Nemzeti maximum
EMLÉKEZZETEK! Istenostora írta
Nemzeti maximum…
Lám milyen botor, bátortalan és esendő az emberi lélek, főképpen a magyar lélek.
Nem merjük vállalni, büszkén felmutatni a tisztes magyar létet, bizonyságát adva a reménynek.
Alkudozni próbálunk egyre, csak vergődünk a kelepcében, amit ránk kényszerítettek.
Nehezen ismerjük fel azt, ami pedig egyes-egyedül üdvösségünk hozná sorban, szépen.
Csak erőlködünk, fontolgatjuk, ízlelgetjük a ránk erőltetett nemzeti minimum mikéntjét.
A nemzeti minimum (?) mily balgaság, mily dőreség amely ellenfelünkhöz idomít örökké.
Mondjuk ki bátran népünk szép igazát, mellyel megmenthetjük gyönyörű hazánkat.
Ne igazodjunk örökkön örökké az idegen szívűekhez, a betolakodókhoz, a magyar valónkat fel nem vállalókhoz.
A magyar érdekek és magyar értékek védelme csak is azt kívánja, hogy a nemzeti maximum legyen írva a haladás zászlajára.
Csakis a nemzeti maximum lehet az igazodási pont.
Csak a magyar teljesség az, ami igazán emberhez méltó.
Ne legyünk hát kicsinyhitűek, valljuk meg büszkén a szépséges magyar létet.
Mosolyogjuk meg bátran azokat, akik az ember-törpítő kicsinységet kínálják nékünk.
A magyar nemzeti maximumnak három fő pilléren kell nyugodnia mindenkor.
Először is az Isten-hiten, mely hit ezer éven át a magyarság megtartója és fontos iránytűje volt a nehéz évszázadokban is.
Másodszor a rendületlen hazaszeretet említendő, amely történelmi nagyjainkat is egyértelműen jellemezte. Ugyanakkor ez a hazaszeretetünk minden nép által méltányolt, elismerést kiváltó tulajdonságunk volt, és az kell legyen a jövőben is.
Harmadszor és egyáltalán nem utolsóként a család a magyar megmaradás fő pillére. A szentségi házasságban kiteljesedő boldog emberi lét.
Végül is a szerető családi közösség a magyar haza alapköve, a cselekvő hazaszeretet letéteménye.
Tehát, ha Isten velünk ki ellenünk!
Mindenkinek, aki velünk él a magyar hazában, tiszteletben kell tartani, respektálnia kell a magyar érdekeket és értékeket valamint a magyar tradíciókat és a nemzeti ereklyéket , legalább az elvárható tolerancia szintjén.
Ne alázzuk meg magunkat azzal, hogy a nemzeti minimum kisemmiző fogalomköreinek megvitatására próbáljanak rávenni bennünket.
Nemzeti maximum kell. Csakis a nemzeti maximum egyértelmű kérdéseinek a lefektetése viheti előre nemzetünket az önbecsülés, az önazonosság útján. Ez egyben megmaradásunk záloga.
Ennek főbb elveit a magyar alkotmányba is bele kell foglalni, meg kell fogalmazni, hogy igen is van a magyar érdekek és magyar értékek valamint a nemzeti ereklyék tisztelete ellenében elkövetett bűntett…
Egy alkalmas törvényben pedig szépen sorba kell venni a tényállásokat.
Nemzeti maximum a magyar megmaradás érdekében.
A Hazaszeretetrõl
Vidéki ember vagyok, nem fõvárosi. Ebbõl adódóan nem sok minden van rám bízva az adófizetésen kívül, és a véleményem sem érdekel senkit. A show-men Fábri "örökértékû" gondolatait idézve; "A vélemény olyan, mint a segglyuk Mindenkinek van, de senkit nem érdekel."
Mégis elmondom.
Az egész életem korlátok közé van szorítva. Megszabják , hogy hol születhetek, élhetek és dolgozhatok, hogy mire gondoljak és hogyan viselkedjem, hogy mennyi adót fizessek és hogy kinek, hogy mikor menjek nyugdíjba és hogy mennyit kell fizetnem a halálomért. Részletesen kiszámítják hasznosságomat és terhelhetõségemet, valamint üzemeltetési költségeimet. Különös tekintettel az egészségügyi karbantartásomra.
Az események alakulásába csak ritkán van érdemi beleszólási lehetõségem, de tiltakoznom és tüntetnem szabad, ha az csak véleménynyilvánító. A véleménynyilvánítás pedig - mint tudjuk - olyan fontosságú, ahogyan Fábri úr azt találóan megállapította.
Így hát nem kell törõdnöm az általam befizetett adó felhasználásával és az engem képviselõ urak rám vonatkozó döntéseivel sem. Ezért aztán nem is nagyon érdekel engem, hogy lesz-e Budapesten új metróvonal, vagy augusztusi tûzijáték, hogy kik és miért tüntetnek és hogy az ország házának nevezett gyönyörû parlamenti palotában kik és mit hazudoznak.
Engem csak az érdekelhet, amit kapok, mert engem leigáztak és csak együgyû szolga lehetek.
Csakhogy ÉN SZABADNAK SZÜLETTEM és ennélfogva jogaim is vannak!
Születésemnél fogva megillet engem az állampolgárságom, a kultúrám a vallásom és a környezetem melynek mindenkori örököse vagyok, hiszen azt, Õseim hagyták rám!
Nem csak jogom, de kötelességem is ezt a hagyatékot - melyet hazámnak nevezek - megvédenem és megõriznem az utódaim számára éppúgy, ahogyan azt Õseim tették évezredeken keresztül.
A tulajdonhoz fûzõdõ jog a világon az egyik legerõsebb jog, melyet mindenki elismer saját jól felfogott érdekei védelmében.
Jogom van hát védeni tulajdon hazámat mindenkivel szemben, aki azt veszélyezteti! Jogom van az élethez és jogom van a halálhoz is. Jogom van e két véglet között méltóságom megtartásához is.
A világ minden népe büszke arra ami. Nekem sincs hát okom a szégyenre és büszkén vallhatom, hogy ÉN MAGYARNAK SZÜLETTEM és nem vagyok kevesebb senki ember fiánál.
Türelmem az erényem, de birka nem vagyok.
Nem vagyok köteles eltûrni senkitõl, hogy engem megalázzanak a saját hazámban, hogy gúnyt ûzzenek nemzeti jelképeimbõl, és hogy fejet hajtsak bárki idegen elõtt is, aki különbnek hiszi magát, holmi kiválasztottságára hivatkozva! Nem kell eltûrnöm, hogy kiraboljanak, hogy kollektíven büntessenek és elvegyék tõlem életteremet, - a hazám földjét.
Hazámhoz való ragaszkodásom, egyben õseim és örököseim megbecsülése is.
Jól gondolja hát meg minden idegen mielõtt leigázásomra törekszik, hogy van-e kellõ ereje és kitartása a közdelemhez, mert ÉN NEM MONDOK LE SEMMIRÕL ami az enyém!
Túléltem a Tatárt, túléltem a Törököt, túléltem a Habsburgot, és túl fogom élni a kommunistát is, meg a Zsidót is. BENNEM MA IS LÁNGOL A HAZASZERETET ami erõt ad küzdelmeimhez.
Enyém a haza földje, enyém a folyó, enyém a levegõ, és enyém a tûz mely nem csak melegít, de éget - ha kell. Enyém ez az ország, amit Magyarnak neveznek, és nem adom senki idegennek!
Sem Gyurcsánynak, sem Orbánnak, sem Zsidónak, sem Tóthnak!
Isten irgalmazzon ellenségeimnek (!) mert én nem fogok!
2008. április 6., vasárnap
2008. április 5., szombat
Van alternatívája
Van alternatívája
4 állami forintból könnyű 2 magánforintot csinálni, a kormányon levő zsidók ezt teszik, de csak egymást segítik a bűnben, ezek a maffiotikus körök származási alapon működnek, így az se érv, hogy a tehetségtelen ember antiszemita, nem, a tisztességes, jóérzésű ember válik azzá, a zsidók által elkövetett és büntetlen maradt gazdasági, és egyéb bűnök láttán.
Az IBM azonnal elment Székesfehérvárról, ahogy az adómentessége lejárt. A szentgotthárdi textilüzem is, ami 90 előtt Triumph-Aranypók néven hazai üzem volt, hát "érdemes" volt idegeneknek eladni, be is zárták szépen. Ilyen vándormadarak helyett inkább mi magunk ugyanannyi pénzből létrehozhatnánk összeszerelő üzemeket amik licenc alapján gyártanának vmit.
A vissza nem térítendő támogatás is abszurd, ez lényegében megintcsak az "ajándék a Rotschildnak" kategóriába esik... xD
Ha alacsonyak a reálbérek, alacsony a fogyasztás, alacsony a vásárlóerő. Ha exportra optimalizálják a forintot, alacsonyan tartják az árfolyamát, akkor minden, amit behozunk, sokkal drágább lesz. Az igaz is, hogy szinte mindent importálunk, tehát látható, hogy a belföldi fogyasztást kellene növelni.
Az a rendszer, melynek túl kevés haszonélvezője van, csak erőszakkal tartható fenn. Ezért van nyugaton is hasonló folyamat, amikor népellenes hadsereggé alakítják át a rendőrség nagy részét - rohamrendőrré.
Egyre több szegény, egyre kevesebb gazdag, de azok egyre gazdagabbak. A végén teljes nyomor, és diktatúra. Ez a trend, és ezt nem lehet jónak látni. Ez ellen kell tenni.
A legrosszabb az egészben, hogy ez nem egy egyszeri létviszonyromlás, "aztán majd jobbb lesz, ha a reformok gyümölcse beérik" hanem egy folyamat, ahol a végén a tőkének korlátlan érdekérvényesítő képessége lesz. A tőke pedig nem irgalmas szamaritánus. Kilobbiznak szinte bármit, akár kész törvényjavaslatokat terjesztenek be.
Akár sztrájkokkal ahogy most. akár máshogy. Az ellenfél nem válogat az eszközökben, mi se tegyük.
A 19. század végén, az akkori angol "manchesteri" azaz vad kapitalizmusban , a szakszervezetek harcolták ki a tb-t, nyugdíjat, fizetett szabadságot, emberhez méltó bért, és a munkavédelmet is.
Ezt a bankár-szellemű 360 fokos hazugságot tanítják közgázon is.
Pedig ha itt élsz, a haza érdeke a te érdeked is.
Íme a negatív példa :
Megtaláltuk a Kóka-Hankook szerződést!
2007-11-14 15:12:41 HunHir
Lapzártánkig szinte a teljes magyar sajtó figyelmét elkerülte, hogy a gazdasági tárca közzétette a Hankook gumicéggel kötött, sokat támadott szerződését. Az eddig titkolt megállapodás értelmében a dél-koreaiak a 15 milliárd forintos állami támogatás mellett párját ritkító kedvezményeket kaptak.
"Jelen szerződés rendkívül bizalmas információkat tartalmaz, és érzékenyen érinti a kedvezményezett üzleti érdekeit. Ezen megállapodás tartalmát ezért a kedvezményezettnek a magyar polgári törvénykönyvben rögzített üzleti titkaként kell kezelni" - áll a gazdasági tárca és a Hankook gumigyár közti 2005-ös szerződésben. A megállapodás leszögezi, hogy az aláírók a dokumentumot bizalmasan kezelik, s az abban foglaltakat - a felek, képviselőik és a projekt végrehajtásában érintettek kivételével - nem hozzák senki tudomására. A további pontok arról szólnak, hogy a titoktartást akkor oldják föl, ha arról törvény vagy bíróság rendelkezik, majd egy későbbi bekezdésből kiderül: az aláírók tisztában vannak vele, hogy a szerződésbe foglalt állami támogatás közérdekű adat, ám megfogadják, hogy abból csak annyit hoznak nyilvánosságra, amennyi nem sérti a Hankook érdekeit.
Kérdés, hogy a Hankooknak milyen néven nevezendő jogos üzleti titkát tartalmazhatja az a szerződés, amely a közpénzek folyósításának részleteiről rendelkezik. Ez iránt érdeklődött az Index és a Társaság a Szabadságjogokért nevű egyesület is abban a perben, amelyet az internetes lap és a civilszervezet tavasszal a gazdasági minisztérium ellen indított, amiért az elzárkózott a megállapodás közzétételétől. A bíróság végül szeptemberben arra kötelezte a tárcát: bocsássa a hírportál, illetve a nyilvánosság rendelkezésére a megállapodást. A felszólításnak a Kóka János vezette minisztérium csak a múlt hét végén tett eleget, méghozzá suttyomban. A tárca honlapjának Üvegzseb menüpontja alá mindenféle hírverés nélkül kihelyezett vagy inkább elrejtett, kizárólag angol nyelven olvasható szerződés lapzártánkig a Magyar Nemzet és a Hír Tv nyúlfarknyi híradásán kívül sehol sem vált hírré - a közzététel még az azt kikényszerítő Index figyelmét is elkerülte.
Pedig a megállapodásban a minisztérium nem mindennapi kiváltságokat biztosít a Dunaújvárosban építkező gumicégnek. A Hankook a 131 milliárd forintos befektetéshez 15,8 milliárd forint állami támogatást kap, ám ha ehhez hozzávesszük a képzési hozzájárulást és munkahely-teremtési juttatást, akkor az összeg mintegy 20 milliárd forintra rúg. Az állam a társaságiadó-kedvezmény mellett minden olyan kedvezményt és segítséget - jelentse az az engedélyek megszerzését, az adótörvények és más jogszabályok módosítását - szavatol a cégnek, amely a projekt kivitelezését elősegíti. Ha ez mégsem sikerülne, a Hankook kompenzációra jogosult, miként az a nagyvonalú rendelkezés is része a szerződésnek, mely szerint ha az állami juttatás valamely eleméről kiderülne, hogy ellentétben áll a törvényekkel, akkor a tárca más formában talál módot a támogatásra.
A minisztérium leszögezte, hogy száz kilométeren belül nem kínál senkinek gumigyártásra alkalmas területet, Dunaújváros önkormányzata pedig egyebek mellett vállalta, hogy buszmegállót létesít a gyár közelében. A százoldalas megállapodás további pontjai szerint a tárcának kötelessége megvédeni a multicéget minden olyan vitában vagy vizsgálatban, amely a vállalat adózását, környezet- és fogyasztóvédelmi tevékenységét, illetve foglalkoztatási gyakorlatát illeti. Miként a szerződés többi kitételét, Kóka Jánosék ezt a kötelmet is komolyan vették - s volt is bőven alkalmuk a Hankook védelmére kelni. Az utóbbi hónapokban ugyanis a cég háza tájáról érkező hírek legkevésbé sem a szakmai sikerekről szóltak, hanem hűtlen kezelés gyanújáról, magyar támogatásból alkalmazott szlovákiai munkásokról, a munkaügyi előírások megsértéséről, a szakszervezetek működésének akadályozásáról és környezetvédelmi visszásságokról.
hetivalasz.hu
A 14Hungary88.org fórumról idemásolt gazdpol vázlat magáért beszél.
Nemzetiszocializmus: A liberalizmust leváltó korszellem, mely az egyén nemes társadalmasítását tűzte ki céljául, a népnemzeti államok keretein belül. Politikai vetülete a tekintélyelven nyugvó Vezérállam, társadalmi vetülete az idoneitáson nyugvó szociálnacionálé, gazdasági vetülete a szocialista szabadgazdálkodás és munkarend (a közgazdaságban az így felépülő gazdaságot irányított tervgazdálkodásnak nevezzük). A ~ elmélete egy, gyakorlata életterenként változik (olasz Fasizmus, német Hitlerizmus, belga Rexizmus, spanyol Falangizmus, oláh Legionarizmus, stb...).
A Nemzeti Szocialista álamban szabadgazdálkodás folyik, mind addig míg egy cég a nagysága végett nem befolyásolja a néptársak életbíztonságát, kenyérhez való jogát. Magyarul ha a cég túl naggyá válik akkor az álam részt vásárol belőle és figyeli a céget vagy korlátozza. Ha egy cég túl nagy akkor a Nemzetgazdaságra komoly befolyást gyakorol, ami abból veszélyes, h. a tulajdonosok hatalma megnő túl sok ember megélhetése múlik rajta, vagy túl sok kisvállalkozó megélhetését teszi tönkre. Elsősorban kisvállalkozások vannak a Nemzeti Szocializmusban előtérben. Viszont nagy cégek közt kategoriák vannak fontosági szempontból. Áttekintve nagyvonalakban:
1. A legfontosabb nagycégek:
a, az ipari termelő cégek. pl gépkocsigyártás, gépgyártás, hadiipar stb....
b, A mezőgazdasági feldolgozó cégek. pl: konzervgyár, gabonafeldolgozók- raktárak stb....
Ezeket nem lehet kisvállalkozásban csinálni.
Viszont ebbe az államnak bele kell látni és avatkozni ha kell. Ugye nem kell ecsetelnem ha egy sokezer főt alkalmazó ipari cég mekkora felelőséggel van a Nemzet Gazdasági, Biztonsági kérdéseiben. Ez nem lehet magánérdek, természetesen ha az állam részt sajátit ki a cégből annak az ellenértékét megtériti a tulajdonosának.
2, Azon cégek amik csak állami tulajdonúak lehetnek:
a, Bankok, bíztositók, pénzintézetek. Ezek a cégek azok amik a zsidó fő tanyái napjainkban. Nem kell semmit dolgozni, csak a Nép vérét szívni, lopni a napot. A hitel és betétek kamatait az állam határozza meg úgy, h. a Nép Közzöségnek a legnagyobb jóhasznát biztosítsa vele.. Ez is része a tervgazdálkodásnak késöbb bővebben.
b, Egészségűgy. Csak állami korházak és állami betegbíztosítókat akar a Nemzeti Szocialista Munkaállam. Természetesen kivételek a kis természetgyógyász, fizikóterápiás és egyébb cégek.
b, Logisztikai cégek. Vasút, autóút csak állami tulajdonban lehet. Ezek védelmi, stratégiai szempontból létfontoságú cégek.
c, külkereskedelmi cégek. A Nemzeti Szocializmus egy olyan rend ami az önnellátó gazdaságra törekszik. Nem lehet a Hazai cégek rovására bármit behozni az országba. pl.: felháboritó, h. a könnyűipar tönkrement a kinai bovlik miatt, de vannak termékek amivel jól jár az ország tehát ennek szabályozása az állam feladata.
d, A nagykereskedelem. Itt is a zsidó húzza a liberális demokráciában a legnagyobb hasznot. A nagykereskedelem által tudja az álam az árakat és a termelést szabályozni.
