Antimagyar Reakció

Antimagyar Reakció

Én örülök neki, hogy végre nem csak nekem és még maroknyi embernek világos, hogy az UFI / Reakció hová is tartozik valójában : filoszemita, inkorrekt, hatásvadászul trágár, nyegle mint a zsindexes tóta/subba, és neoliberális.

Mivel az Index tulajdonába került 2007 nyarán, mindez nem meglepő. De azért a dolog nem előzmény nélküli...

http://reakcio.blogspot.com/2007/08/reakci-blog-reakcis-blog-ufi-blog.html
http://reakcio.blogspot.com/2007/08/golden-blog-bunda-hvg-zsid-neoliberlis.html
http://reakcio.blogspot.com/2007/08/ha-az-vk-k-szerkeszthetik-hazudhatnak.html
http://reakcio.blogspot.com/2007/08/magyar-grda-zsid-ufi-blog-d.html

"Összefoglalva, a magyar szélsőjobboldal színe-virága így fest: frusztrált, gyáva neonyilas; fröcsögő, erőszakra buzdító náci honlap; feltűnési viszketegségben szenvedő blogger; zavaros írásokat produkáló ex-Miépes bizniszmen. - reakcio.hu"


Akit a Népszava dicsér, az már nagyon gáz. A Népszava mikor világosodik meg?

A mai népszava-féle megvilágosodás=beállni a sorba, és fújjolni, nácizni a jobboldalt, dicsíteni, glóriázni gyurcsányi dolgait.
Az is jellemző, hogy mindjárt UFI-sok lettek a mai Raekciós egykori szolgák, miközben talán pont most kerültek ennek a szakszolgálatnak az elismert sorába.
Hadrenbe álltatok és hadrendbe fogott a Népszava benneteket. Számít rátok. ezért a dicséret. Éljen Sas Józska elvtárs, aki számít a Kossuth-díjra. Éljen a doromboló cicus. Hajr akció, re-akció-s(h)ok(k).
Ez is egy jó meglátás.

Ha azt nézem, hogy
a kormánykoalíció valójában
mennyire baloldali
és mennyire liberális

szerintem a Reakció
pont passzol melléjük.

LÉpésről-lépésre
apránként besorolnak oda.

egy komment a blogjukról... IGAZ!!!!!!!!!!!

Kutyából nem lesz szalonna, szalonnacionalistából pedig maximum neokon/neolib lehet... az egykulcsos adó csak arra jó, hogy a gazdagok adója a töredékére csökkenjen - a szegényeké viszont kb. duplájára nőne!

Itt amúgy ma vagy holnap lesz egy link a következő postra, ahol az egykulcsos adó, és kisebb részt a szlovák gazdpol lesz a téma. :-) update - itt a link :

UPDATE : http://reakcio.blogspot.com/2008/04/egykulcsos-ado-reakcio.html

Felhívás: UFI bojkott! (forrás : http://www.nibiru.hu)

Az UFI (Utolsó Figyelmeztetés) c. lap bojkottjára hívok fel minden érző magyar embert!

Ezt a lapot is olvastam valaha, de a 2003 októberi majd 2003 decemberi számukban és azóta már számtalanszor, olyan a magyar hagyományokat, legendákat és szellemiséget gyalázó és gúnyoló, köpködő stílusú írások láttak napvilágot, melyek akár a Magyar Narancsnak, az ÉS-nek, vagy a Tilos Rádiónak is "becsületére" válnának. Az UFI a Fidelitas lapja. Ez is jelzi, hogy a Fidesznél mennyire nem mennek rendben a dolgok. Miközben nemzeti húrokra hangolnak, simán eltűrnek ilyen disszonanciákat. Amennyire látom, az UFI előbb-utóbb ugyanarra a sorsra jut majd, mint a Magyar Narancs.

A 2003 októberi cikket illetően az azóta már megszűnt, azaz valaki által felvásárolt dominium.hu közölt egy cikket, ami ma már csak az archívumomban található meg itt. A Dominium.hu jó kis hírportál volt valamikor, sajnos azonban őket is elérte a megszűnési hullám.

Az Utolsó Figyelmeztetés a magyar hagyományok ellen?
Egy jól induló lap súlyos hibájáról

2003. október 07.

Furcsa érzések fognak el, mikor a (papíron) saját oldalunkon lévőket kell kritizálnom. Azért használom a "kell" kifejezést, mert segítő szándék vezérel. Kezembe került az Utolsó Figyelmeztetés című lap ez évi 10. száma. Őszintén bevallom, elégedetten lapozgattam, hiszen a régi Fidelitas-hírlevélből valóban lap lett, a szó nemes értelmében. Sõt, a fiatal gárda érdekes kérdéseket is feszeget, nem ragad le a klasszikus médiasablonoknál. Ennyi dicséret után talán az UFI stábja sem haragszik meg rám, ha felhívom a figyelmüket egy apróságra. Nem először fordul elõ, de most a leginkább szemet szúró, hogy bár a jó alapokra építkező lap cikkei, elemzései alaposak, logikusak, az újság végén található publicisztikák egészen egyszerűen megszentségtelenítik a magyar hagyományokat, és gyomorforgató módon értekeznek olyan sorskérdéseinkről, mint a Pilis megmentése.

A fiatal "újságírók" olyan primitív stílusban beszélnek a Pilisről és a védelmére kelő magyarokról, hogy az a Magyar Narancs című "objektív" lapnak is becsületére válna. Az UFI szerint Szörényi Leventének az ország népe "kattanást" tulajdonít, mert a Pilis szakralitásáról beszélt a Kertész-film forgatása kapcsán. Az UFI publicistájának neve S. H. � ennyit vállalt a deli ember magából, amikor cikkét olyan kifejezésekkel látta el, hogy õ hányni fog attól, amit Szörényi mondott� Hogy a túltapasztalt S. H. mit gondol a Pilisről? Idézzük fel!

"Hogy azért nem lehet ott forgatni, mert a Pilis a nagypánsumér-magyar prekeresztény szellemek gyülekezőhelye, értsd: Piliscsabán ma is él annak a vadásznak az unokája, aki utoljára szellemet etetni járt ki az erdőbe." Majd: "Emese lépdelt keresztül az aljnövényzeten, vállán a meglepően férfias Fájdalomturul, és éppen az utójátéknál tartottak."

S. H. olyan megnyilvánulásokat engedett meg magának, ami még a "túloldal" részéről is undorító lenne. Legalább olyanokat, mint a micisapkás és tetemcafatos esetek főszereplői. A gond az, hogy akkor a Fidesz és a Fidelitas ifjai lázongtak, most pedig átmegy a szerkesztőségi szűrőn egy ilyen iromány. S. H.-ról annyit: látszik, hogy semmit sem tud a magyar hagyományokról, lábbal tiporja gyökereinket. Fogalma sincs róla, hogy a Pilis szakralitásának egyik alapja, hogy ott működött az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a Pálos rend, mely szervezet nem éppen az általa "pre-kereszténynek" nevezett idõkben tevékenykedett, hanem az Árpád-házi királyok regnálásának vége felé. De S. H. mégis megnyilatkozik, mert õ laza, az õ hangja olyan nagyon új. Ez szerinte feljogosítja arra is, hogy Szörényit megalázó stílusban szapulja. Pedig azért a két úr teljesítménye külön dimenzióban értékelhető...

S. H. úgy gondolja (Nemeskürty tanár úr nyomán), hogy "a turánkodók meg sumérkodók felemelő történelmünket és legendáinkat hiteltelenítik csakráikkal". S. H.-nak azt javaslom, hogy szép csendben vonuljon el, és tanulgasson még vagy húsz évet, mielőtt beleártja magát ilyen kérdésekbe. Az UFI szerkesztőinek pedig figyelniük kellene. Rengeteg olvasójukat elveszíthetik, ha ilyen "munkák" jelennek meg a lapban. Dicséretes, hogy az UFI szert tett pár millió forintra, amiből hatalmas kampányát kivitelezhette, s ezzel országosan ismert lappá vált. Ha ez másnak már nem adatik meg, akkor az UFI helyettük is tegyen le színvonalat az asztalra. A hatalmas összeg azonban kidobott pénz, ha nem újságírók, hanem tudatlan, tehetségtelen tollforgatók terjeszthetnek magyarellenes eszméket. Én minden esetre szurkolok az UFI-nak, S. H. nélkül. Ez pedig nagy szó azok után, amit a lapban olvasnom kellett.

nemeskéri

Antimagyar Reakció

Simor András nem alternatíva

Simor András nem alternatíva !!!

Ő az az ember, aki neoliberálisabb, mint Bokros és Gyurcsány együttvéve...

Csapda

Seszták Ágnes: Ferike távozik, és fél év múltán visszasírjuk a nemzet táncosát. A szabad demokraták három embert látnának szívesen a miniszterelnöki székben. Bokros Lajost, a hírhedt csomagost, Surányi Györgyöt, a Demokratikus Charta aláíróját, aki máig nem adott magyarázatot arra, hogy a (Tribun: bécsi) CW Banknál* hogyan tűntek el százmilliárdok (Tribun: min. 160 mrd!), és mekkora terhet rakott a költségvetés vállára az általa kierőszakolt, több ezer milliárd forintos adósságcsere (Tribun: 2000 milliárd adósságkonverzió 1997-ben**.). Simor András, a Magyar Nemzeti Bank jelenlegi elnöke új hal a piacon, csillag a liberális égen. Ő az, aki átneveli majd a magyarokat, akik csak a markukat tartják a segélyekért, gyesért, nyugdíjért, ahelyett, hogy öngondoskodnának. Többet fogyasztunk stb. Simor bankár programját a Népszabadság vezette fel próbaképpen (megj.Tribun: 2.000-2.500 milliárd forintos további "állami megtakarítás szükdégességét" vizionálva!!!). Igazából hihetetlen, hogy komoly pénzügyi szakember egy kalap alá veszi az egészséges, erőtől duzzadó, segélyből vígan éldegélő népcsoportokat azzal a viszonylag vékony réteggel, amelyet az állam elég szegényesen támogat azért, mert egy fogyatkozó népességű országban gyereket vállal.

Simor úr a multinacionális tőke embere, szerinte még a minimálbér is komoly teher a multicégeknek. Hármójuk közül egyikük sem szólt soha a rendezetlen és alacsony magyar munkabérekről mint az öngondoskodás igazi akadályáról. Három ultraliberális pénzügyér, akik nem emberekben, hanem adóügyi tételekben és ide-oda csoportosítható számokban gondolkodnak. Ha hármójuk közül bármelyikük is beülne a miniszterelnöki székbe a szabad demokraták hangos támogatásával, nekünk annyi.

(Magyar Nemzet, 2008. április 7.)

* A nem létező maffia

** Országgyűlés 221.ülésnap [1996.11.06.] Elnök: "Soron következik a Magyar Nemzeti Bankról szóló, 1991. évi LX. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az elõterjesztést T/3171. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3171/5., 6. számon kapták kézhez képviselõtársaim. Megadom a szót Dr. Medgyessy Péter pénzügyminiszter úrnak, a napirendi pont elõadójának".
Dr.Medgyessy Péter pénzügyminiszter nyomja le az 1997-es költsévetés vita "torkán" ezt az adósságcserét, a következő mondattal:

"Gyakorlatilag most az történik, hogy a költségvetés 1997. január 2-i idõponttal átveszi a Magyar Nemzeti Bank külsõ adósságaiból a nettó devizaadósságának megfelelõ, közel 2000 milliárd forintnyi összeget."

Tribun: A jelenlegi államháztartási hiány ca. 1.700 milliárd Forint. Ehhez jön persze, többek között még az állam külföldi adóssága!!! A jelenlegi netto államadósság valahol 100 milliárd USDollár magasságában van!!! 1989-ben ez az összeg Német Miklós parlamenti "bevalló beszédéből" kiderülvén nem a hazudott 8 millird USD, hanem kb.22 milliárd volt. Azóta eladták a nemzeti vagyon 90%-át azok akkik akkor is most is csődeb vitték az országot... és viszik addig, amig el nem zavarjuk ezeket a helytartókat!

Kritika Simor Andrásnak

Bemásolom, mert rövid:

Lóránt Károly: Simor András 2500 milliárdos csomagja
MNO: 2008. április 7. 08:39

"Mindig csodálkozom, ha a lakosság öngondoskodásáról beszélnek azok, akikről a nagy multinacionális bankok gondoskodnak. Nem a dolog erkölcsi oldal bánt, hanem az, hogy ez a felfogás a társadalom és a gazdaság összefüggésének teljes meg nem értéséről tanúskodik, mintha Max Weber, Emile Durckheim, Polányi Károly meg sem született volna. Az állam nem valami nagybácsi (vagy -néni), akinek az emlőin a lakosság tengődik, hanem egy közösség képviselője, amelynek kutya kötelessége, hogy a közösséget szolgálja, amire egyébként egy állami tisztviselőnek fel is kell esküdnie. A termelőeszközöktől megfosztott lakosság tömegében nincs abban a helyzetben, hogy egyéni vállalkozás alapján önellátó legyen, vagy hogy olyan tudásra tegyen szert, ami „konvertibilis”. A takarítónő vagy a betanított munkás tudása konvertibilis, de például egy szakmunkásé vagy mérnöké nem, mert három-öt évnyi tanulás és ugyanannyi gyakorlat kell, hogy valaki a saját területén jó szakember legyen. Ez idő alatt egy multinacionális cég kétszer is telephelyet változtathat (például a Nokia Németországban). A magyar gazdaságot pont az a gondolkodás vitte a jelenlegi katasztrofális helyzetbe, amelyet Simor András is képvisel. Újjászületés csak akkor lehetséges, ha az ország meg tud szabadulni a neoliberális eszméktől, és gazdaságpolitikáját nem elvont elméletekből, hanem gazdaságtörténeti tapasztalatokból, a magyar gazdaság és társadalom konkrét helyzetéből kiindulva építi fel."

(Magyar Nemzet, 2008. április 7.)

Kinek mi drága

Kinek mi drága?
Forrás: hir3.hu

Tölgyessy Péter cikkének állítása szerint, 'Magyarország ideje drága' (Népszabadság - ápr. 5.). Tölgyessyvel azért érdemes vitatkozni, mert a kormányválsággal küszködõ hatalmi elitek érdekeinek elemzése mellett, a magyar társadalom állapotára, válságos hangulatára is fordít némi figyelmet. A neoliberális világszemlélet többi nyilvános hangadója - Simor András, Bokros Lajos, Lengyel László - ugyanis a hatalmi (politikai és gazdasági) elit belsõ meghasonlásából, összecsapásából értelmezi és magyarázza a teljesen nyilvánvaló krízishelyzetet: A válság adott, az idõ rövid, gyorsan kell megoldani.

