Kapolyi László MSZMP MSZP MSZDP

Kapolyi László MSZMP MSZP MSZDP

Kapolyi szerződött a levadászókkal, Keller volt a megbízó.

Kapolyi a Szoci - áldemokrata !!!

A MSZDP azzal a Magyar Szociáldemokrata Párt vezetője. Most ide menekülnek az elvtársak ugye, az MSZP -ből mint a patkányok a süllyedő hajóról.

De ezek is csak kommunisták. Amúgy a történelemben is igaz volt mindig is, hogy a szociáldemokrata az valójában kommunista, aki szalonképesnek és mérsékeltnek akar látszani. Horthy Miklós idején, mikor a kommunista szervezkedés és sajtó be volt tiltva, a szociáldemokrata párt és a NÉPSZAVA tele volt a későbbi, 1945 utáni komcsikkal!!!

De kicsoda valójában Kapolyi László?

Dr. Kapolyi László MSZMP, MSZP, MSZDP

Tanulmányaim:

- Könyves Kálmán Gimnázium, Budapest
- Budapesti Műszaki Egyetem
- Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem

Végzettségem:

- okleveles bányamérnök
- okleveles híd- és szerkezetépítő mérnök
- ipari közgazdász

Munkahelyeim:

- 1953-1976 Tatabányai Szénbányák / bányamérnök, főmérnök, főosztályvezető /


A TATAI ÉS KÖRNYÉKI KARSZTVÍZ FORRÁSOK A GYENGE MINŐSÉGŰ, ABBAN AZ IDŐBEN AZ AKKORI SZOVJETBARÁT AFRIKAI ORSZÁGOKBÓL FELE ÁRON IMPORTÁLHATÓ BARNAKŐSZENEK ÉRTELMETLENÜL ERŐLTETETT BÁNYÁSZATA (az eocénprogram) MIATT APADTAK EL. AZ EBBŐL ADÓDÓ KÁR AZAZ A KIESETT BEVÉTEL (IDEGENFORGALOM, FÜRDŐK) SZÁZMILLIÁRDOKRA RÚG.

Ennek fő felelőse Kapolyi László, aki, mikor a karsztvíz rétegekbe ütköztek a bányászok, a víz elvezetésére, és a szén kitermelésére adott utasítást, noha TUDTA, hogy ez a környezetromboló beavatkozás a karsztvizek föld alatti áramlását meg fogja szüntetni. Tudta, hisz bányamérnök végzettségű ipari - és egyben energetikai - miniszter volt, MINDEN jelentést és hatástanulmányt letettek az ő asztalára.

- 1976-1981 Nehézipari Minisztérium / bányászati miniszterhelyettes /
- 1981-1983 Ipari Minisztérium / energiáért felelős államtitkár /
- 1983-1987 Ipari Minisztérium / miniszter /
- 1987-1988 Minisztertanácsi Hivatal / energia-politikai kormánybiztos /
- 1989-1989 Minisztertanács Gazdasági Tanácsadó Testület / tanácselnök /
- 1989-től KFKI Számítástechnikai Intézet / kutató professzor /
- 1989-től System Consulting Befektető és Tanácsadó Kft / ügyvezető /
- 1997-től System Consulting RT / igazgatótanácsi elnök /

Kapolyi László vagyonnyilatkozata - 2003. február

Név: Dr. Kapolyi László
Házastárs: Dr. Kapolcsi Lászlóné
Gyermekek:

Ingatlanok:
Település: Bp. XII. Ker.
Ingatlan területnagysága: 300 nm
Ingatlan típusa:
Tulajdoni hányad: bérlő
Szerzés: 1999

Nagy értékű ingóságok:
Gépjárművek:
Egyéb értéktárgyak:

Megtakarítás:
Értékpapír: 30.203.389 ft (Grawe életbiztosítás), 5.579.002 ft (K&H befektetési jegy)
Takarékbetét:
Készpénz:
Számlán: 9.776.783 ft + 6.604.560 ft devizában
Egyéb pénzkövetelés:
Tartozások
Köztartozás:
Pénzintézettel szembeni tartozás:
Magánszemélyekkel szembeni tartozás:

Jövedelem:

Foglalkozás: tudományos tanácsadó, MTA Számtech. és Automatizálási Int.
Bruttó jövedelem: 380.000 ft
Egyéb foglalkozás: akadémikus, MTA
Bruttó jövedelem: 360.000 ft /hó
Egyéb foglalkozás: elnök-vezérigazgató, System Consulting
Bruttó jövedelem: 50.000 ft/hó
Egyéb jövedelem: 216.982.000 ft/év (tulajdonosi osztalékból származó jövedelem)

Gazdasági érdekeltség:
Cégnév: System Consulting Rt.
Tulajdoni érdekeltség: 89,4 %
Cégnév: System Consulting Incorporated
Tulajdoni érdekeltség: 100%
Cégnév: Systel Beruházási és Telekommunikációs Kft
Érdekeltség: ügyvezető

Juttatások: Nokia 6310i, iPaq 3870
Ajándékok: nincs

(forrás: Feles Elek gyűjtése)

Kapolyi László bányamérnök, közgazdász, politikus, vállalkozó 1932. június 7-én született Újpesten. Elvégezte szinte az ország összes mûszaki egyetemét. Tagja, díszdoktora, tanára a világ számos akadémiájának, egyetemének. Megfordult az ország több baloldali pártjában.
A Budapesti Mûszaki Egyetemen (BME) szerkezetépítô mérnöki, a miskolci Nehézipari Mûszaki Egyetemen bányamérnöki diplomát szerez, ipari közgazdász. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, díszdoktor a moszkvai bányászati – s emellett az energetikai – egyetemeken, a pécsi egyetemen, magántanár a Krakkói Bányász-Kohász Akadémián, az orosz Akadémia külsô tagja.
Tervezômérnök a Mélyéptervnél, a Földalatti Vasútépítô Vállalatnál, majd 1976-ig Tatabányán dolgozott mint a szénbánya beosztott mérnöke, üzemvezetô fômérnöke, fôosztályvezetôje. Nehézipari miniszterhelyettessége alatt (1976–80) szinte saját háttérintézményeként hozta létre a Központi Bányászati Fejlesztési Intézetet. Ellenségei csak Kapolyi Barátait Fenntartó Intézetként emlegették a KBFI-t, amely kulcsszerepet játszott a magyar bányászat életét meghosszabbító, de végül gazdaságtalannak bizonyult és megbukott eocénprogramban. Kapolyi 1981–1983-ig energetikai államtitkár, majd ipari miniszter (1983–87), végül a minisztertanács energiapolitikai kormánybiztosa (1988–89).
A rendszerváltáskor az üzleti életbe merül alá, kapcsolatait felhasználva belevág az áramkereskedelembe. Céget alapít, a System Consulting Kft. ügyvezetô igazgatója, majd 1997-tôl elnöke lesz. A Magyar Hírlap A 100 leggazdagabb magyar címû kiadványába tavaly a 34. helyen került be. Noha korábban a szociáldemokrata párt elnöke volt, a 2002-es választás után már az MSZP színeiben kerül az Országgyûlésbe.

Tizedáron lett Kapolyi Lászlóé a Vértes - demokrata.hu információ


Nemrég beszámoltunk róla, hogy a Vértesi Energiabefektetési és Fejlesztő Kft. tulajdonába került a Vértesi Erőmű Rt. A hatalmas energetikai vagyon meghökkentően kis összegért, hárommilliárd forintért lett a Kapolyi László szocialista országgyűlési képviselő nevével fémjelzett konzorciumé, de ezenkívül is furcsaságok tapasztalhatók az ügylet körül. A magánosításról szóló döntés megszületett, szerződés azonban nincs, és egyelőre senki sem tudja, hogyan tovább.

A privatizációról a június 19-i, 1055/2003-as számú kormányhatározat rendelkezett. Ebben a kabinet felhívta a tulajdonosi jogokat gyakorló pénzügyminisztert, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. útján intézkedjen a tatabányai, a bánhidai és az oroszlányi erőművet magába foglaló Vértesi Erőmű Rt. eladásáról, mivel az veszteséget termel.
A kormányhatározat azonnali hatállyal rendelte el a privatizációt, amely szeptember 29-én megtörtént. A vételár mindössze hárommilliárd forint volt. Erre sokan felkapták a fejüket.
A Vértesi Energiabefektetési és Fejlesztő Kft.-t olyan nevek fémjelzik, mint például Kapolyi László, a kommunista diktatúra egyik volt ipari minisztere, jelenlegi szocialista országgyűlési képviselő. Kapolyi László egyébként kötődik a térséghez, évtizedeket töltött a Tatabányai Szénbányáknál. Innen került az ipar- és energiapolitikába. Kapolyi ma az energetikai kutatással és fejlesztéssel foglalkozó, kitűnő orosz és ukrán kapcsolatokkal rendelkező System Consulting Rt. elnöke. A cég az orosz államadósság lebontásában is részt vesz.
A Vértesi Erőmű Rt. privatizációjával kapcsolatban korábban idéztük Járosi Mártont, az Energiapolitika 2000 Társaság elnökét, aki úgy vélte, az energetikai privatizáció azt jelenti, hogy a kormány odadobja a gyeplőt a lovak közé. A szakember emlékeztetett rá, hogy a jövő év végétől felszabadítják a termelői villamos energia árát, ami sokkoló hatással lesz majd a fogyasztói árakra.
Mint említettük, a privatizációról kormányhatározat rendelkezett. Korábban viszont született egy másik kormányhatározat, az 1028/2002-es számú, amelyben még arról volt szó, hogy a kabinet segítséget nyújt a Vértesi Erőmű Rt.-nek, amelyet egyébként a polgári kormány állami tulajdonban akart tartani. Az Orbán-kormány döntését azonban egyszerűen negligálták az illetékesek, a Medgyessy-csapat pedig könnyedén túladott a cégen - az értéke tizedéért.

A vagyon

A Vértesi Erőmű Rt.-t (röviden Vért Rt.) 1992. január 1-jén alapította az Állami Vagyonügynökség (az ÁPV Rt. elődje). A cég alapítói vagyona 18,34 milliárd forint volt, amely 1994-ben a márkushegyi és a mányi bánya integrációjával majdnem 25 milliárdra emelkedett.
A Vért Rt. a két bányán kívül a bánhidai, az oroszlányi és a tatabányai erőművet foglalja magába, utóbbival a tatabányai önkormányzat egy 2020-ig szóló áramszolgáltatási megállapodást kötött. A cég jegyzett tőkéje nemrég még majdnem 28 milliárd forint volt, ám ezt a veszteségek miatt lecsökkentették 18 milliárdra. A részvények 84 százaléka fölött a szeptember 29-i privatizációig az állam rendelkezett.
Az 1981-ben megnyílt márkushegyi bánya körülbelül 43 négyzetkilométernyi területén két széntelep található 300-400 méterrel a föld alatt, az alsó barnakőszén fűtőértéke átlagosan 1200 kJ/kg, a felsőé 2000 kJ/kg. Az 1988-ban működésbe lépett mányi bánya szénkészlete 200-250 méterrel van a felszín alatt, fűtőértéke 12 ezer és 23 ezer kJ/kg között változik. A Vért Rt.-hez tartozik még a háromcsillagos balatongyöröki Hotel Panoráma és a négycsillagos Hotel Vértes Siófokon.
Mindennek értéke körülbelül 30 milliárd forint. Ebből a pénzzé tehető vagyon meghaladja a húszmilliárdot, vagyis a hárommilliárdos vételár, amennyiért a Kapolyi László nevével fémjelzett Vértesi Energiabefektető és Fejlesztő Rt. megszerezte a Vért Rt.-t, egytizede a cég értékének.
A Vértesi Erőmű Rt. egyébként egészen a közelmúltig nyereségesen működött, az 1998 és 2000 közötti üzleti jelentésekből (elolvashatók a www.vert.hu internetes oldalon) világosan kitűnik, hogy a cég pozitív mérleggel zárta ezeket az éveket. Később negatívba csúszott az egyenleg. Egyik neve elhallgatását kérő informátorunk szerint ez tudatos akció volt, a Magyar Villamos Művek Rt. indokolatlanul kevés áramot vásárolt a Vérttől, így kényszerprivatizációs helyzetbe került a társaság, de még így sem kellett volna feltétlenül magánosítani.
A Kapolyi-féle konzorcium pályázata egyébként látszatra mesébe illő volt, szinte úgy tűnhetett, Kapolyi megmentőként akar visszatérni Kormárom-Esztergom megyébe. Ahol azonban pénzről és üzletemberekről van szó, ott súlyos tévedés karitatív motivációkat keresni egy mégoly fantasztikus pályázat esetén is.
Mert a pályázat fantasztikus volt, Kapolyiék átvállalták a korábban a kormány által hárommilliárdos, az úgynevezett retrofit-programot (kéntelenítő berendezés építését) finanszírozó forgóeszközhitelre vállalt készfizető kezességet, és nem tartottak igényt sem hosszú távú áramátvételi szerződésre, azaz garantált vásárlóerőre, sem állami árkompenzációra. Ezenkívül megígérték, hogy az idén bezárni tervezett mányi bánya még egy évig termel, a 2004-ben leállítandó bánhidai erőműben pedig a széntüzelést felváltja egy gázturbina. Vállalták továbbá, hogy az oroszlányi erőműben befejezik az említett kéntelenítő füstgázszűrő építését, és megígérték, hogy - legalábbis egyelőre - nem bocsátják el a Vért Rt. 4100 dolgozóját.
Sokan úgy vélték tehát, hogy Kapolyi lesz a megmentő. Igaz, Tatabányán olyan hangokat is hallottunk, amelyek szerint a szocialista országgyűlési képviselő már korábban elárulta a bányászokat és a térséget, akárcsak a néhai Schalkhammer Antal, aki szocialista bányász-szakszervezeti vezető létére szenet importált.

Bizonytalanság

Bárhogy is, üzletemberről lévén szó, a jótékonykodás nem túl valószínű. Hogy mégis ilyen kecsegtető ajánlattal álltak elő Kapolyiék, annak nyomós oka kellett legyen.
A fantasztikusnak tűnő pályázat mögött több, magát megnevezni nem akaró tatabányai és oroszlányi informátorunk szerint Kapolyi László Oroszország felé irányuló üzleti érdekeltségei állnak. Ezt az értesülést megerősíti a HVG szeptember 17-én megjelent, Kapós a vértesi erőmű című cikke, amelyből kiderül, hogy a bánhidai erőműben üzembe helyezendő, Siemens-licenc alapján készült gázturbinához Kapolyi cége, a System Consulting Rt. az orosz államadósság lebontása során jutott hozzá. A turbina eredetileg egy Kárpátalján felépíteni tervezett erőműben kapott volna helyet, de ez a terv nem jött össze, viszont a gázturbina és más energetikai berendezés jutányos, 45 millió dolláros beszerzése után a System Consulting az összeg 58 százalékát, 26 millió 100 ezer dollárt köteles juttatni az államnak. Ezért vetettek szemet a Vért Rt.-re, amelyből azonban valószínűleg a bánhidai erőmű volt az igazi cél, hiszen itt akarják üzembe helyezni a turbinát. A gázüzemre átállítandó erőmű jövőjére nézve biztató, hogy Kapolyi orosz kapcsolatai révén olcsón tud földgázt beszerezni, ám az nem világos, hogy miként tud nyereséget termelni a Vért Rt. úgy, hogy közben Kapolyinak körülbelül 500 megawatt villamos energia szállítására van szerződése a Magyar Villamos Művek Rt.-vel, amelyet egy, az érdekeltségi körébe tartozó ukrán erőműből teljesít.
Egyik informátorunk szerint Kapolyiék azt a - szavai szerint - "barbatrükköt" eszelték ki, hogy a jövőben olcsón működtethető, gáztüzelésre átálló bánhidai erőműben termelt áram árát keverik az oroszlányi magasabb árral, és így összességében megfizethető árat tudnak kínálni. Informátorunk azonban hozzátette, ilyen megoldás nem létezhet, hiszen az erőműveknek külön-külön kell szerződniük energiaszolgáltatásra.
Kérdéses tehát, hogy Kapolyi hogyan tudja értékesíteni a Vért Rt. által termelt villamos energiát, és ha nem tudja, akkor mi lesz azzal a 4100 emberrel, akik jelenleg a cég munkatársai. És ha figyelembe vesszük, hogy legtöbbjüknek családja is van, akkor, hárommal szorozva, minimális becslés szerint is vagy tizenkétezer ember megélhetése válhat bizonytalanná a magánosítással. Lapunk tatabányai informátorai is a bizonytalanságot említik az első helyen, bár hozzáteszik, Kapolyi László korábbi üzleti és politikai ténykedése sem aratott osztatlan tetszést.
Hogyan tovább? - kérdezik tehát bányászok és bányamérnökök, energetikai szakemberek és önkormányzati képviselők egyre többen a térségben. Erre egyelőre még nincs válasz, mint ahogy arra sincs, hogy miért nem köttetett még meg a szerződés, amely után legalább tisztábban lehetne látni.

Félelem

Tatabányán és környékén tájékozódva sok emberrel beszéltünk. Talán az olvasónak is feltűnt, hogy egyet sem nevesítettünk közülük. Ennek az az oka, hogy kivétel nélkül mindegyikük azt kérte, hadd maradjon inkognitóban. A Demokrata informátorai félnek a térségre nehezedő szocialista politikai hatalomtól, amely minden üzleti lépés mögött fölsejlik.
Közismert, hogy a régió nagy befolyású szocialista politikusa, Keleti György, a volt honvédelmi miniszter. Amikor föltettük azt a kézenfekvő kérdést, miként fordulhatott elő, hogy Kapolyi László az érték tizedéért szerezte meg szőröstül-bőröstül, erőművestül-bányástul-üdülőstül a Vértesi Erőmű Rt.-t, mindenki Keleti Györgyöt említette, mint befolyásos támogatót. Többen megjegyezték, hogy az SZDSZ-es Szalay Gábor, az oktatási tárca volt politikai államtitkára, aki tavaly beismerte, hogy a kommunista diktatúra III/III-as ügyosztálya beszervezte, szintén érezhetően jelen van a megye gazdasági életében.
Arról is sokfelé hallani, hogy helyben nem lehet kitörni a szocialista, baloldali tengerikígyó szorításából, mert az ilyen-olyan vállalkozói, politikusi konglomerátum, a kisebb és nagyobb szívességek, kijárások, előnyök, összeférhetetlenségek rendszere nem egy önkormányzati képviselőt arra ösztönöz, hogy a helyi érdekekkel ellentétesen szavazzon. Volt, aki azt mondta, az egész struktúra olyan emberekre hasonlít, akiknek a keze egymás zsebében van, és ezáltal menthetetlenül maffiás érdekszövetséggé alakultak. És hogy így legyen, ahhoz elegendők a kiskapuk, még csak át sem kell hágni a jogszabályokat. De ha arra kerül a sor, hát az is megtörténik.
A Vért Rt. privatizációjánál persze valószínűleg tökéletesen elegendő volt a régi ismeretség, a "jól csengő" nevek felbukkanása. Ez azonban nem változtat azon, hogy fortélyos félelem igazgat Tatabányán és az egész megyében. Az emberek, a Vértesi Erőmű Rt. dolgozói, azok családtagjai és a szívességkurzussal nem szimpatizálók féltik egzisztenciájukat, félnek a jövőtől. Ezért aztán a jól ismert, kipróbált szocialisták következmények nélkül adhatják-vehetik a fejük fölött az életüket, és néhány ígérettel, burkolt fenyegetéssel még a szerencsétlen, megnyomorított emberek szavazatait is kicsikarhatják.
Ágoston Balázs http://www.demokrata.hu/044/magyaro2.htm

2004. március 22. A Vértesi Erőmű Rt. a mai hírek szerint 3 milliárd forintért kel el. (A kevésbé tájékozottak kedvéért a VÉRT magában foglalja a korábbi Tatabányai Szénbányák Vállalatot, az Oroszlány Szénbányák Vállalatot, az oroszlányi (bokodi) erőművet, és a tatabányai fűtőerőművet, valamint a bánhidai erőművet, és mindezekhez tartozó egyéb perifériákat.) Az ÁPVRT gondozásában lezajló ügylet alapján mindez hihetetlenül pimasz módon a korábbi (átkosbeli) ipari miniszter érdekeltségébe kerül.

