Reakció blog : numerus clausus

Reakció blog

Az 1920:25. törvénycikk, a "numerus clausus" [zárt szám] törvény nem volt sem antiszemita, sem ellenforradalmi, csak egy szegény ország reális takarékossági intézkedését jelentette.

Méghogy nem volt rá szükség???? :-D De igen, ha a magyar ember tanulni akart, nem tehette meg sokszor, mert zsidókat vettek fel helyette, hisz a zsidók a felvételiztetést is kezükben tartották. Budapesten az orvosok 90-95%-a zsidó származású volt, és az egyetemeken is főként ők tanítottak. Természesen a saját fajtájukat részesítették előnyben, ahol csak lehetett. Egyszerű igazság, de igazság. Állam az államban, zárt körű faji alapú klikk a többségi nemzet kárára, ez a zsidó.
Így is találtak a zsidók sajnos kiskapukat. Az orvosi, mérnöki, ügyvédi kamarákban nem haladhatták meg a zsidók a 20 %-ot. Ennek ellenére a kamarán kívül maradt zsidóság nem halt éhen köszönhetően a szakmai szolidaritásnak: név által átruháztak a munkákat. Azaz más nevében végezték azokat el, a pénz persze az övék lett.

A Beterjesztett javasllat első paragrafusa így hangzik: "A tudományegyetemre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra az 1920/21-ik tanév kezdetétől csak annyi hallgató iratkozhatik be, amennyinek alapos kiképzése biztosítható." A törvényjavaslattal foglalkozó parlamenti bizottság módosított a szövegen. Az "...annyi hallgató iratkozhatik be" törlésével a következő szövegrészt iktatták be: "...oly egyének iratkozhatnak be, kik nemzethűségi s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók és csak oly számban...". Már a parlamenti viták után került bele a következő passzus: "Az engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől e felvételt kérők szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctized részét."

"Ha azt keresem és kérdezem - mondta erről Klebelsberg -, hogy a magyar társadalomnak önhibáján kívül súlyos helyzetbe jutott, melyik rétege szorul legjobban támogatásra, akkor meg kell állapítanom, hogy a magyar középosztály, a magyar intelligencia az. A nemzeti katasztrófa ezt a társadalmi réteget sújtotta a legnagyobb erővel. A menekültek ebből a társadalmi rétegből kerültek ki, a B-listások túlnyomó része szintén ebbe a társadalmi rétegbe tartozik." Vagy ahogyan egy másik beszédében fogalmaz: "A legtöbb magyar középosztálybeli család már számolt azzal, hogy a mai generáció helyzete elég nehéz marad, minden reményét gyermekeibe helyezi.
Az a felelős miniszter, aki még a gyermekben megnyilatkozó reményt is el akarná venni a keresztény középosztálytól, nagy bűnt követne el a nemzet ellen."

A ‘zsidótörvények’ - “Numerus Clausus”

Hazánkért Online, 2005. július

“Numerus Clausus.” - Mit is jelent ez a két világháború közti magyar történelemben a magyarságot ért trianoni tragédián, és a meglóduló gazdaság folyamatain messze túl emlegetett, a hivatalos történelemtudományban egyértelműen pejoratív fogalom? Latin nyelvből magyarra fordítva a jelentése “zárt szám”. De mit is takart a mindennapi életben ez a kifejezés?

A Deák Ferenc neve által fémjelzett osztrák-magyar kiegyezés idejétől a frissen alakult dualista állam a galíciai zsidók tömeges bevándorlásának úti célja lett. Az Oroszországban és Lengyelországban a keresztény elvekkel teljes ellentmondásban álló, a Krisztus előtti idők barbár Ázsiájának erkölcsi nihilizmusát tükröző, rasszista alapú értékrend és az abban gyökerező, kirekesztő és gátlástalanul nyerészkedő magatartásformák mindenütt felszították a zsidóellenesség tüzét, és a zsidóság ellen fordították az őket jóhiszeműen befogadó gazdanép haragját. A helyenként állami szintre emelt zsidóellenes intézkedések a befogadó ország földjéhez és a gazdanéphez nem kötődő zsidóságot újabb vándorlásokra késztették.

Mivel a magyar nép legendásan jóindulatú és vendégszerető hírében állott, s mert a Dr. Istóczy Győző által 1882. június 9-én beterjesztett bevándorlási törvényt a Parlament nem szavazta meg, minden feltétel adott volt a galíciai zsidóság számára egy új honfoglaláshoz.

A zsidóság saját számarányait sokszorosan meghaladó mértékben volt jelen a magyar felsőoktatásban, egyre inkább kiszorítva a tanulni vágyó magyar fiatalokat az egyetemi helyekről. Ennek az évtizedek óta tartó folyamatnak szembeszökő jegyei voltak: egyre inkább zsidókkal teltek meg a különböző értelmiségi pályák, főként az orvosi és jogi területeken. Budapesten például az orvosoknak háromnegyede volt zsidó származású. Erős érdekcsoportjaik nem engedtek másnak szakmai előbbrejutást és érvényesülést, csak a népükbe tartozóknak.

Jellemző példa erre a Ritoók Zsigmond, a MONE (Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete) elnökének alábbi kijelentése:

“Remélhető-e, hogy a fajmagyarság vezetése alatt maradjon ez az ország, ha orvosai 2/3-ában, egyetemi intézeteink orvosi segédszemélyzete 80%-ban, budapesti kórházainké 90-95%-ban zsidó?”

Tovább növelte a magyarság elégedetlenségét az, hogy a zsidó tanárok gyakran nyíltan vagy alig titkoltan előnyhöz juttatták fajbéli társaikat a többségi nemzet fiaihoz képest. A hagyományosan kontraszelektált zsidó magatartás-formák oly mértékben felszították a gazdanép haragját, ami több egyetemen is zsidóellenes kilengésekhez vezetett. A magyarság rovására terjeszkedő, azt az összefogás protekcionista elveivel minduntalan háttérbe kényszerítő zsidó tevékenység furcsa anomáliákhoz vezetett: Csonka-Magyarország, a háborúban messze legnagyobb veszteségeket elszenvedett agrárország a világon, az első helyen állt a lakosság számarányához mérten, az ügyvédek és orvosok számában!

A zsidóság, látva saját értelmiségen belüli elszaporodását, egyre nyíltabban hangoztatta a gój társadalommal szembeni felsőbbrendűségét, és nélkülözhetetlenségét, egyre inkább felingerelve és maga ellen fordítva az addig csendes, békésen tűrő, a gátlástalan kivételezés felett szemet hunyó többséget.

Szekfű Gyula, korának méltatlanul felemelt zsidó származású írója a Három Nemzedék című, 1920-ban megjelentetett művében már egyenesen így fogalmaz:

,,A kapitalizmus hirtelen fellendüléséhez, az indusztrializmus és pénzüzlet szédületes kifejlődéséhez a zsidóság szolgáltatta az agyvelőt és embert. Az ország kulturális haladása alapjában véve nem volt egyéb, mint az értelmiségi pályáknak a zsidósággal való átitatása.”

A kapitalizmus és a zsidóság szövetségének” Szekfű szerint az a „legújabb történetünkre fontos tény” képezi az alapját, hogy „az új-kapitalizmusban a magyarság nemcsak tőkével nem, de vezető szellemmel, ipari és kereskedelmi üzembeli munkával sem vett részt”.

Az egyre kihívóbb, egyre magyar-ellenesebb, azt becsmérlő zsidókérkedés megtette a magáét. A Parlament 1920. szeptember 22-én, 55 Igen és 7 Nem szavazattal megszavazta a XXV. Törvénycikket:

“A tudományegyetemre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról.”

Egy évvel a törvény hatálybalépését követően a Keresztény Nemzeti Egységpárt programnyilatkozata az alábbiakban fogalmazta meg az elérni kívánt célkitűzéseket:

“A legfőbb baj abból származott, hogy a magyar állam legfőbb iskoláján, az egyetemen a keresztény tanuló ifjúság egészen háttérbe szorult, s a kis számú zsidóság már teljesen lefoglalta az ügyvédi, orvosi, mérnöki, építészi stb. pályát.

Így a munkásság parancsolója, a hivatalok vezetője, a legjobban jövedelmező állások birtokosa mindenütt a zsidóság lett, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja Haller István kultuszminiszter segítségével keresztülvitte egy olyan törvény megalkotását, melynek értelmében az egyetemeken csak annyi lehet a zsidó tanuló, amennyi a zsidóságnak a száma az ország egész lakosságához viszonyítva...

Így lehet elérni, hogy idővel a magyar nép vezetése megint saját fiaiból kikerült intelligens emberek kezébe fog kerülni és zsidó nem fog fölöttünk ítéletet mondani, betegségben zsidó gyógyítani, perben zsidó védeni, a házunkat zsidó építeni, kereskedésünkben, bankunkban zsidó tulajdonos ülni. Ez a tettek keresztény politikája.”

Az új jogszabály leglényegesebb, és egyben legtöbbet vitatott eleme kimondta:

“Az engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől e felvételt kérők szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctized részét.”

A törvény szövege, de még csak indoklása sem említi meg név szerint a zsidóságot, a mai hivatalos történelemírás által sugalmazottal szemben. Miért is hívják hát e törvényt mégis többen ‘az első zsidótörvénynek’? A törvény ugyanis, a többségi magyar társadalom kárára elkövetett gátlástalan eszközökkel folytatott zsidó előretörések ellenére - nem diszkriminál, ellentétben a mai kor hatalom által fizetett politológusainak, történészeinek állításával.

A törvény célja egyértelmű - egyértelműen dicséretes és magasztos: meg kell teremteni a Magyarországon élő összes nép együttes felemelkedésének esélyeit, a felsőfokú tanintézetekben történő taníttatásuk által.

Az első zsidótörvényként a köztudatba dobott jogszabály népek számarányaira vonatkozó kitételeit 1928-ban, Bethlen István miniszterelnöksége idején törölték. Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy minden törvény annyit ér, amennyit végre is hajtanak belőle, így hát fennállásának nyolc éve alatt ez a törvény sem tudta eredeti célját maradéktalanul teljesíteni: a zsidóság hazai számarányainak többszörösével képviseltette magát továbbra is az orvosi, jogi és mérnöki területeken. A magyarság kiszorítása ezen a területen gyengült ugyan, de korántsem szűnt meg, sőt a zsidóság számaránya a teljes magyar felsőoktatásban a törvény 1920-as hatálybalépését követően, a különböző adminisztratív csalások ellenére is 1921-re jelentős emelkedést mutatott.

Min bukott meg a törvényalkotók jó szándéka? Nem máson, mint ismét csak a hagyományos zsidó összefogáson: zsidó tanárok biztatták fajtársaikat a színleg történő kikeresztelkedésre, minden cselre és ármányra, mely a törvény kikerüléséhez vezethetett. A zsidó tanárok másik, az előbbinél jóval nagyobb része még kihívóbban viselkedett: a törvényes rendért és az ország haladásáért felelős Magyar Parlament által megalkotott törvényt egyszerűen nem hajtotta végre, illetve annak teljesülését minden létező eszközzel szabotálta. A többségi magyar hatalom túlzott türelmére és toleranciájára jellemző, hogy ezeknek a törvénysértő cselekedeteknek az elkövetőit egyetlenegy esetben sem vonták felelősségre!

Ezek után csoda-e, hogy minden maradt a régiben, és 1928, a törvény részleges hatályon kívül helyezése után ismét a gátlástalan összefogáson alapuló zsidó térnyerésé lett a főszerep?

Az események csak egyre inkább súlyosbodtak. A Kohn Béla és társai által a háborúban elárult, a trianoni békediktátum következtében szétszakított testű, megtiport ország ideális terepet nyújtott egy látványos zsidó előretöréshez. Az egymást faji-vallási alapon, a tehetség és a rátermettség figyelmen kívül hagyásával előnyhöz juttató zsidó protekcionizmus újra és újra elégedetlenséget szült az ország területi és gazdasági veszteségeivel egyre feleslegesebbé váló magyar értelmiség soraiban.

Tovább súlyosbította a helyzetet az, hogy a minket körülvevő, háborúban győztes, mesterségesen összeeszkábált államalakulatok szinte mindegyikében tervszerű magyarüldözés folyt. Ennek gyakorlati erőre emelt eszközei voltak az állami szinten végrehajtott, csupán a magyar lakosságot ért jogfosztások, a szélsőséges erők által szított sorozatos magyarellenes pogromok.

Az elszakított országrészekben élő értelmiség jelentős hányada az őket ért üldöztetés és hátrányos megkülönböztetés elől az Anyaországba menekült, tovább emelve az értelmiségi pályákon dolgozók nemzetközi összehasonlításban amúgy is nagyon magas számát. Az értelmiségi pályák túlzsúfoltsága - melyet komoly részben a gójokat kirekesztő zsidó előretörésnek tudhatunk be - sürgetőleg hatott a hatalomra, amely ismét engedte a különlegességét és faji felsőbbrendűségét nyíltan és arcátlanul világgá rikoltó zsidó elit számára a minden eszközzel történő hódítást. Az eltúlzott türelem és tolerancia politikája 1938-ra már olyan válsághelyzetet és elégedetlenséget idézett elő, amelyet csak egy újabb, immár a 18 évvel előbb hozott törvénnyel szemben pontosan meghatározó, és az abban foglaltakat maradéktalanul teljesítő jogszabállyal lehetett enyhíteni.

Így fogadta el a Parlament 1938. május 29-én a XV. Törvénycikket a “Társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának biztosításáról”, amely elődjével szemben kevésbé volt szégyenlősen megfogalmazva, és konkrétan megnevezte a célját, a magyar értelmiség zsidók általi kiszorításának megakadályozásában:

“A kormányzat úgy érezte, hogy ezekre az intézkedésekre a társadalom békéjének és a gazdasági rend megóvásának érdekében feltétlenül szükség van. Szükség van főként a nemcsak területében, népességében, de gazdasági lehetőségeiben is megcsonkított ország nemzsidó fiatal értelmiségének jogos elhelyezkedési és kereseti igényeinek méltányos kielégítése szempontjából. De abból a szempontból is, hogy a legutóbbi évtizedek közismert birtokpolitikai intézkedései következtében megszaporodott és új erőhöz jutott földmíves rétegek erre hivatott gyermekei a helyes és az egészséges társadalmi emelkedés követelményeinek megfelelően jussanak be az ország szellemi, kulturális és gazdasági életfolyamatait ellátó és irányító értelmiségi foglalkozások keretei közé. E szempontok figyelmen kívül hagyása és a kellő intézkedések elmulasztása beláthatatlan zavarokat és komplikációkat idézne elő az ország gazdasági és társadalmi életében, és hátrányosan befolyásolná a békés nemzeti evolúció folyamatát.”

Napjainkban

Fel kell tennünk a kérdést: bűn, vagy hiba volt-e az, hogy a magyar vezetők meg merték nevezni a zsidóságot a törvényben? Milyen más megoldások kínálkoztak számukra a magyarság helyzetének e téren történő jobbítására, az értelmiségen belül betöltött szerepének számarányához mért emelésére?

Teljesen nyilvánvaló, hogy erre a törvényre szükség volt. A Talmud farkasainak vonítása a magyarországi értelmiségen belül hangosabb volt, mint a többségi magyarság halk szava. Meddig kellett volna még eltűrni a faji alapon történő kivételezést, mellyel a zsidók évezredek óta egymást segítették a többségi nemzetek rovására? Meddig kellett volna eltűrni a magyar értelmiség tisztességtelen eszközökkel, tisztességtelen célok érdekében történő kiszorítását? Meddig kellett volna még eltűrni a szekfűgyulák zsidó diadalénekét az elsorvasztott és tulajdon hazájában kirekesztett magyar értelmiség hamvai felett? Eddig sem, nemhogy tovább!

Vajon miért nem jut a Numerus Clausus kifejezés eszébe olyankor annak a sok zsidó származású SZDSZ-es politikusnak, akik manapság a cigányok alanyi jogon történő parlamenti képviseletéért lobbyznak? Hiszen a Numerus Clausus törvény is a hazai népcsoportok alanyi jogú, számarányuknak megfelelő képviseletére szavazott! Az mitől más? Azért, mert annak nem a zsidó, hanem ismét a többségi magyar a vesztese? Úgy tűnik, igen. Ez lenne a zsidó igazság? Ez lenne a zsidó erkölcs? Semmi sem fáj, semmi sem baj, egészen addig, míg a zsidóknak nem származik hátránya abból? A válasz egyértelműen igen. Ez az IGEN segít megvilágítani a hagyományos zsidó neveltetés és világszemlélet torz voltát: a zsidó magát soha nem azzal a mércével méri, mint az őt körülvevő gój világot; amit neki lehet, az másnak már tilos, sőt elítélendő! De ez még mind nem elég: a gój szájából kell hallania a gój tetteket elítélő nyilatkozatot és az elhatárolódást, mert csak akkor lesz elégedett.

Ezzel a kicsinyes, a külvilágot kirekesztő előbbrejutáson alapuló, az igaztalanság kizsarolt morzsáiból táplálkozó magatartásformával indult világhódító útjára ez a faj.

“Politikai Üldözött”

Olvasó: a zsidótörvények igazi okai http://www.kuruc.info
2007-07-16. 13:27:04

Numerus clausus. Mit is jelent ez a két világháború közti magyar történelemben a magyarságot ért trianoni tragédián, és a meglóduló gazdaság folyamatain messze túl emlegetett, a hivatalos történelemtudományban egyértelműen pejoratív fogalom? Latin nyelvből magyarra fordítva a jelentése "zárt szám". De mit is takart a mindennapi életben ez a kifejezés? Az alábbiakban ezt a kérdést fogom megvilágítani az előzmények tükrében.

A Deák Ferenc neve által fémjelzett osztrák-magyar kiegyezés idejétől a frissen alakult dualista állam a galíciai zsidók tömeges bevándorlásának úticélja lett. Az Oroszországban és Lengyelországban a keresztényi elvekkel teljes ellentmondásban álló, a Krisztus előtti idők barbár Ázsiájának erkölcsi nihilizmusát tükröző, rasszista alapú értékrend és az abban gyökerező, kirekesztő és gátlástalanul nyerészkedő magatartásformák mindenütt felszították az antiszemitizmus tüzét, és a zsidóság ellen fordították az őket jóhiszeműen befogadó gazdanép haragját. A helyenként állami szintre emelt, zsidóellenes intézkedések a befogadó ország földjéhez és a gazdanéphez nem kötődő zsidóságot újabb vándorlásokra késztették. Mivel a magyar nép legendásan jóindulatú és vendégszerető hírében állott, s mert a Dr. Istóczy Győző által 1882. június 9-én beterjesztett bevándorlási törvényt a parlament nem szavazta meg, minden feltétel adott volt a galíciai zsidóság számára egy új honfoglaláshoz.

A zsidóság saját számarányait sokszorosan meghaladó mértékben volt jelen a magyar felsőoktatásban, egyre inkább kiszorítva a tanulni vágyó magyar fiatalokat az egyetemi helyekről. Ennek az évtizedek óta tartó folyamatnak szembeszökő jegyei voltak: egyre inkább zsidókkal teltek meg a különböző értelmiségi pályák, főként az orvosi és jogi területeken. Budapesten például az orvosoknak háromnegyede zsidó származású volt. Erős érdekcsoportjaik nem engedtek másnak szakmai előbbrejutást és érvényesülést, csak a népükbe tartozóknak. Jellemző példa erre a Ritoók Zsigmond, a MONE (Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete) elnökének alábbi kijelentése:

"Remélhető-e, hogy a fajmagyarság vezetése alatt maradjon ez az ország, ha orvosai 2/3-ában, egyetemi intézeteink orvosi segédszemélyzete 80%-ban, budapesti kórházainké 90-95%-ban zsidó?"

Tovább növelte a magyarság elégedetlenségét az, hogy a zsidó tanárok gyakran nyíltan vagy alig titkoltan előnyhöz juttatták fajbéli társaikat a többségi nemzet fiaihoz képest. A hagyományosan kontraszelektált zsidó magatartásformák oly mértékben felszították a gazdanép haragját, hogy az több egyetemen is antiszemita kilengésekhez vezetett. A magyarság rovására terjeszkedő, azt az összefogás protekcionista elveivel minduntalan háttérbe kényszerítő zsidó tevékenység furcsa anomáliákhoz vezetett: Csonka-Magyarország, a háborúban messze legnagyobb veszteségeket elszenvedett agrárország a világon első helyen állt a lakosság számarányához mérten az ügyvédek és orvosok számában! A zsidóság, látva saját értelmiségen belüli elszaporodását, egyre nyíltabban hangoztatta a gój társadalommal szembeni felsőbbrendűségét, és nélkülözhetetlenségét, egyre inkább felingerelve és maga ellen fordítva az addig csendes, békésen tűrő, a gátlástalan kivételezés felett szemet hunyó többséget. Szekfű Gyula, korának méltatlanul, felemelt, zsidó származású írója a Három nemzedék című, 1920-ban megjelentetett művében már egyenesen így fogalmaz:

,,A kapitalizmus hirtelen fellendüléséhez, az indusztrializmus és pénzüzlet szédületes kifejlődéséhez a zsidóság szolgáltatta az agyvelőt és embert"; valamint, hogy az ország kulturális haladása ,,alapjában véve nem volt egyéb, mint az értelmiségi pályáknak a zsidósággal való átitatása". A kapitalizmus és a zsidóság ,,szövetségének" Szekfű szerint az a ,,legújabb történetünkre fontos tény" képezi az alapját, hogy ,,az új kapitalizmusban a magyarság nemcsak tőkével nem, de vezető szellemmel, ipari és kereskedelmi üzembeli munkával sem vett részt".

