Zsidó müvészet zsidó média zsidó kartell

Előszó : ahonnét e posthoz anyagot gyűjtök, látom MAVO kollega postjait, és ez is csak azt erősíti meg, hogy ő szdsz bérenc blogger. 6 blogja + 2 internetes oldala van, honnan van ideje azokat szinte naponta frissítgetni??? Gondolkozzunk el ezen. Meg azon is, hogy egy az egyben a szdsz trágár és nyegle stílusában ír a mavo...
Érdekes, hogy az ilyen mavo féléknek mindig az a buta ember, aki felismeri az összefüggéseket pl. a média tulajdonlásban, vagy akár a szocialista internacionálé faji összetételében, vagy akár reteknek lát egy retket (copyright Csurka) vagy akár az impresszumot felütve látja, hogy az és avagy a mancs netán a mozgó világ írói, szerkesztői nagyrészt zsidók.

Balázs Péter világosan elmondta, hogy ő már akkor polgári érzelmű volt, amikor a Fidesz-esek (élükön Orbán Viktorral) még nem is alakultak meg, mint párt. Tehát a régi rendszerben sem volt valami komcsi párttag, elkötelezett, avagy kiszes, mint a jelenlegi zsidó médiasztárok nagy része! (pl. a kordáék avagy a csepregi éva)
Balázs Péter kinevezéséről még pár hete is írt valamelyik balliberális zsidó hetilap, persze úgy hogy prüszkölt a kinevezése ellen. Friderikusz zsidó buzi műsorában, a szólás szabadságában, konkrétan amelyik adásban ez volt a téma, MINDENKI ZSIDÓ volt, aki kinevezése ellen óbégatott. Maga Balázs Péter azt mondta, az aláírók egy része pályája kezdete óta jó barátai, kollegái voltak. ENNYIT IS ÉR EGY ZSIDÓ BARÁTSÁGA.
Egri csillagok : gyaurnak tett eskü nem kötelez!
TALMUD : HITESD EL A GOJOKKAL, HOGY A BARÁTJUK VAGY, HOGY BIZALMUKBA FÉRKŐZHESS, DE HA EGY ZSIDÓN SEGÍTHETSZ AZZAL, HAGYD EL BARÁTAIDAT.
Balázs Péter egy nemzeti érzelmű, konzervatív, keresztény, jó magyar ember.
Szakmai érvek nem hangoztak el. Személyes ellentét sincs. "Péter nem veled van a baj"
"Ezek elvileg elvileg egymást tisztelő és elismerő régi kollégák és barátok! Ilyen háttérrel hátba támadni valakit!"
Sose bizz egy zsidóban, mert elárul első adandó alkalommal
A zsidó sem adhat mást, csak mi lényege!

Lakatos Pál: Vörös milliárdosok
A médiabárók is túljártak az eszünkön - A nagy átverés

– Sajtószabadság pedig nincsen, helyette szociál-liberális médiahatalom uralkodik a magyar nyilvánosságon – állítja a kutató szociálpszichológus, Fehér Ibolya. A kép egyáltalán nem rózsás. Médiaháború médiaháborút követ. A sajtó nagyobb része, amikor beszélni kellett vol-na, hallgatott. Nyilvánosságrahozatal helyett beállt a korrupciós sorba. Nézzük, 1989-ben miképpen történt a megyei lapok tulajdonosváltása.

– Rengeteg cégnek, vállalatnak a külföldi befektető általi privatizációja úgy ment végbe, hogy a vállalatvezetőket, menedzsereket, vagyis a régi rendszer embereit, a régi MSZMP-s kádere-ket meghagyták volt pozíciójukban. Ez úgy zajlott le, hogy értékéhez képest fillérekért cserélt gazdát egy-egy állami vállalat. Hogy a korábbi hallgatólagos megegyezés alapján meddig tűrik meg a régi rend kádereit, nem tudjuk, de a mai napig itt vannak, az biztos.

– Azt mondja akkor, hogy a sajtóban ugyanaz történt, mint más privatizációnál, hogy áron alul eladták a megyei lapokat, és az új tulajdonos, itt most az Axel Springerről beszélünk, en-nek fejében otthagyta a régi vezetőket.

