Egyre sürgetőbb probléma elé nézünk mi itt, Magyarhonban, a Kárpát-medencében és a világon. Kétségtelen tény, hogy mindaz, ami jelenleg hazánkban a politika színpadán, és az úgynevezett mai közemberek által zajlik, az mindannak az összetett folyamatstruktúrának a része, melynek távoli céljai vannak. E cél pedig eszközökön keresztül megy végbe, legyen az személyi, tárgyi, ideológiai, vagy egyszerűen csak stratégiai eszköz. Ezen eszközök egy bolygónyi társadalmat kell hogy átformáljanak. Olyan társadalmi egyedeknek kell születnie, akik nem képesek kritikus gondolkodásra, olyanok kellenek, akik könnyen formálhatók és befolyásolhatóak. Olyan egyedek kellenek, akik könnyen elhiszik magukról, hogy a világon mindenhol otthon vannak, ergo világpolgárok. Ezen polgárok nem ismerik a történelmet, a nemzet fogalmát, de még a család szentségét sem, hitük, vallásuk nem a kereszténység, sokkal inkább egy materialista, nihilista jövőbeni irányzat, amelyet a kereszténységből kiábrándult tévelygőknek ajánlanak majd fel, mint a megmentő FÉL. Persze már most feltehetjük az első kérdést, mitől ábrándulnának ki az emberek a kereszténységből? A válasz pedig a III. Világháború várható szörnyűségei lesznek majd, nemsokára. Természetesen bárki mondhatja, hogy mindez őrültség, vagy igazából nincs is olyan háttérhatalom, mely a világ teljes kormányzását meg akarja szerezni. Ám, ha nem létezik, akkor miért szólnak róluk egyre többen, rávilágítva az összefüggésekre, a megvalósult dolgokra, és előirányozva a jövőbeni lehetséges cselekményeket?! Akkor a feltárt, netán előkerült dokumentumok alapján miért tárul elénk mindaz, amit érzékelünk nap, mint nap! Miért látjuk akkor az európai nemzetek eltörlésének megvalósítását az Európai Únió képében? Miért látjuk akkor, hogy fiataljainkat mindenféle tömegirányzatokkal, zene-, divat-, stílus- egyszerűen szellemileg kategorizálják, illetőleg, a fiatalok saját maguk sodródnak bele az irányvonalakba, így lesz belőlük punk, emós, gót, rocker, diszkós, alteros és még sorolhatnánk. A halálbüntetést eltörölték, melynek hatására a deviancia és a deviáns, irritálóan közösségellenes viselkedésű egyedek megszaporodtak. Érezzük, hogy a világ kifordult magából, és érezzük azt is, hogy egy világot szisztematikusan átformáló rendszerelmélet lehet a háttérben. Nos, sajnálatos módon nem elmélet, nagyon is valóságos. Világunk a kereszténység kialakulása óta eltávolodott valódi ember- és világegyetemcentrikus hitétől, és egy bálványimádó, pénzközpontú rendszer rabszolgájává vált, mely fölött egy isten-mítosz áll, a maga megfoghatatlanságával, melyet a történelem során ürügyként használtak százezrek, milliók lemészárlására. Isten, aki mindent lát, és akinek nevében gyilkolni lehet. Mára a Nap helyett földi bálványt, az elvek helyett jogokat istenítünk. A bűnözők tisztségeket, mentességet, netán diplomáciai mentességet kapnak, a jogkövetők csak az igazságból eredő szolgáltatásokat. Fiktív jogaink mára már egy épületet megtöltenek, de elveinket sorvasztják. Lényegében nevezhetjük úgy, hogy átprogramoznak bennünket, mely átprogramozás egy-egy lépcsőfoka egy-egy újabb generáció, hiszen az idő nem számít, csak a cél, vagyis, a cél szentesíti az eszközt. Természetesen nem ez az egy igen frappáns jelmondat az egyetlen, vagy nevezzük pillérnek, melynek segítségével szövik terveiket. Népcsoportok, népek és nemzetek szembeállításával, előre megfontolt cselekménysorozatokkal az ok-okozat elvén használják fel az Oszd Meg És Uralkodj! jelmondatot. Soha még egy ekkora méretű veszedelem nem rontott rá a nációkra, mint a judeo-kereszténység papírhasábjain leírt sorokban való, kritikus gondolkodás nélküli feltétlen hit és annak minden történelmi következménye. Sokan azt mondják, hogy a történelem utolsó 300 évét át kell írnunk a háttérhatalom megerősödése miatt, én azt mondom, hogy a történelem körülbelül 3000-3500 évét kell újra fellapoznunk, ugyanis, azok, akik ma a háttérből szabályozzák a világ formálását, azok ősei teremtették meg azt a fiktív hitvilágot, melynek sodrásában ma tehetetlenek vagyunk. Ez a megteremtett mese várta idejét, hogy a fejlődés felgyorsult szakaszba lépjen, hogy a mítoszra (illetőleg mesére) újabb mítoszokkal reagálva, a félelemre apellálva elkezdje apokalipszisét az uralomért. Elgondolni is rossz, hogy kitalált eszmék mögé bújva eme emberek képesek voltak emberek ezreit, tíz- és százezreit lekaszaboltatni. És most, jelen időnkben, amikoris a Luxori templom falain lévő születés és imádat jelképei, Hórusz napisten ószövetségi, majdan újszövetségi leszármazottaiban való hit elérte szavatossági idejének végét, elkezdődött a megreformált napimádat bőrébe bújt keresztényi jézusimádat lejáratása is. Eme lejáratás fő célja a kereszténység eltüntetése, hiszen amit ŐK létrehoztak, azt el is törölhetik. És itt térhetünk vissza a kérdéses 300, illetve 3000-3500 év átértékelésének fő pontjához. Ehhez szorosan kötődik a mai civilizált, dolgozó, tv-néző, információszerző lakosságok, népek, nemzetek elképesztően sokrétű, egymással szembeállított nézetrendszere. Hogyan, miként és legfőképpen, miért kell ennyire megosztani az embereket, miért kell annyi felesleges információval ellátni és természetesen, miért kell megannyi törvényt beiktatni, terveket, vállalkozásokat évekre titkosítani, hiszen elméletileg minden ember a földön a béke érdekében tanul, nevel, dolgozik és figyel?! A válasz erre leginkább a zsigeri félelem lehet. Miért is ez? Mert zsigeri a félelme minenkinek a háború szó kiejtésekor, hiszen ez az az időszak, amikor az ember elviseli a nélkülözést, tűr és remél, reménykedik, hogy vannak emberek, akik véget vetnek a háborúnak. Ám a háborúk nem akarnak véget érni, és mindig generálódnak feszültségek, amelyek egy-egy nemzetet egymás ellen kiéleznek. Hogy honnan jönnek a kiváltó okok, sokszor senki sem tudja, de azok előkerülnek, ha másképp nem, akkor pl. az amerikai Luisitania hajó ellenséges vizekre való küldésével, a német követség figyelmeztetésének dacára is, melynek vége, német tengeralattjárók elsüllyesztik a hajót, minek eredményeképpen Amerika belép az I. Világháborúba. Ehhez milliós kölcsönöket vesz fel elméletileg saját bankjától, a Federal Reserve-től (FED), amelynek mára már több mint 3000 milliárd dollárral tartozik, az a nép, mely függetlenségéért harcolt, és az angol központi banktól való elszakadásáért, hogy végre saját bankja és fizetőeszköze legyen. Ám, ahogyan a francia forradalmat sem a francia nép vívta meg, úgy amerika központi bankja (FED) sem az állam kezében van, hanem magánérdekeltségek kezében. Mindnyájan tudjuk a FED 1913-as magánkézbe jutása után kirobbant az I. VH., melyben minden nemzetközi szerződést és hadi szerződést felbontva a FED egyes albankjainak vezető posztjaiban lévő banki emberek titkos számlákon keresztül finanszírozták az orosz cárság és a Romanov-dinasztia megbuktatását és egyben a bolsevizmus és a kommunizmus kialakítását, melyet oroszországon teszteltek, mint új izmus-t, hogy egyrészt felszámolják eme hatalmasnak számító monarchikus hatalmat, másrészt, Európa szivét egy új terrorral züllesszék szét az idő folyamával, mind fizikailag, mind pedig lelkileg. Érdekes párhuzam természetesen az orosz cár és a francia király hatalomból való eltávolításának módszere a francia forradalom idejéből. Ezen párhuzamok is jogos kétséget fogalmazhatnak meg a kritikusan gondolkodni tudók fejében, hiszen mind a két esetben fizetett bércivilek kezdték el a hőzöngést, olyan időkben, amikor a nép elégedett volt vezetőjével. Természetesen ezek csak kiragadott példák, a történelem sajnálatos módon telis-tele van konspirációk által végbement változásokkal, melyek mögött mind az Adam Weishaupt által életre kelt illuminátusok és az őáltala egységbe tömörített angol- és francia szabadkőművespáholyok és bankárdinasztiák szövetsége áll. Ez a szövetség, mint lucifer menetelése a földön, úgy viszi véghez akaratát az államgépezetek hathatós segítségével. Természetesen ne gondoljuk, hogy a nemzetek politikai vezetői mind készakarva segédkeznek. Az illuminátusok kiképzett emberei, más néven ügynökei hathatós beépülésével hajtják uralmuk alá az államok, országok politikusait, kit lefizetéssel, kit megfélemlítéssel, kit pedig likvidálással. És hajtják uralmuk alá a polgárokat is, hiszen az államadósság-generálás kifinomult eszközével és ezáltal az államemberek adóztatási törvényeivel tartják sakkban a civil szférát, azaz egy ország civil lakosságát, hiszen ha már pórázon a fej, akkor a test is uralható. Az idő pedig egyelőre nekik kedvez, és ezt ki is használják titkos konferenciák és katonai-társadalomtudományi tervezetek kiötlésére, megszervezésére. Ilyen tervezet az az amerikában 1969-ben fellelt titkos dokumentum is, amely a "Csendes háború néma fegyverei" címet viseli, és amely lényegében a III. Világháborút készítette elő, mely háború nesztelen támad a világ civil lakosságára, és amely háború a világ civiljei és a hatalmat birtokló dinasztiák között zajlik...jelenleg is.
Részlet Drábik János - Uzsoracivilizáció című művéből, mely feldolgozta eme dokumentumot:
"... Fő stratégia a félrevezetés
"A tapasztalat azt mutatja, hogy a legegyszerűbb módszer a társadalom ellenőrzésének az elérésére egyrészt, ha a társadalom műveletlen és tudatlan marad a legegyszerűbb rendszertani ismereteket illetően, másrészt, ha gondoskodnak róla, hogy lényegtelen dolgok által megzavart, szervezetlen és félrevezetett legyen.
Mindezt a következőképpen kell elérni:
1. Ki kell kapcsolni az emberek értelmét; szabotálni kell az agyműködésüket; olyan iskolarendszerre van szükség, amelyben a matematika, a logika, a rendszerelmélet és a közgazdaságtan alacsony színvonalú; és le kell értékelni a technikai kreativitást.
2. Fel kell csigázni az emberek érzelmi-indulati életét; meg kell növelni a kényelemszeretetüket, valamint az emocionális és testi tevékenységben való gátlástalanságukat az alábbiak szerint: a.) könyörtelen érzelmi bántalmak és támadások okozásával (szellemi és érzelmi megerőszakolás); a tömegtájékoztatási eszközökben állandó tűz alatt kell tartani őket a szexszel, az erőszakkal és a háborúval - mindenekelőtt a televízióban és az újságokban. b.) el kell árasztani őket mindannak a bőséges rendelkezésre bocsátásával, amit akarnak, azaz "tápanyagmentes étellel a gondolkodás számára". és meg kell tőlük vonni azt, amire valóban szükségük van.
3. Át kell írni a történelmet, valamint a törvényeket, és a társadalmat ki kell szolgáltatni ezeknek a hamisításoknak úgy, hogy az emberek figyelme el legyen terelve valódi személyes szükségleteikről, olyan, részükre kiagyalt álszükségletekre, amelyeket tudatosan erőltetnek kívülről rájuk.
Ezáltal el lehet kerülni, hogy érdeklődjenek a társadalom automatizálási technológiájának a néma fegyverei iránt, és hogy ezeket felfedezzék.
Általános szabály az, hogy hasznot húzhatunk a zavarba ejtésből: minél nagyobb a zavarodottság, annál nagyobb a profit. ezért a legjobb módszer figyelemelterelő problémák kreálása azért, hogy aztán meg lehessen oldani őket." ...
A beleegyezés: Győzelem
A néma fegyverek rendszere olyan adatokat használ, amelyeket az engedelmes társadalomtól legálisan - ha nem is mindig jogszerűen - gyűjtöttek össze. A néma fegyverrendszer programozói számára számos adatot az adóhivatal bocsát rendelkezésre...Amikor a kormánynak módjában áll adót szednie, és a magántulajdont kártérítés nélkül kisajátítania, akkor ez annak a jele, hogy a társadalom megérett a megadásra és beletörődött a legális visszaélésekbe, valamint a szolgasorba taszításba. Az aratás idejének jó és könnyen számszerüsíthető jele, hogy mekkora azon polgárok száma, akik hajlandóak jövedelemadót fizetni, noha az állam semmit, vagy csak igen kevés érdemleges szolgáltatást nyújt érte cserébe.
Erősítést szolgáló energiaforrások
A primitív gazdasáot meghatározó energiaforrásokat a nyersanyagok és az emberek munkavégzési hajlandósága alkotja. Az emberek készek munkát végezni a hierarchia különböző fokozatain, hogy ennek segítségével meghatározott rangba, pozícióba, szintre vagy osztályba kerülhessenek ezen hierarchián belül. Minden osztály ellenőrzi a közvetlenül alatta lévő osztályt, amennyiben garantálja a jövedelmi szinvonalát, és így fenntartja a társadalmi struktúrát. Ezáltal gondoskodik a maga stabilitásáról és biztonságáról, és a kormány számára biztosítja ugyanezt.
Az idő múlásával javul a kommunikáció és a képzés. A társadalmi struktúrában elhelyezkedő alsóbb osztályok tagjai tájékozottabbak lesznek, és irigyelni kezdik azokat az előnyöket, amelyeket a felsőbb osztályok tagjai élveznek. Fokozatosan tudomást szereznek az energiarendszerről, és arról is, hogy miként tudnak felemelkedni az osztálystruktúrán keresztül.
Ez fenyegeti az elit szuveneritását. Ha az alsó osztályoknak ezt a felemelkedését sikerül eléggé elhúzni, akkor az elit ellenőrizheti az energiát, és az emberek munkavégzési hajlandósága többé nem tölti be a lényeges gazdasági erőforrás szerepét. Az emberek hozzájárulásával addig kell számolni, ameddig az elitnek sikerül az energia feletti uralmát teljesen megszilárdítania. Ennek elmulasztása azt eredményezheti, hogy az emberek megakadályozhatják az energiaforrások végleges átadását az elitnek. Fontos világosan látni, hogy az emberi tényező egyelőre még lényeges eszköz a gazdasági energia felszabadításában.
A függőség - mint egy nemzet politikai struktúrája
A gyermekkorból hozott függőségi viszonyoknak a fenntartása utáni öntudatlan vágy a fő oka annak, hogy egy ország polgárai politikai struktúrát alakítanak ki. Más szavakkal, azt szeretnék, hogy egy emberi isten levegyen a vállukról minden kockázatot, megveregesse a vállukat, begyógyítsa a sebeiket, sült csirkét tegyen az asztalukra, megölelje, és ágyba fektesse őket, mesét mondjon nekik, hogy minden rendben lesz, amikor reggel felébrednek.
Hihetetlen a társadalomnak ez a kívánsága. Az emberi isten, a politikus pedig meg is tetézi ezt a hihetetlent még több hihetetlennel, amikor az egész világot megígéri és semmit sem teljesít. Ki most a nagyobb hazudozó? A társadalom? Vagy a "keresztapa"? A társadalomnak ez a magatartása félelemből, lustaságból és célszerűségből fakadó kapituláció. Ez az alapja a jóléti államnak, mint stratégiai fegyvernek, amely szükséges az akadékoskodó társadalommal szemben.
A kézikönyv ezután következő fejtegetéseit így foglalhatjuk össze:
A nép politikusokat alkalmaz, hogy
1. Biztonságban lehessen anélkül, hogy ezzel a biztonsággal törődnie kellene.
2. Valamit elérhessen anélkül, hogy szellemi erőfeszítést tenne érte.
3. Lophasson másoktól, hogy megsebesíthesse vagy megölhesse őket anélkül, hogy az életről és halálról el kellene gondolkodnia.
4. Saját szándékaira vonatkozó felelősséget elkerülhesse.
5. Élvezhesse a valóság és a tudomány előnyeit anélkül, hogy erőfeszítéseket tenne a valóság pontos megfigyelésére és a tudományos eredmények tanulmányozására.
Hatalmat adnak a politikusoknak háborús gépezet létrehozására, hogy
1. Gondoskodhassanak a nemzet/az anyaméh túléléséről.
2. A nemzetet/anyaméhet bármely oldalról történő támadástól megvédjék.
3. A nemzetet/anyaméhet fenyegető ellenséget megsemmisítsék.
4. A nemzet/anyaméh stabilitása érdekében elpusztítsák saját országuk azon polgárait, akik nem akarnak alkalmazkodni.
A politikusoknak számos "kvázi katonai" foglalkozása van, amelyek közül a legalacsonyabb a rendőri (ők a katonák); ezután jönnek az ügyvédek és könyvvizsgálók, akiket mint kémeket és szabotőröket alkalmaznak; őket követik a bírák, akik parancsokat osztogatnak és a katonai üzleteket vezetik, hogy eladják ami a piacon kapható. A nagyiparosok töltik be a tábornokok szerepét. Az egyesített nagyvezérkar elnöksége pedig a nemzetközi bankárokból áll. Az emberek tudják, hogy olyan paródiát játszanak a politika színházában, amelyet a saját adójukból (beleegyezés) finanszíroznak, de inkább alávetik magukat ennek a bohózatnak, semhogy lelepleződjenek, mint álszent képmutatók.
A nemzet két különböző részre válik szét: a tanulékony nemzetrészre (ez a nagy csendes többség) és a politikai nemzetrészre. Ez utóbbi a tanult nemzetrésznél marad, amelyet megtűr, hogy kiszívhassa a velőjét, amig elég erőssé válik, hogy aztán elszakadjon és felfalja elődeit.
További oldalain a kézikönyv a katonai szolgálattal foglalkozik. Leírja: hogy lehet azt matematikailag modellezni, és hogy miért nem lehet megszüntetni? Ez utóbbi alátámasztására hat tényezőt sorol fel a tanulmány szerzője:
-egyéni agymosás, beprogramozás;
-az apák unszolása, akik nem akarnak szégyenkezni a fiaik miatt;
-a családok felbomlasztása, hogy az anyák ne szálljanak szembe a katonai szolgálattal;
-a fiatal férfi fenyegetettsége: "áldozat nélkül nincs barátod, becsületed és szerelmed";
-a leánytestvér, akit az apa kényeztet, ugyanezt várja el jövendő férjétől, kerüljön, amibe kerül;
-és végül az a körülmény, hogy aki nem használja az agyát, nem jobb annál, mint akinek nincs is agya.
A "Behold A Pale Horse" c. könyv szerzője, Milton William Cooper amerikai olvsóihoz fordulva a következő zárómegjegyzést fűzi könyve első fejezetében ismertetett titkos kézikönyvhöz:
"Most már megkapták a felvilágosítást...Most már láthatják azokat a lépéseket, amelyeket az elit ennek az egykor nagy nemzetnek az alávetésére tett az általa indított háborúban, és azokat is, amelyeket a jövőben kíván tenni. Az elit tagjai többé nem tehetnek úgy, mintha ártatlanok lennének. Összeesküvésük letagadása süket fülekre fog találni. Ez a könyv annak a nevelésnek a része, amely az amerikaiak (és most már a Kárpát-medence népeinek is - BiggyBoy) kezébe adja azokat a fegyvereket, melyekre az elkövetkező hónapokban és években, az új világrend megszületésének időszakában szükségük lesz.
Sokan azzal fognak érvelni, hogy a "Csendes háború néma fegyverei" csalás, egy szóhalmaz, amiért szerzője sem elismerést nem várt, sem felelősséget nem vállalt. Akik ezt teszik, semmibe veszik a dokumentumban található igaz megállapításokat. Azért ignorálják ezeket az igazságokat, mert azok ítéletet mondanak saját tudatlanságuk felett, és ezt nem képesek elviselni. ..."
Most pedig hadd idézzem John Fitzgerald Kennedy beszédét, mely beszéde mögötti tudása miatt kellett meghalnia:
"Hölgyeim és Uraim! A "titkos" szó ellenszenves egy szabad és nyitott társadalomban.
Népünk örökletesen és történelmileg ellenzi a titkos eskükkel létrejött titkos társaságokat és titkos eljárásokat.
