Balliberális véleményterror

Balliberális véleményterror

Bennünket magyarokat nap mint nap meglopnak. A cigányok a parkolóban, a zsidók a kormányban elszedik az adónkat és a kórházat ahol gyógyulhatnánk, az iskolát ahol tanulhatnánk, stb.

Nincs közbiztonság: az egyik rendőr lelövi a másikat, ha meg nem akkor a békés tüntetőket lövi.

Ha elhallgatod azzal hazudsz. Ha ellenkezőjét állítod, akkor is hazudsz.

Aki hazudik az lop is. És nem is oly régen a tolvajokat felkötötték.

Függetlenül, hogy hol állsz.

Egy egész médiabirodalom gyomrozza a magyarságot elhülyülésig, köztük bloggernek álcázott balliberális/zsidó/filoszemita újságirók. Az időjárásjelentést is úgy állítják össze, hogy a halálos eseteket majd a választásokhoz hasonlóan utólag "befizetjük a csalásért a kiszabott büntetést...". Lásd augusztus 20.

Sok az elhallgatás és a hamis infó. A parlamenti pártok lakáj-médiái a nagytőke szájíze szerint hazudnak lásd Strabag pénzelte parlamenti lakáj jobboldal, zsidók pénzelte agymosott baloldal.

Lassan minden magyar akit megloptak, tudja nem maradt semmije csak az igazság. Ezt nem engedjük ellopni!


"Egy egész médiabirodalom gyomrozza a magyarságot elhülyülésig."

Hadd mondjak el egy rövid esti mesét. Volt egyszer két ország ahol valami csodaképpen az összes (majdnem) városháza élére népi-nemzeti egyének kerültek elsöprő választási nyereséggel. Ez egyik országban nyíltan és büszkén NACIONALISTÁK voltak, tudatában annak hogy mindenekelőtt a cionbolsi média ellenszelét kell megteremteniük ha életképes országban reméltek élni. Egy héten belül beindult minden megyében a nemzeti szellemű, helyi újság kiadás. Szegényes külsővel, ragyogó tartalommal jelentek meg a helyi újságok. A fővárosi cionista lapokat minden közterületről száműzték, a nép hatásos és tényleges információhoz jutott. A lapkiadás költségeit probléma nélkül tudták fedezni a városi kasszából. A következő országos választáson kisöpörték a hatalomból az összes libbolsit a már felvilágosult szavazók!
A másik ország Magyarország volt.

-ébredjünk-

Pedig ez az ország mink vagyunk, mert vidéken már sok helyen jobbos vezetésűek a települések, és a megyei közgyűlések. :-D

Szabadkőművesség

Szabadkőművesség /titkos társaságok/

- A zsidó, mint állam nélküli nem államalkotó, de hatalomratörő szétszórt nép mindig vonzódott a Titkos Társaságokhoz! Ilyen a határokon átívelő szabadkőműves mozgalom!

- A zsidó saját céljait nem direkt, hanem általános ideák, nemes célok, vagy többségi támogatást élvező gondolatokba csomagolja! Tudományosan felépített álcahálót képez!

- Megvalósításban a háttérből mozgat, elöl az érdekszférájában lévő Dísz Gojok egész hálózata működik!

Szabadkőművesség megfogalmazása az elbutított kívülállók számára!

- Az egyetemes emberi összetartozást, az emberek testvériségét hirdető etikai színezetű liberális világpolgár mozgalom! Ez a megfogalmazás is a nagy álcaháló része!!

- Szabadkőművesség hatása ellentmondásos, főleg a társadalmak rombolásában mutatkozik meg! Módszerei közvetettek! Modern szabadkőművesség megalakulása a 18. század elejére tehető Angliában. Rokon eszmeiségű titkos zsidó befolyású elődzsrvezetei évszázadokkal korábbiak!

- Célszerű a magyar érdekekre ható befolyását vizsgálni!

- 1742-ben megalakul a bécsi első szabadkőműves páholy. (Mária Terézia ül a trónon) Tagjai között több magyar főúr, nemes és katonatiszt volt. Eszmerendszere az importált felvilágosodás volt! A páholy vezetése, tagjai nem zsidók! Eszmei alapjai francia zsidó pénzügyi-gazdasági érdekcsoportok szüleménye! Lényege a fennálló rend megdöntése, a pénz hatalmának megteremtése! Ez egy soklépcsős játszma, melyet pozitív dolgok egész sorába csomagolták!

- Kétséget kizáróan a született előjogok, és a feudalizmus struktúráján változtatni kellett!

- A társadalom ésszerűsítésének , működőképességének, igazságosságának javítása szükségessé vált!

- A nemzetállamok, nemzeti öntudat, kultúra, nyelv megerősítése, reneszánsza elengedhetetlenül fontossá vált!

- A gond és minden baj forrása onnan ered, hogy a szükséges változtatások élére a nemzetközi zsidóság állt! A változásokat nem a nemzeti alapon álló megújító erők, hanem egy hazátlan kapzsi, önmagát kiválasztottnak kikiáltó nemzeteken átnyúló pénzügyi bűnszövetkezet vezényelte.

- Az újkori szabadkőművesség igazán akkor vált veszélyessé, amikor a felvilágosodás élet által kikényszerített folyamatának irányítását átvette! Zavaros filozófiákkal előkészítette a nagy zűrzavarokat. Pl.: Francia forradalom

- Materialisták

- Deizmus hívők

- Idealisták

- Szabadgondolkodók

- Szkepticisták

- Zsidók által teremtett "felvilágosodás" ürügyén létrehozott szellemi kotyvalékok!

A szabadkőművesség melegágya volt a fenti eszméknek!

A Habsburg I. Ferenc védve abszolút hatalmát és a megcsontosodott rendszerét, 1794-ben betiltott minden szabadkőműves szervezkedést.

Így a szabadkőművesség illegalitásba vonult, ez erősítette a zsidó külföldi, főleg francia ügynökök szerepét, tőlük való függőséget. A magyar jakobinus mozgalmakat támogatták mindenkori érdekeik szerint!

Martinovics Ignác a magyar jakobinus mozgalom vezére tipikus szabadkőműves!

- Ferencrendi szerzetes Budán

- Materialista filozófussá vedlik!

- Párizsban a szabadkőműves balosaival úgynevezett illuminátusokkal összemelegedik!

- II. Lipót politikáját támogatja!

Szembefordul a magyar nemzeti önállósági törekvésekkel.

- 1792-ben I. Ferenc elbocsátja az udvari szolgálatból!

- Utána szembeszáll régi kenyéradó uraival.

- Összeesküvési szervezkedésével bajba ránt sok magyar nemzeti reformert.

Zavaros pártfordulásos életének 1795-ben a hóhér vet véget!

Ránk maradt rézmetszeti arcképe tipikus sémita jelleget mutat. Jelleme zavaros áruló jellem!

Vannak érdekes pozitív, és ezért rövid életű kivételek.

KLAPKA GYÖRGY a bujdosó honvédtábornok 1860-ban Genfben alapított páholyt, zömében magyar tagokkal. A hazatérő emigránsok 1861-től több páholyt alapítottak.
Ezek a szerveződések Nemzeti Függetlenségi mozgalmakat kívántak létrehozni!
Idegen szigetként jöttek létre a páholyok rendszeréhez nem kapcsolódtak. A NEMZETI ÖNTUDAT ERŐSÍTÉSE NEM VOLT CÉLJA A NEMZETKÖZI NAGYPÁHOLYOKNAK! A zsidó nemzetközi pénzvilág a forradalmakat akkor támogatja, ha számára kedvező zűrzavart teremt.

1867. XII. törvény a kiegyezés! Szabad utat nyit a judeo-plutolerációnak!

1868-tól TÖRVÉNY ENGEDÉLYEZI A SZABADKŐMŰVES PÁHOLYOKAT!
"TÖRTÉNETI VISSZATEKINTÉS"

A MAGYAR FÖLD védelmét lehetetlenné tette egy ősi magyar jogintézmény átmeneti előnyökért és átgondolatlanságból való megszűntetése. Ez az ŐSISÉGI TÖRVÉNY volt!

- Az ősiségi törvény a honfoglalásig visszanyúló jogintézmény volt. Ezt az élő jogot I. Lajos 1351. évi dekrétuma emelte törvényre. Lényege, hogy AZ ŐSI FÖLDBIRTOK NEM AZ EGYÉN TULAJDONA, HANEM A CSALÁDÉ!
Ez korlátozta a birtokok adásvételét, elzálogosítását! Vagyis A MAGYAR FÖLD NEM TŐKE!

- A család teljes kihalása esetén visszaszáll a földbirtok a királyra, az egyetemleges magyarságra, mint eszmei megjelöléseként a SZENT KORONÁRA!

- Az első szabadkőműves mozgalmak ennek a védvonalnak a szétzúzását célozták meg! Széchenyi HITEL c. munkája ezt támadja, és a fejlődés gátjának tekinti!

- Az 1742-ben alakult BÉCSI PÁHOLY felvilágosultnak minősített tagjai is ezt célozták meg.

Széchenyi is szabadkőműves volt, és rabul ejtette a zsidó pénzvilág révén finanszírozott TECHNIKAI FEJLŐDÉS! Nem látott a jövőbe, hogy az ŐSISÉGI TÖRVÉNY FELADÁSA A ZSIDÓ BANKOK KEZÉBE JUTTATJÁK A MAGYAR FÖLDET!

Ezt az ŐSI ÁRPÁDHÁZI TÖRVÉNYT FERENC JÓZSEF CSÁSZÁR 1852 ÉVI ŐSISÉGI PÁTENSE SZÜNTETTE MEG! Így a hitelező bankok elvihették a fedezetként már felhasználható földet. Tőkespekuláció tárgyává vált a magyar föld!

Vitát nem képez, hogy az ősiségi törvényt korszerűsíteni kellett volna.

Például:

A hosszútávú bérleti jog eladható!
A föld tőkejövedelme eladható bizonyos időre, stb.

Angliában ezt sikeresen megoldották a MAGNA CHARTA jogelveinek szellemében.
SAJNOS A HABSBURG-HÁZ MAGYARÍRTÓ SZEMLÉLETÉVEL PÁROSULÓ SZŰKLÁTÓKÖRŰ MAGYAR REFORMNEMESSÉG ELHERDÁLTA A LEGNAGYOBB KINCSET, A MAGYAR FÖLDET!

Tehát a hiba régi keletű. A kapitalista zsidó pénzvilág, melynek ideológiai hadoszlopa a szabadkőművesség előbb elvakít, elbutít, azután megfolyt!

Közben, hogy álcázza szándékait, a rablott pénzből visszacsurgat valmait, néhány kórházat, mentőállomást, vakok intézetét alapít!

1868-tól sorra alakulnak a páholyok! Pozsony, Budapest, Nagyvárad, Miskolc, stb. Tevékenységük elsődlegesen a klientúra építés! Megfelelő kozmopolita nemzetidegen egyedeik vezető posztokra juttatása!
Korrupció kiterjesztése, politikai befolyás szerzése. Mindezeket jótékonykodással álcázzák! Teljessé válik a zsidó vezetés és érdekképviselet.

Az "AMIT NEM TUDSZ MEGAKADÁLYOZNI, ÁLLJ AZ ÉLÉRE" elv bizonyítéka az 1908-ban alapított MARTINOVICS nevet viselő páholy.

Kihasználva a teljesen jogos szociális elégedetlenséget, melynek okozója a zsidó rabló kapitalista tőke volt, ÉLÉRE ÁLLT A MOZGALOMNAK! A szociáldemokrata vezetők a radikális osztály-együttműködés fedőszerveként működött. Ez így volt sok helyen Európában.
ERRE AD VÁLASZT a HARCOM c. mű X. fejezete!
Ezek a Páholyok egy kaptafára működtek. Erős nemzetek belső szétzilálása, hogy a rabló‑zsidó tőke karmaiba hulljanak!
A művük volt az 1919-es vörösdúlás előkészítése, és a belső ellenség okozta nemzetösszeomlás és polgárháború!

A Horthy-rendszer liberális felforgató tevékenysége miatt megtiltotta!
1920 május 14-én a MOVE "Magyar Országos Védegylet" elfoglalja a Szabadkőművesek székházát saját céljára!
Ez a megmozdulás elősegítette, hogy megszülessen a belügyminiszteri rendelet a PÁHOLYOK FELOSZLATÁSÁRÓL!

Mondani sem kell, hogy illegalitásban folytatták tovább bomlasztó tevékenységüket!

Erőss Zoltán

Negatív trendek

Negatív trendek

Ezt elrettentő példaként találtam a régi törikönyvemben :

"Nagy érdeklődéssel tanulmányoztam egyes amerikai államok törvényeit az olyan személyek újratermelődésének megakadályozásával kapcsolatban, akik értéktelenek faji szempontból"

-Adolf Hitler megjegyzése Otto Wagnernek, az SA katonai vezetőjének, mellesleg aki szerint ez embertelen, az a fogamzásgátlást is annak tartja? :-)

Az eugenika jelentése jó származéksor, legyenek ép, egészséges állampolgárok, ami közérdek. A már élő fogyatékosok megölése NEM feltétlen része ennek a énállomány-javításnak!

"Az első generációs japánokat, kultúrális hátterük, és a Japánhoz köthető lojalitásuk miatt idegen fajnak kell tekinteni"

-Részlet a japánok deportálását parancsba adó USA törvényből. Lágerekben éltek a háború végéig, utána hazatoloncolták őket. Semmi kártérítés, semmi hollywoodi propaganda, mint a kamukauszt esetében, erről csak az tud aki részletesen utánanéz a 2. vh. eseményeinek.

A következő beszéd 1933 márciusában hangozott el, egy olyan országban, amely elindult a birodalommá válás útján. Nem, nem a németeknél. USA, Roosevelt :-)

"...Az értékek elképesztő szintekre süllyedtek; adók megnövekedtek; a fizetőképességünk zuhant; mindenfajta kormány súlyos jövedelem megnyirbálásokra kényszerült; a tőzsde alapjai befagytak a jelenlegi kereskedelmi árak mellett; az ipari vállalatok hervadt levelei hevernek mindenütt; farmerek nem találnak piacot az áruiknak; családok ezreinek több éves megtakarítása tűnt el. A legfontosabb: munkanélküli polgárok tömegei szembesülnek a létezés kegyetlen problémájával, és itt egy óriási erőfeszítés kevés eredménnyel..."

