Szavazzatok a Jobbikra

Szavazzatok a Jobbikra

Elmondom, miért.

Fidesz, a Likud testvérpártja veszélyesebb mint a jelenlegi hatalombitorlók. Az elmebeteg Gyurcsányról és az MSZP-ről már nincs mit kideríteni. Amit az asztalunkra tettek, az éppen elég. Akik erre a rablásra ösztönözték őket, most aljas módon kihátráltak. További nyúzás nincs. Vége. A gazdaság össze fog omlani, amikor megszűnik az ún. “finanszírozás”, azaz a további hitelek felvétele. Tehát ezeknek végük van. Mindenki tudja már, hogy kicsodák. De mi jön ezután? Egy lehetséges kétharmados többségű FIDESZ - bebetonozott hatalommal. Egy olyan álságos párt, amelynek elnöke végignyalja Amerika cionistáinak talpát, miközben idehaza nemzeti színekben tündököl. És ez a veszélyesebb. Mert sokan gyűlnek majd egy olyan zászló alá, amelytől megváltást remélnek, sok igaz hazafi - mígnem rájönnek majd, hogy ugyanaz folytatódik mint eddig - a cionista világkormány útjában lévő utolsó akadályok elsöprése. De akkor már nem lesz mit tenni. Nézz utána az interneten, hogyan csókolódzik ennek a pártnak az elnöke, a legelvakultabb cionistákkal. Jó néhány fotót találhatsz…Arról az emberről beszélek, aki az általa összecsődített tömeget ottfelejtette a könnygázzal tele utcákon, míg ő a robbanások hangzavarában páncélautóban elmenekült. Arról az emberről beszélek, aki a Magyar Gárdát felpofozná. És még sorolhatnám. Tudom kik ezek, hogyan sütögetik a pecsenyéjüket, karöltve a többi rablóval, miközben mi egy szemfényvesztés áldozatai leszünk. Ugyanis azt képzeljük, hogy van ellenzékünk. Népi, nemzeti. De ilyen ellenzék nem létezik. Az Orbán féle idők lejártak. Elmosta őket a sok hazugság, és a beváltatlan ígéretek. Nincs értelme tovább olyasmiben bízni, amiben annyian csalódtunk. Új erőkre kell összpontosítani. És most az oroszokról szólnék. Akik megvédték állampolgáraikat Oszétiában, amelyre izraeli és amerikai fegyverekkel, izraeli és amerikai katonai tanácsadókkal támadt rá a félnótás grúz elnök. Nem árt tudnunk, hogy Szakasvili az éjszakai órákban nehéztüzérséggel lövette Chinvalit, ahol nem volt semmi ellenállás, csupán polgári lakosság. Több mint kétezer ember halt meg ebben az eszeveszett rombolásban, és mintegy harmincezeren váltak földönfutóvá. Ezután tette a grúz elnök azt az arcátlan kijelentést, hogy az izraeli és amerikai fegyverek jól vizsgáztak. Ez igaz is, a vizsga sikerült, amikor védteleneket kellett leöldösni. Ám ez a vizsga kevésbé volt sikeres, amikor az orosz haderő ellen kellett (volna) helytállniuk. Inkább azt mondhatnánk, hogy patkányként menekültek. Az oroszok halomba gyűjtötték a bizonyítékokat, azokat a fegyvereket, amelyeket a hadijog alapján elvettek a grúzoktól. De erről Orbán hallgat. A sajtó hallgat. Sőt, Orbán odáig merészkedik, hogy párhuzamot von 1956 és a mostani történések felett. Ugyan mi köze egymáshoz a kettőnek? Akkor a magyarok fellázadtak egy elnyomó rezsim ellen, most az oroszok saját állampolgáraikat védték meg, egy semmivel sem indokolható aljas támadástól. Úgy írom ezeket a sorokat Kedves Apa, hogy a családomból ketten harcoltak a Donnál. Fogságba estek. Megszöktek. Olyanoktól hallottam akik átélték, hogy negyvenezer emberre egy liter olajjal főztek “levest”. Tehát nem vagyok elfogult. Nekem nem osztottak soha jutalmat. Hogy Fleto mit nyilatkozik, kinek nyal be, az az ő dolga. Ők vazallusok. Ezt szokták meg. Izrael, Amerika, vagy Oroszország, nekik mindegy. Nyelvük van, nyáluk van, bármi belefér. De a képmutatás, az most nagyon veszélyes játék. Mert nehezebb átlátni rajta.

Ha még egyűltalán van értelme szavazni, szavazzatok a Jobbikra, semmi másra.

Holokauszt hazugság : Made in Amerika

Holokauszt hazugság: Made in Amerika

Senki sem vitatja, hogy mind Amerika, mind Németország, háborús óvintézkedései részeként, őrizetbe vette vette népességének bizonyos hányadát a 40-es években. Az Amerikaiak előszeretettel feledkeznek meg arról, hogy vagy 120 000 Japán nemzetiségű Amerikai állampolgárt tartóztattak le és zártak koncentrációs táborba az Egyesült Államok nyugati részén a háború végkifejletéig. Viszont nem engedik, hogy a Németek elfeledjék, hogy azok, Európa Németek által megszállt területein ugyanígy jártak el a zsidókkal, annak ellenére, hogy a Németeket ugyanaz motiválta cselekedeteikben, mint az Amerikaiakat a Japánokkal szemben – mégpedig az, hogy a zsidó nép egy meghatározhatatlan töredéke veszélyt jelentett a háborús erőfeszítés szempontjából és egyik ország sem volt hajlandó ezt a kockázatot felvállalni. Ezt senki nem vitatja. Ezek tények.

Mindamellett ma már számos hiteles történész állítja azt világszerte – nyomós okkal – hogy a Német Birodalom soha nem adott ki parancsot a zsidók elpusztítására és hogy a zsidók koncentrációs táborokban váló gyilkolásáról festett kép hamis. A zsidók azért szenvedtek többet Németországban, mint a Japánok Amerikában, mert a Szövetségesek szőnyegbombázásai fokozatosan felmorzsolták Németország - a táborok fenntartásához szükséges - anyagi és humán erőforrásait. A háború vége felé már széleskörű volt az éhínség Németországban és ez nem kímélte a zsidókat sem. Azt se feledjük, hogy Németországnak jó oka volt a a zsidókkal szembeni bizalmatlanságra. A zsidók közössége, mint állam az államban, teljességgel és egy emberként árulták el Németországot az Első Világháború során, valamint üzentek hadat neki világméretű gazdasági és politikai blokádjukkal 1933-ban.

Az érthető ellenérzések dacára, amelyek Németországban a zsidókat kísérték, az országban nem volt sem emberek irtására használt gázkamra, sem krematórium. Ezeket azóta se találták meg. EGYET sem. Se nem készültek lámpaburák, se szappan. Nem létezett szadista összeesküvés, csakis egy elbukott háborús erőfeszítés – A Németeknek nincs és nem is volt miért szégyenkezniük. A zsidók szisztematikus irtására vonatkozó vád akkor is hamis volt, mint ahogy ma is az. Bizonyítékok és tanúvallomások lettek hamisítva és/vagy szándékosan elferdítve. Valójában a „Holokauszt” hazugsága Amerikában készült annak szellemében, hogy a német vezetők meggyilkolását - mint Németország alárendeltségének előfutárát -Palesztina cionista/zsidó megszállását és Amerika Európára ráerőltetett, Európa népeire nézve fajirtó jellegű eredményekkel járó politikáját mind a mai napig tartó hatással igazolja, szentesítse.

Európa valószínűleg legélesebb politikai elméje, az óriási politikai és történelmi ismerettel rendelkező német ügyvéd Horst Mahler a minap Teheránba készülődött, hogy a fentiekben említett témában hozzászóljon egy Iráni történészek által rendezett konferencián. Erre a Német kormány – melynek ezen ügyekben a mai napig nincs hatalma szuverén döntéseket hozni – azonnal bevonta útlevelét. 2006 Január 29.-én Mahler Úr levélben tiltakozott egy bizonyos Dehne nevű bírónál.

A következőkben ismertetjük a tiltakozás lényegi tartalmát, a lábjegyzetet kihagyva és némi rövidítést eszközölve, James Damon fordításában.

„Talán még mindig nem jutott el az Ön tudatáig, hogy a világ zsidóságának szellemi vezetői - élükön a Robinson fivérekkel [Jacob és Nenemiah], a „diaszpóra zsidóságának királyával” Nahum Golgmann-nal, „Amerika Császárával”, Felix Frankfurter-rel, Roosevelt elnök „jobb kezével” Sam Rosenman-nal és Stephen Wise rabbival - valóban találkoztak és konspiráltak annak érdekében, hogy hihetőséget biztosítsanak a Nemzetközi Hadi-Törvényszék által kimondott hazugságoknak az úgynevezett Nürnbergi Per következményeképpen, ahol is a Birodalom vezetői ellen irányuló pert részleteiben és jó előre koreografálták.


„Az OMF[Organisational Form of a Modality of Foreign Rule – Idegen Fennhatóság Alatti Szerveződési Forma, értsd(jogi formula): a mai Német Szövetségi Köztársaság] „Holokauszt”-törvényei a sztálini kirakatperek a győztes Szövetségesek Nemzetközi Katonai Törvényszéke által Németországba bevezetett dicső bírósági hagyományait folytatják. Távol attól, hogy a realitás, igazságosság és jog szószólói lennének, ezek a törvények az akkori amerikai Főügyész, Robert Jackson szavaival: „ a Szövetségesek háborús tevékenységének a folytatásai”. Az OMF/NSZK „Holokauszt” törvényeket betartató bíróságai nem mások, mint álca a Birodalom zsarnoki hatalmat gyakorló ellenségei számára.”

„A Wehrmacht Második Világháborút követő feltétel-nélküli kapitulációját követően a Szövetségeseknek hatalmukban állott oly módon átírni a történteket, ahogy azt épp jónak látták. Nem nagy meglepetésünkre „bűnösnek” kiáltották ki Németországot, pont úgy, mint ahogy azt egyszer már megkísérelték megtenni az Első Világháború során. Ezután nekiláttak, hogy megteremtsék a háború utáni történelmi hazugságaikon nyugvó világrendjüket: a Globális Mammonizmust. Esély sincs arra, hogy ellensége-ink önként feladják a Birodalom felett aratott győzelmük gyümölcseit. Mindig is el voltak szánva arra, és ez a ma is így van, hogy vagyonuk eredetének titkát megőrizzék.

„Nincs amitől jobban félne az, aki hazugságra építette házát, mint az igazságtól, mely bármikor ledöntheti azt. Ezért van az, hogy a történetírás vonatkozásában az OMF/NSZK bíróságai kénytelenek fenntartani a győztes hatalmak hazugságainak hálóját, a Német közvéleménnyel teljességgel szembeszegülve. Ezek a bíróságok arra vannak kényszerítve, hogy a Birodalmi vezetésre a Nürnbergi (kirakat) Per által kimondott hazugságokat érvényben tartsák...

„A Nemzetközi Katonai Törvényszék által 1945 Augusztus 8.án kiadott rendelet 19. cikkelyének megfelelően, a Törvényszék kivételt képezett a bizonyítási/bizonyítéki eljárási szabályok betartása alól. Ugyanezen rendelet a 20. cikkelye alapján ez a Bíróság kénye-kedve szerint utasíthatta avagy fogadhatta el az elé terjesztett bizonyítékokat. Így a védelem által cáfolatként használható bizonyítékokat gyakran el sem fogadták beterjesztésre.

„A Nürnbergi Per ítéleteit a Második Világháború kitörésének okaira, valamint a Német katonai erők háború alatti cselekedeteire alapozták. Az idevonatkozó NSZK rendelet 7. cikkelye szerint, ezek a határozatok nem megkérdőjelezhetőek a Német bíróságok és hatóságok számára, még újonnan feltárt történelmi bizonyítékok fényében sem. Az iskolai tananyag vonatkozásában az Oktatásügyi és Művelődésügyi Minisztérium kötelessége ezen „tények” terjesztése, elsajátításuk számonkérése.

„Dehne Úr, ön is nagyon jól tudja, hogy mit várnak öntől. A „Holokauszt” hazugságainak a történelmi igazsággal szemben való érvényre juttatásával Ön, közvetlen ügynöke lett ellenségeink rosszindulatú akcióinak. Az OMF/NSZK „törvényeinek” betartatása biztosítja, hogy soha semmi nem akadályozhatja a zsidók érdekeinek érvényesítését. A „Holokauszt” törvények ezt mindenütt nyíltan hangoztatják. Ez a helyzet kívánja meg azt, hogy röviden megvizsgáljuk a Nürnbergi Pert, mely a Nyugati Civilizáció szégyenfoltja lett.

„A Törvényszék „feltalálásáért” két Litván zsidónak "lehetünk hálásak": a Jacob és Nenemiah Robinson testvérpárosnak, míg a tényleges megvalósítás a Zsidó Világkongresszus műve volt. A Zs.V. Elnöke, Nahum Goldman, a „zsidó diaszpóra királya” egekig magasztalta a törvényszék létrejöttét, mint a nemzetközi igazságszolgáltatás és humán erkölcsök legnagyobb történelmi jelentőségű megnyilvánulását. Nahum viszont be is számol nekünk arról, hogy milyen módon lettek a zsidó befolyás szálai megmozgatva annak érdekében, hogy az Amerikai Kormány is „harapjon”.