De kinek az ideje drága: az országé, a társadalomé, vagy a harcoló hatalmi eliteké?
Tölgyessy kivételével, a többi neoliberális elemzõ a szokott egyoldalú modellt javasolja: a kormánykoalíció teljesítse mindenáron (két-háromezer milliárdos megszorítások révén) a konvergencia-programot, s adott esetben támogasson egy új szakértõ pártatlan miniszterelnököt. Válságprogram, válságkormány, válságkezelés neoliberális módra.

Tölgyessynek természetesen szava sincs e megoldási képlet ellen. Nem mutat rá, hogy az pl. keményen antidemokratikus, a népszavazáson kinyilvánított többségi véleménnyel ellentétes, és legfõképpen - a várható társadalmi ellenállás miatt - megvalósíthatatlan. Számításaiba bekalkulálva, Tölgyesinek mégis számít valamit a társadalom aktív tiltakozása. Ezért javasol egy irreális politikai kompromisszumot a hatalomért csatázó eliteknek: Mondjon le a kisebbségi szocialista kormány, a Fidesz pedig a fölényesen megnyert választások után korlátozza önmagát. Azaz eleve ne valósítsa meg esetleges új programját. Csakhogy akkor mire való a választás? .
Bokros és Simor még egyértelmûbb: új megszorítások szükségesek, s a csomag névadója kettejük mellett még akár Surányi György is lehet. Lényeg, hogy folytassa valaki Gyurcsány megbukott politikáját, realizálja a gyurcsánytalan gyurcsányizmust.
Én ez utóbbi forgatókönyvet tartom a legveszélyesebb csapdának, zsákutcának. Kezdeményezõi úgy próbálnak rákényszeríteni az emberekre - Bokrosénál is súlyosabb - megszorításokat, hogy a magyar társadalom többsége elfogadni nem akarja, elviselni és teljesíteni pedig nem képes a konvergencia-programba kódolt áldozatot.
Ezek az áldozatok - szerintem - jórészt értelmetlenek, ráadásul teljesíthetetlenek.
Értelmetlenek, mert nem a 'régi magyar társadalmi modell' - magyarán a Kádár-rendszerbõl reánk maradt nagy jóléti elosztási rendszerek - hálózata van válságban. Hasonló jóléti intézményrendszer a XX. századi Európa minden államában kialakultak és - biztosítva az európai társadalmak integrációs kereteit - mûködnek. A neoliberális államtalanítás az európai társadalmi modell szétverését jelentené, így komolyan és eredményesen semelyik kultúrállam sem meri kipróbálni!
Mit ér egy politikai demokrácia, amelyik az elemi szociális jogokat megtagadja? Magyarország esetében konkrétan azért kellene felszámolnunk a szociális ellátó rendszereket, hogy az IMF követeléseit (lásd, államadóság stb.) teljesítsük? Eddig mindegyik kormányunk teljesítette, s - miközben eltûnt a közvagyon - újra nõ a csõdtömeg, mint a levágott sárkányfej. Majd minden más állam, Lengyelországtól Argentínáig más megoldást választott - s az õ útjuk a mienknél járhatóbbnak bizonyult!

Teljesíthetetlennek pedig azért ítélem az elõírt áldozatot, mert a magyar társadalom kimerült, elszegényedett, proletarizálódott és elöregedett a rendszerváltozás óta. Aktív népességünk jó fele rendelkezik munkahellyel és munkajövedelemmel, nincs mibõl többet fizetnie. Egyszerûen nem tud több közterhet vállalni. Csak önmaga megélhetésén (élelem, lakás, energia) és a jövõ feladásán (demográfiai csõd) takarékoskodhat.

Ugyanakkor nálunk a profit zömét kisajátító multinacionális nagyvállalatok lényegében nem vállalnak részt a közteherviselésbõl!

Ez a tétel hiányzik minden végelszámolásnál. Társadalmunk nem tudja, hatalmi elitünk nem akarja a változtatást, a hozzájárulást kikényszeríteni, kialkudni, sem kiböjtölni . A lényeget illetõen ezért nem érthetek egyet semelyik liberális szemléletû válságkezelõ recepttel. Az elsõ lépés megtételét mégis hozzájuk hasonlóan gondolom: a politikai közéletet gyurcsánytalanítani lehet. Vagyis Gyurcsánynak mennie kell!

Bilecz Endre - politológus (ÁVF)

A zsidó recepció a moralitás szempontjából

A zsidó recepció a moralitás szempontjából
forrás : jobbik.net - yoda

Prohászka írását jobban meg lehet érteni abból a szempontból, hogy miért igaz majdnem minden megállapítása napjainkban, ha elovassuk Israel Sahak: Zsidó történelem, zsidó vallás című könyvét.

A «Magyar Sion» márciusi füzetében a zsidó recepcióról van szó tudományos szempontból. Ez a tudományos szempont, melyre a szerkesztő úr helyezkedett, a zsidó vallástant theoriájában1 tünteti fől előttünk, s világosan kimutatja, hogy nincs mit recipiálni2, mert sehol sincs a zsidóság szimbóluma iránt közmegegyezés, sehol a tanban egység; mindenütt kétes homály s bizalmat épen nem ébresztő, gyanús felfogások, csűrt-csavart kitételek s faji gyűlölettől inspirált szent könyvek.

Ám hadd védjék meg magukat s theoriájukat a zsidó rabbik; theoriákat védeni s értelmezésekkel tisztára mosni mindig könnyebb feladat, mint a praxisban3, a morálisban érvényesülő nézetekre, az életben testet öltött elvekre, a gyakorlatban ténnyé merevült elvekre homályt borítani akarni. Hogy a zsidóság micsoda, azt a szociális téren, az erkölcs terén látjuk s utáljuk. A zsidóság mint minden vallás és minden filozófia az erkölcsi s a társadalmi téren fog legélesebben mutatkozni annak, ami valósággal önmagában. S azért aki a zsidóságot recipiálni akarja, az nézzen szemébe a zsidó morálnak, amint az az életben lépten-nyomon érvényesül: s akkor nem kényszerül a Maimonideshez4 vagy akármily más sötétenc rabbihoz iskolába járni, hogy megtudja: mi a zsidóság.

A szociális téren vívódnak utóvégre is az elvek végső, döntő csatái; amennyire pedig manapság a legáltalánosabb s a szociális életből vett legközvetlenebb tapasztalat terjed, nem győzzük hangoztatni azt, hogy: a zsidó morál valóságos átka a keresztény műveltségnek, amely átkonez a keresztény kultúra okvetlenül tönkremegy, ha nem dobja ki magából a mérget; tehát a zsidóságot nem szabad recipiálni a keresztény államoknak, hanem védekezniök kell ellene, s ahol s ahogy lehet, túl kell adniok rajta.

Ezt általánosságban könnyen megokadatolja akár csak egy tekintet is hazánkra; hiszen a zsidóság fekélye már csontvázzá rágta a keresztény magyar népet s a nemzetnek nagy részét a koldusbotra juttatta. A zsidóság mindenütt fekély, mely megmérgezi a morálist, kivált képen az üzleti világban. Lealacsonyítja az erkölcsi színvonalat s a korrupciót általános divattá emeli. Meghamisítja az erkölcsi fogalmakat, tagad minden törvényt és eszményt, s lelkiismerete nem lévén, megfojtja szívtelenül áldozatait, melyeket behálóznia sikerült. E sötét, állatias csapáson jár, ha nem is az egész zsidóság - mert hiszen köztük is vannak jószívű emberek, valamint a keresztények közt vannak szemita, vérszopó lelkek, - de ezen a sötét úton jár a karakterisztikus zsidószellem, s egy nagy vészt hozó csapássá növi ki magát nemcsak egyes nemzetekre, hanem az egész keresztény műveltségre nézve.

Sok ember ezt természetesen mosolyogva olvassa, s túlzott egyoldalúságnak és szellemi szögletességnek tartja. Mások még nemes emberbaráti érzelmeik fölháborodását is elszenvedik a zsidóság ilyetén megtámadása miatt s azokhoz csatlakoznak, kik az antiszemitizmust a XIX. század gyalázatának kikiáltják. De a szubjektív érzelgés s a struccmadár politikája okvetlenül csütörtököt mond s a feldűlt fazekas szerepére jut előbb-utóbb, s így ha érzelegni akar, hagyjuk meg turbékolásánál s vegyük kezünkbe a nagy, siralmas probléma boncolgatását.

Elsőben is két hatalmas szociális irányzattal találkozunk a nyugateurópai életben, melyek erkölcsi bajoknak köszönik létüket: az antiszemitizmussal s a szocializ­mussal.

Az antiszemitizmus s a szocializmus két életrevaló, - a nyugati társadalom kínját s vergődését kifejezésre hozó irány! Ezek az emberek őszinték és igazak! Lehetnek szenvedélyesek, lehetnek rohamosak, sőt forradalmárok és anarchisták - a módot, az alakot nem helyeseljük: de annyi bizonyos, hogy e két irány ráutal a nyugati társa­dalom fekélyére s kimondja, hogy mije s hol fáj. Higgyük el nekik; azt méltán követelik tőlünk! Különben ugyancsak magasan ülhet a tízezer kiváltságos halandó bankettjén, vagy egészen aranyból és kőből lehet szíve s el van merülve a divatos szédelgés léhaságába az, akinek ez ügyben hinnie kell, s még mindig nem lát. Ily emberek mindig lesznek; meg vannak büntetve vaksággal. Ezeket az áram elsöpri, s a zivatar összetöri; mert belegémbedtek a múltnak korhadt intézményeibe s hajolni nem, csak porrá zúzódni tudnak. Ilyenek mindenütt van­nak, s valljuk be, az egyházban magában is túlságos nagy a számuk, kik az evangéliumra akarnak támaszkodni, s a tízparancsolatot sürgetik; valóságban pedig azt a tízparancsolatot mindig csak az elnyomottak s a kifosztottak megtört szemei elé tartják, s a zsarolók és fosztogatók wertheim pénztárait pedig az egyház pártfogása s a morális égisze alá helyezik. Ez nem evangélium és nem kereszténység! Az elnyomottak és kiszipolyozottak hátat fordítanak az ily kereszténységnek s új, vészt hozó szekták zászlaja alá állnak, amelyek az evangéliumot s a ke­reszténység egyoldalú alkalmazását kijavítják. Ha mi azt akarjuk, hogy az emberiség jog- és pénzkifosztott nagy része, mely a modern rabszolgaságban nyög, bizalommal nézzen föl az egyházra s az evangéliumra, akkor ne az uralkodó hatalmasságok szolgálatába szegődtessük az evangéliumot s ne álljunk strázsát a mammon zsákmányai mellett: hanem teljes lelkiismereti szabadsággal, igazi apostoli bátorsággal mutassunk rá azokra a tűrhetetlen bajokra, melyek a kereszténységet végleg tönkreteszik: először azáltal, hogy pogány-zsidó elveket léptet­nek föl a társadalomban; másodszor azáltal, hogy ez elvek nyomában tömeg-elszegényedést, elkeseredést, elerkölcstelenedést létesítenek, melyek az egész keresztény műveltség épületét megrendítik s száz év múlva biztosan mindent romba döntenek.

E bajok közt toronymagasságba emelkedik a zsidóság, még pedig a zsidóság erkölcstana, a zsidó üzleti szellem.

Értsük meg jól egymást! mi az antiszemitizmust nem faji, nem vallási, hanem szociális, üzleti reakciónak fogjuk föl. Az antiszemitizmus a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend reakciója, s mint ilyen a legjogosultabb mozgalom, minek bizonyítására vállalkozunk!

A zsidó üzleti szellem az erkölcsiség gyilkosa. E belá­tásnak meg kell érlelődnie köztünk. Aki e belátás érvényesülését késlelteti, az nagyon rossz szolgálatot tesz a keresztény műveltségnek. Tudjuk, hogy találkoznak s találkoztak mindig az idealizmus lovagiasságával kitüntetett szellemek, kik a zsidóbarátságnak hódoltak; a két Reichensperger nevével is találkozunk e téren, kik a porosz országgyűlésen a zsidók emancipációjáért lándzsát törtek. De ezek az urak mind részint csalódtak és tényleg visszavonták később a theória által sugallt időszerűtlen vótumot, részint nem élhették meg azt az időt, mikor az elvetett mag gazba burjánzott. Többet ér az arasznyi idő­re kiterjedő humanisztikus érzületnél a keresztény népek ezredéves története, mely nem felekezeti elfogultságból kárhoztatta kezdet óta a zsidó szellemet, hanem keserves tapasztalatból. A zsidóság erkölcstelensége, lelkiismeret­lensége, az az elvetemültség, melynek nincs törvénye, az az elfajult szellem, melynek csak torzfogalmai vannak a jóról, szépről s az erényről, s melyek valóban csak a keresztény gondolat szatírájául szerepelhetnek, az az erkölcstelen kegyetlenség, mely a keresztény népet ellenségének tekinti s következőleg a konkurenciában minden eszközt jónak, minden módot becsületesnek tart, mely a kereszténység megfojtására alkalmas, - mondom, ez az erkölcsi alávalóság volt kezdet óta oka a keresz­ténység kárhoztató, megbélyegző ítéletének a zsidóság­gal szemben. Tertullián a zsidóságot «seminarium ignominiae nostrae»-nak hívja, a «mi gyalázatunk meleg-ágyának» mondja; ki az a figyelmes vizsgáló, ki ezeket a szavakat a XIX. századbeli keresztény műveltségről époly joggal el nem mondhatná, mint hajdan a második századbeliről megírta Tertullián?

Ez igazság illusztrálására szolgáljanak e sorok.

A zsidóság azért fekély a keresztény nyugat testén, mert nem ismer erkölcsi korlátot a vagyonszerzésben.

A vagyonszerzés modern módja hozta a nyugati társa­dalom nyakára a szocializmust. Ez a mód a zsarolás, a kiszipolyozás. - egész néprétegek keserves, verejtékes munkájának néhány úr zsebébe való juttatása. Egy rémi-tő, és folytonos igazságtalanság, mely matematikai szükségességgel fölhalmozza a nyereséget, az emberi munka produktumát néhány tőzsérnek, s végre a Rothschildoknak zsebében, akiknek lábai előtt ülnek megbecstelenített rabszolganőik, a keresztény nemzetek, s köztük elsőnek az. «egyház első leánya», Franciaország. Ez a zsaroló gazdálkodás szétbont minden szervezetet, minden rendet, atomizálja a népeket, a pauperizmus5 lejtőjére tolja a társadalmi épületet, amely lejtőn okvetlenül le fog siklani a fölfordulás, a legradikálisabb forradalom örvényébe.

Ez a folyamat megy most végbe szemeink előtt. Meglehet, hogy a zsidó börziánerek6, kik a bécsi Ringstrass-en s a budapesti Andrássy-úton laknak, erről nem igen álmódnak; hiszen az egész liberális sajtó valóságos blazirtságot7 tüntet föl önmagán e nagy világtörténeti folyamattal szemben; annál keservesebben adják meg majd az árát.

