Zsidótéma rulez :)

Olyan sincs hogy zsidózás, az valójában zsidókritika.

Ha egyszer ők csinálják a kifogásolt dolgokat, nevén kell nevezni a gyereket, nincs mese. Még a kis zsidók is hogy védik a nagykutya cionistákat, rossz nézni. De a zsidók lélekben és identitásukban SEM magyarok. Nap mint nap bizonyítják ezt.
Miért "tépik a szájukat" EZEK? Ha "zsidózást" hallanak?
EZ MAGYARORSZÁG! A magyar embereknek joguk van megvédeni magukat és országukat! A kormány, akinek ez kötelessége lenne pont az ellenkezőjét teszi! Mitől és miért félnek a zsidók?
Tisztességes embereknek nincs mitől félniük! Talán úgy érzik, hogy ők nem tartoznak ezek közé?

Hitlerről mindig az jut eszembe, a korban amiben élt nem utálták ennyire, még a Németországon kívüli helyeken sem. Még Lengyelországban sem. Miért kötelező őt gyűlölni így, halott emberként is? :)
A zsidóknak nem szokásuk szívbajosnak lenni ha a saját érdekeikről van szó, átgázolnak mindenen, rengeteg gazdag és befolyásos lobbiszervezetük van világszerte amik zsidó érdekeket védenek, képviselnek, ám mi legyünk toleránsak és egalista módon tagadjuk még azt is hogy létezik zsidó összetartás? Hát nem, mert hülyék azért nem vagyunk :)

Reakciós nem hagyja magát XD

Reakciós az aki nem hagyja szó nélkül. :))

Mint az első versenyzőnk, aki nem tudom ki lehetett.

HTTP néven az alábbiakat írta komédiás blogjára :

Szia Komédiás!
Miért szerksztesz egy kiba buta és öreges plebscímlapot? Amire nemigen klikkolnak rá.
Mit keresett augusztus 20-án a zászlófelvonástól kezdve a katonai parádéig mindenféle komcsi időkre emlékeztető kiba buta ajánló az Fblob főoldalán, amiktől bizti benedvesedik a blogörlányok bugyija, és állami erekcióban reped szét a honfi blogörök gatyesza? Vagy nem? Miről szólnának a blogok? Miért kell ráterpeszkednie a hatalomnak? Ki vagy Te?
Miért veszel részt egy külalakban és tartalmilag totál hányadékká lett brutálisan manipulatív címlap zerkesztésében?

Komedias NEM tudta megmagyarázni ; mellébeszélt a zsidaja. Amúgy is szerintem Franciaországot jobban szereti, mint Magyarországot, Commedié '84 ugye :=D

Aztán jöttem én :

Sajnos a főoldal mindig is balliberális tematika alapján szerkesztődött. Csak liberális embereknek adják oda a főoldal szerkesztését : a Komédiás blogon kinnt vannak a nickneveik, csupa liberális bloggerről van szó: Antibaby, Amby, College, Szuperapu, Perc Petra, Stan, Kaptárlakó, Teo és Suematra. Kaptárlakó pedig nem szalonképes figura, szerintetek az ember egyáltalán aki ilyen fenyegető levelet ír??? : http://href.hu/x/3db2
A nevezett levél félelemkeltésre alkalmas, hiába a csűrt-csavart fogalmazástechnika és a harmadik személyekre utalás.

Aztán jött a normális, valszeg buddhista vallású ember, és egyetértett velem :

Srinar: 2007. 08. 25. 10:57

Konkrétan amikor a drogos és a homokos tüntetések voltak, csak a drogos és a homokos szubkultúra dicsőítése folyt a fríblog főoldalon. Néhány blogger esetében kételyeim vannak, nem-e indexes bérbloggerek titokban. Hisz egy kézben van az index és a freeblog, és ez köztudott információ. Azért kellhet ez a csel, hogy függetlennek álcázzák magukat, mert a szdsz-es propaganda már csak ilyen álcázással hatásos (vagy így se). De úgyis kibukik, hisz ugyanazokat a vadliberális baromságokat szajkózzák kórusban postról postra. Valahogy mindig kikerülnek a szadesz propaganda postjaik a főoldalra. :(

UPDATE óhne Norbi, csak közben rájöttem itt egy összefüggésre : és csak egyet kellett kattintani hozzá... XD

Naszóval, a komédiás akinek "kiadták" a címlap szerkesztését, freeblognál dolgozó ember. Nem baj ez, persze, de akkor ne játssza el az indie-janit, azaz a független külsős szerkesztőt...
Admin a gépházblogokon, mind a hármon. És még etetnek minket hogy külsős meg független. :-D

Ja, és jó arrogáns lenéző bunkó kioktató pöffeszkedő módon válaszolt mindenkinek, persze moderált is mindenkit, de én ügyeske MINDIG elmentem amit nézek, komentelek, így kerülhetettek ide ezek a postok... xD

Legvégezetül pedig lássuk Tomcat hasonló tapasztalatait a zsidó webkettes mizériáról :

http://www.tomcatpolo.hu/blog/index.html?loadpage=http://www.tomcatpolo.hu/blog/blog/blog/20061208.html

Ha az övék, ők szerkeszthetik. Hazudhatnak is.

Új kiadója van a Fidelitas hírleveléből kinőtt UFI folyóiratnak, amely a polgári underground lapjaként hirdeti magát.

A pénzügyi gondokkal küszködő korábbi Verba Volant Kft. helyett mostantól a Szinbád Szindikátus Kft. adja ki a lapot.
A cég 3 millió forintos törzstőkéjéből 2,25 millió a Nobilis Kristóf médiabirodalmába tartozó Közép-európai Média és Kiadó Zrt.-é, míg a két kisebbségi tulajdonos az UFI főszerkesztő-helyettese, Ablonczy Bálint, és a vezető szerkesztő, korábban a Fidelitas alelnökeként is tevékenykedő Balogh Ákos Gergely.
Mint ismeretes, nobilis kristóf érdekeltségébe tartozik az index.hu internetes portál is, melynek főszerkesztője a Népszabadságnál is dolgozó Uj Péter. Nobilis Kristóf a liberális nézeteiről ismert Fidesz-közeli milliárdossal, a zsidó schmidt mária-val is üzleti és baráti kapcsolatban áll. A holokauszt-luvnya gúnynéven is ismert kalapos hölgy - klón zsidó, mint ahogy dávid ibolya zsidó úgyszintén :))

Miért baj az ha egy médiafelület vagy inkább webkettes médiabirodalom zsidókézen van?
Én ezt úgy fogalmaztam meg hogy a zsidónak kettős identitása van : de azok közül a zsidó identitás az erősebb. Mi nemzsidók pedig, egy identitásúak, azaz magyarok vagyunk. Akkor is ha üknagyapánk sváb vagy tót volt, nem kell Árpádig visszamenni, elvégre nem a vérség hanem az IDENTITÁS a lényeg xD
A zsidó viszont nem honképes, kozmopolita népség, ők usa és izrael iránt nagyobb kötődést éreznek mint Magyarország iránt. Innen is sok kiment mindkét helyre, egész zsidó családok települtek ki. Nem az antiszemitizmus miatt, hanem hogy jobban éljenek, többet keressenek.

http://propatria.uw.hu/
http://www.ff.try.hu/
http://nemzszoc.esmartdesign.com/
http://www.virradat.hu/
http://betiltva.com/kezdolap.php/

Reakciós aki nem demokrata ????

Reakciós Reakció blog :-)

" A fiatal magyar demokrácia minden híve legyen tudatában annak, hogy az ország politikai súlya és nemzetközi tekintélye egyenes arányban áll azzal, hogy milyen alapos munkát végzünk itthon a fasizmus és a reakció gyökereinek kiirtásában, a magyar demokrácia kiépítésében és megszilárdításában. "

Ez természetesen idézet volt.

Dehát látnunk kell hogy a korabeli sajtóban, publikációkban, és a nyilvánosság felé DEMOKRATÁKNAK hívták magukat a kommunisták!

http://www.antikommunista.hu/ - inkább ezt nézzük,, mivel a leghangosabb média-"antifasiszták" valójában KOMMUNISTÁK!!!! ( még csak most indult a minap ez a fórum, de nem én csináltam. )

Zsidók nélkül nem lett volna kommunizmus. Önként jelentkeztek besúgonak közülük nagyon sokan 90 előtt. Úgy mint molnár gál péter zsidó újságíró, kritikus. Korábban az interneten terjedt a hír: Molnár jelentéseket adott a színházi élet szereplőiről, köztük Latinovits Zoltánról. A kritikus 2004 novemberében a Népszabadságban rövid nyilatkozatban reagál a hírekre: "Hetek óta feltételezések terjengenek egykori ügynökmúltamról. 1963-ban valóban aláírtam egy beszervezési nyilatkozatot. Elszámolással önmagamnak tartozom a történtekért. Többet erről nem fogok mondani."

Ha már a Maygar Antikommunista Ligát nem voltak képesek létrehozni 90-ben, a lusztráció kivitelezésére, a Magyar Anticionista Ligát - persze más, rejtett néven - most lenne időszerű megalakítani, a cionista veszély ellen. Az ilyesfajta megszállásnak való ellenálláshoz a magyar néplélekben megvan a szükséges ravaszság és furfang, virtus.

Ezért van többek között igazuk a kurucinfósoknak is, és a többi sok jó kezdeményezésnek. Itt éppenhogy összetartásból, és összműködésből van a hiány, részben ezért is óbégatnak a cionliberálisok a Gárda ellen - és a kurucok ellen.Bezzeg a zsidó blikk szennylapot ami többször is hazudott már, pl. a Tomcatet rágalmazta a bombagyártással, azt nem ítélik el. De az atv is undorítóan elfogult : neokon propaganda, a tulaj egy dél-koreai ZSIDÓ. :-)

Hatvan éve is csalással nyerték a választásokat - ugyanazok

Hatvan évvel ezelőtt, 1947. augusztus végén rendezték a később kékcédulásként elhíresült választást Magyarországon. Az újonnan előkerült levéltári dokumentumok alapján a hódmezővásárhelyi Emlékpontban rendeznek erről konferenciát kedden.

Kun Miklós történész az InfoRádiónak azt mondta, hogy az egykori kommunista rezsimnek a bekeményítés és a megfélemlítés volt a két legfontosabb eszköze.

A kutató emlékeztetett arra, hogy a magyar nemzet jelentős része a nagy nyomás ellenére is "ellenállt" a választáson.