A Nemzeti Szocializmus Munka Állam, tehát a Munkát támogatja és a szorgos emberek jóhasznát szolgálja. Tehát a kisvállalkozásokat, gazdaságokat támogatja a legjobban. Ugyanis ezek a legemberbarátabb cégek és vannak termékek amiket ők tudnak a legjobb minőségben előállitani. Tehehát sokkal jobb minőségű cipőket gyártanak a cipészek mint a cipőgyárak. Többet ér a Nemzetnek 100 000 kis cipész mint egy pár 50 000 főt alkalmazó cipőgyár. Fontos megemliteni a parsztgazdaságokat is. Mindenkinek akkor a földje legyen amit a családja meg tud művelni tiszteséggel és jusson mindenkinek akinek szüksége van rá.
Tervgazdaság szükséges viszont a gazdaság legjobb irányításához amiket felelős szakembereknek kell irányítania. Ők a vagyonukkal és a szabadságukkal extrém esetekben az életükkel (korrupció) felelnek a munkájukért. Aki nem alkalmas azt le lehet váltani!!! Persze a tervgazdálkodás első hallásra félreérthető a kommunisták és az egyént előtérbe helyező liberális neobolsevikok miatt. Pedig ez nagyon fontos momentuma a Nemzeti Szocializmusnak és az eszközöket elmagyarázom akkor érthető lesz mindenki számára.
A mai gazdaságot a leggazdagabb rétegek irányítják a multicégek lobbi tevékenysége miatt. A kummunizmus pedig állammonopol rendszer volt, mindenki mindent ellopott és nem csinálta jól. A magántulajdon nem létezett.
Mi Nemzeti Szocialisták a magántulajdont természetesen tiszteletben tartjuk és védjük, ha az tiszteséges úton lett előteremtve. Azon vagyunk minnél több Magyar Néptársunknak minnél nagyobb kenyere legyen és minnél boldogabb egésszebb életet tudjon élni. Ezálltal bíztositjuk gyönyörű Magyar gyermekeink jövőjét
A tervgazdálkodás szabályzó eszközei nem a kommunista mindenen uralkodó elvként vagy a neobolsevik, cionista személyközpontú rendszerként kell értelmezni. A Mi tervgazdálkodásunk annyit jelent, h. a kedvező állambanki hitelekkel, adókedvezményekkel és a nagy és külkereskedelem szabályzásával tereljük helyes és kiszámítható irányba a Nép Nemzeti Gazdaságot úgy, h. minden Magyar Néptársunknak meglegyen a Jóhaszna és a kenyérhez, munkához való joga.
Első körben Mi a Magyar Nemzeti Szocialisták a munkanélküliség és a munkásszegénység ellen üzenünk hadat. Minden Magyar embernek jár a jól végzett munkáért a tisztes kenyér és hajlék!!!
Alapelvként röviden ecsetelhetem, h. ez nem valami anyagelvű dologként kell értelmezni, hanem annak az alapját, h. üres gyomorral nem lehet a Hazát szeretni, kultúrát ápolni. Nem támogatjuk a munka nélkül élősdiséget semilyen formában. Aki enni akar annak dolgozni kell érte, de ha megdolgozik érte jár a becsületes járandóság is. A gazdaság szabályozó mechanizmusa nem egy klikk érdekeit szolgálja hanem a Magyar Nemzet Közösségének érdekét, ismét hangsúlyozva felelős vezetőkkel.
------vége-------
Én ezt látom jónak. A globalizáció jelenlegi formájának pedig igenis van alternatívája.
Az elszegényedést a magyar érdekeket semmibe vevő gazdaságpolitika okozta, amely ajtót, ablakot nyitott a megtermelt jövedelem kiszivattyúzásához. A kialakult egyenlőtlen munka-tőke küzdelemben az egyetlen hazai erőforrás, a munkaerő, legtöbbször a saját kormányára sem számíthatott.
4 állami forintból könnyű 2 magánforintot csinálni, a kormányon levő zsidók ezt teszik, de csak egymást segítik a bűnben, ezek a maffiotikus körök származási alapon működnek, így az se érv, hogy a tehetségtelen ember antiszemita, nem, a tisztességes, jóérzésű ember válik azzá, a zsidók által elkövetett és büntetlen maradt gazdasági, és egyéb bűnök láttán.
Az IBM azonnal elment Székesfehérvárról, ahogy az adómentessége lejárt. A szentgotthárdi textilüzem is, ami 90 előtt Triumph-Aranypók néven hazai üzem volt, hát "érdemes" volt idegeneknek eladni, be is zárták szépen. Ilyen vándormadarak helyett inkább mi magunk ugyanannyi pénzből létrehozhatnánk összeszerelő üzemeket amik licenc alapján gyártanának vmit.
A vissza nem térítendő támogatás is abszurd, ez lényegében megintcsak az "ajándék a Rotschildnak" kategóriába esik... xD
Ha alacsonyak a reálbérek, alacsony a fogyasztás, alacsony a vásárlóerő. Ha exportra optimalizálják a forintot, alacsonyan tartják az árfolyamát, akkor minden, amit behozunk, sokkal drágább lesz. Az igaz is, hogy szinte mindent importálunk, tehát látható, hogy a belföldi fogyasztást kellene növelni.
Az a rendszer, melynek túl kevés haszonélvezője van, csak erőszakkal tartható fenn. Ezért van nyugaton is hasonló folyamat, amikor népellenes hadsereggé alakítják át a rendőrség nagy részét - rohamrendőrré.
Egyre több szegény, egyre kevesebb gazdag, de azok egyre gazdagabbak. A végén teljes nyomor, és diktatúra. Ez a trend, és ezt nem lehet jónak látni. Ez ellen kell tenni.
A legrosszabb az egészben, hogy ez nem egy egyszeri létviszonyromlás, "aztán majd jobbb lesz, ha a reformok gyümölcse beérik" hanem egy folyamat, ahol a végén a tőkének korlátlan érdekérvényesítő képessége lesz. A tőke pedig nem irgalmas szamaritánus. Kilobbiznak szinte bármit, akár kész törvényjavaslatokat terjesztenek be.
Akár sztrájkokkal ahogy most. akár máshogy. Az ellenfél nem válogat az eszközökben, mi se tegyük.
A 19. század végén, az akkori angol "manchesteri" azaz vad kapitalizmusban , a szakszervezetek harcolták ki a tb-t, nyugdíjat, fizetett szabadságot, emberhez méltó bért, és a munkavédelmet is.
Anélkül rabszolgasors lenne, úgyhogy kell is az a szakszervezet.
Az emberek érdekérvényesítő képessége öszefogásuk esetén megsokszorozódik.
Ezt a bankár-szellemű 360 fokos hazugságot tanítják közgázon is.
Pedig ha itt élsz, a haza érdeke a te érdeked is.
Íme a negatív példa :
Megtaláltuk a Kóka-Hankook szerződést!
2007-11-14 15:12:41 HunHir
Lapzártánkig szinte a teljes magyar sajtó figyelmét elkerülte, hogy a gazdasági tárca közzétette a Hankook gumicéggel kötött, sokat támadott szerződését. Az eddig titkolt megállapodás értelmében a dél-koreaiak a 15 milliárd forintos állami támogatás mellett párját ritkító kedvezményeket kaptak.
"Jelen szerződés rendkívül bizalmas információkat tartalmaz, és érzékenyen érinti a kedvezményezett üzleti érdekeit. Ezen megállapodás tartalmát ezért a kedvezményezettnek a magyar polgári törvénykönyvben rögzített üzleti titkaként kell kezelni" - áll a gazdasági tárca és a Hankook gumigyár közti 2005-ös szerződésben. A megállapodás leszögezi, hogy az aláírók a dokumentumot bizalmasan kezelik, s az abban foglaltakat - a felek, képviselőik és a projekt végrehajtásában érintettek kivételével - nem hozzák senki tudomására. A további pontok arról szólnak, hogy a titoktartást akkor oldják föl, ha arról törvény vagy bíróság rendelkezik, majd egy későbbi bekezdésből kiderül: az aláírók tisztában vannak vele, hogy a szerződésbe foglalt állami támogatás közérdekű adat, ám megfogadják, hogy abból csak annyit hoznak nyilvánosságra, amennyi nem sérti a Hankook érdekeit.
Kérdés, hogy a Hankooknak milyen néven nevezendő jogos üzleti titkát tartalmazhatja az a szerződés, amely a közpénzek folyósításának részleteiről rendelkezik. Ez iránt érdeklődött az Index és a Társaság a Szabadságjogokért nevű egyesület is abban a perben, amelyet az internetes lap és a civilszervezet tavasszal a gazdasági minisztérium ellen indított, amiért az elzárkózott a megállapodás közzétételétől. A bíróság végül szeptemberben arra kötelezte a tárcát: bocsássa a hírportál, illetve a nyilvánosság rendelkezésére a megállapodást. A felszólításnak a Kóka János vezette minisztérium csak a múlt hét végén tett eleget, méghozzá suttyomban. A tárca honlapjának Üvegzseb menüpontja alá mindenféle hírverés nélkül kihelyezett vagy inkább elrejtett, kizárólag angol nyelven olvasható szerződés lapzártánkig a Magyar Nemzet és a Hír Tv nyúlfarknyi híradásán kívül sehol sem vált hírré - a közzététel még az azt kikényszerítő Index figyelmét is elkerülte.
Pedig a megállapodásban a minisztérium nem mindennapi kiváltságokat biztosít a Dunaújvárosban építkező gumicégnek. A Hankook a 131 milliárd forintos befektetéshez 15,8 milliárd forint állami támogatást kap, ám ha ehhez hozzávesszük a képzési hozzájárulást és munkahely-teremtési juttatást, akkor az összeg mintegy 20 milliárd forintra rúg. Az állam a társaságiadó-kedvezmény mellett minden olyan kedvezményt és segítséget - jelentse az az engedélyek megszerzését, az adótörvények és más jogszabályok módosítását - szavatol a cégnek, amely a projekt kivitelezését elősegíti. Ha ez mégsem sikerülne, a Hankook kompenzációra jogosult, miként az a nagyvonalú rendelkezés is része a szerződésnek, mely szerint ha az állami juttatás valamely eleméről kiderülne, hogy ellentétben áll a törvényekkel, akkor a tárca más formában talál módot a támogatásra.
A minisztérium leszögezte, hogy száz kilométeren belül nem kínál senkinek gumigyártásra alkalmas területet, Dunaújváros önkormányzata pedig egyebek mellett vállalta, hogy buszmegállót létesít a gyár közelében. A százoldalas megállapodás további pontjai szerint a tárcának kötelessége megvédeni a multicéget minden olyan vitában vagy vizsgálatban, amely a vállalat adózását, környezet- és fogyasztóvédelmi tevékenységét, illetve foglalkoztatási gyakorlatát illeti. Miként a szerződés többi kitételét, Kóka Jánosék ezt a kötelmet is komolyan vették - s volt is bőven alkalmuk a Hankook védelmére kelni. Az utóbbi hónapokban ugyanis a cég háza tájáról érkező hírek legkevésbé sem a szakmai sikerekről szóltak, hanem hűtlen kezelés gyanújáról, magyar támogatásból alkalmazott szlovákiai munkásokról, a munkaügyi előírások megsértéséről, a szakszervezetek működésének akadályozásáról és környezetvédelmi visszásságokról.
hetivalasz.hu
A 14Hungary88.org fórumról idemásolt gazdpol vázlat magáért beszél.
Nemzetiszocializmus: A liberalizmust leváltó korszellem, mely az egyén nemes társadalmasítását tűzte ki céljául, a népnemzeti államok keretein belül. Politikai vetülete a tekintélyelven nyugvó Vezérállam, társadalmi vetülete az idoneitáson nyugvó szociálnacionálé, gazdasági vetülete a szocialista szabadgazdálkodás és munkarend (a közgazdaságban az így felépülő gazdaságot irányított tervgazdálkodásnak nevezzük). A ~ elmélete egy, gyakorlata életterenként változik (olasz Fasizmus, német Hitlerizmus, belga Rexizmus, spanyol Falangizmus, oláh Legionarizmus, stb...).
A Nemzeti Szocialista álamban szabadgazdálkodás folyik, mind addig míg egy cég a nagysága végett nem befolyásolja a néptársak életbíztonságát, kenyérhez való jogát. Magyarul ha a cég túl naggyá válik akkor az álam részt vásárol belőle és figyeli a céget vagy korlátozza. Ha egy cég túl nagy akkor a Nemzetgazdaságra komoly befolyást gyakorol, ami abból veszélyes, h. a tulajdonosok hatalma megnő túl sok ember megélhetése múlik rajta, vagy túl sok kisvállalkozó megélhetését teszi tönkre. Elsősorban kisvállalkozások vannak a Nemzeti Szocializmusban előtérben. Viszont nagy cégek közt kategoriák vannak fontosági szempontból. Áttekintve nagyvonalakban:
1. A legfontosabb nagycégek:
a, az ipari termelő cégek. pl gépkocsigyártás, gépgyártás, hadiipar stb....
b, A mezőgazdasági feldolgozó cégek. pl: konzervgyár, gabonafeldolgozók- raktárak stb....
Ezeket nem lehet kisvállalkozásban csinálni.
Viszont ebbe az államnak bele kell látni és avatkozni ha kell. Ugye nem kell ecsetelnem ha egy sokezer főt alkalmazó ipari cég mekkora felelőséggel van a Nemzet Gazdasági, Biztonsági kérdéseiben. Ez nem lehet magánérdek, természetesen ha az állam részt sajátit ki a cégből annak az ellenértékét megtériti a tulajdonosának.
2, Azon cégek amik csak állami tulajdonúak lehetnek:
a, Bankok, bíztositók, pénzintézetek. Ezek a cégek azok amik a zsidó fő tanyái napjainkban. Nem kell semmit dolgozni, csak a Nép vérét szívni, lopni a napot. A hitel és betétek kamatait az állam határozza meg úgy, h. a Nép Közzöségnek a legnagyobb jóhasznát biztosítsa vele.. Ez is része a tervgazdálkodásnak késöbb bővebben.
b, Egészségűgy. Csak állami korházak és állami betegbíztosítókat akar a Nemzeti Szocialista Munkaállam. Természetesen kivételek a kis természetgyógyász, fizikóterápiás és egyébb cégek.
b, Logisztikai cégek. Vasút, autóút csak állami tulajdonban lehet. Ezek védelmi, stratégiai szempontból létfontoságú cégek.
c, külkereskedelmi cégek. A Nemzeti Szocializmus egy olyan rend ami az önnellátó gazdaságra törekszik. Nem lehet a Hazai cégek rovására bármit behozni az országba. pl.: felháboritó, h. a könnyűipar tönkrement a kinai bovlik miatt, de vannak termékek amivel jól jár az ország tehát ennek szabályozása az állam feladata.
d, A nagykereskedelem. Itt is a zsidó húzza a liberális demokráciában a legnagyobb hasznot. A nagykereskedelem által tudja az álam az árakat és a termelést szabályozni.
A Nemzeti Szocializmus Munka Állam, tehát a Munkát támogatja és a szorgos emberek jóhasznát szolgálja. Tehát a kisvállalkozásokat, gazdaságokat támogatja a legjobban. Ugyanis ezek a legemberbarátabb cégek és vannak termékek amiket ők tudnak a legjobb minőségben előállitani. Tehehát sokkal jobb minőségű cipőket gyártanak a cipészek mint a cipőgyárak. Többet ér a Nemzetnek 100 000 kis cipész mint egy pár 50 000 főt alkalmazó cipőgyár. Fontos megemliteni a parsztgazdaságokat is. Mindenkinek akkor a földje legyen amit a családja meg tud művelni tiszteséggel és jusson mindenkinek akinek szüksége van rá.
Tervgazdaság szükséges viszont a gazdaság legjobb irányításához amiket felelős szakembereknek kell irányítania. Ők a vagyonukkal és a szabadságukkal extrém esetekben az életükkel (korrupció) felelnek a munkájukért. Aki nem alkalmas azt le lehet váltani!!! Persze a tervgazdálkodás első hallásra félreérthető a kommunisták és az egyént előtérbe helyező liberális neobolsevikok miatt. Pedig ez nagyon fontos momentuma a Nemzeti Szocializmusnak és az eszközöket elmagyarázom akkor érthető lesz mindenki számára.
A mai gazdaságot a leggazdagabb rétegek irányítják a multicégek lobbi tevékenysége miatt. A kummunizmus pedig állammonopol rendszer volt, mindenki mindent ellopott és nem csinálta jól. A magántulajdon nem létezett.
Mi Nemzeti Szocialisták a magántulajdont természetesen tiszteletben tartjuk és védjük, ha az tiszteséges úton lett előteremtve. Azon vagyunk minnél több Magyar Néptársunknak minnél nagyobb kenyere legyen és minnél boldogabb egésszebb életet tudjon élni. Ezálltal bíztositjuk gyönyörű Magyar gyermekeink jövőjét
A tervgazdálkodás szabályzó eszközei nem a kommunista mindenen uralkodó elvként vagy a neobolsevik, cionista személyközpontú rendszerként kell értelmezni. A Mi tervgazdálkodásunk annyit jelent, h. a kedvező állambanki hitelekkel, adókedvezményekkel és a nagy és külkereskedelem szabályzásával tereljük helyes és kiszámítható irányba a Nép Nemzeti Gazdaságot úgy, h. minden Magyar Néptársunknak meglegyen a Jóhaszna és a kenyérhez, munkához való joga.
Első körben Mi a Magyar Nemzeti Szocialisták a munkanélküliség és a munkásszegénység ellen üzenünk hadat. Minden Magyar embernek jár a jól végzett munkáért a tisztes kenyér és hajlék!!!
Alapelvként röviden ecsetelhetem, h. ez nem valami anyagelvű dologként kell értelmezni, hanem annak az alapját, h. üres gyomorral nem lehet a Hazát szeretni, kultúrát ápolni. Nem támogatjuk a munka nélkül élősdiséget semilyen formában. Aki enni akar annak dolgozni kell érte, de ha megdolgozik érte jár a becsületes járandóság is. A gazdaság szabályozó mechanizmusa nem egy klikk érdekeit szolgálja hanem a Magyar Nemzet Közösségének érdekét, ismét hangsúlyozva felelős vezetőkkel.
------vége-------
Én ezt látom jónak. A globalizáció jelenlegi formájának pedig igenis van alternatívája.
Az elszegényedést a magyar érdekeket semmibe vevő gazdaságpolitika okozta, amely ajtót, ablakot nyitott a megtermelt jövedelem kiszivattyúzásához. A kialakult egyenlőtlen munka-tőke küzdelemben az egyetlen hazai erőforrás, a munkaerő, legtöbbször a saját kormányára sem számíthatott.