-Vajon az eladók tudták-e, hogy a VÉRT már kitermelt , erőművi depón tárolt szénkészletének értéke jelen pillanatban eléri a 10 milliárd forintot?
-Tudták-e, hogy a cég balatoni üdülőinek forgalmi értéke önmagában többszörösen meghaladja a fenti vételárat?
-Tudták-e, hogy másfél évvel ezelőtt a VÉRT többszázmilliós éves nyereséggel rendelkező, milliárdos készpénzbetéttel rendelkező cég volt?
-A HŰTLEN KEZELÉS jogi tényállásának szocialista értelmezése hogyan foglalható össze néhány mondatban tisztelt balos asztaltársak?

Állami pályázatot nyert Kapolyi cége
2004-03-10 16:54

A leggazdagabb szocialista honatya vállalata is nyert egy informatikai minisztériumi pályázaton. A System Consulting Magyarországon és Ukrajnában fejleszti az internet-hálózatot. A System Consultingnak azonban nincs olyan tevékenysége, amely távközléssel függene össze. Sőt a hatóságok nem tartják nyilván a céget belföldi távközlési szolgáltatóként sem - írja a FigyelőNet.

A szélessávú internetezés elősegítésére, az internettel csak nehezen ellátható településeken a hozzáférés kiépítésére írt ki nemrégiben pályázatot az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM). Az IHM-HHÁT-3 kódjelű tenderen az odaítélhető összeg 400 millió forint volt. A pénzügyi keretet a tárca végül nem használta ki teljesen, és a nyolc nyertes között 388 millió 420 ezer forintot osztott szét.

Érdekes lista

A nyertesek listáján például nem szerepel a Matáv, de a Matávhoz tartozó Emitel csaknem 14 millió forintot kapott. A legtöbb pénzt a második legnagyobb magyarországi vezetékes távközlési szolgáltató, a Vivendiből tavaly Invitellé átalakuló cég szerezte meg. Az Invitel ugyanis százmilliós hozzájárulást kapott az internet-hálózat kiépítésére a hátrányos helyzetű térségekben. A harmadik számú magyar vezetékes távközlési cég, a Hungarotel 33 milliót szerzett a tenderen. A nemrégiben a Wallis Holding által az Eurowebnek eladott Elender Rt. 99,8 millió forintot kapott a pályázaton.

A System Consulting is nyert

A pályázat valódi érdekessége azonban az, hogy a System Consulting nevű cég kapta a harmadik legnagyobb összeget, 50 millió forintot. A System Consulting a FigyelőNet információi szerint Kapolyi László nagyvállalkozóhoz, szocialista parlamenti képviselőhöz, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnökéhez köthető. Az Igazságügyi Minisztérium online cégnyilvántartása szerint a System Consultingnak azonban nincs olyan tevékenysége, amely távközléssel függene össze. Sőt a hatóságok nem tartják nyilván a céget belföldi távközlési szolgáltatóként sem.

Márpedig az IHM-HHÁT-3 tender feltételei között szerepel, hogy a pályázaton csak olyan cégek és szervezetek vehetnek részt, amelyek "belföldi székhelyű, távközlési szolgáltatási engedéllyel rendelkező vagy bejelentett távközlési szolgáltatók". A bejelentett szolgáltatók listája a korábbi hírközlési felügyeleti honlapon hozzáférhető.

Az IHM tájékoztatása szerint a pályázó alapvetően az energetika területén aktív, ám egy 1992-ben alapított leánycége digitális távközlési hálózatok létrehozásával és működtetésével foglalkozik. A csoport együttműködött az Antenna Hungáriával az Eurotel létrehozásában, együttműködik az MVM-mel és a MÁV-val ez utóbbiak hálózatának távközlési célra történő hasznosításában. A csoport aktív a magas hozzáadott értékű távközlési szolgáltatások terén (IPTV, VOD, VoIP). A csoport résztulajdonosa a TvNet kábelhálózatnak.

Felvásárolták a SystelNetet

Az üggyel kapcsolatban a FigyelőNetnek Kapolyi László elmondta: a System Consulting valóban nem szerepel a bejelentett távközlési szolgáltatók között, de a SystelNet Kft., amelyet a System Consulting nemrégiben magába olvasztott, rajta van a hatósági listán. (Ez igaz, a SystelNetről pedig a céginformációs rendszer szerint annyit lehet tudni, hogy egy másik társaságba beolvadt.) Az IHM a szerződéskötéskor vizsgálni fogja, hogy a fent említett cégen belüli változások mennyiben érintik a pályázó jogosultságát.

Kapolyi elmondta azt is, hogy a projekt, amelyhez most támogatást kaptak, egy szélesebb körű konzorcium részvételével valósul meg. Ebben a Mátracomp Kft. és négy amerikai világcég, a Motorola, a Cisco, a Microsoft és az Intel is részt vesz - magyarázta Kapolyi. Amikor támogatásért folyamodtak az IHM-hez, akkor egyszerűen csak a minisztérium figyelmét szerették volna felhívni arra a beruházásra, amelyet a konzorcium végez Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, illetve Kárpátalján, Ukrajnában.

Elmaradott térség

Nem véletlenül esett a választás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére. Kapolyi ugyanis ott országgyűlési képviselő, az internetezés szempontjából igencsak elmaradott térség valóban rászorul a fejlesztésre. Vásárosnamény, Kisvárda és Beregszász környékén tervezik ezért kiépíteni az internet-hozzáféréseket. Beregszász egyébként már Ukrajna területén fekszik, de Kapolyiék megszerezték a szükséges engedélyeket arra, hogy a magyarországi hálózattal együtt ott is kiépíthessék az internet-hozzáférést.
Kapolyi elmondta azt is, hogy a konzorcium összesen 160 millió forintot fordít a fejlesztésekre, ebből tehát csak egy részt finanszíroznának az állami támogatásból, egyébként harmincmillió forintot már befektettek az előkészítésbe - az eszközök beszerzése révén. Az egész projekt 220 településre terjedhet ki a távlati tervek szerint - mondta el a FigyelőNetnek Angeli László, a Mátracomp ügyvezetője. Most azonban egy kísérleti, "pilot" program indul, amelynek tapasztalatai alapján lehet majd a megítélni a program folytatásának esélyeit.

(fn.hu - fidesz.hu)

Szocialista luxusprofit okozza az áramáremelést
Kapolyi László szerint cége szerződése előnyös Magyarországnak

Deák András emlékeztetett, hogy interpellációja után a HírTV-ben Tombor Antal, a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt. (MAVIR) vezérigazgatója elmondta, hogy a hiányzó rendelet miatt valóban kárt szenved az állam. Az uniós csatlakozás után ugyanis az unión kívülről behozott áramot illeték terheli, amit az importőrnek kell befizetnie, kivéve Magyarországot, ahol ezt a magyar állam nevében befizeti a MAVIR Kapolyi helyett. Kapolyi idén körülbelül 400 millió megawatt áramot hozott be Ukrajnából, amiért körülbelül 400 millió forint illetéket fizetett ki helyette a magyar állam az adófizetők pénzéből – mondta Deák András.

A Magyar Villamos Művek közbenjárására a Kapolyi László szocialista országgyűlési képviselő tulajdonában lévő cég rendkívül olcsón jutott ukrán villanyáramhoz, miközben a kormány az áram árának emelésére készül – közölte Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője. Kapolyi üzleti titokra hivatkozva, nem árulta el, hogy cége mennyiért szerzi be az áramot, és mennyiért adja tovább a Magyar Villamos Műveknek. Nyilván nem jár rosszul. Ilyenek a "neoliberalizmust ellenző "baráti" exkomcsik...

A kérdés csak az, hogy hányan húznak még hasznot abból, hogy a szocialista üzletemberek kormánya van hatalmon - írja a Ma.hu.

Egy hete azt kérdeztem a gazdasági minisztertől, hogy lehet az, hogy egy minisztérium hibájából meg nem születő rendelet miatt az államot napi kétmillió forint kár éri, Kapolyi László szocialista képviselő pedig kétmillió forint hasznot zsebel be. Az államtitkár úr akkor azt válaszolta, hogy hozzá nem értő vagyok és a kérdéseim ostobák. Néhány nap múlva Kapolyi László maga mondta el, hogy évi egymilliárd forint haszon is ütheti a markát a hiányzó rendelet miatt - mondta Deák András hétfői sajtótájékoztatóján. Deák András emlékeztetett, hogy interpellációja után a HírTV-ben Dr. Tombor Antal a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt. (MAVIR) vezérigazgatója elmondta, hogy a hiányzó rendelet miatt valóban kárt szenved az állam. Az uniós csatlakozás után ugyanis az Unión kívülről behozott áramot illeték terheli, amit az importőrnek kell befizetnie, kivéve Magyarországot, ahol ezt a magyar állam nevében befizeti a MAVIR Kapolyi helyett. Kapolyi úr idén körülbelül 400 millió megawatt áramot hozott be Ukrajnából, amiért körülbelül 400 millió forint illetéket fizetett ki helyette a magyar állam az adófizetők pénzéből. Az államtitkár úr mindezt letagadta az interpellációra adott válaszban - mondta Deák András. A képviselő elmondta, hogy ezek után Kapolyi úr a Duna Televízió egyik vitaműsorában nyilatkozta azt, hogy minden további nélkül befizeti a jövőben ezt az illetéket, amennyiben az állam meghozza a szükséges rendeletet. Arra a felvetésre pedig, hogy egy év alatt akár egymilliárd forintot is spórolhat, ha az egész éves keretet kimeríti, a szocialista képviselő igennel válaszolt. Deák András felhívta a figyelmet, hogy az eset nem egyedülálló, hiszen emlékezhetünk a MATÁV ügyére is (akkor 1994-98 között még így hívták), amikor a politikai hatalom környékén álló céget egyedi előnyökhöz jutottak. Talán itt is erről lehet szó, hiszen Kapolyi úr az adófizetők pénzéből egy kis külön haszonhoz jut. De az is előfordulhat, hogy Kapolyi úr csak egy átjátszó állomása ennek a hatalmas összegnek, hiszen azt is mondta, hogy maga fogja kezdeményezi a rendelet módosítását, hogy ezentúl fizethessen. A kérdés csak az, hogy hányan húznak még hasznot abból, hogy a szocialista üzletemberek kormánya van hatalmon - tette hozzá Deák András.

Egyik kutya, másik eb: tömeges átlépés az MSZDP-be, hogy harmadik lábat növeszthessen Gyurcsány

2008. március 03. 19:25HunHír.Hu

A hvg.hu információja szerint több mint húsz, nyolcadik kerületi MSZP-tag lép be kedden délután a Magyar Szociáldemokrata Pártba. Pedig senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy mit képvisel, illetve hova tartozik a vérbolsi őskövület, az orosz ügyleteken tízmilliárdokat kereső, az orosz fehérgalléros bűnözőkkel kíváló kapcsolatot ápoló politikai gengszter, Kapolyi László.

HunHír.Hu

A hvg.hu információja szerint több mint húsz, nyolcadik kerületi MSZP-tag lép be kedden délután a Magyar Szociáldemokrata Pártba. Pedig senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy mit képvisel, illetve hova tartozik a vérbolsi őskövület, az orosz ügyleteken tízmilliárdokat kereső, az orosz fehérgalléros bűnözőkkel kíváló kapcsolatot ápoló politikai gengszter, Kapolyi László.

Mindent, csak nem a szociáldemokráciát. Gyurcsány építi a hatalma harmadik lábát. Pártay Tivadar, a Kisgazdapárt örökös, tiszteletbeli elnöke, Antall egyik legtöbbet tudó barátja már 1992-ben a legnagyobb veszélynek látta Kapolyi, és az egykori kommunista szóvivő, Bányász Rezső tevékenységét a demokrácia aláásásában, a hatalom átmentésében és megtartásában.

Az MSZP és a kormány politikáját vállalhatatlannak tartó, több mint húsz nyolcadik kerületi MSZP-tag döntött úgy, hogy a jövőben az MSZDP színeiben politizál. Információnk szerint ők kedden délután lépnek be az MSZDP-be. A tömeges ,,átigazolás" mögött az MSZP-n belüli feszültségek állnak: több - elsősorban ,,öreg", a párthoz évtizedekig hű - szocialista tag úgy véli, a Gyurcsány Ferenc vezette párt nem a baloldali értékeket képviseli.

A tömeges átlépés azért is érdekes, mert a Kapolyi László elnökölte MSZDP tavaly év végén együttműködési keretmegállapodást kötött a szocialista párttal. Az együttműködési keretmegállapodásban az olvasható: mindkét párt vállalja, hogy tagsága bővítését nem a másik párt szervezeti köréből oldja meg.

Szociáldemokrata forrásokból a hvg.hu úgy tudja, az MSZDP vezetése azt reméli, hogy az átigazolások hatására pártjuk megerősödik, s a két év múlva sorra kerülő választásokon az MSZP szövetségeseként tűnhet majd fel. Bár a kilépő szocialisták éppen az MSZP - számukra vállalhatatlan - politikája miatt lépnek át az MSZDP-hez, a Kapolyi László vezette párt számára nem kérdés, hogy szükség esetén az MSZP mellé állnának.

Január végén Zuglóban három MSZP-s önkormányzati képviselő lépett ki az MSZP-frakcióból, majd megalakították a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) XIV. kerületi képviselőcsoportját. Január elején Óbudán lépett ki kilenc önkormányzati képviselő az MSZP képviselőcsoportjából, majd megalakították az MSZDP III. kerületi képviselőcsoportját és alapszervezetét.

HunHír.Hu - hvg.hu

2002 végén egy magánnyomozó betéti társaság megbízást kapott Orbán Viktor leköszönt kormányfő, Simicska Lajos egykori APEH-elnök és Kalmár István, a Magyar Posta volt elnök-vezérigazgatója levadászására. A magánnyomozó cég nem kevesebbet vállalt, mint hogy e három emberről dokumentáltan annyi terhelő adatot gyűjt össze, amely elegendő lesz egy ellenük indítandó büntetőeljárásban történő elmarasztaláshoz. A féléves időtartamra tervezett törvénytelen nyomozásnak csupán a rezsiköltsége majdnem százmillió forintra rúgott, megrendelő azonban így is akadt.

A Medgyessy-kormány hivatalba lépésének napjától kezdve folyamatos volt az üldözés. A KEHI, az APEH, a rendőrség Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatósága, a ProWare Kft. mint magánávó, a Keller-államtitkárság. És most kiderült, voltak mások is, legalább ez az egy, a Finder Bt. Hát nem őrület? Még egy bt.-vel megpróbálták „lebuktatni” Orbánt meg Simicskát…

Medgyessy azt mondta a kampányban, hogy nem kell majd lecserélni a hivatali telefonkönyveket? És mi lett a telefonkönyvekkel?

A tónus azóta sem változott. Ha tehetik, gyalázkodnak. Tessék csak meghallgatni Gyurcsány Ferencet. Tessék elővenni a régi sajtót, akár nyomtatottat, akár elektronikus anyagokat.

Tételesen felsorolható, kik vettek és vesznek részt ma is a folyamatos bolsevizmusban, a mindent átható gyűlölködésben. Aminek jellemző terméke a Vágó István-féle minapi megnyilatkozás egy „társasági lapban” – mert nagy a baj, és amikor nagy a baj, akkor minden csatornán ennek kell dőlnie.

A ProWare Kft., amely igazi világbotrányként nyomozhatott (mint magáncég!) állami tulajdonú intézmények hivatali titkai között (amiért milliárdos nagyságrendben számlázhatott is), szóval ez a ProWare Kft. sorozatosan tette az ajánlatokat az Orbán-adminisztráció kisebb-nagyobb tagjainak, hogy ha „énekelnek”, akkor milyen jó lesz nekik… Mert a ProWare csak politikailag volt alkalmas, szellemileg olyan volt, mint főnöke, a dzsib-dzsubi rendőr Tarjányi Péter, aki arra volt a legbüszkébb, hogy ő biztosította annak idején a Budapesten keresztül alijázó (poszt)szovjetunióbeli zsidókat.

keller milliárdnyi pénzt vitt el az állmakincstárból és csupán a fekete rémképet, a gyűlöletet keltette vele. A bíróság minden általa bevádoltat felmentett. Egyetlen egy bűntényt nem tártak fel a fidesz és annak ideje alatt végzet intézményi tevékenységek alatt.
Keller mégis millirdnyi közpénzt vitt el büntetlenül.
A párt legnagyobb genyója ez a figura. Gyurcsányi ennek a genny alaknak a szülőatyja, ő maga geny-góc, a d-209 tipusú ügynökeikkel együtt. most és ma sincs másként ezekkel az élősködő és gyilkos -rabló alakokkal.

A magánnyomozó cég, a Finder Bt. titkos és szigorúan bizalmas nyomozásról szóló javaslata termékeny talajra hullott. A finanszírozás egy milliárdos mecénás, a szocialista padsorokban helyet foglaló szociáldemokrata pártelnök, Kapolyi László kezébe került. A pénzügyi szempontokon túl Kapolyi személye lehetett az a garancia, amely biztosíthatta a Finder javaslatában megfogalmazott cél teljesülését: „a hálózat hatékony működtetéséhez a szervezet legitimitását alátámasztó olyan megbízással kell a szakirányítást végző vezetőket ellátni, amely valójában kifejezi a politikai és hatalmi akaratot”.

A javaslatot tett követte, a felek – a Finder és Kapolyi cége, a System Consulting – 2002. december 18-án megkötötték a megbízási szerződést. Ezt pár hónappal később ugyanezzel a tartalommal úgy módosították, hogy a szerződő fél Kapolyi László magánszemély volt. Ebben pontosították és szabályozták a Finder Bt. ajánlatát, amelyből az is kitetszik, hogy mindketten – Stocz Gyula üzletvezető és Kapolyi László – gyümölcsöző együttműködésre számítottak. (Az MTV Híradójának értesülése szerint a magánnyomozó cég nevében az a Gubuznai Zoltán járt el, aki korábban az APEH-ben dolgozott elnöki tanácsadóként. Simicska Lajost, az adóhatóság volt vezetőjét tehát épp egykori tanácsadója akarta levadászni. Gubuznai jelenleg előzetes letartóztatásban van, a rendőrség Csányi Sándor OTP-vezető zsarolásával gyanúsítja.)