Az egyre kihívóbb, egyre magyarellenesebb, azt becsmérlő zsidó kérkedés megtette a magáét. A parlament 1920 szeptember 22-én 55 igen és 7 nem szavazattal megszavazta a XXV. törvénycikket, "A tudományegyetemre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról." Egy évvel a törvény hatálybalépését követően a Keresztény Nemzeti Egységpárt programnyilatkozata az alábbaiakban fogalmazta meg az elérni kívánt célkitűzéseket:

"Miután a legfőbb baj abból származott, hogy a magyar állam legfőbb iskoláján, az egyetemen a keresztény tanuló ifjúság egészen háttérbe szorult, s a kis számú zsidóság már teljesen lefoglalta az ügyvédi, orvosi, mérnöki, építészi stb. pályát, s így a munkásság parancsolója, a hivatalok vezetője, a legjobban jövedelmező állások birtokosa mindenütt a zsidóság lett, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja Haller István kultuszminiszter segítségével keresztülvitte egy olyan törvény megalkotását, amelynek értelmében az egyetemeken csak annyi lehet a zsidó tanuló, amennyi a zsidóságnak a száma az ország egész lakosságához viszonyítva... Így lehet elérni, hogy idővel a magyar nép vezetése megint saját fiaiból kikerült intelligens emberek kezébe fog kerülni és nem fog fölöttünk ítéletet zsidó mondani, betegségben zsidó gyógyítani, perben zsidó védeni, a házunkat zsidó építeni, kereskedésünkben, bankunkban zsidó tulajdonos ülni. Ez a tettek keresztény politikája."

Az új jogszabály leglényegesebb, és egyben legtöbbet vitatott eleme kimondta:

"Az engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől e felvételt kérők szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctized részét."

A törvény szövege, de még csak indoklása sem említi meg név szerint a zsidóságot, a mai hivatalos történelemírás által sugalmazottal szemben. Miért is hívják hát e törvényt mégis többen az első zsidótörvénynek? A törvény ugyanis - dacára a többségi magyar társadalom kárára elkövetett gátlástalan eszközökkel folytatott zsidó előretörésnek - nem diszkriminál, ellentétben a mai kor hatalom által fizetett politológusainak, történészeinek állításával.

A törvény célja egyértelmű - egyértelműen dicséretes és magasztos: meg kell teremteni a Magyarországon élő összes nép együttes felemelkedésének esélyeit, a felsőfokú tanintézetekben történő taníttatásuk által. Az első zsidótörvényként a köztudatba dobott jogszabály népek számarányaira vonatkozó kitételeit 1928-ban, Bethlen István miniszterelnöksége idején törölték. Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy minden törvény annyit ér, amennyit végre is hajtanak belőle, így hát fennállásának nyolc éve alatt ez a törvény sem tudta eredeti célját maradéktalanul teljesíteni: a zsidóság hazai számarányainak többszörösével képviseltette magát továbbra is az orvosi, jogi és mérnöki területeken. A magyarság kiszorítása ezen a területen gyengült ugyan, de korántsem szűnt meg, sőt a zsidóság számaránya a teljes magyar felsőoktatásban a törvény 1920-as hatálybalépését követően, a különböző adminisztratív csalások ellenére is 1921-re jelentős emelkedést mutatott.

Min bukott meg a törvényalkotók jó szándéka? Nem máson, mint ismét csak a hagyományos zsidó összefogáson: zsidó tanárok bíztatták fajtársaikat a színleg történő kikeresztelkedésre, minden cselre és ármányra, mely a törvény kikerüléséhez vezethetett. A zsidó tanárok másik, az előbbinél jóval nagyobb része még kihívóbban viselkedett: a törvényes rendért és az ország haladásáért felelős Magyar Parlament által megalkotott törvényt egyszerűen nem hajtotta végre, illetve annak teljesülését minden létező eszközzel szabotálta. A többségi magyar hatalom túlzott türelmére és toleranciájára jellemző, hogy ezeknek a törvénysértő cselekedeteknek az elkövetőit egyetlenegy esetben sem vonták felelősségre! Csoda-e hát ezek után, hogy minden maradt a régiben, és 1928, a törvény részleges hatályon kívül helyezése után ismét a gátlástalan összefogáson alapuló zsidó térnyerésé lett a főszerep?

Az események csak egyre inkább súlyosbodtak. A Kohn Béla és társai által a háborúban elárult, a trianoni békediktátum következtében szétszakított testű, megtiport ország ideális terepet nyújtott egy látványos zsidó előretöréshez. Az egymást faji-vallási alapon, a tehetség és a rátermettség figyelmen kívül hagyásával előnyhöz juttató zsidó protekcionizmus újra és újra elégedetlenséget szült az ország területi és gazdasági veszteségeivel egyre feleslegesebbé váló magyar értelmiség soraiban. Tovább súlyosbította a helyzetet az, hogy a minket körülvevő, háborúban győztes, ekkoriban alakuló, mesterségesen összeeszkábált államalakulatok szinte mindegyikében tervszerű magyarüldözés folyt. Ennek gyakorlati erőre emelt eszközei voltak az állami szinten végrehajtott, csupán a magyar lakosságot ért jogfosztások, a szélsőséges erők által szított sorozatos magyarellenes pogromok.

Az elszakított országrészekben élő értelmiség jelentős hányada az őket ért üldöztetés és hátrányos megkülönböztetés elől az Anyaországba menekült, tovább emelve az értelmiségi pályákon dolgozók nemzetközi összehasonlításban amúgy is nagyon magas számát. Az értelmiségi pályák túlzsúfoltsága - melyet komoly részben a gójokat kirekesztő zsidó előretörésnek tudhatunk be - sürgetőleg hatott a hatalomra, mely ismét engedte a különlegességét és faji felsőbbrendűségét nyíltan és arcátlanul világgá rikoltó zsidó elit számára a minden eszközzel történő hódítást. Az eltúlzott türelem és tolerancia politikája 1938-ra már olyan válsághelyzetet és elégedetlenséget idézett elő, melyet csak egy újabb, immár a 18 évvel előbb hozott törvénnyel szemben pontosan meghatározó, és az abban foglaltakat maradéktalanul teljesítő jogszabállyal lehetett enyhíteni. Így fogadta el a parlament 1938. május 29-én a XV. törvénycikket a "Társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának biztosításáról", mely elődjével szemben kevésbé volt szégyenlősen megfogalmazva, és konkrétan megnevezte a célját, a magyar értelmiség zsidók általi kiszorításának megakadályozásában:

"A kormányzat úgy érezte, hogy ezekre az intézkedésekre a társadalom békéjének és a gazdasági rend megóvásának érdekében feltétlenül szükség van. Szükség van főként a nemcsak területében, népességében, de gazdasági lehetőségeiben is megcsonkított ország nem zsidó fiatal értelmiségének jogos elhelyezkedési és kereseti igényeinek méltányos kielégítése szempontjából, de abból a szempontból is, hogy a legutóbbi évtizedek közismert birtokpolitikai intézkedései következtében megszaporodott és új erőhöz jutott földmíves rétegek erre hivatott gyermekei a helyes és az egészséges társadalmi emelkedés követelményeinek megfelelően jussanak be az ország szellemi, kulturális és gazdasági életfolyamatait ellátó és irányító értelmiségi foglalkozások keretei közé. E szempontok figyelmen kívül hagyása és a kellő intézkedések elmulasztása beláthatatlan zavarokat és komplikációkat idézne elő az ország gazdasági és társadalmi életében és hátrányosan befolyásolná a békés nemzeti evolúció folyamatát."

Fel kell tennünk a kérdést: bűn, vagy hiba volt-e az, hogy a magyar vezetők meg merték nevezni a zsidóságot a törvényben? Milyen más megoldások kínálkoztak számukra a magyarság helyzetének e téren történő jobbítására, az értelmiségen belül betöltött szerepének számarányához mért emelésére? Teljesen nyilvánvaló, hogy erre a törvényre szükség volt. A Talmud farkasainak vonítása a magyarországi értelmiségen belül hangosabb volt, mint a többségi magyarság halk szava. Meddig kellett volna még eltűrni a faji alapon történő kivételezést, mellyel a zsidók évezredek óta egymást segítették a többségi nemzetek rovására? Meddig kellett volna eltűrni a magyar értelmiség tisztességtelen eszközökkel, tisztességtelen célok érdekében történő kiszorítását? Meddig kellett volna még eltűrni a szekfűgyulák zsidó diadalénekét az elsorvasztott és tulajdon hazájában kirekesztett magyar értelmiség hamvai felett? Eddig sem, nemhogy tovább!

Vajon miért nem jut a numerus clausus kifejezés eszébe olyankor annak a sok zsidó származású, SZDSZ-es politikusnak, akik manapság a cigányok alanyi jogon történő parlamenti képviseletéért lobbyznak? Hiszen a numerus clausus törvény is a hazai népcsoportok alanyi jogú, számarányuknak megfelelő képviseletére szavazott! Az mitől más? Azért, mert annak nem a zsidó, hanem ismét a többségi magyar a vesztese? Úgy tűnik, igen. Ez lenne a zsidó igazság? Ez lenne a zsidó erkölcs? Semmi sem fáj, semmi sem baj, egészen addig, míg a zsidóknak nem származik hátránya abból? A válasz egyértelműen igen. Ez az IGEN segít megvilágítani a hagyományos zsidó neveltetés és világszemlélet torz voltát: a zsidó magát soha nem azzal a mércével méri, mint az őt körülvevő gój világot; amit neki lehet, az másnak már tilos, sőt elítélendő! De ez még mind nem elég: a gój szájából kell hallania a gój tetteket elítélő nyilatkozatot és az elhatárolódást, mert csak akkor lesz elégedett.

Ezzel a kicsinyes, a külvilágot kirekesztő előbbrejutáson alapuló, az igaztalanság kizsarolt morzsáiból táplálkozó magatartásformával indult világhódító útjára ez a fajta.

(Szókimondó)

A magyar zsidóság vezetői hatszor kérjenek bocsánatot a magyar nemzettől!

"Senki minket bûntetlenül nem bánthat!" Zrínyi Miklós

A Gyurcsány-kormány, a korábbi önkényuralmi rendszerhez, melyről metszették, méltó, jól bevált kártyákat játszik ki a "zéró tolerancia", a magyarországi "antiszemitizmus" és egyéb hitvány szólamok hangoztatásával, mellyel elejét akarja venni a kormány s körei ellenes radikális kritikának, valamint igyekszik visszaszerezni a hazudozásának és diktatórikus módszereinek hirével megingott legitimációt a külföld előtt, amit persze további önkényuralmi módszereinek és országfosztogatásának fedezetéül használ.

(Noha nem a magyarok többsége előtt, mert az immár talán semmivel sem menne! De őt és útonálló bandáját ez utóbbi legkevésbé érdekli.)

Európai történelmünk folyamán sok külső vagy magát otthonosan befészkelő ellenségünk folyamodott a rágalmazás változatos, gyakran: vérforraló válfajaihoz. S ha már egy csaknem romokban levő ország, s széthullófélben levő magyar sors közepette kell újjászületnünk nemzeti létünkben - szinte hamvainkból, mint főnix madárnak - meg kell tanulnunk együttélni a rágalmakkal és harcolni ellenük. Illyés Gyula irja: "Tartósan és jól bekeritve, rágalomban élni van olyan jellemerősitő, léleknevelő iskola, mint a magány, a megpróbáltatás vagy az alkalom a nagy tettekre... Egyénnek nyugodtan tanácsolnám a rágalom tûrését; népnek már kevésbé."

A nemzeti érdeket megalkuvásmentesen képviselőkre sütött "szélsőségesség" billogának viseltével, keresztjének hordoztával imigyen vágjunk vissza! "Vigyázzunk: Az a rikoltó, szélsőséges hajsza, mely most tombol a héber és más sajtó hasábjain a "szélsőségek" ellen: nagyon meggondolt, hideg és okos számitású szélsőség..., ezt a jerikói generálmarsot mélyebb céllal fujták meg. Azért, hogy a szélsőség tabukiáltásával elfojtsák az idegen hóditás minden kritikáját, minden felszisszenést a szociális igazságtalanságok miatt, a kirabolt, kiszoritott, összevissza maszlagolt magyarság sebeinek megmutatását, egyszóval: minden emberi és magyar felmozdulást az önzés, a zsákmányéhség, a gyávaság, az idegen faji sovinizmusok irtózatos, halálos szélsőségei ellen."
Megfogalmazhatná-e bárki, tiborcibb fájdalommal és életre szánt dühhel, felháborodásunk a "szélsőség" vádjával szemben ma, amikor méginkább "halálos szélsőségek" döntenék a nemzetet mielőbbi sirba, mint kereken hetven éve, amikor Szabó Dezső leírta a fenti sorokat?!

Mielőtt a "magyar idegengyûlölő", "atiszemita" és "szélsőséges" vádjaira, rágalmaira térnénk, történelmi példákkal cáfolva azokat, ill. felvonultatva az utóbbi, több mint 150 év magyar történelmének azon csomópontjait, melyek bőven szolgáltattak volna okot bármely más népnek az "antiszemitizmusra", nézzük meg, hogyan vélekedett, ill. vélekedik a zsidóság néhány kiemelkedő gondolkodója a népük irányában gyakran megnyilvánuló antiszemitizmus okairól!

Dr. Fejér Lajos, Szabó Dezső kortársa, s a német koncentrációs táborok valamelyikében elpusztult zsidó gondolkodó irja:
"Az antiszemitizmus helytelen kifejezés, mert feltételezi a zsidóság teljesen passziv szerepét a folyamatban. Ez tévedés. Amely faj a másikkal való keveredést, vagy pláne összeolvadást a hozzáférhetetlen valláserkölcs blokádja alá helyezi, az az emberi összetartozás érzését a legsajátabb módon formailag és eredményében saját fajára korlátozta. Ezzel minden társadalmat, melyben élt, maga ellen provokált." (Kiemelés: Kobzos)

Máshelyütt igy szól: "A zsidó faj vonása ma is, hogy véleményét, sőt világnézetét ráerőszakolja a világra."
(Zsidóság)

Samuel Maurice, fajának természetét illetően, ugyanilyen kiméletlenül igazmondó. 1924-ben írta, You Gentiles c. mûvében: "Mi, zsidók: a rombolók, örökké rombolók maradunk..., semmi sem fogja kielégiteni szükségleteinket és követelményeinket, amit a gójok tesznek."
Az ugyancsak zsidó Levy Oscar irja 1920-ban: "Remélem és bizom benne, hogy van egyfajta antiszemitizmus, amelyik igazságosabb a zsidóság fele, mint bármiféle vak filoszemitizmus, mint a "had legyenek mind liberálisak" merő szentimentalizmusa, amelyik nem más mint a szemita ideológia, újból és újból." Úgyszintén ő irja, hogy "zsidó elemek adják a hajtóerőt mind a kapitalizmus, mind a kommunizmus számára, a világ materiális és spirituális rombadöntése számára is"! (A Semitic Jew)

Hasonlóképpen vélekedett Theodor Herzl, a cionizmus atyja. "Amikor süllyedünk a forradalmi proletariátussá, a forradalmi párt beosztott tisztjeivé válunk, amikor sorsunk felfelé ivel, nő pénztárcánk borzalmas hatalma is" - irta. A zsidóság és a kommunizmus affinitásáról szólva, a II. villágháború idején a Zsidó Világkongresszus elnökének pozicióját betöltő, cionista Stephen S. Wise rabbi is azt mondta érdekes módon, hogy "vannak, akik kommunizmusnak, de én csak judaizmusnak hivom"!

Gyakran eszembe jut egy történet, ami jól szemlélteti a fenti zsidó jellemvonásokat. Idős német ismerőstől, Maxtól hallottam, évekkel ezelőtt. Édesapja szerencsésem megúszta az I. világháború poklait, s örömmel tért haza a kis városkába vagy faluba, valahol Heidelberg környékén. Amint leszáll a vonatról, a helyi zsidó házalók egyike üdvözli és akad meg a szeme a hazatérő katona vállán himbálódzó szép pár bakancson. Mindjárt ajánlatot is tesz: három vekni kenyeret adna a bakancsért. Azért a lábbeliért, ami normál esetben ötvennél is többet megér!

Dacára az élelemhiánynak, semmi nem menti a helyi zsidó kapzsiságát. Azét, aki annak a közösségnek a tagja volt - látszólag -, s mégis képes uzsorás módon megzsarolni embertársát, "földijét", amikor éppen összefogni kellene vele az itéletnapok túlélése érdekében! Ime, az uzsorás, akinek azt tanitotta Talmudja, hogy "az emberi összetartozás érzését... saját fajára korlátozza"! Nem e sorok irója mondja ezt, de a zsidó Fejér Lajos.

Ami elitélendő egy kisebb vagy nagyobb - nemzeti - közösségen belül, az ugyanannyira megvetendő a népek közösségében. Pl. az, amit Izrael egykori miniszterelnöke, Yitzak Samir mondott, mi szerint: "nincs semmi baj az Izrael érdekében való hazugsággal". - Mivel ma is ez a norma Izrelben, bizony van oka a moszlimoknak atomfegyvert szerezni, pusztán önvédelem céljából! -

Hogy mennyire mély gyökerei vannak az antiszemitizmust jogosan kiváltó, máig is élő, "az emberi összetartozás érzését a ...saját fajára korlátozó" zsidó felfogásnak, ahhoz idézzük a zsidó történész dr. Kastein Józsefet. Amikor Ezra, perzsa katonasággal és pénzzel visszatért az ún. babiloni fogságból Jeruzsálembe, hogy az ottani zsidó népre rákényszeritse Ezekiel törvényeit: "rémület és aggodalom töltötte el." A Júda törzséből való jeruzsálemi zsidók megelégedett életet folytattak és "családi kapcsolatokon nyugvó békés viszonyokat alakitottak ki a szomszédos törzsekkel a fajkeveredes eltûrese által." Mint azt dr. Kastein mondja:

"Nem Isten volt az, aki kiötlötte és akarta ezeket az embereket és terveiket. Ezek az emberek voltak azok, akik ezt a fajta istent akarták, ezzel az üzenettel." Egyetlen zsidó sem házasodhat a törzsön kivül és aki idegen asszonyt vesz el, Isten ellen vét s halálbüntetést érdemel - szólt a Törvény! Es azon a napon, Krisztus előtt 458-ban, "mind sírtak az emberek, amint a Törvény szavait hallották" a jeruzsálemi utcán.
(A zsidók történelme és rendeltetése.1933.)

Előrebocsátandó a magyarországi zsidóságot illető kritika megszoritásaképpen, hogy csak annak arányában lehet bárki köztük kivétel, amennyiben dr. Fejér Lajos szelleméhez méltóan felszólal, tiltakozik és tesz a nemzettudatos magyarság "antiszemita", "szélsőséges" és egyéb megbélyegző, zsaroló jelzőkkel illetése ellen! (Természetesen ugyanez vonatkozik a cigányságra is. Sajnos egyelőre mindkettő "etnikum" esetében szinte fehérholló az olyan, akinek van bátorsága fajtáját kritikával illetni!)

A zsidóság újkori történelmünkben játszott radikális szerepének első állomásaként emlitendő a XIX. század másodok felében vadul nekilóduló, Galiciából történő többszázezres tömegû bevándorlásuk, az Európában egyedülálló, szinte öngyilkos módon liberális bevándorlási törvényeknek köszönhetően. Noha a zsidóság polgári és politikai emancipációja a szabadságharcot követő Bach-korszak, az abszolutisztikus bécsi kormányzás időszakának a mûve, a kiegyezés utáni magyar törvényhozásnak módjában állt volna megtagadni annak további gyakorlatát. De hiába tiltakozott dr. Istóczy Győző, a bevándorlási törvények szigoritását, a galiciai zsidók nyakló nélküli beáramlásának megállitását követelve! Arisztokráciánk tekintélyes hányada, mint már annyiszor, vakságával segédkezet nyújtott a nemzet sirjának ásásához. Báró Wenckheim Béla miniszterelnök 1875-ös képviselőházi felszólalásában kijelentette, hogy a kormány "zsidókérdést nem ismer, mert nem véthet a civilizáció és humanizmus ellen." Wenckheim is Bécs uralmának évszázadai alatt telepedhetett valamelyik kitúrt, számûzött vagy lefejezett magyar nemesúr birtokába, és noha beszélte a magyar nyelvet, de lelke mélyén idegen maradt. Mit fájt neki a nemzet romlása az új idegenek kezén!