„Ezt írja:'A Robinson fivérek vezetésével, a Zs.V. Hatalmas energiákat ölt bele ezeknek a tárgyalásoknak a mentális, és morális előkészületeibe. A Roosevelt Kormányzat javára legyen írva, hogy kivétel nélkül magáévá tette ezeket az elveket és eloszlatta a Szövetségesek – különösen Anglia – aggályait.' Goldman visszaemlékezései elárulják miképpen is történt mindez:

A háború 1941-42-es éveiben Genfből informáltak bennünket a zsidók koncentrációs táborok-béli pusztulásáról. Ez arra ösztökélte (Stephen)Wise-t, hogy meglátogassa az Elnököt, és rávegye, hogy a Szövetségesek figyelmeztessék a Németeket ennek a brutális eljárásnak a háború utáni következményeiről, valamint felelősségre vonásuk bizonyossága felől. Megállapodtunk Rosenmannal, hogy a hétvégén mind összejövünk nyári villájában, mely Roosevelt „Hyde Park”-jától nem esett messze, hogy megbeszéljük mit mondjon az Elnöknek Washingtonban hétfőn.

Forró nyári reggel volt amint ott ültünk Rosenman verandáján nyakkendő és zakó nélkül, amikor meghallottuk az Elnök autójának hangját. Azonnal rájöttünk, hogy az Elnök Rosenmant szándékozik meglátogatni. Elkezdtük magunkra szedni nyakkendőinket és zakóinkat, amikor Rosenman megnyugtatott bennünket, hogy ez nem szükséges, mivel Roosevelt nem ad a külsőségekre. Hamarosan az Elnök kocsija megállt a veranda előtt és még mielőtt üdvözölhettük volna elkezdett ugratni bennünket: 'Nocsak, hát nem érdekes? Sam Rosenman, Stephen Wise, és Nahum Goldman üldögél itt azon egyezkedve, hogy miféle utasítást kívánnak adni az Egyesült Államok Elnökének. Gondolják csak meg: Mit nem adnának a Nácik egy fényképért erről az összejövetelről'. Elkezdtünk dadogva szabadkozni arról, hogy egy sürgönyt kaptunk Európából, azt vitattuk, és, hogy Rosenman hétfőn akarta neki megmutatni. Erre Roosevelt kacsintott egyet és azt mondta: 'Semmi gond, Sam majd hétfőn meglátogat és elmondja mit kell tennem.'. Ezután elment.

„Másutt Goldman a hatalom gyakorlásának örömeit még intimebben ecseteli: 'A csábítás igazi szenvedéllyé válhat...egy nő elcsábításának gyönyöre intenzívebb lehet egy pillanatra, de egy államférfi megnyerése nagyon is hasonló érzés...Az alatt a idő alatt, amit Amerikában töltöttem, minden elnöknek – Rooseveltnek, Trumannak, Kennedynek, Johnsonnak és Nixonnak is – megvolt a maga „udvari zsidója”, dúsgazdag emberek, ők pénzelték az elnökök választási hadjáratait és mellékesen befolyásos vezetői voltak a zsidók közösségeinek.

Egy másik prominens „udvari zsidó” akihez Roosevelt személyesen is nagyon ragaszkodott Felix Frankfurter volt. Sok éven át Frankfurter Washington legbefolyásosabb embereinek egyike, mely befolyás résztvevőjévé tette az „Amerika Császára” gúnynévre ácsingózó vetélkedésben a zsidók köreiben. Frankfurter sok volt hallgatóját nevezték ki fontos posztokra Roosevelt kormányában. Goldman megjegyezte, hogy 'míg Frankfurter nem kívánt megjelenni a színpadon, annál nagyobb öröme telt a bábuk mozgatásában a színfalak mögött'.

Míg a Britt kormány az elfogott Német vezetőség – mintegy 50000 ember - sommás kivégzésének híve volt, Sztálin, a szívének oly kedves kirakatperekért epekedett. Az Egyesült Államokat is ez a megoldás érdekelte. A Nemzetközi Jog alapján viszont nem lehetett eljárást indítani katonák ellen, akik parancsot teljesítettek. Amikor Jacob Robinson ennek ellenére az elfogott Németek törvényszék által való vád alá helyezését javasolta, az Amerikai Legfelsőfokú Bíróság bírái bolondnak nevezték. 'Mi volt olyan szokatlan a Náci tisztek háborús tetteiben?' – érdeklődtek. Lehetséges, hogy magát Hitlert vagy még tán Gőringet is el lehetne ítélni, de hogy egyszerű katonákat, akik hűségesen teljesítették parancsaikat nem, az bizonyos. Végül is Robinson álláspontja meggyőzte a Legfelsőfokú Bíróság egyik tagját: Robert Jackson bírót.

„Robert H.Jackson(1892-1954), Franklin Delano Roosevelt elnök egy közeli barátja és tanácsadója, Főügyész-helyettesi posztot töltött be 1936-tól 1939-ig, majd kinevezték Főügyésznek 1940-től 1941-el bezárólag. Azon a véleményen volt, hogy a tribunus a Szövetséges háborús törekvések folytatása – békeidőben. A háború végén azzal a megbízatással küldték Európába, hogy bélyegezze meg a törvény nevében Németországot mindörökre az agresszor nemzet - mely egyes egyedül felelős a Második Világháború kitöréséért és az azzal járó minden szenvedésért – bélyegével.

„Roosevelt utasítására Samuel Rosenman bíró már 1945 április elején Londonba utazott annak érdekében, hogy „Német Háborús Bűnösök” bíróság elé állításának kollektív módozatait kidolgozza. Április 5-én Sir John Simon, a Főkancellár, a Britt törvénykezés feje Hitler és Vezérkara tárgyalás nélküli kivégzése mellett érvelt. Sir David Maxwell Fyfe, a Britt Főügyész is arról tájékoztatta Rosenman-t, hogy ő, személyesen is ennek az eljárásnak lenne híve. Másnap viszont, mindezek ellenére azt nyilatkozta, hogy Washington ragaszkodik a bírósági tárgyalásokhoz a kivégzések előtt...

„Nyilvánvaló, hogy azok, akik kifundálták a törvényszéki eljárást, meggyőzték a 'Britt törvénykezés fejét' egy – egy magas rangú nemzetközi Bíróság által kimondott
– KÉZENFEKVŐ ÉS NYILVÁNVALÓ bűnösség látszatát keltő nyilatkozat szükségessé-géről, a Német háborús bűnök és kriminalitás kezeléséhez. De létezik-e akár egyetlen bíró is, aki 50000 Nemzeti Szocialista fogoly, a Szövetségesek általi lelövetését bizonyítékának venné annak, hogy az az 50000 áldozat valóban elkövette azokat a kegyetlen tetteket, amiért végül is lelövettettek? Nem volt nagy az esélye, hogy találnak ilyet. Az a bíró, aki elfogad egy ilyen a hipotézist, mármint, hogy egy gyilkosra, pusztán azáltal, hogy maga is áldozattá vált, rábizonyosodott , hogy ő maga is főbenjáró bűnt követett el, és ezáltal bűnössége mindenki számára nyilvánvalóvá vált, nos, AZ a bíró maga is az elmegyógyintézetben kötne ki minden emberi számítás szerint.

„Roosevelt halála után Truman elnök segédletével Rosenman hivatalosan is felajánlotta a győztesek bírósági eljárásának Főügyészi posztját Jackson számára. Egyetlen feltétel volt: A Nácikat egy becsületes és igazságos tárgyalás lefolyása után - fel kell akasztani. Jackson, örömmel és azonnal elfogadta a megbízást. Régóta dédelgette azt az elméletet, miszerint a huszadik században nem érvényesek a 19. század hadviselésére vonatkozó szabályok. Azt is vallotta, hogy az USA, világvezető szerepe folytán a világ akármelyik részén folyó bármely konfliktusba tetszése szerint beavatkozhat. Hangoztatta, hogy az USA, morális felsőbbrendűségét biztosítandó, fel van hatalmazva arra, hogy bizonyítsa, hogy ezek az „átkozott Németek az egyedüli felelősek” a háborúért... „Szükségünk van egy bűnbakra, melynek nyakába varrhatjuk a világ bűneit még egy jó darabig...” - hangoztatta.

A pert megelőző konzultációk alkalmával Jackson figyelmen kívül hagyta európai szövetségeseinek azon ellenvetéseit, miszerint Franciaországban lefoglalt okmányok egyértelműen bizonyítják, hogy a Birodalom nemhogy nem volt felelős a háború kitörséért, de, hogy valójában rákényszerítették azt. Rámutattak, hogy az iratok mind azt bizonyítják, hogy mind Anglia, mind Franciaország, mind az USA támogatta Lengyelországot annak Németországgal szemben felvett agresszív és csökönyös álláspontjában. Hogy Lengyelország kétszer is mozgósította csapatait mire Németország lépett. Hogy a Lengyel Rydz-Smigly marsall 1939 Júliusában nyíltan azt hangoztatta tiszti kara előtt Thorn-ban, hogy Lengyelország háborút akar és Németország ebben nem fogja tudni megakadályozni. Továbbá, hogy Roosevelt gyakorlatilag háborút üzent Németországnak 1941-ben. A Német Hadüzenet teljesen jogos és helyénvaló volt az amerikai provokációk a német hajózás elleni tükrében, valamint az Amerikai semlegesség megsértésével az Angliába irányuló fegyver és lőszerszállítmányaik következtében.

„Ebből persze semmit nem használhatott a védelem az eljárás során. Németországot, mint az egyetlen felelőst, el kellett ítélni és az európai háborút Német agresszivitásként kellett beállítani. Taylor dandártábornok, a vád főtanácsadója, a tények ismeretében tiltakozott, mondván, hogy „egy becsületes eljárás során lehetetlen lenne Németország egyedüli felelősségének vádját elfogadtatni és hogy egy ilyen jellegű erőfeszítésnek az lenne a következménye, hogy ennek ellenkezőjére derülne fény”. Az USA-nak végül is sikerült belekergetnie Németországot a Lengyel csapdába: hiszen Churchill és Roosevelt a kezdet kezdetétől a Német Birodalom teljes megsemmisítését tűzte ki célul.

„Erre Jackson így vágott vissza: 'Ki beszél itt egy becsületes eljárásról? Persze, hogy a Németek meg fogják vádolni a a Szövetségeseket olyan politikai vezérelvek alkalmazásával velük szemben, ami háborúba kényszerítette őket. Fel vagyok rájuk készülve, mióta lefoglaltuk a Német Külügyminisztérium iratait. Mindegyik irat ugyanazt a következtetést vonja le: „Körbe vagyunk véve, tehát harcolnunk kell, különben megfojtanak bennünket. Nos, ha háborúhoz vezető politikai és gazdasági okoknak ezen elemzései hangot kaphatnának a per során, az számunkra katasztrófát jelentene. Beláthatatlan következményei lennének mind Európában, mind Amerikában”...

„Taylor ezt a következőképpen összegezte: 'Tehát a kérdés felmerülését, hogy ki is kezdeményezte a háborút mindenáron meg kell akadályoznunk...egyszerűen nem hangozhat el'. Ez viszont csak akkor volt lehetséges, ha Jacksonnak, mint a legfőbb törvényhozónak sikerülne a per tökéletes lefolytatásához szükséges olyan jellegű szabályokat lefektetnie, melyek egyszerűen megtiltják a diskurzusokat a háború kitöréséért való felelősség témakörében. Jackson úgy értékelte Taylor ez irányú észrevételét, mint az irányvonalat, melyet követnie kell és megjegyezte: 'Ha a Bíróság az összes idevonatkozó megjegyzést és dokumentumot kizárja, mint nem tárgyhoz tartozó, jelentéktelen mozzanatot, s ebben az esetben a Nyugati Hatalmak, valamint a Szovjetúnió és Lengyelország háborús politikájára sem lehet majd hivatkozni.'

„Taylor e gondolathoz azt a metafórát kanyarította, hogy a két háború közötti Európa cápáktól hemzsegő lagúnáját egy olyan halastóként kellene feltüntetni, ahol is egyetlen ördögi csuka úszkál – magyarázta később Jackson – és ennek a csukának – természetesen Hitlerről van szó - , az eljárás végére át kellene vedlenie egy szörnyű gyilkos cápává, mely felfalná az összes többi kishalat, a világgal egyetemben. 1945 Június 6.-ára Jackson jelentése biztosította Trumant arról, hogy megvan az új jogi koncepció és tervezet az eljárás lefolytatására, és hogy annak szerves része lesz egy Londoni egyeztető konferencia a Szövetségesek jogi képviselőinek részvételével. Ez a konferencia Június 26.-a és Augusztus 8.-a között zajlott le.

„A Francia Dr. Gros, a nemzetközi jogok professzora azzal kezdte felszólalását, hogy rámutatott: a hódító háborúk nem értelmezhetők a nemzetközi jog bűnös megszegéseként...ha viszont a háborút egyének bűncselekményeinek tekintenénk, akkor talán hivatkozhatnánk a törvényességre. A Szovjet küldött, Trainin pedig legutóbbi könyvére hivatkozva azt állította, hogy a Népszövetségben akkoriban uralkodó jogi szemlélet jegyében a hódító háború ugyan bűntettnek minősűl a nemzetközi jog szempontjából, viszont az csak kártérítési követelést vonna maga után, nem pedig bűnügyi eljárást. Trainin ugyan szeretett volna más következtetésre jutni, de, amint azt el is mondta, álláspontja szerint egy hódító háborúnak nincs személyre szabható bűnügyi vonatkozása. Ráadásul az 1945 Februárjában született Közös Jaltai Nyilatkozat nem említett semmiféle bűnügyi felelősségrevonást a háborút illetően.