Ezt mutatja, hogy szinte a semmiből felállt a Barankovics-párt, amely 64 képviselőt juttatott a parlamentbe. Ezt a pártot lényegében még a katolikus egyház sem támogatta, ugyanis ellentét volt Mindszenty József bíboros és Barankovics István között - mondta Kun Miklós.

A történész elmondta, hogy a választási bizottságok nem kommunista tagjai már a szavazás közben jelezték: idegen emberek tömegével érkeznek körzetükbe szavazni.

Kun Miklós emlékeztetett arra is, hogy ebben az időben két titkosszolgálat működött Magyarországon, mindkettő a kommunisták irányításával.

A "Katpol" a hadsereg egyik "melléknyúlványa" volt, kőkeményen lépett fel, és együttműködött a szovjetekkel. A másik az ÁVH elődje, a Péter Gábor zsidó által irányított ÁVO volt - tette hozzá.

A választási csalást tulajdonképpen ez utóbbiból irányították, szervezték - közölte a történész.

Kun Miklós utalt arra is, hogy a csalásról csak nagy kevés írásos dokumentum maradt fenn.

A legtöbb szavazatot a választások során először a kommunista párt (MKP) szerezte meg, de a választójogi törvény megváltoztatása és a széleskörű csalások ellenére sem jutott abszolút többséghez.

Sikeres volt azonban az a taktika, amellyel felszalámizták a korábban abszolút többséggel rendelkező kisgazda pártot.

A választói névjegyzékből a kommunista belügyesek a tiltakozások ellenére mintegy félmillió szavazót kihagytak, többnyire a polgári pártok és a szociáldemokraták támogatóit.

A "reakciósnak" tartott polgároknak egyszerűen nem kézbesítették az úgynevezett összeíró íveket, vagy ha igen, ahhoz a teljesíthetetlen feltételhez kötötték a választójog megadását, hogy az érintett bizonyítsa, hogy a két világháború között nem volt tagja jobboldalinak minősített szervezetnek.

A kék háttérnyomású ideiglenes választói névjegyzékkivonattal is lehetett szavazni a lakhelytől távol: az országot szervezetten járó kommunisták közül sokan 15-20 alkalommal is szavaztak ugyanazon a választáson.

(InfoRádió)

Ezek most is ilyen veszettek, annyi a különbség csak hogy most cionisták. horn gyula zsidó, akárcsak horn gábor.

Levente mozgalom

Először is egy történelmi példa arra, hogy pontosan a kommunisták azaz a zsidók azok akik nem akarják hogy öntudatos nacionalista gerinces magyar emberek nevelődjenek a fiatalokból...

A KALOT-ot ellenfelei többször is fel akarták oszlatni. Az egyik veszélyes helyzet a Levente Mozgalommal kapcsolatban alakult ki. A háború idején a kormányzat egységes ifjúsági szervezetet akart kialakítani a Levente Mozgalom keretein belül. A KALOT-nak azonban sikerült további létezését egy "menekülés előre" lépéssel biztosítani. Az ár: felvállalta az egész egységes magyar ifjúsági mozgalom képzését a bevált KALOT program szerint és lemondott a sport foglakozásokról, valamint a nemzeti ünnepek rendezéséről a Levente javára. A KALOT-ot ennek fejében vallási intézménynek minősítették és a háború végéig folytathatta működését. A feloszlatás 1946-ban érte utol a KALOT-ot. A kommunisták rájöttek, hogy amíg a KALOT létezik, addig ők nem férkőzhetnek közel az agrárifjúsághoz. Egy megrendezett "gyilkosság" vádjával kieszközölték az engedélyt a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól a KALOT betiltására. Az ármánykodás itt hamar kiderült, de egyházi részről is "megvonták a bizalmat" a KALOT-tól, mivel közösen a MADISZ-szal szerepeltek egy naggyűlésen. A betiltás után P. Kerkai elindított egy nagyszerű lelkigyakorlatos akciót. "Falumanréza" néven, amely fel akarta készíteni az egyház kebelében dolgozó fiatalokat a várható vallásüldözésre. A falumanréza ötnapos kurzusán két év alatt 22 ezer volt KALOT-os vett részt. Ekkor jött el végső csapás: bebörtönözték P. Kerkait és "kémkedés és hazaárulás" vádjával tíz és fél évre ítélték, a volt KALOT vezetőket pedig a rendszerváltásig szakadatlanul üldözték.

Milyen volt a Levente mozgalom egy vidéki városban?

Meg kell még itt emlékezni erről a mozgalomról is, mint az iskola természetes folytatásáról. Az 1920. június 4-én a párizsi „Trianon" palotában aláírt békeszerződés megtiltotta az országnak a katonatartást, vagyis nem lehetett a fiatalokat katonai szolgálatra besorozni, kiképzésben részesíteni. A békeszerződés pusztán 34.000 zsoldos katona tartását engedélyezte az országnak rendfenntartás céljából. Ez a szám nagyon kevés volt, ezért szervezte meg az állam a levente intézményt, hogy azon keresztül az ifjúságot megfelelő katonai kiképzésben részesítse. Az iskolát befejezett fiúkat 12-21 év között kötelezték a leventeoktatásban való részvételre.
A kiképzés abból állt, hogy egy tartalékos tiszt, vagy ha volt a községben olyan katonaviselt altiszt, aki a szolgálata közben kiképzést vezetett, levente oktatói megbízatást kapott. Községünkben volt egy főoktató is, vitéz Majthényi György személyében, aki már részt vett a háborúban és mint tanító, tartalékos tiszti rangja volt.
A levente mozgalomban a fiúk ugyanolyan kiképzésben részesültek, mintha katonai szolgálatot teljesítenének, azzal a különbséggel, hogy itt csak hetenként egyszer, vasárnap délelőtt volt a kiképzés, helye a ménes kútnál levő szabad terület volt. Később a község által erre a célra átadott Levente téren, a mai futballpálya helyén, rendszeres lőgyakorlatokat is tartottak. Itt golyófogó dombot készítettek, nehogy valakit véletlenül meglőjenek. A fegyveres kiképzés természetesen csak fapuskákkal történt, mivel rendes katonapuska nem volt. A lőgyakorlatokat „FEG" puskával végezték.
A fiatalok a kiképzés alatt teljes katonai fegyelemben éltek. Téli időben, amikor nem lehetett kint gyakorlatozni, valamelyik iskolai tanteremben elméleti kiképzésben részesültek, komoly hazafias nevelést kaptak.
A trianoni békeszerződés után mindjárt megindult a nagy revansra való felkészülés, nemcsak nálunk, hanem az összes legyőzött államban. Amikor hazánkban felocsúdott a lakosság a vesztes háború okozta kábulatból, községünkben is megindult egy revizionista irányzat, amit a hivatalos szervek igen erősen támogattak. Az elvesztett területek visszaszerzésére indított kampány nálunk is jó talajra talált, hiszen a község lakóinak rokonai voltak a határon túl, a határok szinte a kert alatt húzódtak. Az első határkijelölés alkalmával a falu határának egy része Romániához került és csak a békeszerződés után került vissza.
A község lakossága a leventemozgalmat rokonszenvvel figyelte, hisz a faluban a katonai kiképzés nem volt idegen. Sokat mondogatlak, hogy a szabadságharc előtt is a nemes ifjak ugyancsak katonai kiképzésben részesültek és a gyakorlótér akkor is azon a helyen volt, ahol először megkezdődött a levente foglalkozás. A tanyákon szintén volt leventeoktatás, ott tanítók voltak az oktatók. Rendeztek versenyeket a községen belül is, de a járás is rendezett tornaversenyeket, ahol a tyukodiak mind jól szerepeltek. Eleinte csak gyalogos kiképzésben részesültek, később a lovas kiképzés is megindult, amikor a lovasgazdák gyermekei saját lovaikon vettek részt. A levente mozgalom azután sem szűnt meg, amikor már megkezdődött a sorozás és behívták a fiúkat katonai kiképzésre. így aztán könnyebb volt a katonai szolgálat is, hiszen már sok gyakorlatot előre tudtak és megszokták a katonai fegyelmet is.

Az 1936-ban kiadott Révai Kis Lexikon így fogalmazza meg a Levente Intézmény célját:„Levente; a L. egyesületek célja erős, egészséges, munkabíró és fegyelmezett ifjúság nevelése. Az 1921:LIII.tc. minden 21 éven aluli ifjút a L. mozgalomban való részvételre kötelez. A L.-oktatást külön kiképzett L.-oktatók látják el és működésük a testnevelésen kívül szellemi továbbképzésre is kiterjed”.Mint tudjuk, a trianoni békediktátum előírásait a mindenkori magyar kormányoknak végre kellett hajtani. Kormányaink azonban a teljes katonai kiszolgáltatottság ellenére kiutat kerestek ebből a kényszerhelyzetből. Az Antantnak (Entente Cordiale) biztosított joga volt a „békeszerződés” alapján a magyar haderő ellenőrzésére, amikor csak akarta. Ezért volt szükséges egy olyan honvédségen kívüli katonai előképzésre, mely nem eshetett a győzők ellenőrzési és felügyeleti jogkörébe, mindazonáltal előkészítette a magyar fiatalságot, hogy 21 éves korukra – a katonai bevonulás idejére – ne kelljen minden katonai mesterfogást újként tapasztalnia.A leventeintézmény arra volt alkalmas, hogy a sport terén az akkori jelen és jövő generációjának megadja azt a fizikai nevelést és erősítést, mely az ifjúságot egy esetleges háborús szolgálatra is megedzi. Az intézmény ezenkívül tudatos nemzeti érzést alakított ki a fiatalemberben; nem is szólva az erkölcsi alapról és az állampolgári kötelességek teljesítéséről.

A „Levente-élet – Kötelező foglalkozás” c. 1943-as ismertetésében így ír T. Lenk Tivadar:

„A leventekötelezettséget az 1939. évi honvédelmi törvény rendeli el. Pontosabban ennek második része az, mely a leventeképzésre vonatkozik. Ez a törvény célszerűen alakítja át az 1924. évi III. tc.-kel meghatározott testnevelési kötelezettséget honvédelmi, azaz katonai előképzési kötelezettséggé. Ezáltal a tényleges katonai szolgálat ideje mentesül az elemi katonai kiképzéstől, mert erről már a leventeképzés gondoskodik.De ezen túlmenően a magyar ifjúság nevelésének is egyik fontos eszköze a leventeképzés, mely feladatát a nevelés minden egyéb tényezőjével együttesen és párhuzamosan látja el. A leventeképzés anyaga ezek szerint az alábbiakból áll:

1. Valláserkölcsi alapon nyugvó, katonás, hazafias nevelésből.
2. Testnevelésből és egészségápolásból.
3. Katonai előképzésből és légvédelmi oktatásból.
4. Öntudatos állampolgári életre nevelésből.
5. Az iskolában szerzett műveltség bővítéséből és emeléséből.

A leventekiképzést az ifjú szellemi és testi érettségéhez mérten különböző csoportokba osztották. Ezen csoportok szerint állították aztán össze a kiképzés anyagát és hajtják végre azt. Ilyenformán három csoportot különböztetünk meg:

I. korcsoport: a leventeapródok (12–14 évig).
II. korcsoport: az ifjúleventék (15–17 évig).
III. korcsoport: a leventelegények 17 évtől felfelé.

Minden egyes korcsoport végén próbáznia kell a leventének. A próbák anyaga főleg gyakorlati. Tagadhatatlan, hogy a magyar ifjúság vetélkedő alaptermészetének nagyon megfelelnek ezek a próbák.A próbák általános magatartás, testnevelés, egészségápolás, levente tudnivalók, leventeszolgálati szabályzatok gyakorlati ismerete, céllövészet, katonai előképzés, térképismeretek, honpolgári, honvédelmi és katonai alapismeretek teljesítménycsoportjaiból állnak. Ezekben a csoportokban az életkorral emelkedik a követelmények színvonala.

Részletek a Leventekönyvből:

A MAGYAR A HŐSÖK NEMZETE!
Leventék! Hősök voltak apáitok a harc mezején, ahol vérrel és élettel kellett adózni a hazáért, de hősök voltak a mindennapi munkában is, ahol verejtékkel tudták munkálni a megcsonkított haza feltámadását. Hazánk boldogulását a Ti kezeitekbe tették le ezek a hősök!

LEVENTE-KÖSZÖNTÉS: SZEBB JÖVŐT!

LEVENTEFOGADALOM: Fogadom, hogy teljesítem levente-kötelességeimet, melyekkel Istennek, Hazámnak és honfitársaimnak tartozom!

LEVENTETÖRVÉNYEK
1. A levente Istenfélő és hazájához mindhalálig hűséges.
2. A levente előjáróinak bizalommal és készségesen engedelmeskedik.
3. A levente kötelességét híven teljesíti.
4. A levente mindenkor igazat mond.
5. A levente lovagias.
6. A levente a zászlót és bajtársait sohasem hagyja cserben.
7. A levente legfőbb kincse a becsület.

A levente-kiképzési évet ünnepélyes istentisztelettel kell megkezdeni és befejezni. Ezeken a levente köteles megjelenni.

KÖTELEZŐ ÜNNEPÉLYEK
a) Március tizenötödike;
b) Magyarország Kormányzójának születése (június 18) és névnapja (december 6).
c) Május hó utolsó vasárnapja, a hősi halottak emléknapja.
d) Augusztus húszadika, Szent István első magyar király emléknapja.
e) Október hatodika, a tizenhárom aradi vértanú halálának gyászünnepe.
Minden év május havában ünnepélyes leventenapot kell tartani, amelyen a leventapródokat ünnepélyesen felavatják és amelyen fogadalmat tesznek.A kiképzési év végén a leventeintézményből kilépő leventelegényeket ünnepély keretében kell elbocsátani. Ezeken az ünnepi napokon a levente a leventecsapattal (zárt rendben) köteles egyházának istentiszteletén megjelenni.

A Kormányzó Úr leventékhez szóló szózata 1943 március 15-én:

Magyar Leventék !

Tihozzátok szólok, mert Reátok nagy feladat vár. A márciusi ifjak helyébe kell lépnetek. Nektek is ugyanolyan lelkesedéssel kell felsorakoznotok a nemzet nagy ideáljai és céljai mellé. Ma Ti vagytok hazánk reménysége, a magyar jövő valóraváltói. Legyetek mindig méltók nagy őseitekhez, állítsátok ifjú erőtöket épp olyan lelkesedéssel a haza szolgálatába és teljesítsétek éppoly híven kötelességeiteket. Törekedjetek mindig arra, hogy életetek példaadás legyen. Ti járjatok elől a valláserkölcsi életben, a becsületességben és a hűségben. Szolgáljátok mindenekelőtt a nagy magyar célokat, mert kivált ilyen nehéz időkben kell, hogy a nemzet érdekei minden egyéni érdeket megelőzzenek.A nemzeti élet egyik legfontosabb alapja a fegyelem. Az összetartás, a belső rend fenntartása, a belső front ereje ma az ország számára lét vagy nemlét kérdése. Szálljatok mindig keményen szembe a társadalombontó törekvésekkel. Ezek rendszerint válogatás nélkül mindennel szemben a tagadást hirdetik. Pedig ma az egészséges reformokat sem szabad, hogy a demagógia sajátítsa ki magának, mert az szem elől téveszti az adott lehetőségeket, túlkiabálja az ésszerű jóakaratot és háttérbe szorítja a komoly munkát. Az újítás is csak akkor lehet egészséges, ha az élet józan körülményeihez simul.1848–49-ben március 15-ének lelkesedését nem lehetett valóra váltani. Ma ehhez minden rendelkezésünkre áll. Országunk független és önálló, megvan a törvény előtti teljes egyenlőségünk. Ha ezeket megőrizve egységben, fegyelmezetten, keményen dolgozva haladunk és megtartjuk erkölcsi tisztaságban országunkat, méltók leszünk őseinkhez és a mai magyar harcának szent áldozataihoz.Legyetek rá felkészülve, hogyha ránkköszönt a napsütés, ősi erővel sarjadjon az ifjú magyarság élete. Bízom a mai fiatal magyar lelkek egészséges életrendjében, amely meghozza a szebb magyar jövőt!

HORTHY MIKLÓS Őfőméltósága, Magyarország Kormányzója, a Legfőbb Hadúr.

EGY KORABELI SAJTÓTUDÓSÍTÁSA Délvidék visszafoglalásakor, 1941 április 11-én levente-bajtársaink:

Kajdács János kőművessegéd, Krémer György kereskedőtanuló, Matheis György cipészsegéd, Vajda Béla cipészsegéd Beremend községben, a volt szerb határ mellett egy őrsön összekötő és figyelő beosztásra kaptak beosztást. Szolgálatuk fontosságát jól tudták, hiszen megtanulták a leventekiképzések során.Sehogy se tetszett leventéinknek a fapuska, hiszen fegyveres ellenséggel állottak szemben. Gondoltak hát merészet: szereznek puskát az ellenségtől! És amikor az őrs támadásra indult, ők is bátran elindultak az ellenség felé, mely lövöldözni kezdett rájuk. Leventéink a fütyülő golyóktól sem ijedtek meg s segítettek lefegyverezni a szembenálló ellenséges őrsöt. Az ellenségtől elvett fegyverrel és lőszerekkel felszerelve, továbbra is részt vettek az őrs támadásában és ezzel együtt Petárda községben áttörtek az első szerb erődvonalon. A négy bátor levente is a menekülő szerb katonák után vetette magát s egészen a második erődvonalig üldözte őket. Itt is felvették a tűzharcot. Egy negyven-ötven főből álló ellenséges csapat be akarta keríteni a támadó határvadászok balszárnyát, a négy bátor leventét. Ezt idejében észrevették, de nem ijedtek meg. Gyors elhatározással állást foglaltak és megkezdték a tűzharcot. Nyugodtan, izgalom nélkül céloztak. Kitűnően célzott lövéseikkel elhárították az ellenség bekerítő mozdulatát.Hősies cselekedetükről tudomást szerzett a Kormányzó Úr is s a leventeparancsnokság előterjesztésére vitéz és bátor magatartásukért a Bronz Vitézségi Érmet adományozta nekik, valamint a Délvidék Emlékérmet is.Levente bajtársaink méltán megérdemelték a legfelsőbb elismerést, mert megmutatták, hogy az igaz leventék nemcsak békében, hanem háborúban is tudják kötelességüket, amellyel hazájuknak tartoznak.
Grain Ferenc

Anarchista kommunizmus

Anarchista kommunizmus

Amikor az anarchista megmondja, ki lehet anarchista?

Anarchista ismerőseimnek

„Ha a Kossuth tériek adottságait, társadalmi, ill. osztályhelyzetét nézzük, ezek az emberek az akkori Chilében is ugyanilyen vesztesek lettek volna, amiért is ott nem jobboldalra, hanem a baloldalra álltak volna. Többségük kommunista lett volna, Allende híve, a harciasabbja pedig minden bizonnyal fölment volna a hegyekbe gerillának. Már csak azért is, mert az Egyesült Államok a latin amerikaiak számára lényegében ugyanazt jelentette, mint nekünk a Szovjetunió, s amiért a „gringo” a „ruszki” ottani megfelelője volt. Miként, ha Magyarország nyugati ország lenne és nem a nyomorult kelet-európai félperifériás-félgyarmati régió része, a tévé székházat nem szélsőjobboldali futballhuligánok, hanem baloldali anarchisták ostromolták volna meg és gyújtották volna föl. Pontosabban: ugyanazok, akiket a forró szeptemberi órákban láttunk árpádsávos zászlókkal rohamozni, lennének radikális balosok egy Lajtán túli területen. Itt és most azonban ők a Szent Korona tan hívei és Pinochetet dicsérik. (Ehhez, mit jelenséghez csak egy történeti adalék: a 19-es vöröskatonák egy része kaszáskeresztes, majd nyilas lett a harmincas években, később nemzeti parasztpárti és/vagy kommunista.) Nálunk azonban úgy látszik, minden (ki)fordítva van. Miközben a chilei rendőröket dobáló és a döglött diktátort átkozó tüntetőkről hírt adó képsorok a Pinochetet dicsőítő magyar rendőröket dobáló tüntetőket idézik, addig a Tábornok arcképét könnyes szemmel rázogató rendpárti chileiek demonstrációjáról inkább Kádár János temetése juthat az eszünkbe.”

Farkas Attila Márton - Az igaz magyarok vezérlő géniusza: Pinochet

Volt nemrég egy különös álmom, kissé idétlen sztori. Létezett egy ország, aminek az álmomban nem tudtam a nevét, de most elneveztem Kiberiának. Kiberiában egy konzervatív párt van hatalmon, az ellenzék pedig egy liberális párt. Az ország áldott békéjét nemcsak az állandó pártharcok zavarták meg, hanem az a tömegmozgalom, amit anarchizmusnak nevezünk. Ezek az anarchisták, helyesebben mondva baloldali anarchisták bizonyos időközönként kimentek a főváros utcáira tüntetni. Ez amolyan békés tüntetés volt kocsik felgyújtásával, üzletek kirablásával. (Teremtő rombolás, ahogy Bakunyin mondaná.) „Leromboljuk a kapitalizmust!” – skandálták a szabadság gyermekei. Anarchista együttesek gagyi koncertje adta a háttérzenét a hőzöngéshez. Egy nap még a legbrutálisabb anarchista szervezet, a Szabadság és Becsület Kultúregylet is kiment, ahol a főváros legnagyobb terén megemlékeztek elesett bajtársaikról, akik rendőrőrsök felrobbantásánál és civil személyek lemészárlása közben vesztették életüket. A félelem akkor támadt fel Kiberiában, mikor a legálisan működő anarchista szervezet, a Szabad Kiberiáért (SZABAD) megalapította az Anarchista Gárdát. A félkatonai alakulat elsősorban a burzsoá-bűnözés ellen kívánt fellépni. Az Anarchista Gárda ellen antianarchista tüntetéseket tartottak, aminek egyik fő szószólója a cilinderes, öltönyös ókonzervatív TDM. A félelem aztán rettegéssé vált, amikor a Szia Kitti Fesztiválon bekövetkezett a katasztrófa. A Szia Kitti Fesztivált plázacicák rendezték a fővárosban, hogy ezáltal jobban elfogadtassák magukat az emberekkel. A SZABAD azonmód fecsattant, és tiltakozott a Fesztivál ellen. Érvük, hogy a fővárosban a plázacicák ezzel a tevékenységgel rossz példát mutatnak a gyerekeinknek, akik közül bizony nem kevés kint lesz az utcán. A tiltakozás ellenére a Szia Kitti Fesztivál lezajlott. A SZABAD felhívta a híveit, hogy fényképezőgépekkel menjenek ki az utcára, hogy megörökítsék az eseményt. A fényképezésnél kissé több is történt a szélsőbal részéről. Rongyos alakok rózsaszín ruhás lányokat vertek meg egy bolt előtt. És bizony több brutális atrocitás is történt. A SZABAD, mikor őket vádolták a történtekért, azzal mentegetőzött, hogy nem anarchisták voltak, hanem punkok. Újabb antianarchista tüntetések következtek. Az álom akkor ért végett, mikor egy híres baloldali radikális, TomDog megjelent az egyik antianarchista tüntetésen. Valaki feldöntötte TomDog biciklijét, miközben azt ordibálta: „mocskos kommunista”, aztán…

Komolyra fordítva a szót, nézzük meg, mi az istencsapása az az anarcho-kapitalista. Rendes definíciót a Wikipédián nem találtam, ellenben a Hayek Társaság honlapján már igen. Szerintük: „Az anarchista filozófia kisebbségi irányzata, amely az ifjúhegeliánus Max Stirner individualista anarchizmusából kiindulva szembenáll a többségi, baloldali anarchisták szocialisztikus elképzeléseivel. Elméleti előfutárai a mozgalomnak a 19. századi amerikai anarchisták, főleg Benjamin Tucker (a "méltányos kereskedelem" rendszerének szószólója), Lysander Spooner és Josiah Warren. Tucker alapelve volt, hogy minden személy élvezze azt a maximális szabadságot, amely összeegyeztethető mások egyenlő szabadságával, beleértve azt a jogot is, hogy mindenki korlátlanul szerezhet és bírhat piaci javakat. Az anarcho-kapitalisták (vagy anarcho-liberálisok) ugyanúgy a központi államban látják a szabad egyén, a szabad társadalom fő ellenségét, mint a baloldali anarchisták, és ugyanúgy hisznek abban, hogy egy szabad társadalom csakis önkéntes, szerződéses alapon, alulról szerveződő szabad szövetségekben jöhet létre - ehhez azonban alapvető fontosságúnak tartják a magántulajdon szentségének elismerését, az egyén szabad vállalkozáshoz fűződő jogának korlátlanságát, hiszen politikai és gazdasági szabadság elválaszthatatlan egymástól és a politikai szabadság alapja éppen az egyén saját tulajdonához való joga. A kizárólag önkéntes magánszerződésekben bízó anarcho-kapitalisták szerint még a minimális államot hirdető libertáriusok is túl messzire mennek, amikor bizonyos, a polgárokat védő közfeladatokra elfogadnak egy limitált "éjjeliőr-államot". Álláspontjuk szerint nincs olyan közfeladat, amit ne lehetne privatizálni vagy civil szervezetekre bízni: az önkéntes hadseregektől kezdve a privát rendőrségeken (Tucker kifejezésével "védelmi magántársulásokon"), bíróságokon át a szociális ellátórendszerek teljes magánosításáig (ez utóbbira egyébként a szocialista anarchistáknak semmilyen válaszuk nincs). A libertáriusokhoz hasonlóan kulcsfontosságúnak tartják a mindenféle monopóliummal, különösen az állami (föld- és pénz-) monopóliumokkal szembeni harcot. A gazdaság anarcho-kapitalista felfogását a második világháború óta képviselte számos könyvében és tanulmányában a mozgalom néhai legaktívabb szellemi képviselője, Murray N. Rothbard amerikai közgazdász. Ludwig van Mises osztrák közgazdász tanítványa a laissez faire-gazdaságtant az emberi jogok és az állam elutasításának elméletével kapcsolta össze, amelyet a 19. századi amerikai individualista anarchisták, főleg Spooner és Tucker tanulmányozásából merített. Rothbard (legfontosabb muve: For a New Liberty - The Libertarian Manifesto. New York, 1985) a modern libertarianizmus alapító atyja.” A libertarianizmusra felesküdött Hayek Társaság szerint ez nem működik. És a kommunista anarchista szerint sem.

A kommunista anarchista kikéri magának – és ez Csoma Lajosnak a Bozóki András-Sükösd Miklós: Anarcho-demokraták kritikájából jól látszik. A könyvkritikákra nem szokásom reagálni (mint ahogy arra se reagálok, ha az Élet és Irodalom kedves és megértő publicistái éppen az irodalom védelme érdekében Stephen King-et szapulják). A probléma az, hogy az írása, ami a tarfor.hu marxista internetes portálon megtalálható, több mint kritika. Demagógia. A demagógia miatt sem ülnék géphez, hisz az található az országban számtalan mennyiségben. Viszont a szerző, aki amúgy anarchista, megmondja, ki lehet anarchista és ki nem. És bizony ez a „szabadság egy hívétől” egészen meglepő. Tudtommal az anarchizmus összes irányzata a szabadságot pártolja – Csoma Lajos viszont nemhogy megmondja, egyenesen megköveteli, hogy az anarchista az elavult marxista, antikapitalista köntösbe bújjon. Néha az az érzésem, hogy a kommunista anarchisták többsége nem is a szabadságot kívánja, hanem a hatalmat. Avagy azt, hogy részesüljön a hatalomból.

Az Anarcho-demokraták-ra nem akarok sok szót pazarolni. A mű az anarchizmus elméleti kérdéseivel, történeti hátterével és a hagyomány hazai örökségével foglalkozik. Kibontja az anarchizmus főbb vonalait, és élesen elkülöníti a különféle irányzatokat. Képet kapunk a társadalmi bázisról: megtudhatjuk, hogy az eszme hogyan jelentkezett a munkásságnál, a parasztságnál, az értelmiséginél, az arisztokráciánál, a művészekről nem is beszélve. Bozóki András és Sükösd Miklós természetesen a saját ideológiájukat képviselik, bár erősen kihangsúlyozzák, hogy ők csupán tudósok. A cím is utal rá, hogy az anarcho-demokratánál teszik le a voksot. Nem csodálkoznék, ha ők az anarcho-kapitalizmust gyakorolnák is, (igen, ami a „tiszteletreméltó” Hayek Társaság szerint nem működik).

A kritika ennél már jóval több szót érdemel, természetesen Csoma Lajos is képviseli a saját ideológiáját. Ő, kérem szépen, marxista anarchista, azaz kommunista anarchista. És van olyan kegyetlen, mint Artner Annamária! (Igen, FAM „mester”!) Bozóki András és Sükösd Miklós legalább ad több utat, nem érződik a könyvön, hogy „te igenis ezt az utat követed”. Csoma Lajos viszont egyenesen pisztolyt szorít a fejedhez, úgy kényszerít. Bozóki András és Sükösd Miklós legalább megpróbálja elfogadtatni az anarchistákat, lebontva róluk azt a démonizált leplet, amit a jobboldal és a liberálisok aggattak rájuk. Csoma Lajos viszont hozzásegít, hogy az anarchizmus kiüresedjék, elhasznált termékként az utcán végezze. Na, nézzük a kritikát:

„Nos, Bozóki András és Sükösd Miklós alapkoncepciója szerint a közép-európai régióban létezett egy sajátos anarchista mozgalom, mely anarcho-demokratának nevezhető. Ide sorolhatók a liberális szocialisták (pl. Jászi Oszkár, vagy Bibó István) is. Ezzel a kategóriával az a fő probléma, hogy itt valódi alapok nélküli politikai gondolkodásról van szó. A politika - és maga az uralom - csak felépítmény, a tulajdonviszonyok társadalmi megjelenítése. Nem szabad elfelejteni, hogy az állam a tulajdon védelmére jött létre. Az „anarcho-demokrata” gondolkodók megfosztják az anarchizmust - és magát az antikapitalizmust - létezésének alapjaitól. Ilyen értelemben számos anarchista irányzat létjogosultsága is megkérdőjelezhető.”

Vagy inkább csak a kommunista anarchizmus létjogosultsága. De ki mondta, hogy megkérdőjelezhető? A kritikus csúsztat. A sor lényege, hogy tagadja az anarcho-demokraták létét. Ilyen nem létezik! – a lényeg, hogy ezt kimondhassa. Hol van az megírva, hogy az anarchizmus egyenlő az antikapitalizmussal? Minden eszme fejleszthető, így az anarchizmus is. Miért kell megmaradni az elavult formáknál? A környezetemben, de hála istennek, még a neten is egyre több olyan anarchistával találkozok, akik úgy érzik, az ő feladatuk: felemelni az igazságtalanságok ellen a szavukat. És ez nem jelent egyet a marxizmussal. Nem jelent egyet az antikapitalista dogmával, amit Csoma Lajos, ez a „marxista pap” oly’ erősen kihangsúlyoz. FAM egy cikkében felhívja a figyelmet, hogy ma már egyre kevesebben idézik Jászi Oszkárt vagy Bibó Istvánt. A marxista kritika (mert mi más lenne?) erre tökéletes bizonyíték. Miért van az az érzésem, hogy a szerző a bűnös demokrácia helyett proletárdiktatúrát kíván? Vagy ő hogy képzeli el a világ új berendezését? Ez természetesen nem derül ki a kritikából. Vajon miért?

„Nem beszélni a tulajdonról - bérmunkáról, kizsákmányolásról, a gazdagokról, a munka pokláról -, és mégis anarchizmust emlegetni: nem több álmodozásnál. Így válik utópiává, hiszen a szép eszmék sohasem diadalmaskodhatnak a létező viszonyok felett. A liberalizmus teljes mértékben polgári ideológia, az anarchizmus gyökerei viszont a munkásosztályhoz kötődnek, nem a polgársághoz, sőt annak ellenében alakult ki. Az individualista anarchizmus (főleg az amerikai képviselői) sokkal inkább radikális liberalizmus, vagyis a polgári osztály egyik ideológiája. Ezzel szemben az anarchizmus a kizsákmányolt osztály forradalmi mozgalma, és semmiképpen sem valamiféle csúcsdemokrata elképzelés, jószándékú demokrata - tehát burzsoá - ideológusok próbálkozásai ellenére sem. Az anarcho-kapitalizmus egyenesen fából vaskarika, néhány jól fizetett értelmiségi, üzletember szánalmas kísérlete saját jófejsége igazolására.”

Egy marxista ideológus szerint a környezetvédő mozgalmak, és rajtuk kívül még sok antiglobalista mozgalom a tőke szekértolója. Miért? Mert nem kívánnak kommunizmust, helyette megelégednek a kapitalizmus megreformálásával. Valószínűleg ez a gond az anarcho-kapitalizmussal (vagy anarcho-demokratizmussal), és nem véletlen, hogy a szélsőbalon oly’ sokan viszolyognak a vallásos anarchizmustól – nem kommunizmust kíván, hanem a kapitalizmus megreformálását. Természetesen racionális érvek most sincsenek, bizonyításra ott a jól ismert, csak már kicsit régi marxista dogma. Az is érdekes, hogy Csoma Lajos a munkásosztály kiváltságának mondja az anarchizmust. A jófej értelmiségi üzletemberek meg szégyelljék a pofájukat, mert próbálnak értelmes kereteket adni az anarchizmusnak. Az már persze mellékes, hogy bár a Hayek Társaság pozitívan értékeli az anarcho-kapitalizmust amolyan „jaj, de aranyos” módon, viszont érzékelteti a maga képmutató módján, hogy ez az eszme gyenge és nem működik.

„Súlyos aránytalanság a különböző, önmagukat anarchistának nevező irányzatokat egyenrangúként kezelni. Tömegmozgalommá mindig a kollektivista, anarcho-kommunista irányzatok váltak, forradalmi mozgalom lévén forradalmi - vagy éppen forradalmat váró - időszakokban. Az individualista, vallásos, művész-anarchisták többnyire nem léptek túl a rendszer keretein, az individualizmus pont azért nem, mert az elszigetelt, egyéni megoldások nem jelentenek valódi kiutat.”

Az tény, hogy az anarchizmussal való egyéni kísérletek nem vezettek eredményre. De talán a kollektivista irányzatok igen? Valahogy ott sem látom az eredményeket.

„Az anarchizmus politológiai megközelítése sok esetben vezet hibás eredményekhez. Az ideológiák - az anarchizmus tagadja, hogy ideológia lenne! - csoportosítása csak egy a lehetséges megközelítések közül. Az anarchisták többnyire így látták: létezik a kapitalizmus - a polgári osztály gazdasági és politikai uralma - ellen küzdő forradalmi (munkás) mozgalom, mely nem a kizsákmányoló rendszer reformálgatására törekszik, hanem a rendszer elpusztítására. Célja az egyéni és közösségi szabadság, az állam és osztálynélküli világ létrehozása. A rendszer keretein belül léteznek a különböző burzsoá politikai elképzelések, ideológiák, melyek azonban fő céljukban, a kizsákmányolás fenntartásában megegyeznek. Ezzel szemben a rendszeren kívül áll a forradalmi mozgalom. A forradalmi mozgalom sokszínű, különböző elképzelések léteznek a kapitalizmus meghaladására, de céljaikban ezek is megegyeznek. A polgári ideológiák sohasem lesznek antikapitalisták, viszont egy forradalmi irányzat válhat reformistává, a kapitalista kereteket elfogadóvá, azaz forradalmi tartalmát elveszítő ideológiává. (Ez történt a kommunista mozgalom lenini-bolsevik szárnyával - pontosabban szólva a kommunista mozgalom egy része elvesztette forradalmi tartalmát, megszűnt kommunistává lenni akkor, amikor leninizmus-bolsevizmus, ez a radikális szociáldemokrata irányzat lett belőle.)”

A munkásmozgalom a világ egyik legnagyobb képmutatatása, álszentsége és átverése volt. A sok ezer megtévesztett munkás csak arra volt jó, hogy az „új megváltók” a húsoskondér közelébe jussanak. A hatalom megszerzéséről szólt az is, mint jó pár hasonló mozgalom. A munkásmozgalom, beleértve a „létező szocializmust” is, tett róla, hogy a szakszervezetek rossz színben tűnjenek fel, ami sajnos máig is érezteti hatását. Szerettem, amikor a kommunista anarchista ismerőseim elmagyarázzák nekem, hogy a kapitalizmus elpusztítását békés úton képzelik el. Az elképzeléssel csak az a gond, hogy a kapitalizmus nem kíván békés módon elpusztulni. A kommunista anarchista viszont nem adja fel. Ebből pedig mi következik? Az, hogy a kommunista anarchista csatatéren kíván megdögleni. Az, hogy a kommunizmus csak hullahegyeken keresztül valósulhat meg. Köszönöm, de akkor inkább maradok a reformnál. Az legalább nem követel áldozatokat. Jellemző, hogy itt Csoma Lajos azt mondja ki, hogy az anarchista nem maradhat meg a reformista elképzeléseknél, mindenképpen a forradalmat kell szolgálnia – azaz a keze véres lesz így is, úgy is.

„A politológia a polgári demokrácia keretei között alakult ki, és mint a társadalomtudományoknak általában, alapvető célja a rendszer igazolása, ideológiai alátámasztása. Természetes módon a liberális demokrácia van a szerzők által felvázolt ideológiai „nap”-ábra középpontjában. És ez a fő probléma a könyvvel: szerzői a polgári demokrácia szemszögéből vizsgálják az anarchizmust. Ez persze teljesen érthető, hiszen - mint azt ők maguk is leszögezik - nem anarchisták, hanem tudósok, a tudomány pedig igencsak vitathatóan nevezhető objektívnak.”

Csoma Lajos szerint a politológia a demokratikus rendszer ideológiai alátámasztása. Az érvelés félelmetesen hasonlít Tóth Judit újnáci kisasszony írásaira, aki a totalitarizmus-elméletet igyekezett hasonló módszerrel cáfolni. Csoma Lajos szerint a politológia a burzsoá tudománya, Tóth Judit pedig a totalitarizmus-elméletet a zsidók kreálmányának tartotta. Az eljárásukat követve pedig megállapítható, hogy a marxizmus a szélsőjobb üdvtörténeti tevékenységének eszmei alátámasztása.

„Az emberiség története nem pusztán az állam kialakulásának és fejlődésének története - a történelem legizgalmasabb és legnagyszerűbb fejezete a hatalom elleni harc története. Az osztályharc története villantja fel az emberiség valódi arcát, az együttműködésre, a haszonelv nélküli, nem-elidegenedett kapcsolatokra épülő társadalom képét. A hatalom szolgálatában álló tudomány természetesen mindent megtesz, hogy ezt a képet elhomályosítsa. Ennek ellenére szinte minden generáció megtapasztalja a szolidaritás nagyszerű érzését, ami a társadalmi béke - vagyis az osztályok közötti hamis „béke” - fellazulásának időszakában rohamosan terjed. (Ilyesmi érzés uralkodott 1990 őszén, az úgynevezett taxisblokád idején.)

Csoma Lajos szolidaritásról beszél, miközben megköveteli az anarchistától a marxista hozzáállást. Ez aztán a szolidaritás!

Nagy tévedés azt állítani, hogy az anarchizmus kiindulási alapja egy eszményített emberkép. Az anarchizmus a kapitalista viszonyok tagadásából indul ki. Nem fogadja el, hogy az emberiség döntő többségének szükségszerűen kiszolgáltatottan, kizsákmányoltként bérmunkával kell eltöltenie életét, miközben egy fölötte álló, létszámában jóval kisebb osztály élvezi munkája gyümölcseit. Az anarchizmus szerint ezzel szemben igenis lehetséges emberhez méltó élet mindenki számára. Nem valamiféle elvont igazság - „minden ember jó” - alapján, hanem az emberiség legtermészetesebb szükségletei alapján.”

Mindenkinek a kedvére tenni? Ez arra emlékeztet, mikor a diszkóban a menő srác azt bizonygatja a haverjainak, hogy minden nőt ki tud elégíteni. Hogy lehet egyszerre szabad életet biztosítani a munkásnak, a parasztnak, a hivatalnoknak, a kis vállalkozónak, az egyházi személyeknek… azaz a társadalom minden tagjának? Nesze semmi, fogd meg jól!

„Anarchizmus és kényszer. A kritika szerint az anarchizmus cselekvésképtelen, nem képes valódi politikai cselekvésre, hiszen elutasítja a politikát. Ez így nem állja meg a helyét. A forradalmak során az anarchizmus nem azért került ki az események fő sodrából, mert képtelen volt szerveződni, hanem azért mert az események ellenforradalmi irányt vettek és az ellenforradalmi erők - melyek magukat gyakran nevezték forradalminak - kemény harcok és vérfürdők során velük végeztek először.”

