum, Solomon kétszáz alkalmazottat foglalkoztató magánvállalkozása igazán tekintélyes summát, alkalmanként akár több százezer dollárt kalapoz össze a vasárnapjait efféle vidámságokkal töltő ájtatos gyülekezet körében. Emellett a leleményes szektaguru külső helyszíneken is prédikál, betegeket gyógyít, rabokat látogat és felnőtteket keresztel, időt, fáradságot és pénzt nem kímélve - mármint a mások pénzét. Miért is ne? Ha egyszer van rá kereslet...
„Isten ezer éven át nem a saját személyük hiábavaló és passzív csodálatára készítette elő az angol és teuton nyelvű népeket, hanem a világ szervező uraivá tett bennünket, hogy rendet teremtsünk ott, ahol a káosz uralkodik. A kormányzás adottságát azért helyezte belénk, hogy kormányt adjunk a vad és elaggott népeknek. (...) Egész fajunk közül az amerikai népet jelölte ki mint választott nemzetét, hogy megkezdje a világ regenerálását".
(Albert Beveridge szenátor)
Az isis-t pont usrael hozta létre, Szíria és Irán ellen. Cionista keresztény vallás az meg tüzet vízzel vegyítés. Hitgyülinél is durvább népbutítás megy a tengeren túl. A neokon társaságban ott van az isis nyugati megfelelője, a puritán "újjászületett" regenerálódott világvégeváró szektás idióták, háborúzni is hajlandó és sajnos vagyonos, befolyásos ál-keresztény vallási fanatikusok.
http://www.demokrata.hu/cikk/usa-hatalomatvetel-isten-neveben-i http://www.demokrata.hu/cikk/antidogma-usa-hatalomatvetel-isten-neveben-ii http://www.demokrata.hu/cikk/usa-hatalomatvetel-isten-neveben-iii.
A vallások amúgy az adott nép szakrális közös tudatai, ezek az isis, boko haram félék ugyanúgy megölik a siitát, szunnitát. Zsidót is? Kijelentették többször, hogy izraellel semmi bajuk, aztán pedig milyen muszlim szereti a cionista terrorállamot. A több irányba is árnyékot vető térdelő túszokról készült videó, a charlie hebdo-nál járdán közvetlen közelről géppisztollyal vér nélkül fejbelőtt francia rendőr, ugyanebben az ügyben nyomozást vezető francia rendőrtiszt állítólagos öngyilkossága... mocskos, háttérhatalmi machinációk ezek. Jóslatokat kreálnak, és megvalósítják azokat? A 3. vh. a cionizmus és az iszlám közt lesz megrendezve, "three world wars" - Albert Pike, még a 19. században eltervezték legalábbis az első nagy háborút. Nem minden sikerült nekik se terv szerint persze.
Akit érdekel részletesen, miért is kamu az ISIS, Világpanoráma régebbi részei Echo tv honlapon is megvannak, és Drábik János igen jól összegyűjtötte a tényanyagot. Egy tipikus zsindexes usrael felsz*pó háborúpárti véleménycikkbe sokkal gyérebb forrásmunkát fektetnek!
Az összeesküvés elméletek? Hát amikor valahol Oroszországban meghal egy liberális, a libtard médiában és politikában máris azonnal Putyin lesz a tettes. A biciklikerekeket is ő szurkálja ki, nyilván. :3 Bizonyíték nélküli állításokra, többször lebukott hamisításokkal, hangulatkeltéssel és gyűlölet szítással próbálja befolyásolni tömegek véleményét a háttérhatalom.
A zsidóimádó álkeresztény neoprotestáns szélsőséges puritán cionista szekták szerint Európában túl sok az eretnek és antiszemita illetve pápista, ez jön le a wesley "ranagol pap" cionlibsi lelkészképző félék megnyilatkozásaiból és az amcsiból érkező szidalmakból így együtt.
Ezért ellenségesek velünk a republikánusok, köztük mc cain john? Racionálisan geopolitikai, gazdasági érdekük a lenn tartásunk, hogy az euró se válthassa fel a dollárt a nemzetközi kereskedelemben. Ha kell, akkor Európát oroszokkal, arabokkal keverik háborúba a háttérhatalmisták és európai hazaáruló (és már csak neveik alapján is zömmel zsidók, ilyen berg, olyan baum, amolyan stein...) politikus, nato-s tisztviselő, és euro-bürokrata csicskásaik. Európai érdekekkel teljesen ellentétesen tevékenykedők!
Az egész nemzetközi háborús helyzet nem racionális, de a világ és benne az ember sem az. A racionalitás közmegyegyezésen alapuló józan ész. A világról alkotott emberi elképzelés az ateizmus is, ugyanúgy vallás ez is, hiszen nem tudják bizonyítani Isten nemlétét.
Úgy azért megnézném, ki van a "vonal túlsó végén", a cion és az ál - muszlim, műarab, hamis prófétás oldalon egyaránt. Szerintem ugyanaz. Ez nem szabad akaratból vallott hit hanem valami egész más, mind az amerikai + zsidó háborúcsináló világvégeváró hatalmi körök, mind a muszlim hardcore fanatikusok elmebeteg tettei tömeghipnotizáló negatív entitásokat feltételeznek.
Az történelmi tény, hogy a harmincéves háború katonai embervesztesége és a vele járó járványok, civil áldozatok, gazdasági károk rombolása alapján volt olyan durva legalább, mint a 2. vh. Mindezt az akkori technikával kivitelezték ráadásul, hát akkor mi lenne most, amíg fenn volt a jovonk.com oldal (archive.org), ott lehetett látni milyen lenne egy jelenkori 'usrael vs világ' totális háború.
Megjött a behívó
http://radicalpuzzle.blogspot.hu/2015/03/megjott-behivo.html
Mar 8th 2015, 23:06, by gabeebee
Múlt csütörtökön megérkezett az amerikai behívó, így aztán mehetünk a Közel-Keletre lövöldözni az Iszlám Állam ellen. Az Egyesült Államok hivatalos felkérése/felszólítása/parancsa - kinek melyik tetszik – szerint „növelni kell a részvételünket az ISIS nevű terrorszervezet elleni nemzetközi fellépésben, mert az fenyegetést jelent Európa biztonságára, mivel durva támadást intézett az ellen az értékrendszer ellen, amelyet Magyarország tisztel."
A hírt olvasva először azon kezdtem gondolkodni, hogy ezek szerint már valamilyen szinten benne is vagyunk, benne is lehetünk az amcsik játékában, ha most a részvétel növelését kérik, csak még arra nem jöttem rá, hogy vajon mivel. Eddig ugyanis még nem volt szó arról, hogy néhány nyilatkozaton kívül a magyar külügy, vagy Magyarország bármivel is szerepet vállalt volna ebben a történetben.
De a legfontosabb kérdés talán nem is ez, sokkal inkább az, hogy mi mégis mit keresünk megint egy olyan háborúban a világ másik felén, amihez lényegében semmi közünk?
Az USA most száz-százötven magyar katonát kér az ISIS elleni harchoz. Nem kell nagy katonai szakértőnek lenni ahhoz, hogy lássuk: ekkor haderő semmire sem elég, ekkora csapatnak hadászatilag semmi jelentősége nincs. Az amerikaiak 55 aktív harcirepülő-század rendelkeznek, századonként nagyjából 18-24 darab repülőgéppel, aminek ha a töredékét odaküldenék - ahogy egyébként más esetekben szokták -, két hét alatt halálba bombázhatnák az egész Iszlám Állam nevű kreálmányt.
Mégsem teszik. Inkább belerángatnak mindenkit a saját maguk generálta konfliktusba, hogy a lehető legjobban kiszélesítsék a harcokban részvevő államok számát. Vajon miért?
Néhány évvel ezelőtt tudta bárki is, hogy mi az az ISIS? Nem hinném. A terrorszervezetnek mondott alakulat egyszer csak hirtelen megjelent. Hihetetlenül jól szervezett, rendkívül jól felfegyverzett és rengeteg pénz áll mögöttük. Vajon honnan jöttek? Honnan kerültek elő? És legfőképp kinek az érdekében tevékenykednek?
Az feltűnt már, hogy az ISIS a mindenféle harci kegyetlenkedése mellett arról ismerszik meg, hogy célzottan támadja a Közel-Kelet több ezer éves kulturális örökségét, hogy a terroristák előre megfontolt szándékkal arra törekednek, hogy a Közel-Kelet valós történelmének minden tárgyi emlékét megsemmisítsék?
Ez vajon kinek állhat érdekében?
Nem kell összeesküvés-elméleteket gyártani ahhoz, hogy észrevegyük milyen mocskos és alattomos játék az, amit a cionisták megint játszatni akarnak velünk. A cél minden valószínűség szerint a CIA és a Mossad által létrehozott terrorszervezet által a Közel-Kelet teljes lángba borítása lehet, bevonva mindenkit a háborúba és a végén újra átrendezni a világ rendjét immár a globalisták kénye-kedve szerint.
Az USA most száz-százötven magyar katonát kér az Új Világrendért.
Nem kérdés, hogy végül adunk nekik.
Mert a szomorú igazság az, hogy nincs is más választásunk…
USA: Hatalomátvétel Isten nevében I.
A régi-új elnök beiktatási beszédében nem kevesebb mint negyvenszer fordult elő a "szabadság" szó, ami azonban ennél is lényegesebb, gyakran a "zsarnoksággal" szembeállítva. Ez az ellentétpár adta a szónoklat tulajdonképpeni vázát: az amerikaiak szabadsága a többi ország szabadságától függ, éppen ezért kötelességük a szabadságot terjeszteni a világon és véget vetni a zsarnokságoknak, amelyek elnyomják a népeket és fenyegetést jelentenek az amerikaiak szabadságára nézve, és így tovább, és így tovább, litániaszerűen.
Két nappal korábbi szenátusi meghallgatásán Condoleezza Rice, a külügyek új gazdájaként tárcája küldetésének mindenekelőtt "a demokrácia világméretű terjesztését" nevezte, prioritásként említve "a zsarnokság előretolt állomásai" elleni harcot, amelyeket szerinte hat ország, nevezetesen Kuba, Burma, Észak-Korea, Irán, Belorusszia és Zimbabwe képvisel. Nyilván puszta feledékenységből nem említette meg - többek között - Szaúd-Arábiát, ahol nyoma sincs parlamentnek és választásoknak, politikai és vallásszabadságnak; Pakisztánt, az USA-val szoros baráti kapcsolatot fenntartó katonai diktatúrát; Tadzsikisztánt és Üzbegisztánt, ahol autokrata elnökök és amerikai katonai támaszpontok biztosítják a status quót; Türkmenisztánt, ahol az önmagát életfogytiglani elnöknek kinevező "demokrata" gondoskodik a világ negyedik legnagyobb földgázkészletének amerikai érdekeltségben történő kiaknázásáról; vagy a klasszikus meghatározás szerint mégiscsak kommunista diktatúrának számító népi Kínát, amellyel (saját szavaival élve) "őszinte, együttműködő és építő jellegű kapcsolat van kibontakozóban". Ezenkívül Rice még kijelentette: "A cunami csodálatos alkalom (a wonderful opportunity) volt arra, hogy megmutassuk nemcsak az amerikai kormány, hanem az amerikai nép szívét, és azt hiszem, hogy nagy hasznunk (great dividends) származott belőle".
Ez a frappáns, bár egyesek ízlésének talán némiképp extravagáns gondolatkísérlet is mutatja, hogy minden bizonnyal a legrátermettebb személy került az amerikai külügyek élére. (Qualis rex, talis grex; qualis mulier, talis oratio.)
A kommentátorok csaknem egyöntetűen állítják, hogy Bush újraválasztása valójában a vallásos buzgóság győzelme, aki republikánus létére nemcsak az evangelista-fundamentalista jobboldal szavazatait söpörte be, hanem a hagyományosan inkább a demokraták felé húzó katolikus táborban is tarolt. Sikerének legfőbb záloga a tradicionális erkölcsi értékek körül kikristályosodó protestáns"katolikus (új)szövetség volt, amelyet főleg azzal teremtett meg, hogy az abortusz és a homoszexuális házasság elleni keresztes hadjáratában, valamint az emberi klónozással kapcsolatos kísérletek korlátozásában pápább volt a pápánál is.