A nemzeti szocialista munkaállamban pedig, a foglalkoztatottság növelése is cél. Így máris több bevétel van. Magasabb bérek, több adóbevétel, nagyobb vásárlóerő, felpörgő lakáspiac, és főleg több gyerek..
2008. április 4., péntek
Nem felszabadulás hanem megszállás
Nem felszabadulás hanem megszállás
ÁPRILIS 4. – GYÁSZNAP!
Nekik felszabadulás, nekünk gyásznap
Akikért nem építenek Múzeumokat, akikért nem szólnak a harangok! Újra és újra, minden évben a második világháború végét és a felszabadulást ünneplik azok, akik a legnagyobb hasznot húzták ártatlan emberek millióinak véréből!
"Magyarországon 200 ezer halott felett 470 ezer megbecstelenített, vérbajjal fertőzött asszony és leány nyöszörgött orvosságért. Horvátországban tombolt a szerb-kommunista csőcselék, a szövetséges csapatok bevonultak Berlin füstölgő romjai közé, a világ legszörnyűbb tömegmészárlása Hirosimában megtörtént. Németország, Olaszország, Magyarország, Horvátország és Japán porbazúzva megadja magát a pénz hatalma előtt. Korábban tíz szabad ország egy tizennegyediknek az uralma alá került, s ezzel az Atlanti Charter „eszményeiért” folytatott keresztes háború 59 millió halottal, 10 millió földönfutóval és 100 millió rabszolgával végetért."
Dr. Padányi Viktor
A német és brazi állampolgár, Leonora Geier-Cavoa jelenti és ezt esküvel bizonyítja:
1945 február 16-án egy orosz hadosztály elfoglalta a RAD tábort Vilmseenél Neustettinben. (RAD= Reicharbeitsdienst, birodalmi munkaszolgálat). Hirtelen hangos kiáltozást hallottam, és két orosz öt lányt hozott be. A komisszár megparancsolta, hogy vetkozzenek le. Ahogy ezek szégyenlosségbol nem akartak levetkozni, engem, mint brazíliai állampolgárt kényszerítettek arra, hogy vetkoztessem le oket. Ezután átmentünk az udvaron a régi üzemi konyhába, melyet teljesen kiürítettek, csak az ablak mellett maradt egy pár asztal. Rettenetesen hideg volt, és a sajnálatra méltó lányok reszkettek. Most két lengyel jött be, akiken csak nadrág volt, és akiknek láttán a lányok fölsikoltottak. Gyorsan megfogták az elsot, háttal az asztalra hajlították, míg csontja kattant. Majdnem elájultam amikor egyikük kihúzta kését, és jobb mellét a többiek elott levágta. Akkor egy pillanatra megállt, majd a másik oldalt is levágta.
Még soha sem hallottam embert olyan kétségbeesetten sikoltozni, mint ezt a lányt. Akkor a szörnyeteg még többször az altestébe szúrt, amin az oroszok röhögtek. A következo kegyelemért sírt, de hiába. Mivel o különösen csinos volt, az volt a benyomásom, hogy a szörnyu munkát akarattal lassan csinálták. A másik három teljesen összeroskadt, anyjukat hívták, és gyors halálért könyörögtek, de nekik is ugyanez lett a sorsuk. Az utolsó még félig gyerek volt. Neki a húst addig tépték le a bordáiról, amíg a fehér csont tunt elo.
És újra behoztak öt lányt. Ez alkalommal kiválogatták oket elotte: Mind jólöltözött és csinos volt. Amikor meglátták elodeik megcsonkított tetemét, sírni és kiabálni kezdtek. Csekély erejükkel védekezni próbáltak. De ez nem segített rajtuk, a lengyelek mind kegyetlenebbek lettek.az egyik testét hosszában vágták föl és egy doboz gépolajat öntöttek bele, melyet meg akartak gyújtani. Egy másiknak egy orosz a nemiszervébe lott, mielott levágták a mellét. Nagy örömrivalgás tört ki, amikor egy szerszámosládából egy furészt hoztak be. Most ezzel tépték szét a lányok mellét, amitol rövid idon belül vérben úszott a padló. A vér mámora kapta el az oroszokat. Folyamatosan hozták be a lányokat. Szinte mint vörös ködben láttam az eseményeket, mindig újra meg újra hallottam az embertelen ordítást a mellek szétvágásánál, és a hangos sóhajt a nemiszervek szétverésekor.
Az egyik lány nem vetkozött le teljesen. Melltartóját olajjal itatták tele és fölgyújtották. Míg fölsikoltott, egy vékony fémrudat vezettek a hüvelyébe, míg ez a köldökén jött ki.
Az udvaron husángokkal öltek meg lányok egész csoportjait, miután a legcsinosabbakat a kínzókamra számára kiválogatták. A levego tele volt a sokszáz lány halálsikolyával. De ahhoz képest, ami itt történt, az agyonütés szinte megváltás volt. Ahogy késobb megtudtam, az orosz megszállás elso három napján körülbelül kétezer lányt öltek meg.
Hasonló események előfordultak minden, a vörös hadsereg által megszállt területen.
Az április 4-ei dátum mindamellett hamis, ugyanis Sztálin szovjet diktátor parancsára hiába április 4-e volt az Ausztriába benyomulás napja a Vörös Hadsereg számára, ezt a dátumot nem tudták tartani. Még az országhatároktól jóval távolabb, Kőszeg térségében április 10-én is harcok voltak (sőt a kommunista rezsim hivatalos verziója szerint április 4-én utolsónak elfoglalt Nemesmedves egykori lakói szerint még helyben is április 11-ig folytak a harcok.
1945. április 12-én a Magyarországot megszálló vörös hordák egy kis Vas megyei falunál Nemesmedvesnél átlépték a határt, és benyomultak az osztrák területekre. A XX. század Magyarországának második nagy tragédiája ebben az akcióban öltött testet, hiszen a trianoni területrablás után most az évtizedekig tartó szovjet megszállás előkészítésének egyik utolsó aktusa zajlott le. Nemesmedves külterületén ugyanis még április közepén is folytak a harcok.
Ma már tudni, valójában nem április 4-e ez a szégyenletes dátum, amelyet az elnyomott és kalodába zárt magyarság csaknem négy évtizeden keresztül rendőrbotok árnyékában, dühét, mérgét visszafojtva felsőbb parancsra ünnepelt. Felszabadulásnak nevezték ezt az eseményt azok a vörös talpnyalók, a nemzetgyalázó csürhe szolgálatába szegődtek. Hiába volt a dicsőséges ellenállás, hiába ontotta vérét a magyar baka, hiába adta életét a budai várból kitörő, az állati ösztöneit kiélő szovjet csőcselék meggyalázott asszonyokon, gyermeklányokon átgázolva ölte a magyart, ahol érte.
Mert mit hozott nekünk a Lenin fiúk utódainak gyűlöletes uralma? Az új kunbélák terrorját, Roth Manó, a gyalázatos vezér mindent elsöprő hatalmának kiszélesedését, az ÁVO-t, a gettót, a gulágot, a munkatáborokat, az internálásokat, a megnyomorított, meggyilkolt emberek többszázezres tömegét. Majd Kádár Csermaneket, az országot gazdaságilag is tönkretevő gulyáskommunizmust. A magyar nem sírós fajta. Nem sebeit nyalogatja, nem valós vagy vélt sérelmeit felnagyítva kér és követel, csak az igazságra áhítozik. A testi-szellemi terror időszakát próbálta feledtetni '56, hogy dicsőséges forradalmunk és szabadságharcunk ismételten orosz eltiprása után tovább folytatódjon a nemzet-, ember- és szabadságellenes politika. A ruszki hordák kitakarodtak ugyan, de még mindig nincs rend a fejekben. Azt az időszakot éljük, hogy az egykori hű szövetségesek, szovjetbarát árulók a demokrácia álarca mögé bújva tovább szolgálják régi uraikat. Hogy ne legyen rend ebben az országban. Hogy ne ébredjen fel gumibottal és ideológiai butítással végrehajtott álomkórjából a magyar nemzet.
Mert itt most demokrácia van. S ez azt jelenti, hogy mindent lehet. Senki sem szól annak a pár szenilis nyugdíjasnak, egykori ÁVO-s verőlegénynek, markotányos nőnek, vagy börtönpribéknek, hogy ne nyalogassa meg a vörös csillagos emlékmű talpazatát. Itt most demokrácia van, és senki sem emeli fel szavát, ha a véres szájú kommunisták és késői utódai még most is felszabadulásnak nevezik a nemzetárulást és lélekrombolást.
Az 56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága (DEPORT-’56) mesterségesen kialakított hamis tudat következményének tartja azt az állítást, hogy a Vörös Hadsereg felszabadította Magyarországot. A vitában az is megfogalmazódott, hogy a zsidóság egyértelműen felszabadításként élte meg a történteket.
A Vörös Hadsereg nem felszabadítani, hanem hódítani akart, -amit meg is tett– és ennek érdekében megszállta az útjába eső országokat. Egy világháborús vereségnek éppúgy vannak szándékolatlan következményei, mint egy természeti katasztrófának.
Történelmi tény, hogy Magyarország a vesztesek oldalán zárta a II. világháborút, aminek következtében sorsa a győztes hatalom általi megszállás lett. Ennek ellenére több mint négy évtizeden keresztül tartott az a történelemhamisítás, miszerint mi felszabadultunk. Noha a győztes birodalom azóta összeomlott, és feladni kényszerült területi hódításait, - vagyis valójában felszabadultunk - a békés rendszerváltás következtében átmentődött kollaboráns réteg politikai haszonszerzés végett továbbra is hangoztatja felszabadítás elméletét
források : Deport 56, wikipédia
ÁPRILIS 4. – GYÁSZNAP!
Nekik felszabadulás, nekünk gyásznap
Akikért nem építenek Múzeumokat, akikért nem szólnak a harangok! Újra és újra, minden évben a második világháború végét és a felszabadulást ünneplik azok, akik a legnagyobb hasznot húzták ártatlan emberek millióinak véréből!
"Magyarországon 200 ezer halott felett 470 ezer megbecstelenített, vérbajjal fertőzött asszony és leány nyöszörgött orvosságért. Horvátországban tombolt a szerb-kommunista csőcselék, a szövetséges csapatok bevonultak Berlin füstölgő romjai közé, a világ legszörnyűbb tömegmészárlása Hirosimában megtörtént. Németország, Olaszország, Magyarország, Horvátország és Japán porbazúzva megadja magát a pénz hatalma előtt. Korábban tíz szabad ország egy tizennegyediknek az uralma alá került, s ezzel az Atlanti Charter „eszményeiért” folytatott keresztes háború 59 millió halottal, 10 millió földönfutóval és 100 millió rabszolgával végetért."
Dr. Padányi Viktor
A német és brazi állampolgár, Leonora Geier-Cavoa jelenti és ezt esküvel bizonyítja:
1945 február 16-án egy orosz hadosztály elfoglalta a RAD tábort Vilmseenél Neustettinben. (RAD= Reicharbeitsdienst, birodalmi munkaszolgálat). Hirtelen hangos kiáltozást hallottam, és két orosz öt lányt hozott be. A komisszár megparancsolta, hogy vetkozzenek le. Ahogy ezek szégyenlosségbol nem akartak levetkozni, engem, mint brazíliai állampolgárt kényszerítettek arra, hogy vetkoztessem le oket. Ezután átmentünk az udvaron a régi üzemi konyhába, melyet teljesen kiürítettek, csak az ablak mellett maradt egy pár asztal. Rettenetesen hideg volt, és a sajnálatra méltó lányok reszkettek. Most két lengyel jött be, akiken csak nadrág volt, és akiknek láttán a lányok fölsikoltottak. Gyorsan megfogták az elsot, háttal az asztalra hajlították, míg csontja kattant. Majdnem elájultam amikor egyikük kihúzta kését, és jobb mellét a többiek elott levágta. Akkor egy pillanatra megállt, majd a másik oldalt is levágta.
Még soha sem hallottam embert olyan kétségbeesetten sikoltozni, mint ezt a lányt. Akkor a szörnyeteg még többször az altestébe szúrt, amin az oroszok röhögtek. A következo kegyelemért sírt, de hiába. Mivel o különösen csinos volt, az volt a benyomásom, hogy a szörnyu munkát akarattal lassan csinálták. A másik három teljesen összeroskadt, anyjukat hívták, és gyors halálért könyörögtek, de nekik is ugyanez lett a sorsuk. Az utolsó még félig gyerek volt. Neki a húst addig tépték le a bordáiról, amíg a fehér csont tunt elo.
És újra behoztak öt lányt. Ez alkalommal kiválogatták oket elotte: Mind jólöltözött és csinos volt. Amikor meglátták elodeik megcsonkított tetemét, sírni és kiabálni kezdtek. Csekély erejükkel védekezni próbáltak. De ez nem segített rajtuk, a lengyelek mind kegyetlenebbek lettek.az egyik testét hosszában vágták föl és egy doboz gépolajat öntöttek bele, melyet meg akartak gyújtani. Egy másiknak egy orosz a nemiszervébe lott, mielott levágták a mellét. Nagy örömrivalgás tört ki, amikor egy szerszámosládából egy furészt hoztak be. Most ezzel tépték szét a lányok mellét, amitol rövid idon belül vérben úszott a padló. A vér mámora kapta el az oroszokat. Folyamatosan hozták be a lányokat. Szinte mint vörös ködben láttam az eseményeket, mindig újra meg újra hallottam az embertelen ordítást a mellek szétvágásánál, és a hangos sóhajt a nemiszervek szétverésekor.
Az egyik lány nem vetkozött le teljesen. Melltartóját olajjal itatták tele és fölgyújtották. Míg fölsikoltott, egy vékony fémrudat vezettek a hüvelyébe, míg ez a köldökén jött ki.
Az udvaron husángokkal öltek meg lányok egész csoportjait, miután a legcsinosabbakat a kínzókamra számára kiválogatták. A levego tele volt a sokszáz lány halálsikolyával. De ahhoz képest, ami itt történt, az agyonütés szinte megváltás volt. Ahogy késobb megtudtam, az orosz megszállás elso három napján körülbelül kétezer lányt öltek meg.
Hasonló események előfordultak minden, a vörös hadsereg által megszállt területen.
Az április 4-ei dátum mindamellett hamis, ugyanis Sztálin szovjet diktátor parancsára hiába április 4-e volt az Ausztriába benyomulás napja a Vörös Hadsereg számára, ezt a dátumot nem tudták tartani. Még az országhatároktól jóval távolabb, Kőszeg térségében április 10-én is harcok voltak (sőt a kommunista rezsim hivatalos verziója szerint április 4-én utolsónak elfoglalt Nemesmedves egykori lakói szerint még helyben is április 11-ig folytak a harcok.
1945. április 12-én a Magyarországot megszálló vörös hordák egy kis Vas megyei falunál Nemesmedvesnél átlépték a határt, és benyomultak az osztrák területekre. A XX. század Magyarországának második nagy tragédiája ebben az akcióban öltött testet, hiszen a trianoni területrablás után most az évtizedekig tartó szovjet megszállás előkészítésének egyik utolsó aktusa zajlott le. Nemesmedves külterületén ugyanis még április közepén is folytak a harcok.
Ma már tudni, valójában nem április 4-e ez a szégyenletes dátum, amelyet az elnyomott és kalodába zárt magyarság csaknem négy évtizeden keresztül rendőrbotok árnyékában, dühét, mérgét visszafojtva felsőbb parancsra ünnepelt. Felszabadulásnak nevezték ezt az eseményt azok a vörös talpnyalók, a nemzetgyalázó csürhe szolgálatába szegődtek. Hiába volt a dicsőséges ellenállás, hiába ontotta vérét a magyar baka, hiába adta életét a budai várból kitörő, az állati ösztöneit kiélő szovjet csőcselék meggyalázott asszonyokon, gyermeklányokon átgázolva ölte a magyart, ahol érte.
Mert mit hozott nekünk a Lenin fiúk utódainak gyűlöletes uralma? Az új kunbélák terrorját, Roth Manó, a gyalázatos vezér mindent elsöprő hatalmának kiszélesedését, az ÁVO-t, a gettót, a gulágot, a munkatáborokat, az internálásokat, a megnyomorított, meggyilkolt emberek többszázezres tömegét. Majd Kádár Csermaneket, az országot gazdaságilag is tönkretevő gulyáskommunizmust. A magyar nem sírós fajta. Nem sebeit nyalogatja, nem valós vagy vélt sérelmeit felnagyítva kér és követel, csak az igazságra áhítozik. A testi-szellemi terror időszakát próbálta feledtetni '56, hogy dicsőséges forradalmunk és szabadságharcunk ismételten orosz eltiprása után tovább folytatódjon a nemzet-, ember- és szabadságellenes politika. A ruszki hordák kitakarodtak ugyan, de még mindig nincs rend a fejekben. Azt az időszakot éljük, hogy az egykori hű szövetségesek, szovjetbarát árulók a demokrácia álarca mögé bújva tovább szolgálják régi uraikat. Hogy ne legyen rend ebben az országban. Hogy ne ébredjen fel gumibottal és ideológiai butítással végrehajtott álomkórjából a magyar nemzet.
Mert itt most demokrácia van. S ez azt jelenti, hogy mindent lehet. Senki sem szól annak a pár szenilis nyugdíjasnak, egykori ÁVO-s verőlegénynek, markotányos nőnek, vagy börtönpribéknek, hogy ne nyalogassa meg a vörös csillagos emlékmű talpazatát. Itt most demokrácia van, és senki sem emeli fel szavát, ha a véres szájú kommunisták és késői utódai még most is felszabadulásnak nevezik a nemzetárulást és lélekrombolást.
Az 56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága (DEPORT-’56) mesterségesen kialakított hamis tudat következményének tartja azt az állítást, hogy a Vörös Hadsereg felszabadította Magyarországot. A vitában az is megfogalmazódott, hogy a zsidóság egyértelműen felszabadításként élte meg a történteket.
A Vörös Hadsereg nem felszabadítani, hanem hódítani akart, -amit meg is tett– és ennek érdekében megszállta az útjába eső országokat. Egy világháborús vereségnek éppúgy vannak szándékolatlan következményei, mint egy természeti katasztrófának.