A képviselőház liberális felfogású urai, akik összetévesztették "a nemzetiséget a nyelvvel, a magyarságot a magyarul csevegéssel" (Szekfû Gyula), nem vettek tudomást a reformkor nagyjainak azon intelméről, hogy ha a liberális elveket követve emancipálják a zsidóságot "egy zagyvaléknép leszünk"(Széchenyi István); arról, hogy egy megfelelő bevándorlási törvény hiányában, mely a "bevándorlók vagyona, erkölcsisége s valamely mesterségi ügyessége iránt kezességet nyujtson" (Dessewffy Aurél) elözönli az országot a koldus zsidók tömege. Hiába irta Kossuth korábban, hogy "Egész helységeket tudok, hol a szegény földmûvelő nép nem magának, de a kortsmáros zsidónak szánt, vet és arat...Creditum igéretével bétudja tsalni küszöbén s ha egy lépést tett a szegény paraszt, menthetetlen oda van." "A zsidókat tehát - irja másutt - nem lehet emancipálni, mert vallásuk politikai isnstitució, theokratiai alapokra fektetve, mely a fennálló országlási rendszerrel politikai egyhangzásba nem hozható." Hiába intett korábban Berzsenyi Dániel, hogy "a falusi zsidók többnyire oly egészen demoralizált népcsalók és orgazdák, hogy azokat a nép között megszenvedni, vagy még azokkal bort és húst árultatni csupa veszedelem..." vagy Kölcsey Ferenc, hogy "amely országban a zsidók megszaporodnak, az vagyoni végromlás szélén áll"!

A báró Wenckheimek, "civilizáció és humanizmus nevében", a szinte korlátlan zsidó beözönlésnek gátat szabni nem hajlandó politikájának meg is lett az eredménye! A zsidók száma már az 1785-től 1870-ig terjedő 85 évben megnyolcszorozódott. Létszámuk 1840-ban, a kb. 13 milliós országban 244 ezer fő (2%) volt. - A csaknem háromszor akkora népességû Franciaországban 1841-ben csak 80 ezer zsidó élt! -
(Érdemes megemliteni, hogy növekvő sajtóhatalmuk útján, Horn Ede - Einhorn Ignác , 1825-1875 - egykori rabbinövendék, majd publicista, Venetianer Lajos főrabbi és mások nyomán terjedni kezdett a mitosz, hogy a magyarországi zsidóság hősies módon 20 ezer katonát adott a 180 ezer fős honvédhadseregbe a '48-as szabadságharc idején! Ime igy köpik szembe a befogadónépet, mert - ezek szerint - míg az akkor csaknem 5 milliós magyarság nem tudott több katonát küldeni Kossuthnak, mint a lakosság kb. 3%-át, az 1848-ra talán már 260 ezerre dagadt zsidó népesség, "20 ezer katonájával" 13%-os arányban vett részt a magyar szabadságküzdelemben! - Horn Ignác, Venetianer és több, mint száz év múltával megdöbbentő módon Orbán Ferenc, zsidó történész, a www.zsido.hu honlopon 2006-ban még fellelhető cikke (A magyar zsidóság története) szerint is!

Valójában Bernstein Béla nyiregyházi főrabbi 1939-ben megjelent, hosszú évek kutatását összegző könyvében, 2209 zsidó nevet említ a '48-as honvédseregben, némelyiket többször is. Hogy a szállitók, számvevők, élelmezőtiszetek, orvosok mellett mennyi volt a fegyverrel harcoló honvéd, azt nem írja.

A mitosz - ha nem is a zsido.hu honlapon - de Orbán F. könyveiben minden bizonnyal tartja magát.

A tavaly márc.15. ünnepségen - talán éppen Petőfi szobránál! - is elhangzott. Ha a jelen irás tárgyát képező lavina nem lesz megállitva, 20-30 év mulva ezt tanítják unokáinknak!)

A zsidóság létszáma 1850-ben 366 ezerre, 1869-ben 542 ezerre és 1910-re a meghökknető 932 ezerre nő! 1910-ben egyedül Budapestnek 203 681 zsidó lakosa volt. (Vasas János) Az új "hazában" tarolni-könyökölni kész galiciai zsidók zabolátlan beáramlása nyomán 1914-re "e szegény és Németországhoz képest elmaradt országban minden tiz magyarra egy zsidó esett, mig a diaszpórának szintén alávetett németek közt csak 100-120-ra egy" - irta Szegfû Gyula, zsidó származású történész a XX. század első harmadában.
Összehasonlitásképpen megemlitendő, hogy Romániában "1872 -1909 között összesen 45 zsidó családfő nyerhette el a román állampolgárságot. A többi továbbra is a hontalanok, bozgorok álapotában maradt"! (Horváth Lajos)

Egy nemzeti érdeket képviselő bevándorlási politika hiányában, már az I. világháború előtt olyan arányú túlképviselete alakult ki a zsidóságank értelmiségi és más közép-, felső osztálybeli pozicióknban, hogy az tagadott mindenféle társadalmi igazságosságot!
Nem más, mint az ugyancsak zsidó Jászi Oszkár irja a XIX. századvégi foglakozási, vagyoni helyzetről: a századfordulón "a zsidó ügyvédek arányszáma 68.8%. 1900-ban 4807 orvos közül 2821 (68%) volt zsidó származású. 1884-ben 1898 zsidó család 1 750 000 hold területet tartott kézben. Tiz évvel később 1894-ben már 2788 zsidó földbirtokos volt 2 620 000 hold föld tulajdonosa."

A történész Málnási Ödön adatai "az idegen faji sovinizmus" csaknem ugyanilyen arányú "irtózatos" térhóditásáról számolnak be 1919-re vonatkozólag: "a megmaradt országrészben az önálló kereskedők 54%-a, a kereskedelmi tisztviselők 48%-a, az ûgyvédek 51%-a, az orvosok 46%-a, az állatorvosok 41%-a, az iparteleptulajdonosok 41%-a, a magánmérnökök 39%-a, az újságirók 34%-a, a főváros lakosainak 20%-a zsidó. A világháború alatt Galiciából újab zsidó tömegek lepték el az országot és a háborús ellátásban tanusitott magatartásukkal az antiszemitizmushoz újabb tápot nyújtottak." (A magyar nemzet őszinte története)

Irodalmunk, ami "félévszázaddal előbb nemzeti politikánknak szülőanyja, most szolgálólány és konyhamosogatni jár a fényes szalonokba", irja Szekfû Gy. a századforduló szellemi életéről, amikor "egykorú idegenek már...úgy vélték, hogy a magyar sajtó erkölcstelenitő, nemzetpusztitó hatalmához egyedül a francia és délamerikai hirlapirodalomé hasonlitható"!


Az 1918. októberi "őszirózsás forradalom" megtörténtét nem indokolta a háború elhúzódása és monarchia hadseregének az olasz fronton elszenvedett vereségei. A beteg lelkû, hazaáruló, országvesztő Károlyi Mihály hatalomrajutását sem! Ehhez a liberális-kommunista zsidó háttérhatalom magyarországi megléte, és a fentebb emlitett sajtóuralom útján történő nemzetellenes bomlasztás is kellett. Málnási Ödön irja, hogy a Károlyi elnökletével megalakult "Nemzeti Tanács tagjainak 40%-a, a népköztársaság kormányának 33%-a" zsidó volt és a "második vonalban pedig még magasabb arányszámmal képvielték magukat." A tanácsköztársaság népbiztosaiank kormányzótanácsában, a szinte semmiféle hatalommal, hatáskörrel nem rendelkező Garbai Sándoron kivül, valamennyien zsidók voltak, 1-12 arányban.

Marschalkó Lajos irja, Kik árulták el 1918-ban Magyarországot? c. könyvében, hogy kik is voltak - talán legnagyobb nemzeti tragédiánknak - a trianoni országvesztésnek a kovácsai. Károlyi Mihály hadügyminisztere, Linder Béla nov.3-án a katonatanácsra felesketett budapesti helyőrség tisztjeihez részegen intézett beszédében kijelenti:

"Menjenek széjjel az országban és hirdessétek emelt fővel, tiszta lelkiismerettel, hogy az emberiség ügye győzött, az emberiség győztesen került ki a háborúból, nem az antant, hanem az emberiség. Ezzel a jelszóval győzni fogunk a béketárgyalásokon is. Ez a mi leghatalmasabb fegyverünk. Nem kell hadsereg többé. Soha többé katonát látni nem akarok. Fegyvert többé szolgálaton kívül nem viselünk, sem tisztek, sem legénység".

Mint azt Marschallkó írja: "talán ugyanebben a pillanatban lépik át Magyarország határát a román, szerb csapatok és a cseh légiók, akik nem azt mondják, hogy nem kell a kard, hanem azt, hogy csakis a kard kell, amikor egy nemzet élni akar és megmaradni."
A szégyenletes fegyverszüneti feltételek elfogadására, nov.8-án Károlyi Mihály vezetése alatt Belgrádba érkező küldöttség Franchet d'Espérey tábornokkal való találkozásáról a következőket írja Marschallkó:

"A rossz érzés Hatvani-Deutschék számára csak akkor kezdődött, amidőn szembekerültek Franchet d'Espérey francia tábornokkal. ők a demokratát akarták látni, aki örömtől repes a Pestről érkezett elálló fülû, de hétpróbás demokraták láttán. Ehelyütt ott találták a győztest., aki repülőgépen érkezett Szalonikiből, díszegyenruhába öltözött, feltûzte összes kitüntetéseit, mert azt hitte, hogy Szent István birodalmának méltó küldötteit fogja fogadni. Ehelyett maga előtt talált egy csomó térdharisnyába és knickerbockerba öltözött lezser izraelitát. Megkeményedett az arca, aztán a "magyar" küldöttség tagjait sorban odaállította a lámpa alá.

- Kezet nem nyújtott nekik, de átvette a memorandumot, majd végigmustrálván a módfelett gyatra kompániát, a következő kérdést intézte Hatvani-Deutschhoz, Jászi-Jakubovicshoz, sőt még a "nagy" Károlyi Mihályhoz is: - Etes vous juifs? - önök zsidók? Majd a küldöttség többi tagjait vizsgálgatta és újra kérdezte:

-És maguk is zsidók? A balkáni hadseregek főparancsnoka ezután odalépett a katonatanács kiküldöttéhez, Csernyák századoshoz, akit lopás és függelemsértés miatt fokoztak le, s meglátva a parolijáról levágott csillagokat, meghallván, hogy a katonatanácsot képviseli, még nagyobb megdöbbenéssel kérdezte: - Je ne vous croyais pas descendu aussi bas! - Nem hittem volna, hogy ennyire süllyedtek! "Így gondolkodik egy francia militarista, aki nem érti a forradalmat" - jegyzi meg méla rezignációval Hatvani-Deutsch Lajos, aki azonban emlékirataiban köteles diszkrécióval elhallgatja a francia tábornoknak ama kérdéseit, melyek a válogatott deputáció tagjainak zsidó mivoltára vonatkoztak."

I. világháborús katonai vereségeinkből egyáltalán nem következett szükségszerûen a trianoni országcsonkitás!

Az olasz front veszteségei ellenére, egy visszavonuló magyar hadsereg képes lett volna védeni a történelmi Magyarország határait a ránkzúduló hordákkal szemben, de Károlyi Mihály elutasitotta a monarchia hadvezetősége által nov. 2-án, Diaz olasz főparancsnokkal megkötött fegyverszünetet. "A feltételek súlyosak ugyan, de a Diaz féle szerződésben még szó sincs Magyarország megszállásáról. A hadseregnek még vissza lehetne vonulni az ezeréves határokra...Károlyi Mihálynak nem kell a Diaz féle szerződes. ő közli az Armee-Oberkommandóval, hogy "a magyar népkormány maga akarja a magyar állam nevében a külön békelépéseket megtenni."" Meg is tette, sokkal megalázóbb feltételek mellett!

Trianon egyértelmûen belső bomlasztás eredménye volt, fölesküdt ügynökeik aknamunkájáról, a hitványságukban, tudatlanságukban nekik kiszolgáltatott hasznos idiótáikról a történelem cáfolhatatlan bizonyitékok sokaságát szolgáltatja!

Magyarország trianoni veszteségei nem következtek volna be vagy csak jóval kisebb mértékben a zsidóság liberális és bolsevista elemeinek tevékenysége, majd Kun Béla tanácsköztársasága nélkül. Mégis, a retorzió ellenük, a később fasisztának titulált Horthy rendszerben, mondhatni igen rövid életû és enyhe volt, ami megintcsak: nem a magyarság antiszemitizmusát, de önveszélyes megbocsájtási készségét mutatja!

S hogy dr. Fejér Lajos ebben az időszakban inti fajtáját a befogadótársadalmon belüli antiszociális viselkedésének várható s jogos következményére: az antiszemitizmusra - mert "a zsidóság az emberi összetartozás érzését...saját fajára korlátozta" - az annak a jele, hogy részesedését a társadalmi javakból tovább nővelte a talmudi szellemben a magyarság rovására. Korabeli közállapotainkról szólva igy fakad ki Móricz Zsigmond: "néha úgy tûnik, mintha a magyar élet olyan volna, mint egy gyertya és mind a két végén meg van gyújtva. Egyik vége a mágnásvilág, másik a zsidóvilág. S nem tudom, melyiknek a füstje kellemetlenebb..."

Az első komolynak szánt lépés a zsidó térfoglalás visszaszoritása felé a "numerus clausus" 1920-as törvénye volt. A törvény bevezetésével az ekkor a lakosság mindössze 6%-át kitevő, de az egyetemeken 35%-ban képviselt - mint hallgatók - zsidóság, a törvény 1928-as megszüntetése előtt csak 10%-os arányban adhatta volna a hallgatókat. Hogy ez miért nem sikerült, azt Málnási Ödön igy summázza:

"A zsidókérdés megoldásához a magyar társadalom struktúráját kellett volna korszerûen megváltoztatni és a feudalizmus lebontásával, a kapitalizmusba való erős állami beavatkozással a régi mulasztásokat pótolni és ezzel együtt a zsidókérdést is végérvényesen megoldani... A numerus clausus sem váltotta be a hozáfûzött reményeket, mert....a nyugati államok egyetemein magaskultúrát szerzett zsidó ifjúság a léthercra felvértezetten jött haza..."

Az 1938-, ill. 1939-es (I. és II.) zsidótörvények újabb kisérletet jelentettek a zsidóság társadalmi javakból való részesedése mértékének, vagyoni helyzetük, ill. értelmiségi és más pályákon való képviseletük arányának igazságos korrigálására.

A leggazdagabb réteg vagyoni helyzetőről, ill. kilétéről az alábbiakat irja Bosnyák Zoltán, akit a háború után

- e soraiért is! -, kivégzett a zsidó-kommmunista hatalom: "1935-ben az 1 millió pengőn felüli jövedelmet bevalló 126 iszonyatosan gazdag ember közül 105, azaz 83 százalék volt zsidó."

Hogy elejét vegyük bizonyos, könnyen megjósolható vádaknak, a korszakról rendelkezésre álló sok forrás közül válasszuk John F. Montgomery, az USA budapesti nagykövetének 1937-es, az amerikai külügyminisztériumnak szánt jelentését, melyben a magyarországi zsidókérdést vázolja, több, budapesti sajtóban megjelent, a magyar zsidóság helyzetét elemző cikkre hagyatkozva. Amint azt Montgomery irja, a zsidóság lélekszáma a háború utáni 5%-ról nem hogy csökkent, de valójában 7%-ra emelkedett. (Fiala Ferenc az 1938-as zsidó lakosságszámot 445 ezerben adja meg.) Mig "1916-ban az összesen 10.8 millió katasztrális holdnyi magyar földállományból 1.5 millió hold volt zsidó kézben. A háború éveiben újabb 100 ezer hold került zsidó tulajdonba, és ezzel a zsidó földtulajdon elérte a 15%-ot....A nagybirtokosoknak már a 13%-a, az óriásbirtokok haszonbérlőinek pedig 37%-a zsidó...A földmunkásoknak mindössze 0.9 százaléka zsidó."

Az ipari vállalkozások tulajdonviszonyairól: "A 20 munkásnál többet foglakoztató ipari üzemek 46%-a (783-ból 361) zsidó személyek tulajdonában van. A húsz legnagyobb ipari tröszt 336 igazgatósági tagja közül 235 (75%) zsidó származású, csak egyetlen tröszt van, ahol a vezetőségi tagok többsége nem zsidó. A közepes nagyságú magánvállalkozások 78%-a zsidó tulajdonban van..." A Montgomery által emlitettek között van a "3 legjelentősebb baromfifeldolgozó ützem, a 10 legnagyobb szállitóvállalat és a 3 legnagyobb borkereskedelmi cég.

A zsidóság uralja az egész hazai cukoripart (szeszipart), 12 cukorfinomitó mûködik az országban, amelyből 10 van zsidó tulajdonban."
Az adófizetési és jövedelmi viszonyokról: "Az évi 1 millió pengőt meghaladó jövedelmet bevalló személyek 83.2%-a zsidó. ( A magánbirtokok nélkül) Az évi 100 ezer pengőt meghaladó jövedelmet bevallók 84.3%-a, azoknak pedig, akiknek évi jövedelme 30-100 ezer pengő közé tehető, 85.6%-a zsidó..., az átlagjövedelem a zsidók esetében 2506, mig a nem zsidók esetében mindössze 427 pengő." Csurka Dóra közöl egy nemzetközi összehasonlitást a '30-as évekből, mi szerint Magyarországon "bár a társadalom 0.6%-át tették ki, (kb. 50 ezer fő) - azok, akiknek egy éves jövedelme több volt, mint 17800 pengő - mégis a jövedelmek 20%-át birtokolták." Ez a németeknél felével volt kevesebb, mig az USA-ban a felső körök ennek negyedével rendelkeztek.

Folytatva Montgomery adataival a sajtó és könyvkiadás területéről: Magyarországon a '30-as évek derekán "418 hivatásos újságiró közül 306 (tehát az újságirók 73%-a) zsidó származású. A legjelentősebb magyar napilapok közül 9-nél a zsidók aránya 77%-97.5% között mozog. A könyvkiadásban is hasonló arányokat találunk." Montgomery hasonló képviseletről számol be a "színházak, a film, a rádió, a sport és egyéb más szórakoztató ágazatok területén." Jelentését azzal zárja, hogy az idézett statisztikai "adatok ellenőrzése lehetetlen, az itteni üzletemberek véleménye szerint azonban az adatok megbizhatóak..."!

Egy másik külföldi megfigyelő a svéd Valdemar Langlet, aki, Lóháton, Magyarországon keresztül c. 1935-ben megjelent könyvében (On Horsback through Hungary) külön fejezetet szentel a zsidókérdésnek, melyet az alábbi módon kezd: "A tény, hogy a valaha gazdag dunai országok olyannyira szegények, többek között a világháborúnak, az elfuserált békeszerződéseknek és utoljára, de nem utolsóként a zsidóknak tudható be, akik mindenre ráteszik a kezüket."

A birtokviszonyokat illetően: "az ország legnagyobb vidéki birtokai, hasonlóképpen a legnagyobb kereskedelmi és ipari vállalkozások zsidó ellenőrzés alatt állnak" - irja Langlet. "Elméletileg...a nagy bankok 6%-8%-os kamatra adnak kölcsönt. De valójában nem kölcsönöznek pénzt ezen a rátán. Csak azok kapnak kölcsönt, akik kétszámjegyû kamatot tudnak fizetni...A sajtó, amelyik csaknem minden országban hangot ad a közvéleménynek, el van hallgattatva...A szellemi szabadfoglalkozásúak (liberal professions), orvosok, ügyvédek, stb. - egyedül Budapesten háromezer ügyvéd van, ami óriási arányszám egy milliós lakosú városban -, legalább kétharmada zsidó, noha sokan megváltoztatták nevüket, ...történelmileg hires neveket véve fel...

Egy nem zsidó barátom egyszer elmondta, hogy a háromszáz Budapesten élő ember közül, akik patinás nevét viselték, valójában csak öt tartozott a családhoz." A zsidó ellenőrzés alatt álló széntröszt hatalmát illetően még a témában felvilágosult magyar számára is meghökkentő adatokat szolgáltat Langlet. "A szén árát önkényesen állapitják meg és nem elégszenek meg 40%-al, de legalább 1000%-os profitot kell csinálniuk." (Szegény József Attila, aki kénytelen volt szenet lopni az éjszakai teherpályaudvon, mig egy Hatvani báró nagykabátot adott neki!)

Ha a magyarok zsidóellenesek - írja Langlet -, akkor "nem hitük miatt gyûlölik a zsidókat - ebben a kérdésben eléggé toleránsak -, de vérségük és faji sajátosságaik miatt." A keresztények háború előtti, nem különösebben hangsúlyos antipátiáját a zsidó hadiszállitók szélhámosságainak kitudódása (papirtalpú balkancsok a front katonáinak...), de különösen az országon végigsöprő kommunista hullám (tanácsköztársaság) változtatta politikai jellegûvé, irja Langlet.