„Jackson felháborodott ezekre az ellenvetésekre. Azt állította, hogy az Egyesült Államok totális háborút vívott, és nem volt tekintettel a nemzetközi egyezményekre akciói megtervezésében, amennyiben az ellenségnek nem volt esélye közvetlen és azonnali megtorlásra. Továbbá, mivel az USA a győztes szövetséges hatalmak közül a legerősebb, senki sincs abban a pozícióban, hogy meggátolja abban, hogy mindegyikük érdekében új irányelveket vezessen be. Erre alapozva dolgozta ki személyesen a vádirat tervét. Ez a következő pontokban volt összefoglalható: Agresszív(hódító jellegű)háború megindítása, Nemzetközi Békeszerződések és Szövetségek megszegése valamint a Nemzet-politikának háborús céloknak való alávetése. Kijelentette, hogy a háborús bűnökről szóló vádakat másodrendűekként értékeli.

A további egyeztetések során kijelentette: 'Az Egyesült Államok érdekében áll, hogy kifejlesszen a nemzetközi jogban egy olyan (új)kategóriát, amely értelmében Németország háborús cselekedeteinek egészét büntetőeljárás alá lehetne vonni.

„A francia másodfokú bíróság egyik bírója, Robert Falco viszont elgondolkoztatta Jacksont, amikor felvetette, hogy: 'ha megalkotunk egy ilyenfajta jogi konstrukciót, olyan bűntettekért fogjuk a Németeket elítélni, amivel a Szövetségeseket is meg lehet majd vádolni.' Tehát a probléma abból adódott, hogy hogyan is tudják majd a győztes hatalmak egy nemzetközi bíróságon pellengérre állítani és megbüntetni a Németeket a nemzetközi jog megsértéséért úgy, hogy közben a saját bűneik ne kerülhessenek az ítélőszék hatáskörébe. Várható volt, hogy a világ a győztesek arcába fogja vágni ugyanazt a sarat azzal, hogy – de hát ti ugyanezt cselekedtétek – és azok a bírák, akiket a semleges országok küldtek, egyszerűen ki fogják dobni a periratot.

„Az egész egy nemzetközi vizsgálóbizottsággá fog korcsosulni”-siránkozott Falco, mire Jackson ejtette álarcát: „Vegye tudomásul, hogy ebből nem lesz holmi vizsgálóbizottságosdi, hanem Hadi-Törvényszék! És senkinek nem lesz beleszólása a bírák kijelölésébe, csak nekünk és csakis nekünk. Csakis a Szövetséges hatalmak országaiból fogjuk őket válogatni. Mi leszünk akik meghatározzuk a bíróság alapszabályát, összetételét, jogi szabályzatát. Mi leszünk a Vád és Itélőszék. Ebben a perben sem a vádlottaknak, sem a tanúknak nem lesz joguk, hogy szabadon tanúskodjanak, Hermann Göring esetleges kivételével.

„Ezen a ponton vetette közbe Prof. Gros, hogy ha törvényhozók, ügyészek és bírák ugyanannak a hatalomnak a képviselői, az magában is döntő erejű érvként szól a Törvényszék ellen: „Pályafutásom során még nem találkoztam olyan jogi szervezettel, amely ezt jogosnak és törvényszerűnek minősítené”. Azután felvetette: „ akárhogy is van, hogyan is lehet olyanokat, akik nem követtek el bűncselekményeket vád alá helyezni és elítélni? Mi, Franciák lehet, hogy úgy vélnénk, hogy bár ez politikailag kívánatos lenne, viszont lehetetlennek tartjuk a Nemzetközi Jog értelmében.”

„Jacksonnak erre nem volt mit mondania, csak azt jegyezte meg cinikusan, hogy:” A nemzetközi jog erőtlen és zavaros ebben a vonatkozásban...egyszerűen el kell majd hitetnünk, hogy a Németek személyesen felelősek”. Professzor Gros még most sem tudta elfogadni a gondolatot és így érvelt: 'A tettek, amikkel a Német vezetést meg lehet vádolni nem jelentenek újdonságot a háborúk történetében, de a tény az, hogy eddig senki nem nyilvánította az ilyesfajta cselekedeteket a Nemzetközi Jog bűnös mértékű megszegésének. Ha most mi itt ezt megtesszük, a vizsgált tett elkövetése utáni törvényhozás vétségét követjük el.” A professzor érvelése nem hatotta meg Jacksont a legkisebb mértékben sem: „Lehet, hogy igaza van” -válaszolta – és pontosan ez okból kifolyólag, a Nemzetközi Jog sarokköveinek értelmezéséről szóló elmélkedéseket a minimumra kell szorítanunk a tárgyalóteremben”. Itt az Angol Főügyész is bekapcsolódott és hozzátette:" Amit mi el akarunk kerülni az eljárás során, az annak a megvitatása, hogy maga az eljárás törvényes-e a Nemzetközi Jog vonatkozásában. Ezt úgy fogjuk elérni, hogy egyszerűen ki fogjuk nyilatkozni mi is a Nemzetközi Jog idevonatkozó szelleme és ezután nem fogjuk engedni, hogy ezeket a pontokat megtámadják."

Jackson erre erre így foglalta ösze a tanácskozás határozatait: "Önnek tökéletesen igaza van. Hiszen a Szövetségesek jogilag a mai napig háborúban állnak Németországgal, annak ellenére, hogy annak minden politikai és katonai intézménye összeomlott. A mi Katonai Törvényszékünk a Szövetséges háborús erőfeszítések folyamatosságát jelképezi...És mint Győztesek, megkérdőjelezhetelen jogunknak tartjuk azon dokumentumok és szemtanuk a Bíróság előtti titokbantartását melyek ügyünket veszélyeztethetik" – "De hiszen ez az egész Európai Jogrend kiforgatása! Tehát mi itt nem az igazságot keressük, hanem pusztán jogi diadalt kívánunk aratni? -tiltakozott ismét Prof.Gros. "Így van" -válaszolta Jackson – "és mivel minden adu a kezünkben van, győzelmünkhöz nem férhet kétség".

"Így hát a Nürnbergi Per a mai napig is a hatalom diadalát szimbolizálja a törvény felett, melyet bírói tallárt öltött bűnözők követtek el.

"1945 Aug.-án a Londoni Konferencia véget ért a "Tengelyhatalmak Fő Háborús Bűnöseinek Vád alá való helyezéséről és a büntetésvégrehajtásáról szóló Megállapodás" meghozatalával, mellékelve hozzá egy ezen Bíróság részére megállapított speciális cikkelyt. A Londoni Konferencia jegyzőkönyvei illegális kiadványként jelentek meg négy évvel később, a "Robert H. Jackson Jelentés" címmel. Amennyiben még 1945-ben napvilágot láttak volna, minden -az Angol Polgári Törvénykönyv – hatáskörébe tartozó bírósági határozatot azonnal törvénytelenné kellett volna nyilvánítani. Amennyiben a Bíróságok megismerték volna ezeket a határozatokat, nem maradt volna más választásuk, mint hogy megszakítsák az eljárásaikat és kidobják azokat, vagy teljesen ujrakezdjék őket. Azok a Bírák, akik jelen voltak a konferencián, tökéletesen tisztában voltak a következményekkel: minden ítéletet, mely a Nürnbergi Per lefolytatása előtt született, érvényteleníteni kellett volna. Ezek a Bírók késégtelenül kompromittálódtak. Kénytelenek lettek volna alkalmatlannak nyílvánítani önmagukat, de nem ezt tették. Ezen események pontos és részletes és dokumentált leírását megtalálhatjuk Hans Meiser a Das Tribunal "A Törvényszék" című művében, melynek egy elektonikus, digitalizált példányát itt csatolom.

"Amikoris az ember rájön, hogy a Nemzetközi Törvényszék nem volt más, mint a Győztesek gyilkosságra való összeesküvése, azt is tisztán fogja látni, hogy azok az úgynevezett "bírók" Nürnbergben nem mást vittek végbe, minthogy törvényes leplet szolgáltattak a Birodalom Vezetőinek meggyilkolásához és irgalmat nem ismerve kiszolgáltatták a Német Nép egészét annak az Auschwitz-i furkósbotnak, melyet ellenségeink a mai napig arra használnak, hogy a Német Nép lelkületét pusztítsák.

"A Holokauszt "Kétségbevonhatatlan Nyílvánvalóságát" kijelentő OMF/Német Köztársasági bíroságok üres szólamokkal házalnak. Nem létezik bizonyíték az esemény valódiságára, melynek szellemét ezzel a harci kiáltással idézik, amit tökéletesen igazol Germar Rudolf : 'Vorlesungen über den Holocaust—Strittige Fragen im Kreuzverhцr' ('Lectures on the Holocaust—Controversial Issues Cross Examined'), (A Holokauszt Helyreigazítása – Vitatott kérdések a kereszt-tűzben)Castle Hill Publishers, P.O. Box 118, Hastings, TN34 3ZQ, UK (April 2005)[Amerikaiak, az http://vho.org/store/USA honlapról tudják megvásárolni, illetve letölteni ezt az illusztrált angol nyelvű 568-oldalas kötetet. A Castle Hill kiadó címe: 253 W. 72nd Street, #1711, New York, NY 10023 USA].

“Nos, Mr Dehne, talán most már Ön is kezdi megérteni a rémületet, melyel a világ zsidóság az Iráni Elnök, Mr Ahmadinejad azon bejelentésére reagált, mely szerint Irán meg fog szervezni valamint szponzorál egy Nemzetközi Tudományos Konferenciát a Holokauszt hitelességének megállapítása érdekében. Ha az Ön szavainak értelmében, melyek szerint az én – Irániak szemében kívánatos – részvételem ezen a konferencián “ komoly következményekkel” járna Szövetségi Köztársaságunk szempontjából, akkor azt hiszem Ön jellemezte a “Bundesrepublic”-unkat nem én, mégpedig oly módon, hogy ahoz nincs mit hozzátenni.

“A “Bundesrepublic” az 'alaptörvényével'(Basic Law) egyetemben szerte fog foszlani azon a szép napon, amikor is a Német Nép által SZABAD VÁLASZTÁS során elfogadott Alkotmány visszatér a Jogrendbe.(a Basic Law 146. Paragrafusa) Ez lesz az a nap, amikor is a Német Nép Alkotmányozó Országgyűlés útján fogja visszautasítani Birodalom ellenségei által rákényszerített történelmi hazugságokat és visszaköveteli szuverenitását. És ez a nap közelebb van, mint gondolná. A Teheráni Konferencia nagyban hozzá fog járulni a Szövetségi Köztársaság felbomlásához, mivel arra a hazugságra épült, amit Teheránban össze fognak zúzni: A Holokauszt hazugságára.

“Befejezésül arra szeretném Önt emlékeztetni – írja Norst Mahler – hogy a Német Birodalom a mai napig létezik. A törvényei még mindíg érvényben vannak. Jelenleg nem lehet őket foganatosítani, mivel a Nemzetközi Joggal ellentétben álló idegen megszállás akadályozza a Birodalmat ebben. Amikor viszont a Birodalom hatalma visszaáll, az Ön tevékenysége Hazaárulásnak lesz minősítve.

AustraliaFreePress.org

Mózes nem létezett

Mózes nem létezett - Szedjük szét a judaisták kamutörténelmét

Izrael története, abban a formában, ahogy a Biblia elbeszéli, irodalmi fikció csupán. Nem bizonyítható, hogy a babilóni fogságot megelőzően létezett volna Izrael népe (izraeli etnikai tudat). A bibliai könyvek egyáltalán nem tekinthetőek történeti forrásoknak.

Kezdetben a régészet tudománya erősen támaszkodott írásos forrásokra (Homérosz, Biblia, stb.). Később olyan területeket is feltártak, amelyekről egyáltalán nem, vagy csak nagyon szegényes források maradtak fenn (pl. Dél-Amerika). A dél-amerikai régészek kifejlesztettek olyan új módszereket, amelyek segítségével írásos források nélkül is feltárható egy térség története (pl. a művelt és műveletlen földek arányának változása, településszerkezet változása, stb.). A 80-as években színrelépett fiatal izraeli régészek azzal az ötlettel álltak elő, hogy a Szentföldet is fel lehet tárni az új régészet módszereivel - a Bibliára való támaszkodás nélkül. Az új régészet eredményei összhangban vannak a kortárs egyiptomi és mezopotámiai írott dokumentumokkal, de nem a Bibliával. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a bibliai szerzők jóval a bibliai korszak után éltek, nagyon kevés és pontatlan információjuk volt a térség valódi történetét illetően; a hiányzó információkat képzeletbeli szereplőkkel és eseményekkel pótolták. A kutatások eredményeit a következő állításokban foglalhatjuk össze:

Nincs régészeti nyoma annak, hogy Egyiptomot elhagyta volna bármiféle etnikai csoport, amely aztán Kánaán földjére erőszakosan - vagy békésen bevándorolt volna. Nincs régészeti nyoma az izraeli honfoglalásnak'. Izrael sohasem volt egyiptomi fogságban. Az exodus története valószínűleg a régi hükszosz hagyományokra vezethető vissza, és csak a Babilóniába hurcolt izraeliták számára vált a zsidó identitás alapmítoszává. (Párhuzam az egyiptomi és a babilóni fogság között.)

Dávid és Salamon birodalma, az egységes izraeli monarchia nem létezett. A i.e. 10. században Jeruzsálem jelentéktelen település volt (pl. nem volt fallal körülvéve), így nehéz elképzelni, hogy egy jól szervezett királyság központja lett volna. Alátámasztja ezt egy kortárs dokumentum, Sesonk fáraó győzelmi felirata is.

A 9. század folyamán létrejött Izrael állam Somrón (Szamária) fővárossal. Legalább egy évszázaddal később, a 8. században alakult ki a jóval gyengébb és jelentéktelenebb Jehuda állam, amelynek Jeruzsálem volt a központja. Az asszírok elpusztították Izraelt, Jehudát pedig alávetették. Mindazonáltal az asszír uralom békét és gazdasági fellendülést hozott. A nagy építkezések ebben az időszakban történtek (és nem Salamon idején).

A 6. század elején a babilóniak elpusztították Jehudát, Jeruzsálem lakosságát pedig Babilóniába telepítették. Valószínűleg a babilóni foglyok között alakult ki elsőként az izraeli etnikai tudat. A meglehetősen heterogén eredetű jehudai népesség meglehetősen heterogén hagyományaiból, zavaros történeti emlékeiből ekkor alakították ki Izrael népének kanonizált történetét. Ez azonban csak a kezdete volt annak a több évszázados folyamatnak, amely a Biblia általunk ismert szövegéhez vezetett.

Szeptember 20 legjobb lehetséges eredménye?

Szeptember 20 legjobb lehetséges eredménye?

UPDATE : HELY, IDŐ : SZOMBAT, HŐSÖK TERE, DÉLUTÁN 2 ÓRA

http://szentkoronaradio.com/belfold/2008_09_11_toroczkai-es-budahazy-rendeztuk-sorainkat-es-egyutt-teszunk-a-megfelemlites-ellen

"Az új többség nem akar az utcákon látni autókat borogató embereket, az új többség nem akar korrupciós botrányokat, az új többség nem akar megosztottságot. Az új többség békét és fejlődést akar." - idézet, gondolom ráismert mindenki kiktől van, fideszes duma.

Az új többség békét akar. Annyira tipikus zsidó dolog, egyrészt megmondják mit akar a többség úgy, hogy közük nincs hozzá mivel csak egymással haverkodnak, másrészt ez az örökös békevágy. Ezért maradt el az igazi rendszerváltás, ezért következett be trianon is. A zsidóság a magyar politika rákfenéje, minél előbb távolítjuk el őket annál jobb.
Persze, hogy a zsidók békét akarnak. Hiszen ők vannak felül, ők árusítják ki az országot. Pont az utolsó kör előbb rúgnák fel a kártyaasztalt?

Cigányozzunk. Cigány. Na, ez is megvolt... :-)

Na, huszadikán azért értelmetlen erőszak ne legyen. Mindenki a saját belátása szerint viselkedjen, magán a meghirdetett rendezvényen részt venni még biztonságos.

Egy utcai cigány-magyar tömegverekedés képeit, videóit évekig mutogatnák a zsidók, körbe hordoznák, mint a véres kardot.

A parlamentben ülő ötpárti cionista nagykoalíció a mi igazi ellenségünk, ők csődítettek ki a cigányokat is 20-ára, sőt, szervezetten, buszokkal fogják odaszállítani őket.

Az egyik feltételezés szerint direkt gyerekeket és nőket vonultatnak fel, mert ha ellenük történik valami erőszak, azon a közvélemény sokkal jobban megbotránkozik.

A másik feltételezés szerint a legkeményebb "kan" cigányokat toborozzák össze, és a rendőrök helyett most ők fogják a hazafiakat ütni.

Én hibának tartanám, hogy ha a hazai lowlife fizikai reprezentálóival vívnának utcai harcot a radikálisok. Azoknak nincs hatalmuk, nem ők a politikai elit, de még csak a gazdasági elitbe, vagy a felső tízezerbe sem tartoznak.

Ki tudja, mit hazudoztak nekik össze fletóék chartás zsidó szarkeverői, mennyire vannak beijesztve a "fasiszta veszéllyel", ördögöt a falra, miközben maga a fasizmus sem törne az életükre, mellesleg a fasiszta Olaszországban nem is irtották a cigányokat, igaz, dolgozni azt kellett.

Szeptember 20 legjobb lehetséges eredménye pedig az, ha a magunk tüntetése balhé nélkül lezajlik, miután a tüntetésnek vége, úgyis egyéni belátás alapján döntik el, mit tegyenek, de azért mindenki vigyázzon magára. A cigányok indulati emberek, nem mérlegelnek, ütnek, vágnak, szúrnak.

A rendőrség vajon őket is úgy meg fogja motozni, mint a hegyvidéki kerületi Turul szimpátiatüntetésen a magyar hazafiakat? Valahogy ebben is kételkedem!

A tüntetés vége utáni, egyéni belátásra épülő kollektív szabadfoglalkozás, ami a jelek szerint úgyis elkerülhetetlen, lehetne egy szabályos alakzatban való csoportos menetelés egy, a szervezők által megadott helyre. A Várba, vagy ahova gondolják. De ez csak egy felvetés.

Amúgy a mi tüntetésünk célja az elégedetlenségünk kifejezése, nyomásgyakorlás a kormányra, és ideális esetben maga a rendben lezajló esemény is támogatókat hoz, mivel az erőt sugárzó mozgalomhoz szívesebben csatlakoznak !!!

Abból kell kiindulni, hogy a megmozdulás célja : megmutassuk, hogy elegünk van abból, hogy a bukott politikai elit a cigányokat a tenyerén hordozza, és ráadásul még ellenünk is uszítja.

Másik cél : megmutatni, hogy NINCS SZÜKSÉG a hülye chartájukra, a magyar nép NÉLKÜLÜK is nagyon jól megvan, és nem fog anarchia kitörni, ha nem a cionliberális "kávéházi" beltenyésztett zsidó álértelmiség hülye elképzelései szerint lesz a magyar társadalom megszervezve.

Amit ők demokráciának neveznek, az számunkra a legteljesebb diktatúra, melyet jelen kül és belpolitikai viszonyok közt ki lehet építeni.

Korlátozni akarják az egyesülési, szólási, gyülekezési, és ki tudja még, miféle szabadságunkat, a saját hatalmuk védelme érdekében.

Lehet, hogy készülnek 2010-re, amikor majd csalással újra választást nyernek, és utána le kell verni a nyilvánvaló csalással megtartott hatalom elleni lázadást?

Mondok valamit, a szólás, gyülekezés, egyesülés szabadság jogokat csak 2/3-os többséggel lehet korlátozni.
Ezért koppan mindig "bárányka" a szájkosár törvénnyel, feles többséggel jogtechnikailag nem is működhet az életbe léptetés, hiába adta ki neki az ukázt a csodarabbi... xD

Szombat: csatlakozzunk a magyargyűlölet elleni tüntetéshez ! Kapcsolódó Bombagyáros post :http://www.bombagyar.hu/index.php?post=1344

Na akkor végszóul : én eddig csak a gondolataimat írtam le. A helyszínen hallgassatok a szervezőkre, Budára, Toróra.

Cselekedni egy nemzet akkor képes, ha az emberek képesek megérteni valamilyen parancsot, vagy utasitást,- kimondani, hogy "jawohl" és végrehajtani, amit bűn lenne elmulasztani.

Budaházy buzdít
2008. szeptember 16. 08:29
HunHír.Hu-információ

"Még jó, hogy az én lelkesedésem nem lehet egykönnyen letörni, különben bizony mondom lehangolódnék attól, amilyen összeesküvés-elméleteket, ötleteket, cikk-hozzászólásokat lehet olvasni az Interneten szeptember 20-val kapcsolatban. A „csapda”, „provokáció”, „Gyurcsánynak a balhé kell” agymenéseknél, már csak a „miért ne menjünk ki”, „hova menjünk imádkozni” típusú gyávaságok az elkeserítőbbek" - írja Budaházy György HunHír.Hu-hoz is eljuttatott levelében, amelyet alább közlünk.

Hazafiak!

Még jó, hogy az én lelkesedésem nem lehet egykönnyen letörni, különben bizony mondom lehangolódnék attól, amilyen összeesküvés-elméleteket, ötleteket, cikk-hozzászólásokat lehet olvasni az Interneten szeptember 20-val kapcsolatban. A „csapda”, „provokáció”, „Gyurcsánynak a balhé kell” agymenéseknél, már csak a „miért ne menjünk ki”, „hova menjünk imádkozni” típusú gyávaságok az elkeserítőbbek.

Testvéreim! Minden hazafias tetthez úgy kell hozzáállni, hogy „Hogy csináljam meg?”, és nem úgy, hogy „Hogy ússzam meg?”. És, ha értünk el sikereket ez idáig, az csak azért volt, mert voltak számosan, akik ezt a szabályt betartották. Ez nem azt jelenti, hogy ész nélkül oda kell magadat dobni az ellenségnek – mint azok, akik tiszteletreméltó bátorsággal, de botor módon fedetlen arccal, beazonosítható ruházattal vagy eltakaratlan jellemző tetoválással harcolnak a kamerák szeme előtt –, de igenis azt, hogy elsősorban a siker kivívására összpontosítok, és nem arra, hogy mi lesz, ha nem sikerül. Mert ha a következményektől való félelem uralja az agyat, akkor az megköti a kezet is, és pont ez taszít kudarcba. Ne úgy közelítsétek meg szeptember 20-át, hogy mekkora kockázattal járó feladat, hanem úgy, hogy mekkora győzelemmel kecsegtető lehetőség. Szeptember 20-án ott lesz minden ellenségünk egy kupacban, az erőszakos bűnöző élősködők, a liberál-bolsevik országtönkretevő gazemberek, meg az őket védő korrupt, szemkilövőldöző rendőrségük. Arra készülnek, hogy órákon át minket gyalázzanak, legszentebb jelképeinket mocskolják, mindezt a saját hazánk fővárosában. Dehogy mennyire félnek tőlünk, misem mutatja jobban, minthogy öt nappal az esemény előtt még mindig nem merik nyilvánosságra hozni a helyszínt, ahol mocskolódó gyűlésüket tartanák (bár már vannak sejtéseink).

Mi lenne ezeknek a legjobb? Az, ha fogvacogva elbújnánk, és ki se mernénk menni. Húúú, akkor nagyon nagy hősök lennének, akkor világgá kürtölnék (mert ehhez az egyhez értenek, a pofázáshoz), hogy ők az ilyen-olyan demokratikus, másságtisztelő többségek, akik rettenetesen kemények, elriasztották szörnyű nácikat, és övék az utca. Szerencsére ezt az örömet már elvettük tőlük a Hősök terére meghirdetett rendezvényünkkel.

Mi lenne nekik a még jó? Az, ha kimennénk, fejünk lehajtva megsiratnánk véreinket – akiket ők gyilkoltak meg –, imádkoznánk, aztán „méltóságteljesen” eloldalognánk haza. És megint csak ők a nagyon kemény demokraták, akiknek „fölényes tömegét” meglátva eliszkoltunk. Lennének a mi oldalunkon egy páran, akiken ha múlna, akkor ezt az örömöt megadnák nekik, de ezt sem engedhetjük meg!

Mi lenne nekik, ami már nem jó? Az, ha a magánhadsereggé lealjasodott rendőrségük lenne az egyetlen ok, aminek köszönhetően épségben megúszták a napot. Akkor menne tovább a rinyálás a „ szörnyű fasiszta veszélyről”, mi meg készülhetnénk október 23-ára. Ilyen már volt.

És mi nekik a legszörnyűbb rémálom? Az, ha a „szépemlékű” kilencvenes években a Hősök terén látott magyar nemzeti radikálisok tíz- sőt százezrei váratlanul megjelennének az utcán, megelégelve a „Károlyi” köztársaságot megindulnának, és felszámolnák ezt a zsidó-cigány összeesküvést chartástul, Kolompárostul rendőröstül, mindenestül, pontot téve a 2006 szeptemberében az MTV ostromával elkezdődött felkelés végére. Miért ne lehetne ilyen? Elvégre ez a mi országunk, vagy nem?

Minden nap erről álmodok, a győzelem napjáról, tudom el fog jönni, és tudom, hogy nincs már messze, de nem tudom, hogy mikor, mert nem rajtam múlik, hanem rajtunk.

Budaházy György

Zsidó álművészet a rombolásért

Zsidó álművészet a rombolásért

Ha azt mondom, művészet, amit csinálok, de azt rombolom vele, ami másnak szent, és egyáltalán, ami az emberi közösséget összetartja, akkor az ugye nem stimmel?

Hadd ne kelljen már a szart szeretni, engedtessék meg.