Történelmi tény, hogy Magyarország a vesztesek oldalán zárta a II. világháborút, aminek következtében sorsa a győztes hatalom általi megszállás lett. Ennek ellenére több mint négy évtizeden keresztül tartott az a történelemhamisítás, miszerint mi felszabadultunk. Noha a győztes birodalom azóta összeomlott, és feladni kényszerült területi hódításait, - vagyis valójában felszabadultunk - a békés rendszerváltás következtében átmentődött kollaboráns réteg politikai haszonszerzés végett továbbra is hangoztatja felszabadítás elméletét
források : Deport 56, wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
április 4.,
Nem felszabadulás hanem megszállás
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
április 4.,
Nem felszabadulás hanem megszállás
2008. április 3., csütörtök
Nem provokátorok
Nem provokátorok
Miértek
Miért kell „randalírozni” az utcákon? Miért dobálnak Molotov-koktélokat? Miért jelent meg az erőszak a magyar utcákon? A logikai lánc már túl hosszú egy átlagos választónak, ezért marad a csőcselékezés.
Egy felmérés szerint az átlagos választói emlékezet hossza körülbelül három hónap. Tehát három havonta akár újrapozicionálhatjuk kartellpártunkat, ellenzéki vagy kormányzó erőnket, ha a jelenlegi helyzetünk éppen nem tetszik a választók kollektív akaratának.
Erről ugyan felmérés nem készült, de a logikai láncolat összerakásában talán még rosszabbul teljesítenek a kedves választópolgárok. Egy, esetleg kettő lépést képesek megjegyezni. Miért mondom ezt? Tapasztalatból.
Nézzük csak a 2008. március 15-i eseményeket. Mit mondd még a legelszántabb kormányellenes FIDESZ-es is? A csúnya radikálisok kimentek randalírozni az utcára és megzavarták az ünnepet.
Az már nem vetődik fel bennük, hogy miért is mentek ki? Ez egy átlagos választó számára összetett probléma. Erre majd később visszatérünk. Nézzünk egy konkrét példát előbb.
A nemzeti ünnepünkön (nem ezen, az összesen) kordonok állnak. Aztán jött a „csőcselék” és „randalírozott”. Aha! Még jó, hogy ott álltak azok a kordonok, gondolja jámbor polgártársunk. Na ez egy tipikus csonka láncolat. Ugyanis volt valamikor az idők kezdetén egy soha meg nem választott miniszterelnök, aki Őszödön elkúrt valamit. A nép teljesen jogosan tiltakozott ez ellen. Telt-múlt az idő és mindenhol kordonok közé szorították eme tiltakozásokat. Manapság ott tartunk, hogy „megelőző” szándékkal is. Akit pedig beszorítanak, az megpróbál kitörni. Szimbolikus és valós értelemben is. Ezért vagyunk az utcán. A kordonok pedig nem miattunk vannak felállítva, hanem az elkúró miatt, tessék már észrevenni és a lánc elejéről indulni.
Térjünk hát vissza rá, miért van erőszak az utcákon.
Először is: az erőszakot eddig mindig a rendőrség kezdte. A TV ostromnál és most 15-én is. Budaházy azt mondta, kerüljük ki a rendőröket, ne támadjon rájuk senki. Így is volt. Persze ha az embert „meglövik” „visszalő”.
Másodszor: „Az erőszak a gyengék végső menedéke”. Mennyire igaz ez a mondás. Ugyanis mi gyengék vagyunk ezzel a hatalommal szemben, politikai értelemben. Nem maradt más eszközünk, hiszen nem hallgatnak másra. Elmondtuk, leírtuk százszor, ezerszer. Petíciót írtunk alá, népszavazatunk. Nem, nem csak a három kérdésről. A kormány távozásáról. Ezen nincs mit ragozni. Aki tagadja, az is jól tudja, hogy ez az igazság (Horn Gábor például). Megtettünk minden erőszak menteset, és mégis itt vannak. Itt, ahol állítólag demokrácia van, azonban az egész rendszer a választás szabadsága helyett, a választói akarat képviselete helyett a stabilitásra van berendezve. Mint egy diktatúra. Egy diktatúra. Aki nem hiszi, olvasson el mondjuk egy elemzést a választási rendszerünkről. Az hűen tükrözi az egészet: bonyolult, a stabilitásra megy ki és nincs meg a választás valós szabadsága, hiszen a képviselők fele(!!!) listás rendszeren jut be, tehát rájuk senki nem szavaz. Képviselőt leváltani nem lehet, mert az MDF-SZDSZ paktum (ez is hűen tükrözi demokráciánk működését: a két párt legfelsőbb vezetőinek titkos ülésén történt megállapodása) következményeként bevezették a konstruktív bizalmatlansági indítvány rendszerét: miniszter nem, csak a miniszterelnök buktatható, az is akkor ha meg tud egyezni az országgyűlés többsége az új közös jelöltről. Ráadásul a bizalmatlansági indítvány sikerének esélye frakciófegyelem és nyílt szavazás (!!!) esetén, többséggel rendelkező kormánynál gyakorlatilag (mint láthattuk) nulla. Nincs eszköz tehát a kormány eltávolítására. Ez a kormány és ez az ellenzék pedig már nem képvisel szinte senkit. Amikor az előbb leírt helyzet megvalósul, na akkor teszik az emberek azt, amit tesznek. Ebben nincs semmi elítélendő. Ez egy nemzet önvédelmi reflexe és ha nem lenne sem Budaházy sem Toroczkai sem Magyar Gárda, akkor lenne más vezető és más nevű gárda. Az, hogy Ők felvállalják tetteiket és az ezzel járó hátrányokat, külön dicséretes, de ami történik törvényszerű. Törvényszerű, tehát pitiáner elnyomóinknak nincs hatalmában megállítani a folyamatot. Csak mi győzhetünk.
Tehát, most, hogy kifeszítettük a láncokat kedves olvasó, vegyük újra:
Miért kell „randalírozni” az utcákon? Miért dobálnak Molotov-koktélokat? Miért jelent meg az erőszak a magyar utcákon?
Mert az állami erőszakra civil erőszak a válasz. Mert a tehetetlenségre erőszak a válasz. Mindig és mindenhol. Magyarország jelen állapotában egy kényszerzubbonyba bújtatott, láncra vert, ártatlanul meghurcolt, reményvesztett rab, mely most kezd éledezni. Azonban ahhoz, hogy újra cselekedni tudjon előbb szét kell feszítenie zubbonyát és letörnie láncait, ha nem megy máshogy, hát erőszakkal.
(electron - Szent Korona Rádió)
Miértek
Miért kell „randalírozni” az utcákon? Miért dobálnak Molotov-koktélokat? Miért jelent meg az erőszak a magyar utcákon? A logikai lánc már túl hosszú egy átlagos választónak, ezért marad a csőcselékezés.
Egy felmérés szerint az átlagos választói emlékezet hossza körülbelül három hónap. Tehát három havonta akár újrapozicionálhatjuk kartellpártunkat, ellenzéki vagy kormányzó erőnket, ha a jelenlegi helyzetünk éppen nem tetszik a választók kollektív akaratának.
Erről ugyan felmérés nem készült, de a logikai láncolat összerakásában talán még rosszabbul teljesítenek a kedves választópolgárok. Egy, esetleg kettő lépést képesek megjegyezni. Miért mondom ezt? Tapasztalatból.
Nézzük csak a 2008. március 15-i eseményeket. Mit mondd még a legelszántabb kormányellenes FIDESZ-es is? A csúnya radikálisok kimentek randalírozni az utcára és megzavarták az ünnepet.
Az már nem vetődik fel bennük, hogy miért is mentek ki? Ez egy átlagos választó számára összetett probléma. Erre majd később visszatérünk. Nézzünk egy konkrét példát előbb.
A nemzeti ünnepünkön (nem ezen, az összesen) kordonok állnak. Aztán jött a „csőcselék” és „randalírozott”. Aha! Még jó, hogy ott álltak azok a kordonok, gondolja jámbor polgártársunk. Na ez egy tipikus csonka láncolat. Ugyanis volt valamikor az idők kezdetén egy soha meg nem választott miniszterelnök, aki Őszödön elkúrt valamit. A nép teljesen jogosan tiltakozott ez ellen. Telt-múlt az idő és mindenhol kordonok közé szorították eme tiltakozásokat. Manapság ott tartunk, hogy „megelőző” szándékkal is. Akit pedig beszorítanak, az megpróbál kitörni. Szimbolikus és valós értelemben is. Ezért vagyunk az utcán. A kordonok pedig nem miattunk vannak felállítva, hanem az elkúró miatt, tessék már észrevenni és a lánc elejéről indulni.
Térjünk hát vissza rá, miért van erőszak az utcákon.
Először is: az erőszakot eddig mindig a rendőrség kezdte. A TV ostromnál és most 15-én is. Budaházy azt mondta, kerüljük ki a rendőröket, ne támadjon rájuk senki. Így is volt. Persze ha az embert „meglövik” „visszalő”.
Másodszor: „Az erőszak a gyengék végső menedéke”. Mennyire igaz ez a mondás. Ugyanis mi gyengék vagyunk ezzel a hatalommal szemben, politikai értelemben. Nem maradt más eszközünk, hiszen nem hallgatnak másra. Elmondtuk, leírtuk százszor, ezerszer. Petíciót írtunk alá, népszavazatunk. Nem, nem csak a három kérdésről. A kormány távozásáról. Ezen nincs mit ragozni. Aki tagadja, az is jól tudja, hogy ez az igazság (Horn Gábor például). Megtettünk minden erőszak menteset, és mégis itt vannak. Itt, ahol állítólag demokrácia van, azonban az egész rendszer a választás szabadsága helyett, a választói akarat képviselete helyett a stabilitásra van berendezve. Mint egy diktatúra. Egy diktatúra. Aki nem hiszi, olvasson el mondjuk egy elemzést a választási rendszerünkről. Az hűen tükrözi az egészet: bonyolult, a stabilitásra megy ki és nincs meg a választás valós szabadsága, hiszen a képviselők fele(!!!) listás rendszeren jut be, tehát rájuk senki nem szavaz. Képviselőt leváltani nem lehet, mert az MDF-SZDSZ paktum (ez is hűen tükrözi demokráciánk működését: a két párt legfelsőbb vezetőinek titkos ülésén történt megállapodása) következményeként bevezették a konstruktív bizalmatlansági indítvány rendszerét: miniszter nem, csak a miniszterelnök buktatható, az is akkor ha meg tud egyezni az országgyűlés többsége az új közös jelöltről. Ráadásul a bizalmatlansági indítvány sikerének esélye frakciófegyelem és nyílt szavazás (!!!) esetén, többséggel rendelkező kormánynál gyakorlatilag (mint láthattuk) nulla. Nincs eszköz tehát a kormány eltávolítására. Ez a kormány és ez az ellenzék pedig már nem képvisel szinte senkit. Amikor az előbb leírt helyzet megvalósul, na akkor teszik az emberek azt, amit tesznek. Ebben nincs semmi elítélendő. Ez egy nemzet önvédelmi reflexe és ha nem lenne sem Budaházy sem Toroczkai sem Magyar Gárda, akkor lenne más vezető és más nevű gárda. Az, hogy Ők felvállalják tetteiket és az ezzel járó hátrányokat, külön dicséretes, de ami történik törvényszerű. Törvényszerű, tehát pitiáner elnyomóinknak nincs hatalmában megállítani a folyamatot. Csak mi győzhetünk.
Tehát, most, hogy kifeszítettük a láncokat kedves olvasó, vegyük újra:
Miért kell „randalírozni” az utcákon? Miért dobálnak Molotov-koktélokat? Miért jelent meg az erőszak a magyar utcákon?
Mert az állami erőszakra civil erőszak a válasz. Mert a tehetetlenségre erőszak a válasz. Mindig és mindenhol. Magyarország jelen állapotában egy kényszerzubbonyba bújtatott, láncra vert, ártatlanul meghurcolt, reményvesztett rab, mely most kezd éledezni. Azonban ahhoz, hogy újra cselekedni tudjon előbb szét kell feszítenie zubbonyát és letörnie láncait, ha nem megy máshogy, hát erőszakkal.
(electron - Szent Korona Rádió)
Médiahatalom
Médiahatalom - egy gárdaavatás margójára
Ki nem állhatom, amikor a radikális oldalon azzal jön valaki egy vitában, hogy felesleges ezt meg azt csinálni, mert „csak támadási felületet nyújtunk a kormánynak”, „van mire mutogatniuk”, „ezzel csak ők járnak jól” és a többi és a többi, azt hiszem mindannyian ismerjük már ezeket a szólamokat.
Az, hogy mennyire hamis ez az érvelés könnyen bizonyítható. Ideje lenne, hogyha ezt belátnák azok, akik gyakran használják. Elhiszem én, hogy ők ezt komolyan gondolják. Illetve mégsem. Csak gondolják Amennyiben komolyan gondolták volna, az azt jelentené, hogy végigpörgették volna, átgondolták volna a látens hatásokat, megfontolták volna az arányokat. Nem tesznek és nem tettek így: mert ha így tettek volna, észrevették volna, hogy nem kell ahhoz semmit tennünk, hogy a kormányzat provokáljon, támadási felületet találjon. Igen, provokáljon. Ugyanis ők az igazi provokátorok, nem pedig a soraink közül való, balliberális média által önkényesen provokátornak kikiáltott honfitársaink, akkor sem, ha az ügyes módszerek következtében ez továbbgyűrűzik jobbra, majd a radikális oldalra is. Persze nem kell egyből injekcióssá válnunk és mindenhol provokátorokat látnunk. Ahhoz gyengék és gyávák és különben sem ez a legcélravezetőbb módszer, mint látjuk.
Sokkal nagyobb kárt okoz nekünk a média. Nemrég ért véget a Gárda avatója, amin rengeteg ember vett részt. Ebből pár ember tiltakozóként. Nem kell azt gondolni, hogy őket a kormány küldte oda. Vannak olyan emberek, akiknek nem tetszik a gárda és van bennük elég elszántság ahhoz, hogy kinyilvánítsák véleményüket. Úgy gondolom, ezzel nincs is semmi baj. A baj ott kezdődik, hogy a rendőrségnek ezt meg kellene akadályoznia. Ez a feladata. A buzik vagy éppen a Demszky elleni (lehet, hogy ez nem kettő?) fellépésünket bezzeg teljes erővel elgáncsolták. Ezzel szemben most csak a tiltakozás megvalósulása után léptek a tiltakozók védelmére (ha nem is védenék őket, olyan jó szívvel, mint ahogyan az tudósításunkból is kiderült, a tény az tény).
A másik, ennél még nagyobb probléma, hogy a média hogyan reagálta le ezt az eseménysorozatot.
A Magyar Távirati Iroda kiküldött hírében arról számol be, hogy megverték, megrugdosták az ellentüntetőket. Mely súlyos csúsztatás. Nem beszélve arról, hogy hasonló helyzetben a magunkfajták a randalírozó, zavargó, csőcselék, rendezvényt megzavaró személyek stb. megnevezést kapják. Valamint, visszatérve a rendőrségre: ha ellentüntetésről volt szó, miért nem oszlattak azonnal, mint ahogyan nálunk szoktak? Hiszen – tudomásom szerint – a tüntetés nem volt bejelentve.
Képzeljünk el egy fordított helyzetet: vörös csillaggal tüntetnek ki valakiket és mi megzavarnánk a rendezvényt. Ugye mennyire nem légből kapott ami leírtam?
Ennyit a kettős mércéről és az azt kiválóan alkalmazó magyar médiáról.
(electron - Szent Korona Rádió)
Ki nem állhatom, amikor a radikális oldalon azzal jön valaki egy vitában, hogy felesleges ezt meg azt csinálni, mert „csak támadási felületet nyújtunk a kormánynak”, „van mire mutogatniuk”, „ezzel csak ők járnak jól” és a többi és a többi, azt hiszem mindannyian ismerjük már ezeket a szólamokat.
Az, hogy mennyire hamis ez az érvelés könnyen bizonyítható. Ideje lenne, hogyha ezt belátnák azok, akik gyakran használják. Elhiszem én, hogy ők ezt komolyan gondolják. Illetve mégsem. Csak gondolják Amennyiben komolyan gondolták volna, az azt jelentené, hogy végigpörgették volna, átgondolták volna a látens hatásokat, megfontolták volna az arányokat. Nem tesznek és nem tettek így: mert ha így tettek volna, észrevették volna, hogy nem kell ahhoz semmit tennünk, hogy a kormányzat provokáljon, támadási felületet találjon. Igen, provokáljon. Ugyanis ők az igazi provokátorok, nem pedig a soraink közül való, balliberális média által önkényesen provokátornak kikiáltott honfitársaink, akkor sem, ha az ügyes módszerek következtében ez továbbgyűrűzik jobbra, majd a radikális oldalra is. Persze nem kell egyből injekcióssá válnunk és mindenhol provokátorokat látnunk. Ahhoz gyengék és gyávák és különben sem ez a legcélravezetőbb módszer, mint látjuk.
Sokkal nagyobb kárt okoz nekünk a média. Nemrég ért véget a Gárda avatója, amin rengeteg ember vett részt. Ebből pár ember tiltakozóként. Nem kell azt gondolni, hogy őket a kormány küldte oda. Vannak olyan emberek, akiknek nem tetszik a gárda és van bennük elég elszántság ahhoz, hogy kinyilvánítsák véleményüket. Úgy gondolom, ezzel nincs is semmi baj. A baj ott kezdődik, hogy a rendőrségnek ezt meg kellene akadályoznia. Ez a feladata. A buzik vagy éppen a Demszky elleni (lehet, hogy ez nem kettő?) fellépésünket bezzeg teljes erővel elgáncsolták. Ezzel szemben most csak a tiltakozás megvalósulása után léptek a tiltakozók védelmére (ha nem is védenék őket, olyan jó szívvel, mint ahogyan az tudósításunkból is kiderült, a tény az tény).
A másik, ennél még nagyobb probléma, hogy a média hogyan reagálta le ezt az eseménysorozatot.
A Magyar Távirati Iroda kiküldött hírében arról számol be, hogy megverték, megrugdosták az ellentüntetőket. Mely súlyos csúsztatás. Nem beszélve arról, hogy hasonló helyzetben a magunkfajták a randalírozó, zavargó, csőcselék, rendezvényt megzavaró személyek stb. megnevezést kapják. Valamint, visszatérve a rendőrségre: ha ellentüntetésről volt szó, miért nem oszlattak azonnal, mint ahogyan nálunk szoktak? Hiszen – tudomásom szerint – a tüntetés nem volt bejelentve.
Képzeljünk el egy fordított helyzetet: vörös csillaggal tüntetnek ki valakiket és mi megzavarnánk a rendezvényt. Ugye mennyire nem légből kapott ami leírtam?
Ennyit a kettős mércéről és az azt kiválóan alkalmazó magyar médiáról.