"...Ki a hibás?... Az emberiség árucseréjének urai... a konokságuk és inkompetenciájuk miatt... De a lelkiismeretlen pénzváltók saját praktikáik miatt most... megsemmisülve állnak a közvélemény előtt..."

"...Szembesülve a hitel bukásával, nem ajánlottak mást csak még több hitelt. Kivetkőzve a profit csábításától, ami a népünket az ő hamis vezetésük alá kergette, újragondolták a figyelmeztetést, könyörögve könnyesen, hogy visszaszerezhessék a tiszteletünket. Ők csak az önmaguk hasznát lesők generációjának uralmát ismerik. Nincsenek céljaik, és célok nélkül az ember megromlik. A pénzváltók elhagyták a trónjukat civilizációnk templomában. Most már visszaállíthatjuk az ősi igazságok templomait. (tapsvihar) Az megújhodás mércéje abban a törekvésben van, melyben mi többre tartjuk a nemes társadalmi értékeket, mint a puszta profitot..."

"...Együtt kell mozdulnunk, mint egy kiképzett és hűséges hadsereg mely kész feláldozni önmagát egy fegyelmezett közösségért, mert ilyen fegyelem nélkül nincs előrelépés, semmilyen vezetés nem hatékony. Mi, tudom, készek vagyunk alávetni életünket és jólétünket ekkora fegyelemnek, mert ez teszi lehetővé azt a vezetést, amely egy nagyobb jó felé irányít. Ez az ajánlat amit én teszek, úgy ítélve, hogy a magasabb célok felettünk állnak mint szent kötelezettségek, a kötelesség uniójában, amely ezidáig csupán a fegyveres testületekben jelent meg. Ezzel a megítéléssel, én elfogadom tétovázás nélkül népünk e nagy seregének vezetését, egy fegyelmezett támadás nevében a közös problémáink ellen."

"...Egy előre nem látható szükség egy visszavonhatatlan akcióra átmenetileg megváltoztathatja a végrehajtói és a törényhozói hatalom normális egyensúlyát... az egyetlen elmaradt eszköze a krízissel való találkozásnak - széles végrehajtói hatalom hogy hadat viseljünk a vészhelyzet ellen, akkora, mint a hatalom amely akkor illetne meg, amikor hadat viselünk egy idegen ellenséggel szemben..."

Az a baj, hogy csak beszéltek róla. Németországban ellenben, komolyan is gondolták.

Ma nálunk viszont a törvényhozás, és a karhatalom is zsidókézen van, és ők egyáltalán nem vesznek emberszámba minket. A negatív trendek, amiket szándékosan okoznak, szintén ezt bizonyítják.

És hogy mi a megoldás? Hát ez :

http://hu.metapedia.org/wiki/Hungarizmus_vagy_nemzethal%C3%A1l

1990 után is hamisítják a történelmet

1990 után is hamisítják a történelmet

"Felakasztjuk mi az Úristent is!"

AMI A TÖRTÉNELEMKÖNYVEKBŐL KIMARADT...

"Hóman Bálintot gyakran verték meg a váci fegyház magánzárkaosztályán.
Szervezete nem bírta tovább a szenvedést, de lelke derûs maradt.
A vele egy szobába került prímási titkár meggyóntatta, megáldoztatta.
Azután Hóman zárkatársaitól tréfálkozva bocsánatot kért és kiszenvedett."

Egy jeles történészünk Bálint István János írta meg a Nyugati Magyarságban (1996. dec. 12. sz.) ellenérzéseit a Magyarok krónikája címû könyv kapcsán. (Összeállította, szerkesztette és az összefoglaló tanulmányokat írta: Glatz Ferenc. Bp. 1996.)

E "minden magyar család" TÖRTÉNELEMKÖNYVÉNEK szánt mûbõl, csakúgy mint iskolai tankönyveinkbõl igen sok tény kimaradt:


--------------------------------------------------------------------------------

1. Kezdjük nemzeti történelmünk mélypontjával, "legszégyenteljesebb idõszakával":



1918. : A Károlyi Mihály által a Tisza Istán családjához küldött részvéttávirat szövege:

"Emberi kötelességemnek tartom, hogy legnagyobb politikai ellenfelem tragikus halála felett õszinte és mély részvétemet fejezzem ki."

A degenerált, farkastorkú, gõgös, féktelenül hiú és tehetségtelen fõúr nem tudta megbocsátani Tiszának, hogy tehetséges, erõs, tiszta és egészséges, hogy talpig férfi, hatalmas és uralkodó. Károlyi sohasem titkolta Tisza elleni gyûlöletét. Számtalanszor hangoztatta, hogy nem nyugszik addig, míg el nem pusztította. A mûtét elõtt álló félvak Tisza Istvánt párbajra hívta harmadikként (Széchenyi Aladár és Pallavicini õrgróf után) ugyanazon a héten. Tisza, a nagyszerû vívó, játszott vele, és végül harcképtelenségig elverte kardlapjával a fegyveres elégtétel órájában.

Károlyi a vérforraló távirat után nem átallott koszorút is küldeni a geszti temetésre (szövege majdnem ugyanaz, mint a táviraté és ez szerepel a kötetben), csupán elfelejtik hozzátenni bolsevik lelkesedésükben, hogy a Tisza-család mély felháborodásában a szemétbe dobatta.



547. o., 1918. okt. 31. Ami kimaradt: ez a 'forradalom' nem magyar volt, - és nem volt forradalom!

A szerkesztõségek, kávéházak katonai szolgálat alól felmentett, főként zsidó származású csõcselékének lázadása ez, minden nemzeti igény és minden szociális tartalom nélkül. Ennek a pesti intellektuális bûnözõrétegnek, amely a magyarság nevében szocialistáskodott, kisebb gondja is nagyobb volt a magyar nép szociális igényeinél.
Említsük még azt is meg, hogy az októberi lázadásban nagyon nagy szerepe van a Galilei körnek, amelynek tagjai csaknem 100 százalékban a harctéri szolgálat alól felmentett egyetemi ifjúság soraiból kerültek ki. Néhány név emlékeztetõül: Pikler Gyula, Sugár Tivadar, Kende Zsigmond, Rohonyi Hugó, Surányi Ede, Helfgott Ármin, Bellér Ignác, Csillag, Kelen, Fried, Weiss, Sisa és Solom, az orosz hadifogoly, akinek sokszorosító gépe volt.



1918. nov. 7. 548-549. o.: "Belgrádban, a Károlyi küldöttsége találkozik Louis-Félix Franchet d'Esperay tábornokkal, fegyverszüneti tárgyalást folytat."


Ami kimaradt: a tábornok egyáltalán nem mutatott rokonszenvet a nála megjelent magyar küldöttség iránt. Díszbe öltözve, összes kitüntetését kitûzve jelent meg, és meglepetve, döbbenten mérte végig Károlyi küldöttségét, akik sportsapkában és térdnadrágban álltak elõtte. Rideg és lenézõ lett. Kezet nem adott senkinek. Összefonta mellén a karját. Amikor Károlyi belefogott annak az emlékiratnak a felolvasásába, amelyet Jászi útközben megszerkesztett részére, a tábornok félbeszakította õt, és felszólította a társaság tagjait, álljanak a lámpa világába, hogy jobban láthassa õket.
Az emlékirat szövegének felolvasása közben a francia tábornok ismételten megjegyzéseket tett. "Vous étes Juif?" - kérdezte Hatvanytól, aztán Jászira pillantott. Közbevetette, hogy a magyarság csupa ellenségtõl van körülvéve, és csak egy intésébe kerül, hogy ezek minden oldalról rátámadjanak Magyarországra.
("Vous avez comme ennemis les Tchéques, les Slovaques, le Roumains et les Yougoslaves. Je n'ai qu'un signe à faire et vous serez détruits.")
Leplezetlen ellenszenv tükrözõdött az arcán, amikor Károlyi, mint a forradalom vívmányait bemutatta neki a munkás- és katonatanács két kiküldöttjét.
A katonatanács képviselõjének Csernyák Imre századosnak (akit õk maguk is "aljas indokok által vezetett törtetõnek" tartottak) kérdõn mutatott a gallérjára, melyen hiányzott a rangjelzés:
"Vous étes tombés si bas? (Ilyen mélyre süllyedtek?)"
És elment ebédelni anélkül, hogy meghívta volna õket. Pedig az asztal számukra is terítve volt.
Károlyi és társai aznap éhen maradtak Belgrádban.
A francia tábornok, miután megebédelt, kemény szavak kíséretében
átadta a deputációnak a megalázó fegyverszüneti feltételeket.

Károlyi ezen leszereplése döntõ lépés volt Trianonhoz!
Ez lehetõvé tette Erdély a Maroson inneni részének megszállását a románok által, és a Délvidék elfoglalását a szerbek által.
(1918 november 13-án írták alá a belgrádi fegyverszüneti egyezményt.)


Károlyi Mihály portréjához Mályusz Elemér írta: "Obskurus újságírók, harcteret kerülõ kalandorok, pártnélküli vezérek törtek elõre. A dolgozók és a katonák milliói közül senki sem rokonszenvezett velük, nem állottak mögöttük tömegek; ezek ösztönszerûleg idegenkedtek tõlük. Céljukat így törekvéseik nyílt bevallásával soha el nem érhették volna. Csalárdsághoz kellett tehát folyamodniuk. A tömegek megtévesztése céljából kerestek egy férfit, kinek neve megejtõen jó hangzású.
Így esett a választásuk gróf Károlyi Mihályra, aki nemcsak elkápráztatta az embereket fejedelmi vagyonával, hanem mindenképpen alkalmasnak látszott a neki kiosztott szerep eljátszására.
Tudták róla, hogy szellemileg erõsen korlátolt, önállótlan ember, akinek élete dorbézolásokban és a kártyaasztal mellett zajlott le. Az ilyen embert könnyû orránál fogva vezetni, mert csekély szellemi képessége, és önhittsége egyaránt megakadályozza annak felismerésében, hogy csak eszköz mások kezében. A tömegek félrevezetése végett takargatják hibáit és minden lehetséges alkalommal igyekeznek nimbuszba burkolni." (Mályusz Elemér: A vörös emigráció. In: Napkelet. 1931. XVIII. kötet, 2-3.)
"A nemzet méltósága egy degenerált hazardõr kezébe volt letéve. Abban az órában, mikor szükség volt a magyarság katonai erényeire, lefegyverezte Doberdo védõit (...) Midõn magához ragadta a legfõbb hatalmat, a nemzettel szemben azt a kötelességet vállalta, hogy meg fogja védeni az élet- és a vagyon biztonságát. Ô azonban csak egy emberi életet és egy vagyont védett meg szomorú bátorsággal: a magáét. Mire már tüzelni kezdett a talpa alatt a magyar föld, és nem bízott már a vörös testõreiben, akiket az udvarias szovjetkormány bocsátott a rendelkezésére, egy csomó kék bankjeggyel a bõröndjében a csehekhez szökött. Elmondhatjuk róla: nagyúrnak született, félbolond módjára élt, és úgy tûnt le, mint egy kalandor."
(Herczeg Ferenc: Két arckép. Bp. 1920. 24-25., 31.)



--------------------------------------------------------------------------------

2. A VÖRÖSÖKRÕL:


552. o. 1918. dec. Kimaradt: a vörös propaganda már 1918 decemberében felütötte a fejét Magyarországon.
Ekkor Oroszországból a hadifoglyok tízezreivel több agitátor is hazatért, bõven ellátva orosz pénzzel és moszkvai utasítással. Vezérük Kun Béla volt, a háború elõtt jelentéktelen vidéki újságíró, és csalások miatt degradált munkásbiztosító pénztári tisztviselõ.
Kós Károly így emlékezik rá:"Emlékszem, okos, szorgalmas, de rettentõen pökhendi zsidó fiú volt, osztálytársai átlag minden héten kegyetlenül elverték, de nem használt. Tanáraink sem szerették a kolozsvári Református Fõgimnáziumban, mert konfidens volt..." (Kós Károly: Hármaskönyv. Bukarest, 1969. 222.)
Kolozsvárról azért kellett eltûnnie, mert ellopta a munkásbiztosító betegsegélyezõ pénztárát.
Ellopta Kós Károly egyik Móricz-illusztrációját is, amikor meglátogatta Sztánán.

"A kommunista Kun Béla" portréjához még Arnaldo Fraccaroli olasz újságíró naplójából: "...Kun Béla 35 éves, középtermetû, idõ elõtt elhízott figura. Borotvált képû, rövidre nyírott a haja. Elpuhult lágy hájtömeg. Duzzadt kiálló ajkak, intelligens, gyorsmozgású apró szemei mélyen fekszenek, hangja a sok beszédtõl rekedt."

A kivégzések és a terrorcselekmények fõként Kun Béla, Pogány József és Landler Jenõ tudtával, és utasítására történtek.
Ha Romanelli alezredes, az olasz katonai misszió vezetõje tiltakozott a kivégzések miatt, ezt Kun a "belügyekbe való beavatkozásnak" minõsítette.

Tömeges kivégzéseknél az áldozat egyik szemét kiszúrták, s úgy kellett végignéznie társai kivégzését. Gyakran kihúzták az áldozat nyelvét, de sokszor elõfordult, hogy a kínlódó embernek felmetszették a hasát, és kihúzták a beleit.

Kun áldásos tevékenységét Magyarország ellen az emigrációban is folytatta, az antant érdekében.
A moszkvai Vörös Újságban Területi integritás címen írott cikkében (1921. febr. 5. és 12.) így ír: "Nem szabad követelni, hogy a magyarság az elszakított területeken a népszavazást, az önrendelkezési jogot érvényesítse. Hasonlóképpen nincs szükség a kulturális önkormányzatra sem. A magyar nyelvû kommunistáknak kötelességük tiszteletben tartani a volt Magyarország területén alakult államok antant-imperializmus által megszabott határainak integritását..."
Környezetében megforduló kommunisták írták meg róla, hogy a magyarországi proletárdiktatúra alatt a sorsdöntõ fordulatoknál hisztériás rohamok lepték meg, elveszítette fejét, és félelmében sírt, mint egy gyermek; mindig azon jajgatott, hogy fel fogják akasztani, mert minden felelõsséget magára kell vállalnia. Ez a gyáva, folyton saját életéért rettegõ ember a krími félsziget polgári biztosaként most úrnak, parancsolónak érzi magát (1920 végén), aki végre bármit tehet, senki számadásra nem vonhatja. Megbízható becslés szerint Kun Theodosiában 7500, Szimferopolban 12 ezer, Szevasztopolban 10 ezer, Kercsben 6000, Jaltában 5000 embert végeztetett ki, ez utóbbi helyen a vöröskeresztes kórház tizenhét betegápolónõjét és három orvosát is. Alupkában a kórház udvarán lövetett agyon 272 háborús rokkantat, akiket hordágyakon cipeltek le a kórtermekbõl.