Az eredmény mindenesetre őt igazolta. Ezen a választáson megdőlni látszik az amerikaiak közmondásos anyagiasságára vonatkozó vélekedés is, amely ha érvényes lenne, nyilván nem kapott volna újra bizalmat tőlük olyasvalaki, aki korábbi elnöki mandátuma során a 350 milliárd dolláros költségvetési többletet 560 milliárdos hiánnyá változtatta. A közvélemény-kutatások szerint minél buzgóbb vallásgyakorló az amerikai választópolgár, annál inkább a republikánusokra szavaz, vagyis azok 63 százaléka, akik hetente legalább egyszer vallásgyakorlaton vesznek részt (az össznépesség 14 százaléka), ellentétben azok 60 százalékával, akik sohasem vagy ritkán mennek templomba (a népesség ugyancsak 14 százaléka), mert ők inkább a demokratákra voksolnak. Ez alapján írja azt Michael Novak, az American Enterprise Institute politikai és vallási tanszékének vezetője, hogy Amerikában "újabban a vallás vált az egyik legfontosabb politikai megosztó tényezővé", hozzátéve: "... bárki is akarja az amerikaiakat vezetni, hálát kell mutatnia a Mindenhatónak és ki kell fejeznie iránta érzett elkötelezettségét. Amerikában el lehet választani egymástól az államot és az egyházakat, de nem lehet elválasztani a vallást a nemzeti élet szövetétől. Clinton elnök például sokkal gyakrabban beszélt a vallásról, mint George W. Bush... (...) Ez egy normális, és egy elnök számára majdhogynem kötelező magatartás" (Le Monde, 2004. november 1.).
Már Tocqueville megemlíti híres könyvében, hogy a vallásosság mindig is fontos szerepet játszott az amerikai közéletben. Primér politikai tényezőként azonban Jimmy Carter elnöksége óta hatalmasodott el igazán. Ő maga és (az idősebbik Busht kivéve) minden utóda ugyanis hitgyakorló evangelista, akik úgymond Jézus Krisztusnak köszönhetik "regenerációjukat", aminek hangot is adnak úton-útfélen. Ennek a vallási irányzatnak az egyik sajátossága éppen a rendkívüli közlékenység, a túláradó ömlegősség, és ez gyakran készteti nyilvános önvallomásokra, csodás látomások és hirtelen megvilágosodások ecsetelésére híveit. Carter például vasárnaponként bibliaiskolákban tanított, és hittérítő buzgalma arra ragadtatta, hogy amikor egyik alkalommal a buddhista dél-koreai elnököt kísérte a repülőtérre, megpróbálta vendégét megtéríteni, és ráadásul még el is dicsekedett tettével!
Reagan-életrajzában Edmund Morris megemlíti, hogy az elnök a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti konfliktust következetesen a Biblia armageddoni ütközeteként fogta fel, Amerikát pedig - nyilván a Hegyi beszédtől ihletetten - "egy dombon lévő fénylő városnak" (a shining city on a hill) nyilvánította. Clintonról köztudott volt, hogy igen nagy fontosságot tulajdonított az évente egyszer sorra kerülő Annual Prayer Breakfast szertartásának, amikor is reggelijét több tucat prédikátor társaságában fogyasztotta el, és a Monica Lewinskivel folytatott házasságtörő paráználkodásáért is egyházi személyiségek előtt tartott nyilvános bűnbánatot.
Mondhatni "össznépi igényt" elégít ki tehát az amerikai elnökök által mutatott vallásos buzgalom, hiszen ha hihetünk a párizsi Nemzetközi Tanulmányok és Kutatások Központjának (CERI) kutatásvezetője, Denis Licorne által idézett közvélemény-kutatási adatoknak, az amerikaiak 92 százaléka hajlandó lenne elfogadni egy zsidó, 95 százalékuk egy néger elnököt, de csupán 49 százalékuk egy nyíltan ateista elnököt (L'Histoire, 2004. július-augusztus).
Ellentétben a fejlett nyugat-európai országokkal, az Egyesült Államokban a vallásosság foka és a vallásgyakorlók aránya nem csökken, hanem folyamatosan növekszik. A mából visszatekintve meglepőnek tűnhet, hogy - az amerikai angol gyarmatok biblikus megalapozottsága (verus Israel) és az alapítók bigott vallásossága dacára - az 1787-es Szövetségi Alkotmányból teljesen hiányzik az Istenre vagy a Legfőbb Lényre való utalás, és a vallásról is csak kétszer esik benne szó, egyformán negatív értelemben. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kísérték volna heves viták az alapokmány megszövegezését, és egyesek ne hiányolták volna belőle az "Isten" szót (mint az európai alkotmány esetében 200 évvel később).
Az akkori közvélemény körében bizonyos ellenségesség volt tapasztalható az ateistának tartott Jefferson elnökkel (1801-1809) szemben, aki nem hitt Jézus istenségében, és a Bibliát csupán egy történelemkönyvnek tartotta, mégpedig nem is a legjobbnak a sok közül. "Keveset számít, hogy húsz isten van, vagy egyetlen isten sincs, írta, ez nem üríti ki a zsebem és nem töri el a lábam." A jelenlegi légkört ismerve ez utóbbi két megállapítása ma már nem állná meg a helyét.
Hivatalba lépésük alkalmával az amerikai elnökök szokás szerint a Bibliára tesznek esküt, noha erre semmi sem kötelezi őket. Néhány éve viszont az illetékes fellebbviteli bíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a "zászlóra tett eskü" szövegét (one nation, under God, indivisible with liberty and justice for all), ahogyan azt a kaliforniai nyilvános iskolákban mondták, azzal az indoklással, hogy az "under God" ("Isten alatt") formulát Eisenhower elnöksége idején politikai okokból - a materialista és ateista szovjet blokk és az istenes és (ezért nyilvánvalóan) erkölcsös Amerika közötti alapvető különbség érzékeltetésére - illesztették be az eredetileg éppenhogy világi ceremóniának szánt és a nyilvános iskola egyik védelmezője által kreált esküszövegbe.
A vallási megújulás aktuális hullámát, vagyis az amerikai történelem ötödik nagy vallási ébredését (awakening) lovagolta meg most Bush, aki maga is "újjászületett" (born-again) keresztény. A kegyes legenda szerint a híres Billy Graham lelkész, egy másik, még festőibb verzió szerint viszont Arthur Blessitt jóvoltából tért meg és látta meg az "igazságot", aki mint vándorprédikátor azzal írta be magát a rekordok könyvébe, hogy hatvan országon keresztül vonszolt maga után egy 48 kilós, kerekekre erősített keresztet. "Jézus-Krisztusról akarom önt faggatni", fordult hozzá állítólag Bush. "Elmagyarázom, hogy mit kell tennie, ha biztos akar lenni a megváltásban", válaszolta a keresztes ember, az etikus magatartás mibenlétéről azonban elmulasztotta kiokítani.
Nyilván emiatt történhetett meg, hogy a későbbi elnök kampánystábja a dél-karolinai republikánus előválasztás során a nem éppen krisztusi szellemű rágalmazástól sem riadt vissza pártbéli riválisa, John McCain ellehetetlenítése végett: elhagyta a feleségét, homoszexuális, alvilági kapcsolatokat tart fenn, kábítószerfüggő, gyermekei születtek egy néger prostituálttól - mint látható, alaposan leszedték róla a keresztvizet, még azt is sejtetve, hogy egy észak-vietnami fogolytáborban eltöltött hosszú időszak következtében súlyos paranoia kínozza, ami megválasztása esetén biztonsági kockázatot jelentene az atomarzenál feletti rendelkezési jogra való tekintettel. Az eredmény ismeretében azután, tipikus farizeushoz illően, Bush megjátszotta a nemes szívű ellenfelet és joviálisan lapogatta McCain vállát a tévékamerák előtt. "Kíméljen meg az effajta hülyeségeitől és vegye le rólam a mocskos mancsát", reagált az egykori vietnami hős egyenes adásban.
Mindez persze láthatóan nem ingatta meg Bush öntelt bornírtságát, aki egyre jobban elhatalmasodó vallásmániája következtében hovatovább Jézus Krisztusnak képzeli magát. "Isten engem választott a nemzet vezetésére" - jelentette ki például a dallasi Keresztény Ifjúsági Centrum (CYC) 2003. november elsejei nagygyűlésén, és miközben szónokolt, két zászlót húztak föl mögötte, amelyeken felirat hirdette: King of Kings, Lord of Lords (Királyok királya, Urak ura). A következő év nyarán egy amish farmerekkel tartott magántalálkozón a pennsylvániai Lancaster megyében ugyancsak megerősítette: "Biztos vagyok benne, hogy Isten beszél rajtam keresztül".
Deviáns személyisége és ellentmondást nem tűrő megszállottsága lassanként már a saját pártjában is aggodalmat és ellenérzéseket kelt. Ron Suskind publicista arról számolt be (New York Times Magazine, 2004. október 17.), hogy Bruce Bartlett, aki a republikánus párt hagyományos szárnyának egyik vezéralakja, a párton belüli "polgárháború" lehetőségét sem zárta ki Bush újraválasztásának esetére. Szerinte ez ugyanolyan természetű konfliktus lesz, mint amely világszerte zajlik a modernisták és a fundamentalisták, a pragmatikusok és az igazi hívők, az ész és a vallás között. "(Bush) valóban azt hiszi, hogy isteni missziót teljesít. Az olyan abszolút hit, mint az övé, elborítja az elemzés minden szükségletét. A lényeg a hit számára abból áll, hogy higgyünk olyan dolgokban, amelyekre nincsenek empirikus bizonyítékok, mondja Bartlett, a világot azonban nem lehet a hittel irányítani". De meg lehet próbálni - vélekednek a republikánus hatalmi apparátust megszállva tartó "keresztény cionisták".
Azzal, hogy az alapító atyák biblikus messianizmusa inspirálja világmegváltó terveit, Bush "western-imperializmusa" (Guillaume Faye) a jelek szerint visszatér forrásaihoz. Egykor az amerikai angol gyarmatok puritán alapítói úgy gondolták, hogy "isteni szándékot" (divine purpose) teljesítenek be az őslakosok földjének elrablásával. 1783-ban egy bizonyos E. Stiles jogtudós egyenesen "Isten amerikai Izraeljének" (God's American Israel) nevezte Amerikát, amelynek pacifikálnia és uralnia kell a Földet. Manapság a neokonzervatív protestánsok is úgy vélik, hogy az Egyesült Államok és Izrael között nincs különbség az isteni misszió megvalósításában. Eme kettős motivációjú, egyrészt az országalapító hagyományokban, másrészt a bibliai történetekben gyökerező és mára csaknem az egész amerikai társadalmat jellemző "mentális késztetés" eredményeként jutott el az Egyesült Államok odáig, hogy feltétel nélküli támogatásban részesíti a lényegében szellemi anyaországának tekintett Izraelt.
(folytatjuk)
ANTIDOGMA - USA: Hatalomátvétel Isten nevében II.
Egyik vezéralakjuk, Ralph Reed "tagadhatatlan és erős szellemi kapcsolatot" állapít meg Izrael és a keresztény hit között (New York Times, 2002. május 2). A Biblia szó szerinti olvasatából merítő és a Krisztus mielőbbi visszatéréséért ügyködő amerikai evangelisták 1980-ban Nemzetközi Keresztény Követséget nyitnak Jeruzsálemben, és jelentős anyagi támogatást nyújtanak az orosz zsidók Izraelbe történő kivándorlásához, valamint Ciszjordániában és Gázában történő letelepítéséhez. James DeLoach bostoni baptista lelkész alapítványt (Jewish Temple Foundation) tesz a jeruzsálemi nagymecset lerombolása és Salamon templomának újjáépítése céljából. John Walvord dallasi fundamentalista teológus, a Southwestern Bibliaiskola tanára azt tanítja, hogy "Isten csak a fiai, a zsidók és a keresztények iránt érdeklődik, de nem törődik a muzulmánokkal, a buddhistákkal és az összes többi hittel". Randall Price, a World of the Bible Ministries nevű neoprotestáns lobbi alapítója még a radikális zsidó cionistáknál is messzebb megy, amikor a Nílustól az Eufráteszig terjedő zsidó etnikai állam eszméjét hirdeti - ahogyan azt állítólag Ábrahám akarta, és eszelős "igehirdetésében" az olyan befolyásos evangelista szervezetek támogatására is számíthat, mint például a már nevében is sokat mondó Restoration Foundation (Újjáépítés Alapítvány) vagy a nem kevésbé ékesszóló Christian Friends for Israeli Communities (Az Izraeli Közösségek Keresztény Barátai). Nem csoda, hogy a zsidó állam megalapításának ötvenedik évfordulóján, 1998-ban Netanjahu akkori izraeli miniszterelnök a több mint kétszáz zsidóbarát evangelista szervezetet tömörítő Voices United for Israel (Egyesült Hangok Izraelért) orlandói kongresszusán kijelenti: "Az ebben a teremben ülő embereknél nincsenek jobb barátaink és szövetségeseink". Nyilván tudta mit beszél, hiszen " mint azt Henri Tincq írja a Le Monde-ban - a keresztény cionisták tízmilliói valóban meg vannak róla győződve, hogy "a Nagy-Izrael érdekében megfogalmazott követelések a bibliai próféciákon alapuló isteni törvényességen nyugszanak" (2004. október 20.).
