Nacionalizmus es szocializmus életösszhangja

Nacionalizmus és szocializmus életösszhangja

Az emberiség tagozódásának két nagy elve ütközött egymással az utolsó évszázad során. Az emberiséget függőlegesen tagozó nemzetiség elve, amely növeli a nemzetek öntudatát, amelyet keményít a nacionalizmusnak egyre erősödő mozgalma. Az emberiséget horizontálisan tagozó proletár szocializmusnak az osztályképződés a fő elve. Az utolsó évtizedek élményei megtanították a gondolkodni tudókat, hogy az emberiség maga nagy harcait, mint nemzetek, és NEM pedig mint osztályok harcolják. A fasizmus megelégedett a szocializmus korábbi tömegeinek nacionalizálásával. A német nemzeti mozgalom nem elégedett meg a tömegek nacionalizálásával: az ideológiát, az eszmét, a szocializmus alapgondolatát is nacionalizálni igyekezett. A nacionalizmus elemzésénél két elemmel találkozunk. A hagyományos történelem során kialakult élményközösségeknek, a nemzetiségnek az öntudatával ez a nemzetiségi elv és az idők során hazává szélesült szülőföld szeretetével, a patriotizmussal. A nacionalizmus annyiféle, ahány náció van, és minden korban eltérő színezetű.

A szocializmus a nemzeti együvé tartozás tárgyi feltételeit alakítja ki. A szocializmus teremti meg a társadalmi, gazdaságetikai, a nemzeti élet keretén belül a nacionalizmus érvényesítését. A nacionalizmus volt az, amely a szocializmust felszabadította marxizmustól. A nacionalizmus és a szocializmus szellemi ötvözete a legmagasabb rendű szellemi közösség.

A Német szociálpolitika:

A német nacionalizmus a külső nyomás ellenhatásaként fejlődött ilyen példátlan intenzitásúvá (Versaillesi rablóbéke). A társadalmi ellentéteket elmélyítette a németség háború utáni helyzete, ezért szocializmust vet fel magában.

A világháború alakította a tömegek gondolkodását. A német hadbavonult és onnan visszatérő férfiak nagy részének közmeggyőződésévé vált, hogy a szocializmus az a gazdasági forma, amely más nacionalista vagy nem nacionalista szellemtől függetlenül egy magasabb és emberhez méltóbb népélet kialakítására alkalmas.

A szociálpolitika, így a nemzeti szocializmus szociálpolitikája is nem a gazdasági élet némi javítását jelenti, nem az elesett embertársnak a megsegítését, sem a jótékonyságot, hanem a szociálpolitika, a társadalompolitika a társadalomra irányul. A megelőző tevékenységek a legfontosabbak. A német szociálpolitika a német szocializmus megvalósítására irányul. Arra irányul, hogy a németség belső értékeit kibontakoztassa, és lehetővé tegye a politikai erőknek és teljesítményüknek a legnagyobbra fokozását. Minden szociálpolitikának az állam a hordozója, és így a német szociálpolitikában is az állam kapja a fő hangsúlyt. A német állam nem öncélú, a nemzeti szocializmus ideológiájában a német állam eszköz. Eszköze a fajnak, a faj megerősítése, tisztaságának megőrzése, fennmaradása érdekében. Csak így lehet az etnikai és faji konflikutusoktól mentes, és ezért egységes és erős birodalmat létrehozni - a III. Birodalmat. Az állam szociálpolitikájának elsődleges célja a faj védelme, a faj megerősítése, a faj érvényesítése. Ezt a politikát követi a németség akkor, mikor a fajkeveredések kialakulását a sterilizációs törvény rendelkezései alapján az értéktelen elemeknek a fajban való utánpótlását lehetetlenné teszi. Ezt a fajvédelmi politikát követi akkor, amikor a szociális intézmények, a társadalombiztosítási intézmények munkáját arra állítja be, hogy a megelőzés az egészségi ártalmak, a fajtát gyengítő biológiai károk megelőzése céljából koncentrálja a maga anyagi erőit. Ezt a fajvédelmi politikát követi akkor, amikor kitelepíti vagy erőteljesen kivándorlásra ösztönzi azokat, akik a belső ellenséget, és az élősködő réteget alkotják.

Minden szociálpolitikának központi problémája a nemzet munkarendjének megteremtése. A munka tulajdonképpen magának a személyiségnek a kibontakozása a nemzetközösség érdekében. A munka tehát annyit ér, amennyit a nemzetközösség céljainak szolgálatában ér. A nemzeti munka rendjének két hatalmas pillére van, az egyik az ún. Arbeitsfront, a munka arcvonala, a másik a nemzeti munka rendjének nevezett birodalmi munkaügyi szervezet.

Minden üzemben a vállalkozó az üzem Führerje, a munkavállalók az üzemben a munkás csapatot, a Gefolgschaftot jelentik, akik követik a küzdelmekben és a harcban a tulajdonos vállalkozót. (Japánban ennek a munkahelyi életközösségi magatartásoknak amúgy régebbről is hagyománya van, a klánszisztéma) Teljes demokratizmus van az üzemekben, nem demokrácia a vezetésben, hanem az ember és ember közötti érintkezésben. A vezetők, a mérnökök, a munkások, és a tanulatlan napszámosok közötti érintkezésben az ugyanazon nemzethez való tartozás, és az együvé tartozási érzet tapasztalható. Tapasztalható a rokonszenv, az udvariasság és az egymás szempontjainak megértése. A munka nem vált robottá, s a munkás jól tudja, hogy a teljesítmény, amelyet nyújt, részben anyagi megalapozása teljes életének, részben bekapcsolódás a nemzeti erőkifejtésbe, egy hatalmas nemzeti teljesítménybe. A társadalmi féltékenységet, amely rendszerint gyűlöletté fajul, megszünteti, ennek elejét veszi az, ha a munkás tudja, hogy módjában van évenként két hetet utazni tengerparton, kies vidékeken családjával együtt üdülni, polgáriasodott formában szórakozni. A munkás tehát személyiségeihez méltó életet élhet, ennek következtében kultúrértékek felvételére alkalmassá válik.

A nemzeti szocializmus ideológiájának megfelelő rendszabályokkal szocializmus teremthető a kapitalizmus szélesebb körében, azokban a gazdasági szektorokban, amely gazdasági szektorok működése a legfontosabb a közösség szempontjából. Megőrizhetőek a kapitalizmus előnyei, például a verseny, de mindez a nemzeti érdeknek megfelelően van beszabályozva. Termelőüzemek, bányák, és földterület ellenben soha nem kerülhet idegen országból érkező tőke tulajdonába. A CSAK jogi személyiségű társaságok nem léteznek, helyettük teljes személyes vagyoni felelősséggel rendelkező korporácók vannak. Értelme : a csődbűntett és az egyéb spekuláció ellehetetlenítése.

Na, akkor ezt most kivételesen jól sikerült összefoglalnom. :-)

De Lantos János is írt egy ilyen alap dolgokat tárgyaló írást.

A nacionalizmus és a szocializmus életösszhangja - írta Lantos János - kitartás.hu

Nacionalizmus

A nacionalizmus a 19. században tűnt fel, mint politikai érzelem. Legalábbis onnantól kezdve deklarálják keletkezésének időpontját. Valójában ez így hamis állítás, mivel a nacionalizmus érzése – hívják bárhogy is – mindig megvolt az emberekben. Ez egy természetes ösztön, ami vele született, még akkor is ott lapul lelke mélyén, ha ezt a természetes érzést igyekeznek elnyomni, kioltani belőle. A nacionalizmus szerint minden ember nemzeti jellegzetességgel bír. A nacionalizmus célja, a nemzeti önazonosság felszínre törése volt. Bármely nemzet tagjában megtalálható az az érzés, miszerint tartozni akar valahová. Egy egészséges lelkületű nemzet életében tehát, meghatározó tartópillér szerepét kell betöltenie a nacionalizmusnak. A nacionalista érzés szoros összefüggésben áll a kultúrával. A kultúra hordozója a faj, azon belül pedig a nemzetek is egyfajta sajátos kultúrát hordoznak magukban. Egy nemzet lelkiségét tükrözi annak kultúrája. Fontos dolog az, hogy a népi kultúra valóban a nép minden rétegéhez eljusson, ne lehessen egyes osztályok kiváltsága csupán. Az egész nemzet közkincsévé kell tenni, hiszen csak így érezheti át mindenki. Felszínre kell hozni a nemzetben rejlő tehetséget, és a nemzeti kultúra szolgálatába kell állítani, hogy áthassa az egész nemzetet a nacionalizmus érzése. A kultúrának ápolnia kell a testvéri összetartozás erejét, így erősítve meg a nacionalizmust a nemzet életében. Csak egy ilyen lelkülettel megáldott nemzet képes nagy célokat elérni. Minden nemzet történelmében, ha külső veszély fenyegette, csak akkor tudta magát megvédeni, ha ez az érzés áthatotta a nemzet nagy részét. Az, hogy a közösségért érdemes áldozatokat hozni, hiszen az ember maga is e közösség büszke tagja. Fontos még megjegyeznem, hogy a tiszta nacionalizmus gondolatának átérzéséhez idealizmus szükségeltetik. Ez az a gondolat, ami egy nemzetet összetart, és összefogásra ösztökélhet. De ez csak úgy valósulhat meg, ha egységes a nemzet belső társadalma, és ez pedig már a szocializmus kérdésköre.

Szocializmus

Most rátérnék a szocializmus kifejtésére. A szocializmus szintén a 19. században bukkant fel, válaszul az ipari forradalom miatt megváltozott viszonyokra. A szocializmus a következőképpen határozható meg: a társadalmi igazságosság tana. A szocializmus nem veti el a magántulajdont, természetes keretek között kívánatosnak tartja, sőt teljes védelme alatt áll. A szocialista rendszerben az állam ellenőrzi a termelő folyamatokat. Természetes vágy minden emberben, hogy az életbiztonsága meglegyen. Továbbá, hogy munkája megbecsülésre találjon. Ez szintén természetes érzés, amelyet az emberből kiirtani nem lehet. Tehát a szocializmus érzése is veleszületett, egyidős az emberiséggel, bár nyilvánvalóan nem így nevezik, vagy nevezték. Már itt az elején leszögezném, hogy a tiszta szocializmus nem keverendő össze, annak marxi, kommunista torz válfajával. A szocializmus azért szocializmus, mert az egész nemzeté. Nem pedig kizárólag a munkásosztályé, bár a történelem bebizonyította hogy csak szavak szintjén volt az övé… A marxizmus szocializmusában a munkás nem más, mint egy eszköz. Társközösségi érzése nincs, hiszen nem is természetes közösségben él. A marxizmusban egy szikrányi szocializmus sincs. Az osztályharc meddő, csak a nemzet egységének az ellensége. A szocialista berendezkedésű állam feladata, hogy ügyeljen arra, hogy az egységes nemzet ne hulljon szét egymással szemben álló vagyoni rétegekre (osztályokra), nehogy osztályellentétek keletkezzenek. Nincs osztálytársadalmi rétegződés.

Nemzeti szocializmus

Most rátérnék a nacionalizmus, és a szocializmus összhangjának a kérdésére. Sokan bizonyára azt mondják, hogy a nacionalizmus és a szocializmus egymással szöges ellentétben álló eszme. Ez a megállapítás akkor állná meg a helyét, ha szocializmuson a kommunizmust, a marxizmust érteném. De mivel az imént kifejtettem már, hogy miért nincs köze az igazi a szocializmusnak a kommunizmushoz, ezért a további okfejtés jelen esetben szükségtelen.

Amint látjuk, ezt a nacionalista szocializmust teljesen meg kell különböztetnünk a marxi szocializmustól. Azonban van másik oka is, amiért meg kell különböztetnünk. Mégpedig az, hogy a marxi szocializmust teljes mértékben áthatja a posványos, alacsonyrendű materializmus. A nacionalista szocializmus pedig idealista gondolkodásmódon alapuló ideológia. A marxizmus lényegében internacionális osztályszocializmus, míg ez ellenben nemzeti, egyetemes szocializmus. A nacionalizmusnak és a szocializmusnak azért kell kiegészíteni egymást, mert: a szocializmus nélküli nacionalizmus, könnyen átcsaphat sovinizmusba, illetve a nacionalizmus nélküli szocializmus nagyon hamar materializmussá fajulhat. Ez az a rend, mely hivatott megteremteni a gazdasági békét, mely a munka és termelés eredményeinek hasznát arányosan osztja meg a termelés tényezői között, hogy megszüntesse a pénzkapitalizmus keletkezésének és létezésének lehetőségét és a munkásság reménytelen nyomorát. Megteremti a társadalmi békét, az előbb taglalt okok miatt, hiszen megszünteti a kiváltságos “osztályokat”. Nem utolsó sorban megteremti a politikai békét, ahol nem önző pártérdekek acsarkodása tapasztalható, hanem egyetlen vezérgondolat kézzelfoghatósága érzékelhető, mégpedig; a nemzet boldogulása mindenekfelett! Ebben a rendszerben minden hatalom a néptől ered. A termelvényekből adódó haszon nem a tőkésé, vagy az államé, hanem a nemzeté. Az embernek szorgalmával, és legjobb képessége szerint kell szolgálnia az embertársai által alkotott nemzetet. Viszont a nemzetnek is vannak kötelességei vele szemben, vagyis meg kell teremtenie azokat a körülményeket, ahol az ember az előbbiekben leírt szerepét tökéletesen betöltheti. Ez a nacionalizmus és a szocializmus összhangja. A szocializmusban cél a munkás és a munkaadó közötti béke. Az ellentéteket szító szakszervezetekre nincs szükség, valódi érdekképviseleti szervezetekre van szükség, amely valóban a munkabéke előteremtésén fáradozik. Emellett a társadalom minden rétegét hazaszeretetre kell nevelni, hiszen a szocializmuson keresztül így érezheti át, hogy mi az a nagy cél amiért dolgoznia kell. Munkabéke pedig akkor van, ha a munkás a megbecsüléséért vívott harcában megkapta magának a tiszta egészséges családi otthont, továbbá a egészséges légkörű munkahelyet, hogy családja és nemzete számára képességei szerint a legjobb teljesítményt nyújtsa. E nemzetvédő eszmekörben nagy szerepe van a családnak. Az ifjúságnak kulcsfontosságú hivatása van, fontos tehát a gyermeknevelés megfelelő szellemben történő végrehajtása. Ezért van nagy szükség a családra, hogy a gyermek tiszta erkölcsi nevelést kapjon. Tetten érhető tehát mindenhol a nemzeti érzés, illetve a szociális gondolat, melyek olyan érzések amelyek megvannak az ember legbelsőjében. Természetes életösztönök ezek, összehangolásuk pedig meghozza azt a társadalmi rendet, ahol a nemzet minden tagja a közösség nagy szolgálatában, egyéni céljait is tökéletesen meg tudja valósítani, hiszen az egybe esik a közakarattal. Az erkölcsi és szellemi, illetve az anyagi érdekek összehangolását jelenti e két eszme összehangolása. A szocializmussal a közösségben lévő minden egyén boldogítása a célja, de a nacionalizmussal a legtermészetesebb népi közösség, az egész nemzet jólétéért dolgozik. Politikai gazdasági tekintélyrendszer, az egyén felelősségével. Röviden olyan rendszer, ahol a nacionalizmus meghatározó, de ahhoz hogy a nemzet minden tagja őszintén magáénak vallhassa ezt a nacionalizmust, szükségeltetik a szocializmus. E rendszer magyar gyakorlatának középpontjában mindenkor a nemzet áll.

Lantos János

A neoliberális szabadrablás

A neoliberális szabadrablás

A globalizáció, pontosabban a globalizációnak a mintegy 30 éve a neoliberalizmus elveinek jegyében zajló folyamata égbekiáltó különbségekhez vezetett szegények és gazdagok között, meggyorsította a természeti környezet pusztítását, és a gazdagok és szegények közti szakadék mélyítésével a háborúk és terrortámadások pusztításait és veszélyeit is megnövelte.

Hívei szerint a globalizáció nem más, mint a mindenkinek előnyös nemzetközi kereskedelem és munkamegosztás általánossá, globálissá válása a modern szállítóeszközök és kommunikációs technikák, köztük is elsősorban a számítógépek és a mikroelektronika segítségével.

A tömegtermelés, sorozatgyártás, és a kutatás-fejlesztés létezett már a hetvenes évek előtt is, csakúgy, mint a légi, vízi, és szárazföldi kereskedelem. Tehát mindezek megléte nem jelenti azt, hogy el kellene fogadnunk a neoliberális elveket. Nem neoliberális pl. az lenne, ha CSAK azt importálnánk asmit idehaza nem tudunk megtermelni. Hogy így drágább a beszerzés? Igen ám, de egyrészt a világpiacon is bármikor felmehet az egyes árucikkek ára, másrészt pedig ha miénk a termelés, miénk a haszon, és a mi állampolgáraink jutnak munkához.

A mai globalizáció nem a haladást, a közjót vagy a közérdeket szolgálja általában, hanem csupán néhány nagytőkés társaságnak az érdekeit, miközben rombolja és pusztítja azoknak az embermilliárdoknak az életfeltételeit, akik nem a gazdag és hatalmas (=és zsidó) elit körökhöz, a különféle szabadkőműves jellegű szervezetekhez (a Bilderberg csoport és hasonlók) tartoznak, hanem egyszerű, bérből és fizetésből élő állampolgárok, legyenek akár USA polgárok, akár angolok, akár azok, akik a perifériákon élnek Latin-Amerikában, Afrikában, Ázsiában vagy a szovjet utódállamokban.

A világon az elmúlt harminc évben romlott a szegények helyzete, és tovább nőttek a különbségek gazdagok és szegények között. Mutatja ezt, hogy míg 1960-ban a Föld lakosságának leggazdagabb 1/5-e /csak
/ harmincszor akkora éves jövedelemmel rendelkezett, mint a legszegényebb 1/5, addig 1998-ban már hetvennégyszeres volt ez az arányszám. Emiatt jelenleg hal éhen naponta 20 000 ember, nincs tiszta ivóvize, és kell két dollárnál is kevesebb napi jövedelemmel beérnie jelenleg az emberiség felének, több mint hárommilliárd embernek.

Amikor 1990 körül összeomlott a szovjet bolsevik világrendszer, az amerikai neoliberális Fukuyamával együtt többen azt képzelték tévesen, hogy immár vége a történelemnek: hogy a volt szocialista országokhoz hasonlóan lassanként majd a Föld összes többi országa is átveszi az általuk egyedül üdvözítőnek tartott korlátlanul kapitalista piacgazdaságot és a pusztán a tőke érdekeit képviselő lobbik által folyamatosan a szabadrabláshoz igazított jogállamot. A 90-es évek második felétől kezdve egyre többen kételkednek abban, hogy valóban jó irányban haladna az emberiség a kapitalizmus világméretű győzelmével. Ehhez az elbizonytalanodáshoz a gazdagok és szegények fent jelzett drámai ellentétein kívül hozzájárultak az ökológiai válságnak, azon belül is főleg a klímaváltozásnak immár a gazdag országokban is drámaivá váló eseményei, amilyenek az utóbbi évek özönvízszerű esői és forróságai voltak.

A globalizáció azért nem egyszerűen a nemzetközi munkamegosztás globálissá válása, mert e folyamat már létezett az 1800-as évek vége felé is, de már a múlt század hetvenes évei óta a neoliberalizmus szellemében megy végbe, és ennek megfelelően csak egy bizonyos csoport érdekeit szolgálja.

A neoliberalizmus voltaképpen /egy /sajátos válasz a múlt század hetvenes évei óta tartó, sokak által nem felismert gazdasági válságra. Keynes és Fourastié már az 1940-es években megjósolta, hogy a hetvenes években majd stagnálni kezd a világgazdaság, hacsak nem lesz totális háború, vagy erős népességnövekedés. Eltérően az 1929-33 közötti világválságtól a világgazdaság mai válsága sokak számára azért észrevétlen, mert harminc éve többé-kevésbé stagnál ugyan a világgazdaság egésze, de a centrum bizonyos országaiban és néhány más országban (ahol költenek kutatás-fejlesztésre, ahol erős a gazdaság állami szabályozása, olyanok, amilyen például Kína, Szingapúr, Tajvan, és az ázsiai kistigrisek) olykor végbemegy azért némi gazdasági növekedés is. A világgazdaság harminc éve tartó válsága olyan jelenségekben mutatkozik meg, mint hogy még a fejlett országokban is kihasználatlanul hevernek évtizedek óta hatalmas termelőkapacitások, és magas a munkanélküliség; hogy pénzügyi válságok törtek ki és bénítottak meg olyan hatalmas régiókat, mint Délkelet-Ázsia, Argentína és Oroszország; hogy eddig nagy társadalmi és gazdasági nehézségekbe torkollott a rendszerváltás az egykori szovjet blokk országaiban, és hogy jóformán kiesett egy teljes földrész, Afrika, a nemzetközi munkamegosztásból.

A neoliberalizmus szellemében zajló globalizáció olyan válaszkísérlet a világgazdaság stagnálására, amely CSAK a világot jelenleg vezető nagytőkés tulajdonoscsoportoknak az érdekeit szolgálja.

A neoliberalizmus ideológiája ilyesmi : (figyelem, ez az ideológia számunkra egy hülyeség és öntökönszúrás, hiszen feltehetően nem vagyunk Rotschild vagy Onasszisz súlycsoportú gazdagok) ""Ragaszkodjunk a teljesen liberális kapitalizmushoz, és bízzunk mindent a piac erőire, ha a lehető legjobb világban kívánunk élni. Mert minden gazdasági és társadalmi bajnak az a gyökere, hogy beavatkoznak a piac folyamatokba külső erők, hogy a piac teljes szabadságát korlátozza az állam, és engedélyez beavatkozásokat más szervezeteknek is, amilyenek például a szakszervezetek és a környezetvédő szervezetek. A neoliberalizmus a szabad verseny jó kétszáz éves egyoldalú (kizárólag a profitmaximalizálást szolgáló) dogmájára támaszkodva támadja a jóléti vagy szociális államot; a munkavállalói jogokat és a munkavédelmi, a környezetvédelmi törvényeket, amelyek úgymond indokolatlan keretek betartására kényszerítik a munkáltatókat is, a munkavállalókat is; az állami gondoskodás és szabályozás olyan intézményeit, amilyen a munkaadót terhelő kötelező nyugdíjbiztosítás és egészségügyi hozzájárulás; a fejlődő államok kísérleteit, hogy protekcionista intézkedésekkel, védővámokkal próbálják életben tartani gazdaságukat a fejlettebbekkel szemben. Közgazdaságtani közhely, hogy modern gazdaság nem működhet piacok nélkül (No és a belső piac nem piac, ha amit mi termelünk, azt mi fogyasztjuk, na ugye hogy működhet az autarkia!), és hogy az árképződést befolyásolnia kell a keresletnek és a kínálatnak is. A neoliberalizmus túl sokat vár a pénztől és a piacoktól, mert azt képzeli, hogy piaci mechanizmusoknak kell alávetni és áruvá kell változtatni mindent: az embert, a természetet, a művészetet, a morális és kulturális kapcsolatokat. A különben zsidó Adam Smith közgazdász a láthatatlan kéz híres hasonlatát jó kétszáz éve fogalmazta meg, hogy kifejezze: a szabad piac jóvoltából a piaci szereplők önző, csak önérdekkövető cselekedetei mintegy a hátuk mögött elvezetnek a gazdaság és a társadalom optimális állapotához.""

Ma már sokak számára távolról sem magától értetődő Adam Smith tanítása, mert Smith óta sok víz lefolyt a Dunán. Ezért felvetődik a kérdés, hogy miután kialakultak a kapitalista piac működését az anarchoszindikalizmustól, a korporatív állammodelltől, a keynesi beavatkozó államig, no és persze a nemzeti szocializmus különböző irányzataiig sokféleképpen elutasító irányzatok, miért került sor mégis a liberalizmus reneszánszára mintegy harminc éve, miért jött létre a neoliberalizmus.

A neoliberalizmus a mai kapitalisták ideológiája és politikai stratégiája, mégpedig az "ideológia" szónak abban az értelmében, hogy ez olyan eszmerendszer, amely úgy legitimálja, védi és képviseli egy bizonyos kis létszámú, de a leggazdagabb osztály uralmát, hogy annak külön érdekeit közérdekekként tünteti fel.

A neoliberalizmus a múlt század hetvenes évei óta úgy próbálja beállítani a nagytőkés elit rétegnek az érdekeit, mintha azoknak az érvényesítése a közjót, az egész emberiség érdekét szolgálná. A kapitalizmus korábbi apologétáihoz hasonlóan a neoliberalizmus ideológusai és politikusai (Zsidók : Milton Friedman, Margaret Thatcher, Ronald Reagan, és mások) szintén a gazdagok érdekeit igazolják elméleteikkel, illetve képviselik politikájukkal. A neoliberalizmus azonban új is a klasszikus liberalizmushoz és a kapitalizmus korábbi apológiáihoz képest annyiban, hogy a neoliberális politika már nem marad meg csupán egy ország határain belül, hanem globálisan, az egész földgolyón érvényesül, az egész Föld összes szegényeivel szemben érvényesíti a mai gazdagok érdekeit, és veti alá a világot egyre nagyobb mértékben a kapitalizmus igényeinek.

A neoliberalizmus rövid jellemzése után tekintsük át az ennek jegyében zajló globalizáció sajátosságait. Önmagában tekintve előnyös lehetne minden résztvevő számára a részvétel a nemzetközi cserében és munkamegosztásban. Csakhogy mindez létezhetne neoliberalizmus nélkül is. A technikai feljődés midnen vívmányát megtarthatnánk, sőt. Az infrastruktúra fejlesztés egy hungarista munkaállamban nagy prioritású lenne...

Önmagában nem lenne rossz a nemzetközi munkamegosztás, a külkereskedelem. Ha azt cserélnék ki az országok, amit maguk nem képesek előállítani, és nem egymás alá ígérve (bérek és járulékok, minden szociális vívmány, környezetvédelmi előírások, stb.) biztosítanának terek a multiknak a szabad rabláshoz. A hetvenes évek óta tartó globalizációnak azonban úgy ad sajátos jelleget a neoliberalizmus, hogy e folyamat nem az általános haladást, hanem kizárólag a nagytőkének az érdekeit szolgálja.

Egyre fokozódik a pénzszféra (bankok, befektetési társaságok, biztosítók, pénzügyi társaságok) uralma a reálszféra (materiális javakat termelő cégek) felett. Mutatja ezt, hogy annak az 1 milliárd dolláros forgalomnak, amely naponta megvalósul a világ pénzpiacain, a 90-95%-a nem termeléssel kapcsolatos, hanem spekulációs ügylet.

Kormányaikkal, parlamentjeikkel még az ún. független államoknak sincs jóformán semmi beleszólásuk azokba a tőkemozgásokba, amelyek pedig egyre inkább meghatározzák a polgáraik munkalehetőségét, jövedelmi színvonalát és egyáltalán az életét.

A világgazdaság egyre több területén visszaszorulóban van a tisztességes verseny. Egy-egy államon belül versenyhivatalok őrködnek azon, hogy igazi verseny folyjék a piacokon, hogy egyetlen szereplő se kerülhessen monopolhelyzetbe, és a versenyszabályok megsértőit büntetésekkel sújtják. Nemzetközi szinten azonban nem létezik olyan hatóság, amely érvényt tudna szerezni monopóliumellenes törvényeknek, és ezzel szavatolhatná a verseny tisztaságát. Az ellen sincs törvény, ha egy cég gyermekmunkásokat alkalmaz. vagy akár ha ténylegesen rabszolgasorban tartott emberekkel dolgoztat. Nike, Adidas, és a többi.

Egyes országok között egyre erősebb versengés folyik az ún. működő tőkéért. Ez úgy történik, hogy az egyes országok adókedvezményekkel, alacsony munkabérekkel, szociális juttatások lefaragásával és a különféle környezetvédelmi előírások felpuhításával megpróbálják elérni, hogy más országokkal szemben inkább őket válasszák termelési színhelyként a multi- vagy transznacionális konszernek. Ezzel saját polgáraikat szorítják ki a jólétből.

A mai neoliberális globalizáció nem más, mint a hatalmasoknak és gazdagoknak a gyengék és szegények feletti kíméletlen uralma, amelyet gazdasági, politikai és katonai eszközökkel valósítanak meg. A hatalmasok és gazdagok csoportjába tartoznak az észak-amerikai és nyugat-európai államokat valójában irányító zsidó szabadkőműves körök.

A gazdagok legfontosabb közös érdeke, hogy biztosítsák energia- és nyersanyag-szükségleteik kielégítését, és hogy piacokat találjanak a cégeik által előállított termékeik számára. Ezeknek a céloknak rendelik alá a Föld országait, részben politikai intézmények segítségével, amilyen a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank (WB) és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO), részben gazdasági nyomásgyakorlással, részben pedig katonai eszközökkel. A. washingtoni konszenzus (nem földrajzilag vagy territoriálisan értendő, hiszen nem szolgálja pl. a washingtoni munkás emberek érdekeit) szellemében a vezető országok, élükön az Egyesült Államokkal (amit a zsidó lobbi irányít), a világgazdaság fokozódó deregulálására, a tőkepiaci korlátok felszámolására és arra törekszenek, hogy a lehető legtöbb országban a legnagyobb mértékben szétverjék a gazdaságba való állami beavatkozás mechanizmusait.

A zsidó média tévéhíradóinak nézői azt gondolhatják, hogy a globalizáció ellenzői kizárólag zavaros fejű, anarchista, az erőszakban, és a felfordulásban örömüket találó rendbontó fiatalok. Hogy mennyire tévednek, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy a neoliberális globalizáció kritikusai közé tartozik az a Joseph Stiglitz amerikai közgazdász is, aki 2001-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott. A globalizáció árnyoldalai című könyvében Stiglitz ezt írja: "Sajnos még nem létezik olyan világméretű összefogás, amely minden multinacionális céget felelősségre vonhatna szükség esetén, és amely úgy tudná befolyásolni a globalizáció folyamatát, ahogy a nemzetgazdaságuk kialakulását szabályozták a nemzeti érdekeiknek, és a szociális szempontoknak megfelelően más országok kormányai. Ehelyett a mai világrendszert így jellemezhetnénk: a politika globális alakítása felelősség és ellenőrzés nélkül. Ebben a rendszerben szava csak néhány intézménynek van, amilyen az IMF, a WB, a WTO, és néhány személynek (pénzügy-, gazdasági és kereskedelmi miniszterek), akik szorosan összefonódnak bizonyos pénzügyi és kereskedelmi érdekcsoportokkal, miközben szinte egyáltalán nincs beleszólási joga annak a sok-sok milliárd embernek, akiknek az életét az előbbiek döntései meghatározzák. Legfőbb ideje változtatni a világgazdaság rendjét meghatározó szabályokon, ideológia helyett teret engedni a pragmatizmusnak, és még egyszer átgondolni, hogy nemzetközi síkon hogyan és kinek az érdekében születnek döntések. A globalizációt lehetne másképp, nem neoliberális módon is alakítani, és ha ennek folyamata megfelelő és tisztességes keretfeltételek között menne végbe, mégpedig úgy, hogy a politikára befolyást gyakorolhassanak a globalizáció által érintett összes országok, akkor a javára válna azoknak is, akik eddig csak a vesztesei voltak. A viszonosság elve és a népközösségek közös érdekei lehetnének ennek az új globalizációnak az alapjai. Ide tartozik a Nemzetek Európája elnevezésű, Európa jövőjére vonatkozó, tényekkel és elemzésekkel alátámasztott elképzelés is

A kapitalizmus XX. századi aranykora 1945-től az 1970-es évek elejéig-közepéig tart. Ezekben az években az első világban magas a gazdasági növekedés és teljes a foglalkoztatás, a konjunktúra csak kismértékben ingadozik, gyorsan nő a termelékenység, s mindezekkel együtt nemcsak növekszik a legszélesebb néprétegek fogyasztása, hanem kiépülnek és működnek is a szociális vagy jóléti állam intézményei. A vietnami háború következtében a 60-as évek végén, a 70-es évek elején azonban veszíteni kezd értékéből az amerikai dollár, majd felgyorsul (a dollárválság miatt is) az egész világon az infláció, s több országban is csökkenni kezdenek a gazdasági növekedési ráták. Az 1970-es évek elején feladják a rögzített valutaárfolyamok rendszerét (az 1944-ben elfogadott Bretton Woods-i egyezményt), ekkor tör ki az OPEC-államok drasztikus olajáremelésének hatására az olajválság, és kezdődik el a ma is tartó világgazdasági stagnálás. A vezető tőkés országoknak erre a stagnálásra adott válasza volt a neoliberalizmus jegyében foganatosított globalizáció. Eltérően az 1945 és 1975 közötti aranykortól, amely a keynesi elveken alapuló állami beavatkozásokra támaszkodott, az 1970-es években kezdődő neoliberális ellenforradalom élharcosai szembefordultak a szociális állam intervencionizmusával. A Keynes tanaira támaszkodó intervencionistákkal, a fiskális politika híveivel szemben felléptek az ún. monetaristák, akik a mindenfajta állami beavatkozástól mentes, és szabályozatlan piacgazdaság mellett szálltak síkra. Ronald Reagannel és Margaret Thatcherrel a neoliberális ideológia híveinek sikerült politikailag is érvényesíteniük az elképzeléseiket olyan vezető államokban, mint az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság. A neoliberális ellenforradalom jegyében egyre több országban nemcsak szalonképessé, hanem egyenesen uralkodóvá is vált az a hiedelem, hogy mindent rá kell hagyni a kapitalista piacokra, mert azoknak öngyógyító képességük van. Az addig állami kézben levő szektorok közül egyre többet és egyre nagyobb mértékben privatizáltak (a vasutaktól kezdve az oktatáson és az egészségügyön keresztül a postáig), a gazdaság mind több területén haladt előre a dereguláció és a flexibilizáció (azaz töröltek el például a munkaidővel, a környezetvédelemmel és szociális szempontokkal kapcsolatos, a munkáltatókat és a természeti környezetet védő megszorításokat), egyre több területen szorítottak vissza állami beavatkozásokat, és csökkentették a magas jövedelműek, valamint a vagyonok adóját.

Ezen a ponton érdemes összehasonlítani a keynesi intervencionizmust és a neoliberalizmust mint válságkezelő programokat. Az előbbi az 1929-33-as nagy válság után keletkezett, és ennek az volt a célja, hogy állami megrendelésekkel némi rendet vigyen a kapitalista gazdaság működésébe. A neoliberalizmus ezzel szemben kísérlet a minden beavatkozástól mentes, társadalmilag felelőtlen kapitalista piaci rendszernek a megteremtésére, illetve restaurációjára. A klasszikus liberalizmushoz képest az az újdonság a neoliberalizmusban, hogy egyrészt a társadalmi élet jóval több területére próbálja kiterjeszteni a piacok működését, másrészt globális annyiban, hogy ma már voltaképpen átfogja a földgolyó, a glóbusz valamennyi országát. De míg a keynesi intervencionizmus 1945 után mintegy harminc éven át viszonylagos anyagi jólétet (a szellemi élet ellenben sokat hanyatlott) hozott a vezető kapitalista országokban élő emberek nagy részének, addig a neoliberalizmus óriási pusztításokat hozott magával. Így hosszan tartó munkanélküliséget okozott az egész világon, még a fejlett országokban is. Ahol egyáltalán voltak, ott szinte mindenütt lefaragták a jóléti állam juttatásait. Az állami költségvetésben nagy hiányok keletkeztek a legtöbb országban. A jövedelemeloszlás majdnem mindenhol eltolódott a még nagyobb egyenlőtlenség irányában. Növekedett a szegénység, és nemcsak a harmadik világ, hanem a gazdag Észak országaiban is. És amióta tart a neoliberális globalizáció, az egész világon romlottak a társadalmi jólét mutatói.

A minél hamarabbi közvetlen haszon elve is tipikus neoliberális elv. Ez a mélyebb, és döntő oka az egész világgazdaság válságának, stagnálásának, ami a hetvenes években kezdődött, és amelyet Keynes és Fourastié már az 1940-es években előre jelzett. Ez a mélyebb válság abban áll, hogy a beruházási dinamika szinte az egész világgazdaságban visszaesett, elhanyagolták az alapkutatásokat, emiatt aztán lelassult a technikai fejlődés, ma ia csak bizonyos technikai részterületek tökéletesítésére áldoznak pénzeket, és ennek következtében mára jóformán az egész világgazdaság stagnál.

Igazi fejlődés az én szememben pl. a fúziós erőmű létrehozása volna, vagy más, olcsó energiaforrás felfedezése.

Elég meredeken hangzik, de a hatvanas évek óta nem történt komoly, az életünket alapjaiban megváltoztató technikai előrelépés. Az elektronika és a biológia területei persze kivételek ez alól. Emiatt telített sok piac, mert ha van már 3 autód, nem akarsz egy negyediket, a másiknak, akiken egy sincs, pedig nincs is pénze rá, mert munkája sincs, vagy rosszul fizetik.

A legjobb példa, az az 5 év, ami 1940-45 közt volt, akkor a német mérnökök eljutottak az elektromágneses levitációig, apropó hol is vannak ma az erre épülő eszközök használatban, sehol. Olajlobbi sucks

Ebben a helyzetben az egyes országok racionalizálási intézkedésekkel próbálják mégis növelni a piaci részesedésüket, és ezért váltja fel a növekedési versenyt egyre inkább a piaci részesedésért folyó kiszorításos verseny. Ezért tolódnak el a befektetések egyre inkább a reálszférából a pénzszférába, és ezért hódít egyre inkább nagyobb teret a pénzügyi spekuláció.

A neoliberalizmus tehát a kapitalista világgazdaság mesterségesen előidézett stagnálására adott ideológiai és politikai válasz, (lényege : insult to injury. azaz csinálunk egy problémát, és MI szállítjuk a megoldást) amely a gazdasági életbe való politikai beavatkozást, az intervencionizmust kiáltotta ki a válság okozójának, megoldásként pedig azt ajánlja, hogy ragaszkodjunk a kapitalizmushoz, bízzunk mindent a piac erőire, és ne hagyjuk, hogy külső erők beavatkozzanak a piaci folyamatokba. Hogy a piacok zavartalan működése minden bajt megold: a neoliberalizmusnak a dogmájáról így ír Joseph Stiglitz: Az elmúlt ötven év folyamán tisztázta a gazdaságtudomány, hogy miért, milyen feltételek esetén működnek jól, és milyen feltételek esetén nem működnek jól a piacok. Megmutatta a közgazdaságtudomány, hogy bizonyos javakból, például alapkutatások javaiból miért állítanak elő a piacok túl keveset, míg más dolgokból, mondjuk környezetszennyezésből miért termelnek túl sokat. A piac csődjének legdurvább példái a konjunktúra periodikus összeomlásai, a recessziók és visszaesések, amelyek az utóbbi kétszáz évben sújtották a kapitalizmust, és amelyek tömeges munkanélküliséghez és a tőkeállomány kihasználatlanságához vezettek. A piac csődjének e különösen szembetűnő esetein kívül van jó néhány finomabb példája is annak, hogy a piacok nem működnek hatékonyan, vagy társadalmi szempontból nem kívánatos eredményeket hoznak létre. Az állam sokat tehet, és sokat is tesz azért, hogy enyhítse a piaci csődöt, és hogy gondoskodjék a társadalmi igazságosságról. Piaci folyamatok, ha magukra hagyjuk őket, oda vezethetnek, hogy sok embernek nem jut elegendő a megélhetéshez sem. A gazdaságtörténet ugyanakkor megmutatta azt is, hogy a legsikeresebb államokban, mint például Szingapúrban az állam magára vállalta és jól be is töltötte ezeket a feladatokat.

A keynesi elvek nem azonosak teljesen a nemzeti szocialista gazdaságpolitikával, de ez is, az is tartalmazza, hogy az államnak bizony szerepet kell vállalni a saját területén végbemenő gazdasági folyamatokban.

Az NS-ben még volt Grossraumsautarkie is, ami hurkok építését jelenti, valahogy így : mi bányászunk, miénk a nehézipar is, mi termelünk, mi szállítunk, mi dolgozunk fel, mi fogyasztunk. És főleg a mi pénzünket használjuk nemcsak idehaza, de akkor is, ha netán mégis a Reichen kintről veszünk valamit. És nem a vacak ezerszer leértékelt névértékű dollárért veszünk olajat a tőzsdén, ami így és emiatt SOKKAL drágább., hanem megegyezünk szépen hosszútávra a sejkekkel, kikerülve az angolszász rablóbanda összes tőzsdéjét és közvetítőjét. Egy ilyen rendszert kívülről nem nagyon lehet megszúrni, már ha az amik partraszállását leszámítjuk... xD

Az államilag szabályozott, és a nemzeti érdekeknek megfelelően korlátozott kapitalizmus a jó rendszer : a korlátozásba beletartozik a monopóliumok és kartellek létrejöttének megakadályozása, illetve felszámolása! Tehét éppen hogy így van verseny.

A szabályozatlan rendszerben farkastörvények uralkodnak, no és persze ENTRÓPIA. Ez az elszabadult gépezet így az egész emberi civilizációt veszélyezteti. No persze kivéve azokat, akik működtetik, igen, ők még mindig a szabadkőműves zsidók. :-)

A mondottak alapján látható, hogy a neoliberalizmus jegyében zajló globalizáció ellentétes a Biblia szellemével, és súlyosan sérti a katolikus társadalmi tanítás alapelveit is, a személy, a szolidaritás és a szubszidiaritás elvét. Ez a magyarázata annak, hogy a neoliberális globalizáció elleni mozgalmakban miért vesz részt oly sok keresztény nő és férfi és keresztény civil szervezet Latin-Amerikától Svédországig és az Egyesült Államoktól Koreáig.

Melyik birodalom tette gyarmatává Magyarországot? Hazánk az egyetlen igazi szuperhatalom, a PÉNZIMPÉRIUM provinciája lett. A magyar közvagyon legértékesebb részét beolvasztották a nemzetközi pénzügyi közösség globális részvényvagyonába. A magyarok bérből-és fizetésből élő függőhelyzetű munkavállalókká váltak önállóan gazdálkodó szabad polgárok helyett - saját hazájukban. Munkájuk minden eredménye elhagyja hazájukat tőkejáradék, profit és kamat formájában. A magyarok ma pénzfeudalizmusban élnek, és évente három és fél hónapot robotolnak ingyen arctalan pénzviszonyokba elrejtőzött ismeretlen uraiknak.

"Irreálbérek" Magyarországon

Az elmúlt két év "reformjai" kimondva, kimondatlanul arra a feltételezésre épültek, hogy a magyar állam és annak polgárai "túlfogyasztanak". Ebből adódik a deficit, ezért csak erőforrás-megvonással állítható helyre az "egyensúly". Az alábbi gondolatok egy olyan kutatás eredményei, amelyek történelmileg egészen másról tanúskodnak.

Az elmúlt majd száz évben, 1914 és 2008 között az egy kereső által előállított nemzeti jövedelem csaknem tízszeresére nőtt, az egy keresőre jutó reálbér viszont alig több mint kétszeresére (!), a kettő hányadosa jelenleg 4,8. Ez azt jelenti, hogy a munkaerő-tulajdonosok relatív jövedelempozíciója majdnem ötször rosszabb 2008-ban, mint 1914-ben volt. Mindezt persze ellensúlyozza az a tény, hogy ez az elképesztő történelmi léptékű romlás együtt járt a tőkejövedelmek fokozódó megadóztatásával is. Az így képződő erőforrások aztán többnyire állami transzferként (ingyenes oktatási-kulturális, egészségügyi-szociális rendszerek) fékezték a humánreprodukció egyébként kezelhetetlen méretű lepusztulását. Mielőtt azonban bemutatnánk, hogy a lepusztulást csak fékezni tudták, de megállítani nem, illetve hogy az állami közszolgáltató rendszerek szisztematikus felszámolását célzó jelenlegi "re-formok" valójában a 19. századi vadkapitalizmus visszaalakítását próbálják elérni, lássuk az évszázad főbb adatait. Az adatok tükrében az 1914 és 2014 közötti száz év három jól elkülöníthető szakaszra osztható. Az első 1914-től 1954-ig tart, a második 1955-től 1978-ig, és végül viszonylag homogénnek mondható az 1978-tól napjainkig, illetve várhatóan 2014-ig tartó periódus.

Az első időszak a "háborúk kora", a két világháború (benne Trianon, gulág, kitelepítés, "malenkij robot"), az 1929-33-as gazdasági világválság és az 1952-53-ra kialakuló polgárháborús helyzet jól jelzi ezt. Ebben a negyvenéves periódusban a nemzeti jövedelem éves átlagos növekedése rendkívül alacsony, mindössze 1,6 százalék, hatalmas gazdaságtörténeti hullámvasútban ült az ország, pusztítások és újjáépítések váltakoztak. Még megdöbbentőbb viszont, hogy az egy keresőre eső reálbér 1954-ben alig volt magasabb, mint 1914-ben. Az átlagos éves növekedési ütem a negyven év egészében körülbelül 0,2 százalék (!), holott évi két százalékot is inkább stagnálásnak éreznek az emberek. Mindebből kitűnik, hogy e "hosszú háború" minden terhét a bérből és fizetésből élők viselték, "kifosztottsági rátájuk" kétszer akkora volt az időszak végén, mint az elején. A második időszak - 1955-től 1978-ig - a magyar gazdaságtörténet leggyorsabb növekedést produkáló időszaka, a nemzeti jövedelem éves átlagos növekedési üteme 6,3 százalék. Figyelemre méltó, hogy a reálbérek éves növekedési üteme bár jelentősen elmarad az összjövedelem növekedésétől, de 4,2 százalékot tesz ki. Ráadásul ebben az időszakban a tőkejövedelmek állami újraelosztásának terjedelme a munkaerő-tulajdonosoknál jelentősen bővült, és ez lényegében ellensúlyozta a reálbérek növekedési ütemének relatív elmaradását. Az időszak nagyobbik felében a reálbérek növekedési üteme meghaladta az összjövedelem növekedését is. Mindennek nagy szerepe lehet abban, hogy a magyar társadalom ekkor felnőtt korba lépő generációi ezt az időszakot máig is pozitívan ítélik meg, de erre még visszatérünk.
A harmadik időszak az 1978-tól máig, illetve várhatóan 2014-ig tartó periódus, amely két fő mutatóját tekintve sokkal közelebb áll az első "háborús" szakaszhoz, mint a másodikhoz. 2008-ig a nemzeti jövedelem növekedése alig haladja meg az évi két százalékot, a reálbéreké pedig a fél százalékot. És mivel a 36 évből harminc már letelt, a 2014-ig mutatkozó kilátások ezt alapvetően már nem képesek módosítani, mindkét mutató alacsony marad, és ami ennél is drámaibb: a reálbérek növekedési üteme a korszak egészében az összjövedelem növekedési ütemének az egyharmadát sem fogja elérni. Ráadásul a hatalmi tendenciák most éppen ellentétesek, tehát az állami szociális transzferek radikális visszametszése ("re-form") tovább rontja a munkaerő-tulajdonosok amúgy is gyorsan romló pozícióit. Túlzás nélkül állíthatjuk tehát, hogy bár látszólag békés időszakról van szó, a magyar társadalom a hetvenes évek vége óta egy rejtett globális háború áldozata, anélkül, hogy egyáltalán esélye lenne az ellenfél beazonosítására és saját védelmének a megszervezésére. A népesedési és egészségtrendjeink katasztrófát előrevetítő mutatói, az általános morális, mentális, intellektuális és spirituális lepusztulás már e háború "veszteséglistáját" jelzik. Mindezek alapján, ha az évszázad egészét tekintjük, azt mondhatjuk, hogy a reálbérek növekedése nagyjából az egyötöde lesz az összjövedelem növekedésének, ráadásul a század második felében kiépített állami újraelosztó rendszer, amely legalább némileg tompítani tudta a munkaerő-tulajdonosok tőke általi kifosztását, 2014-ig szinte bizonyosan szétesik. Így a munkaerő-tulajdonosoknak 2014-ben ötször rosszabb jövedelmi pozícióból és nagyjából a múlt század elején jellemző szociális transzferekkel, szervezetlenül és reményt vesztve kell nekivágniuk a legújabb kori magyar kapitalizmus második évszázadának.

Befejezésül térjünk vissza annak a kérdésnek a tisztázásához, miért volt más az 1954-78-as korszak, és más volt-e egyáltalán? Az egész évszázadból a többi 76 év "háborús korszakában" átlagában alig több mint kétszázalékos nemzeti jövedelemnövekedés és alig érzékelhető 0,4 százalékos reálbér-növekedés adódik, 1954 és '74 között viszont hat százalék feletti összjövedelem-növekedés mellett négy százalékot meghaladóan növekedett a reálbér, vagyis a nemzeti jövedelemnél háromszoros, a reálbérnél tízszeres (!) az eltérés. A fő ok logikailag nem lehet más, mint hogy az ország politikai oligarchiája az adott globális hatalmi viszonyok mellett relatíve sikeresebben mérsékelte a birodalmi kifosztás erőforrás-szivattyúinak a működtetését, mint az azt megelőző, illetve azt követő berendezkedés. Bármilyen megdöbbentően hangzik is, a rendszerváltás rendszerének politikai elitjei lényegesen gátlástalanabb kollaboránsnak bizonyultak, mint az általuk egyébként történelmileg joggal elítélt "ancien régime". Ennek következményei aligha maradnak el.

Bogár László közgazdász

Dr. Drábik János bécsi felszólalása a Stephans Platz-i tüntetésen

Tisztelt magyarok és kedves osztrák vendéglátók!

A magyar nemzet sorsdrámája a végéhez közeledik. Részesei vagyunk ennek a sorstragédiának szereplőként, és tehetetlen-tétlen nézőként is, hacsak talpra nem állunk.

A világot háttérből irányító szervezett magánhatalom - sorsdrámánk írója és rendezője - szabadulni akar nemzetünktől, mert szülőföldünket más célra, másoknak szánja, s ezt nem is titkolja.

A dráma első felvonása 1920-ban ért véget, amikor a történelmi, etnikai és az önrendelkezési elv megszegésével, igazságtalanul kettős mércét alkalmazva, feldarabolták Magyarországot.

A dráma második felvonásaként 1945 után, megsemmisítették a magyar nemzet vezetőrétegét, amelynek még volt érzelmi és tudati kötödése az 1100 éves magyar államhoz.

A sorsdráma harmadik felvonása 1956. A magyar nép nem kért az internacionalista kommunizmusból, de helyette nem a mostani kozmopolita globalizmust akarta, hanem a saját útját akarta járni, az önrendelkezését visszaszerezni, és munkája eredményével rendelkezni. Teljesítményét ne vegyék el tőle sem kommunista rendőrállami erőszakkal, sem eladósítással, pénzügyi módszerekkel történő folyamatos sarcolással. A már akkor is együttműködő kommunista és globalista érdekcsoportok vereségre ítélték a magyar nemzet forradalmát.

Hogy soha többé fel ne állhasson, új urai rávették a tömeges agymosásnak kitett lakosságot, hogy állami ösztönzésre, orvosi segédlettel megölesse saját utódait. A mintegy nyolc millió abortusszal kivéreztették a maradék Magyarország törzsmagyarságát. Ezt a veszteséget nem lehet kiheverni, de túl kell élni.

A negyedik felvonás 1989. A pénzimpérium felkészített ügynökei és a hazai kollaboráns technokraták segítségével - pénzügyi technikákkal, eladósítással - elvette a magyar nemzet vagyonát. Ma a lakosság 80%-a vagyontalan, nincs tőkejövedelme. Az új milliárdos réteg pedig teljesítmény nélkül szerezte vagyonát. Magyarország tartozásállománya külföld irányába meghaladja a 40 ezer milliárd forintot, 210 milliárd dollárt. Ebből az államadósság 80 milliárd dollár, 15 ezer 500 milliárd forint. Ennek az összegnek kell a hozamát, tőkejövedelem, profit és kamat formájában a magyar népnek minden évben kitermelnie és átadnia. Ezt csak maradék vagyona felélésével és további kölcsönök felvételével tudja ideig-óráig teljesíteni. Magyarország többé nem a magyaroké. Országunk, hazánk mások tulajdona lett. Ma már nagyrészt bérmunkásként, cselédként dolgozhatunk mások tulajdonában, mások hasznára.

Az ötödik felvonás 2004. Magyarország elveszíti szuverenitását, egy nemzetek feletti birodalmi struktúra autonóm tartománya lesz, független állam helyett. A szervezett magánhatalom által létrehozott Európai Unióba a viszonosságot megtagadó, igen hátrányos és igazságtalan feltételekkel, kényszeritették be Magyarországot. 2003-ig 8866 milliárd forint nettó veszteséget okozott a magyaroknak az EU-tagságra való felkészülés. 2004 óta pedig évi 2500 millárd forintba kerül a tagság. Kezdettől nettó befizetők vagyunk. Az un. támogatás nem egyéb, mint a már átadott összegek egy részének a keserves visszaszerzése pályázatok útján.

A magyar költségvetési-hiány és külkereskedelmi deficit egyik legfőbb okozója az, hogy az EU folyamatosan sarcolja Magyarországot, nem pedig támogatja.

Az EU a szervezett magánhatalom intézménye az ellenségnek számító nemzetállamok olcsó és önkéntes felszámolására. Az EU természetellenes és fölösleges, elbürokratizálódott vízfejjé vált.

Ami jót hozott - emberek és árúk szabadabb mozgása, vámok csökkentése, szorosabb együttműködés az öreg földrész államai között - azt olcsóbban és hatékonyabban el lehetett volna érni nélküle. Nem kellett volna feladni nemzeti szuverenitásunkat, önrendelkezésünket, az önálló magyar jogrendszert.

Az EU természetellenes, mert nem olyan közösség, mint a biológiai ás társadalmi reprodukcióhoz nélkülözhetetlen család, és a nagyobb család, a nemzet. Ez utóbbi teszi lehetővé a történelmi és kulturális önazonosság megőrzését. E két család az élet nélkülözhetetlen előfeltétele. Az EU viszont élősködő - funkciótlan - képződmény.

Most a magyar nép sorsdrámájának az utójátékát éljük. Folyamatban van a termőföld és a lakóingatlanok elvétele a magyaroktól és átjátszása külföldiek tulajdonába. Már minden előkészület megtörtént.

2006 fordulópont volt. A magyar lakosság többsége ekkor értette meg, hogy nincs hová hátrálnia, ha kollaboráns vezető rétegei - a pénzvilág zsarolásának engedve - beszüntetik a nemzeti kockázatra épülő nagy szolidaritási rendszerek közfinanszírozását. Az előző rendszer a rendkívül alacsony munkabéreket kiegészítette béren kívüli juttatásokkal. A közvagyont magának kisajátító és külföldieknek játékpénzért átengedő kollaboráns érdekcsoportok arra hivatkozva akarnak most szabadulni a közfeladatok finanszírozásától, hogy az állami vagyon eltűnt, és nincs meg már a belőle korábban befolyt tőkejövedelem. De a lakosságnak sincs tőkejövedelme, mivel a közvagyon nem az ő magánvagyona lett. A koalíciós kormányzat akkor hivatkozhatna joggal arra, hogy a magyarok most már egyénileg gondoskodjanak magukról, ha a közvagyont a privatizáló érdekcsoportok neki juttatták volna.

Ezt a tragikus helyzetet az ideiglenesnek szánt alkotmány is elősegítette. Tele van szankció nélküli csonka szabállyal, amelyek nem kikényszeríthetőek. A választási törvény miatt az állampolgárok fele ki van rekesztve az Országgyűlésből az antidemokratikus - és mielőbb eltörlendő - 5%-os szabállyal.

A tömegtájékoztatás is a pénz-és korporációs oligarchia tulajdonában és az ellenőrzése alatt van. A lakosság ténylegesen nem tud élni a szólás és a sajtószabadsággal.

Egyedül a gyülekezési szabadság maradt volna az elégedetlenség kifejezésére, de a nemzetközi pénzvilág és magyarországi kiszolgálói rendőrállami módszerekkel fojtották el a tüntetéseket. Először kirekesztették a polgárokat a parlamentből, majd pedig álszent módon követelték az utcai politizálás beszüntetését.

Ahhoz, hogy megmaradjon a magyar nemzet, vissza kell szerezni Magyarországot, vissza kell állítani a magyarok által létrehozott nemzeti vagyon magyar tulajdonát. Vagyoni alap nélkül, nincs sem egyéni, sem nemzeti önrendelkezés. A vagyon hatalom, és a hatalom vagyon.

Őseink megszerezték hazánkat, de újból meg kell harcolnunk érte. Nincs más választásunk, új honfoglalásra van szükség, mert a fogyó és mesterségesen csökkentett magyar népesség helyére tömegesen idegeneket akarnak új uraink betelepíteni. Erre már elkészültek a tervek.

Melyik birodalom tette gyarmatává Magyarországot? Hazánk az egyetlen igazi szuperhatalom, a PÉNZIMPÉRIUM provinciája lett. A magyar közvagyon legértékesebb részét beolvasztották a nemzetközi pénzügyi közösség globális részvényvagyonába. A magyarok bérből-és fizetésből élő függőhelyzetű munkavállalókká váltak önállóan gazdálkodó szabad polgárok helyett - saját hazájukban. Munkájuk minden eredménye elhagyja hazájukat tőkejáradék, profit és kamat formájában. A magyarok ma pénzfeudalizmusban élnek, és évente három és fél hónapot robotolnak ingyen arctalan pénzviszonyokba elrejtőzött ismeretlen uraiknak.

Kik ezek az új oligarchák? Ők a világ felett az uralmat megszerzett magánpénzmonopólium tulajdonosai. Erre a monopóliumra támaszkodva szerezték meg az emberiség termelő vagyona feletti ellenőrzést. A pénzimpérium tőrzsvagyona szupergazdag dinasztiák családi alapítványaiba, holdingjaiba, befektető alapjaiba, több ezer alapítványba van gondosan elhelyezve, és magántulajdonban lévő kollektív vagyont alkot. Mértéke több ezer milliárd dollár. Ez az óriási vagyon pedig állandóan növekszik. A tokiói ENSZ Intézet kutatói állapították meg 2000-ben, hogy ha az emberiség létszámát 10 főre, a világ vagyonát pedig 100 dollárra redukálnánk, akkor egy emberé lenne 99 dollár, és 9 emberé egy. Ennek a vagyoncentralizációnak felel meg a hatalom szélsőséges koncentrációja egy szűk szupergazdag csoport kezében. Ővéké a világot uraló pénzimpérium. Ennek lett Magyarország a tulajdona. Pénzügyi módszerekkel vették el hazánkat, hasonló módszerekkel kell vissza venni tőlük.

Megvannak erre a történelmileg helyesnek bizonyult technikák. Most csak a közpénzrendszer visszaállítására, a termelő és infrastruktúra fejlesztő állami programok beindítására utalok. A központi bankok a pénzimpérium intézményei, magánérdekek szolgálatában állnak. A közhatalom ellenőrzése alá visszahelyezve hatékonyan tudnák elősegíteni az állam, a gazdaság és az állampolgárok adósságfüggésének a megszüntetését. Pénzuralmi korszakban pénzügyi technikákkal kell harcolni. Így kell most végrehajtani az új honfoglalást is, hogy nemzetünk fennmaradhasson.

A legszégyenletesebb az, ami az egészségügyi rendszerrel és az iskolákkal történik. Bátor orvosok és egészségügyi dolgozók úgy döntöttek, hogy ellenállnak a magyar egészségügyi rendszer szétverésének és szatócs-tevékenységgé silányításának. Létrehozták az Összefogás Népünk Egészségéért Pártot. Vezetőjük - Dr. Lőke Miklós, főorvos, egykori kórházigazgató, igazságügyi orvosszakértő - itt van sorainkban. Sok sikert bátor vállalkozásukhoz!

A magyar társadalom vert helyzetben van jelenleg, de viharos történelmünk során már nem egyszer tudtunk hasonló helyzetből végül is győztesen kikerülni. Sarkunkra kell állni. Talán soha nem voltak annyira időszerűek nagy költőnk szavai, mint most, hogy "Talpra Magyar! Hi a haza, itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok, ez a kérdés válasszatok." Fel kell állnunk, mert csak az lehetetlen, amit meg se kísérlünk. Ütött a cselekvés órája. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Gyurcsány, aki lényegében az állam piaccal szembeni értelmetlenségét vallotta. Minden figyelmes állampolgár tudhatta már régen, hogy a neoliberális állambölcsesség az államnak legfeljebb mint az erős magánérdek szolgájának óhajt szerepet adni – például az úgynevezett PPP-programokban. Az állam – e felfogás szerint – tehát egy olyan funkció, amely a gyengékkel szemben erőt (=féken tartó funkciót) mutat, míg az erősekkel szemben méltóság nélküli kiszolgáló szerepet játszik.

Az alapkérdés persze a kapcsolati tőkékkel milliárdossá lett politikai üzletember tudatáig nem jutott el. Mármint az, ha van (politikai) közösség, akkor van a piactól független, etikai-értékelvi politikai államfilozófia is. Ha pedig ilyen van – márpedig van –, akkor a neoliberáliskodás nem más, mint társadalomellenes anarchizmus, amely a szégyentelenül önző, közösségi felelősséget nem vállalóan hatalomra törő magánérdeket a tudományosnak hirdetett hatékonyság és versenyképesség királyi palástjába öltözteti. Ez az alantas hazugság nem lehet államférfiak alapzata. Az államnak, mint a közösségi érdeket kifejező,
közjót megtestesítő szervezetnek szolgái nem gondolkodhatnak profitban, nekik közösségi érdekben kell gondolkodni.

Gyurcsány és barátai azonban a tulajdontalanságot megvalósító (proletár)diktatúra után újra saját, csak most neoliberális tulajdonosi diktatúrában gondolkodnak. Régen a történelmi, ma a piaci szükségszerűséget hirdetik. Az „alattvalók” szempontjából a különbség minimális. Most rászorultsággal mérik a (nem) dolgozók csendességi ellátmányát. Mi az államférfi formátum abban, ha azt mondja egy politikus, hogy a piac erősebb nálunk? Ha ezt gondolja, akkor nem kell politizálnia. S aztán főleg nem kellene a privatizációban látni az
állampolgárok egyetemes jólétének a biztosítékát.

Egy neoliberális politikusnak persze nem kell ismernie a múltat, hiszen ott – nyilván – zömmel csak elavult dolgok, gondolatok és struktúrák vannak. De azt nem tudni, hogy a nonprofit közösségi tulajdont a még közösségi (nemzeti) felelősséget elfogadó, azt szabadon szolgáló klasszikus liberálisok is elfogadták – nos, az szégyen. Ennek folytatása illenék a magát a szegények kormányának tekintő s nagy szünetű, üres beszédeket tartó mai – névlegesen – szociáldemokrata politikushoz. Nem biztos, hogy Blair (és Giddens) birtokolja a bölcsek kövét, s így mechanikus utánzói(k) sem illegethetik magukat mindentudóként. Ócska, nálunk százéves trükk nyugati modern tógába öltözve tündökölni.

Azon üzletességet azonban, amely maximális profit jegyében az embert és az életet puszta, a sok közül (szintén csökkenthető) egy költségtényezőnek tekinti – nos, azt az üzletességet az emberiség (élet) s a nemzet ellenségének tartom. Az ilyen üzletességet szolgáló gyenge közösségi politika képviselőit pedig államférfinak nevezni szolgatempó.

Az államférfi az adott feltételek között teremtő vízióval bíró közösségi – és nem helytartó – ember, aki azokért is küzd, akiknek „nem osztottak elég lapot”. A gyurcsányi rászorultsági politika egy örök függésben tartó túlélési mechanizmust működtet, ahol – manapság – emberi jogokról beszélnek, de a tömegnek nincs valódi emancipációs lehetősége. Nincs, mivel még az ismeretszerzést is privatizálják, s a hazug humanizmus jegyében a fogyatékosok egyetemes kényszerintegrációjával elemi fokra nyomják a tömeg tudásszerzését (hatévesek buszoztatása, osztályközösségek nélküli alkalmi érdeklődési csoportokba szétvert iskolák stb.).

A neoliberális „államférfiak” tehát egy szűk, bár nagyon erős csoportérdeken túl legfeljebb még a közvetlenül érdekelt csicskás körök érdekeit fejezhetik ki – régi szóval, buta osztálypolitikusok. Rájuk tényleg érvényes az, hogy csupán a médiumok tudattorzító hatásaiban bízva ágálnak. A Kádár-rezsim politikailag elbutított tömegembere ugyan valóban nem érti a politika logikáját, de létviszonyainak kényszerei, valamint a biológiai óra feltartóztathatatlan működése mégis lassan kihúzzák a szőnyeget a *neoliberális hazugságok* alól. Ezért kell a felelősséget kívánó és teremtő kormányzás helyett állandó propagandaoffenzívában lenni – akkor is, ha valódi mondanivaló a választópolgár számára nincs.

Hiszen a segélyek emelése, a gyerekekből való megélhetés biztosítása nem hozhatja meg az oly sokat emlegetett esélyegyenlőséget. A versenyképesség sulykolása pedig óriási, mozgástér nélküli tömeget eleve
kizár (kirekeszt) az önálló megélhetés biztosításának reményéből is. A neoliberális doktrína a gazdagok és a jól keresők ámítása azoknak, akik sohasem kerülhetnek helyzetbe. A neoliberalizmus a gyengék kihasználása, a minimális befektetés maximális haszonba fordításának gyakorlata. A szervezetlen, gyenge érdekvédelmű régiók helytartó komprádorcsoportok segítségével történő kizsákmányolása. Az erkölcsi szégyentelenség közgazdasággal igazolt közveszélyes ostobasága.

Lehet-e Gyurcsányt államférfinak nevezni? Mint látjuk, lehet, csak éppen értelmetlen, mivel a modern milliárdosnak pusztán hatalmi igényei vannak, az első szolgának (minister) nélkülözhetetlen etikai alázata nélkül. Ez az ember még magát sem ismerve akar uralkodni.

Ember tervez, Isten végez

Ember tervez, Isten végez

Ebben a postban a 66-os út nem a nomadizáló amcsi motoros hippik kultuszát hivatott elemezgetni, ez nem arról szól.

Leginkább úgy értelmezhető, mint az előre kigondolt megvalósulás folyamata, amikor is a sok részletkérdésben megnyilvánuló véletlen alakítja ki a végső valóságot. Az a véletlen, amit úgy különben az Isten irányít. És ahogy ez történik a maga folyamatában, az a 66-os úton való haladás.

A nekiindulás pillanata az a kezdet, onnantól valamennyire mindenképpen kezdenek eltérni a tervtől a bekövetkező események. Azért, mert az emberi elme nem képes tökéletesen szimulálni a valóságot. Hiába van komoly spekulálás, bizonyos százalék fölé NEM lehet menni. Erre mondják azt is, hogy ember tervez, Isten végez. Azért persze nem mindig a legrosszabb lehetőség valósul meg.

De pont nekem konkrétan is jelent valami mást. A legrégebbi elképzelt gondolatsor amire emlékszem (és a legrégebbi álom motívum is), az, hogy oda képzelem magam egy dombos, füves pusztaság közepébe, és azon gondolkozom, a tér melyik pontján csatlakozzak az emberi civilizációhoz. Mindezt úgy, hogy az azt megelőző időhöz képest jelentősen kitágult a tudatom valami rendkívüli esemény hatására, amit itt most nem írok le. De nem drog hatására !!! :-)

És valahogy a saját későbbi jövőmet is láttam akkor, pontosabban sok lehetséges jövőmet, amiből aztán ugye egy konkrét történéssor valósulhatott meg.

Ezt én megtapasztaltam, de messze nem én találtam fel. A gnosztikus filozófia része, és az angol wikipédián is van róla info a Multiple minds címszó alatt. (politikai, gazdasági, pénzügyi, faji témában viszont ne a wikiből tájékozódjatok, mert az egyrészt polkorrekt, másrészt propaganda, és így ugye a neokon / neolib mérgezés ott is jelen van)

Tehát a mára vetítve az itt és a most éppen történő jelenére utal, egy utasítás a kezdetből, ami saját magamtól származik. A helyzetet tovább cifrázza, hogy - lehet, hogy emiatt - a jövőből is megfigyelem a saját múltam, és ugye a megfigyelő hatással van a megfigyelés tárgyára (Schrödinger macskája ugye)

Egyébként bizonyítottan léteznek a jövőből a múltba haladó elemi részecskék, amik akár információt is vihetnek a jövőből a múltba. Ilyenek a tachyonok is.

A lényege az lenne a nekiindulásnak, hogy képesek legyünk olyan pozíciót felvenni a társadalmi élettérben, hogy a ránk hatással levő negatív tényezők és elemek között ne legyen különösebb kapcsolat és főleg információ áramlás. A kamu, vagy mű (mi a műterrorizmus : pl. tényleg robbantanak, de nem a terráristák xD hanem a titkosszolgálat) terrorveszély fenyegetésére hivatkozva kiépülő mindenféle személyazonosító, biometrikus, és egyéb nyilvántartások pedig garantáltan rossz kezekbe kerülnek, hiszen a ma létező kormányok nagy része ZOG azaz a nemzetközi zsidóság gazdasdági, pénzügyi, és ezáltal hatalmi lobbijának alávetett bábkormány.

Mert egy különálló elemi vagy emberi tényezőből fakadó nehézséggel még meg lehet birkózni, de ha egy egész hálózat szerveződött az ellehetetlenítésedre, kvázi rabszolgasorban tartásodra, és ez olyan természetesen vesz körül, akárcsak a levegő, akkor már zúzósabb a szituáció.

Volt az a mese a hegy királyáról, aki ellen összefogtak a völgybeni királyok. Ki győzött? :-D

Itt jön a képbe az, hogy mi bajom is van nekem a zsidókkal, itt a shoutboxban is kérdezték, hát pontosan ez. Emberiség ellenes hálózat, ami csak a maga önös érdekeit tartja szem előtt, mivel a vallásukban benne van, hogy a nemzsidók nem emberek, és bármit meg lehet velük tenni. Nem tudod teljesen kikerülni őket, ha egymagad vagy.

A Mózes az pedig tényleg egy zsidó név. De mindig.

Amúgy pedig ha csak egy töredéke igaz annak, amit a cionistákat leleplező sajtó megír, kapaszkodhatunk, mert igencsak durva dolgok következnek.

Dehát a cionisták is csak tervezni tudnak, a terveik megvalósítása elé együttesen összefogva változatos akadályokat lehet állítani. Igazi megoldás pedig a tőlük való függetlenedés lenne, ebben addig kell elmenni, amennyire csak lehet ajelenlegi helyzetben (aztán meg teljesen) ahogy azt Irán, vagy akár Kuba, Venezuela, Bolívia is megteszi.

Cionista tervez, Isten végez. Isten pedig anticionista. Jehova pedig nem azonos Istennel, hanem ő csak a demiurgosz. :--)

A zöld szója példája :-)

A zöld szója példája :-)

A tőke szabad áramlása, aminek a nagy része az övék. Azért akarják, hogy minden út megnyíljon előtte.
Azt akarják, hogy MINDEN legyen eladó. Az is, amit csak helyi tulajdonban lehet felelősen működtetni.

Például a kis patikákat patikaláncok lehetetlenítik el, az áraik alá ígérve - egy darabig, amíg csődbe nem mennek. Utána majd a patikaláncok sokkal drágábbak is lehetnek akár, mert NEM LESZ VERSENY.

Lesz 1-2 multi, aki uralja majd az egész patikapiacot. És ez a patikás példa csak az élet egyik részterülete.

Az is gond még, hogy van egy csomó szempont, ami csak helyileg fontos, de így, hogy globális cég viszi a vállalkozást, nem törődnek egyéni igényekkel. Mert az nekik úgy nem éri annyira meg. Tehát egyentermelés folyik, tehát nincs pl. helyileg összekevert rekedtség elleni szer, és még sok más minden.

Pedig azok a helyileg kevert szerek használnak. Mondjuk ki azt is, hogy a multi patikáknak nem is érdekük megoldani a problémádat, inkább legyél rászorulva, hogy újra és újra tőlük kelljen gyógyszert venned.

Nem ismernek etikát, csak a törvényt, illetve a jogszerűség látszatát tartják be. A mostani, ide vonatkozó, patika liberalizációs törvényt pedig az SZDSZ hozta, olyan is. Céljaik közt szerepel a szabályozás további lazítása, és ez a neolib jellegű törekvés nemcsak a patikák területén van meg, hanem az élet minden területén.

A környezetvédelmi szabályozást is fellazítanák amúgy, hiába pózol az a nyálas fodor gábor zöld politikusként, mert nem az.

Hasonló mentalitású élelmiszeripari lobbisták érték el azt Angliában, hogy lehessen az elhullott állatokból készült húslisztet etetni a marhákkal. A Pápua Új Gunea-i kannibálok közt régebben pusztító kuru járvány valahogy bejutott a körforgásba, mutálódott, lett belőle BSE, kergemarhakór, a gyógyíthatatlan szivacsos agyvelőgyulladás. Mindez nincs, ha azt az 1-2 elhullott beteg állatot elégetik, és nem pedig bedarálják húslisztnek.

Mondom, boncoláskor láthatóan ránézésre is beteg állatot egyszerűen megetettek takarmányban az egészséges állatokkal. Az ilyen eredetű hús valamennyire nyilvánvalóan fertőző, hiába állítják az okostojás, és amúgy is kilóra megvett "szakik" az ellenkezőjét. Mekkora gazembernek kellett ehhez lenni, hogy ilyen szisztémát kitaláljanak. Tiszta Zöld Szója az egész (az egy jó scifi) :-D

Wumpscut : Soylent Grün



Ez egy nagyon durva dolog, nem is nagyon eszem emiatt marhahúst. Bár a mi marháink (és mi, akik megettük őket) éppen azért úszták meg a betegséget, mert nem ettek kannibál húslisztet. :-)

A hozzá adagolt szója miatt (olcsóbb, mint a színhús, és nincs Betiltva a használata, pedig 50% az esélye, hogy valójában génmanipulált importszója) lettek olyan mű ízűek a felvágottak is, és nemcsak a legolcsóbb párizsik, hanem sajnos a legdrágább téliszalámik is.

Amúgy hasonló jelenség létezik az élelmiszeriparban is. Nyereségesebb porokból gyártani ugyanazt, az egész világon, mint a helyi recepteket alkalmazni. Ezért nincs gyártva a Kristály Keserű sem.

A neoliberalizmus nem a korlátlan versenyről, hanem éppen ellenkezőleg, a verseny kiküszöböléséről szól. Az árakon még akkor is megosztoznak kartellben, ha netán véletlenül egynél több szereplő marad állva. Amúgy is, a látszólag különálló cégek közül sok ugyanazon tulajdonban van.

A verseny, és főleg a szabályozás hiánya pedig tényleg nem tesz jót a termékek minőségének, valamint persze így drágábban is tudják adni a termékeket, szolgáltatásokat.

Az alap probléma az benne, hogy a harmadik világban a nyomorban fillérekért lehet termelni, ás azt ide behozni, ide, ahol vámok, és behozatali kvóták már nincsenek. Amúgy ott sem engedik a saját tulajdonú fejlett ipari szektort létrejönni, mert akkor feljebb lépne a gazdaság, feljebb mennének a bérek, azt pedig nem akarják a zsidós mentalitású multik, tehát ez akárhogy is nézzük, a rabszolgatartás továbbélése. Amit én elítélek, mert a főbb rabszolgakereskedők bizony zsidók voltak. A feketékkel úgy különben nem az a probléma, ha odahaza Afrikában jól érzik magukat egy ottani, erős nemzeti érdekvédelmű szociális állam polgáraiként, hanem ha tömegesen idetelepülnek Európába.

Honnan mindez?

Honnan mindez?

Vagyonbéli gazdagsággal kérkedni nem elegáns dolog, úgyis mondhatnám, hogy neveletlenség. Általában azok szoktak a puszta jómódúságukkal dicsekedni, akik az életükbõl semmi más értéket nem tudnak felmutatni. Mindössze annyit tudnak, hogy: „gazdagnak lenni jobb mint szegenynek”. De azt már nem tudják, hogy a meggazdagodás lehetõsége nagyon sok körülménytõl függ. Például attól, hogy melyik országban él valaki.

Ha egy olyan elfuserált szocionista országban ahol a nép évtizedekig el volt és jelenleg is el van nyomva, ahol a közember csak akkor jut (uzsorakamatra) hitelhez, ha jelzáloggal terheli meg az ingatlanját, míg a zsidó felsõ tízezernek elég egy telefon X bankvezér havernak és kamat, fedezet nélkül soron kívül azonnal dõl a pénz, és az sem probléma, ha nem tudja visszafizetni, akkor a közembernek esélye sincs a jobb módra.

Mert egy szocionista országban az embernek sincs értéke, és a munkának se – ergo Magyarországon hiába dolgozik valaki éjt napallá téve, munkája nincs megfizetve. A közember munkája rabszolgamunka éhbérért, amibõl még adókat, társadalombiztosítást vonnak le, cserébe viszont nyomort, bürokráciát, magas közterheket, és várólistát kap.

Evvel szemben a zsidó felsõ tízezer, és azok sógor, koma, jó barátai büntetlenül kikerülik az adózást, de ha mutatóba valamicskét mégis megfizetnek, akkor gátlástalanul ellopják a rávalót a közpénzekbõl, szintén büntetlenül. Magyarországon még attól a körülménytõl is függ a meggazdagodás lehetõsége, hogy ki milyen tisztességtelen, kinek mennyit bír el a gyomra, ki mennyit, honnan, hogyan képes lopni, síbolni, vagy a másikat lehúzni.

Tisztességre alapozott jogrendű országban megtehette volna-e a Motim Kádkõ Kft. büntetlenül, hogy a törvényben rögzített heti 36 helyett heti 40 órában foglalkoztatja a dolgozókat úgy, hogy ráadásul a túlmunkát ki se fizeti?

Vagy például a Hajdú-Bétet megvásárló Bajnai Gordon-féle Wallis Rt. megtehette volna-e retorzió nélkül, hogy a beszállítóknak sohasem fizeti meg a megelõlegezett költségeket? Ilyen feltételekkel hogyan próbáljanak pl. a libatenyésztõk meggazdagodni? És miért szeretnék a bajnaigordonokat azok, akiknek családtagjaik miatta lettek öngyilkosok?

Miért szeretnénk azokat, akik óriási összegû vissza nem térítendõ hiteleket kapnak minden feltétel nélkül? Ez esélyegyenlõség? Ez jogállam? Ja, hogy a jogot azaz a törvényhozást is az ő embereik csinálják?

Petőfi nevét is száműzi a magyartalanító Such

Na, végre, újra van kurucinfó. Ezt már nagyon vártam :-)

Még Petőfi nevét is száműzi a magyartalanító Such
2008-08-18. 15:20 kuruc.info

Kikerült a Magyar Rádió fiataloknak szóló adójának szignáljából a korábbi Petőfi név; a Zsidesz által is támogatott, amúgy szabálytalanul "megválasztott" elnök "átpozícionálással" magyarázza a lépést. Pedig lehetett volna őszinte is, azt mondva: "újabb lépés hőseik és jelképeik tudatunkból való kiirtásában. Csak nem csodálkoznak még mindig, uraim?" Vagy csak egyszerűen: "ti parasztok?"

Sokakban még a tavaly nyári, jelentős hallgatottságnövekedést hozó átalakítás előtti adó emlékét idézi fel a korábbi név, ez pedig "konfúzus helyzetet" idéz néha elő - magyarázta Such György az MTI-nek, hogy szignáljában miért csupán MR2-ként jelentkezik az adó.

Kérdésre közölte: (még) nincs döntés arról, hogy végleg elhagynák a hivatalos, MR2-Petőfi megnevezés második tagját.

Megjegyezte: a másik két adó - az "MR1-Kossuth" és az "MR3-Bartók" rádiók - esetében egyelőre nem merült fel efféle ritkítás, hiszen azok "lényegét tekintve ugyanazt a tematikát sugározzák, mint korábban".

Bennünk viszont ilyen alkalmakkor bizony ismételten felmerül mindenféle-fajta és irányú ritkítás - üzenjük a magyargyűlölőknek.

(Kuruc.info - MTI)

Baj lesz

Baj lesz

El kell hagyjuk a süllyedő hajót. Én úgy érzékelem, hogy valami instabil irányba halad az EU, közben itt a közel-keleti feszültségkeltés amerikai-zsidó öntörvényeskedő hatása. Úgy érzem, hogy vagy megcsináljuk a magunk Revolúcióját, vagy elveszünk a közelgő világháborúban. Hogy mennyire lesz VH. ebből, nem tudhatjuk, de azt már tudjuk, hogy Amerika ellen lesz bizony támadás, és már sajnos mi is célpont vagyunk. Hogy miért? A válasz egyszerű, amiért célponttá válhatunk: Tubes-hegyi radar, iraki és afganisztáni megszállásban való szerepvállalás, no és az USA rakétapajzsa, amit ide akarnak telepíteni, és ezt mind a szocionisták mind a németh zsolt féle zsideszes neokon banda támogatja. Az egy dolog, hogy a legnagyobb ellenzéki párt Soros bérenc külpolitikusa hogyan építgeti a saját kis karrierjét cionéknál, de nem ér ez annyit, hogy Budapest vagy Pécs lakossága meghaljon valamiféle rakétától, legyen az interkontinentális, vagy bármilyen más. Ha az amerikai-zsidó szövetséget megtámadják, tudnunk kell, hogy kik mellé nem állunk. Én a zsidóvilág mellé nem állok, inkább leszek ellensége, inkább leszek szövetségese akár az araboknak is. És végül a legkörömrágósabb része a dolgoknak, hogy nem tudjuk, mikor lesz itt BAJ. Nem tudjuk, hogy vajon melyik napon tesz pl izrael olyan lépést az arab világ ellen, amiért mondjuk (legdurvább és meggondolatlan esetben) atomot kapnak válaszul. Azonnali háború lenne belőle.

Én még a "bármilyen formájú" nagy háború előtt szeretném rendezni a Kárpát-medence sorsát. Hogy miért? Mert csak akkor van esélyünk kiválni az országok háborújából.

Hogy ezért belső harcokra van szükségünk? Hogy ezért kivívnánk egész Európa ellenérzését? Hogy emiatt utált néppé válnánk? Kit érdekel!
Azért ne érdekelljen minket, mert éppen azon fáradoznánk, hogy kibújjunk a zsidók ördögi köréből, mellyel éppenséggel minden nemzetet adós és / vagy lelkiismereti rabszolgákká kívánnak tenni. EU = Amerika 2.0.

Amerikát a zsidók irányítják. Ahogy elnézem az EU-t is lassan teljesen a kezükbe ragadják és az EU vezető elitje még csak észre sem veszi. Vagy tud róla, de érdeke gazdagnak maradni. No igen, pénzsóvárság, nagy szellemi ellensége a józan észnek.

Hiszen láthatjuk, a felsőoktatást a pénzes szülők gyerekeinek alakították át. Az egészségügyet szintén a gazdagoknak kedvezően alakítják át, a mezőgazdaságot, ipart, kiskereskedőket ellehetetlenítik, a később esedékes külföldi felvásárlások miatt. A fizetéseinket mesterségesen alacsonyan tartják, az ellátásunk, önfenntartásunk dolgait (értsd: élelmiszerek, vegyszerek, benzin, utazási költségek) meg a mezőgazdaságunk gyengítésével aránytalanítják. Minden oldalról támadás alatt állunk. És akkor még azt mondják a gazdáknak, hogy segítenek a kárt szenvedetteknek, "tessék, itt van még hitel, kell?!" Ez mi, ha nem a Magyar gazdák tudatos tönkretételének útvonalán való haladás a kormány és a karvalytőke részéről?

Ahol a mi gyáraink voltak, ott pedig vagy "barnamező", azaz düledező törött ablakú romépületek vannak, vagy gagyit árulnak - a MOM gyár helyén is egy pláza áll ma, azokból meg 12 egy tucat.

Egy normális országban, a kormány a vésztartalékokból is kivett volna, csakhogy biztonságban tudja a saját országának önnfenntartó elemeit, a mezőgazdaságot alapjáraton. De nálunk nem ez történt, mert nem érdeke annak a háttérben lopakodó karvalytőkének, mely a gyurcsány-bábkormányt irányítja.

Igen, hibás a kormány, hibás az ellenzék, ezt mi is tudjuk, hogy lógni fognak, de azt se felejtsük el, hogy ezek a gerinctelenek csak kiszolgálói cionéknak, hiszen megvették őket is (vagy ahogy látjuk, az ellenzéket sakkban tartják, netán meg is fenyegettek már pár embert, és aki családos, azt nem nehéz megfélemlíteni) kilóra, megvették őket akár több szálon is. Rabolhatnak is közben, mialatt titkos bankszámláikra megy havi szinten a nemzetárulásért járó bér. Ezek tények, ugyanis a cionék jegyeit viselik magukon nap mint nap, a megnyilvánulásaik mind egyeznek a holokaustért rinyáló, őket zsebből támogató zsidósággal. Én nem tartottam ellenségnek a zsidókat, ám aki kiprovokálja, hogy ellenséggé tétessen, aki tesz azért, hogy idegen mivoltához jogos ellenszenv, netán utálat is kapcsolódjék, nos az megérdemli, hogy kiüldözzük országunkból. Ugyanilyen a 600 éve rajtunk élősködő cigányság is, akiknek a mai napig is csak 1-2 %-a volt képes felzárkózni a társadalmi alapelvárásokig. A többi meg? Lop, rabol, öl, csal, casinozik és/vagy akár zenész mivolta mellet teszi ugyanezt. Ergo, nem képes felzárkózni, egyedeik megrögzötten utálják és megvetik az őslakos Magyar lakosságot, lenézik, kitámadják és akár meg is ölik némely esetben.
A szinesfém-bizniszük is aranykorát éli, hiszen éppen elég csak a legfrissebbre utalnunk, Teleki Pál volt miniszterelnökünk gödöllői bronz mellszobra, ellopták, persze biztosan nem cigányok voltak, de az is biztos, hogy azt sem tudják ki volt Teleki Pál, mégcsak halovány emlékük sincs róla, ebből következik, hogy semmi tiszteletet sem mutatnak irányába, ahogyan egy Magyar irányába sem mutatnak semmi alázatot, csak gőgöt és lenézést. És a segélyezésük? Csak ez havi szinten, városonként kb. 10 millió forintot emészt fel, nem is beszélve Budapest havi egyenlegéről, többszöröse a kis városok havi felesleges kiadásának. Ha érdek lenne felülvizsgálni ezeket a segélyeket, ha érdeke volna a mindenkori magyar kormánynak felzárkoztatni, teljesjogú polgárokká tenni a cigányságot, akkor már megtette volna a lépéseket ezirányba. De nem, nem érdek, hiszen ami a cél, az az őslakosok elüldözése, ellehetetlenítése, megfélemlítése, megszüntetése. Mindezek megvalósításához bizony a cigányok bűnözése nagyon jó demoralizáló eszköz, és ki is használja az idegen érdek. Bizony, ez már modern területfoglaló háború. Ha lenne erre könyv, akkor a "Hogyan használj egy népcsoportot az őslakosság kiírtásához, azután földjeik elfoglalásához az őslakosságot kiírtó népesség likvidálásával" címszóval lenne benne. Bizony, a cigányok nem is tudják, hogy csak eszközök a zsidók kezében, őrájuk is halál vár, ha minket Magyarokat kiirtanak innen. Nem túl fényes jövő, ugyebár?

És persze nem lehetnének ilyen erősek, ha nem kaptak volna úgymond "támogatást" a kormánytól, legyen az a jelenlegi, vagy bármelyik az elmúlt 17 év alatt.

Mig a zsidó, néger, és még ki tudja milyen rabló/bűnöző életmódú magyar nyelvet nem beszélő idegen megkapja a Magyar állampolgárságot, addig az elszakított területeken élő Magyarokat, kik a gúnyhatárokon belül szeretnének menedéket kapni, leckékkel nehezítik meg dolgukat. Magyar nyelvtan a belépésre szándékozóknak. Olyannyira nevetséges, hogy már nem is tudok nevetni rajta. Ez abszurd. És ha jól tudom, a mai napig kötelező nyelvtani vizsgát tenni azoknak, akik magyarként Magyar Állampolgárok szeretnének lenni. És azzal bizonygatják szükségét ennek, hogy idegenek ne jöjjenek be kicsiny országunkba. Mintha egy KIS ellentmondás lenne itt kérem.

A belső ellenség semlegesítése / kiüldözése mármost akkora összefogást igényel, melyre szerintem nem volt még példa a történelem során. Még az 1680-as évek nagy összeurópai törökellenes keresztes hadjárata során SEM.

Minden ember szabadnak született, ám, mivel csoportban/falkában élő faj vagyunk, ezért mindnyájunknak meg kell találnunk a közös irányt és célokat, emberi mivoltunk minőségi fenntartását. Kérdem én, van értelme bármilyen tiszteletet mutatnunk a velünk szembefordulókkal? Ellenségeink kardja a torkunkat készül 10 éven belül elvágni, akaratlan és tudatlan segítőiket pedig cigányoknak és kínaiaknak hívjuk legfőképpen.
Hogy lehetséges-e felemelkednünk újra csak szavak és politizálás útján, pénz hiányában? Nos, ezen kérdés azt hiszem értelmét is veszti, amint belegondolunk a folyamatos ellentámadások sorozatába, kezdve a legmélyebbel, azaz a zsidók által gyűlölt nemzeti jelképeink elleni aljas támadássorozatra, például a Szent koronánk és az Árpád-sávos zászlónk meghurcolására.

Ha van bennünk Magyarság-tudat, akkor már lelkiekben és anyagilag is készülnünk kell az elkövetkező nehéz időszakra, mely a szabadságunk könyörtelen kivívásáért zajlik hamarosan. Nincs más út.

A júdaista mindig ellenség

A júdaista mindig ellenség

A velük szemben meglevő "utálat" (ami inkább elutasításnak nevezhető) arra vezethető vissza, hogy a médián keresztül folytatott népbutítást, hangulatkeltést és véleményformálást ez az embertípus végzi a maga érdekeinek megfelelően. Aki ezt meglátja és megérti, az eleve hitetlenkedve fogad minden információt, amit a zsidók vagy a zsidókhoz kapcsolódó intézmények. médiák, társaságok stb. közölnek.

A budapesti zsidók undok módon rivalizálnak a magyarokkal. Fölényeskedve, és persze hamisan érzékeltetik, hogy mekkora értéket teremtettek. Nagyon sok embert meg tudnak sérteni ezzel, és erre tudatosan játszanak rá.

Nem természetes folyamat eredménye, hogy ennyi zsidó van a vezető rétegben. A zsidós jogászklikk szándékosan nem engedi meg a magyarok jogos önvédelmét és a teljesen életszerütlen arányosság elvét követelik meg, mert a zsidók a cigányokat akarják szövetségesükké tenni a magyar etnikummal szemben. A magyar jogászok a természetes igazságérzetüket és a józan eszüket használják, és nem idealista szabadkőműves- liberális utópiákat kergetnek.
.
A magyarok nyugodtan szeretnének élni, a rosszindulatú zsidókkal való rivalizálás, és a cigányterror nélkül.

Első lépésnek megteszi, ha mindenfajta befolyásolási kísérletet elutasítunk, ami a zsidóktól ered.

Éppen ez a kizárás a fő értelme annak is, hogy ez a blog íródik. Egyszer kell csak rájönni, kik alkotják a nemzetellenesség hálózatát, akikre nem szabad szavazni, akiknek a szavára nem szabad adni, akikben nem lehet megbízni. Félaktív rezisztancia ahogy én látom. ÉS MŰKÖDIK !!!!! :-)

Az antiszemitizmus nem előítéletesség, hanem egy teljesen jogos önvédelemi reakció a zsidók aljasságaira, és mindent ellopni akarására. Amit meg nem tudnak valamiért ellopni, azt megpróbálják tönkretenni.

Ahogy a zsidók segítik egymást, azt korrupciónak és kontraszelekciónak nevezik. Etnikailag nem pártatlanok. Túlzottan egymást segítik be a vezető poziciókba.

Attól, hogy valakik 88-89-ben eljátszották a nagy ellenállókat, és ebből politikai tőkét kovácsoltak, még lehetnek eszméletlen nagy mocskok (ugyebár az szdsz is ebből lett) és azok is.

A Habsburg elnyomók szövetségesei voltak a magyarok ellen. Ezért engedték őket ide a habsburgok, és ezért erőszakolták ki a zsidók egyenjogúsítását. Azelőtt külön törvények voltak, hogy a zsidók gátlástalanságát kordában lehessen tartani. De nem, a szabadelvűek "emanczipálták" őket. Emiatt nőhettek a magyarok fejére. Istóczy Győző akkor élt, és sokat írt a zsidókról. XII röpirat címmel volt egy kiadvány, aminek ő volt a főszerkesztője.

A zsidók ma kizárólagos politikai hatalomra törekedtek, ez joggal váltott ki ellenérzéseket.A mai magyar parlamenti pártokat pedig cinikus zsidók működtetik, tehát az "ellenzékiek" is csak ugyanolyan megélhetési politikusok, mint a többi politikai párt tagjai. A rendszerváltás zsidó politikai színjáték volt. Felosztották a politikai oldalakat. A lényeg minden pártnál ugyanaz : korrupt módon élősködni az országon.

Még a mi oldalunk intézményeinek többségének élén is ők ülnek.

Aki a zsidó fajhoz tartozó az ha megkeresztelkedet, akkor is zsidó marad.

Lásd: Erdő Péter, Paskai László, Várszegi Asztrik. Utóbbinak épp ebben a hónapban hallottam pár beszédét. Filoszemita, és hamiskás beszédek voltak.

Ezek valójában a zsidókhoz húznak, egy kis katolikus mázzal, hogy ne lógjon ki annyira a lóláb. Bár ennek ellenére, egyre jobban kilóg...

Ezekre mondta találóan Jean-Marie Le Pen: "Lustiger párizsi hercegérsek megkeresztelkedése lehet, hogy eggyel több katolikust jelent, de nem jelent eggyel kevesebb zsidót."

Amig a politikát és a gazdaságot titkos módon a budapesti zsidók irányitják, addig semmi garancia arra, hogy a magyar többség érdekében szülessenek döntések. Csak a morzsa jut nekünk.
.
Szétprivatizálták a a gazdaságot, alig maradt termelő üzemünk, nem számitottak humánus szempontok, hogy hány 100 ezer munkanélküli lesz.

Ilyen ellensége nem volt még az országnak mint a zsidó. Mások nyíltan támadtak de a zsidók alattomosan beépülve bomlasztanak és gyötörnek.

Ha Magyarország sikertelen, az nem a magyar emberek bűne, hanem a vezető rétegé. A zsidó kufármentalitás része, hogy a közhatalmat a magánvagyon gyarapítására használják fel. És ha a vezető rétegben magas a zsidók aránya, akkor joggal lehet ebből a megfelelő következtetéseket levonni.

Egy etnikai kisebbségnek nincs joga állandóan azon szervezkedni, hogy az országot irányítsák. Ne csodálkozzanak, ha a nagy erőlködésnek koppanás lesz a vége. XD

A zsidóságot, amióta más népek országaiban diaszpórában élve létezik, a világon már nagyon sok uralkodó volt kénytelen vagy elüldözni, vagy külön törvényekkel megfékezni, és ez így ment már többezer éve. Amikor már ezek az eszközök sem segítettek, jöttek a pogromok. Vajon ennek nincs valami alapja? De van, a pogromok általában valami égbekiáltó zsidó gaztett után törtek ki, jogos felháborodásként. Pl. keresztény gyerekek tűntek el. Nálunk a Solymosi Eszter zsidók által történt meggyilkolása volt egy ilyen eset például.

Az az abnormális állapot, ami ma van, ami amiatt alakult így, mert a zsidók megalapozták a hatalmukat a pénzügyek területén. Mert amíg nem volt meg ez a hatalmas lobbierejük, addig a helyükön kezelték őket.

A reform szó definíciója a következő: háttérhatalmi törekvések keresztülvitele mindenáron. A zsidó háttérhatalom feladata, hogy a világ országai mindig el legyenek adósítva, hogy a „szegény" zsidó bankár jó magas kamatra kölcsön tudjon adni a szintén zsidós nemzetáruló kormányoknak, és a profit a nemzetközi valutaalap (zsidó maffiózó szervezet), vagy az Usa nemzeti bankjába kerüljön (ami a Rotschildok magántulajdonában van)

Mennyi pénz, mekkora szervezettség van a filoszemita hazugságok propagandagépezete mögött. Hány "antifa", nacionalistaellenes, és cionliberós szervezet van? Ezeket valakik pénzelik ám!

"Aki fölfedezte az igazságot a júdaizmus ügyeit illetően és nem küzd a zsidóság mint közös ellenség ellen, valamint nem figyelmezteti, óvja nemzettársait a zsidó fertőzés veszélyeiről, a zsidó fegyvertársa lesz a saját nemzete elleni támadásban és fajának legnagyobb árulója!" Einar Aber

Fideszes neokon érdekek

http://barikad.hu/node/16844

Valahogy hányingerem lett a neokon fideszes zsidóktól. Szerintem szavazzatok inkább a Jobbikra ti is. Csak úgy, mert én mondom. Meglesz az az 5 % lazán, ha mind elmegyünk szavazni ! :-) MÁR JÖVŐRE !!!! Európai, brüsszeli parlamenti választás lesz ugyanis (EP választás)

Az az ellenség a legveszélyesebb, aki képes barátnak álcázni magát. A fidesz valódi vezetői pedig pontosan ilyen ilyen ellenség. Radikális, nacionalista, szociális RETORIKA, amivel a tetteik valahogy soha nincsenek szinkronban. Pl. Mikola gyújtó beszédei a kórházprivatizációk és a neolib eü deform ellen, majd titokban megy tárgyalni a hospinvest-tel, és kijelenti, hogy az egri körház "jó kezekbe kerül" ha az övék lesz.

Az izraeli Likud pedig még mindig a Fidesz testvérpártja...

Izrael kínjában kiadott egy közleményt, hogy leállítják a "védelmi" fegyverek szállítását (pont most, mikor a legnagyobb szüksége lenne Grúziának a légvédelemre), és egy nappal később a zsindex nekiáll maszatolni, legendákat szőni és terelni. Leszögezhetjük, hogy az index az izraeli kommunikáció eszköze. Eddig is világos volt, hogy cionista, csak nem volt egyértelmű, hogy közvetlen izraeli vezérlés alatt áll.

Néha hallom itt-ott, hogy a zsindexet fideszes portálnak mondják. Ja, hát így persze hogy az. Zsidók irányítják ezt is, azt is. A magyarok csak "talpasok" lehetnek ott, valódi beleszólásuk a dolgokba nincs. Aki meg túl magyar nekik, azt kizárják a pártból, mint ahogy ezt megtették Kosaras Péter Ákosssal is.

A zsidó média (zsindex, közszolga, tv2, rtl) elfogultan közvetítette a kaukázusi háborús eseményeket, információs háborút folytattak Oroszország ellen. A grúzok támadtak először Dél-Oszétia fővárosára, a grúzok gyilkolták le a helyi békefenntartókat, és emellett Grúzia népirtásra készült.Az orosz GDP idén várhatóan 8,1%-kal fog növekedni, miközben gyakorlatilag nincs államadósságuk.

Az USA államadóssága meghaladja a 9000 milliárd ( írd és mond kilencezer-milliárd ) dollárt, a GDP éves növekedési üteme - ha semmi sem jön közbe - 1% körül lesz.

Keressük a gyengébb felet, az áldozatot, akivel együttérezhetünk? Nem, hanem nézzük meg, ki mögött ki áll.

Oroszországot az oroszok, az USA-t pedig a neokon zsidók irányítják. A fidesz egyértelműen az USA mellé állt a mostani állásfoglalásával.

Mihail Szaakasvili maga is zsidó, és a kormányának vezetésében a zsidók vannak többségben, úgy van ott tehát, ahogy nálunk is sajnos.

A konfliktus eredménye : a kaftánosok belátták, hogy az Oroszországot elkerülő olaj- és gázvezetékekbe fektetett pénz nem sokat ér, mert a vezetékek nem bombabiztosak. :-) Lebukott Izrael, hogy az épülő olaj-bizniszük védelmére fegyverrel és katonákkal látták el Grúziát

Az USA és Izrael meg akarta lepni az oroszokat, és az oszétokat ezzel az akcióval, azért időzítették az olimpia idejére az egészet. Csak azt nem tudták, hogy a ruszkik valószínűleg régen készen álltak erre, és várták, hogy Szaakasvili + Izrael + USA hibázzanak. xD

További tájékozódáshoz ezek a linkek ajánlottak :

http://reakcio.wordpress.com/2008/08/14/izrael-kozvetetten-hadban-all-oroszorszaggal/

http://barikad.hu/node/9147

http://barikad.hu/node/16793

http://barikad.hu/node/16818

http://barikad.hu/node/16824

http://barikad.hu/node/16805

http://barikad.hu/node/16796

Orbán világossá tette pártja hovatartozását

Többen írtak már véleményt a legutóbbi Orbán nyilatkozatról. Sokan nagyon lényeges, magyarázó kommentárt fűztek ehhez a FIDESZ valóságos arcát bemutató megnyilvánuláshoz. Így azt gondolhatnánk, hogy már voltaképpen nincs is mit hozzátenni. Azonban elemezzük egy kicsit ezt a nyilatkozatot abból a szempontból is, hogy az elkövetkezendő választások fényében, amely 2010-ben lesz, ennek mekkora lehet a jelentősége.

Ugyan két esztendő van hátra a választásokig, de valamennyien érezzük, hogy ez a két év még nagyon sok keserűséget és a nemzettől hihetetlen áldozatokat követel majd, amennyiben nem történik közben valamilyen drámai, ugyanakkor pozitív fordulat. Ez pedig nem valószínű annak ellenére sem, hogy a médiában folyamatosan az előrehozott választások meglebegtetésével próbálják a tömegek hangulatát csitítani.

Az orbáni nyilatkozat Oroszországnak Grúziával történő hadba szállásáról lényegében nem más, mint Orbán Viktornak és pártjának abszolút meghajlása a neokon-cionista világhatalmi erők törekvései előtt, illetve behódolás a 2010-es választásokat, és a választások kimenetelét meghatározó világtőkének. Itt abszolút tetten érhető a FIDESZ álnemzeti tevékenysége. Bodorság azt gondolni, hogy a most legnagyobb úgynevezett ellenzéki párt hatalomra kerülése esetén a valós nemzeti érdekek mentén irányítaná az országot. Ez már csak azért is ostobaság, mert ebben az esetben a FIDESZ-nek meg kell fizetnie hatalomra kerülésének az árát. Ez pedig nem lesz olcsó mulatság. Fizetni a tőkének csak pénzzel lehet. Pénzt pedig, csak a nemzet további kifacsarása árán lehet előteremteni. Az, hogy ez milyen stratégia alkalmazásával legyen megvalósítható, majd eldönti a FIDESZ-t hatalomra segítő neokon-cionista hatalom.

A nemzeti radikálisok már évek óta bizonygatják a FIDESZ nemzeti voltának hamisságát. Amennyiben megvizsgáljuk ennek a pártnak a 2002. óta tartó ténykedését jól látható, hogy a hangzatos szólamok mögött egészen más cselekvési megnyilvánulások állnak. Világossá kell válnia minden nemzeti érzelmű magyar számára, hogy a FIDESZ ma pontosan ott tart, ahonnan 1988-ban elindult. A FIDESZ neoliberális párt, mely széles tömegek nemzeti érzéseire ráülve kerülhetett hatalomra 1998-ban. Az MDF összeomlásával ugyanis egy politikai vákuum alakult ki, amelyet be kellett tölteni. Meg kellett fogni a nemzeti érzésű tömegeket, hogy azokat kordában lehessen tartani. Ez lett a feladata a FIDESZ-nek, hiszen erre a továbbiakban a tekintélyében és társadalmi támogatottságában is megtépázott MDF már alkalmatlan volt. Ugyanakkor ne feledjük el azt sem, hogy a vezérek (Orbán, Kövér stb.) mind úgy tanulhattak külföldön, ahogyan csak azok a fiatalok, akiknek ezt a lehetőséget az akkori MSZMP jóváhagyta mind keletre, mind nyugatra egyaránt. Valamennyien kiválasztottak voltak és valamennyien most fizetik tanulmányaik és jelenlegi jólétük árát. Természetesen ezen a színpadon magának a magyarságnak nem osztottak szerepet.

Visszatérve Orbán Viktornak Oroszországot elítélő nyilatkozatára azt kell megállapítanunk, hogy az elnök ezzel csak azt tette, amit elvártak tőle. Így is egy újabb jó pontot begyűjtve a 2010-es választásokra.

Sokan sértve érzik magukat, amikor a radikális oldalról markánsan bíráljuk Orbánt és pártját. Mégis, újra és újra el kell mondanunk, hogy jelenleg egyik úgynevezett parlamenti párt sem a magyarság képviselője, tehát a FIDESZ sem. Sokan mondják azt is, hogy ahelyett, hogy Orbánékat bírálnánk, jobban tennénk, ha a törvénytelen, nyíltan nemzetellenes gyurcsányi társaságot kritizálnánk. Már csak az a kérdés, minek? Az MSZP-SZDSZ koalíciótól pontosan azt kaptuk, amire számítottunk. Legalábbis mi, Nemzeti Konzervatívak erről beszéltünk már 2002-ben is, amikor a FIDESZ mély hallgatásba burkolózott, akárcsak annak vezére, aki több mint két éven keresztül meg sem szólalt a parlamentben.

Orbán és a FIDESZ tehát minden kétséget kizáróan újra világossá tette, hol áll, kiket képvisel. Ne legyenek hiú ábrándjaink velük kapcsolatban. Ugyanakkor rengeteg jó szándékú, nemzetben gondolkodó, de a radikális gondolatokat elvető nemzettársunknak fog még fájni a feje később, amennyiben nem veszi tudomásul a tényeket és a realitásokat. Sajnos erre a fejfájásra nem lesz elég az aszpirin, ha egyáltalán lesz rá pénz.

A Fidelitas az amerikai neokhonok bércsicskája?

2008. augusztus 15. 15:20HunHír.Hu

Az "Egyesült Nemzeti Mozgalom" grúz parlamenti frakciójának vezetője és a grúz Külügyi Bizottság elnök-helyettese köszönetet mondott a Fidelitasnak. Igor Szavolszkij, orosz nagykövet szerint a Fidelitas "az amerikai neokonzervatívok zsebéből prédikál".

Az "Egyesült Nemzeti Mozgalom" grúz parlamenti frakciójának vezetője és a grúz Külügyi Bizottság elnök-helyettese köszönetet mondott a Fidelitasnak.

Az orosz-grúz konfrontáció és a helyzet elfajulása nemcsak a térség békéjének és stabilitásának okozott károkat, hanem komoly veszélybe sodorta a valódi demokrácia megteremtéséért folytatott folyamatos küzdelmet is - áll az "Egyesült Nemzeti Mozgalom" grúz parlamenti frakciójának vezetőjének és a grúz Külügyi Bizottság elnök-helyettesének közös levelében.

Petre Csikarisvili és Irakli Kavtaradze Szijjártó Péternek a Fidelitas elnökének címzett levelében úgy fogalmaz: "az agresszió és a félretájékoztatás ellen világszerte szervezett tüntetések megmutatták Grúzia népének, hogy igenis vannak olyan szövetségeseink és közeli barátaink, akikre az igazán nehéz időkben is számíthatunk. A Fidelitas egyértelműen az egyik ilyen igaz barátunk".

Igor Szavolszkij, orosz nagykövet ugyanakkor a Fidesz álláspontját úgy kommentálta a TV2 Tények című műsorának csütörtöki adásában, hogy "egyrészt nyugodtan, másrészt enyhe undorral fogadja el, mert ami a külpolitikai kérdéseket illeti, ők az amerikai neokonzervatívok zsebéből prédikálnak".

Affirmative action

Affirmative action

Szopott gombóc cigány rendőröket akar

Amerikában már dúl a fehérek elleni diszkrimináció. Magyarországon is minden nap öl az affirmative action nevű rasszista ragály.

Affirmative action: "Cigány rendőröket hééé!"

Az affirmative action politikailag korrekt amerikai találmány, magyarul annyit jelent, hogy fehérek elleni diszkrimináció. Ami minden szinten - iskolai, egyetemi, munkahelyi felvétel, média megjelenés, politikai szerepvállalás - a színeseket, elsősorban a feketéket részesíti előnyben.

Ez a modern kori numerus clausus csak és kizárólag a fekete, barna vagy sárga bőrszín alapján dönt a saját sírját rohamtempóban ásó amerikai fehérek kárára és hátrányára.

Nem lehetett buszsofőr egy amerikai városban abból a 14 fehér jelentkezőből, akik a 2 megüresedett állásra jelentkeztek a nagy többségében fehér adófizetők pénzéből fenntartott városi közlekedési vállalatnál. Mind a 14 fehér férfi önéletrajza, végzettsége és szakmai, vezetési gyakorlata, az interjú után kitöltött értelmi tesztjének eredménye jobb volt annál a két négernél, akik végül "elnyerték" az állásokat. Az egyik néger annak ellenére kapta meg a kormánykereket, hogy távolsági autóbusszal korábban már volt két saját hibás balesete, amiből az egyik személyi sérülésekkel járt.

A kis példányszámú helyi lapban a (még) 72,2 százalékban fehér lakosú város néger rendőrfönöke elmondta a néger riporternek, hogy nem találtak alapot a nyomozásra, amit három fehér állampolgár feljelentése alapján kellett elrendelni a közvélemény megnyugtatására és buszsofőri állás meghirdetése során kialakult visszásságok felderítésére.

Az amerikai egyetemeken - a túlnyomó többségben (még) fehérek lakta államokban is, mint pl. Észak-Dakotában, Montanában vagy Wyomingban - kötelező felvenni egy bizonyos számú fekete (néger) barna (mexikói, közép- vagy dél-amerikai indián) vagy sárga (ázsiai) bőrszínű diákot a legtöbb esetben kvalifikáltabb fehér jelentkezők kárára. A felvételi pontszám - már ha van ilyen - nem döntő tényező, a sötét vagy sárgás bőrszín annál inkább.

Az USA-ban minden államban van minimum egy olyan egyetem, amit az állam lakói azért tartanak fenn, hogy az államukban élő diákok felsőfokú végzettséghez jussanak a szüleik által befizetett adódollárok jóvoltából. Az egyre növekvő felháborodás ellenére azonban ezeken az egyetemeken gyakran előfordul, hogy a "mi kutyánk kölyke" helyett illegális módon az országba beszökött, szociális segélyekből élő, adót és tandíjat nem fizető buta színeseket vesznek fel az államban lakó, jobb iskolai eredményeket felmutató fehér diákok helyett. A magánegyetemeknél más a helyzet, azok gyakorlatilag azt vesznek fel akit akarnak: ez magyarán azt jelenti, hogy náluk nem abból lesz egyetemi diák akinek jobbak az eredményei, hanem akinek a családi háttere, a banki igazolásai vagy hírneve, sporteredményei alapján az egyetemi adminisztráció biztosítottnak látja a tetemes tandíj beszedését.

Ha a tandíj összege rendszeresen befolyik, akkor az amerikai egyetemekről való kibukás/kirugás lehetetlen, a végén gyakorlatilag még a leghülyébb gyerek is szorongathatja a diplomáját az angol hagyományokat idéző négysarkú fekete süvegben. Azért egyetemi évismétlés az USA-ban is előfordul, különösen az utolsó év előtt: ilyenkor még plusz egy évi tandíjat be lehet vasalni a szülőktől vagy a tanulási kölcsönt nyújtó banktól.

(Példa van bőven: a grúz Szakasvili, aki az amerikai egyetemi évei után a zsidó Soros György 42 millió dollárral finanszírozott rózsás "forradalmának" segítségével került a kazár őshaza melletti Grúzia elnöki székébe. Ezt a marionett figurát most éppen az In-Kal védi, mert zsidó tanácsra, zsidó fegyverekkel, zsidó kormánytagokkal, a pekingi olimpia megynyitója alatt zsidó szekuritiseknek álcázott izraeli zsoldosokkal és grúz katonákkal orvul megtámadott és lemészárolt több ezer oroszokhoz húzó déloszét polgári lakost, köztük nőket, öregeket, gyerekeket.

Putyin vörös hordái a tőlük megszokott szadista kegyetlenséggel visszavágtak, és boldogan lemészároltak ismeretlen számú grúz és grúzokhoz húzó zsidót és déloszét polgári lakost, köztük nőket, öregeket, gyerekeket, közben picit sem kimélve a nagy szovjet/grúz/kommunista/tömeggyilkos példakép szülővárosát.

Most aztán az In-Kalosok Grúziában még nagyobbra nyúlt orral nézik azt a kis híján megkaparintott olajvezetéket, amiről valószínűleg a Gazprom javára hosszabb időre le kell mondaniuk. Jelenleg az izraeli egyes és kettes állampolgárok hosszú tömött sorokban ácsorogva várják, hogy az amerikai és izraeli katonai csapatszállító helikopterek kimenekítsék őket a majdnem visszakaparintott Kazária mellől, miközben Washingtonban és Tel Avivban idegesen gondolnak arra, hogy a tiltakozások ellenére volt már rá példa, hogy az oroszok ideiglenesen állomásoztak valahol 46 évig.

Vagy például megemlíthetjük Orbán Viktor angliai tanulmányait is: az ő oxfordi hónapjait sem Orbán Ráhel nagyszülei, hanem szintén Soros György fizette - és ez sajnos meg is látszik Orbán politikai pályafutásán. A Fidesz konfliktusokat kerülő, a megnyert választásokról mindig gyorsan lemondó és népe elől páncélautókon elmenekülő szájkarate bajnok örökös vezetője most is éppen az aktuális sorosi/amerikai/izraeli eligazításra jön Amerikába.

A betegeskedő Soros György többször is találkozik az országvesztő magyarországi politikusokkal: nem csak Viktorékkal, de a Gyurcsány-féle bábkormány küldötteivel és a kalapos nővel is beiktattak több, meleg hangulatú baráti megbeszélést, hiszen az izraeli/amerikai befolyásnak folytonosnak kell lenni Magyarországon akkor is, ha ismét valamilyen cégtábla csere történik.)

Az amerikai nagyvárosokban az aránylag jó fizetést és betegbiztosításokat nyújtó állami köztisztségviselői állásokra is egyre nehezebb fehér embernek pályázni, mert az affirmative action-re való hivatkozással legtöbbször a színesek kapják meg azokat - ha pedig mégsem, akkor az ilyen ügyekre mindig ugrásra készen álló ügyvédek nyomban perelnek, és a végén valamelyik liberális bíró nekik ad igazat.

Hiába derül ki rövid idő után, hogy egy néger totálisan alkalmatlan a munkájára, elmozdítani szinte lehetetlen, mert az affirmative action-t kiáltók a zsidó kézben tartott média lehengerlő támogatásával azonnal működésbe lendülnek. Ha viszont egy fehér, nem zsidó emberről derül ki hasonló, akkor a kettős mérce alapján egészen más erkölcsi és büntethetőségi szabályok és normák lépnek életbe, növelve az affirmative action elleni, értelemszerűen leginkább a fehér keresztény vallású amerikaiak körében dúló felháborodást.

Jelenleg Detroit néger polgármesterének számtalan korrupciós, csalási, okirathamisítási ügye és magánéleti problémája a legjobb példa erre. Kwame Kirkpatrick, az afrikai rabszolgák uborkafára mászott utóda hivatalban ülő polgármesterként eddig példátlan módon még börtönbe is került, pár napja jött ki váltságdíjjal, az ő bűncselekményeit az izraeli miniszterelnök vagy egy Duna-parti főpolgármester is irigykedve figyelheti. Habár Demszky Metrobuilder Gábor budapesti negatívumait még a nagyon igyekvő és remélhetőleg lemondás előtt álló Kirkpatrick sem tudta eddig túlszárnyalni.

Van, mikor az affirmative action-nel munkához jutott néger nem áll meg egy kis piti okirathamisításnál vagy csalásnál, hanem sokkal komolyabb bűncselekményeket is elkövet. Az Ohio állambeli Canton városban a szakadatlanul növekvő bűnözés mellett a nyugdíjazások és elköltözések miatt megcsappant az utcai szolgálatot teljesítő rendőrök száma. Felvételt hirdettek tehát, amire sok fehér, fekete, sárga és barnabőrű fiatal jelentkezett, köztük a munkanélküli és állami segélyekből élő néger Robert Cutts is.

Bobby is bízott az affirmative action-ban, beadta a jelentkezési lapját és egy pillanatig sem izgatta magát a másfél mérföld hosszú priusza miatt. Mikor sorra került, beszámolt a betörésekről, verekedésekről és garázdálkodási ügyeiről - ami egy indiai kezelésű benzinkút elleni, fegyver nélküli támadástól eltekintve mind a fehérek ellen történt - kitöltötte az agyi képességeit felmérő tesztet (amit már eleve a négerek átlagszintjéhez igazítanak országszerte a munkahelyeken és az iskolákban) és megnyugodva hazasétált a fehér barátnőjéhez, akitől már volt egy Obamára hasonlító mulatt gyereke.

Cutts úr rendőri tesztje remekül sikerült: a 98 jelenkezőből az előkelő 70. helyet szerezte meg, ami az affirmative action jegyében bőven elég volt arra, hogy 42 (!) nála jobb eredményt elért, büntetlen előéletű és magasabb iskolai végzettségű fehér jelentkező előtt felvegyék.

Kiképzés után egy fehérek által lakott városrészbe helyezték szolgálatra - ami fordítva már nagyon ritka, mert a négerek azonnal tiltakoznak a fehér rendőrök jelenléte ellen a fekete negyedekben, de fehéreknek tiltakozni a néger rendőrök ellen a fehér negyedekben nem lehet - ahol pár hónap alatt több panasz is érkezett ellene arrogáns modora és agresszív magatartása miatt, még a fekete rendőrtársai is nehezteltek rá. Bobby otthon sem tétlenkedett, ismét teherbe vágta fehér barátnőjét, aki élete végén már a következő félvér amerikai állampolgárral a hasában a kilencedik hónap második felében járt. Ez nem akadályozta meg Cutts urat, és néha jól elverte a multikulturális társadalmi ideált kergető szerencsétlen nőjét, pláne, ha nem hozott neki időben finom málta italt. (Ez olyan sörszerű, édes alkoholos ital, amit elsősorban a négerek fogyasztanak az olcsó ára miatt, a fehérek között kevésbé népszerű.)

Egy ilyen máltagőzös veszekedés után a néger rendőr brutális módon kirugdosta a barátnője hasából a gyereket, majd agyonverte a pár nappal szülés előtt álló terhes fehér nőt. Becsomagolta, elvitte, eldugta, a síró két éves első gyerekét pedig étlen-szomjan hátrahagyta a lakásban. Pár nap múlva jöttek a kollégák, nyomoztak, a dögkereső kutyák szaglásztak és megtalálták a holttestet vérben, magzatvízben fekve, a kicsi feje kinn volt, a többi még bennt a szülőcsatornában. Bobby most kettős gyilkosságért a börtönben várja a sorsát.

És most Draskovics Tibor, ez a főnökéhez hasonlóan Izraelből távmozgatott szerény szellemi képességű és rossz arcú háromszor elvált bolsevik rendőrminiszter, aki izraeli gazdasági, politikai, titkosszolgálati, katonai, rendőri tanácsadókkal és Izraelből felfegyverzett zsidó terrorista alakulatokkal védi magát és maffiózó kormányát, aki a velejéig gonosz Gyurcsány, Szilvásy és Veres testi-lelki jóbarátja, aki a Pénzügyminisztériumban folytatott ámokfutása alatt ki tudja miért, de a "szopott gombóc" becenevet kapta kollegáitól, azzal jött elő, hogy importáljuk hozzánk is az affirmative action-t.

Nem kell már importálni te kapafogú szopott gombóc, amit ti Magyarországon kormányzati biztatással, rendőrségi és ügyészségi támogatással csináltok, azt úgy hívják, hogy affirmatív aksön szocionista módra: a bűnöző cigányok javára a fehér magyarok ellen elkövetett minden napos diszkrimináció a saját hazájukban.

Legyen csak még több affirmative action a zsidó szellemi terrorban szenvedő, polgárháború küszöbére érkezett Magyarországon: itt az ideje, hogy a nemzeti érzéseiben végsőkig megalázott, adókkal kizsigerelt, elkeseredett, csalódott emberekre, az egész országban dúló gyilkos cigányterror miatt a végső tűréshatárra érkezett magyar lakosságra az izraeli-magyar Gyurcsány-féle bábkormány a bosszúálló és primitív In-Kalos zsidó terroristák és rendőrök mellett még analfabéta, bosszúálló és primitív cigányokat is rászabadítson.

(Jack Corn - Szent Korona Rádió)