Ellenszegülünk a világ egy monolitikus és szégyenteljes összeesküvésének, mely kizárólag titkolt eszközökön alapul, hogy befolyását megnövelje.
Beszivárgással, felforgatással a választások helyett, megfélemlítéssel a szabad választás helyett.
Ez egy rendszer, amit megterveztek, óriási emberi és anyagi forrásokkal, egy igen hatékony gépezetben,
amely katonai, diplomáciai, felderítési, gazdasági, tudományos és politikai műveletekből áll.
Munkálkodásai rejtettek, nem publikusak.
Hibáit eltemetik, nem reklámozzák, ellenzőit elhallgattatják, nem dicsőítik.
Nem kérdőjelezik meg kiadásaikat, titkaikat.
Solomon az athéni törvényalkotó megtiltotta, hogy megtörjünk az összeesküvések nyomására.
Kérem, informálják az amerikai közvéleményt.
Az embernek annak kell lennie, aminek született.
Szabadnak és függetlennek."
Az itt olvasott sorok akár hidegrázást is kiváltanak egyes emberekből, de tagadhatatlanul érzékeltetik a minket körülvevő eseményeket béke és háborús időkben is. Békeidőben a médiák és szórakoztatóipar jelenlétével, háborúban pedig a háborús propaganda hangsúlyozásával, ellenségkép kreálásával. Amennyiben figyelmen kívül hagyjuk, hogy jelen időnkben az országunkat irányítgató politikai szféra mögött megbújó parancsosztogatók a nagyobb felelősök, úgy készakarva beleegyezünk, hogy szemfényvesztések ezreivel, félrevezető álproblémákkal, kreált áljogok dömpingjével felszámoljanak országokat, nemzeteket, zászlókat, és multikultúrális emberi masszaként, posztmodern rabszolgákként éljék le ezen emberek milliói életüket.
Eme publikáció nem azért jelent meg, hogy olvasnivaló legyen az olvasótábornak, hanem azzal a szándékkal, hogy felébressze a látszólag már ébren lévő nemzettestvéreinket, hogy igenis fel kell kutatni a problémák forrásait, nevén kell nevezni az ellenséget, és mivel szükséges, megszabadítani fegyvereiktől és leszámolni ezen ellenségekkel, megteremtve újra a független nemzetet. Akik még hisznek a demokrácia békés eszközeiben ezek után is, azok egyszerűen félnek újra harcolni saját, és gyermekeik szabadásgáért.
2008. január 1., kedd
Hol rontottuk el a rendszerváltást?
Hol rontottuk el a rendszerváltást?
Fonák és torz rendszerváltás
Magyar jövőképek és nemzetstratégiai pillérek
A rendszerváltás történelmi esélyt nyitott Magyarország számára a gazdasági felzárkózásra és társadalmi felemelkedésre. Európában demokrácia, globálisan piacgazdaság nélkül e két cél nem érhető el. Közel két évtizeddel a piacgazdaságra és parlamenti demokráciára való áttérés után szembe kell néznünk azzal a kockázattal, hogy a 21. század első évtizedeiben e két nemzeti célt már nem érjük el: gazdasági fejlettségünk nem zárkózik fel a nyugat-európai szintre, és a társadalom többségének életszínvonala sem éri el a nyugat-európai jólét szintjét. Miközben a rendszerváltás hajnalán mi rendelkeztünk a legjobb esélyekkel e célok elérésére, mára régiónkban a mi esélyeink szűnhetnek meg először a történelmi utolérésre. Eleve reménytelen volt az utolérés, vagy mi rontottuk el?
A sokkterápiák ára
Három sokkterápia határozza meg a mai magyar piacgazdaság torz szerkezetét. Az első az 1990-es évek elején követett mikro sokkterápia, amikor a piacgazdaságra való áttérést erőltetett menetben hajtotta végre a gazdaságpolitika. 1991-92-ben az állam gyorsította és mélyítette a gazdaság magától beindult válságát, amit a keleti piacok
összeomlása, és a politikai változások elkerülhetetlenül kiváltottak. 1989-92 között az amerikai és európai gazdaság recesszióban volt, ezért nem sokkolni kellett volna a magyar gazdaságot, hanem erősítő injekcióra volt szükség. Az 1990-es évtized első felében másfél millió munkahely szűnt meg. Ez évtizedekkel később is állandósítja a költségvetés egyensúlyi válságát, mert 57%-os foglalkoztatási rátával aligha lehet tartósan 3%-nál kisebb a költségvetés hiánya. A gazdaságpolitika nem az előző rendszerben kiépült piaci és vállalkozói kezdeményezésekre épített, hanem sokkterápiával lerombolta ezeket, és helyükre egy erős külföldi tulajdonú vállalkozói szektor épült fel. A belső piacot a privatizáció keretében globális szereplőknek adta át.
A második sokkolás 1995-96-ban, a Bokros-program keretében ment végbe. A sokkterápia szükségessége már indulásának pillanatában megszűnt, miközben kiindulópontja is hamis volt, mert nem futott el a lakossági fogyasztás. A gazdaság a sokkolás nélkül gyorsabban kilábalt volna a piaci átmenet transzformációs válságából. Az 1997-től javuló gazdasági helyzet nem a sokkolás eredménye, hanem a Bokros-csomag ellenére javult az egyensúly és gyorsult a növekedés. A harmadik sokkolás 2007-2008-ban következik be, első két rokonához hasonlóan hibás gazdaságpolitika eredménye, mert nem a foglalkoztatás bővítésével és magasabb növekedéssel teszi rendbe a költségvetést, hanem növekedési és foglalkoztatási áldozattal. A javulás így nem tartós lesz, hanem időleges, és az áldozat emiatt szükségtelen.
A sokkterápiák közös vonása, hogy téves diagnózison alapulnak, hibás terápiát követnek, globális érdekeknek kedveznek, miközben a nemzeti és helyi érdekekkel szembe mennek, diktatórikus módszerekkel valósulnak, kizárják a közmegegyezést, rombolják a társadalmi tőkét, és hatásuk hosszú időszakra visszaveti a magyar fejlődést.
Fonák fordulatok
Sokkolni azért kellett, mert Magyarország önmagától más utat választott volna a piacgazdaság felépítésére. A sokkolás révén gyorsan végbementek azok a fordulatok, amelyek nem a korábbi rendszer ellentétét, hanem fonákját hozták létre Magyarországon. A korábbi állami tulajdon helyére egy túlsúlyos globális tulajdon állt, szemben egy olyan kiegyensúlyozott tulajdonosi szerkezettel, amelyben a nemzeti, magyar magán, helyi és globális tulajdon egészséges arányokat mutat. A belföldi természetes monopol területeken a korábbi állami monopóliumok helyére magánmonopóliumok léptek, ahelyett, hogy versenyhelyzet alakult volna ki. Az állami nagyvállalatok túlsúlyával szemben globális nagyvállalati túlsúly épült ki, egy egészséges, a kis- és középvállalatokra épülő vállalati szerkezet helyett. A régi állami eladósodást új követte, ahelyett, hogy a cseh, szlovák, szlovén szintre mérséklődött volna eladósodásunk. Az állami vállalaton belüli rejtett munkanélküliség külső nyílt munkanélküliséggé alakult, nem jött létre teljes foglalkoztatás. A korábbi duális szerkezet egy új kettős szerkezetnek adta át a helyét, amelyben a versenyképes exportálók és a lemaradó belső piacra termelők között nagy a rés. A korábbi rendszert társadalmi igazságtalanságok, bezáródó mobilitás, széttartó területi különbségek, rossz fizikai és lelki állapot, szabadság-hiány és társadalmi elégedetlenség jellemezték. A fonák fordulatok következtében ezek fennmaradtak, miközben a szabadság hiányát a biztonság hiánya váltotta fel. A régi rendszer pazarló tervgazdasága és igazságtalan társadalma helyére egy hasonlóan pazarló piacgazdaság, és torz társadalom lépett, egy nyugat-európai hatékony, és társadalmilag igazságos szociális piacgazdaság helyett.
Az új rendszer Magyarországon a régi rendszer fonákja lett, nem az ellentéte. Nem őrzi a megőrzendő értékeket, mert az új mindenhol a régi helyére lép, nem mellé. Az új piacgazdaság összességében nem mutat hatékonysági többletet a régivel szemben. Az új rendszer rendre megismétli a régi rendszer hibáit az egyensúly felborulása, a növekedés feláldozása, az eladósodás, az alacsony foglalkoztatás, és az erőforrásokkal való pazarlás területén.
Miért?
A fonák fordulatok és a kiépült torz piacgazdaság egy olyan átmenet következményei, amelynek során a globális érdekek a gazdaság minden lényeges területén győztek a helyi és nemzeti érdekek felett. Ez azért is következhetett be, mert a rendszerváltást megelőző években és később is hiányzott a jövőkép és a nemzetstratégia. Ezek azért sem kerültek megalkotásra, mert hiányoztak azok a közmegegyezések, amelyek a nemzetpolitika meghatározó kérdéseiben nyílt és érdemi vita során ütköztették volna az értékeket és érdekeket, majd megtalálták volna a közmegegyezés alapját. Az igazságos társadalom, a gazdasági utolérés, a népesedési fordulat, az egészség-fordulat, az erkölcsi fordulat, a valódi tudás-társadalom kiépítése, és a többi szükséges és lehetséges nemzeti cél nem váltak közmegegyezéssé. Gyenge maradt a demokrácia és torz a piacgazdaság, mert az elitek jelentős része önérdekét követte,és nem a nemzet érdekét, vagy a társadalom többségének érdekét. A belső elitek önérdeke találkozott erős külső szereplők érdekével, és az erősen individuális magyar értékrend szabadon érvényesült azokon a területeken is, ahol azokat közösségi ellenőrzés alá kellett volna helyezni. A civil kontroll gyenge maradt, de a társadalom tisztánlátását az is megzavarta, hogy erős ideológiai töltéssel ment végbe a rendszerváltás. Az önszabályozó piac elve, a „legrosszabb magántulajdon is jobb, mint a legjobb állami” tétele, vagy a pénz és a tulajdon semlegességének eszméje olyan neoliberális gazdasági alapelvekre épülnek, amelyek hamisak, és mindenhol a külső erős gazdasági szereplők érdekét képviselik a belső gyengébb szereplőkkel szemben.
A rendszerváltás pillanata sem volt kedvező. Az 1980-as évek végére győzött a világban a neoliberális elmélet, amely már nem engedte meg, hogy a magyar piaci átmenet a korábbi európai szociális piacgazdasági elvek szerint menjen végbe. 1980 és 1989 között globális recesszió volt, amely a magas örökölt adósságállomány miatt eleve kényszerpályára terelte a magyar átmenetet. A politikai átmenet elvonta a figyelmet a gazdaságról, miközben a gazdaság rendre szűkítette a politika mozgásterét
Matolcsy György
Matolcsy György, Fonák és torz rendszerváltás, hol rontottuk el a rendszerváltást?
Fonák és torz rendszerváltás
Magyar jövőképek és nemzetstratégiai pillérek
A rendszerváltás történelmi esélyt nyitott Magyarország számára a gazdasági felzárkózásra és társadalmi felemelkedésre. Európában demokrácia, globálisan piacgazdaság nélkül e két cél nem érhető el. Közel két évtizeddel a piacgazdaságra és parlamenti demokráciára való áttérés után szembe kell néznünk azzal a kockázattal, hogy a 21. század első évtizedeiben e két nemzeti célt már nem érjük el: gazdasági fejlettségünk nem zárkózik fel a nyugat-európai szintre, és a társadalom többségének életszínvonala sem éri el a nyugat-európai jólét szintjét. Miközben a rendszerváltás hajnalán mi rendelkeztünk a legjobb esélyekkel e célok elérésére, mára régiónkban a mi esélyeink szűnhetnek meg először a történelmi utolérésre. Eleve reménytelen volt az utolérés, vagy mi rontottuk el?
A sokkterápiák ára
Három sokkterápia határozza meg a mai magyar piacgazdaság torz szerkezetét. Az első az 1990-es évek elején követett mikro sokkterápia, amikor a piacgazdaságra való áttérést erőltetett menetben hajtotta végre a gazdaságpolitika. 1991-92-ben az állam gyorsította és mélyítette a gazdaság magától beindult válságát, amit a keleti piacok
összeomlása, és a politikai változások elkerülhetetlenül kiváltottak. 1989-92 között az amerikai és európai gazdaság recesszióban volt, ezért nem sokkolni kellett volna a magyar gazdaságot, hanem erősítő injekcióra volt szükség. Az 1990-es évtized első felében másfél millió munkahely szűnt meg. Ez évtizedekkel később is állandósítja a költségvetés egyensúlyi válságát, mert 57%-os foglalkoztatási rátával aligha lehet tartósan 3%-nál kisebb a költségvetés hiánya. A gazdaságpolitika nem az előző rendszerben kiépült piaci és vállalkozói kezdeményezésekre épített, hanem sokkterápiával lerombolta ezeket, és helyükre egy erős külföldi tulajdonú vállalkozói szektor épült fel. A belső piacot a privatizáció keretében globális szereplőknek adta át.
A második sokkolás 1995-96-ban, a Bokros-program keretében ment végbe. A sokkterápia szükségessége már indulásának pillanatában megszűnt, miközben kiindulópontja is hamis volt, mert nem futott el a lakossági fogyasztás. A gazdaság a sokkolás nélkül gyorsabban kilábalt volna a piaci átmenet transzformációs válságából. Az 1997-től javuló gazdasági helyzet nem a sokkolás eredménye, hanem a Bokros-csomag ellenére javult az egyensúly és gyorsult a növekedés. A harmadik sokkolás 2007-2008-ban következik be, első két rokonához hasonlóan hibás gazdaságpolitika eredménye, mert nem a foglalkoztatás bővítésével és magasabb növekedéssel teszi rendbe a költségvetést, hanem növekedési és foglalkoztatási áldozattal. A javulás így nem tartós lesz, hanem időleges, és az áldozat emiatt szükségtelen.
A sokkterápiák közös vonása, hogy téves diagnózison alapulnak, hibás terápiát követnek, globális érdekeknek kedveznek, miközben a nemzeti és helyi érdekekkel szembe mennek, diktatórikus módszerekkel valósulnak, kizárják a közmegegyezést, rombolják a társadalmi tőkét, és hatásuk hosszú időszakra visszaveti a magyar fejlődést.
Fonák fordulatok
Sokkolni azért kellett, mert Magyarország önmagától más utat választott volna a piacgazdaság felépítésére. A sokkolás révén gyorsan végbementek azok a fordulatok, amelyek nem a korábbi rendszer ellentétét, hanem fonákját hozták létre Magyarországon. A korábbi állami tulajdon helyére egy túlsúlyos globális tulajdon állt, szemben egy olyan kiegyensúlyozott tulajdonosi szerkezettel, amelyben a nemzeti, magyar magán, helyi és globális tulajdon egészséges arányokat mutat. A belföldi természetes monopol területeken a korábbi állami monopóliumok helyére magánmonopóliumok léptek, ahelyett, hogy versenyhelyzet alakult volna ki. Az állami nagyvállalatok túlsúlyával szemben globális nagyvállalati túlsúly épült ki, egy egészséges, a kis- és középvállalatokra épülő vállalati szerkezet helyett. A régi állami eladósodást új követte, ahelyett, hogy a cseh, szlovák, szlovén szintre mérséklődött volna eladósodásunk. Az állami vállalaton belüli rejtett munkanélküliség külső nyílt munkanélküliséggé alakult, nem jött létre teljes foglalkoztatás. A korábbi duális szerkezet egy új kettős szerkezetnek adta át a helyét, amelyben a versenyképes exportálók és a lemaradó belső piacra termelők között nagy a rés. A korábbi rendszert társadalmi igazságtalanságok, bezáródó mobilitás, széttartó területi különbségek, rossz fizikai és lelki állapot, szabadság-hiány és társadalmi elégedetlenség jellemezték. A fonák fordulatok következtében ezek fennmaradtak, miközben a szabadság hiányát a biztonság hiánya váltotta fel. A régi rendszer pazarló tervgazdasága és igazságtalan társadalma helyére egy hasonlóan pazarló piacgazdaság, és torz társadalom lépett, egy nyugat-európai hatékony, és társadalmilag igazságos szociális piacgazdaság helyett.
Az új rendszer Magyarországon a régi rendszer fonákja lett, nem az ellentéte. Nem őrzi a megőrzendő értékeket, mert az új mindenhol a régi helyére lép, nem mellé. Az új piacgazdaság összességében nem mutat hatékonysági többletet a régivel szemben. Az új rendszer rendre megismétli a régi rendszer hibáit az egyensúly felborulása, a növekedés feláldozása, az eladósodás, az alacsony foglalkoztatás, és az erőforrásokkal való pazarlás területén.
Miért?
A fonák fordulatok és a kiépült torz piacgazdaság egy olyan átmenet következményei, amelynek során a globális érdekek a gazdaság minden lényeges területén győztek a helyi és nemzeti érdekek felett. Ez azért is következhetett be, mert a rendszerváltást megelőző években és később is hiányzott a jövőkép és a nemzetstratégia. Ezek azért sem kerültek megalkotásra, mert hiányoztak azok a közmegegyezések, amelyek a nemzetpolitika meghatározó kérdéseiben nyílt és érdemi vita során ütköztették volna az értékeket és érdekeket, majd megtalálták volna a közmegegyezés alapját. Az igazságos társadalom, a gazdasági utolérés, a népesedési fordulat, az egészség-fordulat, az erkölcsi fordulat, a valódi tudás-társadalom kiépítése, és a többi szükséges és lehetséges nemzeti cél nem váltak közmegegyezéssé. Gyenge maradt a demokrácia és torz a piacgazdaság, mert az elitek jelentős része önérdekét követte,és nem a nemzet érdekét, vagy a társadalom többségének érdekét. A belső elitek önérdeke találkozott erős külső szereplők érdekével, és az erősen individuális magyar értékrend szabadon érvényesült azokon a területeken is, ahol azokat közösségi ellenőrzés alá kellett volna helyezni. A civil kontroll gyenge maradt, de a társadalom tisztánlátását az is megzavarta, hogy erős ideológiai töltéssel ment végbe a rendszerváltás. Az önszabályozó piac elve, a „legrosszabb magántulajdon is jobb, mint a legjobb állami” tétele, vagy a pénz és a tulajdon semlegességének eszméje olyan neoliberális gazdasági alapelvekre épülnek, amelyek hamisak, és mindenhol a külső erős gazdasági szereplők érdekét képviselik a belső gyengébb szereplőkkel szemben.
A rendszerváltás pillanata sem volt kedvező. Az 1980-as évek végére győzött a világban a neoliberális elmélet, amely már nem engedte meg, hogy a magyar piaci átmenet a korábbi európai szociális piacgazdasági elvek szerint menjen végbe. 1980 és 1989 között globális recesszió volt, amely a magas örökölt adósságállomány miatt eleve kényszerpályára terelte a magyar átmenetet. A politikai átmenet elvonta a figyelmet a gazdaságról, miközben a gazdaság rendre szűkítette a politika mozgásterét
Matolcsy György
Matolcsy György, Fonák és torz rendszerváltás, hol rontottuk el a rendszerváltást?
Nincsenek megjegyzések:
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
Fonák és torz rendszerváltás,
hol rontottuk el a rendszerváltást?,
Matolcsy György
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
Fonák és torz rendszerváltás,
hol rontottuk el a rendszerváltást?,
Matolcsy György
youtube iwiw myvip vatera love emo startlap port hotdog elvira
youtube iwiw myvip vatera love emo startlap port hotdog elvira
Google: 2007 - A kapcsolatépítés éve
Hajdók Dávid, 2007. december 20.
PC World cimkék: internet, Google, 2007, keresés
A keresőóriás éves összesítésében a közösségi portálokkal kapcsolatosak a legnépszerűbb keresőszavak.
December végén a Google minden évben összegyűjti a legnépszerűbb keresőszavakat. Ezek listájából, illetve a listák változásaiból jól láthatóak az internetes világ trendjei. Idén mind globálisan, mind a hazai toplistát figyelembe véve a közösségi tartalmak, a közösségépítéssel kapcsolatos keresőkifejezések végeztek az élen.
A Google.hu-n 2007-ben az alábbi kifejezésekre kerestek rá legtöbben az előző évhez képest:
1. youtube
2. iwiw
3. myvip
4. vatera
5. love
6. emo
7. startlap
8. port
9. hotdog
10. elvira
Az eredmények tisztán mutatják, hogy a közösségi oldalak népszerűsége igencsak megnőtt ( 2. iwiw, 3. myvip). A YouTube (1.) videó-megosztó oldal is közösségi indíttatásúnak mondható, sikere abban rejlik, hogy szinte bármilyen videoklipet, mozifilm- és tévésorozat-részletet vagy magánfelvételt megtekinthetünk és megoszthatunk másokkal. Nagyjából ezen az elven működik a hotdog is (9), csak nem nemzetközi, hanem hazai szinten.