--------------------------------------------------------------------------------

3. 562. o. 1919. jún. 7. pünkösd szombatja: A sopronkövesdi események

Kimaradt, tehát pótoljuk: Szamuely elé állították Schmidt Mátyás vasúti pénztárost, akit azzal vádoltak, hogy tûrte, és nem jelentette fel, amikor a vasútállomás közelében felszedték a síneket. A 49 éves vasutast Szamuely rögtön kihallgatás nélkül halálra ítélte. Az álla alá egy rudazókötelet csavartak, és egy körtefára felakasztották. Minthogy lélegzeni néha-néha tudott, délelõtt fél 9-tõl 11 óráig kínozták, míg végre meghalt. Elõzõleg a fiát kényszerítették, hogy akassza fel az édesapját, de az erre nem volt hajlandó, sõt felajánlotta, hogy inkább meghal az apja helyett. Erre összeszurkálták a fiút, ki fájdalmában elájult. Majd fellocsolták, és végig kellett néznie édesapja szenvedését, végül a szemben lévõ fára õt is felakasztották. Ezt viszont az apjának kellett végiggyötrõdni. Azalatt a fenevadak szalonnát tízóraiztak. Sõt azt mondták a fiúnak, amikor az apja életéért könyörgött: "Felakasztjuk mi az Úristent is!" (Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. Bp. 1937. 526.)


--------------------------------------------------------------------------------

4. 1920. febr. 24.-márc. 30:"A román csapatok kiürítik a Tiszántúlt."

A könyvben ennyi, de lássuk a valós tényeket:"A román rekvirálások által okozott veszteséget közel hárommilliárd aranykoronára becsülik".
A brit élelmezési bizottság és a svájci Vöröskereszt küldöttségének vezetõje, Brunier kapitány a román megszállás alatt lévõ vidéki városokban ilyen állapotokat talált: "Minden, a románok által megszállt városban olyan elnyomást találunk, amely az életet teljesen elviselhetetlenné teszi. Gyilkosságok napirenden vannak, gyerekeket és nõket megvesszõznek (...) Nyugat-európai gondolkozás mellett a dolgok állapotát nehéz elképzelni olyanoknak, akik mindezt nem látták"
(Gratz Gusztáv: A forradalmak kora. Bp. 1935. 248.)


--------------------------------------------------------------------------------

5. 592. o. 1929: "Az év folyamán Hóman Bálint és Szekfû Gyula öt, illetve hét kötetben írta meg a Magyar történet-et." (errõl ennyi fért Glatz kötetébe)

Elfelejtik megírni, hogy HÓMAN BÁLINT a Magyar Nemzeti Múzeum fõigazgatója, egyetemi tanár, az OSZK igazgatója, a MTA tagja volt.
Apja Hóman Ottó klasszika-filológus, kolozsvári egyetemi tanár, a Nemzeti Múzeum õre. Bartal Antallal õ alapította az Egyetemes Philológiai Közlönyt (1871).
Hóman Bálint elhallgatott szenvedéstörténetébõl: Keresztény és nemzeti politikai múltja miatt a szovjet hadsereg elõl Németországba menekült, ahol elfogták és a budapesti kommunista söpredéknek "600 zsidó személyes legyilkolása" címén adták ki. Valójában neki a zsidósággal semmilyen súrlódása nem volt. Annyira nem, hogy kedvenc zsidó tudós tanítványa a népbíróságon tanúskodott mellette, és élelmiszert is vitt be neki a börtönbe. Évekig hitt abban, hogy életben marad. Részletes tervet dolgozott ki arra nézve, hogy Málnási Ödönnel együtt új magyar történelmet ír, és hitelesen feldolgozza a bolsevizmus történetét.
"1949 januárja után börtönében a régi õröket ávós fenevadakkal váltották fel, és elkezdõdött a politikai elítéltek módszeres, inkvizíciós kegyetlenségû testi kínzása. Szadista tacskók, akik Hóman Bálintnak köszönhették, hogy iskoláskorukban nem kellett testi fenyítést elszenvedniük, fõként rajta tombolták ki kegyetlenkedõ hajlamukat. Szinte naponta szólították ki zárkájából, hogy pálcájuk ütlegeivel táncoltassák a folyosón. Vagy a sétán békaügetésre kényszerítsék, és röhejtõl düledezve nézzék, amint a beteg és nehéz teste lihegve, erejét felülmúló igyekezettel teljesítette a parancsot, míg emberkupaccá válva fel nem borult a börtön udvarán. 1953 júniusában osont ki hozzám a hír hogy Hóman Bálint, egy egész nemzet Bálint bácsija, megszabadult kegyetlen kínzóitól.
"Hóman Bálintot gyakran verték meg a váci fegyház magánzárkaosztályán.
Szervezete nem bírta tovább a szenvedést, de lelke derûs maradt.
A vele egy szobába került prímási titkár meggyóntatta, megáldoztatta.
Azután Hóman zárkatársaitól tréfálkozva bocsánatot kért és kiszenvedett."

Még egy adalék Hóman portréjához: "A titkára, Asztalos Miklós mesélte, hogy látta egy fejkendõs parasztasszonnyal ülni egymás mellett a miniszteri fogadódíványon. Az asszony a magával hozott rámába foglalt képen mutatta be neki családja tagjait. H. a kép fölé hajolva érdeklõdéssel hallgatta, hogy Bözsi már férjhez ment és két gyönyörû gyermeke van. Jancsi nemrég nõsült, Ilonka a községházán dolgozik, Péter papi szeminárium növendéke, Józsika pékinas, Pista pedig, aki a második sor szélén áll... Ugye milyen kedves okos arca van? Jó fiú, nagyon derék fiú, mindig jeles tanuló volt. A kegyelmes úr is jól járna, ha õt nevezné ki tanítónak a faluba, mert most épp üresedés van az elemi iskolában. S míg a miniszter mind bemelegedõbb érdeklõdéssel hallgatta az anyai csörgedezést, az elõszobában magas állású, kihallgatásra jelentkezõk egész sora várt bebocsátásra. Végre kinyílt a párnázott ajtó, s a miniszter, szemében a ritka élmény melegével, szinte fiúi gyöngédség mozdulatával kísérte ki a fejkendõs látogatóját." (Szitnyai Zoltán. I. m. 136-137.)


--------------------------------------------------------------------------------

6. 607. o. 1936. júl. 17: "Megkezdõdött a spanyol polgárháború, az elsõ fegyveres küzdelem
Európa földjén a fasizmus és a demokrácia erõi között."

Így ír e történelemkönyv, de felsorolásában a rossz kinézésû, örökké komor, hosszúkás arcú, ravasz kommunistát,
a barcelonai hóhért,a katalóniai nemzetközi csõcselék vezetõjét, Gerõ Ernõt (1898-1980) hiába keressük.
Gerõ Katalóniában elmondott beszédeiben és röplapokon keresztül is az ország problémáiért kizárólag a keresztény uralmat okolta, és az egyházat.
A féktelen uszító hadjárat eredményeképpen 1936. júl. 18. és szept. 1. között 75 ezer ártatlan embert gyilkoltak le, ezek között volt 12 püspök, 285 apáca, 5255 pap, 2500 szerzetes, barát és 250 papnövendék. Felégettek 4000 templomot.
A Gerõ által vezetett Lenin-fiúk papi ruhába öltöztek, kiásták 19 apácának a holttestét, sorbaállították a ledöntött templom megmaradt falához, majd a holttesteket levizelték.


--------------------------------------------------------------------------------

7. 616. o. 1940. novembere: Reményik Sándor Kolozsvárott meghal.

Természetesen ez sincs benne könyvünkben, "minden magyar család kincsében".

A nagy költõ koporsójánál a házsongárdi temetõben Bánffy Miklós mondott gyászbeszédet. Belõle idézünk:
"Mély gyászban állunk ravatalánál, és keressük: milyen koszorú az, ami méltó volna õhozzá? (...) Ôhozzá, aki tanítómester, lángeszû költõ, és próféta volt egy személyben már az országromlás elsõ pillanatától. Hozzá, kinek minden sorából Erdély egész magyarságának hangja szól (...) Valóban mindenütt ott lesz és örökké, ahol él, küzd és szenved a magyar."
(Erdélyi Helikon. 1941. nov. 11. sz. 687-688.)

618. p. 1941: A kolozsvári Nemzeti Színház (november 9. este 7 óra) megnyitása sem említésre méltó esemény, mármint szerkesztõnknek. Hiába, csak a bolsevik események felé húz a libidója!


--------------------------------------------------------------------------------

8. 626. o. 1944. szept. 23. "A Vörös Hadsereg alakulatai átlépik a magyar-román határt." -írja könyvünk, de "merõ véletlenségbõl" kimaradtak belõle a nagyszalontai szörnyû események, a szeptember végétõl -majd egy évig tartó állapotokról:

A felszabadítás igazi módszerét érzékelteti egy szemtanú beszámolója a szalontai borzalmakról:
"Egyik este részeg szovjet katonák betörtek Borbély Ferenc szabómester lakásába, három asszonyleányát lefogták, aztán a házban, borgõzös, rongyos, piszkos katonák reggeltõl estig egymásnak adták a kilincset. Az átélt borzalmak olyan hatással voltak a kilenctagú családra, hogy másnap mindannyian öngyilkosok lettek.
Az állati csõcselék rárontott Varga György, a helybeli Kereskedelmi és Hitelbank igazgatójának a feleségére is. Az igazgató a szörnyû élmények hatása alatt vadászpuskájával agyonlõtte két gyermekét, feleségét, aztán önmagát.
Steinbacher Györgynét alig egy hónap választotta el attól, hogy életet adjon gyermekének. A vad csürhe õt is megragadta.
A meggyalázott szegény zsidó asszony felakasztotta magát.
Bonda Sándor csizmadia és Gál József kõmûves, a két meggyõzõdéses kommunista az orosz csapatok betörése után azonnal jelentkezett a szovjet parancsnokságon. Elmondták, hogy mindketten kommunisták, a párt régi tagjai. A parancsnok - egy õrnagy - lehúzta csizmáikat, aztán kidobta õket. A bolsevista horda késõbb mindkét elvtárs lakását kifosztotta, asszonyaikat meggyalázta (..) Betörtek az egyik szállodába is, a helyiségeket sebesültjeik ellátására használták fel. Sok amputálás történhetett, mert a kórház udvara tele volt lemetszett lábakkal és karokkal, ezeket menekülésük után kihajították az ablakon.
A magyar csapatok a hét végére visszafoglalták a várost. Az oroszok egy-kettõre kitakarodtak, de amit tudtak, elvittek. (Függetlenség. 1944. okt. 7. 5. o.)
Sajnos a magyar gyõzelem e bestiális hordán csak néhány napos lehetett.

Az októberi eseményekhez: az országba özönlõ orosz haderõ október végén elérte az Eperjes-Tokaj-Szolnok-Baja vonalat.
Magyarország 500 km-es arcvonalán 120 orosz hadosztállyal szemben 40 magyar és német hadosztály küzdött.
Ehhez számítható a hõsiesen harcoló csendõrség is, amely a vereckei szorosban, Nagyváradnál, a Csepel-szigeten, s végül a budai várban, az ungvári, galántai tankzászlóaljak, s a váradi örsparancsnoki iskola majdnem minden tagját hõsi halottként áldozta fel.


--------------------------------------------------------------------------------


9. 638. o. 1945. ápr. 4-rõl Glatz így ír:
"A szovjet hadvezetõség bejelenti: Magyarország teljes területét felszabadította..."


Ezzel szemben tény, hogy még ápr. 12-én is folytak harcok, de az ekkor elesettek síremlékén a történelemhamisítók átjavították az évszámokat késõbb!


--------------------------------------------------------------------------------

10. A fenti torzítások mellett fõként az elhallgatásokkal hamisít Glatz ,
hiszen nem találjuk a következõket könyvében:

Magyarországon több mint 200 ezer hulla fölött, 470 ezer megbecstelenített és ázsiai szifilisszel megfertõzött nõ nyöszörgött orvosság után.
A magyar kormány a Lenin-betegséget (szifiliszt) gyógyító Salvarsant kért Nyugatról 1945 augusztusában.
Csak egy dunántúli kisváros, Pápa adatai ezekbõl a hónapokból: az Irgalmasok kórházában több mint ezer nõt kezeltek,
közülük kereken nyolcszázat ázsiai szifilisszel.

Sehol sem találom Apor Vilmos gyõri püspök meggyilkolásának történetét sem.
"Fölajánlom szenvedésemet az édes magyar hazáért és az egész világért. Szent István, könyörögj a szegény magyarokért!"
Ez volt utolsó fohásza, ezek voltak utolsó szavai.

Akiknek a neve sehol sem szerepel, akiknek a mûvei sehol sem kaphatók, azok hamarosan elenyésznek az emberi emlékezetben.
Az elmúlt 40 évben bolsevik módszerrel átírták a magyar történelmet,
hogy az utódnemzedékekkel elfeledtessék.
A Glatz Ferenc által szerkesztett "MAGYAROK KRÓNIKÁJA" legfontosabb feladata az lett volna, hogy orvosolja a tudatos elhallgatásokat és torzításokat. Nagy hibája, hogy ezt csak részben tette meg.

Nem szerepel a kötetben Mályusz Elemér, Benda Kálmán, Jakó Zsigmond, Szabó T. Attila, Kelemen Lajos, Tolnay, Kerényi Károly, Gerevich Tibor, Domokos Pál Péter, Herepei János, Karácsonyi János, Janovics Jenõ, Wass Albert, Jékely Zoltán, Áprily Lajos, Zádor Anna, Fél Edit, Dsida Jenõ, Dercsényi Dezsõ, Radocsay Dénes, Kós Károly, Borzsák István, Ravasz László, Tamási Áron, Bálint Sándor, Székely Aladár, Balogh Jolán, Csengeri János, Karinthy Ferenc, Kiss Ferenc, Gózon Gyula, Berki Lili, Tõkés Anna, Tiborc Szentgyörgyi István életmûve sem.
Kihagyták Fadrusz Jánost is a két zilahi szoborral, Marosvásárhelyt Bernády Györggyel, a város újjáépítõjével, Tolnai Lajossal és Petelei Istvánnal együtt.
Hol van Érdmindszent és Szilágysomlyó, a váradi káptalan, melynek 1302. febr. 18-án kiadott oklevelében egy Horatius-idézet található az Ars poeticából?!