"Fennállt a komoly veszélye annak, hogy az ország mûvelt osztályai fokozatosan elzsidósodnak; egy olyan veszély, amely természetesen a legsúlyosabb politikai és társadalmi fontossággal birt" - irja a numerus clausus szükségességét illteően. "Nem csoda, hogy az antiszemitizmus nagyobb Magyarországon, mint olyan országokban, ahol arányosan kevesebb zsidó van...De bárhol is legyen a zsidó kolónia, mégha olyan kicsi is, összetartanak és ezáltal faji öntudatuk növekszik", irja az ún. magyar zsidóellenesség okairól.
A lehetséges megodásokat illetően Langlet a következő példát idézi:

"Egy tehetős zsidó gyáros elhatározta, hogy becsukja a gyárát és elbocsájtja kétezer munkását, azzal az ürüggyel, hogy az adók tól terhesek számára, noha valójában könnyen ki tudta fizetni azokat. A miniszter gyorsan tudatta vele, hogy ha a gyár kapui nem lesznek nyitva a következő nap reggelén, deportálásra kerül. A munka folytatódott a következő nap"! - Ez lenne az egyetlen nyelv, amit a mai szerencselovagok, a Leisztingerek, Princzek, Tocsikok, stb. értenek? -

Fejezete végén Langlet felteszi a kérdést: "Mit szólnának a németek a magyar helyzethez? Magyarországnak lett volna valamennyi oka a zsidók bármi áron való kiûzéséhez, de eltûrte őket, csakúgy mint az osztrák igát évszázadról, évszázadra. Németországban azonban, ahol a zsidóknak sokkal kevésbé volt túlnyomó a hatalmuk, a leghatározottabban bántak velük" - irja Langlet. Ne felejtsük el, nem a koncentrációs táborok időszakáról, de '30-as évek első feléről beszélünk! Langlet személyes véleménye a korabeli magyarországi zsidókérdés megoldására: asszimilációjuk!

A fenti adatok ismeretében minden egészséges erkölcsiségû ember jogosnak tartja az I., majd a II. zsidótörvény bevezetését, 1938, ill. 1939-ben. Az I. zsidótörvény értelmében az értelmiségi, üzleti és kereskedelmi pályákon a zsidóság csak maximum 20%-ban lehetett képviselve. - Megjegyzendő, hogy a '45 után szabad kezet kapó horda az I.zsidótörvényt bevezető Imrédy Bélát is halálra itélte! - A II. zsidótörvény a zsidó lakosság össznépességben betöltött arányához igyekezett igazitani képviseletüket az értelmiségi szabad pályákon (6%), mig ez az ipari és kereskedelmi vállalatoknál 12% lehetett. De a "II. zsidótörvény szigorú megszoritásait... kijátszották, és a magyar hatóságok pedig szemet húnytak a törvényszegések felett." (Csurka Dóra) A III. zsidótörvény zsidók és nem zsidók közötti vegyes házasságot, nemi kapcsolatot tiltó rendeletei nagy mértékben válasz voltak a zsidó szupremáciára és faji elzárkózásra!

Ahhoz, hogy perspektivában és objektiven lássuk a két háború közti időszak zsidó túlhatalom ellenes törvényeit, meg kell emliteni, hogy "a huszas években az Egyesült államokban is korlátozták a zsidók számát az egyetemeken (numerus clausus), és külön bevándorlási kvótát állitottak fel a zsidó bevándorlóknak - csak erről nem beszélünk", irja Bayer Zsolt. F.D.Roosevelt kormányát érdekelték az emerikaiak körében is létező antiszemitizmus okai és felméréseket végeztettek ez ügyben: az átlag amerikai szerint maximum 4-5 zsidó családnak volt helye egy-egy amerika kisvárosban!

A korszak magyarországi zsidóságának Montgomery, Langlet és mások által leirt kiváltságos helyzete lehetséges volt egy ún. antiszemita, sőt "fasiszta" rezsimben! Hogy állna, mennyivel nagyobb életteret, jobb életesélyeket szakítana ki magának a zsidóság a gazdanemzetből egy filoszemita világban? Talán annyit, mint ma, szemünk láttára? Ha a zsidóság igzságtalannak tartja a numerus calausust, a zsidótörvények rendelkezéseinek zömét, azzal csak megerősiti faji "felsőbbrendûsége" sokuk által hangoztatott elvét és ettől a ponttól a józan érvek véget érnek s a társadalmi igazságosság, a magyar szuverenitás eléréséhez más eszközökre van szükség!

Külön fejezetet kell szentelni a "Magyarország, az utolsó csatlós" és a magyarországi zsidóság "vészkorszaka" ügyének.
Időrendi sorrendben haladva, 1941 áprilisával kell kezdenünk, amikor nem más, mint a zsidóság prominens vezetői voltak azok, akik a németekkel való együttmûködés mellett agitáltak! Az 1941 áprilisi, Jugoszlávia ellenes hadmûvelethez arra kérték a németek Bárdossy László kormányát, hogy hadtesteik szabadon átvonulhassanak az ország területén.

Ennek elutasitása és/vagy a Délvidék visszaszerzéséről való önkéntes magyar lemondás rövid időn belül Magyarország német megszállását jelentette volna. Valójában ez nem a magyar, keresztény lakosságra lett volna veszélyes. Ezért is történt, hogy "1941 áprilisában, zsidó iparmágnások és hitközségi vezetők keresték fel Horthy kormányzót, és könyörögtek, hogy ne álljon ellen a német követeleléseknek és ne maradjon ki a Jugoszlávia elleni akcióból, mert akkor a németek megszállják Magyarországot és elhurcolják a zsidó lakosságot"! - írja Csurka Dóra. (Kiemelés:Kobzos)

A zsidó-kommunista söpredékhatalom által '45 után úgyszintén halálra ítélt Bárdossy így érvelt erről védőbeszédében: "Ha mi az együttmûködést a németekkel megtagadjuk, alig maradt volna, aki itt a főtárgyalási teremben az ügyész vádbeszédjének tapsoljon."
A Horthy kártyapartnerei közé tartozó zsidó pénz- és iparmágnások kormányzóra kifejtett nyomásgyakorlása Magyarország német szövetségben maradása érdekében csaknem a végsőkig megmaradt. Úgyszintén, az ekkorra már a világ sorsát igazgató cionista háttérhatalom "közbejárására" Horthy angolszász orientációs kisérleteit, ill. a háborúból történő kiugrási tervét hûvösen, elutasitóan fogadták a szövetségesek. Ez a hatalom volt az, melynek a cionista Izrael létrehozásához nagyarányú zsidó veszteségekre volt szüksége, igy a szövetségesek németek elleni balkáni, ill. dél-európai frontjának megnyitását ellenezték, ill. halogatták, kiszolgáltatva bennünket is az orosz "felszabaditásnak"! A Horthy követeinek adott válasz "mindig ugyanaz volt: Vegyék fel a kapcsolatatot Sztálinnal. Magyarország Oroszország érdekkörében van."

A Lengyelországból vagy máshonnan hozzánk menekvő zsidóknak is útleveleket kiállitó Wallenberg tevékenységének fedezése; a Koszorús Ferenc ezredesnek, az esztergomi páncélos hadosztály parancsnokának adott utasitás, hogy vonuljon Budapestre és páncélosaival mentse meg a bevagonirozott, Auschwiztba küldendő 200-250 ezer zsidó polgárt, hamar elfelejtődött a háború után, mint napjainkban is. A német megszállás alatt álló Magyarország kormányzója olyat tett, amit szövetségesek vagy megszállt ország sehol máshol nem mert megtenni! Ha Koszorús és Horthy "méltó" lett volna a szovjet "felszabadítókhoz", ölbetett kézzel nézte volna a budapesti zsidók deportálását, mint tette ezt a "hős" vörös hadsereg Varsó falai alatt, megvárva, míg a Wehrmacht vérbefojtja a gettólázadást!

És hogy állunk a számokkal? Magyarország 1944 márciusi, német megszállása után "Minden zsidót összeírtak, és" hamarosan elkezdődött "a vidéki zsidók deportálása, először a Kárpátaljáról...,majd az ország egész területéről", irja a korábban idézett zsidó történész, Orbán Ferenc. Ha "minden zsidót összeirtak" és az összeírtak többségét deportálták, akkor hogyan lehetséges, hogy "Hivatalosan 21 ezer magyar zsidó honfitársunkat deportálták a nácik, és hivatalosan ebből 20 ezer jött vissza"? Joggal kérdi Skodacsek András annak okát, hogy "mégis mindenki 600 ezer halottról beszél. Miért? Miért kell a hazugság?" Tehát mennyire megbízhatóak a Mazsihisz vagy Wiesenthalék adatai?

Ha a nyilasok kegyetlenkedéseit vesszük, azok - mondhatni - parányivá törpülnek pl. a román Vasgárda tettei mellett! Erről Mathias Carp, román író számol be Vér és könnyek (Carea Neagra Suferintele Evreilor in Roumanie) c könyvében. A könyvet elkobozták és elégették, és még ma sem köztudottak az akkor történtek! Például: "1941 június 22. és szeptember 21-e között román terroristák lemészároltak 166,000 zsidót Bukovinában és Beszarábiában. 1941 december 21, 22, 23 és 19-e között 43,000 zsidót végeztek ki Bogdanovice-ben. Miután nem állt elég sír a rendelkezésükre, temetkezési máglyákat alkottak a tetemekbol, hogy elégessék azokat. A rémtettekrol szóló értesülések szerint, melyek a túléloktol és utódaiktól származnak, ANTONESCU marsall elrendelte, hogy a zsidók elleni rémtettek elkövetése ellen tiltakozókat megkötözve Bogdanovicébe vigyék...Papok, szerzetesek, apácák, akiket Bukovinából és Beszarábiából szedtek össze, a tömegsírokhoz vitték, golyóval megölték, vagy lemészárolták, utánna tömegsírba dobták oket. Akiket nem tudtak sírba tenni, halotti máglyán égették meg, s a terroristák kitartottak azon véleményük mellett, hogy akik zsidópártolók, ugyanolyan sorsot érdemelnek, mint a zsidók."

(http://www.kuruc.info/dokumentumok/peticio.doc )

Mostanában egy angol nyelvû video kereng a világhálón, magyar zsidóktól, akik felszólítják a zsidóságot, a világot, hogy ne felejtsen! Emlékezzen a nyilasok által Dunába lőtt zsidókra. (Van, aki nem átall 70 ezer Dunába lőtt zsidóról beszélni, noha ezen áldozatok száma esetleg csak néhányszáz lehet. Ugyanakkor hallgatnak arról, hogy a Kun Béla 1919-es vörösterrorja idején kezdődött a "hagyomány" a nem zsidó áldozatokat Dunába lövő Lázár-, Mészáros- és Cserny halálbrigádok tevékenységével! Alig több mint négy hónap folyamán 590 embert gyilkoltak meg országszerte. A propagandavideo készítői persze megint összemossák a nyilaskorszak bûneit a jelen nemzeti törekvésekkel, a "vészkorszak" szimbólumaként bemutatva a magyar szabadságmozgalmak leginkább időtálló történelmi ereklyéjét: az Árpád-sávos zászlót!

Kedves mazsihiszes és egyéb magyargyûlölők! Kérem, inkább az alábbi, Carp könyvéből vett idézetek olvastán tépjék meg ingüket, karmolják orcájukat:

"Miután kiderült, hogy csupán gépfegyverrel nem gyozik valamennyi bent lévo megölését, a mûveletet parancsnokló tisztek újra tanácskoztak, szemmel láthatóan idegesen és dühösen, hogy nem találják módját a mûvelet gyorsabb befejezésének, a gabonaraktárak petróleummal és benzinnel öntözéséhez és felgyújtásához folyamodtak.

Amikor a tûz elharapózott, néhányan a könnyebben sérült vagy még ép bennlévok közül megpróbáltak az ablakokon kiugrani vagy a teton át menekülni. A katonáknak parancsuk volt, hogy lőjenek mindenkire, aki kijönni próbál. A bentiek közül volt, aki a tûztol menekülve megjelent az ablakban és jelezte, hogy lőjék le, a fejére vagy a szívére mutatva.

Mikor azonban látták, hogy céloznak rájuk, újra eltûntek egy pillanatra az ablakból, majd néhány másodperc múltán újra megjelentek, ugyanazokat a jeleket mutatva a katonák felé, majd hátat fordítottak, hogy legalább ne lássák, amikor lelövik oket. A mûvelet az éjszakába nyúlt, amikor a tûz fényénél a jelenetek még borzalmasabban hatottak. Meztelen alakok is jelentek meg, akik tüzet fogott ruháikat levetették. Voltak asszonyok, akik kidobták gyermekeiket az ablakokon. Emlékszem egy ablakon kidobott 4-5 éves gyermekre, aki felemelt kezekkel 5-10 percig tévelygett a hullák között, mivel a román katonák nem akartak lőni rá."( Fischer István: Egy hadvezér bosszút áll. Élet és irodalom, XLV. Évfolyam, 18. szám, 2001. május 4.)

"Antonescu 400.000 zsidót mészárolt le Bukovinában, Beszarábiában és Romániában. Elrendelte, hogy állapotos asszonyokat szöges drótokkal kötözzenek meg, s a még életben levo gyermekeket és fiatalokat maguk ásta tömegsírokba dobatta..."(Kiemelés:Kobzos)

Lehetne folytatni, csak hogy öntudatra döbbentsük, a valóság ismeretére tanitsuk a magyart antiszemitázókat! Érdekes, a Romániában lemészárolt 400 ezertől nem hangos a wiesenthalok vezényelte világsajtó. De a magyar birka, tudják, hogy eltûri(?) a hálátlan aljasságot! Mielőtt "zéró toleranciával", magyar "antiszemitizmussal" dobálóznának az itthoni vagy külhoni zsidók és megtévedt filoszemiták, százszor, ezerszer adjanak hálát a Mindenhatónak - óh, nem, nem Jehova-Jahvéjuknak! -, hogy a magyarság körébe hozta őket sorsuk! Ne Jahvénak, a barbár, bosszúálló sivatagi istennek, mint Szabó Dezső írja, akit az ún. zsidó irástudók maguknak alkottak és a talmudi tanokkal a zsidóságra erőszakoltak, hogy talán legyen a zsidóból: "ős Talmud-bestia, kit a még csak félig emberré vedlett ősember-ordasnak vizözön előtti babonái rángatnak"!

"Vészkorszaka" a magyarságnak is van, több áldozattal, mint az állitólgos 600 ezer és noha a mienk - történelmünkben a legutóbbi - a háborúval, ill. '45-el kezdődött, de máig tart! Mint 1919-ben Kun Béla körül, '45 után is a zsidóságból verbúválódott a történelem általuk is kavart viharában felszínre vetődött társadalmi szemét, ami megintcsak bizonyitotta a zsidóság affinitását a kommunizmussal, ill. napjainkban, az azt felváltó, bankok, külföldi monopoliumok, átmentett kommunista hatalom dominálta világgal.

"1945-1948 között a folyamatos üldözés elől mintegy 300 ezer magyar emigrált, zömében arisztikraták, nagytőkések, tudósok, az értelmiség felső és középosztálybeli rétegéből rengtegen. Közben a magyar társadalom nemcsak a vezető rétegét veszitette el, hanem a háborús kataklizma során több mint 1 millió ember veszett oda." Mégha a "felszabaditók" által 1945-ben "malenkij robotra" elhurcoltak száma talán nem is volt ugyanennyi, mint azt Csurka Dóra véli, az elhurcoltak zömét valóban elnyelte a gulágok rengetege. Tehát a magyarság lélekvesztesége könnyen meghaladhatja a 2 millió főt ezekbe az években!

Nem kell David Irvignek lenni- akit húsz éve még mertek elismerni a kortárs történészek, mint a náci időszakot a legalaposabban ismerő történészt! -, és kutatni, könyvet irni a magyar '56-ról, hogy tudjuk: az '50-es évek, a forradalom, a rákövetkező Kádár rezsim, stb. nem lett volna az, ami volt, az itthoni és külhoni zsidóság nélkül. "Az ÁVO, vezetőjével, Péter Gáborral az élen, le egészen a legtuskóbb fegyőrig 90%-ban zsidó." ők állították fel az ún. népbiróságokat '45 után, melyek 60 ezer embert fosztottak meg állásától, 27 ezret ítéltek el és többszázat küldtek akasztófára! (Csurka Dóra) - Tudni kell, hogy a Nürnbergi perekben mindössze 12 háborús főbûnöst ítéltek kötél általi halálra, hármat életfogytiglani fegyházra, míg hármat felmentettek. - A Recsken és más, 100-at is meghaladó, gulág mintára szervezett munkatáborokban ártatlan emberek tizezrei robotoltak. Az AVH 40 ezer fős besúgógárdát épített ki az országban és "kartotékjaikon a diktatúra alatt közel 1,5 - 2 millió ember neve szerepelt", így szinte "minden harmadik magyar család valamilyen formában összeütközésbe került az erőszakszervezettel." (Cs.D.)

A vérbefojtott '56-al, újabb közel 300 ezer magyar hagyta el az országot és sokszáz, sokezer az élők világát, a Kádár "áelvtárs" által levezényelt kínzások, kivégések során vagy korai halálba szédülve a börtönévek után. Hogy ez megtörténhetett, besegítettek a külföldi fajtestvérek. "Eisenhower... magyar forradalom vérbefojtására szabad kezet adó döntését megkönnyítették a New York-i Zsidó Világkongresszus előtte megjelenő vezetői, akik felhívták a figyelmét arra, hogy Budapesten zsidókat ölnek." (Cs.D.) Hogy ez mennyire alaptalan, azt mutatja, hogy a legvéresebb szájú zsidó magyarfalók sem igen hozakodnak elő ezzel manapság! - Bizony sok varjú éhes maradt '56 októberében, mert a népbosszú elkerülte a Farkas Vladimireket, Bauereket.

- S hogy oda jutottunk, ahol ma vagyunk, azt többek között magyarázzák Farkas Vladimir, ávéhás tiszt visszaemlékezéseiben írt sorai: a "vezető és felelős munkatársak túlnyomó többsége 1956 után a hatalom védőszárnyai alatt folytatta karrierjét a társadalom minden területén" - a "jó" talmudi szellemben, máig!

A zsidóság által olyannyira igazságtalannak tartott "numerus clausus" jogos tiltásait messze meghaladta a mind az egyéni sorsok tönretételében, mind a magyar társadalomnak, gazdaságnak, kultúrának, stb. okozott kár tekintetében még ma is érvényesülő "kontraszelekció"! Az esetek többségéban primitiv, tanulatlan fajankók basáskodása két- vagy háromdiplomás emberek felett. - Ezt teszik ma is, csiszoltabb, ravaszabb formában a magyarbálintok, kókák, hillerek, suchok...!

- Egy élősködő kisebbségg terrorja volt ez a magyar lakosság akár 20-30%-ának, legtöbbször a nemzet gerincét adó rétegnek a rovására. Mondhatni: újabb 6-8 milliónyi magyart öltek meg a liberális, nemzetellenes abortusztörvények! De a legnagyobb kár, amit a véres valójukban az első sorban, Rákosi körül levő, majd egy nemkevésbé véreskezû Eke Ferkó, a nép Jánosa mögül szálakat húzogató zsidóság okozott a magyarságnak: öntudata, életereje, ellenállóképessége és megújúlóereje aláásása volt!

Ha a magyarországi zsidóság képviselői (az SZDSZ-ben és azon túl), véleményformálói, a zsíros jövödelmeket és"rangot" élvezők valóban azok lennének, akiknek beállitják magukat, akkor a szocialista diktatúra évtizedei alatt elkövetett bûnök véreskezû kitervelőit, végrehajtóit, a nemzet nyakán ülő parazitahadat, az országot megannyi tekintetben - mára minden bizonnyal - lélegeztető készülékre juttatókat felelősségre vonták volna. Hogy ez nem történt meg - mert mégsem ültethetik magukat a vádlottak padjára! -, az a "demokrataszellem", a "szabadságszeret", a "társadalmi igazságosság bajnokai" maszlagainak az ellenkezőjét: a befogadónép rovására gyakorolt, bosszúért kiáltó talmudi önzés meglétét bizonyítja.

Hogy a a háború utáni Németországban bevezetett, milliók és milliók múltjának átvilágitásával, a bûnösök felelősségrevonásával végrehajtott "nácitalanitáshoz" hasonló "kummunistátalanitás" miért maradhatott el Magyarországon a rendszerváltáskor, azt megintcsak a "kiválasztottak kasztjának" meglétét bizonyítja.

Sem a '45-ös "felszabadulással" elvetett, sem pedig a rendszerváltozással "tetőzött demokráciában" nem találjuk nyomát a Monarchia éveiben még létező, a Horthy rendszerben is gyakorolt tárgyilagos statisztikáknak a zsidóság foglalkozásbeli, vagyoni és kereseti helyzetét illetően. Ami a média, főleg a tévé csatornák "verbális" zsonglőreit illeti, akinek szeme van, az tudja: kit lát, kit hall. - Sajnos a szemek annak arányában hályogosodnak, ahogyan fiatalodnak és lumposodnak. De éppen ez a cél!