A szolgáltatás tartalmát a következőkben fektették le: „stratégiai tervezés, szaktanácsadás, bizonyítási eszközök felkutatása, rögzítése, a bizonyítási anyag egyenkénti értékelése, a bizonyítékok együttes értékelése, szavahihető tanúk felkutatása, a tanúk által közölt bizonyítékokhoz kapcsolódó értékelés, különös tekintettel az észlelt tények és a tanúk következtetéseinek elhatárolására, rajtaütések megszervezése és lebonyolítása az eljáró szakhatóságokkal”. Rögzítették az időpontokat, és a feladatoknak ésszerűbb határidőt szabtak az előzetes javaslathoz képest, amelyik fél év alatt a vádlottak padján akarta tudni a célszemélyeket: „A stratégia és taktika elfogadása megbízóval és az érintett együttműködő környezettel: 1 hónap. Erre épül, s már a kezdetektől zajlik a tervek végrehajtása, utóellenőrzése, amelynek határideje: 3 hónap, amely munkavégzési idő, igény szerint, meghosszabbítható (2 év).” Ugyanezen a napon Kapolyi László meghatalmazást bocsátott ki a Findernek, hogy ügyükben „a szerződésben foglaltak szerint teljes jogkörben eljárjon”.

Érdemes belepillantani a titkos nyomozás költségvetésébe is. Eszerint a csapat hat fő szakértőből és két fő szakirányítóból áll. Míg előbbiek havi félmillióért dolgoznak, utóbbiak havi két és fél millióért irányítják a bizalmas nyomozást. Valószínűleg a későbbi viták elkerülése céljából a szerződésben a felek megjegyzésként rögzítették, hogy az adatok HUF-ban – azaz hazai pénzeszközben – értendők. „Telekommunikációs költségekre” fejenként, áfa nélkül havi 50 ezer forintot, a közlekedés és a szállás költségeire pedig havi 200 ezer forintot terveztek a vadászok. Utóbbinak talán az lehet a magyarázata, hogy a cég irodája ugyan Budapesten volt, s a célszemélyek is a fővárosban laktak-laknak, ám a Finder Bt. karcagi cég. Beszédes adat az is, hogy a 2000-ben alapított Finder Bt. a nulláról indult, alapítóinak tapasztalatukon kívül egyebük nem lehetett. Vezetői ugyanis egyszeri informatikai beruházásra 15 millió forintot tartottak szükségesnek, 30 milliót pedig „előzetes, egyszeri offenzíva-keret információ-vásárlásra” kértek. Ezt újabb, kétszer tíz milliós tétel követte, amelyre – idézve a dokumentumokban fellelhető szakzsargont – „megújuló offenzíva-keret információ-vásárlás” miatt volt szükség. A rezsiköltségek tehát áfa nélkül összesen 95 millió forintot tettek ki.

A szerződés aláírását követő napokban, 2002. december 23-án „előteljesítés” címén a Finder Bt. kiállított egy 55 millió forint plusz áfáról szóló számlát Kapolyi cége, a System Consulting Rt. részére, s az akció máris indulhatott.

Ahogy tegnap ígértük olvasóinknak, ma eláruljuk a munkadíj nagyságrendjét is. Nos, ennek megállapítását a költségekénél valamelyest bonyolultabban rögzítették a felek, s a feladat eredményes végrehajtását illetően mintha némi bizonytalanság tükröződne a meghatározásból: „Munkadíj: eredményességi jutalék-rendszerben, a megtérülő kártömeg 10 százaléka.”

Meglepetéseket természetesen holnapra is tartogatunk. Beszámolunk arról, hogy mire jutott a titkos nyomozás, és a három célszemélyen kívül kik kerültek még a Finder Bt. látókörébe.

Kormányzati vizsgálat. Gyurcsány Ferenc tisztázni szeretné a kormánykörök szerepét a megfigyelési botrányban, hiszen a miniszterelnök tegnap arra kérte fel Kiss Péter kancelláriaminisztert, hogy tájékozódjon a lapunkban feltárt ügyről, és ha szükséges, indítson vizsgálatot. Daróczi Dávid kormányszóvivő azt állította: a Gyurcsány-kormány soha senkinek nem adott megbízást törvénytelen megfigyelésekre. Arról viszont nem beszélt, hogy a Medgyessy-kormány idején történhetett-e ilyen. Medgyessy Péter azonban a Hír Televízió kérdésére közölte, semmit nem tud a szóban forgó ügyről.

Szilvásy György, a polgári titkosszolgálatokért felelős tárca nélküli miniszter kijelentette: nem tud róla, hogy az elmúlt években szocialista politikusok megbízására adatokat gyűjtöttek volna vezető fideszes politikusokról. Szilvásy kizárta, hogy kormányzati hivatalok állnának az újabb megfigyelési botrány hátterében. A tárca nélküli miniszter újságírói kérdésre emlékeztetett arra: politikusról csak az Országgyűlés jóváhagyásával lehet titkosszolgálati eszközökkel információt gyűjteni.

Orbán Viktor, aki egyike volt a titkosszolgálati módszerekkel megfigyelt személyeknek, a Hír Televíziónak azt nyilatkozta: nem lepte meg az ügy. Mint fogalmazott: „Nincs új a nap alatt. Az én szakmámban az ember kések között közlekedik, dolgozik és él. Ismerem az ellenfeleinket elég régóta. Volt a magyar társadalomnak is ideje, több mint negyven-egynéhány esztendeje, hogy kiismerje őket. Nem hiszem, hogy meg kéne lepődnünk.”

Forrás: Mno.hu

Kövér: Hogyan jutott Kapolyi haja alá ez az ötlet?
2002-ben egy magáncéget kellett megbízni az efféle piszkos munkával. Ma nem lehetünk biztosak benne, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal nem végzi azt el. Az elmúlt 18 év nagy tanulsága Tamás Gáspár Miklós szavaival abban foglalható össze, hogy „nem lesz a bolsevik kutyából demokratikus szalonna.” – Kövér László sajtótájékoztatója.

Az elmúlt hetekben többször is bebizonyosodott, hogy a Fidesz politikai ellenfelei még mindig a régi bolsevik módszerekkel dolgoznak. Ugyanis nem csak a szavak szintjén próbálják meg legyőzni a Fideszt, hanem a párt politikusait anyagilag és erkölcsileg is el akarják lehetetleníteni – mondta Kövér László.

Keller László cége még a 2002-es kormányváltást követően azzal bízta meg a Finder magánnyomozó betéti társaságot, hogy folyamatosan figyelje Orbán Viktort, Simicska Lajos egykori APEH-elnököt és Kalmár Istvánt, a Magyar Posta volt elnök-vezérigazgatóját, valamint, mint nemrégiben kiderült, Deutsch-Für Tamást is - emlékeztetett Kövér László. Mint a fideszes politikus elmondta, ennek az információszerzésnek nem csak az lett volna a célja, hogy politikailag és erkölcsileg ellehetetlenítsék a megfigyelt személyeket, hanem az is, hogy büntetőjogilag felelősségre vonhassák őket.

A nyomozás költségeit 95 millió forintban állapították meg, s a nyomozás finanszírozását Kapolyi László cége vállalta magára, és ez a szerződéses kapcsolat több dokumentummal is igazolható, s az is bebizonyosodott, hogy Keller László, volt közpénzügyi államtitkár is érintettje ennek az ügynek.

A Fidesz országos választmányának elnöke kijelentette: Keller László előélete önmagában is sokatmondó. A jelenlegi pénzügyminiszteri államtitkár - aki az APEH felügyeletével is foglalkozik - 2002 után mintegy 40 büntetőeljárást kezdeményezett, többek között a Fidesz pártalapítványának működésével kapcsolatban, emellett feljelentést tett Baranyai László, a Magyar Fejlesztési Bank volt elnök-vezérigazgatója ellen, továbbá Szász Károly, a PSZÁF korábbi elnökével szemben – amit szintén bűncselekmény hiányában mentettek fel, akárcsak Berkecz Mária esetében is. A legtragikusabb eset a 40 eljárás közül az, melyben az APEH egykori bűnügyi igazgatóságának tagjait rágalmazta meg Keller László. Az eljárás öt éven keresztül zajlott, s a megvádoltak egyike öngyilkosságot követett el, összeroppanva a terhek súlya alatt - emlékeztetett Kövér László, majd hozzátette: a fent említett esetek mindegyikében megszüntette az ügyészség az eljárást, ugyanis kiderült, hogy egy ügyben sem történt bűncselekmény. A jelenleg kipattant ügyet is ezeknek a régi eseteknek az ismeretében érdemes csak megvizsgálnunk.

Kapolyi Lászlóval kapcsolatban fel kell tennünk azt a kérdést: honnan vette a bátorságot arra, hogy egy magánnyomozó cégnek ilyen jellegű politikai tartalmú megbízatást adjon, miért éri meg neki, hogy 100 milliós nagyságrendben finanszírozzon egy tisztességtelen és törvénytelen eljárást? - fűzte hozzá a képviselő. De Kapolyi László vállalkozói tevékenységét figyelve elég könnyen megtalálhatjuk a válaszokat: az egyik ok minden bizonnyal az, hogy a Magyar Villamosművek Kapolyi cégével közösen épít 50 milliárd forintnyi értékben erőművet Vásárosnaményban, s valószínűleg megvan annak az oka, amiért éppen Kapolyi cége kapta meg azt a lehetőséget, hogy ebben a beruházásban részt vehessen - mutatott rá a politikus. A másik esetleges válaszlehetőségként azt az ügyet említette meg Kövér László, hogy a Magyar Villamosművek közbenjárt az ukrán szolgáltatóknál annak érdekében, hogy Kapolyi cége olcsóbban kapja másoknál az áramot.

A fideszes honatya kijelentette: a bolsevista hatalomgyakorlás a végjátékához közeledik, hiszen jelenlegi politikai hatalom mindent kipróbált már az ellenzéken és az állampolgárokon, amit a világ 1917 óta a bolsevikoktól megtapasztalt. Ma már arra a kérdésre is megvan a válasz - amit még 1990-ben tett fel Tamás Gáspár Miklós -, hogy „vajon lesz-e a bolsevik kutyából demokratikus szalonna?”, ugyanis az elmúlt 18 év egyértelműen bebizonyította: bolsevik kutyából soha sem lesz demokratikus szalonna - húzta alá Kövér László.

Sajtótájékoztatója végén a Fidesz országos választmányának elnöke leszögezte: ahhoz, hogy az országban zajló események véget érjenek, politikai fordulatra van szükség. S ehhez az kell, hogy a jelenlegi koalíció távozzon a hatalomból, a Kellerhez és Kapolyihoz hasonló alakok pedig még a közélet közeléből is.

Kövér szerint nincs szükség vizsgálatra, hiszen az elmúlt időszak vizsgálatai bebizonyították, az csak a felelősség elmaszatolásához vezetne. Egy normális országban egy nappal később Keller már nem lenne államtitkár.

(mno.hu)

Többletforrás?

Többletforrás?

A cukorgyárbezárásokról : az EU azért fizet, hogy a magyar gazda NE termeljen, megvannak a (túl alacsony) kvóták, és emiatt drágult meg a cukorrépa, amivel ugye minden gyárat lehetetlen helyzetbe hoztak.

A EU így kiirtja az árakat leszorító túltermelést. Emiatt nemsokára nagy élelmiszeráremelkedés várható, és ez is a bankár-neolib elvek alkalmazásának hatása. Az EU-s propagandával ellentétben nincs verseny, tesznek róla, hogy ne legyen, sőt tervezett mezőgazda-ellehetetlenítés van...

A különféle állami beruházásoknál, építkezéseknél nem a beszedett pénz és az elköltött különbségét finanszírozzák hitelből, hanem az egészet! A beszedett pénz a kamatokra megy kizárólag. Tehát bármit, amihez az államnak köze van, hitelből finanszíroznak, akkor is, ha elvileg megvolna rá a pénz. Mindenre rárakódik a 7-8%-os kamat, az önkormányzatok járandóságára is, amit aztán a cigók segílyezésére osztanak ki. Tessék megnézni a heti államkötvény kibocsájtásokat, és összeadogatni. Az egész országot hitelek működtetik, ha szükséges, ha nem, hogy a külföldi zsidó hitelezők minden megmozdult forint után megkapják a "tizedet"...

Hogyan jutna többletforrásokhoz a jobboldal? Jelentős mértékben javítható a kts vetés helyzete a tipikus szoci-szadi klientúra-etetési pénzcsapok elzárásával... a szoci-szadi párt egyik fő előnye a vesztét is jelent(het)i...a sokat emlegetett beágyazottság...értsd széles klientúra-kör, amit "etetni kell"

Medgyessy Péter mikor távozott ezt (is) mondta :

"Az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel."

És akkor nem elég nekik, hogy kifosztanak minket, még mocskolnak is a médiájukban. Ez a hálátlanság a befogadó ország iránt a zsidók részéről az egész világon általános, izraelt kivéve. :-)

Az szdsz-es zsidó Glatz Ferenc írta "A magyarok krónikája" című munkájában (Budapest 1996. 9. oldal.)
http://reakcio.blogspot.com/2008/03/ami-trtnelemknyvekbl-kimaradt.html

“A magyar embernek évszázadnyi időbe tellett, amíg a lovaglástól elgörbült lábával megtanulta az eke utáni egyenes testtartást, és leszokott arról, hogy gyönyörűségét lelje az asszonyok és a gyermekek lemészárlásában.” - Glatz Ferenc

Részlet a Heti Magyarország 1993. február 26-i számából: amiből kiderül, a bőgyatya-fütyülős barack kijelentést valóban megtette a zsidó Landeszmann rabbi.

Tony Curtis magyar származású amerikai filmszínész kedden baráti látogatást tett a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) budapesti székházában, majd megtekintette a Dohány utcai Zsinagógát.

A Magyarországot népszerűsítő rövidfilmek forgatására hazánkba ékezett Tony Curtis kötetlen beszélgetésbe bocsátkozott a Mazsihisz vezetőivel és munkatársaival. Az informális találkozón Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója is jelen volt.

Részletek a beszélgetésből: LGY = Landeszmann György, ZG = Zoltai Gusztáv

"- Curtis: Sokszor elhangzik önökkel szemben, hogy nem ismerik be hibáikat, amiket a történelem folyamán elkövettek. Gondolnak itt például a század eleji történelemre - Kun Béla, Szamuely Tibor, Landler Jenő működésére. Ők - köztudottan - zsidók voltak.

- LGY: Hányan politizáltak abban az időben?

- Curtis: Sokan. Mégis, az történelmi tény, hogy amikor Szamuely végigment a Lenin-fiúkkal a falvakon, ott rettegésben tartották a polgári lakosságot. Útvonalukat akasztott emberek jelezték.

- LGY: Hol? Ez hol van leírva? Honnan veszik ezt?

- Curtis: Történelmi könyvekben lehet erről olvasni, mint ahogy lehet az 1945 utáni évekről is, amikor Rákosi, Gerő, Farkas, Vas Zoltán, Révai, Péter Gábor működött.
Ezektől a zsidóktól a magyarországi zsidóság miért nem határolódik el?

- LGY: Ez egy elmebetegség. Miért kéne elhatárolódni tőlük?
Az inkvizíciótól elhatárolódott már a katolikus egyház?
Nem határolódott el. [Azóta bocsánatot kért a pápa]
Isten nevében gyilkoltak évszázadokon keresztül. Ki vonja felelősségre őket?

- ZG: Aki isteni törvények ellen vét, a mi vallási törvényeink szerint nem számít zsidónak.

- LGY: Ha felsorolnánk azoknak a zsidóknak az értékeit a magyar kultúrában, amit ha kivonnánk Magyarországról, akkor nem maradna más, csak a bőgatya és a fütyülős barack.

Curtis: A mai kormány és a keresztény egyházakat képviselő főpapok megkövették a magyar zsidóságot azért, hogy nem tudták megakadályozni a német nacionalisták által elkövetett embertelenségeket. Nem gondolják, hogy ezt a gesztust viszonozni illene?

-LGY: A kormány mikor kért bocsánatot? A kormány sosem kért bocsánatot. Mikor kért? Szeretném tudni! És hogyha bocsánatot is kért, akkor mi van? Bocsánatkéréstől nem lehet feltámadni."

Elég szélsőséges magyarellenes szöveg, nem? Sajnos a tetteik is olyanok, mint a szavaik.

Csaló vállalkozók?

Csaló vállalkozók?

Hogyan fogod tudni manipulálni a médián szocializálódottakat mikor szerintük te hiteltelen vagy, ...ugyanis a média ezt sugallja, hogy aki a kormány ellen beszél, az romlásba viszi az országot. Szerintem sok időbe telik valóban meggyőzni őket, hogy a média szar. Sokan sopánkodnak győzikén de rengetegen nézik és bizony hiányozna sivár életükből a heti betevő. Sok ember számára amit az újságban olvas, amit a tv-ben rádióban hall, az hiteles. A média hitelesít számukra, ez a média varázsereje.

A bankár gondolkodású neolib közgazdászok meg sem probálják a szociális elveket humánusan kezelni. Papiron, számokkal probálják behatarolni egyes emberek jólétét/vagyonát/jövedelmi viszonyait.

Nem csekély aljasság szükségeltetik a "vállalkozók mind adó és TB csalók" című hazugság terjesztéséhez. Egyetlen célja a vállalkozók ellen hergelni az országot. Miért? Mert azok soha nem szavaztak, és nem is fognak a kommunista csürhére. 70%-ban Fidesz és Jobbik-szimpatizánsok. Ez a jelenlegi köztörvényes bűnözőkből összegajdolt államvezetői apparátus szemében halálos vétek. Arról persze kussolnak, hogy LQRT fercsi pakettja minden egyéni vállalkozó zsebéből minimum fél millát ránt ki éves szinten. Sajnálkozzunk azokon, akik segélyből, meg állami jövedelemből élnek? Egy lófaszt. Megérdemlik. Ezeknek a komcsiknak nem elég nyomorba dönteni azokat, akiknek eddig sem volt túl sok jövedelmük, most meg csalóknak kiáltják ki őket jó előre: "máris csalási lehetőségek ötleteit cserélgetik egymással az emberek". Ezeknek a hitvány bűnözőknek csak odáig terjed a szellemi színvonala, hogy azt feltételezik-tekintve hogy ők is ezt teszik- mindenki csaló. Mikor lesz már ennek vége?

Ugyan ki a ménkű utalja át az államkasszába havonta azt a pár száz milliárdot, ami a hazudós költségvetésnek abban a sorában van, hogy a "gazdálkodó szervezetek befizetései" meg a "fogyasztáshoz kapcsolt adók"? Ami ebben az évben tíz hónap alatt 2870 milliárd? Tán a Mari néni, az egyetem takarítónője? Vagy az óvodai dolgozók, tanítók, tanárok, ápolók , orvosok, netán a hivatali aktatologatók? Frászkarikát. Azok a csalóknak bélyegzett vállalkozók, akik a balmédiában minimálbérre bejelentett milliomosoknak vannak bemutatva. Ez akkora hazugság, mint az Országház. A vállalkozók, még ha minimálbérre is vannak bejelentve, fillérre el kell számoljanak minden bevételével, és ezt láthatóan meg is teszik. A téesztitkári hivatal kimutatása szerint például az áfa jellegzetesen, negyedévente kiugró állami bevételeket mutat. Ez nem véletlen. Ilyenek a jogszabályok. A kisvállalkozások negyedévente kötelesek befizetni azt az átlag pár százezer forintnyi áfát. Ha gyakorítják a befizetési kötelezettséget, attól még nem lesz több bevétele a bunkóvári kormányzatnak, legfeljebb kevesebb lesz az egyes hónapok bevételei közti különbség. A hazugmédia azt harsogja, hogy minimál BÉR. Arról meg kussol, hogy egyéb jogcímeken (ami nem képez például nyugdíjalapot, de az nem érdekes, mert azt a kort úgysem érjük meg) a "minimálbéresek" bizony leadózzák azt a feketegazdaságosnak hazudott bevételüket. Ha máshol nem, a multiknál vásárolt termékek árában. Ja, hogy ebből az országnak nincs haszna? Az kizárólag a böszme kormányzat hibája.

Arról is mélyen hallgatnak Gordonkáék, hogy az EU-ba havonta fizetnek 18 milliárdot, visszafele meg csak másfél jön. Azt is oda irányítja Bajnai Gordon és Lamperth Mónika a kormányközeli cégeknek. Megye helyett régiókat csinált a kormány ugye, ott meg kormánypárti többség van. Zárt üléseken dől el sokszor, ki kaphat uniós pénzeket egyáltalán, ezeken a zárt üléseken csak kormánypártiak vannak. Hülyítették a népet a 8000 milliárdos Eu-támogatással, amit egyes gyengeelméjűeknek úgy magyaráztak el, hogy mindenkinek jut mittomén' hányezer ojró. Azok meg beszopták, ezért szavaztak a maszopra. Kíváncsi vagyok, hány év kell nekik ahhoz, hogy rájöjjenek, egy fillért sem fognak kapni a smucig krumplizabálóktól. A lakosságot havonta 100 milliárdos nagyságrendben "támogatják", a felvett, és eltapsolt ezermilliárdok kamata meg kábé ugyanekkora? A "családtámogatás" egy ezres (persze milliárban, januártól oktöberig), az elgatyásodás ára meg 856? A kormányzati, "rendkívüli és egyéb" kiadások meg 63? Pár százan elköltenek annyit, mint amennyi átlagosan egymillió emberre jut? A "Költségvetési szervek kiadásai" 1817, ez viszi a bevétel nagy részét. A népesség tizedrésze költi el a bevétel kétharmadát! Aki megtermeli a jövedelmet, az meg csaló, mert nem adja oda ezeknek a gazembereknek.

Fletó királysága első négy hónapjában (6-10 hó) 226 milliárd deficitet produkált. Többet, mint Megyó ugyanennyi idő alatt. Még be is jelenti, hogy trükkök százait követték el -amiről persze nektek nem kell tudnotok. Meg eztán nem csinálja? Akkor mi volt a 2007 november végi 100-as hitelfelvétel? Nem tán szufficitesre kéne kozmetikázni a novemberi áht-adatokat a Mikulás-napi jelentés időpontjára?

Egykulcsos adó reakció

Egykulcsos adó reakció

Balogh Ákos Gergely kedvenc szavajárása "funkcionális analfabéta" (aha, az, aki mondja) aztán csak meg kell nézni ő hogyan szerkeszt mondatot... xD

Itt van róluk egy haiku, de inkább nem énekelem el :-D

Lehet, szerencsétlen Reakciósok
még csak észre se veszik,
hogy létezésük csupán marketingfogás
Nobilis uramék számára.

Vitathatalan tény, hogy a nemzeti érzelmű
tábor a közvélemény mára aktív, öntudatos és
számottevő létszámú csoportja.

Mondhatni markáns piaci szegmens.

Egy ilyet kiaknázatlanul hagyni pedig
hiba lenne Nobiliséknál, ha ideológiailag
elvileg nem is passzolnak az ő világképükbe,
csak hát az nincs nekik más csak a Mammon.

Tehát meg kell őket is szólítania
valamilyen orgánummal.

Ennyi a Reakció jelentősége és ennyit is ér
az elkötelezettsége bármiféle eszmeiség mellett.

A Reakciós gyerekek csak kis média-yuppiek
akik jó pénzt meg népszerűséget igyekeznek
csinálni a médiapiacon.

Korábban UFI előfizető voltam, majd vettem a lapot. Amikor az történt ami a Magyar Narancsnál már előfordult (tulajdnonsváltás), akkor nem is vártam mást. A Bálint sem véletlenül távozott.

Ergéről régebben azt írtam, a kommentjei alapján, hogy "vmi sokat kommentelgető szdsz-es csávó". Hát nem. UFista újságíró. Ez mondjuk nem lepett meg túlzottan... :-)

Azt a trágár " végre,végre,végre " című postot is ő írta. Feltehetőleg. Mert ott azon a blogon nem szokás aláírni a cikkeket. Ez szerintem inkorrektség. (itt mindent Scall Fast ír amúgy)

Az biztos, hogy a Reakció nem jobboldali. Az is biztos, hogy aki gyurcsányi, Horn Gábor oldalán, azzal karöltve pózol, és jogszabályellenes tüntetésben együtt vesz részt ezekkel, az nem lehet más, csak balszélső.

Aki reakciósként nácizza, és cimkézi a jobbakat, az csak balliberális szélsőséges nézeteket valló lehet.

A reakciósok, Turul , Ergé , Reactionary mind ilyenek. Az, hogy ők minek szeretnének látszani, az legyen kaméleon viselkedésüknek betudható.

Én hungarista vagyok, és nem hazudom azt magamról, hogy liberális vagyok. Ők neoliberálisok, és nemzeti
konzervatívnak hazudják magukat.

De kevésbbé vannak középen, mint a szociknak szavazatot gyűjtő Kupa Mihály féle Centrum, vagy a ballibeket támogató (zsidó nevek felsorolása következik) Leisztinger - Schmuck Andor - Dávid Ibolya - Herényi Károly féle MDF. Ezek mind olyan kakukktojások, mint a Reakció, csak szélsőségek nélkül. A rekciósok azonbal a paletta balszélén, a szélsőségesek között helyezkednek el. Nézeteik, viselkedésük, és megnyílvánulásaik alapján. Lásd feljebb.

SZDSZ és gyurcsányi szimpátia, közös megmozduléások, egymás elismerése, a másik oldal nácizása stb. Reakció = szoc-lib magyarellenes szélsőségesség.

A "Secret of Monkey Island" játékokban mindig volt valami beszólós párbaj. Emlékszem egy sértésre :

"Úgy írsz, mint egy buzi". Nos, ez a jópofizós állaza stílus amit ők képviselnek, az indexes bulváros példát követve, pont ilyen. XD

Ács Feri Ufi-s újságíró - valami 20 éves kis elkényeztetett, burokban élő, gazdag zsidó yuppie gyerek javaslata a haza fellendítésére :

"- Nyugdíjak befagyasztása öt évre" NO COMMENT, vagy talán csak annyi, éljél te ezentúl 5 évig havi 40 000 forintból, fizess belőle rezsit, kaját, meg mindent. A dögkeselyű zsidó HILD -nek és a hasonló, idősek kifosztásából élő patkényoknak kiváló olcsó ingatlanszerzési lehetőség lenne, nyilván LEISZTINGER, az ingatlancápa is jól akar járni, jé, Nobilis vele is jóban van, összenő ami összetartozik.

Ergé (a monogramja a nickneve, Rajcsányi Gellért - a "kultúra" rovat szerkesztője)

1; - már felcímkézte a jobboldalt a náci jelzővel saját szántából;
2; - kiállt és közösséget vállalt gyurcsótánnyal, miközben szavai ellenkeznek cselekedeteivel, s össze-vissza vagdalódzik. Tettei sokkal szóbeszédesebbek, mint egyéb megnyílvánulásai. ebből a szempontból tök mindegy, hogy mi van a feliraton, vagy hova pozicionálja magát, ha Tomcat boltja ellen uszít, vagy/és az SZDSZ, MSZP vezéreivel közösen, illetve velük együtt demonstrál egy hülyeségen rágódva velük, törvénysértő módon.

Mert a szociálliberalizmus zászlaja alatt és Ergé szélsőségei között a baloldalon ez is megfér, ez marad szélsőbaloldaliság, és ahogy ő említi náci-zmus.

Jól besült az önreklám
2008.04.12. 20:30 Max Power
A gyenge ötletet szánalmas kivitelezés követte, mikor az önmaga megfogalmazásában "konzervatív jobboldali" Reakció egyik szerkesztője villámcsődületet szervezett a polóbolt elé. Sodi felvette az egész jelenetet. Látjuk, amint a 10-12 összeverődött járókelő (a videón ennyi látszik) aktívabb része szópárbajba, majd folyamatos hátrálásba szorította a szervezőt. Így nehéz lesz az Üzenetet eljuttatni a tömegekhez.

Megkérdezték és én is csatlakozom: mi értelme volt egy tavalyi, fogyasztóvédelmi aktust politikai mázba forgatni (az érezhetően lejárató szándékon kívül)? A Tékozló Homár gyengébb pillanatait idézi fel, hogy elveszett a számítógépes rendelés egy ruházati boltban. Erről is, mint oly sok gonosz tettről, a köztünk bujkáló alsónadrág gnómok tehetnek, akik világuralomra törve megcélozták a felsőruházati termékeket. Értelmetlen hülyeségeket itt is olvashat.

A keresztkérdések tüzében viszont kiderült, a reklámozni kívánt sajtótermék tulajdonosi köre megegyezik a bevallottan balliberális szellemű Index.hu portáléval. Nincs ezzel semmi gond, több szalonnát kell a tűzben tartani, legfeljebb a hitelesség csorbul kicsit. Egyébként már értem a sok főoldalas ajánlót. Mondhatjátok, elég az árokásásból, miért ne lehetne ettől a Reakció még elfogulatlanabb. Azért. Mert Magyarországon vagyunk.

Turul_2k2 megmutatta, mekkora különbség van egy szerkesztőség langymelegében firkálgatni versus párbeszédet folytatni, kínos kérdésekre válaszolni. A komolytalanság igazi kommunikációs válságba torkollt. Újságot továbbra sem veszem.

Utálom a hazugokat, így itt az ideje konkrétan ráutalni, miért is neoliberális valójában a "polgári underground" "konzervatív liberális" (ilyen nincs vagy egyik vagy másik) Ufi blog.

Együtt tüntettek Fletóékkal, Balogh Ákos Gergely jól beégett (megérdemelten), most meg ugyanazt mondják mint Kóka :

"Bár az egykulcsos adó önmagában nem csodafegyver és nem oldja meg az ország összes gazdasági problémáját, a példák azt bizonyítják, hogy lemaradunk azok mögött, akik ezt bevezették - mondta Kóka János, az SZDSZ elnöke az európai körútjának tapasztalatait összegző sajtótájékoztatón szombaton. A csalással megválasztott pártelnök emlékeztetett, hogy az SZDSZ 1998 óta egykulcsos adót javasol. (FH)"

Az APEH volt elnöke, a Corvinus Egyetem tudományos kutatója szerint az adórendszerben szükség van átalakításokra, de az egykulcsos rendszer a többség számára adóemelést jelent.

A szlovák 19 százalékos kulcs számos alapvető termék esetében négy százalékkal magasabb, mint a hazai 15. Az egykulcsos szja esetében a kedvezmények köre is jelentősen megritkul, legalábbis az azt bevezető országok példája szerint. Egyébként az átlagos terhelés a személyi jövedelemadónál Magyarországon 20,5 százalék, tehát nem sokkal magasabb, viszont itt az átlag úgy keletkezik, hogy az alacsony jövedelműek kevesebbet, a magasabb jövedelemmel rendelkezők viszont többet fizetnek. A régi uniós országok egyikében sincs lineáris személyi jövedelemadó, mindenütt a magyar rendszerhez hasonló sávos, progresszív adóztatás folyik, és a jövedelmi rétegződés ismeretében nincs is komoly szándék a lineáris adóztatás bevezetésére.

Az egykulcsos adó pedig, hogy mondjam, kiszúrás azzal, aki a kis pénzének mondjuk, az eddigi 12 helyett a húsz százalékát adja oda ezután és nagy jótett annak, aki a nagyobb jövedelméből adózik majd SOKKAL kevesebbet...

De emberség, belátás, és szolidaritás is van a világon. Nekem van egy ismerősöm, aki a versenyszférás állásával milkó felett keres, de ő sem akar egykulcsost, mert látja, hogy az többek közt a szegények jövedelmét életszínvonalát és ezzel vásárlóerejét rontaná, ergo NEM lehet csodát tenni, ugyanaz a pénzmennyiség kering a gazdasági folyamatokban. Ki fog fogyasztani, ha nyomorban élnek az emberek mert agyon vannak adóztatva?

Az egykulcs átcsoportosítja a jövedelmeket : a gazdagnál meghagy, a szegénytől pedig elvesz.

Ilyen a fordított neoliberális MDF SZDSZ MSZP féle zsidó Robin Hood : a gazdagnak adja, amit a szegénytől elvett.

2 millióból lazán kifizetek SZJA - adóba 40%-ot, de 70 ezres minimálbérből ugyanez, vagy akár 25% is kemény lehúzás volna. Íme a kiváló érv és példa, üthetetlen érvelés.

Mindenki Szlovákiával jön, de például Németországban nincs egykulcsos adó. Néha úgy nézzetek el Salgótarjántól északra, mi van ott, néhol még a legvadabb szabolcsi rögvalóságon is túltesz. Pozsony környéke fejlődik csak igazán, amúgy 3 multi adja az exportjuk 75%-át, és ennek haszna nem a szlovák államé, hanem a multié.

DEMOKRATA.hu Szlovákia komoly regionális különbségekkel küzd. Míg a GDP mintegy 26 százalékát előállító pozsonyi megye az egy főre jutó GDP tekintetében évek óta a régi, 15 tagú EU átlaga felett teljesít, addig a legfejletlenebbnek számító Kelet-Szlovákia alig éri el az uniós átlag 35 százalékát, és így az Európai Unió tíz legfejletlenebb régiójának egyike. Tavaly a pozsonyi megyében 5,4 százalék, a legelmaradottabb eperjesi megyében pedig 22,8 százalékos volt a munkanélküliség. A szociológusok véleménye szerint a meglévő látványos regionális különbségek a jövőben tovább mélyülnek, ezért Szlovákiában egyenesen civilizációs törésvonalakról beszélhetünk.

Szlovákia gazdaságának egyik gyenge pontja, hogy az export java gyakorlatilag három nagyvállalatra fókuszálódik: a pozsonyi Volkswagenre, a Slovnaftra és a US Steel tulajdonában álló kassai acélműre. Júliusban például, amikor a Volkswagennél üzemi szabadság van, Szlovákia külkereskedelmi mérlege látványosan romlik.

Szlovákia költségvetésének helyzete javult azzal, hogy a háromféle adónemet - társasági, áfa és szja - egyetlen, 19 százalékos kulcs alá sorolták, de ennek ára az volt, hogy a szociális juttatásokat is megnyirbálták, ami elsősorban az elmaradottabb régiókban okoz megélhetési gondokat. Ezért is mondják az elemzők, hogy a szlovák gazdasági csoda valójában kizárólag Pozsonyra és térségére, vagyis az országnak az egyik, méghozzá a kisebbik felére koncentrálódik.DEMOKRATA.hu

Az egykulcsos adóval nem értek egyet, mert aki többet keres, az fizessen többet is a kasszába. Viszont több sáv kéne és a járulékokat is csökkenteni kell. Segély csak akkor, ha a gyerek iskolába jár. Minimálbérnek jelentôsen el kell térni - felfelé- a segély összegétôl. Amúgy jelentôs adókedvezmények a gyerekeket nevelôknek. Nem készpénz! De mindezt csak úgy lehet, ha van mellette egy nagyon átgondolt gazdaságfejlesztési program Eu pénzbôl, hogy munkahely legyen, mert különben hiába minden. Részmunkaidô! A multikat, bankokat is sokkal jobban kellene adóztatni, semmiféle kedvezményt, pláne mentességet nem kaphatnak.

Még egy bevételi lehetőség van. Adóztatni a tőkejövedelmeket. Igen, egyáltalán adóztatni. Mert hogy jelenleg a dolgok állása úgy fest... :

A TŐKEJÖVEDELMEK JELENLEG TELJESEN ADÓMENTESEK, MÉGPEDIG KORLÁTLAN ÖSSZEGHATÁRIG.

Égbekiáltó igazságtalanság és aránytalanság, ez minden, csak nem közteherviselés.

Miért Reakció

Miért Reakció

Válasz a shoutboxos kérdésekre :

Egyébként él a http://www.demokrata.hu archívum is, csak aki tehetségtelen, az nem tudja kezelni. A gugli nem keres se a Demokrata se a Heti Válasz archívumaiban, előre jelzem, úgy soha nem találsz meg semmit. Pl. Tőkéczki írásai, amiket a lapban olvastam, és kíváncsi voltam rájuk, "schwarze hölle", de még a yahoo sem látja.

Én megmondom, miért nem.

A KERESŐROBOTOK TÖBBSÉGE A TÖBB FRAME-ES OLDALALKAT NEM JÁRJA VÉGIG TELJESEN.

Csak az első frame-et. És a robot FELÜLRŐL JOBBRA sorrendben olvas, csakúgy mint az ember a papírról.

A http://www.mogyoro.hu oldal alatt lehet kommentekni a bejegyzéseket, és ezt sem látja a google. (amúgy jó drága pc bontó, van olcsóbb) xD

Gazdag István honlapja : http://www.antidogma.hu/

Persze ő FÜGGETLEN, és nem az INDEX.HU tulajdona. Azért kell az ufinak mocskolni őt és általában mindenkivel primitíven személyeskedni a VALÓDI nemzeti oldalon.

Definíció : Az a valódi nemzeti oldali sajtó, aminek nem zsidó a tulajdonosa.

Az egész ufi-lufi szerkesztőségnek nincs annyi háttérismerete mint neki! ­ "A szellem szabadságáért" ez Gazdag mottója.

De az UFI-t Isten bünteti. Mert nekem jutott előbb eszembe a Reakció mint blogcím. Elmondom a sztorit miért.

http://reakcija.com/ ezért :-)

(még mindig nem vagyok szlovák)

Sőt.

Fascism is generally considered to be reactionary due to its glorification of ancient national history and some of the social arrangements prior to the industrial revolution of the 19th century. The Italian fascists showed a desire to bring about a new social order based on the ancient feudal principle of delegation (though without serfdom) in their enthusiasm for the corporate state. Mussolini also said that "fascism is reaction" and "Fascism, which did not fear to call itself reactionary ...has not today any impediment against declaring itself illiberal and anti-liberal." angol wikipedia idézet

Amúgy Pozsonyi Ádámtól lopták az ötletet többek szerint az UFI új nevének kiötlői. Reakció, reakciós, ő mond ilyeneket. Na ő valódi underground, nem pedig astroturfingoló állaza álfüggetlen zsidóbérenc mint az UFI.

http://reakcio.blogspot.com/2008/04/reakciohu.html

Petőfi Sándor 2 verse épp ide illik...

A KUTYÁK DALA "Az INDEX.hu a gazdánk" :-)

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt;
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyheztetett ide.

S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.

Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.

S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!

Pest, 1847. január

A FARKASOK DALA


Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se', hol
Meghúzhatnók magunk.

Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kinoz kegyetlenül;

S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.

Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!

Pest, 1847. január

Antimagyar Reakció

Antimagyar Reakció

Én örülök neki, hogy végre nem csak nekem és még maroknyi embernek világos, hogy az UFI / Reakció hová is tartozik valójában : filoszemita, inkorrekt, hatásvadászul trágár, nyegle mint a zsindexes tóta/subba, és neoliberális.

Mivel az Index tulajdonába került 2007 nyarán, mindez nem meglepő. De azért a dolog nem előzmény nélküli...

http://reakcio.blogspot.com/2007/08/reakci-blog-reakcis-blog-ufi-blog.html
http://reakcio.blogspot.com/2007/08/golden-blog-bunda-hvg-zsid-neoliberlis.html
http://reakcio.blogspot.com/2007/08/ha-az-vk-k-szerkeszthetik-hazudhatnak.html
http://reakcio.blogspot.com/2007/08/magyar-grda-zsid-ufi-blog-d.html

"Összefoglalva, a magyar szélsőjobboldal színe-virága így fest: frusztrált, gyáva neonyilas; fröcsögő, erőszakra buzdító náci honlap; feltűnési viszketegségben szenvedő blogger; zavaros írásokat produkáló ex-Miépes bizniszmen. - reakcio.hu"


Akit a Népszava dicsér, az már nagyon gáz. A Népszava mikor világosodik meg?

A mai népszava-féle megvilágosodás=beállni a sorba, és fújjolni, nácizni a jobboldalt, dicsíteni, glóriázni gyurcsányi dolgait.
Az is jellemző, hogy mindjárt UFI-sok lettek a mai Raekciós egykori szolgák, miközben talán pont most kerültek ennek a szakszolgálatnak az elismert sorába.
Hadrenbe álltatok és hadrendbe fogott a Népszava benneteket. Számít rátok. ezért a dicséret. Éljen Sas Józska elvtárs, aki számít a Kossuth-díjra. Éljen a doromboló cicus. Hajr akció, re-akció-s(h)ok(k).
Ez is egy jó meglátás.

Ha azt nézem, hogy
a kormánykoalíció valójában
mennyire baloldali
és mennyire liberális

szerintem a Reakció
pont passzol melléjük.

LÉpésről-lépésre
apránként besorolnak oda.

egy komment a blogjukról... IGAZ!!!!!!!!!!!

Kutyából nem lesz szalonna, szalonnacionalistából pedig maximum neokon/neolib lehet... az egykulcsos adó csak arra jó, hogy a gazdagok adója a töredékére csökkenjen - a szegényeké viszont kb. duplájára nőne!

Itt amúgy ma vagy holnap lesz egy link a következő postra, ahol az egykulcsos adó, és kisebb részt a szlovák gazdpol lesz a téma. :-) update - itt a link :

UPDATE : http://reakcio.blogspot.com/2008/04/egykulcsos-ado-reakcio.html

Felhívás: UFI bojkott! (forrás : http://www.nibiru.hu)

Az UFI (Utolsó Figyelmeztetés) c. lap bojkottjára hívok fel minden érző magyar embert!

Ezt a lapot is olvastam valaha, de a 2003 októberi majd 2003 decemberi számukban és azóta már számtalanszor, olyan a magyar hagyományokat, legendákat és szellemiséget gyalázó és gúnyoló, köpködő stílusú írások láttak napvilágot, melyek akár a Magyar Narancsnak, az ÉS-nek, vagy a Tilos Rádiónak is "becsületére" válnának. Az UFI a Fidelitas lapja. Ez is jelzi, hogy a Fidesznél mennyire nem mennek rendben a dolgok. Miközben nemzeti húrokra hangolnak, simán eltűrnek ilyen disszonanciákat. Amennyire látom, az UFI előbb-utóbb ugyanarra a sorsra jut majd, mint a Magyar Narancs.

A 2003 októberi cikket illetően az azóta már megszűnt, azaz valaki által felvásárolt dominium.hu közölt egy cikket, ami ma már csak az archívumomban található meg itt. A Dominium.hu jó kis hírportál volt valamikor, sajnos azonban őket is elérte a megszűnési hullám.

Az Utolsó Figyelmeztetés a magyar hagyományok ellen?
Egy jól induló lap súlyos hibájáról

2003. október 07.

Furcsa érzések fognak el, mikor a (papíron) saját oldalunkon lévőket kell kritizálnom. Azért használom a "kell" kifejezést, mert segítő szándék vezérel. Kezembe került az Utolsó Figyelmeztetés című lap ez évi 10. száma. Őszintén bevallom, elégedetten lapozgattam, hiszen a régi Fidelitas-hírlevélből valóban lap lett, a szó nemes értelmében. Sõt, a fiatal gárda érdekes kérdéseket is feszeget, nem ragad le a klasszikus médiasablonoknál. Ennyi dicséret után talán az UFI stábja sem haragszik meg rám, ha felhívom a figyelmüket egy apróságra. Nem először fordul elõ, de most a leginkább szemet szúró, hogy bár a jó alapokra építkező lap cikkei, elemzései alaposak, logikusak, az újság végén található publicisztikák egészen egyszerűen megszentségtelenítik a magyar hagyományokat, és gyomorforgató módon értekeznek olyan sorskérdéseinkről, mint a Pilis megmentése.

A fiatal "újságírók" olyan primitív stílusban beszélnek a Pilisről és a védelmére kelő magyarokról, hogy az a Magyar Narancs című "objektív" lapnak is becsületére válna. Az UFI szerint Szörényi Leventének az ország népe "kattanást" tulajdonít, mert a Pilis szakralitásáról beszélt a Kertész-film forgatása kapcsán. Az UFI publicistájának neve S. H. � ennyit vállalt a deli ember magából, amikor cikkét olyan kifejezésekkel látta el, hogy õ hányni fog attól, amit Szörényi mondott� Hogy a túltapasztalt S. H. mit gondol a Pilisről? Idézzük fel!

"Hogy azért nem lehet ott forgatni, mert a Pilis a nagypánsumér-magyar prekeresztény szellemek gyülekezőhelye, értsd: Piliscsabán ma is él annak a vadásznak az unokája, aki utoljára szellemet etetni járt ki az erdőbe." Majd: "Emese lépdelt keresztül az aljnövényzeten, vállán a meglepően férfias Fájdalomturul, és éppen az utójátéknál tartottak."

S. H. olyan megnyilvánulásokat engedett meg magának, ami még a "túloldal" részéről is undorító lenne. Legalább olyanokat, mint a micisapkás és tetemcafatos esetek főszereplői. A gond az, hogy akkor a Fidesz és a Fidelitas ifjai lázongtak, most pedig átmegy a szerkesztőségi szűrőn egy ilyen iromány. S. H.-ról annyit: látszik, hogy semmit sem tud a magyar hagyományokról, lábbal tiporja gyökereinket. Fogalma sincs róla, hogy a Pilis szakralitásának egyik alapja, hogy ott működött az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a Pálos rend, mely szervezet nem éppen az általa "pre-kereszténynek" nevezett idõkben tevékenykedett, hanem az Árpád-házi királyok regnálásának vége felé. De S. H. mégis megnyilatkozik, mert õ laza, az õ hangja olyan nagyon új. Ez szerinte feljogosítja arra is, hogy Szörényit megalázó stílusban szapulja. Pedig azért a két úr teljesítménye külön dimenzióban értékelhető...

S. H. úgy gondolja (Nemeskürty tanár úr nyomán), hogy "a turánkodók meg sumérkodók felemelő történelmünket és legendáinkat hiteltelenítik csakráikkal". S. H.-nak azt javaslom, hogy szép csendben vonuljon el, és tanulgasson még vagy húsz évet, mielőtt beleártja magát ilyen kérdésekbe. Az UFI szerkesztőinek pedig figyelniük kellene. Rengeteg olvasójukat elveszíthetik, ha ilyen "munkák" jelennek meg a lapban. Dicséretes, hogy az UFI szert tett pár millió forintra, amiből hatalmas kampányát kivitelezhette, s ezzel országosan ismert lappá vált. Ha ez másnak már nem adatik meg, akkor az UFI helyettük is tegyen le színvonalat az asztalra. A hatalmas összeg azonban kidobott pénz, ha nem újságírók, hanem tudatlan, tehetségtelen tollforgatók terjeszthetnek magyarellenes eszméket. Én minden esetre szurkolok az UFI-nak, S. H. nélkül. Ez pedig nagy szó azok után, amit a lapban olvasnom kellett.

nemeskéri

Antimagyar Reakció

Simor András nem alternatíva

Simor András nem alternatíva !!!

Ő az az ember, aki neoliberálisabb, mint Bokros és Gyurcsány együttvéve...

Csapda

Seszták Ágnes: Ferike távozik, és fél év múltán visszasírjuk a nemzet táncosát. A szabad demokraták három embert látnának szívesen a miniszterelnöki székben. Bokros Lajost, a hírhedt csomagost, Surányi Györgyöt, a Demokratikus Charta aláíróját, aki máig nem adott magyarázatot arra, hogy a (Tribun: bécsi) CW Banknál* hogyan tűntek el százmilliárdok (Tribun: min. 160 mrd!), és mekkora terhet rakott a költségvetés vállára az általa kierőszakolt, több ezer milliárd forintos adósságcsere (Tribun: 2000 milliárd adósságkonverzió 1997-ben**.). Simor András, a Magyar Nemzeti Bank jelenlegi elnöke új hal a piacon, csillag a liberális égen. Ő az, aki átneveli majd a magyarokat, akik csak a markukat tartják a segélyekért, gyesért, nyugdíjért, ahelyett, hogy öngondoskodnának. Többet fogyasztunk stb. Simor bankár programját a Népszabadság vezette fel próbaképpen (megj.Tribun: 2.000-2.500 milliárd forintos további "állami megtakarítás szükdégességét" vizionálva!!!). Igazából hihetetlen, hogy komoly pénzügyi szakember egy kalap alá veszi az egészséges, erőtől duzzadó, segélyből vígan éldegélő népcsoportokat azzal a viszonylag vékony réteggel, amelyet az állam elég szegényesen támogat azért, mert egy fogyatkozó népességű országban gyereket vállal.

Simor úr a multinacionális tőke embere, szerinte még a minimálbér is komoly teher a multicégeknek. Hármójuk közül egyikük sem szólt soha a rendezetlen és alacsony magyar munkabérekről mint az öngondoskodás igazi akadályáról. Három ultraliberális pénzügyér, akik nem emberekben, hanem adóügyi tételekben és ide-oda csoportosítható számokban gondolkodnak. Ha hármójuk közül bármelyikük is beülne a miniszterelnöki székbe a szabad demokraták hangos támogatásával, nekünk annyi.

(Magyar Nemzet, 2008. április 7.)

* A nem létező maffia

** Országgyűlés 221.ülésnap [1996.11.06.] Elnök: "Soron következik a Magyar Nemzeti Bankról szóló, 1991. évi LX. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az elõterjesztést T/3171. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3171/5., 6. számon kapták kézhez képviselõtársaim. Megadom a szót Dr. Medgyessy Péter pénzügyminiszter úrnak, a napirendi pont elõadójának".
Dr.Medgyessy Péter pénzügyminiszter nyomja le az 1997-es költsévetés vita "torkán" ezt az adósságcserét, a következő mondattal:

"Gyakorlatilag most az történik, hogy a költségvetés 1997. január 2-i idõponttal átveszi a Magyar Nemzeti Bank külsõ adósságaiból a nettó devizaadósságának megfelelõ, közel 2000 milliárd forintnyi összeget."

Tribun: A jelenlegi államháztartási hiány ca. 1.700 milliárd Forint. Ehhez jön persze, többek között még az állam külföldi adóssága!!! A jelenlegi netto államadósság valahol 100 milliárd USDollár magasságában van!!! 1989-ben ez az összeg Német Miklós parlamenti "bevalló beszédéből" kiderülvén nem a hazudott 8 millird USD, hanem kb.22 milliárd volt. Azóta eladták a nemzeti vagyon 90%-át azok akkik akkor is most is csődeb vitték az országot... és viszik addig, amig el nem zavarjuk ezeket a helytartókat!

Kritika Simor Andrásnak

Bemásolom, mert rövid:

Lóránt Károly: Simor András 2500 milliárdos csomagja
MNO: 2008. április 7. 08:39

"Mindig csodálkozom, ha a lakosság öngondoskodásáról beszélnek azok, akikről a nagy multinacionális bankok gondoskodnak. Nem a dolog erkölcsi oldal bánt, hanem az, hogy ez a felfogás a társadalom és a gazdaság összefüggésének teljes meg nem értéséről tanúskodik, mintha Max Weber, Emile Durckheim, Polányi Károly meg sem született volna. Az állam nem valami nagybácsi (vagy -néni), akinek az emlőin a lakosság tengődik, hanem egy közösség képviselője, amelynek kutya kötelessége, hogy a közösséget szolgálja, amire egyébként egy állami tisztviselőnek fel is kell esküdnie. A termelőeszközöktől megfosztott lakosság tömegében nincs abban a helyzetben, hogy egyéni vállalkozás alapján önellátó legyen, vagy hogy olyan tudásra tegyen szert, ami „konvertibilis”. A takarítónő vagy a betanított munkás tudása konvertibilis, de például egy szakmunkásé vagy mérnöké nem, mert három-öt évnyi tanulás és ugyanannyi gyakorlat kell, hogy valaki a saját területén jó szakember legyen. Ez idő alatt egy multinacionális cég kétszer is telephelyet változtathat (például a Nokia Németországban). A magyar gazdaságot pont az a gondolkodás vitte a jelenlegi katasztrofális helyzetbe, amelyet Simor András is képvisel. Újjászületés csak akkor lehetséges, ha az ország meg tud szabadulni a neoliberális eszméktől, és gazdaságpolitikáját nem elvont elméletekből, hanem gazdaságtörténeti tapasztalatokból, a magyar gazdaság és társadalom konkrét helyzetéből kiindulva építi fel."

(Magyar Nemzet, 2008. április 7.)

Kinek mi drága

Kinek mi drága?
Forrás: hir3.hu

Tölgyessy Péter cikkének állítása szerint, 'Magyarország ideje drága' (Népszabadság - ápr. 5.). Tölgyessyvel azért érdemes vitatkozni, mert a kormányválsággal küszködõ hatalmi elitek érdekeinek elemzése mellett, a magyar társadalom állapotára, válságos hangulatára is fordít némi figyelmet. A neoliberális világszemlélet többi nyilvános hangadója - Simor András, Bokros Lajos, Lengyel László - ugyanis a hatalmi (politikai és gazdasági) elit belsõ meghasonlásából, összecsapásából értelmezi és magyarázza a teljesen nyilvánvaló krízishelyzetet: A válság adott, az idõ rövid, gyorsan kell megoldani.

De kinek az ideje drága: az országé, a társadalomé, vagy a harcoló hatalmi eliteké?
Tölgyessy kivételével, a többi neoliberális elemzõ a szokott egyoldalú modellt javasolja: a kormánykoalíció teljesítse mindenáron (két-háromezer milliárdos megszorítások révén) a konvergencia-programot, s adott esetben támogasson egy új szakértõ pártatlan miniszterelnököt. Válságprogram, válságkormány, válságkezelés neoliberális módra.

Tölgyessynek természetesen szava sincs e megoldási képlet ellen. Nem mutat rá, hogy az pl. keményen antidemokratikus, a népszavazáson kinyilvánított többségi véleménnyel ellentétes, és legfõképpen - a várható társadalmi ellenállás miatt - megvalósíthatatlan. Számításaiba bekalkulálva, Tölgyesinek mégis számít valamit a társadalom aktív tiltakozása. Ezért javasol egy irreális politikai kompromisszumot a hatalomért csatázó eliteknek: Mondjon le a kisebbségi szocialista kormány, a Fidesz pedig a fölényesen megnyert választások után korlátozza önmagát. Azaz eleve ne valósítsa meg esetleges új programját. Csakhogy akkor mire való a választás? .
Bokros és Simor még egyértelmûbb: új megszorítások szükségesek, s a csomag névadója kettejük mellett még akár Surányi György is lehet. Lényeg, hogy folytassa valaki Gyurcsány megbukott politikáját, realizálja a gyurcsánytalan gyurcsányizmust.
Én ez utóbbi forgatókönyvet tartom a legveszélyesebb csapdának, zsákutcának. Kezdeményezõi úgy próbálnak rákényszeríteni az emberekre - Bokrosénál is súlyosabb - megszorításokat, hogy a magyar társadalom többsége elfogadni nem akarja, elviselni és teljesíteni pedig nem képes a konvergencia-programba kódolt áldozatot.
Ezek az áldozatok - szerintem - jórészt értelmetlenek, ráadásul teljesíthetetlenek.
Értelmetlenek, mert nem a 'régi magyar társadalmi modell' - magyarán a Kádár-rendszerbõl reánk maradt nagy jóléti elosztási rendszerek - hálózata van válságban. Hasonló jóléti intézményrendszer a XX. századi Európa minden államában kialakultak és - biztosítva az európai társadalmak integrációs kereteit - mûködnek. A neoliberális államtalanítás az európai társadalmi modell szétverését jelentené, így komolyan és eredményesen semelyik kultúrállam sem meri kipróbálni!
Mit ér egy politikai demokrácia, amelyik az elemi szociális jogokat megtagadja? Magyarország esetében konkrétan azért kellene felszámolnunk a szociális ellátó rendszereket, hogy az IMF követeléseit (lásd, államadóság stb.) teljesítsük? Eddig mindegyik kormányunk teljesítette, s - miközben eltûnt a közvagyon - újra nõ a csõdtömeg, mint a levágott sárkányfej. Majd minden más állam, Lengyelországtól Argentínáig más megoldást választott - s az õ útjuk a mienknél járhatóbbnak bizonyult!

Teljesíthetetlennek pedig azért ítélem az elõírt áldozatot, mert a magyar társadalom kimerült, elszegényedett, proletarizálódott és elöregedett a rendszerváltozás óta. Aktív népességünk jó fele rendelkezik munkahellyel és munkajövedelemmel, nincs mibõl többet fizetnie. Egyszerûen nem tud több közterhet vállalni. Csak önmaga megélhetésén (élelem, lakás, energia) és a jövõ feladásán (demográfiai csõd) takarékoskodhat.

Ugyanakkor nálunk a profit zömét kisajátító multinacionális nagyvállalatok lényegében nem vállalnak részt a közteherviselésbõl!

Ez a tétel hiányzik minden végelszámolásnál. Társadalmunk nem tudja, hatalmi elitünk nem akarja a változtatást, a hozzájárulást kikényszeríteni, kialkudni, sem kiböjtölni . A lényeget illetõen ezért nem érthetek egyet semelyik liberális szemléletû válságkezelõ recepttel. Az elsõ lépés megtételét mégis hozzájuk hasonlóan gondolom: a politikai közéletet gyurcsánytalanítani lehet. Vagyis Gyurcsánynak mennie kell!

Bilecz Endre - politológus (ÁVF)

A zsidó recepció a moralitás szempontjából

A zsidó recepció a moralitás szempontjából
forrás : jobbik.net - yoda

Prohászka írását jobban meg lehet érteni abból a szempontból, hogy miért igaz majdnem minden megállapítása napjainkban, ha elovassuk Israel Sahak: Zsidó történelem, zsidó vallás című könyvét.

A «Magyar Sion» márciusi füzetében a zsidó recepcióról van szó tudományos szempontból. Ez a tudományos szempont, melyre a szerkesztő úr helyezkedett, a zsidó vallástant theoriájában1 tünteti fől előttünk, s világosan kimutatja, hogy nincs mit recipiálni2, mert sehol sincs a zsidóság szimbóluma iránt közmegegyezés, sehol a tanban egység; mindenütt kétes homály s bizalmat épen nem ébresztő, gyanús felfogások, csűrt-csavart kitételek s faji gyűlölettől inspirált szent könyvek.

Ám hadd védjék meg magukat s theoriájukat a zsidó rabbik; theoriákat védeni s értelmezésekkel tisztára mosni mindig könnyebb feladat, mint a praxisban3, a morálisban érvényesülő nézetekre, az életben testet öltött elvekre, a gyakorlatban ténnyé merevült elvekre homályt borítani akarni. Hogy a zsidóság micsoda, azt a szociális téren, az erkölcs terén látjuk s utáljuk. A zsidóság mint minden vallás és minden filozófia az erkölcsi s a társadalmi téren fog legélesebben mutatkozni annak, ami valósággal önmagában. S azért aki a zsidóságot recipiálni akarja, az nézzen szemébe a zsidó morálnak, amint az az életben lépten-nyomon érvényesül: s akkor nem kényszerül a Maimonideshez4 vagy akármily más sötétenc rabbihoz iskolába járni, hogy megtudja: mi a zsidóság.

A szociális téren vívódnak utóvégre is az elvek végső, döntő csatái; amennyire pedig manapság a legáltalánosabb s a szociális életből vett legközvetlenebb tapasztalat terjed, nem győzzük hangoztatni azt, hogy: a zsidó morál valóságos átka a keresztény műveltségnek, amely átkonez a keresztény kultúra okvetlenül tönkremegy, ha nem dobja ki magából a mérget; tehát a zsidóságot nem szabad recipiálni a keresztény államoknak, hanem védekezniök kell ellene, s ahol s ahogy lehet, túl kell adniok rajta.

Ezt általánosságban könnyen megokadatolja akár csak egy tekintet is hazánkra; hiszen a zsidóság fekélye már csontvázzá rágta a keresztény magyar népet s a nemzetnek nagy részét a koldusbotra juttatta. A zsidóság mindenütt fekély, mely megmérgezi a morálist, kivált képen az üzleti világban. Lealacsonyítja az erkölcsi színvonalat s a korrupciót általános divattá emeli. Meghamisítja az erkölcsi fogalmakat, tagad minden törvényt és eszményt, s lelkiismerete nem lévén, megfojtja szívtelenül áldozatait, melyeket behálóznia sikerült. E sötét, állatias csapáson jár, ha nem is az egész zsidóság - mert hiszen köztük is vannak jószívű emberek, valamint a keresztények közt vannak szemita, vérszopó lelkek, - de ezen a sötét úton jár a karakterisztikus zsidószellem, s egy nagy vészt hozó csapássá növi ki magát nemcsak egyes nemzetekre, hanem az egész keresztény műveltségre nézve.

Sok ember ezt természetesen mosolyogva olvassa, s túlzott egyoldalúságnak és szellemi szögletességnek tartja. Mások még nemes emberbaráti érzelmeik fölháborodását is elszenvedik a zsidóság ilyetén megtámadása miatt s azokhoz csatlakoznak, kik az antiszemitizmust a XIX. század gyalázatának kikiáltják. De a szubjektív érzelgés s a struccmadár politikája okvetlenül csütörtököt mond s a feldűlt fazekas szerepére jut előbb-utóbb, s így ha érzelegni akar, hagyjuk meg turbékolásánál s vegyük kezünkbe a nagy, siralmas probléma boncolgatását.

Elsőben is két hatalmas szociális irányzattal találkozunk a nyugateurópai életben, melyek erkölcsi bajoknak köszönik létüket: az antiszemitizmussal s a szocializ­mussal.

Az antiszemitizmus s a szocializmus két életrevaló, - a nyugati társadalom kínját s vergődését kifejezésre hozó irány! Ezek az emberek őszinték és igazak! Lehetnek szenvedélyesek, lehetnek rohamosak, sőt forradalmárok és anarchisták - a módot, az alakot nem helyeseljük: de annyi bizonyos, hogy e két irány ráutal a nyugati társa­dalom fekélyére s kimondja, hogy mije s hol fáj. Higgyük el nekik; azt méltán követelik tőlünk! Különben ugyancsak magasan ülhet a tízezer kiváltságos halandó bankettjén, vagy egészen aranyból és kőből lehet szíve s el van merülve a divatos szédelgés léhaságába az, akinek ez ügyben hinnie kell, s még mindig nem lát. Ily emberek mindig lesznek; meg vannak büntetve vaksággal. Ezeket az áram elsöpri, s a zivatar összetöri; mert belegémbedtek a múltnak korhadt intézményeibe s hajolni nem, csak porrá zúzódni tudnak. Ilyenek mindenütt van­nak, s valljuk be, az egyházban magában is túlságos nagy a számuk, kik az evangéliumra akarnak támaszkodni, s a tízparancsolatot sürgetik; valóságban pedig azt a tízparancsolatot mindig csak az elnyomottak s a kifosztottak megtört szemei elé tartják, s a zsarolók és fosztogatók wertheim pénztárait pedig az egyház pártfogása s a morális égisze alá helyezik. Ez nem evangélium és nem kereszténység! Az elnyomottak és kiszipolyozottak hátat fordítanak az ily kereszténységnek s új, vészt hozó szekták zászlaja alá állnak, amelyek az evangéliumot s a ke­reszténység egyoldalú alkalmazását kijavítják. Ha mi azt akarjuk, hogy az emberiség jog- és pénzkifosztott nagy része, mely a modern rabszolgaságban nyög, bizalommal nézzen föl az egyházra s az evangéliumra, akkor ne az uralkodó hatalmasságok szolgálatába szegődtessük az evangéliumot s ne álljunk strázsát a mammon zsákmányai mellett: hanem teljes lelkiismereti szabadsággal, igazi apostoli bátorsággal mutassunk rá azokra a tűrhetetlen bajokra, melyek a kereszténységet végleg tönkreteszik: először azáltal, hogy pogány-zsidó elveket léptet­nek föl a társadalomban; másodszor azáltal, hogy ez elvek nyomában tömeg-elszegényedést, elkeseredést, elerkölcstelenedést létesítenek, melyek az egész keresztény műveltség épületét megrendítik s száz év múlva biztosan mindent romba döntenek.

E bajok közt toronymagasságba emelkedik a zsidóság, még pedig a zsidóság erkölcstana, a zsidó üzleti szellem.

Értsük meg jól egymást! mi az antiszemitizmust nem faji, nem vallási, hanem szociális, üzleti reakciónak fogjuk föl. Az antiszemitizmus a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend reakciója, s mint ilyen a legjogosultabb mozgalom, minek bizonyítására vállalkozunk!

A zsidó üzleti szellem az erkölcsiség gyilkosa. E belá­tásnak meg kell érlelődnie köztünk. Aki e belátás érvényesülését késlelteti, az nagyon rossz szolgálatot tesz a keresztény műveltségnek. Tudjuk, hogy találkoznak s találkoztak mindig az idealizmus lovagiasságával kitüntetett szellemek, kik a zsidóbarátságnak hódoltak; a két Reichensperger nevével is találkozunk e téren, kik a porosz országgyűlésen a zsidók emancipációjáért lándzsát törtek. De ezek az urak mind részint csalódtak és tényleg visszavonták később a theória által sugallt időszerűtlen vótumot, részint nem élhették meg azt az időt, mikor az elvetett mag gazba burjánzott. Többet ér az arasznyi idő­re kiterjedő humanisztikus érzületnél a keresztény népek ezredéves története, mely nem felekezeti elfogultságból kárhoztatta kezdet óta a zsidó szellemet, hanem keserves tapasztalatból. A zsidóság erkölcstelensége, lelkiismeret­lensége, az az elvetemültség, melynek nincs törvénye, az az elfajult szellem, melynek csak torzfogalmai vannak a jóról, szépről s az erényről, s melyek valóban csak a keresztény gondolat szatírájául szerepelhetnek, az az erkölcstelen kegyetlenség, mely a keresztény népet ellenségének tekinti s következőleg a konkurenciában minden eszközt jónak, minden módot becsületesnek tart, mely a kereszténység megfojtására alkalmas, - mondom, ez az erkölcsi alávalóság volt kezdet óta oka a keresz­ténység kárhoztató, megbélyegző ítéletének a zsidóság­gal szemben. Tertullián a zsidóságot «seminarium ignominiae nostrae»-nak hívja, a «mi gyalázatunk meleg-ágyának» mondja; ki az a figyelmes vizsgáló, ki ezeket a szavakat a XIX. századbeli keresztény műveltségről époly joggal el nem mondhatná, mint hajdan a második századbeliről megírta Tertullián?

Ez igazság illusztrálására szolgáljanak e sorok.

A zsidóság azért fekély a keresztény nyugat testén, mert nem ismer erkölcsi korlátot a vagyonszerzésben.

A vagyonszerzés modern módja hozta a nyugati társa­dalom nyakára a szocializmust. Ez a mód a zsarolás, a kiszipolyozás. - egész néprétegek keserves, verejtékes munkájának néhány úr zsebébe való juttatása. Egy rémi-tő, és folytonos igazságtalanság, mely matematikai szükségességgel fölhalmozza a nyereséget, az emberi munka produktumát néhány tőzsérnek, s végre a Rothschildoknak zsebében, akiknek lábai előtt ülnek megbecstelenített rabszolganőik, a keresztény nemzetek, s köztük elsőnek az. «egyház első leánya», Franciaország. Ez a zsaroló gazdálkodás szétbont minden szervezetet, minden rendet, atomizálja a népeket, a pauperizmus5 lejtőjére tolja a társadalmi épületet, amely lejtőn okvetlenül le fog siklani a fölfordulás, a legradikálisabb forradalom örvényébe.

Ez a folyamat megy most végbe szemeink előtt. Meglehet, hogy a zsidó börziánerek6, kik a bécsi Ringstrass-en s a budapesti Andrássy-úton laknak, erről nem igen álmódnak; hiszen az egész liberális sajtó valóságos blazirtságot7 tüntet föl önmagán e nagy világtörténeti folyamattal szemben; annál keservesebben adják meg majd az árát.

A keresztény nézet szerint a magánbirtok s a munka biztosítja az egyeseknek exisztenciáját s lehetővé teszik többé-kevésbbé teljes életkifejlésüket. De az ember nemcsak egyed, hanem társadalmi tag; ő a társadalom szervezetében él s élhet egyedül természetének s méltóságának megfelelőleg, s épen azért az ő munkájának és birtokszerzésének e keretbe illeszthetőnek kell lenni; s minden oly gazdasági rendszer, mely a társadalmi szervezet, az összeség megélhetését az egyesnek, az egyes érdekeinek alárendeli, megrontja a szervezetet, egyik részében a társadalomnak túltengést, felhalmozást, másik részében tűrhetetlen szegénységet, vér- és velőhiányt eredményez.

A zsidóság sohasem bírt e keresztény, alapvető műveltségi nézettel; s azért képtelen kezdet óta általános műveltség hordozójául szerepelni; elveinek legjobban megfelel ez az állapot, melyben most a keresztény népek átkára és büntetésére köztük szétszórtan élősködik - valamint a rablók, kalózok és tolvajok sohasem képezhetnek önálló, magában élő társadalmat, mert csak mások keresményéből élnek; önmaguk semmit sem produkálnak. A zsidó mindig uralkodni akar a többi nemzeten; a zsidóság ószövetségi történetén is dominante gyanánt hangzik el ez az alacsony, testi, állati hang; ezzé degradálta a messiási Ígéreteken alapuló erkölcsi szupremáciát8 a népnek alávaló, kapzsi, szemita szelleme. Neked hódoljanak a népek, - lábaid elé öntsék aranyukat, szolgáljon neked valamennyi nemzetség, te pedig Ábrahám fia, te vagy mindig és mindenütt mások zsírjának és velejének lecsapolója, mások verejtékgyöngyeinek összeharácsolója; örülj sorsodnak s ne törődjél a rabszolga nemzetekkel!

Így áll a zsidóság háromezer év óta a pogány s később a keresztény népekkel szemben. Erkölcsi nézetei, sötét, babonás hite okvetlenül zsarolásra viszik. A zsarolás képezi a zsidó birtokszerzés jellegét, mely a dívó rendszernek is szignaturája; úgy hogy méltán mondhatjuk, hogy a szocializmust megteremtő liberális gazdasági rendszer háromezer év óta a zsidóság erkölcstelenségében volt letéteményezve, s a XIX. századra virradt fel az a dicsőség, hogy gazdasági erkölcstanul a kereszténység megvetésével a zsidó nézeteket fogadta el. A XIX. század zsidó lett birtokszerzési morálisában; mivel pedig a keresztény műveltséget nem a zsidó, hanem a keresztény erkölcstan alkotta meg s hordozza mostanáig, az ellenséges elem túlságos benyomulásával megmérgeztetik a szervezet s romba dűl, - valamint porrá lesz a tölgy, melyen a fagyöngy annyira elhatalmasodott, hogy a kéregben fölszítt nedvek nagyobb része nem a tölgy ágait s lombját, hanem a betolakodott s élősdi vendéget táplálják.

A keresztény műveltség zsidó morálissal fönn nem állhat; már pedig a zsidó morális elhatalmasodik mindenütt, de kiváltkép a gazdasági rendszerben: következőleg ezen a zsidó gazdasági rendszeren tönkre fog menni a nyugati keresztény műveltség. Egy nagyhírű pszeudonim9 tekintélyét hívom még segítségül e különben vilá­gos állításom bebizonyítására. Művét eléggé nem is ajánlhatom; címe: Jüdisches Erwerbsleben. Skizzen aus dem sozialen Lében der Gegenwart. Von Róbert Wald-hausen. Passau, bei R. Abt; ára 1 márka.*

A jelenkor összes törekvéseinek központja a társadalmi kérdés. E társadalmi kérdésnek sarka és egyszersmind nyílt sebe a zsidó nyerészkedési rendszer. A keresztény nemzeteknek egészen más felfogásuk van a munkáról s a szerzésről mint a zsidóknak. A keresztény erkölcstan a munkát Istentől kitűzött feladatának tekinti, melyet nemcsak saját, hanem a társadalom javára kell megoldania, a keresztény meggyőződés nem engedheti meg azt, hogy a magánérdek mások rovására korlátlanul érvényesüljön. Valamint a személyes érintkezés kölcsönös haszonnal jár, úgy váljék a gazdasági forgalom valamennyi résztvevőnek hasznára. Egy római író (Szent Ambrus) így fejezi ki ugyancsak szépen ezt az igazságot: «Valamint a gondolat- és eszmecsere kölcsönösen előnnyel jár, úgy váljék a pénz- és árucsere egyiknek is másiknak is hasznára». Míg ellenben ugyanő a pogány és zsidó nézetet így jellemzi: «másnak kárát a zsidó és pogány saját maga hasznának nézi». S eltalálta; ebben rejlik a pogány-zsidó birtokszerzés fortélya. A zsidók túlnyomó része mindig mások veszteségére spekulál, hogy meggazdagodjék. Világos, hogy a zűrzavarban az kerül föl, aki magára gondol s nem csinál magának skrupulust10 abból, hogy felebarátját letiporja. Épúgy világos, hogy az hátramarad, aki másra is van tekintettel. Értjük már most, hogy miért gazdagodik a zsidó oly gyorsan.

Minden erkölcsiségnek forrása a lelkiismeret. Keresztény népeknél a lelkiismeret Krisztus Jézus tana szerint alakul. A zsidók emancipációja, kiknek fogalmai homlokegyenest ellenkeztek a keresztény népek nézeteivel a munkáról és birtokszerzésről, tördelte és bomlasztotta az egész keresztény társadalmat. A zsidó világnézet és a zsidó lelkiismeretlenség mind mélyebbre veszik bele magukat a társadalomba s meghamisítják az általános erkölcsi öntudatot. Vagy le kell mondanunk a keresztény műveltség hordozójáról, a keresztény lelkiismeretről és pogányokká lennünk, vagy le kel! mondanunk vagyonunkról és koldusokká lennünk. A keresztény társadalomban a zsidókat emancipálni annyit tesz, mint az erkölcstelenségnek s az erkölcsiségnek ugyanazt a szabadságot, a lelkiismeretnek s lelkiismeretlenségnek ugyanazon jogokat adni.

Ennyit elvi tisztázásul. Ha az elvek világából a magyar földre lépünk: minden talpalatnyi föld, minden város és falu, minden puszta és kutyakaparó kocsma a zsidó zsarolás és pusztítás szomorú színhelyéül tárul szemeink elé; gazdaságunkat az uzsora vámpírjai senyvesztik s verejtékeztetik, a zsidók a magyar népet óriási erőfeszítésekre késztetik, hogy az összes szerzeménnyel odább álljanak... a szabadelvű törvény, a szent szabadság nevében. így bünteti az Isten az aposztata11 népeket. Féketvesztett dölyfükön, a körülményekkel, a tradíciók­kal szakító s az egész fejlődéssel nem számoló nagyzá-sukon szenvednek hajótörést. Magyarország a zsidó uzsora eldorádója; igaz, hogy mindenfelé pusztít ez a gazdasági rákfene; de Bukovina, Galicia és Magyaror­szág már közmondásosán a zsidók markában nyögnek s nyögni fognak, míg a szociáldemokraták ereje szét nem robbantja ezt az öngyilkos nyugati kultúrát; s nem nyit megint utat az evangéliumi fogalmaknak a munkáról és szegénységről. Bármily lázítónak látszassék is ez a be­széd: ki kell mondani, hogy a szocializmus korrektivuma lesz az elzsidósodott kereszténységnek.

A zsidó uzsora minden téren s a társadalom minden rétegében pusztít; pusztít a marha- és gabona-eladások­ban, a kölcsönökben, a fekvő birtok körül való pénzma­nipulációkban, s ennek az uzsorának az élét kivált a ke­resztény parasztegyletek fogják kicsorbítani; de pusztít a kézműiparban, a közép- és kis-iparban s a kereskedő osztályban mindennemű költött csődök, végeladások, szédelgős licitációk által, hogy az úgynevezett «povel»-árun túladjanak, lefizetési-üzletek által, melyekben mindig a vevőt koppasztják meg «szerződésszerűleg»; ide­tartoznak a házalási zsidó tolakodás, a detailutazók, az üzletek közt való áskálódó konkurrencia, helytelen, pa­lástolt cégbejelentés az árurendeléseknél; ide a pénz­uzsora a legtágabb értelemben, melynek valamennyien adózunk a börzén úgy, mint a börzén kívül; ide valók még a reklámüzelmek, milyenek; «minden vevő ráadásul úri kalapot kap»; «aki egy forint ára árut vesz, az helyi­be még egy pár úri vagy női papucsot vihet haza»; «részleteladás gyári árakon», stb.; s végül megemlítjük még a mesterfogásokat, hogyan kell a parasztot az utcán elcsíp­ni s a boltba csalni, s ott azután parasztot úgy mint kapu-tos embert rászedni hitvány, szemrevaló, de értéktelen portékákkal.

Ilyen a zsidó üzleti szellem! A nép szája már betanul­ta mondogatni, hogy a keresztény üzletembert a szükség odaszorítja s választania kell e kettő közt: vagy zsidó praktikákhoz folyamodik vagy megbukik. S így az üzle­ti morális folyton a kurtábbat húzza, s csúffá tétetik a zsidó leleményesség s lelkiismeretlenség görbe utakon elért sikerei által.

A zsidó üzleti morális egoizmusának következménye az a szívtelen következetesség, mellyel áldozatait, miu­tán azokat eléggé behálóznia sikerült, végleg tönkreteszi.

A zsidó birtokszerzés, ép mivel korlátlan s másokra való tekintetek által nem feszélyeztetik, hidegen számít, vár, kitart, de mihelyt órája üt, kegyetlen a borzadályig. Erről nem elég olvasni; ezt szemlélni kell; szemlélni azt az éveken át húzódó s végre mégis hiábavaló küszködést a földmívesnek, aki ki akar bontakozni a mesterségesen fölszaporított adósság s a kimerítő kamat terhe alól, amely vasláncokkal köti nyakához az örvény végzetét. Szemlélni kell azt a hideg, lesbenálló számítást, mellyel a zsidó az ő áldozatait lassan, de biztosan befonja, s azután irgalmatlanul, a könyörület moccanása nélkül a tönk­rement ember vérét kiszíja époly egykedvűen, mint ahogy az anatómus a hullát vagdalni s darabolni szokta. Az ily üzleti morális következménye az lesz, hogy a pénz s a birtok gyorsan felgyülemlik kezeik közt, vagy ha a földbirtokot esetleg nem foglalják le, mert keveset hoz, meghagyják rajta a parasztot, s lefogják a meztelen életen kívül mindenét; nekik dolgozik, nekik verejtéke­zik, az ő rabszolgájuk.

A korlátlan, egoista zsidó szellem másik következ­ménye az, hogy átlag oly keresetre adja magát, mely leg­többet hoz, és amellett sohasem kérdezi, hogy mit szól hozzá az erkölcstan.

A zsidó üzleti erkölcstelenség nagyon sokszor már az áruban magában vétkes és gyalázatos. Reflektáljunk csak a zsidó banko(kra), a zsidó sajtó(ra) s a zsidó leánykereskedésre. Ezt a hármat méltán írhatom ide egy sor­ba; valamennyi a társadalom fekélye és megölője.

A bűn, a csábítás, a prostitúció, a szándékos lélekölés és -vásárlás, mindez a zsidó üzleti «morális» melegágyából való termék. Ha előkelő családok fiai rossz útra terelődnek, ritkán csalódunk, ha zsidót szimatolunk bukásukban. A zsidó liferalja a paripát, a fogatot, a batárt, a kutyákat; a zsidó ösztökéli őket kicsapongásra és erkölcstelen életre; ő a közvetítő s a «szerző». Azután a pénz megszerzésének ürügye alatt ráveszi a fiatal embert a börzejátékra, s néhány év alatt be van fejezve tönkje, s birtoka zsidó kézre került. Aki Parisban, Bécsben, Pesten ismeri a szociális viszonyokat, lépten-nyomon illusztrálva látja ez iszonyú munkát. E csábítási fogásokkal karonfogva jár a prostitúció. A leánykereskedés kizárólag zsidók kezében van, s nemzetközi szervezésnek örvend. Ily erkölcstelen üzérkedésben nem kereshetünk egy csepp becsületet sem; napirenden van ott a csalás,sikkasztás, az uzsora, a zsarolás hallatlan módozatokban; s ily gaz szellem, ily dögletes erkölcsi nézetekkel szaturált nép vezeti orránál fogva a sajtóban a publiku­mot, s vágatja az «intelligenciával»(?) önmaga alatt a tát, mikor ez szemet huny minden előtt, legalizálja a zsi­dó morálist, törvényesíti és rendszeresíti a keresztény kultúrát megmérgezó' zsidó erkölcstelenséget.

Hiszen már annyira vagyunk, hogy a zsidóság «in luce culturae christianae», a keresztény műveltség színe előtt be meri vallani, hogy nincs lelkiismerete, hogy nincs er­kölcsi öntudata.

«A becsület nem egyéb mint fizetési képesség»; így definiálta Bécsben egy tanúnak megidézett börzianer a törvényszék előtt a «becsületet»; tehát a becsület annyi mint pénz; annak van becsülete, aki fizethet. - «Aki el­veszi pénzemet, az elveszi becsületemet*, mondta Rothschild N. - «Morálissal nem építhetünk vasutakat», monda a zsidó Neuda ügyvéd, Ofenheim zsidó báró védője a gyalázatos vasúti pörben. Tehát morális nélkül lehet csak vasutakat építeni. Valamint a Panama-csator­nát sem lehetett morálissal meg nem ásni. Bizony a Pa­nama-csatornának pőrében azt mondhatta volna egy más erkölcsös jogtisztelő ügyvéd: «Morálissal nem áshatunk Panama-csatornát»; és pedig a szó igaz értelmében mondhatta volna, mert ha morálisunk volna, akkor a vi­szonyok akkori állásában beláttuk volna, hogy ezt a csa­tornát így ásni nem lehet, s nem ámítottunk volna el a közönséget a vállalat költött előhaladásával. Úgy-e igaz, hogy morálissal nem áshatunk Panama-csatornát, csak csalással és alávalósággal? - valamint Ofenheim is csa­lással, zsarolással, pénzzsebrevágással épített vasutat, s morálissal így, ahogy azt építette, ennyi millió nyereség­gel nem építhette volna. A zsidó előtt tehát ez a szó: «morálissal nem építhetünk vasutat», annyit tesz, hogy nem lehet építeni, és fölösleges építeni, ha nem csal, ha nem zsarol; fölösleges építeni és üzérkedni, ha ezrek he­lyett milliókat nem rak zsebre. A zsidó üzleti szellem te­hát pénz összeharácsolás bármi képen s bármily úton.

Hogy nincs erkölcsi öntudata a zsidóságnak, az még abból is kiviláglik, hogy valahol csak pácba kerül a zsi­dó valami flagráns bűntény miatt, az egész zsidóság összeröffen s mozgásba helyezi valamennyi emeltyűjét, hogy a csávából kiszabadítsa. A sajtó, a magas financia17, a «tudomány», az «Alliance Israélite», mind ez a sok tisztességes, nemes tényező szinte liheg az erőlkö­déstől, hogy a jog s a törvény folyását megakassza s a fenyegető csapást az igazság becsületére eleszlárosítsa, derék függetlenségi, a szent-magyar szabadság zászló­tartós ügyvédjei közreműködésével! Ez állapotoktól szinte borsódzik az ember háta, mikor látja, hogy a ke­resztény társadalom kebelében a zsidó örvend kiváltsá­gos helyzetnek; mindenben őt dédelgeti ez a társadalom, bár más tekintetben megveti; ebnek tartják s mégis ölbe veszik; hiszen ez az előkelő szokás!

A zsidóság tehát minden zsidó bűntényében szolidari­tást vállal s megakasztja a büntető törvény karját; ezzel azt bizonyítja hogy az igazságról még azon tekintetben sem bír fogalommal, melynél fogva a törvény sérelme orvoslást, a gaztett büntetést kíván. Igazán neki való helyre illesztjük egy jeles írónak szavait, ha itt idézzük: «A zsidókban nincs meg az az erkölcsi öntudat, hogy a jog-normák megsértése elégtételt s büntetést követel. Mikor pedig a zsidóság az erkölcsi elégtétel szükséges­ségét tagadja, ugyanakkor a legveszélyesebb korrupció terjesztőjévé válik. Két világnézet harcában gyakran a rosszabb elem jön túlsúlyba, s ezáltal a népek romlását s az állami süllyedést okozza».S ez facitja18 a zsidó morálisról elmondott nézeteink­nek: a zsidó világnézet harcban áll kezdet óta a keresz­tény fölfogással. A zsidó erkölcstan az igazságot s vele az erkölcsi erényeket nem ismeri; főelve a korlátlan egoizmus; következőleg zsarol, tipor, szipolyoz könyörület-lenül; tárgyában nem ismer különbséget a jó és rossz közt; neki minden jó és becsületes, ami pénzt hoz; akár váltóhamisítás és hamis eskü, akár nadrág-, zubbony­vagy leány-kereskedés - aminthogy azt egy lembergi kuppler-pörben egy zsidó szenzál ki merte mondani: «mi köze ahhoz a magas törvényszéknek, vájjon én komlóval vagy leányokkal üzérkedem?» s hála a keresz­tény toleranciának: ezt a zsidót nem szedték szét ott nyomban! Végre a zsidó morális nem ismer szankciót; nincs öntudata arról, hogy a törvény sérelmét büntetni s áthágását helyre kell hozni.

Kérdem ezek után: mit csináljon a keresztény társada­lom a zsidó morálissal, melynek főelve, tárgya, szankci­ója valóságos tabula rasa? mit csináljon e morális hívei­vel, kik az egyenlőtlen küzdelemben, - mert hiszen a lel­kiismeret a lelkiismeretlenséggel üzleti sikerek tekinteté­ben mindig egyenlőtlen harcban áll, - kik az egyenlőtlen küzdelemben, mondom, okvetlenül nyakára hágnak a becsületnek s az erkölcsnek, s velük együtt a keresztény műveltségnek? Recipiálja-e őket? De sőt tovább me­gyek; emancipálja-e őket? Nem felelek e kérdésre; akit nem a frázisok varázsa, hanem az elvek összehasonlítása képesít a helyes ítéletre: az nem szorul az én feleletemre.

A keserű tapasztalat sok nemes emberbarátot kényszerített becsületes vallomásra, hogy elhibázzák a dolgot, mikor a zsidóság elől válogatás nélkül fölszedték a zsili­peket, s tért nyitottak annak az árnak, mely most közvet­lenül mindenütt ostromolja a keresztény világnézetet, s a sajtó által, melyet kezébe kerített, a korrumpált kereszténységből toboroz magának hívséges de gyászos segéd­csapatokat a keresztény kultúra romlására. E nemes ön­vallomások közt előkelő helyet foglal el dr. Reichensper-ger Péter nyilatkozata, melyet a porosz képviselőházban 1892 jan. 25-én az iskolatörvény javaslat megvitatásánál tett: «Konstatálnom kell, hogy legalább amennyire én lá­tom, az ellenzék élén (a keresztény kultúra legvitálisabb kérdésében) a zsidó-liberális sajtó halad, ez a sajtó sürge­ti a közös, illetőleg a vallástalan iskolát. De hiába néztem utána, sehol sem akadtam rá, hogy e sajtóban csak egy­szer is lármát csaptak volna a fönnálló zsidó községi isko­lák ellen. Isten ments; azokat az elveket, melyeket fönn-hangon hirdet, csak a keresztény ifjúságra, jobban mond­va, a keresztény ifjúság ellen kell alkalmazni. Csak az imént gyűléseztek a zsidó tanítók, s nagy eréllyel s érdek­lődéssel léptek föl amellett, hogy a zsidó községi iskolá­kat nemcsak fönntartani kell, hanem még szaporítani is. Gondolom, hogy e tények közepette jól teszek, ha egy jó­akaró óvást intézek a zsidókhoz. A zsidó-liberális párt fontolja meg, hogy a keresztény nép türelem-fonala már eddig is nagyon túl van feszítve, s hogy könnyen szét­szakadhat, s hogy akkor bekövetkezhetnek események, melyeket nem akarok ecsetelni. Fata viam invenient*, ha az illetők továbbra is megmaradnak azon a csapáson, melyen eddig haladtak. Volt már alkalmam a zsidó sajtót, midőn ez a kultúrkampfban" minden katolikus érdeket elnyomni kívánt, arra figyelmeztetni, hogy én voltam az, aki az országgyűlés tanúsága szerint az akkori pártoknak már kész döntvényét, melynél fogva a zsidók polgári és állampolgári egyenjogúságát beszüntetni elhatározták, felfüggesztettem és meghiúsítottam, a hálát ezért már sokszor élveztük. Nem félünk már manapság a zsidó sajtó expektorációitól; csak azt ismétlem s óva ismétlem: vigyázzanak, hogy el ne számítsák magukat».

Hogy elszámították magukat, azt legjobban bizonyítja a szocializmus. A szocializmus tulajdonképen a zsidó­kérdés; mert az üzleti, a kereseti, a szerzési szellem elzsidósodása, a kifosztás és zsarolás zsidó elmélete lép­tette életbe nagyszerű reakció gyanánt a szocializmust. Bebel, Liebknecht s a többiek nevetik az antiszemitiz­must; mert azt mondják, hogy nemcsak a zsidók zsidók, de a keresztények is zsidók, midőn a modern gazdasági rendszernek hódolnak. Igazuk volna Bebeléknek, ha az antiszemitizmus a zsidó fajt vagy a vallást venné célba; de hiszen ezt nem teszi; az antiszemitizmus csak akkor jogosult, ha a zsidó birtokszerzést, tehát a zsidó morálist üldözi, s ezen tekintetben természetesen az igazi antisze­mitizmus nem a zsidó faj, hanem azon erkölcstelen fajzat ellen irányul, mely származzék bár zsidó vagy ke­resztény vérből, hódol a zsidó fosztogatási pénzszerzés­nek. S ezt az antiszemitizmust vallja a keresztény morális, a keresztény társadalom - minden keresztény intézmény s az egész kereszténység, ha öngyilkossá nem akar lenni.

Tudjuk, hogy a művelt keresztény körök, amelyekből a reformnak ki kellene indulni, a zsidó korrupció áldoza­taivá lettek, s hogy a törvényhozástól s a kormánytól e téren semmit sem várhatunk. A keresztény szociális rend már eltűnt. Tényleg semmit sem veszünk észre a keresz­tény szociális rendből, nem a zsidó szellem uralja az egész közéletet s a művelt köröket, néhány tisztes, de annál inkább kikiáltott kivételt leszámítva. Nem léteznék zsidókérdés, ha a művelt kereszténység nem tagadta vol­na meg elveit s önmagát. Mialatt ugyanis a zsidók a leg­elvetemültebb zsidó gonosztevőket is védik, s iszonyatos bűneiket szépítik: addig a keresztény államférfiak és kép­viselők ki nem fogynak a kereszténység megtámadásaiból, s e hígvelejűség folytán annyira degradálódnak, hogy al­kalmassá teszik magukat azon nemes szerepre, hogy a zsidóság befogja őket öszvérekül s szamarakul kocsija elé az összeharácsolt keresztény pénz elvontatására.

Azonban a népek öntudatát és természetes érzékét nem lehet oly könnyen meghamisítani, mint a kiélt, hité­ből kivetkőzött, zsidó újságok maszlagán nagyranevelt intelligenciának fölületes ítéletét; s azért a népeken elkö­vetett igazságtalanság reakciót provokál, mely helyre­hozza majd az egyensúlyt s igazságot szerez az elnyo­mott s meggyalázott kereszténységnek.

Ne tartson minket senki izgatónak, sem szocialista prófétának; amit említettünk, azok merő tények. De két dolgot nagyon ki kell emelnem, s ezt minden szocioló­gusnak, minden lelkipászornak s a nép javát szívén hor­dozó embernek jól meg kell fontolnia: A egyik az, hogy jelenleg a gazdasági rendszer nem keresztény, hogy a pénzelosztás nem jogos és igazságos, hogy a fölhalmo­zott tőkék nagy része nincs a jogos birtokos kezében; a másik az, hogy ne állítsa senki az egyházat s az egyházi, keresztény erkölcstant bakternak, zsandárnak a jogtalan, zsidó pénzszerzésen meggazdagodott wertheim-kasszák mellé. Akarja-e az elzsidósodott gazdasági rendszer tő­lünk, hogy hirdessük az evangéliumot s a tízparancsola­tot? Akarja-e, hogy az emberek szívére kössük, hogy ne lopjatok? Ha ezt akarja tőlünk, akkor először neki mond­juk: ne lopj; mert annyit senki sem lopott és fosztott és zsarolt, mint a modern, zsidó, liberális gazdasági rendszer.

Vonják le uraim ebből a következtetéseket! Mint fog­juk megítélni azon szegény munkások erkölcsiségét, kik nyomorult bérért tartozván dolgozni, «lopnak»? Mint fogjuk megítélni azon emberek eljárását, kik a falu zsidó piócájának szérűjéről, padlásáról elemelnek néhány zsák búzát vagy árpát? A keresztény morális e részben természetesen mindig tartózkodó lesz, mert az elnyomott s tönkretett népnek szenvedélye is belejátszanék az igaz­ság érvényesítésbe; de utóvégre is a keresztény morális nem vak, hogy ne lássa, ami verőfényes, s nem szívtelen, hogy a gyérülő s fogyatékos életű, kizsarolt tömegnek csak türelemről s a szegénység nagy értékéről prédikál­jon. Ezt a szegénységet, melyet rablók és tolvajok hoz­nak az emberre, a szentírás sehol sem dicséri; mert nem dicséri a Jeruzsálemből Jerichóba utazó s rablók kezébe esett nyomorultnak kifosztott szegénységét, hanem igen, dicséri azt a szegénységet, melyet az ifjúnak ajánlt az Úr: Menj és add el mindenedet, azután jöjj s kövess en­gem! Ez nem az a szegénység, melyet a zsidó liberaliz­mus hárít ránk!

Ezt az állást foglalja el a keresztény morális a zsidó, modern társadalommal szemben, az ellentétek élesebbek nem lehetnek, s a rajtuk elinduló ellenségeskedés is «pro aris et focis»* lesz. Nincs más menekvésünk, mint ke­resztény elvek alapjára visszaállítani a gazdasági rendszert; erre pedig szükséges, hogy művelt körök el ne forduljanak a kereszténységtől. Emelkedjünk egyszer már fel a történelmi áttekintés magaslatára, ahonnan világosan be fogjuk látni, hogy ily aposztáziával12 a kereszténységtől, ily gyalázatos szolgasággal, a zsidó-pogány elvekkel és élettel szemben az európai társadalom fönn nem állhat. Ha a művelt körök oly bárgyúk, hogy meg nem emberelhetik magukat, s azt a zsidó jármot, melyet ők is titokban s négyszemközt elítélnek, magukról le nem rázzák; ha oly jellemtelenek, hogy a kereszténységet a zsidó liberalizmussal becserélik: akkor valóban még lejjebb megyünk hanyatlásunk lejtőjén, s vagy a szociáldemokraták zúzzák majd össze e gyáva társadalmat, vagy támad majd lassan-lassan egy erőteljes keresztény nemzedék, mely öntudatára ébred atyái szégyenének, s hősies elszántsággal s kimaradhatatlan áldozatokkal érvényt szerez a keresztény igazságnak.