Ez volt régen. Viszont ma nincsenek ellenforradalmi erők, sőt elnyomásról sem beszélhetünk. Az anarchisták nyugodtan szervezkedhetnek, hiszen a Magyar Gárda is legális keretek között működik.

„Az anarchizmusnak körvonalazatlanok a gazdasági elképzelései. Az anarchizmus - ezt a szerzők is elismerik - a tulajdon tagadásának elvéből indult ki. Ennek az alapelvnek a feladása az anarchizmus feladását jelenti. A forradalom - és az anarchizmus önmagát forradalminak tartja, ha nem, akkor az hamisítás - a viszonyok gyökeres megváltoztatását jelenti. A kapitalizmus pedig a tulajdonban és a cserében gyökerezik. A tulajdon és a csere megszüntetése esetén nincs is értelme gazdaságról beszélni. Az anarchizmus elutasítja az árutermelés logikáját - ne várjuk tőle a hatékonyság növelésének receptjét.”

Az anarchizmus megszünteti a tulajdont és a cserét, elutasítja az árutermelés logikáját. Oké. Mit adtok helyette? Ez emlékeztet, mikor Vona Gábortól megkérdezték, miután jól elnevezte a FIDESZ-t és az MSZP-t minden rossznak, hogy mi a JOBBIK gazdasági programja. A válasz úgy hangzott: a gazdasági ügyek másodrendűek, az első a nemzeti értékek védelme. De a problémát megértem. A marxista közgazdászok gazdasági elméletei kifulladtak – és nincs rendes gazdasági alternatíva. Majd a közeljövőben, addig várjunk türelmesen!

„Antiszociális magatartás - a kritikusok szerint jogi szabályozás nélkül kezelhetetlen. Nos, a társadalomra veszélyes magatartást a rendszer termeli ki, de ha nincs tulajdon, nem lehet a tulajdon szentsége ellen véteni, márpedig ma ez a deviánsnak nevezett magatartások legnagyobb hányada. Szó sincs róla, hogy az anarchisták a morális önszabályozást tartanák az egyetlen megengedhető „rendfenntartónak”. Ez csak a hippi álmokban van így. Vagy valaki el tudja képzelni, hogy a rendszer elleni harcban akár életüket is feláldozó anarchisták szó nélkül tűrik, hogy valaki odaszarjon az asztalukra?”

Németországban, amikor a globalizációs csúcstalálkozó történt, az anti-globalizációs tüntetésen néhány anarchista a kórházba jutatott néhány rendőrt. Ez is elég szomorú, de az már egyenesen undorító volt, ahogy az ATTAC Magyarország elhatárolódott a randalírozóktól. Biztos sajnálták a rendőröket mély humanizmusukban! A JOBBIK is hasonlóan védekezett, mikor a melegfesztiválon megtörténtek az atrocitások: „focihuligánok voltak”. De ha annyira fel akarja áldozni magát az összes magyar kommunista anarchista, miért itt verik a nyálukat? Miért nem mennek Irakba, vagy más olyan országba „harcolni”, ahol diktatórikus elnyomás van? Mert magyarok? Ugyan már, hisz a nemzeti érzés alig jelent nekik valamit! Ők nemzetközi érzelműek! Együtt éreznek minden nyomorgóval, aki a Földön létezik!

„A nemzet. A könyv szerzői nagy fontosságot tulajdonítanak a nemzeti identitásnak. Pedig a modern nemzet a kapitalizmus terméke, alapvetően mesterséges fogalom, és elsődleges célja az internacionalizmus elpusztítása. „A proletárnak nincs hazája.””

Igen, erről az előbb beszéltem. FAM is felemelte a szavát, mikor Artner Annamária antinacionalista kiszólásokat engedett meg magának. Én már csak rábólintani tudok. A nacionalizmus fontos. Természetesen a tiszta nacionalizmus.

„A demokratikus állam fölényben van a diktatórikus állammal szemben, állítják az anarchizmus kritikusai. Ennél a pontnál azt vetik az anarchisták szemére a könyv szerzői, ami a lényegük, hogy ti. nem hajlandóak a különféle államformák között különbséget tenni, és nem kívánják elfogadni a kisebbik rosszat. Az anarchizmus kemény kritikával illeti a demokráciát. A demokrácia az árucsere ideológiája. A demokrácia nem tiszta lapokkal játszik, a többség uralma csak addig elfogadható a rendszer urai számára, amíg a többség manipulált, agymosott. Itt a könyv kiindulásához jutottunk el: a szerzők az anarchizmust elemezve azt a következtetést vonják le, hogy a demokrácia kereteit tágítani kell, és ez a legtöbb, amit elérhet az anarchizmus, ami ezen túl van, az csupán utópia. Az az érzésem, hogy igen kevés anarchista van velük egy véleményen.”

Igen, egyre kevesebb anarchista van ezen a véleményen, mivel sajnos a kommunista anarchizmus ma a menő, a dívat, a trendi. Nézzük csak az indymedia.hu ostoba marxistáit... A vallásos anarchisták és az anarcho-demokraták kevesen vannak. Csoma Lajos igazán elmondhatná, mit akar. Ha nem demokrácia, mi? Proletárdiktatúra? Mert nekem nagyon ez jön le. Amúgy a cikk pont a dogmatikusságával, és iszonyúan erős ellenségképével épp azt éri el, amit nem akar. Azt, hogy egyre többen fognak undorodva elfordulni az anarchizmustól. Egy igazi anarchista nem hiszem, hogy vért és halált akar. A kommunizmus megvalósítása pedig (és itt nem a „létező szocializmus”-ra gondolok) anélkül pedig nem megy. Magyarország pedig nincs olyan állapotban, hogy kibírjon egy újabb polgárháborút. Aki pedig erre úszit, csinálja azt jobbról vagy balról, veszélyes.

im

Zsidó gárda :D

Az In-Kal Security kapta a kormánytól a megbízást, hogy hallgassa le a tüntetés és blokád szervezőinek telefonját és valótlan hírek terjesztésével válassza le őket a fellázadt népről. A kormány ezzel a megbízással közhatalmi jogosítványokat adott, teljesen törvénytelenül egy őrző - védő magáncég kezébe. -- A titkosszolgálati műveletet Szende Iván volt III/II-es kémelhárító tiszt, jelenleg a Moszad titkosszolgálat őrnagya, az In-kal security stratégiai igazgatója koordinálja. PPSZ Sajtószolgálat

És elküldé őket Mózes a Kánaán földének megkémlélésére... És nézzétek meg a földet, hogy milyen az és a népet, amely lakozik azon: erős-é az vagy erőtlen, kevés-é az vagy sok?" /Mózes IV. könyve, 13:18-19/

Az izraeli titkosszolgálat egyike a világ legrégibb hírszerző intézményének. Rokonszenveznek a liberálisokkal, az anarchistákkal, a szociáldemokratákkal. Egyszóval minden olyan elem, amely a ellenséges nézeteket és érzelmeket vall a Haza érdekei iránt. Ez így volt a 20. század kezdete óta ami a mai napig tart! Hihetetlen? Íme olyan valaki, aki járatos és tapasztalt az ilyen körökben!

Részlet Kozenkay Jenő egykori kémelhárító tisztnek a Magyar Demokratának adott beszédéből:

"(..)Ez egy jól szervezett operatív akció keretében zajlott, amihez többféle támogatás kellett. Szükséges volt, hogy a hazai titkosszolgálatok - magyarul mondva - ne pofázzanak bele, és szükség volt médiatámogatásra. Az a szervezett erő, amely parancsra van jele a médiában, és most rendkívül hallgatag, az a Moszad állománya. Az izraeli belbiztonsági szolgálat, a Sin Bét honlapján toborzó felhívás olvasható, amely arra hívja a zsidó fiatalokat, hogy vállaljanak fizetett munkát a Moszadnál, a hírszerzéstől a kiszolgáló tevékenységig mindenféle területen. Az izraeli titkosszolgálat keresztbe-kasul átszövi a magyar közigazgatást, a tömegtájékoztatást, a hatalmi szerveket, beleértve a titkosszolgálatokat is. Olyanok vagyunk, mint egy lyukaktól hemzsegő ementáli sajt. Tény, hogy a magyar nemzetbiztonság aláásása nem magyar, hanem idegen érdek. A mélységes hallgatás bizonyítja, hogy telibe találtam. Legfőképp két ember hallgatott, akiknek meg kellett volna szólalni ebben az ügyben. Az egyik Lamperth Mónika belügyminiszter asszony, a titokgazda, a másik Gyurcsány Ferenc, aki amúgy mindenhez hozzászól. Ebben az ügyben azonban még véletlenül sem hallatta a hangját. Azok, akik ebben a szakmában, ebben a titkosszolgálati közegben dolgoztak vagy dolgoznak, tudják, hogy nem csak arra kell figyelni, hogy ki mit mond, hanem arra is, hogy ki mit nem mond, vagy ki az, aki hallgat. Gyakran kell a sorok között olvasni.

Milyen erőt képvisel az izraeli titkosszolgálat hazánkban?

Magyarországon hétezer és tizenháromezer fő között van a Moszad ügynökeinek a száma. Ezek nem mind hírszerzők és kémelhárítók. Vannak köztük az operatív találkozások helyszínéül szolgáló lakások tulajdonosai, futárok, olyan cégvezetők, akik a rendszer működtetéséhez biztosítják a pénzt, és mások. A Moszad minden megyében, minden városban a döntés-előkészítő és döntéshozó helyen jelen van. (...)"

Kérdezzük: milyen jogon és alapon tevékenykedhet tízezernyi idegen titkosszolgálati ügynök egy "függgetlennek" mondott országban? Csak nem magunktól védenek meg bennünket a saját érdekünkben?

Kik térítették el tavaly a Kossuth teret?

A kormánypártok a politikai elemzők mellett az Állambiztonsági Szervek volt munkatársai közül több „hithű” és mellettük elkötelezett személyt napjainkban is foglalkoztatnak. Ezen operatív szakembereknek a feladata az ellenzéki pártok vezetőinek megfigyelése, családi helyzetének és vagyoni körülményeinek tanulmányozása, szükség szerint környezettanulmány készítése is. Különös hírt tett közzé a Polgárok és Polgármesterek Szövetségének Sajtószolgálata. Állítja: közismert, hogy úgy az MSZP, mint az SZDSZ több politikai elemző csoportot foglalkoztat, amelyek kiemelt figyelmet fordítanak az ellenzéki pártok napi tevékenységére és nyilatkozataira. Naprakész értékeléseik alapján azonnal javaslatokat tesznek az MSZP, illetve az SZDSZ vezető politikusainak az ellenzék és a tűntetők elleni gátlástalan reagálásra, és valótlan információk terjesztésére. Nagyrészük zsidó!

- Apró Antal alezredes, a BM III/II Csoportfőnökség volt munkatársa (Gyurcsány rokona),
- Dr. Vajda József az NBH volt tábornoka (Apró Piroska rokona),
- Gyimesi György az NBH volt ezredese,
- Kende Péter miniszterelnöki tanácsadó,
- Harangozó Szilveszter altábornagy a volt BM III. Főcsoportfőnöke, MSZP elnöki tanácsadó,
- Dr. Kacziba Antal az ORFK volt tábornoka, jelenleg MSZP elnökségének tanácsadója,
- Tüske Gyula a KBH volt tábornoka, jelenleg Kiss Péter miniszter tanácsadója,
- Somogyi Tamás az NBH volt tábornoka, aki jelenleg az MSZP elnökségének tanácsadója,
- Szabó Zoltán az IH volt alezredese,
- Dr. Ripka Géza az IH volt ezredese,
- Dr. Vágó Ervin az NBH volt ezredese,
- Ruska Zsolt az NBH volt alezredese,
- Dr. Dankó László a BM II/II Csoportfőnökség volt ezredese,
- Dr. Szövényi György a BM III. Főcsoportfőnökség volt alezredese,
- Tyekvicska Árpád a BM III/II Csf.-ség volt alezredese, az SZDSZ és a Political Capital szakértője,
- Dr. Gyekinszki László a BM volt kabinetfőnöke, az SZDSZ nemzetbiztonsági főtanácsadója,
- Deák Péter a KBH elődjének volt ezredese, miniszterelnöki tanácsadó,
- Jávor Endre a KFH ezredese, főtanácsadó,
- Meruk József a BM III/I Csf.-ség titkos munkatársa volt, az MSZP tanácsadója,
- Dr. Lusztig Péter ny.r. ezredes a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság volt állambiztonsági helyettese, jelenleg az MSZP biztonsági tanácsadója és Dr. Petrétei József miniszter szaktanácsadója,
- Szende Iván a kémelhárítás volt tisztje, aki a 80’-as évek végén Izraelbe disszidált, majd a rendszerváltás után újságírói fedéssel, MOSZAD ügynökként hazatért és jelenleg az In-Kal Security egyik vezetője.

Az ősszel idős amerikai magyar egy hazai barátjától telefonon érdeklődött, hogy lesz-e valamilyen nagy változás otthon, s hogy Pozsgayék miért nem üldözik ki a megszálló zsidókat az országból :

"Mondtam, hogy a Kossuth téren már megjelent Szűrös Mátyás (MSZMP), a vakoló Makovecz Imre és még Pozsgay Imre is beszédet mond. Mivel már lelkileg belefáradtam az embereket felvilágosítani, csak hagytam az öreget, hadd botorkáljon tovább a reménység útjain ... Mi mást tehettem, elköszöntem tőle: "szebb jövőt és igazságot a Hazának"

Richard Deacon: Az izraeli titkosszolgálat c. könyve a Kabala Kft kiadásában Magyarországon is megjelent, 1991-ben:

"Az oroszok nagyon vágynak arra, hogy valamit megtudjanak Izrael hírszerzési módszereiről és technikájáról... Rendkívüli módon szeretnék megtudni, hogy milyen értesüléseket adnak át a cionisták a Szovjetunióban. Bár az oroszok ragaszkodtak ahhoz, hogy ne alkalmazzanak orosz zsidókat kulcstechnológiai állásokban vagy a titkosszolgálatban, a Szovjetunióban az elmúlt néhány évben mégse tudták teljesen kiűzni a korábbi zsidó monopóliumot a tudományból. Ahogy Izrael felhasznált olyan zsidókat, akik ki tudták adni magukat arabnak, hogy arab területeken kémkedjenek, ugyanúgy tudnak olyan zsidókat is alkalmazni, akik nem zsidó orosznak adják ki magukat a Szovjetunióan. Hiába igyekeztek az oroszok eltávolítani a zsidókat a KGB-ből és más biztonsági szolgálatból, néhány más kelet-európai ország nem követte őket ebben. Még mindig van néhány cionista a hírszerzés kulcspozícióiban Romániában, Bulgáriában és Csehszlovákiában, -- (Magyarországon!-tj) -- akik a Moszad ügynökeiként is felléphetnek." /351.oldal/

Kozenkay Jenő szerint:

A Moszad jelen van "[..] - minden olyan szervnél, ahol bizalmas információk vannak. Egy ilyen szervezet olyan, mint a rákos daganat. Nem árt azon elgondolkodni, hogy a "nagy" Amerika, amely Izrael leghűségesebb szövetségese, felháborodottan tiltakozik [....? nincs arról tudomásunk, hogy a cionisták AIPAC /American Israeli Political Action/ szervezete által megszállt washingtoni Kongresszus és benne a Bush-kormányzat túlságosan hevesen tiltakozna! -tj] az ellen, hogy a Moszad agresszív, a két ország bensőséges viszonyát figyelembe véve kifejezetten arcátlan módon lopja az Egyesült Államok titkait. Hogyan is gondolhatja bárki, hogy ez a titkosszolgálat nincs jelen meghatározó erővel Magyarországon, ahol a hivatalos adatok szerint mintegy százezer zsidó él? [..]" -- Ugyan! A "hivatalos létszám 100 ezer" már a háború vége óta! Persze kevesen tudják, hogy még a Talmud is tiltja -- főleg gójoknak - a zsidók számlálását. -tj

Anna Frank naplója hamis

Az eredeti napló 92. és 93. oldala – jól látszik a kétféle kézírás

A napló kritikája

Anna Frank naplóját a holocaust fontos bizonyítékának tekintik, jóllehet a mai napig nincs tisztázva a szerző kiléte. A sok ellentmondásos és képtelenségeket tartalmazó leíráson túl szembeötlő egy olyan kézírás, amely nem jellemző egy fiatal lányra. Még különösebb az a körülmény, hogy a naplóbejegyzések két különböző kéztől származnak. Az egyik stílus gyakorlatlan, és inkább jellemző egy fiatal leányra, a másik folyékony, gyakorlott és inkább egy felnőtt stílusa.

A naplót a megjelenése óta számos kritika éri, melyek többsége kétségbe vonja, hogy a szerzője egy tizenhárom éves lány lehetne. A gördülékeny stílus, a történelmi háttérismeretek sokasága, és a kézírás sem 13 éves lánygyermekre vall, némely lapokon pedig golyóstollal készült bejegyzések is olvashatók. A Német Szövetségi Nyomozóhivatal 1980-as vizsgálata alapján, holott Bíró László csak 1951-ben szabadalmaztatta találmányát, a golyóstollat.

A Spiegel nevű folyóirat is kétségesnek nevezi a mű hitelességét:

Blaue Paste – Ein Gutachten des BKA belegt: Im "Tagebuch der Anna Frank" ist nachträglich redigiert worden

A Német Szövetségi Nyomozóhivatal tanulmánya bebizonyítja: Anna Frank naplójába utólag javítottak], Der Spiegel, 1980, 41. kötet, amelyet tovább rombol Otto Frank magatartása: Anna édesapja 1980-ig, egészen haláláig nem engedte az eredeti kézirat vizsgálatát, 1947-ben még a Contact kiadó is csak másolatot kapott.

http://www.ihr.org/jhr/v03/v03p147_Faurisson.html

Robert Faurisson, Is The Diary of Anna Frank genuine?, Journal of Historical Review, 1985

A hihetetlenül nagyszámú és agyontámogatott holocaust irodalom minden, állítólag önéletrajzi ihletésű, valamirevaló(?) tagjáról bebizonyosodott, hogy hamisítvány (Anna Frank naplója, Töredékek ). A falak, melyet az orwelli gondolatrendőrség a holocaust mítosza köré emelt, Jerikóéhoz hasonlóan kezdenek leomlani. A kürtöket olyan emberek fújják, akik képesek az agyonsulykolt, hivatalos vélemény mögé is tekinteni, s kiknek rendelkezésre áll annyi ismeret és intelligencia, hogy felismerjék a sanda szándékot, mely a hamisítókban lakozik.

Az eredeti naplóba az amszterdami Anna Frank Házban lehet betekinteni. Még egy grafológiában járatlan embernek is fel kell hogy tűnjön a két különböző kézírás. Egy bírósági eset keretében 1980-ban megbízták a Német Szövetségi Nyomozóhivatalt a kézirat vizsgálatával. A vizsgálat megállapította, hogy a napló egyes részeit golyóstolal írták. Ne feledjük: az első golyóstollak 1951-ben kerültek közhasználatba. A baloldali liberális „Spiegel” beszámolt ennek a vizsgálatnak az eredményéről, és arra a következtetésre jutott, hogy a napló valódisága kétséges.
Olvasóink közül bizonyára nem egy fölteszi a jogos kérdést, hogyan ismerte el annyi kiadó a világon hitelesnek a kéziratot és adta ki ezt a naplót. Nos, Anna Frank apja, Otto Frank, pontosan ismerhette a "napló" gyenge pontjait és 1980-ban bekövetkezett haláláig megakadályozta az eredeti kézirat vizsgálatát és kritikus méltatását. A holland Contact kiadó 1947-ben az első kiadáshoz csupán egy géppel írt, Otto Frank által átdolgozott változatot kapott. Fordítások más nyelvekre az első hollandiai kiadás alapján történtek.

Még 2 link a témában :

http://reakcio.blogspot.com/2008/04/anna-frank-csalas.html

http://reakcio.blogspot.com/2007/07/anna-frank-naplja-hamis-tbb-okbl-is.html

Zsidókritika 1.

Mi itt tényleg keményen nyomjuk, de a stílus mögé is lehetne látni, ( miért is illetjük a gonosz cionistákat jelzőkkel? Ezt már többen is mondták, hogy nem biztos hogy jó - de akkor hogyan vázoljuk fel a képet? )

Álljon itt az adl zsidóellenesség jelentés kritikája :

1. Ilyen elnevezéssel, hogy "Rágalmazásellenes Liga", az embernek rögtön az a szó jut az eszébe: "zsidó". Valami hasonló, mint amikor Afganisztánban a tálib rendszer idején a legsátánibb ördögképviseletet nevezték el valami Valláserkölcsi minisztériumnak. Ha ez a Liga cigányháttérrel működne, akkor cigányliga lenne a neve. Ha magyar hátterű lenne, akkor benne lenne a nevében, hogy magyar. Ha német, ha afgán stb. lenne, ott állna a nevében: "német", "afgán" stb. Alighanem egy nemzetközi, globalizációs összefogás tud ilyen nevet összehozni, amely mögött a legfőbb támogató és politikai hatalom zsidókból tevődik össze, akik "hűek" Izraelhez, azaz bomlasztók mindenütt, Izrael malmára keresvén a jattot.

2. Ebben a felmérésben nem látom, hogy a zsidóellenesség kimutatható lenne. Azt sokkal inkább, hogy ha a statisztikákban a "zsidó" szót lecserélnénk pl. "zairei"-re, "angol"-ra vagy pl. "brazil"-ra, embernek nem jutna eszébe a vizsgálatok láttán olyan hülyeséget kijelenteni, hogy a felmérés zairei vagy brazilellenességet, netán antiangolizmust mutat. Hanem egyszerű ténykérdésekről van szó:

a) valószínűleg igaz, hogy a zsidók külföldön is hűségesebbek az anyaországhoz, mint ahhoz az államhoz, ahol élnek.Mit mondjunk erre? Pl. azt, hogy bizony van az úgy, hogy az embernek haza húz a szíve, pláne, ha jó kapcsolatai vannak üzleti, politikusi, fegyverkereskedői, milliomos stb. körökkel, ahogyan a milliomos tőkés zsidóknak van világszerte. Ezek a tények.

b) A zsidók túl nagy hatalommal rendelkeznek a pénzpiacon. Ez tény. Ott vannak a statisztikák. Hol itt a zsidóellenesség? Azért, mert a zsidók a meghatározók? Ez tény, nem rasszizmus. A rasszisták legfeljebb ők, amikor a tények puszta felemlítése miatt is rögtön antiszemitát kiáltanak; persze addig is lehet ürügyet szerezni a további befolyás elérésére.

c) A zsidók ellenőrzik az USA közel-keleti politikáját.Mi itt a probléma? Akinek ez a véleménye, az zsidóellenes? Miért? Annyira felsőbbrendűek a zsidók, hogy bármely népről lehet ilyen véleményt megfogalmazni, de ha ugyanaz a vélemény a zsidókra vonatkozik, akkor az már rasszizmus?

Nézzük csak a pontokat:

1) Ki nem tudja, hogy a zsidók a legmeghatározóbb hatalmi tényező a világ pénzpiacán? Nincsenek felmérések, amik evidensen ne ezt mutatnák. Ha erre azt mondom, hogy mivel ők a legerősebb lobbi a világ tőkepiacán, így túl nagy hatalommal rendelkeznek, akkor zsidóellenes vagyok? Csak nem azt kéne mondanom, hogy adjunk még nagyobb befolyási lehetőséget és még több pénzt, és még több politikai-gazdasági-hadászati befolyást és hatalmat a zsidóknak, miközben nehogy beszéljünk erről, mert akkor az rasszista, aki ezt teszi? Még ilyet.

2) Hát persze, hogy a zsidók ellenőrzik az USA közel-keleti politikáját. Ariel Sharon élő rádióműsorban rúgta össze a port Simon Peresz jelenlegi elnökkel, amikor Peresz azt mondta neki, hogy ne mondja már mindig, hogy az USA Izrael zsebében van, nehogy megharagudjanak az amerikaiak. Erre Sharon így felelt (több helyen szó szerint emlékszem):- Ide figyelj, mondok én neked valamit: te mindig azt mondod, hogy az amerikaiak megharagudhatnak. Pedig az amerikaiak a zsebünkben vannak, azt csinálják, amit mi akarunk.

Itt kell hozzátenni, hogy aki olvasta Izrael történelmét, arról is tud, hogy a zsidók már az első pillanattól kezdve az USA-t nevezték meg legfőbb stratégiai célpontjuknak a terjeszkedésre. A legnagyobb cionisták (zsidó nacionalisták/fasiszták, kinek hogy tetszik) fennmaradt írásai (a cionisták írásai) arról számolnak be, hogy az USA-t szervezett módon kell bevenni, be kell jutni a legmagasabb hatalmi intézményekbe, birtokba kell venni a teljes gazdaságot, és megszerezni az Egyesült Államok katonai bázisai és hadászata felett a teljes ellenőrzést, hogy onnan, az USA kormányzatán és gazdasági hatalmán keresztül az egész Földet uralni tudják.

De hiszen alig van olyan gazdasági és politikai vezető az USA-ban, aki nem zsidó volna.
Ennél fogva az ENSZ összes határozataival szemben, amelyeket akár az egész világ minden népe megszavaz az ENSZ-ben, az állandó kakukktojás az USA, amelyik az ENSZ békehatározatait és emberjogi köcveteléseit megvétózza! Tilos erről beszélni? Hát ez a tény! Miért volna antiszemitizmus az, ha erről beszélünk?

* Mivel az internálótáborok nem voltak szegregáltak, a világháborús fénykép-dokumentumok - úgy élő, mint halott - ábrázoltjainak azonosítása szakmai körökben kétségeket váltott ki. "Tény, hogy az 1945-ben felszabadított német táborokban csak egy relatív kisebbség volt zsidó", írta Peter Novick. Az áldozatok nemzetiségi illetve faji hovatartozásának kétségbe vonható megítélése az irodalomban is téma lett, - az EMPIRIA Cédulák rovatának negyedik része erre utaló idézetet közöl a politikai ellenállóként német táborba hurcolt William Styron Sophi's Choice című regényéből.

** A British Broadcasting Company (2000. január 28) közlése szerint akadémiai körökben megindult a folyamat, amely kétségbe vonja a holocaustra vonatkozó eddig törvényszerűen elfogadott nézet továbbtarthatóságát és ennek következtében morális megítélésének univerzalitását. A BBC ezt a megállapítását Norman Finkeltstein professzor (University of New York) hamarosan megjelenő könyvére alapozza, amely szerint “A holocaust jelenlegi interpretációját amerikai zsidó csoportosulások meghatározott szándékkal kreálták, egy fajta etnikai szupremáció kialakításán túlmenően politikai előnyszerzés és anyagi nyereség érdekében.” Finkelstein szerint “Az 1960-as évektől egész holocaust ipar alakult ki, amely kultuszt csinált a zsidó áldozatok halálából. Az ipar célja véleményem szerint egyfajta etnikai felsőbbrendűség kialakítása részben azzal a céllal, hogy lehetetlenné tegye Izrael állam bárminemű kritikáját, ugyanakkor általánosságban megakadályozza az egész zsidóság kritizálását.”

Az ellenség ravaszsága

" Minden nép fiai nem azért szeretik a saját nemzetüket, mert az a legjobb, hanem mert az övék. "

1956-2006?

1918-2006!

1918.

Akárhogy is nézzük az ország romokban. A háborút elvesztettük a gazdaság megroppant, az idegen előretört. Ami ennél is rosszabb a társadalom helyzete. Megannyi katonánk odaveszett. Legalább ennyi fogságban rekedt Szibériában. Otthon sokan várták fiukat, férjüket. Kevés volt a munkás ember. Sok-sok megtört lélek békéért kiált négy év véres küzdelem után. A meggyötört nép mindenre ugrik ami emberi ami békét kínál ami véget akar végre vetni ennek a rémálomnak. És jöttek Károlyiék és a pacifizmus. Tegyük le a fegyvert! Mindenki egyenlő! Megértem valahol, hogy akkortájt rengeteg embernek nem számított, hogy a román előre tör a túl sokat szenvedettek elhitték, a jelszavakat. Ha békével közeledünk békével távozunk… Mert ezek látszatra tetszetős emberi jelszavak csak mögöttük állnak aljas zsidó gondolatok. Ez nemzeti oldalon mondhatni köztudott.

2006.

Akárhogy is nézzük az ország romokban. Most nem is igazán gazdasági persze az is de van sokkal nagyobb probléma. Most nincs emberáldozat nincsenek fogolytáborban rekedt magyarok. (Ha csak határon túl rekedt testvéreinket nem annak vesszük) roskadó magyarok. De van egy nép aki a mocsokban fekve éli a korlátolt hétköznapijait. Semmi cél semmi igazi érték csak legyen étel, ital, nő, férfi és már be is van tömve a nagyérdemű szája. Szerencsére van pár ember aki ezt (ha nem is teljes mértékben de lelke mélyén) tudja. Ők tudják, tenni kell ez ellen a szenny ellen és várták a megváltást mint 18-ban a szenvedő magyar anyák a fiukat illetve a magyar nép végre a békét. A forgatókönyv ugyanaz. Tetszetős jelszavakkal megragadni őket és belevinni valami kicsiny lázadásba úgy, hogy a háttérben semmi sem változzon. Akkor is most is a jó érzésű embereket megvezették és elütötték az igazság élét. Akkor lejáratták a humánus jelszavakat most nemzeti jelképeinken a sor. Gondolkodjunk emberek.

Eszter könyve illetve Mordokaj története kapcsán kerül elő a zsidók bosszúja. Purimkor a perzsákon aratott győzelmet ünneplik, gondolhatnánk, de valójában perzsa civilek százezreinek a megölését ünneplik. Képesek voltak pénzen hadifoglyokat vásárolni, csak azért hogy utána kegyetlenül lemészárolhassák őket. Ókori perzsa holokauszt. A zsidók ezen kívül is egy alkalommal 75 000 (!) embert ölnek meg, a vagyonukhoz nem nyúlnak. A kereszténység alapvető tanítása a könyörületesség, Isten ezer ízig való irgalmassága. Ez természetesen a keresztények részéről a gyakorlatban nem mindig valósult meg, de úgy vélem fontos a jóra törekvés. Míg a kereszténység hírdeti, hogy tegyetek tanítványokká minden népeket, addig a nem zsidót a rabelében háromszor elküldi, a nem közülük valót gójnak nevezik. Ennek oka, hogy zsidónak lenni történelmi sorsot is jelent illetve az, hogy a zsidók vallása nem nevezhető klasszikusan térítő vallásnak. Ez a Bibliai könyv komoly erkölcsi tanulságot hordoz az emberi aljasságról, az áskálódások kétes kimeneteléről. Amikre a zsidóság bizony hajlamos.