Petri Mór hatalmas Szilágy vármegye- monográfiája, Jakab Elek Kolozsvár-története,
a párizsi legszebb könyv aranyérmét elnyerõ ötkötetes Domanovszky miért nincs benne?
Bíró József mûvészettörténész, Zoványi Jenõ, Farczády Elek, aki Szabó T. Attilával feldolgozta a Marosvásárhelyi sorokat, hogy-hogy kimaradt?
Ugyanakkor mit keres a kötetben Arafat, Ceausescu, TGM, Ara-Kovács?

Amikor kimaradt Kõváry László, Szilágyi Sándor, Majláth püspök, báró Kemény János, Nyírõ József, Várad címzetes püspöke, Bunyitay Vince, a nagy történetíró, a Kempis-fordító Nogáll János, Entz Géza, Szilágy vármegye tudós alispánja, Szikszai Lajos, az irodalomtörténész Varjas Béla, Temesváry Ferenc, Kresz Mária, Széchenyi Zsigmond és Kittenberger Kálmán vadászkönyvei.


--------------------------------------------------------------------------------


Ajánlott irodalom és történelem Magyarország kifelejtett nagyjaihoz:
Hantos Gyula: Kis magyar mûvelõdéstörténeti topográfia.
(In: Fejezetek a magyar mûvelõdéstörténet forrásaiból. Vál.: Gazda István. Bp. 1996. 457-463.)


--------------------------------------------------------------------------------

Januárban Váradon sétálgattunk a drága Kanonok soron tanár barátommal, és egyre belemelegedve soroltuk,
hogy kihagyták a könyvbõl a váradi renaissance utolsó fõpapját, Schlauch bíborost is,
a püspökségének, Erdélynek és a Partiumnak elvesztésébe belehaló gróf Széchenyi Miklóst is,
de Makkai László életmûvét, Lükõ Gábort a Magyar lélek formáival,
Kecskeméti Lipótot, a nagy, váradi fõrabbit, aki prédikációiban gyakran Adyt idézte.
Amikor magyarságáért támadták, így válaszolt:
"Nem szoktam abba a kútba köpni, melybõl egész életemben ittam."

Ezt Glatz Ferenc is megfontolhatná!

Aztán beszélgetõtársam kikísért a nagyváradi állomásra. Már indult a vonat, amikor kiáltotta a partiumiak rendkívüli, néha vérforraló tájékozottságával:
"Te István, láttad, hogy ez a festett szemöldökû bakkszász beletetette a saját képét is, erre eddig nem volt példa!"
Mindezt egy szuszra. Aztán megkérdeztem, hogy hol van, azt ordította erre, hogy a hétszázhetvenkilencedik oldalon.

De többet már nem hallottam, mert elragadott onnan a vonat, - át a trianoni szégyenletes határon....

BÁLINT ISTVÁN JÁNOS

Akkor és most

Akkor és most

A zsidókérdésről

Mottó : "Nem vagyok antiszemita, csak kicsit túl sok a zsidó befolyás a kultúrában, oktatásban, meg a médiákban." ezt a youtube-on írta valaki még az én zsidófigyelőm alá (azt azóta leflaggelték sajnos). Ehhez annyit, hogy teljesen mindegy, hogy TE mit vallasz magadról, ha a zsidókról rosszat mondasz, akkor a zsidók antiszemitának fognak tartani. Akkor is, ha igazad van. Mert ez az érdekük, hogy bírálaton felül álljanak, sőt erkölcsi fölényben legyenek, mert őket kell sajnálni a kamukausztért is, ugye.

"Hozz létre médiát, amennyire tőled telik, a hagyományőrzésben, egyáltalán az önvédelemben fogj össze a hozzád hasonlóan gondolkodókkal, ahol élsz, (vásárolj magyar árut, vásárolj a gazdáktól, légy polgárőr, légy gárdista, vagy akár járj népitáncos hagyományőrző körbe stb.) a nemzeti médiát/kultúrát "fogyaszd", és ne a zsidó médiát, zsidó kultúrát. Ennyi múlik rajtad." ezt is a youtube-on írta nekem válaszul valaki. Hát akkor nosza. :-)

1919 októberének elején, a pogromok idején jelent meg gróf Károlyi Imre cikke Az Újság-ban Reflexiók a magyarországi zsidókérdéshez címmel. Ebben a cikkben a grófi szerző konstatálja a zsidók részvételét a proletárdiktatúrában, a zsidók aránytalan nagy befolyását az ország ügyeire, hogy a közgazdasági életet úgyszólván dominálják, másrészt pedig széles rétegei destruktív működéssel és hazaellenes aknamunkával hálálták meg, hogy az ország egyenrangú polgárai lehettek. Mindez érthetővé teszi a zsidóellenes hangulatot.

Ebben a most következő összeállításban pedig az a különleges, hogy már az első világháború után, de még Trianon előtt írták.

"Alapgondolatom: ha a nemzetnek használ, hogy a zsidóságot láncra veri, ám verje láncra. Szenvedjenek e kevesek, ha ez megváltás a nemzetnek."

A zsidó befolyás

A zsidóságnak aránytalanul nagyobb befolyása van, mint megilleti. Ez a befolyás közgazdasági eszközökkel kiterjed minden térre, még olyanra is, ahol semmi befolyás nem illeti meg. S végül, a sajtó zsidó volta táplálja azokat a destruktív irányzatokat, amelyek a magyarságnak annyi bajt, s most végzetes katasztrófát okoztak, s megmételyezték a magyar tiszta erkölcsöket.

Egészen röviden és nyugodtan akarom ezeket a látszatokat megvilágítani. Nem látszat, hanem valóság: a zsidóság közgazdasági jelentősége. Emellett azonban tény, hogy a nemzet sorsára leginkább döntő befolyások éppenséggel zsidómentesek. Nem mondható, ugyebár, hogy akár a kormányon, akár a törvényhozásban a zsidó elem túltengene. Nem mondható, hogy a katonaságban, tisztikarban és hadvezetőségben a zsidóknak valamely számbavehető részvétele volna konstatálható. A diplomáciáról ez fokozott mértékben áll. Minisztériumokban, állami hivatalokban, municipiális és megyei közigazgatás és igazságszolgáltatás ugyancsak nem mondható zsidókkal telítetteknek. Még a vasúti üzem sem. S tudvalevő, hogy e fontos ágazatoknak ez a zsidómentes volta nem a zsidókon múlt, hanem érthető állandó kormányzati elv következménye, mely az igazán vezető polcokat és foglalkozásokat a történeti osztályoknak akarta rezerválni.

Rosszul látjuk tehát, hogy minden zsidókézben van. Voltaképpen zsidókézben csak az van, ami mint negatívum az ország munkaköréből megmaradt.

( ??!?!?!?!?!?! XD Azaz ahol nagyot lehet kaszálni, éppen azok a területek zsidósak. Önmagának mond ellent, nem igaz? -SF)

Megmaradt a közgazdasági tér, melyet mind ez ideig lenéztek, úrnak valónak nem ismertek el. Megmaradtak a lateiner-pályák, amennyiben nem állami hivatalt jelentenek. Az ügyvédség, az orvoskodás, a tanítás, a sajtó és az irodalom.

( nem lenézték e munkaköröket, hanem kiszorították őket onnét a zsidók, és épp ezért volt szükség pl. a numerus claususra. -SF)

A zsidó destrukció

Őszintén bevallom, nincs bennem az a nyugodtság, amelyet írásomra erőltetni akarok. Nem vagyok újonc a publicisztikában, s tudom, hogy a politikai ellenfél elereszt mindent a füle mellett, ami meggyőző lehet és rácsap azokra a részletekre, amelyeket gyönge pontoknak talál. Istenem, és én nem vitát akarok, s nem dialektikai győzelmet, én minden idegrostomban érzem az idők súlyát s tudom, hogy idebent senki sem arathat diadalt a másikon anélkül, hogy a legyőzöttel a nemzetnek egy értékes tartalékát nem semmisítette volna meg. Fia vagyok magyar hazámnak s nem engedem magamat megfosztani tőle. De most nem a zsidókról van szó, akiket támadnak, hanem a nemzetről, mely ne nélkülözzön a súlyos megpróbáltatás idején senkit, akit fölhasználni tudna.

Már most értem, hogy mivel a destruktív irányzatok közvetlenül a sajtóban konstatálhatók, tehát a sajtót látják destruktívnak, s mivel munkásai többsége zsidó, hát a zsidókat látják annak. De méltóztassanak csak egy kicsit végigtekinteni a magyar politikai élet néhány évtizedén! A Tisza Kálmán elleni csatákat, mikben a legerősebb fegyver mindig a korrupció, a panama és a választási visszaélés volt. Hogy vadult el ez a nízus Bánffy Dezső alatt, hogy züllött el a parlamenti erkölccsel együtt az igazságosság szempontja a kritikus obstrukciók folyamán, amik alatt már puszta időfogyasztás céljából botrányokat, leleplezéseket egymásra halmoztak. Hadd emlékeztessek a Tisza István elleni vad hajtóvadászatokra, miknek révén tisztán Tisza István megbuktatására használták föl a demokratikus jelszavakat, majd az úgynevezett pacifizmust.

(Tisza István feltételezett gyilkosai zsidók voltak, de sohasem fogták el őket, tehát biztos, hogy Tisza NEM volt a zsidók embere... -SF)

UPDATE : szomszédom azt mondja, a zsidók épp azért voltak háborúpártiak, mert ismerték az antant és az oroszok + a Kárpát-medencei szláv népek közti egyezségeket, és ez által az erőviszonyokat, tudták, hogy a tengely csak veszíthet : szét akarták verni az Osztrák-Magyar Monarchiát, és tanács-köztársaságokat akartak volna helyette létrehozni, szerencsére ebből csak kevés valósult meg.

Ha végignézzük ezt a sort, akkor a parlamentben és a közéletben látják megszületni a destruktív motívumokat, s az ottani folyamatot kísérte vad lármával a sajtóbeli zenekar. A végzetes fakciózus ellenzékiség, szemben egy megdönthetetlen többséggel, vetemedett ezekre a demoralizáló eszközökre, s minden „zsidó” lap, mely ebben a munkában résztvett, egy-egy közéleti vezérférfiú intencióit szolgálta vele.

Az is plauzibilis, hogy a zsidó újságíró fajiságánál fogva inkább hajlik a destrukcióra, s erre nagyobb tehetsége van, mint a nyugodt magyar temperamentumnak. A faji kérdésre még vissza fogok térni, ezúttal elfogadom a tételt, mert egyszerűsíti a kérdést. Ha a zsidó újságírónak a destrukció az eleme, akkor magában fog elpusztulni, mihelyt a közéleti erkölcs tisztulása ettől az elemtől megfosztja.

Ellentmondás nélkül elismerem a sajtó útján elharapódzó erkölcstelenséget, cinizmust, trivialitás, családi tisztaságot pusztító frivolitást. A botránykultusz, az ordító újságcímek, a harsogó reklámmal való kíváncsiságtenyésztés az ilyen közlemények mellett, ezeket a nyugati zsidó sajtóktól tanulták a magyar zsidók meg.

A faji kérdés

Félve és húzódva térek át a faji kérdésre, mely a mostani zsidóellenes iránynak legfőbb posztulátuma. Ez a kérdés századok irodalmát öleli föl, a történelem és a jelen minden ága-bogán keresztül vizsgálandó. Nem végezhetek vele egy újságcikk keretében. S értem azt is, hogy e kérdés boncolásánál nemcsak az antiszemitizmussal kerülhetek esetleg szembe, hanem a zsidósággal is.

Mindegy. Ahogy vallom, hogy a zsidó nem magyar, annyira föltétlenül elismerem a zsidóságnak fajilag külön voltát. Lehetetlen is tagadni, fölösleges is. A zsidóság a századok folyamán a vallásával együtt a fajiságát fenntartotta. Minden más faj megoszlott vallásilag, s vegyült másokkal, a zsidónál a vallás egyszersmind a vegyülésnek is útját állta. De látható, tapasztalható is a faji különbség testben, lélekben egyaránt.

Azonban, ha a fajszempontot is a magyar érdek szempontjából nézem és nem a zsidóságéból, nem kell félnem a következtetésektől, miket nem a vallás, hanem a faj jelszóból levonnak. Azt vonják le belőle, hogy a zsidóság szívósan ragaszkodván faji jellegéhez, mint a magyarság eleme idegen, megbízhatatlan, még ott is, ahol kivételeket koncedálnak. Én ezzel a fölfogással könnyebben tudok megbékülni, mint azzal a koncesszióval, hogy vannak hazafias, tisztességes zsidók is, és ezeket nem szabad igazságtalanul a hazafiatlan és tisztességtelen többséggel együtt sújtani. Azt vallom, hogy egy faj, mely csak kivételképpen mutat fel erényeket, értéktelenebb és veszedelmesebb, mint az, amelynek ilyen kivételei nincsenek is. A tisztesség kivételes a zsidóknál. Maradjunk amellett: káros-e a magyarságra, hogy van zsidósága, mint faj vagy sem?

Itt is, mint az előzőekben, hadd mutassak rá az optikai csalódásokra. A zsidók destruktív hajlamaira, az improduktív életre való tódulására, a nagy elzárkózottságra, a magyar lélektől, magyar lelkesedéstől való idegenségére, jobban mondva: internacionalizmusára. Meg tudom érteni ezt a vélekedést, mert sehol magyar ügyet, magyar gondolatot nem teremtett a zsidóság, és mindenütt másutt is vannak zsidók, tehát: internacionálisok.

Ami pedig az internacionalizmusát illeti, az valóban különös jelenség. Egy faj, mely valamikor nemzet volt, s melyet most ismét régi területén nemzetté akarnak megtenni, éppen a szétszóratásban találja meg a számítását.