- Hivatalos statisztikák hiányában is több mint gyanítható, hogy a zsidóság aránya a társadalom kisebb, mint 0.5%-os felső rétegében óriási. "Magyarországon húszezer ember hetente nettó egymillió forintot keres, és ennek a húszezer embernek - a lakosság kb.0,2%-a - az egész éves keresete több, mint a magyarországi munkaképes lakosság kétharmadának egész éves keresete együttvéve" - irta Lakatos Pál már 2002-ben. Azóta a nemzeti vagyon, a jövedelmek mégnagyobb része vándorolt zsebeikbe. (Emlékezzünk, az 1930-as években a társadalom 0,6%-át kitevő kb. 50 ezer fő egy éves jövedelme az össznépesség jövedelmének kb. 20%-át haladta meg.) Egyes becslések szerint 2004-ben egy 3%-nyi kisebbség birtokolta a hatalmi pozíciók legalább 30%-át. A zsidó közösség 2/3 része éppen olyan kirekesztett ezek által, mint a keresztények." (Juhász László)

Hogyan jutottunk ide, az oktatás, egészségügy, a kenyérkereső tevékenység, az önkormányzati lét, stb. lepusztulásához, egyre fokozódóbb ütemû piacosításához? Oda, hogy lassan a magyar hadsereg az Izraelből márc.15-én "éppen" nálunk "túristáskodó" néhányszáz zsidó katonától sem tudná megvédeni az országot. (Igen, emlékszünk, már '19-ben elkezdték hadseregünk szétverését! "Soha többé katonát látni nem akarok", adta ki a jelszót emberük. Vörös Grófjuk és a tanácsköztársaság ára a trianoni országvesztés volt.

Mára maradékát védeni sem igen maradt magyar katona!) A minap írta Csoóri Sándor: "a diktatúra minden szennye és szörnyûsége...ömlött át zavartalanul a demokráciába, különösképpen felerősödve az utóbbi öt esztendőben. Mindenféle válság és tudathasadás ennek a következménye." A zsidó liberális és szocialista körök által "megtartott - növelt - médiahatalom útján elhitették milliós tömegekkel, hogy...létezik egy haladó, demokratikus, "emberarcú szocializmus"" és hogy az "állam rossz gazda".

Valóban az, ha ők mûködteteik, ill. fosztogatják! A volt rendszer kiváltságosai "gyors milliárdosodásuk közepette egérutat nyertek, mert azt is elhitették a balók, aczélok, havashenrikek és a Sátán egyéb fattyai által, hogy a világbank által 1989-ben 120 milliárd dollárra taksált privatizálható nemzeti vagyon eladásából a rendszerváltás első tiz évében befolyó 700 millió dollár feletti összeget "mindenki lopta"! Ki lophatta? Csak azok, akik a már összelopkodott vagyon mellett a kapcsolati tőke útján is "hitelképesek" voltak." (Balla József)

A "zéró tolerancia" határozat egyik aláírója az a Mazsihisz-es Suchman Tamás, aki a Horn-kormány privatizációs minisztereként már bemutatkozott: extraprofitot csinált a külföldi felvásárlóknak. "Suchmanék az állam nevében garantálták a minimum 8%-os tiszta nyereséget, a külföldi áramszolgáltatók tényleges pofitja meghaladja a 20-30 százalékot." (Magyar Fórum.2006.júl.6.) Ugyanez elmondható más ágazatok, vállalatok privatizácójáról.

Magáért beszél, hogy Suchman volt az, aki az önkormányzatok figyelmébe ajánlotta a faj- és elvtestvér jogásznőt: Tocsik Mártát, aki máig élvezi bûntetlenül, a tolvajlással megszerzett többszáz - 800? - millió forintnyi zsákmányt a belterületi földek után az önkormányzatoknak járó privatizációs bevétel megcsapolásával! Mint hirlik, Tocsik Márta az anyja a Molnárt felváltó, egészségügyet tovább romboló Horváth Ágnes eü-miniszternek! Noha Suchmannak le kellett mondania tisztségéről a Tocsik botrányban vitt szerepe miatt, mára megint az élre pofátlankodta magát. A hozzá hasonlók siserehada fedezte, szervezte meg a zsákmány felhajtását, elejtését a Leisztingerek, Princzek és más útonállók számára.

Hírlik, újabb "földtörvény" van készölőben, amely engedélyezné külföldieknek a magyarországi földvásárlást. Az érv: az úniós szerződés így kivánja, és persze mert "nem gazdaságos" a magyar kisparaszti parcella! Tehát többszázezer magyar földmûvelőnek tönkre kell mennie, hiszen "Nyugat-Európában ötszáz hektár a gazdák megélhetési határa"! Valójában az EU-ban "tizenkilenc hektár az átlagos birtokméret..., az ötven hektár fölötti birtokok száma az Európai Únió tizenöt tagországában alig éri el a nyolc százalékot." - M.F. 2005.2.24) Filantróp, "magyarbarát", amerikai Szenátusi szószólónk: Tom Lantos is tett állítólag javaslatot a magyar "földkérdés" és adósság radikális megoldására: "adósságért cserébe át kell adni a magyar földet". (Geönczeöl Gyula) Ugye az is véletlen, hogy Tom is zsidó!
Juttatja ez eszembe Sombart Werner szemléletes példáját, a Zsidók és modern kapitalizmus c. klasszikus mûvében. Sétál kertjében XIV. Lajos, egy Samuel Bernard nevû gazdag zsidóval, "akinek egyetlen érdeme... az volt, hogy támogatta az államot, amint a kötél teszi azt az akasztottal"!

Egy másik tanmese a farkasoké és a nyájé, melyet a pásztorok gondatlansága miatt régóta kerülgetnek, fosztogatnak az ordasok. Aztán báránybőrbe bújva lecserélik a pásztort is és bekerítve, belülről is pusztitva a nyájat, felszámolják azt! Ez lenne a célja a jövevénynépnek és külhoni faj- és kultúrtestvéreiknek? Esetleg öntudatlan, többezer éve beléjük plántált reflexeket követve teszik ezt? - Népről, a zsidóság egészéről van szó, mert a gyanú, a vád arra is esik, aki sajátjának vétkesei közt néma! Mert nem lehet nem látni, mit tesz a faj-, hittestvér, a másik zsidó! - E szolgálatban sokan szerztek maguknak érdemet, cselekedeik erre vallanak. (Fekete János, etc.)

Nem leíratni, nem átütemeztetni az országot sújtó: általuk és elődeik által felhalmozott, népsorvasztó államadósságot, mint tehették, tenniük kellett volna a rendszerváltozás idején, de hagyni, hogy asztronomiai méretûvé dagadjon. - Mára a világ harmadik legnagyobbja a magyar adósság. - És akkor támadni jobbról-balról: eladni, kiárúsítani saját maguk és külhoni testvéreik, haverjaik, a betelepülők számára az országot, ami abból még megmaradt, földjét, népét - kivéve a "kiválasztottat"! Ha ez a "menetrend", akkor a magyarságnak joga, sőt: kötelessége gyermekei, unkái nevében is a "véres kard" körbevitele!

A magyaroszági zsidóság, történelmünk elmúlt másfélszáz évet meghaladó időszakának főbb periódusaiban játszott szerepét áttekintve kijelenthetjük, hogy amennyiben a zsidóság a magyar élettérben akar élni, egy választása van: beismerés, bocsánatkérés és jóvátétel:
- Beismerése a XIX. század második felétől az I. világháborúig tartó, szinte akadálytalan bevándorlásuk és mohó gátlástalan gazdagodásuk magyarságnak okozott kárainak!

- Beismerése az aknamunkának, kalandorkodásuknak, melynek következtében Magyarország védtelenné vált és elszenvedte második Mohácsát: Trianont!

- Beismerése annak, hogy a két háború közti időszakban, a zsidótörvények jogos önvédelmi gesztusai voltak egy általuk szipolyozott népnek!
- Beismerése annak, hogy a II. világháború alatt, ill. '45 után, Magyarország óriási ember- és anyagi vesztesége nem következett volna be, ha a zsidóság vezetői, világplitikát író képviselői nem hátráltatják, akadályozzák Magyarország háborúból való kiugrási kísérleteit, semlegessé válásának óhaját, ill. egy balkáni front megnyitását, a déli front hadmûveleteinek korábbi elkezdését!

Beismerése annak, hogy a zsidóság tömegeinek német megszállók általi deportálásában a magyar nép 95%-a ártatlan! (Pontos, cáfolhatatlan adatokat küvetelünk a deportáltak, ill. a holocaust folyamán elpusztultak számát, a halálok természetét illetően.)
- Beismerése annak, hogy '45-öt követően zömmel a zsidóságból verbúválódott az a társadalmi szemét, melynek magyarirtásához, magyargyûlöletéhez foghatót csak a trianoni rablók, a magyar élet másik - bekéreckedő koldusból gyilkoló tolvajjá váló - esküdt ellenségei: románok, szerbek, csehek-szlovákok, oroszok-ukránok tettek meg! A zsidóság hiányában az '50-es évek diktatúrja vagy akár a Kádár-éra sem tudta volna végbevinni a nemzeti szellemben elkövetett pusztitás 2004.dec.5-én felfedett dimenzióját, az ország eladósodását, a kiváltságok egy szûk és privilegizált csoport kezébe koncentrálását... Beismerése a szerepnek, melyet szent forradalmunk: '56 vérbefolytásában s megtorlásában játszottak.

- Utoljára, de talán nem utolsónak: beismerése annak, hogy a '89-'90-es rendszerváltás nem teremthette meg a szabad, demokratikus Magyarországot, egy kiszipolyozott, tartaléklángon vegetáló nép régóta kiérdemelt anyagi biztonságát, nemzeti azonosságtudatában való otthonratalálását, életereje megújhodását, mert "a zsidóság az emberi összetartozás érzését...saját fajára korlátozta", ill. korlátozza ma is! Beismerése az általuk megszervezett országfosztogatásnak, adósrabszolgaságba hajtásunknak. Beismerése cionista vezetőik évek óta tartó "szálláscsinálásának": azon szándékuknak, hogy cselédjük legyen a magyar saját hazájában!

De a beismerés, a bocsánatkérés csak a kezdet. Az elkövetett bûnök, a magyarság rovására való bármiféle közösség-, társadalomellenes tevékenység arányában kövesse azt az elszámoltatás! Nincsenek véletlenek. A sors nem vak, mi lehetünk azok esetleg, amint sorsunkat irjuk. Ahhoz, hogy ne ismétlődjenek a jelen, az elmúlt évek vagy emberöltők magyarhoz, zsidóhoz vagy akár cigányhoz méltatalan együttélésének poklai, tudva kell tudni, mit várunk el, mit követelünk az általunk befogadott kisebbségektől. Nevezetesen:
- Ebben az országban csak magyarnak van joga - de egyben kötelessége is! -, "zéró toleranciát" hirdetni minden befogadott, s létünkre törő kisebbséggel szemben, legyen az zsidó vagy cigány.

- Ebben az országban garantálja törvény a magyargyûlölet bûntethetőségét, a bennünket, a gazdanépet gyalázókkal szemben, akik a magyar nép verejtéke árán jutnak általuk sehol sem álmodott bőséghez, őket meg nem illető javakhoz.
Mint darázsfészek, megbolydulnak majd bizonyos körök e sorok: ultimátumunk olvastán. De másképp nem lehet, mert: "Senki minket bûntetlenül nem bánthat!"

Kobzos

[Forrás: NH levlista]

Főállású tolvajok

Reakció blog

" Hasztalan ágálni tóta W. szamárságai ellen. Ő bértollnok, ezért azt ír, amit a gazdái elvárnak tőle. Ráadásul a blog.hu az ő tulajdonuk. "

"Magam is úgy vélem, áldozatok kellenek, és lesznek is. A két tábor közötti ellentét kibékíthetetlen, mivel két különböző kultúra ütközik. Sajnos ezt kimondani tilos, éppen ezért még inkább elmélyülnek az ellentétek."

"Kérdeznék valamit: ti nem a blog.hu-ról írtok? Én eddig csak fórumoztam (7 évet), így nem tudom, hogy működik a blog-rendszer. A blog.hu egy agyon cenzúrázott faszság, ahol a tóta w.-féle bértollnokok osztják az észt."

Nincs olyan hogy magyar zsidó, olyan van csak hogy magyarországi zsidó. Vagy magyar vagy zsidó, éppen a kettős identitás miatt van Európában zsidókkal szemben gyanakvás : ötödik hadoszlop. A zsidók izraelhez lojálisabbak mint szülőhazájukhoz, és ez a tény elég közismert.

Épp ez a szétszóratás a baj. Ki kéne mindenhonnan vonulni, és egy közös nagy zsidó országba betelepülni minden zsidónak.
Mert így a nemzetek FELETT élősködnek, hálózatos kapcsolatrendszerükkel és gátlástalanságukkal.

Ha rendes is egy zsidó, annak utódja is lesz, és jó eséllyel a könnyebbik utat választja : hivatásos zsidó lesz.
A magyarság kárára. Fizetett médiahazug, politikus, újvilágrendes társadalommérnök, szociológus, de mindenképp valami kártékony ember.
A magyarnak sokkal kevesebb lehetősége van boldogulni saját országában mert a zsidóság tömör homogén szerveződésként kirekeszti őket a köreikből.

Az uniós pályázatokat is a zsidó mutyizó körök nyerik el főként.

Aki valóban "tiszta kezek" politikát akar, azt itt mindig megpuccsolják.
Hogy elhallgatott a D-209es megyó, mikor kérdezték az szdsz-ről ami tele van korrupciós ügyekkel. Talán mert élve akart maradni, az szdsz-közeli maffia érdekeit ezért nem sértette egy jó kis leleplező nyilatkozattal. Polip, vazze, zsidó polip. :D

Adóforintokat is eltérítettek a saját cégeiknek a kormányon levő zsidók, de nem csak úgy lehet lopni, hogy van valami és azt elveszik. Munkás emberek adóit, járulékait a nonprofit állami egészségpénztár helyett a szükségszerűen haszonelvű, tehát a rendszerből tőkét kivonó szdsz-közeli magyarországi és külföldi zsidók cégei kapnak. Van valami pályáztatás ugyan, de azt a legegyszerűbb megbundázni.

Csakhogy a kinevelt "közgazdászok" és "társadalomszociológusok" arra vannak ránevelve, hogy ezeket az információkat máshogy "kötögessék össze". Mert ugye az alapfelállás az, hogy te magad nem köthetsz össze információt információval, mert ahoz nincs jogod, diplomanélküli magyar paraszt. Ha már van diplomád akkor jó, megkaptad az iskolai agymosást, akkor már a mi tudásunkat hirdeted. :)

Fleto meg akarja szüntetni az álláshalmozó dögevű keselyűk további élősködését a nemzet testén. Kitört a vijjogás,ajvékolás.

Kiderült,hogy az ingyenélő álláshalmozó országgyűlési képviselők egységesen /maszoplibsifityisz/ felháborodtak fletó azon javaslatán,hogy a jövőben az országgyűlési képviselő főállásúként működhet. Vagyis havi fizetést kapjon,egyben legyen összeférhetetlen a polgármesteri és önkormányzati képviselői,valamint gazdasági társaságok igazgatósági, ügyvezetői, felügyelői bizottsági megbizatásukkal. /állás és jövedelem halmozás megtiltása/

Mit történt kedvetlen fletó? Gondolod,hogy a téged hatalomba segitő párttársaid lemondanak a saját koncukról. Álláshalmozásukról. Havi több milliós jövedelmükről? Még csak az kellene.

Hiszen ők a nemzet talpkövei.Hiresek szerénységükről,tudásukról,becsülete ssségükről,éppen úgy mint te.

Neked lehet? Nekik nem? Ajvé? Mi lesz ennek a vége? Seggberúgás?

Az egyik szoci képviselő kidagadó nyakkal üvöltözött a TV-ben.Hogy fletó pártelnöksége és miniszterelnöksége összeférhetetlen,nem pedig az ő polgármestersége és képviselősége.

Szépen vagyunk Magyarország.A dögevő keselyűk egymásra támadtak.Remélem mielőbb felfalják egymást és eltünnek a dögtemetőbe,ahová valók.

Hajrá kurucinfo !

reakció blog

Hajrá kurucinfo!

Egy teljesen nevetséges és hülye kampány bontakozott ki az utóbbi napokban a kurucinfo ellen. Most már nem csak a libsik őrjöngenek, de hisztizik az úgynevezett jobboldal is.

Hajrá kurucinfo!

Egy teljesen nevetséges és hülye kampány bontakozott ki az utóbbi hónapokban a kurucinfo ellen. Most már nem csak a libsik őrjöngenek, de hisztizik az úgynevezett jobboldal is. A vádak azonban meglehetősen unalmasak. A kurucinfo "náci", "őrültek" szerkesztik, ebben mindenki egyetért, de Fidesz közeli médiákban és internetes fórumokon pedig azt is rebesgetik, hogy a kurucosok provokátorok. No, helyben vagyunk. Jó lenne azért valami eredetivel is előállni, gyerekek, mert ez
a lemez már unalmas egy kicsit. Ezerszer hallottuk: ha valaki ki mer állni a magyarság mellett, szókimondó és őszinte, igazat szól, akkor az náci, őrült és provokátor.

Február 1-jén reggel Havas meg még három elvtársa siránkozott a tv2 reggeli propagandaműsorában, és szapulta a kurucinfot. Egy ügyvéd, egy főrendőr, meg Péterfalvi nyekergett valamit a műsorvezető
felemelő társaságában. Az igazmondással aligha vádolható, de roppant jól kereső urak szerint a kurucinfo szélsőjobboldali, gyalázatos,
törvényt sért, no és ami a legfőbb bűne: antiszemita. A törvénysértést persze ezek a milliomos nagyokosok nem tudták bizonyítani, mivel, mint hallhattuk, "az internettel kapcsolatos törvényi szabályozás
bizonytalan". Majd ők nyilván tesznek róla, hogy ne legyen az. A szélsőjobbozás, meg az antiszemitázás szót sem érdemel, ami pedig a
gusztustalanságot illeti, nekem például hányingerem van a Havas-féle médiaiskolában törvénytelenül beszedett milliós tandíjaktól. Meg az ő nyegle, kioktató modorától, hazudozásától, és az összaharácsolt millióitól.

Meglehet, a kurucinfo stílusa néha érdes egy kissé, de ha ég a ház, aligha lehet udvariaskodni oltás közben. Vagy hogy egy találóbb metaforát használjak: ha az orgyilkos betört a házba, már majdnem mindent elvitt, összetört, s már öldöklésbe kezdett, érdemes még tovább udvariaskodni? Persze, én is szeretem a fennkölt stílust, szép dolog az úriemberség, de itt már az életünkről
van szó, s ilyen helyzetben nem lehet kényeskedni. Velünk talán kényeskednek? Udvariasan fosztanak ki mindenünkből? Havas elvtárs talán udvarias? Különben meg ha a szókimondással van a baj, azon aligha segíthetünk. Igen, bármily furcsa is, kedves magyar testvéreim, nyilván el is szoktatok már az őszinte szótól, de a kurucinfo számára a rablás az rablás, a tolvaj az tolvaj, a népirtás népirtás, a zsidó túlhatalom zsidó túlhatalom, a magyarellenesség
pedig magyarellenesség. A fideszes semmitmondástól és mellébeszéléstől nekem történetesen herótom van, s attól tartok,
sokan vagyunk így ezzel. Ennek a semmitmondásnak és udvarisakodásnak szánalmas "csúcspontja" volt Orbán Viktor
vergődése az El Qróval folytatott televíziós idéntlenkedésben. Nekem speciel akkor telt be a pohár.

S az talán baj, kedves "jobboldali" mérsékeltek, óvatoskák és Orbán-hívők, ha úgy a kormányoldal, mint az /ál/ellenzék szennyesét kiteregetjük? Persze, itt mindenki ahhoz szokott, hogy a médiumok saját kenyéradó gazdáikhoz a végtelenségig hűségesek, bűneiket takargatják, és csak az ellenérdekelt felek aljasságait teszik közszemlére. De nem az egy újság, vagy tévé, ne adj Isten egy értelmiségi dolga, hogy csakis és kizárólag az igazat mondja? A kurucinfo ezt teszi, és ezért támadják.

Végezetül pedig hadd jegyezzem meg: ha ez az ingyen zabáló és utazgató, tolvaj és hazug politikai elit egyöntetűen elítél valamit, akkor az csakis értékes és jó lehet. Támadják a kurucinfot, mert ez a szókimondó hírportál végre rabszolgatartóink tyúkszemére lépett. Hajrá kurucinfo, veled vagyunk!

Reakció blog : utcai páncél

Reakció blog

A magyar nép dögöljön meg - ezt üzeni nekünk a zsidó kormány.