A keresztény ünnepeinken is ömlik a liberális zsidó médiákból a legocsmányabb kereszténygyalázás. Például karácsonykor, 24-én szenteste leadják dan brown "da vinci kód" nevű hazug rágalomfilmjét, ami ravaszul dokumentumfilmnek van álcázva. Vagy a zsidó rendezők által készített Krisztusgúnyoló förtelmek egyikét, pl. "Brian élete" vagy "Krisztus utolsó megkísértése", ez utóbbit a zsidó martin scorsese rendezte.

Az ezekkel a filmekkel a fő baj, hogy se a tiszteletet nem adják meg, se a történeti hűséget nem tartják be. Lehetne Jézus életének arról a szakaszáról pozitív hangulatú, vidám, és nem drámaian tragikus filmet készíteni, amikor vándorolt, hirdette, terjesztette az igét, és csodákat tett, de egyik esetben sem erről volt szó...

Különben pedig, ha megkérdezzük tőlük, azt mondják, ez csak humor. De mindig csak a mi kárunkra lehet humorizálni? Mózesről valahogy nincs ilyen, vagy ehhez hasonló gúnyfilm. Mózesről amúgy olyan eltérő, és egymásnak ellent mondó információk kerültek újabban a történészek birtokába, amelyek szerint valószínűleg nem is létezett. Viszont a kereszténység fundamentumait rendre "leleplezik" különféle zsidó áltörténészek, direkt azzal a céllal, hogy a vallásból kiábrándítsák a befolyásolhatókat.

Aztán a különféle díjak odaítélői is vagy a zsidók felé való megfelelési kényszerből, vagy eleve mivel ők is zsidók, faji szolidaritásból, ezeket a mocskokat jutalmazzák. Ezeket ünneplik, ezeket sztárolják.

Ha a hiten gúnyolódnak, bizonyára nihilisták. Elég nagyképű és ostoba dolog tőlük, nem?

Amúgy is : A kvantumos objektum a hullámfüggvényének lehetséges megoldásai által leírt sajátállapotok koherens szuperpozíciójában van. Ha valamilyen mérést hajtunk végre rajta, magával a méréssel megváltoztatjuk a hullámfüggvény peremfeltételeit, így a megoldásként adódó sajátállapotok száma lecsökken. Például amikor a kvantumos objektumon olyan mérést hajtunk végre, amiből kiderül, hogy részecskeként viselkedik-e, akkor a mérés olyan módon változtatja meg a hullámfüggvényt, hogy a kapott differeinciálegyenlet megoldása részecskeszerű viselkedést ír le (pl. egyenes vonalban halad, lendülete van). Ám ha a méréssel azt akarom megvizsgálni, hogy hullámként viselkedik-e, akkor a hullámfüggvény részeként leírt mérési elrendezéssel együtt kapott differenciálegyenlet megoldása gömbhullám lesz, és a hullámokra jellemző interferenciaképet kapom, szóval mindenki azt látja, amit keres.

Lehet hogy ilyesmire utalt Jézus azzal, amikor azt mondta, hogy "legyen néked a te hited szerint" ??? :-)

Tudok még egy magyarázatot : titokban, zárt körökben meg van hirdetve, hogy ilyen, és ilyen fajta, vallásellenes filmet kell készíteni, ezt, és ezt kell belefoglalni a forgatókönyvbe, ilyen és ilyen legyen a történet kicsengése, és a többi.

Így aki amúgy tehetségtelen, egyfajta érvényesülési lehetőséghez jut, a zsidók megrendelésére szakmányban gyártja a kultúrmocskot.

Mindig keresd a háttér embereket : producerek, kiadók, galéria tulajdonosok, egyéb mecénások, szponzorok. Én is így tettem eddig, és szinte mindig zsidó neveket találtam.

Mivel a zsidó vallás maga is tartalmazza a Jézus ellenességet, azért tudom, hogy a gyalázkodás onnét ered. Ide kitettem az erről szóló Talmud részletet :

http://reakcio.blogspot.com/2008/01/emiatt.html

A kapcsolódó hír, ami ezt a bejegyzést ihlette :

mno.hu Egy galéria képviselői bíróság előtt felelnek a kiállításukon szereplő, Jézust gyalázó szoborért. A Gateshead település Baltic Kortárs Művészeti Múzeumában tavaly télen Krisztust erekcióval ábrázoló szobrot állítottak ki. A kínai Terence Koh „munkájának” nyílt kereszténygyalázása az egyébként szekularizált Nagy-Britanniában is felháborodást keltett. A Guardian című brit lap beszámolója szerint egy negyvenéves keresztény nő, Emily Mapfuwa a szobor miatt jó ízlés megsértése, zavarkeltés, a közvélemény felzaklatása és érzelmeinek megbántása miatt év elején feljelentést tett a rendőrségen. A hölgy úgy véli, a galéria nem merte volna ugyanezt Mohamed prófétával megtenni. A rendőrség bűncselekmény hiányára hivatkozva nem indított nyomozást, a Keresztény Jogi Központ (Christian Legal Center) azonban felkarolta az ügyet, és polgári peres eljárást indított. A tegnapi tárgyalás után az ülést szeptember 23-ig elnapolták. A társaság szóvivője elmondta, Mapfuwa hisz a szólásszabadságban, de szerinte ez a szobor nem szolgál más célt, csak a keresztények sértését és Krisztus gyalázását.

A művészet ürügyén történő kereszténygyalázás Európa számos országában tetten érhető, de nem kell messzire menni ahhoz, hogy a közelmúlt egy-két hasonló esetét felidézzük. Emlékezhetünk például Andreas Serrano 2004-es budapesti kiállítására, amelynek egyik darabja, a Levizelt Krisztus című, egy vizeletben úszó műanyag feszületet ábrázolt. Nagyobb botrányt kavart Hermann Nitsch kilenc évvel ezelőtti tárlata a kiscelli múzeumban: a keresztre feszített véres, kibelezett disznó mellett bal illetve jobb latorként két, szintén vérbe áztatott meztelen nő tűnt fel. A történelmi egyházak érthetően tiltakoztak a kastély egykori kápolnájában megnyitott kiállítás ellen. Jellemző volt a hazai balliberális média reagálása is, amely, amint az szinte kiszámítható volt, műveletlen, földhözragadt nyárspolgároknak nyilvánította a felháborodókat. Mészáros Tamás a Magyar Hírlapban pedig arról cikkezett, hogy Nitsch csupán tiltakozik „az erőszak és az embertelenség ellen – mégpedig a valódi szentség és humánum jegyében”.

A performert ünneplők azonban éppen arról feledkeznek meg, hogy Nitsch gyakorlatilag a sátán nevében történő kereszténygyalázás jellegzetes motívumait ismételte meg. Az osztrák „avantgárd művészt” sokan a kor tipikus jelenségének tekintik: harsogó ordenárésága gyakorlatilag az „alkotás” üres közhelyességét, fantáziátlanságát hivatott elfedni. mno.hu

Munkaalkotmány

Munkaalkotmány

Lincoln, Kennedy, és Hitler mind szembe szálltak a Rothschild bankház hegemóniájával. Az amerikai polgárháborút (Észak Dél ellen) nagyon szívesen finanszírozta volna az Európai Rothschild ház, mivel a Délnek már a Rothschild ház folyósította a hiteleit, komoly üzleti vállalkozás lett volna, ha megint, mint annyiszor Európa véres történelme folyamán, mind a két oldal nekik fizetné a kamatokat. Lincoln életével fizetett, mert átlátott a sunyi zsidó "gavallérságon".

Ugyan már 1913 óta Rothschild kézben volt a Federal Reserve Bank, és 10 világbank magántulajdona (kivétel nélkül mind Rothschild kézben) jogosan kérdezhetjük, hogy lehet az, hogy mégis Kennedy szembeszegült velük.

Kennedy elnök 1963 Június 4.-én írta alá, és ezzel hozta törvénybe az Executive Order 11110 http://hubpages.com/hub/Kennedy_Executive_Order_11110 az úgynevezett Elnöki Rendelkezés nevű törvénycsomagot, minek következtében az Egyesült Államok 4 billió dollárt hozott VOLNA forgalomba a magánbankok megkerülésével.

http://reakcio.blogspot.com/2008/01/kennedy-elnok-elleni-merenylet-kinek.html

Nem igaz, hogy az Oswald nevű elmebetegnek volt csak egyedül köze a Kennedy elnök elleni merénylethez, gondolkozzunk el azon, hogy hányszor ölettek a zsidók már vagyoni előnyért a történelem folyamán. Cárokat, királyokat, népeket irtottak ki, ha azok üzletrontásra merészkedtek.

Hitler egyenesen államosította a bankokat, az állam (a nép) kezébe adta a bankjegynyomtatás jogát, és a kamat haszna ugyanúgy visszaszállt a népre, és nem volt ez csoda, csak volt bátorsága rámutatni, hogy hol lukas a rendszer, hová áramlottak addig el a nemzet által megtertmelt javak, és erőforrások. Hét év alatt világhatalmat csinált egy kifosztott, gazdasági válságban tipródó népből. Szerte a világon csodálták a német gazdaság fellendülését!

Ezt a Rothschild bankház nem tűrhette! Herr Hitlernek meg kellett mutatni, hogy mitől döglik a légy.

És a Rothschild ház megmutatta! … Látszólag halálos ellenségek (kapitalizmus-kommunizmus, bár a csillag mindkettőben ötágú) kibékültek 5 évre, hogy "gatyába rázzák a szófogadatlan fenegyereket". A többi, amire hivatkoztak, az mind csak humbug, a bankár uralom fenntartása volt a lényege Európa szövetségesek éltali megszállásának, az egész vérontásnak, és nem más. Lehet utánajárni, hogy kiknek a kezében vannak a magyar bankok, hát nem mi vagyunk a haszonélvezői a magas kamatlábaknak!

Magyarországon is voltak hasonló törekvések!

Az 1939 október 20.-án a Képviselőházban beterjesztett közérdekű törvényjavaslat. A törvényjavaslat neve Munkaalkotmány volt. http://betiltva.com/files/vago_munkaalkotmany.php. Nem kell megijedni az 50 oldal olvasnivalótól, ez az igazi történelem, nem amivel a hillerpista titeket szívat.

A szakértői kormány csak rombolna

A szakértői kormány csak rombolna

Érv szokott lenni, hogy a neolib / neokon média nem kormánypárti, hiszen bírálja a kormányt is. No igen, de milyen irányból érkezik a bírálat? Számukra gyurcsányi nem elég neoliberális, és nem elég kollaboráns.

Még ő sem elég jó janicsár nekik! Pedig látthattuk, mennyi elvonást eszközölt 2006 óta, akár a mi zsebünkből is. Ez benne a durva.

Most már a fletó csak a status quo-t akarja őrizgetni. Megmenteni nem fogja az országot, ahhoz se ereje, se akarata, se hitele. Most a kibekkelés állapotában leledzik, viszont a transznacionális tőkehatalom és természetes szövetségesei, a neoliberális-neokon politikusok, közgazdászok és médiumok szintén egyre elégedetlenebbek vele. Ők az ország leárazásának és kiárusításának folytatását követelik, aminek szerves része a közszféra leépítése (a különféle intézménybezárások), valamint a nyugdíjbefagyasztás, a minimálbér eltörlése, s főként a radikális adócsökkentés, e közismert neokonzervatív-neoliberális törekvés, ami sosem a lakosságnak, csak a nagyberuházóknak jó.

Cinikus hazugság az adócsökkentésről beszélni. A bérből fizetésből élő lakosság adóit emelni akarják, és új sarcokat akarnak rájuk kiróni. Cinizmus továbbá Európa leggazdagabb, szociális szempontból legbiztonságosabb államaival összevetni Magyarországot, ahol az alig tízmilliós lakosság közt négyszázhúszezer gyermek éhezik, a munkanélküliség rohamosan közelít a húsz százalék felé, viszont egyaránt zuhanó tendenciát mutat a lakosság egészségi állapota és képzési szintje. Ugyanakkor az említett országokban (pl. a svédek) valóban progresszív az adórendszer, vagyis a tehetősebbek többet, a szerényebb jövedelműek kisebb százalékot fizetnek.

Adózzon nálunk is többet a multinacionális vállalat, mint a kisiparos! Arányosan! Az állam – vagyis az országot működtető intézményrendszer – adóbevételekből él. Nem csökkenteni kell az adókat, hanem az adóbevétel elpazarlását, felélését, külföldre szivárogtatását kell megszüntetni. Az állami vagyonból az elmaradott térségekben munkahelyeket kell teremteni, valamint fenntartani, fejleszteni – ma már inkább így kell fogalmaznunk: újraéleszteni – az egészségügyet, az oktatást, a közrendvédelmet.

http://www.kuruc.info/r/1/28173/ - itt a jövő évi azaz 2009-es költségvetés előzetese, amennyit eddig tudni lehet.

Ha nem lesz előrehozott választás, akkor a kisebbségi kormány fog tovább lavírozgatni, és valószínűleg előkotornak majd mindenféle régi kádereket. Akár Bokrost is.

Nem volna muszáj miniszerelnökké válnia, éppen elég rombolást tudna véghezvinni egyszerű gazdasági miniszterként is.

Minek erről beszélni?

Mert hogy itt Bokrosnak mesterségesen egy mítoszt teremtettek, miszerint ő nagyon nagy gazdasági és pénzügyi szakértő. A Soros egyetemen, ahol tanít, mossa a hallgatók agyát rendesen.

Jaja, úgy megszakértene minket, hogy belegebednék.