Az angol cionisták, akik Palesztinát kérték jutalmul háborús szolgálatukért, a rettentő zsidótömegek, amelyek Oroszország felől ellepték Magyarországot, s ellepik most Budapestet, egészen hazátlanul, csak a könnyű és lelkiismeretlen szerzésre, a gazdagodásra gondolván. Zsidó faji jellegnek elismerem ezt is, mint történelmi, s nem mint genetikai tényt, hogy könnyen, de állandóan tudja annak a nemzetnek a jellegét és sorsát a befolyásolni, amelynek kebelébe került.

Mint faj, a zsidóság elüthet a magyarságtól, ahogy elüt tőle a német, a szász, a rutén faj, melyek ellen semmi ellenszenvünk nincs, mivel vallásilag nem kerülünk velük kollízióba. Elüthet tőle, de nem ellentétesen, legföljebb kiegészítőleg. Egyes sajátságai, életbeli képességei igénybe vehetők, mint jobban kifejlettek a magyar faji életbeli képességek mellé.

Ha már most magyar szempontból igazságosan akarom az antiszemitizmus kérdését megítélni, arra az eredményre jutok: ki az országból mindenkivel, aki nem magyar a lelkével és a nyelvében egyaránt, ki mindenkivel, aki az ország rovására akar itt élni, anélkül, hogy munkájával, tisztaságával és hasznosságával legalább nyújt annyit, amibe kerül. És ne legyen itt zsidó ember, akinek nem kell keresztény Magyarország, abban az értelemben, amelyben ez a jelszó kipattant a nemzet lelkéből, ugyanis a nemzetközi, a vallástalan bolsevizmus ellentéteképpen. Keresztény jelent: magyart és nem nemzetközit, valláserkölcsit és nem istentelent.

Ezeket a fenti szövegeket az amúgy zsidópártinak tűnő, 20-as években publikáló Károlyi Imre nevű közíró (is) írásaiból válogattam össze, kb. tízszer ennyi szöveganyagból, amiben ellenkező előjellel, azaz filoszemita módon részletezte a zsidókérdést. Se ide, se oda nyilatkozatokkal akarta összezavarni a gyanútlan olvasókat, a kemény hangú zsidókat kritizáló írásokkal pedig a fajvédőket akarta megnyerni magának? Istóczy Győző ugyanezt a kérdéskört ennél sokkal következetesebben vizsgálta meg, konkrétan a magyar érdek figyelembevételével.

Nem is értem, hogyan lehet egyszerre a fentiekhez hasonlót írni, és utána pedig ilyeneket :

"Ne nézzük tehát ellenséges szemmel a zsidók közgazdasági szereplését, mert ma, amikor minden közgazdaság, erre kell támaszkodni, akármiképpen vélekedjünk is róla. Közgazdasági szervezetünk több évtizedes természetes fejlődése alapján is gyönge a rá váró terhekhez mérten lehet-e hasznot várni tőle, ha most éreztetik felekezeti voltát? Még ha bolsevista alapon el is szednék a zsidó kéztől minden tőkéjét, a régi gyakorlatot, a nagy tapasztalatot, szakértelmet s a teremtett kötelékeket a világpiaccal, az ezeken nyugvó bizalmat nem lehet a tőkével együtt kisajátítani. Nem lehet hirtelen átvenni az Ullmannok és Krausz Simonok, a Weisz Manfrédek és más nagyiparosok hivatását Ullmannok, Krausz Simonok és Weisz Manfrédek nélkül. S nem lehet őket meg sem tartani teljes munkaképességükben s munkájuk hatékonyságával, ha mint mentesített kivételek élnének a sárga foltos zsidóság közepette. A zsidó közgazdasági túlsúly a zsidók számára gettószerűen állt elő azzal, hogy ez az ágazat derogált a nem zsidó társadalomnak. A zsidóknak a gettó megszüntetését jelentené, ha Károlyi Imre szava szerint a keresztény társadalom rálépne ezekre a pályákra. Ez nem antiszemitizmus, ennek a zsidóság részéről nincs is akadálya, hiszen tudott dolog, hogy bankok, vállalatok szívesebben látnak keresztény tisztviselőt, már azért is, hogy ne fessenek annyira zsidóul."

"Nagyon kérek mindenkit: ne lássanak ebben a fejtegetésben zsidóvédelmet, sajtómentegetést. Én a magyarságon kívül más védelmezendőt nem ismerek el. De a magyarságot szolgáltatjuk ki, gyöngítjük le, ha „Hulljon a férgese!” kiáltás mellett a házat gyújtjuk föl poloskairtás céljából. Károlyi Imre rámutatott, hogy a károktól olcsóbban, igazságosabban is lehet szabadulni. Hadd fejezzem be mai cikkemet azzal, hogy a magyarság nem olyan erős, hogy amputálhatná magát antiszemitizmus címén, és sohasem lehet olyan gyönge, hogy fölényes, hatalmas gazdája ne maradna zsidóságának." (se ide se oda, de inkább mégiscsak oda, tipikus zsidóbérenc "jobbközép" süket duma, mellébeszélés - nem igaz? -SF)

"Ha betetőződik a nagy ballépés, mely Magyarországot hosszú időre a Nyugat erkölcsi blokádja alá helyezi, akkor adja Isten, hogy ne szoruljon soha elkergetett gyermekeire (azaz a zsidókra -SF). Legyen neki igaza a tények által bebizonyítottan, és bolyongjanak zsidó páriák egy boldog s gazdag magyar nemzet jól kiépített országútjain."

No persze ha magának a cikkírónak és lapjának egzisztenciája is a zsidók jóindulatától függött, akkor mindjárt érthetőbbé válik a dolog... Strabag-ügy linkjei : http://kuruc.info/r/1/21815/

E mögött az 1919-ben írt burkoltan filoszemita okoskodás az volt, hogy a nagypolgárság, akiknek a bértollnoka volt ez a Károlyi Imre, a Rotschild bankháztól akart komoly összegű kölcsönöket felvenni. Nagy naivan azt hitték, abból majd ők itt fejlesztenek, építenek, és megtérül. Hát egy fenét. Az ketyeg, az kamatozik. És. Akinek tartozik az ország, az beleszól az ország gazdaságpolitikájába, és mivel zsidónak tartozik, a zsidókérdésbe is, nyilvánvalóan a zsidók pártján állva. Az eladósodottság felér egy katonai megszállással, főleg ma, amikor nemzetközi, a protekcionista gazdaságpolitikát kifejezetten tiltó szabad kereskedelmi EU-s és egyéb egyezmények (az Ő egyezményeik) betartása a hitelek felvételének előfeltétele.

http://kuruc.info/r/35/21898/

Igen, és a helyett, hogy a SAJÁT pénzeinket arra költenénk, ami a nemzetünk számára stratégialiag fontos, befizetjük az EU-vízfejbe, és az különféle, cionista érdekeket (jelen esetben fajkeveredés, és a tanítás ellehetetlenítése) szolgáló feltételekhez kötheti a SAJÁT pénzeink visszaigénylésére való pályázást!!!!! Azaz nincs valódi hatalmunk a saját befizetett adóink felett, nemcsak nekünk parlamenten kívülieknek, de még a parlamenti pártoknak SEM!!! Abszurd! De így is többet fizetünk be az EU-ba, mint amennyi összeget elnyerünk a különféle pályázatokon.

Talán ezért filoszemita és nagytőke-párti a Fidesz liberális szárnya,a szabad madarak szellemi rokonai, és ezért fogadja el a zsidő tőkét??? Írnék arról ide, hogy a zsidó Uj Péter megvette az UFI-t, de már sokszor írtam erről, és unalmas. :-)

Nem véletlenül létezik az a közmondás, hogy addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Független ország nem adósa senkinek, és így gazdaságpolitikájának és pénzügyeinek is a maga ura. Tehát alkalmazhatja a nemzeti szocialista elveket a gazdaságpolitikájában...

Nem csak, hanem is

Nem csak, hanem is

Azaz a cionizmus nem csak az, amit a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei leír, hanem egy, a nem zsidók elleni kíméletlen zsidó csoportérdek-érvényesítési stratégia is. Amibe belefér akár palesztinok százezreinek kiirtása! Csak a zsidó érdek számít nekik. És ők ezt jónak is látják, a vallásukból is ez következik, és a politikusaik is kiállnak emellett.

De mi ugye tartsunk be mindenféle, csak a nemzetközi nagytőkének kedvező, gazdasági és kereskedelmi, alapvetően szabadkőműves ihletésű, atlanti kezdeményezésű egyezményeket, legyünk tagjai az angolszász érdekek globális kierőszakolására létrehozott NATO-nak. (a szabadkőművesség kiindulópontja, és a mai napig "fővárosa" London, gondolhatod...)

A pénznek önmagában nincs ereje. Egy kaszinóban is az a zsetonok ereje, hogy a kijáratnál felbérelt gorillák őrködnek. A föníciaiak hitték, hogy van egy Moloch (Melok) nevű isten, aki garantálja a pénz értékállóságát, már Mózes idejében is és elsőszülött gyerekeket áldoztak neki, de nem garantálta. Erő, vagy törvény garantálta, ami mögött fegyveres testület állt. Azonkívül föníciai szabadalom még a telepes gyarmatosítás, Jaszin és Boáz, Főnix madár (sas, héja a címerekben) offshore bankforgalom (Cadiz, Velence, korai svájci bankok, London City, vagy manapság Kajmán szigetek, Belize, Montenegro). Nemzetközi egyezmények tiltják az antiszemitizmust, melyekhez az államok többsége csatlakozott és így most ezeknek az ősi pénzdiasztiáknak - akik időközben már a világ anyagi tartalékainak legalább egyharmadát tartják ellenőrzésük alatt - törvényes lehetőségük van az antiszemitizmus erősödése és visszaszorulása mértékében képezni a beruházásbiztonsági ratingjukat, ami azt jelenti, hogy ilyen szempontok alapján kényük-kedvük szerint emelhetik, vagy csökkenthetik a kölcsönre, beruházásra szoruló államok kamatterhét.

És ezek miatt nincs szabad kezünk a saját országunkban. A hungarizmus amúgy a kereszténységre és a magyarságra épít, nem egy ilyen elvetemült eszme, mint a cionizmus, mégis ezt hazudják szélsőségesnek.


A kereszténység, vagy az antik filozófia képes volt egy egészséges, jól működő társadalmat fenntartani, nem volt "sötét középkor", a munka és létviszonyok kedvezőtlensége pedig a kor technikai fejletlensége miatt volt : a fejletlen termelőeszközökkel nem lehetett többet elérni.

forrás : Demokrata


A kérdés megválaszolása elõtt tisztázni kell a "Cion" szó jelentését. A "Cion" szó elõször Sámuel próféta II. könyvének 5.-ik fejezetében olvasható. A Biblia elmeséli Jeruzsálem elfoglalását. Eközben említést tesz egy "Cion" nevû erõdítményrõl. Ebben az idõben Dávid király már 7. éve uralkodott Hebronban. Ezután foglalta el a jebuziták kezén levõ Jeruzsálemet, és ide tette át székhelyét. (I.e. 1000.). A várost, az ország fõvárosává tette. Jeruzsálem egyik erõdítményének a neve volt Cion. Ennek helyén épült fel végül is Dávid városa- az elsõ Monarchia fõvárosa. Jeruzsálemre való jussunk 3000 éves történelmi múltra tekint vissza (Samuel II.)
Ismertek Jesajahu próféta jóslatai Cionról - Jeruzsálemrõl, a béke városáról, ahonnan a TÓRA szavai szállnak majd a világ népei felé. A zsoltárokban gyakran találkozunk a Cion szóval: pl. a 137-esben: Babilon vizei mellett sírtunk és vágyódtunk Cion felé. Azonban a Cion szó szimbolikusan nemcsak Jeruzsálemet, hanem az egész országot is jelenti a zsidó nép számára. A II. templom pusztulása után a diaszpórába jutott nép soha nem szakította meg kapcsolatát Cionnal. Mindig voltak "Cion siratói", "Cion számkivetettjei". A vallás pedig évszázadokon keresztül tartotta fenn bennünk az odatartozás érzését. Imáinkba foglaltuk Ciont és kelet felé fordultunk naponta. A középkorból ismeretesek Jehuda Halevi gyönyörû "Cion énekei". A zsidó nép szellemi vezetõi a rabbik voltak, akik várták a Messiást, aki majd visszavezeti a népet országába és felépíti a régi szentélyt a Templom hegyen. A XIX. század új liberális szelleme azonban ezen a téren is forradalmi változást hozott. Egyes híres rabbik már nem vártak a messiásra. Követelték, kérték, hogy a nép egy része térjen vissza, telepedjen le, mûvelje meg az ország földjét. A szarajevói származású Jehuda Alkalay a dél-magyarországi Zimony nevû városkában élt, ahol szóval és írással propagálta a SIVA-t a visszatérést. Nagy jelentõségû munkáit a Kabbalára, a Talmudra, és más misztikus jellegû írásra alapította. Európa különbözõ városaiban, így Londonban is megfordult. A lengyel származású rabbi, Kalischer, Németországban prédikált és különbözõ írásaiban, könyvekben terjesztette a visszatérés fontosságát. A harmadik rabbi magyarországi falu szülötte volt. Natonek Józsefnek hívták. Idõben megelõzte a többieket. Már 1851.-ben megírta héberül és németül az "Isteni kinyilatkoztatás" c. mûvét, amit azonban soha nem adott ki. 1861.-ben jelent meg magyarul a Messiás, amit azonban a magyar hatóságok elkoboztak. Ezekben a mûvekben Natonek, az elõbbi rabbikkal ellentétben, nem a vallás alapján hirdette a visszatérést, hanem a történelmi jog alapján követelte a független, nemzeti állam felállítását. Konstantinápolyba utazott, - az Alliance ajánlólevelével - 30 évvel Herzl elõtt, hogy a szultántól engedélyt szerezzen a zsidó nép letelepítése érdekében. Õ volt az elsõ politikai cionista. Akit azonban a történelemírás - jogtalanul elfelejtett - az Moses Hess, filozófus volt. Kezdetben marxista elveket vallott. 1862.-ben publikálta a "Rom und Jerusalem"-et, amelyben "megjósolta" a zsidó nép nemzeti újjászületését. Hess már ebben a szakaszban megállapította, hogy ez a folyamat, az európai kis népek szabadságmozgalmaihoz csatlakozik. Herzl megjelenése elõtt, õk voltak a mozgalom un. elõfutárai. A század végén Kelet Európában egyre kiterjedtebbé vált a Chibat Cion nevû mozgalom, aminek követõi Chovevei Cionnak nevezték magukat. Az ideológiájukat Dr. Pinsker alapozta meg. Alapvetõ munkája az 1882.-ben megjelent "Autoemantipation" volt. A mozgalom nagy nevei: Achad Haam, Smolenskin, D. Gordon voltak.