Az amerikai közgondolkodás biblikus átitatottsága és az amerikai külpolitika konkrét lépései láttán a neves brit publicista, George Monbiot arra a megállapításra jutott, hogy "ma az amerikai vezetők egy isteni küldetés papjainak tekintik magukat, amelynek célja: megszabadítani a világot démonaitól", és hozzáteszi: "Az Egyesült Államok többé már nem egy nemzet, hanem egy vallás" (The Guardian, 2003. július 29.). Az "Amerika egy vallás" című cikkét akár Rudolph Giuliani, volt New York-i polgármester emlékezetes kiszólása is inspirálhatta, aki a városát ért iszlámista kamikaze-akció napján egyértelművé tette, hogy "hinnetek kell Amerikában, mert Amerika egy vallás". Ugyancsak Monbiot írja a No Man's Land (Green Books, 2003) című esszéjében: "Az Egyesült Államoknak már nincs szüksége arra, hogy Istenre hivatkozzon, mert ő maga az Isten, és az amerikaiak azért mennek külföldre, hogy terjesszék a mennyei birodalom fényét. A zászló ugyanolyan szent lett, mint a Biblia, a nemzet neve ugyanolyan szent, mint Isten neve. Az amerikai kormány egy papsággá vált." Ugyanez a véleménye Sébastien Fathnak, a tekintélyes francia tudományos kutatóintézet, a CNRS munkatársának is, aki szerint Bush "helyettesíti a vallásosság hivatásos szereplőit az amerikai civil vallás főpapi funkciójában" (Le Monde, 2004. október 20.).
Tény, hogy a jelenlegi amerikai vezetők elődeiknél is jobban belemerülnek az alapító atyák evangelizáló messianizmusába, akik azt akarták, hogy Amerika legyen Isten abszolút földi uralmának az elő- és példaképe. A Dieu bénisse l'Amérique (Isten áldja Amerikát) és a Militants de la Bible aux États-Unis (A Biblia harcosai az Egyesült Államokban) című könyvek szerzőjeként Fath - az alapító atyák öröksége, a hit és az ima, az egyéni üdvözülésre biztató individualizmus és az állítólag Isten áldását birtokló, tehát el nem bukható Amerika iránti naiv optimizmus mellett - éppen ebben, az Egyesült Államokat az új Ígéret földjének és a világ regeneráló tényezőjének tekintő messianisztikus szemléletben azonosítja az amerikaiak együttélését szabályozó "civil vallás" egyik lényegi komponensét. Ez a fajta sajátos, a Bush által jelenleg folytatott neoimperialista külpolitikát is alapjaiban meghatározó messianizmus-optimizmus keverék ösztökéli Gary Schmittet, az USA stratégiai célkitűzéseit már az elnevezésében demonstráló Egy Új Amerikai Évszázadért Terv (PNAC) igazgatóját is, amikor azt írja, hogy "az amerikaiaknak szövetségeseikre való tekintet nélkül kell eljátszaniuk vezető szerepüket, mert az Egyesült Államok politikája az egész világ érdekét szolgálja" (Guillaume Parmentier szerk.: Les Etats-Unis aujourd'hui, Odile Jacob, 2004). Eszerint tehát a "Gondviselés" nemzeteként az Egyesült Államok lenne az egyedüli ország, amely képes "újrakezdeni a világot", és egyszerre lehet az emberiség érdekeinek bírája és tanítója. Egyetlen valóban szuverén nemzetként, Amerikának a "Gonosz tengelye" (The Axis of Evil) elleni keresztes hadjáratában csak ellenségei, kliensei vagy vazallusai lehetnek. A történelemben példátlan katonai túlhatalma révén megkímélheti magát a fölösleges szócsépléstől, mert - Theodor Roszak amerikai történész szerint - elég csak megsuhogtatnia a büntetés fenyegetését ahhoz, hogy szót fogadjanak neki. (Az amerikai szoldateszka mindenhatóságának érzékeltetésére: jelenleg a világ csaknem 120 országában 725 támaszponton állomásoznak amerikai katonák.) "A mi neokonzervatívjaink ultraradikálisak abban az értelemben, hogy egyedüli céljuk több változást kiváltani, és gyorsabban, mint sok forradalmár tette. Merész és dinamikus emberek ők, akiket a világ átszabásának fanatikus vágya hajt. Egy irányt vesztett és akarat nélküli emberiség megmentőinek látják magukat", írja könyvében Roszak (La Menace américain, Le Cherche-Midi, 2004).
Henry Kissinger szerint a forradalmi hatalmat az jellemzi, hogy semmi sem tudja megnyugtatni, legalábbis addig nem, ameddig egyetlen - vélt vagy valós - ellensége is életben van. Így aztán Roszak megállapítása a "forradalmár neokonzervatívokról" nem is olyan paradox, mint első hallásra tűnik, különösen ha azt is tekintetbe vesszük, hogy hangadóik közül sokan a trockizmus politikai iskoláját járták ki, és töretlenül őrzik az erőszakos politikai módszerek iránt táplált zsigeri beidegződéseiket. "A neokonzervatív egy olyan baloldali, akit megtámadott a valóság", (ön)ironizált Irving Kristol, az irányzat pápája egy 1978-as könyvében. "Ez nem egy párt, hanem egy érzékenység, amely mintegy száz személyt tömörít New York és Washington között", pontosítanak a messianisztikus Amerikát leleplező (L'Amérique messianique, Seuil, 2004), kiváló oknyomozó könyvükben a Le Monde újságírói, Daniel Vernet és Alain Frachon, amelyben a neokonzervatív ökoszisztémát ugyanúgy átvilágítják, mint a Busht hatalomra juttató eszméiket, miközben a La Derniere Croisade: les fous de Dieu version américaine (Az utolsó keresztes hadjárat: Isten amerikai őrültjei, Plon, 2004. szeptember) című művében Barbara Victor arra keres választ, hogy az Egyesült Államokban hogyan vette át Isten a hatalmat és hogyan diktálják programjukat az evangelista keresztények. "A maccarthizmus korszakában Sartre azzal vádolta Amerikát, hogy megőrült. Ma bizonyára nevet a sírjában", visszhangozza Tony Judt történész a Le Nouvel Observateurben.
A neves liberális publicista, William Pfaff már idejekorán észrevette a hübriszen, az elbizakodottságon, az önértékelési zavaron, egyszóval az őrültség egy bizonyos fajtáján alapuló neokonzervatív ideológia kibontakozását (Int'l Herald Tribune, 1992. március 8.), előre vetítve az általa inspirált neoimperializmus várható végkifejletét is, amely szerinte csak egy "birodalmi börleszkben végződhet" (To Finish In a Burlesque of an Empire). Egyébként egy bizonyos Richard Haas volt az, aki a Nemzetbiztonsági Tanács tagjaként, "A birodalmi Amerika" című emlékezetes cikkében (Atlanta Times, 2000. november 11.) nyilvánvalóvá tette, hogy "Amerikának egy nemzet méretéről át kell térnie egy világbirodalom méretére", és ezáltal az amerikai birodalmi álom "romantikus" megfogalmazójának számít. Szerinte ez a birodalmi Amerika nem válik imperialista hatalommá, mert "a Jó alapján kell újjászerveznie a világot, erkölcsösebben véve át az egykor a Brit Birodalomra háruló szerepet". Az ebből is kicsendülő - és az amerikai értelmiségieket csaknem egyöntetűen jellemző - szellemi éretlenség és egzaltált utópizmus ellenére a szókimondó, szinte már-már naiv őszinteség mindenképpen Haas javára írandó, aki egyike a Bush-kormányzat expanzív külpolitikáját sugalmazó szürke eminenciásoknak. Jelentős szerepe volt abban, hogy az úgynevezett Bush-doktrína szellemében az amerikai kormányzat a korábban gyakorolt szupremácia elvét a hegemónia, pontosabban a "fegyveres világuralom" (armed world hegemony) elvével cserélje fel, mégpedig a "demokrácia", a "szabadság", az "egyenlőség" és a "kapitalizmus" négyes posztulátumára hivatkozva, amelyek érvényesítése érdekében úgymond az Egyesült Államokra hárulna "a Föld átformálásának felügyelete". Amerika tehát aszerint különbözteti meg a nemzeteket, hogy közülük melyek hajlandók az "erkölcsi átlátszóságot" (moral clarity) és az "erényességet" követni, és melyek nem. A neokonok egyik legelszántabb ellenfeleként Claes G. Ryn, az Amerikai Katolikus Egyetem professzora éppen e miatt a megvalósíthatatlan és az egész világ kollektív biztonságára nézve veszélyes utópia miatt tartja a neokonzervatívokat "újjakobinusoknak", akik Rousseau univerzalista elméletét képviselve, "erővel akarják felszabadítani azokat, akik nem akarnak szabadok lenni" (America the Virtuous: The Crisis of Democracy and the Quest for Empire, Editions Transaction, 2003).
Allan Bloom politológus szerint ez az amerikai törekvés már a második világháború alatt is érzékelhető volt. Akkor ugyanis az amerikaiak számára nemcsak egy veszélyes ellenség legyőzéséről volt szó, hanem az általuk egyetemes módon humanitáriusnak vélt okokból, a "Jó" nevében, a szerintük erkölcsileg egyedül elfogadható társadalommodell és az azt közvetítő amerikai hatalmi akarat exportjáról is. "Amikor mi, amerikaiak, komolyan beszélünk a politikáról, azt jelezzük, hogy a szabadságról és egyenlőségről vallott elveink, valamint az azokat megalapozó jogok ésszerűek és mindenhol alkalmazhatóak", írja, és abból sem csinál titkot, hogy "a második világháború is egy sikeresen végrehajtott átnevelési terv volt azok kényszerítésére, akik nem fogadták el ezeket az elveket" (The Closing of the American Mind, Simon and Schuster, N.Y., 1987). Egy szó mint száz, "demokratának" csak azok a nemzetek számítanak, amelyek támogatják az amerikai külpolitikát. Claes G. Ryn "demokratizmusnak" nevezi ezt az álságos magatatartást, amelynek egyik teoretikusa, James David Barber politológus kijelentette: "Amerika küldetése és feladata a világ demokratikus mozgalmának vezetése, és hogy kikényszerítse mindenhol azt a demokráciát, ahogyan az nálunk működik" (Washington Post, 1990. január 25.). Másként mondva: nem elég uralni a világot, hanem amerikanizálni is kell, vagyis amerikanizálva uralni.
Amerikai szemszögből ugyanis a gazdasági-technológiai, illetve az ideológiai-kulturális offenzíva szorosan összefügg egymással. Ráerőltetni a többi népre az amerikai nyelvi és lelki reflexeket, az amerikai referenciákat - a világuralom legbiztosabb módja. Az internet és Hollywood, a popzene és a "kóla-érzés" ugyanazon stratégia elemei, mert hiszen a Földnek nemcsak amerikai módon kell szórakoznia, hanem amerikaiként is kell gondolkodnia. "Az Egyesült Államokat egyetemes elvekre alapították, és sajátos erkölcsi státusa egy nagy küldetésre sarkallja a világon", írja William Kristol és David Brooks, és egyúttal a vegytiszta homogenizáló kozmopolitizmus mibenlétét is érzékletessé téve, így folytatják: "A mi nacionalizmusunk egy különleges nemzet nacionalizmusa, amelynek egy egyetemes elven alapuló világküldetést kell betöltenie. Ezt az elvet Abraham Lincoln »egy minden emberre, minden időben alkalmazható elvont igazságként« jellemezte", (The Wall Street Journal, 1997. szeptember 15.). Ennek az "elvont igazságnak" az állítólagosan egyedüli letéteményeseként érzi magát Amerika feljogosítva arra, hogy a "világfalu" seriffjeként megregulázza az egész emberiséget.