Bokrosról már ezerszer elmondtam a véleményem, de most megteszem ezeregyedszer is.

A magyar lakosságot beállították egy-egy folyamatos számlafizetői sorba, függetlenül a gazdaság állapotától és teljesítményétől. A taktika az, hogy a gazdaság teljesítő képessége mindig valamennyivel kevesebb, mint a fiktív követelmény, így az intézkedéseket meg kell érteni ugyebár, de az okait ne vizsgálja senki.

Azt ugye nem állítja senki, hogy lett volna egy új világháború, amikor is újból a vesztes oldalon fejeztük be a harcot. Nem volt ilyen a hatás, ami ránk hárul viszont azzal egyenértékű, ha csak nem súlyosabb, mint az I. VH. (beleértve Trianont is!) és a II VH. (beleértve a jóvátételt is!) után.

Mindkét háború után 10 évvel már stabil gazdaság működött az országban és komoly beruházások történtek – nem beszélve a helyreállítás gyötrelmeiről, de sikereiről.

Most meg semmi mást nem hallunk, mint azt, hogy – sommásan – „semmi nem jött össze”.

Saját szakmai karrierjének megalapozásáért Bokros anno 1995-96-ban belenyúlt a szociálpolitikába, aminek költségvetési vagy államháztartási tétje nem volt, viszont társadalmilag igen káros volt (a nem éppen jobbos Ferge Zsuzsa is sok alkalommal részletezte miért, amikor a tv-be meghívták...) és nem mellesleg innen egyenes út vezetett a Világbank vagy az IMF egy-egy zsíros állásába.

Publicisztikai tevékenysége során azóta is harcosan kiáll a rászorultsági elv érvényesítése mellett, ami retorikailag ugyan jól hangzik, de mind empirikusan, mind elméletileg szembenáll a szakma általános véleményével (ez persze nem az ő szakmája, de ez őt csöppet sem zavarja).

Ennek a lényege : addig szorítja amíg mozog... XD Na azt azért nem, hanem annyira alacsony határsávokat húz meg, ahová csak nagyon kevesen tartoznak. És hát, aki nem tartozik bele az intervallumba, nem lesz jogosult az adott szociális juttatásra.

Emellett a legelvakultabb neoliberális, ami csak azért vicces, mert ez már vagy 20 éve szintén abszolúte korszerűtlen. Hogy is mondjam, az egész négy - öt olyan premisszán alapul, amiről szintén úgy elméletileg, mind gyakorlatilag bebizonyosodott, hogy nem létező világ (végtelen kereslet és kínálat, információk egyenlő eloszlása a piaci szereplők között stb.). Éljen a szabad piac, ami majd megteremti az ő egyensúlyát, nos ezen még a közgazdászok értelmesebbje is röhög.

Az állam által magára hagyott rendszer szabályozás nélkül nem fog abba az irányba menni, ami a többségnek jó, mivel egy szűk kisebbség irányítja, és mindig csak ő irányítja. Tehát irányító nélkül ez sincs, nehogy azt higgye bárki.

A gázok áramlása ilyen : ha valahol űr keletkezik, akkor oda más gázok nyomulnak be. Ha az állam feladja a pozícióit, akkor oda a nagytőke vonul be.

Hogy miért tehette meg? Mert egy politikai hulla volt. Az ország helyzete akkor már régen rossz volt, Horn Gyula majdnem egy teljes évet tökölt azzal, hogy ne Békesi csinálja meg a reformot, aki politikai ellenfele lehetett volna.

A privatizáció korlátozása nem egyenlő a kommunizmussal. A többségi nemzetből származó, és a nemzetet alkotó néppel szolidáris tőkések a jók. Ők nem a szociális állam ellenségei. Az ő érdekük az, hogy legyen belföldi fizetőképes kereslet. Ezért megfizetik a munkásaikat. No és persze, mivel hazafias érzelműek ÉS hosszú távon idehaza akarnak tevékenykedni, az országnak, mint rendszernek az érdekeivel azonosulni tudnak. És ez a lényeg!

Eddigi életemben kiismertem a közgazdasági tudományokat oktató intézményeket. Egyikbe jártam is hallgatóként.
A mainstream neoliberális közgáz tankönyvek írói teljességgel eltekintenek a gyakorlat, a konkrét világgazdasági tapasztalatok tanulmányozásától. Prekoncepcióval élnek, hogy úgy mondjam.

Nem is vagyok nagyon kíváncsi ma már arra, amit ott oktattak, mivel az a neoliberális katyvasz ugyanúgy fals, mint a marxizmus-leninizmus. Csak most sajnos ezt adják a műsoron. :-)

De azt nem hiszem, hogy a közgazdaságtudomány csak abból áll, hogy mindent adjunk el, amit nem adtunk el, zárjuk be, vegyünk föl hiteleket jó magas kamatra, és vessünk ki még több adót a bérből fizetésből élőkre + kis és középvállalkozókra, miközben a multik adómentesek, sőt vissza nem térítendő támogatást kapnak - a mi adónkból.

Ez volt Bokros módszere ugyanis. Bokros nem csinált semmi különöset, ami gazdaságpolitikai átalakítást kivitelezett, azzal pedig többet ártott, mint használt:

Csúszóleértékelés, vámtarifák 50%-os emelése - ehhez nem kell nagy tudomány. A költségvetési hiány elsőszámú oka az egyre növekvő államadósság, amely után fizetni kell a kamatokat. Az államadósság oka pedig a Magyarországra bevezetett hitelpénzrendszer, vagyis az, hogy ma már csak kamattal terhelt deviza van pénzként forgalomban forint-ruhába öltöztetve. A kamatmentes állami közpénz kibocsátása teljesen megszűnt. A költségvetési hiányt növeli, hogy már alig van mit eladni , továbbá az EU-tagsággal járó évi 1449 milliárd forint befizetés és jövedelem átengedés, a multinacionális cégek aluladóztatása, valamint a kormány pazarlása, szakszerűtlensége és a korrupció.

Bokros Lajos nem húz ki a slamasztikából minket, ez nem is szándéka.

A Bokros-csomag lényege a két év alatt végrehajtott közel 20%-os reálbér-csökkentés volt.

Az újra aktív és gátlástalanul javaslatokat gyártó "meg nem értett" közgazdász most az államháztartási reformot erőlteti, ami ha lefordítjuk magyarra, az egészségügy az oktatás, a nyugdíjrendszer privatizációját jelenti. Ennek következménye pedig megint az életszínvonal jelentős esése, az civilizációs vívmányok felszámolása lesz. Kikerülhetetlenül!

Kulin Ferenc „Kíméletlen rendszerváltás külföldi nyomásra” nyilatkozatából idézek (Elhangzott 2006. december 17.):

„Európában, az Európai Unióban, illetőleg Európa és az Egyesült Államok kapcsolatában, a 90-es évek elején egy egészen durva változás, durva fordulat következett be. A jóléti, a szociális piacgazdaság elveire épülő Nyugat-Európa az új világhatalmi konstellációban kénytelen volt feladni korábbi profilját, és egy szabadpiaci gazdasági modellhez alkalmazkodni. Ezt a fordulatot nem tudtuk időben észlelni, nem tudtuk követni. Mi azt hittük, és azt próbáltuk elhitetni a szavazóinkkal, hogy mi egy szociális piacgazdaságot csinálunk, ezért támogassanak, közben pedig már húzták ki alólunk a szőnyeget. Én - természetesen - nem tudom felsorolni pontosan a Nemzetközi Valutaalapnak és a Világbanknak az akkori szereplőit és azokat a globális hatalmakat, amelyek akkor tulajdonképpen diktálták az egész közép-kelet-európai átalakulásnak a folyamatát. Zsarolták, kényszerítették egy bizonyos irányba, de annyit azért elmondhatok, hogy 90' szeptemberében már sejthettük: valami más fog történni, mint amire készülünk. Amikor első pénzügyminiszterünk, Rabár Ferenc hazajött Washingtonból, mert be kellett mutatni a következő évi költségvetési tervünket, hiszen adós ország voltunk, a hitelezőknek be kellett mutatni, hogy mennyiben tudják finanszírozni a következő évi kiadásainkat és költségvetésünket, akkor azzal az üzenettel jött vissza, hogy kérem, tessenek lehúzni az oktatásra, a szociálpolitikára, az egészségügyre szánt fejlesztési elképzeléseket, mert előbb jöjjünk ki az adósságból és majd utána gondolkodjunk azon, hogy hogy lehet egy társadalombarát politikát csinálni? Nyomasztó, ijesztő üzenet volt, Rabár le is mondott. Antall kérésére még az ősz végéig végigcsinálta, de akkor már lehetett érezni, hogy semmiféle méltányosság, semmiféle megértés, semmiféle segítőkészség nem tapasztalható a pénzhatalmak részéről.”

Az eddigi kormányok és a mostani kormány is csak asszisztált ehhez a folyamathoz. Miután a politikai elit hozzájárult a nép és az ország kifosztásához, szabadkezet kapott, hogy maga is rabolgasson egy kicsikét.

Még adjon a nép, még tűrje a megszorításokat, még, még, még, de ezeknek soha semmi nem lesz elég!

A gazdaság munka alapon működik. Dolgozni pedig csak úgy lehet, ha van munkalehetőség. A gazdaságot tönkretették, emelkedtek az adók és elvonások - ergó kevésbé éri meg munkahelyet létrehozni és működtetni. Ezért még kevesebben dolgoznak, és az állami éhség a még kevesebben akarja bevasalni ugyanazt a bevételt. Ezzel a kör bezárult. Amit látni kell : ugyanaz a közgazdasági "elit" szorgalmazza - a régi recept szerint - a válság megoldását, aki okozta, létrehozta ezt a lehetetlen állapotot.

A piac csak rövid távon, és megfelelő profittal kecsegtetően ruház be, a társadalompolitika nem érdekli – nem is az ő feladata. A gazdaság társadalompolitikai és ezzel összhangban levő versenyképességi igényeknek is megfelelő átalakítására csak az állam képes. Az állam e képessége ki kell, hogy egészüljön politikai készséggel is. A gazdaság célzott és tervszerű támogatása soha nem volt idegen az államtól. Az államháztartás és/vagy költségvetés hiánya növelhető – sőt e növekedés akár kívánatosnak is mondható – termelő- és infrastrukturális beruházások esetén. Erősíteni kell a gazdaság nemzeti jellegét. Ez lehet az, ami növeli a foglakoztatást, munkahelyeket teremt, mérsékli a kiszolgáltatottságot, alternatívát jelent a sokak szerint alternatíva nélküli neoliberális gazdaságpolitikával szemben.

A keynesi multiplikátorelmélet szerint az állami beavatkozásra éppen akkor van szükség, amikor a gazdaság dekonjunkturális időszakát éli. Ez a beavatkozás segíti a gazdaságot és segíti a társadalmat is.

A nagy "adócsökkentési", valójában a középréteg számára adóemelési javaslatot Simor András, a koalíció támogatását élvező MNB-elnök dobta be, ÉS NEM FLETÓ a "megegyezés" című írásában : 2000–2500 milliárd forintos megszorítást és ugyanekkora mértékű adócsökkentést szorgalmazott - de csak a nagytőkéseknek és az óriásjövedelműeknek lett volna valódi az adócsökkentés!!! Ez az állam statáriális kivégzését jelentette volna. Simor sokmilliós fizetéssel a zsebében osztja az észt, és követel ( 2.500 millió Ft, azaz : 20.000 Ft/fő/hó ) megszorítást. Tragikus, hogy az a balliberális "közgazdász elit" nyomul válságkezelni - a saját maga által okozott államcsődöt. Ez az ország olyan, amilyenné formálták : egy emelkedő, minden gazdasági mutatóban javuló országot "sikerült" hat év alatt lekűzdeni a bányabéka segge alá. Bokros egyenesen azt mondta, hogy MEG KELL TAGADNI MINDEN ELLÁTÁST attól, aki nem tud fizetni. Nomeg azt is, hogy minden JÖVEDELEM NÉLKÜLI fizessen kétezer helyett tízezret be a tb kasszába - de HONNÉT??? Magyarul : akinek nincs pénze az meghal, mert az orvos nem láthatja el. Durván hangzik ? No igen : ez a kurzus ebbe az irányba megy, és komolyan veszi a (szélső) neoliberális dogmákat. Gyurcsány szerint az szdsz azt akarta, hogy a dolgozókat évi 600.000 ft-os extra elvonás terhelje, amolyan "liberális" sokkterápia gyanánt.

És ezek össze is adódnának. Ingatlanadó a panel után is, 60 ezres fűtésszámlák, 500 forintos kenyér, és csak nőne a nyomor egyre.

A nagytőkés lobbik prostituáltjaiból álló megszakértői kormány is csak abban látja a megoldást, hogy a kisemberektől kell elvonni még többet.

Mellesleg, tudom, hol lehetne megborítani a rendszert : jelenleg az EU-n kívülről importált nyersanyagokért és nyerstermékekért a kőolajtól a vasércen át a szójáig dollárban fizetünk, miután ezen (áru-)tőzsdei termékeket dollárban jegyzik, azokért a világ minden országa (az esetleges klíringelszámolásokat figyelmen kívül hagyva) dollárban fizet.

Sokkal többe kerül ez így, mint ha euróban vennénk, elvégre az sem az ördögtől való valuta.