(electron - Szent Korona Rádió)
Nincsenek megjegyzések:
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
egy,
gárdaavatás margójárra,
Médiahatalom
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
egy,
gárdaavatás margójárra,
Médiahatalom
2008. április 2., szerda
Zsidó viccek
Zsidó viccek, antiszemita vicc, antiszemita viccek
"Az ironikus humor csak akkor működik, ha létezik vagy létrejön a közös platform, a hallgatólagos konszenzus a beszélő és a hallgató, a szerző és a befogadó között."
Ha azt teszük, hogy állandóan a zsidók részéről várható fogadtatást mérlegeljük, vagy öncenzúrát gyakorolva nem merjük kimondani a véleményünket, mert félünk a farkascsordától, akkor behódolunk a terrornak. Ez elfogadhatatlan.
IDE KATTINTVA még olvasható pár " antiszemita vicc " xD
A zsidók már azt is sértőnek találják, ha származásukra utalnak. :)
Grünt beidézik a rendőrségre, hogy nyilvántartásba vegyék. A rendőrtiszt elkezdi a kihallgatást:
-Neve?
-Grün Salamon.
-Lakhelye?
-Polonnoje, a zsinagóga melletti utca.
-Foglalkozása?
-Libakereskedő.
-Vallása?
-Nézze biztos úr. Nevem Grün Salamon, lakom Polonnoje, a zsinagóga mellett, szakmám libakereskedő, akkor maga szerint mi vagyok? Ágostai evangélikus?
Az elefánt
Különböző nemzetiségű írók egyszer azt a feladatot kapták, hogy írjanak bármilyen műfajban az elefántról.
A következő művek születtek:
- A német író írt egy tudományos értekezést, melynek címe: Tanulmányok az elefántok életéről.
- A francia író egy rövid, de szórakoztató könyvet írt, címe: Az elefántok nemi élete.
- Az angol író egy gazdagon illusztrált útikönyvet írt, címe: Elefántvadászat Afrikában.
- Az amerikai író egy reklámbrosúrát írt, címe: Hogyan neveljünk fel egy elefántot a kertünkben a család örömére és profitszerzés céljából.
- A zsidó író egy füzetet írt, címe: Az elefánt és az antiszemitizmus.
Álarcosbál lesz az iskolában papa. Milyen jelmezt vegyek fel? - kérdi otthon a zsidó gyerek.
- Nem szórjuk a pénzt drága jelmezekre. Teszel a fejedre egy diót, és te leszel a diós metélt!
Lakatlan szigetre vetődik egy hajótörött lány. Hamarosan kiderül hogy a szigeten Robinson módjára már évek óta él egy öreg zsidó. A lány nagyon elkeseredik, de a zsidó megnyugtatja:
- Nem olyan rossz itt! A tenger ellát halakkal, a fák gyümölccsel, a forrás vízzel. Minden megvan amire szükség lehet.
- Azért én tudok adni valamit, ami évek óta hiányozhat magának.
Az öreg zsidó szeme felcsillan:
- Van magánál macesz?
Jákob a rabbihoz fordul:
-Rabbi! Te vagy a mi népünknek tanítója. Segíts, kérlek!
-Mondd, Jákob fiam, mi a problémád!
-Találkoztam egy idegen kifejezéssel és nem tudom, mit jelent.
-Semmi baj – mondja a rabbi–, és melyik lenne az a szó?
-A „dilemma”.
-Hmm….Rögtön megvilágosítom a jelentését egy példával:
Sétálsz délután a bevásárló utcán, a hentes előtt meglátsz egy táblát.
Ez áll rajta:„DISZNÓHÚS INGYEN!”
A zsidó optikus, egy jól menő üzlet tulajdonosa, tanítja a fiát, hogyan kell kiszolgálni a vevőket:
- Ha elkészült a szemüveg, akkor mondd a vevőnek, hogy 10 dollárba kerül. Meglátod, hogy grimaszol-e vagy nem.
Ha nem grimaszol, tedd hozzá: a keret, a lencse még 10 dollárba kerül.
Ha még mindig nem változik az arckifejezése, akkor közöld vele: darabja.
- Miért van nagy orra a zsidónak?
- Mert a levegő ingyen van
Egy zsidó asszony nézelődik a zsidó bútorkereskedőnél. Megtetszik neki egy lámpa, odaviszi a pulthoz. Látja, hogy az árcédulán 69.90 font áll. Megkérdezi a kereskedőtől:
- Hogyhogy ilyen drága ez a lámpa, egy utcával feljebb, a Goldsteinnél csak 49.90-be kerül.
- Akkor miért nem ott veszi meg? - kérdezi a boltos.
- Mert most épp elfogyott.
- Ja, amikor nálam fogy el, akkor csak 29.90 az ára.
A bevándorlók tájékoztatása végett közöljük, hogy a magyar határon látható SHALOM felirat nem üdvözlés.
Eredetileg HEGYESHALOM volt, csak kiégtek a körték..
Kohn összefut Grünnel, aki kölcsönkér tőle ötszáz forintot azzal, hogy majd visszahozza. Kohn ad. Pár nappal később megint összetalálkoznak.
- Ó, Kohn, nem tartozom neked ötszáz forinttal?
- De tartozol.
- Adj még ötöt, és akkor kerek ezret kapsz vissza!
Kohn ismét ad, majd ismét sor kerül a találkozásra.
- Te Kohn, nem tartozom neked egy ezressel?
- De igen.
- Adj még ezret, és akkor kétezret adok majd!
Kohn ímmel-ámmal ad. Nemsokára Grün becsönget hozzá.
- Te, nem tartozom neked kétezerrel?
- Neeem!
Gazsiék tönkremennek teljesen, és mindenüket eladják, már csak egy színes tévéjük maradt. Mivel jön a tél, ha nem szereznek pénzt, éhen halnak. A felesége megszólal:
- Té! Hát kirjil má á Kohntul vágy százezret, mer különbén felkopik áz állunk!
- Dé hát az zsidó, uccse fog ádni!
- De há csak próbaljad meg - érvel az asszony, és végül meggyőzi Gazsit. El is megy a Kohnhoz.
- Há instállom, csókolum á kezsit, áz lenne á helyzet, hogy kine 100000 forint a tilre, mer má csak egy színes tévénk márádt.
- Ok, Gazsi, semmi probléma - szól Kohn, és már nyújtja is a 100ezret.
Gazsi nem hisz a szemének. Már menne is ki az ajtón, amikor utána szól a Kohn:
- Várjál csak, Gazsikám. Azt ugye tudod, hogy majd 200ezret kell megadnod?
Gazsi majd összeesik, de nincs más választása, elfogadja. Most már még gyorsabban menne ki, de Kohn folytatja:
- De, kedves Gazsikám, azért kellene valami biztosíték is. Azt mondtad, van egy tévéd - hozd el azt kauciónak.
Gazsi totál kikészül, de nagyon kell a pénz - elrohan haza, és elhozza. De Khon folytatja:
- Drága Gazsikám! Az a helyzet, hogy gondolkoztam, amíg te odahaza voltál, és be kellett látnom, hogy ez még nem elég. Te alkalmi munkákból és segélyből élsz. Nem lehetek biztos, hogy meg tudod-e adni ezt a sok pénzt. De van egy ötletem. Most itthagyod a felét, és a másik 100ezret majd tavasszal megadod, jó?
Gazsi bátortalanul visszaadja a pénzt, majd elbúcsúzik. Hazafelé bandukolván így morfondírozik:
- Hú, bázzeg! Most se pízem, se tévém, és még 100ronggyál lógok a Kohnnák...
A városszerte ismert zsidó nagykereskedő négyszintes, óriási villát épít. Az adóhatóság emberei annak rendje és módja szerint kiszállnak a helyszínre.
- Mondja uram, miből tellett Önnek erre a palotára?
- Tudják kérem, egy éjszaka álmomban megjelent nekem az Úr angyala és azt mondta: Menj ki a kerted végébe és áss! Találsz majd egy faládikában aranyat és drágakövet, építtess te annak az árán egy villát, mert az az Úrnak tetsző cselekedet.
Az adóellenőrök kajánul mosolyognak:
- Ez rendben is lenne uram, de nem tudna nekünk, akiknek nem ennyire erős a hitünk, valami kézzelfoghatóbb bizonyítékot mutatni?
- De uraim! Hát itt a villa nem?
Kohn elmegy a rabbihoz tanácsot kérni:
- Rabbi, mit tegyek? Hiányzik a kasszából 1000 dollár!
- Tedd vissza, fiam...
Zsidó viccek, antiszemita vicc, antiszemita viccek
"Az ironikus humor csak akkor működik, ha létezik vagy létrejön a közös platform, a hallgatólagos konszenzus a beszélő és a hallgató, a szerző és a befogadó között."
Ha azt teszük, hogy állandóan a zsidók részéről várható fogadtatást mérlegeljük, vagy öncenzúrát gyakorolva nem merjük kimondani a véleményünket, mert félünk a farkascsordától, akkor behódolunk a terrornak. Ez elfogadhatatlan.
IDE KATTINTVA még olvasható pár " antiszemita vicc " xD
A zsidók már azt is sértőnek találják, ha származásukra utalnak. :)
Grünt beidézik a rendőrségre, hogy nyilvántartásba vegyék. A rendőrtiszt elkezdi a kihallgatást:
-Neve?
-Grün Salamon.
-Lakhelye?
-Polonnoje, a zsinagóga melletti utca.
-Foglalkozása?
-Libakereskedő.
-Vallása?
-Nézze biztos úr. Nevem Grün Salamon, lakom Polonnoje, a zsinagóga mellett, szakmám libakereskedő, akkor maga szerint mi vagyok? Ágostai evangélikus?
Az elefánt
Különböző nemzetiségű írók egyszer azt a feladatot kapták, hogy írjanak bármilyen műfajban az elefántról.
A következő művek születtek:
- A német író írt egy tudományos értekezést, melynek címe: Tanulmányok az elefántok életéről.
- A francia író egy rövid, de szórakoztató könyvet írt, címe: Az elefántok nemi élete.
- Az angol író egy gazdagon illusztrált útikönyvet írt, címe: Elefántvadászat Afrikában.
- Az amerikai író egy reklámbrosúrát írt, címe: Hogyan neveljünk fel egy elefántot a kertünkben a család örömére és profitszerzés céljából.
- A zsidó író egy füzetet írt, címe: Az elefánt és az antiszemitizmus.
Álarcosbál lesz az iskolában papa. Milyen jelmezt vegyek fel? - kérdi otthon a zsidó gyerek.
- Nem szórjuk a pénzt drága jelmezekre. Teszel a fejedre egy diót, és te leszel a diós metélt!
Lakatlan szigetre vetődik egy hajótörött lány. Hamarosan kiderül hogy a szigeten Robinson módjára már évek óta él egy öreg zsidó. A lány nagyon elkeseredik, de a zsidó megnyugtatja:
- Nem olyan rossz itt! A tenger ellát halakkal, a fák gyümölccsel, a forrás vízzel. Minden megvan amire szükség lehet.
- Azért én tudok adni valamit, ami évek óta hiányozhat magának.
Az öreg zsidó szeme felcsillan:
- Van magánál macesz?
Jákob a rabbihoz fordul:
-Rabbi! Te vagy a mi népünknek tanítója. Segíts, kérlek!
-Mondd, Jákob fiam, mi a problémád!
-Találkoztam egy idegen kifejezéssel és nem tudom, mit jelent.
-Semmi baj – mondja a rabbi–, és melyik lenne az a szó?
-A „dilemma”.
-Hmm….Rögtön megvilágosítom a jelentését egy példával:
Sétálsz délután a bevásárló utcán, a hentes előtt meglátsz egy táblát.
Ez áll rajta:„DISZNÓHÚS INGYEN!”
A zsidó optikus, egy jól menő üzlet tulajdonosa, tanítja a fiát, hogyan kell kiszolgálni a vevőket:
- Ha elkészült a szemüveg, akkor mondd a vevőnek, hogy 10 dollárba kerül. Meglátod, hogy grimaszol-e vagy nem.
Ha nem grimaszol, tedd hozzá: a keret, a lencse még 10 dollárba kerül.
Ha még mindig nem változik az arckifejezése, akkor közöld vele: darabja.
- Miért van nagy orra a zsidónak?
- Mert a levegő ingyen van
Egy zsidó asszony nézelődik a zsidó bútorkereskedőnél. Megtetszik neki egy lámpa, odaviszi a pulthoz. Látja, hogy az árcédulán 69.90 font áll. Megkérdezi a kereskedőtől:
- Hogyhogy ilyen drága ez a lámpa, egy utcával feljebb, a Goldsteinnél csak 49.90-be kerül.
- Akkor miért nem ott veszi meg? - kérdezi a boltos.
- Mert most épp elfogyott.
- Ja, amikor nálam fogy el, akkor csak 29.90 az ára.
A bevándorlók tájékoztatása végett közöljük, hogy a magyar határon látható SHALOM felirat nem üdvözlés.
Eredetileg HEGYESHALOM volt, csak kiégtek a körték..
Kohn összefut Grünnel, aki kölcsönkér tőle ötszáz forintot azzal, hogy majd visszahozza. Kohn ad. Pár nappal később megint összetalálkoznak.
- Ó, Kohn, nem tartozom neked ötszáz forinttal?
- De tartozol.
- Adj még ötöt, és akkor kerek ezret kapsz vissza!
Kohn ismét ad, majd ismét sor kerül a találkozásra.
- Te Kohn, nem tartozom neked egy ezressel?
- De igen.
- Adj még ezret, és akkor kétezret adok majd!
Kohn ímmel-ámmal ad. Nemsokára Grün becsönget hozzá.
- Te, nem tartozom neked kétezerrel?
- Neeem!
Gazsiék tönkremennek teljesen, és mindenüket eladják, már csak egy színes tévéjük maradt. Mivel jön a tél, ha nem szereznek pénzt, éhen halnak. A felesége megszólal:
- Té! Hát kirjil má á Kohntul vágy százezret, mer különbén felkopik áz állunk!
- Dé hát az zsidó, uccse fog ádni!
- De há csak próbaljad meg - érvel az asszony, és végül meggyőzi Gazsit. El is megy a Kohnhoz.
- Há instállom, csókolum á kezsit, áz lenne á helyzet, hogy kine 100000 forint a tilre, mer má csak egy színes tévénk márádt.
- Ok, Gazsi, semmi probléma - szól Kohn, és már nyújtja is a 100ezret.
Gazsi nem hisz a szemének. Már menne is ki az ajtón, amikor utána szól a Kohn:
- Várjál csak, Gazsikám. Azt ugye tudod, hogy majd 200ezret kell megadnod?
Gazsi majd összeesik, de nincs más választása, elfogadja. Most már még gyorsabban menne ki, de Kohn folytatja:
- De, kedves Gazsikám, azért kellene valami biztosíték is. Azt mondtad, van egy tévéd - hozd el azt kauciónak.
Gazsi totál kikészül, de nagyon kell a pénz - elrohan haza, és elhozza. De Khon folytatja:
- Drága Gazsikám! Az a helyzet, hogy gondolkoztam, amíg te odahaza voltál, és be kellett látnom, hogy ez még nem elég. Te alkalmi munkákból és segélyből élsz. Nem lehetek biztos, hogy meg tudod-e adni ezt a sok pénzt. De van egy ötletem. Most itthagyod a felét, és a másik 100ezret majd tavasszal megadod, jó?
Gazsi bátortalanul visszaadja a pénzt, majd elbúcsúzik. Hazafelé bandukolván így morfondírozik:
- Hú, bázzeg! Most se pízem, se tévém, és még 100ronggyál lógok a Kohnnák...
A városszerte ismert zsidó nagykereskedő négyszintes, óriási villát épít. Az adóhatóság emberei annak rendje és módja szerint kiszállnak a helyszínre.
- Mondja uram, miből tellett Önnek erre a palotára?
- Tudják kérem, egy éjszaka álmomban megjelent nekem az Úr angyala és azt mondta: Menj ki a kerted végébe és áss! Találsz majd egy faládikában aranyat és drágakövet, építtess te annak az árán egy villát, mert az az Úrnak tetsző cselekedet.
Az adóellenőrök kajánul mosolyognak:
- Ez rendben is lenne uram, de nem tudna nekünk, akiknek nem ennyire erős a hitünk, valami kézzelfoghatóbb bizonyítékot mutatni?
- De uraim! Hát itt a villa nem?
Kohn elmegy a rabbihoz tanácsot kérni:
- Rabbi, mit tegyek? Hiányzik a kasszából 1000 dollár!
- Tedd vissza, fiam...
Zsidó viccek, antiszemita vicc, antiszemita viccek
Nincsenek megjegyzések:
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
antiszemita vicc,
antiszemita viccek,
Zsidó viccek
Reakció blog Reakciós Holokauszt tagadás
antiszemita vicc,
antiszemita viccek,
Zsidó viccek
2008. április 1., kedd
Miért a közöny
Miért a közöny? Ma kormányválság van a TV-ben!
Nem értem, ha most kormányválság van, akkor hol vannak az emberek a Kossuth térrõl, hol van az a sok ember ki egykor annyira követelte, hogy mondjon le a kormány, távozzon a miniszterelnök?
Nem értem mit gondolnak azok, akik kitartóan követelték Horváth Ágnes távozását? Nem látom, hogy a Fidesz -mint az ellenzék- sürgetné akár populista módon a köztársasági elnököt, hogy amennyiben itt kormány- és alkotmányos válság van, mert nem irányítja senki az országot, akkor legalább hozzuk elõre a választásokat.
Bár sejteni vélem, hogy az emberek már megunták, hogy a téren kiabálva nézzék le õket a magasból! Azt is értem, hogy megnyugodtak azon elégedetlenek, akik az egészségügyi tárca "fiatalasszonyában" nem látták az együttérzõ orvost, és most elégtétel nekik, hogy kírúgta a kormányfõ!
A Fidesz meg csak akkor lesz populista, ha azt akarja, hogy a nép azt tegye amit õk kívánnak; menjenek el szavazni, gyûljenek össze meghallgatni a pártvezetõ szavait és zászlólengetve ünnepeljék a boldog, békés, nemzeti konzervatív ünnepeinket!
És addig, mi lesz?
Most 8% az alapkamat, a forint 270 Ft/euró árfolyamhoz közelít, a gazdaság nemhogy vánszorog, inkább elidõz álmosan és ásít egy nagyot, hogy ismét visszaaludjon. Emberek ezrei kerülnek utcára és értéktelenedik el a munkájuk...