– Nagyon sok megyei lap esetében ez történt. Nem folyt pályáztatás, tehát nem történt nyíltan, reálisan a külföldi befektető keresése, hanem a szokásos módszer szerint, úgymond fű alatt keresték meg azt a befektetőt, akivel előzetesen egyeztették, hogy átveszi a lapokat fillérekért, körülbelül tíz-húsz százalékos értéken. Ennek fejében megmaradhattak a régi szerkesztők. Ez történt a legtöbb megyei lapnál.

– Az országgyűlési vizsgálóbizottság, amelynek vezetője Debreczeni József volt, a tanulmá-nyában megállapította, hogy a tizenkilenc megyei lap eladása időpontjában kétmilliárd-háromszázmillió forintot ért. Mennyiért adták el?

– Húszmillió forintért. Körülbelül ennyiért adhatták el, persze ez csak feltételezés, hiszen ez az összeg nem folyt be az állam privatizáció számlájára. Hogy a pénz hol kötött ki, erről csak vélekedések vannak, a vizsgálóbizottság ezt már nem tudta megállapítani. Feltehetőleg az MSZP közeli József Attila Alapítványba folyt be, és onnan aztán láthatatlan csatornákon el-folyt. Tehát az a lényeg, hogy nulla forint folyt be ebből a 2, 3 milliárd forintértékből a ma-gyar privatizáció számlájára.

– 1979 és '88 között kétmilliárd forintot fizettek be a lapkiadók a pártkasszába. Nevezetesen abból a pénzből, amit én, mint újságolvasó fizettem az újságért, az MSZMP-t finanszírozták.

– Ez így történt, és ezen kívül még nagyon fontos azt is szem előtt tartani, amit a vizsgálóbi-zottság akkori Fidesz-es tagja szintén kiemelt – és sajnos ez is elsikkadt, pedig ez a lényeg –, hogy ezek a lapok, valamikor az ötvenes években, állami pénzből jöttek létre. Tehát ez állami invesztáció volt, itt szóba sem jöhet az, hogy később az MSZP tulajdona volna, az MSZP ezt bitorolta – nevezzük nevén –, ez idő alatt is. Korábban, amikor még az MSZMP megalakította ezeket a lapokat, akkor még nem lévén adórendszer, tizennyolc százalék társasági adót kérték. A lapkiadó vállalatokon keresztül ez a pénz is a magyar államot illette volna meg. De ha már bitorolták, akkor legalább a rendszerváltáskor, '89-'90-ben tisztességesen kellett volna privati-zálni.

– Hogyan lett végül ezekből a megyei lapokból Axel Springer-tulajdon?

– Egy jól megszervezett puccsként lehet leírni az egészet. Az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalá-sok során és az egyéb fejleményekből látszott, hogy az általuk korábban elképzelt ázsiai típu-sú szocializmust nem tudják megvalósítani, tehát elkerülhetetlen a többpártrendszer, elkerül-hetetlen a választások kiírása. Nagyon gyorsan cselekedtek tehát. Úgy tettek, mintha egyik napról a másikra az áremelkedés miatt csődbe menne a kiadó, illetve a szerkesztőség. Hirdet-ték, hogy holnap, holnapután nem tudják már megjelentetni az újságot. Ez nem volt igaz, mert rengetegen vallották a vizsgálóbizottság előtt, hogy szándékos csődbevitel történt, szórták a pénzt, vásároltak, dupla fizetéseket adtak, tizenharmadik havi fizetést. Mindezt azért, hogy ezt a mesterséges csődállapotot utólag igazolni tudják, és közben pedig az Axel Springer képvise-lőjével, akivel mindezt előre megbeszélték, szinte napok alatt lebonyolították a tulajdonoscse-rét. Hogy a dolgozók beleegyezését megszerezzék, olyan trükkökhöz folyamodtak például, hogy nyugdíjas takarítónőt, portást, irodai alkalmazottat is behívtak a tárgyalásra csak azért, hogy meglegyen a többség. Nagyon sok helyen így szavaztatták meg azt, hogy a dolgozók beleegyeznek a változtatásba.

– 1989. május 30-án hozott magának még egy fontos törvényt MSZMP. Az állami privatizáci-ós ellenőrzés alól kivonta a társadalmi szervezeteket, vagyis saját magát. Nyugodtan garáz-dálkodott, kft.-be, alapítványba, részvénytársaságba vitte a lapok és a szakszervezet tulajdon-jogát, vagyonát, mindezt alaposan kuszálva, keverve, hogy lehetetlen legyen megállapítani az ellopott vagyon útvonalát.