A vatera (4.) az online vásárlás révén hozza össze az embereket, ezen az oldalon termékek széles skálája (ékszerek, ruhák, háztartási gépek, műszaki cikkek, autók stb) cserél gazdát. A love (5.) kifejezés tavalyihoz képesti fokozódó népszerűsége is a kapcsolatépítés megnövekedett fontosságát és új módjainak terjedését tükrözi.
A magyar top10-ben szerepel még az idén nagy teret hódító emo (6.) zenei stílus, és életérzés amely az emotional, azaz érzelmes punk zene rövidítése. Ezen kívül a startlap (7.) - ahol témakörök szerint megkereshetjük a számunkra érdekes weboldalakat -, a port.hu (8.), a tévécsatornák műsorait, sorozatok és mozifilmek leírást tartalmazó portál, és az elvira (10.), az online vasúti-menetrend lett „felkapott" 2007-ben.
A Google globális eredményei hasonló tendenciát mutatnak, az első tíz legdinamikusabban növekvő kereső kifejezés között közösségi (badoo, facebook, hi5) és videó-megosztó (dailymotion, youtube) oldalak találhatók, illetve a virtuális valóságra épülő second life.
Az Egyesült Államok toplistájából szemezgetve láthatjuk, hogy 2007-ben az amerikaiak ízlése nem túlzottan különbözött a miénktől a tévésorozatok terén (Az USA első 5 helyezettje a Heroes, azaz Hősök; a Lost, azaz Eltűntek, a Doktor House, a 24 és a Bones, azaz Dr Csont sorozatok).
Az amerikaiakat 2006-hoz képest idén a receptek közül elsősorban a Master Cleanse tisztítókúra, más néven a limonádé-diéta alapján készítette ételek, a francia lecsó (ratatouille), a cukkinis kenyér és a parmezán sajtos padlizsán receptjei érdekelték.
youtube iwiw myvip vatera love emo startlap port hotdog elvira
Google: 2007 - A kapcsolatépítés éve
Hajdók Dávid, 2007. december 20.
PC World cimkék: internet, Google, 2007, keresés
A keresőóriás éves összesítésében a közösségi portálokkal kapcsolatosak a legnépszerűbb keresőszavak.
December végén a Google minden évben összegyűjti a legnépszerűbb keresőszavakat. Ezek listájából, illetve a listák változásaiból jól láthatóak az internetes világ trendjei. Idén mind globálisan, mind a hazai toplistát figyelembe véve a közösségi tartalmak, a közösségépítéssel kapcsolatos keresőkifejezések végeztek az élen.
A Google.hu-n 2007-ben az alábbi kifejezésekre kerestek rá legtöbben az előző évhez képest:
1. youtube
2. iwiw
3. myvip
4. vatera
5. love
6. emo
7. startlap
8. port
9. hotdog
10. elvira
Az eredmények tisztán mutatják, hogy a közösségi oldalak népszerűsége igencsak megnőtt ( 2. iwiw, 3. myvip). A YouTube (1.) videó-megosztó oldal is közösségi indíttatásúnak mondható, sikere abban rejlik, hogy szinte bármilyen videoklipet, mozifilm- és tévésorozat-részletet vagy magánfelvételt megtekinthetünk és megoszthatunk másokkal. Nagyjából ezen az elven működik a hotdog is (9), csak nem nemzetközi, hanem hazai szinten.
A vatera (4.) az online vásárlás révén hozza össze az embereket, ezen az oldalon termékek széles skálája (ékszerek, ruhák, háztartási gépek, műszaki cikkek, autók stb) cserél gazdát. A love (5.) kifejezés tavalyihoz képesti fokozódó népszerűsége is a kapcsolatépítés megnövekedett fontosságát és új módjainak terjedését tükrözi.
A magyar top10-ben szerepel még az idén nagy teret hódító emo (6.) zenei stílus, és életérzés amely az emotional, azaz érzelmes punk zene rövidítése. Ezen kívül a startlap (7.) - ahol témakörök szerint megkereshetjük a számunkra érdekes weboldalakat -, a port.hu (8.), a tévécsatornák műsorait, sorozatok és mozifilmek leírást tartalmazó portál, és az elvira (10.), az online vasúti-menetrend lett „felkapott" 2007-ben.
A Google globális eredményei hasonló tendenciát mutatnak, az első tíz legdinamikusabban növekvő kereső kifejezés között közösségi (badoo, facebook, hi5) és videó-megosztó (dailymotion, youtube) oldalak találhatók, illetve a virtuális valóságra épülő second life.
Az Egyesült Államok toplistájából szemezgetve láthatjuk, hogy 2007-ben az amerikaiak ízlése nem túlzottan különbözött a miénktől a tévésorozatok terén (Az USA első 5 helyezettje a Heroes, azaz Hősök; a Lost, azaz Eltűntek, a Doktor House, a 24 és a Bones, azaz Dr Csont sorozatok).
Az amerikaiakat 2006-hoz képest idén a receptek közül elsősorban a Master Cleanse tisztítókúra, más néven a limonádé-diéta alapján készítette ételek, a francia lecsó (ratatouille), a cukkinis kenyér és a parmezán sajtos padlizsán receptjei érdekelték.
youtube iwiw myvip vatera love emo startlap port hotdog elvira
Ki volt Prohászka Ottokár
Ki volt Prohászka Ottokár
Prohászka Ottokár
Székesfehérvári Római Katolikus Püspök nemzetpolitikai végrendelete, gondolatai a magyarság védelméről, antiszemitizmus kérdéseiről, a társadalomról.
Prohászka szellemi öröksége olyan nagy, hogy célszerű néhány nagytekintélyű társadalomtudós segítségére támaszkodni, akik a magyar valóság nagy ismerői voltak.
Először néhány szót róluk is érdemes megemlíteni.
Vitéz Dr. Kolozsváry – Borcsa Mihály a magyar zsidó kérdés nagy ismerője. Mártír halált halt! A kommunista – zsidóság ÁVH-jának kivégző fegyverei előtt utolsó kívánsága volt: ne kössék be a szememet!
Azért került kivégző osztag elé, mert egész munkásságát annak szentelte, hogy a magyar nép szemét ne lehessen bekötni!
Bosnyák Zoltán tanár, a prohászkai életmű nagy ismerője, a magyar zsidókérdés szakértője. 1950-ig a romániai Hosszúfaluban rejtőzködött. 1951-ben a Román hatóságok átadták Magyarországnak.
Péter Gábor (Auspitz Benő, Benjamin), zsidó szabósegédből lett AVH-s altábornagy kínzókamráiba kerül. Rákosi – Róth Manó sztálini parancsa elkezdte előkészíteni szovjet mintára a magyar zsidópert.
Péter Gábor parancsára vele készíttették el a 200 oldalas vádiratot!
Sztálin halála oka fogyottá tette a zsidópert!
Bosnyák Zoltánt az Andrássy út 60-ban az AVH-s keretlegények agyonverték!
A „Rubicon” történelmi magazinban tévesen az áll, hogy halálra és vagyonelkobzásra ítélték, holott ítélet nem volt! Fia Szekszárdon élt, a hetvenes évek végén disszidált. Jelenleg Új – Zélandon lakik.
(A „Rubicon” egyébként elég sokat hazudik)
A mai magyarság, ha helyt akar állni, túl akarja élni a globalizáció világpestisszerű rombolását, nem maradhat le Prohászka szellemi hagyatékáról, ezekhez kell szabnunk utunkat és törekvéseinket!
A jelenlegi judeo – keresztény torzót építő katolikus főpapság kezdi ismét elővenni Prohászkát, mert érzik, hogy elhallgatni nem lehet sokáig ekkora szellemi óriást! De félremagyarázzák, meghamisítják!
I. Fajvédelem és kereszténység – a Vér és Lélek egysége:
Az egészséges nacionalizmus, mely a nemzetek éltető ereje, gyakran beleütközik a nemzeteken átívelő Róma központú monolitikus szerkezetű egyházi vezetők ellenállásába.
Prohászka Ottokár munkásságában ez az ellentét csodálatos egységben és harmóniában oldódik fel! Egész életműve nem más, mint a keresztény hitélet és a magyar faj szeretetének és szolgálatának egysége!
A fehérvári püspök (pedig csak anyai ágon örökölt magyar vért), eszme és gondolatrendszerének, szellemi kincsestárának nagy részét arra fordította, hogy népében felébressze a faji öntudat szent tüzét!
A fajiság tiszta megőrzése, ápolása, hozzá való ragaszkodás, nem mesterkélt emberi gondolat, hanem a gondviselés által ránk szabott követelmény, közös kötelesség!
Püspöki címere a csőrében keresztet tartó turulmadár. A címer jelképes kifejezője a vár és lélek, hit és fajvédelem, kereszténység és nacionalizmus egységének, mély világszemléletében ellentmondás nélkül egységbe fonódtak.
A nemzet gyarapodása a faj védelme és szociális érzéke vezette, amikor a világon elsőnek kidolgozta és alátámasztotta a „gyermekgondozási segély”, manapság GYES-ként ismert közösségi teherviselés rendszerét.
II. Társadalmi igazságtalanságok kiküszöbölése:
Mélységes igazságszeretetéből és fajszeretetéből adódóan élesen támadta a latifundiomok és nagykapitalisták önző és nemzetpusztító magatartását.
Legjobban a falusi szegénység sorsát viselte szívén. A magyar frontharcos paraszt sorsát!
Erről így írt:
„Ha valakit megillet ennek a földnek a röge, úgy azt illeti meg, aki saját vérével áztatta meg. Egy grófnak, püspöknek, hercegnek nincsen annyi joga a hazai földre, a hazai kenyérre, mint azoknak a hősöknek, mint akik azt saját szívük vérével vásárolták meg!
Hazatérésükkor élet, kenyér, otthon, kereseti lehetőség kell, hogy várja ezeket a hősöket! Mert a Haza elvont fogalom, a tényleges valóság a kenyér, mely egyesít. Akinek nincs háza, annak nincs hazája, akinek nincs otthona, annak nincs szülőföldje!”
Bírálta a léha földesurat, de fő felelősnek a zsidó uzsorást tekintette a vidék nyomoráért!
Kiállt a földreform mellett! Szembe szállt viszont az osztálygyűlölet Isten és Nemzet – tagadást hirdető internacionalista marxizmussal!
Prohászka a magyar szocializmus, azaz a Hungarizmus eszmei, erkölcsi alapjait rakta le! Társadalmi elképzelései a mai napig nem veszítették el időszerűségüket!
A magyar sorsközösségben való gondolkodás parancsa, túlélésünk érdekében nagyobb, mint valaha volt!!!
III. A keresztény felekezetek egyetértésének szent ügye:
A felekezeti ellentéteket a zavarosban halászni kivárók szítják magyar és magyar között. A belső ellenség, mely szúként rágja a nemzetet csak egységben küzdhetők le. A felekezeteknek egységesen az élet kihívásaira a magyar érdekű válaszokat kell keresnie!
A külső ellenséggel való sikeres fellépés első feltétele a belső ellenség leküzdése, és a magyar egység megteremtése!
IV. Harc a magyar hibák ellen:
Prohászka Széchenyihez hasonlóan sohasem legyezgette népe hiúságát! Rajongva szerette, de szükség szerint őszintén bírálta!
- Álmodozó hiszékenység:
Nem lehet balekja ócska hamis jelszavaknak! Minden jöttment hazudozó, hízelgő hazugságát elhiszi. Főleg az idegenekről csak jót feltételez, túl hamar nyílt és őszinte mindenkivel. Bizalmába fogadja az idegent, aki később hátba támadja.
- Vissza kell szerezni a vészesen kopó önbizalmat:
Erőt kell merítenünk a múlt dicsőségéből, a jelen kor szégyene lesöprendő szégyenfolt! Vissza kell nyúlni ősi erényeinkhez, nem a magyar lélektől idegen, behozott szellemi pestist befogadni! Nem feledjük hőseinket, példát, példaképet közöttünk kereshetünk!
- Eluralkodó anyagiasság:
Igenis nem minden megvehető! Vannak eladhatatlan, megfizethetetlen értékeink! Prohászka elsőnek indított keresztes hadjáratot a zsidó sajtó ellen! A zsidó sajtó az anyagiasság, a nemzetietlenség, a léhaság szellemi pestisét terjesztette!
- Önvédelmi képesség hiánya:
A magyar nem ismeri a búvópatakként lappangva közeledő veszély elleni harc technikáját! Amikor nagy a baj, képes önfeláldozó küzdelemre, akár önmegsemmisülés árán védi otthonát, de a szú örlő, lassú, alattomos munkája ellen védtelen! Érdekérvényesítése a modernkor értékrendszerében gyenge. Ennek fő oka a jóhiszemű nyíltsága, mindenkit befogadó őszintesége.
V. Zsidóveszély:
Mint minden más téren a zsidókérdésben vallott nézeteit is személyes igazságérzete és mély magyarságszeretete vezérelte! Csak egyetlen bírót ismert el igen sokáig: saját lelkiismeretét!
A liberál – kapitalista államberendezkedést a zsidók alakították ki saját maguknak! A zsidóság gazdasági hatalmát politikai hatalommá is formálja!
Ez a hatalom nem szolgálja a magyar nemzeti érdeket!
A zsidóság ezen túlmenően elözönlötte a középosztályt, mely nagyrészt a kultúra főfogyasztója. Így igényei meghatározzák az irodalom, a képzőművészet lelkiségét, színdarabok, filmek témáját, a sajtó hangját!
Mindezeket a kozmopolita pénzvilág támogatja. A magyar szellemiségű kultúra elsorvad, később az elmaradottság, az értéktelenség bélyegét rásütik!
Megfosztanak őseink hatalmas kulturkincseitől, melybe létünk gyökeredzik! Egy szép napon arra ébredünk, hogy úgy szellemi téren, mint anyagilag zsidó uralom alatt élünk!
Prohászka arra figyelmeztetett, hogy egyetemes emberi érdek a zsidóság teljes elkülönítése! Külön államba valamennyit! Prohászka olyan bomlasztó elemnek látta a zsidóságot a magyar nemzettestben, hogy el kell különíteni a nemzeti élet minden területén a magyarságtól!
VI. Általános tudnivalók életéről:
1905 – től székesfehérvári Római Katolikus püspök.
Igen termékeny író, publicista, gondolkodó, elismert társadalomtudós, egyházi szónok.
Keresztényszocialista mozgalom szervezője, melyet erősen nemzeti alapokon képzelt el.
A kor tudományos eredményeit beépítette társadalompolitikai, egyház igazgatási, egyházelméleti tanításaiba.
Egy ideig a keresztény egyesülés nemzeti pártjának elnöke volt.
Lerakta a hungarizmus szociálpolitikai, népességvédelmi és kulturpolitikai alapjait!
A nemzetek felett átnyúló zsidó banktőke vatikáni befolyását példázza, hogy „modernista nézetei” miatt megrendszabályozták! Mire ő alávetette magát a vatikáni bíboros- bankárok tekintélyének.
Itt a zseniális gondolkodó elbukott! Inkább volt pápista, mint magyar hazafi! Pedig fordítva kellett volna lennie!
Nagy munkái:
Isten és a világ
Diadalmas világnézet
Modern katholicizmus
Föld és Ég
Az intellektualizmus kinövései
Munkásságának meghamisítása folyamatban van a judeo-kereszténység részéről!
Prohászka Ottokár
-Idézetek-
Hogy a zsidóság micsoda, azt a szociális téren, az erkölcs terén látjuk. A szociális téren vívódnak utóvégre is az elvek végső, döntő csatái; amennyire pedig manapság a legáltalánosabb s a szociális életből vett legközvetlenebb tapasztalat terjed, nem győzzük hangoztatni azt, hogy a zsidó morál valóságos átka a keresztény műveltségnek, amely átkon ez a keresztény kultúra okvetlenül tönkre megy, ha nem dobja ki magából a mérget; tehát a zsidóságot nem szabad recipiálni a keresztény államoknak, hanem védekezniök kell ellene, s ahol s ahogy lehet, túl kell adniok rajta.
Nem vagyok antiszemita de én nem akarom az én magyar népemet feláldozni más hatalmas fajtának, és annak erőszakban vagy pedig intelligenciában túltengő erejének.
Ifjú nemzetnek és nemzeti ifjúságnak szívében nőnek óriássá az eszmények és válnak világhódító hatalmakká a vágyak; az ifjú lelkesülés tüzén forrnak egybe milliók; ebből a tűzből lesz bennünk szabadságot lehelő s világot legyőző pünkösdi lélek!
Az erős akaratnak ifjúsága mindenekelőtt hinni tud rákócziasan, vagyis mélységes, izzó, bensőséges odaadással. Telve hittel s Szentlélekkel ragadja meg azután a szűzmáriás zászlót, hogy a magyar szabadságharcnak alázatosan imádkozó, hősiesen harcoló vezére legyen – Ifjúság, kezedbe veszed-e Rákóczi zászlaját?…, Az a zászló a Máriakongregáció zászlaja, a harcos ifjúság zászlaja, mely szabadságáért küzd és rab nem akar lenni.
Tényleg az Istennek, nemcsak vértanúi, hanem vértanú-népei is vannak. S ilyen vértanú-nép a magyar nemzet.
S amily biztos, hogy a nép, mely földrajzilag szét van szakítva, elveszti idővel egységét, éppoly világos, hogy a tradíciók szellemének veszte a nemzeti fönnállás sírját ássa.
A modern “hazafi” pénzt keres. Eladja földét akárkinek, s nem bánja, ha a magyar földet mindenestül kaftános zsidók bírják.
Critical Mass a nemzeti lobogó ellen alleycat BLOG
Critical Mass a nemzeti lobogó ellen alleycat BLOG
Critical Mass "oszlopos" tagjai : judapest.org, és a szélsöközép
Szeged, Dóm tér
A Critical Mass, magyarul kritikus tömeg a teret megtöltve várja az indulást. Vár, de az indulás késik. Úgy 10-15 percet legalább. Az ok: a magyar nemzeti zászló, melyet magammal vittem. S hogy miért? Mert ez nem egy politikai rendezvény. Ezt még meg lehet érteni, mert én se szeretem az országunkban regnáló idegenszívű politikusokat, de miért zavarja a szervezőket a magyar zászló? Nem egy párt zászlaját vittem a rendezvényre, mégis problémáztak. A legérdekesebb, hogy azzal, hogy nem indult el a tekerés időben, ellenem hangolták a szervezők az embereket. Ellenem, ill. a magyar zászló természetessége, annak szégyenérzet nélküli bátor felmutatása ellen. Mert ma Magyarországon a magyar zászlót hordozni sokak szemében szégyen, illetve provokációnak minősül. Tisztelet a kivételnek, mert ilyen is volt.
Többször felszólított több szervező is, hogy tegyem el, mert addig nem indulunk, de én nem találtam semmi kivetnivalót a zászlóban. Egy-két elégedetlen résztvevő is hangot adott nemtetszésének, mire én hangosan felszólítottam a zúgolódó embereket, hogy jöjjenek közelebb, köpjék le a zászlót, ha merik, vagy álljon meg előttem becsülettel, emberként, ha gyalázni meri a nemzeti lobogót. Erre nem volt válasz.
Azzal is fenyegetett az egyik szervező, hogy szólnak a rendőröknek, mire megkérdeztük, hogy milyen törvény tiltja, hogy magyar zászlót lobogtassak Magyarországon. Erre ismét azt a választ kaptuk, hogy ez politikamentes rendezvény, és ha velük akarok tartani, akkor tegyem el a zászlót. De mégis hová a bánatba tettem volna el? Hagyjam ott a téren?
Mondtam, hogy nem a rendezvényre jöttem, hanem csak erre kerékpározok. Az, hogy éppen volt nálam egy zászló, ahhoz neki mi köze van? Arra tekerek, amerre kedvem tartja. Nem akadályoztam a forgalmat. Ilyen kirekesztést, és sehol egy ombudsman.
Volt egy rasztás hajú jóember is ott egy pulival a pórázon. A puli az eléggé magyar állat, az nem politika? Az még a forgalmat is akadályozhatja. Azt miért nem tiltják a rendezvényen?
A puli ellen miért nem tiltakoztak, hiszen az legalább annyira magyar, mint a zászlónk.
Nem tettem el, hanem vártam. Aztán, mikor látták, hogy nem mennek velem semmire, elindult a kritikus tömeg. Jó részük zászlókritikus volt. Útközben több rendező hangot adott nemtetszésének, de megjegyzem, hogy voltak barátságos hangok is. Aztán mikor a Tesco környékére értünk, az egyik nőnemű szervező magából kikelve tiltakozott a zászló ellen. Olyannyira belelendült, hogy tettlegességig fajult az arroganciája. Megpróbált lehúzni az útról a kormányomnál fogva, ami nem sikerült neki, ő viszont majdnem nekiment a fának, mert a saját gyűlölete elvakította. Erre tanúim is voltak, sőt két ismerősöm még ismerte is a csajt. Ez - úgy vélem - azért már túlmegy minden határon.