Rotschild báró (Edmond de Rotschild) anyagi segítségével földmûvelõ telepeseket indítottak útnak Palesztinába.

A "cionizmus" szót azonban elsõnek N. Birnbaum írta le, aki 1895.-ben a "Selbstemantipation" c. füzetben új zsidó nemzeti mozgalom szükségességét hangoztatta, ellentétben az eddigi vallásos és filantróp irányzattal.

Cionista mozgalomról és cionizmusról azonban elõször - 1896-ban - a Dreyfus per nyomán született "Judenstaat" beszél (a cionizmus alapmunkája és forrása - Herzl Tivadar). A következõ évben Herzl már összehívta az Elsõ Cionista Kongresszust és megalapította a Cionista Világszervezetet. Az elsõ cionista kongresszus helye Bázel volt, - ahol a program-beszédet honfitársa, M. Nordau tartotta. Az alapvetõ mondanivaló a "Közjogilag biztosított otthon a zsidó nép számára, Erec Jiszraelben" volt. Ez volt a bázeli program elsõ mondata, amire Herzl azt mondta, és írta a Naplójában: "Bázelben megalapítottam a zsidók országát, s ha most még nevet is ezen valaki, várjatok 5 vagy legfeljebb 50 évig és meglátjátok". 1917. november 2.-án Lord Balfour, angol külügyminiszter Rotschildhoz írt levelében megígérte a zsidó nemzeti otthon felépítését Erec Jiszraelben. A Balfour Deklarációt 1920.-ban, San Remo-ban, a békekonferencia paragrafusai közé iktatták. Az angolok kapták azt a feladatot, hogy Balfour ígéretét megvalósítsák. Herzl jóslata "szinte idõre" beteljesedett. 1947.-ben, tehát pont 50 évvel a Napló bejegyzése után- - osztották fel Palesztinát, zsidó és arab területre. A késedelemért azonban igen súlyos árat fizetett a zsidó nép."

--------vége-------


A cionizmus a gyakorlatban azt jelenti, hogy a zsidók az egész emberiség ellenségeiként viselkednek.

A vezeklés szökőára


forrás: Izrael Samír levelezőlistája fordította: Metz Éva

Izrael a legjobb hely ahonnan figyelni lehet a nem zsidó világ mindent elöntő hullámait, az Auschwitz megemlékezések egy hetes szökőárát. Ez a kolosszális Canossa járás éppen úgy észlelhető a világ bármely részén mint a napfogyatkozás. Alaszkától a Déli sarkig az egész világ vigyázban áll és hallgatja a zsidó gajdolást, miközben megbocsátásért esedezik. Chirac megigéri hogy örökké emlékezni fog azokra a zsidókra akiket a franciák nem mentettek meg, elismeri Franciaország bűnösségét, valamit, amit de Gaulle soha nem tett volna meg. A német kancellár még inkább bűnbánó volt mint máskor. Erre minden oka megvolt ha megnézzük az új, hihetetlenül ronda holokauszt emlékművet mely átfogja Berlint mint az örök büntetés. Az izraeli himnusz hangjai töltik meg az ENSZ sóhivatalát, meghazudtolván Noam Chomsky professzort aki különbséget tenne a zsidók és Izrael között.

Ha bárki bármikor is elhitte volna, hogy ezeknek a megemlékezéseknek semmi közük nincs Izraelhez, gondolkozzon el mégegyszer, vagy méginkább figyelje meg Kofi Annant. Annan kirúgta Hansont, saját gázai kiküldöttét, egyszerűen azért mert Hanson felbosszantotta Saront. Kofi Annan szentül megigérte hogy harcolni fog az „antiszemitizmus” ellen az utolsó antiszemitáig (sic), hogy az ENSZ a jövőben sokkal több figyelmet fog szentelni izraeli érdekeknek. Annan mellett állt felesége akiről úgy hírlik, a Wallenberg családból származik. Természetesen meg kellett említeni Raoul Wallenberget, a zsidók stockholmi királyát, aki annyi zsidót megmentett, és akit az oroszok öltek meg. Érdekes módon semmiféle említést nem kapott a másik királyi svéd, aki ugyanúgy mentett zsidókat és akit a zsidók öltek meg – Folke Bernadotte. Őt Stockholmban is elfelejtették már, ahol egy zsidó billiomos vett egy újabb TV állomást, amelynek hivatása hogy az amnéziát elősegítse.

Az izraeli lapok főcímekben kérdezik: „megtanulták a leckét?” Hogy kik ezek az „ők” és milyen leckéről beszélnek az nem derül ki. A zsidók nyerték meg a háborút, ez a lecke a „goyim” lletve nem zsidók részére. Negyvenmillió emberáldozatba került a háború, de kizárólag csak a zsidókra emlékszik a világ. Senki nem tesz említést az orosz katonákról akik Sztálingrádnál haltak meg, vagy a német civil lakosságról, akiket angolszász bombák gyilkoltak halomra. Avagy a japánokról, akiket atombombával hamvasztottak el, de ki tartja ezt emlékezésre avagy említésre méltónak?

Ha mindenhol látható is a „vezeklés nap” mégis Izrael a legjobb megfigyelő központ. Nem utolsósorban azért, mert itt semmiféle illúzió nem marad arról, hogy a „lecke” az elfogadhatatlan rasszizmusról, népirtásról és gyilkolásról szólna.

Rögtön az esti hírek után az izraeli Channel One egy kerekasztal beszélgetésbe kezdett arról, hogy mit lehet kezdeni a gójjal, aki helytelenül magáévá teszi a „menjetek és szaporítsátok be a földet” parancsolatot. A legnagyobb veszedelem Izrael részére, mondotta Amerika kedvence Netanjahu, nem a palesztinok a fal másik oldalán, hanem az izraeli arab lakosság. Túlságosan gyorsan szaporodnak. Még házastársakat is merészelnek behozni a zsidók által elfoglalt területekről, amit kizárólag zsidóknak szabadna engedélyezni.

Mutatóban vagy egy pár arab is a Knesszet asztalánál. Ők megpróbálnak rasszizmusról beszélni, de tökéletesen használt héberjüket nem hajlandó senki megérteni. Rasszizmus csak olyan valami lehet, amit a zsidók ellen használnak és semmiképpen nem vonatkozik zsidók által elkövetett bármilyen aljasságra. Egy országunk van, mondják a cionisták és azt kell megtervezni, hogy mit tegyünk a nem zsidókkal, hogy azok ne szaporodjanak tovább.

Egy másik TV állomáson a bemondó kárhoztatja az oroszokat akik merészelték kijelenteni, hogy egy országuk van csak, és nem óhajtják hogy hazájukat zsidók vezessék orránál fogva. Nem óhajták csökkenteni a zsidó szaporulatot, nem szándékoznak zsidókat kizsuppolni. Mégcsak 9 méteres beton falakat sem építenek a zsidók és oroszok közé. Mindössze megállapítják, hogy a zsidó gyűlöletkeltés egyre nagyobb ellentéteket eredményez az orosz lakosság köreiben, és ez elfogadhatatlan állapot. Mindössze a zsidók által fémjelzett „gyűlölettörvényt” óhajtják a zsidók ellen felhasználni. Természetesen az izraeli TV-ben hevesen követelik, hogy ezeket a „rasszista” oroszokat azonnal tartóztassák le és dutyizzák be. Természetesen az orosz rasszizmus nem összehasonlítható az izraeli rasszizmussal. Az előbbi azonnali megtorlást követel, az utóbbi letagadandó.

A tévé további hírekkel is kedveskedik. Az izraeli katonaság megyilkolta a hároméves Rahma Abu Samast, evvel valamennyire enyhítvén a palesztin demográfiai problémán. A légierők parancsnokát megkérdezik, hogyan érez a pilóta amikor rájön, hogy egytonnás bombáját a sűrűn lakott gázai menekülttáborra dobta, meggyilkolva tizenöt ártatlan gyermeket. A válasz: egy kis tompa lökés, utána remekül alszom. Azonnali elmarasztalás helyett mindössze figyelmeztetik, hogy jobban vigyázzon, ha interjút ad.

Ariel Saron szerdán kijelentette hogy „a világ a kisujját sem emelte fel” a holokauszt megállításáért. Valóban, az orosz katonák millióit, az angol és amerikai háborús halottak ezreit nem lehet “kisujj emelésnek” nyilvánítani? Nem tudtam eddig, hogy az izraeli hadsereg állította volna meg a nácikat.

Saron kijelentése nyílt szembeköpése volt a háborús veteránoknak, az elesettek családjainak, Oroszországnak, Angliának és Amerikának. De mindezek megtanulták a leckét és csak csendesen tovább térdepeltek a holokauszt oltára előtt.

Csoportérdekért hazudtak, hazudnak

Csoportérdekért hazudtak, hazudnak

No, csak mert bizonyos ballib fórumokon rendszeresen azt írkálják, hogy mind buta, aki zsidókat negatív kontextusban emleget. :-)

Akik a zsidók túlhatalmáról panaszkodnak, nem "bűnbakot keresnek", hanem látják, kik miatt nehezebb az életük, mint lehetne. Ennek meglátásához információkat kell keresgélni, a tömegmédiából, és főle a zsidós kereskedelmi tévékből mindezeket nem kapja meg az egyszeri ember. Ez bizony egy széllel szembeni tevékenység, nem készen elfogadni indormációkat, hanem több forrásból utánanézni (a források tulajdonosi körének figyelembevételével, vagyis vigyázat, zsidómédia!), gondolkodni, és önálló véleményt alkotni, ami aktív és éber, jó rendszerező képességű embert feltételez.

"az a zsidó, aki azt mondja, hogy ő nem zsidó: ezt a kijelentését tiszteletben kell tartani" ez is hülyeség, nem lehet egyik nap zsidó valaki, a másik nap pedig nem. A zsidó jog és a Tóra amúgy a zsidó származás megtagadását csak az idegenek, és ellenségek megtévesztésére engedélyezi!!!!

Tehát ha egy zsidó letagadja előttünk a származását, akkor ellenségének tekint.

A zsidó jog szerint is vér szerint, és anyai ágon öröklődik a "vallásuk".

Van itt 2 dokumentum ami megint csak cáfolja a holokausztot. Egyik arról ír, a kitelepítés volt az a bizonyos "végső megoldás" azaz Endlösung. A táborok egyrészt gyűjtőhelyek voltak, másrészt, hogy a kitelepítendők is segítsék a háborús erőfeszítéseket, munkatáborok.

GÖRING UTASÍTÁSA A "VÉGSÕ MEGOLDÁSRA"

A nagynémet birodalom birodalmi marsallja Berlin, 1941. július 7.
A négyéves terv felelõse
A birodalom védelmi minisztertanácsának elnöke
A biztonsági rendõrség és az SD fõnökének
Heydrich SS-Gruppenführernek
Berlin

Az 1939. 1. 24-i rendelkezéssel már Önre bízott azon feladat kiegészítéseként, hogy a zsidókérdésre kivándorlás vagy evakuálás formájában a körülményeknek megfelelõen a lehetõ legkedvezõbb megoldást megvalósítsa, ezennel megbízom, hogy szervezeti, tárgyi és anyagi tekintetben tegyen meg minden szükséges elõkészületet a zsidókérdésnek Európa német befolyás alatt álló területén történõ teljes megoldására.
Amemnyiben ez más központi hatóságok hatáskörét is érintené, azokat is be kell vonni.
A továbbiakban megbízom, hogy a lehető legrövidebb időn belül terjesszen elém átfogó tervezetet a zsidókérdés végleges megoldásához szükséges elõzetes szervezeti, tárgyi és anyagi rendszabályokra.

Göring
Nürnbergi per : PS-710 (NG-2586-E)
Forrás : Akcióban az SS, 106. oldal

Vagy itt van ez a másik perirat-fordítás, és igen, 2 ember (mindkettő zsidó) szóbeli elmondása alapján ítéltek halálra Nürnbergben százakat ártatlanul!!!
El tudom képzelni, mi történhetett. Összeült a kupaktanács, kiokoskodták, mit hazudjanak, ezt leírták egy "jegyzőkönyvbe", és terjeszteni kezdték a zsidók, kommunisták közt, hogy ne legyen az. hogy mindenki mást mond... Persze így is sokszor eltérő dolgokról számoltak be a "szemtanúk", akik egy része például Paul Rassinier keresztkérdéseire megtört, és bevallotta, hogy a szörnyűségeket csak kitalálta. Amúgy a háború után a francia szocialista Paul Rassinier különösen behatóan tanulmányozta ezt a jegyzőkönyvet.

"Paul Rassinier, francia szocialista és ellenálló, maga is évekig volt fogoly
Buchenwald-Dora-ban, a háború után behatóan foglalkozott a tanúvallomások
hitelességével. "Az európai zsidók drámája"[39] c.művében a következő eredményt közli:
15 év óta
mindahányszor, ha valaki nekem Európa bármely nem szovjet megszállású
szegletében egy tanút nevezett meg, aki maga is tanúja volt az elgázosításoknak,
időt nem fecsérelve odautaztam, hogy felvegyem a vallomását. Mindig ugyanaz
történt: Aktákkal a kezemben a tanúnak olyan sok és igen precíz, pontos kérdést
tettem fel, hogy az szemmel láthatólag igen rövid ideig tartotta fenn a
hazugságait, és rövid idő után avval magyarázkodott, hogy egy igen jó - sajnos
közben elhunyt - ismerőse mesélte el neki ezeket a dolgokat, akinek
kijelentéseit nem lehet megkérdőjelezni. Ilyen módon több ezer kilométert tettem
meg keresztül-kasul Európában. "

http://www.radioislam.org/hu.htm innen a fenti idézet

Ő saját maga is volt gyűjtőtáborban, épp ezért foghatott gyanút a jegyzőkönyv hitelességét illetően. Persze az egyrészt kommunista, másrészt cionista "szövetséges ellenőrző bizottság" tagokra, a különféle vádpontokra, és egyáltalán a nürnbergi perre mindez már nem lehetett hatással, mert ő a kutatásait már 1946 után végezte.