Nem tőzsdén kéne venni, hanem közvetlenül megállapodni az oroszokkal az árban, és hajrá. A németek már megtették.

"Április bolondja" azaz April Foley pedig ne várja el, hogy mi itt Európában tökön szúrjuk magunkat - a mi energia politikánkkhoz semmi köze, és hát ugye kibic, akikek semmi sem drága, mert nem érinti, mit ugat bele...

Megszakértenek hogy belegebedünk, Bokros Lajos, Simor András, szakértői kormány, A neoliberális gazdaságpolitika téveszméi, neoliberalizmus

Futurizmus és fasizmus

Futurizmus és fasizmus

A futurizmus - az összes vele kapcsolatos és belőle eredő izmusokkal együtt - az utóbbi időben valóban már kissé „vieux jeu” -nek számít.

Indulásakor nemcsak a nagyközönség, hanem a hivatásos kritika is meglehetősen tanácstalanul állt ezzel az új irányzattal szemben. Sokan mosolyogtak rajta, mások pedig féltek világosan nyilatkozni, nehogy egykor majd úgy állítsák őket az utókor szeme elé, mint akik félreismerték egy olyan forradalmi jelenség fontosságát, amely korszakalkotó volt a művészet történetében. A futurizmus abban az időben még valóban „probléma” volt, - ma már nem az. Ma már, különösen, mióta éppen a legkiválóbb tehetségű futurista művészek lassankint visszatérnek az egyéni, eredeti, de mégis normális kifejezési eszközökhöz, tisztában vagyunk vele, hogy a futurizmus nem hozta meg a művészet világforradalmát. Nem egyéb kissé különleges, új (vagy már nem is új) iskolánál, - egy a sok közül, - amelynek kétségtelen érdeme, hogy szóhoz juttatott néhány érdekes, vakmerően eredeti tehetséget. Érdeméből nem von le, hogy ezek a tehetségek minden valószínűség szerint akkor is éppen olyan merész formában nyilatkoztak volna meg, ha a futurizmus nem teszi divattá a merészséget. Hibája pedig, hogy túlzott művészi liberalizmusával bizonyos tekintetben lóra ültette a tudatlanságot és a dilettantizmust.

A futurizmus tehát az egész világon, amint mondani szokás, kissé már „lejárta magát”. De nem így Olaszországban, ahol a fasiszta kormány szinte azt mondhatnánk hivatalos művészetté tette és minden lehető módon favorizálja.

Kissé furcsán hangzik ez: futurista, - akiből akadémikus lett. De aki ismerős az olasz viszonyokkal, épúgy nem ütközik meg ezen, mint ahogy nem érzi paradox-jelenségnek azt sem, hogy Európa legkevésbé szabadelvű kormánya éppen a művészet legszélsőségesebben forradalmi irányzatát támogatja.

A futurizmust ugyanis másként értelmezik Olaszországban, mint bárhol másutt a világon.

Hogy megérthessük, miben áll ez a különbség, vissza kell tekintenünk a háború előtti időkre, amikor Olaszország, amint a művelt pestiek mondanák, a „dolce far niente” országa volt és külföldön csak azok gondolkodtak felőle komolyan, akik az utazási irodák prospektusait lapozgatták. Az olaszt akkoriban kedves, mulatságos, de erélytelen és henye népnek tartották, amely a múlt emlékein élősködik. Ebben a közismert beállításban sok igazság is volt; s ez a sokat csúfolt olasz tunyaság a művészetekben is megnyilvánult.

Az olasz művész egyébként is nagy handicappel indul neki pályájának. Tehetségére ránehezedik Itália óriási kulturális múltjának súlya, amelynek hatása alól nehéz annyira felszabadulnia, hogy igazán eredetit alkothasson. Ezért helyzete kissé olyan, mint a nagyemberek fiaié: csábító az összehasonlítás, amely gyakran igazságtalan és csak ritkán üthet ki - az epigon javára.

Azokban az időkben, amelyekről beszélünk, tehetségekben nem volt hiány, de olyan igazán eredeti tehetség, aki elődeitől tökéletesen függetleníteni tudta volna magát, alig akadt. Ez az epigontunyaság az olasz művészetek fejlődésére épúgy rányomta a maga bélyegét, mint az olasz közéletre.

Ekkor történt, hogy egy merész és tehetséges művészcsoport a Párizsban élő és francia nyelven író Marinetti vezetése alatt kibontotta a művészi anarkia fekete lobogóját, és új eszméket hirdetett: „Amit már egyszer megalkottak - az csupán műkincs. Nem élősködhetünk többé rajta. Az életerős művészet nem a múltból merít, hanem előretekint a jövőbe!”

Ez a felhívás akkoriban a világon mindenfelé elhangzott, de az, ami máshol csupán művészi jelszó maradt, Itáliában, a kulturális szükségszerűség hatása alatt, forradalmi riadóvá hatalmasodott.

Itt a legizmosabb, legerőteljesebb és - bátran mondhatjuk, - legkomolyabb tehetségek alkották a futurizmus úttörő gárdáját, - Marinettin kívül csak olyan nálunk is ismert neveket említünk, mint amilyen Papinié, Botempellié, Bruno Corraé, vagy a festő Prampolinié, - akik a futurizmus eszméjét az olasz viszonyoknak megfelelően formálták, és a bátor, friss alkotó energia szimbólumává tették.

Az olasz futuristáknak nem az volt a legfőbb céljuk, - amivel más nemzetiségű kollégáik nagy részét szokták vádolni, - hogy minél több hatlábú rókához és kétfejű borjúhoz hasonló művészi alkotással gazdagítsák a furcsaságok múzeumait, hanem hogy akár tévedések, túlzások árán is új, merész irányba tereljék Itália túlságosan sima utakon haladó, tunya szellemi életét.

És itt találkozik össze a futurizmus célkitűzése egy tőle látszólag oly távoleső és idegen politikai áramlatnak, - a fasizmusnak alapgondolatával.

„Dolgozzatok! Küzdjetek, ököllel is, ha kell, de mutassátok meg, hogy van bennetek erő, akarat! Bizonyítsátok be a világnak, hogy Olaszországnak nemcsak multja, hanem jövője is van!” Ezeket a jelszavakat épúgy megtalálhatjuk az olasz futurizmus, mint a fasizmus kiáltványaiban. A két áramlatnak egy volt a célja, ha különbözők is az utak, amelyek feléje vezettek: a fasizmus az olasz közéletet akarta a bátorság és a magabiztos, fiatalos önérzet tetterejével áthatni, a futurizmus pedig Olaszország szellemi életét próbálta friss, új akarásokra serkenteni. Közös a két hitvallás, - a művészi és politikai, - bálványa is: az energia, - azt istenítik minden megnyilvánulásában. Ez a magyarázata annak a heves interventista propagandának is, amelyet a futuristák a háború kezdetekor, az olasz hadüzenet előtt kifejtettek. Az ő szemükben a hadüzenet is a nemzeti akaraterő megnyilatkozását jelképezte, - a háború tisztító vihart, amelyben újjászülethetik Itáliai lelke. Tudvalevő, hogy abban az időben maga Mussolini is ugyanolyan fanatikusan harcolt a háborús beavatkozásért, mint Marinetti, a futuristák vezére, le is tartóztatták mindkettőjüket, háborús uszításért. A futurizmus és a fasizmus már akkor is közös úton haladt, mikor a fasizmus voltaképen még csak megteremtőjének lelkében élt. Az első világháború utáni békekötés után pedig - azokban az időkben, amikor hőskorát élte a fasizmus, mely tudvalevőleg nem csupán a bolsevista propaganda, hanem főként az elerőtlenedett, lezüllött olasz közélet ellen szállt síkra, amely ennek a propagandának alkalmas melegágya volt, - a futurista tábor tömött sorokban állt a fasiszta eszme mellé. Marinetti megalapította a „futurista fasció”-kat, amelyeknek keretén belül egyidejűleg küzdött a futurizmus és fasizmus eszméjéért, és ettől az időtől kezdve csaknem mindazok, akik futuristáknak vallották magukat, egyúttal harcos fasiszták is voltak, amiért cserébe a fasció se vette le többé oltalmazó kezét a futurista mozgalomról.

A fasizmusnak az idők folyamán sikerült megvalósítania programja egy részét. És a friss munkakedvvel dolgozó Itália szellemi élete is kikerült a tunyaság veszedelmes kerékvágásából. Ebben az új tempóban megindult fejlődésben ma még talán nem is annyira az eredmények a fontosak, amelyeket a művészetek egyes ágai felmutathatnak, hanem az új gondolatok, új kifejezésmódok keresésének az a hallatlan, túláradó energiája, amely a mai Itáliát jellemzi és művészi életének képét szinte kaotikusan forrongóvá teszi.

Ez az érdekes és értékes nekilendülés nem utolsósorban az olasz futuristák érdeme, akik, ha néha túlzottan alkalmazott és helytelenül megválasztott eszközökkel is, de mindig bátran, és elismerésreméltó eréllyel szálltak síkra a jövő Olaszországáért.

Tőlünk elveszik és a multi Krőzusnak adják az adónkat

Tőlünk elveszik és a multi Krőzusnak adják az adónkat

Újraelosztás, de milyen? A középosztálytól, a gazdagok felé. Ezt írta Gilgames, és igaza is volt.

Sokszor hallottam már külföldön élő magyarok szájából elhangozni azt, hogy Magyarországon is lehet jó pénzt keresni, különben nem jönnének ide a külföldi befektetők. A félreértés elkerülése végett: a külföldi multi, aki dollármilliárdok felett rendelkezik, élből 5 éves adómentességet kap a magyar államtól, amit aztán az éppen aktuális kormány rendre meghosszabbit, csakhogy ne hagyja el az országot és ne szűnjenek meg a munkahelyek. Ráadásul újabban tízmilliérdos nagyságrendű, VISSZA NEM TÉRÍTENDŐ támogatást is adnak nekik.

A multiknak a magyar GDP-hez való hozzájárulása ugyan óriási, de tény az is, hogy a magyar költségvetéshez általában csak a dolgozóik alkalmazása után fizetett közterhekkel járulnak hozzá, hiszen a legtöbb esetben az üzleti tevékenységükből származó nyereségük adómentességet élvez. Tessék ezután a GDP-növekedésről szóló hangzatos adatokat ennek megfelelően kezelni. A GDP-t ugyanis sem megenni, sem elosztani nem lehet, a GDP csak egy mérőszám.

A GDP ilyetén spekulatív felpumpálása nekünk ROSSZ.

A GDP ALAPJÁN ÁLLAPÍTJA MEG AZ EU, HOGY MENNYIT KELL BEFIZETNÜNK A KÖZÖS KASSZÁBA.

EMIATT VAGYUNK MOST NETTÓ BEFIZETŐK.

A magyarországi kis- és középvállalkozások az itt emlegetett foglalkoztatotti létszám sokszorosának, mintegy 2.5 millió embernek biztosítanak munkát és megélhetést. Bár a legtöbb kis- és középvállalkozás egy-egy foglalkoztatottja után kevesebb közterhet fizet, mint a multik többsége, összességében a magyar vállalkozások sokkal nagyobb összeget fizetnek be a közös kasszába, mint a nagy nevű, sokak által az egekig magasztalt és messze-messze túlértékelt multinacionális vállalatok.

A magyar vállalkozó semmiféle adókedvezményt nem kap, nemhogy adómentességet.

Sőt, ráadásul 2002-höz képest a kis és középvállalkozók adóterhe jelentősen NŐTT is, és hát már eleve 2002 előtt is akkor is magas volt...

Nesze magyar! Ha ilyen kondíciókkal nem taposod földbe a multit, az csak azért van, mert pipogya vagy és arra vársz, hogy más kaparja ki neked a gesztenyét!

Eközben persze lehülyézik a hazai vállalkozókat az okostojás neolibók, amiért azok nem tudnak helytállni az aránytalan versenyben. Jó a boxolós hasonlat, a kis múltú, szerény anyagiakkal bíró magyar cégek helyzete olyan, mintha a ringbe küldenénk egy 10 éves gyereket nehézsúlyú bunyósok ellen - versenyezni. A végén meg csodálkozunk, hogy rendesen elverték a kölköt.

Valóban, a multik külföldi alkalmazottainak is megéri Magyarországra jönni dolgozni, mert így a még otthoni bértáblázat alapján kijáró fizetésnél is magasabb "expatriate package"-et kapnak, ami az ugyanolyan munkát végző magyar kollégájának kb. a 10-szerese. Hát ezt vágd zsebre!

Volt a Magor mozgalom, ez is befuccsolt, legalábbis mostanában nem találok Magor termékeket. Én vennék szívesen, de állandóan nem nézhetem, hogy magyar- nem magyar egy termék, mert ez képtelenség. A tejet én is a magyar termelőtől veszem a csarnokban, de ez édeskevés. Az 599*** csak arra garancia, hogy magyar cég forgalmazza az árut. Nézd csak meg a Boci csokin, az is 599, aztán mégis Csehországban készül.

Működő tőkére is szükség van. De nem mindegy milyen áron és milyen feltételekkel. ÍGY SEMMIKÉPPEN!

Fejétől bűzlik a hal. A multik adómentessége ill. kedvezménye is a kormányzati neoliberális gazdaságpolitika része, emiatt eleve esélytelen igy minden hazai próbálkozás. Jelenleg sajnos nem elég hatékony ez a "végy magyar terméket" filozófia.

