Reakció blog
Cionistaellenes vagyok, nem Amerika-ellenes, amúgy.
A sas földet ért. The eagle has crash landed.
Az olaj hordónkénti ára hamarosan meg fogja haladni a 100 dollárt. Én ennek örülök. Hogy miért? :-D
Rendre a dollár leértékelésével próbálnak úrrá lenni a magas olajárak okozta gazdasági káron.
Tartós dollárgyengülés ellen egy dollárban exportáló magyar társaság csak a más szempontok miatt nem túl indokolt dollárhitel-felvétellel vagy a termelési helyek diverzifikációjával tud védekezni, de így is csak részlegesen.
Az egyetlen átfogó megoldás a piacok dollár alapúról euró alapúra történő áthelyezése.
Amúgy már egy pár éve tudják ezt a piac szereplői, meg is teszik.
Olaj: dollár helyett euróért? - 2005-01-14 13:07:19
Ezentúl az olajtermelő országok az olaj hordónkénti árát nem az eddig megszokott dollárban fogják megadni, hanem euróban. A Szaúd-Arábiai Központi Bank elnöke közölte, hogy a dollár ingadozása miatt sokkal jobban járnak az olajtermelő országok, ha a dollárról áttérnek az euróra. Az euró új pénz, mint mondta, bizalmat kell neki adni, írja a Londonban megjelenő Al Jazeera.
Szakértők szerint arról, miképpen sikerült az EU vezető politikusainak elérni az araboknál, hogy befolyásra tegyenek szert, arról a diplomácia és a felderítőszervek még évtizedekig nem fognak beszélni. Az azonban bizonyos, az olajpiac financiális változása változtatni fogja a politikai kapcsolatok rendszerét szerte a világon.
Óriási pofont kaphat a dollár, ha az OPEC valóra váltja elképzelését, és az amerikai valuta helyett másfajta elszámolásra tér át. A világ legnagyobb kőolajtermelői azt tervezik, hogy a zöldhasú helyett inkább egy valutakosarat használnak majd elszámoláskor, ez pedig sosem látott mélységbe taszíthatja a már amúgy is gyenge világvalutát.
A hatás drámai is lehet, hiszen a világ országainak nagy része dollárban tartja valutatartalékait. Persze egy ilyen lépés legfőképpen Amerikának nem hiányzik, ahol korántsem olyan jó a gazdaság helyzete, mint amilyennek innen nézve látszik, és nemcsak a makroszinten. Bogár László közgazdászprofesszor szerint a 300 milliós Egyesült Államokban több mint 40 millióan élnek olyan szegénységben, amely szinte már afrikainak nevezhető; több tíz millió állampolgárnak biztosításra sem telik.
Az USA-ban hatalmon levő plutokrata cionista-neokon kör abból él,hogy fedezetlen papírcetliket nyomtat, amit dollárnak hívnak. Amennyiben ettől az élősködéstől megfosztják őket, soha nem látott azonnali életszinvonal-csökkenést kell elszenvedniük.
Mike Witney: A gazdasági cunami
Dátum: 2005. July 03. Sunday, 13:28
„Ha a világ központi bankjai kevesebb dollárt tartalékolnak, az eredmény könyörtelen kényszer volna arra, hogy az amerikaiak egy gyengülő dollár mellett hiteleket kérjenek – ez a magas kamatok és árak receptje. A káros gazdasági következmények fokozatosan bontakozhatnak ki, a végeredmény pedig az életszínvonal hosszantartó, lassú csökkenése lesz. Vagy bekövetkezhet egy gyors szétesés az ellenőrizhetetlen pénzügyi válság kórtüneteivel.”
A New York Times szerkesztőségi cikke, 2005. 02. 04.
Úgy tűnik, növekszik azoknak a száma, akik hozzám hasonlóan azt gondolják, hogy a Bush kormányzat által tervezett gazdasági cunami már csak néhány hónapnyira van. Rövid öt év alatt az államadósság közel három billió dollárral nőtt, miközben a dollár folytatta megjósolható romlását. A dollár 38%-os csúccsal esett, mióta Bush hivatalba lépett, nagyrészt a hatalmas, 450 milliárdos évi adócsökkentés miatt. Időközben számtalan szabadsággyilkos törvényt elfogadtak (Hazafias törvény, Felderítési Reformtörvény, Szülőföld Biztonsági Törvény, Állami Személyazonossági Igazolvány, Útlevél követelmények, stb.), amelyek előre vetítik az elnyomás fokozásának az igényét, ha a gazdaság megkezdi elkerülhetetlen zuhanórepülését. Sajnálatos, hogy a zuhanórepülés inkább korábban látszik megkezdődni, mint később.
A kormány most az OPEC-re gyakorol nyomást, hogy az olajfolyamot újabb 1 millió hordóval növelje naponta (jóval a teljesítőképesség fölé), hogy megnyugtassa az ideges piacokat, és időt nyerjen Irán júniusra tervezett bombázásához. Hasonlóan Alan Greenspan FED főnök mesterségesen alacsony kamataihoz, az olajtermelés befolyásolása is arra szolgál, hogy eltitkolják, hogy milyen szörnyű a valóságos helyzet. A töltőállomások kútjainál a növekvő árak a közeledő visszaesés (válság?) előjelei, ezért a kormány minden lassító eszközt megragad, hogy kielégítse az azonnali igényeket és fenntartsa azt a látszatot, hogy minden rendben van. (Bush a komoly népi elégedetlenséget el akarja kerülni, amíg Irán elleni háborús terveit nem valósította meg.) Az persze természetes, hogy semmi sincs rendben. Az országot szándékosan kirabolták és végül a hitelezők markába kerül, ahogy Bush és katonái kezdettől fogva tervezték. Aki ezt nem hiszi, az gondolja végig, hogy milyen módszeresen hozták létre az évi mintegy 450 milliárdos hiányt az ország jövőjének rendszeres és módszeres elszívásával. A dollár értéke és a növekedő államadósság ugyanazt a (szándékosan) romló pályaívet követi. Ugyanezt a Ponzi módszert alkalmazták rendszeresen világszerte az IMF és a Világbank közreműködésével. Ennek Argentína volt a legutóbbi, szörnyű példája. (Argentina gazdasága akkor omlott össze, amikor a kereskedelmi mérleghiánya 4% volt; a miénk most 6%, ami példátlan.) A csőd nagyon célravezető módszer arra, hogy értékes közvagyont és közkincseket együttműködő iparágaknak juttassunk és felszámoljuk a nemzeti önrendelkezést. Miután egy népet sikerrel elszegényítettek, a politikai döntéseket már a hitelezők hozzák, nem pedig a nép képviselői. (Ld.: Paul Wolfowitz) Valóban azt hitték az amerikaiak, hogy ők elkerülhetik ezt a sorsot?
Ha igen, jobb, ha elfelejtik, mert a pöröly már lassan rázuhan a szép napokra, és az ezzel járó kár rettenetes lesz.
A Bush kormány főleg internacionalistákból áll. Ez nem jelenti azt, hogy ők „gyűlölik Amerikát”, csak azt, hogy elhatározták, hogy Amerikára is kiterjesztik az „új világrendet” és azt a gazdasági uralmat, amelyet a nagyvállalati és pénzügyi elit egyetértően elfogadott. A hazafiságuk nem több a hajtókájukon virító háromszínű zászlónál. A szerencsétlenséget, amellyel az amerikai középosztálynak szembe kell néznie, ezek az elitek könnyedén „sokk terápiának” nevezik; egy váratlan megrázkódtatás, amelyet a rendszer alapvető megváltozása követ. A közeljövőben adóreformot, pénzügyi fegyelmet, deregulációt, szabad tőkeáramlást, kisebb vámokat, romló közszolgáltatásokat és magánosítást várhatunk. Más szóval egy olyan társadalmat, amelyet arra terveztek, hogy a tőkés társaságok igényeit szolgálja.
Számtalan jele van annak, hogy a gazdaság már közel van az olvadásponthoz. Még az olcsó energiával, az alacsony kamatokkal és a rendszerbe évente betáplált 450 milliárd kölcsön felvétel mellett is a gazdaság épp hogy csak tapossa a vizet. Ebben főleg gazdagság ama hatalmas eltolódásának van része, amit az adócsökkentés okozott. A „supply-side” és „trickle-down” elméletek már széles körben elvesztették a hitelüket, és Bush adócsökkentései egyáltalán nem serkentették a gazdaságot, ahogy ígérte. Most, amikor az olaj már a hordónkénti 60 dollár felé billen, a gazdasági körkép nagyon gyorsan változik, és a megrázkódtatások hullámait már országszerte érezni lehet. Az iraki háború nagymértékben hozzájárult a mi jelenlegi kétes helyzetünkhöz. Az összecsapás napi majd egy millió hordó iraki olajtól fosztott meg. (Pontosan az a mennyiség, amelyet a kormány az OPEC-ból akar kiszorítani.) Más szavakkal, a benzinkutak csillagászati árai Bush háborújának a közvetlen eredményei. A média nem számolt be a háborúnak az olajárakra tett hátrányos hatásáról, sem a felkelőknek a csővezetékek lerombolásában hihetetlenül sikeres harcmodoráról. Ez nem az a történetfajta, amely tetszik az amerikai közvéleménynek, és amely azt remélte, hogy mára már Irak fog fizetni a saját újjáépítéséért. Ehelyett az ellenállás a birodalom Achilles sarkára vágott vissza (Amerika hatalmas, olcsó olaj igényére) és annak az USA gazdaságára gyakorolt kártékony hatására.
Mihelyt a gazdaság nem tud együtt lebegni az olajárak hirtelen növekedésével, Bush tékozló veszteségei a dollár világpénz helyzetét veszélyeztetik Ez sokkal komolyabb dolog, mint a dollár értékének egyszerű csökkenése.
Ha a legnagyobb olajtermelők a dollárról áttérnek az euróra, az amerikai gazdaság szinte egy éjszaka folyamán elsüllyedhet. Ha az olajat euróban fogják elszámolni, azt a világ központi bankjai kénytelenek lesznek követni, és Amerikától követelni fogják, hogy félelmetes, 8 billiós adósságát fizesse ki. Ez természetesen a végítéletet jelentené az amerikai gazdaság számára. Azonban, ahogy egy nem régi jelentés jelzi, a világ 65 központi bankja már „elkezdte az áttérést a dollárról az euróra”. A kormány egyetlen dolgot tehet, hogy biztosítsa, hogy az olajkereskedők dollárban folytassák az üzletüket: kézben tartani az olaj áramlását. Ez azt jelenti, hogy Irán megtámadása majdnem biztos. Azok a nehézségek, amelyekkel Amerika és a dollár találkozik, nem megoldhatatlanok. A világ több mint kész arra, hogy kiegyenlítse Amerika pocsékoló költekezését mindaddig, amíg a világgazdaság felelős intézőjének mutatkozik. Azonban a kormány katonai és gazdasági felelőtlensége arra ösztönöz, hogy a világszínpad néhány főszereplője (különösen Oroszország, Irán, Venezuela, Németország, Franciaország, Kína, Brazília) egy másfajta tervben működjön együtt. Ha Iránt egy oktalan támadással bombázzák, mi biztosan meglátjuk ennek a tervnek az életbe léptetését. A legvalószínűbb forgatókönyv egy gyors áttérés lesz az euróra, amelynek óriási hatása lesz az amerikai gazdaságra. (Oroszország már jelezte, hogy meg fogja tenni.) Ami Iránt illeti, egy támadás feljogosítja, hogy az egyet nem értő terrorista szervezeteket ellássa a szükséges fegyverzettel ahhoz, hogy amerikai és izraeli érdekeltségek ellen támadjanak, ahol csak módjuk van. Mindenesetre egy ok nélküli támadás szét fogja oszlatni a még megmaradt ábrándokat Bush terror elleni háborúja körül, és mindenki számára bizonyossá teszi, hogy mi egy új világháborúba kezdtünk bele. Egy harcba a világ feletti uralomért. A neoliberális tyúkok hazajöttek az ülőkére. Amerika a Washingtoni Konszenzus szélsőséges gazdaságpolitikájának az utolsó színterévé vált. A feltornyosult államadósság, együtt a megrendítő kereskedelmi hiánnyal a szakadék szélére sodorta az országot és egyre valószínűbbé válik az amerikai középosztály jóléti földcsuszamlása. A New York Times az ország kilátásait a következőképp összegezte: „A káros gazdasági következmények fokozatosan bontakozhatnak ki, a végeredmény pedig az életszínvonal hosszantartó, lassú csökkenése lesz. Vagy bekövetkezet egy gyors szétesés, az ellenőrizhetetlen pénzügyi válság kórtüneteivel.” „Ellenőrizhetetlen pénzügyi válság” … Amerika jövője Bush uralma alatt. Hosszú évek közös küszködése áll előttünk. Ha van valami gyors megoldás, nekem sejtelmem sincs arról, hogy mi lehet az.
-vége-
Milyen erőszakos fajta ez, amelyikről előzetes antropológiai vizsgálat nélkül is meg lehet állapítani faji hovatartozását. Ezért írtam a zsidókról eddig is azt, amit.
Pont ezért kergették őket körbe-körbe a földön tórájuk tanusága szerint is jegyzett, körülbelül hat ezer év alatt.
Hitler '36 - '37-re olyan Németországot hozott létre (Hermann barátjával), hogy még fegyverkezésre is jutott úgy, hogy a húszas években még éhen haltak az emberek Németországban.
Mussolini pedig olyan rendet csinált Olaszországban, hogy a maffia működését teljesen lehetetlenné tette.
Koba pedig rájött az internacionalista zsidóság üzelmeire és munkatáborokba küldte őket millió számra '34 - '36 között.
A fasizmus és a nemzeti szocializmus jól működő gazdaságot, pozitív trendeket, és rendet eredményezett. Sok-sok pozitívumát azonban ma meg sem szabad említeni mert azonnal hisztéria törne ki. Engem ez persze nem érdekel... :D
Ennyi erővel és ilyen alapon, királyok, pápák hosszú sorát lehetne a történelem ítélőszéke elé citálni.
Azt mondod a fasizmus, nemzeti szocializmus az diktatúra. Nézőpont kérdése, hogy kinek mi a diktatúra. Ezek éppen nekünk kedveznének, tehát számunkra biztosan nem lenne az. Gondolom ennek megítélése, azaz a közvélemény attól is függ, ki írja a történelemkönyveket. Az enyémet egy bizonyos, szdsz közeli, zsidó salamon konrád írta. Mégsem "hatott" rám mert gondolkodtam...
A világnak azonban számot kell majd egyszer adni arról is, ami napjainkban történik. Száz év múlva vajon ez a ... Bush elnök, vagy ez a ... Sharon vagy kicsoda, a világtörténelem legsötétebb gazemberei közt fognak szerepelni a krédóban.
Most ezek az emberek pellengérre vannak állítva a történelem ítélete által. De az igazi bűnösöknek vajon van-e nevük? Vagy csak körbe-körbe jártukban a földgolyón, mindenütt megcsinálják a maguk kis mocskos üzletét, az antiszemitizmusos és holokausztos csodafegyverükkel?!
Vajon hiteles lennék, ha viselkedésemmel kiérdemelnék, vagy kiprovokálnék egy hatalmas pofont, utána sajnáltatnám magam azokkal, akik okkal-joggal pofonvágtak!?
Miért kell ezt a -zsidó- fajt úgy látni, ahogyan ők szeretnék láttatni magukat? Miért kell úgy látni a világot, ahogy ez a söpredék akarja a világgal láttatni önmagát?
A világ ismét lépni fog! (Azért, mert a rövidtávfutók sem fogják a száz métert öt másodpercen belül futni.) Azt követően ötven-hatvan év múlva ismét el kell majd felejteni, hogy mit művelt ez a faj már megint?!
Jelen dokumentum a Betiltva.com adatbázisából származik, mely a forrás megjelölésével szabadon átvehető, továbbadható.
Hubay Kálmán: NEMZETI SZOCIALISTÁK VAGYUNK
Rövid idő multán ötödik évtizedébe lép a forrongó, nyugtalan XX. Század, s ki tudná előre, hogy mit hoznak a gyötrődő emberiség számára a negyvenes évek? Népek, nemzetek, társadalmak válságokon, megrázkódtatásokon, véres kirobbanásokon keresztül keresik a maguk számára a kibontakozás útját. S nekünk, magyar embernek alaposan kijutott a véres kirobbanásokból is. Csaknem háromnegyedmillió, világháborús hősi halott jelzi az örök magyar tragédiák évezredes útját, csaknem háromnegyedmillió magyar férfi, aki nem tudott többé apa lenni, mert nászágy helyett tömegsírok mélyére fektette be őket a végzet. Egy évezred alatt fölösen, olyan adakozó bőséggel, annyi könnyelműséggel folyattuk el a magyar vért, s pazaroltunk annyi építő energiát, hogy most már igazán ideje lenne egy kicsit a magunk lelkébe is nézni és számvetést csinálni, hogy vajon maradt – e még a mások számára adakoznivalónk, vagy célszerű lenne már behúzódni az egészséges népi önzés bástyái mögé, ahonnan nem csalogat ki semmiféle szirénhang…
Ördög vigye a sok zsidó firkászát: fütyülünk rá, hogy milyen véleménnyel kegyeskednek rólunk írni az úgynevezett „világlapok” hasábjain. Nekünk nem a Grand Oriens, vagy az Alliance Israélite „közvéleményének” elismerése kell, nekünk egészséges magyar apák és anyák kellenek, nekünk sok magyar gyerek kell és az, hogy a becsülettel magszolgált és megkeresett kenyeret, tejet, cukrot tudjunk adni a magyar gyermek szájába. Voltunk már eleget hősök másokért, legyünk már egyszer hősök önmagunkért, a saját fajtánkért is. Igazán hősök pedig csak akkor tudunk lenni, ha okosak is leszünk. Okosnak lenni pedig annyi, mint szívós harccal az egyik oldalon, előrelátó megértéssel a másik oldalon felfokozni a népi energiákat, felfokozni a nemzetnek a saját erejébe vetett hitét, haza- és nemzetszeretetét, s ily módon a honvédelmi és gazdasági felkészültség maximumának állapotába hozni a feltámadásra váró nemzetet.
A magyar nemzeti szocialista gondolat mindenkor kedvetlenül nézte, hogy mint akarják a magyarság szent madarává előléptetni egyesek a sült galambot. Nagyon kényelmes azzal térni ki a harcok kötelezettsége elől, hogy az idő úgyis nekünk dolgozik. Vegyük már egyszer tudomásul, hogy az idő nem jár napszámba dolgozni ehhez, vagy ahhoz a nációhoz, hanem nekünk kell dolgozni az idő és a történelem számára. A békés revízió is vágyálom, legalábbis mindaddig vágyálom, legalábbis mindaddig vágyálom, amíg saját magunkon véghez nem viszünk egy hatalmas, nagyarányú revíziót erkölcsi téren is, gazdasági téren is, politikai téren is, hogy – e nagyarányú belső revízió révén gyakorolni tudjuk azt a hatalmas, magnetikus vonzást a Kárpát – Dunamedencének peremterületei felé, amely magnetikusvonzásnak nem fognak tudni, de nem is akarnak majd ellent állani azok a testvérnemzetek, melyeket a végzet az Aeterna Hungária sorsközösségébe rendelt.
Ne tévesszenek meg senkit az 1938. évi őszi és az 1939. évi tavaszi események: a felvidéki és kárpátaljai részleges revízió nem békés revízió volt, hanem nagyon is fegyveres nyomásra jött létre, mert az előzmény a totális alapon berendezkedett, hatalmas barátaink fegyveres nyomása volt.
S most, amikor rövidesen átlépünk az ötödik évtizedbe, egyfelől számadást kell adnunk a múltról, másfelől fel kell készülnünk azokra a hősi feladatokra, amelyeknek megoldása elől kitérni egyenlő lenne a nemzethalállal. A múltba nézve: talán a dicsekvés gyanúja, vagy vádja nélkül meg lehet és meg kell állapítanunk, hogy tettünk egyet s mást a magyar élet körszerű és szükséges átállításáért. Nézzünk vissza: mi volt csak három esztendővel ezelőtt is a nyilaskeresztes mozgalom? Hatalmas tiszta lobogás; néhány fanatikus magyar lemosolygott jó szándéka; a „megfontoltak” szemében excentrikus okvetetlenkedés. Később: tömérdek áldozni akarás és áldozni tudás, s a hívő áldozatok nyomán még mindig keveseknek legyőzhetetlen hite. S vészes rágalomzuhatag. Mi voltunk a felelőtlen, mosatlan, mindenre kapható csőcselék. Mi voltunk Belzebub szövetségesei, a nemzeti színre átmázolt bolsevisták. Mi voltunk a tanulatlan süvölvények, a politikai mezítlábasok. Mi voltunk a lármás kis csoport, a fantáziátlan fantaszták és káros ködfejlesztők serege. Mi voltunk a pöffeszkedő nagy hang, akik mögött semmi nincs, csak a saját önteltségünk és nagyravágyásunk.
Lettünk hazaárulók és idegen bérencek, lettünk idegen, guruló pénzek gazdagjai, akik lelkünk és hitünk gazdagságával ki tudtuk volna fizetni az egész világot, de választások idején nem tudtuk kifizetni még az autószámláinkat sem. Mi voltunk a nemzet „falurosszai”, s igazán mérhetetlen elnézés és jóindulat volt abban, aki „csak” őrülteknek tartott bennünket és nem elvetemült gonosztevőknek.
Mi pedig mentünk, a szent megszállottak fanatizmusával és a hívők lebírhatatlan hitével. S gondoljatok vissza, testvérek, az elmúlt esztendő harcaira. Gondoltátok volna-e, hogy Budapesten és Pest környékén éppen úgy tizenkét mandátumot szerez a Nyilaskeresztes Párt, mint ahogy tizenkét mandátumnál nem többet szereztek a rendszer nagyhatalmú pártjai? Gondolták volna-e ellenségeink, hogy a lármás kis csoportból a felelőtlenek seregéből, a fantáziátlan fantasztákból az ország legnagyobb ellenzéki pártja lesz és hétszázezer szavazatot tud szerezni az ország hatvan kerületében ugyanakkor, amikor a rendszer az ország kétszázhatvanöt választókerületében nem tud kapni többet ennek a számnak másfélszeresénél? Sajtó nélkül, pénz nélkül, pusztán a szűkre szabott személyes agitáció eszközeivel érte el ezt az eredményt a Nyilaskeresztes Párt. Nem csoda hát, ha a választások után még hetekig hangos volt az ország a zsidó és szabadkőműves sajtó jajveszékelésétől, s a tájékozatlan szemlélő joggal hihette volna, hogy valami szörnyű gátszakadás rázta meg a magyar állam eresztékeit. Pedig egyszerűen új pillérek épültek az évezredes magyar birodalom castelluma alá, s ezeket a pilléreket mi ágyaztuk be a magyar történelem fundamentumába. Tényezők lettünk ott, hol szegénylegényeknek és garabonciásoknak rágalmazott bennünket a fáma.
Ám ne felejtsük el, hogy az eredmények mérhetetlen felelősséget zúdítanak reánk. HA a választások előtt semmit, soha fel nem adtunk azokból a célkitűzésekből, amelyek számunkra szinte biblikus erővel megfogalmaztattak, akkor a májusi választási eredmény csak fokozott mértékben rója ránk azt a kötelezettséget, hogy a magunk zárt világnézetéből a jövőben egyetlen jottányit se adjunk fel, vagy ne engedjünk ebből a világnézetből semmit se elalkudni, se meghamisítani. Mi nem politizálgatni jöttünk a magyar életbe, hanem igét hirdetni. Mi nem taktikázni akarunk, hanem országot építeni. Megalkuvásokkal, kompromisszumokkal, a rendszer iránt való jófiúskodásunkkal minden bizonnyal előbbre lennénk már, legalábbis a látszatok és a régi, hálósipkás, liberális felfogás szerint. Csak éppen a magyar milliók hitét vesztettük és alkudtuk volna el, csak éppen elsikkasztottuk volna a magyar feltámadás vágyát, reményét és akaratát. Kompromisszumokkal talán úgynevezett „társadalmi tekintélyek” lehettünk volna, csak éppen nemzeti szocialisták nem lettünk volna tovább. Márpedig a magyar nemzeti szocializmus nem valami politikai gúnya, nem valami felleg hajtó köpönyeg, hanem szent és isteni bélyeg mirajtunk, lélek és élet számunkra, amelyben – hitünk szerint – a magyarság korszerűen élheti ki a maga legbelsőbb valóját és amelyben egyedül valósulhat meg a Kárpát-Duna medencében élő testvér nemzetek szocialista és nacionalista életközössége.
S mert nem egyszerű politikai párt vagyunk, a korszerűen történelmi magyar birodalmi gondolatot hurcoljuk a szívünk legmélyén, s ebben a birodalmi gondolatban akarjuk felemelni a magyarság millióit: ezért vagyunk mi győzhetetlenek. Sokszor és sokan keresték már ellenfeleink közül a mi lendületünknek, a mi erőnknek, a mi kápráztató előretöréseinknek politikai indokát. Pedig az ok nem politikai, hanem sokallta inkább lélektani. Az ok: a hit. A mi csodálatos, lebírhatatlan hitünk. Hitünk az eszmében. Hitünk a magyarság elhivatottságában. És hitünk az Istenben, hogy mindaz, ami bennünk és általunk történik, az őáltala és az ő tetszésével történik. Nálunk nem frázis, nem jelszó, nem üres szónoki fogás az áldozat vállalás készsége. Mi tudunk áldozni és mi akarunk áldozni. Van miért áldoznunk és ez a valami megint csak a hitünk. Százszor mondottam és százszor mondom: mi nem akkor győzünk, amikor a magyar nép és a magyar történelem akaratából belépünk a hatalom birtokába. Mi akkor győztünk, amikor belenéztünk önmagunk lelkébe, amikor lelkiismeretvizsgálatot tartottunk, amikor leszámoltunk mindennel és megéreztük, hogy számunkra a legnagyobb áldozat is öröm, a legnagyobb szenvedés is gyönyörűség lesz, mert amit vállalnunk kell, azt a magyar népért, testvérekért, eszméért és hitért vállaljuk. Itt vesztették el a csatát azok, akik szemben állnak velünk. Mert a mi hitünkkel szemben nem tudják felvértezni magukat hasonlóan erős hittel. Ők védenek egy rendszert, mi harcolunk egy rendszerért, amely politikai forma is, de még erősebben lelki forma. Ők áldozatokat várnak a rendszertől, mi áldozni akarunk a rendszerünkért.
Ez is vicces, most találtam :
(amúgy John Lukacs 1945 című könyvét már én is olvastam)
"Ez a szokatlan történetírás a szerzõ szándéka szerint reakciós, lévén, hogy John Lukacs ebben a könyvben önmagát reakciósként határozza meg. Természetesen többrõl és másról van szó, mint a fogalom egyszerû politikai tartalmáról, noha középpontjában az antikommunizmus áll, és a kommunista pártok ragasztották rá a velük szemben álló erõkre a reakciós címkét. A reakciós - John Lukacs felfogása szerint - elveti a haladás eszméjét, különösen akkor, ha a haladás tetõzete alatt emberellenes nézetek vagy ostobaságok húzódnak meg."
2007. október 30., kedd
2007. október 29., hétfő
Reakciós
Reakciós
Betartás, zsidrákgecók!!! XD
A reakciós kifejezés "a "progresszív" világnézettel szemben álló, józan gondolkodásra utal. Mivel jelenleg a neoliberális globalizmus az a világnézet, amit a mainstream véleményformálók sulykolnak, és mivel ezt a véleményformálást nem tehetnék meg a nagytőkés zsidók pénzügyi és politikai támogató-hatalma nélkül, ezért igenis helyes dolog az aszemitizmus, sőt helyénvalóak a zsidókkal szembeni emocionális és racionális ellenérzések IS.
Mivel az emberek természetes igazságérzetének kifejeződései!
Egy érdekesség. Tel Avivban van a Beit Dizengoff, a Dizegoff Ház, ahol 1948-ban kikiáltották Izrael Állam függetlenségét. Ott van egy kis múzeum, többek közt a függetlenségi nyilatkozat fogalmazványai is ki vannak állítva. Az egyik angol nyelvű szövegben (1948) ez a kifejezés szerepel, pozitív értelemben: "the jewish race", ami magyarán annyit tesz, hogy "a zsidó faj".
A végső szövegbe már nem ez került be, de a szöveg léte mutatja, hogy 1948-ban még zsidó szerzők sem érezték ezt a megfogalmazást különösebben problematikusnak, kb. "a zsidó nép" értelmében használták. Talán még pontosabbnak is érezték.
Ady is így használta a faj fogalmát, vérség szerint elkülönülő etnikumot is értve alatta. :-)
Mellesleg a kurva anyjukat. Minket keresztényeket (gójokat) a zsidók mindig leszólnak, de az persze nem gyűlöletbeszéd, nem közösség elleni izgatás. Mellesleg a történelem jól példázza a zsidóság által elkövetett bűnök végtelen sorozatát.
Egy kis történelmi forrás:
A zsidó vallás tanítása elsősorban a zsidó vér tisztán tartásának, valamint a zsidók egymás közötti és a külvilággal (a nem zsidókkal) való közeledésének tana. Etikai problémákról sehol sincsen benne szó, hanem csak szerfelett kezdetleges gazdasági problémákról. A zsidó vallástan erkölcsi értékéről eléggé részletes tanulmányok jelentek meg az idők folyamán (nem zsidók részéről), amelyek a vallástanítás e fajtáját keresztény fogalmak szerint szinte visszataszítónak bélyegzik. Ezt a tanítást a legjobban jellemzi terméke: maga a zsidó. Az ő élete csak e világból való és szelleme a valódi kereszténység számára belsőleg éppen olyan idegen, akárcsak ezelőtt kétezer évvel a keresztény tan nagy alapítója számára volt. Jézus Krisztus természetesen nem titkolta a zsidó néppel szembeni érzelmeit, és ha szükség volt, korbácsot ragadott, hogy az Úr templomából kiűzze az emberiségnek ezeket az ellenlábasait, akik már annak idején is, mint mindig, a vallásban csak üzleti tevékenységük egyik eszközét látták. Ezért feszítették meg Krisztust. A mi pártkereszténységünk pedig addig süllyedt, hogy a választásoknál zsidó szavazatokat koldul, később pedig istentagadó zsidó pártokkal létesít megegyezést. Sőt mi több, saját fajtája ellen. Lásd zsidesz.
Van ez a vicces kis verses mese. Könnyen belátható, hogy a kacsák, akik jóságosan befogadták a tyúkokat milyen szörnyű sorsra jutottak. Sajnos a valóságban mi gójok (keresztények) vagyunk a kacsák és a zsidók pedig a tyúkok. Elnyomnak, megaláznak, befogják a szánkat. Ez a mai rohadt törvény. A jó érzésű demokrata ember tiltakozzon ez ellen. Ez felháborító! Adolf Hitler annak idején jól látta, hogy kik az ellenségek, kik a gonoszság megtestesítői, de az ő halála óta Európa bilincsbe van verve.