– 1989-től kezdve, amikor a rendszerváltás szele megérintette az országot, megszoktuk, hogy az MSZMP, illetve aztán az MSZP mindig hozott gyorsan egy olyan törvényt, saját többségű parlamentjével, illetve egyhangú parlamentjével természetesen, amivel legalizálni tudta eze-ket a – magyarul kifejezve – lopásokat. Így a társadalmi szervezeteket kivonta a privatizációs ellenőrzés alól. Ezek tulajdonképpen mind az MSZMP, tehát a párt, vagy a párt által bújtatott vagy a párt kezében tartott szervezetek voltak. Azon kívül, hogy az MSZMP kivonta a társa-dalmi szervezeteket az ellenőrzés alól, még előzőleg a kiadókat és a szerkesztőket egyetlen felelős személy alá vonta. Ez mindig a szerkesztő lett, hiszen ő volt a megbízható pártkáder. Innentől kezdve már csak egy aláírás kellett bármilyen lépés elvégzéséhez. A szerkesztőségi dolgozókat egyszerűen átléptették a régi-új újsághoz, tehát elé tették azt a papírt, amin le-mondta az MSZMP-hez való viszonyát, a másikon pedig aláírta az Axel Springer-es munka-viszonyát. A kiadó kezében lévő tulajdont, tehát bútorokat, felszereléseket, számítógépeket, épületbérletet, épületbérleti jogot pedig a szokásos módszer szerint redukálták, vagyis töre-dékértékben határozták meg. Ezt az értéket nevezték meg vételárnak, és így tulajdonképpen a mindentől megfosztott kiadót ajánlotta fel az MSZP többször is nagy hangon a magyar állam-nak. Ez semmi más nem volt, mint pár doboznyi cégirat, ami a volt lapkiadó és a volt szer-kesztőség formalitását jelentette.

– Az MSZMP 1989. október 6-án megszűnik és megalakul az MSZP, de október 8-án még az MSZMP nevezi ki Lengyel Sándort a Vas megyei napilap élére, aki korábban az MSZMP Központi Bizottságának instruktora volt.

– Más megyei lapoknál is megtaláljuk a volt KISZ KB és MSZMP KB instruktorait és egyéb vezetőit. Ami a dátumokkal való visszaélést illeti, erre azt lehet mondani a birtokomban lévő dokumentumok alapján, hogy abszolút fütyültek még a formalitásokra is, tehát teljesen lé-nyegtelen volt, hogy legalább dokumentáltan rendben legyen a dolog. Ezzel nem foglalkoz-tak, mint ahogy azzal sem, hogy a megszűntnek nyilvánított, illetve felszámolás alá került volt lapkiadót teljesen megszüntesse, ezt bejegyezze a cégbíróság, és az újat úgyszintén bejegyez-ze. Párhuzamosan futottak a dolgok. Tehát az adminisztratív területre, a törvények betartására abszolút nem figyeltek.

– Az újonnan alakult MSZP 1989-ben létrehozta a vállalkozásszervező és -kiadó egyszemélyes kft.-t, és ennek vezetője lett Nagy Imre, aki a KISZ Központi Bizottságának utolsó első titkára volt.

– Az volt a szerepe, hogy egy kézben tartsa a dolgot, és még feltehetően az, hogy a befolyt összegekkel gazdálkodjon. És az is, hogy a befolyt összeg az MSZP számlájára eljusson, mint ahogy el is hangzott később a vizsgálóbizottság előtt, hogy feltehetőleg az MSZP 1990-es kampányköltségeit fogják ebből fizetni. De azt is cinikusan hozzátette akkor a nyilatkozó, hogy különben ehhez senkinek semmi köze.

– Megszűnik egy lap, új tulajdonossal újra indul. Ez már egy másik lap tulajdonképpen, mert hiszen egy-egy szót a korábbi névhez hozzábiggyesztettek és azt mondták, ez már egy másik, új lap. De elgondolkodtató, hogy a régi előfizetőkhöz az új lapot egyik napról a másikra, azon-nal el tudták juttatni. A régi címlista alapján.

– Ez az a pont, ahol a jó érzésű ember is azt mondja, hogy nagyon tisztességtelen lépés tör-tént. Magyarul kifejezve: csalás, visszaélés. Ezt a volt MSZMP-s káderek, barátságok, kap-csolatok nélkül meg sem lehetett volna csinálni, hiszen valójában az történt, hogy a posta egyik napról a másikra az “új” szerkesztőségeknek kiadta az előfizetők névsorát. Itt szegte meg a törvényt a Magyar Posta, de ebben a vizsgálóbizottság elé hívott postaigazgatók semmi kivetnivalót nem találtak. Álságos módon azt hangsúlyozták, hogy mindez az előfizetők, az ügyfelek érdekében történt. Jóllehet az nem az ügyfelek érdeke volt, hogy választási lehetőség nélkül, tettszik-nem tetszik alapon továbbra az új lapot kapták. Itt az MSZP, illetve a szer-kesztők és az egész ebben részt vevő társaság arra alapozott az olvasói szokásokat meglova-golva, hogy kihasználhatják a lakosságnak azt a tulajdonságát, hogy nem szeret ügyet intézni, nem fog mászkálni azért, hogy lemondja a régi előfizetést, nem fog elmenni az OTP-be, hogy az átutalást megszüntesse. A kényelemre, a bürokrácia utálására alapozva tették meg azt, hogy az előfizetőknek egyik napról a másikra eljuttatták, illegális módon, az új újságot.

– Ebben az időszak már működnek az úgynevezett nemzeti pártok, van már MDF például. Hogy-hogy nem vették észre az akkori pártvezetők, hogy tulajdonképpen az egész ország nyil-vánosságát ily formában elveszik tőlünk?

– Feltehetőleg észrevették, de a négy igenes szavazás előkészítése annyira igénybe vette őket, meg egyáltalán a választások kidolgozása, hogy senki nem gondolta azt, hogy az MSZP képes lesz ezt megtenni, amikor azt mutatja, hogy roppant híve a demokráciának. Lényegében az MSZP álságos módon azzal élt vissza, hogy az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalásokon és más sajtó-megnyilvánuláson roppant demokratikusnak, roppant többpárt-szimpatizánsnak, piac-gazdaság-szeretőnek tetette magát, Miközben a sajtóprivatizálás során mindezeket a szempon-tokat figyelmen kívül hagyta, tehát abszolút a piaci érdekek figyelembe vétele nélkül haszno-sította az MSZP lapjait. Hiszen megtehette volna azt is – már ha elfogadjuk azt, hogy ő a tu-lajdonos –, hogy pályáztatja ezeket a lapokat és minél nagyobb összegért adja el. Erre azon-ban nem így került sor.

– Az Axel Springer tulajdonosi gárdáját itt Magyarországon konzervatív gondolkodásúnak tekintették. Ha ez így van, akkor hogy mehetett bele egy konzervatív gondolkodású tulajdonosi gárda egy olyan váltásba, ahol a régi kommunisták megmaradnak a helyükön, nevezetesen a megyei lapok főszerkesztői posztjain?

– Azt tapasztaltam majd tízéves németországi tartózkodásom alatt, hogy az Axel Springer lapok nem kifejezetten konzervatívak. Ez egy tudatosan elültetett információ lehetett itthon. Félrevezető szándékkal hirdették, hogy az Axel Springer kereszténydemokrata, azért, hogy további vizsgálódások ne történjenek. Így az akkori ellenzék, illetve a vizsgálóbizottság mun-kája során már a nemzeti pártok is bizalommal tekintettek az Axel Springer és a többi német vállalkozó felé. De meg kell mondani, hogy a Beltersmann, a Népszabadság gazdája úgyszin-tén kiszolgálja az MSZP érdekeket.

A zsidók klikket alkotnak a nemzsidók ellen, kirekeszve a köreikben elérhető jó állásokból azokat. Egy tömbként léteznek, talán a világon az egyetlen eset, ahol lehet általánosítani sőt érdemes is. Azt is megfigyelhetjük, kiket látunk legtöbbet tévében szerepelni - a balos zsidó közéleti embereket, politikusokat, és színészeket.
Ha egy jobbost meghívnak, akkor az valóban össztüzet kap, úgy mint azt Morvai Krisztina az Össztűzben műsorban kapta, avagy ahogy Szíjjártót lemossa a cinikus, nyegle kaffer zsidó havas henrik patkány xD
De például a heti hetes "sztárjai" is mind szín zsidók.
Persze mind kormánypártiak, hisz a kormány is zsidókból zsidókért áll :-D
Tóth Ilonás ötvenhat verthadak stb című darab? Zsidó rendező, zsidó színházigazgató Kaposváron ahol leadták, zsidó kulturális miniszter hiller ezt a magyarellenes bolsevista fost dotálja, a magyar kultúrát meg csak szűkmarkúan.
A színészek : pl. gubás gabi is zsidó aki játszott benne.
A Himnusz-gyalázó székhelyi akitől a "tokaj hímvesszeje" Himnusz-gyalázó kijelentés is azármazik,szintén zsidó.
Ezek mindenképpen magyarellenesek, akárcsak paizs miklós avagy regös péter nemecsek , azaz nem mi választjuk meg ellenségeinket azok választanak meg minket. Amit ők antiszemitizmusnak hisznek az csupán önvédelem, azaz reakció. Ezért reakció blog eme blog neve is :D
" Mi sokkal jobban gyűlölünk titeket " Mondta spiró györgy a zsidó :-)

Visszahallgatva régi 90-es sass józsef zsidó mikroszkóp színpad zsidó avagy hofi zsidó illetve markos nádas zsidó humoristák szereplésével készültkabarékat kazettákról (nekem sok megvan, hobbim volt a magnófelvételek készítése, rendezése), nekik is minden második mondatukban a kereszténység, Jézus, a szentek, az egyház, az Isten, a magyar nemzeti jelképek és a hazafias antikommunista nacionalista magyarok volt belefoglalva, mint amin feltétlen gúnyolódni kell.
Igen, ilyenek, ezek járatták le a tájszólásos beszédet is, judapest zsidó kávéházi patkányai, hogy rohadtak volna meg azok is :-)
Mert nem tisztelnek semmit ami nem az övék.
Anno a Micukó helyett amit az a kampósorrú zsidó stahl judit csinált, egy pedofil rabbi azaz egy szennyes rabbi lehetett volna a témája...
Ott valóban volna mit kifigurázni.

A schiling árpád és a jancsó miklós filmjeiben is mindig ugyanazok a zsidó színészek szerepeltek, többek közt udvaros dorottya is, például nemrég láttam egy (háttérnek ment csak a tv) kaotikus, vezérszál nélküli cselekményű filmet nexxt címen, se cselekmény semmi, összevisszaság, trágárság, durvaság.
Persze Eaposztrof biztos dicsérné azt a filmet is... :D
Adolf Hitler azt írja könyvében, a zsidók képtelenek minőségi művészi teljesítményre, és ez igaz is.
Ezért mivel tehetségtelenek máshogy kell érvényesülniük : kartellbe kell tömörülniük és a lehető legközönségesebb és legállatibb ösztönöket kell célbavenniük műveikben.
És hogy megnézzék a filmeket tele kell azoknak lenniük vulgáris szexualitással és erőszakkal is.
Sajnos ez nem minőségi művészi alkotás, és felmerül hogy ha megfeszülnének sem volnának jobbra képesek.
" Nem adhatok mást csak mi lényegem "

Az írástudók árulása néven emlegetett jelenség is arra a körülbelül ötezer önmagát értelmiséginek nevező cionista zsidóra utal akik önnön érdekei ellen uszítják a magyar népet. Hiába intelligens heller, spiró, nádas, ha fanatikus gójgyűlölők, és hungarofóbok. Annál rosszabb ha intelligensek az ellenségeink. (mert azok) Hálózat néven is emlegetik őket, ők is felelősek a félrement rendszerváltoztatásért folyamatos dezinformáció terjesztésükkel.
Hazaárulóknak mondják őket, de nekik nincs hazájuk (izraelbe nem mennek, ott nincs kin élősködni).Persze ez nem igazi árulás, hisz ők sem tartják magyarnak magukat - akkor mi miért tartsuk annak őket ?
A mai magyar médiában aránytalanul sok a zsidó, és ami a lényeg, a médiatulajdonosok ZSIDÓK, például a blikk svájci zsidóké. Bertelsmann , Viacom , mind zsidós cégek. A cigány annak húzza, aki fizet. Hiába vannak pl. magyar tévébemondók is, ha a zsidó hírügynükségek híreit kell beolvasniuk. Komoly állásba a médiában gojok se kerülhetnek, a népszabi vezetője pl. 90 óta nem volt még nemzsidó ember. Még egy zsidóbérencben sem bíznak a cionisták eléggé, úgy látszik.
Zsidó hírügynökségek is eleve megszűrik ki dolgozhat ott, öntudatos nemzeti érzelmű keresztény embereket NEM VESZIK FEL. Próbálna meg a Pörzse Sándor jelentkezni a retek klubba bemondónak !
Szólásszabadság sincs a zsidómédiában, ugyanis balliberális véleményterror van helyette. Aki meg ettől eltér, kirúgják, vagy megfenyegetik, mint Pállfy Istvánt is.
És nem is kell feltétlen zsidóellenesnek lennie, azzal hogy nem zsidó, és keresztény is, már le is van fasisztázva.


Maga Prohászka Ottokár is írt erről, akkor talán álljon itt az is :