Ezután nem sokkal állt elébünk egy rendőr, aki szinte a semmiből bukkant fel a kerékpárosok között, elég hirtelen késztetve ezzel fékezésre egy nagy kerékpáros tömeget (forgalom aránytalan mértékű akadályozása).Azt szerette volna, hogy tekerjem össze a zászlót.
Némi vita alakult ki, mert nem értettük, miért nem lehet lengetni. Odaadtam egy társamnak, aki mögöttem jött, erre őt is megállította. Ő meg továbbadta egy másik bajtársnak, akit szintén megállított. Amúgy eléggé torlódott itt a tömeg amúgy is, úgyhogy elég sokan álltak körülöttünk. Volt egy fiatal srác is a bamba tömegben, akit nem ismertem ugyan, de felajánlotta, hogy adjuk oda neki is a lobogót. Ez nagyon jólesett. Van még bátor magyar e vidéken. Aztán kénytelen voltam összetekerni, mert kezdett elhúzódni a dolog, és a magyarázat ugyan elég karcsú volt, hogy megálljon a lábán, de úgyis mi húztuk volna a rövidebbet. Talán ha más is mondta volna, hogy ő is átveszi, ha mindenki szolidaritást vállal velünk, akkor megtörténhetett volna egy igazi csoda ezen a liberális nyugatmajmoló rendezvényen, amit amúgy régebben kedveltem, mert mindig szerettem tekerni. De sajnos ElQró tavaly ismertté vált épületes őszödi beszéde után Pesten még a szeptember 22-i autómentes napi tekerés is elmaradt, félve, hogy esetleg kerékpáros hadosztállyá alakul a 30 ezer fős rendezvény. Amúgy ez eléggé alaptalan félelem volt, bár a szegedi rendezvényen is féltek, hogy lesz valami probléma, úgyhogy akkor is bőszen hangoztatták, hogy nincs politika.
Arra nem gondolnak, hogy amiért demonstrálnak, hogy "több kerékpárutat, kevesebb autót az utakra", az szinte kizárólag a politikusok miatt nem valósul meg. Ha meg nem az a cél, akkor minek hívják kritikusnak magukat? Akkor csak egy kirándulás az egész, fontosabb cél nélkül, ami szép és jó, de emiatt igazán kár feltartani a forgalmat.
Ennyit a Critcal Mass-ról, és szervezőinek többségéről (akik közül magam is elég sokat ismerek), akik még annyi fáradságot se vesznek, hogy lefordítsák az anyanyelvünkre, hogy mindenki megértse. Mert aki nem bringás, az nem sokat ért az egészből, holott az lenne az értelme, hogy az autós is kiszálljon tekerni.
Nemzeti Hírháló, Siklósi Gergely
zsidó critical mass zsido, Critical Mass a nemzeti lobogó ellen alleycat blog, zsidó critical mass zsido, marxista, trockista, Anarchista kommunizmus, cionista, alleycat blog, anarchisták
Critical Mass "oszlopos" tagjai : judapest.org, és a szélsöközép
Szeged, Dóm tér
A Critical Mass, magyarul kritikus tömeg a teret megtöltve várja az indulást. Vár, de az indulás késik. Úgy 10-15 percet legalább. Az ok: a magyar nemzeti zászló, melyet magammal vittem. S hogy miért? Mert ez nem egy politikai rendezvény. Ezt még meg lehet érteni, mert én se szeretem az országunkban regnáló idegenszívű politikusokat, de miért zavarja a szervezőket a magyar zászló? Nem egy párt zászlaját vittem a rendezvényre, mégis problémáztak. A legérdekesebb, hogy azzal, hogy nem indult el a tekerés időben, ellenem hangolták a szervezők az embereket. Ellenem, ill. a magyar zászló természetessége, annak szégyenérzet nélküli bátor felmutatása ellen. Mert ma Magyarországon a magyar zászlót hordozni sokak szemében szégyen, illetve provokációnak minősül. Tisztelet a kivételnek, mert ilyen is volt.
Többször felszólított több szervező is, hogy tegyem el, mert addig nem indulunk, de én nem találtam semmi kivetnivalót a zászlóban. Egy-két elégedetlen résztvevő is hangot adott nemtetszésének, mire én hangosan felszólítottam a zúgolódó embereket, hogy jöjjenek közelebb, köpjék le a zászlót, ha merik, vagy álljon meg előttem becsülettel, emberként, ha gyalázni meri a nemzeti lobogót. Erre nem volt válasz.
Azzal is fenyegetett az egyik szervező, hogy szólnak a rendőröknek, mire megkérdeztük, hogy milyen törvény tiltja, hogy magyar zászlót lobogtassak Magyarországon. Erre ismét azt a választ kaptuk, hogy ez politikamentes rendezvény, és ha velük akarok tartani, akkor tegyem el a zászlót. De mégis hová a bánatba tettem volna el? Hagyjam ott a téren?
Mondtam, hogy nem a rendezvényre jöttem, hanem csak erre kerékpározok. Az, hogy éppen volt nálam egy zászló, ahhoz neki mi köze van? Arra tekerek, amerre kedvem tartja. Nem akadályoztam a forgalmat. Ilyen kirekesztést, és sehol egy ombudsman.
Volt egy rasztás hajú jóember is ott egy pulival a pórázon. A puli az eléggé magyar állat, az nem politika? Az még a forgalmat is akadályozhatja. Azt miért nem tiltják a rendezvényen?
A puli ellen miért nem tiltakoztak, hiszen az legalább annyira magyar, mint a zászlónk.
Nem tettem el, hanem vártam. Aztán, mikor látták, hogy nem mennek velem semmire, elindult a kritikus tömeg. Jó részük zászlókritikus volt. Útközben több rendező hangot adott nemtetszésének, de megjegyzem, hogy voltak barátságos hangok is. Aztán mikor a Tesco környékére értünk, az egyik nőnemű szervező magából kikelve tiltakozott a zászló ellen. Olyannyira belelendült, hogy tettlegességig fajult az arroganciája. Megpróbált lehúzni az útról a kormányomnál fogva, ami nem sikerült neki, ő viszont majdnem nekiment a fának, mert a saját gyűlölete elvakította. Erre tanúim is voltak, sőt két ismerősöm még ismerte is a csajt. Ez - úgy vélem - azért már túlmegy minden határon.
Ezután nem sokkal állt elébünk egy rendőr, aki szinte a semmiből bukkant fel a kerékpárosok között, elég hirtelen késztetve ezzel fékezésre egy nagy kerékpáros tömeget (forgalom aránytalan mértékű akadályozása).Azt szerette volna, hogy tekerjem össze a zászlót.
Némi vita alakult ki, mert nem értettük, miért nem lehet lengetni. Odaadtam egy társamnak, aki mögöttem jött, erre őt is megállította. Ő meg továbbadta egy másik bajtársnak, akit szintén megállított. Amúgy eléggé torlódott itt a tömeg amúgy is, úgyhogy elég sokan álltak körülöttünk. Volt egy fiatal srác is a bamba tömegben, akit nem ismertem ugyan, de felajánlotta, hogy adjuk oda neki is a lobogót. Ez nagyon jólesett. Van még bátor magyar e vidéken. Aztán kénytelen voltam összetekerni, mert kezdett elhúzódni a dolog, és a magyarázat ugyan elég karcsú volt, hogy megálljon a lábán, de úgyis mi húztuk volna a rövidebbet. Talán ha más is mondta volna, hogy ő is átveszi, ha mindenki szolidaritást vállal velünk, akkor megtörténhetett volna egy igazi csoda ezen a liberális nyugatmajmoló rendezvényen, amit amúgy régebben kedveltem, mert mindig szerettem tekerni. De sajnos ElQró tavaly ismertté vált épületes őszödi beszéde után Pesten még a szeptember 22-i autómentes napi tekerés is elmaradt, félve, hogy esetleg kerékpáros hadosztállyá alakul a 30 ezer fős rendezvény. Amúgy ez eléggé alaptalan félelem volt, bár a szegedi rendezvényen is féltek, hogy lesz valami probléma, úgyhogy akkor is bőszen hangoztatták, hogy nincs politika.
Arra nem gondolnak, hogy amiért demonstrálnak, hogy "több kerékpárutat, kevesebb autót az utakra", az szinte kizárólag a politikusok miatt nem valósul meg. Ha meg nem az a cél, akkor minek hívják kritikusnak magukat? Akkor csak egy kirándulás az egész, fontosabb cél nélkül, ami szép és jó, de emiatt igazán kár feltartani a forgalmat.
Ennyit a Critcal Mass-ról, és szervezőinek többségéről (akik közül magam is elég sokat ismerek), akik még annyi fáradságot se vesznek, hogy lefordítsák az anyanyelvünkre, hogy mindenki megértse. Mert aki nem bringás, az nem sokat ért az egészből, holott az lenne az értelme, hogy az autós is kiszálljon tekerni.
Nemzeti Hírháló, Siklósi Gergely
zsidó critical mass zsido, Critical Mass a nemzeti lobogó ellen alleycat blog, zsidó critical mass zsido, marxista, trockista, Anarchista kommunizmus, cionista, alleycat blog, anarchisták
Nincsenek megjegyzések:
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
alleycat blog,
Anarchista kommunizmus,
anarchisták,
cionista,
Critical Mass a nemzeti lobogó ellen alleycat blog,
marxista,
trockista,
zsidó critical mass zsido
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
alleycat blog,
Anarchista kommunizmus,
anarchisták,
cionista,
Critical Mass a nemzeti lobogó ellen alleycat blog,
marxista,
trockista,
zsidó critical mass zsido
6000 éves gyűlölet
6000 éves gyűlölet
Csak hát ugye ők kezdték, az ókor óta az egész emberiség ellenségei voltak... És ilyenek kezében van a tömegtájékoztatásunk, akik így viszonyulnak hozzánk! Ezek "képviselnek" minket a Parlamentben, ezek alkotnak törvényeket (lásd gyűlölebeszéd), ezek ítélkeznek felettünk (cserni jános, dénes veronika, stb.)
Zsidó: a magyarok trágyaemberek
Kollektíve rágalmazza, gyalázza a magyarságot a Zsidó Ügynökség és egy izraeli lapban megjelent véleménycsokor, amely főként Magyarországról elszármazott vagy ott tanuló izraeli zsidók verbális ürülékét tartalmazza. Ha a rasszista jelzőket visszadobjuk a " trágyaember" csürhének, természetesen neonácik vagyunk, a "kiválasztott" nép e tagjai azonban büntetlenül uszíthatnak a lenézett gójok ellen. "Nem értik", miért nem szeretik őket azok, akiket ők olthatatlanul, embertelenül gyűlölnek. Már csak egy kérdés maradt: mit keresnek ekkora számban egy olyan országban, ahol állítólag az utcára is alig mernek kilépni.
Izraeli diákok Budapesten: Félelemben élünk
A Zsidó Ügynökség jelentése szerint a világon, de leginkább Kelet-Európában ugrásszerűen megnövekedett az antiszemita incidensek száma. A múlt hét végén a budapesti metrón három izraeli fiatalt támadott meg egy ellenőr csupán azért, mert egymás között héberül beszéltek - írja a Jediot Aharonot című izraeli zsidó lap.
Míri Hászon cikke
Szomorú mérleg, hogy az elmúlt időszakban Kelet-Európában jelentősen megnövekedett az antiszemita jellegű incidensek száma. A Budapesten tanuló izraeli orvostanhallgatók szerint a szélsőjobboldal által két hónappal ezelőtt elkezdett kormányellenes tüntetések következtében kialakult belpolitikai bizonytalanság miatt legutóbb igen fölerősödött az idegengyűlölet Magyarországon (a lap nem foglalkozik a zsidók körében fölerősödött magyargyűlölettel - a szerk.)
A múlt hét végén a budapesti földalattin egy ellenőr megtámadta Éti Lávi izraeli orvostanhallgatót. „Mentem hazafelé a konditeremből a barátnőmmel és a barátommal a földalattin”, nyilatkozza a YNET-nek a 28 esztendős Lávi. „Amikor a metróellenőr meghallotta a héber nyelvű beszédünket, megkérdezte tőlünk, hogy miért beszélünk héberül és nem magyarul. S azt is tudakolta, hogy izraeliek vagyunk-e. Az utóbbi kérdésre igennel válaszoltunk, mire az ellenőr elkezdett kiabálni: Takarodjatok innen, itt senki nem kíváncsi rátok! Persze mi sem hagytuk annyiban, s a szavakat rövidesen lökdösődés váltotta föl.”
Éti Lávit az ellenőr agresszivitásánál is jobban elkeserítette a járókelők közönye. „Mindenki megállt és figyelt, de nem tettek semmit, senki nem segített. Nem kérdezték, hogy mi történt, s arra nem is gondoltak, hogy esetleg nincs valami rendjén. Valójában ez a közöny az aggasztó.”
Slomo Mola, a Zsidó Ügynökség igazgatósági tagja, s az antiszemitizmus elleni küzdelem irányításával megbízott munkatársa a múlt héten tért haza Magyarországról, ahol nemzetközi kongresszust rendeztek az antiszemitizmusról. „Aggodalommal töltenek el bennünket a világon, de leginkább Kelet-Európában egyre erősödő antiszemita megnyilvánulások. Szerintem Izraelben nincsenek eléggé tudatában annak, hogy a világon milyen erőteljesen terjed az antiszemitizmus rákfenéje. Nem csak Iránban, hanem Európában is gyűlölnek bennünket. Félelmetes dolgok, így például az antiszemita karikatúrák, a vandalizmus és a kipát hordó vagy héberül beszélő zsidók elleni támadások tanúi lehetünk”, mondja Slomo Mola, aki hozzáfűzi, hogy ezekben a napokban a Zsidó Ügynökségen a világ zsidó hitközségei vezetőségének támogatására irányuló programon dolgoznak.
Már kikészítettük az útlevelet
Magyarországon mintegy 100 ezer zsidó él, s közülük 80 ezren Budapesten. Éti Láví szerint az elmúlt hetek belpolitikai eseményei miatt Magyarországon fokozódott az idegengyűlölet, amely leginkább a helyi és az izraeli zsidók ellen irányul. „Már öt esztendeje élek Magyarországon, de amióta a szélsőjobboldali pártok elkezdték a kormányellenes zavargásokat, a zsidók szörnyen félnek. Helyi zsidó barátaink egyenesen azt ajánlották, hogy ne hagyjuk el a lakásunkat, mert már nem lehet olyan biztonságban járkálni az utcákon, mint korábban. Az utóbbi időben valóban egyre több erőszakos cselekményről hallunk. Nagy itt a hajlandóság a nacionalizmusra. Szerintem ettől a jelenségtől nem csak mi, hanem minden itt élő idegen szenved. Néhány héttel ezelőtt, a zavargások idején félelem töltött el sok zsidót és már elő is készítették az útlevelüket, hogy elhagyják Magyarországot”, mondja Éti Lávi.
Magyarországon mintegy ezer izraeli fiatal tanul. Lávi és barátai a tanulmányaik befejezése után semmiképpen nem kívánnak Magyarországon maradni. „Ha most kezdeném a tanulmányaimat, akkor nem ide iratkoznék be, de nekem már ez az utolsó évem. Magyarországon régebben szinte élvezet volt tanulni, de mostanra az egyre erősödő magyar rasszizmus miatt minden megváltozott”, vélekedik Éti Lávi.
Tamír Glázer izraeli orvostanhallgató osztja Lávi véleményét. „Egy hónappal ezelőtt horogkeresztet és az SS jelét mázolták rá valamire a lakásom közelében, de senki nem távolította el onnan. A velünk együtt tanuló helybeli zsidó fiatalok mesélik, hogy Magyarországon mindig volt antiszemitizmus, de mostanában egyértelműen fokozódik a gyűlölet. Bennünk, izraeliekben csak az tartja a lelket, hogy nemsokára hazamegyünk Izraelbe”, mondja Tamír Glázer.
„Az egyik, velem egyidős magyarországi zsidó fiatal barátom most fejezte be a tanulmányait és azt mondja, egyre kevesebb értelmét látja annak, hogy továbbra is Magyarországon éljen. Semmilyen kötődést nem érez Magyarországhoz, s ez az érzés csak erősödik benne”, mondja Tamír Glázer, aki szerint a magyarországi zsidó közösség idősebb tagjai nem ennyire szkeptikusok, s azt sem gondolják, hogy Izraelben sokkal jobb a helyzet.
(A fenti cikk megjelent a Jediot Áháronot című izraeli héber nyelvű napilap Y-NET nevű világhálós változatában 2006. november 14-én)
Az olvasói véleményekből:
1. Az itt élő zsidók ritka kivételektől eltekintve nem tapasztalnak semmiféle antiszemitizmust. Másrészt viszont a magyarok mindig is antiszemiták voltak, de azért lassan ők is fejlődnek, primitív emberekből felvilágosultakká válnak.
(Magyarországon tanuló diák)
2. A magyarok 62 esztendővel ezelőtt mindössze hét hét leforgása alatt 450 ezer zsidót küldtek a halálba. Az auschwitzi krematóriumok nem győzték befogadni a magyarok által deportált zsidókat, ezért a németek utasítására gödrökbe hajították és ott égették el a holttesteket. Vannak még illúzióitok Magyarországgal kapcsolatban? Azt hiszitek, hogy mindez véget ért, a múlté?
(Én, Izrael)
3. Lieberman Magyarországra is megérkezett? A hétszázát, ezt nem tudtam.
(Jehodijá)
4. Ötödik éve tanulok zenét Budapesten, s az utóbbi időben egyértelműen megromlott itt a helyzet. Leginkább az itt élő zsidók jövője aggaszt. Talán ők észre sem veszik, hogy még az utcán járni-kelni is veszélyes. Már én sem teszem a nyakamba a Dávid csillagos nyakláncomat, mert nem akarom, hogy megverjenek...
(Sáj Berman, Budapest, Magyarország)
5. A politikai fejlemények következtében Magyarországon, de főleg Budapesten nagyon megromlott a helyzet. A veszély minden eddiginél nagyobb, s nem tévedek, ha azt állítom, hogy a közeljövőben súlyos támadás érheti az itteni zsidókat vagy az izraelieket. Éppen ezért ne gyertek erre a szörnyű helyre.
(Magyarországon tanuló diák)
6. Mit keresnek ott a zsidók? Vándoroljanak ki Izraelbe. Magyarország a magyaroké, s nem szeretik ott az idegeneket, mint ahogyan Izraelben mi sem szeretjük az arabokat, mert ez itt egy zsidó állam. Más szóval, minden nép éljen a saját hazájában, s akkor nem lesznek rasszista megnyilvánulások, idegengyűlölet, hanem béke lesz a világon.
(Ávi)
7. A magyarok a második világháború idején is a német nácik leghűségesebb kiszolgálói voltak. Ezért senki ne várjon tőlük túl sokat.
(Magyarországon tanuló diák)
A magyarok antiszemiták, s eredetileg Oroszország ázsiai területeiről érkezett barbárok. A második világháborúban a magyarok végezték el a piszkos munkát a német nácik helyett, amiért az oroszok keményen megbüntették őket, s úgy látszik, megérdemelték.
(Jehudá, Haifa)
8. Az antiszemitizmus Magyarországon elsősorban a rossz belpolitikai helyzet következménye, s mint mindig, ezúttal is a zsidók a bűnbakok. Az ELTE liftjeinek ablakára horogkereszteket mázoltak, s a dékán többszöri kérésem ellenére sem hajlandó eltávolíttatni azokat. Mostanában mindennaposak a neonáci tüntetések, s a levegőben lóg a gyilkosság. Szerény véleményem szerint az áldozat a miniszterelnök lesz. Anyuka, ha olvasod ezt az újságcikket, ne aggódj. Gázában túléltük a terroristákat, s ezért ezt a magyarnak nevezett emberi trágyát is túléljük.
(Omer Dár, Budapesten tanuló diák)
9. Beszélek magyarul, de többet nem utazom Magyarországra. Fulladjanak csak bele a gulyáslevesükbe!
(Zoltán)
10. Gyertek át ide, mert itt nincs antiszemitizmus.
(Diák Romániából) hihihi :) majd lesz
11. Ha manapság is lennének gázkamrák, akkor a magyarok ismét örömest oda küldenének bennünket. Persze nem mindenki, csak azok, akik megtehetnék. A magyarok sokban hasonlítanak az arabokra, akik ahelyett, hogy saját maguk oldanák meg a problémáikat – lásd a palesztin menekültek ügyét -, mindig másban keresik a bűnöst. S teszik ezt azért, hogy saját magukról elhárítsák a felelősséget a szegénység, a műveletlenség és a fejetlenség miatt. A magyarok lényege a gyűlölet és a gyilkolási vágy, s ezért számukra a kultúra sem jelent elrettentő erőt.