A keresztény nézet szerint a magánbirtok s a munka biztosítja az egyeseknek exisztenciáját s lehetővé teszik többé-kevésbbé teljes életkifejlésüket. De az ember nemcsak egyed, hanem társadalmi tag; ő a társadalom szervezetében él s élhet egyedül természetének s méltóságának megfelelőleg, s épen azért az ő munkájának és birtokszerzésének e keretbe illeszthetőnek kell lenni; s minden oly gazdasági rendszer, mely a társadalmi szervezet, az összeség megélhetését az egyesnek, az egyes érdekeinek alárendeli, megrontja a szervezetet, egyik részében a társadalomnak túltengést, felhalmozást, másik részében tűrhetetlen szegénységet, vér- és velőhiányt eredményez.

A zsidóság sohasem bírt e keresztény, alapvető műveltségi nézettel; s azért képtelen kezdet óta általános műveltség hordozójául szerepelni; elveinek legjobban megfelel ez az állapot, melyben most a keresztény népek átkára és büntetésére köztük szétszórtan élősködik - valamint a rablók, kalózok és tolvajok sohasem képezhetnek önálló, magában élő társadalmat, mert csak mások keresményéből élnek; önmaguk semmit sem produkálnak. A zsidó mindig uralkodni akar a többi nemzeten; a zsidóság ószövetségi történetén is dominante gyanánt hangzik el ez az alacsony, testi, állati hang; ezzé degradálta a messiási Ígéreteken alapuló erkölcsi szupremáciát8 a népnek alávaló, kapzsi, szemita szelleme. Neked hódoljanak a népek, - lábaid elé öntsék aranyukat, szolgáljon neked valamennyi nemzetség, te pedig Ábrahám fia, te vagy mindig és mindenütt mások zsírjának és velejének lecsapolója, mások verejtékgyöngyeinek összeharácsolója; örülj sorsodnak s ne törődjél a rabszolga nemzetekkel!

Így áll a zsidóság háromezer év óta a pogány s később a keresztény népekkel szemben. Erkölcsi nézetei, sötét, babonás hite okvetlenül zsarolásra viszik. A zsarolás képezi a zsidó birtokszerzés jellegét, mely a dívó rendszernek is szignaturája; úgy hogy méltán mondhatjuk, hogy a szocializmust megteremtő liberális gazdasági rendszer háromezer év óta a zsidóság erkölcstelenségében volt letéteményezve, s a XIX. századra virradt fel az a dicsőség, hogy gazdasági erkölcstanul a kereszténység megvetésével a zsidó nézeteket fogadta el. A XIX. század zsidó lett birtokszerzési morálisában; mivel pedig a keresztény műveltséget nem a zsidó, hanem a keresztény erkölcstan alkotta meg s hordozza mostanáig, az ellenséges elem túlságos benyomulásával megmérgeztetik a szervezet s romba dűl, - valamint porrá lesz a tölgy, melyen a fagyöngy annyira elhatalmasodott, hogy a kéregben fölszítt nedvek nagyobb része nem a tölgy ágait s lombját, hanem a betolakodott s élősdi vendéget táplálják.

A keresztény műveltség zsidó morálissal fönn nem állhat; már pedig a zsidó morális elhatalmasodik mindenütt, de kiváltkép a gazdasági rendszerben: következőleg ezen a zsidó gazdasági rendszeren tönkre fog menni a nyugati keresztény műveltség. Egy nagyhírű pszeudonim9 tekintélyét hívom még segítségül e különben vilá­gos állításom bebizonyítására. Művét eléggé nem is ajánlhatom; címe: Jüdisches Erwerbsleben. Skizzen aus dem sozialen Lében der Gegenwart. Von Róbert Wald-hausen. Passau, bei R. Abt; ára 1 márka.*

A jelenkor összes törekvéseinek központja a társadalmi kérdés. E társadalmi kérdésnek sarka és egyszersmind nyílt sebe a zsidó nyerészkedési rendszer. A keresztény nemzeteknek egészen más felfogásuk van a munkáról s a szerzésről mint a zsidóknak. A keresztény erkölcstan a munkát Istentől kitűzött feladatának tekinti, melyet nemcsak saját, hanem a társadalom javára kell megoldania, a keresztény meggyőződés nem engedheti meg azt, hogy a magánérdek mások rovására korlátlanul érvényesüljön. Valamint a személyes érintkezés kölcsönös haszonnal jár, úgy váljék a gazdasági forgalom valamennyi résztvevőnek hasznára. Egy római író (Szent Ambrus) így fejezi ki ugyancsak szépen ezt az igazságot: «Valamint a gondolat- és eszmecsere kölcsönösen előnnyel jár, úgy váljék a pénz- és árucsere egyiknek is másiknak is hasznára». Míg ellenben ugyanő a pogány és zsidó nézetet így jellemzi: «másnak kárát a zsidó és pogány saját maga hasznának nézi». S eltalálta; ebben rejlik a pogány-zsidó birtokszerzés fortélya. A zsidók túlnyomó része mindig mások veszteségére spekulál, hogy meggazdagodjék. Világos, hogy a zűrzavarban az kerül föl, aki magára gondol s nem csinál magának skrupulust10 abból, hogy felebarátját letiporja. Épúgy világos, hogy az hátramarad, aki másra is van tekintettel. Értjük már most, hogy miért gazdagodik a zsidó oly gyorsan.

Minden erkölcsiségnek forrása a lelkiismeret. Keresztény népeknél a lelkiismeret Krisztus Jézus tana szerint alakul. A zsidók emancipációja, kiknek fogalmai homlokegyenest ellenkeztek a keresztény népek nézeteivel a munkáról és birtokszerzésről, tördelte és bomlasztotta az egész keresztény társadalmat. A zsidó világnézet és a zsidó lelkiismeretlenség mind mélyebbre veszik bele magukat a társadalomba s meghamisítják az általános erkölcsi öntudatot. Vagy le kell mondanunk a keresztény műveltség hordozójáról, a keresztény lelkiismeretről és pogányokká lennünk, vagy le kel! mondanunk vagyonunkról és koldusokká lennünk. A keresztény társadalomban a zsidókat emancipálni annyit tesz, mint az erkölcstelenségnek s az erkölcsiségnek ugyanazt a szabadságot, a lelkiismeretnek s lelkiismeretlenségnek ugyanazon jogokat adni.

Ennyit elvi tisztázásul. Ha az elvek világából a magyar földre lépünk: minden talpalatnyi föld, minden város és falu, minden puszta és kutyakaparó kocsma a zsidó zsarolás és pusztítás szomorú színhelyéül tárul szemeink elé; gazdaságunkat az uzsora vámpírjai senyvesztik s verejtékeztetik, a zsidók a magyar népet óriási erőfeszítésekre késztetik, hogy az összes szerzeménnyel odább álljanak... a szabadelvű törvény, a szent szabadság nevében. így bünteti az Isten az aposztata11 népeket. Féketvesztett dölyfükön, a körülményekkel, a tradíciók­kal szakító s az egész fejlődéssel nem számoló nagyzá-sukon szenvednek hajótörést. Magyarország a zsidó uzsora eldorádója; igaz, hogy mindenfelé pusztít ez a gazdasági rákfene; de Bukovina, Galicia és Magyaror­szág már közmondásosán a zsidók markában nyögnek s nyögni fognak, míg a szociáldemokraták ereje szét nem robbantja ezt az öngyilkos nyugati kultúrát; s nem nyit megint utat az evangéliumi fogalmaknak a munkáról és szegénységről. Bármily lázítónak látszassék is ez a be­széd: ki kell mondani, hogy a szocializmus korrektivuma lesz az elzsidósodott kereszténységnek.

A zsidó uzsora minden téren s a társadalom minden rétegében pusztít; pusztít a marha- és gabona-eladások­ban, a kölcsönökben, a fekvő birtok körül való pénzma­nipulációkban, s ennek az uzsorának az élét kivált a ke­resztény parasztegyletek fogják kicsorbítani; de pusztít a kézműiparban, a közép- és kis-iparban s a kereskedő osztályban mindennemű költött csődök, végeladások, szédelgős licitációk által, hogy az úgynevezett «povel»-árun túladjanak, lefizetési-üzletek által, melyekben mindig a vevőt koppasztják meg «szerződésszerűleg»; ide­tartoznak a házalási zsidó tolakodás, a detailutazók, az üzletek közt való áskálódó konkurrencia, helytelen, pa­lástolt cégbejelentés az árurendeléseknél; ide a pénz­uzsora a legtágabb értelemben, melynek valamennyien adózunk a börzén úgy, mint a börzén kívül; ide valók még a reklámüzelmek, milyenek; «minden vevő ráadásul úri kalapot kap»; «aki egy forint ára árut vesz, az helyi­be még egy pár úri vagy női papucsot vihet haza»; «részleteladás gyári árakon», stb.; s végül megemlítjük még a mesterfogásokat, hogyan kell a parasztot az utcán elcsíp­ni s a boltba csalni, s ott azután parasztot úgy mint kapu-tos embert rászedni hitvány, szemrevaló, de értéktelen portékákkal.

Ilyen a zsidó üzleti szellem! A nép szája már betanul­ta mondogatni, hogy a keresztény üzletembert a szükség odaszorítja s választania kell e kettő közt: vagy zsidó praktikákhoz folyamodik vagy megbukik. S így az üzle­ti morális folyton a kurtábbat húzza, s csúffá tétetik a zsidó leleményesség s lelkiismeretlenség görbe utakon elért sikerei által.

A zsidó üzleti morális egoizmusának következménye az a szívtelen következetesség, mellyel áldozatait, miu­tán azokat eléggé behálóznia sikerült, végleg tönkreteszi.

A zsidó birtokszerzés, ép mivel korlátlan s másokra való tekintetek által nem feszélyeztetik, hidegen számít, vár, kitart, de mihelyt órája üt, kegyetlen a borzadályig. Erről nem elég olvasni; ezt szemlélni kell; szemlélni azt az éveken át húzódó s végre mégis hiábavaló küszködést a földmívesnek, aki ki akar bontakozni a mesterségesen fölszaporított adósság s a kimerítő kamat terhe alól, amely vasláncokkal köti nyakához az örvény végzetét. Szemlélni kell azt a hideg, lesbenálló számítást, mellyel a zsidó az ő áldozatait lassan, de biztosan befonja, s azután irgalmatlanul, a könyörület moccanása nélkül a tönk­rement ember vérét kiszíja époly egykedvűen, mint ahogy az anatómus a hullát vagdalni s darabolni szokta. Az ily üzleti morális következménye az lesz, hogy a pénz s a birtok gyorsan felgyülemlik kezeik közt, vagy ha a földbirtokot esetleg nem foglalják le, mert keveset hoz, meghagyják rajta a parasztot, s lefogják a meztelen életen kívül mindenét; nekik dolgozik, nekik verejtéke­zik, az ő rabszolgájuk.

A korlátlan, egoista zsidó szellem másik következ­ménye az, hogy átlag oly keresetre adja magát, mely leg­többet hoz, és amellett sohasem kérdezi, hogy mit szól hozzá az erkölcstan.

A zsidó üzleti erkölcstelenség nagyon sokszor már az áruban magában vétkes és gyalázatos. Reflektáljunk csak a zsidó banko(kra), a zsidó sajtó(ra) s a zsidó leánykereskedésre. Ezt a hármat méltán írhatom ide egy sor­ba; valamennyi a társadalom fekélye és megölője.

A bűn, a csábítás, a prostitúció, a szándékos lélekölés és -vásárlás, mindez a zsidó üzleti «morális» melegágyából való termék. Ha előkelő családok fiai rossz útra terelődnek, ritkán csalódunk, ha zsidót szimatolunk bukásukban. A zsidó liferalja a paripát, a fogatot, a batárt, a kutyákat; a zsidó ösztökéli őket kicsapongásra és erkölcstelen életre; ő a közvetítő s a «szerző». Azután a pénz megszerzésének ürügye alatt ráveszi a fiatal embert a börzejátékra, s néhány év alatt be van fejezve tönkje, s birtoka zsidó kézre került. Aki Parisban, Bécsben, Pesten ismeri a szociális viszonyokat, lépten-nyomon illusztrálva látja ez iszonyú munkát. E csábítási fogásokkal karonfogva jár a prostitúció. A leánykereskedés kizárólag zsidók kezében van, s nemzetközi szervezésnek örvend. Ily erkölcstelen üzérkedésben nem kereshetünk egy csepp becsületet sem; napirenden van ott a csalás,sikkasztás, az uzsora, a zsarolás hallatlan módozatokban; s ily gaz szellem, ily dögletes erkölcsi nézetekkel szaturált nép vezeti orránál fogva a sajtóban a publiku­mot, s vágatja az «intelligenciával»(?) önmaga alatt a tát, mikor ez szemet huny minden előtt, legalizálja a zsi­dó morálist, törvényesíti és rendszeresíti a keresztény kultúrát megmérgezó' zsidó erkölcstelenséget.

Hiszen már annyira vagyunk, hogy a zsidóság «in luce culturae christianae», a keresztény műveltség színe előtt be meri vallani, hogy nincs lelkiismerete, hogy nincs er­kölcsi öntudata.

«A becsület nem egyéb mint fizetési képesség»; így definiálta Bécsben egy tanúnak megidézett börzianer a törvényszék előtt a «becsületet»; tehát a becsület annyi mint pénz; annak van becsülete, aki fizethet. - «Aki el­veszi pénzemet, az elveszi becsületemet*, mondta Rothschild N. - «Morálissal nem építhetünk vasutakat», monda a zsidó Neuda ügyvéd, Ofenheim zsidó báró védője a gyalázatos vasúti pörben. Tehát morális nélkül lehet csak vasutakat építeni. Valamint a Panama-csator­nát sem lehetett morálissal meg nem ásni. Bizony a Pa­nama-csatornának pőrében azt mondhatta volna egy más erkölcsös jogtisztelő ügyvéd: «Morálissal nem áshatunk Panama-csatornát»; és pedig a szó igaz értelmében mondhatta volna, mert ha morálisunk volna, akkor a vi­szonyok akkori állásában beláttuk volna, hogy ezt a csa­tornát így ásni nem lehet, s nem ámítottunk volna el a közönséget a vállalat költött előhaladásával. Úgy-e igaz, hogy morálissal nem áshatunk Panama-csatornát, csak csalással és alávalósággal? - valamint Ofenheim is csa­lással, zsarolással, pénzzsebrevágással épített vasutat, s morálissal így, ahogy azt építette, ennyi millió nyereség­gel nem építhette volna. A zsidó előtt tehát ez a szó: «morálissal nem építhetünk vasutat», annyit tesz, hogy nem lehet építeni, és fölösleges építeni, ha nem csal, ha nem zsarol; fölösleges építeni és üzérkedni, ha ezrek he­lyett milliókat nem rak zsebre. A zsidó üzleti szellem te­hát pénz összeharácsolás bármi képen s bármily úton.