A lényeg, hogy a válság mélyül, a politikusaink meg a helyükön vannak, nem érdekli õket talmi halandók sorsa. Az, hogy akik bejuttaták õket a székeikbe, most azt sem tudják már mi lesz velük holnap...
Reménytelen ebben az országban még a kormányválság is, mert az sem éli meg reménnyel telve kinek az lenne érdeke, hogy most örüljön, mert talán bomlik az, ami ide juttatta az országot.
Szomorú, unott közöny ez: hallgatjuk a rádiót, nézzük a tv-t és mint egy rossz szappanopera szereplõit, követjük Kókát, Lendvait, Gyurcsányt, Orbánt és a többit és már ott elvesztettük a fonalat -mert elaludtunk a sztorin-, hogy a 2342 fejezet esetében, most éppen ki-kinek adott ultimátumot, ki nem akar kormányozni vagy tagadja meg a reformot, amit még az elõzõ részben éltetett.
A baj csak az, hogy ez nem a tv, hanem a magyar "leglényeg", az amit talán örököltünk a kádári közöny múltjából vagy a génekben hordozzuk, "hogy majd csak lesz valahogy..."
Most akkor mi is van? Lehet, hogy már nincsenek is politikusok, csak színészek akik õket játsszák, de nem Oscar-díjas fokon? Mi meg azt hittük, hogy valósak? Nem. Itt vannak még, és mi vagyunk azok akiket õk néznek és azt csinálják velünk amit akarnak: beszednek, leszednek, kizsebelnek, megvezetnek, és lenéznek módfelett!
Van megoldás ?
Ugodi Tibor
barikád.hu
Nem értem, ha most kormányválság van, akkor hol vannak az emberek a Kossuth térrõl, hol van az a sok ember ki egykor annyira követelte, hogy mondjon le a kormány, távozzon a miniszterelnök?
Nem értem mit gondolnak azok, akik kitartóan követelték Horváth Ágnes távozását? Nem látom, hogy a Fidesz -mint az ellenzék- sürgetné akár populista módon a köztársasági elnököt, hogy amennyiben itt kormány- és alkotmányos válság van, mert nem irányítja senki az országot, akkor legalább hozzuk elõre a választásokat.
Bár sejteni vélem, hogy az emberek már megunták, hogy a téren kiabálva nézzék le õket a magasból! Azt is értem, hogy megnyugodtak azon elégedetlenek, akik az egészségügyi tárca "fiatalasszonyában" nem látták az együttérzõ orvost, és most elégtétel nekik, hogy kírúgta a kormányfõ!
A Fidesz meg csak akkor lesz populista, ha azt akarja, hogy a nép azt tegye amit õk kívánnak; menjenek el szavazni, gyûljenek össze meghallgatni a pártvezetõ szavait és zászlólengetve ünnepeljék a boldog, békés, nemzeti konzervatív ünnepeinket!
És addig, mi lesz?
Most 8% az alapkamat, a forint 270 Ft/euró árfolyamhoz közelít, a gazdaság nemhogy vánszorog, inkább elidõz álmosan és ásít egy nagyot, hogy ismét visszaaludjon. Emberek ezrei kerülnek utcára és értéktelenedik el a munkájuk...
A lényeg, hogy a válság mélyül, a politikusaink meg a helyükön vannak, nem érdekli õket talmi halandók sorsa. Az, hogy akik bejuttaták õket a székeikbe, most azt sem tudják már mi lesz velük holnap...
Reménytelen ebben az országban még a kormányválság is, mert az sem éli meg reménnyel telve kinek az lenne érdeke, hogy most örüljön, mert talán bomlik az, ami ide juttatta az országot.
Szomorú, unott közöny ez: hallgatjuk a rádiót, nézzük a tv-t és mint egy rossz szappanopera szereplõit, követjük Kókát, Lendvait, Gyurcsányt, Orbánt és a többit és már ott elvesztettük a fonalat -mert elaludtunk a sztorin-, hogy a 2342 fejezet esetében, most éppen ki-kinek adott ultimátumot, ki nem akar kormányozni vagy tagadja meg a reformot, amit még az elõzõ részben éltetett.
A baj csak az, hogy ez nem a tv, hanem a magyar "leglényeg", az amit talán örököltünk a kádári közöny múltjából vagy a génekben hordozzuk, "hogy majd csak lesz valahogy..."
Most akkor mi is van? Lehet, hogy már nincsenek is politikusok, csak színészek akik õket játsszák, de nem Oscar-díjas fokon? Mi meg azt hittük, hogy valósak? Nem. Itt vannak még, és mi vagyunk azok akiket õk néznek és azt csinálják velünk amit akarnak: beszednek, leszednek, kizsebelnek, megvezetnek, és lenéznek módfelett!
Van megoldás ?
Ugodi Tibor
barikád.hu
2008. március 31., hétfő
Elszegényedõ vidék
Elszegényedõ vidék, megszûnõ praxisok, reménytelen betegek
Dr. Turi-Kovács Béla napirend elõtti felszólalása 2008. április 1-én.
2007 október 30 óta rendszeresen, minden hónapban szóvá teszem itt, a Tisztelt Ház elõtt annak a több mint 2 millió magyar embernek az élethelyzetét, sorsát, akikrõl a társadalom szeret megfeledkezni.
Szóvá tettem, hogy a téli idõszak - még az enyhébb telek esetén is - súlyos megpróbáltatással jár minden szegény ember, de különösen azok számára, akik nem részesülnek gáztámogatásban - mert nincs a lakásukban gáz - akik nem részesülnek fûtés támogatásban, mert ilyen támogatás nincs.
Szóvá tettem, hogy még dolgozni kívánó emberek száz és százezrei maradnak minden munkalehetõség nélkül, de a könyörtelen kormányzati politika még azokat is kiszorítja a piacokról, akik eddig õstermelõként kísérelték meg az életben maradást.
Elmondtam korábban, és most meg kell ismételnem, hogy az ÚJ Magyarország, az Új magyar falu programok éppen azokról feledkeztek meg, nyilván nem véletlenül, akik minden segítségre, támogatásra rászorulnának. Az a két, két és félmillió ember, akikrõl újra és újra beszélek, nem fog pályázni, mert nyilvánvalóan sosem rendelkezett és nem is fog pályázati önrésszel, ha bármilyen hitelekbõl próbálna is megvalósítani apró földecskéjén valamilyen beruházást, az utófinanszírozás a számára a beruházást lehetetlenné teszi.
Az elmúlt hónapok a szocialista-liberális egészségügyi ámokfutásról szóltak. A szocialisták és a liberálisok egymást kiegészítõ gõggel oktattak ki mindenkit, orvost, egészségügyi dolgozót, beteget. Megszüntettek nagy számban kórházi ágyakat, azzal az indokolással, hogy azok egy jelentõs részén nem is annyira beteg, mint szegény sorsú rászorultak mintegy gondozási helyen kaptak ellátást. Tûrhetetlennek nevezték, hogy az egészségügy ilyen szolgáltatásokat nyújtson. Régi rossz szokásuk szerint csak azt felejtették el megmondani, hogy hol vannak ,vagy hol lesznek azok az intézmények, amelyek ezeket az embereket befogadnák.
A magyar egészségügy számos gonddal és bajjal küzd, ezt senki nem vitatta. A magyar egészségügyben azonban orvosi esküjüket komolyan vevõ, gyakran áldozatokat is vállaló orvosok láttak, látnak el nagy számban olyan embereket, akiktõl legfeljebb köszönõ szóra számíthattak.
A szocialista-liberális egészség és egészségügyirtás elvezetett odáig, hogy ma több mint háromszáz helyen nincs háziorvos, így több mint 600 falu maradt alapellátás nélkül. Durva, nehezen minõsíthetõ csúsztatás volt, amikor Gõgös államtitkár úr arról beszélt, hogy már tíz évvel ezelõtt a vizitdíjhoz hasonlatos nagyságrendû paraszolvenciákat fizettek a betegek a háziorvosoknak. Azokon a vidékeken, ahol a munkanélküliség egy-egy településen az 50%-ot eléri vagy meghaladja, ahol a nyugdíjak 25-30ezer Forint körül kerülnek kifizetésre, szemérmetlen dolog azt mondani, hogy az orvosok paraszolvenciából élnének.
A valóság az, hogy 2003 óta az un. Fejkvóta, amit az orvos egy praxisához tartozó beteg után kap, egyetlen fillérrel sem nõtt. Ezért azonnali intézkedésre van szükség, olyan módon, hogy a kormány által április 1-tõl eltörölt vizitdíj pótlása késedelem nélkül megtörténjen, a fejkvóta pedig a 2009 évi költségvetésben minimálisan 25% növekményt kell biztosítson. Megállíthatatlanná válik különben a kistelepüléseken az egészségügyi alapellátás megszûnése. Az itt élõ emberek az élet viszontagságaitól meggyötörten többször és súlyosabban válnak beteggé, mint városi társaik. Számukra az egészségügy szociális jellegû fenntartása, azaz mindenki számára elérhetõsége az életben maradás lehetõségét biztosítja.
A liberálisok kormányzati szerepének megszûnte csak elõtérbe helyezi a szocialistáknak azt a felelõsségét, hogy haladéktalanul gondoskodjanak az egészségügyben eddig végrehajtott ámokfutás megszûnésérõl, mindenekelõtt a kistelepüléseken, az egészségügyi ellátás garantálásáról.
Végezetül tõlem szokatlan módon reflektálnom kell Gõgös államtitkár úr többszöri értelmetlen, de újra és újra elõforduló személyes támadására. Szeret engem jómódú ügyvédként aposztrofálni, akinek semmi köze a szegénység ügyéhez. Elõször és utoljára elmondom, hogy az én fiatalkorom, ifjúságom olyan nyomorúságban telt el, amirõl fogalma nem lehet annak, aki életrajza szerint ifjúkorától élvezte az állampárt támogatását, pillanatok alatt lett mûszaki ágazatvezetõ, majd termelési igazgató, és most államtitkár. Szögezzük azonban le, hogy egyikünket sem a múlt jogosítja a szegények ügyének képviseletére, az értük való küzdelemre, hanem azok a kényszerítõ körülmények, amelyeket döntõ részben a jelenlegi kormány teremtett meg.
Végezetül, amikor a falusi szegény emberekrõl szólunk, Gõgös államtitkár úr soha nem mulasztja el megjegyezni, hogy mi kisgazdák vertük szét a TSZ-eket, az állami gazdaságokat. Lehet, hogy ebben-abban hibáztunk, államtitkár úr, de a szétvert szövetkezetek, a megszûnt állami gazdaságok földjei és értékei valami csoda folytán ismét csak önökhöz kerültek. Itt van annak az ideje, hogy a kölcsönös vádaskodások helyett vegyék elõ az Új Magyarország tervet, a társadalom legszélesebb rétegeinek bevonásával, többek közt annak segítségével is teremtsék meg annak a lehetõségét, hogy Magyarországon orvosi ellátás nélkül ne maradjanak a kistelepüléseken lakó emberek.
Dr. Turi-Kovács Béla napirend elõtti felszólalása 2008. április 1-én.
2007 október 30 óta rendszeresen, minden hónapban szóvá teszem itt, a Tisztelt Ház elõtt annak a több mint 2 millió magyar embernek az élethelyzetét, sorsát, akikrõl a társadalom szeret megfeledkezni.
Szóvá tettem, hogy a téli idõszak - még az enyhébb telek esetén is - súlyos megpróbáltatással jár minden szegény ember, de különösen azok számára, akik nem részesülnek gáztámogatásban - mert nincs a lakásukban gáz - akik nem részesülnek fûtés támogatásban, mert ilyen támogatás nincs.
Szóvá tettem, hogy még dolgozni kívánó emberek száz és százezrei maradnak minden munkalehetõség nélkül, de a könyörtelen kormányzati politika még azokat is kiszorítja a piacokról, akik eddig õstermelõként kísérelték meg az életben maradást.
Elmondtam korábban, és most meg kell ismételnem, hogy az ÚJ Magyarország, az Új magyar falu programok éppen azokról feledkeztek meg, nyilván nem véletlenül, akik minden segítségre, támogatásra rászorulnának. Az a két, két és félmillió ember, akikrõl újra és újra beszélek, nem fog pályázni, mert nyilvánvalóan sosem rendelkezett és nem is fog pályázati önrésszel, ha bármilyen hitelekbõl próbálna is megvalósítani apró földecskéjén valamilyen beruházást, az utófinanszírozás a számára a beruházást lehetetlenné teszi.
Az elmúlt hónapok a szocialista-liberális egészségügyi ámokfutásról szóltak. A szocialisták és a liberálisok egymást kiegészítõ gõggel oktattak ki mindenkit, orvost, egészségügyi dolgozót, beteget. Megszüntettek nagy számban kórházi ágyakat, azzal az indokolással, hogy azok egy jelentõs részén nem is annyira beteg, mint szegény sorsú rászorultak mintegy gondozási helyen kaptak ellátást. Tûrhetetlennek nevezték, hogy az egészségügy ilyen szolgáltatásokat nyújtson. Régi rossz szokásuk szerint csak azt felejtették el megmondani, hogy hol vannak ,vagy hol lesznek azok az intézmények, amelyek ezeket az embereket befogadnák.
A magyar egészségügy számos gonddal és bajjal küzd, ezt senki nem vitatta. A magyar egészségügyben azonban orvosi esküjüket komolyan vevõ, gyakran áldozatokat is vállaló orvosok láttak, látnak el nagy számban olyan embereket, akiktõl legfeljebb köszönõ szóra számíthattak.
A szocialista-liberális egészség és egészségügyirtás elvezetett odáig, hogy ma több mint háromszáz helyen nincs háziorvos, így több mint 600 falu maradt alapellátás nélkül. Durva, nehezen minõsíthetõ csúsztatás volt, amikor Gõgös államtitkár úr arról beszélt, hogy már tíz évvel ezelõtt a vizitdíjhoz hasonlatos nagyságrendû paraszolvenciákat fizettek a betegek a háziorvosoknak. Azokon a vidékeken, ahol a munkanélküliség egy-egy településen az 50%-ot eléri vagy meghaladja, ahol a nyugdíjak 25-30ezer Forint körül kerülnek kifizetésre, szemérmetlen dolog azt mondani, hogy az orvosok paraszolvenciából élnének.
A valóság az, hogy 2003 óta az un. Fejkvóta, amit az orvos egy praxisához tartozó beteg után kap, egyetlen fillérrel sem nõtt. Ezért azonnali intézkedésre van szükség, olyan módon, hogy a kormány által április 1-tõl eltörölt vizitdíj pótlása késedelem nélkül megtörténjen, a fejkvóta pedig a 2009 évi költségvetésben minimálisan 25% növekményt kell biztosítson. Megállíthatatlanná válik különben a kistelepüléseken az egészségügyi alapellátás megszûnése. Az itt élõ emberek az élet viszontagságaitól meggyötörten többször és súlyosabban válnak beteggé, mint városi társaik. Számukra az egészségügy szociális jellegû fenntartása, azaz mindenki számára elérhetõsége az életben maradás lehetõségét biztosítja.
A liberálisok kormányzati szerepének megszûnte csak elõtérbe helyezi a szocialistáknak azt a felelõsségét, hogy haladéktalanul gondoskodjanak az egészségügyben eddig végrehajtott ámokfutás megszûnésérõl, mindenekelõtt a kistelepüléseken, az egészségügyi ellátás garantálásáról.
Végezetül tõlem szokatlan módon reflektálnom kell Gõgös államtitkár úr többszöri értelmetlen, de újra és újra elõforduló személyes támadására. Szeret engem jómódú ügyvédként aposztrofálni, akinek semmi köze a szegénység ügyéhez. Elõször és utoljára elmondom, hogy az én fiatalkorom, ifjúságom olyan nyomorúságban telt el, amirõl fogalma nem lehet annak, aki életrajza szerint ifjúkorától élvezte az állampárt támogatását, pillanatok alatt lett mûszaki ágazatvezetõ, majd termelési igazgató, és most államtitkár. Szögezzük azonban le, hogy egyikünket sem a múlt jogosítja a szegények ügyének képviseletére, az értük való küzdelemre, hanem azok a kényszerítõ körülmények, amelyeket döntõ részben a jelenlegi kormány teremtett meg.
Végezetül, amikor a falusi szegény emberekrõl szólunk, Gõgös államtitkár úr soha nem mulasztja el megjegyezni, hogy mi kisgazdák vertük szét a TSZ-eket, az állami gazdaságokat. Lehet, hogy ebben-abban hibáztunk, államtitkár úr, de a szétvert szövetkezetek, a megszûnt állami gazdaságok földjei és értékei valami csoda folytán ismét csak önökhöz kerültek. Itt van annak az ideje, hogy a kölcsönös vádaskodások helyett vegyék elõ az Új Magyarország tervet, a társadalom legszélesebb rétegeinek bevonásával, többek közt annak segítségével is teremtsék meg annak a lehetõségét, hogy Magyarországon orvosi ellátás nélkül ne maradjanak a kistelepüléseken lakó emberek.
2008. március 30., vasárnap
Március idusa után
Március idusa után
Csontos Gábor: Március idusa után
Az Unió legnagyobb gondja, jelen pillanatban az, hogy valamennyi tagállama ratifikálja a lisszaboni szerződést. S nem az, hogy mi történik az államcsődben vergődő Magyarország lakosságával. A lassan birodalmi méreteket öltő, és birodalmi attitűdöket felvevő Unió számára ez az ország lassan egy tartomány szintjére zuhan vissza. Valahogyan úgy, ahogyan a Magyar Királyság betagozódott a Habsburg abszolutizmusok idején a Habsburg birodalomba.