(Alexa, Magyarországon tevékenykedő üzletasszony)
12. Várható volt, hogy ez történik. A zsidók Magyarországon felvásárolták a lakásokat, sok üzletágon eluralkodtak, (bevásárlóközpontokat építettek stb.), s ezzel felverték az árakat. Nem csoda, hogy ez az ott amúgy is létező antiszemitizmus növekedését eredményezi.
(Sosi)
13. Családommal együtt Magyarországra akartam utazni, de miután olvastam az újságcikket, útirányt változtattunk. Nem félek, csak egyetlen eurót sem akarok betenni ezeknek a szaroknak a kasszájába.
(Juvál)
14. A magyarok a nácikkal lelkesen együttműködő undorító nép.
(Magyarországról származó, Tel-Aviv)
15. Úgy látszik, hogy a magyarok akkor szeretik a Dunát igazán, ha az vérvörös.
(Micsinász) (SF kommentje : egy ilyen nevű a mi blogunkra is írogatott, ilyesmiket írt, tehát akár ő is lehetett)
16. Hagyjátok a magyar nácikat, hadd rohadjanak meg a saját levükben az arab bevándorlókkal együtt. Ti pedig gyertek haza, mert kelletek itthon, hogy föl tudjuk venni a küzdelmet az elválasztó falon túl élő kedves szomszédainkkal.
(Jotám)
17. Budapesten tanulok, s ezért tanúsíthatom, hogy a legtöbb magyar enyhén szólva nem rokonszenves, vagy erősebb megfogalmazásban úgy is mondhatnám, hogy a magyarok trágyaemberek.
Csak hát ugye ők kezdték, az ókor óta az egész emberiség ellenségei voltak... És ilyenek kezében van a tömegtájékoztatásunk, akik így viszonyulnak hozzánk! Ezek "képviselnek" minket a Parlamentben, ezek alkotnak törvényeket (lásd gyűlölebeszéd), ezek ítélkeznek felettünk (cserni jános, dénes veronika, stb.)
Zsidó: a magyarok trágyaemberek
Kollektíve rágalmazza, gyalázza a magyarságot a Zsidó Ügynökség és egy izraeli lapban megjelent véleménycsokor, amely főként Magyarországról elszármazott vagy ott tanuló izraeli zsidók verbális ürülékét tartalmazza. Ha a rasszista jelzőket visszadobjuk a " trágyaember" csürhének, természetesen neonácik vagyunk, a "kiválasztott" nép e tagjai azonban büntetlenül uszíthatnak a lenézett gójok ellen. "Nem értik", miért nem szeretik őket azok, akiket ők olthatatlanul, embertelenül gyűlölnek. Már csak egy kérdés maradt: mit keresnek ekkora számban egy olyan országban, ahol állítólag az utcára is alig mernek kilépni.
Izraeli diákok Budapesten: Félelemben élünk
A Zsidó Ügynökség jelentése szerint a világon, de leginkább Kelet-Európában ugrásszerűen megnövekedett az antiszemita incidensek száma. A múlt hét végén a budapesti metrón három izraeli fiatalt támadott meg egy ellenőr csupán azért, mert egymás között héberül beszéltek - írja a Jediot Aharonot című izraeli zsidó lap.
Míri Hászon cikke
Szomorú mérleg, hogy az elmúlt időszakban Kelet-Európában jelentősen megnövekedett az antiszemita jellegű incidensek száma. A Budapesten tanuló izraeli orvostanhallgatók szerint a szélsőjobboldal által két hónappal ezelőtt elkezdett kormányellenes tüntetések következtében kialakult belpolitikai bizonytalanság miatt legutóbb igen fölerősödött az idegengyűlölet Magyarországon (a lap nem foglalkozik a zsidók körében fölerősödött magyargyűlölettel - a szerk.)
A múlt hét végén a budapesti földalattin egy ellenőr megtámadta Éti Lávi izraeli orvostanhallgatót. „Mentem hazafelé a konditeremből a barátnőmmel és a barátommal a földalattin”, nyilatkozza a YNET-nek a 28 esztendős Lávi. „Amikor a metróellenőr meghallotta a héber nyelvű beszédünket, megkérdezte tőlünk, hogy miért beszélünk héberül és nem magyarul. S azt is tudakolta, hogy izraeliek vagyunk-e. Az utóbbi kérdésre igennel válaszoltunk, mire az ellenőr elkezdett kiabálni: Takarodjatok innen, itt senki nem kíváncsi rátok! Persze mi sem hagytuk annyiban, s a szavakat rövidesen lökdösődés váltotta föl.”
Éti Lávit az ellenőr agresszivitásánál is jobban elkeserítette a járókelők közönye. „Mindenki megállt és figyelt, de nem tettek semmit, senki nem segített. Nem kérdezték, hogy mi történt, s arra nem is gondoltak, hogy esetleg nincs valami rendjén. Valójában ez a közöny az aggasztó.”
Slomo Mola, a Zsidó Ügynökség igazgatósági tagja, s az antiszemitizmus elleni küzdelem irányításával megbízott munkatársa a múlt héten tért haza Magyarországról, ahol nemzetközi kongresszust rendeztek az antiszemitizmusról. „Aggodalommal töltenek el bennünket a világon, de leginkább Kelet-Európában egyre erősödő antiszemita megnyilvánulások. Szerintem Izraelben nincsenek eléggé tudatában annak, hogy a világon milyen erőteljesen terjed az antiszemitizmus rákfenéje. Nem csak Iránban, hanem Európában is gyűlölnek bennünket. Félelmetes dolgok, így például az antiszemita karikatúrák, a vandalizmus és a kipát hordó vagy héberül beszélő zsidók elleni támadások tanúi lehetünk”, mondja Slomo Mola, aki hozzáfűzi, hogy ezekben a napokban a Zsidó Ügynökségen a világ zsidó hitközségei vezetőségének támogatására irányuló programon dolgoznak.
Már kikészítettük az útlevelet
Magyarországon mintegy 100 ezer zsidó él, s közülük 80 ezren Budapesten. Éti Láví szerint az elmúlt hetek belpolitikai eseményei miatt Magyarországon fokozódott az idegengyűlölet, amely leginkább a helyi és az izraeli zsidók ellen irányul. „Már öt esztendeje élek Magyarországon, de amióta a szélsőjobboldali pártok elkezdték a kormányellenes zavargásokat, a zsidók szörnyen félnek. Helyi zsidó barátaink egyenesen azt ajánlották, hogy ne hagyjuk el a lakásunkat, mert már nem lehet olyan biztonságban járkálni az utcákon, mint korábban. Az utóbbi időben valóban egyre több erőszakos cselekményről hallunk. Nagy itt a hajlandóság a nacionalizmusra. Szerintem ettől a jelenségtől nem csak mi, hanem minden itt élő idegen szenved. Néhány héttel ezelőtt, a zavargások idején félelem töltött el sok zsidót és már elő is készítették az útlevelüket, hogy elhagyják Magyarországot”, mondja Éti Lávi.
Magyarországon mintegy ezer izraeli fiatal tanul. Lávi és barátai a tanulmányaik befejezése után semmiképpen nem kívánnak Magyarországon maradni. „Ha most kezdeném a tanulmányaimat, akkor nem ide iratkoznék be, de nekem már ez az utolsó évem. Magyarországon régebben szinte élvezet volt tanulni, de mostanra az egyre erősödő magyar rasszizmus miatt minden megváltozott”, vélekedik Éti Lávi.
Tamír Glázer izraeli orvostanhallgató osztja Lávi véleményét. „Egy hónappal ezelőtt horogkeresztet és az SS jelét mázolták rá valamire a lakásom közelében, de senki nem távolította el onnan. A velünk együtt tanuló helybeli zsidó fiatalok mesélik, hogy Magyarországon mindig volt antiszemitizmus, de mostanában egyértelműen fokozódik a gyűlölet. Bennünk, izraeliekben csak az tartja a lelket, hogy nemsokára hazamegyünk Izraelbe”, mondja Tamír Glázer.
„Az egyik, velem egyidős magyarországi zsidó fiatal barátom most fejezte be a tanulmányait és azt mondja, egyre kevesebb értelmét látja annak, hogy továbbra is Magyarországon éljen. Semmilyen kötődést nem érez Magyarországhoz, s ez az érzés csak erősödik benne”, mondja Tamír Glázer, aki szerint a magyarországi zsidó közösség idősebb tagjai nem ennyire szkeptikusok, s azt sem gondolják, hogy Izraelben sokkal jobb a helyzet.
(A fenti cikk megjelent a Jediot Áháronot című izraeli héber nyelvű napilap Y-NET nevű világhálós változatában 2006. november 14-én)
Az olvasói véleményekből:
1. Az itt élő zsidók ritka kivételektől eltekintve nem tapasztalnak semmiféle antiszemitizmust. Másrészt viszont a magyarok mindig is antiszemiták voltak, de azért lassan ők is fejlődnek, primitív emberekből felvilágosultakká válnak.
(Magyarországon tanuló diák)
2. A magyarok 62 esztendővel ezelőtt mindössze hét hét leforgása alatt 450 ezer zsidót küldtek a halálba. Az auschwitzi krematóriumok nem győzték befogadni a magyarok által deportált zsidókat, ezért a németek utasítására gödrökbe hajították és ott égették el a holttesteket. Vannak még illúzióitok Magyarországgal kapcsolatban? Azt hiszitek, hogy mindez véget ért, a múlté?
(Én, Izrael)
3. Lieberman Magyarországra is megérkezett? A hétszázát, ezt nem tudtam.
(Jehodijá)
4. Ötödik éve tanulok zenét Budapesten, s az utóbbi időben egyértelműen megromlott itt a helyzet. Leginkább az itt élő zsidók jövője aggaszt. Talán ők észre sem veszik, hogy még az utcán járni-kelni is veszélyes. Már én sem teszem a nyakamba a Dávid csillagos nyakláncomat, mert nem akarom, hogy megverjenek...
(Sáj Berman, Budapest, Magyarország)
5. A politikai fejlemények következtében Magyarországon, de főleg Budapesten nagyon megromlott a helyzet. A veszély minden eddiginél nagyobb, s nem tévedek, ha azt állítom, hogy a közeljövőben súlyos támadás érheti az itteni zsidókat vagy az izraelieket. Éppen ezért ne gyertek erre a szörnyű helyre.
(Magyarországon tanuló diák)
6. Mit keresnek ott a zsidók? Vándoroljanak ki Izraelbe. Magyarország a magyaroké, s nem szeretik ott az idegeneket, mint ahogyan Izraelben mi sem szeretjük az arabokat, mert ez itt egy zsidó állam. Más szóval, minden nép éljen a saját hazájában, s akkor nem lesznek rasszista megnyilvánulások, idegengyűlölet, hanem béke lesz a világon.
(Ávi)
7. A magyarok a második világháború idején is a német nácik leghűségesebb kiszolgálói voltak. Ezért senki ne várjon tőlük túl sokat.
(Magyarországon tanuló diák)
A magyarok antiszemiták, s eredetileg Oroszország ázsiai területeiről érkezett barbárok. A második világháborúban a magyarok végezték el a piszkos munkát a német nácik helyett, amiért az oroszok keményen megbüntették őket, s úgy látszik, megérdemelték.
(Jehudá, Haifa)
8. Az antiszemitizmus Magyarországon elsősorban a rossz belpolitikai helyzet következménye, s mint mindig, ezúttal is a zsidók a bűnbakok. Az ELTE liftjeinek ablakára horogkereszteket mázoltak, s a dékán többszöri kérésem ellenére sem hajlandó eltávolíttatni azokat. Mostanában mindennaposak a neonáci tüntetések, s a levegőben lóg a gyilkosság. Szerény véleményem szerint az áldozat a miniszterelnök lesz. Anyuka, ha olvasod ezt az újságcikket, ne aggódj. Gázában túléltük a terroristákat, s ezért ezt a magyarnak nevezett emberi trágyát is túléljük.
(Omer Dár, Budapesten tanuló diák)
9. Beszélek magyarul, de többet nem utazom Magyarországra. Fulladjanak csak bele a gulyáslevesükbe!
(Zoltán)
10. Gyertek át ide, mert itt nincs antiszemitizmus.
(Diák Romániából) hihihi :) majd lesz
11. Ha manapság is lennének gázkamrák, akkor a magyarok ismét örömest oda küldenének bennünket. Persze nem mindenki, csak azok, akik megtehetnék. A magyarok sokban hasonlítanak az arabokra, akik ahelyett, hogy saját maguk oldanák meg a problémáikat – lásd a palesztin menekültek ügyét -, mindig másban keresik a bűnöst. S teszik ezt azért, hogy saját magukról elhárítsák a felelősséget a szegénység, a műveletlenség és a fejetlenség miatt. A magyarok lényege a gyűlölet és a gyilkolási vágy, s ezért számukra a kultúra sem jelent elrettentő erőt.
(Alexa, Magyarországon tevékenykedő üzletasszony)
12. Várható volt, hogy ez történik. A zsidók Magyarországon felvásárolták a lakásokat, sok üzletágon eluralkodtak, (bevásárlóközpontokat építettek stb.), s ezzel felverték az árakat. Nem csoda, hogy ez az ott amúgy is létező antiszemitizmus növekedését eredményezi.
(Sosi)
13. Családommal együtt Magyarországra akartam utazni, de miután olvastam az újságcikket, útirányt változtattunk. Nem félek, csak egyetlen eurót sem akarok betenni ezeknek a szaroknak a kasszájába.
(Juvál)
14. A magyarok a nácikkal lelkesen együttműködő undorító nép.
(Magyarországról származó, Tel-Aviv)
15. Úgy látszik, hogy a magyarok akkor szeretik a Dunát igazán, ha az vérvörös.
(Micsinász) (SF kommentje : egy ilyen nevű a mi blogunkra is írogatott, ilyesmiket írt, tehát akár ő is lehetett)
16. Hagyjátok a magyar nácikat, hadd rohadjanak meg a saját levükben az arab bevándorlókkal együtt. Ti pedig gyertek haza, mert kelletek itthon, hogy föl tudjuk venni a küzdelmet az elválasztó falon túl élő kedves szomszédainkkal.
(Jotám)
17. Budapesten tanulok, s ezért tanúsíthatom, hogy a legtöbb magyar enyhén szólva nem rokonszenves, vagy erősebb megfogalmazásban úgy is mondhatnám, hogy a magyarok trágyaemberek.
A nagy kiárusitás
A nagy kiárusitás
Teljes szinopszis:
A nagy kiárusítás politikai film. A világ legkülönbözőbb részein játszódó epizódok nagyon konkrét emberi sorsokban jelenítik meg a privatizáció elvont fogalmát. Tragikus, tragikomikus, de lélekemelő történeteket látunk olyan emberek életéből, akik nap mint nap szembesülnek annak a magánosítási politikának a hatásaival, amelyet a Washingtonban és Genfben székelő személytelen nemzetközi pénzintézetek diktálnak, köztük a Nemzetközi Monetáris Alap (IMF), a Világbank és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO).
FLORIAN OPITZ író-rendező feltárja a hatékonynak és ragyogónak beállított privatizált és globalizált világ valóságát. Megvizsgálja „a nagy kiárusítás”, azaz az alapvető közszolgáltatások – a víz- és áramellátás, a tömegközlekedés, sőt az egészségügyi ellátás – magánkézbe adásának hatásait. A rendező Dél-Amerikában, Ázsiában, Afrikában, vagy Európában és az Egyesült Államokban találkozik azokkal az emberekkel, akiknek a fönti szép ígéretek csak üres szólamok. És amit a film bemutat, az még csak a kezdet.
FLORIAN OPITZ beszél az új gazdasági világrend építőivel, de a hétköznapi emberekkel is, akik a bőrükön érzik az előbbiek működését. Elmeséli egy dél-afrikai aktivista történetét, aki olyan szegény családoknak segít Sowetóban, akiknél a privatizáció előtt álló áramszolgáltató, az ESKOM kikapcsolta a villanyt, mert nem tudták fizetni a magas számlákat. A rendőrség és a cég biztonsági szolgálata egyaránt vadászik a gerrilla villanyszerelőkre, akik illegálisan visszakötik az áramot a szegények otthonába.
A következő történet egy filippino anyáról szól, aki Manila egyik nyomornegyedében él a családjával. Már évek óta küszködik, hogy ki tudja fizetni a vesebeteg fia heti két dialízis kezelését. Ha a hét végéig nem szedi össze a pénzt, meghal a fia.
A harmadik epizód hőse egy jó humorú brit mozdonyvezető és szakszervezeti aktivista. Azzal büszkélkedhet, hogy Európa legjobban működi vasútjánál kezdte a pályát, ám néhány év múltán egy privatizált, részekre szabdalt és leépült iparágban találta magát, ahol rendszeresen összeomlik a szolgáltatás. Állandó harcot folytat a kollegáiért, akikre az utóbbi évek során egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a magáncégek vezetői. Ez a túlfeszítettség nem egy halálos balesethez vezetett már a brit vasútvonalakon.
Utoljára, de nem utolsósorban egy boliviai város, Cochabamba lakosainak harcát ismerhetjük meg egy amerikai nagyvállalat ellen, amely megpróbálta átvenni a települési vízellátást. A kísérlet a világtörténelem első “vízháborújához” vezetett, amelyben boliviaiak tízezrei szálltak szembe a rendőrséggel és a katonasággal.
Noha az epizódok a privatizáció tragikus következményeit ábrázolják szerte a világban, a film nem sugall reménytelenséget. Egy kétségbeejtő helyzetben, amelyben úgy tűnhet, hogy nincs alternatívája az „erősebb kutya“ győzelmének, az emberek összefognak és szembeszállnak a verhetetlennek látszó ellenséggel.
Joseph Stiglitz, a világhírű Nobel-díjas közgazdász is megszólal a dokumentumfilmben, és elmagyarázza, honnan származik a magánosítás dogmája, ki profitál belőle és mit veszít a társadalom, ha vakon követi ezt a modellt. A Világbank korábbi igazgatójaként alapos ismerője a privatizációs folyamatokat ösztönző nemzetközi pénzügyi intézeteknek, de mára átállt a vesztesek oldalára.
A nagy kiárusítás különleges film: nem egymás után mondja el az egyes történeteket, hanem összeszövi őket, és ez a gondosan kimunkált, egymásra épülő szerkezet egyszerre teszi érdekessé és hitelessé a dokumentumfilmet. És a végeredmény több lesz, mint a részek összessége.
Szereplők:
SOWETO, Dél-Afrika
Bongani Lubisi
a Soweto-i Áramszolgáltatási Válság Bizottság 32 éves aktivitája, két leánygyermek apja. A szervezetet Dél-Afrika legnagyobb városának polgárai alapították, amikor a privatizálás előtt álló áramszolgáltató, az ESKOM, háztartások sokaságában szüntettte be az áramszolgáltatást, mert nem tudták többé fizetni a villanyszámlát, és mindez Soweto lakosságának többségét érintette. Bongani és barátai létrehozták a Kanyesa Hadművelet nevű mozgalmat az áramszolgáltatás hiánya miatt szenvedő családok megsegítésére (Kanyesa zulu nyelven azt jelenti: “Legyen fény!”), ami azt jelenti, hogy egyszerűen visszakapcsolják az áramot. Elkötelezettsége miatt Bongani Soweto-ban rendkívül népszerűvé vált, de számos ellenséget is szerzett, közöttük az ESKOM céget, és a kormányzó ANC párt tagjait. “Többé már nem félek a börtöntől”, mondja. “A családomat is arra szoktatom, hogy egy nap majd kaphatnak egy telefonhívást azzal az üznettel: Meghaltam.”
BRIGHTON, Nagy-Britannia
Simon Weller
37 éves mozdonyvezető, szakszervezeti aktivista, és a motorok szerelmese. Nem tud belenyugodni abba, hoy a Brit Vasutakat, Nagy-Britannia korábbi állami tulajdonban és működésben lévő vasútját privatizálták. Simon kollégáiért harcol, akik az elmúlt években elviselhetetlen nyomásnak voltak kitéve magántulajdonos alkalmazóik által. Olyan nyomásnak, amely azóta számos balesethez vezetett. Amikor arról kérdezik, hogy szerinte ki nyert és ki vesztett a vasút privatizációjával Nagy-Britanniában, egyértelmű a válasza: “Rövidtávon a bankok és a pénzpiacnyert vele, mivel elvették az állam pénzét. Ingyen adták. És ki vesztett? Hosszú távon a közösségek és a társadalom, amely engedte, hogy mindez megtörténjen, hogy a profit érdekében a vasút és a vasúti szolgáltatások leromoljanak, és szétverjék azokat. És még nincs is vége. Az emberek hittek a privatizáció szépségének dajkameséjében. Az elmúlt években viszont oly keservesen bebizonyosodott, hogy csalódtak.”
MANILA, Fülöp-Szigetek
Minda Lorando
Metro-Manila nyomornegyedében él, 53 éves családanya. Évek óta küzd azzal, hogy előteremtse a pénzt arra, hogy fia hetente kétszer megkapja a szükséges dialízis kezelést az ország egyik magánkórházában. Ha nem sikerül, fia meg fog halni.