De milyen alapon tiltják meg az önvédelmet, ugyanis ezek az eszközök támadásra nem alkalmasak. Sajnos leszarom ezt a törvényt, mert bűzlik. :-)

Tilos lesz a tömegrendezvényeken résztvevőknek saját testi épségük megvédése érdekében ütés- és golyóálló mellényt viselniük 2007 március 28-tól. Az egyik napilap értesülései szerint aki mégis ilyet vesz fel attól a mellényt elkobozzák és akár 50 ezer forintos bírságot is kiszabhatnak rá.

Aki mégis ilyet vesz fel, 'különösen veszélyes eszköz birtoklását' követi el, ami szabálysértésnek számít, gyakorlatilag számíthat arra, hogy a mellényt elkobozzák tőle és akár 50 ezer forintos bírságot is kiszabhatnak.

Mindez annak köszönhető, hogy a kormány a február 21-i ülésén a 'közbiztonságra különösen veszélyes eszközzé' minősítette a lövedékálló és szúrásálló védőmellényt, sisakot és vértet, csakúgy minden olyan eszközt, mely 'zárszerkezet illegális kinyitására vagy feltörésére szolgál', azaz az álkulcsokat, a mechanikus, illetve elektronikus elven működő zárnyitó szerkezeteket, továbbá a paprikaszprét - írja a Népszava.

A változtatást a Kormányszóvivői Iroda az európai uniós jogharmonizációs kötelezettségünkkel indokolta. Mindezen eszközöket illetően a hazai jogszabályok eddig nem tartalmaztak rendelkezéseket, a kormány ezt pótolta most.

Azokat, akik eleve a rendőrök provokálásának szándékával mennek egy tömegrendezvényre, a bírság összege nem tartja majd vissza attól, hogy golyóálló mellényt húzzanak - véli magyar györgy zsidó ügyvéd. Szerinte ugyanakkor a rendelet lehetőséget teremt a rendőrségnek, hogy a mellényt, zártörő szerszámot birtoklókat megállítsák, mielőtt elérik a rendezvény helyszínét, s ezzel elejét vehetik az esetleges erőszakos cselekményeknek.

Forrás: napi.hu, mno.hu

A híreket it Magyarországon rosszul (tudatosan rosszul) olvasták be.

Az EU nem nyilvánítja ki a golyóálló mellényről, hogy az veszélyes eszköz. Sőt! Engedélyezi azt. Mindössze arról van szó, hogy az eu-jogharmónizáció keretében a tagállamoknak nyilatkozniuk!!!! és nem törvénybe foglalniuk kell, hogy a golyóálló mellényről mit is gondolnak a magyar emberek.

A kormány az emberek helyett mint "hivatalos törvény-alkotó szerv" rögtön be is tiltotta.

A vélemyényem szerint a golyóálló mellény nem tekinthető veszélyes eszköznek. Maga az ütésálló mellény, vagy a sisak lehet akár munkavédelmi eszköz is egy építkezésen, sőt a golyóálló mellény is lényegében az.

Ha a bukósisakot, a farmer-nadrágot, vagy a hosszúszárú csizmát is betiltják, akkor jogosan merül fel az emberekben, hogy milyen jogon avatkozik bele az emberek öltözködésébe egy illegitim terrorszervezet, azaz a magyarnak álcázott zsidókormány.

MÖM: a diktatúra ellenében minden megengedett, a harc is!
2007.10.05. 15:09

A Magyar Önvédelmi Mozgalom nevében arra kérek minden változást akarót, hogy jöjjön október 22-én Budapestre, a Szabadság térre. Nemcsak a régen várt nemzeti összefogásról lesz szó ezen a napon, hanem fel szeretnénk mérni, hogy milyen erőben vagyunk mindenre elszántak. Ez a seregszemle dönti majd el, hogy merre vegyük az irányt

A Magyar Önvédelmi Mozgalom szerint minden megengedett a népirtó diktatúra ellenében. Erről mint a mozgalom tiszteletbeli elnöke többször beszéltem. Ha harcolni kell, fogunk, de most szervezetten fogjuk megvédeni magunkat, ha rákényszerít minket a hatalom.

Mindenkire szükség van az összefogásban, a politikai követeléseink 1956 szellemében fognak elhangzani. Legfontosabb követelésünk a politikai foglyok azonnnali szabadon bocsátása lesz.
1848 és 1956 minket kötelez!

Kovács Géza
A Magyar Önvédelmi Mozgalom tiszteletbeli elnöke
2007. október 4.

http://www.eunyet.hu/?incl=menu/konyvek.html - PAJZS szövetség honlapja, e-könyv szekció

Reakció blog Reakciós blog

Jaja, így van ez :-)

Látom hogy olvasod, fő-fő Blogtér góré-guru, egyébként Blogadmin is tudja hogy zsidó vagy :)

És ott nem mondhatom meg hogy egy zsidó rúgott bokán... XD

És jé, tényleg. (eddig szólt neked, eztán általánosságok jönnek)

Énnekem ez hír volt, pedig 2001-es történés. Forrás : innen van ni :

http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/20010711afotex.html

Csepi Lajos lesz az Index.hu vezérigazgatója

2001. július 11., szerda, 19:40Utolsó módosítás: 2001. július 12., csütörtök, 8:55

Több forrásból származó információk szerint július 15-től Csepi Lajos veszi át az Index.hu Rt. vezérigazgatói posztját. Csepi a Fotex vezérigazgatói székét adja fel az internetes tartalomszolgáltató cég kedvéért, ahol Kőrösi Ákostól, az Index.hu legnagyobb tulajdonosától veszi át a megbízatást.

A Bloomberg hírügynökség értesülései szerint, a Fotex Rt. nem hosszabbítja meg Csepi Lajos lejáró szerződését, a vezérigazgatói feladatok ellátását a vállalat tulajdonosa Várszegi Gábor veszi át. A Fotex árfolyama a tőzsdén szerdán nap közben 10 százalékkal is esett.

Megfigyelők szerint nem biztos, hogy az áresésben csak a vezérigazgató távozásáról szóló esetleges információk játszottak szerepet. A Bloomberg értesülései szerint ugyanis a Morgan Stanley számos alapkezelő által követett feltörekvő piaci részvényindexéből hamarosan kikerülnek a társaság részvényei, és ez önmagában is jelentős eladásokat generálhatott a papír piacán. Ezen kívül a Berenberg Bank mintegy 41 millió eurós vagyont kezelő, Magyarországra szakosodott befektetési alapjában július végén 4,1 százalékos súllyal szerepeltek Fotex-részvények. Így önmagában akár ennek az egy alapnak a kiszállása is jelentősen megingathatja a részvény árát.

Csepi Lajos mozgalmas pályát tudhat maga mögött: az Antall-kormány idején, 1990 és 1994 között az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója, 1994-ben néhány hónapig az Állami Vagyonkezelő Rt. vezérigazgatója volt. 1994-95-ben az Allied Investment (AI) Rt. igazgatója volt. 1995 és 1997 között Csepi az OTP Bank Rt. főtanácsosa, 1997-től az OTP Lakás-takarékpénztár Rt. elnök-vezérigazgatója lett. Az üzletember 1999-ben ült a Fotex Rt. vezérigazgatói székébe, ahonnan most az Index.hu hasonló pozíciójára vált át.

Kőrösi Ákos, az Index eddigi elnök-vezérigazgatója a társaság elnöke marad, míg Braun Róbert, Uj Péter és Gerényi Gábor az igazgatóság tagjaiként dolgoznak tovább - értesült a Népszabadság.

(Üzleti Negyed)

Igen, 2001 előtt valahogy sokkal jobb volt, akkor még nem zsindex volt hanem egy formabontó hiánypótló portál.
Amit ez a végtelen cionista-pénzzel rendelkező neoliberális-yuppie business-gőzhenger letarol, az átalakul hazugsággyárrá. A cigány is annak húzza, aki fizeti. Ezért nem tetszik hogy megvették az ufit kilóra.
Fotex = Várszegi-birodalom része, na ő is zsidó, egyszer megvette a Fradit, de hamar túladott rajta. (fociban nem vagyok otthon, de ezt tudom)
Az a baj, hogy ha a média oroszlánrésze egy kézben van, akkor gyakorlatilag ugyanott vagyunk, mint komcsiban, ahol minden állami kézben volt. Csak most befolyásos pénzügyi körök váltják át tőkéjüket politikai azaz véleményformáló hatalommá.

A freeblog.hu whois a C3 alapítványt adja ki, ami a cionista soros györgy egyik, fiatalokat befolyásolni létrejött alapítványa : marhára "kreatív" meg "művészi önkifejezés", ez náluk pl. abból áll, hogy a freeblog főoldalon kizárólag szélsőliberális, vagy kormánypárti postok lehetnek kinnt, esetleg deviancia-párti postok még elmennek, így a kendermagos drog-rendezvények, a buzifelvonulások rendre masszív propagandát kapnak. Most épp egy jóltáplált, szélsőliberális, szemita külsejű leány szerkeszti azt, amúgy. :-D

De létezik a szellemi rassz fogalma is, tehát ha valaki egy az egyben neoliberális gazdasági és cionista szocio-kulturális eszméket vall, ezek szerint alkot véleményt, akkor olyan, mint egy zsidó, persze az ilyen zsidóbérenc gojt a zsidók is lenézik, az árulókban valahogy sosem bíztak ők sem. (árulóban nem is lehet)

Ha már zsindex, a fórumaikat néha olvasom, nem írok oda, mert minek. Visszatérő momentum, és a reakció blogon is előjött : Miért kommunista nekik az a Fidesz, ami keresztényszociális alapokon a tőke elé helyezi a munkát, és az idegen cégek extraprofitját vastagon megadóztatná? A kis cégek már vastagon meg vannak adóztatva, nincs az a vállalkozói szabadság, mint a hőskor Amerikájában. XD

Ki mondja : eörsi mátyás, ő is mindig komcsizza a Fideszt, de tóta w árpád is ezt teszi.

A kommunisták átvedlettek neoliberálissá, (horn gyulát szinte aranyba foglalták a neoliberális gazdaságpolitikájáért a thatcheristák) mert a nyugati zsidók így tudták olcsón megvenni a hazánkat(múltjukkal zsarolhatók és korruptak a komcsik), ott kell a komcsikat keresni, a kormányban, ahol az szdsz-es farok csóválja a mszp-s kutyát! :-)

A kommunista titkosrendőrség tovább él

Brüsszel, 2006. december 6.

Az egykori orosz titkos ügynök, Alekszander Litvinyenkó megmérgezése által uralt nemzetközi sajtólégkörben Schöpflin György európai parlamenti képviselő nem is választhatott volna jobb időpontot „A kommunista titkosrendőrség utóélete” című konferenciájához. A magyar, lengyel, román és brit szakértőket felvonultató rendezvény 2006. december 6-án került megrendezésre Brüsszelben, az Európai Parlamentben.

A Schöpflin György kiemelte: „habár a kommunista rendszerek összeomlottak, még 16 évvel később is bizonyítékok tömkelege szól amellett, hogy titkosrendőrségeik túlélték őket. Az egykori kommunista titkosszolgálati hálózatok befolyása, szemlélete és ténykedése napjainkban is veszélyezteti a demokrácia és demokratikus intézmények működését.”

A konferenciára olyan neves szakértők kaptak meghívást, mint a szociálpszichológus és közíró, Dr Hankiss Ágnes, a Hamvas Intézet főigazgatója; Marek Lasota, a Nemzeti Emlékezés Intézete – a lengyel nemzet ellen elkövetett bűncselekményeket vizsgáló bizottság- kutatója; Dr. Marius Oprea; a romániai Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet elnöke, illetve Alex Standish, a Durham University kutatója és a Strategic Intelligence Review című hetilap szerkesztője. A konferencia záró szavait Orbán Anita, a Demokratikus Átalakulásért Intézet igazgatóhelyettese mondta.

Különböző perspektívákból és az egyes országok tapasztalataiból merítve az előadók egyetértettek abban, hogy a kommunista idők titkosszolgálati örökségének továbbélése továbbra is komoly veszélyt jelent a szárnyait bontogató, fiatal poszt-kommunista demokráciák számára, és hogy az orosz KGB utódszervezeteinek tevékenysége kiemelkedő szerepet játszik mindebben.

Átmentett kommunista örökség

Brüsszel, 2006. december 6.

Uniós probléma is az, hogy a volt kommunista országokban a korábbi rendszerből maradványok, csökevények maradtak fenn, a hatalom átmentése sokkal sikeresebben történt, mint ahogyan nyugaton elképzelik - mondta Schöpflin György európai parlamenti képviselő szerdai brüsszeli sajtótájékoztatóján.

A képviselő az újságírókkal azután találkozott, hogy szervezésében konferenciát rendeztek az EP épületében a kommunista titkosrendőrség utóélete címmel..Schöpflin György szerint nyugaton "nem akarnak szembenézni a valósággal, hogy a színfalak mögött a hatalom másképpen folyik".

A tanácskozáson Hankiss Ágnes a téma magyar, Marius Oprea a román, Marek Lasota a lengyel, a brit Alexander Standish pedig az orosz vonatkozásairól tartott előadást. Schöpflin György úgy vélte, a tanácskozás tanúsága szerint az említett országok ugyanazokkal a problémákkal néznek szembe, azzal, "hogyan lehet átalakítani a kommunista örökséget úgy, hogy működőképes legyen abban, amit normális demokráciának neveznek".

A régi rendszer titkosrendőrségei sikeresen átmentették magukat, és ebbe mai napig belefolyik Oroszország is - vélte. Hozzátette: Alapvető probléma, hogy a posztkommunista baloldal mindenképpen védi ezeket a hálózatokat ..., mert ezáltal saját politikai hatalmát is tudja biztosítani.

A konferencia kapcsán az a benyomásom Magyarországról, hogy a titkosrendőrség jobban felkészült a hatalomváltásra, illetve az új berendezkedésre, mint másutt - mondta még el Schöpflin György.

Lévai Katalin, az EP jogi bizottságának szocialista párti alelnöke a sajtóértekezleten elhangzottakra azt hangoztatta, hogy nem érti és nem osztja Schöpflin félelmeit. Ezt azzal támasztotta alá, hogy a magyar titkosszolgálatok tevékenységét kétharmados törvények szabályozzák és a Magyar Országgyűlés illetékes bizottsága felügyeli.

Magyar nemzeti ellenállás

Magyar nemzeti ellenállás

Jaja, egyébként ha olyan nagy a jólét, meg a konjunktúra, akkor miért látok egyre több hajléktalant és kukában turkáló embert az utcákon??? :-D

Mi az igazi probléma?

A magyar nemzet sorsdrámája a végéhez közeledik. Részesei vagyunk ennek a sorstragédiának szereplőként, és tehetetlen-tétlen nézőként is, hacsak talpra nem állunk.

A világot háttérből irányító szervezett magánhatalom - sorsdrámánk írója és rendezője - szabadulni akar nemzetünktől, mert szülőföldünket más célra, másoknak szánja, s ezt nem is titkolja.

A dráma első felvonása 1920-ban ért véget, amikor a történelmi, etnikai és az önrendelkezési elv megszegésével, igazságtalanul kettős mércét alkalmazva, feldarabolták Magyarországot.

A dráma második felvonásaként 1945 után, megsemmisítették a magyar nemzet vezetőrétegét, amelynek még volt érzelmi és tudati kötödése az 1100 éves magyar államhoz.

A sorsdráma harmadik felvonása 1956. A magyar nép nem kért az internacionalista kommunizmusból, de helyette nem a mostani kozmopolita globalizmust akarta, hanem a saját útját akarta járni, az önrendelkezését visszaszerezni, és munkája eredményével rendelkezni. Teljesítményét ne vegyék el tőle sem kommunista rendőrállami erőszakkal, sem eladósítással, pénzügyi módszerekkel történő folyamatos sarcolással. A már akkor is együttműködő kommunista és globalista érdekcsoportok vereségre ítélték a magyar nemzet forradalmát.

Hogy soha többé fel ne állhasson, új urai rávették a tömeges agymosásnak kitett lakosságot, hogy állami ösztönzésre, orvosi segédlettel megölesse saját utódait. A mintegy nyolc millió abortusszal kivéreztették a maradék Magyarország törzsmagyarságát. Ezt a veszteséget nem lehet kiheverni, de túl kell élni.

A negyedik felvonás 1989. A pénzimpérium felkészített ügynökei és a hazai kollaboráns technokraták segítségével - pénzügyi technikákkal, eladósítással - elvette a magyar nemzet vagyonát. Ma a lakosság 80%-a vagyontalan, nincs tőkejövedelme. Az új milliárdos réteg pedig teljesítmény nélkül szerezte vagyonát. Magyarország tartozásállománya külföld irányába meghaladja a 40 ezer milliárd forintot, 210 milliárd dollárt. Ebből az államadósság 80 milliárd dollár, 15 ezer 500 milliárd forint. Ennek az összegnek kell a hozamát, tőkejövedelem, profit és kamat formájában a magyar népnek minden évben kitermelnie és átadnia. Ezt csak maradék vagyona felélésével és további kölcsönök felvételével tudja ideig-óráig teljesíteni. Magyarország többé nem a magyaroké. Országunk, hazánk mások tulajdona lett. Ma már nagyrészt bérmunkásként, cselédként dolgozhatunk mások tulajdonában, mások hasznára.

Az ötödik felvonás 2004. Magyarország elveszíti szuverenitását, egy nemzetek feletti birodalmi struktúra autonóm tartománya lesz, független állam helyett. A szervezett magánhatalom által létrehozott Európai Unióba a viszonosságot megtagadó, igen hátrányos és igazságtalan feltételekkel, kényszeritették be Magyarországot. 2003-ig 8866 milliárd forint nettó veszteséget okozott a magyaroknak az EU-tagságra való felkészülés. 2004 óta pedig évi 2500 millárd forintba kerül a tagság. Kezdettől nettó befizetők vagyunk. Az un. támogatás nem egyéb, mint a már átadott összegek egy részének a keserves visszaszerzése pályázatok útján.

A magyar költségvetési-hiány és külkereskedelmi deficit egyik legfőbb okozója az, hogy az EU folyamatosan sarcolja Magyarországot, nem pedig támogatja.

Az EU a szervezett magánhatalom intézménye az ellenségnek számító nemzetállamok olcsó és önkéntes felszámolására. Az EU természetellenes és fölösleges, elbürokratizálódott vízfejjé vált.

Ami jót hozott - emberek és árúk szabadabb mozgása, vámok csökkentése, szorosabb együttműködés az öreg földrész államai között - azt olcsóbban és hatékonyabban el lehetett volna érni nélküle. Nem kellett volna feladni nemzeti szuverenitásunkat, önrendelkezésünket, az önálló magyar jogrendszert.

Az EU természetellenes, mert nem olyan közösség, mint a biológiai ás társadalmi reprodukcióhoz nélkülözhetetlen család, és a nagyobb család, a nemzet. Ez utóbbi teszi lehetővé a történelmi és kulturális önazonosság megőrzését. E két család az élet nélkülözhetetlen előfeltétele. Az EU viszont élősködő - funkciótlan - képződmény.

Most a magyar nép sorsdrámájának az utójátékát éljük. Folyamatban van a termőföld és a lakóingatlanok elvétele a magyaroktól és átjátszása külföldiek tulajdonába. Már minden előkészület megtörtént.

2006 fordulópont volt. A magyar lakosság többsége ekkor értette meg, hogy nincs hová hátrálnia, ha kollaboráns vezető rétegei - a pénzvilág zsarolásának engedve - beszüntetik a nemzeti kockázatra épülő nagy szolidaritási rendszerek közfinanszírozását. Az előző rendszer a rendkívül alacsony munkabéreket kiegészítette béren kívüli juttatásokkal. A közvagyont magának kisajátító és külföldieknek játékpénzért átengedő kollaboráns érdekcsoportok arra hivatkozva akarnak most szabadulni a közfeladatok finanszírozásától, hogy az állami vagyon eltűnt, és nincs meg már a belőle korábban befolyt tőkejövedelem. De a lakosságnak sincs tőkejövedelme, mivel a közvagyon nem az ő magánvagyona lett. A koalíciós kormányzat akkor hivatkozhatna joggal arra, hogy a magyarok most már egyénileg gondoskodjanak magukról, ha a közvagyont a privatizáló érdekcsoportok neki juttatták volna.

Ezt a tragikus helyzetet az ideiglenesnek szánt alkotmány is elősegítette. Tele van szankció nélküli csonka szabállyal, amelyek nem kikényszeríthetőek. A választási törvény miatt az állampolgárok fele ki van rekesztve az Országgyűlésből az antidemokratikus - és mielőbb eltörlendő - 5%-os szabállyal.

A tömegtájékoztatás is a pénz-és korporációs oligarchia tulajdonában és az ellenőrzése alatt van. A lakosság ténylegesen nem tud élni a szólás és a sajtószabadsággal.

Egyedül a gyülekezési szabadság maradt volna az elégedetlenség kifejezésére, de a nemzetközi pénzvilág és magyarországi kiszolgálói rendőrállami módszerekkel fojtották el a tüntetéseket. Először kirekesztették a polgárokat a parlamentből, majd pedig álszent módon követelték az utcai politizálás beszüntetését.