Pedig milyen gyönyörű tavaszi idő fogadta volna az ünneplő tömegeket, ha…lettek volna ünneplő tömegek. Szégyenfolt volt az üres Kossuth tér, s szégyenfolt volt a hatalmas forradalmár, Petőfi árnyékában a törpe „maoilluzionista” Demszki (SZDSZ) főpolgármester. A még létező ultraliberális (országos és fővárosi) kormányhatalom két elhasználódott, hiteltelen hatalmassága rendőr és fémkordon mögé bújva próbálta világgá kiáltani önmaga hazugságtömkelegét. „Nem kell új rendszerváltás, nincs szükség a ’Szent-Korona-alkotmányra’, aki ilyeneket mond, az a szabadság ellensége…aki az 1848-as lobogót Árpád-sávos zászlóra cseréli, az semmit sem tud a mi történelmünkről.” (Demszki főpolgármester); „1848 mai üzenete nem a szabadság kivívása, hiszen az már megtörtént, hanem az igazi polgárosodás megvalósítása.”(Gyurcsány kormányfő)
Pedig! Pedig, most kellene igazán visszanyúlni azokhoz a dicső márciusi napokhoz, hogy percpolitikusaink valamilyen eligazodási pontot találjanak nem csak saját, hanem, esetleg, a haza további sorsát illetően. A parlamenti patkó bal –és jobboldalán üldögélő politikai elitünk még mindig nem érti, vagy nem akarja megérteni, hogy a válság itt van a nyakunkon, ami elől ők sem bújhatnak el. Túlélési ösztönüket eltompítja az a rosszul értelmezett helyzetértékelés, hogy Magyarországon nincs forradalmi hangulat, s nincsenek kifejezetten forradalmi vezetők sem: tehát, egyszerű adminisztratív, karhatalmi eszközök felhasználásával megakadályozható az utcai tüntetések spontán forradalommá kiteljesedése. A lassan az egész közszolgáltató ágazatokat felölelő sztrájkmozgalmak pedig letörhetőek időhúzással, kivárással, sztrájktörőkkel, s a beépített ügynökök romboló tevékenységével. S, minden mehet a régi, a számukra is kijelölt mederben, mint eddig. Pedig!
Forradalmi hangulat tényleg nincs az országban, hanem egy olyan megélhetési, szociális válság kezd kibontakozni, aminek kezdeti hullámzaja velejéig megborzongatta Demszky ’liberális’ városa polgár előkelőségeit. Nem a hatósági védelem nélkül hagyott vidék elharapódzott ’megélhetési bűnözésére’ (Kuncze, a Horn-kormány SZDSZ-es volt belügyminisztere) kell elsősorban gondolni, s nem is a március 9.-i nagyarányú ’igen’ voksok által generált kormányzó hatalmi bázis megrendülésére, hanem arra a közelgő pénzügyi cunami hullámra, amelynek epicentruma az USA, pontosabban, a New York-i ’Wall Streeten’ keresendő. S, amely elöl nincs menekvés, függetlenül politikai/hatalmi elitünk attól az eleve félreértelmezett premisszájától, hogy az ország neoliberális gazdasági-politikai alapokon nyugvó rendszerén nyugvó hatalmuk az EU tagság következtében hosszú távon biztosítva van.
„Az amerikai hitelválság hazánkra is kihat,…úgy, hogy drágulnak majd a hitelek.” Bogár László közgazdász véleménye szerint „hazánkban kialakult a stagfláció, ez olyan magas szinten beragadt inflációt jelent, ami lassú gazdasági növekedéssel, vagy akár recesszióval párosul.” A GKI egyetért: „Magyarországon egyidejűleg fenyeget az infláció és a recesszió”. Ehhez a gondolathoz már csak egy megjegyzés illik, „a svájci UBS Bank szerint a magyar főváros árai beérik a New York-i árszint nyolcvan százalékát. Eközben a negyedét keressük az amerikai és a nyugat-európai jövedelmeknek.” Hozzá tehetjük, vidéken ez az árszint még rosszabb arányokat ölt. Ezek az idézetek az elmúlt 18 év összes gazdasági/társadalmi bajait megjelöli. Hiszen, már évekkel ezelőtt, az IT (információs technológia) tőzsdei buborék beomlásakor (2000. év) érezhető volt a belső magyar gazdasági teljesítmény csökkenése, amit, részben a Széchenyi program beindításával próbált az Orbán-kormány ellensúlyozni. Vagyis azzal, hogy a gazdasági növekedést a belső lakossági fogyasztás növelésével akarta fenntartani, utánozva az egyesült államok fogyasztásnövekedésen alapuló (hamis premisszákra épülő) gazdaságpolitikáját, anélkül, hogy megváltoztatta volna a magyarországi gazdasági környezet szerkezetét. Az állami támogatások zöme nem a magyar tulajdonú termelő, produktív és innovatív, tőkeszegény közép-és kisvállalkozásokat erősítette, hanem, a nem produktív szolgáltatásokat (turizmus, élmény-wellness fürdők, stb.) feltőkésítésével vélték megtalálni az aranytojást tojó tyúkot. Elhibázott gazdaságpolitikai lépés volt az importot kiváltó hazai produktív ipari-mezőgazdasági szektor támogatásának elmulasztása, aminek minden következményét a 2004.-es Uniós csatlakozás óta egyre nagyobb mértékben érezheti a lakosság. Nem szabadna elfelejtenünk, hogy az egyre növekvő adóssághalmazt a megfelelő monetáris és fiskális politikán kívül csak egy tőkeerős hazai innovatív és produktív ipari- és mezőgazdasági bázison megtermelt többletértékkel lehet kordában tartani, illetve – a kamatos kamat nélküli tőkét visszafizetni.
Március 9.-e óta új helyzet van kialakulóban Magyarországon. Ennek az új helyzetnek politikai vetülete a kormányzó SZDSZMSZP koalíciós párton belüli félelem a hatalom elvesztésétől, és a hatalomban elkövetett korrupciós visszaélések felelősségre vonásától. Tom Lantos kezéből kihullott az SZDSZ-t védelmező pajzs, már nincs, és egyenlőre még nincs senki, aki Amerikából ideutazva rendet teremtsen és eligazítson. A velejéig romlott erkölcsű SZDSZ-ben kirobbant, az elnökválasztással kapcsolatos csalássorozat világosan megmutatta, mi is valójában ez a szövetkezés.
Március 9.-e után új helyzet van, ami egyértelműen Orbán Viktor nevével jelzett Fidesz-KDNP szövetség ’kezébe’ helyezte azt a társadalmi felelősség bizalmat, amivel visszaélve Orbán Viktor és párttársai végképp kitörölhetik magukat a hatalom bármilyen mértékű gyakorlásából. Ez a társadalmi felelősség-bizalom csak az Antall Józsefbe vetett bizalommal mérhető a rendszermódosítás hajnalán 1990-ben, s 18 év után Antall József néhai miniszterelnök megítélése a magyar közvéleményben – finoman szólva – nem pozitív. A magyar jogállamiság és demokrácia legnagyobb dicsőségére 18 év alatt egy felbomlott birodalomból (Szovjetunió) sikerült az országot átvezetni egy másik birodalomba (Európai Unió), ahol az ország ugyan olyan függőségi viszonyba került a birodalmi központtól, Brüsszeltől, mint Kádárék alatt Moszkvától. Csak kisebb gazdasági mozgástérrel. S jelentősen nagyobb életszínvonal csökkentéssel. Romló élet-lét-vagyonbiztonsággal.
A fideszes Szájer József, Phöle Gergely, stb. fémjelezte ’Szabadság Kör’ Tibetért tüntet, mintha a magyar társadalom legfontosabbnak vélt kérdéseiben nyugvópontra tértek volna az indulatok. Mintha a kárpát medencei magyarság sorsa megnyugtatóan rendeződött volna 1990től, különösen az Európai Uniós csatlakozás óta. Igen, megvalósult a ’határok’ légiesítése’. Miközben, a felvidéki magyarság legerősebb kulturális-nyelvi asszimilációjukat élik át az Európai Unió keretein belül. Kolozsvárott a neovasgárdisták tobzódhatnak, Funarral az élen, Délvidéken a magyarok megint félnek, Koszova függetlensége miatt. Kárpátalján nem létező történelmi hovatartozásról hebegnek az önfeledt, s önmaguk történelmét nem ismerő, Kárpátaljára 1945 óta betelepített ukránok az ungvári Turul szobor és a Verecke-hágói Honfoglalási emlékmű miatt.
Bokros Lajos (Bokros-csomag, 1996), a Közép-Európai Egyetem professzora, jóhiszeműen vélekedik úgy, hogy „amikor a magyarországi vállalkozások is elmenekülnek a magas közterhek miatt, nem lehet azzal számolni, hogy a külföldi tőke kihúzza hazánkat a csávából”. Jóhiszeműen téved, mert javarészben nem a magyar tulajdonú közép-és kisvállalkozások ’menekülnek’ (tőkehiány miatt), hanem azok a multinacionális vállalatok, amelyeknek lejárt az adómentességük, és amelyek elsősorban piacszerzés céljából vettek részt a magyarországi bonanza privatizációban (például a Danone a Győri Keksz –és Ostyagyár megvásárlásával, majd felszámolásában). Bokros szerint a megoldás kézenfekvő: „Nagy szükség lenne az iparűzési adó megszüntetésére, a munkaerőpiac korszerűsítésére, a közigazgatási és önkormányzati reformra is.” A ’ki fizessen adót’ kérdésére – valószínűsíthető a válasz is: azok, akiknek még van munkájuk. Akik ki vannak szolgáltatva munkaadójuknak, munkahelyi biztonság nélkül. A közigazgatás és az önkormányzatok pedig járuljanak hozzá minden környezet, természetromboló (multi cég) vállalkozás támogatásában. Minden megkötés nélkül. S, majd, ha a külföldi tulajdonos úgy dönt, hogy tovább áll, akkor a környezeti károk felszámolása is az ő dolguk legyen. És az utcára tett emberek segélyben részesítése is. Mert, csak ebben az esetben jön ide ismét a külföldi tőke. A magyar gazdaságot e fajta gazdaságfilozófiai gondolkodás tette tönkre, és juttatta el oda, ahol ma tart. S, ezért nem volt véletlen az sem, hogy a ’Közép-európai Egyetem’ megalapítását sem Prága, sem Zágráb nem engedélyezte, még az 1990-es évek elején. Csoda, hogy ma nagyobb teljesítménnyel dicsekedhet a cseh és a horvát gazdaság?
Bear Stearns, az ötödik legnagyobb amerikai befektetési bank csődje (2008. márc. 14.) az amerikai jelzálogpiacválság elmélyülésének mérföldkövének számít. Nem véletlenül jegyezte meg Alan Greenspan, az amerikai Fed. Reserve volt elnöke, 2008. március 17.-i jegyzetében, hogy az „utókor valószínűleg a II. világháború utáni időszak legszorítóbb amerikai pénzügyi válságának fogja tartani a jelenlegit, amelynek sok áldozata lesz.” Az ’áldozatok’ közé nyugodtan számíthatjuk a magyar exportot felvevő nyugat-európai gazdaságokat is, hiszen, a „világgazdasági krízis miatt jelentősen romlottak az eurózóna növekedési kilátásai is.”
Az Unió legnagyobb gondja, jelen pillanatban az, hogy valamennyi tagállama ratifikálja a lisszaboni szerződést. S nem az, hogy mi történik az államcsődben vergődő Magyarország lakosságával. A lassan birodalmi méreteket öltő, és birodalmi attitűdöket felvevő Unió számára ez az ország lassan egy tartomány szintjére zuhan vissza. Valahogyan úgy, ahogyan a Magyar Királyság betagozódott a Habsburg abszolutizmusok idején a Habsburg birodalomba.
Március 9.-e új helyzetet teremtett. S ennek az új helyzetnek kiaknázása csak egy előrehozott választás során valósulhat meg! Új rendszerváltás kell, amihez szükséges a Szent-Korona-alkotmány! Aki ezt támogatja, az a szabadság pártján áll…aki az 1848-as lobogó mellé Árpád-sávos zászlót is kirakja, az ösztönösen megérez valamit abból, amit a történelmünk üzen a számunkra! 1848 mai üzenete a szabadság kivívása, hiszen az még mindig nem történt meg! Csak azután kezdhetünk neki az egész nemzetet felölelő az igazi polgárosodás megvalósítására!
Csontos Gábor politológus
Csontos Gábor: Március idusa után
Az Unió legnagyobb gondja, jelen pillanatban az, hogy valamennyi tagállama ratifikálja a lisszaboni szerződést. S nem az, hogy mi történik az államcsődben vergődő Magyarország lakosságával. A lassan birodalmi méreteket öltő, és birodalmi attitűdöket felvevő Unió számára ez az ország lassan egy tartomány szintjére zuhan vissza. Valahogyan úgy, ahogyan a Magyar Királyság betagozódott a Habsburg abszolutizmusok idején a Habsburg birodalomba.
Pedig milyen gyönyörű tavaszi idő fogadta volna az ünneplő tömegeket, ha…lettek volna ünneplő tömegek. Szégyenfolt volt az üres Kossuth tér, s szégyenfolt volt a hatalmas forradalmár, Petőfi árnyékában a törpe „maoilluzionista” Demszki (SZDSZ) főpolgármester. A még létező ultraliberális (országos és fővárosi) kormányhatalom két elhasználódott, hiteltelen hatalmassága rendőr és fémkordon mögé bújva próbálta világgá kiáltani önmaga hazugságtömkelegét. „Nem kell új rendszerváltás, nincs szükség a ’Szent-Korona-alkotmányra’, aki ilyeneket mond, az a szabadság ellensége…aki az 1848-as lobogót Árpád-sávos zászlóra cseréli, az semmit sem tud a mi történelmünkről.” (Demszki főpolgármester); „1848 mai üzenete nem a szabadság kivívása, hiszen az már megtörtént, hanem az igazi polgárosodás megvalósítása.”(Gyurcsány kormányfő)
Pedig! Pedig, most kellene igazán visszanyúlni azokhoz a dicső márciusi napokhoz, hogy percpolitikusaink valamilyen eligazodási pontot találjanak nem csak saját, hanem, esetleg, a haza további sorsát illetően. A parlamenti patkó bal –és jobboldalán üldögélő politikai elitünk még mindig nem érti, vagy nem akarja megérteni, hogy a válság itt van a nyakunkon, ami elől ők sem bújhatnak el. Túlélési ösztönüket eltompítja az a rosszul értelmezett helyzetértékelés, hogy Magyarországon nincs forradalmi hangulat, s nincsenek kifejezetten forradalmi vezetők sem: tehát, egyszerű adminisztratív, karhatalmi eszközök felhasználásával megakadályozható az utcai tüntetések spontán forradalommá kiteljesedése. A lassan az egész közszolgáltató ágazatokat felölelő sztrájkmozgalmak pedig letörhetőek időhúzással, kivárással, sztrájktörőkkel, s a beépített ügynökök romboló tevékenységével. S, minden mehet a régi, a számukra is kijelölt mederben, mint eddig. Pedig!
Forradalmi hangulat tényleg nincs az országban, hanem egy olyan megélhetési, szociális válság kezd kibontakozni, aminek kezdeti hullámzaja velejéig megborzongatta Demszky ’liberális’ városa polgár előkelőségeit. Nem a hatósági védelem nélkül hagyott vidék elharapódzott ’megélhetési bűnözésére’ (Kuncze, a Horn-kormány SZDSZ-es volt belügyminisztere) kell elsősorban gondolni, s nem is a március 9.-i nagyarányú ’igen’ voksok által generált kormányzó hatalmi bázis megrendülésére, hanem arra a közelgő pénzügyi cunami hullámra, amelynek epicentruma az USA, pontosabban, a New York-i ’Wall Streeten’ keresendő. S, amely elöl nincs menekvés, függetlenül politikai/hatalmi elitünk attól az eleve félreértelmezett premisszájától, hogy az ország neoliberális gazdasági-politikai alapokon nyugvó rendszerén nyugvó hatalmuk az EU tagság következtében hosszú távon biztosítva van.
„Az amerikai hitelválság hazánkra is kihat,…úgy, hogy drágulnak majd a hitelek.” Bogár László közgazdász véleménye szerint „hazánkban kialakult a stagfláció, ez olyan magas szinten beragadt inflációt jelent, ami lassú gazdasági növekedéssel, vagy akár recesszióval párosul.” A GKI egyetért: „Magyarországon egyidejűleg fenyeget az infláció és a recesszió”. Ehhez a gondolathoz már csak egy megjegyzés illik, „a svájci UBS Bank szerint a magyar főváros árai beérik a New York-i árszint nyolcvan százalékát. Eközben a negyedét keressük az amerikai és a nyugat-európai jövedelmeknek.” Hozzá tehetjük, vidéken ez az árszint még rosszabb arányokat ölt. Ezek az idézetek az elmúlt 18 év összes gazdasági/társadalmi bajait megjelöli. Hiszen, már évekkel ezelőtt, az IT (információs technológia) tőzsdei buborék beomlásakor (2000. év) érezhető volt a belső magyar gazdasági teljesítmény csökkenése, amit, részben a Széchenyi program beindításával próbált az Orbán-kormány ellensúlyozni. Vagyis azzal, hogy a gazdasági növekedést a belső lakossági fogyasztás növelésével akarta fenntartani, utánozva az egyesült államok fogyasztásnövekedésen alapuló (hamis premisszákra épülő) gazdaságpolitikáját, anélkül, hogy megváltoztatta volna a magyarországi gazdasági környezet szerkezetét. Az állami támogatások zöme nem a magyar tulajdonú termelő, produktív és innovatív, tőkeszegény közép-és kisvállalkozásokat erősítette, hanem, a nem produktív szolgáltatásokat (turizmus, élmény-wellness fürdők, stb.) feltőkésítésével vélték megtalálni az aranytojást tojó tyúkot. Elhibázott gazdaságpolitikai lépés volt az importot kiváltó hazai produktív ipari-mezőgazdasági szektor támogatásának elmulasztása, aminek minden következményét a 2004.-es Uniós csatlakozás óta egyre nagyobb mértékben érezheti a lakosság. Nem szabadna elfelejtenünk, hogy az egyre növekvő adóssághalmazt a megfelelő monetáris és fiskális politikán kívül csak egy tőkeerős hazai innovatív és produktív ipari- és mezőgazdasági bázison megtermelt többletértékkel lehet kordában tartani, illetve – a kamatos kamat nélküli tőkét visszafizetni.
Március 9.-e óta új helyzet van kialakulóban Magyarországon. Ennek az új helyzetnek politikai vetülete a kormányzó SZDSZMSZP koalíciós párton belüli félelem a hatalom elvesztésétől, és a hatalomban elkövetett korrupciós visszaélések felelősségre vonásától. Tom Lantos kezéből kihullott az SZDSZ-t védelmező pajzs, már nincs, és egyenlőre még nincs senki, aki Amerikából ideutazva rendet teremtsen és eligazítson. A velejéig romlott erkölcsű SZDSZ-ben kirobbant, az elnökválasztással kapcsolatos csalássorozat világosan megmutatta, mi is valójában ez a szövetkezés.