1944. április 7-én Walter Rosenberg (Rudolf Vrba) és Alfred Wetzler (Josef Lanik) őrízetesek megszöktek az auschwitzi koncentrációs táborból. Szökésüknek határozott célja volt. A világ tudomására akarták hozni a megsemmisítő-komplexum felépítését, működését, illetve fel akarták hívni a magyarországi zsidóság és a közvélemény figyelmét arra, hogy közeleg az ország zsidóságának megsemmisítése. A két szökevény április 21-én Szlovákiában talált menedéket. Ott többször is elmondták élményeiket, ezek alapján állították össze az ún. "Auschwitz Jegyzőkönyv"-et. A dokumentumok eredetileg német nyelven íródtak, és több csatornán keresztül is eljutottak Magyarországra. Már Szlovákiában is készült egy magyar fordítás, de egy német nyelvű példányt Budapesten fordítottak le. Az okmányok ezután egyrészt a zsidóság prominens képviselőihez, vezető magyar politikusokhoz ill. közéleti személyiségekhez, diplomáciai csatornákon keresztül pedig külföldre is eljutottak. Sajnos céljukat nem tudták elérni, a magyar zsidók sorsa tragédiába torkollott. A fentiekben vázolt kalandos előéletének következtében a jegyzőkönyveknek több változata is ismert. Ezek egy része töredékes, de két, teljesnek nevezhető magyar nyelvű változat is könnyen hozzáférhető. Egyiket MUNKÁCSI Ernő : Hogyan történt? Adatok és okmányok a magyar zsidóság tragédiájához. Bp. : Renaissance, 1947. c. művének 88-110. oldalán, a másikat az Emberirtás, embermentés : Svéd követjelentések 1944-ből : Az Auschwitzi Jegyzőkönyv / vál., ford., [...] Bajtay Péter. Bp. : Katalizátor Iroda, 1994. c. kötet 44-75. oldalán lehet megtalálni. A két szöveg kevés eltéréssel megfelel egymásnak. Az itt közölt változat az utóbbi fordításra támaszkodik, a kizárólag a Munkácsi-féle fordításban előforduló részeket dőlt betűvel jelezzük.

Az Auschwitz Jegyzőkönyvet a nürnbergi per során bizonyítékként terjesztették be, NG-2061 szám alatt.

Diploma adó ?

Diploma adó ?

A tandíjat is emelni fogják, ha a NEM-re többen szavaznak, mint az IGEN-re. De amilyen "kreatívak" a bibsilibsik új sarcok kivetésében, érdemes "régészkedni" egy kicsit... ugyanis erre többen azt mondták nekem, ez hülyeség, erről szó se volt. De igen, 2006 tavasszal kiszivárgott némi info...

Utólagos tandíj a hallgatóknak?
Vinkler Márton, Magyar Nemzet, 2006, május 19 - 11:25, Itthon

Stark Antal, az Oktatási Minisztérium (OM) helyettes államtitkára Bokros Lajos ex-pénzügyminiszterhez hasonlóan botrányos kijelentést tett a minap az egyetemisták és főiskolások tandíjfizetését illetően. Elmondása szerint az oktatási tárca erősen gondolkodik a friss diplomások utólagos tandíjfizetési kötelezettségének bevezetésén.
A kijelentést súlyosbítja, hogy mindezt a hallgatók beleegyezése és minden előzetes tárgyalás nélkül gondolná a minisztérium. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) azonnali nemtetszésének adott hangot Stark szavait követően. Ekler Gergely, a HÖOK elnöke a szervezet nevében is elhatárolódott az ötlettől. Leszögezte: semmilyen törekvést nem hajlandó támogatni, ami a leendő hallgatók tanuláshoz jutási esélyeit csökkentené, vagy a felsőoktatásban eltöltött éveiért utólagos tandíjfizetésre vonhatná.
A hallgatói érdekek sérülésének elkerülése végett Ekler felszólította az oktatási tárcát, haladéktalanul vegyék fel a HÖOK-kal a kapcsolatot, amennyiben nem akarnak az 1995-ös diáktüntetéshez hasonló eseményt előidézni. A kormánypárt abszurd feltevését a liberálisok nevében Sió László a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) oktatáspolitikai műhelyének vezetője is elítélte.

Az szdsz összevissza nyilatkozik, választások előtt mindig azt mondja, amit az emberek halalni akarnak, utána pedig megpróbálják megmagyarázni, miért "nem úgy gondolták" és miért jó nekünk az, ami rossz.

Milyen társadalmi folyamatokat indítana el a tandíj, mint utólagos képzési hozzájárulás bevezetése?

KASZTRENDSZER. A társadalmi mobilitás vége : a szegényember mégoly tehetséges fiának is marad a "lapátnyél" azaz a képzetséget nem igénylő árufeltöltői, vagy szalag mellett végezhető, betanított munka, minimálbérért.

Mert nem állnának meg ezek ott, hogy a felsőoktatásról az alsóbb szintekre is kiterjesszék mind a tandíjat, mind az utólagos képzési hozzájárulást. A szakképzés, sőt a középfokú képzés, és az érettségi is pénzbe kerülne, csak idő kérdése, mikor vezetnék be ott is ezt a rendszert.

Azt a pénzt akarnák megspórolni, amit az állam kivon a felsőoktatásból.

Amit aztán adósságszolgálatra költenek, tehát megint csak mi segélyezzük a rotschildokat, mint ahogy az közismert.

http://reakcio.blogspot.com/2007/09/mi-seglyezzk-rotschild-nagybcsit.html

Ezt meg nehogy már jónak lássa akárki. Egyszerűen meg kell tagadni a további törlesztést, a valós értékeket alapul véve már rég visszafizettük mindezt amúgy is.

Ehhez pl. kell egy olyan kormány, amely NEM vállal jogfolytonosságot az elődjével, (ami most van - a 3. köztársaság)

Ugyanez megy az egészségügyben is : vizitdíj, kórházi napidíj, ágydíj, gyógyszerekre adott TB támogatás fokozatos megszüntetése (mindent teljes áron adnának), és a többi, ma még nem ismert sarc, mert kreatívak ezek a zsidajok, ha új sarcokat kell kieszelni.

Szoci, szzadi, egykutya. Nemcsak a kóka jani a szociálisan érzéketlen, a régi komcsik is azok.

Egy, a tisztességtelenségben megőszült vén komcsi, aki kifejezetten arról hírhedt, hogy mindig ígérget, és sohasem tartja be, ezt nyilatkozta a témában :

Tatai-Tóth András, az MSZP oktatáspolitikusa mondta nemrég egy napilapnak nyilatkozva, hogy méltányosnak tartaná, ha az utólagos tandíj fizetését kiterjesztenék mindazokra, akik ingyenesen szerezték diplomájukat. Saját bevallása szerint ő maga is szívesen fizetne.

Számos család viszont éppen azért kerülne nehéz helyzetbe, mert nem akarná évtizedekig tartó adósságszolgálatba kergetni gyermekét azzal, hogy egyetemre, vagy főiskolára küldi.

Tudásalapú társadalmat azt akkor így hogy, kérdem én??? :-)

Cigányrezervátumok már vannak

Cigányrezervátumok már vannak

Ha ők ilyen lehetetlen módon viszonyulnak hozzánk, mi miért szeressük őket? Kitelepíteni őket, mondom.

Sehol nincs cigánybűnözés! - Gadnán kivégzik a magyarokat - forrás : barikad.hu

Gadnán, a túlsúlyban lévő cigányság úgy döntött, hogy terrorban tartják a magyar lakosságot. A rendőrök természetesen tehetetlenek. Kivégeztek egy 88 éves asszonyt: levágták a lábát, kinyomták a szemét, majd megerőszakolták. Létezik cigánybűnözés? Csak erős idegzetűeknek!

A cigányság problémájának gyökere a szegénység, valamint a többségi társadalom előítéletes viselkedése. Aki azonban az észak-magyarországi régióban él, tapasztalatai alapján előbb-utóbb megkérdőjelezi ezt a kisebbségvédelmi dogmát. A csereháti Gadnán, ahol a cigány lakosság túlsúlyba került, a pusztulás és a mindennapi agresszió vált jellemzővé. Az őslakosok pedig egyre védtelenebbek.

Gadnán az ég is piszkos. A falut patak vágja ketté, a partja csupa gaz. A hídnál kászálódunk ki az autóból. Megkérdezem az arra haladó kisfiút: mi a neve ennek a víznek? Vállat von.