Ha megkérdeznénk egy kisgyerektől, hogy ebben a mesében a kacsák helyében mit tett volna, azt válaszolná biztosan, hogy nem fogadta volna be a tyúkokat, azaz kirekesztette volna. Egy mai német vagy magyar állam, rendőrség vagy bíróság ezt anti-tyúknak közösség elleni izgatás-nak minősítette volna és 3 év börtönbe zárta volna, mint egyfajta fellépést a náci eszmék ellen.
George Lincoln Rockwell
A TYÚKOK ÉS KACSÁK MESÉJE (1./2)
(eredetileg verses formában volt írva)
Sok sok évvel ez előtt mikor az állatok beszélni tudtak, csodás dolog történt a Kacsákkal, történetük egyedi.
A tó partján laktak mindezek a Kacsák, tízezren legalább. A Kacsás boldogságaik zavartalanok voltak ember vagy állat által egyaránt.
Egy nap a bejárati kapu mellett volt egy roppant zaj. Odamentek megnézni, HÁT! – száz Tyúk, mind kifulladva.
Engedjetek be, mielőtt elpusztulunk! Sírtak ezek a szegény madarak.
Csak centikkel menekültünk a tűztől, sírtak. Tollaik égve, taréjuk lekonyulva szomorú látvány voltak. Száz mérföldet futottak ha nem többet, egész éjjel és nappal.
Gyertek, gyertek be a Kacsák mind hápogtak, mert értetek szívünk fáj. Megosztjuk jó körülményeink veletek. És így ezek a szegény meghurcolt Tyúkok a Kacsák közé költöztek. Mert ahogy a Kacsák mondták madarak voltak mind.
Mielőtt túl sok hónap múlt volna a Tyúkok felgyógyultak, küldtek a kakas barátaikért és ezek is beosontak. Hogy a beilljenek, ezek a Tyúkok nekifogtak Kacsásan járni, hápogni, a Kacsásságot utánozni és hamar bele is jöttek. Ez boldoggá tette a Kacsákat mert büszkeségüket borzolta – de halld csak a mesém hogy lettek mind kiporozva.
A Kacsák minden idejüket az építgetéssel töltötték, házakat építve, ételt növelve, és minden helyet pucolgatva.
Megkérdezték a Tyúkokat ők mit tesznek majd. Járunk kelünk kereskedünk, írunk, tanítunk és szórakoztatunk mondták ezek vissza!
És így ezek a Tyúkok elkezdték tanítgatni a kis Kacsákat, csereberélni dolgokat sok ügyes trükkel, nagy könyveket írtak, és előadásokat rendeztek.
Nem telt soká míg a Tyúkoké lett a Kacsafalvi újság, Kacsafalú napilapja, a Kacsafalvi Háp!
Egy nap egy anyakacsa hanyatt esett mikor a kicsiket úszni ki vitte, és egyikük ezt kijelentette: úszni én nem fogok!
De Kacsák mindig úsznak mondta, megrökönyödve, - mint a nyuszik ugrálnak, tücskök tücsögnek, és a tehenek mindig bőgnek.
Csak régi módi vagy jelentette ki a kicsi, - már a múlté mindez, helytelen hogy madarak úszkáljanak vízbe.
Bolondot beszélsz hápogta az anyakacsa, be a vízbe veled! De jöttek más Kacsák és ők is kiálltak, igaza van a kicsinek, úszni helytelen madárnak, Tyúk asszony tanító megtanított – hogy így nem szabad legyen.
Ennek vége kell legyen – jelentette ki az anyakacsa – azok a Tyúkok ne tanítsanak ilyen hazugságokat. Hálátlanságban és pofátlanságban ez biztosan a teteje.
De nem volt igaza mert a Tyúkok még tovább mentek, a Kacsafalvi úszóklubba követelőztek
De ti nem is úsztok, mondták a Kacsák, - miért kéne nektek?
Ez nem a lényeg mondták a Tyúkok – kint tartani minket rendes nem lenne.
Az ifjabb Kacsák akik voltak iskolában egyet értettek – a kirekesztés gonosz, és ez ANTI-TYÚK lenne!
Az ifjabb Kacsákkal szemben kevesebben léve, az öregebb Kacsák hamar vesztettek, hogy beengedjék a Tyúkokat beleegyeztek. Amíg a Tyúkok fizették a tagsági díjakat, mondták nem volt bajuk vele.
Azon este a Kacsafalvi Háp nagy betűkkel jelentette, REAKCIÓS KACSÁK MEGVERVE – KACSAFALVA HALAD ELŐRE!
A Kacsafalvi bárba beülve, az ifjabbak, - a vénebbek butaságán szórakozva ittak.
Másnap a klubba a Tyúkok is ott voltak, a tagsági járulék ellen kiáltványt nyújtottak. Fájlalták az úszási költekezést - haraggal és zajjal, hogy a mi járulékunkból is fenn tartsátok a tavat!, - ez helytelen mert tudjátok hogy mi nem úszunk mondták, az ifjabb Kacsák nekik igazat adván ezt is támogatták.
Jaj mi folyik itt, kiáltott egy vén Kacsa, bíróságra visszük – és az majd megoldja.
De mikor bíróságra mentek, képzeld a bajuk, egy TYÚK-BÍRÓ úgy döntött - nincs igazuk, - nekik kell fizetni súlyosan, mondta, kissebségek jogai megsértése ronda, - nagyon ANTI-TYÚK Tyúkok járulékából tavat fenntartani.
Még egyszer a Háp kiírta nagyban – ”A Régimódi Kacsák nem akarják látni a Gyönyörű Nagy Új Kort ami Jön”.
Kacsafalva templomában vasárnap reggel a prédikátor kijelentette – a hátrányos megkülönböztetésnek vége kell már legyen végre. Mind madarak vagyunk ne feledjétek!
A legbölcsebb Kacsa a falvába, leült sötét komorába – írok egy könyvet gondolta, és akkor ezt az őrületet mindenki elé tárom!
Hadd ússzanak az úszók, ugorjanak az ugrok, mindenki saját útján járjon, amit ki akart fejezni az ez volt : Ne Kényszerítsen egy Madár sem egy másik Madárra semmit. Helytelen volt a Tyúkokat úszásra kényszeríteni – de a súlya itt van, - pont olyan rossz hogy a Tyúkok Tyúkelvekkel tömik Kacsáinkat.
George Lincoln Rockwell
A TYÚKOK ÉS KACSÁK MESÉJE (2./2)
(eredetileg verses formában volt írva)
Nem nyomtathatom mondta a nyomtató mikor meglátta ezt – a Tyúkoknak tartozom az övék a Bank!
Az aggódó Kacsa akkor próbálta megmozdítani barátait beszéddel és tollal, ifjú Kacsák az iskolából csak csúfolkodtak – ő egyike azoknak a gonosz ANTI-TYÚKOKNAK!
Na most kicsit tovább a tó másik partján volt Libafalva, a Tyúkok égett tollal oda is beállítottak. De a Libák kicsit éberebbek voltak, mikor a Tyúkok elkezdték rontani az ifjúságot összeszedték őket és hátuljukba rúgtak. Felkeltek haragban és kidobták őket.
Mind futottak persze, menekültek és Kacsafalvába gyűltek, be kell fogadni ezeket a menekülteket a Kacsafalvi Tyúkok sürgettek.
A Kacsafalvi Háp ekkor élénken izgatott – Ezek a Libák nem állnak meg! Akarják a Világot! Borzalmak történnek oda át Libafalvott!
Úgy van hápogták a fiatal Kacsák, segítünk a madarakon, olvastuk a saját Hápunkban ezek a Libák borzalmasak, aztán beengedték a Libafalvi Tyúkokat, az egészet Kacsafalvára ahol aztán minden Tyúk munkához látott egyenesen a HÁP-ban.
Mikor aztán a Kacsafalvi polgármester ciklusa lejárt a HÁP a választásokon a saját Kacsáját indította, egy híjú és buta Kacsa volt ez, egy verébagy valóban, de a HÁP dicsérte őt lihegő buzgóan. A Tyúkok gyűjtöttek hogy gabonát oszthasson – és persze ez a Kacsa nyert a választáson.
Az öreg Kacsák csóválták a fejük búsan, a jövőjét már láthatták Kacsahonnak.
Ezen túl a Kacsafalvának választása nem volt, az új Polgármester kijelentette Libafalva halott! És amíg Kacsafalva aludt a áskálódó Tyúkok tömege Libafalvának csapdát állított.
A Libákat csúf neveken hívták, nekifogtak tavuk részét ágakkal torlaszolni, segítettek patkányoknak Libákat fogni, és más aljas Tyúk trükkökkel munkálkodni.
A Libák egyszer már nem tűrték, ágakat hajigáltak a Tyúkok Kacsafalvi bázisa felé. HÁBORÚ a HÁP izgatott, harcolni kell a gonosz Libák ellen míg semmi sem marad ott!
A Kacsák kik nem tudták ki a Polgármesterük, és miket műveltek a Tyúkok, hazafias dühvel nekik is rontottak. De mikor aztán a Kacsák megverték a Libákat a Polgármester visszavonulást rendelt. A mi TYÚKFALVI barátaink kéne igazán elfoglalják Libafalva főterét! – mondta, átadván fél-Libafalvát a Tyúkfalvi vörös Tyúkoknak.
A Tyúkok bent voltak Libafalvában már megint, a Libákat éheztették és verték.
Békéről beszéltek, de megszerveződött Libafalvott a TYÚKFALVISTA FEGYVERES RENDŐRSÉG. Feltöltötték a Libák tó részét, LIBÁTALANÍTOTTÁK az iskoláikat, és kitörték a Libák polgármesterének a nyakát, ezt újonnan kitalált szabályokon igazolva.
Tyúk tanácsot alakítottak a tó körül, EGYESÜLT MADARAK néven, más madarak akik beléptek a tanács Tyúkságáról nem tudtak. Alig állították fel kijelentették a Tyúk-tervüket hogy elfoglalják Sirályfalvát a Tyúkok egészének. A Tyúk tanács szavazott a madarak nevében, és mind egyet értettettek!, Sirályfalva a Tyúkokat illette.
Rég mielőtt elköltöztünk a mi földünk volt ez! – mondták. És Kacsafegyverekkel felszerelve Sirályfalvának tüstént neki is ronták.
Így kirúgták az összes Sirályt, Kacsafalva segítségével, de a Kacsák nem értették miért nem szerették a Sirályok őket többé.
Eddigre Kacsafalva alaposan helybe volt hagyva, a fiatal Kacsák mind meg voltak zavarodva, raboltak és rendetlenkedtek, nevettek a törvényen és igazságon, teljesen elromlottak. A Tyúkok árulták a bolondító buriánt minden undok lebujba, de Kacsák akik ezt említeni merték ANTI-TYÚKNAK lettek letolva.
A Tyúkok TOLERANCIÁT prédikáltak, és felidézték az Arany törvényt, de a politikában pénzelték a romlottakat, és a jöttment félét. Végre a legbutább Kacsák is elkezdtek gyanakodni, nem jó ez a polgármester, mondták, és javítunk ezen!
De a Tyúkok még erre is terveztek, egy polgármester jelöltjük volt akit még a bölcs Kacsák sem hittek hogy rossz lehet.
Ez a Tyúk-báb Kacsa volt egyike azoknak aki megverte a Libákat, egy katona Kacsa volt ez, és habár a Tyúkok állították fel a Kacsák szabadnak vélték.
Ez a Tyúk-báb megválasztódott, együgyűség és kapzsiságon, sajtó és szóbeszédbeli Tyúkos hazugságon, és Tyúkeledel osztogatáson.
A Tyúkok most ide oda rúgták a Kacsákat szégyen nélkül, amíg a polgármester irányított – de csak névben. Szárazra pumpálták a Kacsák tó részét, megtanították a Kacsákat károgni, és amíg Kacsa számok fogytak a Tyúkok szaporodtak.
A Tyúkok aztán felkavarták a boldog együgyű Varjakat amonnan a fenyős ligetből, felhívták őket küzdeni azért hogy keveredhessenek és házasodhassanak Kacsákkal, a testvérség nevében.
Olyan rosszak lettek dolgok hogy ötven Kacsa, ki tudta hogy mindennek ott vége, felszedelőzködött a családjaikkal és úgy döntött tova repülnek.
Átrepültek viharokon és szélvészeken, fagyoskodtak és sokan meghaltak, de tovább mentek amíg egyszer, egy szép tavat megláttak. Letelepedtek nagy fáradtan, de hamar egyenesen munkának láttak, hogy építsenek, tisztítsanak, és ételt növeljenek, és nem volt veszély mitől elrettentek volna.
Na most egy kis idő után ez a kis csoport megnőtt, a földek körül tele voltak gabonával. Az első odatelepedett Kacsák már rég meghaltak, de kemény munkán és kínlódáson át a Kacsák boldogsága megnőtt, sorsuk jóra fordult.
Egy nap odalent a kapu mellett – volt egy roppant zaj. Odamentek megnézni, HÁT! - száz Tyúk, mind kifulladva.
Engedjetek be, mielőtt elpusztulunk! Sírtak ezek a szegény madarak.
Csak centikkel menekültünk a tűztől, sírtak. Tollaik égve, taréjuk lekonyulva szomorú látvány voltak…
Ennek a történetnek nincs vége mert akárhogy is harcolsz ellenük, ezek a TYÚKOK megjelennek MINDEN ALKALOMMAL.
És így tovább – AD INFINITUM…!!!
Izrael az Isten által elvetett nép
Szent Ágoston szerint Isten Izraelt mint népét elvetette, és helyette az egyházat választotta, mert a zsidók meggyilkolták Krisztust, és bálványt imádtak. Izrael hitetlenség, engedetlenség miatt esett ki Isten tervébôl, és a neki adott ígéretek (Izrael földjének birtoklása) vagy beteljesedtek korábban, vagy nem érvényesek. Ágoston tanai szerint Izrael nem részesül sem a fizikai, sem a szellemi áldásokban, minden ígéret az egyházban teljesül be. Az új szövetség univerzális, minden népre kiterjed. Ez az egyetlen szövetség létezik, a kegyelem szövetsége, zsidó szövetség nincs, az egyház Isten Izraelje, Istennek csak egy választott népe van: az egyház. Isten már nem kötôdik Izraelhez mint néphez. Ez azt jelenti, hogy minden keresztény egy szellemi közösség tagja. A keresztények töltik be az ószövetségi ígéreteket. Izraelnek mint nemzetnek nincs jövôje Isten tervében.
"Ha nem követtek volna el bunt [a zsidók] Ellene [Jézus], mágiájuk és bálványok utáni kívánságaik, istenek után való futkozódásuk, végül Krisztus-gyilkosságuk, akkor örökölték volna Isten királyságát…"
(Szent Ágoston)
"Kiirtattak Isten népe közül, akiknek az örök élet misztériuma megjelentetett."
"Bár a zsidó papság és királyság örökkévalónak van kijelentve, már nem létezik, mások lettek a helyén."
"Izrael - ahogy Saul - arra volt predesztinálva, hogy elveszítse hatalmát, mikor Krisztus uralkodik az új szövetség által, és nem a test szerint."
A zsidók kivetett, elkülönült nemzet, amely szemben áll a keresztény nemzettel.
Ma viszont éppen erre az elkülönülésre alapozva akarnak uralkodni minden felett.
Más a fejlôdése, más a fajisága, más az Istene, idegen test a keresztény társadalomban. Istentôl és a szentség eszméjétôl eltávolodott. A zsidók romlottabbak a keresztényeknél, sőt alighanem minden nemzsidónál romlottabbak ha összességében tekintjük őket. Zsidókérdés mindig létezett, a nemzeteknek és Istennek is meggyult a baja a zsidókkal, azért volt szükség regulációra, törvényekre, hogy kordában tartsák ôket. A diaszpóralét nem véletlen, nem ártatlanul szenved a zsidó.
"A zsidók romlott faj, szabadságra érdemtelenek. A zsidók vallásilag, nemzetileg elkülönülve, a világ többi népétôl soha meghonosodni nem fognak, s polgárosítva mindig egy nemzetelemet fognak tenni hazánkban."
(Eötvös József báró)
"Olyan nagy faji és vallási elszigeteltségben élnek ôk a keresztény magyarságtól, hogy beolvadásról nem is álmodhatunk."
(Budavári László római katolikus tanító)
"Igenis van zsidókérdés. A kérdés oka az antitézis, amelyben megvan a zsidó és keresztény szellem, a zsidóság a maga elzárkózottságában, a keresztény társadalomban idegen test. Speciális oka: a liberalizmus nyakló nélkül kívánta asszimilálni a gettózsidóságot, megkezdôdött egy új honfoglalás. Galíciából beözönlött egy diadalmas faj, és okkupálta a közéleti területeket. A zsidóság fékezhetetlen mohósággal vetette rá magát a közgazdászi pályára. A magyar közgazdasági élet teljesen át van szôve a zsidó tôkével és a zsidóság képviselôivel. Ez a törvény olyan szempontokból indult ki, amelyek mélyen belenyúlnak a keresztény alapigazságokba."
(Makray Lajos káplán)
A zsidók nem valók a keresztény társadalomba, mivel idegenek ott. A kirekesztés oka erôszakos magatartásuk. A keresztényeknek nem kell meglepôdniük a zsidókat sújtó intézkedések miatt, mert a keresztény alapigazságokból már jól ismert a zsidók természete, bűnei.
"A zsidókérdés feltétlen megoldása törvénnyel szükséges a népítélet megakadályozására. A zsidókérdés világkérdés. A zsidóság önálló vallás és önálló faj is. A zsidóság faj, erre fajelmélet van. A zsidóság erôs faj, ôsi faj, nehéz kérdés az asszimiláció (ha nem érdekbôl térnek át). Ahol letelepednek, ott uralkodni akarnak. Amióta zsidó van, mindig volt zsidókérdés: Fáraó Egyiptomban meghozta az elsô zsidótörvényt a fiúgyermekek megölésrôl. De nemcsak a nemzeteknek, hanem magának a jó Istennek, Jehovának is baja volt a zsidó néppel. Azért kellett Mózesnek kiadnia a tízparancsolatot, hogy megrendszabályozza a zsidó népet. A Római Birodalomban Nagy Konstantin kizárta ôket az állami hivatalokból. Mohamed birodalmában kitiltotta a zsidókat a régi területekrôl, Spanyolországban, 1412-ben bevezették a zsidó jelvényt. Amióta Magyarország fennáll, itt is állandóan volt zsidóprobléma. Ha figyelembe vesszük az emancipáló törvényt (1895-ös törvény), látható a zsidóság óriási térhódítása. A zsidóság hátat fordított nekünk. Az ezeréves magyar nemzet talajában a zsidóság gyökértelen test. Igazságos, helyes, hogy ebben a keresztény Magyarországban, ahol a zsidóság a lakosság lélekszámának csak 6%-át teszi, 91%-át igazi keresztény magyarság vigye a vezérszerepet a sajtóban, a kormányzat a társadalom és közélet minden területén." (Güttler Dénes, esperes, plébános)42
A zsidókérdés egyetemes probléma, a zsidók mindenütt egyformák, természetük miatt mindig a hatalomra törekszenek, ezért törvények kellenek a regulázásukra, ahogy a történelem is igazolta. Istennek is regulázni kellett a zsidókat. Az emancipáció nem helyes, inkább korlátozó intézkedésekre van szükség.
"A diaszpóra sokszor olyannak látszott, mintha egyetlen óriási üzlet volna. Aggódni lehet afelôl, hogy vajon nem a magyar középosztály asszimilálódik-e, ami nem tartozik a nemzetnek céljai közé.
Milyen kevés bűnbánatot és önismeretet tanúsít ebben a zsidóság. Formális igazságot keres benne, beleévôdött lelkébe és vérsejtjeibe, hogy ártatlanul szenved. Az emberek butasága és irigysége és gonoszsága az, ami miatt szenved ô, az ártatlan, a tiszta, a buntelen. Egy állam rendjében nem lehet egy kisebbség olyan helyzetben, hogy a többség jogait és ingerenciáját gyakorolja. Ehhez nagy lemondás, szelídség kellett volna.
Nyerjük meg a zsidóságot mint egyént, hogy küzdjön velünk együtt, zsidóság, a zsidó végzet, az emberiség zsidó komplexusa ellen, hadd oldódjék meg ez a régi sors, ez a régi kérdés és régi átok."
(Ravasz László, református püspök)
"Magyarország gazdasági vezetését és szellemi irányítását végezheti-e egy olyan népréteg, amelyrôl okkal vagy ok nélkül felvetôdött a nagy kérdés, beolvadt-e egészen, teljesen olyan magyarrá, és olyan kereszténnyé vált-e minden részében, hogy megérdemli azt, hogy a gazdasági és szellemi élet terén a nemzet válogatott vezetôségéhez tartozzék?"
Nem, hanem kifejezetten nemzetellenes és egyben keresztényellenes is. Csak a maga által kiállított "békepapokat" ismerik el igazán a zsidómédiában.
Ha zsidójuk van, lesz zsidókérdésük is, a kettô együtt jár, külön még soha elô nem fordult magában a világtörténelemben sem a zsidó zsidókérdés nélkül, sem zsidókérdés zsidó nélkül.
Csak látszat az, hogy mi itt származás és emberi hozzátartozások ellen küzdünk. A dolgok lényegében közös ôsi emberi ellenségünk, a megromlott emberi természet bűne és nyomorúsága ellen küzdünk."
A zsidók nemcsak Isten és az egyház ellenségei, és Krisztus gyilkosai, de az egész nemzsidó emberiség ellenségei. Izrael, az elvetett nép Isten és a keresztények ellensége, megölte Krisztust, nem fogadta el a Messiást. Céljuk, hogy lerombolják Isten tervét, a cionizmus golbális diktatúrája által pedig az emberi faj jövőjét.
A zsidók aláásták a keresztény nemzeti eszmét, irtóhadjáratot folytattak a kereszténység ellen. A keresztény társadalomra a legnagyobb veszélyt ôk jelentik. Ami a keresztényeknek szent, azt a zsidók letiporják, a judaisták mindig is a keresztény állam ellenségei voltak. A keresztényeknek ezért védekezniük kell. A zsidók kiválasztottságtudata vérükké vált, amit békés úton nem lehet megváltoztatni.
"A zsidók polgárosítása és emancipációja a keresztény népesség veszélye nélkül lehetetlen."
(Eötvös József báró)
"A polgárosítás bizonyára mind hazánk, mind keresztény polgártársaink nagy ártalmára válnának, mivel más országokból ide jövének, és a zsidók országává válnék. Így is, a jogok egyenetlensége mellett is tudnak magoknak gazdagságot szerezni, ha zsidóknak polgári jogok egyenlôsége fog megengedtetni, alig lesz lehetséges kikerülni, hogy napról napra vagyonosabbá ne váljanak, ellenben a keresztények le ne süllyedjenek. Engedményekkel idôrôl idôre azon arányban kell történniük, melyekben az Ô [zsidók] erkölcsi és polgári muveltségük kifejlôdik, figyelmezve a zsidóknak a keresztényekkel való mindennapi viszonyaira."
(Haulik György, zágrábi megyés püspök)
"Az ellentét a keresztények és az izraeliták között életnézeteiben, gondolataiban. szokásaiban a múltnak emlékében a jövônek reményében sokkal mélyebb, mintsem azt e törvényjavaslat útján megszüntetni lehessen."
(Schlausch Lôrinc, nagyváradi püspök)
"Bízom magyar nemzet közel ezredéves keresztény erkölcsiben. A nemzettest legnagyobb része az ô keresztény vallása szerint akar élni és házasodni, e küzdelem éle a kereszténység, fôleg a katolikus világ ellen irányul, s célja a polgári rendet ezeréves alapjaiból kiemelni, és egy új valláson kívüli térre helyezni. A törvény indoklása szerint az izraelita nép a keresztény társadalomba be fog olvadni, de ez a beolvadás bekövetkezni nem fog, mivel a társadalom keresztény, ô pedig a zsidóság. S ha az a történelmi botrány elôállana, hogy megszunnék keresztény lenni, akkor ez a társadalom feloszlik, s a zsidóságnak nem lesz mibe beolvadni. És ha ez megtörténik, az izraeliták szívós ragaszkodása vallásukhoz, s fajelszigeteltsége mellett ôk törhetetlenül állván a maguk állapotában, az így feloszlott, de már nem keresztény társadalom vagy rabszolgája, vagy üldözôje lesz a másiknak."
(Simor János, hercegprímás)
A zsidók egyenjogúsítása veszélyeztetné annak a keresztény polgári Magyarországnak a fejlôdését, amely az egyetlen elfogadható társadalmi forma az ország számára.
"Vajon változtak?e a zsidók vallásban és különösen erkölcsiség szempontjából jobbak lettek?e? Nem. S ennek folytán nincs ok, miért vessük el az ôsi törvényt (Szent István királytól megtiltják a zsidók és keresztények közti házasságot), melyet atyáink azért hoztak, mert féltették a közerkölcsiséget. Ha kereszténynek zsidó gyereke lehet, az visszaesés keresztényi és nemzeti szempontból is. A zsidók vallása és erkölcse egészen más, mint tartalmaz magában a keresztények vallása és erkölcse. Oly két ellentét foglaltatik e két vallásban, hogy azt egyesíteni és tökéletes életközösséget létrehozni erkölcsi szempontból teljes lehetetlenség."
(Göndöcs Benedek, pusztaszeri apát)
"Ki iparkodott a kereszténységnek a közéletre vonatkozó minden befolyását megbénítani, az álliberális szabadkômuves páholyok. A zsidókérdést a legégetôbb társadalmi, politikai és nemzetgazdasági kérdésnek tartom."
(Grieger Miklós, káplán)
"Nem volt ennek a nemzetnek drágább és szentebb kincse, amelyet annyira meggyaláztak volna, amelyet olyan mélyen aláástak volna, annyira elporhanyósítottak volna, mint a keresztény és nemzeti eszme.
A kommunizmus sűrített kapitalizmus, a zsidó faj mindkét szélsôségnél elhelyezkedik, és mindkettô a kapitalizmus szolgálatában áll. A zsidó jellem nem ismer államot, nem ismer jogot. A zsidóság sorsa a hatalomra törtetés, utána a pogrom."
(Nagy János, káplán)
"A magyarországi zsidókérdés intézményes, sürgôs megoldása a megoldandó problémánk legsúlyosabbika. A zsidókérdés megoldását teljes hazafisággal, teljes nemzeti kérdéssel, keresztény valláserkölcsi érzésének minden súlyával fog közremuködni a Nemzetgyulés 90%-a. A zsidókérdés akkor kezdôdött, amikor az elsô zsidó Magyarországra tette a lábát. Ki gondolta volna akkor, hogy ezek a hosszú szakállas, kaftános tünemények elôhírnökei egy irtóhadjáratnak a keresztény magyar nemzet ellen.
Keresztény Magyarország legnagyobb veszedelme a zsidóság. Az ezeréves magyar hazánk romlását legnagyobb mértékben a liberalizmus jegyeiben keblünkre ölelt zsidóság okozta. Törekvésük az, hogy a nemzeti kurzust, keresztény irányzatot letörjék. A zsidó invázió ellen védekeznünk kell, keményen, elszántan, vezéreltetve ôseinktôl örökölt honszeretetbôl, keresztény vallásos erkölcsiségtôl, hitbuzgalomtól nemzeti összefogással. De nem erôszakos módon kell megoldani a zsidókérdést, hanem törvényekkel, kulturális eszközökkel. Fajvédelmi intézkedéseink tehát nem késlekedhetnek tovább, nem nézhetjük tétlenül, hogy nemzetünk évezredes törzsét belsô férgek alattomos munkája rágja és döntse enyészetbe. Ez a hatalmas törzs nem eshetik martalékául egy élôsdi fajnak, amely százezernyi szipolyával, vérszomjas szenvedéllyel, marcangoló karjaival rátapadt, körülhálózta, belerágta magát, hogy kiszívja utolsó életerejét is. Felbuzdul bennünk az élet kialvó szikrája, homlokunk, mely körül ott dereng a keresztény és nemzeti érzelmek glóriája, elszánt hevülettel fogunk hozzá az új ezredév megalapozásához. A zsidóság saját hatalma megszilárdításán dolgozott. Tönkretették a keresztény kereskedôk megélhetését. Sajtójukban a keresztény erkölcs lezüllesztése a törekvésük. A Ziont itt, a Kárpátok ölén akarták titkon felépíteni. A zsidó sajtó undorítóan sáros csizmával gázolt bele mindenbe, ami elôttünk, keresztény magyarok elôtt szent és tisztelt volt."
(Budavári László, római katolikus tanító)
"Ébren kell szemmel tartanunk mindazokat a mozgalmakat, amelyek a magyar nemzeti keresztény irányzat megtörésére itt is, ott is felbukkannak, és annak esetleg egy újbóli katasztrófáját idézhetik elô. A numerus clausus nem antiszemitizmus, hanem a magyar faji genius ellen kontempláljuk. A zsidóság túlsúlyba került, minket leszorító résszé, ez nem antiszemitizmus, hanem faji önvédelem. Mi egy olyan folyamatban vagyunk, amelyet határozott dekrisztianizációnak kell nevezni."
(Prohászka Ottokár, római katolikus püspök)
A fajvédelmi törvény indoklása szerint a magyar nemzet önvédelme minden szempontból indokolt. A zsidóság erkölcsileg züllesztô, élôsdi faj, a célja kifejezetten a többségi nemzet vitalitásának, natalitásának (születésszám) csökkentése, különféle módszerekkel, elsősorban is különféle züllesztő trendek elindításával és fenntartásával.
LÁM KIK TALÁLTÁK KI AZ ÖNGYILKOSSSÁGRA "NEVELŐ" EMO ELLENKULTÚRÁT? ZSIDÓ PRODUCEREK.
A ZSIDÓK NEM TARTJÁK EMBERNEK A NEMZSIDÓKAT.
"[A zsidók] pusztító moly, amely beleette magát a magyar nemzeti kultúra alapszövetébe. Az egyetemes történelem azt mutatja, hogy a zsidóságnak valláserkölcsi felfogása, egész élet- és világnézete, faji sajátsága jellemvonásai éles ellentétben állnak a világ keresztény népeinek és nemzeteinek fejlôdésével.
A megkeresztelkedéssel [kikeresztelkedéssel], a keresztvízzel faji sajátságokat, a léleknek alaptermészetét eltüntetni nem lehet.
A valódi keresztény nemzeti állam a zsidóság faji és nemzeti létének legnagyobb akadálya. Ezt láthatjuk abból a küzdelembôl, amit a zsidóság a keresztény nemzeti államok élete ellen folytat, feltunôleg a keresztény nemzeti államok válságának korszakában. […] A törvényjavaslat nemzetvédelmi törvényjavaslat."
(Szűcs Dezsô, református lelkész)
"A tanszabadságnak ezt a korlátozását keresztény nemzeti létérdekünk szempontjából kell hoznunk. A zsidóság minden kulturális, minden nagyszeru viselkedése mellett mennyit ártott az ezeréves keresztény magyarság fundamentumának, s mennyit ártott a magyarság keresztény nemzeti karakterének. A keresztény magyarság rovására egy szellemi lecsúszás történt, amit most be kell hoznunk, polgári szabadságjogok korlátozása árán is. A predomináns felekezet, illetve faj a magyar (keresztény magyar faj) legyen, mi legyünk a keresztény nemzeti magyarság, és ennek predominánsságát mindenáron biztosítanunk kell, ha másként nem, akkor úgy, ha ezzel szemben elém akar jönni, elém akar törekedni egy bizonyos kisebbségben lévô felekezet vagy faj, akkor tilalmakat állítsak fel. Ezt megtehetem a tanszabadság korlátozásával."
(Zákány Gyula, tábori lelkész, hitoktató)
A zsidók tulajdonságait megváltoztatni nem lehet, mert az a génjeikből következik, ezért törvényes eszközökkel kell ôket kordában tartani.
"A zsidó terror kezd lábra kapni." (Huber János, káplán)
"A kapitalizmus és az ô politikai exponense, politikai kifejezôje a liberálizmus, kezdettôl fogva szöges ellentétben állott a kereszténységgel. Kellemetlen volt neki a kereszténység, amely feléje dörögte az erkölcsi törvényeket. Az (első világ) háborúért ôk felelôsek, a proletárdiktatúra egyenlô a zsidó uralommal, keresztényüldözéssel. A keresztény politika szemben áll a zsidó politikával. Vagy a mi fajtánk él, vagy az övék. Bántani pedig nem fogjuk ôket, mert mi civilizált nép vagyunk. Minket üldöznek minden oldalról, de arra kaphatók nem vagyunk, hogy törvénytelen úton járjunk el, van törvényes eszköz elég."
"Mindazok, akik a magyarországi kommunizmus felidézésében és ezáltal hazánk tönkretételében vétkesek, akik a bolsevizmus érdekében bármi módon agitálnak, vagy akik magyar polgárt nemzeti és keresztény érzéséért gúnyolnak, fenyegetnek vagy bántalmaznak, kézre kerítésük vagy rajtaérés esetén statáriális úton halállal büntetendôk." Íme a megfelelő jogértelmezés, zsidók által fizetett gerinctelen libsi csúszómászók patetikus, hipokrita mellébeszélése HELYETT. :-D
(Budavári László, római katolikus tanító)
"A törvényjavaslat három házassági akadályt állít fel: a fertôzô gümôkór, a fertôzô nemi baj és a zsidó származás akadályát. Az elôttünk fekvô törvényjavaslat ugyanakkor, amikor a zsidók ellen hadakozik, huségesen ragaszkodik a zsidó szellemhez, mert legalább közvetve a polgári házasságot kívánja alátámasztani, azt a polgári házasságot, amelyet annak idején a katolikus állásfoglalással szemben a liberális és szabadkômuves zsidók szorgalmaztak legjobban."
(Serédi Jusztinián, hercegprímás)
Az Újszövetség az igazi szövetség, Isten igazi szövetsége az egyházzal kötettett, az Ószövetség idôleges, elmúló.
"Az Ószövetség csak idôleges ígéreteket tartalmaz, míg az Új szövetség örökkévaló ígéreteket." (Szent Ágoston)
Szerintem is meghaladja az Újszövetség az Ószövetség tanait. A nevükből is ez következik : ha új szövetséget kötünk, a régi érvényét veszíti.
"Az Ószövetség testi (karnális) ígéreteket tartalmaz."
Ágoston tanai a magyar egyház képviselôinek beszédeiben a következôképpen jelennek meg: a zsidó vallás (az Ószövetség) hibás vallás, erkölcseiben romlottabb a kereszténységnél. A keresztények és izraeliták közti különbség a múltban, a jövônek reményében (próféciákban) van. A zsidók pénzimádók, Mammon-imádók, az Ószövetség kezdetektôl fogva alacsonyabb rendu. Mivel erkölcsükben alacsonyabb renduek, a kereszténység uralkodását kell biztosítani a társadalom minden területén. A zsidók kereszténység elleni törekvése az Ószövetségbôl származó jákobi tulajdonság, a lopás, pénzimádás. Az asszimilációval a zsidóknak ki kell cserélniük a hibás ôsi mintákat.
"Az a liberalizmus, amit ideálisan fognak fel, az valódi nevén kereszténység. Mi harcolunk az ellen a liberalizmus ellen, amely itt honolt Magyarországon egynéhány évtizeden keresztül. Ez a liberalizmus egy százszínu takaró volt, mely eltakarta Jákob kezét, mikor a mi zsebünkben kotorászott. Az volt nálunk a liberalizmus, hogy Galilei-kört azt szabad volt létesíteni, de a Mária-kongregációkat nem engedték az iskolákban. Ez a liberalizmus a kereszténységnek és a magyarságnak sírásója. A zsidóság faj és nemzetiség, a zsidóság egy jókora része maga is ezen a véleményen van, és ha nekik szabad a fajukat illetôleg olyan véleményen lenni, hogy az faj és nemzetiség, miért ne volna szabad ezt nekünk, keresztényeknek is mondani: zsidó nép, zsidó nemzet."
(Haller István, vallás- és közoktatásügyi miniszter, hitoktató)
"Pedig ez a törvényjavaslat, amely a keresztény Magyarország keresztény országgyűlése elé került, talán legnagyobbrészt éppen a zsidó származású keresztényeket érinti, és ezek házasságát kívánja lehetetlenné tenni, illetôleg ôket és gyermekeiket és ezek utódait in aeternum visszazsidósítani, és ezzel a zsidók számát még növelni, nem pedig, mint a javaslat indoklása gondolja: "hazánk népesedésének minôségi és mennyiségi javítását elômozdítani". A javaslatot nem fogadom el."
(Serédi Jusztinián, hercegprímás)
A zsidók testiek, bálványimádók, babonásak
A zsidók vallásuk miatt, amely erkölcsileg alacsonyabb rendu, testiek, nem szellemiek, mint a keresztények. Nem értik az Írásokat sem, ezért csak materiális céljaik, érdekeik vannak. Ez az egyik oka, hogy Isten elvetette ôket.
"Az Ószövetség testi (karnális) ígéreteket tartalmaz." (Szent Ágoston) Amiket Mózes ígérget a zsidó népnek, arra vonatkozik főleg.
"A zsidók a mai napig testiek, mindig vitatkoznak Istennel." Mindenkivel vitatkoznak magukon kívül. Hordákban, nemtelen módon. Lásd illetve ne lásd, heti hetes zsidó talkshow.
"A zsidók babonásak." Igaz. A kóser hagyományaik is jól példázzák.
"Ha a zsidók nem vétkeztek volna Ôellene, nem vezettettek volna varázslások által és bálványok utáni kíváncsiskodással, ha nem szaladtak volna istenek és bálványok után, végül megölvén Krisztust, akkor nem veszíttették volna el a királyság örökségét."
A babonaság, pénzimádat vádja tovább folyatódik a modern korban. A képviselôk szerint a zsidókat csak neveléssel lehet a keresztényekkel egy szintre hozni. Babonásak, testiek, Mammon-imádók, pénzimádók. Ezen tulajdonságaik már az Ószövetségben is jellemezték ôket. Lelkiismeretlenek, nem ismernek erkölcsi törvényeket. Mindezek teremtenek alapot az antiszemitizmusnak.
"Valameddig a zsidó nép eddigi szokása, karaktere, természete, vallási hibás és babonás princípiumai mellett megmarad, mindaddig ezen izenetekben kedvezéseket nem pártolom. Azt tartom, hogy azok fognak ôk maradni, kik eddig voltak. Bizonyítsák elôbb be a zsidók, hogy hasznos polgárok, jó hazafiak."
(Szathmáry Antal, a kalocsai fôkáptalan követe)
"A kapitalizmus harc a Mammonért, ôrült tánc az aranyborjú körül. A kapitalizmus mögött a zsidó faj szívós kitartása, minden erkölcsi törvényen magát könnyen túltevô lelkiismeretlensége van. Az igazi Mammon-imádó ő, nemhiába ez a faj találta ki az aranyborjút. Az antiszemitizmusnak vannak jogos alapjai."
(Huber János, káplán)
"A bálványok körüli táncok, kabalisztikus számok, 48 és 67 közti körüli táncokban telt le az egész politikai élet."
(Nagy János, káplán
"A zsidókat a Sínai aranyborjú lehelete örök idôre pénzimádókká tette. Ez a nagyfokú pénzimádás, ez a leírhatatlan zsugoriság, melynek minden idôben alárendeltek minden nemesebb törekvést, minden szempontot, hazát és nemzetet."
(Budavári László, római katolikus tanító)
"A zsidóság pusztító moly, amely beleette magát a magyar nemzeti kultúra alapszövetébe. A zsidó lélek örökös vibrálása, izgágasága, amely idegen örvényre, idegen bálványok imádására akarta vonzani a magyar népet." (a marxizmusra gondolt a bálványokkal)
(Szűcs Dezsô, református lelkész)
"Nem is akarnak zsidó államot, de nem is lehetne nekik. A Ziont itt, a Kárpátok ölén akarták titkon felépíteni."
(Budavári László, római katolikus tanító)
"Én elhiszem, hogy nem vágyódnak Galileának sovány földjére, nem kívánnak saját nemzetet, zsidó államot."
(Haller István, vallás- és közoktatásügyi miniszter, hitoktató)
Budavári 10 pontja: Indítvány a magyarországi zsidókérdés intézményes sürgôs megoldása tárgyában.
1. Magyarországon zsidó sem nem vehet, sem nem bérelhet földet. Az ilyképp felszabaduló birtokok keresztény magyar kisgazdák, földmunkások, tisztviselôk, közalkalmazottak között parcellázás útján méltányos áron sürgôsen szétosztandók. Én mindig szívesebben látok egy keresztény papnak, vagy egy keresztény mágnásnak a kezén földbirtokot, mert tudom, hogy ôk nemzeti szempontból és valláserkölcsi szempontból teljesen megbízhatók.
2. Zsidók tulajdonukban egynél több házat nem tarthatnak meg.
3. Zsidó többé Magyarországon letelepedési engedélyt nem kaphat, honosságot nem szerezhet.
4. Magyarország minden iskolájában és hivatalában, valamint közintézményeiben, gyáraiban, üzemeiben, bankjaiban numerus clausus szigorúan behozandó. Zsidó iskolák a jövôben fent nem tarthatók. Tanító- és tanárképzôbe zsidó egyáltalán nem vehetô fel.
5. Zsidó személyes szolgálatára keresztény cselédet nem alkalmazhat.
6. Újságok, folyóiratok felelôs szerkesztôje, fôszerkesztôje, lapvezére, fômunkatársa [nem lehet].
8. Magyarországon zsidó és szabadkômuves nem lehet miniszter, államtitkár, állami hivatal vezetôje, vagy Magyarország külképviseletének alkalmazottja, nem lehet továbbá bíró, közjegyzô, katonatiszt, közbiztonsági alkalmazott és községi városi, járási vagy vármegyei elöljáró. Zsidó Magyarországon politikai jogot nem gyakorolhat."
(Budavári László, római katolikus tanító)
"Vannak becsületes zsidók is, de van egy csomó uzsorás be nem olvadt zsidó is, ezek itt fognak maradni, ezek az uzsorás zsidók százezerszámra, ezek a pajeszesek, akik beszivárogtak, vagy akiket becsempésztek Galíciából, s ezek miatt a muvelt, tisztességes, már 1848 óta itt tartózkodó zsidókat kénytelenek vagyunk korlátoknak alávetni."
(Balogh Jenô, református egyházkerületi fôgondnok)
"De nem tudom elfogadni a törvényjavaslatot általánosságban keresztény szempontból sem, azért nem, mert a zsidó származású keresztényeket és ivadékaikat örök idôre ki akarja rekeszteni abból, hogy valaha is nem zsidó emberekkel házasságot kössenek. Kértem az Igazságügy-miniszter Urat, hogy ebben a törvényben is, éppen úgy, mint Németországban, biztosítsák azt, hogy három vagy négy zsidó nagyszülônek két nemzedéken át hívô leszármazottja köthessen házasságot egészen kivételes és szigorúan megítélt esetben nem zsidó származású személlyel. Azoknál, akik már a vegyes házasságból születtek, csak egyetlen út járható. Ez az egyetlen út pedig az, hogy bennük is védeni kell a magyar vért, azt a magyar vért, amely a világnak legritkább és legdrágább neduje, csak az a baj, hogy ilyen szívet fájdítón kevés van belôle. Olyan házasságot, ahol a keresztény lélek szellemi és erkölcsi fölénye emberileg biztosítottnak látszik, nem lehet pusztán vérségi alapon a nemzet szempontjából károsnak kijelenteni."
(Ravasz László, református püspök)
"Ne engedjék elejteni és elsikkasztani azt, ami egész nemzeti múltunknak és keresztény civilizációnknak alapköve: a keresztségnek tényét értékét, tiszteletét. A kereszténységnek igenis van asszimiláló ereje. Menjünk még tovább, és a mi nemzeti szent évünk kezdetén már itt volt zsidó honpolgárokat, akik szünet nélkül ennek a földnek igézete alatt éltek, ennek az országnak levegôjét szívták, ennek a magyar nemzeti társadalomnak befolyása alatt álltak, és azon felül megtették azt az elhatározó lépést, hogy beléptek Krisztus egyházába, védelmezzük egészen egyenjogú, velünk együtt gondolkozó és érzô, velünk együtt e hazáért élni és halni tudó és akaró polgártársainknak és hittestvéreinknek."
(Glattfelder Gyula, csanádi megyéspüspök)94
"Azt akarom, hogy miután a magyar nemzet emancipálta a zsidókat, emancipálják ôk is magukat lelkileg, és legyenek keresztényekké, és akkor megszűnik azon gyűlölet, mely napról napra növekszik. Ha tehát jót akar a zsidósággal, nincs más mód: keljetek fel, ébredjetek fel vakságotokból, és szellemileg emancipáljátok magatokat."
(Göndöcs Benedek, pusztaszeri apát)
"A kereszténység tényének, a kereszténységbe való bekapcsolódás megtörténtének és a keresztény nevelésnek, a keresztény társadalmi környezetnek, a keresztény társadalmi befolyásoknak átalakító és átformáló hatását tulajdonképpen nem lehet kétségbe vonni. […] miképpen formál az egyházias gondolkodás, a keresztény életszokás és a keresztény környezet népet és nemzetet.
Ne engedjék elejteni és elsikkasztani azt, ami egész nemzeti múltunknak és keresztény civilizációnknak alapköve a keresztségnek tényét értékét, tiszteletét. A kereszténységnek igenis van asszimiláló ereje."
(Glattfelder Gyula, csanádi megyéspüspök)
"A polgárosodás nem elfogadható. Hazánkban e néposztály összevéve nem áll azon a fokozaton, hogy már most egyszerre a keresztényekkel, egyenlôképpen minden polgári jogokból részeltethessék, de kellô nevelés által a zsidók is képesek más keresztényi arányt kituzni."
(Barkóczy László, székesfehérvári püspök)
"Az erkölcsi világrend legjogosabb képviselôje az egyház. A polgári házasság bevezetésével az állam magához ragad minden hatalmat. Nem ezzel a törvénnyel kell biztosítani az izraeliták jogegyenlôségét. A polgári házasság különösen a katolikus hitelveket sérti. Mély aggodalmukat fejezik ki azok, akik a cosmopolitikus elvek terjedésében hazánkra nézve komoly veszélyt látnak."
(Schlausch Lôrinc, nagyváradi püspök)
"Azt látjuk, hogy Magyarország népmilliói, kikben vallási érzület él, visszaborzadnak, midôn hallják, hogy ôk kénytelenek azokkal egyesülni és házasodni, kiknek vallása és erkölcse nem egyeztethetô a keresztények tiszta erkölcseivel. A keresztény vallás az, amely minden vallások fölött áll. Az összes kereszténység, melynél a kultúra és a tiszta erkölcs van, kell, hogy alkalmazkodjék a kevésbé erkölcsös és kevésbé muvelt zsidó néphez? Vajon a kereszténység, az ország és a magyar nemzet nyer-e azáltal, hogy ivadéka, midôn a zsidókkal összeházasodik, műveletlenebb és erkölcstelenebb lesz?"
(Göndöcs Benedek, pusztaszeri apát)
"A keresztség eltörölhetetlen jegyet nyom a kereszteltek lelkébe."
(Vajay István, káplán)
"A keresztény világfelfogás a legtisztább alapokon álló és legideálisabb világfelfogás. Az iskolákban ezt gyakorlati módon kell átültetni. Az Alma Mater kebelén igen sok kígyót neveltünk a múltban."
(Budavári László, római katolikus tanító)
"…kimondom ország és világ elôtt, hogy annak, aki nem nyugszik a keresztény vallási alapokon, az isteni és erkölcsi törvények szerint, annak nincs egyenjogúsága egy keresztény társadalomban. Ezt állítja az én hazafiúi aggodalmam, és ezt követeli az egész világon az egész keresztény társadalom keresztény eszméje."
(Kovács Emil, református lelkész)
A keresztény politika az életet jelenti a nemzetnek, a zsidó politika a halált. A keresztény intelligenciának vezetô szerepet kell biztosítani az ország irányításában. A keresztény erkölcsiség a nemzet fejlôdésének feltétele. A keresztény gondolatokat realizálni kell a társadalomban, az iskolákban, gazdasági intézményekben, törvényekben. A keresztény nemzeti hegemóniát meg kell teremteni. A kereszténység a nemzet legnagyobb kincse, a magyar fajiság fennmaradásának biztosítéka. A zsidó invázió ellen keresztény vallási erkölcsösségtôl, közösségi tudattól vezéreltetve kell küzdeni. A társadalmat kereszténnyé kell tenni. Földjük csak magyaroknak legyen. A numerus clausust be kell vezetni: tanár, tanító, újságíró, köztisztviselô csak keresztény lehet, állami beruházást csak keresztény vállalkozó végezhet.
Így lehet erős magyar állam, az erős nemzeti közép és felső osztály által
"…kellô nevelés által a zsidók is képesek más keresztényi arányt kituzni."
(Barkóczy László, székesfehérvári püspök)
"A katolikus papság ellenáll a törvény [ti. keresztények és izraeliták házasságáról szóló törvény] elfogadásának. A házasság a vallás oltalma alatt legyen, az állam nem adhatja szentesítését olyan törvényhez, mely a vallási törvények megvetésével jár."
(Rossival István, esperes)
"A törvénytervezettel Magyarország erkölcsi vészbe rohan. A házasság vallási intézmény."
(Lesskó István, plébános)
"Minél vallásosabb egy nép, annál erôsebb alapokon áll az uralkodó hatalom. Én részemrôl százszor inkább szeretem a hívő nemzetet, mint a hitetlent."
"A nemzettest zöme az ô keresztény vallása szerint akar élni és házasodni. Az izraeliták is saját vallásuk szerint akarnak házasodni. Az izraelita népnek a keresztény társadalomba való beolvadása éppen azért nem fog bekövetkezni, mert a társadalom keresztény. S ha az a történelmi botrány elôállana, hogy megszunnék keresztény lenni, akkor ez a társadalom feloszlik, s a zsidóságnak nem lesz mibe beolvadni."
(Simor János, hercegprímás)
"A keresztény vallás az, amely minden vallások fölött áll. Az összes kereszténység, melynél a kultúra és a tiszta erkölcs van, kell, hogy alkalmazkodjék a kevésbé erkölcsös és kevésbé muvelt zsidó néphez? Vajon a kereszténység, az ország és a magyar nemzet nyer?e azáltal, hogy ivadéka, midôn a zsidókkal összeházasodik, muveletlenebb és erkölcstelenebb lesz?"
(Göndöcs Benedek, pusztaszeri apát)
"Az egyház nagyban és hathatósan támogatja az államot nemes céljainak elérésében, viszont az állam se maradjon hálátlan. Vallásos ember mind az egyházi, mind az állami törvényeket egy forrásból származtatja, azért hódol neki. Alkotmányunk visszaállítása óta nem ismerek törvényjavaslatot, mely annyira beleütköznék s oly kirívó ellentétben állna az ország népeinek közérzületével, mint éppen a most tárgyalás alatt lévô."
(Rossival István, esperes)
"A törvény elfogadása a keresztény nép elpogányosodásával jár."
(Hajnold Ljaos, bíbornok, kalocsai érsek)
"Az állam nem csekély mértékben függ a népeknek vallási intézményeknek való fogalmától. Ami nemzeteket menthet meg, az a nemzet szívében lévô eszmék a keresztény elôidôk egzisztenciánknak oly tagozatát teremtették meg, hogy önmegsemmisülés nélkül arról lemondhatunk. Azért a nemzetnek ezen eszméit, érzületét, szokásait, erkölcseit megtámadni politikai hiba, ez a nemzet individualitásának tagadása. Az állam egészen korlátlan hatalmat nem igényelhet magának. A törvényjavaslat a magyar nemzet vallási meggyôzôdésével, annak szokásaival, erkölcseivel, egész múltjának tradícióival szakít és ellenkezik. A törvényjavaslat sérti a vallásos érzületet."
(Samassa József, egri érsek)
"A magyar nemzet megnyilatkozott úgy, hogy keresztény magyar nemzet akar lenni."
(Nagy János, káplán)
Az ország irányításában a keresztényeknek részt kell venniük. A keresztény vallás abszolút voltából fakadóan a társadalom minden területére hatással akar lenni. Ez a világ kétpólusú: a nem keresztények (a zsidók) szükségszeruen ellenségekké válnak.
"A keresztény világfelfogás a legtisztább alapokon álló és legideálisabb világfelfogás."
(Szabó Balázs, református lelkész)
"Soha jobb alkalom nem volt arra, hogy keresztény magyar ifjakat jól keresô pályákon elhelyezhessünk. Soha jobb alkalom nem volt arra, hogy kezünkbe vegyük azt a munkát, amely eddig nem a keresztény magyar társadalom kezében volt. A fajok felvétele számarányok szerint állapíttassék meg. Ez nem kérdés, hanem a keresztény magyar intelligencia kérdése. A keresztény magyar intelligenciának vezetô szerepet kell biztosítani a jövôben."
"E törvényjavaslat alkotóinak lelkében kell, hogy ott legyen az a tudat, amely odavetíti magyar fajunk hallhatatlanságába vetett hitünknek reményteljes szivárványát. Kell, hogy e törvényjavaslat alkotóinak lelkében ott legyen az a szilárd meggyôzôdés, hogy a keresztény erkölcsiség a nemzet egészséges életmuködésének egyik feltétele. A nemzet lelkében ott éljen a nagy elôdöknek izzó öntudata. A törvényjavaslat nemzetvédelmi törvényjavaslat."
(Szűcs Dezsô, református lelkész)
"…kimondom ország és világ elôtt, hogy annak, aki nem nyugszik a keresztény vallási alapokon, az isteni és erkölcsi törvények szerint nincs egyenjogúsága egy keresztény társadalomban. Ezt állítja az én hazafiúi aggodalmam, és ezt követeli az egész világon az egész keresztény társadalom keresztény eszméje. Vagy keresztény világot akarunk? E földön, vagy nem, aki velünk nincs, mint a Krisztus mondotta, ellenünk van. Már az ellenség szeretésével Krisztus sem teszi hozzá, hogy szeresd úgy is, mint magadat, de még kevésbé, hogy saját magád és nemzeted gyilkossága árán szeresd. Belôlem nem az antiszemitizmus beszél, mi keresztény emberek vagyunk."
(Kovács Emil, református lelkész)
"Az a liberalizmus, amit ideálisan fognak fel, az valódi nevén kereszténység. Mi harcolunk az ellen a liberalizmus ellen, amely itt honolt Magyarországon egynéhány évtizeden keresztül. Ez a liberalizmus egy százszínu takaró volt, mely eltakarta Jákob kezét, mikor a mi zsebünkben kotorászott. Az volt nálunk a liberalizmus, hogy Galilei-kört azt szabad volt létesíteni, de a Mária kongregációkat nem engedték az iskolákban.
A mi célunk Magyarországon a keresztény gondolatot, a keresztény érzést realizálni és biztosítani, realizálni iskoláinkban, gazdasági intézményeinkben, törvényeinkben."
(Haller István, vallás- és közoktatásügyi miniszter, hitoktató)
"A tanszabadságnak ezt a korlátozását keresztény nemzeti létérdekünk szempontjából kell hoznunk.
A törvényjavaslat vissza akarta állítani az elveszett keresztény nemzeti hegemóniát. Meg kell teremteni a keresztény nemzeti intelligencia feltételeit. A törvényjavaslat nem céloz mást, mint az elveszett keresztény nemzeti hegemóniának minél gyorsabb és minél intenzívebb tempóban való visszaszerzését.
"Abban a reményben fogadom el a törvényjavaslatot, hogy ezen keresztény nemzeti, szellemi és erkölcsi értékeknek kikulturálása, a keresztény nemzeti hegemónia elérése minél elôbb be fog következni."
(Zákány Gyula, tábori lelkész, hitoktató)
A keresztény társadalomban keresztény vezetôk kellenek. A kereszténység szorosan hozzákapcsolódik a nemzethez, így faji érvényt is szerez. A kereszténység sok esetben önmagában is mint faj jelenik meg, szembeállítva a zsidó fajjal. Ez így jogos. Éppen azért hogy a zsidóság sikeres csoportfejlődési stratégiája NE LEHESSEN SIKERES A TÖBBSÉGI TÁRSADALOM KÁRÁRA !!!
"A további feltételek a felvételre: nemzethűség, erkölcsi megbízhatóság. Az egyetemre csak olyan fiúkat szabad engedni, akik egynek érzik magukat a magyar múlttal. Ha nem vagyunk erre tekintettel, ismét hátbaszúrnak minket mint a tanácsköztársaság idején."
Egyébként tényleg nem nagyon van új a nap alatt, Istóczy Győző már elég jól látta a maga korában mindazokat a dolgokat a zsidóságról, amiket például ma a Kurucinfó leír. Ő is reakciós volt. :D
Betartás, zsidrákgecók!!! XD
A reakciós kifejezés "a "progresszív" világnézettel szemben álló, józan gondolkodásra utal. Mivel jelenleg a neoliberális globalizmus az a világnézet, amit a mainstream véleményformálók sulykolnak, és mivel ezt a véleményformálást nem tehetnék meg a nagytőkés zsidók pénzügyi és politikai támogató-hatalma nélkül, ezért igenis helyes dolog az aszemitizmus, sőt helyénvalóak a zsidókkal szembeni emocionális és racionális ellenérzések IS.
Mivel az emberek természetes igazságérzetének kifejeződései!
Egy érdekesség. Tel Avivban van a Beit Dizengoff, a Dizegoff Ház, ahol 1948-ban kikiáltották Izrael Állam függetlenségét. Ott van egy kis múzeum, többek közt a függetlenségi nyilatkozat fogalmazványai is ki vannak állítva. Az egyik angol nyelvű szövegben (1948) ez a kifejezés szerepel, pozitív értelemben: "the jewish race", ami magyarán annyit tesz, hogy "a zsidó faj".
A végső szövegbe már nem ez került be, de a szöveg léte mutatja, hogy 1948-ban még zsidó szerzők sem érezték ezt a megfogalmazást különösebben problematikusnak, kb. "a zsidó nép" értelmében használták. Talán még pontosabbnak is érezték.
Ady is így használta a faj fogalmát, vérség szerint elkülönülő etnikumot is értve alatta. :-)
Mellesleg a kurva anyjukat. Minket keresztényeket (gójokat) a zsidók mindig leszólnak, de az persze nem gyűlöletbeszéd, nem közösség elleni izgatás. Mellesleg a történelem jól példázza a zsidóság által elkövetett bűnök végtelen sorozatát.
Egy kis történelmi forrás:
A zsidó vallás tanítása elsősorban a zsidó vér tisztán tartásának, valamint a zsidók egymás közötti és a külvilággal (a nem zsidókkal) való közeledésének tana. Etikai problémákról sehol sincsen benne szó, hanem csak szerfelett kezdetleges gazdasági problémákról. A zsidó vallástan erkölcsi értékéről eléggé részletes tanulmányok jelentek meg az idők folyamán (nem zsidók részéről), amelyek a vallástanítás e fajtáját keresztény fogalmak szerint szinte visszataszítónak bélyegzik. Ezt a tanítást a legjobban jellemzi terméke: maga a zsidó. Az ő élete csak e világból való és szelleme a valódi kereszténység számára belsőleg éppen olyan idegen, akárcsak ezelőtt kétezer évvel a keresztény tan nagy alapítója számára volt. Jézus Krisztus természetesen nem titkolta a zsidó néppel szembeni érzelmeit, és ha szükség volt, korbácsot ragadott, hogy az Úr templomából kiűzze az emberiségnek ezeket az ellenlábasait, akik már annak idején is, mint mindig, a vallásban csak üzleti tevékenységük egyik eszközét látták. Ezért feszítették meg Krisztust. A mi pártkereszténységünk pedig addig süllyedt, hogy a választásoknál zsidó szavazatokat koldul, később pedig istentagadó zsidó pártokkal létesít megegyezést. Sőt mi több, saját fajtája ellen. Lásd zsidesz.
Van ez a vicces kis verses mese. Könnyen belátható, hogy a kacsák, akik jóságosan befogadták a tyúkokat milyen szörnyű sorsra jutottak. Sajnos a valóságban mi gójok (keresztények) vagyunk a kacsák és a zsidók pedig a tyúkok. Elnyomnak, megaláznak, befogják a szánkat. Ez a mai rohadt törvény. A jó érzésű demokrata ember tiltakozzon ez ellen. Ez felháborító! Adolf Hitler annak idején jól látta, hogy kik az ellenségek, kik a gonoszság megtestesítői, de az ő halála óta Európa bilincsbe van verve.
Ha megkérdeznénk egy kisgyerektől, hogy ebben a mesében a kacsák helyében mit tett volna, azt válaszolná biztosan, hogy nem fogadta volna be a tyúkokat, azaz kirekesztette volna. Egy mai német vagy magyar állam, rendőrség vagy bíróság ezt anti-tyúknak közösség elleni izgatás-nak minősítette volna és 3 év börtönbe zárta volna, mint egyfajta fellépést a náci eszmék ellen.
George Lincoln Rockwell
A TYÚKOK ÉS KACSÁK MESÉJE (1./2)
(eredetileg verses formában volt írva)
Sok sok évvel ez előtt mikor az állatok beszélni tudtak, csodás dolog történt a Kacsákkal, történetük egyedi.
A tó partján laktak mindezek a Kacsák, tízezren legalább. A Kacsás boldogságaik zavartalanok voltak ember vagy állat által egyaránt.
Egy nap a bejárati kapu mellett volt egy roppant zaj. Odamentek megnézni, HÁT! – száz Tyúk, mind kifulladva.
Engedjetek be, mielőtt elpusztulunk! Sírtak ezek a szegény madarak.
Csak centikkel menekültünk a tűztől, sírtak. Tollaik égve, taréjuk lekonyulva szomorú látvány voltak. Száz mérföldet futottak ha nem többet, egész éjjel és nappal.
Gyertek, gyertek be a Kacsák mind hápogtak, mert értetek szívünk fáj. Megosztjuk jó körülményeink veletek. És így ezek a szegény meghurcolt Tyúkok a Kacsák közé költöztek. Mert ahogy a Kacsák mondták madarak voltak mind.
Mielőtt túl sok hónap múlt volna a Tyúkok felgyógyultak, küldtek a kakas barátaikért és ezek is beosontak. Hogy a beilljenek, ezek a Tyúkok nekifogtak Kacsásan járni, hápogni, a Kacsásságot utánozni és hamar bele is jöttek. Ez boldoggá tette a Kacsákat mert büszkeségüket borzolta – de halld csak a mesém hogy lettek mind kiporozva.
A Kacsák minden idejüket az építgetéssel töltötték, házakat építve, ételt növelve, és minden helyet pucolgatva.
Megkérdezték a Tyúkokat ők mit tesznek majd. Járunk kelünk kereskedünk, írunk, tanítunk és szórakoztatunk mondták ezek vissza!
És így ezek a Tyúkok elkezdték tanítgatni a kis Kacsákat, csereberélni dolgokat sok ügyes trükkel, nagy könyveket írtak, és előadásokat rendeztek.
Nem telt soká míg a Tyúkoké lett a Kacsafalvi újság, Kacsafalú napilapja, a Kacsafalvi Háp!
Egy nap egy anyakacsa hanyatt esett mikor a kicsiket úszni ki vitte, és egyikük ezt kijelentette: úszni én nem fogok!
De Kacsák mindig úsznak mondta, megrökönyödve, - mint a nyuszik ugrálnak, tücskök tücsögnek, és a tehenek mindig bőgnek.
Csak régi módi vagy jelentette ki a kicsi, - már a múlté mindez, helytelen hogy madarak úszkáljanak vízbe.
Bolondot beszélsz hápogta az anyakacsa, be a vízbe veled! De jöttek más Kacsák és ők is kiálltak, igaza van a kicsinek, úszni helytelen madárnak, Tyúk asszony tanító megtanított – hogy így nem szabad legyen.
Ennek vége kell legyen – jelentette ki az anyakacsa – azok a Tyúkok ne tanítsanak ilyen hazugságokat. Hálátlanságban és pofátlanságban ez biztosan a teteje.
De nem volt igaza mert a Tyúkok még tovább mentek, a Kacsafalvi úszóklubba követelőztek
De ti nem is úsztok, mondták a Kacsák, - miért kéne nektek?
Ez nem a lényeg mondták a Tyúkok – kint tartani minket rendes nem lenne.
Az ifjabb Kacsák akik voltak iskolában egyet értettek – a kirekesztés gonosz, és ez ANTI-TYÚK lenne!
Az ifjabb Kacsákkal szemben kevesebben léve, az öregebb Kacsák hamar vesztettek, hogy beengedjék a Tyúkokat beleegyeztek. Amíg a Tyúkok fizették a tagsági díjakat, mondták nem volt bajuk vele.
Azon este a Kacsafalvi Háp nagy betűkkel jelentette, REAKCIÓS KACSÁK MEGVERVE – KACSAFALVA HALAD ELŐRE!
A Kacsafalvi bárba beülve, az ifjabbak, - a vénebbek butaságán szórakozva ittak.
Másnap a klubba a Tyúkok is ott voltak, a tagsági járulék ellen kiáltványt nyújtottak. Fájlalták az úszási költekezést - haraggal és zajjal, hogy a mi járulékunkból is fenn tartsátok a tavat!, - ez helytelen mert tudjátok hogy mi nem úszunk mondták, az ifjabb Kacsák nekik igazat adván ezt is támogatták.
Jaj mi folyik itt, kiáltott egy vén Kacsa, bíróságra visszük – és az majd megoldja.
De mikor bíróságra mentek, képzeld a bajuk, egy TYÚK-BÍRÓ úgy döntött - nincs igazuk, - nekik kell fizetni súlyosan, mondta, kissebségek jogai megsértése ronda, - nagyon ANTI-TYÚK Tyúkok járulékából tavat fenntartani.
Még egyszer a Háp kiírta nagyban – ”A Régimódi Kacsák nem akarják látni a Gyönyörű Nagy Új Kort ami Jön”.
Kacsafalva templomában vasárnap reggel a prédikátor kijelentette – a hátrányos megkülönböztetésnek vége kell már legyen végre. Mind madarak vagyunk ne feledjétek!
A legbölcsebb Kacsa a falvába, leült sötét komorába – írok egy könyvet gondolta, és akkor ezt az őrületet mindenki elé tárom!
Hadd ússzanak az úszók, ugorjanak az ugrok, mindenki saját útján járjon, amit ki akart fejezni az ez volt : Ne Kényszerítsen egy Madár sem egy másik Madárra semmit. Helytelen volt a Tyúkokat úszásra kényszeríteni – de a súlya itt van, - pont olyan rossz hogy a Tyúkok Tyúkelvekkel tömik Kacsáinkat.
George Lincoln Rockwell
A TYÚKOK ÉS KACSÁK MESÉJE (2./2)
(eredetileg verses formában volt írva)
Nem nyomtathatom mondta a nyomtató mikor meglátta ezt – a Tyúkoknak tartozom az övék a Bank!
Az aggódó Kacsa akkor próbálta megmozdítani barátait beszéddel és tollal, ifjú Kacsák az iskolából csak csúfolkodtak – ő egyike azoknak a gonosz ANTI-TYÚKOKNAK!
Na most kicsit tovább a tó másik partján volt Libafalva, a Tyúkok égett tollal oda is beállítottak. De a Libák kicsit éberebbek voltak, mikor a Tyúkok elkezdték rontani az ifjúságot összeszedték őket és hátuljukba rúgtak. Felkeltek haragban és kidobták őket.
Mind futottak persze, menekültek és Kacsafalvába gyűltek, be kell fogadni ezeket a menekülteket a Kacsafalvi Tyúkok sürgettek.
A Kacsafalvi Háp ekkor élénken izgatott – Ezek a Libák nem állnak meg! Akarják a Világot! Borzalmak történnek oda át Libafalvott!
Úgy van hápogták a fiatal Kacsák, segítünk a madarakon, olvastuk a saját Hápunkban ezek a Libák borzalmasak, aztán beengedték a Libafalvi Tyúkokat, az egészet Kacsafalvára ahol aztán minden Tyúk munkához látott egyenesen a HÁP-ban.
Mikor aztán a Kacsafalvi polgármester ciklusa lejárt a HÁP a választásokon a saját Kacsáját indította, egy híjú és buta Kacsa volt ez, egy verébagy valóban, de a HÁP dicsérte őt lihegő buzgóan. A Tyúkok gyűjtöttek hogy gabonát oszthasson – és persze ez a Kacsa nyert a választáson.
Az öreg Kacsák csóválták a fejük búsan, a jövőjét már láthatták Kacsahonnak.
Ezen túl a Kacsafalvának választása nem volt, az új Polgármester kijelentette Libafalva halott! És amíg Kacsafalva aludt a áskálódó Tyúkok tömege Libafalvának csapdát állított.
A Libákat csúf neveken hívták, nekifogtak tavuk részét ágakkal torlaszolni, segítettek patkányoknak Libákat fogni, és más aljas Tyúk trükkökkel munkálkodni.
A Libák egyszer már nem tűrték, ágakat hajigáltak a Tyúkok Kacsafalvi bázisa felé. HÁBORÚ a HÁP izgatott, harcolni kell a gonosz Libák ellen míg semmi sem marad ott!
A Kacsák kik nem tudták ki a Polgármesterük, és miket műveltek a Tyúkok, hazafias dühvel nekik is rontottak. De mikor aztán a Kacsák megverték a Libákat a Polgármester visszavonulást rendelt. A mi TYÚKFALVI barátaink kéne igazán elfoglalják Libafalva főterét! – mondta, átadván fél-Libafalvát a Tyúkfalvi vörös Tyúkoknak.
A Tyúkok bent voltak Libafalvában már megint, a Libákat éheztették és verték.
Békéről beszéltek, de megszerveződött Libafalvott a TYÚKFALVISTA FEGYVERES RENDŐRSÉG. Feltöltötték a Libák tó részét, LIBÁTALANÍTOTTÁK az iskoláikat, és kitörték a Libák polgármesterének a nyakát, ezt újonnan kitalált szabályokon igazolva.
Tyúk tanácsot alakítottak a tó körül, EGYESÜLT MADARAK néven, más madarak akik beléptek a tanács Tyúkságáról nem tudtak. Alig állították fel kijelentették a Tyúk-tervüket hogy elfoglalják Sirályfalvát a Tyúkok egészének. A Tyúk tanács szavazott a madarak nevében, és mind egyet értettettek!, Sirályfalva a Tyúkokat illette.
Rég mielőtt elköltöztünk a mi földünk volt ez! – mondták. És Kacsafegyverekkel felszerelve Sirályfalvának tüstént neki is ronták.
Így kirúgták az összes Sirályt, Kacsafalva segítségével, de a Kacsák nem értették miért nem szerették a Sirályok őket többé.
Eddigre Kacsafalva alaposan helybe volt hagyva, a fiatal Kacsák mind meg voltak zavarodva, raboltak és rendetlenkedtek, nevettek a törvényen és igazságon, teljesen elromlottak. A Tyúkok árulták a bolondító buriánt minden undok lebujba, de Kacsák akik ezt említeni merték ANTI-TYÚKNAK lettek letolva.
A Tyúkok TOLERANCIÁT prédikáltak, és felidézték az Arany törvényt, de a politikában pénzelték a romlottakat, és a jöttment félét. Végre a legbutább Kacsák is elkezdtek gyanakodni, nem jó ez a polgármester, mondták, és javítunk ezen!
De a Tyúkok még erre is terveztek, egy polgármester jelöltjük volt akit még a bölcs Kacsák sem hittek hogy rossz lehet.
Ez a Tyúk-báb Kacsa volt egyike azoknak aki megverte a Libákat, egy katona Kacsa volt ez, és habár a Tyúkok állították fel a Kacsák szabadnak vélték.
Ez a Tyúk-báb megválasztódott, együgyűség és kapzsiságon, sajtó és szóbeszédbeli Tyúkos hazugságon, és Tyúkeledel osztogatáson.
A Tyúkok most ide oda rúgták a Kacsákat szégyen nélkül, amíg a polgármester irányított – de csak névben. Szárazra pumpálták a Kacsák tó részét, megtanították a Kacsákat károgni, és amíg Kacsa számok fogytak a Tyúkok szaporodtak.
A Tyúkok aztán felkavarták a boldog együgyű Varjakat amonnan a fenyős ligetből, felhívták őket küzdeni azért hogy keveredhessenek és házasodhassanak Kacsákkal, a testvérség nevében.
Olyan rosszak lettek dolgok hogy ötven Kacsa, ki tudta hogy mindennek ott vége, felszedelőzködött a családjaikkal és úgy döntött tova repülnek.
Átrepültek viharokon és szélvészeken, fagyoskodtak és sokan meghaltak, de tovább mentek amíg egyszer, egy szép tavat megláttak. Letelepedtek nagy fáradtan, de hamar egyenesen munkának láttak, hogy építsenek, tisztítsanak, és ételt növeljenek, és nem volt veszély mitől elrettentek volna.
Na most egy kis idő után ez a kis csoport megnőtt, a földek körül tele voltak gabonával. Az első odatelepedett Kacsák már rég meghaltak, de kemény munkán és kínlódáson át a Kacsák boldogsága megnőtt, sorsuk jóra fordult.
Egy nap odalent a kapu mellett – volt egy roppant zaj. Odamentek megnézni, HÁT! - száz Tyúk, mind kifulladva.
Engedjetek be, mielőtt elpusztulunk! Sírtak ezek a szegény madarak.
Csak centikkel menekültünk a tűztől, sírtak. Tollaik égve, taréjuk lekonyulva szomorú látvány voltak…
Ennek a történetnek nincs vége mert akárhogy is harcolsz ellenük, ezek a TYÚKOK megjelennek MINDEN ALKALOMMAL.
És így tovább – AD INFINITUM…!!!
Izrael az Isten által elvetett nép
Szent Ágoston szerint Isten Izraelt mint népét elvetette, és helyette az egyházat választotta, mert a zsidók meggyilkolták Krisztust, és bálványt imádtak. Izrael hitetlenség, engedetlenség miatt esett ki Isten tervébôl, és a neki adott ígéretek (Izrael földjének birtoklása) vagy beteljesedtek korábban, vagy nem érvényesek. Ágoston tanai szerint Izrael nem részesül sem a fizikai, sem a szellemi áldásokban, minden ígéret az egyházban teljesül be. Az új szövetség univerzális, minden népre kiterjed. Ez az egyetlen szövetség létezik, a kegyelem szövetsége, zsidó szövetség nincs, az egyház Isten Izraelje, Istennek csak egy választott népe van: az egyház. Isten már nem kötôdik Izraelhez mint néphez. Ez azt jelenti, hogy minden keresztény egy szellemi közösség tagja. A keresztények töltik be az ószövetségi ígéreteket. Izraelnek mint nemzetnek nincs jövôje Isten tervében.
"Ha nem követtek volna el bunt [a zsidók] Ellene [Jézus], mágiájuk és bálványok utáni kívánságaik, istenek után való futkozódásuk, végül Krisztus-gyilkosságuk, akkor örökölték volna Isten királyságát…"
(Szent Ágoston)
"Kiirtattak Isten népe közül, akiknek az örök élet misztériuma megjelentetett."
"Bár a zsidó papság és királyság örökkévalónak van kijelentve, már nem létezik, mások lettek a helyén."
"Izrael - ahogy Saul - arra volt predesztinálva, hogy elveszítse hatalmát, mikor Krisztus uralkodik az új szövetség által, és nem a test szerint."
A zsidók kivetett, elkülönült nemzet, amely szemben áll a keresztény nemzettel.
Ma viszont éppen erre az elkülönülésre alapozva akarnak uralkodni minden felett.
Más a fejlôdése, más a fajisága, más az Istene, idegen test a keresztény társadalomban. Istentôl és a szentség eszméjétôl eltávolodott. A zsidók romlottabbak a keresztényeknél, sőt alighanem minden nemzsidónál romlottabbak ha összességében tekintjük őket. Zsidókérdés mindig létezett, a nemzeteknek és Istennek is meggyult a baja a zsidókkal, azért volt szükség regulációra, törvényekre, hogy kordában tartsák ôket. A diaszpóralét nem véletlen, nem ártatlanul szenved a zsidó.
"A zsidók romlott faj, szabadságra érdemtelenek. A zsidók vallásilag, nemzetileg elkülönülve, a világ többi népétôl soha meghonosodni nem fognak, s polgárosítva mindig egy nemzetelemet fognak tenni hazánkban."
(Eötvös József báró)
"Olyan nagy faji és vallási elszigeteltségben élnek ôk a keresztény magyarságtól, hogy beolvadásról nem is álmodhatunk."
(Budavári László római katolikus tanító)
"Igenis van zsidókérdés. A kérdés oka az antitézis, amelyben megvan a zsidó és keresztény szellem, a zsidóság a maga elzárkózottságában, a keresztény társadalomban idegen test. Speciális oka: a liberalizmus nyakló nélkül kívánta asszimilálni a gettózsidóságot, megkezdôdött egy új honfoglalás. Galíciából beözönlött egy diadalmas faj, és okkupálta a közéleti területeket. A zsidóság fékezhetetlen mohósággal vetette rá magát a közgazdászi pályára. A magyar közgazdasági élet teljesen át van szôve a zsidó tôkével és a zsidóság képviselôivel. Ez a törvény olyan szempontokból indult ki, amelyek mélyen belenyúlnak a keresztény alapigazságokba."
(Makray Lajos káplán)
A zsidók nem valók a keresztény társadalomba, mivel idegenek ott. A kirekesztés oka erôszakos magatartásuk. A keresztényeknek nem kell meglepôdniük a zsidókat sújtó intézkedések miatt, mert a keresztény alapigazságokból már jól ismert a zsidók természete, bűnei.
"A zsidókérdés feltétlen megoldása törvénnyel szükséges a népítélet megakadályozására. A zsidókérdés világkérdés. A zsidóság önálló vallás és önálló faj is. A zsidóság faj, erre fajelmélet van. A zsidóság erôs faj, ôsi faj, nehéz kérdés az asszimiláció (ha nem érdekbôl térnek át). Ahol letelepednek, ott uralkodni akarnak. Amióta zsidó van, mindig volt zsidókérdés: Fáraó Egyiptomban meghozta az elsô zsidótörvényt a fiúgyermekek megölésrôl. De nemcsak a nemzeteknek, hanem magának a jó Istennek, Jehovának is baja volt a zsidó néppel. Azért kellett Mózesnek kiadnia a tízparancsolatot, hogy megrendszabályozza a zsidó népet. A Római Birodalomban Nagy Konstantin kizárta ôket az állami hivatalokból. Mohamed birodalmában kitiltotta a zsidókat a régi területekrôl, Spanyolországban, 1412-ben bevezették a zsidó jelvényt. Amióta Magyarország fennáll, itt is állandóan volt zsidóprobléma. Ha figyelembe vesszük az emancipáló törvényt (1895-ös törvény), látható a zsidóság óriási térhódítása. A zsidóság hátat fordított nekünk. Az ezeréves magyar nemzet talajában a zsidóság gyökértelen test. Igazságos, helyes, hogy ebben a keresztény Magyarországban, ahol a zsidóság a lakosság lélekszámának csak 6%-át teszi, 91%-át igazi keresztény magyarság vigye a vezérszerepet a sajtóban, a kormányzat a társadalom és közélet minden területén." (Güttler Dénes, esperes, plébános)42
A zsidókérdés egyetemes probléma, a zsidók mindenütt egyformák, természetük miatt mindig a hatalomra törekszenek, ezért törvények kellenek a regulázásukra, ahogy a történelem is igazolta. Istennek is regulázni kellett a zsidókat. Az emancipáció nem helyes, inkább korlátozó intézkedésekre van szükség.
"A diaszpóra sokszor olyannak látszott, mintha egyetlen óriási üzlet volna. Aggódni lehet afelôl, hogy vajon nem a magyar középosztály asszimilálódik-e, ami nem tartozik a nemzetnek céljai közé.
Milyen kevés bűnbánatot és önismeretet tanúsít ebben a zsidóság. Formális igazságot keres benne, beleévôdött lelkébe és vérsejtjeibe, hogy ártatlanul szenved. Az emberek butasága és irigysége és gonoszsága az, ami miatt szenved ô, az ártatlan, a tiszta, a buntelen. Egy állam rendjében nem lehet egy kisebbség olyan helyzetben, hogy a többség jogait és ingerenciáját gyakorolja. Ehhez nagy lemondás, szelídség kellett volna.
Nyerjük meg a zsidóságot mint egyént, hogy küzdjön velünk együtt, zsidóság, a zsidó végzet, az emberiség zsidó komplexusa ellen, hadd oldódjék meg ez a régi sors, ez a régi kérdés és régi átok."
(Ravasz László, református püspök)
"Magyarország gazdasági vezetését és szellemi irányítását végezheti-e egy olyan népréteg, amelyrôl okkal vagy ok nélkül felvetôdött a nagy kérdés, beolvadt-e egészen, teljesen olyan magyarrá, és olyan kereszténnyé vált-e minden részében, hogy megérdemli azt, hogy a gazdasági és szellemi élet terén a nemzet válogatott vezetôségéhez tartozzék?"
Nem, hanem kifejezetten nemzetellenes és egyben keresztényellenes is. Csak a maga által kiállított "békepapokat" ismerik el igazán a zsidómédiában.
Ha zsidójuk van, lesz zsidókérdésük is, a kettô együtt jár, külön még soha elô nem fordult magában a világtörténelemben sem a zsidó zsidókérdés nélkül, sem zsidókérdés zsidó nélkül.
Csak látszat az, hogy mi itt származás és emberi hozzátartozások ellen küzdünk. A dolgok lényegében közös ôsi emberi ellenségünk, a megromlott emberi természet bűne és nyomorúsága ellen küzdünk."
A zsidók nemcsak Isten és az egyház ellenségei, és Krisztus gyilkosai, de az egész nemzsidó emberiség ellenségei. Izrael, az elvetett nép Isten és a keresztények ellensége, megölte Krisztust, nem fogadta el a Messiást. Céljuk, hogy lerombolják Isten tervét, a cionizmus golbális diktatúrája által pedig az emberi faj jövőjét.
A zsidók aláásták a keresztény nemzeti eszmét, irtóhadjáratot folytattak a kereszténység ellen. A keresztény társadalomra a legnagyobb veszélyt ôk jelentik. Ami a keresztényeknek szent, azt a zsidók letiporják, a judaisták mindig is a keresztény állam ellenségei voltak. A keresztényeknek ezért védekezniük kell. A zsidók kiválasztottságtudata vérükké vált, amit békés úton nem lehet megváltoztatni.
"A zsidók polgárosítása és emancipációja a keresztény népesség veszélye nélkül lehetetlen."
(Eötvös József báró)
"A polgárosítás bizonyára mind hazánk, mind keresztény polgártársaink nagy ártalmára válnának, mivel más országokból ide jövének, és a zsidók országává válnék. Így is, a jogok egyenetlensége mellett is tudnak magoknak gazdagságot szerezni, ha zsidóknak polgári jogok egyenlôsége fog megengedtetni, alig lesz lehetséges kikerülni, hogy napról napra vagyonosabbá ne váljanak, ellenben a keresztények le ne süllyedjenek. Engedményekkel idôrôl idôre azon arányban kell történniük, melyekben az Ô [zsidók] erkölcsi és polgári muveltségük kifejlôdik, figyelmezve a zsidóknak a keresztényekkel való mindennapi viszonyaira."
(Haulik György, zágrábi megyés püspök)
"Az ellentét a keresztények és az izraeliták között életnézeteiben, gondolataiban. szokásaiban a múltnak emlékében a jövônek reményében sokkal mélyebb, mintsem azt e törvényjavaslat útján megszüntetni lehessen."
(Schlausch Lôrinc, nagyváradi püspök)
"Bízom magyar nemzet közel ezredéves keresztény erkölcsiben. A nemzettest legnagyobb része az ô keresztény vallása szerint akar élni és házasodni, e küzdelem éle a kereszténység, fôleg a katolikus világ ellen irányul, s célja a polgári rendet ezeréves alapjaiból kiemelni, és egy új valláson kívüli térre helyezni. A törvény indoklása szerint az izraelita nép a keresztény társadalomba be fog olvadni, de ez a beolvadás bekövetkezni nem fog, mivel a társadalom keresztény, ô pedig a zsidóság. S ha az a történelmi botrány elôállana, hogy megszunnék keresztény lenni, akkor ez a társadalom feloszlik, s a zsidóságnak nem lesz mibe beolvadni. És ha ez megtörténik, az izraeliták szívós ragaszkodása vallásukhoz, s fajelszigeteltsége mellett ôk törhetetlenül állván a maguk állapotában, az így feloszlott, de már nem keresztény társadalom vagy rabszolgája, vagy üldözôje lesz a másiknak."
(Simor János, hercegprímás)
A zsidók egyenjogúsítása veszélyeztetné annak a keresztény polgári Magyarországnak a fejlôdését, amely az egyetlen elfogadható társadalmi forma az ország számára.
"Vajon változtak?e a zsidók vallásban és különösen erkölcsiség szempontjából jobbak lettek?e? Nem. S ennek folytán nincs ok, miért vessük el az ôsi törvényt (Szent István királytól megtiltják a zsidók és keresztények közti házasságot), melyet atyáink azért hoztak, mert féltették a közerkölcsiséget. Ha kereszténynek zsidó gyereke lehet, az visszaesés keresztényi és nemzeti szempontból is. A zsidók vallása és erkölcse egészen más, mint tartalmaz magában a keresztények vallása és erkölcse. Oly két ellentét foglaltatik e két vallásban, hogy azt egyesíteni és tökéletes életközösséget létrehozni erkölcsi szempontból teljes lehetetlenség."
(Göndöcs Benedek, pusztaszeri apát)
"Ki iparkodott a kereszténységnek a közéletre vonatkozó minden befolyását megbénítani, az álliberális szabadkômuves páholyok. A zsidókérdést a legégetôbb társadalmi, politikai és nemzetgazdasági kérdésnek tartom."
(Grieger Miklós, káplán)
"Nem volt ennek a nemzetnek drágább és szentebb kincse, amelyet annyira meggyaláztak volna, amelyet olyan mélyen aláástak volna, annyira elporhanyósítottak volna, mint a keresztény és nemzeti eszme.
A kommunizmus sűrített kapitalizmus, a zsidó faj mindkét szélsôségnél elhelyezkedik, és mindkettô a kapitalizmus szolgálatában áll. A zsidó jellem nem ismer államot, nem ismer jogot. A zsidóság sorsa a hatalomra törtetés, utána a pogrom."
(Nagy János, káplán)
"A magyarországi zsidókérdés intézményes, sürgôs megoldása a megoldandó problémánk legsúlyosabbika. A zsidókérdés megoldását teljes hazafisággal, teljes nemzeti kérdéssel, keresztény valláserkölcsi érzésének minden súlyával fog közremuködni a Nemzetgyulés 90%-a. A zsidókérdés akkor kezdôdött, amikor az elsô zsidó Magyarországra tette a lábát. Ki gondolta volna akkor, hogy ezek a hosszú szakállas, kaftános tünemények elôhírnökei egy irtóhadjáratnak a keresztény magyar nemzet ellen.
Keresztény Magyarország legnagyobb veszedelme a zsidóság. Az ezeréves magyar hazánk romlását legnagyobb mértékben a liberalizmus jegyeiben keblünkre ölelt zsidóság okozta. Törekvésük az, hogy a nemzeti kurzust, keresztény irányzatot letörjék. A zsidó invázió ellen védekeznünk kell, keményen, elszántan, vezéreltetve ôseinktôl örökölt honszeretetbôl, keresztény vallásos erkölcsiségtôl, hitbuzgalomtól nemzeti összefogással. De nem erôszakos módon kell megoldani a zsidókérdést, hanem törvényekkel, kulturális eszközökkel. Fajvédelmi intézkedéseink tehát nem késlekedhetnek tovább, nem nézhetjük tétlenül, hogy nemzetünk évezredes törzsét belsô férgek alattomos munkája rágja és döntse enyészetbe. Ez a hatalmas törzs nem eshetik martalékául egy élôsdi fajnak, amely százezernyi szipolyával, vérszomjas szenvedéllyel, marcangoló karjaival rátapadt, körülhálózta, belerágta magát, hogy kiszívja utolsó életerejét is. Felbuzdul bennünk az élet kialvó szikrája, homlokunk, mely körül ott dereng a keresztény és nemzeti érzelmek glóriája, elszánt hevülettel fogunk hozzá az új ezredév megalapozásához. A zsidóság saját hatalma megszilárdításán dolgozott. Tönkretették a keresztény kereskedôk megélhetését. Sajtójukban a keresztény erkölcs lezüllesztése a törekvésük. A Ziont itt, a Kárpátok ölén akarták titkon felépíteni. A zsidó sajtó undorítóan sáros csizmával gázolt bele mindenbe, ami elôttünk, keresztény magyarok elôtt szent és tisztelt volt."
(Budavári László, római katolikus tanító)
"Ébren kell szemmel tartanunk mindazokat a mozgalmakat, amelyek a magyar nemzeti keresztény irányzat megtörésére itt is, ott is felbukkannak, és annak esetleg egy újbóli katasztrófáját idézhetik elô. A numerus clausus nem antiszemitizmus, hanem a magyar faji genius ellen kontempláljuk. A zsidóság túlsúlyba került, minket leszorító résszé, ez nem antiszemitizmus, hanem faji önvédelem. Mi egy olyan folyamatban vagyunk, amelyet határozott dekrisztianizációnak kell nevezni."
(Prohászka Ottokár, római katolikus püspök)
A fajvédelmi törvény indoklása szerint a magyar nemzet önvédelme minden szempontból indokolt. A zsidóság erkölcsileg züllesztô, élôsdi faj, a célja kifejezetten a többségi nemzet vitalitásának, natalitásának (születésszám) csökkentése, különféle módszerekkel, elsősorban is különféle züllesztő trendek elindításával és fenntartásával.
LÁM KIK TALÁLTÁK KI AZ ÖNGYILKOSSSÁGRA "NEVELŐ" EMO ELLENKULTÚRÁT? ZSIDÓ PRODUCEREK.
A ZSIDÓK NEM TARTJÁK EMBERNEK A NEMZSIDÓKAT.
"[A zsidók] pusztító moly, amely beleette magát a magyar nemzeti kultúra alapszövetébe. Az egyetemes történelem azt mutatja, hogy a zsidóságnak valláserkölcsi felfogása, egész élet- és világnézete, faji sajátsága jellemvonásai éles ellentétben állnak a világ keresztény népeinek és nemzeteinek fejlôdésével.
A megkeresztelkedéssel [kikeresztelkedéssel], a keresztvízzel faji sajátságokat, a léleknek alaptermészetét eltüntetni nem lehet.
A valódi keresztény nemzeti állam a zsidóság faji és nemzeti létének legnagyobb akadálya. Ezt láthatjuk abból a küzdelembôl, amit a zsidóság a keresztény nemzeti államok élete ellen folytat, feltunôleg a keresztény nemzeti államok válságának korszakában. […] A törvényjavaslat nemzetvédelmi törvényjavaslat."
(Szűcs Dezsô, református lelkész)
"A tanszabadságnak ezt a korlátozását keresztény nemzeti létérdekünk szempontjából kell hoznunk. A zsidóság minden kulturális, minden nagyszeru viselkedése mellett mennyit ártott az ezeréves keresztény magyarság fundamentumának, s mennyit ártott a magyarság keresztény nemzeti karakterének. A keresztény magyarság rovására egy szellemi lecsúszás történt, amit most be kell hoznunk, polgári szabadságjogok korlátozása árán is. A predomináns felekezet, illetve faj a magyar (keresztény magyar faj) legyen, mi legyünk a keresztény nemzeti magyarság, és ennek predominánsságát mindenáron biztosítanunk kell, ha másként nem, akkor úgy, ha ezzel szemben elém akar jönni, elém akar törekedni egy bizonyos kisebbségben lévô felekezet vagy faj, akkor tilalmakat állítsak fel. Ezt megtehetem a tanszabadság korlátozásával."
(Zákány Gyula, tábori lelkész, hitoktató)
A zsidók tulajdonságait megváltoztatni nem lehet, mert az a génjeikből következik, ezért törvényes eszközökkel kell ôket kordában tartani.
"A zsidó terror kezd lábra kapni." (Huber János, káplán)
"A kapitalizmus és az ô politikai exponense, politikai kifejezôje a liberálizmus, kezdettôl fogva szöges ellentétben állott a kereszténységgel. Kellemetlen volt neki a kereszténység, amely feléje dörögte az erkölcsi törvényeket. Az (első világ) háborúért ôk felelôsek, a proletárdiktatúra egyenlô a zsidó uralommal, keresztényüldözéssel. A keresztény politika szemben áll a zsidó politikával. Vagy a mi fajtánk él, vagy az övék. Bántani pedig nem fogjuk ôket, mert mi civilizált nép vagyunk. Minket üldöznek minden oldalról, de arra kaphatók nem vagyunk, hogy törvénytelen úton járjunk el, van törvényes eszköz elég."
"Mindazok, akik a magyarországi kommunizmus felidézésében és ezáltal hazánk tönkretételében vétkesek, akik a bolsevizmus érdekében bármi módon agitálnak, vagy akik magyar polgárt nemzeti és keresztény érzéséért gúnyolnak, fenyegetnek vagy bántalmaznak, kézre kerítésük vagy rajtaérés esetén statáriális úton halállal büntetendôk." Íme a megfelelő jogértelmezés, zsidók által fizetett gerinctelen libsi csúszómászók patetikus, hipokrita mellébeszélése HELYETT. :-D
(Budavári László, római katolikus tanító)
"A törvényjavaslat három házassági akadályt állít fel: a fertôzô gümôkór, a fertôzô nemi baj és a zsidó származás akadályát. Az elôttünk fekvô törvényjavaslat ugyanakkor, amikor a zsidók ellen hadakozik, huségesen ragaszkodik a zsidó szellemhez, mert legalább közvetve a polgári házasságot kívánja alátámasztani, azt a polgári házasságot, amelyet annak idején a katolikus állásfoglalással szemben a liberális és szabadkômuves zsidók szorgalmaztak legjobban."
(Serédi Jusztinián, hercegprímás)
Az Újszövetség az igazi szövetség, Isten igazi szövetsége az egyházzal kötettett, az Ószövetség idôleges, elmúló.
"Az Ószövetség csak idôleges ígéreteket tartalmaz, míg az Új szövetség örökkévaló ígéreteket." (Szent Ágoston)
Szerintem is meghaladja az Újszövetség az Ószövetség tanait. A nevükből is ez következik : ha új szövetséget kötünk, a régi érvényét veszíti.
"Az Ószövetség testi (karnális) ígéreteket tartalmaz."
Ágoston tanai a magyar egyház képviselôinek beszédeiben a következôképpen jelennek meg: a zsidó vallás (az Ószövetség) hibás vallás, erkölcseiben romlottabb a kereszténységnél. A keresztények és izraeliták közti különbség a múltban, a jövônek reményében (próféciákban) van. A zsidók pénzimádók, Mammon-imádók, az Ószövetség kezdetektôl fogva alacsonyabb rendu. Mivel erkölcsükben alacsonyabb renduek, a kereszténység uralkodását kell biztosítani a társadalom minden területén. A zsidók kereszténység elleni törekvése az Ószövetségbôl származó jákobi tulajdonság, a lopás, pénzimádás. Az asszimilációval a zsidóknak ki kell cserélniük a hibás ôsi mintákat.
"Az a liberalizmus, amit ideálisan fognak fel, az valódi nevén kereszténység. Mi harcolunk az ellen a liberalizmus ellen, amely itt honolt Magyarországon egynéhány évtizeden keresztül. Ez a liberalizmus egy százszínu takaró volt, mely eltakarta Jákob kezét, mikor a mi zsebünkben kotorászott. Az volt nálunk a liberalizmus, hogy Galilei-kört azt szabad volt létesíteni, de a Mária-kongregációkat nem engedték az iskolákban. Ez a liberalizmus a kereszténységnek és a magyarságnak sírásója. A zsidóság faj és nemzetiség, a zsidóság egy jókora része maga is ezen a véleményen van, és ha nekik szabad a fajukat illetôleg olyan véleményen lenni, hogy az faj és nemzetiség, miért ne volna szabad ezt nekünk, keresztényeknek is mondani: zsidó nép, zsidó nemzet."
(Haller István, vallás- és közoktatásügyi miniszter, hitoktató)
"Pedig ez a törvényjavaslat, amely a keresztény Magyarország keresztény országgyűlése elé került, talán legnagyobbrészt éppen a zsidó származású keresztényeket érinti, és ezek házasságát kívánja lehetetlenné tenni, illetôleg ôket és gyermekeiket és ezek utódait in aeternum visszazsidósítani, és ezzel a zsidók számát még növelni, nem pedig, mint a javaslat indoklása gondolja: "hazánk népesedésének minôségi és mennyiségi javítását elômozdítani". A javaslatot nem fogadom el."
(Serédi Jusztinián, hercegprímás)
A zsidók testiek, bálványimádók, babonásak
A zsidók vallásuk miatt, amely erkölcsileg alacsonyabb rendu, testiek, nem szellemiek, mint a keresztények. Nem értik az Írásokat sem, ezért csak materiális céljaik, érdekeik vannak. Ez az egyik oka, hogy Isten elvetette ôket.
"Az Ószövetség testi (karnális) ígéreteket tartalmaz." (Szent Ágoston) Amiket Mózes ígérget a zsidó népnek, arra vonatkozik főleg.
"A zsidók a mai napig testiek, mindig vitatkoznak Istennel." Mindenkivel vitatkoznak magukon kívül. Hordákban, nemtelen módon. Lásd illetve ne lásd, heti hetes zsidó talkshow.
"A zsidók babonásak." Igaz. A kóser hagyományaik is jól példázzák.
"Ha a zsidók nem vétkeztek volna Ôellene, nem vezettettek volna varázslások által és bálványok utáni kíváncsiskodással, ha nem szaladtak volna istenek és bálványok után, végül megölvén Krisztust, akkor nem veszíttették volna el a királyság örökségét."
A babonaság, pénzimádat vádja tovább folyatódik a modern korban. A képviselôk szerint a zsidókat csak neveléssel lehet a keresztényekkel egy szintre hozni. Babonásak, testiek, Mammon-imádók, pénzimádók. Ezen tulajdonságaik már az Ószövetségben is jellemezték ôket. Lelkiismeretlenek, nem ismernek erkölcsi törvényeket. Mindezek teremtenek alapot az antiszemitizmusnak.
"Valameddig a zsidó nép eddigi szokása, karaktere, természete, vallási hibás és babonás princípiumai mellett megmarad, mindaddig ezen izenetekben kedvezéseket nem pártolom. Azt tartom, hogy azok fognak ôk maradni, kik eddig voltak. Bizonyítsák elôbb be a zsidók, hogy hasznos polgárok, jó hazafiak."
(Szathmáry Antal, a kalocsai fôkáptalan követe)
"A kapitalizmus harc a Mammonért, ôrült tánc az aranyborjú körül. A kapitalizmus mögött a zsidó faj szívós kitartása, minden erkölcsi törvényen magát könnyen túltevô lelkiismeretlensége van. Az igazi Mammon-imádó ő, nemhiába ez a faj találta ki az aranyborjút. Az antiszemitizmusnak vannak jogos alapjai."
(Huber János, káplán)
"A bálványok körüli táncok, kabalisztikus számok, 48 és 67 közti körüli táncokban telt le az egész politikai élet."
(Nagy János, káplán
"A zsidókat a Sínai aranyborjú lehelete örök idôre pénzimádókká tette. Ez a nagyfokú pénzimádás, ez a leírhatatlan zsugoriság, melynek minden idôben alárendeltek minden nemesebb törekvést, minden szempontot, hazát és nemzetet."
(Budavári László, római katolikus tanító)
"A zsidóság pusztító moly, amely beleette magát a magyar nemzeti kultúra alapszövetébe. A zsidó lélek örökös vibrálása, izgágasága, amely idegen örvényre, idegen bálványok imádására akarta vonzani a magyar népet." (a marxizmusra gondolt a bálványokkal)
(Szűcs Dezsô, református lelkész)
"Nem is akarnak zsidó államot, de nem is lehetne nekik. A Ziont itt, a Kárpátok ölén akarták titkon felépíteni."
(Budavári László, római katolikus tanító)
"Én elhiszem, hogy nem vágyódnak Galileának sovány földjére, nem kívánnak saját nemzetet, zsidó államot."
(Haller István, vallás- és közoktatásügyi miniszter, hitoktató)
Budavári 10 pontja: Indítvány a magyarországi zsidókérdés intézményes sürgôs megoldása tárgyában.
1. Magyarországon zsidó sem nem vehet, sem nem bérelhet földet. Az ilyképp felszabaduló birtokok keresztény magyar kisgazdák, földmunkások, tisztviselôk, közalkalmazottak között parcellázás útján méltányos áron sürgôsen szétosztandók. Én mindig szívesebben látok egy keresztény papnak, vagy egy keresztény mágnásnak a kezén földbirtokot, mert tudom, hogy ôk nemzeti szempontból és valláserkölcsi szempontból teljesen megbízhatók.
2. Zsidók tulajdonukban egynél több házat nem tarthatnak meg.
3. Zsidó többé Magyarországon letelepedési engedélyt nem kaphat, honosságot nem szerezhet.
4. Magyarország minden iskolájában és hivatalában, valamint közintézményeiben, gyáraiban, üzemeiben, bankjaiban numerus clausus szigorúan behozandó. Zsidó iskolák a jövôben fent nem tarthatók. Tanító- és tanárképzôbe zsidó egyáltalán nem vehetô fel.
5. Zsidó személyes szolgálatára keresztény cselédet nem alkalmazhat.
6. Újságok, folyóiratok felelôs szerkesztôje, fôszerkesztôje, lapvezére, fômunkatársa [nem lehet].
8. Magyarországon zsidó és szabadkômuves nem lehet miniszter, államtitkár, állami hivatal vezetôje, vagy Magyarország külképviseletének alkalmazottja, nem lehet továbbá bíró, közjegyzô, katonatiszt, közbiztonsági alkalmazott és községi városi, járási vagy vármegyei elöljáró. Zsidó Magyarországon politikai jogot nem gyakorolhat."
(Budavári László, római katolikus tanító)
"Vannak becsületes zsidók is, de van egy csomó uzsorás be nem olvadt zsidó is, ezek itt fognak maradni, ezek az uzsorás zsidók százezerszámra, ezek a pajeszesek, akik beszivárogtak, vagy akiket becsempésztek Galíciából, s ezek miatt a muvelt, tisztességes, már 1848 óta itt tartózkodó zsidókat kénytelenek vagyunk korlátoknak alávetni."
(Balogh Jenô, református egyházkerületi fôgondnok)
"De nem tudom elfogadni a törvényjavaslatot általánosságban keresztény szempontból sem, azért nem, mert a zsidó származású keresztényeket és ivadékaikat örök idôre ki akarja rekeszteni abból, hogy valaha is nem zsidó emberekkel házasságot kössenek. Kértem az Igazságügy-miniszter Urat, hogy ebben a törvényben is, éppen úgy, mint Németországban, biztosítsák azt, hogy három vagy négy zsidó nagyszülônek két nemzedéken át hívô leszármazottja köthessen házasságot egészen kivételes és szigorúan megítélt esetben nem zsidó származású személlyel. Azoknál, akik már a vegyes házasságból születtek, csak egyetlen út járható. Ez az egyetlen út pedig az, hogy bennük is védeni kell a magyar vért, azt a magyar vért, amely a világnak legritkább és legdrágább neduje, csak az a baj, hogy ilyen szívet fájdítón kevés van belôle. Olyan házasságot, ahol a keresztény lélek szellemi és erkölcsi fölénye emberileg biztosítottnak látszik, nem lehet pusztán vérségi alapon a nemzet szempontjából károsnak kijelenteni."
(Ravasz László, református püspök)
"Ne engedjék elejteni és elsikkasztani azt, ami egész nemzeti múltunknak és keresztény civilizációnknak alapköve: a keresztségnek tényét értékét, tiszteletét. A kereszténységnek igenis van asszimiláló ereje. Menjünk még tovább, és a mi nemzeti szent évünk kezdetén már itt volt zsidó honpolgárokat, akik szünet nélkül ennek a földnek igézete alatt éltek, ennek az országnak levegôjét szívták, ennek a magyar nemzeti társadalomnak befolyása alatt álltak, és azon felül megtették azt az elhatározó lépést, hogy beléptek Krisztus egyházába, védelmezzük egészen egyenjogú, velünk együtt gondolkozó és érzô, velünk együtt e hazáért élni és halni tudó és akaró polgártársainknak és hittestvéreinknek."
(Glattfelder Gyula, csanádi megyéspüspök)94
"Azt akarom, hogy miután a magyar nemzet emancipálta a zsidókat, emancipálják ôk is magukat lelkileg, és legyenek keresztényekké, és akkor megszűnik azon gyűlölet, mely napról napra növekszik. Ha tehát jót akar a zsidósággal, nincs más mód: keljetek fel, ébredjetek fel vakságotokból, és szellemileg emancipáljátok magatokat."
(Göndöcs Benedek, pusztaszeri apát)
"A kereszténység tényének, a kereszténységbe való bekapcsolódás megtörténtének és a keresztény nevelésnek, a keresztény társadalmi környezetnek, a keresztény társadalmi befolyásoknak átalakító és átformáló hatását tulajdonképpen nem lehet kétségbe vonni. […] miképpen formál az egyházias gondolkodás, a keresztény életszokás és a keresztény környezet népet és nemzetet.
Ne engedjék elejteni és elsikkasztani azt, ami egész nemzeti múltunknak és keresztény civilizációnknak alapköve a keresztségnek tényét értékét, tiszteletét. A kereszténységnek igenis van asszimiláló ereje."
(Glattfelder Gyula, csanádi megyéspüspök)
"A polgárosodás nem elfogadható. Hazánkban e néposztály összevéve nem áll azon a fokozaton, hogy már most egyszerre a keresztényekkel, egyenlôképpen minden polgári jogokból részeltethessék, de kellô nevelés által a zsidók is képesek más keresztényi arányt kituzni."
(Barkóczy László, székesfehérvári püspök)
"Az erkölcsi világrend legjogosabb képviselôje az egyház. A polgári házasság bevezetésével az állam magához ragad minden hatalmat. Nem ezzel a törvénnyel kell biztosítani az izraeliták jogegyenlôségét. A polgári házasság különösen a katolikus hitelveket sérti. Mély aggodalmukat fejezik ki azok, akik a cosmopolitikus elvek terjedésében hazánkra nézve komoly veszélyt látnak."
(Schlausch Lôrinc, nagyváradi püspök)
"Azt látjuk, hogy Magyarország népmilliói, kikben vallási érzület él, visszaborzadnak, midôn hallják, hogy ôk kénytelenek azokkal egyesülni és házasodni, kiknek vallása és erkölcse nem egyeztethetô a keresztények tiszta erkölcseivel. A keresztény vallás az, amely minden vallások fölött áll. Az összes kereszténység, melynél a kultúra és a tiszta erkölcs van, kell, hogy alkalmazkodjék a kevésbé erkölcsös és kevésbé muvelt zsidó néphez? Vajon a kereszténység, az ország és a magyar nemzet nyer-e azáltal, hogy ivadéka, midôn a zsidókkal összeházasodik, műveletlenebb és erkölcstelenebb lesz?"
(Göndöcs Benedek, pusztaszeri apát)
"A keresztség eltörölhetetlen jegyet nyom a kereszteltek lelkébe."
(Vajay István, káplán)
"A keresztény világfelfogás a legtisztább alapokon álló és legideálisabb világfelfogás. Az iskolákban ezt gyakorlati módon kell átültetni. Az Alma Mater kebelén igen sok kígyót neveltünk a múltban."
(Budavári László, római katolikus tanító)
"…kimondom ország és világ elôtt, hogy annak, aki nem nyugszik a keresztény vallási alapokon, az isteni és erkölcsi törvények szerint, annak nincs egyenjogúsága egy keresztény társadalomban. Ezt állítja az én hazafiúi aggodalmam, és ezt követeli az egész világon az egész keresztény társadalom keresztény eszméje."
(Kovács Emil, református lelkész)
A keresztény politika az életet jelenti a nemzetnek, a zsidó politika a halált. A keresztény intelligenciának vezetô szerepet kell biztosítani az ország irányításában. A keresztény erkölcsiség a nemzet fejlôdésének feltétele. A keresztény gondolatokat realizálni kell a társadalomban, az iskolákban, gazdasági intézményekben, törvényekben. A keresztény nemzeti hegemóniát meg kell teremteni. A kereszténység a nemzet legnagyobb kincse, a magyar fajiság fennmaradásának biztosítéka. A zsidó invázió ellen keresztény vallási erkölcsösségtôl, közösségi tudattól vezéreltetve kell küzdeni. A társadalmat kereszténnyé kell tenni. Földjük csak magyaroknak legyen. A numerus clausust be kell vezetni: tanár, tanító, újságíró, köztisztviselô csak keresztény lehet, állami beruházást csak keresztény vállalkozó végezhet.
Így lehet erős magyar állam, az erős nemzeti közép és felső osztály által
"…kellô nevelés által a zsidók is képesek más keresztényi arányt kituzni."
(Barkóczy László, székesfehérvári püspök)
"A katolikus papság ellenáll a törvény [ti. keresztények és izraeliták házasságáról szóló törvény] elfogadásának. A házasság a vallás oltalma alatt legyen, az állam nem adhatja szentesítését olyan törvényhez, mely a vallási törvények megvetésével jár."
(Rossival István, esperes)
"A törvénytervezettel Magyarország erkölcsi vészbe rohan. A házasság vallási intézmény."
(Lesskó István, plébános)
"Minél vallásosabb egy nép, annál erôsebb alapokon áll az uralkodó hatalom. Én részemrôl százszor inkább szeretem a hívő nemzetet, mint a hitetlent."
"A nemzettest zöme az ô keresztény vallása szerint akar élni és házasodni. Az izraeliták is saját vallásuk szerint akarnak házasodni. Az izraelita népnek a keresztény társadalomba való beolvadása éppen azért nem fog bekövetkezni, mert a társadalom keresztény. S ha az a történelmi botrány elôállana, hogy megszunnék keresztény lenni, akkor ez a társadalom feloszlik, s a zsidóságnak nem lesz mibe beolvadni."
(Simor János, hercegprímás)
"A keresztény vallás az, amely minden vallások fölött áll. Az összes kereszténység, melynél a kultúra és a tiszta erkölcs van, kell, hogy alkalmazkodjék a kevésbé erkölcsös és kevésbé muvelt zsidó néphez? Vajon a kereszténység, az ország és a magyar nemzet nyer?e azáltal, hogy ivadéka, midôn a zsidókkal összeházasodik, muveletlenebb és erkölcstelenebb lesz?"
(Göndöcs Benedek, pusztaszeri apát)
"Az egyház nagyban és hathatósan támogatja az államot nemes céljainak elérésében, viszont az állam se maradjon hálátlan. Vallásos ember mind az egyházi, mind az állami törvényeket egy forrásból származtatja, azért hódol neki. Alkotmányunk visszaállítása óta nem ismerek törvényjavaslatot, mely annyira beleütköznék s oly kirívó ellentétben állna az ország népeinek közérzületével, mint éppen a most tárgyalás alatt lévô."
(Rossival István, esperes)
"A törvény elfogadása a keresztény nép elpogányosodásával jár."
(Hajnold Ljaos, bíbornok, kalocsai érsek)
"Az állam nem csekély mértékben függ a népeknek vallási intézményeknek való fogalmától. Ami nemzeteket menthet meg, az a nemzet szívében lévô eszmék a keresztény elôidôk egzisztenciánknak oly tagozatát teremtették meg, hogy önmegsemmisülés nélkül arról lemondhatunk. Azért a nemzetnek ezen eszméit, érzületét, szokásait, erkölcseit megtámadni politikai hiba, ez a nemzet individualitásának tagadása. Az állam egészen korlátlan hatalmat nem igényelhet magának. A törvényjavaslat a magyar nemzet vallási meggyôzôdésével, annak szokásaival, erkölcseivel, egész múltjának tradícióival szakít és ellenkezik. A törvényjavaslat sérti a vallásos érzületet."
(Samassa József, egri érsek)
"A magyar nemzet megnyilatkozott úgy, hogy keresztény magyar nemzet akar lenni."
(Nagy János, káplán)
Az ország irányításában a keresztényeknek részt kell venniük. A keresztény vallás abszolút voltából fakadóan a társadalom minden területére hatással akar lenni. Ez a világ kétpólusú: a nem keresztények (a zsidók) szükségszeruen ellenségekké válnak.
"A keresztény világfelfogás a legtisztább alapokon álló és legideálisabb világfelfogás."
(Szabó Balázs, református lelkész)
"Soha jobb alkalom nem volt arra, hogy keresztény magyar ifjakat jól keresô pályákon elhelyezhessünk. Soha jobb alkalom nem volt arra, hogy kezünkbe vegyük azt a munkát, amely eddig nem a keresztény magyar társadalom kezében volt. A fajok felvétele számarányok szerint állapíttassék meg. Ez nem kérdés, hanem a keresztény magyar intelligencia kérdése. A keresztény magyar intelligenciának vezetô szerepet kell biztosítani a jövôben."
"E törvényjavaslat alkotóinak lelkében kell, hogy ott legyen az a tudat, amely odavetíti magyar fajunk hallhatatlanságába vetett hitünknek reményteljes szivárványát. Kell, hogy e törvényjavaslat alkotóinak lelkében ott legyen az a szilárd meggyôzôdés, hogy a keresztény erkölcsiség a nemzet egészséges életmuködésének egyik feltétele. A nemzet lelkében ott éljen a nagy elôdöknek izzó öntudata. A törvényjavaslat nemzetvédelmi törvényjavaslat."
(Szűcs Dezsô, református lelkész)
"…kimondom ország és világ elôtt, hogy annak, aki nem nyugszik a keresztény vallási alapokon, az isteni és erkölcsi törvények szerint nincs egyenjogúsága egy keresztény társadalomban. Ezt állítja az én hazafiúi aggodalmam, és ezt követeli az egész világon az egész keresztény társadalom keresztény eszméje. Vagy keresztény világot akarunk? E földön, vagy nem, aki velünk nincs, mint a Krisztus mondotta, ellenünk van. Már az ellenség szeretésével Krisztus sem teszi hozzá, hogy szeresd úgy is, mint magadat, de még kevésbé, hogy saját magád és nemzeted gyilkossága árán szeresd. Belôlem nem az antiszemitizmus beszél, mi keresztény emberek vagyunk."
(Kovács Emil, református lelkész)
"Az a liberalizmus, amit ideálisan fognak fel, az valódi nevén kereszténység. Mi harcolunk az ellen a liberalizmus ellen, amely itt honolt Magyarországon egynéhány évtizeden keresztül. Ez a liberalizmus egy százszínu takaró volt, mely eltakarta Jákob kezét, mikor a mi zsebünkben kotorászott. Az volt nálunk a liberalizmus, hogy Galilei-kört azt szabad volt létesíteni, de a Mária kongregációkat nem engedték az iskolákban.
A mi célunk Magyarországon a keresztény gondolatot, a keresztény érzést realizálni és biztosítani, realizálni iskoláinkban, gazdasági intézményeinkben, törvényeinkben."
(Haller István, vallás- és közoktatásügyi miniszter, hitoktató)
"A tanszabadságnak ezt a korlátozását keresztény nemzeti létérdekünk szempontjából kell hoznunk.
A törvényjavaslat vissza akarta állítani az elveszett keresztény nemzeti hegemóniát. Meg kell teremteni a keresztény nemzeti intelligencia feltételeit. A törvényjavaslat nem céloz mást, mint az elveszett keresztény nemzeti hegemóniának minél gyorsabb és minél intenzívebb tempóban való visszaszerzését.
"Abban a reményben fogadom el a törvényjavaslatot, hogy ezen keresztény nemzeti, szellemi és erkölcsi értékeknek kikulturálása, a keresztény nemzeti hegemónia elérése minél elôbb be fog következni."
(Zákány Gyula, tábori lelkész, hitoktató)
A keresztény társadalomban keresztény vezetôk kellenek. A kereszténység szorosan hozzákapcsolódik a nemzethez, így faji érvényt is szerez. A kereszténység sok esetben önmagában is mint faj jelenik meg, szembeállítva a zsidó fajjal. Ez így jogos. Éppen azért hogy a zsidóság sikeres csoportfejlődési stratégiája NE LEHESSEN SIKERES A TÖBBSÉGI TÁRSADALOM KÁRÁRA !!!
"A további feltételek a felvételre: nemzethűség, erkölcsi megbízhatóság. Az egyetemre csak olyan fiúkat szabad engedni, akik egynek érzik magukat a magyar múlttal. Ha nem vagyunk erre tekintettel, ismét hátbaszúrnak minket mint a tanácsköztársaság idején."
Egyébként tényleg nem nagyon van új a nap alatt, Istóczy Győző már elég jól látta a maga korában mindazokat a dolgokat a zsidóságról, amiket például ma a Kurucinfó leír. Ő is reakciós volt. :D
2007. október 28., vasárnap
Reakció blog : békésen gyülekezni JOGSZERŰ
Reakció blog
Sajtótájékoztató a 2006. október 26-i "Hídblokád" eseményeiről, hitelesen, az előállított személyek beszámolójával egybekötve, és a jogi helyzet tisztázása
2007. október 27-én a Kossuth téri Parlamenti Kávézóban sajtótájékoztatóra került sor, amelyen a sajtó képviselői (pl. ECHO TV, MTV1, TV2, HÍRTV, stb.), valamint az előállított személyek közül sokan, akik egyébként a Kossuth téri neves civil szervezetek markáns vezetői (Gonda László, Tatár József, Sámsondi Kiss Károly, Kovács Géza, Kalmár László, Kolompár János, Balogh Béla, stb) , megjelentek. A sajtótájékoztatót dr. Fóris Eszter moderálta.
1. A sajtótájékoztató legkiemelkedőbb szónoka a Nemzeti Jogvédő alapítvány egyik alapítója, Dr. Grespik László volt, aki elmondta, hogy a 2002. december 15-én beindított Bukta és társai kontra Magyarország ügyben megszületett a döntés 2007. július 17-én a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróságon, Dr. Grespik László teljes győzelmével! Ezen ítélet értelmében az az előre be nem jelentett - engedély nélküli! - spontán tüntetés, amely mindvégig megőrzi BÉKÉS jellegét, NEM OSZLATHATÓ FEL! Mivel a Magyar Kormány nem fellebbezte meg a Strasbourgi ítéletet a rendelkezésére állt három (3) hónap alatt, az ÍTÉLET JOGERŐRE EMELKEDETT!
A Magyar Alkotmány 7. paragrafusának 1. bekezdése értelmében a nemzetközi jogszabályokat elfogadja a Magyar Állam, és ezek felülbírálják a magyar szabályozást, AZ ALKOTMÁNYT IS! Ennek megfelelően módosítani kell a Magyar Parlamentnek a Gyülekezési Jogról szóló Törvényt, és módosítani kell a BM rendeletet is, HALADÉKTALANUL!
Tehát ez az ítélet vonatkozik mind a jogalkotásra (törvényi szabályozás, alkotmány) és a jogalkalmazásra (rendőri intézkedések, BM rendelet!!), és azonnali változtatásért kiált! Emellett joga van a tüntetőnek (tüntető az, aki politikai nézetét fejezi ki a tiltakozása alkalmával, ellentétben a zavargóval, aki rombolni megy az utcára!!!) passzívan ellenállni az intézkedő rendőrnek, amikor a spontán jogszerű tüntetésen őrizetbe kívánják venni!
A szabálysértés címen történő vád nem állja meg a helyét tehát, hiszen a spontán tüntető NEM SÉRT TÖRVÉNYT ÉS JOGOT, pusztán politikai véleményét fejezi ki békés módon!!!
A1989-ben született civil szervezetek (csuklyás, rendszám nélküli őrző-védő szervezetek!!) NEM LÉPHETNEK FEL HATÓSÁGKÉNT, ÉS NEM LŐHETNEK, EZ VISSZAMENŐLEGESEN HATÁLYOS A TAVALY ŐSZI OKTÓBER 23-I BRUTÁLIS PL. AZ IN-KAL SECURITY ÁLTAL VÉGZETT "TÖRVÉNYELLENES" ÉS BRUTÁLIS INTÉZKEDÉSEKRE IS!!!
KÖVETKEZTETÉS:
A taxisblokád évfordulóján rendezett HÍDBLOKÁD, amely a Kormány pusztító politikája ellen szerveződött, JOGSZERŰ VOLT ÉS TÖRVÉNYES, ÉS A FELOSZLATÁSA, VALAMINT A BÉKÉS TÜNTETŐK ŐRIZETBE VÉTELE TÖRVÉNYELLENES ÉS JOGSZERŰTLEN VOLT, AMELY ELLEN DR. GRESPIK LÁSZLÓ SZERINT FEL LEHET ÉS FEL KELL LÉPNI. Perelni kell, és a NJA segít.
http://www.nja.hu/
2. A közlekedés aránytalan fenntartására való hivatkozás a spontán tüntetés feloszlatása érdekében nem állja meg a helyét, és törvényellenes, mivel 2004. május 1-jén a Rendőrségi törvény módosították, és a fent idézett mondatot a következőképpen módosították: "ha a közlekedés más útvonalon nem módosítható!" Dr. Grespik nemzeti jogvédő elmondta, hogy 2004. óta számtalanszor hivatkoztak a módosítás előtti megfogalmazásra, törvényellenesen, és most sem állja meg a helyét ez az indoklás, csak akkor állná meg a helyét, ha Budapesten csupán egy híd lenne!!
A közlekedést éppen a Rendőrség akadályozta aránytalanul az Erzsébet híd és a Lánchíd lezárásával és a metró lezárásával!
Ezek csupán azt a célt szolgálták, hogy Budapest lakosságát a tüntetők ellen hangolják!!
Dr. Grespik László nemzeti jogvédő és ügyvéd hozzátette, hogy a hídblokád pár perce után "vadászgatni" és "halászgatni" kezdtek a csillagok háborújára emlékeztető ruhába öltözött rendőrök! Kifejezetten azokra az emberekre mentek rá, akik kis kokárdát, vagy nemzetiszín szalagot viseltek!!!
Kolompár János tüntető elmondta, hogy ő akkor került a REBISZ "látókörébe, amikor egy 70 év körüli idős hölgyet a hajánál fogva rángatott két rebiszes, és ő felhívta a még jelenlévő sajtó figyelmét, hogy "ezt fényképezzétek!" Erre őt azonnal a földre rántották, a gerincére térdepeltek, és az arcába törölték a lábukat!! Közben folyamatosan "büdös cigánynak" titulálták!!
Gonda László elmondta, hogy nem adják fel jogos ellenállásukat, az ország minden pontján folytatni fogják a "csőcselék" Kormány lemondásáig! Elmondta, hogy nem a tüntetők a féleszűek, ahogyan Lendvai Ildikó képviselő asszony titulálta az Erzsébet hídon tiltakozó magyar embereket, hanem az a kormány, amely 405 nap elteltével SEM HAJLANDÓ A KOSSUTH TÉRI TÜNTETŐKET, PL. A RENDSZERVÁLTÓ FÓRUMOT EMBERSZÁMBA VENNI, ÉS LEÜLNI VELÜK TÁRGYALNI az elégedetlenségük okairól.
Gonda elmondta, hogy ő hosszan beszélt a tüntetőkhöz egy kőoszlopról az Erzsébet hídon, és semmiképpen nem szállt szembe a rendőrökkel, amikor már hosszú perceken át hallotta a rendőri URH adóvevőből, hogy "emeljétek ki a hangadókat, pl. Gondát, Fábert, Tomcat-et, stb.!", tehát célzottan mentek a letartóztatások, nem kellett ahhoz SEMMIT SEM TENNI!
Balogh Béla elmondta, hogy a rendőrök elvették az előállított személyek igazolványát, és jóval később adták vissza, és minden holmijukat átvizsgálták, pl. az ő autóját az utolsó szegig átvizsgálták!
E sorokat a sajtótájékoztatón lejegyezte az a személy, aki ott volt a Hídblokádon - Ezért hiteles!
S soha sem fogja elfelejteni e sorok írója, - és hálát ad Istenének! - azt a pillanatot, amikor Novák Előd, a "kisdobos" középre ment a hídon, és elvégezte a szinte reménytelennek tűnő, a liberálisok által "őrültnek" tűnő tettet, elindította az ELLENÁLLÁST!! És ehhez képest teljesen mindegy, hogy a túlerőben lévő hatalom 10 percen belül leverte az állampolgári engedetlenséget!
Mivel mindvégig megmaradt a higgadtsága a dolgoknak -csak a rendőrök voltak erőszakosak, akik löködték az embereket- ez a megmozdulás valójában NEM vált javára a gyurcsányista oldalnak!
Hiába állítják a gyáva, polkorrekt, álellenzékiek az ellenkezőjét. A fidesznél már negyvenezredszerre telt be a pohár, de most is elsőként határolódtak el a - hangsúlyozom - békés tüntetőktől!
A zsidó demszky patkány gábor arra biztatja a cégeket és a magánszemélyeket, hogy pereljék be azokat, akik kárt okoztak az engedély nélkül tartott tüntetéseken. Mondjuk ő meg az szdsz pont befoghatná a pofáját, anno ugyanezt csinálták, a taxisblokádra gondolok, csak nekik lehetett , mert a "köztársasági elnök" a zsió göncz patkány az ő emberük volt meg a parlamentben ücsörögtek ... Ja és a patkány jelzők használatát én csak átvettem, a közbeszádből, namost ahhoz hogy valakit rendre így hívjanak, azt ki is kell "érdemelni" alaposan.
A Magyar Önvédelmi Mozgalom is megmondta :
A pénteki hídblokádon előállították a Magyar Önvédelmi Mozgalom (MÖM) hat tagját, köztük Kovács Géza tiszteletbeli elnököt. A szervezet tagjait a MÖM szerint az indokoltnál jóval brutálisabban, szükségtelen erőszak alkalmazásával állították elő, amelyről dokumentáció is készült.
Fényképfelvételek bizonyítják, hogy az október 26-ai hídfoglaláskor brutálisan állították elő a MÖM hat tagját. Kovács Géza arról tájékoztatott, hogy a rendőrök elttulajdonították mobiltelefonjának SIM-kártyáját, melyet azóta sem kapott vissza. A tiszteletbeli elnök a rendzavarásért kiróható legmagasabb büntetési kvótát kapta.
"Tagtársainkat jóval keményebb fából faragták annál, semminthogy az ilyen - relatíve pitiáner - rendőri szívatásokon fennakadjanak, de Kovács Géza mobiltelefonjának SIM-kártyája nagyon sok értékes telefonszámot tartalmazott, melyekhez egyfelől az ÁVH-nak semmi köze, másfelől pedig ezek a telefonszámok tiszteletbeli elnökünknek is kellenének” - fogalmaz közleményében a MÖM. Hozzáteszi: mindezek fényében konklúzióként megállapítjuk, hogy nyíltan is lehet lopni - legalábbis "állami hátszéllel".
"Ezúton is üzenjük a rend (h)éber őreinek, hogy feladatuk nem a lopkodás, és még kevésbé a jogszabályok elleni vétségek szaporítása, hanem a törvényes rend fenntartása. Ha úgy gondolják, hogy ezt a nem túlságosan bonyolult alapkövetelményt képesek betartani, csak akkor méltók a rendőri uniformisra, ellenkező esetben viszont jobb, ha inkább önmaguktól vetik le az uniformist - még mielőtt ők is "elkúrnák"...” - áll a közleményben.
"Egy árva forint nem sok, mi annyit sem fogunk a ránk kirótt "büntetésekből” annak az államnak befizetni, amelyik ahelyett, hogy a már nehezen megkeresett adóforintjainkat egészségügyi, szociális és oktatási célokra költené, inkább import izraeli vízágyúkra, az emberi egészségre káros könnygázra, és általában véve az ő önkényuralmi hatalmi célkitűzéseiket szolgáló rendőrségi fegyverkezésre költi!” - hangsúlyozzák a hídblokádban résztvevő MÖM-tagok.
"Nem fizetünk semmit - sőt, perelni fogjuk az európai uniós jogrendnek a békés gyülekezéssel kapcsolatos előírásaira látványosan fittyet hányó politikai rendőrséget, és erre buzdítunk minden a miénkhez hasonló jogi sérelmet szenvedett nemzettestvérünket is!” - szegezte le a szervezet.
Sajtótájékoztató a 2006. október 26-i "Hídblokád" eseményeiről, hitelesen, az előállított személyek beszámolójával egybekötve, és a jogi helyzet tisztázása
2007. október 27-én a Kossuth téri Parlamenti Kávézóban sajtótájékoztatóra került sor, amelyen a sajtó képviselői (pl. ECHO TV, MTV1, TV2, HÍRTV, stb.), valamint az előállított személyek közül sokan, akik egyébként a Kossuth téri neves civil szervezetek markáns vezetői (Gonda László, Tatár József, Sámsondi Kiss Károly, Kovács Géza, Kalmár László, Kolompár János, Balogh Béla, stb) , megjelentek. A sajtótájékoztatót dr. Fóris Eszter moderálta.
1. A sajtótájékoztató legkiemelkedőbb szónoka a Nemzeti Jogvédő alapítvány egyik alapítója, Dr. Grespik László volt, aki elmondta, hogy a 2002. december 15-én beindított Bukta és társai kontra Magyarország ügyben megszületett a döntés 2007. július 17-én a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróságon, Dr. Grespik László teljes győzelmével! Ezen ítélet értelmében az az előre be nem jelentett - engedély nélküli! - spontán tüntetés, amely mindvégig megőrzi BÉKÉS jellegét, NEM OSZLATHATÓ FEL! Mivel a Magyar Kormány nem fellebbezte meg a Strasbourgi ítéletet a rendelkezésére állt három (3) hónap alatt, az ÍTÉLET JOGERŐRE EMELKEDETT!
A Magyar Alkotmány 7. paragrafusának 1. bekezdése értelmében a nemzetközi jogszabályokat elfogadja a Magyar Állam, és ezek felülbírálják a magyar szabályozást, AZ ALKOTMÁNYT IS! Ennek megfelelően módosítani kell a Magyar Parlamentnek a Gyülekezési Jogról szóló Törvényt, és módosítani kell a BM rendeletet is, HALADÉKTALANUL!
Tehát ez az ítélet vonatkozik mind a jogalkotásra (törvényi szabályozás, alkotmány) és a jogalkalmazásra (rendőri intézkedések, BM rendelet!!), és azonnali változtatásért kiált! Emellett joga van a tüntetőnek (tüntető az, aki politikai nézetét fejezi ki a tiltakozása alkalmával, ellentétben a zavargóval, aki rombolni megy az utcára!!!) passzívan ellenállni az intézkedő rendőrnek, amikor a spontán jogszerű tüntetésen őrizetbe kívánják venni!
A szabálysértés címen történő vád nem állja meg a helyét tehát, hiszen a spontán tüntető NEM SÉRT TÖRVÉNYT ÉS JOGOT, pusztán politikai véleményét fejezi ki békés módon!!!
A1989-ben született civil szervezetek (csuklyás, rendszám nélküli őrző-védő szervezetek!!) NEM LÉPHETNEK FEL HATÓSÁGKÉNT, ÉS NEM LŐHETNEK, EZ VISSZAMENŐLEGESEN HATÁLYOS A TAVALY ŐSZI OKTÓBER 23-I BRUTÁLIS PL. AZ IN-KAL SECURITY ÁLTAL VÉGZETT "TÖRVÉNYELLENES" ÉS BRUTÁLIS INTÉZKEDÉSEKRE IS!!!
KÖVETKEZTETÉS:
A taxisblokád évfordulóján rendezett HÍDBLOKÁD, amely a Kormány pusztító politikája ellen szerveződött, JOGSZERŰ VOLT ÉS TÖRVÉNYES, ÉS A FELOSZLATÁSA, VALAMINT A BÉKÉS TÜNTETŐK ŐRIZETBE VÉTELE TÖRVÉNYELLENES ÉS JOGSZERŰTLEN VOLT, AMELY ELLEN DR. GRESPIK LÁSZLÓ SZERINT FEL LEHET ÉS FEL KELL LÉPNI. Perelni kell, és a NJA segít.
http://www.nja.hu/
2. A közlekedés aránytalan fenntartására való hivatkozás a spontán tüntetés feloszlatása érdekében nem állja meg a helyét, és törvényellenes, mivel 2004. május 1-jén a Rendőrségi törvény módosították, és a fent idézett mondatot a következőképpen módosították: "ha a közlekedés más útvonalon nem módosítható!" Dr. Grespik nemzeti jogvédő elmondta, hogy 2004. óta számtalanszor hivatkoztak a módosítás előtti megfogalmazásra, törvényellenesen, és most sem állja meg a helyét ez az indoklás, csak akkor állná meg a helyét, ha Budapesten csupán egy híd lenne!!
A közlekedést éppen a Rendőrség akadályozta aránytalanul az Erzsébet híd és a Lánchíd lezárásával és a metró lezárásával!
Ezek csupán azt a célt szolgálták, hogy Budapest lakosságát a tüntetők ellen hangolják!!
Dr. Grespik László nemzeti jogvédő és ügyvéd hozzátette, hogy a hídblokád pár perce után "vadászgatni" és "halászgatni" kezdtek a csillagok háborújára emlékeztető ruhába öltözött rendőrök! Kifejezetten azokra az emberekre mentek rá, akik kis kokárdát, vagy nemzetiszín szalagot viseltek!!!
Kolompár János tüntető elmondta, hogy ő akkor került a REBISZ "látókörébe, amikor egy 70 év körüli idős hölgyet a hajánál fogva rángatott két rebiszes, és ő felhívta a még jelenlévő sajtó figyelmét, hogy "ezt fényképezzétek!" Erre őt azonnal a földre rántották, a gerincére térdepeltek, és az arcába törölték a lábukat!! Közben folyamatosan "büdös cigánynak" titulálták!!
Gonda László elmondta, hogy nem adják fel jogos ellenállásukat, az ország minden pontján folytatni fogják a "csőcselék" Kormány lemondásáig! Elmondta, hogy nem a tüntetők a féleszűek, ahogyan Lendvai Ildikó képviselő asszony titulálta az Erzsébet hídon tiltakozó magyar embereket, hanem az a kormány, amely 405 nap elteltével SEM HAJLANDÓ A KOSSUTH TÉRI TÜNTETŐKET, PL. A RENDSZERVÁLTÓ FÓRUMOT EMBERSZÁMBA VENNI, ÉS LEÜLNI VELÜK TÁRGYALNI az elégedetlenségük okairól.
Gonda elmondta, hogy ő hosszan beszélt a tüntetőkhöz egy kőoszlopról az Erzsébet hídon, és semmiképpen nem szállt szembe a rendőrökkel, amikor már hosszú perceken át hallotta a rendőri URH adóvevőből, hogy "emeljétek ki a hangadókat, pl. Gondát, Fábert, Tomcat-et, stb.!", tehát célzottan mentek a letartóztatások, nem kellett ahhoz SEMMIT SEM TENNI!
Balogh Béla elmondta, hogy a rendőrök elvették az előállított személyek igazolványát, és jóval később adták vissza, és minden holmijukat átvizsgálták, pl. az ő autóját az utolsó szegig átvizsgálták!
E sorokat a sajtótájékoztatón lejegyezte az a személy, aki ott volt a Hídblokádon - Ezért hiteles!
S soha sem fogja elfelejteni e sorok írója, - és hálát ad Istenének! - azt a pillanatot, amikor Novák Előd, a "kisdobos" középre ment a hídon, és elvégezte a szinte reménytelennek tűnő, a liberálisok által "őrültnek" tűnő tettet, elindította az ELLENÁLLÁST!! És ehhez képest teljesen mindegy, hogy a túlerőben lévő hatalom 10 percen belül leverte az állampolgári engedetlenséget!
Mivel mindvégig megmaradt a higgadtsága a dolgoknak -csak a rendőrök voltak erőszakosak, akik löködték az embereket- ez a megmozdulás valójában NEM vált javára a gyurcsányista oldalnak!
Hiába állítják a gyáva, polkorrekt, álellenzékiek az ellenkezőjét. A fidesznél már negyvenezredszerre telt be a pohár, de most is elsőként határolódtak el a - hangsúlyozom - békés tüntetőktől!
A zsidó demszky patkány gábor arra biztatja a cégeket és a magánszemélyeket, hogy pereljék be azokat, akik kárt okoztak az engedély nélkül tartott tüntetéseken. Mondjuk ő meg az szdsz pont befoghatná a pofáját, anno ugyanezt csinálták, a taxisblokádra gondolok, csak nekik lehetett , mert a "köztársasági elnök" a zsió göncz patkány az ő emberük volt meg a parlamentben ücsörögtek ... Ja és a patkány jelzők használatát én csak átvettem, a közbeszádből, namost ahhoz hogy valakit rendre így hívjanak, azt ki is kell "érdemelni" alaposan.
A Magyar Önvédelmi Mozgalom is megmondta :
A pénteki hídblokádon előállították a Magyar Önvédelmi Mozgalom (MÖM) hat tagját, köztük Kovács Géza tiszteletbeli elnököt. A szervezet tagjait a MÖM szerint az indokoltnál jóval brutálisabban, szükségtelen erőszak alkalmazásával állították elő, amelyről dokumentáció is készült.
Fényképfelvételek bizonyítják, hogy az október 26-ai hídfoglaláskor brutálisan állították elő a MÖM hat tagját. Kovács Géza arról tájékoztatott, hogy a rendőrök elttulajdonították mobiltelefonjának SIM-kártyáját, melyet azóta sem kapott vissza. A tiszteletbeli elnök a rendzavarásért kiróható legmagasabb büntetési kvótát kapta.
"Tagtársainkat jóval keményebb fából faragták annál, semminthogy az ilyen - relatíve pitiáner - rendőri szívatásokon fennakadjanak, de Kovács Géza mobiltelefonjának SIM-kártyája nagyon sok értékes telefonszámot tartalmazott, melyekhez egyfelől az ÁVH-nak semmi köze, másfelől pedig ezek a telefonszámok tiszteletbeli elnökünknek is kellenének” - fogalmaz közleményében a MÖM. Hozzáteszi: mindezek fényében konklúzióként megállapítjuk, hogy nyíltan is lehet lopni - legalábbis "állami hátszéllel".
"Ezúton is üzenjük a rend (h)éber őreinek, hogy feladatuk nem a lopkodás, és még kevésbé a jogszabályok elleni vétségek szaporítása, hanem a törvényes rend fenntartása. Ha úgy gondolják, hogy ezt a nem túlságosan bonyolult alapkövetelményt képesek betartani, csak akkor méltók a rendőri uniformisra, ellenkező esetben viszont jobb, ha inkább önmaguktól vetik le az uniformist - még mielőtt ők is "elkúrnák"...” - áll a közleményben.
"Egy árva forint nem sok, mi annyit sem fogunk a ránk kirótt "büntetésekből” annak az államnak befizetni, amelyik ahelyett, hogy a már nehezen megkeresett adóforintjainkat egészségügyi, szociális és oktatási célokra költené, inkább import izraeli vízágyúkra, az emberi egészségre káros könnygázra, és általában véve az ő önkényuralmi hatalmi célkitűzéseiket szolgáló rendőrségi fegyverkezésre költi!” - hangsúlyozzák a hídblokádban résztvevő MÖM-tagok.
"Nem fizetünk semmit - sőt, perelni fogjuk az európai uniós jogrendnek a békés gyülekezéssel kapcsolatos előírásaira látványosan fittyet hányó politikai rendőrséget, és erre buzdítunk minden a miénkhez hasonló jogi sérelmet szenvedett nemzettestvérünket is!” - szegezte le a szervezet.
2007. október 27., szombat
Zsidóuralom
Zsidóuralom
Hálózat amivel nem versenyezhetsz
„... az elmúlt évszázadok folyama alatt az európai keresztény népek kultúráját, czivilizációját, jólétét és jövőjét felváltva az arabok, tatárok és törökök fenyegették [...] úgy napjainkban az európai keresztény népek kultúráját, czivilizációját, jólétét s jövőjét egy, ama támadó népelemeknél nem kevésbé veszélyes, sőt, tekintve eszközeit és czéljait, azoknál tán még veszélyesebb idegen népfaj fenyegeti. S ez az idegen népfaj a zsidó népfaj. [...] A modern liberálizmus, amely mindinkább azonosítá magát az előretörő zsidóság érdekeivel, a zsidókra alkalmazva, ál-liberálizmussá változott, s a zsidók kezében kényelmes eszközzé vált, világuralmi terveik megvalósítására s az európai keresztény népek békóba verésére. […] A népek velőjén rágódó s a zsidó pénzhatalmasságok által folyton növelt roppant államadóssági terhek mellett, az egyes eladósodott államok kormányai puszta zsidó agenturákká, zsidó pénzbehajtó közegekké süllyedtek.”
„Tehát az egész zsidóság – nem csupán az európai – egy nagy ármádia, mely az »Alliance israélite universelle« vezénylete alatt a világuralomért küzd, csakhogy e küzdésnél teljesen hiányzik lovagias jelleg. [...] A berlini congressus alkalmával bebizonyult, hogy az »Alliance israélite universelle« már most is nagyhatalom.. .”
„A mai zsidóhatalomnak a gyökere a szabadkőmüves páholyokban van. [...] A szabadkőmüvesség, bizony el kell ismerni, kész eszköz az »Alliance israélite universelle« intrigansainak kezei között. [...] Kétségtelen, hogy a vallás dolgában atheista, szabadkőmüves és nihilista, az elvek dolgában pedig rationalista zsidó, nem »Mózes fia« többé. [...] de azért mégis zsidók szivben és vér szerint [...] mégis ápolják a világuralom ábrándját. Bármely zászló alatt küzdjenek s bármely czimek alatt szerepeljenek is, ők tehetségük szerint népük érdekeinek szolgálnak s Izrael fejeinek tervét mozditják elő.”
„»a kommunista, a szocialista, a forradalmár zsidó csak előharcosa, élő tankja a kapitalista, imperialista zsidóságnak, s győzelmük esetén meghamisítják a kommunizmust, megsemmisítik a szabadságot, széttörnek minden szociális jogot, a proletárt csak vak eszköznek tűrik meg, s kommunizmusuk, szocializmusuk nem más, mint átmenet egy új, most már az egész faj szélesebb alapjaira fektetett kapitalizmus világuralmi berendezkedésére« [idézi Csurka István] Utaltam rá, hogy ha van Szabó Dezső-i tézis, amit igazol történelmünk, úgy ez az.”
„Elegem van az irracionális aránytalanságokból, elegem van a hatóságilag szentesített kettős mércéből, elegem van a Nemzetközi Média Színházból, ahol mindig ugyanazok az arcok, ugyanaz az akcentus, ugyanaz a történet kerül bemutatásra: a roppantul ősi, roppantul művelt, roppantul humanista Törzs, amely állandóan és szünet nélkül ki van téve a kevésbé ősi, kevésbé művelt és kevésbé humanista külvilág támadásainak. [...] »szeretnének félelem nélkül élni«, miközben tőlük retteg – vagy fizikailag, vagy pénzügyileg, vagy jogilag a fejlett világ szignifikáns része. Elegem van abból, hogy ez a néhány million bőrébe nem férő, izgága hangoskodó, amely a világ minden országában ott van, mint statisztikailag elenyésző kisebbség, kivétel nélkül mindenütt úgy viselkedik, mintha ő lenne a többség. [...] Hogy mi jogos és mi jogtalan, azt ők mondják meg, nem a törvény.”
„A világ csak arról van értesítve, időnként, hogy az USA szenátusa, kormánya évi »X« milliárd dollár vissza nem térítendő segélyt szavazott meg Izraelnek. [...] Izrael fenntartásának költségeihez nemcsak a háborúk költségeit kell hozzáadnunk, hanem békefenntartásokét is, és annak a technikának a költségeit is, amellyel ezt a sok pénzt előteremtik. A technika: a globalizmus. [...] az összes országokhoz, nemzetekhez valamilyen módon kötődő nagytőkés csoportok közül az izraeli és a világon másutt működő zsidó tőke tudja a legjobban igénybe venni és a maga hasznára fordítani a globalizmust. Izrael a globalizmus szimbólumállama. [...] ha látjuk azt az elszántságot és összefogást, amely Herzl Tivadar első gondolata óta áthatja az államteremtőket, látnunk kell azt az előrelátást is, amelyik az összes információ birtokában, s a holokauszttal a háta mögött felkészül az új világfelosztásra és biztonságot teremt véreinek.”
„A cionista érdekszövetség olyan magatartást kényszerített az Egyesült Államokra, ami ellentétes Amerika érdekeivel, de kifizetődő Izrael számára. [...] Fullbright szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke 1973-ban elhatározta, hogy bizottsági meghallgatásra idézi a vezető cionista lobbistákat, azzal a céllal, hogy föltárja titkos tevékenységüket, Izrael barát lobbizásukat. Nyomozásának eredményeit Fullbright szenátor 1973-ban A nemzettel szemben című tanulmányában összegezte: »Az izraeliek ellenőrzik a kongresszus és a szenátus tevékenységét. Szenátor kollégáimnak körülbelül hetven százaléka egy idegen érdekszövetség nyomására és nem saját meggyőződéséből szavaz.« Fullbright szenátort már nem választották meg a következő választásokon.”
„Persze lehetséges, hogy évtizedek, évszázadok vagy akár évezredek óta különböző titkos társaságok irányítják az emberek sorsát, sőt bizonyos mértékig valószínű is. A származás, a tudás, a rang, a pénz hatalma külön-külön vagy együtt világhódító erővé válhat, vált és válik is, s nekünk magyaroknak nincs sok esélyünk, hogy valaha is belelássunk a kiválasztottak kártyáiba, magas falakkal övezett kertjeibe, s főképp bankszámláiba. A titkokat titkosítják, a paktumokat letagadják, az összeesküvéseket agyrémeknek nyilvánítják, a túl kíváncsiakat megölik vagy megvesztegetik.”
Élettér elfoglalása
„Tekintve, hogy ezen elemnek bel- de különösen bevándorlás által külterjüleg való gyors szaporodása s ennek folytán az országnak főleg a bevándorlott zsidóság által való elárasztása több izben a sajtó minden pártárnyalata felszólalásának tárgyát képezte, s ezen kérdéssel a közönség évek óta élénken foglalkozik [...] kérdem a t. minisztériumtól: Van-e szándéka az incolátust szabályozó törvény javaslatnak az eddigi kormányok által több izben igért, de soha nem teljesitett benyujtásával, egy e tárgyban hozandó törvény létrejöttének eszközlése által, az országot elárasztó külföldi zsidóság itten való meghonosulásának lehetőleg gátat vetni?”
„Őseinktől reánk maradt örökségünknek: hazánk földjének a zsidóság által békés fegyverekkel való csöndes elhóditása van folyamatban, a mely föld inog már lábaink alatt, s ha haladék nélkül a visszahóditás munkájához nem fogunk: az végkép kirántatva lábaink alól, saját hazánkban idegenek leszünk.”
„Az [2000] pedig már a kilakoltatások éve lesz. Sok betelepülőt kell addig befogadni. No, nem Erdélyországból, a Hargita tövéből, lejtőiről, hanem távoli orosz, ukrán gettókból, mivel a Közel-Kelet megtelt és oda többet nem vihet be Netanjahu, akárhogy fenekedik is.”
„Most még titkos, rejtett a betelepítés, de ha uralmon lesznek négy év múlva is, nyilvánossá és pöffeszkedővé teszik új honfoglalásukat. Új negyedek épülnek be a Közel-Keletről, Ukrajnából és Oroszországból betelepülteknek és a világ minden nációjának az Ígéret Földje lesz a volt magyar haza. [...] A MIÉP ebben a helyzetben kulcskérdés. Mindent félretéve képes lesz együttműködni mindenkivel, aki feláll ez ellen a palesztinizálás ellen.”
,,167 cég, amelyeknek mégiscsak módjukban van izraeli pénzelőik megbízását teljesítve onnan, vagy máshonnan, de ott is jóváhagyott személyek számára ingatlant vásárolni, a nagyobbaknak a plazaépítésekbe és más városátalakító tevékenységekbe befolyni, ez bizony már szignifikáns. Ez már megszállás, vagy legalább előkészület arra. [...] új más kultúra megteremtését célozzák. [...] A bevásárlóközpont- és plazakultúra nemzetidegen, de ne gondolja senki, hogy csak üzleti célokat szolgál. Igen, elsősorban és jelenleg azt, de a teljes feltöltődés után ezek a nemzetközivé lett város legfontosabb közterei lesznek. [...] A város nemzetközi, a vezetői zsidók, a tulajdonosok, akik az őrzött lakóparkokban laknak. Mi pedig, akik kint lakunk, és fő örömünk egy félnapos ténfergés a plazában, elvagyunk itt. Jó kis ország ez! Mi is volt a neve azelőtt?”
Gazdaság
„Rothschild kölcsönadta aranyaiból kovácsolt békók évről-évre mind szorosabbra lőnek a nemzet kezeire és lábaira verve ugy, hogy ma voltaképpen ez a kozmopolita pénzhatalmasság és uzsorás armádiája parancsol Magyarországnak, és szabja meg még hazánk belpolitikájának irányát is. [...] »s ha majd a teljesen kifejlett magyar vállakozási szellem által vezérelt magyar munkás kezeket hazánk dús kincseinek kiaknázásával fogjuk egész erővel foglalkozni látni: eltünik szemeink elől az a kietlen látvány is, hogy hazánkban a nemzeti vagyonosodás forrásait nagy részben idegen kezek idegen érdekek csatornáiba vezetik.« [idézi saját magát]. Íme az én antiszemitizmusom alapeszméje itt van kifejezve e szavakban: hazánkban a nemzeti vagyonosodás forrásait nagy részben idegen kezek idegen érdekek csatornáiba vezetik.”
„A valódi népakarat, utján a kormányig egészen elvész, s amit aztán a többség kormányának neveznek, gyakran semmi egyéb, mint egy idegen hatalom végrehajtó közege. És igy áll a dolog a Tisza-kormánnyal. Senki se higyje, hogy a magyar nép többsége a szabadelvü usurpator (a szó jelentése : eltérítő, elszívó) politikai meggyőződésén van. A jelenlegi kormányrendszer Magyarországon természetellenes, teremtve és fenntartva az erőszak és álnokság által. [...] Tisza oltárokat emel a szabadságnak, és a szabadelvüség főpapjai feláldozzák a szabadságot a szabadelvü zsidóság bálványának.”
„Minthogy az európai bölcs kormányok, mind magokat, mind népeiket egészen a zsidó bankárok és zsidó uzsorások zsebébe czivilizálták, tehát a Rothschild zsebébe meghunyászkodva fülelő kormányunktól és azt vakon, gépileg támogató képviselők többségétől a zsidóügyre nézve legalább egyhamar orvoslást, kivált olyant a mibe köszönet lenne nem várhatunk [...] Rothschildnak nagyon sok pénze van, – Rothschild pedig zsidó. A mi civilizált kormányunk pedig 300 millió forint jövedelem mellet is mindig koldus, s mindig a zsidókra szorul. [...] láthatjátok, hogy biz itt nem Tisza Kálmán az ur – sem nem Szapáry ur, hanem a zsidó, az a zsidó ki a kormányokat éppen ugy megrontja, mint a kisebb uzsorások az egyes lakosokat megrontják és szolgáikká aljasitják.”
Zsidó média
„A gazdasági téren kívül a judaismusnak eddig leginkább a journalisztikai tért sikerült hatalmába keriteni ugyannyira, hogy – csak monarchiánkról beszélve – a lajthántuli lapok legtöbbje, de a mieinknek is legnagyobb része a zsidóság kezében van; vagy legalább mögöttük ott áll ezen kasztnak egy-egy őrszemet képződelegátusa. Alkotmányos országokban a közvélemény lévén a mérvadó elem: a pénzhatalmon kivül, [...] Annak utján maskiroztatnak a zsidóság tendentiái.”
„A zsidók a közvélemény korlátlan uraivá, gyártóivá vetették fel magukat. Minden ellenük emelendő bármily alapos panasz elnyomatik, minden a zsidó uralmat csak a legtávolabbról is veszélyeztetni látszó czikk félreértetik [...] Ezen állapotnak következése az az intellektuális rabszolgaság, s a zsidósággal szemben uralkodó morális gyávaság, amely korunknak egyik legjellemzőbb vonása.”
„És fájdalom, ma-nap már hirlapirodalmunkat csaknem teljesen a zsidóság uralja. Zsidó kiadók, szerkesztők és zsidó írók kezetfogva működnek azon, hogy irodalmunkat lerántsák azon magaslatról, hova azt hivatottak lelkesedése emelte. ”
„A kinyilt szemekbe port hint a zsidósajtó. [...] Igen a zsidósajtó gunyolja ki piszkos cynismusával egyformán a Don Quichote-féle álmokat és a nemzeti szent törekvéseket. Nálunk nem a nemzeti hangulat teremti a journalisztikát, hanem a napisajtó a közérzületet. Ez pedig zsidó zsoldban áll. ”
„1996 elején születik meg a médiatörvény, aminek következtében gyorsan megalakult a két kereskedelmi csatorna, anélkül, hogy kifizetné az ügylet alapján járó áfát, és egyidejűleg rendszeres pusztítás áldozatává lesz a Magyar Televízió, és a nemrégiben alakult Duna TV is a létéért, a fennmaradásáért küzd. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy mindkét kereskedelmi televízió, de elsősorban a TV 2, a ma már »mosógép«-tévének nevezett, a Bronfman család tulajdonában van, és az irányítása is ennek megfelelő. Edgar Bronfman úr tudvalevőleg a zsidó világkongresszus elnöke. [...] Az izraeli befektetések zsidók számára létesülnek, azokat magyar zsidók irányítják, akik jól ismerik a terepet. Ennyi. Nincs ez másként a másik befektetési ágazatban, a telekommunikációban sem. Ahol pedig ez csak foghíjasan működik, mint az Állami Televízióban és Rádióban, a foghíjak betömése céljából ezeket állandóan kereszttűz alatt tartják.”
„Ma is, mint a Kádár-Aczél-korszakban a volt Aczél-huszárok, egy szigorú faji összetartozás kötelékébe tartozók döntik el, hogy a tényeknek, igazságoknak és hazugságoknak mekkora hányadát és milyen elegyét vessék oda a nép elé.”
„A magyar cigányság most iskolába jár: a követelőzés iskolájába. A bankárkaszt képernyősei és Nép-szava-szabadságos nemzetközi jegyzetírói tanítgatják őket a kormánytól s a magyar nemzettől követelni.”
„A Magyar Rádió hírműsorait és más lényeges osztályait is markában és uralma alatt tartó volt pártállarni, semmilyen átvilágítást ki nem álló, neoliberális és kommunista, de már régen pártatlannak nyilvánított vezetők köre: riporterek, műsorvezetők, szerkesztők, Bolgár György és bolgárgyörgyök csapata […] megszervez tehát egy találkozót Marinovich Endrével. A főszervező Benedek István Gábor, a Mazsihisz embere, legalábbis ezt adják hírül a lapok.Ez nem véletlen. Ha az Antall-kormányból jött ember esélyt kap valamilyen vezetői állásra, azt mindig körül kell mazsihiszezni. »Keményen, vastagon.« A Mazsihisz a Zsidó Világkongresszus meghosszabbított karja. A volt kabinetfőnöknek pontosan kell tudnia, hogy akik körülveszik, minek a nevében beszélnek. Kérnek, ajándékoznak, fenyegetnek. [...] A rádió maradjon meg fennhatóságuk alatt. Továbbra is a Népszabadság hasonszőrű figuráival együtt irányítsák a magyar sajtót és a rádiókat, tévéket, segítsenek a rombolásban a kereskedelmi televízióknak, amelyek a Bronfman-család, azaz a Zsidó Világkongresszus tulajdonosi befolyása alatt állnak. […] A »bolgárok« tehát nemcsak a maguk nevében szóltak, hanem az ügy nevében, amelyik pontosan ugyannyira magyarellenes, mint az említett másik kettő.”
Kettős mérce
„Avagy egyes-egyedül csak a zsidóságot nem szabad kritika tárgyává tenni? – Ha szabad a jezsuiták, az »ultramontánok,« az aristokratia, a »nyárspolgárság,« a hadsereg, sőt még a korona ellen is többé-kevésbé éles kritikát irni; – ha lehet és szabad a 60 milliónyi németséget [. . .] a legsértőbb gúny tárgyává tenni, sőt ellene gyűlöletre izgatni; – ha lehet és szabad a 100 milliónyi szlávság ellen, [...] az embernek kénye-kedve szerint pökködni s ellene gyűlöletre izgatni: nem látjuk be, miért ne szabadna, az egész földön mintegy 8-10 milliónyi fővel található zsidó nép viselt dolgai felett is elmélkedni akkor, a midőn ezen »viselt dolgok« annyira kihivják a kritikát. Minden nemzetnek, minden állami és társadalmi intézménynek tűrnie kell a kritikát; egyes-egyedül csak a zsidóságot nem szabad kritika tárgyává tenni?”
„...a zsidók már most is sikeresen életbe léptetik azon dogmát, hogy felségsértéshez hasonrangu bün, a zsidó faj ellen bármit is mondani [...] csak az emberiség kérlelhetetlen ellensége: a zsidó élvezi az immunitást.”
„A második világháború óta parancsoló követelmény, hogy Jahve »kiválasztott népéhez«, a »Föld sójához«, »idősebb testvéreinkhez« (II. János Pál dixit) a filmekben is csak a legmélyebb hódolattal szabad közeledni, nekik tehát a hozsanna úgymond születési alapon kijár, nem is beszélve az illendő köszönetről, amely a rengeteg »jótéteményért« illeti őket, amiben időtlen idők óta a világot részesítik. Nem kedvez az objektív, tehát már csak emiatt is antiszemitának minősülő megnyilatkozásoknak az a tény sem, hogy az amerikai filmgyártás legalább kilencven százaléka zsidó kézben van... ”
Hálózat amivel nem versenyezhetsz
„... az elmúlt évszázadok folyama alatt az európai keresztény népek kultúráját, czivilizációját, jólétét és jövőjét felváltva az arabok, tatárok és törökök fenyegették [...] úgy napjainkban az európai keresztény népek kultúráját, czivilizációját, jólétét s jövőjét egy, ama támadó népelemeknél nem kevésbé veszélyes, sőt, tekintve eszközeit és czéljait, azoknál tán még veszélyesebb idegen népfaj fenyegeti. S ez az idegen népfaj a zsidó népfaj. [...] A modern liberálizmus, amely mindinkább azonosítá magát az előretörő zsidóság érdekeivel, a zsidókra alkalmazva, ál-liberálizmussá változott, s a zsidók kezében kényelmes eszközzé vált, világuralmi terveik megvalósítására s az európai keresztény népek békóba verésére. […] A népek velőjén rágódó s a zsidó pénzhatalmasságok által folyton növelt roppant államadóssági terhek mellett, az egyes eladósodott államok kormányai puszta zsidó agenturákká, zsidó pénzbehajtó közegekké süllyedtek.”
„Tehát az egész zsidóság – nem csupán az európai – egy nagy ármádia, mely az »Alliance israélite universelle« vezénylete alatt a világuralomért küzd, csakhogy e küzdésnél teljesen hiányzik lovagias jelleg. [...] A berlini congressus alkalmával bebizonyult, hogy az »Alliance israélite universelle« már most is nagyhatalom.. .”
„A mai zsidóhatalomnak a gyökere a szabadkőmüves páholyokban van. [...] A szabadkőmüvesség, bizony el kell ismerni, kész eszköz az »Alliance israélite universelle« intrigansainak kezei között. [...] Kétségtelen, hogy a vallás dolgában atheista, szabadkőmüves és nihilista, az elvek dolgában pedig rationalista zsidó, nem »Mózes fia« többé. [...] de azért mégis zsidók szivben és vér szerint [...] mégis ápolják a világuralom ábrándját. Bármely zászló alatt küzdjenek s bármely czimek alatt szerepeljenek is, ők tehetségük szerint népük érdekeinek szolgálnak s Izrael fejeinek tervét mozditják elő.”
„»a kommunista, a szocialista, a forradalmár zsidó csak előharcosa, élő tankja a kapitalista, imperialista zsidóságnak, s győzelmük esetén meghamisítják a kommunizmust, megsemmisítik a szabadságot, széttörnek minden szociális jogot, a proletárt csak vak eszköznek tűrik meg, s kommunizmusuk, szocializmusuk nem más, mint átmenet egy új, most már az egész faj szélesebb alapjaira fektetett kapitalizmus világuralmi berendezkedésére« [idézi Csurka István] Utaltam rá, hogy ha van Szabó Dezső-i tézis, amit igazol történelmünk, úgy ez az.”
„Elegem van az irracionális aránytalanságokból, elegem van a hatóságilag szentesített kettős mércéből, elegem van a Nemzetközi Média Színházból, ahol mindig ugyanazok az arcok, ugyanaz az akcentus, ugyanaz a történet kerül bemutatásra: a roppantul ősi, roppantul művelt, roppantul humanista Törzs, amely állandóan és szünet nélkül ki van téve a kevésbé ősi, kevésbé művelt és kevésbé humanista külvilág támadásainak. [...] »szeretnének félelem nélkül élni«, miközben tőlük retteg – vagy fizikailag, vagy pénzügyileg, vagy jogilag a fejlett világ szignifikáns része. Elegem van abból, hogy ez a néhány million bőrébe nem férő, izgága hangoskodó, amely a világ minden országában ott van, mint statisztikailag elenyésző kisebbség, kivétel nélkül mindenütt úgy viselkedik, mintha ő lenne a többség. [...] Hogy mi jogos és mi jogtalan, azt ők mondják meg, nem a törvény.”
„A világ csak arról van értesítve, időnként, hogy az USA szenátusa, kormánya évi »X« milliárd dollár vissza nem térítendő segélyt szavazott meg Izraelnek. [...] Izrael fenntartásának költségeihez nemcsak a háborúk költségeit kell hozzáadnunk, hanem békefenntartásokét is, és annak a technikának a költségeit is, amellyel ezt a sok pénzt előteremtik. A technika: a globalizmus. [...] az összes országokhoz, nemzetekhez valamilyen módon kötődő nagytőkés csoportok közül az izraeli és a világon másutt működő zsidó tőke tudja a legjobban igénybe venni és a maga hasznára fordítani a globalizmust. Izrael a globalizmus szimbólumállama. [...] ha látjuk azt az elszántságot és összefogást, amely Herzl Tivadar első gondolata óta áthatja az államteremtőket, látnunk kell azt az előrelátást is, amelyik az összes információ birtokában, s a holokauszttal a háta mögött felkészül az új világfelosztásra és biztonságot teremt véreinek.”
„A cionista érdekszövetség olyan magatartást kényszerített az Egyesült Államokra, ami ellentétes Amerika érdekeivel, de kifizetődő Izrael számára. [...] Fullbright szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke 1973-ban elhatározta, hogy bizottsági meghallgatásra idézi a vezető cionista lobbistákat, azzal a céllal, hogy föltárja titkos tevékenységüket, Izrael barát lobbizásukat. Nyomozásának eredményeit Fullbright szenátor 1973-ban A nemzettel szemben című tanulmányában összegezte: »Az izraeliek ellenőrzik a kongresszus és a szenátus tevékenységét. Szenátor kollégáimnak körülbelül hetven százaléka egy idegen érdekszövetség nyomására és nem saját meggyőződéséből szavaz.« Fullbright szenátort már nem választották meg a következő választásokon.”
„Persze lehetséges, hogy évtizedek, évszázadok vagy akár évezredek óta különböző titkos társaságok irányítják az emberek sorsát, sőt bizonyos mértékig valószínű is. A származás, a tudás, a rang, a pénz hatalma külön-külön vagy együtt világhódító erővé válhat, vált és válik is, s nekünk magyaroknak nincs sok esélyünk, hogy valaha is belelássunk a kiválasztottak kártyáiba, magas falakkal övezett kertjeibe, s főképp bankszámláiba. A titkokat titkosítják, a paktumokat letagadják, az összeesküvéseket agyrémeknek nyilvánítják, a túl kíváncsiakat megölik vagy megvesztegetik.”
Élettér elfoglalása
„Tekintve, hogy ezen elemnek bel- de különösen bevándorlás által külterjüleg való gyors szaporodása s ennek folytán az országnak főleg a bevándorlott zsidóság által való elárasztása több izben a sajtó minden pártárnyalata felszólalásának tárgyát képezte, s ezen kérdéssel a közönség évek óta élénken foglalkozik [...] kérdem a t. minisztériumtól: Van-e szándéka az incolátust szabályozó törvény javaslatnak az eddigi kormányok által több izben igért, de soha nem teljesitett benyujtásával, egy e tárgyban hozandó törvény létrejöttének eszközlése által, az országot elárasztó külföldi zsidóság itten való meghonosulásának lehetőleg gátat vetni?”
„Őseinktől reánk maradt örökségünknek: hazánk földjének a zsidóság által békés fegyverekkel való csöndes elhóditása van folyamatban, a mely föld inog már lábaink alatt, s ha haladék nélkül a visszahóditás munkájához nem fogunk: az végkép kirántatva lábaink alól, saját hazánkban idegenek leszünk.”
„Az [2000] pedig már a kilakoltatások éve lesz. Sok betelepülőt kell addig befogadni. No, nem Erdélyországból, a Hargita tövéből, lejtőiről, hanem távoli orosz, ukrán gettókból, mivel a Közel-Kelet megtelt és oda többet nem vihet be Netanjahu, akárhogy fenekedik is.”
„Most még titkos, rejtett a betelepítés, de ha uralmon lesznek négy év múlva is, nyilvánossá és pöffeszkedővé teszik új honfoglalásukat. Új negyedek épülnek be a Közel-Keletről, Ukrajnából és Oroszországból betelepülteknek és a világ minden nációjának az Ígéret Földje lesz a volt magyar haza. [...] A MIÉP ebben a helyzetben kulcskérdés. Mindent félretéve képes lesz együttműködni mindenkivel, aki feláll ez ellen a palesztinizálás ellen.”
,,167 cég, amelyeknek mégiscsak módjukban van izraeli pénzelőik megbízását teljesítve onnan, vagy máshonnan, de ott is jóváhagyott személyek számára ingatlant vásárolni, a nagyobbaknak a plazaépítésekbe és más városátalakító tevékenységekbe befolyni, ez bizony már szignifikáns. Ez már megszállás, vagy legalább előkészület arra. [...] új más kultúra megteremtését célozzák. [...] A bevásárlóközpont- és plazakultúra nemzetidegen, de ne gondolja senki, hogy csak üzleti célokat szolgál. Igen, elsősorban és jelenleg azt, de a teljes feltöltődés után ezek a nemzetközivé lett város legfontosabb közterei lesznek. [...] A város nemzetközi, a vezetői zsidók, a tulajdonosok, akik az őrzött lakóparkokban laknak. Mi pedig, akik kint lakunk, és fő örömünk egy félnapos ténfergés a plazában, elvagyunk itt. Jó kis ország ez! Mi is volt a neve azelőtt?”
Gazdaság
„Rothschild kölcsönadta aranyaiból kovácsolt békók évről-évre mind szorosabbra lőnek a nemzet kezeire és lábaira verve ugy, hogy ma voltaképpen ez a kozmopolita pénzhatalmasság és uzsorás armádiája parancsol Magyarországnak, és szabja meg még hazánk belpolitikájának irányát is. [...] »s ha majd a teljesen kifejlett magyar vállakozási szellem által vezérelt magyar munkás kezeket hazánk dús kincseinek kiaknázásával fogjuk egész erővel foglalkozni látni: eltünik szemeink elől az a kietlen látvány is, hogy hazánkban a nemzeti vagyonosodás forrásait nagy részben idegen kezek idegen érdekek csatornáiba vezetik.« [idézi saját magát]. Íme az én antiszemitizmusom alapeszméje itt van kifejezve e szavakban: hazánkban a nemzeti vagyonosodás forrásait nagy részben idegen kezek idegen érdekek csatornáiba vezetik.”
„A valódi népakarat, utján a kormányig egészen elvész, s amit aztán a többség kormányának neveznek, gyakran semmi egyéb, mint egy idegen hatalom végrehajtó közege. És igy áll a dolog a Tisza-kormánnyal. Senki se higyje, hogy a magyar nép többsége a szabadelvü usurpator (a szó jelentése : eltérítő, elszívó) politikai meggyőződésén van. A jelenlegi kormányrendszer Magyarországon természetellenes, teremtve és fenntartva az erőszak és álnokság által. [...] Tisza oltárokat emel a szabadságnak, és a szabadelvüség főpapjai feláldozzák a szabadságot a szabadelvü zsidóság bálványának.”
„Minthogy az európai bölcs kormányok, mind magokat, mind népeiket egészen a zsidó bankárok és zsidó uzsorások zsebébe czivilizálták, tehát a Rothschild zsebébe meghunyászkodva fülelő kormányunktól és azt vakon, gépileg támogató képviselők többségétől a zsidóügyre nézve legalább egyhamar orvoslást, kivált olyant a mibe köszönet lenne nem várhatunk [...] Rothschildnak nagyon sok pénze van, – Rothschild pedig zsidó. A mi civilizált kormányunk pedig 300 millió forint jövedelem mellet is mindig koldus, s mindig a zsidókra szorul. [...] láthatjátok, hogy biz itt nem Tisza Kálmán az ur – sem nem Szapáry ur, hanem a zsidó, az a zsidó ki a kormányokat éppen ugy megrontja, mint a kisebb uzsorások az egyes lakosokat megrontják és szolgáikká aljasitják.”
Zsidó média
„A gazdasági téren kívül a judaismusnak eddig leginkább a journalisztikai tért sikerült hatalmába keriteni ugyannyira, hogy – csak monarchiánkról beszélve – a lajthántuli lapok legtöbbje, de a mieinknek is legnagyobb része a zsidóság kezében van; vagy legalább mögöttük ott áll ezen kasztnak egy-egy őrszemet képződelegátusa. Alkotmányos országokban a közvélemény lévén a mérvadó elem: a pénzhatalmon kivül, [...] Annak utján maskiroztatnak a zsidóság tendentiái.”
„A zsidók a közvélemény korlátlan uraivá, gyártóivá vetették fel magukat. Minden ellenük emelendő bármily alapos panasz elnyomatik, minden a zsidó uralmat csak a legtávolabbról is veszélyeztetni látszó czikk félreértetik [...] Ezen állapotnak következése az az intellektuális rabszolgaság, s a zsidósággal szemben uralkodó morális gyávaság, amely korunknak egyik legjellemzőbb vonása.”
„És fájdalom, ma-nap már hirlapirodalmunkat csaknem teljesen a zsidóság uralja. Zsidó kiadók, szerkesztők és zsidó írók kezetfogva működnek azon, hogy irodalmunkat lerántsák azon magaslatról, hova azt hivatottak lelkesedése emelte. ”
„A kinyilt szemekbe port hint a zsidósajtó. [...] Igen a zsidósajtó gunyolja ki piszkos cynismusával egyformán a Don Quichote-féle álmokat és a nemzeti szent törekvéseket. Nálunk nem a nemzeti hangulat teremti a journalisztikát, hanem a napisajtó a közérzületet. Ez pedig zsidó zsoldban áll. ”
„1996 elején születik meg a médiatörvény, aminek következtében gyorsan megalakult a két kereskedelmi csatorna, anélkül, hogy kifizetné az ügylet alapján járó áfát, és egyidejűleg rendszeres pusztítás áldozatává lesz a Magyar Televízió, és a nemrégiben alakult Duna TV is a létéért, a fennmaradásáért küzd. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy mindkét kereskedelmi televízió, de elsősorban a TV 2, a ma már »mosógép«-tévének nevezett, a Bronfman család tulajdonában van, és az irányítása is ennek megfelelő. Edgar Bronfman úr tudvalevőleg a zsidó világkongresszus elnöke. [...] Az izraeli befektetések zsidók számára létesülnek, azokat magyar zsidók irányítják, akik jól ismerik a terepet. Ennyi. Nincs ez másként a másik befektetési ágazatban, a telekommunikációban sem. Ahol pedig ez csak foghíjasan működik, mint az Állami Televízióban és Rádióban, a foghíjak betömése céljából ezeket állandóan kereszttűz alatt tartják.”
„Ma is, mint a Kádár-Aczél-korszakban a volt Aczél-huszárok, egy szigorú faji összetartozás kötelékébe tartozók döntik el, hogy a tényeknek, igazságoknak és hazugságoknak mekkora hányadát és milyen elegyét vessék oda a nép elé.”
„A magyar cigányság most iskolába jár: a követelőzés iskolájába. A bankárkaszt képernyősei és Nép-szava-szabadságos nemzetközi jegyzetírói tanítgatják őket a kormánytól s a magyar nemzettől követelni.”
„A Magyar Rádió hírműsorait és más lényeges osztályait is markában és uralma alatt tartó volt pártállarni, semmilyen átvilágítást ki nem álló, neoliberális és kommunista, de már régen pártatlannak nyilvánított vezetők köre: riporterek, műsorvezetők, szerkesztők, Bolgár György és bolgárgyörgyök csapata […] megszervez tehát egy találkozót Marinovich Endrével. A főszervező Benedek István Gábor, a Mazsihisz embere, legalábbis ezt adják hírül a lapok.Ez nem véletlen. Ha az Antall-kormányból jött ember esélyt kap valamilyen vezetői állásra, azt mindig körül kell mazsihiszezni. »Keményen, vastagon.« A Mazsihisz a Zsidó Világkongresszus meghosszabbított karja. A volt kabinetfőnöknek pontosan kell tudnia, hogy akik körülveszik, minek a nevében beszélnek. Kérnek, ajándékoznak, fenyegetnek. [...] A rádió maradjon meg fennhatóságuk alatt. Továbbra is a Népszabadság hasonszőrű figuráival együtt irányítsák a magyar sajtót és a rádiókat, tévéket, segítsenek a rombolásban a kereskedelmi televízióknak, amelyek a Bronfman-család, azaz a Zsidó Világkongresszus tulajdonosi befolyása alatt állnak. […] A »bolgárok« tehát nemcsak a maguk nevében szóltak, hanem az ügy nevében, amelyik pontosan ugyannyira magyarellenes, mint az említett másik kettő.”
Kettős mérce
„Avagy egyes-egyedül csak a zsidóságot nem szabad kritika tárgyává tenni? – Ha szabad a jezsuiták, az »ultramontánok,« az aristokratia, a »nyárspolgárság,« a hadsereg, sőt még a korona ellen is többé-kevésbé éles kritikát irni; – ha lehet és szabad a 60 milliónyi németséget [. . .] a legsértőbb gúny tárgyává tenni, sőt ellene gyűlöletre izgatni; – ha lehet és szabad a 100 milliónyi szlávság ellen, [...] az embernek kénye-kedve szerint pökködni s ellene gyűlöletre izgatni: nem látjuk be, miért ne szabadna, az egész földön mintegy 8-10 milliónyi fővel található zsidó nép viselt dolgai felett is elmélkedni akkor, a midőn ezen »viselt dolgok« annyira kihivják a kritikát. Minden nemzetnek, minden állami és társadalmi intézménynek tűrnie kell a kritikát; egyes-egyedül csak a zsidóságot nem szabad kritika tárgyává tenni?”
„...a zsidók már most is sikeresen életbe léptetik azon dogmát, hogy felségsértéshez hasonrangu bün, a zsidó faj ellen bármit is mondani [...] csak az emberiség kérlelhetetlen ellensége: a zsidó élvezi az immunitást.”
„A második világháború óta parancsoló követelmény, hogy Jahve »kiválasztott népéhez«, a »Föld sójához«, »idősebb testvéreinkhez« (II. János Pál dixit) a filmekben is csak a legmélyebb hódolattal szabad közeledni, nekik tehát a hozsanna úgymond születési alapon kijár, nem is beszélve az illendő köszönetről, amely a rengeteg »jótéteményért« illeti őket, amiben időtlen idők óta a világot részesítik. Nem kedvez az objektív, tehát már csak emiatt is antiszemitának minősülő megnyilatkozásoknak az a tény sem, hogy az amerikai filmgyártás legalább kilencven százaléka zsidó kézben van... ”
2007. október 26., péntek
Zsidók miatt van
Zsidók miatt van
Zsidók miatt van :-)
Csak ott nincs "antiszemitizmus" ahol nincsenek zsidók. :-D
A zsidókkal szembeni ellenérzés természetességét 1945, azaz a háború után a társadalomkutató Bibó István értette meg legelfogulatlanabbul.
Bibó megállapította, hogy az antiszemiták “a zsidókról szóló tételeiket az indulat őszinte lobogásában előadott legszemélyesebb tapasztalatokra alapítják…
Abban a korban IS a szociális igazságtalanságot jogosan tették szóvá a népi költők, és ha egyszer látták amit láttak, nem mulasztották el megemlíteni azt, hogy a magyar nép nyomorát nagy mértékben a zsidók erőszakossága, törtetése, gátlástalansága és tisztességtelensége okozza.
Sinka István falusi élményei alapján úgy érezte, hogy a kizsákmányolók között jogosan emlegeti a zsidó bérlőket és kasznárokat is. Nem azért, mert zsidók, hanem azért, mert hozzájárultak a paraszti nyomorúsághoz.
Sinka a zsidóktól személyesen is elszenvedett konkrét sérelmeket.
A csókási birtoknak, ahol Sinka szolgált, zsidó bérlője volt. Vastag, szőke úr, a szerző szerint a jobbfajta zsidók közül. Honnét jött ez az ember, ki volt az őse? A családalapító: “…kis sarkadi szatócs, pajesszal, nagy paszulypipával”.
Az utódok már nem fütyülővel jártak, előttük voltak a nagy lehetőségek, megindultak a sápadt, égő szemű férfiak, a nagy debella, dús asszonyok, körülöttük csak úgy hemzsegtek az unokák. “Igen, a kis sarkadi pajeszos szatócs nem élt hiába. A fiak, az unokák már hintón jártak, szivaroztak, a katonaságnál tisztek voltak. Bőség, hatalom, és roppant vagyon volt a kezükben… Bizony, jól imádkozott a kis szatócs. Leszármazottainak nem kellett tököt sütni a major közepén, ganéjtűznél, és nem kellett egynek se egy kis ingyen döghúsért esdekelnie. Megadott nekik minden jót és minden úri állapotot a magyar nép türelme és verejtéke."
Hát így voltak "katonák" a zsidók, a tiszti kaszinókban, meg ahol irányíthattak, de soha sem a fronton, az első vonalban.
Nemcsak az önéletrajzi típusú beszámolóknál, de egyéb prózai munkáknál is egybefonódik a tapasztalat és a hozzá fűzött kommentár, hiszen egymást feltételezik. A látásmódot megszabja a szemszög, ahonnan a tapasztalatot felszínre hozzák.
Leír egy labdajátékot ír le egy lányiskola tornatermében, ahol értékes nyereménytárgyakat lehet nyerni annak, aki százszor elkapja a labdát. Egy bizonyos Iluska elkapta volna kétszázszor is, de ott volt a barátnője, egy kis zsidó lány, s annak ugyancsak zsidó társa, így hát: “…a zsidó lányban megszólalt a faji összetartás cinkosi parancsa, az idegennek vesztenie, vesznie kell!… Ilyen a zsidó barát erkölcse: jó barát végig, míg a zsidó faji érdek az ellenkezőt nem súgja neki. Be van zárva a fajiság sötét zsinagógájába, eljön a küszöbig, de inkább meghal, semhogy kilépjen. A fajiságot úgy hordja a hátán, mint egy púpot, mint csiga a házát, nem tud belőle, önmagából kilépni, egész, egyetemes, isteni emberré lenni, de elvárja minden más embertől, hogy tagadja meg magát, faját, őérette, az ő fajtájáért…
Az olyan hatalmas életanyaggal készült rendkívüli jelentésben, amilyen “A fekete bojtár vallomásai”, különösen feltűnőek a tapasztalattal jól igazolható gondolatok.
Sinka István önéletrajza, “A fekete bojtár vallomásai” a kor egyik kiemelkedő alkotása. A politikai szerepet vállaló, a csavargó költő szerepét játszó Erdélyivel szemben Sinka egy megszenvedett élet krónikáját fogalmazta meg. A szalontai juhásznál szolgáló kisbojtár egy ócska Petőfi-kötetet és egy Bibliát hordott a tarisznyájában. Ha végre szűrt kapott az apjától, csizmája nem volt. A lucernakaszálás nehéz munkája után úgy alszik el, hogy a gazda rúgása ébreszti, szabadidejében mégis Mikszáthot, Jókait, Csehovot olvas. “Aztán hozzáfogtam és fél éjszakákon át írtam; leírtam a köröttem történő dolgokat."
“Szinte a csodával határos az a hatalmi tudat, ami ezeknek a zsidó »gazdálkodóknak« minden szavukban, minden tettükben, még a gondolatmenetükben is megnyilvánult. Szerették ellesni a magyar urak tulajdonságait, sőt legtöbb esetben túllicitálták és grimászá torzították azt. Úgy futkároztak négylovas hintókon, mintha a nagypapájuk szájában soha nem lett volna fütyölő az életben.”
Amúgy én is tudok itt újgazdag zsidókat, akiknél nagyobb sznobot személyesen még soha nem láttam, tehát ez is igaz. :-D
Szóval elég hiteles forrás a korabeli vidéki viszonyokról.
"Forradalom van, hírlik, a zsidóktól elveszik a birtokokat, s a rajta levő cselédséget telepítik rá mint örökösöket. Mire a fiatalember úgy válaszol vissza: “- Nem lesz az meg - … mert, ládd, a zsidók nem engedik. Nagy ám azoknak a hatalmok.”
A szomszédságban is úgy beszélnek, még a birtokosok is, hogy aki “talpig magyar ember… persze hogy utálta a zsidókat"
"Azok a népi írók, akik csakugyan a népi mélységekből jönnek, s a falvak, a puszták, a tanyák vagy uradalmak életét nem könyvekből, hanem közvetlen tapasztalatokból ismerik, lehetetlen, hogy gyermekkoruk vagy ifjúságuk élményei között ott ne őrizzék annak a súrlódásnak, összeütközésnek, hatásnak és ellenhatásnak emlékeit, amelyeknek a zsidó térhódítás nyomán ezen a vonalon is jelentkezniök kellett."
“A magyar néppel nem lehet azonosulni, annak érdekeit akár erkölcsi, akár művészi, irodalmi, gazdasági vagy politikai síkon száz százalékig szolgálni lehetetlen a zsidósággal való szembenállás nélkül. Aki csak a többi akadályt, a többi veszélyt és ellenséget látja a népi gondolattal szemben, és csak ezt az egyet nem látja vagy nem akarja látni, az semmilyen vonatkozásban nem képviselheti a népi azonosulást maradék nélkül.”
Szabó Dezső: A sajtó
Ha egyetlen élő képbe tudnánk összetömöríteni mindazt, amit a demokrácia sajtója száz év óta termett, a hazugságnak, perverzitásnak, őrültségnek: az emberi piszoknak olyan minden képzeletet túlrontó arányú eposza hemzsegne előttünk, hogy könnyen az a kérdés támadna föl bennünk, vajon nem az egyéni demokrácia volte a világtörténelem legőrültebb hallucinációja? A demokratikus kor fölhajnalodásával egy új szörnyeteg jelenik meg a történelem vad csalitjában: ezerkörmű és ezerszájú. Mérget karmol a szívekre, gyilkolható hazugságokat köp a lelkekbe, gyilkol, de gyilkossága másoknak lesz a tragédiája, rabol, de azért erkölcsbíró marad, hazudik és az igazság bajnokának ünneplik, katasztrófája a tömegeknek, s a tömegek népszerűsége öleli körül. Ez az ezerarcú véres bohóc, ez a hisztérikus, mérhetetlen arányú zsivány: ez a demokratikus tömegszerelem legcirógatottabb kedvence: a sajtóbandita.
Ez a sajtó végzetes és elmaradhatatlan következménye volt az egyéni demokráciának, mint amilyen következménye az evésnek az exkrementum. De ha már mint a történelem testén szervesen fejlődő orgánumot kivágni, megsemmisíteni nem lehet, igyekeznünk kell működését odafejleszteni, hogy a lehető legkevesebb veszélyt és legtöbb hasznot jelentse a közösség számára.
Azok, akik ma a sajtóveszedelem előtt fel akarják kiáltani a magyarság védő ösztöneit, rendesen egy igen végzetes egyoldalúságba esnek. Nem akarják észrevenni, vagy helytelen taktikából nem veszik észre, hogy a sajtóprobléma nálunk két egyenlően fontos kérdésből áll: a) a zsidó sajtóveszedelem elhárítása, b) a magyar sajtó problémája. Általában csak az első veszélyt látják és láttatják, pedig a probléma egyik felét a másik felének megoldása nélkül elintézni képtelenség.
Természetes, hogy a zsidó sajtót kiszorítani kutya-kötelességünk. De rossz néven venni azt, de dühöngeni azért, hogy a zsidó sajtó olyan, amilyen: a legenyhébb kifejezéssel is végtelen naivság. Ismételnem kell, hogy amíg nem jutunk el arra a természetrajzi megismerésre, hogy minden faj minden egészséges erejével önmagáért küzd az életküzdelemben, botorságainkkal csak árthatunk a magyarság érdekeinek. A zsidó sajtó úgy, ahogy van, különböző arcával, vörös, fehér, nemzeti színű vagy színtelen frázisaival, nagyszerű szerve e céltudatos faj hódításának, s én nem tudok jobbat kívánni, mint hogy nekünk, küzdelmében olyan céltudatos, céltudatosságában olyan egységes sajtónk legyen, mint amilyen a zsidóságnak a maga sajtója. Én is fölszisszenek ám, ha látom a zsidó sajtóban az ügyesen elálarcozott tőröket és ágyúkat, melyek életünk legfontosabb erőpontjai ellen irányoztatnak. De sokkal nagyobb fölháborodásom, ha a saját sajtónkban látom a legveszedelmesebb ostobaságot, céltudatlanságot és áruló rosszakaratot. Mert egyet nem lehet eléggé zengőn magyar és keresztény íróink lelkiismeretébe kiáltani. Mikor a zsidó újságíró azokat a sorokat írja, melyekre fölháborodásunk kitör, akkor ő saját fajának nagyszerű katonája. De, amikor a keresztény újságíró követ el a magyar lapban ostobaságot, mikor irigység, gonoszság vagy rövidlátás teszi végzetessé sorait, akkor saját faját árulja el, saját vérével szemben hitvány.
A következő fejtegetésben tehát eltérek attól a könnyű és hálás szokástól, hogy a sajtóprobléma tárgyalásánál megismételjem mindazokat a megszokott vádakat, melyeket az Est, a Világ, a 'Népszava és társaik ellen olyan fogyhatatlan bőségben elszavalnak. Nem az én hibám, hogy az Est, Népszava és Világ vannak Magyarországon, de ha vannak, a természet minden törvénye alapján csak olyanok lehetnek, amilyenek, és ezen a legkondenzáltabb keresztény kurzus sem segít. Mert a szilvafán csak szilva, a zsidó fajon csak zsidó sajtó teremhet. De többet mondok: ha ma egyetlen hatalmi szóval el lehetne tüntetni a magyar életből a zsidó sajtó összes termékét, a sajtóprobléma a maga egészében fennállana.
Végtelenül szeretném, hogyha úgy mutathatnék rá a magyar magyar sajtó hibáira, hogy senki érzékenységét meg ne sértsem, de a javítás vágyát mindenkibe átvigyem. De igen kérem az illetékes tényezőket, hogy a következő kérdéseket tegyék lelkiismeretük gondos vizsgálatává. Volt-e valaha bármily sajtó számára kedvezőbb történelmi pillanat, mint a keresztény magyar sajtó számára az idegen uralom bukása után? Állott hatalmasabb tömegenergia, áldozatkészebb közönség, szomjasabb figyelem és irányíthatóbb lelkesedés, mint amilyen körülvette a múlt évben a keresztény magyar sajtót? A zsidók hibája volt-e, ha ez a nagyszerű hajlandóságú tömeg egy részében visszamenekült az Estihez, a Pesti Hírlaphoz, a Világhoz. Vagy a jóhiszemű tömegek hibája-e? A tömegenergia, anyagi eszközök, s a páratlan történelmi konjunktúra hatalmas tőkéjével arányban áll a keresztény magyar sajtó teljesítménye. Elérte-e a keresztény magyar sajtó azt a minimális eredményt, melyet ilyen erőforrások mellett el kellett érnie? Igazi lelki igazgatója volt a magyarságnak ez a sajtó, a magyarság egységes céljai felé?
Anélkül, hogy felelni akarnék ezekre a súlyos kérdésekre, általános pontokban összegezem az elkövetett főbb hibákat. Minden pontra ezer példát hozhatnék az elmúlt másfél év magyar sajtójából, de még egyszer hangsúlyozom: nem bántani, nem érzékenységeket fölriasztani akarok. Egy nagy megújulás számára szeretnék megnyerni minden magyar jó szándékot.
1. Nem csak az egész keresztény magyar sajtóban, nem csak egyes orgánumaiban, hanem egyes orgánumainak egy-egy számában sem volt az egységes vezetésnek, a céltudatos egységnek semmi nyoma. És hogy minden szofizmát elkerüljek, hangsúlyozom, hogy nem az egyéni nézetek megokolható és sokszor termékeny különbözését kifogásolom. A zsidó írók nézetei közt is vannak eltérések, de azért az egész zsidó sajtó minden orgánuma, s ezeknek minden száma és minden egyes rovata bámulatosan egységes a faji céltudatosságban. Vedd elő a magyar újságok valamelyik számát. Az első oldalon száz vészkürtön riadó cikket találsz, hogy meg kell óvni a magyar kultúrát, magyar irodalmat és magyar sajtót a zsidó imperializmustól. A második oldalon hosszú cikk zokog búcsúzó himnuszt ennek az imperializmusnak egyik kidőlt alakjáról, Lánczy Leóról. A harmadik oldalon a művészi rovatok vezetője csinál reklámot, zsidó művészeknek, és hallgat agyon jeles magyar művészeket. Közben egy mérges cikkben belerúgatik valamelyik nagy erőpontot jelentő keresztény harcosba. Mert az egyes keresztény orgánumok munkásai különböző fajú, különböző kultúrájú, különböző moralitású és korú emberek véletlenesen összeverődött társasága, melyet erős, a magyarság érdekeit szemmel tartó vezetés nem tesz egységes organizmussá. Mindenik külön dudál tudása vagy tudatlansága, tiszta vagy szennyes indulatai szerint, s cikkének irányát sokszor előlegezésének sikere vagy az határozza meg, kivel szűrte össze a levet az Otthonban, ebben a förtelmes szíriai szellemi bordélyban.
Két jellemző példát mégis felhozok arra, hogy mennyire önálló hatáskörű hatalom lapjainknál minden egyes újságíró. Egyik, különben őszintén magyar hajlandóságú napilapunk irodalmi rovatvezetője egyik zsidó barátját lopta be tárcaírónak. Erre olyan fölháborodás támadt, hogy több cikket a drága baráttól mégsem közölhetett. A rovatvezető nem jött zavarba. A zsidó író zsidó feleségének dzsentris szagú nevet adott, s most a családi novellákat ez alatt a név alatt közli, és így jutott az antiszemita keresztény lap pénzéből egy elég jómódú zsidó családnak akkor, mikor igen sok jeles magyar író éhezik. Egy másik lap, melynek munkatársai a múlt évben elég éretlenül, mert céltalanul a kocsmákban is inzultálták a zsidó vendégeket, most azzal a zsidó, igen tehetségtelen zsidó íróval írat tárcákat, aki a kommün alatt a legszemtelenebb arroganciával védte támadásommal szemben a zsidó imperializmust. És hogy a dolog kevésbé legyen szagos, az illetőt megteszik ősszékely rabonbánnak. Pedig a szerencsétlen ugyanannak a lófőnek a törzséből való, melyből az "Így írtok ti" ízléstelen hisztriója szakadt.
2. Lapjaink, melyek a papírhiány idején is oldalakat tudnak juttatni a legjelentéktelenebb politikai hűhónak. Nem-tudom-ki képviselő kérődzéseinek, vicinális szellemességeknek, frivol pletykáknak, s a két sorban elintézhető gyilkosságoknak: a művészi, az irodalmi, szociális és gazdasági élet legaktuálisabb, legfontosabb jelenségeit és kérdéseit szó nélkül hagyják. Mindent adnak, amit el kellene hallgatniuk, s majdnem mindent elhallgatnak, amit adniuk kellene.
3. Újságíróink igen nagy részének nincs meg a kellő kultúrája, s az ezzel járó morális fegyelmezettsége.
4. Lapjaink nem tudják elég éber és egységes szolidaritással támogatni a magyarság küzdelmeit és vezető harcosait.
5. Azokat a fontos hivatalos állásokat, melyeknek a sajtó, az irodalom és művészet életére irányító hatalma van, nagyrészt tehetségtelen tülekedők töltik be, kiknek kölcsönös szolidaritása lehetetlenné tesz minden üdvös változást.
Amint látjuk, azzal az égető veszedelemmel szemben, melyet a zsidó sajtó jelent a magyarságra, egyenlő súlyos veszélyek vannak a magyar sajtó belső szervezetlenségében. A sajtó problémájának megoldása a magyar élet egyik legsürgősebb követelménye. De ennek a megoldásnak a tervrajzát egy minden politikától távol álló, a magyarság legjobbjaiból, s legkülönbözőbb szakműveltségű jeleseiből összeválogatott orgánumnak kell elkészítenie. Erős a hitem, hogy a következő három javaslat életbe léptetése nélkül a sajtó megújhodását el nem érhetjük.
1. Bizonyos előzetes készültséget várunk attól, akire rábízzuk a cipőnk sarkának vagy a zsebóránk megjavítását. Az újságíró a nemzet nagy tömegének elhatározását, tehát a nemzeti jövőt irányítja. Ő nevel közéleti pszichét a nemzet testébe. Erkölcstelen, infámis és őrült dolog, hogy erre a pályára rászabadulhasson mindenki, kicsapott diák, analfabéta, morális hulladék, bomlott idegzetű szerencsevadász. És míg más pályán hosszú évek komoly tanulása után juthat szerény szerephez, a nyomtatott betű fedezékében már 18-20 éves korában mérgezhet, rombolhat és ölhet. Vagy külön újságírói akadémiát kell felállítani, vagy az egyetemi oktatással kapcsolatban kell megoldani a kérdést. Minden érv, amit ez ellen a követelmény ellen hoznak fel, nevetségesen gyenge, míg megvalósítását a nemzet minden érdeke követeli.
2. A szerkesztőségek saját összes munkatársaikkal hetenként, az egész keresztény magyar sajtó összes munkásai pedig kéthetenként tartanak kötelező összejövetelt, melyen a politikai kérdéseket megelőzve megbeszélnék a közös irodalmi, művészi, szociális és gazdasági teendőket. Így alkalom lenne igen sok jó gondolat és megfigyelés fölmerülésére, s a faji szempontból egységes működés és psziché kialakulhatna.
3. Meg kell alakítani az újságírói kamarát. Ugyanekkor a cenzúra, mely a legjobb kezekben van is, csakis a magyar írókat gátolja, eltörlendő. A kamara fölött legyen egy legmagasabb sajtótörvényszék, melynek tagjai írókon kívül a jogi, gazdasági, pedagógiai élet s nagy erkölcsi testületek legkiválóbb képviselői legyenek. Ez az elég nagyszámú, parlamentszerű törvényszék egyes íróktól vagy újságoktól bizonyos időre vagy véglegesen elvehesse a működési jogot, ha az illető író vagy újság a nemzet érdekei ellen vétett.
E három javaslat megvalósításával elhárítanánk a hódító idegen veszedelmét, és egészséges útra terelhetnénk saját sajtónk fejlődését. Óriási feladat vár a sajtó munkájára. Neki kell történelmet alakító lelket, szolidaritást és faji egységet nevelni, a nemzet figyelő tömegébe. Az élet vagy halál útjának megválasztásánál ő irányítja az első lépéseket. Ha piszkos vesztegetéseknek odafeküdve, gyáván és gonoszul a magyar élet ez elhatározó kérdéseiben is visszariadunk a tisztító munkától, akkor hagyjuk abba a pojácatáncot a keresztény nemzeti kirakatban, fordítsuk befelé a magyar címer tiszta arcát, s menjünk el vak zongorásnak a győztes idegen örömtanyáira.
Virradat, 1921. II. 6.
Zsidók miatt van :-)
Csak ott nincs "antiszemitizmus" ahol nincsenek zsidók. :-D
A zsidókkal szembeni ellenérzés természetességét 1945, azaz a háború után a társadalomkutató Bibó István értette meg legelfogulatlanabbul.
Bibó megállapította, hogy az antiszemiták “a zsidókról szóló tételeiket az indulat őszinte lobogásában előadott legszemélyesebb tapasztalatokra alapítják…
Abban a korban IS a szociális igazságtalanságot jogosan tették szóvá a népi költők, és ha egyszer látták amit láttak, nem mulasztották el megemlíteni azt, hogy a magyar nép nyomorát nagy mértékben a zsidók erőszakossága, törtetése, gátlástalansága és tisztességtelensége okozza.
Sinka István falusi élményei alapján úgy érezte, hogy a kizsákmányolók között jogosan emlegeti a zsidó bérlőket és kasznárokat is. Nem azért, mert zsidók, hanem azért, mert hozzájárultak a paraszti nyomorúsághoz.
Sinka a zsidóktól személyesen is elszenvedett konkrét sérelmeket.
A csókási birtoknak, ahol Sinka szolgált, zsidó bérlője volt. Vastag, szőke úr, a szerző szerint a jobbfajta zsidók közül. Honnét jött ez az ember, ki volt az őse? A családalapító: “…kis sarkadi szatócs, pajesszal, nagy paszulypipával”.
Az utódok már nem fütyülővel jártak, előttük voltak a nagy lehetőségek, megindultak a sápadt, égő szemű férfiak, a nagy debella, dús asszonyok, körülöttük csak úgy hemzsegtek az unokák. “Igen, a kis sarkadi pajeszos szatócs nem élt hiába. A fiak, az unokák már hintón jártak, szivaroztak, a katonaságnál tisztek voltak. Bőség, hatalom, és roppant vagyon volt a kezükben… Bizony, jól imádkozott a kis szatócs. Leszármazottainak nem kellett tököt sütni a major közepén, ganéjtűznél, és nem kellett egynek se egy kis ingyen döghúsért esdekelnie. Megadott nekik minden jót és minden úri állapotot a magyar nép türelme és verejtéke."
Hát így voltak "katonák" a zsidók, a tiszti kaszinókban, meg ahol irányíthattak, de soha sem a fronton, az első vonalban.
Nemcsak az önéletrajzi típusú beszámolóknál, de egyéb prózai munkáknál is egybefonódik a tapasztalat és a hozzá fűzött kommentár, hiszen egymást feltételezik. A látásmódot megszabja a szemszög, ahonnan a tapasztalatot felszínre hozzák.
Leír egy labdajátékot ír le egy lányiskola tornatermében, ahol értékes nyereménytárgyakat lehet nyerni annak, aki százszor elkapja a labdát. Egy bizonyos Iluska elkapta volna kétszázszor is, de ott volt a barátnője, egy kis zsidó lány, s annak ugyancsak zsidó társa, így hát: “…a zsidó lányban megszólalt a faji összetartás cinkosi parancsa, az idegennek vesztenie, vesznie kell!… Ilyen a zsidó barát erkölcse: jó barát végig, míg a zsidó faji érdek az ellenkezőt nem súgja neki. Be van zárva a fajiság sötét zsinagógájába, eljön a küszöbig, de inkább meghal, semhogy kilépjen. A fajiságot úgy hordja a hátán, mint egy púpot, mint csiga a házát, nem tud belőle, önmagából kilépni, egész, egyetemes, isteni emberré lenni, de elvárja minden más embertől, hogy tagadja meg magát, faját, őérette, az ő fajtájáért…
Az olyan hatalmas életanyaggal készült rendkívüli jelentésben, amilyen “A fekete bojtár vallomásai”, különösen feltűnőek a tapasztalattal jól igazolható gondolatok.
Sinka István önéletrajza, “A fekete bojtár vallomásai” a kor egyik kiemelkedő alkotása. A politikai szerepet vállaló, a csavargó költő szerepét játszó Erdélyivel szemben Sinka egy megszenvedett élet krónikáját fogalmazta meg. A szalontai juhásznál szolgáló kisbojtár egy ócska Petőfi-kötetet és egy Bibliát hordott a tarisznyájában. Ha végre szűrt kapott az apjától, csizmája nem volt. A lucernakaszálás nehéz munkája után úgy alszik el, hogy a gazda rúgása ébreszti, szabadidejében mégis Mikszáthot, Jókait, Csehovot olvas. “Aztán hozzáfogtam és fél éjszakákon át írtam; leírtam a köröttem történő dolgokat."
“Szinte a csodával határos az a hatalmi tudat, ami ezeknek a zsidó »gazdálkodóknak« minden szavukban, minden tettükben, még a gondolatmenetükben is megnyilvánult. Szerették ellesni a magyar urak tulajdonságait, sőt legtöbb esetben túllicitálták és grimászá torzították azt. Úgy futkároztak négylovas hintókon, mintha a nagypapájuk szájában soha nem lett volna fütyölő az életben.”
Amúgy én is tudok itt újgazdag zsidókat, akiknél nagyobb sznobot személyesen még soha nem láttam, tehát ez is igaz. :-D
Szóval elég hiteles forrás a korabeli vidéki viszonyokról.
"Forradalom van, hírlik, a zsidóktól elveszik a birtokokat, s a rajta levő cselédséget telepítik rá mint örökösöket. Mire a fiatalember úgy válaszol vissza: “- Nem lesz az meg - … mert, ládd, a zsidók nem engedik. Nagy ám azoknak a hatalmok.”
A szomszédságban is úgy beszélnek, még a birtokosok is, hogy aki “talpig magyar ember… persze hogy utálta a zsidókat"
"Azok a népi írók, akik csakugyan a népi mélységekből jönnek, s a falvak, a puszták, a tanyák vagy uradalmak életét nem könyvekből, hanem közvetlen tapasztalatokból ismerik, lehetetlen, hogy gyermekkoruk vagy ifjúságuk élményei között ott ne őrizzék annak a súrlódásnak, összeütközésnek, hatásnak és ellenhatásnak emlékeit, amelyeknek a zsidó térhódítás nyomán ezen a vonalon is jelentkezniök kellett."
“A magyar néppel nem lehet azonosulni, annak érdekeit akár erkölcsi, akár művészi, irodalmi, gazdasági vagy politikai síkon száz százalékig szolgálni lehetetlen a zsidósággal való szembenállás nélkül. Aki csak a többi akadályt, a többi veszélyt és ellenséget látja a népi gondolattal szemben, és csak ezt az egyet nem látja vagy nem akarja látni, az semmilyen vonatkozásban nem képviselheti a népi azonosulást maradék nélkül.”
Szabó Dezső: A sajtó
Ha egyetlen élő képbe tudnánk összetömöríteni mindazt, amit a demokrácia sajtója száz év óta termett, a hazugságnak, perverzitásnak, őrültségnek: az emberi piszoknak olyan minden képzeletet túlrontó arányú eposza hemzsegne előttünk, hogy könnyen az a kérdés támadna föl bennünk, vajon nem az egyéni demokrácia volte a világtörténelem legőrültebb hallucinációja? A demokratikus kor fölhajnalodásával egy új szörnyeteg jelenik meg a történelem vad csalitjában: ezerkörmű és ezerszájú. Mérget karmol a szívekre, gyilkolható hazugságokat köp a lelkekbe, gyilkol, de gyilkossága másoknak lesz a tragédiája, rabol, de azért erkölcsbíró marad, hazudik és az igazság bajnokának ünneplik, katasztrófája a tömegeknek, s a tömegek népszerűsége öleli körül. Ez az ezerarcú véres bohóc, ez a hisztérikus, mérhetetlen arányú zsivány: ez a demokratikus tömegszerelem legcirógatottabb kedvence: a sajtóbandita.
Ez a sajtó végzetes és elmaradhatatlan következménye volt az egyéni demokráciának, mint amilyen következménye az evésnek az exkrementum. De ha már mint a történelem testén szervesen fejlődő orgánumot kivágni, megsemmisíteni nem lehet, igyekeznünk kell működését odafejleszteni, hogy a lehető legkevesebb veszélyt és legtöbb hasznot jelentse a közösség számára.
Azok, akik ma a sajtóveszedelem előtt fel akarják kiáltani a magyarság védő ösztöneit, rendesen egy igen végzetes egyoldalúságba esnek. Nem akarják észrevenni, vagy helytelen taktikából nem veszik észre, hogy a sajtóprobléma nálunk két egyenlően fontos kérdésből áll: a) a zsidó sajtóveszedelem elhárítása, b) a magyar sajtó problémája. Általában csak az első veszélyt látják és láttatják, pedig a probléma egyik felét a másik felének megoldása nélkül elintézni képtelenség.
Természetes, hogy a zsidó sajtót kiszorítani kutya-kötelességünk. De rossz néven venni azt, de dühöngeni azért, hogy a zsidó sajtó olyan, amilyen: a legenyhébb kifejezéssel is végtelen naivság. Ismételnem kell, hogy amíg nem jutunk el arra a természetrajzi megismerésre, hogy minden faj minden egészséges erejével önmagáért küzd az életküzdelemben, botorságainkkal csak árthatunk a magyarság érdekeinek. A zsidó sajtó úgy, ahogy van, különböző arcával, vörös, fehér, nemzeti színű vagy színtelen frázisaival, nagyszerű szerve e céltudatos faj hódításának, s én nem tudok jobbat kívánni, mint hogy nekünk, küzdelmében olyan céltudatos, céltudatosságában olyan egységes sajtónk legyen, mint amilyen a zsidóságnak a maga sajtója. Én is fölszisszenek ám, ha látom a zsidó sajtóban az ügyesen elálarcozott tőröket és ágyúkat, melyek életünk legfontosabb erőpontjai ellen irányoztatnak. De sokkal nagyobb fölháborodásom, ha a saját sajtónkban látom a legveszedelmesebb ostobaságot, céltudatlanságot és áruló rosszakaratot. Mert egyet nem lehet eléggé zengőn magyar és keresztény íróink lelkiismeretébe kiáltani. Mikor a zsidó újságíró azokat a sorokat írja, melyekre fölháborodásunk kitör, akkor ő saját fajának nagyszerű katonája. De, amikor a keresztény újságíró követ el a magyar lapban ostobaságot, mikor irigység, gonoszság vagy rövidlátás teszi végzetessé sorait, akkor saját faját árulja el, saját vérével szemben hitvány.
A következő fejtegetésben tehát eltérek attól a könnyű és hálás szokástól, hogy a sajtóprobléma tárgyalásánál megismételjem mindazokat a megszokott vádakat, melyeket az Est, a Világ, a 'Népszava és társaik ellen olyan fogyhatatlan bőségben elszavalnak. Nem az én hibám, hogy az Est, Népszava és Világ vannak Magyarországon, de ha vannak, a természet minden törvénye alapján csak olyanok lehetnek, amilyenek, és ezen a legkondenzáltabb keresztény kurzus sem segít. Mert a szilvafán csak szilva, a zsidó fajon csak zsidó sajtó teremhet. De többet mondok: ha ma egyetlen hatalmi szóval el lehetne tüntetni a magyar életből a zsidó sajtó összes termékét, a sajtóprobléma a maga egészében fennállana.
Végtelenül szeretném, hogyha úgy mutathatnék rá a magyar magyar sajtó hibáira, hogy senki érzékenységét meg ne sértsem, de a javítás vágyát mindenkibe átvigyem. De igen kérem az illetékes tényezőket, hogy a következő kérdéseket tegyék lelkiismeretük gondos vizsgálatává. Volt-e valaha bármily sajtó számára kedvezőbb történelmi pillanat, mint a keresztény magyar sajtó számára az idegen uralom bukása után? Állott hatalmasabb tömegenergia, áldozatkészebb közönség, szomjasabb figyelem és irányíthatóbb lelkesedés, mint amilyen körülvette a múlt évben a keresztény magyar sajtót? A zsidók hibája volt-e, ha ez a nagyszerű hajlandóságú tömeg egy részében visszamenekült az Estihez, a Pesti Hírlaphoz, a Világhoz. Vagy a jóhiszemű tömegek hibája-e? A tömegenergia, anyagi eszközök, s a páratlan történelmi konjunktúra hatalmas tőkéjével arányban áll a keresztény magyar sajtó teljesítménye. Elérte-e a keresztény magyar sajtó azt a minimális eredményt, melyet ilyen erőforrások mellett el kellett érnie? Igazi lelki igazgatója volt a magyarságnak ez a sajtó, a magyarság egységes céljai felé?
Anélkül, hogy felelni akarnék ezekre a súlyos kérdésekre, általános pontokban összegezem az elkövetett főbb hibákat. Minden pontra ezer példát hozhatnék az elmúlt másfél év magyar sajtójából, de még egyszer hangsúlyozom: nem bántani, nem érzékenységeket fölriasztani akarok. Egy nagy megújulás számára szeretnék megnyerni minden magyar jó szándékot.
1. Nem csak az egész keresztény magyar sajtóban, nem csak egyes orgánumaiban, hanem egyes orgánumainak egy-egy számában sem volt az egységes vezetésnek, a céltudatos egységnek semmi nyoma. És hogy minden szofizmát elkerüljek, hangsúlyozom, hogy nem az egyéni nézetek megokolható és sokszor termékeny különbözését kifogásolom. A zsidó írók nézetei közt is vannak eltérések, de azért az egész zsidó sajtó minden orgánuma, s ezeknek minden száma és minden egyes rovata bámulatosan egységes a faji céltudatosságban. Vedd elő a magyar újságok valamelyik számát. Az első oldalon száz vészkürtön riadó cikket találsz, hogy meg kell óvni a magyar kultúrát, magyar irodalmat és magyar sajtót a zsidó imperializmustól. A második oldalon hosszú cikk zokog búcsúzó himnuszt ennek az imperializmusnak egyik kidőlt alakjáról, Lánczy Leóról. A harmadik oldalon a művészi rovatok vezetője csinál reklámot, zsidó művészeknek, és hallgat agyon jeles magyar művészeket. Közben egy mérges cikkben belerúgatik valamelyik nagy erőpontot jelentő keresztény harcosba. Mert az egyes keresztény orgánumok munkásai különböző fajú, különböző kultúrájú, különböző moralitású és korú emberek véletlenesen összeverődött társasága, melyet erős, a magyarság érdekeit szemmel tartó vezetés nem tesz egységes organizmussá. Mindenik külön dudál tudása vagy tudatlansága, tiszta vagy szennyes indulatai szerint, s cikkének irányát sokszor előlegezésének sikere vagy az határozza meg, kivel szűrte össze a levet az Otthonban, ebben a förtelmes szíriai szellemi bordélyban.
Két jellemző példát mégis felhozok arra, hogy mennyire önálló hatáskörű hatalom lapjainknál minden egyes újságíró. Egyik, különben őszintén magyar hajlandóságú napilapunk irodalmi rovatvezetője egyik zsidó barátját lopta be tárcaírónak. Erre olyan fölháborodás támadt, hogy több cikket a drága baráttól mégsem közölhetett. A rovatvezető nem jött zavarba. A zsidó író zsidó feleségének dzsentris szagú nevet adott, s most a családi novellákat ez alatt a név alatt közli, és így jutott az antiszemita keresztény lap pénzéből egy elég jómódú zsidó családnak akkor, mikor igen sok jeles magyar író éhezik. Egy másik lap, melynek munkatársai a múlt évben elég éretlenül, mert céltalanul a kocsmákban is inzultálták a zsidó vendégeket, most azzal a zsidó, igen tehetségtelen zsidó íróval írat tárcákat, aki a kommün alatt a legszemtelenebb arroganciával védte támadásommal szemben a zsidó imperializmust. És hogy a dolog kevésbé legyen szagos, az illetőt megteszik ősszékely rabonbánnak. Pedig a szerencsétlen ugyanannak a lófőnek a törzséből való, melyből az "Így írtok ti" ízléstelen hisztriója szakadt.
2. Lapjaink, melyek a papírhiány idején is oldalakat tudnak juttatni a legjelentéktelenebb politikai hűhónak. Nem-tudom-ki képviselő kérődzéseinek, vicinális szellemességeknek, frivol pletykáknak, s a két sorban elintézhető gyilkosságoknak: a művészi, az irodalmi, szociális és gazdasági élet legaktuálisabb, legfontosabb jelenségeit és kérdéseit szó nélkül hagyják. Mindent adnak, amit el kellene hallgatniuk, s majdnem mindent elhallgatnak, amit adniuk kellene.
3. Újságíróink igen nagy részének nincs meg a kellő kultúrája, s az ezzel járó morális fegyelmezettsége.
4. Lapjaink nem tudják elég éber és egységes szolidaritással támogatni a magyarság küzdelmeit és vezető harcosait.
5. Azokat a fontos hivatalos állásokat, melyeknek a sajtó, az irodalom és művészet életére irányító hatalma van, nagyrészt tehetségtelen tülekedők töltik be, kiknek kölcsönös szolidaritása lehetetlenné tesz minden üdvös változást.
Amint látjuk, azzal az égető veszedelemmel szemben, melyet a zsidó sajtó jelent a magyarságra, egyenlő súlyos veszélyek vannak a magyar sajtó belső szervezetlenségében. A sajtó problémájának megoldása a magyar élet egyik legsürgősebb követelménye. De ennek a megoldásnak a tervrajzát egy minden politikától távol álló, a magyarság legjobbjaiból, s legkülönbözőbb szakműveltségű jeleseiből összeválogatott orgánumnak kell elkészítenie. Erős a hitem, hogy a következő három javaslat életbe léptetése nélkül a sajtó megújhodását el nem érhetjük.
1. Bizonyos előzetes készültséget várunk attól, akire rábízzuk a cipőnk sarkának vagy a zsebóránk megjavítását. Az újságíró a nemzet nagy tömegének elhatározását, tehát a nemzeti jövőt irányítja. Ő nevel közéleti pszichét a nemzet testébe. Erkölcstelen, infámis és őrült dolog, hogy erre a pályára rászabadulhasson mindenki, kicsapott diák, analfabéta, morális hulladék, bomlott idegzetű szerencsevadász. És míg más pályán hosszú évek komoly tanulása után juthat szerény szerephez, a nyomtatott betű fedezékében már 18-20 éves korában mérgezhet, rombolhat és ölhet. Vagy külön újságírói akadémiát kell felállítani, vagy az egyetemi oktatással kapcsolatban kell megoldani a kérdést. Minden érv, amit ez ellen a követelmény ellen hoznak fel, nevetségesen gyenge, míg megvalósítását a nemzet minden érdeke követeli.
2. A szerkesztőségek saját összes munkatársaikkal hetenként, az egész keresztény magyar sajtó összes munkásai pedig kéthetenként tartanak kötelező összejövetelt, melyen a politikai kérdéseket megelőzve megbeszélnék a közös irodalmi, művészi, szociális és gazdasági teendőket. Így alkalom lenne igen sok jó gondolat és megfigyelés fölmerülésére, s a faji szempontból egységes működés és psziché kialakulhatna.
3. Meg kell alakítani az újságírói kamarát. Ugyanekkor a cenzúra, mely a legjobb kezekben van is, csakis a magyar írókat gátolja, eltörlendő. A kamara fölött legyen egy legmagasabb sajtótörvényszék, melynek tagjai írókon kívül a jogi, gazdasági, pedagógiai élet s nagy erkölcsi testületek legkiválóbb képviselői legyenek. Ez az elég nagyszámú, parlamentszerű törvényszék egyes íróktól vagy újságoktól bizonyos időre vagy véglegesen elvehesse a működési jogot, ha az illető író vagy újság a nemzet érdekei ellen vétett.
E három javaslat megvalósításával elhárítanánk a hódító idegen veszedelmét, és egészséges útra terelhetnénk saját sajtónk fejlődését. Óriási feladat vár a sajtó munkájára. Neki kell történelmet alakító lelket, szolidaritást és faji egységet nevelni, a nemzet figyelő tömegébe. Az élet vagy halál útjának megválasztásánál ő irányítja az első lépéseket. Ha piszkos vesztegetéseknek odafeküdve, gyáván és gonoszul a magyar élet ez elhatározó kérdéseiben is visszariadunk a tisztító munkától, akkor hagyjuk abba a pojácatáncot a keresztény nemzeti kirakatban, fordítsuk befelé a magyar címer tiszta arcát, s menjünk el vak zongorásnak a győztes idegen örömtanyáira.
Virradat, 1921. II. 6.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)