MANILA, Fülöp-Szigetek
Ifj. Delfin Seriano
Manila egyik legnagyobb kórházának főnővére és klinikai oktatója. Csaknem valamennyi nővér diákja el akarja hagyni az országot, mert a Fülö-Szigeteken a privatizált egészségügyi szktorban nem keresnek annyit, hoy eltartsák családjukat. Delfin minden beteget egyformán szeretne ellátni, de csak azokat kezelheti, akik ezt megengedik. “A privatizáció a szegények számára megnehezíti, hogy hozzájussanak az egészségügyi szolgáltatásokhoz. M indenért fizetniük kell” mondja. “A világbanki adósságunk miatt viselnünk kell egy rossz egészségügyi rendszer terhét.”
COCHABAMBA, BOLIVIA
Dona Rosa
60 éves, öt gyermek anyja, az “ivóvíz háború” eblematikus figurájává vált. Az egész világsajtót bejárta az a fotó, amelyben Rosa teljes harci öltözetben száll szembe egy rendőrrel, így a víz privatizálása ellen küzdők harcának szimbólumává vált. “Mára már ellopták ipari létesítményeinket, a vasutunkat, repülőinket és természeti erőforrásainkat. Amikor a vizünket is privatizálni akarták, nem hagyhattuk szó nélkül, és harcolnunk kellett. A Víz az Élet. Az Életet nem lehet privatizálni,” emlékszik vissza.
COCHABAMBA, BOLIVIA
Oscar Olivera
45 éves gépész és szakszervezeti aktivista, 2000-ben az utcára vezette Cochabamba népét, amikor Bolívia kormánya az ország harmadik legnagyobb városában privatizálta a vízszolgáltatást a Világbank nyomására. A vízkoncessziót az amerikai Bechtel cég nyerte.
Cochabambában tízezrek vonultak az utcára tiltatkozásul. Egyszerűen nem voltak hajlandók keresetük egyharmadát kifizetni a cégnek azért, hogy egyáltalán ivóvízhez jussanak. A kormány előbb rendőri erőket vetett be, majd a katonaságot. Ebből nőtt ki az a küzdelem, amely a “a víz háborúja” néven vált ismertté.
NEW YORK CITY, USA
Joseph Stiglitz
a világ egyik legismertebb közgazdásza, éles hangon bírálja a fundamentalista globalizációs és privatizációs politikát. Stiglitz tudja, miről beszél. Clinton elnök gazdasági tanácsadója valamint a Világbank egyik fő közgazdásza volt, mielőtt átállt a másik oldalra. Azé a Világbanké, amely a világméretű globalizáció és privatizácós politika egyik hajtómotorja. Ott kellett, hogy hagyja a Világbankot, miután kritizálta a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a Világkereskedelmi Szervezet neoliberális politikáját. Ma Manhattan északi részén, a Columbia Egyetemen tanít.
Rendezői hitvallás
Ma nagyon sokan és sokat beszélnek a globalizációról és a privatizációról. Világszerte napi kérdéssé vált, nemcsak a médiában, hanem a mindennapjainkban is. De tudjuk-e ténylegesen, hogy mit jelent számunkra a privatizálás? Mit jelent a közösség számára, ahol élünk? Gyermekeink számára? És az emberek számára, akiket érint?
Számos film született az elmúlt években, amely a globalizációhoz hasonló világméretű gazdasági jelenségekkel foglalkozik ilyen vagy olyan módon. Legtöbbjük azonban nagyon absztraktan próbálta magyarázni a privatizációt és a globalizációt. Egyrészt abból a nyugati szemszögből, amely meggyőződésből hirdeti, másrészt pedig szakértők és a globalizáció kritikusai szemszögéből. Az érintettek sokszor számadatokká váltak, statisztikai tényekké, legjobb esetben pedig áldozatokként jelentek meg. Nem cselekvőképes egyénekként, akik képesek saját kezükbe venni sorsuk irányítását, és meg tudják változtatni a körülöttük levő világot.
A film végén a néző nem érezte, hogy megérintették, a téma távoli maradt, és absztrakt. Pedig a privatizáció mindannyiunkat érint, a világ minden részén. A NAGY KIÁRUSÍTÁS-ban a célom az volt, hogy megmutassam, valójában mi rejlik az alapszolgáltatások privatizálásának absztrakt jelensége mögött, mit jelent az érintettek számára és hogyan éreznek emiatt, mit veszít a társadalom azzal, hogy az alapvető közszolgáltatásokat magántársaságok kezébe adja, milyen az, mikor az állam visszavonul a felelősségvállalástól, és nemzetek feletti társaságok veszik át az irányítást.
A NAGY KIÁRUSÍTÁS szereplőinek rá kell döbbenniük, hogy mit jelent ma, ha a víz és energiaszolgáltatás, a tömegközlekedés és az egészségügy privatizálásra kerül. Olyasmivel kénytelenek küzdeni, ami előbb-utóbb mindannyiunkkal megtörténhet. Ők azonban nem törődnek bele sorsukba, hanem szembeszállnak azokkal a mechanizmusokkal, amelyek révén a totális kapitalizmus saját közösségükben megnyilvánul. A világszerte érvényesülő tendenciák: az alapvető közszolgáltatások privatizálása és az állam kivonulása olyan tárgyalásokon kap lendületet, amelyek zárt ajtók mögött folynak, társaságok és névtelen pénzintézetek által folytatott tárgyalásokon, ahol a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) érintett. Mindeközben a széles közvélemény alig vesz tudomást a fejleményekről, és a tendenciák hatásairól:
A társadalom csaknem minden területét a piaci működés szabályai fogják meghatározni. Semmi sem érinthetetlen. Ez nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy a jövőben nem a köz irányítása alatt állnak majd az alapvető szolgáltatások, mint a víz és energia szolgáltatás, a tömegközlekedés, az egészségügyi ellátás és az oktatás – hanem nemzetek feletti társaságok kezében. És az ő hatalmukban áll majd dönteni arról, hogy ki jut hozzá ezekhez a szolgáltatásokhoz, amelyek többé már nem közösségi szolgáltatások lesznek. Ki jut majd hozzá az ivóvízhez, az energiához, a tömegközlekedéshez, az egészségügyi ellátáshoz: csak azok, akik majd meg tudják fizetni. A legtöbb ember nem is sejti, hogy milyen hatalomátvétel zajlik napjainkban, pontosabban kezdődött már el jó ideje. A film arra vállalkozik, hogy ezen változtasson. Dokumentumfilmünk arra hívja fel a közvélemény figyelmét, hogy ezek a történések mindannyiunk életét megváltoztathatják. A film szereplőinek erőteljes története az egyedi részleteken keresztül mutatja be, hogy milyen nagy egésznek válhatunk részesévé.
Florian Opitz, Köln, 2006 március
3. Florian Opitz
Florian Opitz szabadúszó dokumentumfilmes, író és újságíró. A németországi Saarbrückenben született 1973-ban. Történelmet, pszichológiát és angolt tanult a kölni és a heidelbergi egyetemen. 1998-tól dolgozik szabadúszó filmesként és újságíróként több európai
tévécsatorna, köztük az ARD, az ARTE és a ZDF számára. Számos politikai dokumentumfilmet készített, főleg a globalizációhoz kapcsolódó és történelmi témákban, portrét Jack Kerouacról, Charles de Gaulle-ról, Naomi Kleinről vagy a skinhead-mozgalom történetéről. 2000 óta dolgozik a német történelm tárgyú doktori dolgozatán.
Florian több német egyetemen is tanít dokumentumfilmezést.
4. Filmográfia (válogatás)
The hunt for the killer virus
45', Video, 2005
Broadcast on ARD, 3sat, Phoenix, SWR, BR
The last days on the Western Front (2 Miniseries)
3 x 45', Video, 2005 and 3 x30’
Broadcast on WDR, ARD
The hunt for the killer virus
45', Video, 2005
Broadcast on ARD, 3sat, Phoenix, SWR, BR
The Arabs - Concept of an Enemy
45', Video, 2003
With Heinrich Billstein and Werner Biermann
Broadcast on WDR, ARD
Blood for Oil. The Wars for the Black Gold
45', Video, 2003
With Heinrich Billstein and Mathias Haentjes
Broadcast on WDR
Goliath’s Nightmare. Protest against Globalisation since Genua 2001
45', Video, 2002
Broadcast on WDR, 3sat, Phoenix
The Sixties. (Miniseries)
2x 45', Video, 2001
Broadcast on WDR, 3sat, Phoenix
ARTE-Metropolis: The new Anti-Globalistaion Movement in France and the USA
10', Video, 2001
Broadcast on ARTE
ARTE-Metropolis: Tibet - Myth And Reality. The human rights situation in Tibet
12', Video, 2001
Broadcast on ARTE
Baden 68. De Gaulle escape from the Paris student riots.
10', Video, 2001
Broadcast on WDR
(Nominated for the French-German Journalist Award)
Adenauer. The Life of Western Germanys first Chancellor
45', Video, 2000
Broadcast on WDR
Women in Hitlers Army
15', Video, 1999
Broadcast on WDR, NDR, SWR, BR and 3sat
The Second World War. A Concise History
45', Video, 1999
With Heinrich Billstein and Mathias Haentjes
Broadcast on WDR and 3sat
Teljes szinopszis:
A nagy kiárusítás politikai film. A világ legkülönbözőbb részein játszódó epizódok nagyon konkrét emberi sorsokban jelenítik meg a privatizáció elvont fogalmát. Tragikus, tragikomikus, de lélekemelő történeteket látunk olyan emberek életéből, akik nap mint nap szembesülnek annak a magánosítási politikának a hatásaival, amelyet a Washingtonban és Genfben székelő személytelen nemzetközi pénzintézetek diktálnak, köztük a Nemzetközi Monetáris Alap (IMF), a Világbank és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO).
FLORIAN OPITZ író-rendező feltárja a hatékonynak és ragyogónak beállított privatizált és globalizált világ valóságát. Megvizsgálja „a nagy kiárusítás”, azaz az alapvető közszolgáltatások – a víz- és áramellátás, a tömegközlekedés, sőt az egészségügyi ellátás – magánkézbe adásának hatásait. A rendező Dél-Amerikában, Ázsiában, Afrikában, vagy Európában és az Egyesült Államokban találkozik azokkal az emberekkel, akiknek a fönti szép ígéretek csak üres szólamok. És amit a film bemutat, az még csak a kezdet.
FLORIAN OPITZ beszél az új gazdasági világrend építőivel, de a hétköznapi emberekkel is, akik a bőrükön érzik az előbbiek működését. Elmeséli egy dél-afrikai aktivista történetét, aki olyan szegény családoknak segít Sowetóban, akiknél a privatizáció előtt álló áramszolgáltató, az ESKOM kikapcsolta a villanyt, mert nem tudták fizetni a magas számlákat. A rendőrség és a cég biztonsági szolgálata egyaránt vadászik a gerrilla villanyszerelőkre, akik illegálisan visszakötik az áramot a szegények otthonába.
A következő történet egy filippino anyáról szól, aki Manila egyik nyomornegyedében él a családjával. Már évek óta küszködik, hogy ki tudja fizetni a vesebeteg fia heti két dialízis kezelését. Ha a hét végéig nem szedi össze a pénzt, meghal a fia.
A harmadik epizód hőse egy jó humorú brit mozdonyvezető és szakszervezeti aktivista. Azzal büszkélkedhet, hogy Európa legjobban működi vasútjánál kezdte a pályát, ám néhány év múltán egy privatizált, részekre szabdalt és leépült iparágban találta magát, ahol rendszeresen összeomlik a szolgáltatás. Állandó harcot folytat a kollegáiért, akikre az utóbbi évek során egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a magáncégek vezetői. Ez a túlfeszítettség nem egy halálos balesethez vezetett már a brit vasútvonalakon.
Utoljára, de nem utolsósorban egy boliviai város, Cochabamba lakosainak harcát ismerhetjük meg egy amerikai nagyvállalat ellen, amely megpróbálta átvenni a települési vízellátást. A kísérlet a világtörténelem első “vízháborújához” vezetett, amelyben boliviaiak tízezrei szálltak szembe a rendőrséggel és a katonasággal.
Noha az epizódok a privatizáció tragikus következményeit ábrázolják szerte a világban, a film nem sugall reménytelenséget. Egy kétségbeejtő helyzetben, amelyben úgy tűnhet, hogy nincs alternatívája az „erősebb kutya“ győzelmének, az emberek összefognak és szembeszállnak a verhetetlennek látszó ellenséggel.
Joseph Stiglitz, a világhírű Nobel-díjas közgazdász is megszólal a dokumentumfilmben, és elmagyarázza, honnan származik a magánosítás dogmája, ki profitál belőle és mit veszít a társadalom, ha vakon követi ezt a modellt. A Világbank korábbi igazgatójaként alapos ismerője a privatizációs folyamatokat ösztönző nemzetközi pénzügyi intézeteknek, de mára átállt a vesztesek oldalára.
A nagy kiárusítás különleges film: nem egymás után mondja el az egyes történeteket, hanem összeszövi őket, és ez a gondosan kimunkált, egymásra épülő szerkezet egyszerre teszi érdekessé és hitelessé a dokumentumfilmet. És a végeredmény több lesz, mint a részek összessége.
Szereplők:
SOWETO, Dél-Afrika
Bongani Lubisi
a Soweto-i Áramszolgáltatási Válság Bizottság 32 éves aktivitája, két leánygyermek apja. A szervezetet Dél-Afrika legnagyobb városának polgárai alapították, amikor a privatizálás előtt álló áramszolgáltató, az ESKOM, háztartások sokaságában szüntettte be az áramszolgáltatást, mert nem tudták többé fizetni a villanyszámlát, és mindez Soweto lakosságának többségét érintette. Bongani és barátai létrehozták a Kanyesa Hadművelet nevű mozgalmat az áramszolgáltatás hiánya miatt szenvedő családok megsegítésére (Kanyesa zulu nyelven azt jelenti: “Legyen fény!”), ami azt jelenti, hogy egyszerűen visszakapcsolják az áramot. Elkötelezettsége miatt Bongani Soweto-ban rendkívül népszerűvé vált, de számos ellenséget is szerzett, közöttük az ESKOM céget, és a kormányzó ANC párt tagjait. “Többé már nem félek a börtöntől”, mondja. “A családomat is arra szoktatom, hogy egy nap majd kaphatnak egy telefonhívást azzal az üznettel: Meghaltam.”
BRIGHTON, Nagy-Britannia
Simon Weller
37 éves mozdonyvezető, szakszervezeti aktivista, és a motorok szerelmese. Nem tud belenyugodni abba, hoy a Brit Vasutakat, Nagy-Britannia korábbi állami tulajdonban és működésben lévő vasútját privatizálták. Simon kollégáiért harcol, akik az elmúlt években elviselhetetlen nyomásnak voltak kitéve magántulajdonos alkalmazóik által. Olyan nyomásnak, amely azóta számos balesethez vezetett. Amikor arról kérdezik, hogy szerinte ki nyert és ki vesztett a vasút privatizációjával Nagy-Britanniában, egyértelmű a válasza: “Rövidtávon a bankok és a pénzpiacnyert vele, mivel elvették az állam pénzét. Ingyen adták. És ki vesztett? Hosszú távon a közösségek és a társadalom, amely engedte, hogy mindez megtörténjen, hogy a profit érdekében a vasút és a vasúti szolgáltatások leromoljanak, és szétverjék azokat. És még nincs is vége. Az emberek hittek a privatizáció szépségének dajkameséjében. Az elmúlt években viszont oly keservesen bebizonyosodott, hogy csalódtak.”
MANILA, Fülöp-Szigetek
Minda Lorando
Metro-Manila nyomornegyedében él, 53 éves családanya. Évek óta küzd azzal, hogy előteremtse a pénzt arra, hogy fia hetente kétszer megkapja a szükséges dialízis kezelést az ország egyik magánkórházában. Ha nem sikerül, fia meg fog halni.
MANILA, Fülöp-Szigetek
Ifj. Delfin Seriano
Manila egyik legnagyobb kórházának főnővére és klinikai oktatója. Csaknem valamennyi nővér diákja el akarja hagyni az országot, mert a Fülö-Szigeteken a privatizált egészségügyi szktorban nem keresnek annyit, hoy eltartsák családjukat. Delfin minden beteget egyformán szeretne ellátni, de csak azokat kezelheti, akik ezt megengedik. “A privatizáció a szegények számára megnehezíti, hogy hozzájussanak az egészségügyi szolgáltatásokhoz. M indenért fizetniük kell” mondja. “A világbanki adósságunk miatt viselnünk kell egy rossz egészségügyi rendszer terhét.”
COCHABAMBA, BOLIVIA
Dona Rosa
60 éves, öt gyermek anyja, az “ivóvíz háború” eblematikus figurájává vált. Az egész világsajtót bejárta az a fotó, amelyben Rosa teljes harci öltözetben száll szembe egy rendőrrel, így a víz privatizálása ellen küzdők harcának szimbólumává vált. “Mára már ellopták ipari létesítményeinket, a vasutunkat, repülőinket és természeti erőforrásainkat. Amikor a vizünket is privatizálni akarták, nem hagyhattuk szó nélkül, és harcolnunk kellett. A Víz az Élet. Az Életet nem lehet privatizálni,” emlékszik vissza.
COCHABAMBA, BOLIVIA
Oscar Olivera
45 éves gépész és szakszervezeti aktivista, 2000-ben az utcára vezette Cochabamba népét, amikor Bolívia kormánya az ország harmadik legnagyobb városában privatizálta a vízszolgáltatást a Világbank nyomására. A vízkoncessziót az amerikai Bechtel cég nyerte.
Cochabambában tízezrek vonultak az utcára tiltatkozásul. Egyszerűen nem voltak hajlandók keresetük egyharmadát kifizetni a cégnek azért, hogy egyáltalán ivóvízhez jussanak. A kormány előbb rendőri erőket vetett be, majd a katonaságot. Ebből nőtt ki az a küzdelem, amely a “a víz háborúja” néven vált ismertté.
NEW YORK CITY, USA
Joseph Stiglitz
a világ egyik legismertebb közgazdásza, éles hangon bírálja a fundamentalista globalizációs és privatizációs politikát. Stiglitz tudja, miről beszél. Clinton elnök gazdasági tanácsadója valamint a Világbank egyik fő közgazdásza volt, mielőtt átállt a másik oldalra. Azé a Világbanké, amely a világméretű globalizáció és privatizácós politika egyik hajtómotorja. Ott kellett, hogy hagyja a Világbankot, miután kritizálta a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a Világkereskedelmi Szervezet neoliberális politikáját. Ma Manhattan északi részén, a Columbia Egyetemen tanít.
Rendezői hitvallás
Ma nagyon sokan és sokat beszélnek a globalizációról és a privatizációról. Világszerte napi kérdéssé vált, nemcsak a médiában, hanem a mindennapjainkban is. De tudjuk-e ténylegesen, hogy mit jelent számunkra a privatizálás? Mit jelent a közösség számára, ahol élünk? Gyermekeink számára? És az emberek számára, akiket érint?
Számos film született az elmúlt években, amely a globalizációhoz hasonló világméretű gazdasági jelenségekkel foglalkozik ilyen vagy olyan módon. Legtöbbjük azonban nagyon absztraktan próbálta magyarázni a privatizációt és a globalizációt. Egyrészt abból a nyugati szemszögből, amely meggyőződésből hirdeti, másrészt pedig szakértők és a globalizáció kritikusai szemszögéből. Az érintettek sokszor számadatokká váltak, statisztikai tényekké, legjobb esetben pedig áldozatokként jelentek meg. Nem cselekvőképes egyénekként, akik képesek saját kezükbe venni sorsuk irányítását, és meg tudják változtatni a körülöttük levő világot.
A film végén a néző nem érezte, hogy megérintették, a téma távoli maradt, és absztrakt. Pedig a privatizáció mindannyiunkat érint, a világ minden részén. A NAGY KIÁRUSÍTÁS-ban a célom az volt, hogy megmutassam, valójában mi rejlik az alapszolgáltatások privatizálásának absztrakt jelensége mögött, mit jelent az érintettek számára és hogyan éreznek emiatt, mit veszít a társadalom azzal, hogy az alapvető közszolgáltatásokat magántársaságok kezébe adja, milyen az, mikor az állam visszavonul a felelősségvállalástól, és nemzetek feletti társaságok veszik át az irányítást.
A NAGY KIÁRUSÍTÁS szereplőinek rá kell döbbenniük, hogy mit jelent ma, ha a víz és energiaszolgáltatás, a tömegközlekedés és az egészségügy privatizálásra kerül. Olyasmivel kénytelenek küzdeni, ami előbb-utóbb mindannyiunkkal megtörténhet. Ők azonban nem törődnek bele sorsukba, hanem szembeszállnak azokkal a mechanizmusokkal, amelyek révén a totális kapitalizmus saját közösségükben megnyilvánul. A világszerte érvényesülő tendenciák: az alapvető közszolgáltatások privatizálása és az állam kivonulása olyan tárgyalásokon kap lendületet, amelyek zárt ajtók mögött folynak, társaságok és névtelen pénzintézetek által folytatott tárgyalásokon, ahol a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) érintett. Mindeközben a széles közvélemény alig vesz tudomást a fejleményekről, és a tendenciák hatásairól:
A társadalom csaknem minden területét a piaci működés szabályai fogják meghatározni. Semmi sem érinthetetlen. Ez nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy a jövőben nem a köz irányítása alatt állnak majd az alapvető szolgáltatások, mint a víz és energia szolgáltatás, a tömegközlekedés, az egészségügyi ellátás és az oktatás – hanem nemzetek feletti társaságok kezében. És az ő hatalmukban áll majd dönteni arról, hogy ki jut hozzá ezekhez a szolgáltatásokhoz, amelyek többé már nem közösségi szolgáltatások lesznek. Ki jut majd hozzá az ivóvízhez, az energiához, a tömegközlekedéshez, az egészségügyi ellátáshoz: csak azok, akik majd meg tudják fizetni. A legtöbb ember nem is sejti, hogy milyen hatalomátvétel zajlik napjainkban, pontosabban kezdődött már el jó ideje. A film arra vállalkozik, hogy ezen változtasson. Dokumentumfilmünk arra hívja fel a közvélemény figyelmét, hogy ezek a történések mindannyiunk életét megváltoztathatják. A film szereplőinek erőteljes története az egyedi részleteken keresztül mutatja be, hogy milyen nagy egésznek válhatunk részesévé.
Florian Opitz, Köln, 2006 március
3. Florian Opitz
Florian Opitz szabadúszó dokumentumfilmes, író és újságíró. A németországi Saarbrückenben született 1973-ban. Történelmet, pszichológiát és angolt tanult a kölni és a heidelbergi egyetemen. 1998-tól dolgozik szabadúszó filmesként és újságíróként több európai
tévécsatorna, köztük az ARD, az ARTE és a ZDF számára. Számos politikai dokumentumfilmet készített, főleg a globalizációhoz kapcsolódó és történelmi témákban, portrét Jack Kerouacról, Charles de Gaulle-ról, Naomi Kleinről vagy a skinhead-mozgalom történetéről. 2000 óta dolgozik a német történelm tárgyú doktori dolgozatán.
Florian több német egyetemen is tanít dokumentumfilmezést.
4. Filmográfia (válogatás)
The hunt for the killer virus
45', Video, 2005
Broadcast on ARD, 3sat, Phoenix, SWR, BR
The last days on the Western Front (2 Miniseries)
3 x 45', Video, 2005 and 3 x30’
Broadcast on WDR, ARD
The hunt for the killer virus
45', Video, 2005
Broadcast on ARD, 3sat, Phoenix, SWR, BR
The Arabs - Concept of an Enemy
45', Video, 2003
With Heinrich Billstein and Werner Biermann
Broadcast on WDR, ARD
Blood for Oil. The Wars for the Black Gold
45', Video, 2003
With Heinrich Billstein and Mathias Haentjes
Broadcast on WDR
Goliath’s Nightmare. Protest against Globalisation since Genua 2001
45', Video, 2002
Broadcast on WDR, 3sat, Phoenix
The Sixties. (Miniseries)
2x 45', Video, 2001
Broadcast on WDR, 3sat, Phoenix
ARTE-Metropolis: The new Anti-Globalistaion Movement in France and the USA
10', Video, 2001
Broadcast on ARTE
ARTE-Metropolis: Tibet - Myth And Reality. The human rights situation in Tibet
12', Video, 2001
Broadcast on ARTE
Baden 68. De Gaulle escape from the Paris student riots.
10', Video, 2001
Broadcast on WDR
(Nominated for the French-German Journalist Award)
Adenauer. The Life of Western Germanys first Chancellor
45', Video, 2000
Broadcast on WDR
Women in Hitlers Army
15', Video, 1999
Broadcast on WDR, NDR, SWR, BR and 3sat
The Second World War. A Concise History
45', Video, 1999
With Heinrich Billstein and Mathias Haentjes
Broadcast on WDR and 3sat
Nincsenek megjegyzések:
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
A nagy kiárusitás,
neoliberális,
neoliberalizmus
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
A nagy kiárusitás,
neoliberális,
neoliberalizmus
Az kuruc info
Hajrá kurucinfo !
Értékelő - 2007.02.04 08:43
Egy teljesen nevetséges és hülye kampány bontakozott ki az utóbbi napokban a kurucinfo ellen. Most már nem csak a libsik őrjöngenek, de hisztizik az úgynevezett jobboldal is.
Hajrá kurucinfo!
Egy teljesen nevetséges és hülye kampány bontakozott ki az utóbbi napokban a kurucinfo ellen. Most már nem csak a libsik őrjöngenek, de hisztizik az úgynevezett jobboldal is. A vádak azonban meglehetősen unalmasak. A kurcinfo "náci", "őrültek" szerkesztik, ebben mindenki egyetért, de Fidesz közeli médiákban és internetes fórumokon pedig azt is rebesgetik, hogy a kurucosok provokátorok. No, helyben vagyunk. Jó lenne azért valami eredetivel is előállni, gyerekek, mert ez
a lemez már unalmas egy kicsit. Ezerszer hallottuk: ha valaki ki mer állni a magyarság mellett, szókimondó és őszinte, igazat szól, akkor az náci, őrült és provokátor.
Február 1-jén reggel Havas meg még három elvtársa siránkozott a tv2 reggeli propagandaműsorában, és szapulta a kurucinfot. Egy ügyvéd, egy főrendőr, meg Péterfalvi nyekergett valamit a műsorvezető
felemelő társaságában. Az igazmondással aligha vádolható, de roppant jól kereső urak szerint a kurucinfo szélsőjobboldali, gyalázatos, törvényt sért, no és ami a legfőbb bűne: antiszemita. A törvénysértést persze ezek a milliomos nagyokosok nem tudták bizonyítani, mivel, mint hallhattuk, "az internettel kapcsolatos törvényi szabályozás bizonytalan". Majd ők nyilván tesznek róla, hogy ne legyen az. A szélsőjobbozás, meg az antiszemitázás szót sem érdemel, ami pedig a gusztustalanságot illeti, nekem például hányingerem van a Havas-féle médiaiskolában törvénytelenül beszedett milliós tandíjaktól. Meg az ő nyegle, kioktató modorától, hazudozásától, és az összaharácsolt millióitól.
Meglehet, a kurucinfo stílusa néha érdes egy kissé, de ha ég a ház, aligha lehet udvariaskodni oltás közben. Vagy hogy egy találóbb metaforát használjak: ha az orgyilkos betört a házba, már majdnem mindent elvitt, összetört, s már öldöklésbe kezdett, érdemes még tovább udvariaskodni? Persze, én is szeretem a fennkölt stílust, szép dolog az úriemberség, de itt már az életünkről van szó, s ilyen helyzetben nem lehet kényeskedni. Velünk talán kényeskednek? Udvariasan fosztanak ki mindenünkből? Havas elvtárs talán udvarias? Különben meg ha a szókimondással van a baj, azon aligha segíthetünk. Igen, bármily furcsa is, kedves magyar testvéreim, nyilván el is szoktatok már az őszinte szótól, de a kurucinfo számára a rablás az rablás, a tolvaj az tolvaj, a népirtás népirtás, a zsidó túlhatalom zsidó túlhatalom, a magyarellenesség pedig magyarellenesség. A fideszes semmitmondástól és mellébeszéléstől nekem történetesen herótom van, s attól tartok, sokan vagyunk így ezzel. Ennek a semmitmondásnak és udvarisakodásnak szánalmas "csúcspontja" volt Orbán Viktor vergődése az El Qróval folytatott televíziós idéntlenkedésben. Nekem speciel akkor telt be a pohár.
S az talán baj, kedves "jobboldali" mérsékeltek, óvatoskák és Orbán-hívők, ha úgy a kormányoldal, mint az /ál/ellenzék szennyesét kiteregetjük? Persze, itt mindenki ahhoz szokott, hogy a médiumok saját kenyéradó gazdáikhoz a végtelenségig hűségesek, bűneiket takargatják, és csak az ellenérdekelt felek aljasságait teszik közszemlére. De nem az egy újság, vagy tévé, ne adj Isten egy értelmiségi dolga, hogy csakis és kizárólag az igazat mondja? A kurucinfo ezt teszi, és ezért támadják.
Végezetül pedig hadd jegyezzem meg: ha ez az ingyen zabáló és utazgató, tolvaj és hazug politikai elit egyöntetűen elítél valamit, akkor az csakis értékes és jó lehet. Támadják a kurucinfot, mert ez a szókimondó hírportál végre rabszolgatartóink tyúkszemére lépett. Hajrá kurucinfo, veled vagyunk!
kurucinfó, reakció blog alkotmányos rend reakciós blog zsidó blog freeblog blog blogol blog blogtér blog blogter blog emo blog ld50 blog alleycat blog bakura blog szdsz blog mszp blog
Értékelő - 2007.02.04 08:43
Egy teljesen nevetséges és hülye kampány bontakozott ki az utóbbi napokban a kurucinfo ellen. Most már nem csak a libsik őrjöngenek, de hisztizik az úgynevezett jobboldal is.
Hajrá kurucinfo!
Egy teljesen nevetséges és hülye kampány bontakozott ki az utóbbi napokban a kurucinfo ellen. Most már nem csak a libsik őrjöngenek, de hisztizik az úgynevezett jobboldal is. A vádak azonban meglehetősen unalmasak. A kurcinfo "náci", "őrültek" szerkesztik, ebben mindenki egyetért, de Fidesz közeli médiákban és internetes fórumokon pedig azt is rebesgetik, hogy a kurucosok provokátorok. No, helyben vagyunk. Jó lenne azért valami eredetivel is előállni, gyerekek, mert ez
a lemez már unalmas egy kicsit. Ezerszer hallottuk: ha valaki ki mer állni a magyarság mellett, szókimondó és őszinte, igazat szól, akkor az náci, őrült és provokátor.
Február 1-jén reggel Havas meg még három elvtársa siránkozott a tv2 reggeli propagandaműsorában, és szapulta a kurucinfot. Egy ügyvéd, egy főrendőr, meg Péterfalvi nyekergett valamit a műsorvezető
felemelő társaságában. Az igazmondással aligha vádolható, de roppant jól kereső urak szerint a kurucinfo szélsőjobboldali, gyalázatos, törvényt sért, no és ami a legfőbb bűne: antiszemita. A törvénysértést persze ezek a milliomos nagyokosok nem tudták bizonyítani, mivel, mint hallhattuk, "az internettel kapcsolatos törvényi szabályozás bizonytalan". Majd ők nyilván tesznek róla, hogy ne legyen az. A szélsőjobbozás, meg az antiszemitázás szót sem érdemel, ami pedig a gusztustalanságot illeti, nekem például hányingerem van a Havas-féle médiaiskolában törvénytelenül beszedett milliós tandíjaktól. Meg az ő nyegle, kioktató modorától, hazudozásától, és az összaharácsolt millióitól.
Meglehet, a kurucinfo stílusa néha érdes egy kissé, de ha ég a ház, aligha lehet udvariaskodni oltás közben. Vagy hogy egy találóbb metaforát használjak: ha az orgyilkos betört a házba, már majdnem mindent elvitt, összetört, s már öldöklésbe kezdett, érdemes még tovább udvariaskodni? Persze, én is szeretem a fennkölt stílust, szép dolog az úriemberség, de itt már az életünkről van szó, s ilyen helyzetben nem lehet kényeskedni. Velünk talán kényeskednek? Udvariasan fosztanak ki mindenünkből? Havas elvtárs talán udvarias? Különben meg ha a szókimondással van a baj, azon aligha segíthetünk. Igen, bármily furcsa is, kedves magyar testvéreim, nyilván el is szoktatok már az őszinte szótól, de a kurucinfo számára a rablás az rablás, a tolvaj az tolvaj, a népirtás népirtás, a zsidó túlhatalom zsidó túlhatalom, a magyarellenesség pedig magyarellenesség. A fideszes semmitmondástól és mellébeszéléstől nekem történetesen herótom van, s attól tartok, sokan vagyunk így ezzel. Ennek a semmitmondásnak és udvarisakodásnak szánalmas "csúcspontja" volt Orbán Viktor vergődése az El Qróval folytatott televíziós idéntlenkedésben. Nekem speciel akkor telt be a pohár.
S az talán baj, kedves "jobboldali" mérsékeltek, óvatoskák és Orbán-hívők, ha úgy a kormányoldal, mint az /ál/ellenzék szennyesét kiteregetjük? Persze, itt mindenki ahhoz szokott, hogy a médiumok saját kenyéradó gazdáikhoz a végtelenségig hűségesek, bűneiket takargatják, és csak az ellenérdekelt felek aljasságait teszik közszemlére. De nem az egy újság, vagy tévé, ne adj Isten egy értelmiségi dolga, hogy csakis és kizárólag az igazat mondja? A kurucinfo ezt teszi, és ezért támadják.
Végezetül pedig hadd jegyezzem meg: ha ez az ingyen zabáló és utazgató, tolvaj és hazug politikai elit egyöntetűen elítél valamit, akkor az csakis értékes és jó lehet. Támadják a kurucinfot, mert ez a szókimondó hírportál végre rabszolgatartóink tyúkszemére lépett. Hajrá kurucinfo, veled vagyunk!
kurucinfó, reakció blog alkotmányos rend reakciós blog zsidó blog freeblog blog blogol blog blogtér blog blogter blog emo blog ld50 blog alleycat blog bakura blog szdsz blog mszp blog
Netzsidó
Netzsidó
Ez teljes egészében a gondola.hu-ról átvett írás , de a zsidótéma miatt úgy vélem, idevaló a "gyűjteménybe"
Tényfeltárás
Ez teljes egészében a gondola.hu-ról átvett írás , de a zsidótéma miatt úgy vélem, idevaló a "gyűjteménybe"
Tényfeltárás
| Botond Gyula | 2008. április 1. 10:27 |
| |
|
| Tisztelt Varga Domokos György! Pár hete vettem Öntől a Törzsi trilógia könyvet, melyet azóta elolvastam, a Gondolás fejezetekkel együtt. Csak most, a könyv kapcsán vettem észre, hogy Ön egy tévés ember. A heti másfél órai tévénézésem során még egyszer sem találkoztam Önnel a képernyőn, és ezt most sajnálom. Bár az a műsor, amiben szerepelni szokott, ha jól látom a Napkelte, hallomásaim szerint – bocsánat – kétes értékű. De ez nem is érdekes, egyébként melyik tévéműsor nem az? A könyve nagyon lekötötte az érdeklődésemet, de hát azért is vettem meg, mert érdekel a téma. Mindenekelőtt tehát nagyon tetszett a dolgozat, rendkívül fontosnak tartom, hogy megszületett, bizonyos vagyok benne, hogy az egész ország hálás lehet Önnek érte. Ezek alighanem naiv szavak, lehet, nemhogy az egész ország, de még, akiknek feltétlen szüksége lenne rá, azok sem olvassák el. Persze az is lehet, hogy nincs igazam, hiszen három év alatt már fogyhatott belőle jelentős számban, bár a vásárlás nem jelent olvasást, az olvasás pedig nem jelent megszívlelést, változást meg még kevésbé, főleg ott nem, ahol kéne. A magyar politikai valóság azóta ezt a feltételezést támasztja alá, sajnos. No de azért a szuggesztiók bemennek és hatnak még akkor is, ha valaki ellenkezik velük, tehát nagy szükség van efféle írások publikálására. Úgy látom, a nagy terjesztőknél nem kapható, remélem ennek nem politikai oka van, hiszen az Ön előző könyveit elfogadták. A könyv fő témáját, a zsidókérdést illetően nem tartom magam laikusnak. Foglalkozásom pszichiáter, pszichoterapeuta ( www.botondgyula.hu ) az Ön könyve pedig, megítélésem szerint, elsősorban pszichoterápiás funkciójú. Három évet (1995-98) dolgoztam egy olyan kórházi részlegen, amelyet lényegében zsidók alapítottak és működtettek, főként olyan – nem csak zsidó – betegek számára, akik egy speciális lelki zavarban szenvednek (erről még szólok). A főorvos tudomásom szerint a Magyar Cionista Szövetség vezetője volt akkoriban. Tőle rengeteget tanultam a szakmát is, de inkább a zsidó mivoltot illetően. Ott kezdtem el szükségképpen foglalkozni ezzel a sajátságos jelenséggel, mert annak az osztálynak főtengelye a zsidó létállapot volt, másodsorban a pszichiátria. Azért kerülhettem oda nem zsidó, és még csak nem is pszichoanalitikus létem ellenére, mert meglehetősen nagy empátiával (toleranciával, szeretettel) vagyok képes viszonyulni a zsidókhoz, és ezt ők megérzik. Amikor azt a megjelölést használom, hogy „zsidók”, nem teszem hozzá, hogy: de nem kivétel nélkül minden zsidó ember, mert ez szerintem olyan evidencia, amit fölösleges emlegetni. Viszont ha közös név van, akkor közös tulajdonságok is vannak, vagy eredendőek, vagy választottak. Tehát a sommás megjelölésnek, következésképp a minősítésnek is van helye. Ebben a levélben a „zsidó” megjelöléssel leginkább a Fónagy János által elkeresztelt „főállású zsidókat” (524.o.) illetem, de hozzágondolva, hogy potenciálisan mindegyikük az. Véleményem szerint az Ön könyve elsősorban terápiás funkcióval bír, feltételezem, hogy az írói szándék is ilyesmi lehetett. A kötet egész nyelvezetén kognitív terapeutai (elsősorban a tudatra, a gondolkodásra ható) attitűd érezhető, a harmadik könyvben pedig direkt módon is kimondatik, leginkább a „dinamikus filozófiáról” szóló fejezetben (és a 273. oldalon), itt még az empátia szó is szerepel. Amikor terápiát mondok, nem gondolok betegségre. A zsidó kérdés azonban nem politikai, nem gazdasági, nem vallási, nem származási ügy, hanem lelki. A felszínen persze minden egyéb. A lelki jelenségek pedig legjobban (sajnos) pszichopatológiai fogalmakkal írhatók le, melyek viszont betegséget sugallnak, de betegségről ez esetben szó sem lehet. Hozzászólásomat inkább afféle adaléknak szánom a témához, nem pedig az Ön könyve kritikájának, de mégis néhány ponton vitatkoznék Önnel, ám ezt mindig a tanulmánya iránti legnagyobb elismerésem és tiszteletem mellett teszem. A fő szempont tehát, amiből én kiindulok, megtalálni azt a helyet, forrást, gócot, ahonnan erednek azok a verbális vagy tettleges viselkedési formák (akciók), melyekre az Ön könyvében is számtalan példa található, és amelyek a törzsi háborút képviselik. Majd pedig megtalálni az ennek megfelelő viszonyulási vagy kommunikációs formát (reakciók). Az az igazság, hogy ezekre a kérdésekre a válasz már több éve ismert (bár nem közismert) és részleteiben kidolgozott, illetve további finomítása zajlik. Ezt a munkát érdemben Sigmund Freud kezdte el a századfordulón, majd folytatták követői, a pszichoanalitikusok, lényegében mind igen intelligens és érzékeny zsidó, aminek következtében mára egy konkrét diagnosztikus kategória formájában a jelenség szerepel a pszichiátriai betegségek sorában. Legrészletesebb kidolgozója Otto F. Kernberg, méltán népszerű fő műve (melyet a világ számos nyelvére lefordítottak): Borderline szindróma és patológiás nárcizmus. Ebben a könyvben természetesen zsidókról egyetlen szó sem szerepel. Nyilván most már nagyon nehéz elhitetnem Önnel, hogy ennek ellenére sem betegségről van szó. A pszichiátriában számos dologgal kell foglalkoznunk, aminek betegséghez köze sincs, de ez nem feltétlenül baj. A lelki jelenségek, amennyiben erőteljesek és problémát jelentenek, jobb híján a pszichiátria tárgykörébe sorolódnak, így aztán ránk olvassák, hogy egészségeseket kezelünk, meg hogy nem tudunk segíteni. Ez utóbbi nem igaz, mert tudunk segíteni, de embert, személyiséget kicserélni azt nem. És itt el is érkeztünk a lényeghez. Pl. miért nyilatkozza Landeszmann rabbi azt, amit nyilatkozik? Azért, mert ő egy ilyen ember. Ez egy meglehetősen buta válasznak tűnik, de ha okosabbak igyekszünk lenni, akkor fokozatosan elveszítjük a lényeget. Tehát a Nádas P., Kertész I., Barangó, TGM stb. bikfangos, de érzelmileg nyilvánvalóan megalapozott kijelentései mögött tévedés