Prohászka Ottokár
(megyéspüspök, 1893)

[*] Zsidó ipari tevékenység. Vázlat a jelen társadalmi életről. Passau. (ném.)

[1] Elméletben (Gör.)

[2] Befogad (Lat.)

[3] Gyakorlatban (Gör.)

[4] Moises Maimonides (1135-1204) – spanyol-zsidó vallásfilozófus, orvos és matematikus

[5] Elszegényedés (Lat.)

[6] A pénzpiacon üzérkedő tőzsdés (Ném.)

[7] Unott, szenvtelen (Fr.-ném.)

[8] Felsőbbrendűség (Lat.)

[9] Álnevű (Gör.)

[10] Lelkifurdalás (Lat.)

[11] Hitehagyó (Gör.)

[12] Elhagyással (Gör.)

Mi volt a baj a Bokros csomaggal

Mi volt a baj a Bokros csomaggal?

Most, hogy újra hallatta a hangját a zsidaj Bokros, sőt, a mszp neoliberálisai egy Simon nevű (Bokrosnál is rosszabb) zsidót akarnak a Fletó helyébe, aktuálissá vált ez a kis írás.

A Bokros-csomag lényege a két év alatt végrehajtott közel 20%-os reálbér-csökkentés volt.

Az újra aktív és gátlástalanul javaslatokat gyártó "meg nem értett" közgazdász most az államháztartási reformot erőlteti, ami ha lefordítjuk magyarra, az egészségügy az oktatás, a nyugdíjrendszer privatizációját jelenti. Ennek következménye pedig megint az életszínvonal jelentős esése, az civilizációs vivmányok felszámolása lesz. Kikerülhetetelenül!

Válasz Bokros Lajos újabb terveire - Romlásba döntő jó tanácsok

Rohan az idő, már a Bokros-csomag is tízéves. Az évforduló alkalmat adott Bokros Lajos kitüntetésére, amit szégyenlősen nem vett át, ám mivel szívügye a magyar gazdaság a Népszava (2005. ápr. 2) jóvoltából jó tanácsokkal látta el a hazát.

Bokros mindenek előtt reformokat javasol és fájlalja, hogy az elmúlt tíz évben nem születtek "igazi" reformok. A "reform" szó a magyar fülnek általában pozitívan hangzik, hiszen az iskolában sokat tanult a XIX. század elejei reformkorról, arról, hogy azok, akiket a magyar történelem a nagyja között tart számon, hogyan igyekeztek az ország előrehaladását segíteni.

Csakhogy a Bokros által javasolt reformok valami egészen mást jelentenek, mint amit Kossuth és Széchenyi korában értettek reformokon.

Amit ő javasol, annak nincs sok köze a magyar gazdaság és társadalom konkrét problémáihoz. Amit mond az nem más, mint a neoliberális gazdaságfilozófia szabványszövege, amit e hit terjesztői, mindenek előtt a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap munkatársai a világ kétszáz országában helytől, időtől, gazdasági helyzettől és mindenféle konkrét adottságoktól függetlenül javasolnak. Ezt gúnyolta ki Joseph Stiglitz, aki valaha a Világbank fő közgazdásza volt (persze nem saját intézményére, hanem a Valutaalapra vetítve), amikor a "Globalizáció és visszásságai" című könyvében arról írt, hogy a Valutaalap ország-tanulmányai minden országra ugyanazt tartalmazzák, csak az ország-neveket cserélik ki a szövegben egy "replace" utasítással.

Tudni kell még, hogy a közgazdászoknak valójában fogalmuk nincs arról, hogy működik egy gazdaság, ez azonban nem akadályozta meg őket abban, hogy Adam Smith-től Milton Friedman-ig az elmúlt bő két évszázad során számos elméletet gyártsanak róla. Ennek egyik gyöngyszeme a monetarizmus, vagy más néven a neoliberális gazdasági elmélet. Nevéből már következik, hogy valaminek a megújítása, mégpedig éppen annak a liberális gazdaságpolitikának, amely Woodrow Wilson elnöksége idején az Egyesült Államokat történelme legmélyebb gazdasági válságába sodorta.

Az elmélet felújítása Hilary Clinton szerint (lásd a könyvében: Élő történelem) azzal függ össze, hogy az amerikai jobboldal Goldwater 1964-es választási veresége után át akarta formálni az amerikai közvéleményt és bő kézzel elkezdte finanszírozni az olyan konzervatív agytrösztöket, mint a Heritage Foundation, a Cato Institute vagy a Hoover Center. A várt hatás nem is maradt el: tömegével láttak napvilágot a korábbi keynes-i gazdaságpolitikát, az állam gazdasági szerepét, továbbá a jóléti állam eszméjét támadó cikkek, tanulmányok.

Az elmélet népszerűségét egyszerűségének és gyakorlatiasságának köszönheti. Milton Friedman, a neoliberális hit pápája szerint "csak a pénz számít" és ezt, különösen fizetés előtti napokban, kevesen vitatnák. Az elmélet azt tartja, hogy a szabad piac tökéletesen működik és ha ebbe a harmóniába az állam beavatkozik, akkor azzal csak bajt okozhat. Különösen nagy károkat okoznak az adók. Ha az adó szint kisebb, akkor egyre több vállalkozó kezd vállalkozni és a gazdaság fellendül. Ezt hívják - kínálati - politikának. A munkanélküliek is csak magukat és a szakszervezeteket okolhatják bajukért, mert túl magas béreket és egyéb szociális juttatásokat követelnek, emiatt azután nem kellenek a vállalkozóknak. Ha a munkaerőpiacot rugalmasabbá teszik, vagyis a béreket a szociális juttatásokat csökkentik, a munkaidőt kiterjesztik, akkor csökkenni fog a munkanélküliség. Az általános betegbiztosítás és nyugdíjrendszer is rossz, mert a nemtörődömmé teszi az embereket. Ha magánbiztosításon, magán nyugdíjpénztáron keresztül történik a biztosítás, akkor mindenki igyekszik gondoskodni magáról. Tehát meglévő állami rendszereket (egészségügyet, nyugdíjrendszer) privatizálni kell. Az állam egyébként is rossz tulajdonos, nem tudja a reá bízott vagyont hatékonyan működtetni, ezért az állami tulajdont privatizálni kell, előbb a termelő vállalatokat, majd az olyan szolgáltatásokat is, mint a hírközlés, vasúti közlekedés, vízellátás. De, ha még ennek hatására sem lendül fel a gazdaság, akkor az egészségügy privatizációja jön sorra. Persze lehet, hogy e politika hatására a jövedelemkülönbségek nőnek, de a szegények mégis jobban járnak, mert a gazdagok növekvő fogyasztása "lecsorog" hozzájuk és javítja helyzetüket. Ez tehát az a filozófia, amely alapján a mi Bokros Lajosunk is összeállította csomagját, illetve adja tanácsait.

E gazdaságpolitika legfőbb haszonélvezője a multinacionális tőke mert az elmélet alkalmazása (a kereskedelem és a tőkeáramlás liberalizálása révén) szabad hozzáférést biztosít az egyes országok piacaihoz és nyersanyagforrásaihoz. Éppen most folyik a harc a XXI. század stratégiai terméke, az édesvízkészletek feletti ellenőrzés megszerzésérért, úgy, ahogy az a XX. században az olaj esetében történt.

E változások mögött az húzódik meg, hogy a második világháborút követő három évtizedben a társadalom egyes rétegei között fennálló hatalmi egyensúly mára teljesen megbomlott. A "népet" képviselő szakszervezetek ereje jelentősen meggyengült, ami annak a következménye, hogy a technológiai fejlődés következtében megszűntek a nagyüzemek, amelyekben a dolgozók szervezése és mozgósítása viszonylag könnyű volt. Nincsenek más szervezetek sem, amelyek a szakszervezetek szerepét átvehették volna, tulajdonképpen egy szervezetlen és növekvő számban csonka családokból, egyedülállókból álló "törmeléktársadalom" alakult ki, amely nem képes a multinacionális tőke elleni védekezésre.

Ugyanakkor a nemzetközi pénztőke vezető köreiből, a multinacionális vállalatok menedzseri köréből, a hozzájuk csatlakozó felső vállalatvezetői rétegből, az értelmiség egy részéből és politikusokból kialakult "elit" elfelejtette, vagy soha nem is járt a fejében az, amit Kennedy mondott beiktatásakor: "Ha egy szabad társadalom, nem tudja azokat a sokakat megsegíteni, akik szegények, nem tudja megvédeni azon keveseket sem, akik gazdagok". (If a free society cannot help the many who are poor, it cannot save the few who are rich.)

Így nem igen lehet csodálni, hogy a fejlett országok többségében, különösen a nyugat-európai országokban, napirendre került a jóléti állam lebontása, amely a Bokros Lajos által is javasolt, egészségügyi, államháztartási, nyugdíj, munkaerő-piaci és hasonló "reformok" segítségével megy végbe.

A multinacionális vállaltok előtti utat simára hengerlő két szervezet a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap arra kényszerítette a hetvenes évek kőolajválsága miatt eladósodott országokat, hogy a további hitelek fejében nyissák meg piacaikat, liberalizálják gazdaságaikat. Ahol e tanácsot megfogadták, ott az eredmény az adott ország gazdaságára nézve katasztrófális volt, mert a multinacionális tőke lerombolta a helyi gazdaságokat. Ennek iskolapéldája Magyarország, de hatalmas károkat szenvedett számos latin-amerikai és afrikai ország is.

Neoliberális gazdaságpolitika jellemzi az Európai Uniót is és bár még nem okozott akkora károkat, mint a fejlődő országokban, de jelentősen hozzájárul a tagországok gazdaságának lassulásához, gyakorlati stagnálásához. A munkanélküliség tíz százalék körül stabilizálódott és a térség a nemzetközi versenyben egyre inkább lemarad. A hruscsovi tirádákra emlékeztető lisszaboni deklaráció, amely 2010-re az Egyesült Államok utolérését tűzte ki célul, a köznevetség tárgyává vált. Az uniós propaganda a "tudás alapú gazdaságról" (knowledge based economy), meg élethossziglani tanulásról (life long learning) beszél, azt sugallva, hogy aki tanul, az munkát is kaphat. Ezzel szemben a valóság az, hogy az úgynevezett "relocating" (áthelyezés) és "outsorcing" (kihelyezés) keretében a multinacionális vállalatok nem csak az egyszerű szakmunkát, de még a magas képzettségű munkát is kihelyezik. Indiában ugyanis a mérnök is tizedannyiba kerül, mint mondjuk Németországban, és mi több, jobban tud angolul.

Magyarország helyzete annyival rosszabb, mint az Unió többi országaié, hogy igen nagymértékű a gazdaság külső eladósodottsága és egyensúlytalansága. A rendszerváltás kezdetén a külkereskedelmi mérleg még egyensúlyban volt, a piacnyitás és privatizálás következtében azonban az ország nagyrészt elvesztette belső és külső piacait (elfoglalták a multinacionális cégek) és hatalmas méretű áruforgalmi hiány alakult ki. 1993-94-re ez a hiány megközelítette a négymilliárd dollárt és az exportnak közel negyven százalékát, ami rendkívül magas, a válságban lévő afrikai és latin-amerikai országokra jellemző arány. Ezt a túrizmus többlete nem kompenzálhatta, mert az éppen csak arra volt elég, hogy kamatfizetéseket fedezze. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezt így nem lehet folytatni, ekkor jött a Bokros-csomag.

Mit csinált a Bokros-csomag, amelynek hatására Magyarország " Bokros szerint ""nagyon rövid idő alatt túljutott a krízisen"?

Jelentősen leértékelte a forintot és nagymértékben csökkentette a költségvetési kiadások reálértékét. Ennek hatására az 1995.-ik évben az export erőteljesen az import alig nőtt és az egyensúlyi helyzet javult, de semmi sem oldódott meg, mert a leértékelés önmagában nem javítja egy gazdaság versenyképességét, csak átmenetileg jelent egyensúlyjavító hatást azután a felgyorsuló infláció megint csak visszaállítja az eredeti helyzetet. A két év alatt végrehajtott közel 20%-os reálbér-csökkentést sem lehetett folytatni és 1996-től a külkereskedelmi mérleg újból romlani kezdett.

A bajokat azonban átmenetileg eltakarta, hogy a magas reálkamatlábak és a privatizáció miatt beáramló tőke fedezte a fizetési mérleg hiányát. Látszólag a gazdaság is fellendült, mert a GDP növekedése 1997 és 2002 között elérte a négy-négy és fél százalékot. E növekedés azonban szinte kizárólag a vámszabadterületre bejött multinacionális cégeknek volt köszönhető, amelyeknek azon kívül, hogy a munkaerő két százalékát foglalkoztatták semmi közük nem volt, és ma sincs a magyar gazdasághoz (leegyszerűsítve: a távol-keleti leányvállalataiknál legyártott alkatrészeket Magyarországon szereltetik össze, és a készterméket a német piacon értékesítik kihasználva ily módon az olcsó kínai és magyar munkabéreket). A magyar gazdaság valójában valahol az 1993-as szinten stagnált és stagnál ma is.

A multinacionálisok tevékenységével statisztikailag összemosott "teljesítmény" azonban mintegy öt évig eltakarta az egyre növekvő bajokat, amelyek az elmúlt két évben elemi erővel jöttek a felszínre. Az ország már mindent eladott, amit tudott, a multinacionálisok is felvásároltak már mindent, ami kellett nekik (talán a termőföldet kivéve) és felhasználták a képzett és olcsó munkaerőt. A befektetések tehát lecsökkentek, de ami még nagyobb baj, hogy elkezdték kivonni a profitjukat. Az elmúlt évben a fizetési mérleg hiánya (ami a kereskedelmi mérleg, a túrizmus és a befektetéseken realizált jövedelmek egyenlegeinek összege) elérte a kilencmilliárd dollárt, ami az ország GDP-jének több mint 10%-a, ez óriási szám, de ha az exporthoz viszonyítjuk, és ahhoz kell, hiszen végső soron csak abból kell ellentételezni, akkor az arány még rosszabb, magyar vállalatok exportjának felét teszi ki. Csak a korábbi tőkebefektetéseken hat milliárd dollár jövedelem áramlott ki az elmúlt évben az országból, a magyar vállalatok exportjának egynegyede. A hiányt fedezendő újra jelentős mennyiségű hiteleket kellett felvenni. Ez a helyzet nyilván fenntarthatatlan, a kérdés az, hogy mit lehet és kell tenni?

Bokros megoldásként az államháztartási reformot ajánlja. Az államháztartási reform, ha lefordítjuk magyarra, az egészségügy az oktatás, a nyugdíjrendszer privatizációját jelenti, ami a társadalom jelentős rétegeinek teljesen reménytelen helyzetbe hozásával könnyíthet ugyan a költségvetés helyzetén, de nem oldja meg az alapproblémát, az export és import egyensúlyhiányát. A neoliberális közgazdászok, egy a nemzetgazdasági jövedelemfolyamatokra felírt azonosság, az úgynevezett ikerdeficit, téves olvasata miatt, úgy tartják, hogy a költségvetési hiány csökkentésével a fizetési mérleg hiánya is csökkenthető. Minden gondolkodó ember előtt ugyanakkor világos kell hogy legyen, hogy mondjuk az egészségügyre, vagy oktatásra fordított összegek csökkentésével nem lehet elérni azt, hogy a technikai felszereltség tekintetében a nyugati versenytársaiknál sokkal gyengébb, tőkehiányos, helyismerettel, marketingre fordítható erőforrásokkal és hasonló piacszerző eszközökkel nem rendelkező hazai vállalatok exportképességüket lényegesen növeljék.

Itt a Bokros által ajánlott másik eszköz, az adócsökkentés sem segít, mert eltekintve költségvetési hiányt növelő hatásától, javít ugyan a vállalatok helyzetén, de versenyképességüket alapvetően nem változtatja meg. Az adócsökkentés csak abban, a neoliberális közgazdasági tankönyvekben létező, esetben segítené a vállalatokat és hatna a fizetési mérleg egyensúlya irányába, ha a piacon több-kevésbé azonos erejű vállalatok lennének. De mindenki tudja, hogy nem ez a helyzet, a piacokat a nagy nemzetközi monopóliumok uralják, ahol a kellő tőkeerővel nem rendelkező vállalatoknak nincs esélyük. A Bokros által hangoztatott javaslatok megfogadása néhány évvel ugyan megint arrébb tolhatná a közvetlen válság (alapvető fizetési problémák) kibontakozását, de az újabb, hatalmas társadalmi áldozatokat kívánó "reformok" árán csak a problémák heveny jelentkezését toljuk ki néhány évvel. Amit Magyarország piacképessége növelése érdekében tehet, az, az Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos 9. jegyzőkönyv 26. pontjának kihasználása. Ez az érvényben lévő megállapodás a következőket mondja ki:

"(1) Legfeljebb 2004. május 1-jét követő harmadik év végéig, amennyiben a gazdaság bármely ágazatában súlyos és tartósnak mutatkozó, illetve egy adott térség gazdasági helyzetének komoly romlásával fenyegető nehézségek merülnek fel, az új tagállam felhatalmazást kérhet arra, hogy a helyzet orvoslása és az érintett ágazatnak a belső piaci gazdasághoz történő hozzáigazítása érdekében védintézkedéseket tegyen."

Ami Magyarországon a csatlakozással kapcsolatos piacnyitás kapcsán végbement, az kimeríti a fenti tényállást, piacaink nagy részét épp német és francia cégek foglalták el. Ezt kell tudni megmagyarázni az Európai Unió vezetőinek, letéve mellé persze azokat a jól átgondolt intézkedéseket is, amelyek a hazai piacok és termelők védelmét, továbbá a hazai vállalatok piacképességének erősítését szolgálják.

Nekünk, hogy egyensúlyt teremtsünk ugyan olyan mértékű piac kell mint amekkorát átadtunk. Mindaddig tehát, amíg a kereskedelmi mérleg egyensúlyba nem kerül, szükségünk van különleges eszközökre, megfelelő piaci kvótákra és egyéb az egyensúly irányába mutató intézkedésekre.

Sajnos azonban ilyenfajta politika kidolgozására a magyar kormány aligha képes. Az elmúlt két évtizedben ugyanis a gazdasági minisztériumok vezető posztjait a neoliberális közgazdasági hittan képviselőivel töltötték fel, akik nem csak, hogy nem ismerik a magyar gazdaságot, de meggyőződésük, hogy nem is kell ismerniük, hiszen a piac az említett problémákat majd magától megoldja, legfeljebb az adókat kell kissé csökkenteni. A hazai lapok közgazdasági tárgyú cikkeiben nyoma sincs annak, hogy az akár közgazdasági szakírók tisztában lennének a magyar gazdaság szerkezetével, az egyensúlytalanság okaival. Jellemzően adóreformról, nyugdíjreformról esetleg az egészségügy privatizációjáról szólnak, és nem arról, hogy mik a fizetési mérleghiány összetevői és mi húzódik meg mögöttük.

Ilyen körülmények között a gazdasági helyzet folyamatos romlása, az ország további jelentős eladósodása természetes jelenség, és, ha a Bokros-féle javaslatok stabilizálhatják is egy-két évre a helyzetet, nem jelentenek tartós megoldást, sőt pont a tartós megoldások kereséséről terelik el a figyelmet.