USA: Hatalomátvétel Isten nevében III.
Ugyanakkor Ben Wattenberg, az ismert televíziós szerkesztő és újságíró „a demokratikus és amerikai értékek egész világon történő elterjesztésének vizionárius eszméjéről" vizionált (Washington Times, 1988. december 1.), és még a Szovjetunió bukása előtt hangot adott a neokonzervatívok időközben realitássá váló vágyálmának, miszerint „az egypólusú világ kitűnő dolog, azzal az egyedüli feltétellel, hogy Amerika legyen ez a pólus" (u. o. 1990. március 21.). Árulkodó módon a konkurens (és elvileg liberális) fővárosi laptárs, a Washington Post híres vezércikkírója, Charles Krauthammer is egy „hatékony intervencionista politika" szükségességét hangoztatta, (1991. március 22.), láthatóan azzal sem törődve, hogy a „demokrácia" nevében végrehajtott katonai agresszióik miatt világszerte felerősödhet az Amerika-ellenesség. „Amerika nem népszerű? És akkor? Valóban szüksége van rá, hogy az legyen? A csúcson vagyunk, és ezt fel kell vállalni", pöffeszkedik az eredmény ismeretében tízegynéhány évvel később, amikor lapjában Midge Decter, természetesen ugyancsak a „demokráciával" takaródzva, egyenesen arra biztatta Busht, hogy „tisztítsa meg a világot" mindentől, ami nem demokratikus (Washington Post, 2002. június 28.).
2001. szeptember 11-ét azután valóságos „mennyei felhatalmazásként" értelmezték az amerikai vezetők az unilateralizmus példátlan méretű kiterjesztéséhez és gyakorlásához. Robert Kagan, William Bennett, Jack Kemp, Jeane Kirkpatrick és a többi neokon ideológus a terrorizmus elleni „totális harc" szükségességének ürügyén felelevenítette Woodrow Wilson 1919-ben megfogalmazott eszméjét, miszerint a „szabadság egyedüli misszionáriusaként" az Egyesült Államoknak gyakorlatilag mindent szabad a nemzetközi politikában. Ezzel magyarázható, hogy Bush első elnöksége egyet jelentett a világ ügyeibe való amerikai beavatkozás mértékének fokozódásával, és ezzel együtt az amerikai állampolgárok életébe való állami beavatkozás mértékének az Egyesült Államok történetében példátlan fokozódásával. Hunt Tooley történész, az Austin College tanára szerint Clinton volt az, aki ezt „a birodalmi hódítást a hazai elnyomással" párosító mechanizmust mozgásba hozta. Tooley azt is megállapítja, hogy az amerikai imperializmus - a korábbi európai imperializmusokkal ellentétben - nem annyira a nemzetet, mint inkább a pénzügyi-gazdasági köröket szolgálja, amelyeknek a kormány és a politikusok csupán a „vigécei", és így a lényegében gazdasági okok által motivált imperialista választás csupán a konjunktúra függvénye. „Amerika sorsa az, hogy rendőrségként viselkedve civilizálja a világot", adta ki a jelszót az üzleti körök lapjában (The Wall Street Journal) Max Boot, aki maga is a neoimperialista expanzió leghangosabb támogatói közé tartozik. A közvélemény mozgósítására hivatott „csillagos-sávos" nacionalizmus és patetikus hazafiaskodás mindazonáltal sokkal inkább propaganda, mintsem valódi motiváció, és mivel ez a mentális struktúra töretlenül érvényesül az amerikai közgondolkodásban, függetlenül attól, hogy melyik párt van hatalmon, végül is a republikánusok és a demokraták teljességében esetlegesen, mondhatni „csereszabatosan" döntenek az éppen alkalmazott pacifista vagy militarista opció mellett. Magyarul: egyikük kutya, másikuk eb, és valójában egyformán a globális gazdasági erők (nemzetekfölötti plutokrácia) kiszolgálói.
Mindössze annyi a különbség, hogy a neokonok által uralt republikánus adminisztráció szemérmetlenebbül, vagy ha úgy tetszik, cinikusabban jár el. Ők ugyanis nyíltan hangoztatják, hogy az Egyesült Államoknak egy elsöprő (overwhelming) katonai hatalomra támaszkodó globális szupremáciát kell megvalósítania, amelynek keretében egyedüliként dönthet arról, hogy mi a jó és a rossz a világ maradéka (the Rest of the World) számára is, és önmagának tarthatja fenn az egyoldalú fegyveres fellépés jogát ítéletei foganatosítására, vagyis egyszerre töltheti be az ügyész, a bíró és a zsandár szerepét. Ahogyan Bush mondta Bob Woodwardnak, „létezik egy értékrendszer, amellyel kapcsolatban nem ismerünk kompromisszumot, és ez az értékrendszer az, amelyet mi hirdetünk. Ha ezek az értékek jók a népünk számára, jónak kell lenniük az összes többi számára is" (Washington Post, 2003. szept. 19.).
Noha ez a biblikus-harcias messianizmus mélyen az amerikai hagyományban gyökerezik, akárcsak az egyetemes „Jó" arkangyalának szerepében való nárcisztikus tetszelgés, valójában - a vietnami vereség okozta önképsérülés és pillanatnyi elbizonytalanodás után - mégis W. Bush színrelépésével vált ismét a világpolitika alakító tényezőjévé. Magát a teológiai kicsengésű „nyilvánvaló sors" (manifest destiny) kifejezést, amely úgymond a „Gondviselés" által az Egyesült Államoknak szánt civilizatórikus küldetésre utal, egy John O'Sullivan nevű demokrata újságíró dobta be a köztudatba még 1845-ben, aki negyven évvel később az „angol faj" jövőbeli világuralmát is megjövendölte a „barbár országok" fölött. Ugyanabban az évben megjelentetett Our Country (A mi országunk) című bestsellerében Josiah Strong kongregacionalista lelkipásztor azt állítja, hogy az angolszász faj felsőbbrendűsége „gyarmatosító géniuszán" alapul, és a polgári szabadság és a „spirituális kereszténység" egyedülálló modelljét nyújtja a világ számára. „Nyilvánvaló, hogy az angolszászok tartják kezükben az emberiség sorsát, és az Egyesült Államok válik e hatalom fő székhelyévé", írja, egyúttal arra biztatva honfitársait, hogy „késlekedés nélkül internacionalizálják az amerikai nép nyilvánvaló sorsát". Albert Beveridge indianai szenátor 1900. január 9-én kijelenti: „Isten ezer éven át nem a saját személyük hiábavaló és passzív csodálatára készítette elő az angol és teuton nyelvű népeket, hanem a világ szervező uraivá tett bennünket, hogy rendet teremtsünk ott, ahol a káosz uralkodik. A haladás szellemét azért adta nekünk, hogy legyőzzük a reakciót az egész világon. A kormányzás adottságát azért helyezte belénk, hogy kormányt adjunk a vad és elaggott népeknek. Egy ilyen erő nélkül a világ visszaesne a barbarizmusba és a sötétségbe. És egész fajunk közül az amerikai népet jelölte ki mint választott nemzetét, hogy megkezdje a világ regenerálását".
A zarándok atyák (Pilgrim Fathers) biblikus küldetéstudata, az 1880-as években virágkorukat élő rasszista/szociáldarwinista tanok, A. T. Mahan admirális The Influence of Sea Power upon History (A tengeri hatalom befolyása a történelemre) című 1890-es alapműve és a mindezt valamiféleképpen szintetizáló „nyilvánvaló sors" elmélete szolgáltatott alapot a spanyol-amerikai háborúban, McKinley és Theodor Roosevelt furkósbot-politikájában (Big Stick Policy), a két világháborúba történő beavatkozásban, a koreai és vietnami katonai kalandban, valamint az utóbbi évek fékevesztett intervencionizmusában megnyilvánuló amerikai imperializmus gyakorlatához. Niall Fergusson, a New York-i Egyetem tanára és az Empire: How Britain Made the Modern World (Birodalom: Hogyan alkotta meg Britannia a modern világot) c. tanulmány szerzője szerint az Egyesült Államok, még ha nem is meri deklarálni, valójában az egykori Brit Birodalom örököse, de elődjével ellentétben nem civilizáló, hanem zavartkeltő szerepet játszik a világtörténelem színpadán, és így az általa bemutatott darab is csupán egyfelvonásos lehet.
Ha van „nyilvánvaló sorsa", akkor éppen ez az, mert hiszen „az USA identitása csupán egy homokvár, amely minden pillanatban összeomolhat. Ezért aztán szüntelenül egy mesterséges hazafiságnak kell elhárítania ennek az amnéziás és kaleidoszkópikus társadalomnak az esetleges összeomlását, amely megosztott hagyományok és történelem híján, társadalmi és etnikai egység híján nem vált »nemzetté«, és amelynek legerősebb kötőanyaga az igencsak törékeny kapcsolatot teremtő gazdasági materializmus, vagyis a konzumerizmus, a zsugoriság és a pénzimádat. Hogy fenntartsa ezt a rogyadozó építményt és hogy összefogja ezt az önazonossági és értékválságban szenvedő társadalmat, a neokonzervatív kormányzat a klasszikus receptet alkalmazta: az álhazafias militarizmus és a felületes vallásosság keverékét, egyfajta leegyszerűsített kereszténység puritán biblikus istenességét", írja Guillaume Faye az amerikai neoimperializmus létrejöttével, kibontakozásával és várható végkifejletével foglalkozó remek esszéjében, igen találóan „globális államcsínynek" minősítve ezt a szemünk láttára kibontakozó és az egész földi berendezkedés radikális felforgatását célzó folyamatot (Le coup d'état mondial. Essai sur le Nouvel Impérialisme Américain, 2004).
Még ha a vallás többé-kevésbé mindig és mindenhol árucikk is volt (elvégre a Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen), a mai Amerikában szinte szervezett „vallásszédelgés" (Határ Győző) folyik. Egész iparágak épültek rá a bibliai történeteket készpénznek vevő átlagamerikaiak hallatlan ostobaságára, és a hitbuzgalom által hevített jámbor lelkek pumpolása egészen elképesztő méreteket öltött. A vallásos könyvek, folyóiratok és filmek sikere, a felekezeti tanintézetek, rádió- és tévéállomások sokasodása, a televíziós igehirdetések (teleevangelisták) népszerűsége, a szekták virulenciája, a megtérések és "újjászületések" tömegjárványa egyaránt azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államokban a vallás vált az egyik legkelendőbb portékává. Példának okáért tíz év alatt hatvanmillió példány fogyott el a „keresztény cionista" jobboldal egyik hangadója, Tim La Haye lelkipásztor által - Az Apokalipszis túlélői címmel - folytatólagosan elkövetett súlyos agykárosítás eddigi tizenegy kötetéből. La Haye az észak-karolinai Bob Jones Egyetemen szerezte képesítését, amely a Wheaton College és a Regent University mellett a biblikus-fundamentalista ideológia egyik „kísérleti laboratóriumának" számít. A Messiás újbóli eljövetelének igézetében élő premillenarista protestánsok valósággal falják apokaliptikus víziókra épülő rémtörténeteit. Egyik sajátos, a bibliai Apokalipszis-történet szó szerinti olvasatában gyökerező rögeszméjük szerint a Megváltó csak azután tér vissza a Földre, egészen pontosan Izraelbe, és valósítja meg ezeréves földi királyságát (millennium), miután valamennyi zsidó visszatért Izraelbe és közülük 144 ezren megtérnek a kereszténységbe, a többiek pedig elpusztulnak az Isten és a Gonosz erői közötti végső összecsapásban, az Ítélet napján, Armageddonban. Éppen emiatt részesítik a keresztény cionisták bőkezű - a remélt végkifejlet szempontjából nem is egészen önzetlen - anyagi-erkölcsi támogatásban a zsidó államot és palesztinellenes politikáját.
A hitbuzgalmi megalománia szó szerint is épületes példái a hívők ezreinek, esetenként tízezreinek a befogadására is alkalmas óriástemplomok (mega-churches). Számuk az utóbbi két évtizedben húszegynéhányról hétszáz fölé nőtt. Egyik leglátogatottabb közülük a virginiai McLean Bible Church tulajdona, amelyet vagy harminc éve alapított egy Lon Solomon nevű, zsidónak született, alkohol- és kábítószerfüggő hippi, miután felfedezte Jézus-Krisztust és a Bibliát - és egy füst alatt az emberi hiszékenységben rejlő üzleti lehetőséget. Az evangelista hit valóságos „szupermarketjeként" funkcionáló, csaknem százmillió dolláros költséggel felépített műintézetben változatos showműsorral szórakoztatják a nagyérdeműt. Egyházi énekek, hazafias nóták és katonai indulók adják a zenei aláfestést a házigazda bibliai idézetekből és zsoltárokból álló, hol sírást, hol nevetést kiváltó, mennydörgő hangon előadott és teátrális gesztusokkal kísért magánszámához. Hogy a figyelem egy pillanatig se lankadjon, óriásképernyőkön az amerikai katonák hőstetteit bemutató videoklipek peregnek, amint éppen partra szállnak Normandiában, rabokat szabadítanak ki a náci koncentrációs táborokból, harcolnak Irakban vagy éhezőket segítenek Afrikában. Summa summarum, Solomon kétszáz alkalmazottat foglalkoztató magánvállalkozása igazán tekintélyes summát, alkalmanként akár több százezer dollárt kalapoz össze a vasárnapjait efféle vidámságokkal töltő ájtatos gyülekezet körében. Emellett a leleményes szektaguru külső helyszíneken is prédikál, betegeket gyógyít, rabokat látogat és felnőtteket keresztel, időt, fáradságot és pénzt nem kímélve - mármint a mások pénzét. Miért is ne? Ha egyszer van rá kereslet...
„Isten ezer éven át nem a saját személyük hiábavaló és passzív csodálatára készítette elő az angol és teuton nyelvű népeket, hanem a világ szervező uraivá tett bennünket, hogy rendet teremtsünk ott, ahol a káosz uralkodik. A kormányzás adottságát azért helyezte belénk, hogy kormányt adjunk a vad és elaggott népeknek. (...) Egész fajunk közül az amerikai népet jelölte ki mint választott nemzetét, hogy megkezdje a világ regenerálását".
(Albert Beveridge szenátor)
Lucy Hay alias Scall Fast add hozzá köreidhez
facebook - Scall Fast jelölj és visszaigazollak
A gravatarom
Twitter profilom Lucy Hay 88
Reakció WP
Scall Fast Tumblr, ezt a felületet is lakjuk csak be szépen mi jobbosok, hogy ne csak a libsik blogoljanak ott
jutub - OD090
Loiter88, másik jutub
Valakivel közösen használt régi jutub "csenel"
szint ÉN, név innen: Jules Verne : 9672-es pont az ami kell, pont ott ahol kell, pont akkor amikor kell.
+1 YT
2015. március 8., vasárnap
Scall Fast Google+ : A liberalizmus újból támad: magyar katonákat áldozna fel A fidesz most koldulja össze a kétharmadot ...
| We do it all day. Let us teach you what we've learned. Learn how the experts market their startups. Grab the free ebook. From our sponsors |
| Scall Fast Google+ |
| SF |
A liberalizmus újból támad: magyar katonákat áldozna fel A fidesz most koldulja össze a kétharmadot ...
3/7/2015 7:24:06 PM
A liberalizmus újból támad: magyar katonákat áldozna fel A fidesz most koldulja össze a kétharmadot a teljesen felesleges háborús szerepvállalásunkért - a balliberális pártoktól! Ugyanaz a cionista banda a Házban minden párt, ami nem a Jobbik!
"Ellenzem, mert ezzel terrorveszélybe sodorjuk hazánkat, és idegen érdekekért áldozzuk fel a katonáinkat." a jó válasz. Bár fodor gáborér sem kár, harcoljon a sz*rért ahogy a dalszövegben áll.
http://alfahir.hu/a_liberalizmus_ujbol_tamad_magyar_katonakat_aldozna_fel
A Magyar Liberális Párt (MLP) nyugatbarát és elkötelezett az euroatlanti partnerség mellett, éppen ezért támogatja a magyar koalíciós részvételt az ISIS elleni katonai fellépésben - írta az egyszemélyes, Fodor Gábor országgyűlési fizetése biztosítása érdekében létrehozott politikai formáció.
Ezek szerint Fodor Gábor, és az általa képviselt magyar liberalizmus is odaállt a gyurcsányista Demokratikus Koalíció és a másik baloldali törpe minoritás, az Együtt mögé - biztosítva a Fidesz-KDNP kétharmadát - és katonákat küldene az Iszlám Állam ellen.
A liberális közlemény további érdekes megállapításokat is tartalmaz:
Valószínű, hogy a hazai közvélemény számára a magyar katonai szerepvállalás felesleges kockázatvállalásnak tűnik, éppen ezért a kormánypártnak rendkívül nagy felelőssége van abban, hogy hiteles tájékoztatással forduljon mind a lakosság, mind a külszolgálatra induló katonák felé a szerepvállalás mértékéről és mikéntjéről, ill. annak szükségességéről.
Értik ezt a gondolatmenetet?
A jól ismert, a magát értelmiséginek valló balliberális eszmerendszer, ami egyszer és mindenkorra a tudás egyedüli őrizőjeként mutatja be magát; amely minden esetben képes megmondani, hogy mit is kell gondolnunk, éreznünk, hogy mit kell kötelességünknek tartanunk.
Hiába érzi úgy a sok műveletlen magyar, hogy felesleges meghalnia a katonáinknak az amerikaiak közel-keleti üzleti érdekeiért, az Egyesült Államok által (a szíriai elnök ellen) létrehozott Iszlám Állam elleni harcban, Fodor Gábor azt reméli, hogy majd a kormány hiteles kommunikációja megérteti a tömegekkel, szükséges feláldozniuk magukat Washingtonért.
Egyelőre eredménytelenül figyelmeztet a Jobbik és minden épeszű ember, ha szerepet vállalunk az áliszlám terrorszervezet elleni Egyesült Államok vezette hadjáratban, a védtelen határok miatt:
bármikor beléphetnek az ország területére szélsőségesek, hogy terrortámadásokat hajtsanak végre a magyar lakosság ellen.
De ez Fodor Gáborék szerint belefér.
A magyar embert még mindig bármikor feláldozza a liberális politika.
"Ellenzem, mert ezzel terrorveszélybe sodorjuk hazánkat, és idegen érdekekért áldozzuk fel a katonáinkat." a jó válasz. Bár fodor gáborér sem kár, harcoljon a sz*rért ahogy a dalszövegben áll.
http://alfahir.hu/a_liberalizmus_ujbol_tamad_magyar_katonakat_aldozna_fel
A Magyar Liberális Párt (MLP) nyugatbarát és elkötelezett az euroatlanti partnerség mellett, éppen ezért támogatja a magyar koalíciós részvételt az ISIS elleni katonai fellépésben - írta az egyszemélyes, Fodor Gábor országgyűlési fizetése biztosítása érdekében létrehozott politikai formáció.
Ezek szerint Fodor Gábor, és az általa képviselt magyar liberalizmus is odaállt a gyurcsányista Demokratikus Koalíció és a másik baloldali törpe minoritás, az Együtt mögé - biztosítva a Fidesz-KDNP kétharmadát - és katonákat küldene az Iszlám Állam ellen.
A liberális közlemény további érdekes megállapításokat is tartalmaz:
Valószínű, hogy a hazai közvélemény számára a magyar katonai szerepvállalás felesleges kockázatvállalásnak tűnik, éppen ezért a kormánypártnak rendkívül nagy felelőssége van abban, hogy hiteles tájékoztatással forduljon mind a lakosság, mind a külszolgálatra induló katonák felé a szerepvállalás mértékéről és mikéntjéről, ill. annak szükségességéről.
Értik ezt a gondolatmenetet?
A jól ismert, a magát értelmiséginek valló balliberális eszmerendszer, ami egyszer és mindenkorra a tudás egyedüli őrizőjeként mutatja be magát; amely minden esetben képes megmondani, hogy mit is kell gondolnunk, éreznünk, hogy mit kell kötelességünknek tartanunk.
Hiába érzi úgy a sok műveletlen magyar, hogy felesleges meghalnia a katonáinknak az amerikaiak közel-keleti üzleti érdekeiért, az Egyesült Államok által (a szíriai elnök ellen) létrehozott Iszlám Állam elleni harcban, Fodor Gábor azt reméli, hogy majd a kormány hiteles kommunikációja megérteti a tömegekkel, szükséges feláldozniuk magukat Washingtonért.
Egyelőre eredménytelenül figyelmeztet a Jobbik és minden épeszű ember, ha szerepet vállalunk az áliszlám terrorszervezet elleni Egyesült Államok vezette hadjáratban, a védtelen határok miatt:
bármikor beléphetnek az ország területére szélsőségesek, hogy terrortámadásokat hajtsanak végre a magyar lakosság ellen.
De ez Fodor Gáborék szerint belefér.
A magyar embert még mindig bármikor feláldozza a liberális politika.
You are receiving this email because you subscribed to this feed at feedmyinbox.com
If you no longer wish to receive these emails, you can unsubscribe from this feed, or manage all your subscriptions
Lucy Hay alias Scall Fast add hozzá köreidhez
facebook - Scall Fast jelölj és visszaigazollak
A gravatarom
Twitter profilom Lucy Hay 88
Reakció WP
Scall Fast Tumblr, ezt a felületet is lakjuk csak be szépen mi jobbosok, hogy ne csak a libsik blogoljanak ott
jutub - OD090
Loiter88, másik jutub
Valakivel közösen használt régi jutub "csenel"
szint ÉN, név innen: Jules Verne : 9672-es pont az ami kell, pont ott ahol kell, pont akkor amikor kell.
+1 YT
2015. március 7., szombat
Nőgyülőlő? Habsburg-imádó? Álcuki? - provokatív Vona interjú! Interjút kértünk Vona Gábortól, aki találkozásunkkor azt mondta, hogy ne kíméljük, így nem kíméltük. A lehető legprovokatívabb kérdéseket gyűjtöttük össze, amelyek nemcsak a néppártosodásra vonatkoztak, {...}
Nőgyülőlő? Habsburg-imádó? Álcuki? - provokatív Vona interjú!
politika 2015. 03. 05.
Interjút kértünk Vona Gábortól, aki találkozásunkkor azt mondta, hogy ne kíméljük, így nem kíméltük. A lehető legprovokatívabb kérdéseket gyűjtöttük össze, amelyek nemcsak a néppártosodásra vonatkoztak, {...}
{...} de előkerült a Schweitzer-ügy, a "nőgyűlölet" vádja, a Habsburgok kontra 1848, Tapolca és a német kapcsolat is.
- Hogy tetszett Orbán Viktor évértékelője?
- Szerintem gyenge volt.
- Ő is biztosan ezt gondolja az önéről.
- Biztosan.
- Aznap úgy fogalmazott, hogy a miniszterelnök belpolitikai hidegháborút hirdetett. Ez már a cukikampány 2.0? Vizslakölykök után békegalamb?
- Ez egy kissé cinikus így, de lényegében erről van szó. Szerintem az embereknek elege van a pártok marakodásából és nyugalomra, békére és konstruktív, előremutató vitákra vágynak.
- És majd a Jobbik ezt elhozza? Meredek.
- Egy biztos, a Fidesz és az MSZP biztosan nem hoz politikai megújulást és nyugodt közéletet. Nekik már lételemük egymás szapulása. Hogy a Jobbik elhozza-e? Jogos kérdés, de legalább mi szeretnénk.
- Ön szeretné vagy a Jobbik?
- Én vagyok a Jobbik elnöke.
- Ez valami olyan, mint „az állam én vagyok" mondat? Az ilyen gondolatoknak nincs túl jó történelmi aurájuk.
- Nem is mondtam ilyet. Csupán azt, hogy a Jobbik vezetőjeként az általam mondottak a párt álláspontját mutatják. Nyilván azért választottak a tagjaink elnökké, hogy mutassam az irányt. Ezt teszem kilenc éve.