politikát, történelmet, holokausztot, anyagi érdeket, vallást keresni, ezek a magyarázatok ugyanis intellektuális műtermékek. Ha belemegyünk a készségesen felkínált, okos és megértéssel kecsegtető csapdákba, végeláthatatlan értelmezési folyondár jön létre, melynek árnyékában a „mérgező patak”, mely a folyondárt táplálja, érintetlenül csörgedezik. Hasonló viselkedési szokásokat mutató és önmagukat közös névvel jelölő emberek esetén mondhatjuk azt, hogy az adott viselkedés az adott csoportot jellemzi. Azonban a Kernberg könyvben leírt és a főállású zsidók körében tapasztalható személyiségszerkezet és működési mód nem a zsidók sajátja. Ez a lelki akcentus egy kívülálló számára elsősorban - érthetetlen következtetések (logikátlan logika); - fáradhatatlan intellektualizálás (okoskodás); - közlési (publikációs) kényszer; - alaptalan félelmek (rettegő paranoiditás); - ellenségkeresés, gyanakvás, vádaskodások, indulatok; - gyenge frusztrációs tolerancia (nehezen viseli tevékenységének kritikáját, azt személyes támadásnak érzi „gyenge énhatárai miatt termékeivel, pl. eszméivel azonosul”); - eszmei és identitásbizonytalanság; - folytonos külső megerősítési igény (dependencia); - közösséget megosztó (hasító) munkamód; - tolakodó magatartás (kivételezettség, hatalmi, megalomán paranoiditás); - gyenge empátiás készség (kellemetlen ember); - kielégíthetetlen empátiás igény (feneketlen kút); formájában mutatkozik meg. A súlyos tünetek pedig, melyek már pszichiáterért kiáltanak: érzelmi szélsőségek (dührohamok), öngyilkossági hajlam, droghasználat, antiszociális (bűnöző) jegyek, átmeneti elmebeteg (pszichotikus) állapotok. A teljes tüneti repertoár még ennél is szélesebb, de a speciális személyiségszerkezet (nem betegség!) fennállásához nincs szükség minden jellemzőre. A fent említett munkahelyem e létállapotból fakadó hosszabb-rövidebb, a beilleszkedést már lehetetlenné tévő zavarok kezelésére specializálódott (az osztály azóta megszűnt). Mindez egy belső, lelki „permanens forradalmat” (Trockij: kommunizmus, Avineri: cionizmus) tart fenn, melynek állandó feszültségére enyhülést annak külsővé tétele (projekció) hoz átmenetileg. Manapság a legkelendőbb projekciós felület a holokauszt, ennek gyengülését jelzi, hogy az A-fegyver [az „antiszemitizmus” elleni harc mint politikai fegyver – a Szerk.] vaktában való használata is egyre gyakoribb. Szintén feszültségcsökkentő, menedék funkcióval bír az intellektus, intellektualizálás, mely megértés, értelmezés, megmagyarázás formájában csapongó, kifogyhatatlan gondolkodási, beszéd és publikációs aktivitást tart fenn. Az átlag fölötti zsidó IQ, mely kétségtelen, ezzel az ellenállhatatlan belső energiával turbóztatik föl, de ez sem a zsidók privilégiuma. [Ehhez még ld. itt a Gondolán (A törzsi háború természetrajza... című könyv képére kattintva): Zsidó siker – zsidó IQ? Az aránytalanul nagy képviselet természetéről. – a Szerk.] Az itt leírt személyiségforma a nem zsidók között is nagy számban előfordul, és a zsidók között sem mindenkire, illetve nagyon eltérő mértékben jellemző. Azonban tapasztalatom és irodalmi ismereteim, tehát meggyőződésem szerint ezen önmagát, hordozóját is zavaró, kellemetlen (de nem feltétlenül előnytelen) lelki struktúra nagyobb arányban jellemző zsidókra, mint bármilyen más csoportra. Az „objektív” megítélést bizonyosan nehezíti, torzítja az a szintén speciális jegy, hogy az efféle lelkületű emberek hajlamosak ugyan szoros közösséget (szektát) alkotni, de hogy ez származási alapon, egy valódi emberi rassz képében történjen meg, az csak a zsidók esetében áll fenn, akik zsidó mivoltukat, mint választott címkét kiválóan használják lelki késztetéseik technikai magvalósítására. Egy személyiségstruktúra leírása és egy ember jellemzőjeként való használata – amennyiben tudományosan kellően megalapozott – nem erkölcsi ítélet, nem pejoratív minősítés, hanem hivatalos, világszerte elfogadott gyakorlat. (Az Ön könyvében számos helyen szerepel a „jellem” kifejezés, a 418. oldalon pedig a „kórosan” , „beteges”, „rögeszme” szavak is előfordulnak.) Ugyanez valamely csoport – pl. család, baráti közösség, vallási szekta – esetén szintén elfogadott, s habár ritkábban használatos, mégis szokásos. Egy rassz efféle jellemzése azonban manapság még kevésbé szokásos, csakhogy a „rassz” fogalom lényege éppen a származás, a genetika és a következményes tulajdonságok alapján való megkülönböztetés. Ha a politikát mint zavaró, de komolytalan tényezőt kikapcsoljuk, még mindig marad a tudományos megalapozottság kérdése mint bizonytalansági faktor. A lélek nem fizikai szubsztancia, de létét ma már senki komolyan kétségbe nem vonja. A lelki működések tehát empirikusan nem mérhetők, „mérésük” azonban elkerülhetetlen, ha rendszeresen, tudományosan akarunk vele (vagyis az emberrel) foglalkozni. Az én szakmám hivatalosan a szubjektivitásra, az empátiára alapozódik, mindenféle dilettáns biologizáló (esetenként marketing) propaganda ellenére. A lelki hogylét megmondására manapság pszichiátereknek és pszichológusoknak törvény adta joguk és hatalmuk van szerte a civilizált világban. Ez persze nem jelenti azt, hogy a pszicho-szakemberek kivétel nélkül rendelkeznek azzal a képességgel, amely az empátiás ítéletalkotáshoz szükséges, azt meg végképp nem jelenti, hogy a nem szakembereknek nincs efféle képessége. Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy a misztikába hajló szubjektív ítélet legitimitását a társadalmi lét szükségképpen teremtette (teremti) meg. A méréshez, ítélkezéshez vonatkoztatási pont kell, ez esetben az emberi lélek, személyiség etalonja. Tudomásom szerint ilyesmi hivatalosan nem létezik. Nem hivatalosan viszont mindenütt jelen van, kb. ennyi: optimális személyiség az, aki jól érzi magát, és a környezetében lévők is jól érzik magukat az ő társaságában. (Ha ezt elkezdenénk intellektuálisan boncolgatni, eltűnne szemünk elől az egész.) Az Ön könyvében számos helyen szerepel a „zsigeri”, „eredendő”, „ösztönös” jelző, egy külön fejezetet szentel a zsidó IQ-nak, melyben a személyiség (egyik faktorának) genetikai meghatározottságát vizsgálja Gábor Laufer segítségével. A Fónagy-riportban pedig F. J. a „genetikai félelem” kifejezést használja (517.o.). Mindez azt jelzi, hogy a lelki működések testi (genetikai) meghatározottsága, mint magyarázati lehetőség (szükséglet) a legnagyobb óvatosság mellett sem kerülhető meg. Nos, az én lelki hogylétemet, működésemet semmivel sem kevésbé határozzák meg származási, genetika adottságaim, valamilyen rasszhoz tartozásom, mint pl. egy magát zsidónak valló emberét, és így van ezzel minden ma élő ember. Származási alapú meghatározottságunk és vizsgálhatóságunk szempontjából tehát teljesen egyformák vagyunk, és éppen ebbéli egyenlőségünk teszi lehetővé és jogossá az efféle munkát, a vizsgálat eredménye pedig megbeszélés tárgyát képezheti. Az emberfajták testi jegyinek leírása és lerajzolása látványosan szerepel a lexikonokban, a lelki jegyeké viszont nem; alighanem azért, mert vizsgálatuk nagyon nehéz: változékonyak, instabilak, tehát nem igazán jellemzőek. De hát akkor miről ismerik fel pl. a zsidók egymást? A nagy orr komolytalan ügy, kb. olyan jellegzetes, mint a svédeknél a szőke haj. Pár napig laktam Izraelben egy zsidó családnál. Tel-Aviv utcáján ismerőseim ismerőse, egy zsidó hölgy megállított minket, és tőlem azonnal azt kérdezte, hogy zsidó vagyok-e (akkoriban Izraelben minden harmadik idősebb ember magyarul beszélt). Rögtön elkezdett a szemével pásztázni, majdhogynem körbejárt. Később vendéglátóimnak célzást tettem a zsidó külső létezésére, mire tágra meredt szemmel kérdezték: „hát az látszik?”. Tapasztalataim szerint a zsidók lelki jegyekről ismerik fel egymást (az ortodox kosztümöktől eltekinthetünk). A személyiség letapogatása nem megy azonnal, de ha kölcsönös és pozitív, azt nem kell explicitté tenni, a kapcsolat létrejön. A személyiség pedig elsősorban a kommunikációs stílusból (főleg nonverbális csatornák), az eszmei, értékrendbeli (mikropolitikai) hovatartozásból, magatartásjegyekből ítélhető meg. A zsidó lét lényege tehát ezekben a pszichés működésekben van, nem pedig, mondjuk családi ereklyékben. Ön felveti az IQ-fejezetben a kérdést, hogy honnan erednek a zsidók. A válasznak könyvtárnyi irodalma van, de én megpróbálkoznék egy sajáttal. A zsidók pontosan onnan erednek, ahonnan minden más ember is: az anyaméhből, a csecsemő és gyerekkorból, a családból, az otthonból. (Az ember léte nem a történelemmel kezdődik, hanem a fogantatással, az előzmények az újak számára mítoszok). Tehát, véleményem szerint, zsidónak nem születik senki. A zsidó mivoltra valamikor, valahogy „rá kell tudni” és azt el kell fogadni. Ez a tudat (tudás) a származásról szól, de a származás nem hozza létre ezt a tudatot. Ez a tudat mint virtuális képződmény (képzet, ha tetszik: mém) hordozza a zsidó létet évezredek óta, és nyelv, haza, nemzet híján is egységes, erős identitást tart fenn. A genetika, a rassz, a történelem, vallás stb. ennek a tudatnak (virtuális) építőelemei. Tudati tartalmak közvetítése kommunikáció, szuggesztivitás útján lehetséges (erről a pszichotechnikáról és következményeiről szól Média-mágia c. könyvem), a szuggesztív kommunikáció tehát a zsidók számára szó szerint létszükséglet. Véleményem szerint tehát a zsidók minden szempontból ugyanolyan emberek, mint bárki más, kivéve a zsidó (ön)tudatot, ami azonban hiába virtuális képződmény, a valóságos realitást erőteljesen alakítja. A zsidó tudat rendkívüli módon terhelt – ld. pl. kiválasztottság, történelem, üldöztetés stb. –, s aki ezt fiatalon a nyakába kapja, bele is szédülhet (őrülhet). Ez a teher a személyiség problémáit (ha vannak) súlyosbíthatja, de egyben menedéket is jelenthet. Igen szemléletes példa Herzl Tivadar (kór)története, melyet részletesen elemez dr. Bódog Gyula pszichiáter főorvos (az ő fent említett osztályán dolgoztam anno). A tanulmány címe: „Herzl, a zseni” (a Múlt és Jövő folyóirat honlapján elérhető); lényegében a cionizmus atyjának (akit Mózessel egyenrangúként említ) átmeneti pszichotikus állapotáról („kreatív betegségéről”) van benne szó, s ennek volna terméke Izrael állam fundamentuma. (A szó szerinti valóság tehát, amelyet egy nagytapasztalatú zsidó pszichiáter állapít meg: Izrael egy elmebeteg agyszülemény.) Efféle kreatív betegség – mely a fent vázolt személyiségszerkezetnek nem ritka velejárója – alaposan gyaníthatóan Mózes, Marx, Freud, Wittgenstein, Oppenheimer esetében is fennállt, és még több tucat hírességet sorolhatnék, ha utánanéznék. Nem is beszélve az ismeretlenekről (pl. az említett pszich. osztályon); bár az ő esetükben minden tünet stimmel, a jelentős kreativitás hiányzik – ám a személyes megvilágosodás és „gyógyulás” megtörténhet. Aki (mint „közönséges halandó”) efféle pszichotikus – vagy ehhez közeli – állapotot nem élt át, az nem képes átérezni, igazából megérteni sem. Összefüggéstelenségbe hajló gondolattolongás kíséri, és elemi erejű szorongás, mely radikális cselekvésre készteti az egyént. Herzl, Marx, Oppenheimer kreatív (beteges) víziói megvalósításra kerültek, ki kell mondani: mindhárom esetben a gyakorlat az emberi élet semmibevételével járt (jár). Ismert „kreatív betegség” még az ún. „sámánbetegség”: egyfajta gyógyító, jövőbelátó transzállapot; valamint a kreatív magányos őrület: pl. Van Goghnál, de ezekből a lényeg (a méregfog), a csoportos paranoid mozzanat hiányzik. És ezzel el is érkeztünk a zsidó személyiségjegyek legfontosabbikához, a paranoiditáshoz. Az Ön könyvében kicsit hiányolom e fogalom használatát. Véleményem szerint az idézett példák és a vizsgált attitűdök e fogalom nélkül rendszeresen nem magyarázhatók. A paranoiditás nem valami szitokszó, hanem az ember egyik természetes lelki működése, aki ilyesmire nem képes, alighanem hamar elpusztul. A paranoiditás egy körrel jellemezhető, melynek egy pontjáról elindulva a félelmet és menekülést találjuk, másik végén pedig a hatalmat és felsőbbrendűséget. A paranoid ember (nem beteg!) először tehát mindig menekül, de ha elég ügyes, ugyanabban a pillanatban már hatalmat is gyakorol. A paranoiditásnak van szükséges, kellemetlen és „kóros” fokozata. Ugyanakkor a paranoiditás önmagában még extrém formában sem betegség, akár pl. Sztalin, Hitler vagy Mao esetén. (A paranoid skizofrénia nem ide tartozik.) A Törzsi trilógiában folyamatosan ott lebeg a pszichológiai magyarázat igénye (kognitív disszonancia, amygdala stb.), de kielégítés nélkül. Megértem, hogy a dolgozat nem erről szól, de alighanem éppen azért ilyen hosszú, mert a lényeget úgy igyekszik megmutatni, hogy kerülgeti, megragadását az olvasóra bízza. Szerintem ez egy nagyon tiszteletreméltó írói attitűd, de az olvasók számát aligha szaporítja. De mit gondolok én lényegnek? Egyfelől azt, hogy bár van zsidó emberfajta, de ez nem jelent többet, mint hogy vannak pl. mongolok, bantuk, eszkimók. Ám a zsidó lét nem ez, hanem egy speciális (ön)tudati állapot, és mint ilyen, virtuális képződmény, melyet kommunikáció útján, hagyomány formájában (beszéd, írás) adnak át egymásnak a zsidók. Ez a tudat nem azonos a zsidó vallással, és nem jár együtt feltétlenül a származással sem. Ez lényegében tehát egy speciális szekta-formának felel meg, és mint ilyen különösen kedvező kapcsolatot talál a fentebb leírt személyiségszerkezettel. E tudat tartalmi összetevői és a személyiségjegyek alkotják a zsidó létet, és hozzák létre azokat a termékeket, melyeket tisztelünk vagy megvetünk a zsidókban. Tudomásom szerint nincs más rassz, amely efféle tudati képződménnyel lenne felruházva, és nincs olyan más szekta, amelyik származást is magába foglal. A nemzettudatok – pl. a magyar – országhatárhoz, nyelvhez kötöttek, tehát alapjaikban nem virtuálisak (nem „narratívumok”, csak másodlagosan), és nem szekta jellegűek, nem kedveznek a fenti személyiségstruktúrának. Ezért nem lehet a zsidók hazája Izrael (sem), mert homogén szellemi környezetben a szekta megszűnik, a személyiség késztetései pedig nem élhetők ki. Pl. Kertész I. szívesebben menekül körbe a világban, minthogy Izraelben letelepedjen. Zsidónak csak relatíve lehet lenni, valami nem zsidó csoporthoz, lehetőleg többséghez viszonyítva. És ezért van az is, hogy a zsidók érzékenyebbek a virtuális térbeli támadásokra, pl holokauszt(mítosz)tagadás, melyre azonnal ugranak, szemben pl. a holokauszt valóságos, fizikai eseményeivel, melyekben ellenállást alig tanúsítottak, sőt aktívan közreműködtek. Zsidónak lenni tehát elsősorban nem származás kérdése, hanem szándéké. Ezért képesek zsidó származású emberek, ha akarnak, nem zsidók lenni, és fordítva: megfelelő tudati ráhatással zsidóvá válhat elvileg bárki. Több esetben tapasztaltam zsidóként kijönni pszichoterápiából eredetileg nem zsidó embert (ez, mellesleg, szakmailag több mint etikátlan). Ennek az állapotnak a racionális megértése tulajdonképpen lehetetlen, de igazán nagy lelki, szellemi terhet önmaguk számára jelent. A zsidók nagyon sokat foglalkoznak saját személyiségükkel, tudatukkal, identitásukkal, pontosabban ennek zavaraival, lényegében erről szól a pszichoanalízis (kb. 100 éve). Ám a „terápiás” eredmény, melytől azt várnánk, hogy a zsidó lét nem jelent problémát viselői számára, meglehetősen gyenge, pedig az érdemi önismeretnek igencsak itt volna az ideje (és lehetősége): a holokauszt árnyékában, nem is beszélve az ismét éledő antiszemitizmusról. Véleményem szerint az Ön könyve egy jóindulatú, nyugodt, empátiás segítség a zsidók önismereti munkájához. De hadd éljek egy képzeleti példával: egy 17 éves fiú épp ezekben a napokban válik zsidóvá, mert most éled a tudata. Ekkor elolvassa az Ön könyvét, gondolkodóba esik rajta, és megbeszéli az apjával, aki történetesen egy rabbi, mondjuk Landeszmann. Vajon ki fog győzni? Efféle lelki, identitásbeli háború minden zsidó életében legalább egyszer lezajlik, de rossz esetben permanensen fennáll. Nem zsidók – ez esetben magyarok – számára az Ön könyve, érzésem szerint, ha nem is nagymértékben, de némileg frusztráló. Számtalan helyen jelöli a háborúzó feleket két semleges fogalommal nacionalistáknak, és antinacionalistáknak. Csakhogy e két fogalom legfeljebb a képzelet senkiföldjén lehet azonos eszmei és gyakorlati értékű. Ez itt ugyanis Magyarország. Itt a nacionalizmus a magyar nép szeretetét, az antinacionalizmus pedig a magyar néppel való szembenállást, ellenségeskedést jelenti. (Ez minden más országban is így van, általában vett antinacionalizmus tehát nem is létezik.) Magyar földön a magyarokkal való szembenállást nem kell, nem is szabad eltűrnünk. A „terápiás” nyelvezet persze más, mint a hétköznapi. De vajon elvárható-e egy dolgozó, tehát fáradt átlagembertől, hogy a nap bármelyik percében kész legyen az egyébként őt sértő kommunikációra (rosszabb esetben cselekedetre) higgadt, toleráns, terapeutai reakciót adni? Az én válaszom az, hogy nem, sőt véleményem szerint a helyes terápiás reakció sem ez, hanem hogy megfogalmazzuk az érzéseinket, adott esetben indulatainkat is, és védekezünk. Ez még a pszichoterápiában is így van, feltéve, hogy a terapeuta képes fölvállalni saját magát, de a mindennapi élet nem lehet pszichoterápia. Ha az lenne, akkor lennének felsőbbrendű és alsóbbrendű emberek. Egyenrangúak és -értékűek vagyunk azonban, tehát senkinek sincs joga terápiás attitűdöt (faji alapú toleranciát) követelni a másiktól. A másik lényeges dolog pedig a zsidókkal kapcsolatban véleményem szerint az, hogy védeni kell magunkat velük szemben. Feltételezem, hogy ha Ön most írná ezt a könyvét, az utóbbi évek (véres) politikai eseményeinek tükrében, valamelyest másképp fogalmazna. Az, hogy a magyarok elleni háborút többségében a globalokratává vedlett posztkommunisták vívják, akik nagy többsége nem zsidó, igaz ugyan, de az ő „eszmeiségük” gyökértelen, múlandó, mint ahogy ők maguk is azok. Végezetül még egyszer szeretném tiszteletemet kifejezni a Törzsi trilógia iránt. Nagyon fontos, hiánypótló, gondolatébresztő műnek tartom. Nem tudom, hogy rendeztek-e a kötet kapcsán konferenciát, megbeszélést. Ha nem, javasolnám, hogy legyen ilyen, esetleg az ott elhangzottakat is nyomtatásban meg lehetne jelentetni. 2008-03-21 | ||||||||
| | ||||||||
|
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)