Hogy nincs erkölcsi öntudata a zsidóságnak, az még abból is kiviláglik, hogy valahol csak pácba kerül a zsi­dó valami flagráns bűntény miatt, az egész zsidóság összeröffen s mozgásba helyezi valamennyi emeltyűjét, hogy a csávából kiszabadítsa. A sajtó, a magas financia17, a «tudomány», az «Alliance Israélite», mind ez a sok tisztességes, nemes tényező szinte liheg az erőlkö­déstől, hogy a jog s a törvény folyását megakassza s a fenyegető csapást az igazság becsületére eleszlárosítsa, derék függetlenségi, a szent-magyar szabadság zászló­tartós ügyvédjei közreműködésével! Ez állapotoktól szinte borsódzik az ember háta, mikor látja, hogy a ke­resztény társadalom kebelében a zsidó örvend kiváltsá­gos helyzetnek; mindenben őt dédelgeti ez a társadalom, bár más tekintetben megveti; ebnek tartják s mégis ölbe veszik; hiszen ez az előkelő szokás!

A zsidóság tehát minden zsidó bűntényében szolidari­tást vállal s megakasztja a büntető törvény karját; ezzel azt bizonyítja hogy az igazságról még azon tekintetben sem bír fogalommal, melynél fogva a törvény sérelme orvoslást, a gaztett büntetést kíván. Igazán neki való helyre illesztjük egy jeles írónak szavait, ha itt idézzük: «A zsidókban nincs meg az az erkölcsi öntudat, hogy a jog-normák megsértése elégtételt s büntetést követel. Mikor pedig a zsidóság az erkölcsi elégtétel szükséges­ségét tagadja, ugyanakkor a legveszélyesebb korrupció terjesztőjévé válik. Két világnézet harcában gyakran a rosszabb elem jön túlsúlyba, s ezáltal a népek romlását s az állami süllyedést okozza».S ez facitja18 a zsidó morálisról elmondott nézeteink­nek: a zsidó világnézet harcban áll kezdet óta a keresz­tény fölfogással. A zsidó erkölcstan az igazságot s vele az erkölcsi erényeket nem ismeri; főelve a korlátlan egoizmus; következőleg zsarol, tipor, szipolyoz könyörület-lenül; tárgyában nem ismer különbséget a jó és rossz közt; neki minden jó és becsületes, ami pénzt hoz; akár váltóhamisítás és hamis eskü, akár nadrág-, zubbony­vagy leány-kereskedés - aminthogy azt egy lembergi kuppler-pörben egy zsidó szenzál ki merte mondani: «mi köze ahhoz a magas törvényszéknek, vájjon én komlóval vagy leányokkal üzérkedem?» s hála a keresz­tény toleranciának: ezt a zsidót nem szedték szét ott nyomban! Végre a zsidó morális nem ismer szankciót; nincs öntudata arról, hogy a törvény sérelmét büntetni s áthágását helyre kell hozni.

Kérdem ezek után: mit csináljon a keresztény társada­lom a zsidó morálissal, melynek főelve, tárgya, szankci­ója valóságos tabula rasa? mit csináljon e morális hívei­vel, kik az egyenlőtlen küzdelemben, - mert hiszen a lel­kiismeret a lelkiismeretlenséggel üzleti sikerek tekinteté­ben mindig egyenlőtlen harcban áll, - kik az egyenlőtlen küzdelemben, mondom, okvetlenül nyakára hágnak a becsületnek s az erkölcsnek, s velük együtt a keresztény műveltségnek? Recipiálja-e őket? De sőt tovább me­gyek; emancipálja-e őket? Nem felelek e kérdésre; akit nem a frázisok varázsa, hanem az elvek összehasonlítása képesít a helyes ítéletre: az nem szorul az én feleletemre.

A keserű tapasztalat sok nemes emberbarátot kényszerített becsületes vallomásra, hogy elhibázzák a dolgot, mikor a zsidóság elől válogatás nélkül fölszedték a zsili­peket, s tért nyitottak annak az árnak, mely most közvet­lenül mindenütt ostromolja a keresztény világnézetet, s a sajtó által, melyet kezébe kerített, a korrumpált kereszténységből toboroz magának hívséges de gyászos segéd­csapatokat a keresztény kultúra romlására. E nemes ön­vallomások közt előkelő helyet foglal el dr. Reichensper-ger Péter nyilatkozata, melyet a porosz képviselőházban 1892 jan. 25-én az iskolatörvény javaslat megvitatásánál tett: «Konstatálnom kell, hogy legalább amennyire én lá­tom, az ellenzék élén (a keresztény kultúra legvitálisabb kérdésében) a zsidó-liberális sajtó halad, ez a sajtó sürge­ti a közös, illetőleg a vallástalan iskolát. De hiába néztem utána, sehol sem akadtam rá, hogy e sajtóban csak egy­szer is lármát csaptak volna a fönnálló zsidó községi isko­lák ellen. Isten ments; azokat az elveket, melyeket fönn-hangon hirdet, csak a keresztény ifjúságra, jobban mond­va, a keresztény ifjúság ellen kell alkalmazni. Csak az imént gyűléseztek a zsidó tanítók, s nagy eréllyel s érdek­lődéssel léptek föl amellett, hogy a zsidó községi iskolá­kat nemcsak fönntartani kell, hanem még szaporítani is. Gondolom, hogy e tények közepette jól teszek, ha egy jó­akaró óvást intézek a zsidókhoz. A zsidó-liberális párt fontolja meg, hogy a keresztény nép türelem-fonala már eddig is nagyon túl van feszítve, s hogy könnyen szét­szakadhat, s hogy akkor bekövetkezhetnek események, melyeket nem akarok ecsetelni. Fata viam invenient*, ha az illetők továbbra is megmaradnak azon a csapáson, melyen eddig haladtak. Volt már alkalmam a zsidó sajtót, midőn ez a kultúrkampfban" minden katolikus érdeket elnyomni kívánt, arra figyelmeztetni, hogy én voltam az, aki az országgyűlés tanúsága szerint az akkori pártoknak már kész döntvényét, melynél fogva a zsidók polgári és állampolgári egyenjogúságát beszüntetni elhatározták, felfüggesztettem és meghiúsítottam, a hálát ezért már sokszor élveztük. Nem félünk már manapság a zsidó sajtó expektorációitól; csak azt ismétlem s óva ismétlem: vigyázzanak, hogy el ne számítsák magukat».

Hogy elszámították magukat, azt legjobban bizonyítja a szocializmus. A szocializmus tulajdonképen a zsidó­kérdés; mert az üzleti, a kereseti, a szerzési szellem elzsidósodása, a kifosztás és zsarolás zsidó elmélete lép­tette életbe nagyszerű reakció gyanánt a szocializmust. Bebel, Liebknecht s a többiek nevetik az antiszemitiz­must; mert azt mondják, hogy nemcsak a zsidók zsidók, de a keresztények is zsidók, midőn a modern gazdasági rendszernek hódolnak. Igazuk volna Bebeléknek, ha az antiszemitizmus a zsidó fajt vagy a vallást venné célba; de hiszen ezt nem teszi; az antiszemitizmus csak akkor jogosult, ha a zsidó birtokszerzést, tehát a zsidó morálist üldözi, s ezen tekintetben természetesen az igazi antisze­mitizmus nem a zsidó faj, hanem azon erkölcstelen fajzat ellen irányul, mely származzék bár zsidó vagy ke­resztény vérből, hódol a zsidó fosztogatási pénzszerzés­nek. S ezt az antiszemitizmust vallja a keresztény morális, a keresztény társadalom - minden keresztény intézmény s az egész kereszténység, ha öngyilkossá nem akar lenni.

Tudjuk, hogy a művelt keresztény körök, amelyekből a reformnak ki kellene indulni, a zsidó korrupció áldoza­taivá lettek, s hogy a törvényhozástól s a kormánytól e téren semmit sem várhatunk. A keresztény szociális rend már eltűnt. Tényleg semmit sem veszünk észre a keresz­tény szociális rendből, nem a zsidó szellem uralja az egész közéletet s a művelt köröket, néhány tisztes, de annál inkább kikiáltott kivételt leszámítva. Nem léteznék zsidókérdés, ha a művelt kereszténység nem tagadta vol­na meg elveit s önmagát. Mialatt ugyanis a zsidók a leg­elvetemültebb zsidó gonosztevőket is védik, s iszonyatos bűneiket szépítik: addig a keresztény államférfiak és kép­viselők ki nem fogynak a kereszténység megtámadásaiból, s e hígvelejűség folytán annyira degradálódnak, hogy al­kalmassá teszik magukat azon nemes szerepre, hogy a zsidóság befogja őket öszvérekül s szamarakul kocsija elé az összeharácsolt keresztény pénz elvontatására.

Azonban a népek öntudatát és természetes érzékét nem lehet oly könnyen meghamisítani, mint a kiélt, hité­ből kivetkőzött, zsidó újságok maszlagán nagyranevelt intelligenciának fölületes ítéletét; s azért a népeken elkö­vetett igazságtalanság reakciót provokál, mely helyre­hozza majd az egyensúlyt s igazságot szerez az elnyo­mott s meggyalázott kereszténységnek.

Ne tartson minket senki izgatónak, sem szocialista prófétának; amit említettünk, azok merő tények. De két dolgot nagyon ki kell emelnem, s ezt minden szocioló­gusnak, minden lelkipászornak s a nép javát szívén hor­dozó embernek jól meg kell fontolnia: A egyik az, hogy jelenleg a gazdasági rendszer nem keresztény, hogy a pénzelosztás nem jogos és igazságos, hogy a fölhalmo­zott tőkék nagy része nincs a jogos birtokos kezében; a másik az, hogy ne állítsa senki az egyházat s az egyházi, keresztény erkölcstant bakternak, zsandárnak a jogtalan, zsidó pénzszerzésen meggazdagodott wertheim-kasszák mellé. Akarja-e az elzsidósodott gazdasági rendszer tő­lünk, hogy hirdessük az evangéliumot s a tízparancsola­tot? Akarja-e, hogy az emberek szívére kössük, hogy ne lopjatok? Ha ezt akarja tőlünk, akkor először neki mond­juk: ne lopj; mert annyit senki sem lopott és fosztott és zsarolt, mint a modern, zsidó, liberális gazdasági rendszer.

Vonják le uraim ebből a következtetéseket! Mint fog­juk megítélni azon szegény munkások erkölcsiségét, kik nyomorult bérért tartozván dolgozni, «lopnak»? Mint fogjuk megítélni azon emberek eljárását, kik a falu zsidó piócájának szérűjéről, padlásáról elemelnek néhány zsák búzát vagy árpát? A keresztény morális e részben természetesen mindig tartózkodó lesz, mert az elnyomott s tönkretett népnek szenvedélye is belejátszanék az igaz­ság érvényesítésbe; de utóvégre is a keresztény morális nem vak, hogy ne lássa, ami verőfényes, s nem szívtelen, hogy a gyérülő s fogyatékos életű, kizsarolt tömegnek csak türelemről s a szegénység nagy értékéről prédikál­jon. Ezt a szegénységet, melyet rablók és tolvajok hoz­nak az emberre, a szentírás sehol sem dicséri; mert nem dicséri a Jeruzsálemből Jerichóba utazó s rablók kezébe esett nyomorultnak kifosztott szegénységét, hanem igen, dicséri azt a szegénységet, melyet az ifjúnak ajánlt az Úr: Menj és add el mindenedet, azután jöjj s kövess en­gem! Ez nem az a szegénység, melyet a zsidó liberaliz­mus hárít ránk!

Ezt az állást foglalja el a keresztény morális a zsidó, modern társadalommal szemben, az ellentétek élesebbek nem lehetnek, s a rajtuk elinduló ellenségeskedés is «pro aris et focis»* lesz. Nincs más menekvésünk, mint ke­resztény elvek alapjára visszaállítani a gazdasági rendszert; erre pedig szükséges, hogy művelt körök el ne forduljanak a kereszténységtől. Emelkedjünk egyszer már fel a történelmi áttekintés magaslatára, ahonnan világosan be fogjuk látni, hogy ily aposztáziával12 a kereszténységtől, ily gyalázatos szolgasággal, a zsidó-pogány elvekkel és élettel szemben az európai társadalom fönn nem állhat. Ha a művelt körök oly bárgyúk, hogy meg nem emberelhetik magukat, s azt a zsidó jármot, melyet ők is titokban s négyszemközt elítélnek, magukról le nem rázzák; ha oly jellemtelenek, hogy a kereszténységet a zsidó liberalizmussal becserélik: akkor valóban még lejjebb megyünk hanyatlásunk lejtőjén, s vagy a szociáldemokraták zúzzák majd össze e gyáva társadalmat, vagy támad majd lassan-lassan egy erőteljes keresztény nemzedék, mely öntudatára ébred atyái szégyenének, s hősies elszántsággal s kimaradhatatlan áldozatokkal érvényt szerez a keresztény igazságnak.

Prohászka Ottokár
(megyéspüspök, 1893)

[*] Zsidó ipari tevékenység. Vázlat a jelen társadalmi életről. Passau. (ném.)

[1] Elméletben (Gör.)

[2] Befogad (Lat.)

[3] Gyakorlatban (Gör.)

[4] Moises Maimonides (1135-1204) – spanyol-zsidó vallásfilozófus, orvos és matematikus

[5] Elszegényedés (Lat.)

[6] A pénzpiacon üzérkedő tőzsdés (Ném.)

[7] Unott, szenvtelen (Fr.-ném.)

[8] Felsőbbrendűség (Lat.)

[9] Álnevű (Gör.)

[10] Lelkifurdalás (Lat.)

[11] Hitehagyó (Gör.)

[12] Elhagyással (Gör.)

Mi volt a baj a Bokros csomaggal

Mi volt a baj a Bokros csomaggal?

Most, hogy újra hallatta a hangját a zsidaj Bokros, sőt, a mszp neoliberálisai egy Simon nevű (Bokrosnál is rosszabb) zsidót akarnak a Fletó helyébe, aktuálissá vált ez a kis írás.

A Bokros-csomag lényege a két év alatt végrehajtott közel 20%-os reálbér-csökkentés volt.

Az újra aktív és gátlástalanul javaslatokat gyártó "meg nem értett" közgazdász most az államháztartási reformot erőlteti, ami ha lefordítjuk magyarra, az egészségügy az oktatás, a nyugdíjrendszer privatizációját jelenti. Ennek következménye pedig megint az életszínvonal jelentős esése, az civilizációs vivmányok felszámolása lesz. Kikerülhetetelenül!

Válasz Bokros Lajos újabb terveire - Romlásba döntő jó tanácsok

Rohan az idő, már a Bokros-csomag is tízéves. Az évforduló alkalmat adott Bokros Lajos kitüntetésére, amit szégyenlősen nem vett át, ám mivel szívügye a magyar gazdaság a Népszava (2005. ápr. 2) jóvoltából jó tanácsokkal látta el a hazát.

Bokros mindenek előtt reformokat javasol és fájlalja, hogy az elmúlt tíz évben nem születtek "igazi" reformok. A "reform" szó a magyar fülnek általában pozitívan hangzik, hiszen az iskolában sokat tanult a XIX. század elejei reformkorról, arról, hogy azok, akiket a magyar történelem a nagyja között tart számon, hogyan igyekeztek az ország előrehaladását segíteni.

Csakhogy a Bokros által javasolt reformok valami egészen mást jelentenek, mint amit Kossuth és Széchenyi korában értettek reformokon.

Amit ő javasol, annak nincs sok köze a magyar gazdaság és társadalom konkrét problémáihoz. Amit mond az nem más, mint a neoliberális gazdaságfilozófia szabványszövege, amit e hit terjesztői, mindenek előtt a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap munkatársai a világ kétszáz országában helytől, időtől, gazdasági helyzettől és mindenféle konkrét adottságoktól függetlenül javasolnak. Ezt gúnyolta ki Joseph Stiglitz, aki valaha a Világbank fő közgazdásza volt (persze nem saját intézményére, hanem a Valutaalapra vetítve), amikor a "Globalizáció és visszásságai" című könyvében arról írt, hogy a Valutaalap ország-tanulmányai minden országra ugyanazt tartalmazzák, csak az ország-neveket cserélik ki a szövegben egy "replace" utasítással.

Tudni kell még, hogy a közgazdászoknak valójában fogalmuk nincs arról, hogy működik egy gazdaság, ez azonban nem akadályozta meg őket abban, hogy Adam Smith-től Milton Friedman-ig az elmúlt bő két évszázad során számos elméletet gyártsanak róla. Ennek egyik gyöngyszeme a monetarizmus, vagy más néven a neoliberális gazdasági elmélet. Nevéből már következik, hogy valaminek a megújítása, mégpedig éppen annak a liberális gazdaságpolitikának, amely Woodrow Wilson elnöksége idején az Egyesült Államokat történelme legmélyebb gazdasági válságába sodorta.

Az elmélet felújítása Hilary Clinton szerint (lásd a könyvében: Élő történelem) azzal függ össze, hogy az amerikai jobboldal Goldwater 1964-es választási veresége után át akarta formálni az amerikai közvéleményt és bő kézzel elkezdte finanszírozni az olyan konzervatív agytrösztöket, mint a Heritage Foundation, a Cato Institute vagy a Hoover Center. A várt hatás nem is maradt el: tömegével láttak napvilágot a korábbi keynes-i gazdaságpolitikát, az állam gazdasági szerepét, továbbá a jóléti állam eszméjét támadó cikkek, tanulmányok.

Az elmélet népszerűségét egyszerűségének és gyakorlatiasságának köszönheti. Milton Friedman, a neoliberális hit pápája szerint "csak a pénz számít" és ezt, különösen fizetés előtti napokban, kevesen vitatnák. Az elmélet azt tartja, hogy a szabad piac tökéletesen működik és ha ebbe a harmóniába az állam beavatkozik, akkor azzal csak bajt okozhat. Különösen nagy károkat okoznak az adók. Ha az adó szint kisebb, akkor egyre több vállalkozó kezd vállalkozni és a gazdaság fellendül. Ezt hívják - kínálati - politikának. A munkanélküliek is csak magukat és a szakszervezeteket okolhatják bajukért, mert túl magas béreket és egyéb szociális juttatásokat követelnek, emiatt azután nem kellenek a vállalkozóknak. Ha a munkaerőpiacot rugalmasabbá teszik, vagyis a béreket a szociális juttatásokat csökkentik, a munkaidőt kiterjesztik, akkor csökkenni fog a munkanélküliség. Az általános betegbiztosítás és nyugdíjrendszer is rossz, mert a nemtörődömmé teszi az embereket. Ha magánbiztosításon, magán nyugdíjpénztáron keresztül történik a biztosítás, akkor mindenki igyekszik gondoskodni magáról. Tehát meglévő állami rendszereket (egészségügyet, nyugdíjrendszer) privatizálni kell. Az állam egyébként is rossz tulajdonos, nem tudja a reá bízott vagyont hatékonyan működtetni, ezért az állami tulajdont privatizálni kell, előbb a termelő vállalatokat, majd az olyan szolgáltatásokat is, mint a hírközlés, vasúti közlekedés, vízellátás. De, ha még ennek hatására sem lendül fel a gazdaság, akkor az egészségügy privatizációja jön sorra. Persze lehet, hogy e politika hatására a jövedelemkülönbségek nőnek, de a szegények mégis jobban járnak, mert a gazdagok növekvő fogyasztása "lecsorog" hozzájuk és javítja helyzetüket. Ez tehát az a filozófia, amely alapján a mi Bokros Lajosunk is összeállította csomagját, illetve adja tanácsait.

E gazdaságpolitika legfőbb haszonélvezője a multinacionális tőke mert az elmélet alkalmazása (a kereskedelem és a tőkeáramlás liberalizálása révén) szabad hozzáférést biztosít az egyes országok piacaihoz és nyersanyagforrásaihoz. Éppen most folyik a harc a XXI. század stratégiai terméke, az édesvízkészletek feletti ellenőrzés megszerzésérért, úgy, ahogy az a XX. században az olaj esetében történt.

E változások mögött az húzódik meg, hogy a második világháborút követő három évtizedben a társadalom egyes rétegei között fennálló hatalmi egyensúly mára teljesen megbomlott. A "népet" képviselő szakszervezetek ereje jelentősen meggyengült, ami annak a következménye, hogy a technológiai fejlődés következtében megszűntek a nagyüzemek, amelyekben a dolgozók szervezése és mozgósítása viszonylag könnyű volt. Nincsenek más szervezetek sem, amelyek a szakszervezetek szerepét átvehették volna, tulajdonképpen egy szervezetlen és növekvő számban csonka családokból, egyedülállókból álló "törmeléktársadalom" alakult ki, amely nem képes a multinacionális tőke elleni védekezésre.

Ugyanakkor a nemzetközi pénztőke vezető köreiből, a multinacionális vállalatok menedzseri köréből, a hozzájuk csatlakozó felső vállalatvezetői rétegből, az értelmiség egy részéből és politikusokból kialakult "elit" elfelejtette, vagy soha nem is járt a fejében az, amit Kennedy mondott beiktatásakor: "Ha egy szabad társadalom, nem tudja azokat a sokakat megsegíteni, akik szegények, nem tudja megvédeni azon keveseket sem, akik gazdagok". (If a free society cannot help the many who are poor, it cannot save the few who are rich.)

Így nem igen lehet csodálni, hogy a fejlett országok többségében, különösen a nyugat-európai országokban, napirendre került a jóléti állam lebontása, amely a Bokros Lajos által is javasolt, egészségügyi, államháztartási, nyugdíj, munkaerő-piaci és hasonló "reformok" segítségével megy végbe.

A multinacionális vállaltok előtti utat simára hengerlő két szervezet a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap arra kényszerítette a hetvenes évek kőolajválsága miatt eladósodott országokat, hogy a további hitelek fejében nyissák meg piacaikat, liberalizálják gazdaságaikat. Ahol e tanácsot megfogadták, ott az eredmény az adott ország gazdaságára nézve katasztrófális volt, mert a multinacionális tőke lerombolta a helyi gazdaságokat. Ennek iskolapéldája Magyarország, de hatalmas károkat szenvedett számos latin-amerikai és afrikai ország is.

Neoliberális gazdaságpolitika jellemzi az Európai Uniót is és bár még nem okozott akkora károkat, mint a fejlődő országokban, de jelentősen hozzájárul a tagországok gazdaságának lassulásához, gyakorlati stagnálásához. A munkanélküliség tíz százalék körül stabilizálódott és a térség a nemzetközi versenyben egyre inkább lemarad. A hruscsovi tirádákra emlékeztető lisszaboni deklaráció, amely 2010-re az Egyesült Államok utolérését tűzte ki célul, a köznevetség tárgyává vált. Az uniós propaganda a "tudás alapú gazdaságról" (knowledge based economy), meg élethossziglani tanulásról (life long learning) beszél, azt sugallva, hogy aki tanul, az munkát is kaphat. Ezzel szemben a valóság az, hogy az úgynevezett "relocating" (áthelyezés) és "outsorcing" (kihelyezés) keretében a multinacionális vállalatok nem csak az egyszerű szakmunkát, de még a magas képzettségű munkát is kihelyezik. Indiában ugyanis a mérnök is tizedannyiba kerül, mint mondjuk Németországban, és mi több, jobban tud angolul.

Magyarország helyzete annyival rosszabb, mint az Unió többi országaié, hogy igen nagymértékű a gazdaság külső eladósodottsága és egyensúlytalansága. A rendszerváltás kezdetén a külkereskedelmi mérleg még egyensúlyban volt, a piacnyitás és privatizálás következtében azonban az ország nagyrészt elvesztette belső és külső piacait (elfoglalták a multinacionális cégek) és hatalmas méretű áruforgalmi hiány alakult ki. 1993-94-re ez a hiány megközelítette a négymilliárd dollárt és az exportnak közel negyven százalékát, ami rendkívül magas, a válságban lévő afrikai és latin-amerikai országokra jellemző arány. Ezt a túrizmus többlete nem kompenzálhatta, mert az éppen csak arra volt elég, hogy kamatfizetéseket fedezze. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezt így nem lehet folytatni, ekkor jött a Bokros-csomag.

Mit csinált a Bokros-csomag, amelynek hatására Magyarország " Bokros szerint ""nagyon rövid idő alatt túljutott a krízisen"?

Jelentősen leértékelte a forintot és nagymértékben csökkentette a költségvetési kiadások reálértékét. Ennek hatására az 1995.-ik évben az export erőteljesen az import alig nőtt és az egyensúlyi helyzet javult, de semmi sem oldódott meg, mert a leértékelés önmagában nem javítja egy gazdaság versenyképességét, csak átmenetileg jelent egyensúlyjavító hatást azután a felgyorsuló infláció megint csak visszaállítja az eredeti helyzetet. A két év alatt végrehajtott közel 20%-os reálbér-csökkentést sem lehetett folytatni és 1996-től a külkereskedelmi mérleg újból romlani kezdett.

A bajokat azonban átmenetileg eltakarta, hogy a magas reálkamatlábak és a privatizáció miatt beáramló tőke fedezte a fizetési mérleg hiányát. Látszólag a gazdaság is fellendült, mert a GDP növekedése 1997 és 2002 között elérte a négy-négy és fél százalékot. E növekedés azonban szinte kizárólag a vámszabadterületre bejött multinacionális cégeknek volt köszönhető, amelyeknek azon kívül, hogy a munkaerő két százalékát foglalkoztatták semmi közük nem volt, és ma sincs a magyar gazdasághoz (leegyszerűsítve: a távol-keleti leányvállalataiknál legyártott alkatrészeket Magyarországon szereltetik össze, és a készterméket a német piacon értékesítik kihasználva ily módon az olcsó kínai és magyar munkabéreket). A magyar gazdaság valójában valahol az 1993-as szinten stagnált és stagnál ma is.

A multinacionálisok tevékenységével statisztikailag összemosott "teljesítmény" azonban mintegy öt évig eltakarta az egyre növekvő bajokat, amelyek az elmúlt két évben elemi erővel jöttek a felszínre. Az ország már mindent eladott, amit tudott, a multinacionálisok is felvásároltak már mindent, ami kellett nekik (talán a termőföldet kivéve) és felhasználták a képzett és olcsó munkaerőt. A befektetések tehát lecsökkentek, de ami még nagyobb baj, hogy elkezdték kivonni a profitjukat. Az elmúlt évben a fizetési mérleg hiánya (ami a kereskedelmi mérleg, a túrizmus és a befektetéseken realizált jövedelmek egyenlegeinek összege) elérte a kilencmilliárd dollárt, ami az ország GDP-jének több mint 10%-a, ez óriási szám, de ha az exporthoz viszonyítjuk, és ahhoz kell, hiszen végső soron csak abból kell ellentételezni, akkor az arány még rosszabb, magyar vállalatok exportjának felét teszi ki. Csak a korábbi tőkebefektetéseken hat milliárd dollár jövedelem áramlott ki az elmúlt évben az országból, a magyar vállalatok exportjának egynegyede. A hiányt fedezendő újra jelentős mennyiségű hiteleket kellett felvenni. Ez a helyzet nyilván fenntarthatatlan, a kérdés az, hogy mit lehet és kell tenni?

Bokros megoldásként az államháztartási reformot ajánlja. Az államháztartási reform, ha lefordítjuk magyarra, az egészségügy az oktatás, a nyugdíjrendszer privatizációját jelenti, ami a társadalom jelentős rétegeinek teljesen reménytelen helyzetbe hozásával könnyíthet ugyan a költségvetés helyzetén, de nem oldja meg az alapproblémát, az export és import egyensúlyhiányát. A neoliberális közgazdászok, egy a nemzetgazdasági jövedelemfolyamatokra felírt azonosság, az úgynevezett ikerdeficit, téves olvasata miatt, úgy tartják, hogy a költségvetési hiány csökkentésével a fizetési mérleg hiánya is csökkenthető. Minden gondolkodó ember előtt ugyanakkor világos kell hogy legyen, hogy mondjuk az egészségügyre, vagy oktatásra fordított összegek csökkentésével nem lehet elérni azt, hogy a technikai felszereltség tekintetében a nyugati versenytársaiknál sokkal gyengébb, tőkehiányos, helyismerettel, marketingre fordítható erőforrásokkal és hasonló piacszerző eszközökkel nem rendelkező hazai vállalatok exportképességüket lényegesen növeljék.

Itt a Bokros által ajánlott másik eszköz, az adócsökkentés sem segít, mert eltekintve költségvetési hiányt növelő hatásától, javít ugyan a vállalatok helyzetén, de versenyképességüket alapvetően nem változtatja meg. Az adócsökkentés csak abban, a neoliberális közgazdasági tankönyvekben létező, esetben segítené a vállalatokat és hatna a fizetési mérleg egyensúlya irányába, ha a piacon több-kevésbé azonos erejű vállalatok lennének. De mindenki tudja, hogy nem ez a helyzet, a piacokat a nagy nemzetközi monopóliumok uralják, ahol a kellő tőkeerővel nem rendelkező vállalatoknak nincs esélyük. A Bokros által hangoztatott javaslatok megfogadása néhány évvel ugyan megint arrébb tolhatná a közvetlen válság (alapvető fizetési problémák) kibontakozását, de az újabb, hatalmas társadalmi áldozatokat kívánó "reformok" árán csak a problémák heveny jelentkezését toljuk ki néhány évvel. Amit Magyarország piacképessége növelése érdekében tehet, az, az Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos 9. jegyzőkönyv 26. pontjának kihasználása. Ez az érvényben lévő megállapodás a következőket mondja ki:

"(1) Legfeljebb 2004. május 1-jét követő harmadik év végéig, amennyiben a gazdaság bármely ágazatában súlyos és tartósnak mutatkozó, illetve egy adott térség gazdasági helyzetének komoly romlásával fenyegető nehézségek merülnek fel, az új tagállam felhatalmazást kérhet arra, hogy a helyzet orvoslása és az érintett ágazatnak a belső piaci gazdasághoz történő hozzáigazítása érdekében védintézkedéseket tegyen."

Ami Magyarországon a csatlakozással kapcsolatos piacnyitás kapcsán végbement, az kimeríti a fenti tényállást, piacaink nagy részét épp német és francia cégek foglalták el. Ezt kell tudni megmagyarázni az Európai Unió vezetőinek, letéve mellé persze azokat a jól átgondolt intézkedéseket is, amelyek a hazai piacok és termelők védelmét, továbbá a hazai vállalatok piacképességének erősítését szolgálják.

Nekünk, hogy egyensúlyt teremtsünk ugyan olyan mértékű piac kell mint amekkorát átadtunk. Mindaddig tehát, amíg a kereskedelmi mérleg egyensúlyba nem kerül, szükségünk van különleges eszközökre, megfelelő piaci kvótákra és egyéb az egyensúly irányába mutató intézkedésekre.

Sajnos azonban ilyenfajta politika kidolgozására a magyar kormány aligha képes. Az elmúlt két évtizedben ugyanis a gazdasági minisztériumok vezető posztjait a neoliberális közgazdasági hittan képviselőivel töltötték fel, akik nem csak, hogy nem ismerik a magyar gazdaságot, de meggyőződésük, hogy nem is kell ismerniük, hiszen a piac az említett problémákat majd magától megoldja, legfeljebb az adókat kell kissé csökkenteni. A hazai lapok közgazdasági tárgyú cikkeiben nyoma sincs annak, hogy az akár közgazdasági szakírók tisztában lennének a magyar gazdaság szerkezetével, az egyensúlytalanság okaival. Jellemzően adóreformról, nyugdíjreformról esetleg az egészségügy privatizációjáról szólnak, és nem arról, hogy mik a fizetési mérleghiány összetevői és mi húzódik meg mögöttük.

Ilyen körülmények között a gazdasági helyzet folyamatos romlása, az ország további jelentős eladósodása természetes jelenség, és, ha a Bokros-féle javaslatok stabilizálhatják is egy-két évre a helyzetet, nem jelentenek tartós megoldást, sőt pont a tartós megoldások kereséséről terelik el a figyelmet.

Nincs médiaegyensúly

Nincs médiaegyensúly

Nagyon jó demagóg duma leírni, hogy azért van média-egyensúlytalanság Magyarországon mert nem rohamozzák meg 8 millióan a traffikokat a Magyar Nemzetért, de csak ízelítőnek pár ellenérv:

1. A legtöbb médiumot nem az olvasóik/nézőik tartják el közvetlenül, hanem a reklám.

A Magyar Nemzetet az országos napilapok közül példányszámban csak a Népszabadság haladja meg (tekintélyes állami előfizetések erősen belejátszanak). Ez a példányszám körülbelül százezres nagyságrendben mozog, szerintem bőven kijelenthető, hogy újságból (napilapból) Magyarországon sokkal többet nem lehet kihozni.

A kormány erősen támogat bizonyos napilapokat (Népszava), másokat meg részben tulajdonolja (Mszp elnökség vezette alapítvány résztulajdona a Népszabadság). A támogatás egy jó formája a hirdetés, hiszen abból származik a lapok fő bevétele. Ezek a hirdetések általában baloldali lapokban szoktak megjelenni, a MN-ből meg valahogy kimaradnak.

A MN-ben hirdető cégeket többször érte már kormányzati nyomás vagy rábeszélés, hogy ne hirdessenek ott, mert akkor elesnek a kormányzati üzletektől vagy rájuk küldik az APEH-et, stb.

2. A tv az aminek sokkal nagyobb, milliós a szórása, de ott se keverjük össze a szezont a fazonnal: három ilyen tv csatorna van: a "közszolgálati", a tv2 és az rtl klub. A tv2 és az rtl klub vállalta az 1997-ben megkötött koncessziós szerződésében, hogy ellát bizonyos közszolgálati feladatokat, mint pl az esti híradó.

Nyilván mindenki tudja, hogy a "közszolgálati", a tv2 és a rtl klub végletesen kormánypárti, pedig mind a három kötelezve van (törvény ill. szerződésileg) a közszolgálat, tehát a kiegyensúlyozott tájékoztatás ellátására.

A Hír tv és az Echo tv. Elég az a jobboldalnak, mondják. Nos, mi a különbség az első három és a Hír/Echo tv között? Az, hogy ezek nem földi sugárzású adók, nézettségét 100-200e környékére teszik emiatt. Tetszik érteni kábeltv-n jön. A médiaegyensúly és a szabad piac jegyében persze a legtöbb helyen a legmagasabb csomagba rakják bele, pedig az ilyen stílusú csatornákat általában max. közepes csomag magasságába, vagy az alap csomagba szokás (külföldi és más hírcsatornák gyakorlata alapján).

Azért a Hír/Echo tv-nél se felejtsük el azt, amit a MN-nél már említettem: a kormányzat hirdetésügyileg bojkottálja, a hirdetők meg tudják, hogy hol "nem szabad" hirdetni.

A Heti Válaszban hirdetnek, mert az bár néha bírálja a kormányt, valójában kormánypárti lap.

3. Múlt. A rendszerváltás környékén nem túl sok lap váltott profilt, pedig már nem volt kötelező azt írni amit a régi állampárti hatalom akart. Nem került sor nagyobb személycserékre és változásokra a médiában, pár kivételtől eltekintve. A privatizálás során az akkor főszerkesztők, lapkiadó munkatársak, a média vezetői sok lapot megvettek jutányos áron. Ennek következtében például a 19 megyei lap, melyeknek a példányszáma összesítve meghaladja a Népszabadságét, mind "baloldali elkötelezettségű".

Körülbelül ennyit erről, meg a szabad piacról. Egyrészt nincs szabad piac, annak örülnék a legjobban ha lenne. De nincs. Másrészt, ha lenne szabad piac, akkor is nagy lépéselőnyben lenne a baloldalra elkötelezett sajtó, mivel nyilván belátható, hogy egy viszonylag stabil piacra betörni sokkal nehezebb így utólag (bizonyos baloldali orgánumoknak meg kellene szűnnie ahhoz, vagy teljesen átalakulnia, hogy ez lehetséges legyen), mint ha a rendszerváltásnál a jobboldal megkapta volna az őt megillető sajtórészt.

Az elfogultságról, meg csak annyit, hogy az ORTT szerint az esti híradók közül a legkiegyensúlyozottabb a Hír tv volt, szintén az ORTT szerint a kormánypárt és ellenzék megszólalási lehetőségét tekintve a legkiegyensúlyozottabb (66% - 34%) a Magyar Rádió volt.

Mindkettő radikális vérző szájú jobboldali médiumnak titulált valami, ugye.

Tanárverések és a népszabadság

Tanárverések és a népszabadság

Ami amúgy a 40-es évek végén elindított komcsi Szabad Nép jogutódja.

Ezt merték leírni a múlt pénteki népszabóság fórum rovatába :

"Egy pesti iskolában egy gyermek megrúgta, lökdöste, fenyegette a tanárát, egy kaposvári iskolában pedig a diák leköpte a tanárát."

"A bajok sokrétűek, közös eredőjük pedig a különböző helyekről megismert és befogadott minta, melyekből gyermekeink megkonstruálják viselkedési normáikat.

"Bizony van ebben politikusi felelősség is. Vajon milyen kulturális attitűdöt rögzít az a példa, hogy ha a nekünk nem tetsző ember beszél az Országgyűlésben, akkor kivonulunk?"

Ez már nem is csúsztatás, ez vérlázító hazugság, hogy pont ők mondják, írják ezt akiknek ez "köszönhető". Demokráciában nem illik a nemzeti ünnepen a tömegbe lövetni, ennek a "példamutató" hatásáról bezzeg nem beszél a kerületében több, színvonalas, és régóta meglévő iskolát bezárató cikkíró, akinek neve john emese zsidó szdsz -es, aki a "könnyű" drogok legalizálásáért a kendermag egyesület tüntetéseire rendszeresen ellátogat.

Az országgyűlésből az ellenzéknek alkotmányos joga kivonulni, tiltakozásul egy hazug, korrupt, gyerekek elé példaként semmiképp nem állítható erkölcsi nulla bohócmutatványa ellen. Nem tudok róla, hogy hasonló jogok szerepelnének bármelyik iskola házirendjében. Iskola és parlament NEM ÖSSZEHASONLÍTHATÓ. Olyan torz az összehasonlítás mint a liberális oktatáspolitika maga. Hosszú lenne leírni, hogy mely törvények vezettek ide. Csak néhány : nem lehet buktatni, a gyerek beleegyezése nélkül a szülőt nem lehet tájékoztatni az esetleges rendellenes iskolai viselkedésről pl ha a gyerek drogot és alkoholt fogyaszt. Az integráció erőltetése, azon intézmények megszüntetése ahol az ú.n. nehezen kezelhető gyerekekkel foglalkoznának.

Ez példátlan pofátlanság és galád cinizmus !!!

Diákok (és szüleik) terrorja a tanárok és a diáktársak ellen

2008.??.??. Újpest
2008.03.21. Józsefváros
2007.04.01. Darvas
2007.01.12. Hernádnémeti
2004.11.10. Szentkirályszabadja
2004.10.07. Tarpa
2004.05.05. Pécs
2004.03.27. Kunmadaras

Ehhez hasonló, a liberális dogmákat elvető pontok vezetnek el a megoldáshoz szerintem. A Jobbik-tól származnak ezek a pontok.

Kérdés, melyik kérdés rasszista. Válasz : egyik sem, de még a rasszizmusnak is lehet igazsága, hiszen a gének léteznek. :-)

1. A családi pótlék pénzben nem kifizethető. Azt a gyermek/ek étkeztetésére, tankönyvekre, üdültetésére, sportolására stb. kell felhasználni. A gyermekek számláit az önkormányzat kezeli. A gyerek az iskolában (ált.,közép) megkapja a reggelit, ebédet,uzsonnacsomagot, (ahol nincs konyha egy "food" cégtől) egységes iskolai formaruhát, tankönyvet, füzetcsomagot, tornafelszerelést, kirándulást. Óvoda és bölcsőde szintén ebbe a kategóriába esik. Iskolabusz rendszer bevezetése. 8. osztályig kötelező tanulószoba iskola után, ahol a gyermek felkészül a másnapi óráira.

2. Az iskolákban felfegyverzett biztonsági őrök, akik csírájában képesek elfojtani az iskolák, tanárok, diákok elleni atrocitást.

3. Szociális segély megszüntetése. Helyette közmunka után járó juttatás bevezetése.

4. Szabálysértési értékhatár leszállítása 1000 forintra.

5. Pozitív megkülönböztetés azonnali megszüntetése. (Vallási, etnikai hovatartozásra hivatkozás nem mérvadó. Az egyenlőség elve.)

6. Aki a 14. életévig nem képes elvégezni az általános iskolai tanulmányokat, internátusba, illetve felzárkóztató iskolára kötelezve.

7. Büntethetőségi korhatár leszállítása 10 évre! Szülői felelősség, büntethetőség a szülő felé. (Gyermekbűnözés megelőzése. Lásd Svájc)

8. Lakáshoz jutás feltételei: Rászorultak új lakáshoz jutása:
A lakáshoz jutó felelősséggel tartozik az ingatlan állagmegóvásáért! Amennyiben rászorultsági alapon, mint bérlő, jutott a lakáshoz, tulajdonosi előjogokkal nem rendelkezik. A lakást lakhatja, átalakítási jogok nélkül. Bármilyen átalakításért büntetőjogi felelősséggel tartozik. A szociális lakáshoz jutó köteles, a kiutaló által meghatározott havi megtakarítást befizetni. Amennyiben erre nem hajlandó, azonnali kilakoltatással sújtható.

9. A színesfém kereskedelem állami monopóliumba vétele.

10. A családi pótlék első két gyermeknek alanyi jogon jár. (Lásd 1. pont.), a harmadik gyermektől adóvisszatérítés igényelhető.

11. APEH ellenőrzés kiterjesztése a munkanélküli, illetve segélyből, közmunkából élőkre.

12. Életfogytiglani büntetés felemelése min. 200 évre!

13. Háromszorosan visszaeső büntetése automatikusan életfogytiglanra változik. Lásd 12. pont.

14. Büntetés végrehajtási intézményekben "konditermek" "tévészobák" azonnali megszüntetése. Helyettük tantermek, könyvtárak létesítése, és az elítéltek oktatásra kötelezése. Az elemi iskola elvégzése, és min. egy kitanult szakma nélkül egy elítélt sem szabadulhat! Amennyiben erre nem hajlandó, a büntetési tétel addig hosszabbítható, még ált. iskolai tanulmányait el nem végezte, és minimum egy szakmából nem szakmunkás vizsgázott! A levizsgázottak elhelyezkedésének elősegítése.

15. Szabálysértési értékek összevonása, pontrendszer.

Nagyon jók ezek a pontok! És még azt sem lehet mondani, hogy nem demokratikusak. :D

"ki kell mondanunk, hogy a pedagógusi tekintély már-már tudatos lerombolása szerintünk az agresszív cselekmények elburjánzásának első számú okozója. A rosszul fizetett, a gyerekekhez és szüleikhez kapcsolódó viszonyban tisztázatlan jogállású tanárok és tanítók ingatag pozíciójára tanítványaik ösztönösen ráéreznek, és feltűnési vágyból, bosszúból a rossz jegyért, vagy egyszerűen a balhé kedvéért sokszor olyan cselekményekre ragadtatják magukat, amelyek az előző generációk idejében elképzelhetetlenek voltak. És akkor még nem is említettük az óraszámnövelést, ami a pedagógus fizikai-lelki állóképességét rombolja. Nem szóltunk a magas létszámú osztályokról, ahol képtelenség valamennyi tanítvány előmenetelére – és az iskolai rendszabályok betartatására – rendesen odafigyelni. Nem mondtuk, hogy az állásvesztés rémétől is üldözött pedagógus inkább titkolja az ellene irányuló agresszivitást, mert ha kitudódik, esetleg éppen ő lesz az alkalmatlan tanerő, akit legközelebb leépítenek."

A tanároktól és az iskoláktól minden eszközt elvettek az iskolabezárásokkal, iskolaösszevonásokkal. 50 fős osztályokban nem lehet színvonalasan tanítani. Pláne ha a abba az osztályba a problémás gyerekek is "integrálva" vannak, akiknek speciális osztályban lenne a helyük, mert ez az érdekük, mivel így fejlődnének megfelelően.

Az oktatástól a pénzt megvonták.

A tanári fizetéseket elértéktelenítették.

A tanárok tekintélyét lerombolták.

A tanárok megbecsülését felszámolták.

A tanároknak semmiféle joguk nincs fegyelmezni a renitenseket.

A tanárokat semmi se védi a diákoktól, de még akkor is ő lesz rasszistának. hazudva, ha a túlkoros cigány tanuló támad rá.

"Gyakorló pedagógus vagyok. Hosszú évekre visszamenően mondhatom a szeretetteljes szigor a célravezető."

Az én érdekem pedig az, hogy a gyerekeim a lehető legtöbb tudást tudják összeszedni iskolaéveik alatt. Ezt akkor tudom biztosítani, ha "jól nevelt", kiegyensúlyozott gyermekeket küldök iskolába, akik tisztában vannak vele, hogy mi a rend, fegyelem, és hogy szükséges az erőfeszítés.
Ne kelljen a gyermekem fegyelmezésével a pedagógusnak az idejét fecsérelni.

Kaposvár Újpest Józsefváros Őrhalom Darvas Hernádnémeti Szentkirályszabadja Tarpa Pécs Kunmadaras, Szabad Nép

cionista-hedonista

Bíber: A cigánybűnözés a cionisták biológiai fegyvere


A cionista-hedonista politikai nomenklatúra döntő támadásra szánta el magát, a magyar nemzeti ellenállás totális és végleges megsemmisítését záros határidőn belül be akarja fejezni. Évek óta erre készül. Törekvéseinek nyílt színi megjelenése két üzenetet hordoz magában: már elég erősnek érzi magát arra, hogy ezt meg is tegye, de azt is, hogy mindez átkozottul sürgős a számára!

Most kell, hogy ellenálljunk!
Minden törvényes eszközzel, ésszel, összetartással, kitartással, a gyarmatosításunkat megakadályozó kidolgozott, tehát teljesen tudatos nemzetvédelmi stratégiával.
Mert az ellenünk fellépő erők olyan történelmi tapasztalatokon nyugvó évezredes hatalomgyakorlási-gyarmatosítási technikákat vetnek be a megtörésünk érdekében, amelyekkel szemben csak hasonló eszközökkel, és a sarokba szorított vadállat elszántságával védekezhetünk.
Védekezzünk?
Naná!
Jogunk van hozzá!
Történelmi jogunk, erkölcsi kötelességünk és erkölcsi fölényünk is, mivel csak a legteljesebb megvetéssel és undorral tekinthetünk le az olyanokra, akik felsőbbrendűségük hamis tudatában, kihaló fajként aposztrofálnak bennünket.

Sok múlik rajtunk.
Nem csak Magyarország, hanem az egész nemzetünk megszűnik, amennyiben egyesével szivárogva, külföldön keresünk munkát, feladjuk a harcot, vagy behódolunk csak azért, mert Izraelben ezt így akarják.
A cionisták gyarmatosítási módszereiben semmi új nincs: az ókori Róma egykoron jól bevált birodalmi politikáját alkalmazzák, amely egymásnak ugrasztott nációk természetszerű legyengülését követően az ellentéteket gerjesztő nevető harmadik uralkodását eredményezi.

Az „oszd meg, és uralkodj” elvű zsidó politikai sakkjátszmában a honi cigánysággal igyekeznek a magyarságot sakkban tartani abban a biztos tudatban, hogy amíg a goj a cigánybűnözés elviselhetetlen pressziójával hadakozik, addig nem a zsidók honi dominanciájával van elfoglalva.
Cinikus, de célravezető uralkodási technika ez, aminek lényegét felismerve a parlamenti pártok egyértelmű és szándékos felelősségének megállapításáig juthatunk el, amennyiben a magyarországi cigányság megoldatlan helyzetének okaira keressük a választ.

Miért hallgat ugyanis az összes döntéshozó helyzetben lévő politikai erő a cigánybűnözés témájában?
Nem látják, hogy etnikai bomba ketyeg Magyarországon?
Nem tűnik fel nekik, hogy a honi cigányságot rendőri eljárás alatt álló, vagy már el is ítélt alakok vezetik?
Dehogynem!
Csak vélhetően abban érdekeltek, hogy a Simon Peresz, izraeli államfő által elmondottak megvalósulhassanak, és Magyarország teljes egészében zsidó befolyás alá kerüljön.

Mi is tehát a cigánybűnözés?
Ne áltassuk magunkat: biológiai fegyver a cionizmus kezében.
De ne feledjük: ki kardot ránt, kard által vész el, és különben is, hol van már a Római Birodalom?

Budapest, 2008. április 13.

Bíber József Tibor
a Jobbik alelnöke

Reakcio.hu

Reakcio.hu



Videó(k): Beégett a szemkilövőkkel tüntető "jobboldali" Reakció szerkesztősége Tomcat boltja előtt
2008-04-12. 19:15



Az Index tulajdonában levő (ex-UFI) Reakció és BÁG tüntetőtársai a zsidó Mécs Imre és a zsidó Gyurcsány Ferenc

- Elvégre ők fizetik...

Sodi alábbi videóján a Gyurcsány-hordával, fajgyűlölő zsidókkal (lásd csupán a "kihaló fajozó" Darányi-Deutschot) együtt tüntető Balogh Ákos Gergely Fidesz-tag, a volt Fidelitas-lap, az ex-UFI, (ma: Reakció) szerkesztője látható, amint "flash mobot", "villámcsődületet" bonyolít Tomcat boltja előtt, alaposan beégve. A felvétel végén szembesítik vele, hogy "jobboldali" lapocskájának tulajdonosa azonos a Zsindexével, amely tényt, bár magától persze nem reklámozza, kénytelen elismerni. Az izraeli Szabó Györgyön kívül ez az alak és néhány cimborája csatlakozott a Fidesz környékéről a magyarellenes újlipótvárosi tüntetéshez.

Mérsékelten tehetségtelen barátunk többek közt azt hazudja, hogy tavaly novemberben "magyarsága" miatt nem szolgálták őt ki Tomcat pólóüzletében (ha esetleg azért nem szolgálta őket Blogin, mert netán Zsindex-közeliek, azt jól tette, de ez sem igazán életszagú). És ki is lökdöstek, meg is fenyegettek, ugye, hülyegyerek (ezt már nem meri állítani)? Érdekes, hogy csak most, 5 hónappal utána jutott eszébe "villámcsődületet" szervezni miatta, pont az SZDSZ fajvédő felvonulása napján.

A BÁG-féléknek (pártpolitikus is volt, vagy tán még mindig az) soha nem okoz álmatlan éjszakát, amikor dönteniük kell: a magyarokkal tüntetnek közösen az államilag támogatott antimagyarizmus ellen, vagy a milliárdokkal és fegyveres zsidó cégekkel, kormányhatalommal bíró közönséges bűnözőkkel, szemkilövetőkkel, Elqróval, Horn Gáborral és Horváth Áládárral a "fasizmus" ellen. Ahogy szemrebbenés nélkül rábólintottak a (látszólagos) ellenoldal felvásárlási ajánlatára is, amihez már tényleg pofa kell. Nem először derül ki, hogy a Budaházyt, Toroczkait, Tomcatet és általában a radikálisokat ügynököző, provokátorozó fideszesek vagy maguk is veterán bolsik (Csintalan, Kerényi stb.), vagy, mint ez itt, ballibiktől húz fizetést.

Az elkefélt "flashmobon", ahol jóval többen voltak az unszimpatizánsok a rokonszenvezőknél, Balogh magyarázkodni is kényszerült: a szadeszos Index-tulaj szavai szerint "nem szól bele" lapjuk szerkesztésébe. Ez teljesen hihető, talán a Kuruc.info is jelentkezik a Zsindexnél, gyerekek, vegyetek má' meg minket, sokkal többen olvasnak minket a Reakciónál, piacképesek vagyunk, adjatok hát jó sok zsozsót és véletlenül se ugassatok bele a munkánkba. Egyébként ha szoclib tulaj lennénk, minek is avatkoznánk be a Reakcióba, elvégre Balogh önként tüntet a Szadival. Ha - ad absurdum - Petra és a magyarok mellé állt volna, már nem volna szerkesztő, vagy nem utalná ki az apanázst a cionista cég.

Tomcat egyébként rágalmazásért tesz feljelentést a Reakción "Turul_2k2" néven írogató Balogh Ákos Gergely ellen.

A Zsindexen rendszeres reklámot kapó "konzervatív" nyomdaipari termék most vitte át az ingerküszöbünket, még akkor is, ha ezúttal mi kreálunk nekik némi többletolvasottságot. Rájuk fér. "Konzervativizmusuk" csekély kivétellel vegytiszta PC-skedésben, a Fidesz-vonalnak és a hollókosztipar átal kijelölt kereteknek még megfelelő, zömmel alacsony színvonalú, liberális és magyarnarancsos beütésű/stílusú cikkezésben merül ki. Egyebek közt dicsérték már Imre Kertészt, megrendülgetnek a kamukauszttól, Fletóval közösen hörögnek a cionrasszistákért (de véletlenül sem a magyarsága miatt megalázott Petráért), rágalmazzák a radikálisokat, közben azért Erdélytől is elérzékenyülgetnek néha.

Átlátszó. A zsidó tulajdonú Reakció tipikus terméke a talmudista hatalomgyakorlásnak: mindegy, melyik "oldali" palacsintát választod, szar van benne.

/"Mindenki, aki a zsidók barátja, hozzájuk fog tartozni sőt közülük lesz egy..." - Mohamed/

Libényi János - Kuruc.info

reakcio.hu nyilas kuruc.info tomcat gyurcsány ferenc blogja

UFI hiszti a flashmob miatt

ufi hiszti a flashmob miatt zsidó zsidesz reakció fidesz fidelitas

Minden bűnt kimagyaráznak, és a végén mindig őket mutatják be a zsidó médiában áldozatként. Aki csak rtl-tv2-mtv-atv híradót néz, annak az jön le, hogy a radikálisok kristályéjszakát meg pogromot akarnak. Pedig messze nem így van.

Ez már tragikomédia: Flashmob Tomcat "magyarellenessége” miatt

2008. április 11. 07:36HunHír.Hu

Magyarellenességgel vádolják Tomcatet és flashmobot szerveznek boltja elé az UFi szerkesztői - tudta meg a Népszabadság. A Fidesz ifjainak zsidesz-szárnya azt állítja: tavaly nyáron pólókat rendeltek Tomcat boltjából, de a kért termékhez nem jutottak hozzá, továbbá állításuk szerint az üzletben lekezelően bántak velük

Az UFi (Utolsó Figyelmeztetés) című - időközben átalakult - "nemzeti konzervatív” lap szerkesztői is tiltakozó flashmobot (villámgyülekezőt) tartanak péntek délután háromkor Polgár Tamás (Tomcat) Teréz körúti boltja előtt - írja a Népszabadság.

A zsurnaliszták azt állítják: tavaly nyáron pólókat rendeltek Tomcat boltjából, de a kért termékhez nem jutottak hozzá, továbbá állításuk szerint az üzletben lekezelően bántak velük.

Az UFi szerkesztői azért szervezik a flashmobot, mert állításuk szerint most megvilágosodtak: mint jelzik, Tomcat és csapata kétségkívül azért nem szolgálta ki őket, "mert MAGYAROK vagyunk".

HunHír.Hu kommentár: a fideszes cionficsúrok is bohóckodni akarnak. Ott vannak mindenütt, beépültek mindenhova a radikális oldalon is az írott sajtótól az internetes médiáig.

Ezzel szemben ebben az ügyben a VALÓDI magyar érdeket a Jobbik és a nemzeti radikálisok szolgálják.

Toroczkai és Budaházy is ott lesz pénteken
Magi, cs, 2008/04/10 - 22:32

Szerkesztőségünkbe eljuttatta Budaházy György és Toroczkai László is a pénteki tüntetéshez csatlakozó közleményét. A két hazafi úgy gondolja, hogy ott a helyük. Alább olvasható mindkét írás.
hirdetés

Toroczkai László

Tíz évvel ezelőtt, amikor még a MIÉP-ben politizáltam, azt mondta nekem egy párttársam, hogy nem telik el egy-két évtized, s Magyarország Palesztina sorsára jut. Én ezt az állítást akkor, bevallom, erős túlzásnak tartottam. Nem tudtam elképzelni, hogy egyszer Budapest utcáin kövekkel és Molotov-koktélokkal fogunk harcolni a mérhetetlen túlerővel szemben. S most ott tartunk, hogy megszoktuk az ilyen jellegű utcai harcokat a magyar fővárosban, az izraeli elnök pedig nyilvánosan kijelentheti, hogy a zsidók felvásárolják Magyarországot, s erre még csak egy aprócska fejcsóválás sem érkezik reakcióként a magyarországi politikum részéről, most pedig már azt is megértük, hogy Budapesten is kidobhatnak valakit azért egy üzletből, mert egy magyar nemzeti zenekar koncertjére akart jegyet vásárolni. Azt még csak megértjük, ha elfogadni nem is tudjuk, hogy a Trianonban elszakított és megszállt területeinken állandó támadásoknak vagyunk kitéve – többek között éppen a magyar nemzeti zenekarok koncertjeinek szervezése kapcsán -, ám azt egy percig sem tűrhetjük el, hogy a trianoni diktátum előkészítőinek és okozóinak szellemi és fizikai leszármazottai a huszonegyedik században a még megmaradt Magyarország területén is diszkriminálják a magyarokat. Ahogy azt a vérlázító kettős mércét sem fogadhatjuk el, hogy a zsidó szervezetek felhívására, bejelentés nélkül, törvénytelenül utcára vonult több száz „antifasiszta” tüntető szabadon béníthatta meg Budapest belvárosában a forgalmat, miközben engem ugyanezért – bár én jogszerűen bejelentettem a tüntetésünket és a forgalmat sem akadályoztuk – bilincsben hurcoltak el tavaly október 22-én a Nagymező utcából, majd 72 órán át indoklás nélkül, törvénytelenül fogva tartottak, s celláról cellára végighurcoltak hazánk több büntetésvégrehajtási intézményén. A pofátlanság határtalansága, ami hétfőn történt. Nem elég, hogy kidobták, magyarságában megalázták, utána még életveszélyesen meg is fenyegették azt a magyar lányt, aki csupán egy magyar zenekar koncertjére szeretett volna jegyet vásárolni, de a végén még több százan törvénytelen tüntetéssel megakadályozták, alkotmányos jogainak gyakorlásában meggátolták azt a néhány hazafit is, aki tiltakozásképpen jegyet akart venni egy másik nemzeti zenekar koncertjére. A rendőrség, amely ilyenkor előszeretettel szokott könnygázgránátot, gumilövedéket lőni közénk, most csak udvariaskodott az „antifasiszta” törvényszegőkkel szemben. Egy zsidó fiatalember pedig lazán Tomcat kamerájába mondta a véleményét a magyarokról: „kihaló faj vagytok”.

Soha életemben nem voltam, és még a pesti jegyárusok viselkedéséhez hasonló provokációk hatására sem leszek soviniszta, ám a hazám megvédésére – bármilyen eszközzel – mindig készen állok! A törvénytelen ellentüntetés szervezőinek – az SZDSZ, a szélsőséges, zsidó rasszista szervezetek és honlapok – oldalán Gyurcsány Ferenc vezetésével összeállt az egész politikai „elit”, a Fidesztől az MSZP-ig. A másik oldalon vagyunk mi, magyarok. Más nem maradt, így nekünk kell megüzennünk azoknak, akik azt hiszik, hogy itt kereshetnek új hazát, hogy ez a hely már sok száz éve foglalt. Évszázadokon át békében tudtunk élni más népekkel, de egy dolgot mindenkinek el kell fogadni evidenciaként: Magyarország a magyaroké! Ha most nem állunk ki magunkért, jelzést küldünk arról az ellenségeinknek, hogy immáron bármit megtehetnek velünk a saját hazánkban. Többen kell lennünk április 11-én 16 órakor Budapesten a Jászai Mari téren, majd a jegyiroda előtt, mint a magyarellenes csőcselék. Most a puszta jelenlétünkkel is védjük a hazánkat. Hívok mindenkit, s természetesen magam is ott leszek!

Budaházy György

Nahát, nahát. Hova gyűrűzik ez a Broadway ügy! Pedig egy vegytiszta nemzeti ügynek indult. Március 20-án a jegyiroda alkalmazottai magyarságában kigúnyoltak, és nem szolgáltak ki, sőt kidobtak az üzletből egy lányt, és fasisztának nevezték a Hungarica zenekart. A lány ezt a megalázó történetet másnap megírta a Kuruc.info-nak, amely ezt meg is jelentette, majd a témát Magyar Nemzet is felkapta. A hír megjelenése után eltelt tíz nap. Tíz nap alatt lett volna lehetősége az irodának nyilvánosan bocsánatot kérni mind a hölgytől, mind a zenekartól, az – egyébiránt üzletpolitikai hibát (hisz törzsvásárlóval csinálta mindezt) elkövető – alkalmazottat kirúgni, az ügyet korrektül elrendezni. De nem tette! Érdemes eljátszani a gondolattal, hogyha mondjuk egy zsidógyereket dobnak ki, és küldenek el a cionista haverjaihoz jegyet venni, milyen hisztériázás lett volna ez alatt a tíz nap alatt. Ezután – gondolom megunva a várakozást – Molotov-koktélt dobtak ismeretlenek az irodára. Erre azok megfenyegették a lányt. Erre Tomcat „próbavásárló” akciót szervezett. Erre megjelentek a nácizó, antiszemitázó antifasiszták, és rákontrázott a témára országunk elqrója is.

Azt hiszem, ez az ügy is isteni elrendelés, hogy így alakult. Legalább kiderült néhány dolog, és megfogalmazódik néhány kérdés.
- Például, hogy a zsidók személyes szférájukba történő betámadásnak érzik a Broadway elleni fellépést. Miért, Lipótváros már az övék? Mégiscsak azoknak van igaza, akik már hosszú évek óta egy új honfoglalásról beszélnek?
- Hogy a Fidesznek a zsidó nemzet és hagyományok iránt mélységesen elkötelezett zsidó képviselője van. De mi szükségünk van nekünk, magyaroknak egy ilyen képviselőre? Kedves jobboldali szavazók, valóban így képzeltétek el A JÖVÕt, ami ELKEZDÕDÖTT?
- Hogy a magyaroknak saját hazájukban nincs miniszterelnöke (bár ez eddig is látványos volt). Mert aki van, az csak egy (vagy esetleg kettő) kisebbségért aggódik, és a megalázott magyar lányt alapból hazugnak tartja. De hogyhogy nem a magyarság kicsúfolásán és az alaptalan fasisztázáson van felháborodva?

Hát, „kedves” zsidók, képzeljétek, nem vagyunk nácik, mint ahogy a palesztinok sem nácik, meg az irániak sem nácik, meg Wass Albert, meg Liszt Ferenc, meg Luther Márton (meg folytathatnám a sort a végtelenségig) sem voltak nácik. Csak mindezeknek ugyanabból lett elegük – amiből valószínűleg a náciknak is annak idején. A vérlázító, zsidó pofátlanságból. És ebben az országban ez kezd már elviselhetetlen lenni. Hogy még abból is, ha minket ér atrocitás, abból is a maguk sajnáltatását akarják kihozni, és megragadni az alkalmat a mocskolásunkra.

Ezek után azt mondom, igenis menjünk csak ki minél többen pénteken 16 órára a Jászai Mari térre!

(Szent Korona Rádió)

Toroczkai és Budaházy is ott lesz pénteken
Magi, cs, 2008/04/10 - 22:32

Szerkesztőségünkbe eljuttatta Budaházy György és Toroczkai László is a pénteki tüntetéshez csatlakozó közleményét. A két hazafi úgy gondolja, hogy ott a helyük. Alább olvasható mindkét írás.
hirdetés

Toroczkai László

Tíz évvel ezelőtt, amikor még a MIÉP-ben politizáltam, azt mondta nekem egy párttársam, hogy nem telik el egy-két évtized, s Magyarország Palesztina sorsára jut. Én ezt az állítást akkor, bevallom, erős túlzásnak tartottam. Nem tudtam elképzelni, hogy egyszer Budapest utcáin kövekkel és Molotov-koktélokkal fogunk harcolni a mérhetetlen túlerővel szemben. S most ott tartunk, hogy megszoktuk az ilyen jellegű utcai harcokat a magyar fővárosban, az izraeli elnök pedig nyilvánosan kijelentheti, hogy a zsidók felvásárolják Magyarországot, s erre még csak egy aprócska fejcsóválás sem érkezik reakcióként a magyarországi politikum részéről, most pedig már azt is megértük, hogy Budapesten is kidobhatnak valakit azért egy üzletből, mert egy magyar nemzeti zenekar koncertjére akart jegyet vásárolni. Azt még csak megértjük, ha elfogadni nem is tudjuk, hogy a Trianonban elszakított és megszállt területeinken állandó támadásoknak vagyunk kitéve – többek között éppen a magyar nemzeti zenekarok koncertjeinek szervezése kapcsán -, ám azt egy percig sem tűrhetjük el, hogy a trianoni diktátum előkészítőinek és okozóinak szellemi és fizikai leszármazottai a huszonegyedik században a még megmaradt Magyarország területén is diszkriminálják a magyarokat. Ahogy azt a vérlázító kettős mércét sem fogadhatjuk el, hogy a zsidó szervezetek felhívására, bejelentés nélkül, törvénytelenül utcára vonult több száz „antifasiszta” tüntető szabadon béníthatta meg Budapest belvárosában a forgalmat, miközben engem ugyanezért – bár én jogszerűen bejelentettem a tüntetésünket és a forgalmat sem akadályoztuk – bilincsben hurcoltak el tavaly október 22-én a Nagymező utcából, majd 72 órán át indoklás nélkül, törvénytelenül fogva tartottak, s celláról cellára végighurcoltak hazánk több büntetésvégrehajtási intézményén. A pofátlanság határtalansága, ami hétfőn történt. Nem elég, hogy kidobták, magyarságában megalázták, utána még életveszélyesen meg is fenyegették azt a magyar lányt, aki csupán egy magyar zenekar koncertjére szeretett volna jegyet vásárolni, de a végén még több százan törvénytelen tüntetéssel megakadályozták, alkotmányos jogainak gyakorlásában meggátolták azt a néhány hazafit is, aki tiltakozásképpen jegyet akart venni egy másik nemzeti zenekar koncertjére. A rendőrség, amely ilyenkor előszeretettel szokott könnygázgránátot, gumilövedéket lőni közénk, most csak udvariaskodott az „antifasiszta” törvényszegőkkel szemben. Egy zsidó fiatalember pedig lazán Tomcat kamerájába mondta a véleményét a magyarokról: „kihaló faj vagytok”.

Soha életemben nem voltam, és még a pesti jegyárusok viselkedéséhez hasonló provokációk hatására sem leszek soviniszta, ám a hazám megvédésére – bármilyen eszközzel – mindig készen állok! A törvénytelen ellentüntetés szervezőinek – az SZDSZ, a szélsőséges, zsidó rasszista szervezetek és honlapok – oldalán Gyurcsány Ferenc vezetésével összeállt az egész politikai „elit”, a Fidesztől az MSZP-ig. A másik oldalon vagyunk mi, magyarok. Más nem maradt, így nekünk kell megüzennünk azoknak, akik azt hiszik, hogy itt kereshetnek új hazát, hogy ez a hely már sok száz éve foglalt. Évszázadokon át békében tudtunk élni más népekkel, de egy dolgot mindenkinek el kell fogadni evidenciaként: Magyarország a magyaroké! Ha most nem állunk ki magunkért, jelzést küldünk arról az ellenségeinknek, hogy immáron bármit megtehetnek velünk a saját hazánkban. Többen kell lennünk április 11-én 16 órakor Budapesten a Jászai Mari téren, majd a jegyiroda előtt, mint a magyarellenes csőcselék. Most a puszta jelenlétünkkel is védjük a hazánkat. Hívok mindenkit, s természetesen magam is ott leszek!

Budaházy György

Nahát, nahát. Hova gyűrűzik ez a Broadway ügy! Pedig egy vegytiszta nemzeti ügynek indult. Március 20-án a jegyiroda alkalmazottai magyarságában kigúnyoltak, és nem szolgáltak ki, sőt kidobtak az üzletből egy lányt, és fasisztának nevezték a Hungarica zenekart. A lány ezt a megalázó történetet másnap megírta a Kuruc.info-nak, amely ezt meg is jelentette, majd a témát Magyar Nemzet is felkapta. A hír megjelenése után eltelt tíz nap. Tíz nap alatt lett volna lehetősége az irodának nyilvánosan bocsánatot kérni mind a hölgytől, mind a zenekartól, az – egyébiránt üzletpolitikai hibát (hisz törzsvásárlóval csinálta mindezt) elkövető – alkalmazottat kirúgni, az ügyet korrektül elrendezni. De nem tette! Érdemes eljátszani a gondolattal, hogyha mondjuk egy zsidógyereket dobnak ki, és küldenek el a cionista haverjaihoz jegyet venni, milyen hisztériázás lett volna ez alatt a tíz nap alatt. Ezután – gondolom megunva a várakozást – Molotov-koktélt dobtak ismeretlenek az irodára. Erre azok megfenyegették a lányt. Erre Tomcat „próbavásárló” akciót szervezett. Erre megjelentek a nácizó, antiszemitázó antifasiszták, és rákontrázott a témára országunk elqrója is.

Azt hiszem, ez az ügy is isteni elrendelés, hogy így alakult. Legalább kiderült néhány dolog, és megfogalmazódik néhány kérdés.
- Például, hogy a zsidók személyes szférájukba történő betámadásnak érzik a Broadway elleni fellépést. Miért, Lipótváros már az övék? Mégiscsak azoknak van igaza, akik már hosszú évek óta egy új honfoglalásról beszélnek?
- Hogy a Fidesznek a zsidó nemzet és hagyományok iránt mélységesen elkötelezett zsidó képviselője van. De mi szükségünk van nekünk, magyaroknak egy ilyen képviselőre? Kedves jobboldali szavazók, valóban így képzeltétek el A JÖVŐt, ami ELKEZDŐDÖTT?
- Hogy a magyaroknak saját hazájukban nincs miniszterelnöke (bár ez eddig is látványos volt). Mert aki van, az csak egy (vagy esetleg kettő) kisebbségért aggódik, és a megalázott magyar lányt alapból hazugnak tartja. De hogyhogy nem a magyarság kicsúfolásán és az alaptalan fasisztázáson van felháborodva?

Hát, „kedves” zsidók, képzeljétek, nem vagyunk nácik, mint ahogy a palesztinok sem nácik, meg az irániak sem nácik, meg Wass Albert, meg Liszt Ferenc, meg Luther Márton (meg folytathatnám a sort a végtelenségig) sem voltak nácik. Csak mindezeknek ugyanabból lett elegük – amiből valószínűleg a náciknak is annak idején. A vérlázító, zsidó pofátlanságból. És ebben az országban ez kezd már elviselhetetlen lenni. Hogy még abból is, ha minket ér atrocitás, abból is a maguk sajnáltatását akarják kihozni, és megragadni az alkalmat a mocskolásunkra.

Ezek után azt mondom, igenis menjünk csak ki minél többen pénteken 16 órára a Jászai Mari térre!

(Szent Korona Rádió)

Ma az a baj, hogy nem a nemzetet felemelni akarók - legyenek akár dilettánsok - vezetik az országot, hanem nyíltan nemzetellenes, nemzetrontó, az országot idegenek kezére átjátszó söpredék uralkodik.

Ezek mindig is a rajtuk kívüli emberiség ellenségei voltak.

1222-ben kiadott Aranybullából : "24.Törvény: Az izmaeliták és zsidók kamarai tisztségviselése ellen Kamaraispánok,pénzverők, sótisztek és vámszedők az ország nemesei, izmaelíták és zsidók ne lehessenek!

Egy moszkvai esküdtszék felmentette, mivel "ORTODOX ZSIDÓ NEM LEHET GYILKOS"

Egy moszkvai bíróság felmentette Andrej Zsurabljovot a gyilkosság vádja alól, azzal az egyedülálló indoklással, hogy "egy vallásos ortodox zsidó" nem képes gyilkosságot elkövetni". Miután az esküdtek egyhangúlag így határoztak, a bírónak nem volt mit tenni és Zsurabljovot ártatlannak deklarálta és szabadlábra helyezte. Az ügyészég kilátásba helyezte, hogy fellebbez.

Öt évvel ezelőtt a moszkvai rendőrség letartóztatta Andrej Zsurabljovot és azzal vádolta, hogy megölte barátját. A vádlott Izraelbe menekült és itt - lévén zsidó - megkapta az állampolgárságot. Idővel Zsurabljov "megtért" és vallásos zsidó lett belőle, aki szigorúan tartja a vallás törvényeit.

Ez, úgy látszik, nem hatotta meg az orosz ügyészséget, amely kikérte Zsurabljovot és kiadása után bíróság elé állította. A tárgyaláson a vádlott tagadta a vádat és ügyvédje azzal érvelt, hogy egy ortodox zsidó eleve nem lehet gyilkos.

Ezt az érvet az esküdtek magukévá tették és a zsűri elnöke, egy terebélyes orosz asszonyság, "megmagyarázta" az ügyésznek, hogy azért mentik fel a vádlottat, mert egy ortodox zsidó ab ovo nem lehet gyilkos.

Az ügyész fellebbez, és addig nem engedik meg a felmentett vádlottnak, hogy visszatérjen Izraelbe.

ufi zsidó zsidesz reakció fidesz fidelitas