- Az elmúlt hetekben napvilágra került Facebook-bejegyzések szerint azért nem mindenki tartja az irányt.
- A Jobbik folyamatosan erősödött az elmúlt években. Minden egyes szintugrás siker volt, a jobbikosok közös sikere, de emellett járt nehézségekkel is. Kezdetben pár egyetemista alkotta egyesületből párttá kellett válni, aztán ebből a nevesincs pártból ismert szervezetté, aztán össze kellett gyűjtenünk a szétdarabolt nemzeti oldalt, utána be kellett jutni az Országgyűlésbe, aztán meg kellett szereznünk az ellenzéki pártok között a legerősebb pozíciót, most pedig a kormányra kerülés az előttünk álló feladat. Mindig mindegyik járt problémákkal, de eddig mindig megoldottuk őket, most is meg fogjuk.
- Például elküldi a cigányellenes posztolót három napra a cigány származású jobbikoshoz?
- Akár. Sokat kaptam ezért innen is, onnan is, pedig szerintem két dolgot kellett észrevenni mindenkinek. Egyrészt a Jobbikban ezek szerint vannak tisztességes cigány emberek, ergo a Jobbik nem cigányellenes, másrészt a Jobbik nem következmények nélküli párt, és a kollektív ítéleteket nem tűri meg.
- Kérdés, hogy ezt elhiszik-e önöknek.
- A Jobbiknak egyetlen olyan programpontja, törvényjavaslata nem volt, nincs és nem is lesz, amely magyar állampolgárok között különbséget tenne bőrszín vagy vallás alapján. Amíg én vagyok az elnök, ez így is marad. Ha kormányra kerülünk, minden tisztességes embernek jobb lesz.
- És aki nem tisztességes, és mondjuk még cigány is?
- Annak rosszabb. Nem azért, mert cigány, hanem azért, mert tisztességtelen. Ő börtönbe megy, ahogy a tisztességtelen magyar is.
- Ön felállt volna Schweitzer rabbi emlékére?
- Persze. Ismertem, mert az egyetemen hallgattam az előadását. Az interneten keringő mondatok, amiket neki tulajdonítanak, nem igazak. Sajnos ez sokakat megtévesztett vele kapcsolatban.
- Nem fél attól, hogy a párt kemény magja nem örül ennek a nyitottságnak?
- Nincs bennem megfelelési kényszer egyik irányba sem. Tőlem sem ön, sem más nem hallott még olyat, hogy egy népcsoportot kollektíven megítélnék. Aki ilyet vár tőlem, aki azt hiszi, hogy a Jobbik majd pogromokra készül, az eltévesztette a házszámot. Az ilyet emberileg és politikailag is elutasítom. De azt se higgye senki, hogy a Jobbik a baloldali média nyomása alatt egyszer csak meghunyászkodik, és nem fogja kimondani, hogy a magyarországi cigányság egy nagy részével súlyos együttélési problémák vannak, vagy azt, hogy a hazai zsidóság bizonyos vezetőiből sugárzik a magyargyűlölet. Kollektív ítélet nincs, azt nem fogom tűrni a pártban, de a tabukat sem.
- Akinek nem tetszik, az mehet máshová?
- Így van.
- És ha lesz egy még-Jobbik?
- Én még senkit sem tartottam vissza, ha más volt a véleménye. Minden korábbi távozónak azt mondtam, elfogadom, ha más a véleménye, de ő is fogadja el az enyémet, és hagyjon dolgozni. Ha nem tetszik neki az irány, semmi gond, menjen, csináljon egy másik pártot és bizonyítson ott. Van egy határozott elképzelésem arról, mi a feladatunk és a felelősségünk, és amíg a tagság elnökként bizalmat szavaz nekem, addig nem engedem el a kormányrudat.
- Sokan attól félnek, hogy egy új Fidesz lesz a Jobbikból.
- A néppárttá válás nehéz, gyötrelmes, de elkerülhetetlen folyamat, ha bele akarunk szólni az ország irányításába és nem csak a partvonalon akarunk maradni. Két kísértés van, aminek ellen kell állni. Az egyik az, hogy megmaradunk rétegpártnak, a másik, hogy tucatpárt leszünk. Az első eset gyávaság és alkalmatlanság, a második pedig tisztességtelenség.
- Török Gábor azt mondta erre, hogy az ön kísérlete egy Szirizába oltott MDF.
- Én azt mondanám: határozott program, nyugodt erő. A programunk marad, a stílusunk finomodik.
- Az is beszédes volt, hogy ön védte meg a polgári Magyarországot néhány napja a Fidesz egyik főideológusától. Bekerítő hadművelet?
- A Fidesz nem polgári Magyarországot épít, hanem hűbéres Magyarországot. A középosztályt felülről szervezi, politikai lojalitás alapján. Én pont fordítva gondolom. A lecsúszó alsó-középosztályt kell megmenteni és felemelni. Nem párthűség, hanem szorgalom, tehetség és tisztesség alapján. A Fidesz érdekelvű, mi érdemelvű társadalompolitikát folytatunk. Szerintem ez a jövő Magyarországának egyik legfontosabb törésvonala.
- Most egy kicsit térjünk el a politikától és beszélgessünk más kérdésekről.
- Na, kezd izgalmas lenni…
- Majd meglátjuk. Mit szólt a felesége ahhoz, hogy Ön is "nőgyűlölő"?
- Hm. Azt, hogy soha többé nem fogja elpakolni a használt zoknimat a kanapéról.
- Viccnek nem rossz, de az Origó szerint az Atilla Király Szellemtudományi és Nemzetstratégiai Akadémián, ahol ön is tanít, "nőgyűlöletet" oktatnak…
- Nevetséges. Voltam már náci, cigány, zsidó, homoszexuális, orosz ügynök, iszlámimádó, keresztény fundamentalista, ezoterikus és még ki tudja, mi minden. A politika ilyen szakma. Az emberről sokfélét mondanak, ennek is el kellett jönnie.
- Akkor nem gyűlöli a nőket?
- Senkit sem gyűlölök, a nőket pedig végképp nem. Ami zavar, az az erőszakos feminizmus.
- Miért?
- Mert szerintem egy alapvető tévedésből indul ki. A nőket férfiakká akarja változtatni, hogy egyformák legyünk. Az egyenlőség, az egyenrangúság legitim cél, én is egyetértek vele, de az, hogy egyformává váljunk, az szerintem beteges. Ebből jönnek elő a szakállas nők. A nemi szerepeket az Isten, vagy akinek így jobban tetszik, a természet szabta ránk. Az a dolgunk, hogy kihozzuk belőle a legjobbat. A nők feladata, hogy nők legyenek, a férfiaké pedig, hogy férfiak. Ennyire egyszerű.
- Tehát mosogassanak otthon?
- Dehogy. A női szerepek alapvetően változtak meg. A feleségem is értelmiségi nő, folyamatosan keresi a kihívásokat, cikkeket ír, nemesi családokról kutat, újabb és újabb tervei vannak. Persze az tény, hogy nőként sokkal türelmesebb a fiunkkal, ő takarít és teremt a lakásunkból otthont. Egyébként jól főz, bár abban én sem vagyok rossz.
- Majd megkóstoljuk, de menjünk tovább. Az Akadémia vezetője Baranyi Tibor Imre, aki egyben az ön egyik főtanácsadója is. Az Origó szerint Szálasit éltetik az óráin.
- Én meg azt hallottam, hogy az Origó szerkesztőségében Sztálinhoz imádkoznak ebédszünetben gabonáért.
- Már megint elvicceli…
- Mert ez a sok hazugság már nem csupán tragikus, hanem komikus is.
- Baranyi Tibor Imre?
- A Hagyomány és magyarság című könyve szerintem meghatározó írás. Ezzel együtt sok vita van közöttünk, különösen napi politikai kérdésekben. Családi barátok is vagyunk, de tény, hogy tanácsadóként is fontosak számomra a meglátásai, amelyek elsősorban metafizikai kérdésekről szólnak.
- Mi köze a metafizikának a politikához?
- Direkt közük nincs, de én nem csak pártelnök vagyok, hanem ember is, akit érdekelnek a végső kérdések. Életem nagy része a politikáról szól, de nem az egésze.
- Ez megnyugtató. Azzal is vádolják, keresztényellenes, okkult tanokat követ.
- Például?
- Julius Evola és Friedrich Nietzsche tanítására gondolok…
- Mindkét gondolkodót nagyon nagyra tartom, fontos alakítói voltak a gondolkodásomnak, és a kereszténységgel kapcsolatos kritikájukat is érdemes megismerni, de az én utam nem az egyházon kívülre, pláne nem az egyház ellen való, hanem az egyházon belül igyekszem megtalálni az igazságot. Ha már valakit említeni kell, akkor Eckhart mester, Keresztes Szent János és Prohászka Ottokár nevét emelném ki.
- Ők sem a mainstream.
- Nem.
- Ennyi?
- Mi a kérdés?
- Semmi, hagyjuk. Maradjunk még az akadémiánál. Az is elterjedt, hogy restaurálni akarja a Habsburgokat.
- Istenem, hányszor cáfoltam már ezt! Most komolyan, hogyan néznénk ki együtt: Habsburg György és Vona Gábor?
- Tényleg bizarr. Akkor nem teszi a fejére a koronát?
- A monarchikus államforma és a Szent Korona-tan iránti tiszteletemet sohasem tagadtam, de ez nem jelenti azt, hogy Habsburg-párti lennék. Vannak kisebb legitimista körök Magyarországon ma is, de én nem tartozom azok közé, akik el tudják képzelni, hogy Magyarországon újra a Habsburg-dinasztia uralkodjon.
- Akkor ki lenne a király?
- A helyzet az, hogy szerintem ez egy érdekes és fontos kérdés, de teljesen hipotetikus. Nem hinném, hogy Magyarországon az elkövetkezendő évtizedekben ez a kérdés érdemben felmerülhet. Sem „koronaérett" királyjelöltet, sem „királyérett" társadalmat nem látok. A Jobbik elnökeként most olyan kérdésekkel kell foglalkoznom, hogy meg lehet-e állítani a fiatalok kivándorlását, a sötét demográfiai trendeket, a magyar gazdaság újraindítható-e, mik lesznek a kormányzásunk főbb célkitűzései.
- Közeledik március 15-e. Mi a véleménye 1848-ról?
- A nemzeti függetlenségért vívott harc a magyarság egyik, ha nem a legmeghatározóbb karaktervonása. Ezt sokan nem értették meg a történelem során, olyankor mindig megmutattuk, hogy nem felejtettük el harcos eredetünket, az ott van az ereinkben. Ennek talán legmonumentálisabb megmozdulása az 1848-1849-es szabadságharc volt.
- Hogyan látja Kossuth szerepét?
- Talán meglepek néhány embert, de én inkább Széchenyivel értettem egyet kettejük vitájában.
- Széchenyi a példakép?
- Jézus Krisztus a példakép, ahogy minden keresztény embernek. A dolgozószobámban három dolog van a falon. Egy feszület, egy székelyvarsági faragott Nagy-Magyarország és Pongrácz Gergely arcképe.
- Koppány vagy Szent István?
- Hű, ez most nagy ugrás volt... Mindkettő. Ha valakit az ezzel kapcsolatos véleményem érdekel, olvassa el a magyar alkatról szóló cikksorozatomat! Szerintem ezt a jobbikosok nagy része sem ismeri, pedig a magyarságról vallott gondolataimat abban írtam meg. A terveim között szerepel egyébként, hogy ezt a kérdést majd egyszer egy könyvvé bővítem.
- Mennyire viszi bele a pártelnöki működésébe a fenti olvasmányélményeit?
- Semennyire. Nincs olyan jobbikos, aki mondjuk azért szenvedett volna hátrányt, mert nem olvasott Hamvas Bélát, mint ahogy olyan sem, aki azért szerzett bármi előnyt, mert ő meg éppen olvasta.
- Tudja, hogy mit olvas a párt többi vezetője?
- Jó kérdés… Nem. Ezek az olvasmányok az én karakteremet, szemléletemet és gondolkodásomat alakítják, mint emberét, és nem viszem be a pártpolitika mindennapjaiba. Mondhatnánk úgy is, hogy mindenki megértse, a filozofálgatás a hobbim, de pártelnökként a szervezetépítésre, a programalkotásra, a kormányzati felkészülésre koncentrálok, mert ez a feladatom. Hobbija meg mindenkinek van. Van, akinek a lóverseny, van, akinek a labdarúgás, van, akinek a vasúti terepasztal, nekem meg a történelmi és filozófiai témájú könyvek olvasása.
- Térjünk vissza a politikához. Hogyan látja a tapolcai választást? Állítólag esélyesek.
- Szerintem is. Tapolcán ősszel már nyertünk. Jó jelöltünk van, jó programunk és erős a támogatottságunk.
- Veszprémben is ezt mondta.
- Ma a legnagyobb mozgósító erő az ellenzéki oldalon, hogy kiről gondolják azt, meg tudja verni a Fideszt. Ott Kész Zoltánról hitték el az emberek, ezért győzött. Ózdon és Mezőtúron rólunk, és bízom benne, hogy Tapolcán ismét a mi jelöltünk, Rig Lajos lesz a befutó.
- Állítólag jön majd a negatív kampány.
- Megszoktuk. Szerencsére egyre kevésbé működik. Sőt, azt látom, hogy szinte a visszájára fordul. Akit elkezd a Fidesz támadni, azt megszeretik az emberek.
- Furcsa gondolat. Még a végén létrejön a politikai mazochizmus? Ide lőjetek?
- Azért ott még nem tartunk. Senki sem szereti, ha támadások érik. Azon viszont mindenkinek érdemes elgondolkodni, hogy amikor a kutatások kihozták, hogy a Jobbik brutálisan jön fel, és már csak 5%-ra vagyunk a Fidesztől, akkor néhány tagunk évekkel ezelőtti Facebook-bejegyzésein kívül semmilyen érdemi támadási felületet nem találtak rajtunk. Milyen jó lenne ennek az országnak, ha a Fidesz és az MSZP bűne az lenne, hogy egy-két tagjuk meggondolatlanul osztott meg valamit a közösségi oldalán?
- Mi lesz, ha veszítenek Tapolcán?
- Megyünk tovább.
- Mi lesz, ha győznek?
- Megyünk tovább.
- Azért gondolom, örülni fognak.
- Persze, nagyon.
- Talán még Putyin is gratulálhat, ha már a találkozójuk elmaradt.
- Azt hiszem, most vannak nagyobb problémái is.
- Apropó. Találkozott már Putyinnal?
- Nem. De még találkozhatunk.
- Ahhoz gondolom, kormányra kellene kerülni.
- Így van.
- Hová vezet majd az első útja kormányfőként, ha nyernének?
- Németország, Oroszország és Törökország. Egy ilyen hármas körutat tervezek.
- Németországban fogadni fogják?
- Rátapintott. Valóban ez a nehéz feladat. Törökország és Oroszország számára a Jobbik megbízható és jó partnernek fog számítani. Nekem személy szerint is nagyon sok fontos kapcsolatom van mind a két országban, de a németek bennünket illető fóbiáit nem lesz egyszerű feloldani.
- Majd segítséget kér Orbán Viktortól, hiszen őt sokszor mentették már meg a németek.
- Ha valamit irigylek tőle, akkor az pontosan ez a nagyszerű német kapcsolat. Ez Magyarország számára valóban nélkülözhetetlen. Sokat kell még dolgozni azért, hogy a németek megértsék, hogy a Jobbik nem egy neonáci párt, ahogy azt az ottani sajtó egy része beállítja, hanem egy nemzeti néppárt. De azt hiszem, minden egyes nappal közelebb vagyunk ehhez is.
- Nocsak. Titkos német tárgyalások?
- Maradjunk annyiban, hogy a Jobbik részéről megvan a nyitottság a kapcsolatfelvételre.
- És mi lesz az Egyesült Államokkal?
- Bármennyire is hihetetlen, én nem akarok az USA-val rosszban lenni, csak azt nem szeretném, ha a saját geopolitikai érdekeik miatt belesodornának bennünket az Oroszországgal vívott háborúba.
- A NATO tagság kötelezettséggel jár.
- A NATO védelmi szövetség.
- És ha Oroszország támad?
- Ez nem a mi háborúnk. Magyarországnak mindenáron semlegesnek kell maradnia. Azon kellene gondolkodnunk inkább, hogy mi lesz, ha elárasztja az országot Ukrajna felől több százezer menekült, akiknek csak egy része lesz kárpátaljai magyar.
- Úgy tűnik, most csendesedik a helyzet Kelet-Ukrajnában.
- Legyen igaza, de én attól tartok, hogy most csak erőgyűjtés zajlik. Ezért ha kell, minden nap el fogom mondani, hogy Magyarországnak békére van szüksége és nem szabad részt vennie semmilyen katonai akcióban. A most induló aláírásgyűjtésünknek – a negyven évnyi munkaviszony utáni férfinyugdíj, az ingyenes internet és a bevándorlás szigorítása mellett – nem véletlenül ez az egyik kérdése. Remélem, sokan aláírják, és ezzel kikényszeríthetjük a semlegességet.
http://alfahir.hu/
Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!
Köszönettel és barátsággal!
http://www.flagmagazin.hu
politika 2015. 03. 05.
Interjút kértünk Vona Gábortól, aki találkozásunkkor azt mondta, hogy ne kíméljük, így nem kíméltük. A lehető legprovokatívabb kérdéseket gyűjtöttük össze, amelyek nemcsak a néppártosodásra vonatkoztak, {...}
{...} de előkerült a Schweitzer-ügy, a "nőgyűlölet" vádja, a Habsburgok kontra 1848, Tapolca és a német kapcsolat is.
- Hogy tetszett Orbán Viktor évértékelője?
- Szerintem gyenge volt.
- Ő is biztosan ezt gondolja az önéről.
- Biztosan.
- Aznap úgy fogalmazott, hogy a miniszterelnök belpolitikai hidegháborút hirdetett. Ez már a cukikampány 2.0? Vizslakölykök után békegalamb?
- Ez egy kissé cinikus így, de lényegében erről van szó. Szerintem az embereknek elege van a pártok marakodásából és nyugalomra, békére és konstruktív, előremutató vitákra vágynak.
- És majd a Jobbik ezt elhozza? Meredek.
- Egy biztos, a Fidesz és az MSZP biztosan nem hoz politikai megújulást és nyugodt közéletet. Nekik már lételemük egymás szapulása. Hogy a Jobbik elhozza-e? Jogos kérdés, de legalább mi szeretnénk.
- Ön szeretné vagy a Jobbik?
- Én vagyok a Jobbik elnöke.
- Ez valami olyan, mint „az állam én vagyok" mondat? Az ilyen gondolatoknak nincs túl jó történelmi aurájuk.
- Nem is mondtam ilyet. Csupán azt, hogy a Jobbik vezetőjeként az általam mondottak a párt álláspontját mutatják. Nyilván azért választottak a tagjaink elnökké, hogy mutassam az irányt. Ezt teszem kilenc éve.
- Az elmúlt hetekben napvilágra került Facebook-bejegyzések szerint azért nem mindenki tartja az irányt.
- A Jobbik folyamatosan erősödött az elmúlt években. Minden egyes szintugrás siker volt, a jobbikosok közös sikere, de emellett járt nehézségekkel is. Kezdetben pár egyetemista alkotta egyesületből párttá kellett válni, aztán ebből a nevesincs pártból ismert szervezetté, aztán össze kellett gyűjtenünk a szétdarabolt nemzeti oldalt, utána be kellett jutni az Országgyűlésbe, aztán meg kellett szereznünk az ellenzéki pártok között a legerősebb pozíciót, most pedig a kormányra kerülés az előttünk álló feladat. Mindig mindegyik járt problémákkal, de eddig mindig megoldottuk őket, most is meg fogjuk.
- Például elküldi a cigányellenes posztolót három napra a cigány származású jobbikoshoz?
- Akár. Sokat kaptam ezért innen is, onnan is, pedig szerintem két dolgot kellett észrevenni mindenkinek. Egyrészt a Jobbikban ezek szerint vannak tisztességes cigány emberek, ergo a Jobbik nem cigányellenes, másrészt a Jobbik nem következmények nélküli párt, és a kollektív ítéleteket nem tűri meg.
- Kérdés, hogy ezt elhiszik-e önöknek.
- A Jobbiknak egyetlen olyan programpontja, törvényjavaslata nem volt, nincs és nem is lesz, amely magyar állampolgárok között különbséget tenne bőrszín vagy vallás alapján. Amíg én vagyok az elnök, ez így is marad. Ha kormányra kerülünk, minden tisztességes embernek jobb lesz.
- És aki nem tisztességes, és mondjuk még cigány is?
- Annak rosszabb. Nem azért, mert cigány, hanem azért, mert tisztességtelen. Ő börtönbe megy, ahogy a tisztességtelen magyar is.
- Ön felállt volna Schweitzer rabbi emlékére?
- Persze. Ismertem, mert az egyetemen hallgattam az előadását. Az interneten keringő mondatok, amiket neki tulajdonítanak, nem igazak. Sajnos ez sokakat megtévesztett vele kapcsolatban.
- Nem fél attól, hogy a párt kemény magja nem örül ennek a nyitottságnak?
- Nincs bennem megfelelési kényszer egyik irányba sem. Tőlem sem ön, sem más nem hallott még olyat, hogy egy népcsoportot kollektíven megítélnék. Aki ilyet vár tőlem, aki azt hiszi, hogy a Jobbik majd pogromokra készül, az eltévesztette a házszámot. Az ilyet emberileg és politikailag is elutasítom. De azt se higgye senki, hogy a Jobbik a baloldali média nyomása alatt egyszer csak meghunyászkodik, és nem fogja kimondani, hogy a magyarországi cigányság egy nagy részével súlyos együttélési problémák vannak, vagy azt, hogy a hazai zsidóság bizonyos vezetőiből sugárzik a magyargyűlölet. Kollektív ítélet nincs, azt nem fogom tűrni a pártban, de a tabukat sem.
- Akinek nem tetszik, az mehet máshová?
- Így van.
- És ha lesz egy még-Jobbik?
- Én még senkit sem tartottam vissza, ha más volt a véleménye. Minden korábbi távozónak azt mondtam, elfogadom, ha más a véleménye, de ő is fogadja el az enyémet, és hagyjon dolgozni. Ha nem tetszik neki az irány, semmi gond, menjen, csináljon egy másik pártot és bizonyítson ott. Van egy határozott elképzelésem arról, mi a feladatunk és a felelősségünk, és amíg a tagság elnökként bizalmat szavaz nekem, addig nem engedem el a kormányrudat.
- Sokan attól félnek, hogy egy új Fidesz lesz a Jobbikból.
- A néppárttá válás nehéz, gyötrelmes, de elkerülhetetlen folyamat, ha bele akarunk szólni az ország irányításába és nem csak a partvonalon akarunk maradni. Két kísértés van, aminek ellen kell állni. Az egyik az, hogy megmaradunk rétegpártnak, a másik, hogy tucatpárt leszünk. Az első eset gyávaság és alkalmatlanság, a második pedig tisztességtelenség.
- Török Gábor azt mondta erre, hogy az ön kísérlete egy Szirizába oltott MDF.
- Én azt mondanám: határozott program, nyugodt erő. A programunk marad, a stílusunk finomodik.
- Az is beszédes volt, hogy ön védte meg a polgári Magyarországot néhány napja a Fidesz egyik főideológusától. Bekerítő hadművelet?
- A Fidesz nem polgári Magyarországot épít, hanem hűbéres Magyarországot. A középosztályt felülről szervezi, politikai lojalitás alapján. Én pont fordítva gondolom. A lecsúszó alsó-középosztályt kell megmenteni és felemelni. Nem párthűség, hanem szorgalom, tehetség és tisztesség alapján. A Fidesz érdekelvű, mi érdemelvű társadalompolitikát folytatunk. Szerintem ez a jövő Magyarországának egyik legfontosabb törésvonala.
- Most egy kicsit térjünk el a politikától és beszélgessünk más kérdésekről.
- Na, kezd izgalmas lenni…
- Majd meglátjuk. Mit szólt a felesége ahhoz, hogy Ön is "nőgyűlölő"?
- Hm. Azt, hogy soha többé nem fogja elpakolni a használt zoknimat a kanapéról.
- Viccnek nem rossz, de az Origó szerint az Atilla Király Szellemtudományi és Nemzetstratégiai Akadémián, ahol ön is tanít, "nőgyűlöletet" oktatnak…
- Nevetséges. Voltam már náci, cigány, zsidó, homoszexuális, orosz ügynök, iszlámimádó, keresztény fundamentalista, ezoterikus és még ki tudja, mi minden. A politika ilyen szakma. Az emberről sokfélét mondanak, ennek is el kellett jönnie.
- Akkor nem gyűlöli a nőket?
- Senkit sem gyűlölök, a nőket pedig végképp nem. Ami zavar, az az erőszakos feminizmus.
- Miért?
- Mert szerintem egy alapvető tévedésből indul ki. A nőket férfiakká akarja változtatni, hogy egyformák legyünk. Az egyenlőség, az egyenrangúság legitim cél, én is egyetértek vele, de az, hogy egyformává váljunk, az szerintem beteges. Ebből jönnek elő a szakállas nők. A nemi szerepeket az Isten, vagy akinek így jobban tetszik, a természet szabta ránk. Az a dolgunk, hogy kihozzuk belőle a legjobbat. A nők feladata, hogy nők legyenek, a férfiaké pedig, hogy férfiak. Ennyire egyszerű.
- Tehát mosogassanak otthon?
- Dehogy. A női szerepek alapvetően változtak meg. A feleségem is értelmiségi nő, folyamatosan keresi a kihívásokat, cikkeket ír, nemesi családokról kutat, újabb és újabb tervei vannak. Persze az tény, hogy nőként sokkal türelmesebb a fiunkkal, ő takarít és teremt a lakásunkból otthont. Egyébként jól főz, bár abban én sem vagyok rossz.
- Majd megkóstoljuk, de menjünk tovább. Az Akadémia vezetője Baranyi Tibor Imre, aki egyben az ön egyik főtanácsadója is. Az Origó szerint Szálasit éltetik az óráin.
- Én meg azt hallottam, hogy az Origó szerkesztőségében Sztálinhoz imádkoznak ebédszünetben gabonáért.
- Már megint elvicceli…
- Mert ez a sok hazugság már nem csupán tragikus, hanem komikus is.
- Baranyi Tibor Imre?
- A Hagyomány és magyarság című könyve szerintem meghatározó írás. Ezzel együtt sok vita van közöttünk, különösen napi politikai kérdésekben. Családi barátok is vagyunk, de tény, hogy tanácsadóként is fontosak számomra a meglátásai, amelyek elsősorban metafizikai kérdésekről szólnak.
- Mi köze a metafizikának a politikához?
- Direkt közük nincs, de én nem csak pártelnök vagyok, hanem ember is, akit érdekelnek a végső kérdések. Életem nagy része a politikáról szól, de nem az egésze.
- Ez megnyugtató. Azzal is vádolják, keresztényellenes, okkult tanokat követ.
- Például?
- Julius Evola és Friedrich Nietzsche tanítására gondolok…
- Mindkét gondolkodót nagyon nagyra tartom, fontos alakítói voltak a gondolkodásomnak, és a kereszténységgel kapcsolatos kritikájukat is érdemes megismerni, de az én utam nem az egyházon kívülre, pláne nem az egyház ellen való, hanem az egyházon belül igyekszem megtalálni az igazságot. Ha már valakit említeni kell, akkor Eckhart mester, Keresztes Szent János és Prohászka Ottokár nevét emelném ki.
- Ők sem a mainstream.
- Nem.
- Ennyi?
- Mi a kérdés?
- Semmi, hagyjuk. Maradjunk még az akadémiánál. Az is elterjedt, hogy restaurálni akarja a Habsburgokat.
- Istenem, hányszor cáfoltam már ezt! Most komolyan, hogyan néznénk ki együtt: Habsburg György és Vona Gábor?
- Tényleg bizarr. Akkor nem teszi a fejére a koronát?
- A monarchikus államforma és a Szent Korona-tan iránti tiszteletemet sohasem tagadtam, de ez nem jelenti azt, hogy Habsburg-párti lennék. Vannak kisebb legitimista körök Magyarországon ma is, de én nem tartozom azok közé, akik el tudják képzelni, hogy Magyarországon újra a Habsburg-dinasztia uralkodjon.
- Akkor ki lenne a király?
- A helyzet az, hogy szerintem ez egy érdekes és fontos kérdés, de teljesen hipotetikus. Nem hinném, hogy Magyarországon az elkövetkezendő évtizedekben ez a kérdés érdemben felmerülhet. Sem „koronaérett" királyjelöltet, sem „királyérett" társadalmat nem látok. A Jobbik elnökeként most olyan kérdésekkel kell foglalkoznom, hogy meg lehet-e állítani a fiatalok kivándorlását, a sötét demográfiai trendeket, a magyar gazdaság újraindítható-e, mik lesznek a kormányzásunk főbb célkitűzései.
- Közeledik március 15-e. Mi a véleménye 1848-ról?
- A nemzeti függetlenségért vívott harc a magyarság egyik, ha nem a legmeghatározóbb karaktervonása. Ezt sokan nem értették meg a történelem során, olyankor mindig megmutattuk, hogy nem felejtettük el harcos eredetünket, az ott van az ereinkben. Ennek talán legmonumentálisabb megmozdulása az 1848-1849-es szabadságharc volt.
- Hogyan látja Kossuth szerepét?
- Talán meglepek néhány embert, de én inkább Széchenyivel értettem egyet kettejük vitájában.
- Széchenyi a példakép?
- Jézus Krisztus a példakép, ahogy minden keresztény embernek. A dolgozószobámban három dolog van a falon. Egy feszület, egy székelyvarsági faragott Nagy-Magyarország és Pongrácz Gergely arcképe.
- Koppány vagy Szent István?
- Hű, ez most nagy ugrás volt... Mindkettő. Ha valakit az ezzel kapcsolatos véleményem érdekel, olvassa el a magyar alkatról szóló cikksorozatomat! Szerintem ezt a jobbikosok nagy része sem ismeri, pedig a magyarságról vallott gondolataimat abban írtam meg. A terveim között szerepel egyébként, hogy ezt a kérdést majd egyszer egy könyvvé bővítem.
- Mennyire viszi bele a pártelnöki működésébe a fenti olvasmányélményeit?
- Semennyire. Nincs olyan jobbikos, aki mondjuk azért szenvedett volna hátrányt, mert nem olvasott Hamvas Bélát, mint ahogy olyan sem, aki azért szerzett bármi előnyt, mert ő meg éppen olvasta.
- Tudja, hogy mit olvas a párt többi vezetője?
- Jó kérdés… Nem. Ezek az olvasmányok az én karakteremet, szemléletemet és gondolkodásomat alakítják, mint emberét, és nem viszem be a pártpolitika mindennapjaiba. Mondhatnánk úgy is, hogy mindenki megértse, a filozofálgatás a hobbim, de pártelnökként a szervezetépítésre, a programalkotásra, a kormányzati felkészülésre koncentrálok, mert ez a feladatom. Hobbija meg mindenkinek van. Van, akinek a lóverseny, van, akinek a labdarúgás, van, akinek a vasúti terepasztal, nekem meg a történelmi és filozófiai témájú könyvek olvasása.
- Térjünk vissza a politikához. Hogyan látja a tapolcai választást? Állítólag esélyesek.
- Szerintem is. Tapolcán ősszel már nyertünk. Jó jelöltünk van, jó programunk és erős a támogatottságunk.
- Veszprémben is ezt mondta.
- Ma a legnagyobb mozgósító erő az ellenzéki oldalon, hogy kiről gondolják azt, meg tudja verni a Fideszt. Ott Kész Zoltánról hitték el az emberek, ezért győzött. Ózdon és Mezőtúron rólunk, és bízom benne, hogy Tapolcán ismét a mi jelöltünk, Rig Lajos lesz a befutó.
- Állítólag jön majd a negatív kampány.
- Megszoktuk. Szerencsére egyre kevésbé működik. Sőt, azt látom, hogy szinte a visszájára fordul. Akit elkezd a Fidesz támadni, azt megszeretik az emberek.
- Furcsa gondolat. Még a végén létrejön a politikai mazochizmus? Ide lőjetek?
- Azért ott még nem tartunk. Senki sem szereti, ha támadások érik. Azon viszont mindenkinek érdemes elgondolkodni, hogy amikor a kutatások kihozták, hogy a Jobbik brutálisan jön fel, és már csak 5%-ra vagyunk a Fidesztől, akkor néhány tagunk évekkel ezelőtti Facebook-bejegyzésein kívül semmilyen érdemi támadási felületet nem találtak rajtunk. Milyen jó lenne ennek az országnak, ha a Fidesz és az MSZP bűne az lenne, hogy egy-két tagjuk meggondolatlanul osztott meg valamit a közösségi oldalán?
- Mi lesz, ha veszítenek Tapolcán?
- Megyünk tovább.
- Mi lesz, ha győznek?
- Megyünk tovább.
- Azért gondolom, örülni fognak.
- Persze, nagyon.
- Talán még Putyin is gratulálhat, ha már a találkozójuk elmaradt.
- Azt hiszem, most vannak nagyobb problémái is.
- Apropó. Találkozott már Putyinnal?
- Nem. De még találkozhatunk.
- Ahhoz gondolom, kormányra kellene kerülni.
- Így van.
- Hová vezet majd az első útja kormányfőként, ha nyernének?
- Németország, Oroszország és Törökország. Egy ilyen hármas körutat tervezek.
- Németországban fogadni fogják?
- Rátapintott. Valóban ez a nehéz feladat. Törökország és Oroszország számára a Jobbik megbízható és jó partnernek fog számítani. Nekem személy szerint is nagyon sok fontos kapcsolatom van mind a két országban, de a németek bennünket illető fóbiáit nem lesz egyszerű feloldani.
- Majd segítséget kér Orbán Viktortól, hiszen őt sokszor mentették már meg a németek.
- Ha valamit irigylek tőle, akkor az pontosan ez a nagyszerű német kapcsolat. Ez Magyarország számára valóban nélkülözhetetlen. Sokat kell még dolgozni azért, hogy a németek megértsék, hogy a Jobbik nem egy neonáci párt, ahogy azt az ottani sajtó egy része beállítja, hanem egy nemzeti néppárt. De azt hiszem, minden egyes nappal közelebb vagyunk ehhez is.
- Nocsak. Titkos német tárgyalások?
- Maradjunk annyiban, hogy a Jobbik részéről megvan a nyitottság a kapcsolatfelvételre.
- És mi lesz az Egyesült Államokkal?
- Bármennyire is hihetetlen, én nem akarok az USA-val rosszban lenni, csak azt nem szeretném, ha a saját geopolitikai érdekeik miatt belesodornának bennünket az Oroszországgal vívott háborúba.
- A NATO tagság kötelezettséggel jár.
- A NATO védelmi szövetség.
- És ha Oroszország támad?
- Ez nem a mi háborúnk. Magyarországnak mindenáron semlegesnek kell maradnia. Azon kellene gondolkodnunk inkább, hogy mi lesz, ha elárasztja az országot Ukrajna felől több százezer menekült, akiknek csak egy része lesz kárpátaljai magyar.
- Úgy tűnik, most csendesedik a helyzet Kelet-Ukrajnában.
- Legyen igaza, de én attól tartok, hogy most csak erőgyűjtés zajlik. Ezért ha kell, minden nap el fogom mondani, hogy Magyarországnak békére van szüksége és nem szabad részt vennie semmilyen katonai akcióban. A most induló aláírásgyűjtésünknek – a negyven évnyi munkaviszony utáni férfinyugdíj, az ingyenes internet és a bevándorlás szigorítása mellett – nem véletlenül ez az egyik kérdése. Remélem, sokan aláírják, és ezzel kikényszeríthetjük a semlegességet.
http://alfahir.hu/
Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!
Köszönettel és barátsággal!
http://www.flagmagazin.hu
Lucy Hay alias Scall Fast add hozzá köreidhez
facebook - Scall Fast jelölj és visszaigazollak
A gravatarom
Twitter profilom Lucy Hay 88
Reakció WP
Scall Fast Tumblr, ezt a felületet is lakjuk csak be szépen mi jobbosok, hogy ne csak a libsik blogoljanak ott
jutub - OD090
Loiter88, másik jutub
Valakivel közösen használt régi jutub "csenel"
szint ÉN, név innen: Jules Verne : 9672-es pont az ami kell, pont ott ahol kell, pont akkor amikor kell.
+1 YT
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)