Március 9.-e után új helyzet van, ami egyértelműen Orbán Viktor nevével jelzett Fidesz-KDNP szövetség ’kezébe’ helyezte azt a társadalmi felelősség bizalmat, amivel visszaélve Orbán Viktor és párttársai végképp kitörölhetik magukat a hatalom bármilyen mértékű gyakorlásából. Ez a társadalmi felelősség-bizalom csak az Antall Józsefbe vetett bizalommal mérhető a rendszermódosítás hajnalán 1990-ben, s 18 év után Antall József néhai miniszterelnök megítélése a magyar közvéleményben – finoman szólva – nem pozitív. A magyar jogállamiság és demokrácia legnagyobb dicsőségére 18 év alatt egy felbomlott birodalomból (Szovjetunió) sikerült az országot átvezetni egy másik birodalomba (Európai Unió), ahol az ország ugyan olyan függőségi viszonyba került a birodalmi központtól, Brüsszeltől, mint Kádárék alatt Moszkvától. Csak kisebb gazdasági mozgástérrel. S jelentősen nagyobb életszínvonal csökkentéssel. Romló élet-lét-vagyonbiztonsággal.
A fideszes Szájer József, Phöle Gergely, stb. fémjelezte ’Szabadság Kör’ Tibetért tüntet, mintha a magyar társadalom legfontosabbnak vélt kérdéseiben nyugvópontra tértek volna az indulatok. Mintha a kárpát medencei magyarság sorsa megnyugtatóan rendeződött volna 1990től, különösen az Európai Uniós csatlakozás óta. Igen, megvalósult a ’határok’ légiesítése’. Miközben, a felvidéki magyarság legerősebb kulturális-nyelvi asszimilációjukat élik át az Európai Unió keretein belül. Kolozsvárott a neovasgárdisták tobzódhatnak, Funarral az élen, Délvidéken a magyarok megint félnek, Koszova függetlensége miatt. Kárpátalján nem létező történelmi hovatartozásról hebegnek az önfeledt, s önmaguk történelmét nem ismerő, Kárpátaljára 1945 óta betelepített ukránok az ungvári Turul szobor és a Verecke-hágói Honfoglalási emlékmű miatt.
Bokros Lajos (Bokros-csomag, 1996), a Közép-Európai Egyetem professzora, jóhiszeműen vélekedik úgy, hogy „amikor a magyarországi vállalkozások is elmenekülnek a magas közterhek miatt, nem lehet azzal számolni, hogy a külföldi tőke kihúzza hazánkat a csávából”. Jóhiszeműen téved, mert javarészben nem a magyar tulajdonú közép-és kisvállalkozások ’menekülnek’ (tőkehiány miatt), hanem azok a multinacionális vállalatok, amelyeknek lejárt az adómentességük, és amelyek elsősorban piacszerzés céljából vettek részt a magyarországi bonanza privatizációban (például a Danone a Győri Keksz –és Ostyagyár megvásárlásával, majd felszámolásában). Bokros szerint a megoldás kézenfekvő: „Nagy szükség lenne az iparűzési adó megszüntetésére, a munkaerőpiac korszerűsítésére, a közigazgatási és önkormányzati reformra is.” A ’ki fizessen adót’ kérdésére – valószínűsíthető a válasz is: azok, akiknek még van munkájuk. Akik ki vannak szolgáltatva munkaadójuknak, munkahelyi biztonság nélkül. A közigazgatás és az önkormányzatok pedig járuljanak hozzá minden környezet, természetromboló (multi cég) vállalkozás támogatásában. Minden megkötés nélkül. S, majd, ha a külföldi tulajdonos úgy dönt, hogy tovább áll, akkor a környezeti károk felszámolása is az ő dolguk legyen. És az utcára tett emberek segélyben részesítése is. Mert, csak ebben az esetben jön ide ismét a külföldi tőke. A magyar gazdaságot e fajta gazdaságfilozófiai gondolkodás tette tönkre, és juttatta el oda, ahol ma tart. S, ezért nem volt véletlen az sem, hogy a ’Közép-európai Egyetem’ megalapítását sem Prága, sem Zágráb nem engedélyezte, még az 1990-es évek elején. Csoda, hogy ma nagyobb teljesítménnyel dicsekedhet a cseh és a horvát gazdaság?
Bear Stearns, az ötödik legnagyobb amerikai befektetési bank csődje (2008. márc. 14.) az amerikai jelzálogpiacválság elmélyülésének mérföldkövének számít. Nem véletlenül jegyezte meg Alan Greenspan, az amerikai Fed. Reserve volt elnöke, 2008. március 17.-i jegyzetében, hogy az „utókor valószínűleg a II. világháború utáni időszak legszorítóbb amerikai pénzügyi válságának fogja tartani a jelenlegit, amelynek sok áldozata lesz.” Az ’áldozatok’ közé nyugodtan számíthatjuk a magyar exportot felvevő nyugat-európai gazdaságokat is, hiszen, a „világgazdasági krízis miatt jelentősen romlottak az eurózóna növekedési kilátásai is.”
Az Unió legnagyobb gondja, jelen pillanatban az, hogy valamennyi tagállama ratifikálja a lisszaboni szerződést. S nem az, hogy mi történik az államcsődben vergődő Magyarország lakosságával. A lassan birodalmi méreteket öltő, és birodalmi attitűdöket felvevő Unió számára ez az ország lassan egy tartomány szintjére zuhan vissza. Valahogyan úgy, ahogyan a Magyar Királyság betagozódott a Habsburg abszolutizmusok idején a Habsburg birodalomba.
Március 9.-e új helyzetet teremtett. S ennek az új helyzetnek kiaknázása csak egy előrehozott választás során valósulhat meg! Új rendszerváltás kell, amihez szükséges a Szent-Korona-alkotmány! Aki ezt támogatja, az a szabadság pártján áll…aki az 1848-as lobogó mellé Árpád-sávos zászlót is kirakja, az ösztönösen megérez valamit abból, amit a történelmünk üzen a számunkra! 1848 mai üzenete a szabadság kivívása, hiszen az még mindig nem történt meg! Csak azután kezdhetünk neki az egész nemzetet felölelő az igazi polgárosodás megvalósítására!
Csontos Gábor politológus
2008. március 29., szombat
Ideje szembenézni a múlttal
Ideje szembenézni a múlttal
"Ideje szembenézni a múlttal" - hajtogatják a libero-zsidók. Hát nosza ideje szembenézniük történelemhamisításaikkal és több évezredre visszanyúló emberiségellenes bűncselekményeikkel.
"Ideje szembenézni a múlttal" - hajtogatják a libero-zsidók. Hát nosza ideje szembenézniük történelemhamisításaikkal és több évezredre visszanyúló emberiségellenes bűncselekményeikkel.
Polüld nicknevű bajtárs története, az én nagyapáim túl fiatalok voltak katonának akkoriban :
Nagyszüleim bajor-németek, ükapám Münchenből vándorolt a Monarchiába, ahol kedvesét nőül vette. Családunk a hagyományosan erős német és magyar erkölcs elveinek megfelelően élt, becsületben túlélve a magyar nemzet oldalán, a fronton harcolva az I. világháborút, küzdve a magyar népet tizedelő, zsidó vezetők által végrehajtott merénylet, a Tanácsköztársaság ellen. Mélyen keresztény értékrendjüket alapjaiban sértette a Kohn Béláék által, az őket befogadó magyar és német kultúrnemzet hátbadöfése, mely a hadban álló magyar és német népnek egy világháború elvesztését jelentette. A patkányok által szervezett sztrájkok következtében magyarok és németek vére folyt patakokban a harcmezőn, mivel nem volt mit enniük, nem volt lőszer a puskában. A hatalomra jutó zsidó származású vezetők mindkét ország hadseregét feloszlatták, szétzüllesztették, nehogy egyetlen zászlóaljnyi katona eltapossa őket, mint a férgeket szokás. Az eredmény ismert. Az állóháborút Németország idegen földön veszítette el, hatalmas háborús jóvátétel fizetése mellett, mely nagyban hozzájárult az 1929-33 közti világgazdasági válság súlyos nehézségeihez. Magyarország területeinek kétharmadát veszítette el Kohn Béláék árulása folytán.
Magyar és német könny és vér indult el csermelyként, majd patakká, folyóvá egyesülve mosta el a nemzetietlen, az anyanemzetet mérgező vezetőket és tanaikat. A Csonka-Magyarország újra élni kezdett. Horthy végtelen hazaszeretete egyesült a magyar népével: túléltük az árulást. Németország talpra állt, és a japán ipari forradalomra előre rácáfolva emelkedett ki a nyomorból, a német nép szorgalmának és hazaszeretetének köszönhetően.
Jött a II. világháború. Nagyapám egy magyar elitalakulat tagjaként harcolt a háborúban. Igazi hős volt, magyar és német népét egyformán szerette. Többször sebesült meg súlyosan, testében élete végéig megmaradtak az aknaszilánkok, de nem adta fel. Önként újra és újra visszatért a frontra, vállvetve harcolni a magyar és sváb véreivel. Volt, hogy a 40 fokos hidegben fagyott krumplit evett, volt, hogy azt sem. Sírt akkor, amikor az előrenyomuló oroszok átkeltek a Kárpátokon, és mocskos csizmáikkal a magyar földet taposták. Sírt akkor, amikor az ellentámadások után az oroszoktól visszafoglalt falvakban magyar és német lányokat, asszonyokat látott meggyalázva és lemészárolva. Zokogott akkor, amikor Magyarországot elhagyta a visszavonuló német hadsereghez csapódva. Sajnálta a testvéri magyar népet, sajnálta és féltette a barbár győztesektől. Németország területén, súlyosan megsebesülve esett amerikai fogságba. Alakulatának 1200 tagjából 42 szerencsés(?) élte túl a világégést. Megszökött két mankóval a hóna alatt, csodával határos módon, mivel hazavágyott. Rövid úton elfogták az oroszok. Agyon akarták lőni, mivel ilyen állapotban nem volt jó egy kis "málenkij robotra" sem. Nyelvtudása mentette meg. Bevagonírozták, hogy ismeretlen helyre szállítsák. Éjszaka szétfeszegette társaival a vagon deszkáit, és a döcögő vonatból mankóit maga alá kapva kivetette magát. Több csontja törött, de mellette voltak bajtársai, akik keresztényi könyörületességgel felemelték és támogatták. Így érkezett haza. Nagymamám nem ismerte meg. Talán az ő szeretetének köszönhetően felgyógyult és talpra állt. Rákosi Rosenfeld Mátyás őrült magyarellenes diktatúrájában kitelepítették, nyelvismeretének és mérnöki diplomájának egy vidéki TSZ disznóhizlaldájában vette állatgondozóként hasznát. Az ÁVÓ többször elvitte, mint reakciós elemet, német származása miatt. Véresre verték, megkínozták. Keserűen nézte, hogy az ávós zsidó családok miképpen fordítanak köpönyeget, és a magyar nép jószándékát és becsületességéből eredő naivitását kihasználva miképpen ragadják magukhoz '94-ben a hatalmat. Keserűen nézte, hogy a háborúban a munkatáborok biztonságát élvező zsidóság egy része meghamisítja a történelmet a többi cinkos hallgatása közepette, majd az általuk százszor-ezerszer meglopott és elárult magyar és német kultúrnemzetet kárpótlás révén (is) miként szipolyozza. Nagyanyám volt a vigasza, aki az asszonyok bölcsességével nyugtatta meg felháborodott urát. Egymás kezét fogva éltek életük hátralevő részében, míg rövid idő leforgása alatt egyiküket a rák, másikukat a bánat vitte el. Az egész falu búcsúztatta mindkettőjüket.
Nagyapám az őt ért tengernyi szenvedés miatt soha nem kért kárpótlást. Azt mondta, "csak megcselekedte, amit megkövetelt a haza". Nem tartoznak neki semmivel.
Ő EGY BECSÜLETES EMBER VOLT. PÉLDÁVAL SZOLGÁLHATNA A GUSZTUSTALANUL MEGHAMISÍTOTT TÖRTÉNELMET KIHASZNÁLÓ, KÁRPÓTLÁSÉRT SORBANÁLLÓ ZSIDÓSÁG RÉSZÉRE IS.
---idézet vége---
A zsidók intellektuális tulajdonsága az évezredek folyamán nehéz iskolán ment keresztül. "Okosnak" tartják őt és bizonyos tekintetben tényleg okos volt mindig.
Eszessége azonban nem saját fejlődésének, hanem az idegen népek szemléltető oktatásának eredménye.
Egész emberi gondolkodásunk csak igen csekély része épül fel saját tapasztalainkon, legnagyobb részét az elmúlt idők tapasztalatai alkotják.
Minthogy pedig a zsidónak sohasem volt saját kultúrája, szellemi munkálkodásának alapját mindig másoktól vette. Elméjétől elejétől fogva az őt környező kultúrvilág fejlesztette.
Bár a zsidók faji önfenntartási ösztöne nem kisebb, sőt inkább nagyobb, mint más népeké, szellemi képességei könnyen azt a benyomást keltik, mintha egyenértékűek volnának a többi faj szellemi képességeivel, mégis hiányzik belőle a kultúrnép
leglényegesebb előfeltétele: az ideális lelkület.
A zsidó nép áldozatkészsége az egyes ember önfenntartási ösztönét sohasem szárnyalja túl.
A látszólag oly nagy összetartozás érzése csak a világ sok más élőlényénél hasonló módon észlelhető, igen primitív hordaösztönön alapszik. Emellett említésre méltó, hogy a hordaösztön csak addig nyilvánul megaz egyedek kölcsönös támogatásában, míg a közös veszély folytán ez célszerűnek vagy elkerülhetetlennek látszik.
Ugyanaz a farkascsorda, mely az imént még közösen támadta meg áldozatát, szétoszlik, mihelyt csillapította éhségét. A ménes ugyancsak együttesen védekezik támadója ellen, de szétszéled, mihelyt elmúlt a veszély.
Hasonlóképpen viselkedik a zsidó is. Áldozatkészsége csak látszólagos.
Csak addig uralkodik lényén, míg egyes egyén létérdeke ezt megköveteli.
A zsidók csak akkor értenek egyet egymással, ha közös veszély kényszeríti őket erre vagy közös zsákmány reménye kecsegteti őket. Ha ez a két ok hiányzik, akkor ennek helyébe határtalan önzése lép és az egyetértő nép rövidesen egymás ellen küzdő patkányok véres hordájává változik.
Ha a zsidók ezen a világon egyedül lennének, akkor megfulladnának a piszokban, szennyben és gyűlöletteljes küzdelemben próbálkoznának egymást rászedni és kiirtani, ha áldozatkészségüknek gyávaságukban megnyilvánuló teljes hiánya nem csinálna eme küzdelemből
merő színházat.
Helytelen úton járunk tehát akkor, ha a zsidók összetartásában, jobban mondva embertársaik egyetértő kifosztásában bizonyos ideális áldozatkészséget akarunk látni.
A zsidót itt nem vezérli egyéb, mint az egyén puszta önzése.
A zsidó nem különb a cigánynál. Sem a zsidó sem a cigány nem integrálható az európai kultúrába. Az egyik Közel-Keleti tolvajnép, a másik pedig ázsiai tolvajnép.
Így a deszegregációs törekvések ellentétes irányúak. Társadalom és közizlésromboló hatásúak.
Nem a Mohácsi Viktória által "verekedős gyerek"-ként emlegetett európai civilizációtól rettegő túlkoros cigánypurdé lesz jól neveltebb, ha fehér tisztaruhás kislány mellé kényszerítik a padban. Hanem az addig jól nevelt kislányban indul be a túlélésért folytatott ösztön, a személyiségzavar és a tanulmányi eredmények visszaesése. rettegés a megerőszakolástól és értéktárgyainak erkölcsének, testi épségének tragikus romlásától, életének veszélyezetésétől a folyamatos cigányterrortól.
Egy cigánygyerek fél az európai kultúrára és munkakultúrára, európai munkahelyeken való viselkedésre, felelősségvállalásra, erkölcsre, és egyáltalán munkára nevelő közintézményektől és oktatási intézményektől, tanároktól.
Mivel félnek tőle, ezért bántalmazzák és megalázzák, akár az életüket is elveszik tanártól európai embertől: lásd Szögi tanár úrat meg is ölték.
Lásd: 8. kerületi fizika tanár és a 16 éves túlkoros cigánygyerek esete, vagy a szintén elhíresült Kaposvári cigányluvnya, aki leköpködte, megalázta, gúnyolta rendszeresen tanárait is.
A M1 közszolgálati tévében pedig Krizsó Szilvia zsidó szociológusokkal kénytelen vitázni arról, hogy a tanárok mennyire hibásak és mennyire nem tudnak nevelő hatást gyakorolni a (szándékosan kihagyjáka a cigány származást - ezzel elbizonytalanítva a többi magyar gyermekbe vetett társadalmi hitet) tanulókra. (Lásd kihátrált a zsidó Soros Alapítvány segítségével igazgatónővé lett Süveges Éva. ezzel ő is "belerúgott" egyet a fizika tanárba a cigány gyerek után. Ha nem cigány, vagy nem zsidó lett volna a gyerek, már rég kirúgták volna az iskolából...)
És ahogyan a cigány-gyerek a TelAviv2-ön fogalmazott a zsidó Jakupcseknek:
"Botrányos kijelentéseket tett Vadász Róbert (25), a TV2 ma esti Az igazság ára című műsor forgatásán. Annál a kérdésnél ugyanis, hogy ön szerint létezik-e egy felsőbbrendű faj, azt válaszolta, hogy igen. A nagy botrányt kavaró mondatok a játékos szerint csak azt bizonyítják, hogy ő mindig őszinte. A roma fiatalember, aki másságát is őszintén vállalja, árvaházban nőtt fel, ahol többször bántalmazták, olyan élete volt, ami erőssé tette - írja a Blikk." - no persze a zsidó Blikktől mit is várhatnánk.
"– A származásom miatt ért rengeteg támadás, az emberek nem tudják, hogy én, bár a kisebbséghez tartozom, tisztában vagyok vele, hogy ez a népcsoport alkalmatlan az életben maradásra. Magyar Rita, a TV2 PR-csoportjának megbízott vezetője elmondta: mindekit megdöbbentett a játékos kíméletlen őszintesége, de a műsorból természetesen egyetlen részt sem vágnak ki, hiszen Az igazság ára abban is segít, hogy évek óta cipelt, ki nem mondott dolgainktól, hazugságainktól megszabaduljunk." - pénzért kiárusítva azt olykor nem várt igazságokkal... Látható, hogy a játék licenszét nem Banánköztársaság szerű kvázidiktatúrákra készítették....
A cigány pénzt remélve először és talán utoljára bevalotta, hogy önálóan gazdaszervezet nélkül életképtelen az élősködő etnikum a cigány.
A zsidóknál ugyanez a helyzet, és ami szomorú, hogy ezt Nepáltól Chiléig mindenki tudja, de a zsidók még egy ilyen műsorban sem biztos, hogy a talmudista nyílt "üzleti titkot" beismernének a gójok előtt...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)