Arról szól a neoliberalizmus, hogy hogyan lehet az országokból mindig több és több tőkét kivinni, mint behozni. Az adósrabszolgaság, a multik adómentessége mind-mind ennek az eszközei.

A másik nagy gond, hogy Magyarországon nincs egészséges nemzeti öntudat, nincs meg a magyar munkahelyek védelmével járó termékek előnyben részesítésének igénye az átlagpolgárban, de még a közpénzek osztását elbíráló döntnökökben sem. Sőt, egyre inkább szélesedik az a magát felvilágosult szellemiségnek tartó értelmiségi réteg, amely a "magyar érdek" fogalmát valami túlhaladott, mélységesen megvetendő múltfoszlánynak hiszi. Ráadásul a populációnak ezt a szuicid elveket harsogó részét igen nehéz meggyőzni bármiről is, mert érdemben semmihez nem ért, konkrét ismeretei nincsenek, csak sajtóinfók, pártszimpátiák alapján ítél, miközben egy erősen idelizált Európa-kép deformálja a gondolkodását.

Adott egy tender, pályázik egy magyar és egy külföldi cég. A magyar megajánlja az árut 21 milliárd forintért, a külföldi 20-ért. Mit mond erre a felvilágosult, versenypárti européer? Az állam természetesen a külföldi ajánlatot fogadja el, mert az az olcsóbb. És mit mond erre az a magyar, akinek esze is van? :-) Az állam a magyar ajánlatot fogadja el, mert az áru megtermeléséhez magyar munkaerőt alkalmaznak, amely után befizetnek 3 milliárd közterhet + egyéb adók, tehát összességében a magyar ajánlat jóval olcsóbb a külföldinél.

Erre az összefüggésre Nyugaton már régóta rájöttek, ezért protezsálják a helyben gyártott termékeket. Akinek meg semmiféle konkrét ismerete, személyes tapasztalata nincs a nyugati üzleti életről, az nem tud erről semmit, csak nyomja tovább a trendi rizsát a verseny mindenhatóságáról.

A munkahelyek szépen sorban vándorolnak kifelé a fejletlen országokba. Így ugyan a fogyasztó olcsóbban jut a termékhez, ugyanakkor a munkahelyét elveszti - csökken a vásárlóerő. Ez a folyamat hosszabb távon a fejlett országok állandó (és ráadásul állandóan növekvő) költségvetési hiányához vezet.

Az meg még a másik, hogy mennyire felháborodnak a szabadkereskedelem bármilyen korlátozásán, vagy megvámolásán. Az idióta EU-s szabályozás szerint nem is vámolhatunk meg semmit, ami EU-s országból jön. Korlátlanul dőlhet be az országba akár a mérgezett, rossz minőségű kaja is.

Vihetsz be akármilyen terméket az USA-ba? Nem, nem vihetsz be akármit, van elég sok termék, amit nagyon nem óhajtanak beengedni. Tehát ők felismerték, hogy a protekcionizmus bizonyos esetekben jó és szükséges, mivel a saját munkaerejük, és ezáltal vásárlóerejük sínylené meg azt, ha azért szűnnének meg üzemek, mert amit azok termelnének, azt a valamit külföldről olcsóbban be lehetne hozni. Megy a védővám kivetés rögtön, és máris van termelés, foglalkoztatás, vásárlóerő, és ezáltal belső piac.

Persze minden más országnak mindezt szigorúan meg akarja tiltani a neoliberális zsidó WTO. Aminek amúgy nem volt még nemzsidó elnöke soha, azért is zsidózom le.

Protekcionizmus :a hazai ipar védelmére szolgáló kormánypolitika. A külföldi versenyt magas védővámok emelésével v. a hazai vállalatoknak nyújtott támogatással igyekszik távol tartani. Gyakran alkalmazzák a kormány által támogatandónak ítélt "gyerekcipőben járó" iparágak védelmére.

És a legnagyobb baj a multinacionális kereskedelmi vállalatokkal van. Hatalmas kárt tesznek a hazai kiskereskedőkkel és termelőkkel. Az általuk kínált árakkal képtelenség felvenni a versenyt és miután kiöli az egyéb kereskedőket, ezáltal arra kényszerítve a hazai termelőket, hogy saját beszállítóik legyenek, a multi az alacsony áraikból származó bevételkiesést is a beszállítókkal fizetteti meg. És ezt megteheti, hiszen ha a beszállító nem enged az árból, mert már így is minimális profittal állít elő, akkor a multi keres másik beszállítót, akár külföldit. Ezzel a folyamattal lassan teljesen leépíti a magyar kisvállalkozásokat, legyenek azok akár termelők, akár kereskedők.

És szomorú a dologban, hogy mindezt az állam engedi, sőt kedvezményekkel támogatja, hogy ilyen multi cégek letelepedjenek hazánkban.

A legszomorúbb pedig talán az, hogy az emberek nagy része azt gondolja, hogy jó neki a lidli és barátai, és természetesen csak oda jár vásárolni, annak ellenére is, hogy a szomszédék fűszeresükön már húzzák is a redőnyt örökre, vagy hogy a tengerentúlról jött paprika mellesleg mérgezett, és a az olcsó élelmiszer tele műanyaggal, allergiát okozhat (esetleg rákkeltő), és a gyógyszer árából, ami emiatt kell, 5 mázsa paprikát lehetett volna venni hazai őstermelőtől.

És ne higgyük, hogy ez máshol így van! El kell menni tőlünk nyugatra, ahol persze a nagyobb városokban vannak hipermarketek,de nem minden településen, mint nálunk, ahogy nőnek ki egymás után a földből.

Különbséget kell tenni élelmiszer DISZKONT és élelmiszer ÜZLET között. Én elvből nem megyek egyik kaja DISZKONTba sem vásárolni.

Tehát: Spar(osztrák tulajdonban van), CBA(magyar tulajdonban van) O.K., no és persze az őstermelői piac is O.K. Ott érdemes vásárolni.

Roppant nagy erő rejlik viszont a társadalmi összefogásban.

Párhuzamos Reakció blog linkek most is vannak, íme :

http://reakcio.wordpress.com/2008/09/14/mit-lehetne-tenni/

http://reakcio.wordpress.com/2008/09/14/szelsojobboldal-az-a-neoliberalizmus-bezzeg-aztan-meg-ok-neveznek-minket-annak-tevesen/

Tudomány és hit

Tudomány és hit

A előző bejegyzés, amely ehhez a bejegyzéshez kapcsolódódik

Az ősrobbanás-elméletet, vagy az őslevesből keletkező élet hipotézisét hiba lenne érvként elfogadni az Istenhit ellen, hiszen mindkét tudományos hipotézis bizonyíthatatlan, és ellenőrizhetetlen feltételezéskre épül.

Az átlagember valóban csak két alapvető dolgot tehet: vagy elHISZI, amit a magánál okosabbnak, tanultabbnak stb. tartott tudósok éppen állítanak, vagy nem. Egymagad nem halmozhatsz fel akkora ismeretanyagot, hogy állást tudjál foglalni minden teória bizonyításával kapcsolatban, de erre nincs is szükséged, erre valók ugyanis a tudományos konferenciák, ahol az új kutatási eredményeket, tételeket, és azok bizonyítását szakértő közönségnek publikálják, akik statisztikai, logikai és matematikai módszerek alapján vizsgálják, aztán vagy elfogadják, vagy sarlatánnak bélyegzik és elzavarják az előadót.

Ma mi a különbség? Úgy látom, a "kiátkozás" még elég jól működik - egyszerűen lehülyézik a vallásos embert a neoprimitívek.

A hitet a tudományos kutatások általi "ismeretanyag bővülése" nem cáfolhatja meg, az csak újabb tudományos ismeretekhez vezet. A bizonyítás ugyanis sosem mutathat messzebb, mint az aktuális ismeretanyag, melyből építkezik. A jövő meg fogja cáfolni a mai ismeretanyag alapján bizonyítottnak vélt elméleteket!

Részletek John Myrdhin Reynolds-val készített interjúból (nyugati származású buddhista):

http://www.mahayana.hu/myrdhin.html

"...Ha most nyugat társadalmát vesszük szemügyre, azt találjuk, hogy két pillére van a nyugati civilizációnak: egyik a kereszténység katolikus, protestáns és orthodox formájában, a másik pedig a 17. századtól felívelő modern tudomány és dogmatikus filozófia révén kialakuló szcientizmus, ami egyáltalán nem azonos a tudománnyal."

"... a földbirtokos arisztokrácia lassan kiábrándult a társadalom vallási alapjának minőségéből és a racionális gondolkodást és a tudományt tette meg a nyugati civilizáció új alapjául. Mindez a 17. században kezdődött, és a 18. századra racionalizmussá, materializmussá és a természet mechanikus szemléletévé dagadt. Mivel ez az új tudomány sikeres technológiákat hozott létre és csodálatos gépeket, amelyek aztán uralják a természetet, jólétet és virágzást eredményeznek, ezzel sokkal többet nyomtak a latban a vallás pozícióinak aláásásában, mint egy filozófiai ellenérv. Ez a folyamat táplálta a szcientizmust.

" A tudomány gyakorlata önmagában azt jelenti, hogy megfigyeléseink alapján hipotéziseket állítunk fel és kísérleteket végzünk a laboratóriumokban, aztán építünk erre az ismeretre. A szcientizmus viszont veszi ezen információ egy részét, azután ezt filozófiai dogmává alakítja, mint például: minden, ami létezik, anyag, az anyagon kívül semmi sem létezik, a szellem, tudat, lélek csupán illúziók, az emberi lény pusztán egy gép, mint ahogy a természet is az, és ugyanúgy, mint a többi gép ez is fokozatosan lepusztul."

"...A tudomány régi modellje, ami Isaac Newton mechanisztikus univerzumából nőtt ki fokozatosan szétesett a 2O. században Einstein relativitás elmélete és a kvantumfizika révén. Mostanra bizonytalanná vált, mi is valójában az anyag. Ha azt találod mondani, hogy csak az anyag létezik, nem lehet tudni, miről is beszélsz, hiszen a modern fizika képtelen rábukkanni a végső részecskére. Most már a kvarkoknál és az atom alatti részecskéknél tartunk, valamint a szuperhúroknál. Ezek a szuperhúrok egydimenziós rezgések a térben és végtére is megérkezünk az üres térhez, amiről a buddhisták beszélnek."

"...Habár a vallás a modern időkben nehezen tud bizalmat kelteni a világ teremtésének történetével és a mennyekben uralkodó Atyaistennel, lehet, hogy mégis sikerül a hagyományos vallásnak értelmet adni az emberi létezésnek, létezésünknek a Föld bolygón. Ez az, amit a tudomány nem tud megtenni. Nem lehet elég azt mondani az embernek, hogy húsból készült gép vagy, az agyad szintén húsból való számítógép és hogy mindannyian majmok voltunk millió évekkel ezelőtt. Az életnek ennél mélyebb jelentősége van. "

Az univerzumot egy örökkévaló lény teremtette. Kizárásos alapon tehát a (világ) eredetére egy mindenható Isten létezése a leglogikusabb magyarázat.

Az egyszerű vagy hétköznapi ész ugyanazt a következtetést vonja le. Bizonyított, hogy ami körülvesz minket, az egy intelligens tervezésre utal. Ha valaki megnéz egy madár fészket, akkor következtetni tud arra, hogy azt egy madár készítette. Ha valaki rápillant egy computerre, akkor el kell fogadnia, hogy a gépet egy intelligens számítógép tervező készítette.

Tény, hogy a teremtettség Teremtőt követel.

Számos tudományos bizonyíték mutatja be Isten létezését. Még a nem keresztény Stephen Hawking is elismeri: "...a világegyetem és a természet törvényei úgy tűnnek, hogy sajátságosan ránk vannak tervezve. Körülbelül 40 féle olyan fizikai tulajdonság van, melyekből ha akár egynek is az értéke egy kicsit is eltérne, az élet, ahogy most ismerjük, nem létezne! Vagy az atomok nem lennének stabilak, vagy nem lennének képesek egymáshoz kapcsolódni vagy a csillagok nem alakulnának ki a nehezebb elemekből, vagy a világegyetem az élet megjelenése előtt már összeomlott volna és így tovább... (Austin American-Statesman, October 19, 1997.) Elfogadjuk, hogy a fizikai törvények egy korlátlan hatalmú és racionális Istentől származnak. Forrás: www.gospelcom.net

A termeszettudomány sok mindenre megtalálta az általa elfogadhatónak tartott magyarázatot, törvényeket állapított meg, szabályrendszereket állitott fel, korábban értelmezhetetlen jelenségeknek értelmet adott. Ez tény.

Erre az én feleletem az, hogy igen, ez így van, mert Isten ilyennek teremtette a világot. Ilyennek, amihez ezek a törvények is hozzátartoznak. Csupán az a tény, hogy megértettük ezen törvények egy részét, még nem jelenti azt, hogy ezeket nem egy felsőbb hatalom és rendező elv hozta létre. Miért gondolják a materialisták, hogy az Isten által teremtett világ nem működhet ezen törvények szerint, pusztán azért, mert ezeket a törvényeket korábban nem ismertük fel?

http://reakcio.wordpress.com/2008/09/12/morfogenetikus-mezo-2/

http://reakcio.wordpress.com/2008/09/13/tudomany-es-hit/