Ahhoz, hogy megmaradjon a magyar nemzet, vissza kell szerezni Magyarországot, vissza kell állítani a magyarok által létrehozott nemzeti vagyon magyar tulajdonát. Vagyoni alap nélkül, nincs sem egyéni, sem nemzeti önrendelkezés. A vagyon hatalom, és a hatalom vagyon.

Őseink megszerezték hazánkat, de újból meg kell harcolnunk érte. Nincs más választásunk, új honfoglalásra van szükség, mert a fogyó és mesterségesen csökkentett magyar népesség helyére tömegesen idegeneket akarnak új uraink betelepíteni. Erre már elkészültek a tervek.

Melyik birodalom tette gyarmatává Magyarországot? Hazánk az egyetlen igazi szuperhatalom, a PÉNZIMPÉRIUM provinciája lett. A magyar közvagyon legértékesebb részét beolvasztották a nemzetközi pénzügyi közösség globális részvényvagyonába. A magyarok bérből-és fizetésből élő függőhelyzetű munkavállalókká váltak önállóan gazdálkodó szabad polgárok helyett - saját hazájukban. Munkájuk minden eredménye elhagyja hazájukat tőkejáradék, profit és kamat formájában. A magyarok ma pénzfeudalizmusban élnek, és évente három és fél hónapot robotolnak ingyen arctalan pénzviszonyokba elrejtőzött ismeretlen uraiknak.

Kik ezek az új oligarchák? Ők a világ felett az uralmat megszerzett magánpénzmonopólium tulajdonosai. Erre a monopóliumra támaszkodva szerezték meg az emberiség termelő vagyona feletti ellenőrzést. A pénzimpérium tőrzsvagyona szupergazdag dinasztiák családi alapítványaiba, holdingjaiba, befektető alapjaiba, több ezer alapítványba van gondosan elhelyezve, és magántulajdonban lévő kollektív vagyont alkot. Mértéke több ezer milliárd dollár. Ez az óriási vagyon pedig állandóan növekszik. A tokiói ENSZ Intézet kutatói állapították meg 2000-ben, hogy ha az emberiség létszámát 10 főre, a világ vagyonát pedig 100 dollárra redukálnánk, akkor egy emberé lenne 99 dollár, és 9 emberé egy. Ennek a vagyoncentralizációnak felel meg a hatalom szélsőséges koncentrációja egy szűk szupergazdag csoport kezében. Ővéké a világot uraló pénzimpérium. Ennek lett Magyarország a tulajdona. Pénzügyi módszerekkel vették el hazánkat, hasonló módszerekkel kell vissza venni tőlük.

Megvannak erre a történelmileg helyesnek bizonyult technikák. Most csak a közpénzrendszer visszaállítására, a termelő és infrastruktúra fejlesztő állami programok beindítására utalok. A központi bankok a pénzimpérium intézményei, magánérdekek szolgálatában állnak. A közhatalom ellenőrzése alá visszahelyezve hatékonyan tudnák elősegíteni az állam, a gazdaság és az állampolgárok adósságfüggésének a megszüntetését. Pénzuralmi korszakban pénzügyi technikákkal kell harcolni. Így kell most végrehajtani az új honfoglalást is, hogy nemzetünk fennmaradhasson.

A legszégyenletesebb az, ami az egészségügyi rendszerrel és az iskolákkal történik. Bátor orvosok és egészségügyi dolgozók úgy döntöttek, hogy ellenállnak a magyar egészségügyi rendszer szétverésének és szatócs-tevékenységgé silányításának. Létrehozták az Összefogás Népünk Egészségéért Pártot. Vezetőjük - Dr. Lőke Miklós, főorvos, egykori kórházigazgató, igazságügyi orvosszakértő - itt van sorainkban. Sok sikert bátor vállalkozásukhoz!

A magyar társadalom vert helyzetben van jelenleg, de viharos történelmünk során már nem egyszer tudtunk hasonló helyzetből végül is győztesen kikerülni. Sarkunkra kell állni. Talán soha nem voltak annyira időszerűek nagy költőnk szavai, mint most, hogy "Talpra Magyar! Hi a haza, itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok, ez a kérdés válasszatok." Fel kell állnunk, mert csak az lehetetlen, amit meg se kísérlünk. Ütött a cselekvés órája.

20 esztendő, 80 milliárd dollár adósság

A példa nélküli privatizáció ideológiája mindig az volt, hogy a befolyt összegből a külföldi adósságot törlesztjük. Mindeközben az eredeti, 1989-es 20 milliárd dollár adósság ma 80 milliárd dollár; az eredeti 20 milliárdot eddig hatvanszor visszafizettük; mindeközben eltűnt 1500 milliárd forint állami vagyon; túladott az ország aranykészletén a Surányi György vezetése alatt álló Magyar Nemzeti Bank; eltűnt a társadalombiztosítás vagyona, a nyugdíjalap; mindeközben az 1990 óta felvett kölcsöneink mindössze 20 százaléka aktív felhasználású, vagyis ekkora része fordítódik a gazdaság fejlesztésére vagy életszínvonal-emelésre. A 80 százaléka kamattörlesztésre megy el - vagyis kölcsönökből fizetjük a korábbi kölcsönök kamatait; s mindeközben állítólag eltelt húsz esztendő.

forrás : Nemzeti Hírháló levlista

Zsidó bloggerek, zsidó webkettes

Zsidó bloggerek. :--)

Kedvenc témám : honnan a fészkes fenéből van ennyi balliberális propagandablog a neten, a magyar webkettes-blogoszférában??? (csak nekem tűnik ez fel?)

Egy kormányellenes utcai megmozdulást csak és kizárólag buta emberek hőzöngésének hazudnak mindig is a zsidaj bloggerek. Semmi empátia, semmi szociális érzék, csak a magyarok mocskolása megy náluk.
De ha, bármi kritikát fogalmaznak meg náluk, akkor mindjárt jönnek azzal, hogy ezt ők nem is úgy gondolják, meg utcán nem politizálunk, persze ez is csak azért, mert a ballibek afa gyűlésére is 25 ember volt csak kíváncsi, például. Azaz, kutya sem menne el KORMÁNYPÁRTI gyűlésekre, maximum aki eleve párttag, vagy azok családtagjai. :-)
Liberális fiatalok egylete, hm. Ott is van e SZABAD díszmadarakból elég sok.
(szdsz közeli ifjúsági szervezet, azaz inkább szarvezet)
Persze a cion-bloggerek úgyis gazdagok, meg aztán az álblogjaik vezetéséért is leesik nekik valami a cionista gazditól :))
Még az a tisztább eset, ha nyilvánvalóan jelzik, újságírók, mint pl. parakovács éncián is teszi : népszabi újságíró is nemcsak blogger.

Mert sokan megpróbálnak közülük hamisan függetlennek látszani.

"Hazug gazemberek!" - gyurcsány-botrány a bányászvárosban, kb. tavaly ilyenkor volt.

Idős emberek közbekiabálásai zavarták meg gyurcsány ferenc beszédét Tatabányán, ahol a kormányfő az MSZP polgármesterjelöltjét ajánlotta a szavazók figyelmébe.

A bányászvárosban még nem volt példa arra, hogy szocialista miniszterelnök beszédét ellenséges bekiabálások kísérjék - írta Magyar Nemzet Online tavaly ilyenkor. Szép város az, és végre felébrednek az emberek ott is. :-)

Az alig tíz percig tartó beszédet alkalmanként idős emberek "Hazug!" és "Gazemberek" bekiabálásokkal zavarták meg. -

Igen, hazug, és igen, gazemberek. Csalással, hazugságokkal nyerték meg a 2002-es és a 2006os választásokat is. Semmiféle megszorítás nem szerepelt a választási kampány során a pártjaik kommunikációjában. Sőt, ezt váltig tagadták is, mikor rákérdezett pl. Orbán, egy TV vitában, lesznek-e megszorítások.

Gyurcsány Ferenc erre így válaszolt: "a kiabáláshoz sem tehetség, sem politikai bátorság nem kell."
A hazudozáshoz annál inkább kell, sajnos neki megvan. Miért, Gyurcsány elvtárs, a hazudozáshoz, a lopáshoz kell bátorság? Az emberek a kis hazugságokkal gyanakvóak, ám a nagy hazugságokat simán elhiszik! Az mszp is eszerint politizál!

Véletlenül épp ott voltam, akkor tavaly, és ezt az eseményt én láttam, élőben ám! :-D Tök jó volt, és ez bizony a NÉP véleménye jemelján fletovics "munkásságáról", amit neki el kell fogadnia mint szabad vélemény-nyilvánítást. xD

És az tűnt fel, hogy a fiataloknál az öregek, SOKKAL tettrekészebbek és radikálisabbak voltak. A zsidaj bérencmédiában akciónyugdíjasnak csúfolják az idős embereket, akiket még felháborítanak a kormány hazugságai. Pedig ez talán azért lehet, mert őket még NEVELTÉK gyerekkorukban, iskolában is, otthon is, és ezért erkölcsi érzékük sokkal fejlettebb.
Szerintem többet is olvastak, és valahogy az a felületes, szakbarbár karrier-siker orientált utilitarista szemlélet is idegen tőlük, ami néhány törtető mai fiatal sajátja. (ezek 99% balliberális fiatalok ám)
Illetve, akkor is voltak ilyenek, de azokat mindenki utálta, a stréber nyálgépeket. Franka Tibor : Gyurtsány című könyvében megírja, bizony ő is pontosan beleesett ebbe a kategóriába.
Ja, és ez a fogyasztói debil-gagyi reklám-kirakat-trendi világ sem volt, még komcsiban sem. A plázalakó trendi gyerek azt látja a TV-ből, hogy a szélsőliberális zsidómédia által nem véletlenül felkapott X és Y miket művel. Ez számára a példa. Bár ideológiájuk valóban nincs az ilyen ösztönlényeknek, de mégis azt követik akaratlanul is, amit a cionliberális szennyet ömlesztő TV sugall.

De azért a gondolkodó, a balos média hazugságaival nem fertőzött fiatalok is képesek voltak felmutatni érdemeket.
Pl. kifütyülték gyurcsányt, amikor az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóján beszélt a reformelképzeléseiről, 2006 nyarán. EFOTT, pedig masszív szdsz-es rendezvény, a szervezőket tekintve persze. :-D

A tegnapi postokban állítotam hogy a magyar webkettes tele van zsidó kontárokkal, akik valami rettenetes nagy guruknak tartják magukat. És persze a doorway page-okat azaz a főoldalakat ezeknek a blogposztjai lepik el rendszeresen. Pl. a blogtér, és a zsindex-blog főoldalakat is. Valamint ezek a zsidók íratnak szélsőliberális blogokat is, általában szintén zsidó fiatalokkal.

Íme egy "szaknévsor", a németes ZSIDÓ nevek talán másnak is feltűnnek XD
(majdnem az összes zsidó, csak van néhány aki a J+++ címkét is kiérdemli közülük, mert mondjuk véresszájú szdsz-es)

Web 2.0 Symposium (ó, micsoda jellegzetes zsidós sznob-elitista elnevezés)

2006. május 29., Magyar Telekom székház

Moderátor: Réz "Betyár" Gábor (rtl-közeli Klubrádiós) J++ (réz andrás is zsidó amúgy)

9.30 – 9.45 – Megnyitó - György Péter, J+ (ELTE)
09.45 – 10.05 – Creative Commons - szellemi javak jogi hozzáférése és a közösségi szolgáltatások - Bodó Balázs J+
10.05 – 10.50 - vita: Juhász György J++ (Ringier Kiadó Rt, online divízió igazgató), Dr. Tóth Péter Benjamin (Artisjus, jogász), Bodó Balázs J+ (Creative Commons) ,
10.50 – 11.10 – iwiw: médium vagy buli? - Simó György J+++ (T-online, vezérigazgató)
11.10 – 11.55 - kapcsolati háló vita, zárt és nyílt rendszerek: Simó György J+++(iwiw), Holman Endre J++ (myvip, főszerkesztő), Vidó Viktor J+ (hotdog.hu, főszerkesztő)

11.55 – 12.15 kávészünet

12.15 – 12.35 Gyurcsány Ferenc blogja – a blog hatása a politikára - Keszthelyi András, J++ (MEH, Gyurcsány Ferenc főtanácsadója),
12.35 – 13.15 politikai blog vita, milyen változásokat hozott a blogolás a politikai kommunikációban? – Keszthelyi András J++ (MEH), Babarczy Eszter J+ (BME-MOKK),

13.15 – 14.15 ebéd

14.15 – 14.35 – A blog hatása az újságírásra – Weyer Balázs J+++ (origo.hu, főszerkesztő),
14.35 – 15.20 - újságírói blog vita, újságirás es blogolás: ugyanazt,
máskeppen?" - Weyer Balázs J+++ , Pécsi Ferenc J+++ (HVG médiablog), Sós. B. Péter J+++ (Népszabadság), Barczi Imre J++ (blog.hu),
15.20 – 15.40 – A blog hatása az üzleti életre - Berényi Konrád J+ (Onlinemarketing.hu Kft, tanácsadó),
15.40 – 16.15 – Üzleti blog vita, hogyan lehet pénzt keresni blogokkal? - Berényi Konrád J+, Papp László J- (egyedül ő nem zsidó)(Econet), Schneider Henrik J+ (üzleti tanácsadó), Dobó Mátyás Doransky J+++ (Blogter)

16.15 – 16.35 – kávészünet (jakobsz a roma XD)

16.35 – 16.55 - Wikipédia - ötlettől a hírnévig - Gervai Péter,
16.55 – 17.15 - Wikipédia a kulisszák mögött - Hanák Dávid (BME, SZTAKI),
17.15 – 18.00 - wikipédia vita, pro és kontra: - Vágó István J+++, (RTL Klub) , Gervai Péter J+++ (magyar wikipédia alapítója), Kelemen Gábor J+ (Magyar Nagylexikon ZRt, vezérigazgató)

Főtámogató : T online. Zsidós cég, kifejezetten tisztességtelen üzletpolitikájuk van, tudnának mesélni, akiknek lekorlátozták a KORLÁTLAN netjüket "túlzott adatforgalom" miatt. Reakció blog Reakciós blog

És, bár semmi de semmi köze ehhez a posthoz XD, némi "szekérfék" jellegű, azaz válság elhárítás témájú közgazdasági okfejtés olvasható ITT

Tóta w árpád zsidó

Tóta w árpád zsidó

Mert olyanokat ír, mint egy vadliberális zsidó, mert olyan a külseje, a pofája, mint egy zsidóé, tehát az, és kész. Valamint közöttük érvényesül, az ő segítségükkel, zsidók nemzsidóknak nem adnának ilyen lehetőségeket, mint a zsindex neki.

Természetesen a többi pl. zsindexes, újságírók által íratott blog sem valódi blog, ugyanúgy zsindexes tartalmak azok is, hisz az az övék.

Ne csak a levegőbe beszéljek, itt egy példa arra, mi a baj a zsidó zsoldban álló bérbloggerekkel : (pláne, ha még maga a bérblogger Is zsidó!)

Közpénzt kap a halott pápát gyalázó zsidógyerek

Nem lenne nehéz eltalálni az orrát :-) büdös hazug féreg zsidaja

Az MTV több mint 160 milliós állami támogatást kap ahhoz a népnevelő-felvilágosító rajzfilmsorozathoz, amelynek szövegét a Tóta W. Árpád nevű humorfazék zsidógyerek írhatja. A homoszexuálisnak tűnő szerző internetes naplóbejegyzéseiben előszeretettel gyalázza a katolikus egyházat, a nemzeti érzelmű politikát, a konzervatív értékrendet, s volt idő, mikor szívesen lövetett volna a drogellenes tüntetők közé. A Magyar Nemzet hiába kérdezte az MTV-t, hogy miért éppen Tóta W. Árpádra esett a választás. Pedig a válasz igen egyszerű.

Internetes naplójában Tóta W. Árpád (Csőrike) saját magával készített interjút, ahol azt igyekszik bizonygatni, hülyeség azt hinni, politikai elkötelezettsége miatt találtatott alkalmas embernek az évek óta első magyar animációs sorozat narrálásához. Az animációs filmsorozat egyébként M. Tóth Géza, a Maestro című filmjéért Oscar-díjra jelölt rendező irányításával készül.

A Modern képmesék című sorozat a „mai magyar valóság” egyes elemeit boncolgatja majd; így szó lesz nyugdíjrendszerről, toleranciáról, adózási morálról, korrupcióról, hálapénzről is. Ugyanis – mint Tóta W. magának válaszolva leírja – „a Képmesékből egy ésszerűen működő és ezért virágzó kapitalista ország képe rajzolódik ki”.

Az MTV-től a Magyar nemzet azt kérdezte, milyen szempontok alapján választották ki Tóta W.-t. Egy Földváry Mónikától kapott e-mailből kiderült, hogy tavasszal szerveztek egy válogatást írók és újságírók részvételével. Azt azonban nem közölték, kik voltak a válogatás résztvevői, és azt sem, hogy őket miként toborozták. Hozzátették viszont: Tóta W. díjazása a feladattal arányos mértékű.

Részletek Tóta blogjából

A nemzeti érzelmű politizálásról (Foglalod a kurvanyádat címmel, 2007. június 11-én):
Nincs magyar way of life (életstílus – a szerk.), ahogy nincs a magyaroknak saját istenük. (…) Nemcsak magyar sorstragédia van, nemcsak Trianon, hanem van magyar kisvasúthálózat, magyar melegszcéna (homoszexuális közösség – a szerk.), magyar underground, van magyar liberalizmus és magyar popzene. Van továbbá rengeteg hülyemagyar. (…) Tudjuk persze, honnan fúj a büdös. Itt valaki egyszer elkurjantotta magát, hogy aki magyar, az őrá szavaz. (…) Aki nem szavaz rá, az következésképpen nem tartozik a nemzethez. A rendszerváltás utáni legnagyobb privatizációs botrány. Bekerítette a forrást, lepakolt egy lakókocsit a bejárathoz, és úgy gondolja, hogy ő belépti díjat fog szedni a nemzetbe.
Hát ki a kurvanyád vagy te ehhez?

A melegházasságról (Forró szél címmel, 2007. július 6-án):
Látszólag veszélyes téma. Borítékolható, hogy a földbuta Semjén Zsolt vernyákolni fog, Orbán Viktor meg tercel alá. No de őket le kell szarni nyugodtan.

II. János Pál pápa haláláról (Game Over JP2 címmel, 2005. április 4-én):
A pápa nem mond le, nem vonul vissza, (…) kiteszik az ablakba, mint egy páfrányt, aztán találgatja a világ, hogy playbackről nyögte-e ki azt a pár mondatot, és mozgatták-e hátulról pneumatikával. (…) Jó utat, remélem, puhára esel. (…) Mi mással lehetne összevetni a mai katolikus egyházat, mint a kései Szovjetunióval?

(Magyar Nemzet nyomán)

Ne higgyünk a mainstream médiának.

Ne higgyünk a mainstream médiának.

Brutális adóemelések, új sarcok, és mindemellett öngondoskodást kiáltva leépíteni az alapvető közszolgáltatásokat, és még mellé milliárdokért hazugságkampányokat folytatni a "reformok" népszerűsítéséért, az a magyar nép teljes semmibe vétele és hülyének nézése.

Nem csak nekem tűnnek ám fel ezek a dolgok. :)
Az lenne a szerencsés, ha senkit nem lehetnek megvenni kilóra, hogy fizetett média-hazug legyen belőle, de nem így van. Az ateizmus valahol oda vezet, hogy az ember azt hiszi, csak ő van a világon egyedül, amiért fizetnek és törvényes az pedig szerinte tisztességes foglalkozás. Ja, hogy kik hozták a törvényeket? A jelenlegi szar médiatörvényt 1996-ban az mszp-szdsz 23-os többséggel, 2004-ben valamit változtattak rajta, de ez csak a technikai fejlődés miatt kellett, a törvény balliberós szellemisége megmaradt. Komoly jogi apparátus szükséges ebben a rendszerben, ha valaki(k) rágalom áldozatává válnak, nehezen kaphatnak elégtételt, és addigra már rendszerint nem is téma, nem is közbeszéd az adott ügy. Már ha nem dénes veronika zsidó, cserni jános zsidó stb. szocionista vérbíróknak szignálják ki az ügyeket, mert akkor pl. egy vén varjú azaz mayer aranka zsidó AZAZ HÁT EGY MOCSKOS RÁGALMAZÓ AZ ÉS-ÚJSÁGBÓL is nyerhet pert, Orbán ellen. Vagy aki 45-ben budapest védőit, 56-ban rabtársait árulta el a komcsiknak, szovjeteknek. A mécs imre, igen, aki megélhetési halálraítélt, akit épp a valódi 56-osok vetnek meg leginkább, no ők képben vannak, kikre vallott rá ez a szintén zsidó patkány, hogy mentse a bőrét. Igen, a göncz árpád zsidó is innen kapta a nevét, őt is bevitték 56 ősszel, ő is köpött. Mindezek olyanok által váltak köztudottá (tudja, aki akarja) akik OTT VOLTAK AKKOR, a forradalomban, a különféle bizottságokban, és a börtönben.