A sajtókérdés fontosságát még mindig kevesen látják teljes mértékben. Pedig a sajtó, amelyet a modern élet szellemi nagyhatalmának szokás nevezni, valóban a legfélelmetesebb tényezők egyike az egész köz- és magánélet irányításában.
A sajtó a gondolat tüzérsége, az eszmeterjesztés leghatalmasabb eszköze. A legtöbb ember nem a maga eszével gondolkozik, hanem a sajtójáéval, amelyet olvas. A legtöbb dologról még a művelt embernek sincs mindig önálló, tapasztalaton alapuló véleménye; hiszen a legkevesebb dologról értesülünk közvetlenül a magunk megfigyelése s egyéni tanulmány alapján. Rá vagyunk utalva a mások közléseire s minthogy ezek a közlések leggyorsabban s legélvezetesebb formában az újságok által terjesztetnek, tehát a legtöbb ember egyszerűen az újságra hagyatkozik. Így aztán úgy értesül a dolgokról, úgy gondolkozik róluk, úgy ítéli meg őket, ahogy azt a sajtó teszi, amely véletlenül a kezébe kerül.
A sajtó nemcsak értesítéseket közvetít, hanem ítéleteket, értékeléseket, bírálatot is a felvetődő kérdések, események, személyek, irányok, törekvések stb. tárgyában. Ugyanazt a dolgot, személyt, törekvést az egyik lap úgy tünteti fel, mint nagyszerűt, helyest, lelkes támogatásra méltót, a másik mint csapnivalót, rosszat, veszedelmest, maradit, üldözendőt. Az emberek pedig — nem is igen tehetnek másként — lassankint beveszik az újságjuk véleményét: úgy ítélnek a dolgokról, úgy beszélnek, gondolkoznak, cselekesznek, ahogy a sajtójuk elébük szabja. Ha az újság valamiről azt mondja s állandóan ismételi, hogy rossz, káros, tűrhetetlen dolog, végül az olvasók 98%-a szintén így ítél erről a dologról. Viszont, ha a sajtó valamit folyton véd, magasztal, igazol, sürget és dicsér, a legtöbb olvasó előbb-utóbb szintén erre a nézetre tér.
Ezért mondják, hogy „ki milyen lapot olvas, maga is olyanná lesz”. Aki vallásellenes, társadalomellenes, nemzetellenes, erkölcsellenes lapot olvas, maga is valószínűen hitetlen, erkölcstelen, nemzetromboló eszméknek fog hódolni; aki pedig keresztény szellemű, tiszta erkölcsű, nemes ideálizmustól áthatott, őszintén hazafias lapokat olvas, maga is erősödik a vallás, az erkölcs, a hazaszeretet s az ideálizmus eszméiben.
Mármost sajátszerű körülmények összejátszása folytán ma az a helyzet Magyarországon, de úgyszólván az egész világon is, hogy a legtöbb sajtóorgánumot a keresztényellenes irányok kaparintották a kezükbe. Európa 90%-ban keresztény, de sajtója talán 90%-ban nemkeresztény, sőt gyakran hevesen keresztényellenes. Nem is csoda tehát, ha a 90%-nyi európai keresztény többnyire csak papíron keresztény. Talán még imádkozik, talán templomba is eljár, azonban a gondolkozása, az érzése, az erkölcsi felfogása, az ízlése úgyszólva minden téren károsan befolyásolt, helytelen, egyoldalú, az ellenfélnek kedvező, viszont a saját hite, erkölcse s többnyire gazdasági érdeke ellen is törő.
A keresztényellenes irányzatok nagyon jól ismerik a sajtó óriási hatalmát s ezért is vetették rá magukat az újságok szerkesztésére s kiadására. Ezért esik egy keresztény napilapra 3—4 zsidó szellemű napilap, egy keresztény képes újságra négyszerannyi keresztényellenes. A kereszténység ellenségei tudták jól, hogy a keresztények számbeli, kulturális és gazdasági túlsúlya rájuk nézve csak addig veszélyes, amíg a sajtó nincs keresztényellenes kézben. Mihelyt a keresztények óriási tömegei a zsidó vagy liberális sajtó járszalagjára vannak fűzve s nap-nap mellett a keresztényellenes világ eszméivel táplálkoznak, a kereszténység elveszti közéleti erejét, ellenfeleinek nincs mitől tartani többé, sőt: Európa szellemi vezérsége attól a pillanattól fogva az övék!
Így is van ma: Európa szellemi vezérsége nincs keresztény kézben. Mi úgyszolva csak azt tudjuk meg a világ eseményeiből s olyan világításban, csak azt gondolhatjuk, csak azzal foglalkozhatunk, csak azt tarthatjuk szépnek, helyesnek, jónak, „modernnek” és előkelőnek, amit az újságkirályok jónak látnak velünk közölni és ahogy a sajtó mögött álló nem éppen keresztény hatalmasságok irányítanak bennünket.
Népiesen azt is mondhatnók: Európa keresztény néptömegei úgy táncolnak, ahogy a jórészben zsidó újságkiadók fütyülnek nekik! Tőlük pedig nehéz kívánni, hogy a keresztény világnézetet, erkölcsiséget és társadalmi rendet szolgálják.
Hát ha ez nem szellemi rabszolgaság, nem tudjuk mi az.
Ennek a szellemi rabszolgaságnak, ennek a ránk nézve mindenképp szégyenletes, megalázó és káros helyzetnek eredménye aztán, hogy a keresztény tömegek elvesztik belső erejüket s külső ellenállóképességüket: meggyengülnek a hitben, a keresztény öntudatban, a keresztény erkölcsben, a hazafias érzésben, a kötelességtudás nemes idealizmusában.
Mennyi téves vallási felfogás, mennyi divatos balhiedelem, mennyi történelmi hazugság, mennyi hallatlanul erkölcstelen nézet, mennyi torz, keresztényellenes ízlés s mennyi gazdasági és társadalmi tehetetlenség jelzi az útját a keresztényellenes sajtó diadalmenetének!
S ami legszomorúbb: a legtöbb keresztény ember minderről semmit sem tud, soha a sajtókérdés fontosságáról fel nem világosítják! Nem is sejti, micsoda gyanús elemek rakják rá nap-nap mellett a szellemi rabbilincset! Azt hiszik: az újság — újság; mindegy, ki mit olvas. És nem veszik észre a modern rablólovagot, a szellemi rabtartót, aki a keresztényellenes újság néma betűerdejének sűrűjéből észrevétlenül les rá, hogy kiszívja önálló életerejét, megfertőzze gondolkozását, megrontsa erkölcsét s védtelen martalékává tegye a keresztény tömegeket a sajtó mögött álló plutokrata és kizsákmányoló keresztényellenes hatalmasságoknak.
Itt tehát sürgős és nagyarányú felvilágosító munkára van szükség!
Aki szereti hitét, hazáját, népét, a keresztény erkölcs és ízlés uralmát, a keresztény Magyarország szellemi romlatlanságát, az segítsen felrázni az alvó, keresztény tömegeket, az öntudatlanul szendergő katolikusokat. Magyarázzuk meg nekik, kiáltsuk, ha kell, a fülükbe: emberek, nem mindegy, hogy milyen lapokat olvastok; nem mindegy, hogy szabadok vagy rabszolgák akartok-e lenni saját hazátokban!