A hídhoz közel áll a művelődési ház, igen csinos épület. A kapu nyitva, férfiak járnak ki-be. Mikor a polgármester felől érdeklődöm, egyikük a községbe torkolló betonút felé bök: ott elöl; az a ház, aminek lukas az üvege.
– Bedobták, azért lukas – mondja a polgármester édesanyja, mikor odaérkezünk.
A parasztház udvarán szép nagy libák totyognak. Félénken megyünk be, mert egyikük ugyancsak megindul felénk.
– Jó házőrző a gúnár – mosolyodik el az idős gazda, és elhessegeti a jószágot. – Na, tessék jönni, megmutatom, hogyan alszunk – vezet be a szobába; az asszony kiemel az ágy mellől egy vasvillát. – Sokra tán nem mennénk vele, de valahogy csak kell védekezni. Azt pedig megüzenték, hogy bajunk lesz. – Ott volt hatvan évig a kertem, ne – mutat előre a néni –, szétverték, tönkretették. Van egy szomszédaszszonyom, néma a férje, mert korábban a torkát műtötték. Egy kerge cigány, bizonyos Nyúl megfenyegette őket. Hívtuk a rendőrt. Nyúl tagadott, nem tettek vele semmit. Aztán tönkretették a kertünket. Innen a második szomszédban lakik egy vénasszonyka, nyolcvannégy éves. Egyik éjjel zajt hallok az utcán, kimegyek, s a kapuból látom: jön három inas, egyiknél kisbalta. Annak a fokával kiemelték a kaput, és mentek befelé a néni kertjébe. Nekem nagy hangom van, rájuk kiabáltam: nem szégyenlitek magatokat? Elszaladtak, de azért kihívtam a rendőrt. Megnézték a kaput, fölvették a jegyzőkönyvet, elmentek.
Az asszony azt meséli, a gyilkosság előtt könyörögtek a rendőröknek, hogy jöjjenek, mert baj lesz. Előtte már fenyegetést kaptak, hogy az egyik „inas” nyolc parasztot fog megölni.
– Aztán betörték kővel az ablakunkat, s a kapunál kiabáltak, hogy Emil, a fiam nem tesz értük semmit. Az idősebb fiam erre ki akart menni. Derék ember, nagyobb, mint maga; hármat is elbírt volna, de nem engedtem. Csak a kerítésig ment, leverték a szemüvegét. Odamentem én is a kapuhoz, és rájuk kiáltottam, menjenek innen. Erre az egyik ököllel az arcomba vágott. Ezt kellett megérnem. Nyolcvanéves vagyok, még senki meg nem ütött – kezét az arca elé kapja, megrázkódik a válla. Úgy folytatja, az ujjai közt csorgó könynyek mögül:
– Azon az éjszakán hajnalig ordított a Mari néni kutyája, de nem mert odamenni senki…
Megérkezik Szemán Emil, ötven év körüli ember. Próbálja nyugtatni az anyját.
– Menjünk át a hivatalba, majd elmondok mindent.
– Ezzel a házzal mi lett?
Fekete, üszkös falcsonkok előtt állunk meg.
– Hát, felgyújtotta egy helyi lakos.
A kutyák megveszekedett csaholásától alig halljuk a hangunkat.
– És ezekkel?
A domboldalon végigfutó főútról, ahol állunk, belátni a falut; házromok éktelenkednek a lakott épületek közt, mintha bombatalálat érte volna őket. A polgármester elmondja: ha egy magyar elmegy vagy kihal, cigányok veszik birtokba a házát. Amelyikből el lehet vinni valamit, elviszik, eladogatják. Amelyik csak vályog meg rossz gerenda, lerombolják. Csak nemrég hét házat pusztítottak el.
Szemközt az egyik ház előtt határőr-terepjáró áll.
– Mi történik ott?
– Semmi. Tegnap mulattak, összeverekedtek valami asszony miatt – mondja Szemán Emil. – Ki kellett hívni a rendőröket. Most azért jöttek a határőrök, hogy „kivizsgálják az ügyet”. Nemsokára elmennek, és megint szabad lesz a vásár.
A hivatal apró irodaépület, ablakait fekete vasrács védi. Az ajtóra rajzszögezett papír időközi választásokról tudósít. Behúzódunk az épületbe; jobb is, mert igen hideg a szél. Megesett, meséli a polgármester, hogy nem mert kimozdulni innen, mert tombolt kint a lakosság: kevesellték a segélyt. Rendőr kísérte haza a faluvezetőt.
A testületet néhány hete, a gyilkosságot követő napokban feloszlatták. Az egyik cigány származású képviselő, Lakatos Dezső indul a polgármesteri posztért. Ma éppen disznót vág, nagy mulatozás lesz, meghívta az összes romát.
– Édesanyám, mint hallotta, elég szókimondó aszszony. Azt mondta nekik: a ti bandátokból került ki a gyilkos, miért nem akadályoztátok meg? Ez érzékenyen érintette őket, mert a gyilkos tényleg közülük való, a Dezső édestestvére feleségének a fia. Azóta mondogatják, hogy nagyon megsértettük őket. Ezért oszlott fel a testület. Dezső állítja, hogy az egész cigányságra akarom kenni a felelősséget. Úgy megsértődtek, mintha nem volna mindennapos a faluban a bűncselekmény. A betöréseket, lopásokat főleg a magyarok kárára követik el.
– A terményt elviszik?
– Nincs itt már termény, a kilencvenes évek közepétől nem gazdálkodik senki. Minek? Volt a határban kender, kukorica meg szőlő is, mert amúgy jó ez a föld, de végül a magyarok rájöttek, nem éri meg. Én vessek, a cigány arasson? Volt, aki azt mondta: elkezdem alulról a szüretet, de a cigány megelőz felülről, már csak mezgérelni tudok. Errefelé ilyen egy porta: első ház, pitar, utóház. Régen hátul vetettük a házhoz való zöldséget, de ma már az első ház udvarán teszszük, hogy szem előtt legyen; így sem biztos, hogy megmarad.
Szemán Emil eldöntötte, nem indul a polgármesterségért, pedig a falu egyik fele még mellette áll. Vannak itt jóakaratú cigány emberek, akikkel lehetne valamit kezdeni, mert ki akarnak emelkedni – de visszahúzza őket a többi. A polgármester a közhasznú munkára se igen talál jelentkezőt; többnyire azt felelik: minek menjenek napi hat órát dolgozni? Hogy háromezer forinttal többet kapjanak?
Két helyi fiatal vezet át Lakatosék portájára. Igen örülnek, hogy este „buli lesz a kultúrban”. A polgármesterjelölt háza előtt nagy a sürgés. A disznót már leölték, hogyne, fel is darabolták, megsütötték a vért hagymával, majoránnával; fasírtot, hurkát is csinálnak, készül az abalé, mondják az asszonyok. Árad kifelé az illat.
– Lakatos Dezső – nyújtja át kezét a kerítésen egy középkorú férfi. A falu helyzetét firtató kérdésünkre azt feleli: nem ad elég munkát az önkormányzat.
– Én az édestestvére vagyok Dezsőnek – lép mellénk egy férfi. Erősen dülöngél, nyilván nem a széltől. Kérdezetlenül is sorolni kezdi Szemán Emil vétkeit, valamint az előnyöket, amelyeket testvére megválasztásától remélhet a lakosság. Mint mondja: Szemán nem tesz a cigányságért semmit, pedig lenne munka a szendrői gazdaságban, csak meg kéne szervezni. Most az óvodát is bezáratta, direkt. Azonkívül iszik és gépezik, elteszi a pénzt, pedig van neki.
– Ez a kultúrház le volt robbanva, a testvérem építette fel, hogy legyen a faluban valami. A Dezső el fogja intézni, hogy kivakarózzunk a szegénységből, amibe bele vagyunk nyomva. Itt vagyok én is nyolc gyerekkel, kapok huszonötezer forintot. Azt akarják, hogy ebből éljünk?
– Támogatást is szépen kapnánk az óvodára, milliókat – mondja a polgármesterjelölt, de a testvére nem hagyja nála a szót:
– Valamikor ide jártunk elsőtől negyedikig az általánosba. Akkor még szépen éltünk együtt, a cigányok kint a telepen, a magyarok bent. Most sincs harag, de a polgármester miatt nem megyünk előre. Nincs bolt. Nincs a fiataloknak klubhelyiség. A mi időnkben minden este volt a kultúrban televízió, lemezjátszó, kártya. Dezső, hány gyereked van, testvérem? Nyolc? Nekem is. Hát a Dezső a nyolc gyereke dacára megvette a nagy hízót, és levágta, hogy végre ünnepeljen ez a szegény falu. Ilyen szíve van.
Lakatos Dezső azt mondja erre:
– Most már a magyarok a kisebbség, akárhogy nézzük. Elmentek, kiszorultak innen. Kezünkbe kell vennünk a sorsunkat. Ami magyarság itt van, már semmi. Öregek, már nem tudnak mit felmutatni.
– Maguké a jövő – mondom elismerően.
– A gyerekeinké – mutat körbe a polgármesterjelölt. Épp kiszalad a kapun egy kislány, jókora karéj kenyér a kezében, gőzölgő fasírtot egyensúlyoz rajta.
– Annak idején – folytatja a polgármester testvére – hét falu központja volt ez a község. Volt téglagyár, kőbánya, csirketelep meg lótenyésztés. Most ez az ország utolsó faluja a polgármester miatt. Megadtuk a lehetőséget! Elég a türelemből!
Megtermett, bajuszos férfi lép a diktafonomhoz, és egyenest belenyilatkozik:
– Koltai Tibor vagyok, tizenkét év alatt semmit nem kapott a falu. Most is bezárták az óvodát. Harminc gyerek járt oda. Szóval, mink itt születtünk, itt is akarunk meghalni, csak jobb színvonalon.
– Negyven – mondja az édestestvér. –
Mi negyven? – kérdi Koltai Tibor.
– Negyven gyerek járt az óvodába. De ne te beszélj, koma. A Dezsőnek tessék adni a mikrofont, ő lesz a polgármester.
– Egyet követelünk: a mi pénzünket ne vegyék el, mert az nekünk jár – hajol a diktafonhoz Koltai Tibor.
– Maradj mán! Abból kell kiindulni, hogy megyek tárgyalásra ötödikén, mert a gyerekeim nem járnak iskolába, és fel vagyok jelentve – méltatlankodik az édestestvér, láthatólag gyűlik benne az indulat.
– Adjanak nekünk négy évet, hogy megmutassuk, mit tudunk!
– Nem erről van szó, hanem hogy a Dezsőt milliomosok is támogatik!
– Visszaállítjuk az óvodát, iskolát!
– Nem kell, csinálják vissza ők!
Ide-oda rángatom a két száj közt a diktafont.
– Maradj mán, koma! – csap a levegőbe a polgármesterjelölt testvére. – Tenni kell valamit! Vagy legyilkoljuk az egész falut, és legyen rezervátum! Csakis cigányokkal! – kiáltja a diktafonba.
– Ne beszélj mán, te! – csitítja Koltai –, demokrácia van, nincs rezervátum!
– Én nem tudom, mit csinálok veled, te! – ordít a polgármesterjelölt testvére. – Még nem beszéltem ki magam, majd mondd el utána!
Koltai valamit visszaordít, hangzavar támad, a gyerekek nevetnek; néhány asszony kilép az utcára; a polgármesterjelölt testvére lecsillapodik, majd fejét csóválva, morogva elvonul.
Az inkriminált óvoda a dombtetőn áll, Koltai Tibor mindenáron fölkísér minket. Az épületen széles repedések láthatók hosszában-keresztben. Nagy vaslakat lóg az ajtón. Nézünk, bólogatunk, aztán visszafordulunk. Elhaladunk a gyönyörű templomépület és a makulátlan, takaros parókia mellett.
– Nincs itten lelkész, nem lakik. Ha bezárták az óvodát, miért nem nyitják ki nekünk a parókiát? Oda nem engedik be a cigányt! Nem akarják, hogy kultúránk legyen, hogy feljebb kapaszkodjunk.
Megtorpan, szembefordul:
– Tudják, mi van itt?
– Mi van itt?
– Fajgyűlölet. Azt akarják, hogy elpusztuljon a cigány. Sose volt ilyen, még a Hunyadi-rendszerben sem.
– S mi a véleménye arról, ami Mari nénivel történt?
Összehúzza a szemét:
– Az véletlen volt. Semmi közük hozzá a cigányoknak. Ilyen nem volt azelőtt Gadnán ötszáz évig. A romák nem bosszúállók. Ha iszunk is, nem sokat, csak hogy egy kis jókedvünk legyen a sok nyomorúságban. Ha összeveszünk egy kicsit, másnap azt mondjuk: ne haragudj, bocsánatot kérek. Elvittek egy inast, de azt mi jól ismertük, lehet, hogy nem is ő volt. A cigányok ellen akarják az egészet felhasználni, érti? Mari nénit mindenki szerette, hordtuk neki a tojást, zsírt, mindenfélét; segítettük, mert szegény volt.
Közben leérünk, elköszönünk, megyünk az utcán visszafelé. De egy pillanatra hátranézünk, s megtorpanunk a meglepetéstől: Koltai Tibor az utca kellős közepén vizelni kezd; fröcsköl jobbra-balra, miközben halad. Körülötte gyerekek szaladgálnak.
A kiégett ház előtti póznáról leszakadt vezeték lóg, másfél méterre himbálózik a járda felett. A mellette álló takaros házból idős, jól öltözött, tetovált homlokú asszony lép ki. Megszólít:
– Tessék megírni, hogy lóg a vezeték, nem merem kiengedni a gyereket játszani.
– Jó, megírom.
– Pedig három unokát nevelek, két fiam a börtönben van, a harmadik meg… – és törölgeti a szemét.
– Hol a harmadik?
– Ott, ne – mutat a túloldalra, ahol mentő áll egy ház előtt; épp kihoznak valakit, emelik hordággyal a kocsiba.
– Mi lelte?
– Benne volt szegény a verekedésben tegnap, de nagyon rosszul üthették meg, mert egészen odavan, ki kellett hívni a mentőt. Fiú, mégis alulról vérzik. A szemit is kirúgták. De nem szúrták meg.
– Nem félnek, hogy ma is verekedés lesz? Ott lesz a disznótoron az egész falu.
– Csak a fele – igazít ki az asszony. – Nekem a Dezső neje édestestvérem, de már tíz éve nem szól hozzám. Mert én szegény vagyok, hát kitagadott.
És mesélni kezdi a sorsát:
– Egyik fiam kijött a börtönből, aztán felgyújtott mindent – mutat az üszkös romokra. – Őrjöngött, saját magát is bántani akarta, de nem sikerült. Korábban két polgármestert is megvert, erős gyerek volt. Most nem börtönben van, hanem a gyógyítóban, mert megbolondult. De tessék bejönni, énhozzám be lehet, olyan gyönyörű minden. Szentképek, szent szobrok. Tisztaság. Paraszté volt régen a ház. Ahány nyomozó kint volt nálam, mind lefényképezte belül is, hogy milyen szép.
– Mari nénit ismerte?
– Persze, minden vasárnap fölment a templomba. Adott zöldséget, krumplit, igen rendes volt. Úgy ríttam érte! Még jobban, mint egy cigányért, higgye el.
– Miért zárták be az óvodát? – kérdem később a polgármestert. Édesanyja ezúttal is hamarabb szólal meg:
– Negyvenig számoltuk a betöréseket, aztán már nem. Elvittek onnan mindent, pedig saját gyerekeik használták. Van egy társulás, annak a másik fiam az elnöke. Ő volt fenn az igazgatóval, a jegyzővel meg az ombudsmannal. Megállapították, hogy veszélyes az épület. Az önkormányzatnak nincs pénze, hogy rendbe hozza. Ezért átmenetileg bezárták. A gyerekek valószínűleg Gagyvendégibe fognak járni.
Előjön ismét Szemán Emil édesapja, s így szól:
– Szabad még valamit mondanom? Kérem, tessék beleírni, hogy figyeljenek ránk jobban, mert itten rajtunk senki nem segít, teljesen ki vagyunk szolgáltatva. Köszönöm szépen, csak ennyit akartam.
És visszaballag a házba.
– Ez az inas nem is látszott gyilkosnak, még előtte való héten itt járt, hogy vegye fel őt az Emil közmunkára – mondja az asszony. – Nem érti senki, mi szállta meg. De már ült a félelem napok óta a falun…
– Aznap arra kértem a rendőröket – mondja Szemán Emil –, hogy jöjjenek, mert rosszat sejtek. Kint voltak délután háromig, aztán elmentek.
Mari nénihez a szomszédasszony szokott átmenni reggel, és feltűnt neki, hogy a kapu nincs bezárva. A kulcs kívül volt az ajtóban, tehát még nem is zárkózott be este, mikor bementek. Semmit nem vittek el. A másik szobába, ahol az értékeit, a porcelánjait tartotta, be se nyitottak. Egy ezerforintos oda volt tűzve a konyhaszekrényre, talán reggelre, kenyérre; ahhoz sem nyúltak. Többen is mondják a faluban: nem gyilkosság volt, hanem kivégzés. Baltával verték szét az asszony fejét, szemét kinyomták, lábát levágták, megerőszakolták. Nyolcvannyolc éves volt.

Gadna. Ruszin szó, azt jelenti: kígyó.

A sor végén az út fölkap a dombra, aztán elhalad a parókia, a templom, a lelakatolt óvoda mellett, s egy nagy kanyarral kiszalad a temetőbe. Ennek a dombnak az alján áll Mari néni háza; előtte fehér kőfeszület, az előtt pedig gyertyalángokat cibálgat a szél. Kicsit odébb négy fekete ruhás asszony áll. Három idősebb, egy fiatalabb. Elmondják: Mari néninek most volt a születésnapja, azért vittek neki gyertyát. És mondani kezdik, hogyan sütött-főzött Mari néni, kertet, virágot ápolt, hordta a virágokat, koszorút, mécseseket a templomba; olyan fáradt nem tudott lenni, hogy ne menjen, olyan szegény nem tudott lenni, hogy ne adjon, olyan szomorú sose volt, hogy egy jó szava ne legyen; sírják, mondják: átélte a háborúkat, annyi mindenen átment, édesanya volt, nagymama volt, három gyereket felnevelt, miért kellett ilyen csúnyán… – Rettegünk nap mint nap! Csak úgy megyünk templomba, hogy egy otthon marad; ha látják, hogy üres a ház, bemennek. Tizenöt percre mentem el a múltkor a keresztlányomékhoz: már a kiskonyhám ajtaja be volt feszítve. Van köztük rendes, nem azt mondom. Itt is tán csak négy-öt családot kéne megfegyelmezni, a többivel zöld ágra lehet vergődni. Lakik itt egyetemista cigány is. De sajnos nem a kiemelkedni vágyók húzzák a többit fölfelé, hanem fordítva.
– A távolsági busz tömve van velük – szól a másik –; ha az ember rájuk néz, vagy nem adja át a helyét, már sértegetik, belekötnek. Tudja, hányszor hallottam, hogy kiirtanak minket? Legutóbb azt mutatta a sofőr: vett a Volán új üléshuzatokat a buszra. Hát mindet fölhasogatták késsel. Mondja meg, miért?
– Miért? – kérdi a harmadik asszony is.
Nem tudjuk.
Megyünk. Jó beülni az autóba, és menni. Átfagytunk, keresztüljárt a hideg szél. A művelődési ház környékén autók forgolódnak, kezdődik a mulatság. Lebukott a nap, lassan megtelik sötétséggel a völgy. Csak néhány lakásban ég a villany, és Mari néni háza előtt fehérlik a kereszt.

„… megbicsaklott hitűek álmaiban, csattan az ostor, rajtunk, akik hét vármegyét égettünk porrá virtusból, fejünkre emeltük sugarastól a Napot, hasba rugdosott anyáink ölét parázzsal perzseltük, csattan az ostor, bicskával megvérzett ujjak szorulnak nyakunkra, a csillagszemű koponyák is fölmagasodnak bűneinkbe a fák gyökerei közül, ahová elástuk őket, igazak szigorú szavai dulakodnak halálunkért: ha mertünk bírák lenni, vádlottak padjáról se szökjünk meg gyáván…” (Részlet Bari Károly Az ítélet napján című verséből)

Vége

Balavány György riportja, MNO

Barikád.hu kommentár: Persze itt sem a cigányok végezték ki az idős asszonyt. És aki azt mondja, hogy nincs cigánybűnözés, az hazudik!