De aki egy és-t vagy egy 168 tórát a kezébe vesz (én nem, csak bottal, azt is csak közkönyvtárban, szemétre nem költök) és hisz nekik, az félre van vezetve. :-)

Eljő a "szép, új világ"

Hazánkban egy éve tart a súlyos erkölcsi, politikai és gazdasági válság, melyet a tavaly szeptember 17-én nyílvánosságra került Gyurcsány beszéd indított el, és azóta csak egyre súlyosbodik!

Ma már a fanatikus "balliberális"(?) hívőkön kívül mindenki bevallja, hogy nem ezt várta, belátja, hogy a hatalomért mindenre képes Gyurcsány és társai érdekszövetség durván becsapta az ország népét. Ám hiába az azóta is országszerte kisebb-nagyobb hevességgel zajló tűntetések, szakmai szervezetek tiltakozásai, a hatalom birtokosai gőzerővel taposnak át mindenen és mindenkin, aki érdekeik ellen szegül. Mik is ezek az érdekek? Nem az ország, nem a magyar nép érdekei! Mára egyre inkább kiderül, hogy csupán egy szűk, ám kegyetlen és gátlástalanul kapzsi hatalmi garnitúra hatalommal való visszaéléséről van szó, mely ellen nincs megfelelő védelmet nyújtó törvényi korlát.

Az államfő, az ellenzék, a civil szervezetek folyamatosan tiltakoznak a hatalmi önkény ellen, de csak cinikus hazugságokat, sőt a régi jól bevált fasisztázó, antiszemitázó halandzsát kapják válaszul.

Miről is van szó? Ki a szélsőséges?

Kikre sütik ezeket a jelzőket? Azokra, akik nem akarják eltűrni a hazugságot, a gátlástalan korrupciót, az újmódi rabszolgasorsot, a jogtalanságokat. Azokra, akik munkájukért tisztességes bért, megélhetést, a róluk búsásan lefejt adókért és járulékokért jól működő közszolgáltatásokat, egészségügyi ellátást, gyermekeik jövőbeni esélyeit biztosító oktatási és művelődési feltételeket várnak el, teljes joggal!!

Beszéljünk világosan. A fasizmus az olasz szociáldemokrata mozgalomból fejlődött ki, nem volt köze semmiféle fajgyűlölethez.

Mussolinitől származik a fasizmus első meghatározása is: "a fasiszták nem republikánusok, nem szocialisták, nem demokraták, és nem konzervatívok vagy nacionalisták ". Adolf Hitler pártja az NSDAP azaz " Nemzetiszocialista Német Munkáspárt" nevet viselte! Mindegyik szélsőséges mozgalom: a kommunista, a nemzetközi szocialista, a neoliberális a nép nevében vezette be a népellenes véres diktatúrát! Mindegyik zászlajának alapszíne a vörös volt! A nyilas párté is, melyen a nyilaskereszt mellett fehér csíkok is voltak a zászlón, az égvilágon semmi köze nem volt a Hazát és államot alapító Árpádházi királyok zászlajához! Csupán arról van szó, hogy az előzőekben emlegetett mindegyik zsidó eredetű diktatúra verhetetlen volt, és ma is az a gátlástalan hazudozásban és gyűlöletkeltésben.

Igen, kedves szocialistákra szavazó honfitársaim, azt amiben Önök hisznek, a szociáldemokrata baloldali elvek köszönőviszonyban sincsenek ezzel a kőkemény rablótőkés társasággal! Nem új a történet. Már sok országban lejátszódott a folyamat: olyan, egyébként emberileg és szakmailag alkalmatlan politikusokat, érdekcsoportokat hatalomba segíteni, akik, kiszolgálják ennek fejében megbízóikat, és az országot, annak népét a szabad rablás prédájává teszik.

A módszerek ismertek: gyűlöletkeltéssel egymás ellen uszítani a társadalom különböző csoportjait, majd a maguk keltette káoszban úgy beállítani, mintha ők védenék meg a biztonságot, a rendet az állítólagos rendzavaróktól.

Az egyéb már jól bevált eszközöket, zsarolást, megvesztegetést, megfélemlítést ma is remekül használják.

A kezükbe kaparintott sajtóhatalom kiszolgálja őket, és hatékonyan zavarja meg az emberek gondolkodását.

Úgy tűnik egyenesen vezetik Magyarországot a másodrendű gyarmati sorba, ahol az őslakosság kiirtásával, olcsó munkaerő betelepítésével az olcsó tömegárut termelő gazdaságot kívánják megteremteni. Ebben az országban aztán az ő új arisztokráciájuk előjogokkal, törvény felettiséggel, megkérdőjelezhetetlenül birtokolná örök időre a hatalmat és a vagyont!

Valóban ezt akarja a magyarok többsége? Tudatosult-e Önökben, kedves honfitársaimban milyen jövőt szánnak nekünk, családunknak, gyermekeinknek? Elhisszük-e, hogy kifosztásunk a boldog jövő záloga? Elfogadjuk-e azt a képtelen hazugságot, hogy nincs más út?

A válasz nem kérdéses: ha belenyugszunk beteljesedik sokak vágya, a magyarság kipusztulása Európa legszebb területéről, a Kárpát medencéből. Népünk soha nem várhatott segítséget sem keletről, sem nyugatról. Addig tudott erős lenni, amíg hitt a felsőbb erkölcsi parancsban, a krisztusi értékrendben, és megőrizte erős nemzettudatát, szabadságvágyát, képes volt összefogni az idegen erők ellen.

Ma is ez a kor parancsa! Nem a parlamentben iszapbirkózást folytató pártok fogják megoldani a a válságot, hanem az önszerveződő civil társadalom, ha képesek lesznek az emberek megérteni, hogy nem lehet magyar a magyarnak engesztelhetetlen ellensége, mert ebbe mindannyian belepusztulunk!

Már sokan érzik a veszélyt, erősödik a társadalmi ellenállás. A hatalom válasza a fenyegetés, a fegyverkezés. Nem kérdéses, tavaly bebizonyították, hogy akár vérontástól sem riadnak vissza a hatalom megtartása érdekében! Kérdés, hogy a szocialista párt, vezetői, befolyásos tagjai között akad-e, akiben felébred a lelkiismeret és azt mondja állj, én nem ezt akarom, ez az én Hazám, ezek az emberek az én nemzettársaim!

Varga László

(A fenti cikk a Balatoni Polgár c. lapban jelent meg a szeptemberi számban.) Élénk visszhangot váltott ki. Többek között olyan telefonhívást kaptam, mely szerint " akkor jön el a szép, új világ, amikor magát kikísérjük a temetőbe"! Tehát ki fenyeget ebben az országban, és kit?

[Forrás: Varga László]

Reakciós sznobizmus, zsidó média

Reakciós sznobizmus nincs helyette én a világnézeti és politikai semlegességnek álcázott liberális agymosásnak való aktív ellenállást nevezem reakciósságnak, a magyar blogok elitjének kikiáltott szar zsidó álblogok a sznob helyek, a blogtér és a nolblog tele van ilyen helyekkel. Ilyen diurnus naplója, ilyen a vezérklikk blogtér, ilyen a bakura az ördög freeblog avagy bakura az okostojás freeblog, amit egy mszp-s fia ír amúgy, zsidó gyerek. Újfent itt az ok hogy általánosítsunk, lám, ilyenek ezek :)

Valahogy nem tetszik nekem ha fizetett újságírókat ültetnek le blogolni, úgy hogy ezek függetlenségük látszatát akarják kelteni, meg jópofiznak, de közben nem vagy alig lehet egy lopcsánykormány-nyilatkozatot az ő postjaiktól megkülönböztetni : a tematika mindig valami "gumicsont" amin a balliberósok rágcsálnak, amivel árthatnak a nemzeti oldalnak, amivel lejárathatják azt. A Gárdát is sokat rágalmazták ezek az álblogok - is. Azért álblogok, mert direkt a ballib blog vezetéséért fizetett emberek írják őket. Sumákok is mint a lómáj, pl. bakura váltig tagadja hogy szdsz-es de a fél blogja arról szól hogy ódákat zeng a liberalizmusról meg az szdsz-ről.

És ha egy blog nem polcorrect kormánypropaganda postokból áll, ezek mindjárt REDNECK BLOG-nak meg még ki tudja minek nevezik azt. Szerintem biztos megy a vérnyomásuk felfele tőlem, de leginkább persze a széles tömegek idegesítik őket, akik MINT A SZART utálják az szdsz-t és az mszp-t, okkal. Megmondták, ha ezeket sikerül leváltani, meg kell tőlük a médiát is tisztítani, mert onnan fognak különben (főleg zsidó) mesterhazugok által megszerkesztett rágalmakat okádni az új kormányra. Meg fasizmust óbégatni, persze fogalmuk sincs milyen volt az, csak a népszava uszító cikkeiből ismerik a fogalmat, az a szennylap meg hazudik.

Emberek, akiket azért fizetnek hogy hazudjanak, szerintem sokuk tudja is hogy ez nem etikus dolog, ilyen férgeknek dolgozni, de ide vezetett a zsidóuralom a médiában, azt már a 19. század közepétől megalapozták, elsősorban rothschild-pénzen.

Az a legfőbb baj az álblogokkal, hogy az egyszeri netező azt hiszi, valós, őszinte véleményeket lát leírva, pedig nem. Pontosan azért vannak álblogok, mert sokan leírják már a mainstream médiát, mondván, azt maroknyi pénzes multi tartja markában, azaz hát az övék. Hazai viszonyokban nobilis kristóf zsidó és uj péter zsidó azok, akik nevei vörös posztó, ami az övék, az mind megbízhatatlan forrás, politikai tekintetben különösen. Egyébként meg kommersz bulvár dolgokat csinálnak : jox.hu, est.hu, sziget.hu és így tovább, ravasz hogy alapvető domaineket foglaltak le előre, dehát hiszen zsidók, azért ravaszak.

Az ő ravaszságukkal együtt jár a tisztességtelenség is. És ez a baj.
Persze, a neoliberális etikátlanság és a talmudi üzleti etikátlanság ugyanaz a zsidó vircsaft, amivel mindig is kivívták maguk ellen az ellenszenvet : ki szereti az uzsorásokat, a csalókat, a hamisítókat, a spekulánsokat, akik más munkáján élősködnek?

Az még a baj a médiával, hogy akiknek szörnyeteg méretű vagyonuk, válallatbirodalmaik vannak, általában azonosulnak a cionizmus törekvéseivel.

Országok szennye: média a neved!

Napjainkra megdőlt az az állítás, hogy a média a negyedik hatalom.

Ma az első számú hatalommá - és tegyük hozzá az emberiség legalattomosabb ellenségévé a média vált. A média, amely az egész világot behálózza, s olyan sunyi módon lopódzik be a legkisebb sejtjeinkbe is, hogy szinte észre sem vesszük emberiségellenes hatását, s mire felfedeznénk, már késő. Ezek a láthatatlanság ködében lapuló médiaguruk gyakorlatilag mára elérték, hogy nélkülük a világ képtelen létezni. Napjainkra mindent átsző a hazug, manipulatív, felelősséget nem vállaló média, amely egy virtuális világot vetít ugyan elénk, de erőszakos pusztítása nagyon is valóságos.

Nézzék meg, hogyan tülekednek politikusaink is egy-egy sztárriporter kegyeiért. Hogy sietnek tudós, köztiszteletben álló személyek is egy-két percért a stúdiókba, csakhogy a világ láthassa, hallhassa őt! Sokan, mint majom a ketrecben, úgy ugrálnak a kamera előtt, s a média fura urai, modern korunk Chippollái azt tehetnek bárkivel, amit akarnak.

Bárkiből lehet hős és gazember bármelyik percben, csak az a kérdés, kiből mit szándékoznak kihozni, kinek milyen szerepet szánnak a hatalom boszorkánykonyhájában. Tudják, hogy a hatalom bitorlói - így a média urai is - hazudnak, csalnak, lopnak, mégsem akadt egyetlen egy politikus sem, aki kimondta volna: Ezeknek nem nyilatkozom, nem adom a nevem a további nemzet és lélekromboláshoz. Hiába lehet valaki ferdehajlamú, száz meg százmilliók összeharácsolója, még miniszterelnökeink sem merték visszautasítani felkérésüket egy-egy képernyő előtti bájcsevegésre.

Talán felesleges is említeni, hogy a média közreműködésével Hazánkban ma is nemzeti hősök lehetnek a kun-kohn bélák leszármazottai, a princ gáborok, tocsik márták és a hozzá hasonlóak. Ma az a nagybetűvel írt sztár, aki erkölcstelen, becstelen gazember, másságtisztelő, a törvényeket semmibe vevő, aki a Hazát el- és kiárulja.

Ma a chicciolinák és whiskys rablók eszményét tárja elénk a média, amely már nemcsak jelenünket, de jövőnket is megmérgezi, hiszen a felnövekvő ifjúság már ezt a torz képet fogadja el valóságosnak. Nem véletlen, hogy 1956 forradalmi pillanataiban is elsőként a megtisztulást a média területén hirdették meg a "hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon" gyakorlóival szemben! Nem véletlen, hogy a Szabad Európa Rádió és a hozzá hasonló csatornák is azonnal a szívünkre hatva lopták be magukat a magyar közéletbe, hogy a globalizáció melegágyát ültessék el a lelkekben akkor, amikor még azt sem tudtuk, hogy mi készül ellenünk. És az sem véletlen, hogy a szórakoztatóipar fellegvárai olyan hihetetlen nagy összegeket költenek évről-évre arra, hogy a film segítségével átformálják a lelkünket, megtörjék hitünket.

Hogy milyen hatalmat jelent a média, elég, ha megemlítjük, hogy csak az RTL Klub nevezetű szennycsatornának 8 milliárd forint köztartozását engedte el a hatalom, s lehetett akár jobb, akár baloldali az irányítás, egyik sem merte, elszámoltatni a kereskedelmi adók sokmilliárdos tartozásait sem.

Ma nem azon kellene keseregni, hogy milyen lélekromboló hatást fejt ki a televízió a rádió, hanem egész egyszerűen el kell érni, hogy ne nézzék, ne hallgassák. Higgyék el, lehet létezni e nélkül is. A világ forradalmai nem a média híradásai segítségével robbantak ki, elég, ha az 1848-as forradalmat említjük, talán arra vártak volna a márciusi ifjak, hogy majd a televízió tájékoztatja a nemzetőrséget, hogy veszélyben a haza? El kell hát felejteni, vissza kell találni a gyökerekhez, a népi kultúrához, hagyományainkhoz. Újra fel kell éleszteni a baráti találkozókat, a faluturizmust, a népdalköröket, a hagyományápoló összejöveteleket, egymásra kell találnunk. Hogy is szól a Himnuszunk: "Őseinket felhozád Kárpát szent bércére" - de amit ősapáink láttak, azt a csodálatosan szép Hazát, mára egy harmincszor ötven centis dobozba besűrítve láttatják velünk.

Gondoljanak csak arra, hogy a felvilágosodásnak mondott korban, a globalizáció hajnalán a modern gépeket miért törték szét ösztönszerűen a munkások? Mert szívükben érezték, hogy ez a túlfogyasztásra ösztönző gépezet mivé teszi a világot, milyen sivár, embertelen életet szán Isten teremtményeinek. A sötét középkorból kilépő ember már megérezte a veszélyt, amely Madách falansztervilágát megépítette számunkra.

Modern korunk modern embere még nem ébredt rá, hogy ma a média, különösen a televízió, a rádió, a filmipar, a bulvársajtó az, amit szét kellene zúzni ahhoz, hogy a rabságba hajtott lélek szabadon szárnyalhasson. Ma már az emberiségtől mindent elvett egy olyan génhibás csapat, amely csak a mindenkin átgázoló olthatatlan szerzési vágyban látja az élet értelmét. Öld meg! Feszítsd meg! Igázd le! Vegyél el tőle mindent! Alázd meg! - ma ez a jelszó, s alattomos céljuk eléréséhez mindent és mindenkit felhasználnak, amikor és ahogyan csak érdekeik ezt kívánja.

Hogy mi hát a megoldás? Példaként engedjék meg, hogy hadd idézzem az egyik nagyszerű magyar ember, Prohászka Ottokár püspök úr gondolatait: Négy zsidó polgártárs ment az utcán, amikor egy rikkancs éppen mellettük elhaladva az akkor megjelent lapokat hirdette.

Jegyezd meg magadnak fiam, szólt egyikük a rikkancshoz, hogy tisztességes zsidó keresztény lapot nem vesz. Helyesen, mert jogában áll - tette hozzá Prohászka püspök úr. Nos, és tisztességes keresztény vett zsidó lapot? Míg ez a tisztesség nem lesz meg a keresztényekben és magyarokban, addig semmiféle törvény nem segít rajtunk. Ez a tisztesség pedig csak tőlünk függ, sőt talán kötelességünk is volna.

Tanuljunk tehát Prohászka Ottokár intelmeiből. Lássuk be, mit tett velünk ez a globális hatalom, amely lassan az egész világot elpusztítja. Az egyetlen megoldás tehát, ha nem figyelünk hazug szavukra, ha nem olvassuk lélekromboló írásaikat, ha nem nézzük a jó ízlés-, vagy inkább már emberiségellenes filmjeiket, nem hisszük hazug és alattomos híradásaikat, tájékoztatásaikat. Nem hagyhatjuk, hogy egy újabb világégésbe belezavarjanak bennünket, a gyűlölet szándékos fokozásával.

Addig, amíg egymásnak ugrasztanak népeket, fajokat, nemzetségeket, sőt napjainkra már családokat, barátokat is, mindig ők győznek. Ha elfordulunk hazug, virtuális világuktól és odafigyelünk embertársainkra, ha megtanítjuk és megtanuljuk újra, hogy a kimondott szónak súlya van, ha nem engedjük, hogy szándékos bajkeveréssel közénk ékelődjenek, akkor már egy lépést tettünk a felemelkedésünkért. Ha megfogadjuk, hogy magyar ember nem vásárol szennylapot, nem néz hazug szennycsatornát, akkor a közszolgálatinak mondott adók is rákényszerülnek az igazmondásra, hiszen létük függ tőle.

Ma a magyarság végveszélybe került, mert mindent elvettek tőlünk. Tudom, sokan úgy gondolják, nincs idő arra, hogy szívtől szívhez haladva összefogjunk. De higgyék el, nekünk ez az egyetlen fegyverünk, amelyet soha nem tudnak elvenni tőlünk. Gyűlölnek bennünket, mert mi nem gyűlölködünk, hiszen a legnagyobb bajban is emberségesek tudtunk maradni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy birkamód meneteljünk a vágóhídra. Össze kell fognunk, erőt kell felmutatnunk, olyan erőt, amely a világhatalmakat is gondolkodóba ejti.

Mert kétségünk se legyen afelől, hogy ma ugyanolyan alattomos erők törtek ránk, mint tették ezt 1919-ben, '45-ben és '56-ban, de '89-ben és 2006-ban is! Össze kell fognunk, s térjünk végre észhez, ne engedjük, hogy megmételyezzék a magyarságot: az örökös besúgóhálózatról, árulóról, ügynökről riogatók akaratlanul is nekik dolgoznak, ha akarattal, még súlyosabb a bűnük.

Ma nem az a kérdés, hogy ki volt áruló, besúgó, ügynök, hanem az, hogy összefogva együtt zavarjuk el a hazaáruló és nemzetgyilkos politikusokat és a nekik szolgáló médiát, s csak a következő lépés legyen az elszámoltatás, a számonkérés. Mert a számonkérés nem maradhat el, hiszen akkor nem beszélhetünk megtisztulásról sem! Ma, amikor minden elhibázott pillanat egy-egy koporsószög lehet a magyarság léte felett, ébredjünk már fel. Ha összefog magyar a magyarral, a világ minden ereje sem bánhat el velünk.

S majd akkor, csak ha már megvédtünk magunkat, akkor mutassuk fel azt a kegyelmet, amelyre megint csak a magyar képes, amelyet Attila is megtett Róma kapui alatt. Mert ne feledjük, gyűlölnek bennünket, mert mi nem vagyunk képesek gyűlölködni, de van erőnk és bátorságunk megállj!-t parancsolni, amikor már végveszélybe kerültünk.

S most elérkezett ez az idő. Ki kell mondani bátran: el a kezekkel a magyarságtól, el a kezekkel a magyar értékektől! Hitünk, múltunk, jelenünk és jövőnk fosztogatóinak bátran mondjuk a szemébe, a magyar ember elviseli a szenvedést, el a nélkülözést és a fájdalmat, de hosszútávon a gyalázatot már nem.

Nem, nem, Soha!

(Elhangzott a Magyar Önvédelmi Mozgalom április 13.-ai média-ellenes tüntetésén)
[Forrás: Rozgics Mária]


"Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven. Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól."